Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

720. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-06 16:43:55
 ÚJ
>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Yüger üvöltésétől Reknar hátra lép párat hiszen tudja, hogy egy dühös ork mennyire veszélyes pláne, hogy épp most ontotta ki egy másik lény életét és még nem csillapodott le a harci kedve. Szerencsére Yüger nem akarja bántani és inkább a másik őslakó után rohan. Ezek után kezdi el kutatni a holttestet aminél csak két lapos követ talál. A megmunkálását furcsának találja hiszen miért készítenének egyszerű geometriai formákat? Mivel a köveknek valószínűleg van haszna ezért Reknar elrakja őket vagy ha netán mégis haszontalanak lennének a számára talán segíthet megérte ezt a különös fajt ami a szigeten él. Gondolat menetét Zorkter zavarja meg akiről már majdnem teljesen megfelejtkezett. Először megnézi, hogy nála van-e a tőre de ha nincs akkor a halott lény fegyverével próbálja levágni a kapitányt majd elindul keresgélni a bungalókban Zorkter ruhái után.*
~Miért hagyod, hogy parancsolgasson? Már nincs itt a Révész nem áll feletted.~ *Mondja Orek.*
-Lehet, hogy nem látszik rajta elsőre de a kapitány jó ember és még rengeteget segíthet. *Válaszolja Reknar majd belép abba a bungalóba ahol a kapitány holmija és a megkötözött Jorrih található.*
~Ő is a hajón volt. Ezek szerint biztos van több túlélő is.~ *Mondja Ragomir.*
*Elsőre nagyon meglepődik Reknar de azonnal szől a kapitánynak majd kiszabadítja Jorrihot és megpróbálja felébreszteni.*


719. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-04 17:36:32
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*A szomorú következtetést bizony le kell vonnia. Bármit is működtessen ez az izé ahhoz három kulcs kell, méghozzá egy négyszögletű egy háromszög alakú és egy vízcseppforma. Másképp nem nagyon van értelme a dolognak viszont, hogy ebben a barlangban csak két kulcs van az szent. Ennél komolyabban csak akkor kutathatta volna át a barlangot ha felhasítja a tartósított kiskirályt és szétnéz annak a belsejében is hátha lenyelte azt a vacakot. Így viszont, noha kis kirándulása sokkal élvezetesebb volt mint az erdőben gyalogolni és legalább ezeknek az ősi szerkezeteknek a működési elvével tisztában van, csalódottan és szomorúan kell beismernie vereségét. Vagyis kétszer beletalpal a falba és egy nagy köpéssel tiszteli meg a harmadik üreget. A fal túloldaláról még mindig hallja a csepegést ami másra sem jó minthogy emlékeztesse szomorú kudarcára.* ~Valahogy mégis nyitható.~ *Gondolja.* ~Léteznie kell harmadik kulcsnak.~ *Ez természetes ugyanakkor egy egészen más tény is mozgatja és ez a minél hamarabbi távozásra sürgeti a mélységit. Ugyanis hiába nézett körül a szigetről való távozáshoz nem jutott közelebb ahogy a falon túl csöpögő vízhez sem. Így tehát új célt fogalmaz meg magában méghozzá a gyíklények felkeresését és a velük való kommunikáció felvételét. Ha az emberekkel meg tudja értetni magát akkor ez se lesz túlzottan bonyolult. Azoknál mégiscsak kulturáltabb és intelligensebb fajjal van dolga.
Ezzel az elhatározással hagyja ott a leküzdhetetlennek tűnő akadályt. A két kulcsot persze eltávolítja helyéről és viszi magával.* ~Különös, egy ennyire fejletlen népnek honnan van ekkora mágikus ereje? Talán ezek is olyan...~ *A szegénységi fogadalmat tett szerzetesekre gondol, de ezt már fejben sem akarja kimondani. Lényeg, hogy nincs róluk túl jó véleménye, de legalább feltételezi a segítőkészségüket. Mikor kiér a barlangból szinte elvakítja az erős fény és mellbe vágja a párás forró levegő. El is felejtette, hogy pont a hidegebb reggeli órákat használta el odalent. Eltart egy darabig amíg szeme és tüdeje hozzászokik ehhez a lehetetlen klímához, addig is próbálja kihasználni a fák által nyújtott árnyékot és fülér hagyatkozni nem mászkál e valaki a dzsungelben. Kellemetlen lenne ha most ugranának rá a gyíkok, vagy a lupusfulgurok egyik helyi rokona nézné őt ebédnek. Tényleg közeleg az ebédidő, az ő gyomra még bírja valahogy hála a tegnap esti pazar lakomának, vizet viszont nem talált így hamarosan kénytelen lesz ráfanyalodni az egyik olyan fura gyümölcsre, vagy sólepárlót gyártani a sisakjából. Ám amíg a szeme nem szokik hozzá a fényhez addig nem tágít a barlang közeléből. Mikor ez végbemegy újra felkeresi a korábban látott lábnyomokat. Akkor azok követhetetlenek voltak, igaz nem is nagyok akarta követni őket. Most viszont már be tudja azonosítani a lényt ami ezeket hagyta. Az uralkodó, nemes, főpap, vagy a lepra tudja micsoda akit fajtársai olyan ügyesen elraktak télire pont ideillő lábbal rendelkezett.* ~Ha én gyík lennék hol élnék?~ *Guggol le a nyomok mellé és kezdi el hosszasan törni a fejét.* ~Nyilván egy kő alatt.~ *Jegyzi meg cinikusabbik énje, de ezzel nem mennek sokra. Úgy emlékszik a gyíkok hideg lények, vagy valami hasonló. Vagyis szükségük van egy helyre ahol napozhatnak és árnyékra ami alatt lehűlhetnek. Ezzel megint nem ment sokra, gyakorlatilag az egész erdő ilyen.* ~Vagyis éjszaka használhatatlanok, sőt használhatatlanabbak mint az emberek.~ *Ezen elmosolyodik. Hiába, ezek a dögök sem fogják rontani a megszokott arányokat.
Mivel a gondolkodás ismét nem hozott eredményt továbblép és valószínűleg rátalál egy másik nyomra, a kapitány nyomaira. Egy szablyával magának utat törő nagydarab figura haladását még az ő egyszerűbb tudásával is fel lehet ismerni, ahogy azt a nagy ördögszem alakú formát a sárban ami a kapitány pofára esésének állít emléket. Valószínűleg azt az utat is megtalálja amin végighúzták így aztán hálát adhat Zorkter méreteiért. Ha minderre tényleg rábukkan akkor előveszi az íját és követi az újabb nyomokat ameddig csak lehet. Mivel nem tud a gyíkok altató szérumáról úgy véli leütötték a nagydarab fickót és elvonszolták innen, pontosabban nem a nagydarab fickót hanem valami nagydarab fickót, mert ugye ki tudja nem keveredett e a zöld majom is erre a szigetre. Íját kezében fogja és figyel honnan akarja esetleg őt is leütni valaki.
Ha mégse akadna rá a nyomokra akkor természetesen folytatja útját a hegyre fölfelé amíg csak el nem éri a csúcsot. Ha van itt valamiféle város, vagy nagyobb település akkor azt onnan biztos meg fogja pillantani, és ki tudja lehet a Révész épp itt horgonyoz valamelyik öbölben csak ők nem tudják melyik is az.*


718. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-04 16:24:37
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

//A Szellemhajó Kincse//
//Plevaen//

*Plevaen magához hűen értelmez, ötletel az általa tapasztaltakból, de hogy abból mi a valóság, majd csak később tudhatja meg. Meglehet, teljes mértékben kiismerte az itt élő lények természetét, ám az is előfordulhat, hogy valahol melléfogott. Egy biztos, eddig ellenfélbe nem ütközött, és a kiinduló járathoz való visszatérésekor sem tartja fel senki.
A lapos, formára csiszolt kövek szépen a helyükre kerülnek. Ugyan nem olyan vastag a mélyedés a kör vésetben, hogy megtarthassa a háromszög alakú lapkát, ám a várttal ellentétben nem zuhan le a földre, hanem egy zöldes derengés tűnik fel, mely olybá tűnik, hogy a helyén tartja a követ. Ugyanez történik a kör alakúval is a négyzetben, de más egyéb nem indul mozgásba. Nyilván szükségeltetik valami a harmadik ábrához is, amely egy háromszög véset, benne csepp alakkal. Olyan sok lehetőség arra sincs.
A további kombinációknál a zöld derengés meg se jelenik, a lapocskákat sem tartja meg semmi, egyértelműen mutatva, hogy azok nem jöhetnek szóba.*

//Kapitány és a megmentők//

*A Kapitány vagy a cölöpön fog ropogósra sülni, vagy végre megmenti valaki, s eme nemes feladat olybá tűnik most Reknaron áll. Ha kibámészkodta magát a döglött lény felett, s a szakállas utasítására veszi a fáradtságot a további kutakodásra is, akkor az alacsony bungalók egyikében megtalálhatja a férfi ruháit és fegyvereit, bizony érintetlenül. Noha akad ott más is. További göncök, néhány fegyver, no meg egy alaposan megkötözött Féllábú Jorrih, akit már korábban elkaptak a Kapitánynál is alkalmazott technikával. Próbálták kikérdezni, megérteni, hogy mit mond, de hát semmire nem jutottak, így egy hosszan ható, altató növény kivonatával itatták meg, hogy egy darabig ne legyen rá gondjuk. Mondjuk addig, míg eldöntik hogy párolva, vagy inkább ropogósra sütve fogyasztják el a húsát.*

*Yüger pedig úgy látszik, hogy vérszemet kapott, mert még az sem zavarja, ha netán többen is akadnak a lényekből. Ő megy az eliszkolt hüllőember után, aki a sziklás fal felé indult meg. Annyira azért nem gyors, mint ahogyan az ork érzékelte, mert bár jó néhány méterre beelőzi a nőstényt, nem kerülheti el a zöldbőrű figyelmét. Aztán a vízesés mögött eltűnik, s nyilván nem gyermeteg bújócskát űz az ellenfelével, hanem akad ott valamiféle bejárat is. A nőstényen múlik, hogy bevárja-e társait, és velük karöltve fedezi fel a lények további tagjait, vagy még mindég egyedül kíván szembeszállni az ismeretlen számú ellenséggel.*


717. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-04 07:20:49
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó Kincse//

*Hatalmas kárörömmel nézi végig a kapitány, miféle pusztítást végez Yüger a gyíkpofán. Kalózmódra, (elvégre hiába lett hajótlan, az életvitele ugyanaz maradt,) szurkol is.*
-HARRrrr!
*Ugyan a bozótba rohanást nem tekinti feltétlenül bölcs cselekedetnek, hiszen, ha többen is bújnak ott, még egy veszett Yüger sem kerekedhet felül rajtuk. De mit tegyen az ember egy megkergült barbárral. Reknar éppen ott lábatlankodik az orra előtt.*
-Hé Fiam! Valahol itt vannak a fegyvereim, és a ruhám, keresse meg fürgén, és vágjon le innét! Cserfes a vesztébe rohan magában. Utána kell mennünk! Látta a többieket?
~Most rajtam a sor. Yüger megmentette a szalonnámat, hát fedeznem kell a hátát. Életet az életért.~
-No! Sürge-sürge!


716. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-01 18:30:59
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó kincse//

*A járat egyre mélyebb és mélyebb régiókba vezeti. mindent összeadva már több mint egy órája bolyong idelenn pedig csak három járatot fedezett föl és furcsamód még nem volt szükség rögtönzött bányászfelszerelésére. Egyszer csak egy egész seregnyi denevér száll el mellette és tör a felszínre. Ha van valaki odakint akkor nyilván gyanússá válhat a barlang, nem is ok nélkül és a végén még rajtaüthet. Ő csak áll a számtalan szárnyas között és gyönyörködik azok repülésében. Ők is ügyesebbek a felszíni madaraknál, azok nem tudnának úgy elmenni mellette, hogy egy se csapódjon hozzá.
Aztán belép az utolsó szobába és lassan kezd benne összeállni a kép.* ~Szóval sírhely.~ *Az itteni nép továbbra is hűséges magához, az aranytárgyak helyén ismét csak megbarnult levelek és fonnyadt virágok sokaságát látja. Ugyan van pár kisebb szobor, de az se érhet sokat. Megvakarja nyakát a sisakja alatt, de legszívesebben pofon vágná magát. Itt van egy világvégi átkozott szigeten és neki még mindig a gazdagság jár a fejében. Ha így folytatja itt fog megdögleni ennek a barlangnak a mélyén, vagy legalábbis soha nem jut vissza a saját erdejébe.
Az emberforma állatot azért még szemügyre veszi. Csak valószínűsíteni tudja, hogy az egész szigetet ezek a lények népesítik be. Lehet, ez csupán valami torzszülött akit furcsasága miatt emeltek trónra. A meglepődés most elmarad, ugyanolyan számító nyugalommal vizsgálja azt mint minden mást.* ~Erős lehet a harapása.~ *Eddig úgy látja a lény a gyíkokkal áll rokonságban, hisz ugyanúgy növényevő, már amit ebből az állandó növénymániájukat feltételez, nem pedig a krokodilokkal, vagy azokkal a nagy hüllőkkel amiket állítólag ősei ló helyett használtak. Így viszont az is világos miért nincs ez a sírkamra lezárva, vagy eltorlaszolva.* ~Nem ismerik az aranyat se a fémet, nem féltik a halottaikat, sehol egy csapda, vagy torlasz... Te jó ég.~ *Ekkor hasít belé a felismerés hova is érkeztek és újult erővel, szapora léptekkel indul vissza a feliratokkal tarkított falhoz közben azon gondolkodik kihez is imádkozhatna most. Leginkább az árnyak anyját tiszteli, de hozzá soha nem fordulna kéréssel. Már rájött, ezen a szigeten ők a legveszélyesebb lények. Yüger, a kapitány, meg az a másik ork nőstény akinek a nevére sem emlékszik. Mint kutyák a patkányos hordóban, egy kikötői ivós ünnepen.
Megérkezik a falhoz. Elhelyezi a háromszög alakú lapot a kör alakú mélyedésben, a kör alakút a négyzet alakú mélyedésbe és megvárja mi történik. Ha semmi akkor megpróbálkozik a maradék öt kombinációval is, nincs olyan sok verzió. Egy biztos ha a fal mechanizmusa ezzel a két kulccsal beindítható akkor ő pár perc alatt be is indítja.*


715. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-01 17:54:21
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Yüger, ki magánál sokkal, gyengébb egyedekkel találkozott csak élete során, ezekből a kis fickókból sem nézett ki túl sokat. Ahogy kezdetét veszi a kettejük csatája, felpezsdül a vére és hallja, hogy zúgó áramlatként önti el végtagjait, számára még a vízesésnél is hangosabb. Nem vesz tudomást semmiről, minden elmosódottan látszik szemeinek, a hullajelölt gyíklény viszont olyan kristály tiszta, mint ama zúgó forrása valahol a sziget belsejében.
Már szinte meg sem lepődik, hogy a lény botja beletörik testébe, amely ugyan fáj, de nem esik ki tőle a nyeregből, ahogy azt mondani szokták. A létforma farok csapásai viszont pozitívan meglepik, hiszen olyan erővel ütik meg a nőstényt, amit nem nézett volna ki belőle.
Elmosolyodik. Eme ork számára szinte az egyetlen csalódást okozó tényező, az, hogyha az ellenfele gyenge, de most ez nem áll fenn, hisz akármilyen vékony a gyíklény fürge és meglepően erős. A karjára mért ütés miatt megtántorodik kissé, de állva marad, s szétcincálhatja az ellenét elég hamar. Miközben hatalmasakat harap és tép belőle, nyeldekli annak friss vérét, társa kegyetlenül rásóz derekára, amely olyan fájdalmat okoz, mintha egy Irbisz lökte volna fel kemény fejével. Ekkora a gyík már halott, s ezért a nőstény könnyedén a másik felé fordulhat, mely elszelel szinte természetfeletti gyorsaságával.
Reknar, pedig a legrosszabb alkalmat választja a beszólásra. Nem marad el a válasz, hiába a harc agyat elborító vöröse Yüger nem feledkezik meg a jó modorról, lévén, ha szolnak hozzád, hát válaszolj.*
-GRRAA! *Ordítja le artikulálatlanul a Kormányos fejét, s kezét is fellendíti, de megfékezi magát. Valakinek ki kell szabadítania a Kapitányt, mert az ork nősténynek fontosabb dolga van. Fúj még egyet Reknar felé, majd a lehető leggyorsabban a bozótosba veti magát, a furcsa hangot adó teremtmény nyomán. Igyekszik megtalálni és kibelezni, ha nincs más mód.
Qatserah eltűnését még nem volt ideje észrevenni, de ami késik, nem múlik.*



714. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-01 17:24:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

//A Szellemhajó Kincse//
//Plevaen//

*A mélységi méltán nem gondol arra, hogy talán célszerűbb volna visszafordulni a kiindulóponthoz, vagy legalábbis az első járathoz, hiszen az eddigi logika mentén valóban rejtezhet valami az utolsónak tetsző járatban, merthogy ez nem akar semerre elágazni. Lehetne mondhatni, hogy nyílegyenesen halad, de azért egy enyhe kanyarulatot leír, méghozzá az eredeti irányához képest jobbra, noha ebből sokat nem lehet érezni.
Elég hosszan kell kutyagolnia a lefelé vezető úton - amely már-már végtelennek tűnik - Plevaennek, ám a legnagyobb riadalmat is legfeljebb denevérek okozhatják, akik kisebb csoportokban szállnak néha egyik járatból a másikba, vagy ki a vadonba. Komoly veszély sehonnét nem érkezik, és egy idő után a járat egy kisebb terembe vezeti a mélységit.
A szemközti falnál egy furcsa faragvány található, talán a két métert is eléri. Hosszúkás, nyúlt tojás formája van, s csak onnét látszik üregessége, hogy elől úgy ötven centi után még fél méterig a vékony kőzetben lyukak húzódnak széltében. Mintha csak egy kőből faragott, ellipszis alakú koporsó volna, amely elől nagy részt teljesen nyitott, míg lentebb egyre sűrűbben előforduló vágatokkal fedődik le. Ám nem is maga az emelvény a különös, benne egy aszott, de nem teljesen elbomlott test található, valószínűleg tartósították valamivel. Ugyanolyan lény, mint amelyekkel már a kintiek is összefutottak; nem túl magas, úgy másfél méter, feje hüllőszerű, fülei nincsenek, és hátul a farokcsontból vaskos végtag húzódik. Mondjuk az utóbbi csak alapos bekukucskálással látható, de nem is észrevehetetlen. Persze a lény valamikori, izmos állapotához képest ez a maradvány holmi gyenge emlékeztető csupán, azonban mégis sokat elárul. Körülötte a korábbi oltárnál is látható füvek, száradt virágok és egyéb növények találhatóak, és bár ruházata nem tűnik gazdagnak, mégis azt a benyomást kelti, hogy ez a lény valaki fontos lehetett életében.
A koporsó körött is növények vannak illetve apró, alaktalan szobrocskák, nyilván valamiféle kegyeleti tárgyak, de csepp formájú lapocska, vagy a harmadik kulcshoz hasonlatos forma sehol nem leledzik.*

//Kapitány és a megmentők//

*A lényeket már-már egészen megnyugtatja a raboskodó Kapitány dudorászása - kivételesen nem is vágják kupán a szerencsétlent -, azonban megérkezik az övéjüknél jócskán zöldebb bőrű nőstény, és bár csak fenyegetőzni próbálnak, az láthatóan nem segít semmit a dühödt fenevadon, aki úgy esik nekik, mint nagymacska a zsákmányainak. Csakhogy a lények erejét sem szabadna alábecsülni, botjaik talán kezdetlegesek, szúrásra azonban kitűnően alkalmasak, ráadásul fürgeségük és testi erejük sem mondható elhanyagolhatónak.
Így aztán az orknak meg kell szenvedni a küzdelem során, egyedüli mázlija, hogy a hüllőszerű létformák igen csak magabiztosak és sportszerűek is, szóval míg az egyik harcba száll, addig a másik kitartóan őrzi a kapitányt, merthogy a férfivel terveik volnának.
Tehát a harcban maradt is nekilendül Yügernek. Először egy szúrást akar bevinni, csakhogy a nőstény masszív, izmos testén ahogy az kitér, ketté is törik a botocska. No sebaj, marad a fizikai erő és a gyorsaság.
Az orkot sem kell félteni, azonban eleinte folyton kitér a lény, farkával pedig úgy csapdos, akár egy feldühödött macska rosszabb napjain; meglepően fürgén és jókora erővel. El is találja egyszer a nőstény karját, ami bizony jókora fájdalommal jár, de úgy tűnik a veszett zöldet semmi nem tántoríthatja meg, az első sikeres harapásával pedig olyannyira meglepi a lényt, hogy az menten hanyatt is esik. Onnét pedig nincs menekvés, a társa pedig hiába csap egy jókorát a farkával Yüger derekára - mely épp, hogy nem törik el az ütés erejétől -, az első versenyzőnek annyi. Vére lassacskán beteríti a száraz, kavicsos földet, aztán nem moccan többé...
A talpon maradt egyed kihasználva a nőstény valószínűsíthető fájdalmát, furcsa, ámde erőteljes hangokat hallatva iszkol el a sziklafal és vízesés irányába, ahol néhány magasabb bokor után el is tűnik a látómezőből.
Szóval mire megérkezik Reknar, csupán egy tetemet láthat, bizonyára a párás levegő és az egyre növekvő meleg csalja meg érzékeit, és láttat vele duplát a hüllőszerű maradványából. Amúgy azon túl sok minden nem található. Egy sötétbarna, bőr ágyékkötőt visel, oldalán pedig két, lapos kődarab függ bőrzsinegen. Az egyiknek kör, a másiknak pedig háromszög alakja van, de hogy mi célt szolgál, nem lehet megállapítani. Ennyi, más nincs nála, egyedül a széttört fegyvere volt.

A csapat utolsó, elkóborolt tagja, avagy a másik ork nőstény viszont alaposan elcsavargott, nemhogy Yügert nem hallja többé, de a rövid csata hangjai sem jutnak el hozzá. Helyette a végtelen dzsungel, mi fogadja, aztán ahogy óvatlanul átlép egy földbe vésett, szinte láthatatlan szimbólum felett, egyszerűen nyoma vész. Éppúgy elveszíti az eszméletét, mint ahogyan az a hajón is történt, ám kellemes, homokos tengerpart helyett egy vaksötét, nyirkos és szűkös cellaszerűségben ébredhet.
Ki tudja, hova került, azonban hiába próbálná leverni a rácsot - amit legfeljebb kitapintással érzékelhet -, az éppoly masszív, mint a körötte lévő kőfalak. Semmit nem moccannak, még csak meg sem görbülnek, ha netán puszta erejét kívánná az ork bevetni.*


713. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-31 11:43:59
 ÚJ
>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Reknar követi Yügert de a sűrű növényzet miatt kicsit lassabban halad. Mikor már majdnem ott van ahol a kapitányt elméleti helyén harcra utaló hangokat hall.*
~Úgy tűnik az ork megtalálta Ördögszemet vagy a vadállatok találták meg őt.~ *Jegyzi meg Orek.*
*Mire megérkezik Yüger már el is intézte a két apróságot.*
-Ez gyors volt. *Jegyzi meg Reknar.*
*Majd csak miután levette a szemét a valószínűleg halott kis lényekről vette észre a kapitányt ahogy ki van kötözve. Nem sok figyelmet fordít neki inkább a fogva tartói érdekelnék ezért meg is vizsgálja közelebbről az egyiket.*
-Legközelebb azért ne kezdj el rögtön gyilkolni. Nem tűnnek valami ártalmasnak. *Mondja Yügernek de közben nem veszi le a szemét a gyíkszerű lényről.*
-Nem tűnnek túl agresszívnak és a kapitányban sem tettek komoly kárt. Legközelebb hagy próbáljak meg kommunikálni velük. *Mondja Reknar aki igaz, hogy nem tudja, hogy a szigetlakók valami teljesen idegen nyelvet beszélnek de úgy gondolja, hogy primitívebb kézjelekkel és hasonlókkal talán képes lenne a kommunikációra.*

A hozzászólás írója (Reknar Renor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.31 11:44:43


712. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-30 21:52:52
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Fajtársát és az embert hátrahagyva indul meg előre. Ha azok követik jó, ha nem, az is jó, több marad neki. Félrehajt néhány ágat, s liánt, eltapos jó pár bokrot széles mancsaival, sziklákra kapaszkodik fel, s lendül tova, hogy elérjen valahová. Amely hamarabb bekövetkezik, mint gondolta.
Szeme elé különös látvány tárul, ahogy megérkezik a Kapitányát foglyul ejtők táborába. Két furcsa szerzet áll vele szemben feléje szegezvén fegyverüket, amely eléggé kezdetleges. Yüger szerint egy suhintással ketté törhetné őket, egyszerre. Ahogy tovább forgatja a fejét a különös látnivalók fokozódnak egy darab pucér Ördögszemmel. Ha egy piciny elf kislány lenne, valószínűleg elkapná a tekintetét a szőrös tengeri medvéről, de ő maga már régen kinőtte azt a kort, amikor érzékeny kis lelkét megremegtették az ilyetén látványok. Vagy helyesebben megfogalmazva sosem volt ilyen korban.
Agyában kattognak a fogaskerekek és a látottakból szépen össze is tudja rakni, hogy itt ki a jó és ki a rossz fiú, az ő szemszögéből. Ez a két nyikhaj megkötözte azt a nyikhajt, aki az egykori fizetségét és kalandot biztosított számára. Ennyi elég, hogy megtámadjon két védtelen szerzetet? A válasz Yüger smaragd fényű ajkain van, melyek most széles és eszelős vigyorba húzódnak.*
-Raaarr! *Morog rá a két teremtésre és támadó állását veszi fel, melyet oly sokszor használt már kocsmai verekedős napjaiban. Térdeit behajlítja, karjait úgyszintén, s hosszú mellső mancsain villognak az éles fegyverek, melyeket karomnak lehetne nevezni. Agyarait megnyalja és a botos furcsaságok felé villantja. Jobbját a földre helyezi és elrugaszkodik a földtől, hogy teljes testsúlyával le tudja dönteni az egyik lényt.
Ha sikeresen levette a lábáról, az előadásával, nemes egyszerűséggel beléharap, nem válogat, ott ahol tud, de azt igyekszik minél halálosabbra fokozni. Közben karmaival marja és tépi, hogy véletlenül se menekülhessen, vagy támadhasson.
Ha esetleg valamiféle malőr folytán elvéti a támadást, akkor igyekszik korrigálni, s mint tigris a vad körül körbe sétál, majd akkor támad, amikor a legjobbnak érzi. Igyekszik a lábukba marni, hogy ne maradjanak talpon, s ha egyszer földre kerülnek, akkor feléjük magasodik, s cincálja őket, akárha csak friss ropogósra sült malacokat falna.*


711. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-30 10:42:08
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó Kintse//

*Mivel hosszú órák óta a meleg napon ácsorog egy póznán raboskodva, étlen-szomjan, miközben szőrös fenekét a lágy szellő borzolja, s szakálla alatt mellkasa, nyaka idegesítően elkezdett már viszketni, hogy elüsse az időt, a Kapitány halkan dudorászni kezd, egy kalóznótát. Próbálja lefoglalni aggódó elméjét, hiszen arra már rájött, hogy nem most akarják eltenni láb alól.*
~Talán előbb megpácolnak a napon, vagy addig várnak míg aszalt gyümölccsé nem változom.~
*Mindenesetre nem most kell aggódnia az életéért. Amihez hajója nélkül nem is ragaszkodik annyira. Még nem. Ezért dünnyög, vágyait kimondva.*

Hiányzik a pipám,
Rágyújtanék.
Aromás füstjéből,
jót szippanték.
Szabadság, tengerszag,
kísértnek még.
Jajj a szablyámmal
kaszabolnék.

*Kisvártatva megpillant az egyik sziklafalon egy zöld alakot. Ismerős tartással. Feszes párductest, és érzéki idomok, mind csupa zöldben. Talán délibábnak is hinné, ám a kiáltás mely megcsapja fülét afféle bizonyítékot ad, hogy ha nem főtt teljesen rántottává az agya, úgy valóságot lát.*
~Yüger! Elképesztő vagy de zöld vadállat!~
*Hirtelen elkapja tekintetét. Bár nyilvánvalóan szándékosan fedte fel magát az ork, a gyíkpofáknak nem kell tudniuk, hogy Ördögszem is észre vette, s hogy örül. Pillanatra, mintha egy másik alakot is látott volna, de már inkább nem néz vissza abba az irányba. Hirtelen nem jut eszébe semmi szöveg így csak a ritmust folytatja maga elé bámulva.*

Naaa-na-nanna
Nanna-naaa-naaa
Naaa-naaa-naaa-nannaaa...


710. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-29 21:42:11
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Tempója egyre lassul miközben egyre lejjebb és lejjebb halad az alagútban. Túl sokat rohangált már ebben a barlangban miközben egyik járatból a másikba futkosott. Végső soron ez az amiben az ő faja a legjobb, de ennyi rohangálás mégiscsak több volt a kelleténél. Visszafogott tempóval halad tovább, meg se fordul a fejében, hogy ez esetleg szükségtelen.* ~Három rés volt a falban, tehát három kulcsra van szükség.~ *Ez számára megkérdőjelezhetetlen tény. Persze lehet a harmadik szimbólum csak annyit tesz a forrás megered és ő társaival együtt vízhez juthat, de erre nem lát sok esélyt. Ha mégis így van akkor sem lehet baj abból ha végigmegy ezen a hosszú barlangon és megnézi mi is van a legvégén. Persze az ismeretlen mindig veszélyeket rejt magában, ha nem lenne a mélységi faj tagja talán nem is menne tovább. Elmosolyodik ezen a gondolaton, szinte kacagnia kell. Hát persze, ha ember lenne már rég tele lenne a gatyája ettől a barlangtól, elfként meg azt se tudná hol van. Ő nem félhet se a sötétségtől se az ismeretlentől. De ha már nem tudja mi várja az alagút végén és amúgy is hosszú az út legalább van elég ideje felkészülni rá. Zsebre vágja a kőlapokat, már ha elférnek. Így mégis csak egyszerűbb mint abban a tálban hurcolni őket, amit inkább eldob. Párszáz méterig még csak elvitte volna, de a mostani célpont már túl messze van. Végül botját hóna alá kapja és egyik dobókésével faragni kezdi a végét. Sok állat van ami szereti magát barlangokban meghúzni, a medve a hegyekben, a krokodil a folyóparton, vagy a hatalmas Marothok és ősei nagy barátai a Nassikyk amikről ugyan csak mendemondákat hallott mégse lenne jó összefutni velük. Ezen lények közös tulajdonsága az irdatlanul erős bőrük amit egy dobókéssel biztos nem fog átütni és íjjal is csak bajosan. Egy lándzsa már többet ér, esetleg távol tarthatja vele a teremtményt vagy erősebb szúrást hajthat vele végre. Ráadásul így a bot még könnyebben beakad két szikla közé ezért ha van rá ideje kifaragja a másik végét is.*


709. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-29 16:29:49
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

//A Szellemhajó Kincse//
//Plevaen//

*A lapos kövecskék egymásra pakolása valóban nem hoz eredményt, egyéb "kulcs" vagy használható dolog pedig nem leledzik az oltáron, esetleg a környékén, tehát Plevaen nem teszi rosszul, hogy tovább indul. Az már kérdéses, hoz-e bármi eredményt a harmadik járat, hiszen hiába megy és halad egyre mélyebbre és érezhetően lefelé, ezúttal nem ütközik zsákutcába, sem oltárba vagy egyéb használati tárgyba, mely a harmadik kulcsot rejtené magában. Rajta áll, hogy tovább megy-e az ismeretlenbe, vagy inkább visszafordul, és a legelső járatnál próbálkozik az eddigi kulcsokkal.*

//Kapitány és a megmentők//

*A Kapitány nem valami szerencsés, ugyanis a megmentésére igyekvő társai nem épp a gyorsaságukról fognak híressé válni. A három jómadár viszont útnak indul Yüger magaslati szemlélődésének végeztével, az ork üvöltése pedig megint csak elhallatszik a táborig, ahol Zorkter raboskodik. Szerencsére a másik kettő nem hangoskodik, így a lények még mindig egyetlen ellenfélre várnak, aztán van is nagy meglepődés, amikor a kis csapat a sors kegyelméből és talán némi ösztönös nyomolvasásból megérkezik a táborhelyre.
A hüllőszerű létformák újból magyarázni kezdenek egymásnak furcsa, érthetetlen nyelvükön, majd kezdetleges, botszerű fegyvereiket a betolakodók felé mozdítják, mindeközben támadóállást véve fel. Mivel ketten vannak, nem csapnak le rögtön, inkább megpróbálják kifigyelni az ellenség erejét és hogy egyáltalán békések-e vagy ölni jöttek.*


708. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-27 21:39:28
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Tenger felől jő a szél, hiszen máshonnan nem is jöhet, lévén, hogy szigeten vannak. Átvág a lombok felett és eléri az orkot, kinek megborzongatja tarkóját. Dühös ábrázattal mered előre, a szemébe sütő nap miatt. Megelégeli a semmitmondó látványt és leugrik az ágról. Széles mancsaira érkezik néhány apró bogár halálsikollyal kíséri tettét. A szemének hozzá kell szoknia a fák árnyékához, de halványan ki tudja venni, hogy egy egész szép csapat gyűlt idelenn össze.*
-Vadállatok, hm? *Veti oda a fajtársnak, ki aggodalmasabb ő nála a jelek szerint.*
-Aki vagy ami, szemem elé kerül ártószándékkal, azt darabokra tépem, nem kell beszarni. *Biccent a páros felé. Önfejű magabiztosság ami belőle árad, amire rátesz egy lapáttal a vérszomjas enyhe őrülete.*
-Gyertek elém, dögök! *Üvölti, mint egy győzedelmes, félelmet nem ismerő sárkányfajzat. Ezzel csak annyi a gond, hogy a sárkányok gyerek mesék szüleményei, s valójában senki sem halhatlan.*
-Álljunk tovább. *Mondja már szinte unott hangon, eme hirtelen váltás kimerítheti a jelentését annak a szónak, hogy "eszement".*
-No, Kormányos. *Csettint a nemrég hozzájuk csapódott Kaszásnak, s a távolba biccent fejével.*
-Kormányozz minket szeretett kapitányodhoz, megkérlek téged. *Majd ügyet sem vetve rá tova indul, abban a reményben, hogy a másik korrigálja úti célját, ha eltévelyedne, bár nem bízik abban, hogy a jó Kormányos többet tudna nála. Nem is különösebben érdekli a dolog, ha nem lesz meg a Kapitány, akkor nem fogja vízbe ölni magát. Kalandot keres és alig várja, hogy ölhessen, más célja nincs az életben.*


707. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-26 22:32:07
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Újabb zsákutcába érkezik, úgy tűnik ha ez a barlang vezet is bárhova akkor azt a harmadik úton keresztül teszi. Ez az eset elég rossz fényt vetne eddigi próbálkozásaira hiszen idáig mindkét esetben jobbra ment. Azon töpreng vajon megboldogult apja aki még látta a valódi mélységet mennyivel boldogulna jobban mint ő. Ezt a régiót amúgy ostobaság lenne mélynek nevezni, száz méternyi szikla sincs a feje fölött és ugyanazt a felszíni levegőt szívja mit általában.
Ám ha a hely zsákutca az oltár akkor is felkelti érdeklődését. Természetesen megint azokat a bizonyos drágaköveket keresi, ha már egy oltár elé vetődött, ám a véseten csak egy rakás száraz kórót talál.* ~Elmebeteg banda.~ *Legszívesebben azonnal félresöpörné a sok növényt hátha van alatta valami, de végül türtőzteti magát. Ez a sok zöldség ugyan régi mert már mind kiszáradt, viszont nem olyan régi mert még nem vállt porrá. Ki tudja, talán pár hetesek, talán pár hónaposak. A növények jelenléte két fontos dolgot bizonyít. Most már megkérdőjelezhetetlen, hogy a szigeten egy aktív, ráadásul sötétséget tűrő és kedvelő civilizáció működik. A növényáldozatokat tekintve valószínűleg ők is ezt eszik, tehát egy békés népről van szó, ő legalábbis ezt feltételezi. A második és már jóval komolyabb következmény, a helyi építészetre vonatkozik. Ez nem az a bizonyos arannyal bevont, ékszerekben fürdő, egzotikus lányoktól nyüzsgő paradicsom amiről minden tengeri rabló álmodik. A helyieknek egy oltárra elegendő drágaságuk sincs, a barlang nem bővelkedik bennük és úgy látszik komoly értéket tulajdonítanak a sziklának és holmi növényeknek. Így ha van is a szigeten valami értékes azt ez a nép bizony nem hordta egy helyre ahonnan egy magafajta könnyen bezsákolhatná az egészet. Ez pedig szomorú.
Egy hangos sóhaj is elhagyja a száját mikor tekintete végül a lapos kövekre téved.* ~Mi is volt azon a rajzon?~ *Kezdi el törni a fejét.* ~Háromszög a körben, kör a négyzetben, és egy vízcsepp a háromszögben.~ *Innentől majdnem egyértelmű a dolog. Mondhatni két kulcs már megvan a háromból, már ha ezek a lapok tényleg az előbb látott falat nyitják viszont vízcseppje még nincs.* ~Háromszög a körben?~ *Kiemeli a háromszög alakú lapocskát és átteszi a másik tálban lévő körre hátha ez is működésbe hoz valamit, bár ez elég valószínűtlen. Ha nem történik semmi fogja az immár két lapos követ tartalmazó tálat és elindul a harmadik járat irányába folytatva a jobbra tartás elvét. Reméli hamar megtalálja a harmadik követ és akkor végre kipróbálhatja vajon nyitják e azt a falat, esetleg beindítanak valami őskori vízcsapot. Aggodalmat mindössze a sziget, feltehetőleg egyszerű és jámbor népe jelent a számára. Ki tudja, miként reagálnának rá, ha kiderülne, hogy egy mélységi megszentségtelenítette a barlangot és ellopta a szent geometriai segédanyagot.* ~És mi van a többiekkel? Ha a parton maradnak ez a nép biztos megtalálja őket. Ha bemennek a dzsungelbe soha nem akad rájuk.~ *Kétségbe ejtő helyzet. Szót fog érteni a helyiekkel? Van azoknak tengerre való hajója? Csupa olyan kérdés ami megválaszolásra vár. Ám most azzal kell foglalkoznia ami itt van az orra előtt. A harmadik járat és a harmadik kulcs.*


706. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-26 21:42:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

//A Szellemhajó Kincse//
//Plevaen//

*Plevaen azt teszi, amit ebben a helyzetben tenni lehet, avagy nem húzza az idejét tovább a zsákutcát képező falnál, hanem megnézi, mi várja a másik járatban.
Amaz hasonló a bal oldalihoz, méretben, formában, és nem is húzódik olyan messze a párjától, noha egy kissé eltart jobbra, sőt, egy néhány perces sétát követően éles jobb kanyart vet, majd pár méter távolságban elágazik. A mélységinek pedig szerencséje van, a megfelelő járatot választja az egyszerűsítő technikával, noha így is egy zsákutcába ér.
Ugyanúgy egy tömör fal várja, ám nem is az a lényeg. Egy oltárszerűség vagyon belevésve, rajta mindenféle kiszáradt gazokkal, nagyobb levelekkel, illetve két tálkában két lapos kővel. Az egyiknek kör alakja van, míg a másiknak háromszög. Nyilván köze van a másik járathoz, s talán Plevaennek nem is esik nehezére rádöbbenni arra, hogy mi. Igen egyszerű a képlet, mely arra enged következtetni, hogy a képződményt és falvéseteket létrehozó népség is rémesen egyszerű. Mondjuk ezen információval most még nem biztos, hogy sokat tud kezdeni.*


705. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-23 12:36:58
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó kincse//

*Lilává vert bordái tényleges hallgatásra kényszerítik. Ha Zorkter túl ostobán viselkedik, még összetörik a csontjait, mire bárki is megmenti. Hallgatagon kókadozik a póznára kötözve, akár egy darab sonka. Egy darab kiklopfolt sonka. Azért szemei mindentől függetlenül élénken járnak, és figyelnek. Vár az alkalomra.*


704. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-22 17:57:40
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Semmi jele nincs annak, hogy a fal nyitható lenne, és mikor megkopogtatja pontosan érezheti mennyire tömör szerkezetről is van szó. Ha nem kong akkor esélye sincs valami titkos ajtó feltárására, hiszen nincs szoba ahová az elvezethetné. Az egyetlen felfedezni való a falon lévő néhány véset. Ez nem tűnik soknak és az érintésére ugyanúgy nem reagál mint az akadály többi kiszögellése és mélyedése viszont több dolgot is sejtet a sziget múltjával és jelenével kapcsolatban. Először is mivel a plafonon nem feketéllenek fáklyafüst nyomai, már ha jól látta, ezért bárki is véste fel ezeket a sorokat az vagy látott a sötétben, vagy rendelkezett némi napmágiával. Még az is lehet, épp fajtársai közül vetődött valaki erre a szigetre, bár az írás nem tűnik mélységi dialektusnak, no nem mintha értene bármit is a lanawini közös nyelven kívül.
Sarkon fordul és elindul vissza az elágazás felé. Ha már egyszer zsákutcába futott most ideje meggyorsítani a lépteit és ránézni a túloldali alagútra. A többi gondolat már az úton éri utol. Ha van itt egy írás akkor kellett lennie civilizációnak és templomoknak és sok sok kincsnek amit...* ~Amit valaki már nyilván zsebre tett.~ *Meglepő lenne ha ők lennének az első látogatók ezen a szigeten és se a többi kalóz, se a rossz szomszédok nem söpörték volna ki előlük a helyet. A négy jel valahogy emlékezteti a négy mágiaágra, de ez csak egy tipp a részéről, de, hogy mire jó az a négy rés arról fogalma sincs. A kezére se külön külön, se egyszerre nem reagáltak, így talán valami kulcslyukak lehetnek. Ugyanakkor a fal mint kiderült teljesen tömör, így aztán kulccsal vagy anélkül, de kinyithatatlan.
Visszaér az elágazáshoz és gondolkodás nélkül elindul ezúttal a bal oldali járaton ahonnan nem hallatszik a csepegés. Közben figyeli ez az új irány vajon mennyire követi a másik vonalát, mennyivel tér el attól és főleg lát e valahol újabb szimbólumokat. Ha lát is most nem áll meg elemezni őket, egyszerűen rájuk pillant és tovább halad, ahogy a zsákutcákban se hajlandó többet kutakodni. Úgy érzi ezúttal fel kéne gyorsítania a folyamatot. Nem állhat meg minden egyes elágazásnál gondolkodni inkább gyorsan végighalad az esetleges zsákutcákon végig a jobb fal mentén halad amíg útját nem állja valami.*


703. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-21 23:46:07
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

//A Szellemhajó Kincse//
//Kapitány és a megmentők//

*A lények figyelnek arra, amit a foglyuk magyaráz, vagy legalábbis a férfi hangját nyomon követik, azonban egy mukkot sem értenek belőle. Kérdéses, hogy tényleg azért, mert lukas az agyuk, vagy szimplán amiatt, mert effajta beszédet még sosem hallottak? Nos, ki tudja, nyilván nem ez érdekli Zorktert, és a lényeket sem izgatja túlzottan, hogy szót értenek-e a rabbal vagy sem. Ellenben az ismét felbőszíti őket, hogy elkezd kiabálni a férfi, így az előbbi többször is odasóz neki, hol a fejét, hol a bordáit célozva, de az ütéseken bizony lehet érezni, van erő a zöld lényekben.
Míg az egyik ütlegel, addig a másik a fejét csavargatja jobbra-balra, igyekezve behatárolni, hogy milyen távolságból érkezik az idegen üvöltés. De mivel csak egyféle hangot hall, nem értesíti a társait erősítés reményében, úgy véli, ketten is meg tudnak küzdeni egy szál ellenféllel, aki szerencse, ha eltalál hozzájuk.
A felmentő "sereg" közben szépen egyesül, a két ork nőstény és Reknar, aki csak megbirkózott a dzsungel által elé görgetett akadályokkal.
Egy-két dologban már biztosak lehetnek; a Kapitány él, vélhetően szorult helyzetben leledzik, s végezetül nincsen olyan távol, mert eszeveszett üvöltéseinek bizony akad annyi ereje, hogy tompán eljuthasson hozzájuk. A jobban hallók nagyjából be is lőhetik, hogy a helyzetükhöz képest észak-nyugat felé kell majd keresgélniük, de hogy a kiszámíthatatlan, sűrű dzsungelen hogy verekedik át magukat, talány. A kis csapást leszámítva, ahol még látszottak a Kapitány lábnyomai, másutt nem lelni effajta jeleket, az aljnövényzet kusza s sűrű.
Talán nem ártana megvitatni, hogy külön-külön indulnak útnak vagy inkább egy csapatként, és még megannyi apróság leledzik, amire nem árt figyelnie a társaságnak. Például a vadak, melyekre Qatserah okosan gondol, még ha nem is konkrétan az út, hanem Yüger üvöltésének kapcsán.*

//Plevaen//

*A mélységi ezúttal is alapos, minden eshetőséget megvizsgál, kizár esetleg elfogad, s bizony ennek meglesz az eredménye. Ugyan se a mennyezeten, se a falon nem áll ki cseppkő, mely a hangot biztosítaná, ám a csöpögés csak nem szűnik. Nem sok lehetőség marad, vagy az akadályon túl leledzik a forrás, vagy a két járat között olyannyira elvékonyodik a fal, hogy azért hallatszik egyformának a hang, illetve a képzeletével is játszhat valami ismeretlen erő, melynek a kormos elgondolása alapján - miszerint a hajón történtek is illúziók voltak csupán - van létjogosultsága.
Ennek kiderítéséhez azonban az akadályt kell előbb megvizsgálni. A nekidobott kő lepattan róla, bizonyítván valóságosságát, üresen viszont egyáltalán nem kong. Olyan, amilyennek első ránézésre is tűnik; egy masszív, áthatolhatatlannak tetsző fal.
Ahogy viszont közelebb lép Plevaen, és alaposabban végignézi a felületet, közép tájon, kicsit magasabban észrevehet néhány furcsa rovátkát. Írásnak tűnik, mégsem értheti a sötételf, milyen nyelv lehet. Talán egy ősi civilizáció fennmaradt nyomai, vagy egy most is itt élő közösség firkálmánya? Nehéz lenne megmondani, ám ha tovább figyeli a hóhajú, alatta észrevehet néhány ábrát. Egy kör, benne egy háromszöggel, egy négyzet, benne egy körrel, és végezetül egy háromszög, melyben egy cseppet formázó rajzolat leledzik. A kör alatt néhány centivel egy halvány, kör alakú bemélyedés található, a négyzet alatt szintén pár centivel egy négyzet alakú, és éppúgy a háromszögnél is akad egy kis véset, ugyanazon formával. Ennyi, amit felfedezhet a göröngyös felszínű falon, a környezetében azonban semmi nincs, ami utalhatna a jelek és rovátkák megfejtésére.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.21 23:47:59


702. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-21 19:42:26
 ÚJ
>Qatserah Wohgah [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Kapás az van, az egyetlen kár, hogy egyik se valami nagy falat, így sajnos egyszer kétszer még kell fordulnia, közben jól meg is dolgoztatva ezzel a tüdejét, de hát ők aztán biztosan nem laknak jól néhány ilyen nyeszlett rákocskától. Kell a kaja, ha a víz még nincs. Remélhetőleg azt a túrázók közül legalább egyvalaki találni fog.
Fajtársa szavaira az erdő felé kapja a fejét. Hallott ő is valamit, de nem lehetnek biztosak. És ha mégis a kapitány hangja, mi van, ha csak talált egy jó méretes gödröt. Bárhogy is, annak örül, hogy Yügert nem csípte meg valami, és veti azonnal magát a bozótosba, így ő csak széles mosollyal elkezdi egy vékony fadarabra felparancsolni a rákokat, legalábbis amelyik nem rendelkezik páncéllal, így csinálva néhány nyársat. A páncélosokkal még lesz buli, hogy kivágják őket a páncélból, de azt úgy is meg tudják tenni, ha már jól átsültek.*
- Helyes! Kirándulni úgysem éhgyomorral kell. *Kacsint a fajtársnőjére, közben magában abban reménykedve, hogy amíg ők elpusztítják, amire a szervezetüknek szüksége van, addig egyik éhes túrázó sem fog előkerülni. Annyival több jut kettejüknek.
Végül fajtársnője tényleg szintén be akarja vetni magát a bozótosba, így ő csak felsóhajtva feltápászkodik, majd visszaaggatja magára a cuccait, és elindul Yüger után.*
- Hé, nem tudom, hogy miért ordította el magát, ha az csakugyan a kapitány volt, de lehet nem kellene túl hangosnak lennünk. Valahogy rossz előérzetem van. *A valós események még csak meg sem fordulnak abban a kemény fejében. Ugyan ki gyanakodna hüllő bennszülöttekre. Inkább csak a vadakat nem csalogatná ide. De ez önmagában még nem is lenne olyan nagy gond, ő mindig is ösztönlény volt, és eddig nem járt nagyon pórul, ha a megérzéseire hagyatkozott.
Ha már az úgyis a fán van, kicsit ráhagyja a kiáltozást, így legalább ő sem téveszti fül elől Yüger hollétét, és kicsit találomra megindul az egyik irányba, persze közben reméli, fajtársnője nem dönt úgy, hogy felszívódik. Ha mégis, és neki is sikerül elkeverednie, az egyetlen öröm az ürömben, hogy tudja merre van az a vissza. Még mindig nagyon reméli, hogy Yüger csak bolhából csinál elefántot, és a kapitány tényleg csak sikerrel megtalált egy mélyebb gödröt.*


701. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-21 14:51:19
 ÚJ
>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Reknar a kapitány hangját követi egy kevés ideig majd eszébe jut egy sokkal jobb ötlet. A sűrű növényzeten átszűrődő kevés fény és az emlékei segítségével a parttal párhuzamosan elindul, hogy megtalálja az ösvényt amin keresztül a kapitány elindult. Mivel nem ment túl messzire hamar megtalálja az ösvényt és ahogy lenéz a földre meglátja Yüger lábnyomait ami arra utal, hogy már ő is úton van.*
~Ha a kapitánnyal gond van majd az ork elintézi. Inkább csak mennyünk vissza a partra.~ *Mondja Orek féltve testük épségét.*
-Te sosem változol. *Válaszolja Oreknek majd elindul az ösvényen teljesen figyelmen kívül hagyva amit barátja mondott de azért megpróbál minél óvatosabban haladni.*
*Ahogy a növényzet egyre sűrűsödik és a lábnyomokat egyre nehezebb követni Reknar elbizonytalanodik, hogy képes lesz-e megtalálni Zorktert, de akkor egy hatalmas kiáltást hall meg és rögtön felé veszi az irányt. Hamar eléri a fát ahonnan Yüger kiáltozik majd a kapitány válaszát is meghallja. Reknar viszont nem indul el azonnal inkább megvárja az orkot.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1439-1458