Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

760. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-11 14:57:30
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Agyar kapitány kincse //

* Már így is eléggé el van keseredve, hiszen egyre rosszabbul áll a szénájuk, erre ez a szárnyas is őt nézi ki vacsorájának. Teljes erőből szúrja torkon a lényt, ami ennek hatására ki is múlik hamarosan. Igyekszik gyorsan lerúgni magáról a tetetmet, így pont tanúja lesz a kapitány kiáltásának. *
~ Úgy látszik, hogy tényleg az öreggel van bajuk. De most mihez kezdjek? ~
* Gondolkozik el egy pillanatig, miközben a társai lassan visszavonulnak az erdőbe. *
~ Ha szerencsém van, talán megvárnak a hajónál. Talán. ~
* Mereng el, hisz a feladat az volt, hogy megszerezzék a kincset, ám a kapitánynak esélye sincs rá. Végül elhatározza magát, vesz egy nagy levegőt és megindul a kicset rejtő sziklás terep felé. *


759. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-08 18:07:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

// Agyar kapitány kincse //

* Úgy fest, Saun lényecskéje mindenképpen magáénak akarja a győzelmet, így vadul csapkod a férfi feje felé, aki ennek okán magáénak is könyvelhet néhány horzsolást, főleg a füle tájékán. Komolyabb sebei továbbra sincsenek, így még viszonylag jól megúszta eddig a dolgot. Ám a lény valamivel nem számolt. Ez pedig a fegyver. Míg a "madárka" veszettül csapkod Saun feje felé, abban a hitben, hogy a másik magatehetetlen, addig a férfi mondhatni játszi könnyedséggel szúrhatja torkon a lényt, aminek már nincs ideje elmenekülni. Ezért nem szabad megfeledkezni a védelemről!
Ha Saun feltápászkodik - ami amúgy nem is olyan egyszerű, mivel a lény még a férfin feküdve leheli ki lelkét és tömege sokkal inkább hasonlít egy saséra, mint a kisebb madarakéra - sőt, valószínűleg nehezebb is egy sasnál. Persze ezekkel együtt sem lehet több a felállás fél percnél. Ha ezzel megvan, láthatja, hogy a legtöbben elkezdtek hátrálni, így szinte mindenki mögötte van már. Agyar hangja bődül a levegőbe. *
- Vissza! Keressetek menedéket! * Azzal nem is tétovázik sokat, még lecsap egy állatot, mely szédülve hullik le a porba, de aztán tényleg gyors tempóban célozza meg az erdő sűrűjét, hátha oda már nem tudják követni. Saun meglepetésére a lények nem foglalkoznak vele, mindegyik elindul szélsebesen a menekülők irányába, mintha a férfi hirtelen láthatatlanná vált volna. Csak egy-két állat mozgolódik még a földön, de úgy tűnik az utolsókat rúgják, Saunnak már nem árthatnak. Most rajta áll a döntés: elindul vissza a hajó irányába, követi a lényeket, elbújik valahol az erdőben, esetleg egyedül nekivág az erdőnek a sziklás területek felé? Ez utóbbi esetén lehet, hogy megúszná sértetlenül és még a kincset is megkaparinthatná - akár az egészet is, ha a szerencse úgy hozza. No, meg természetesen dönthet úgy is, hogy visszatér a hajóhoz, ez esetben hátrahagyva a társait és kincs nélkül juthat biztonságos helyre - már amennyire biztonságosnak nevezhető a tenger és egyáltalán megvárták őket a hajón maradók. *


758. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-08 10:54:59
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Agyar kapitány kincse //

* Kíméletlen harcba torkollik a helyzet, de Saunnak most nincs ideje kitalálni valamit, mert a dőg nem tágít, még a rúgástól sem. A földön ül, s csak a madár hibázásának köszönheti az életét. Ösztönös az reakciója, amikor elsuhan az állat feje a füle mellett. Csupán egy kicsit kell megemelnie a kezében tartott kard hegyét, hogy szúrni tudjon vele. Igyekszik torkon, vagy mellkason szúrni a rémet. Ha sikerül, akkor még megtoldja egy újabb rúgással is. Amennyiben a lény eppusztul, vagy elmenekül, úgy Saun feltápászkodik, s igyekszik visszatérni Agyar oldalára. Ha nem, úgy folytatja egyszemélyes harcát a dög ellen. *


757. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-01 18:29:55
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

// Agyar kapitány kincse //

* A dögök erősek és sokan vannak, de egyelőre akinek még van rá lehetősége, az küzd, mivel a meneküléssel csak még nagyobb esélyük lenne a halálra. Saun kiáltására néhányan mozgolodni kezdenek, ki-ki leráz magáról egy-egy szárnyast és az emberi falba olvad. Akinek meg nem sikerül "leráznia", az vélhetőleg utolsó másodperceit éli, de persze senkit ne temessünk előre!
Saun madara karmait megpróbálja minél erősebben a férfibe vájni, de az szerencsére még éppen időben kitér, így csak három hosszú karmolással lesz gazdagabb. Kicsit vérzik is, talán élete végéig is el fogják kísérni (főleg ha most hal meg), de tűrhető, a mozgásban, fegyverhasználatban csak minimálisan gátolják. A lény pedig egyet legyez szárnyaival, mikor Saun a földre "esik" és ismét károg, de már támad is. Saun rúgása eltalálja ellenfelét, de nem adott bele elég erőt, vagy csak a lény belemozdult, de a lényeg egy: szárnyasunk nem hátrál meg, sőt: úgy néz ki kezdi unni is ellenfelét, ezért gyorsabban és erősebben próbálja megszúrni a férfit, aki szerencsésnek mondhatja magát, mert a támadás épp egy kicsivel a füle mellett ér véget, így a csőr csak a földet koptatja. Egy kis ügyességgel és gyorsasággal még előnyt is kovácsolhat ebből a férfi... *


756. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-10-01 10:42:52
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Agyar kapitány koncse //

* A feszültség szinte tapintható, ahogy Saun összehúzott szemekkel méricskéli a környezetét. Sok idejük azonban nem marad, mert mint a villámcsapás, úgy rohanják le őket a szárnyas rémek. *
- Lőjetek!
* Kiáltja torkaszakadtából, maga is elhajítva a dárdát. Az elgondolás jó, ám a madarak szívósabbak, mint azt a harcos feltételezte. Kemény harc bontakozik ki a tisztáson. Hiába a pajzsfal, mert hamar áttörik, így az felszakadozik. *
- Alkossunk egy kört. Ne hagyjuk, hogy mögénk kerüljenek.
* Kiáltja, miközben nagyot vág egy madárra. Ekkor csap le rá egy másik. *
- Hogy szakadnának le a szárnyaid!
* Mordul fel fájdalmában, közben pedig a fejét húzza el az éles csőr útjából. Társainak van elég gondja, hát nem kiált fel. Kezeit nem használhatja, hát mást talál ki. Enged a vállára nehezedő nyomásnak, de igyekszik a hátsójával, vagy a hátával talajt érni. Ha ez sikerül, felhúzza a lábait, s megpróbálkozik egy páros lábbal kivitelezett rúgással. Megpróbálja lerúgni magáról a dögöt, vagy legalább annyit elérni, hogy a kezei szabaddá vájanak. *


755. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-09-30 22:54:55
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

// Agyar kapitány kincse //

* Az élesebb szeműek észrevehetnek néhány villanást a fák között, majd végül mindenki szeme elé tárul a szárnyas dögök armadája. Villámsebesen közelítenek az aprócska tisztásra, majd lándzsaként vetődnek bele az első sorokba. Az emberek erősen fogják fegyvereiket, pajzsukat, de sokaknak behorpad/eltörik a pajzsa, vagy hátraesnek és ott már csak a vakszerencsében bízhatnak és abban, hogy a többiek elég gyorsan elintézik a lényeket. Sajnos ez utóbbi egyelőre nem tűnik túl sikeresnek, a dögök egyre gyorsabban nyomulnak és egyre többen esnek áldozataiul. Mintha céltudatosan a "kör" közepét céloznák meg, ami jelen esetben valahol Agyar kapitány és Saun között van. Vagy pont hogy rájuk támadnak? Bárhogy is legyen, ha Agyar meghalna, akkor nagy valószínűséggel az egész küldetés csődöt mondana, mert bár megtalálhatnák még az aranyat, de az már jó kérdés, hogy ki támasztaná alá, hogy az a kocsma ezután Saun jogos tulajdona?
Akiknél lándzsa van, azok folyamatosan bökdösnek előre, akiknél dárda, azok már eldobták fegyverüket, de a lények közül csak a legkevesebb hullik el, amelyik megsebesül, az felröppen és egy másik követi azt. Egyszóval nem túl rózsás a helyzet.
Az pedig már cska hab a tortán, hogy egy váratlan pillanatban két erős láb nehezedik szint' malomkő súlyával Saun vállára és karmaival megsebzi a bőrt, valamint kapdosni kezd a férfi feje felé. Mivel a kezét "kitulajdonította" a lény, így aztán valószínűtlen, hogy fegyvereire kelljen hagyatkoznia. Vagy segítséget kér - amire ha van is idő, nem biztos, hogy másoknak van rá idejük és lehetőségük -, vagy kitér a tépések elől, vagy másik megoldást keres... Közben pedig kiáltozások, nyüvések és a többi - az emberek szinte dominóként dőlnek el - még ha így is a legerősebbek még állnak, de egyszerre több ellenfél ellen már nehezebb dolguk van nekik is. A lények meg csak közelednek... Jönnek egyre közelebb, hogy aztán lakmározzanak egy jót... (?) *


754. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-09-18 21:11:04
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Agyar kapitány kincse //

* Ha sokat nem is érnek el, legalább az emberek a feladatra koncentrálnak, ahelyett, hogy a félelmeiken rágódnának. Saun maga is készít egy hosszabb, majd egy rövidebb dárdát. Az öreg szavaira csupány egy kesernyés mosoly terül szét az arcán. *
- Ahogy jöttünk, úgy is távozunk, kapitány. Nem azért jöttem el magával, hogy néhány nyársra való szárnyas csináljon ki.
* Mondja kissé hangosabban az utolsó szavakat, hogy lelket öntsön az emberekbe. *
- Megszerezzük a kincset, én pedig a csehóban fogok megöregedni.
* Mondja mosolyogva, ám ekkor életre kel körülöttük az erdő. Saun felpattan, kezében a rövidebbik dárda, hajításra készen. Pajzsát felemelve néz körül. *
- Gyerünk legények. Pajzsosok előre. A pajzsotok a másikat is védje. A jobban célzók hátra. Ne hagyjuk magunkat elsodorni!
* Ezzel maga is beáll a sorba, maga mellé készítve a hosszabbik lándzsát is. Egyfajta rögtönzött pajzsfalat igyekszik felállítani. Feszülten markolja meg a fegyverét, miközben a hangok egyre csak közelednek. *


753. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-09-06 23:15:29
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

// Agyar kapitány kincse //

* Ki-ki belekezd a kisebb-nagyobb lándzsák vagy dárdak faragásába, Saun javaslatára attól függően, hogy mennyire bánnak jól a dárdahajításhoz, avagy a közelharchoz? Mindenki csendben ül, egyedül a kapitány szólal meg Saunt követően. *
- A gond csak az, hogy függetlenül attól, hogy egy helyben állunk, vagy mozgunk, többen nem leszünk, legfeljebb kevesebben. * Mondja, de úgy néz ki, ennek ellenére nem tud jobbat kitalálni, mint a fegyverkészítés.
Pár perc eltelik, mikor hirtelen egy seregnyi madár szárnysuhogására lesznek figyelmesek. Ám nem a nagy ember méretű fenevadok szárnycsapásai, még csak az erdő madarai hagyják el feszküket és fejvesztve menekülnekk, ezzel felverve az erdő nyugalmát. Aztán egy idő múlva a lenti vadak is menekülőre fogják a dolgot. Akik tudnk, üregekbe bújnak, a nagyobb testű állatok csak futnak. Egy újabb rajtaütésre kell számítani? Talán... Hamarosan egy-két madár szárnycsattogása hallatszik meg a zöld lombkoronák felett, de oldalról sokkal nagyobb zaj jön. Úgy néz ki, átvágnak a fákon is... *
- Készüljezek! * Figyelmezteti Agyar az embereit és ő is fog egy dárdát, melyet hajtásra készen fog meg. *
- Egyre csak közelednek... * Ezt már csak suttogja. Pár másodperc és kiérnek a 'Valamik' a fák és a bokrok takarásából. *


752. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-08-25 22:10:54
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Agyar kapitány kincse //

* Szinte tapintható a csend a legénység megmaradt tagjai között. Néhányan őrködnek, míg mások a két férfi beszélgetését hallgatja. Agyar felveszi a harcos gondolatmenetét, s igyekszik tovább vinni. *
- Talán jobb is lenne, ha itt ütköznénk meg velük. A fák lombkoronája behatárolja a mozgásukat, s nem tudnak úgy manőverezni. -
* Veti fel, de tovább figyel a kapitány szavaira. Megrázza a fejét. *
- Nem tartom jó ötletnek Uram. Ennek akkor lenne értelme, ha lenne egy kellően erős, vértes mag, ami elég ideig fel tudja venni a harcot ezekkel a dögökkel, amíg mi megindulunk a kijelölt helyre. -
* Mondja, de szerencsére az öreg úgy látszik elfogadja az ajánlatát, mert maga is nekilát a fafaragásnak. *
- Emberek. Aki ért valamennyire a lándzsa dobáshoz, az készítsen kisebbet, jobban dobhatóat. Aki meg nem, annál legyen hosszabb és erősebb. Olyan, amivel könnyebben elérhetjük a dögöket. -
* Nem parancsol, csupán javaslatot tesz. A csapat ha szeretné, hallgathat rá, vagy megvárhatja, hogy a kapitányuk bólíntson rá. Saun addig maga is nekilát egy megfelelő ág faragásának. *


751. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-08-20 12:08:01
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

// Agyar kapitány kincse //

* Bizony, igen nagy veszteséget szenvedett el a csapat, szerencse, hogy legalább Ők túlélték. Saun szavaira bólogat a kapitány, s ő is letöröl némi vért a maga kardjáról. Négy-öt lényt sebezhettek meg legfeljebb, talán azok sem haltak meg, de mindenesetre vérük az biztosan van, így hát elvileg megölni is meg lehet őket. *
- Hmmm... * A fák ágai közt beszűrődő fényeket kémleli, mintha újabb rajtaütést várna. *
- Habár a fák között nehezebben mozognak, azért nem kizárt, hogy néhány percen belül észrevesznek és akár újra megtámadnak. * Szétnéz a kis csapaton, száját kicsit lejjebb biggyeszti és így szól. *
- Haladnunk kéne, akkor talán elvesztik a nyomunkat... Az lenne a legelőnyösebb, ha szétválnánk, azzal talán megzavarnánk őket... * Nagyot sóhajt. *
- De az sem a legjobb ötlet, tekintve, hogy egyesével is le tudnak vadászni minket... Csak ugyebár lassabban. * Segítségkérően néz a csapatra, hátha valaki előáll egy jobb ötlettel. *
- Valószínűleg a hegyek közelében van a fészkük. És az is, amiért ide jöttünk. * Mélázik félhangosan, majd ő is keres egy fadarabot és hegyezni kezdi. *
- De mégiscsak több értelme van fegyvert készíteni, mint fegyver nélkül rohanni a fészekbe. * Késével gyorsan hegyezi a végét, mire a legénység többi tagja is belekezd ebbe. Egyelőre elég nagy a csend, csak néha hallatszik egy-egy szárnysuhogás, ami akár egy-egy kisebb madáré is lehet, nem feltétlenül a "nagyobbaké". Az avarban néha elmászik egy gyík, vagy egy kisebb rágcsáló, de semmi szokatlan, vagy különös nem következik. Még. *


750. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-08-07 19:44:03
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Agyar kapitány kincse //

* Kemény rajtaütést kell elszenvednie a csapatnak a szárnyas dögöktől. Saun is csak a gyors reagálásnak köszönheti az életét, de amikor végre befutnak a fák közé, maga is szembesül a veszteség mértékével. *
- Sok jó ember életét oltották ki. Viszont két dolgot már tudunk róluk. -
* Mondja elgondolkodva, miközben a part felé néz. *
- Lehetnek okosak, de nem taktikusak. Rajokban támadnak, s képtelenek alkalmazkodni, így csak a saját sémájuk alapján támadnak. -
* Magyarázza, majd egy fakó mosoly kúszik borostás arcára, ahogy felemeli a kardját, amin ha minden igaz, némi vér van. *
- Nem sebezhetetlenek. -
* Ezután letörli a pengét, de nem teszi el. Tekintete a környezetet fürkészi, ahogy követi a kapitányt. *
- Kapitány. Nem akarok okoskodni, de arra gondoltam, hogy ha már itt az erdő, kihasználhatnánk ezt a kis nyugalmat. -
* Megáll és megvárja, hogy Agyar figyeljen rá. *
- Bár nem a legjobb megoldás, de talán lenne hasznunk belőle. -
* Kezd bele, s felemel egy jó férfikar hosszúságú ágat. *
- Bár én nem jeleskedem a lándzsaforgatásban, de faraghatnánk párat, amit rájuk szórhatunk, ha jönnek. Nem kell, hogy pontos legyen, mert a szárnyuk kellően nagy célpont. Ezek a lények addig veszélyesek, amíg repülni tudnak. Mit gondol uram? -
* Kérdezi Saun. *


749. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-08-06 12:26:50
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

// Agyar kapitány kincse //

* A földön hullák hevernek, kicsivel feljebb a "madarak" köröznek továbbra is, néha le-lecsapva az áldozataikra. Azoknak, akik a part közelében voltak, már nincs sok esélyük eljutni a biztonságot nyújtó fákig, néhányan inkább a vízbe vetik magukat, abban reménykedve, hogy ott nem látják meg őket. Ám a víz tiszta és sekély, így ez sem a legjobb megoldás, melyet ki lehet eszelni. A Saunra támadt az utolsó pillanatban adja csak fel, viszont még így is megcsikorgatja az acélpajzsot, a kardba pedig nem repül ugyan bele egyenesen, ám lábát így is megsebzi a penge, melyre a reakciója hatalmas károgás. Aztán tovarepül.
A fákig bizonyára mindenki eszeveszettül lohol, így a legtöbben megmaradnak, mire odaérkeznek. Az állatok egy ideig követik őket a fák közé is, de aztán lassan feladják, mert a sűrű növényzetben nem tudnak tovább szállni. *
- Ezt egyelőre megúsztuk. * Jelenti ki lihegve a kapitány és leülve egy kidőlt rönkre számolni kezdi a megmaradt csapatot. A parton közel a fele csapat elmaradt, ami még akkor is nagy veszteség lenne, ha a másik csoportból senkit nem vesztenének el. Ám ki tudja, mennyien élték túl a másik osztagból? A kapitány szomorkás tekintettel nézi embereit, majd megszólal. *
- Itt egyelőre biztonságban vagyunk, de elég okosak ahhoz, hogy egy idő után megtaláljanak. És bár nyílt terepen jobban mozognak, én nem a fák között sem találkoznék velük szívesen. * Mondja, majd elnéz az ellenkező irányba, mint ahonnan jöttek. A buja örökzöld növényektől nem látszik ugyan, de arra kell lennie a bőven a fák fölé emelkedő szikláknak is. *
- Arra kell mennünk. * Mutat is az irányba, s ha mindenki kifújta már magát, akkor el is indulnak előre. A távolban hallatszik az ismerős szárnycsattogás, károgás, néha egészen közelről is, ám egyelőre békésen mennek. *
- Remélem a többieknek van annyi esze, hogy az erdőben maradnak...


748. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-08-06 10:21:01
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Agyar kapitány kincse //

* Lemondóan rázza a fejét, ahogy körülnézve, igazolást nyernek a kapitány szavai. *
~ Pedig tudják, hogy miféle lények tanyáznak errefelé, mégsincs köztük egy íjász sem? ~
* Teszi fel magában a kérdést, de hangosan csak egy szót morog. *
- Kár. -
* Aztán figyelme inkább a környezetükre irányul, mert kezd gyanúsan csend lenni. De a csend rövid életűnek mutatkozik, mert egyszer csak szárnysuhogást hallani, s az ég életre kel. Kékes színű, emberszerű dögök rontanak rájuk, s a szerencsétlenebbeket magukkal is ragadják, hogy aztán néhány méterrel feljebbről ledobják áldozatukat. Az egyikük a harcost szemeli ki magának, s nagy sebességgel közeledik is. Ekkor csattan a egy kiáltás, hogy feküdjön le mindenki. Saun, pajzsát a fejére, hátára húzva, kardját a madárlény felé szegezve hasal a talajon. Kivárja a találkozás eredményét, majd rábólint a kapitány szavaira. *
- Futás. A fák között, talán nem tudnak olyan jól mozogni. -
* Azzal felpattan, s erejét összeszedve iramodik meg a többiekkel együtt a némi biztonságot ígérő fák felé. *

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 10:43:49, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (egyszercsak helyett egyszer csak).



747. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-08-02 12:34:54
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

// Agyar kapitány kincse //

- Mint látod, jobban szeretik a kardokat, szablyákat. * Mutat az emberekre, akik között talán két kézben látható dárda, mely esetleg hasznavehető lenne az égből érkező támadásokkal szemben, mindenki másnál csak a kardok, szablyák, tőrök villognak.
A kérdésre Agyar felvonja szemöldökét, mintha valóban meglepődne Saun kijelentésén, aztán morog egyet, mintha azt mondaná: "na ne mondd".
Végül mindenkinek a legelőnyösebb lesz, ha inkább figyeli a fákat és az égboltot, hogy mikor érkeznek meg azok a valamik. Látszik a társaságon, hogy félnek a helytől, bármi is közeledjék, ám mindegyikük erősen markolja fegyverét és vár. A lombok zöreje lassan elhall, csak a szél suhogtatja őket, majd lassan szárnysuhogásra lehetnek figyelmesek. Csak közeledik és közeledik, egyre hangosabban. Aztán egy lélegzetvételnyi szünet, és a távolból kiáltások hallatszódnak. Ha elkapják fejüket a hang forrásának irányába, láthatják, hogy a másik csapatnak már vendégei is érkeztek. Néhány embert magával ragadnak a hatalmas szárnyas lények - habár a távolság miatt nem jól kivehetők, de az látszik, hogy legalább ember nagyságúak. Aztán mikor elég magasra viszik áldozataikat, elejtik, mire azok üvöltve zuhannak a sekély vízbe, vagy a homokos partra. Kiáltozások, káromkodások is hallatszanak, először csak a másik csapat irányából, majd egészen közelről. Keselyűként támadó szárnyas lények csapnak le az ő felükre is, néhány másodperces gondolkodási időt hagyva csupán. Nagyjából egy tucat kékes szárnyú tollas madárféle ront a brigádra. Testük bőven kitesz egy nagyobb embert is, szárnyuk pedig arányosan hatalmas. *
- Földre! * Szól egy mély hang, melyre a legtöbben egyből levetik magukat a földre, ám páran így is későn kapcsolnak és másodpercek múlva zuhannak le ismét, akkor már nem kiáltanak többet. Saun felé is süvít egy, nagy karmaival egyből megfogni készül a férfit. Agyar nagyot sóhajt és a földön fekve szétnéz a megmaradtakon. Hangja aggodalmas, mégis elszánt, gyors késztetésre sarkalló. *
- Most pedig futás! A fák között remélem nagyobb biztonságban leszünk már! * A mondat végére már feltápászkodik és fut a fák felé, a többiek követik. Már akinek sikerül és a fölöttük köröző teremtmények nem húzzák keresztbe számításaikat. *


746. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-30 17:43:01
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó Kincse//

*Kótyagosan ül fel amint magához tér. Zorkter első gondolata, hogy nem homokon, nem is füvön, hanem hajópadló nyikorog. Rettenetes öröm önti el, mikor ráeszmél, hogy ez imádott fregattja, a Révész. Szíve csücske. Aztán ráeszmél, hogy ki van kötözve, és még a száját is teletömték. Még látja Pleaven alakját, amint kinyitja az ajtót és ki is lép rajta.*
~Büszke vagyok rád fiú! Igazi tengeri zsivánnyá lettél. Azért rongyok helyett hagyhattál volna itt egy üveg rumot te gaz! Édes mindegy! Amíg én és a Révész egy helyen vagyunk, minden rendben van. Mert mi egyek vagyunk. Én és a hajóm.~
*Szemmel láthatóan egyedül maradt a gondolataival. Oldalra tekint, a csontvázra, és elmosolyodik. Már amennyire teletömött szájjal lehet.*
~Erdigan, öreg barátom! Hiányoztál! Látod időről időre jönnek tanulékony gazfickók. Mint te, mint ez a Lídérc is. Igazán kedvelem. Kár, hogy ha kiszabadulok, át kell húzatnom a hajó alatt. Azért remélem túléli!~



745. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:45:27
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*A fedélzeten ébred, nem tudja, hogy került vissza, azt se, miért, de úgy tűnik sikerült megszabadulnia a sziget álomképétől.* ~Vagy mégse volt álom.~ *Fegyverei megvannak, de a lába még mindig sajog és csizmájából is a barlang kavicsai potyognak. Úgy látszik a városi szellemekkel szemben a sziget őrzője nem vízióvilágba invitálja az utazókat, hanem szépen pakolgatja őket ide-oda, bár ez is csak olyan feltevés minthogy a szigetre kerülésük nem egy álnok matróz cselszövése volt, vagy hogy a hajót épp most nem hallucinálja. Feltápászkodva megközelíti a hajó oldalát és a ködbe bámul.* ~Átkozott mocskok.~ *Suttogja maga elé. Abban a barlangban nem csak a saját hajójuk kincsei voltak, ki tudja hány hajó rakománya gyűlik már azon a szigeten és az ősi hüllőváros sem utolsó.* ~Bárki is vagy, bárhol is vagy, még ne örülj.~ *Szeme villog, arcán sötét vigyor jelenik meg.* ~Még visszajövök.~ *Azt már tudja, hogy a szellem, kísértet, vagy mágus nem tud csak úgy gyilkolni. A teleportáció az egyetlen használható fegyverük, ha azt hatástalanítják akkor egy kisebb fegyveres csoport gond nélkül megtámadhatja a végtelen gazdagság szigetét.
Álnok terveiből egy újabb sötét sugallat ébreszti fel. Ekkor veszi észre, hogy rajta kívül, gyakorlatilag mindenki alszik. Az időt kihasználva gyorsan, már amennyire lába engedi lefut a fedélközbe és az alkar védőbe rejtett tüskéjével addig feszegeti a zárat amíg teljesen el nem rontja és ezzel be is jut a kapitány kincseskamrájába és zsebre rakja az ott tárolt aranyakat.* ~Na nem is volt olyan rossz ez a kis kirándulás.~ *Gondolja mikor a tallérok csörögni kezdenek a zsebében. Szerencsére a legénység pár tagja még mindig mély álmát alussza és nem néznek ki úgy mint akik egyhamar felkelnének.* -Kapitány. *Ébresztgeti halkan a megviselt tengeri medvét.* -Kapitány ébredjen kiraboltak. *Ha nem ébred fel akkor úgy látja elég mélyen alszik, ha felébred akkor egy jól irányzott ütéssel újra álomba szenderíti.* ~Jó éjszakát.~ *Aztán a testes alakot bevonszolja annak kabinjába és magukra zárja az ajtót. Sajnos fogalma sincs mennyi arany található Ördögszem kabinjában, de ezzel nem is foglalkozik, most gyorsnak kell lennie. A kötözés művészetében már szerzett némi tapasztalatot aminek hasznát veheti. Gúzsba köti a kapitányt saját kabinjában és kipeckeli a száját, nehogy zavarja kiabálásával a legénység későbbi munkáját. Aztán mintha mi sem történt volna kilép a kabinból és körbe kiált az alvó ébredező, vagy tanácstalanul kóválygó alakok között.* -Ébresztő lusta banda, mindenki a kötelekhez, vitorlát feszíts. Hagyjuk itt mielőbb ezt az átkozott vizet. *Valahogy próbálja utánozni a kapitány megszokott parancsolgató stílusát. Pontosan tudja mik lesznek a legénység kérdései. "Hol, vagyunk? Mi történt? Hol a kapitány." Nyifi és nyüfi. Legalábbis ő ezt ebbe a kategóriába sorolja.* -Látják itt a kapitányt? *Mordul rájuk egy költői kérdéssel.* -Száz társuk már halott, maguk is ezt akarják? Nem? Akkor kuss legyen és tűnés a vitorlákhoz. Maga ott. *Mutat a féllábúra.* ~Te jó ég miért pont ez maradt életben.~ -Na takarodjon a kormányhoz, hogy valami hasznát is lássam. *Jó érzés parancsokat osztogatni. jobb mint azt bármikor is képzelte. A kapitányi kabinba már nem vonul vissza. A kulcsát elrejti egyik mély zsebében és reménykedik, hogy a kapitány nem képes egybe lenyelni a szájába tömött zoknikat. Játékának egyetlen akadálya talán a másodtiszt lehet, de miatta sem akar aggódni. Így ha minden jól megy hamarosan elérik a kikötőt ahová feltehetőleg minden éhes matróz vágyik.* ~Nem is rossz.~ *Gondolja.* ~Nem is rossz.~ *Meg tudná szokni ezt a helyzetet. De nem itt és nem most kell vezérré válnia, hanem ott kint a végtelen szárazföldön, a cirádás város arannyal futtatott házai között. És nem pár megkeseredett tengerész felett kell uralkodnia, hanem emberek tömegein ameddig a hold fénye elragyog.*
-Látod Yüger. *Mosolyog az orkra már a part közelében.* -Máris közelebb jutottam, az én kis királyságomhoz.


744. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:23:56
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

//A Szellemhajó Kincse//

*Olybá tűnik, Yüger és a Kapitány túlzottan kifáradtak ahhoz, hogy bármiféle információra méltassák a mélységit, esetleg kérdőre vonják, hogy merre járt eddig, tehát Plevaen nem vár tovább, némi útmutatást követően a tábor felé indul. Út közben feltűnik neki a két hüllőember, akik még talpon maradtak, ám az elsőt hamar elintézi. A mellkasa közepe helyett a szívébe fúródik a tőr, így hamar kileheli a lelkét, a társa pedig dühében felderíteni indul a tragédia okozóját. A mélységi oldalán a meglepetés ereje, szóval őt sem tart sokáig kiiktatnia, s az őrhely védők utolsó tagjának kimúlása beindít valamit, ami talán ha korábban megtörténik, nem veszti életét ennyi a gyíkszerű lények közül. Nyilván szükségszerű volt valamiért, hogy mindannyian a földre kerüljenek, ugyanis a szigetlakó utolsó lélegzetével az életben maradt hajósok ugyanarra az énekre lehetnek figyelmesek, mint amit még a Révészen tapasztalhattak azok, akik nem estek egyből a tengerbe.
Plevaen, Yüger, a Kapitány és a Féllábú is mély álomba zuhannak, noha megeshet, hogy az utóbbi azóta sem kelt fel. A sziget Szelleme és egyben varázslója megelégelte a vérontást, és nyilván azt sem akarja, hogy az őrhelynél rejtettebb város felfedezésre kerüljék, szóval jó néhány óra alvás után az ébredezők újfent a Révész, immáron kifosztott fedélzetén kelhetnek. Legalábbis majd akkor, ha kikötött a hajó, mivel a mélységi az egyedüli, aki ennél korábban tér magához.
Ha körülnéz a hajón, Yügerrel, a Féllábúval és a Kapitánnyal - no meg három taggal a korábbi legénységből - számolhat, akik édesdeden durmolnak a fapadlón. Reknarnak, a másik ork nőnek vagy a népes legénység további tagjainak nyoma sincs. Valószínűleg a szigeten ragadtak vagy haltak, már olyan mindegy...
A raktárba az élelem sem került vissza, így nyilván nem lehet tovább hajózni, hanem kénytelenek lesznek kikötni. És ha Plevaen kihasználja az előnyös helyzetét, megteszi, merthogy a kincstárban a szigeten felfedezett érmék, kupák és díszes tányérok pihennek. Ha siet, mind az övé lehet, nem kell feleslegesen hadakoznia, netán osztozkodnia a többiekkel.
Nem egy nagy zsákmány, mégis valami, aminek köszönhetően remélhetőleg soha többé nem térnek vissza a kalandozók a hüllőemberek birodalmába. Nem mintha a csali-hajó nélkül bárki felfedezhetné az állandó ködbe burkolódzott jelenséget, ám a Szellem úgy találta jónak, ha nem is ad lehetőséget a további kutakodásra. Ettől a népségtől még az élelemért sem érte meg lopni, bár még nem is fordult elő olyan, hogy a hüllőlények ne bírtak volna el a korábbi, életben maradt csoportocskákkal.
Persze itt is akadtak veszteségek, Qatserah a város egy szigorúan őrzött és kialakított börtönrendszerébe került, ahonnét magától sosem fog tudni kijutni. A hüllőemberek pedig nem azok, akik törődnének az életével, főleg a társai mészárlása után, így se ennivalót, se innivalót nem kap, így előbb-utóbb meghal. Reknar szebb véget ért - legalábbis gyorsabbat -, de mégsem kerülhette el életének kioltását, nem beszélve a legénység megannyi tagjáról, akiknek nagyja a tengerbe fúlt. Tehát összességében a hajózók maradtak alul, őket érte a nagyobb veszteség, de hát ezen már miért keseregnének az életben maradtak? Örülhetnek, hogy véget ért a rémálom, és hogy azért még zsákmányuk is lett belőle. Persze nem sok, no meg a nagy részét Plevaen fogja elbitorolni, ám így járnak azok, akik nincsenek állandóan résen.
Azért Zorkternek sem kell búslakodnia, háromszáz arany értékben elszóródtak itt-ott érmék a kapitányi szobában is, így ő sem marad teljesen jutalom nélkül, de az biztos, hogy az ő vesztesége ennél sokkal nagyobb.*

//A kaland során Plevaen Kadar 850 arany értékű zsákmányt szerzett. //
//A kaland során Zorkter Truvion Kapitány 300 arany értékű zsákmányt szerzett. //


743. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-24 20:19:58
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*ha megkapja a választ akkor azért indul vissza, ha csak fejmosást kap akkor meg az elől. A kérdésekre persze válaszol a maga módján, de sok hasznosat nem tud és még kevesebbet akar elárulni. Saját megfogalmazása szerint csupán annyi történt, hogy logikai játékokban elnyerte a hüllők teljes rumkészletét, és még négy hadi foglyot is ejtett. Furcsamód, ha a mélységi igazat mond annak a legtöbbször semmi értelme.
Így vagy úgy végül lassan és hangosan bicegve visszaindul a tábor felé hátha akad ott valami amit még hasznosíthat.* -Bármi történjék a barlangba be ne menjetek. *Közli komor őszinteséggel miközben nagyban rájátszik sántaságára.* -A legénység nincs odabent, viszont annyi ott a gonosz kis meglepetés mint kikötőben a szifilisz. *Egy pillanatra megáll és szomorú pillantást vet a lábára egyfajta bizonyságképpen beállítva azt.* -A sok mocsok szépen bele sétált a saját karóiba. Most nyögnek mintha nyúznák őket, de én ki nem szabadítom a nyüves bandát. *Még egy nagy köpéssel toldja meg mondandóját aztán folytatja tovább az utat. Nem tudja a Kapitány és a másodtiszt mennyire hisznek neki, ahogy azt sem vajon utána jönnek e. Legalább nekik nincs bajuk, ha már a rút kaszás és a másik zöld nőstény nincs is velük.
Közben a hüllők is megindultak a csapat keresésére. Plevaen nem számított támadásra, főleg két támadóra nem miután már nyolc embert vesztettek. Így eléggé meglepődik rajtuk mikor látja őket, már ha észreveszi egyáltalán a kettőst mielőtt mögéje lopakodnának és lecsapnák azzal a bunkóval, próbára téve sokat látott sisakját. Az íjat elővenni most nincs ideje amint szeme elé kerül az egyik szinte reflexből vágja felé a dobókést. Nem mellre, szívre, vagy fejre céloz egyszerűen a mellkasa közepe felé indítja a támadást, hogy minél nagyobb esélye legyen a találatra. Aztán még épp lábával arrébb löki magát és bezuhan egy fedezéknek látszó bokrok mögé miközben már a második kést szorongatja. Stratégia híján csak megpróbálja ülő helyzetbe tornászni magát és némán vár a gyíkok újabb reakciójára. Remélhetőleg lesz olyan bolond az egyik, hogy közelebb jön és akkor egy késsel elintézheti, de az is lehet inkább elmenekülnek, vagy bedobnak hozzá egy hetven kilós tuskót jó kívánság gyanánt.*


742. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-21 14:34:41
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

//A Szellemhajó Kincse//

*A várthoz képest véres csatározás elülni látszik, mindenkinek van ideje egy kicsit összeszedni magát, megpihenni. A Kapitány nem is húzza az időt, kissé bizarr cselekedete után - melynek során karóba húzza az egyik hüllőember fejét -, menedékbe vonul másodtisztjével, aki némi hálálkodás és gondolkodás után ellátja a sérülését. Zorkternek sem ártana a karjával kezdeni valamit, mert bár csak súrolta a bot, a fából származó szálkák jó néhány képviselője megült a sebben.
S miként így nyalogatják a sebeiket, Plevaen is társul hozzájuk, négy hüllőember hulláját, és egy kisebb vagyont hagyva maga mögött.
Egyelőre van idejük társalogni, ám nem szabad megfeledkezni a maradék két őrről, akik még a bungalóknál szimatolnak, de lassacskán elindulnak vissza. Talán egy negyed óra telik el addig, míg fel nem fedezik a véres hadszínteret, csöndes gyász helyett pedig kétségbeesetten kezdenek egymás között duruzsolni. Midőn túljutnak a kezdeti sokkon, ők is a nyomok után indulnak.*


741. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-06-21 12:14:49
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Úgy látszik egy olyan tárgy sincs a barlangban ami képes lenne egyetlen pillanat alatt megfordíthatná élete folyását. Ellenben ha előkerül az az átkozott hajó tisztességes zsákmánnyal térhet vissza a civilizációnak nevezett díszesebb, de mindenképp mélyebb pöcegödörbe.
Újabb köveket sajnos nem talál, ráadásul az egyik hüllő keményen vissza is vág az elbizakodottságáért. Az a bizonyos ötödik végtag egy gyors csapással a térdéhez ütközik, túl későn vette észre és már nincs ideje félre ugrani. A lábszárvédője valamicskét tompít az ütésen, de messze nem eleget.* ~A tetű, nyúzna meg.~ *Sziszegi miközben lassan hátrál és jobb híján lélekben próbálja leküzdeni a fájdalmat. Jobb felszerelés, több ismeret, fejlettebb harci technikák, erős képességek, úgy látszik a hülyeség mindet bőven képes kompenzálni. Idegesíti is a dolog, mert ezzel épp gyorsaságán esett csorba, ami talán legnagyobb ütőkártyája lehetett.
Már kicsit rosszabb állapotban megindul a másik kijárat felé ám itt is csalódnia kell. A terem, akárhogy is nézi csak egy másik kamra, és nem a gyíkemberek titkos városa. A falakon még új kapuszerkezetet se talál, ami azt jelenti már a sokadik zsákutcába tévedt.* ~Ostoba, tökfilkó barmok.~ *Mantrázza maga elé amit persze senki nem hall, hiszen egyedül van. A kérdés tehát adott, hogyan lehetne kommunikálni ezekkel a szerencsétlenekkel? Akárhogy töpreng nem sok minden jut az eszébe. Viszont, ha már talált egy csomó aranyat így szétszórva összesöpri az érméket, és egymásba pakolja a tálakat. Nehogy kárba vesszen a sok nemes fém. Persze nem ártana tudni, hová rejtették ezek a dögök a többi aranyat, amihez megint csak némi értelmes beszédre lenne szükség. Valahogy mindig itt lyukad ki. És ezen gondolkozik akkor is amikor visszafelé halad. Attól tart még egyszerűbb szimbólumokkal se nagyon tudna kommunikálni velük mert a lények beállítottsága, az ajtók alapján geometriai központú, ezért egy körből, talán nem az napra, vagy egy dinnyére asszociálnának, hanem a kört látnák magában. És ezzel el is érkezett az őrület első állomására.
A kaszás nyakéke, csak akkor jut az eszébe amikor visszaért a nagyobb terembe és a tálakat egy íves mozdulattal behajította a raktárba. A torz arcú tudós, test nélküli kísérői talán megszállhatnának egy ilyen zöld borzadályt és az irányításuk alatt mindent kiszedhetnének belőle az adott szigetről. Jobb esetben mindent amit csak akarnak, rosszabban meg mindent amit egy ilyen tud. Mert az az érzése, egy nép ami nemhogy a fém feltalálásához, de a kezükbe hullott fegyverek szakszerű alkalmazásához se volt elég intelligens, azoknak minden tudása elfér a margón. Ezek után jó kérdés ki építette a mágikus ajtót, és ezeket a furcsa világító gömböket. Csatamágust nem látott a támadók között.
Jobb híján elindul a harmadik járaton megkeresni azt a hat főt akik az ismeretlen ellenség elkapására indultak. Reméli már nincsenek olyan sokan. Most a sérült lábával amúgy se tud olyan könnyen kitérni a bunkóik elől így kénytelen kezei gyorsaságában bízni, és lemondani az apróbb hülyeségeiről, mint az ellenfél életben hagyása. Mikor azonban kiér, a vártaknál jóval kellemesebb tájkép fogadja. Már a barlangból érzi a tetemes mennyiségű vérszagot, de az összkép még így is magával ragadó. Négy tetem fekszik a földön, szétvágva, széttépve, az egyik feje pedig épp vele szemben egy bunkó tetején tátja a száját mint aki nem is akarná elhinni épp mennyire halott. És még egy ott távolabb, mintha csak tigris tépte volna szét.* ~Egy hiányzik.~ *Állapítja meg. Tehát hiába pusztult el az ellenséges haderő nagyja még mindig óvatosnak kell lennie. Ez az ő terepük és az a kettő bármikor kiugorhat a sűrűből, a lelassult mélységire. A hatalmas vértengeren túl pedig kis összetákolt viskók fogadják.* ~Ez volna a városuk?~ *Ebben ugyan kételkedik. Inkább őrposztnak nevezné a helyet. Amiben ez a tíz harcos vigyázott a raktárra. Viszont a vértócsában észreveszi a támadók nyomait is. Egy ruhacafat alapján be tudja azonosítani a kapitányt, a stílus alapján pedig cserfest másodtisztet, vagy egy oroszlánt aki tartózkodik a hidegvérűek húsától. Ha viszont ez nem lenne elég hamar észreveszi a két pár véres lábnyomot. Egyik a már megszokott csizma ami csak ezen a szigeten szúr szemet, a másik jóval furább, karmos és éles körvonalú. Eltéveszteni se nagyon lehet.* ~A másik ork és Reknar nyilván a vacsorát készítik a parton.~ *Jellemzően egyszer gondolkodik pozitívan és akkor is csalódnia kell. Először a nyomokat követi, majd az irányukat, mikor miután mindkettő talpáról lekopott a festék.* ~Megsérültek.~ *Ezt már csak akkor veszi észre mikor összeveti a nyomokat saját bicegésével. Hamar rá akad a párosra. A bicegés miatt most közel sem illik rá a lidérc név. Lábszárvédője ütemesen csapódik a földhöz, persze lehet ez csak az ő fülének sok. Más dologgal nem vonja magára a figyelmet. Látható, helyre áll és várja, hogy észrevegyék.* -A kaszás hol van? *Kérdez rá egyszerűen, bár sejti neki ennél több kérdést kell majd megválaszolnia.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1383-1402