Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

700. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-19 19:07:27
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó Kincse//

*A csapás bizony eltalálja a vén tengeri medvét aki ettől még inkább tengeri moszatnak érzi magát. Azért szemeit csak meresztgeti oly csúnyán ahogy bírja, hiszen ez a helyzet méltán sérti kapitányi önbecsülését. Sajgó csuklói, s bordája kötelékei feszítgetésének felfüggesztésére ösztökélik. Más módon próbálkozik.*
-Hé bőrpofa! Igen te, bunyós! Látom Jól forgatod azt a kezdetleges husángot. Mikor idehoztál nem volt nálam egy hosszú görbe valami? Fényes a napon, mint a víz. Igen, és vág. Nem igazán érted mi? Kaaardnak hívják. Hozd ide a kaaardot, és cserébe lovaggá ütlek majd, he? Tudsz egyetlen értelmes szót? Civilizált nyelven vartyogsz?
*Gondterhelt sóhajjal tudja le magában Truvion, hogy ezek gyengeelméjűek. Végül valami megüti a fülét. A távolból, mintha valaki azt kiáltaná: "kapitány".*
~Képzelődtem tán? Yüger! Hát mégis van akinek hiányzik a szőrös szívem! Vagy csak a vágyaim játszanak velem? Hallom, amit kívánok hallani? Őrület kerülget?~
*Ismét egy kiáltás "Hahóóó!"*
-HÁHÁÁááá! A drága másodtisztem! Hát mégis jól választottam! Eljön értem! És biztos a többiek is vele vannak.
*Ahogy őrjöngött ezelőtt, s amennyire elhallgatott a bordás után, most úgy csapnak ki belőle az örvendezés és remény hullámai. Mosolyogva csűri fogai közt:*
-Most majd meglátjátok. Igen. Most majd megkapjátok. Jönnek a szörnyek! Zöld szörnyek a tengerről! Áhháháhá!


699. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-19 15:16:13
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Egy darabig minden tökéletesnek látszik, a vízcseppek hangját követve szépen lejjebb tud ereszkedni a barlangban anélkül, hogy akár a botra akár a kötélre szüksége lenne. Ő azért továbbra is magánál tartja rögtönzött bányászkészletét, hisz soha nem lehet tudni mit hoz a következő kanyar és mikor vált át a könnyen járható barlang rettenetes szakadékok és fűszál vékony párkányok együttesébe. Ám e helyett a természet, vagy valaki más egy egészen furcsa játékot kezd el űzni vele. Az első amire felfigyel az a csepegés. Pontosabban annak hiánya még pontosabban annak megszűnése ami nagyban befolyásolja majd a falhoz való hozzáállását és már előre sejteti az előtte álló akadályt. Aztán pedig megjelenik a fal a maga kíméletlen ridegségével, céltalanná téve az eddigi utat.
Némileg bosszantó a dolog. Már nem az akadály miatt ami előtte áll sokkal inkább a jelenség miatt ami megtévesztette érzékeit. Mert itt ugyan nincs víz. Vagy mégis volna? Egy darabig nézi a mennyezetet nincs e ott valami hosszúra nyúlt cseppkő aminek a végén még ott gyöngyözne az apró vízcsepp, vagy egy kisebb pocsolya a földön ami arra utalna, hogy ugyan csepegett itt a víz, aztán abbamaradt. Ha a cseppek egyre nagyobb időközönként estek az ebbéli meggyőződését támasztja alá. Viszont ha a cseppeknek nem a periódusa növekedett hanem a azok hangja lett fokozatosan egyre gyengébb akkor valószínűleg a barlang csalafinta környezete verte át. Azonban van még egy lehetőség aminek mindenképpen utána szeretne járni. Mi van ha nem valami, hanem valaki szórakozik vele, mint ahogy az ellenséges hajó esetében is tette. Nincs sok emléke a tegnap éjszakáról, csak a hirtelen álom ami hirtelen megszállta őt és a csata amit látszólag oly könnyen megnyertek.* ~Egy pillanat.~ *Adott egy hajó ami mindenáron harcolni akart bár elképesztően gyenge volt és egy álom ami épp a csata hevében terítette le.* ~Ó a macska rúgja meg.~ *Az eset nagyon hasonlít arra mint amit Artheniorban élt át csak itt a vendéglátójuk mintha elfelejtett volna bemutatkozni. Így eddigi tapasztalatai alapján nemhogy a fal, de a sziget valódiságában se lehet teljesen biztos.
Tüzetesebben is átvizsgálja a falat, először csak egy kővel dobja meg, a biztonság kedvéért, hogy lássa nem e olyan illúzió mint a tegnap esti csata. Aztán közelebbről kezdi el mustrálni azt. Kopogtatja nem kong-e üresen, végigsimítja a repedéseket nem fúl e át rajtuk a huzat, még a kisebb kiszögellésekbe is belekapaszkodik, hátha az egyik valami gnóm ajtót működtet ami elősegíti a továbbjutását. Közben eszmél csak rá mit is művel éppen. A város sikátoraiban se csinál valaki hasonlót ha gyorsabban akar a szomszéd utcába jutni.
Ha nem talál semmi használhatót természetesen kénytelen visszafordulni és megnézni mit tartogat számára a másik járat. Visszafelé kicsit kitisztul a feje és enyhül a paranoia, főleg akkor ha újra meghallja a csepegő vizet, de leginkább ha a másik irányban talál is valamit ami eltereli a figyelmét erről a szerencsétlenkedésről.* ~Egy mélységi aki eltéved egy barlangban. Ezt se fogom sűrűn felemlegetni.~


698. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-18 14:37:01
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// A Szellemhajó Kincse //

*Öltözködés közben megtorpan egy kissé. A bakancsaira szegeződik tekintete, s végül úgy dönt, az csak hátráltatná. Összeköti egy szíjjal, s nyakába akasztja, majd Qatseráhnak meghagyva a döntés jogát szép csendben elindul befelé az erdőbe. Reméli a lány majd követi, kedveli a társaságát.
Óvatosan szedi karmos lábait, fülel és közben igyekszik nem valami csapdába, vagy élesbe, esetleg szúrósba talpalni. Mivel sarka feljebb van talpának azon részétől, amelyekbe a lábujjai futnak be, s amin járni szokott, így úgy tűnhet, cipő nélkül, hogy lábújhegyen oson, ami messze áll a valóságtól. Ő csupán így jár, s ha kicsit is megpróbálna osonni, az nagyon nehezére esne.
Megáll egy pillanatra, s hallgatózik, ám semmi nem jut el a hegyes füléig. Hirtelen ötletből vezérelve karmait egy fatörzsébe mélyesztve, lassan, de precízen megmászik egy közeli fát, mely elég magas ahhoz, hogy a többi felé lásson vele a közel kétméteres ork nőstény.
A fa tetején aztán szeme felé emeli tenyerét és körbe tekint. Mivel keveset lát és türelmetlen alkat, inkább ordításra fogja a dolgot.*
-KAPITÁNY! *Üvölti a lehető leghangosabban, ami a torkából kifér. Felköhög egy falat kagylót, majd megütögeti a mellkasát.* Fúj... *Nyugtázza, majd megköszörüli a torkát és újabb üvöltést kockáztat meg.*
-HAHÓÓ?! Szóljon valamit! Úton vagyunk!
*Tovább nézelődik és mintha vékony füstcsík jönne az egyik irányból, talán tábortűz. Ha a Kapitány nem is válaszol, esetleg nem tud, vagy nem akar, akkor jobb híján abba az irányba veszi az irányt, ahonnan a jelet látta. Ha nincs is ott, legalább felfedezhet egy kicsit. Lemászik a fáról és elindul.
Nincs tele a nadrágja, hiszen ő hatalmas és erős, ha nincs is nála pallosa, még így is vannak karmai és fogai, na meg a csont tőre is övén függ még mindig. Ha minden jól megy, akkor kis erőfeszítéssel átverekedheti magát a dzsungelen, hogy elérjen arra a helyre, amit kinézett magának.*


697. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-18 00:42:17
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

//A Szellemhajó Kincse//
//Kapitány//

*A lények furcsa ábrázatán mintha meglepődés uralkodna el az idegen üvöltésének nyomán, vágott pupilláik kitágulnak, egy lépést mindkettő hátrál, és homorítva - akár a fenyegetettséget érző macskák -, tartják előre a botjaikat, hogyha kell, lecsaphassák a veszedelmet. Persze nincs mitől félniük, hiszen a férfi alaposan ki lett kötve, így valószínűbb, hogy ők is erőt fitogtatni próbálnak.
A nyelvet ők aztán nem értik, viszont a hangsúly, az ábrázat és az artikulátlan morgás többet mondanak minden szónál, s mivel a sziget - olybá tűnik - őshonos lakói nem szeretik a felesleges problémákat, sem a visítozást, az egyik jól odasóz a Kapitánynak a kezdetleges fegyverével. Nem a fejére céloz, inkább a bordái felé, hátha benne rekesztheti a levegőt.
Aztán megint csak diskurálnak valamit az érhetetlen nyelvükön, talán azt, milyen fűszerekkel toldják meg az idegenből készült levest, persze az sem kizárt, hogy még nem tudják, mit is kezdjenek egy ilyen hangos valamivel.
Egyelőre azonban nem tódul oda több lény, sőt, olyan, mintha nem is lennének többen. Azt nehéz megállapítani így első ránézésre, hogy miféle tábor is ez, de az hamar nyilvánvalóvá válhat, hogy nem a fő lakhelyük, inkább amolyan őrhely. De ha ez egy őrhely, felvetődhet a kérdés, mi elől kell védeniük az otthonukat? Netán mások is élnek itt, vagy nem a Révész legénysége az első szerencsétlenek, akik ide tévedtek?
Vélhetően a Kapitányt ezek a kérdések izgatják a legkevésbé, amikor oly bizonytalannak tetszik a sorsa. Élete most a különös lények és társainak kezében nyugszik.*

//Plevaen//

*A mélységi nem igazán húzza az időt hatalmas eszmefuttatásokkal és dilemmázással, könnyed módon dönt és a jobb oldali járat felé veszi az irányt, mely szinte könyörög az apró kis visszhangokkal, hogy őt válasszák. Nem is hiába.
A hóhajú egy ideig fennakadások nélkül haladhat a sötét barlangban, míg egyszer csak akadály előtt találja magát. Bizony, zsákutcának tűnik az előtte álló fal, mely magasságban és széltében is kitölti a barlangot, nincs rajta rés vagy nagyobb repedés, melyen át lehetne kukucskálni, vagy akár el lehetne kezdeni megbontani. Arról végkép szó sincs, hogy átpréselhetné magát, a fal masszívnak tűnik. Már csak az a kérdés, vajon akkor honnét jött a hang? Érzéki csalódás lett volna, és mégis a bal oldal lenne a megoldás, vagy valami egészen másról vagyon szó?
Plevaenen múlik, hogy azonnal visszafordul-e szerencsét próbálni a bal oldali járatban, vagy egy kicsit jobban megvizsgálja a falat.*

//Reknar//

*A férfi kellemes tempóban és annál nagyobb óvatossággal kezd élelemgyűjtésbe, mely kifizetődőnek bizonyulna, hacsak nem hallaná meg a Kapitány távoli, éktelen hangját. Botor módon elhajítja az elemózsiát, mely talán később még hasznára vált volna, de mindenképpen becsületre méltó a bajtársiassága. Persze az sem árt, ha hallgat a hangokra a fejében, és továbbra is körültekintéssel halad a dzsungel mélye felé, hiszen sosem lehet tudni, miféle meglepetés vár az emberre.
Egyelőre viszont semmi, a Kapitány még messze van innét, hang alapján pedig bizonytalan a keresése. Esetleg a nyomok segíthetnének, ahhoz viszont valamiképpen fel kellene fedezni a férfi elrablásának helyszínét. Máskülönben puszta szerencse, ha észreveszi az ismeretlen lények lábnyomait a kusza avarban. Rajta áll, halad-e tovább, netán visszatér az ork nőstényekhez erősítésért.*

//Yüger//

*A parton maradt hölgyeket is eléri a Kapitány távolinak tűnő, mégis felismerhető hangja, mely bizony aggodalomra ad okot. Mondjuk Yüger aligha izgatja magát, kellemesen megreggelizik, persze szükséges az energia egy esetleges harchoz.
Tájékozódni a hallás alapján viszont igen csak bizonytalannak tetszik, s pusztán úgy nekivágni a tömör dzsungelnek sem a legokosabb ötlet, noha orkok lévén meglehet, ez kevésbé fogja őket érdekelni, már amennyiben az eddig halászó is csatlakozik bajtársnőjéhez.
Az ő döntésük, kiötlenek-e bármi trükköt a tájékozódáshoz, vagy inkább belevetik magukat a kalandba, netán figyelmen kívül hagyják a Kapitány ordibálását s maradnak az élelem gyűjtésnél.*


696. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-17 10:23:42
 ÚJ
>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Reknar egy ideig csak a part mentén sétálgat hátha meglát egy nem annyira távoli szigetet de ez a próbálkozás sikertelen. Ezek után mivel nincs más ötlete elkezd keresgélni valami ehető az erdő szélén. Abból a gyümölcsből talál egy keveset melyből korábban Plevaen adott a kapitánynak és úgy tűnt, hogy a kapitánynak ízlett is. Összeszed egy párat de nem talál túl sokat ezért inkább úgy dönt, hogy az bemegy az erdőbe de nem túl mélyen mert fél, hogy nem találna ki, hiszen igaz, hogy a múltban már rengeteg erdőn áthaladt de egyik sem volt ennyire sűrű és nincsenek meg neki ugyanazok az ösztönök mint Plevaennak.*
~Kezdünk éhezni. Egyél egy gyümölcsöt legalább.~ *Mondja Orek ezzel felhívva Reknar figyelmét a korgó gyomrára. A többiek valószínűleg nem annyira éhesek mert ők már tele ették magukat a hajón de Reknar elég visszafogott volt. Reknar egy pillanatra megáll megesz gyorsan egy gyümölcsöt és mivel nem érez semmi azonnali hatást ami jelezné, hogy a gyülölcs nem ehető folytatja az útján miközben egy apróbb ösvényt hoz létre maga mögött amin visszatalálhat ha végzett. Keresgélés közben valami furcsa hangra lesz figyelmes melyről kicsit később megállapítja, hogy a kapitány az. eldobva azt a kevés ételt amit addig talált elindul a hang irányába, bár nehéz megbizonyosodni, hogy pontosan honnan jött.*
~Ha a Ördögszem ekkora hangon ordít akkor hatalmas veszélyben lehet. Te szerinted mit tudsz tenni?~*Ragomir bár nem tudja a mi történt a kapitánnyal megpróbálja figyelmeztetni Reknart, hogy inkább a saját biztonságával törődjön.*

A hozzászólás írója (Reknar Renor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.17 10:34:57


695. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-16 23:44:27
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*A tűz lángjai a magasba nyalnak, ahogy a szél vagdalja őket, az a hűvös parti szél, mely olyan sós, mint Yüger öregének halas hordói. A gondolatra összeráncolja az orrát, kellemetlen emlékeket idéz fel, többek között az ecetes-sós hal undorító ízét. Éds’ apja még hagymát is vágott a hordókba, hogy ízesítse azt a förmedvényt. Fene az izlését.*
-Kapás van?! *Szól oda a térdig vízben gázoló Qatseráhnak, aki kis mennyiségű ételt szerzett, de ezt is meg kell becsülni, különben egymást eszik meg a végén.*
-Jóanyám mindég azt mondta, csúnya a sovány! *Elmosolyodik. Anyja valóban bőséges teremtmény volt, bő volt csípőben, farban és mellben sem utolsó. Kicsit elengedte magát a városi évek alatt.
Feltápászkodik a tüze mellől. A fejfájása is alábbhagy, most hogy étel közeledtét érzi. Odasétál a homokból árkot rugdosó lányhoz, majd két mancsával ő is besegít. A tigris mancsok hosszú, görbe ujjai sok homokot képesek megragadni.
Rámosolyog a fajtársára, s már formálná is a szavakat, hogy megérdeklődje, hogyan szándékozik elkészíteni a kagylókat, amikor megrezzen egy ismerős hang hallatán. Elég halk és gyenge, sőt lehet, hogy nem is jól hallotta, csupán az ismerős zajt valami dzsungel lakó állat keltette, de mégis megborzong, s gyanakvó szemekkel tekint a társnőjére.*
-Hallottad? Mi volt ez?
~Csak nem a jó öreg Kapitány üvöltözik valahun az erdő rabságában?~
*Magának teszi fel a kérdést, melyre nem vár választ. Neki jó ideje nincs belső hangja, aki megmondja mi a helyes, s mi kerülendő. Meglehet nem is volt. Talán ezért énekelt emberi csatadalt, fél pucéran a barbárok között, vörös agyaggal kikencézve. Micsoda idők voltak.*
-Kirándulni támadt kedvem! *Mondja hirtelen felindulásból.* Ám előbb termeljünk be egy kis energiát, úgy ám!
*Vigyorodik el, majd kérdését feledve az ételek elkészítésének hogyanjáról, felkap néhány marék kagylócskát és a tűzhöz viszi őket. Mielőtt belevágná a lángok közé az ártatlan héjasokat, még meg bökdösi a lángokat és széjjel szórja őket, hogy nagyrészt parázs maradjon és minimális láng. Ennyi elég, hogy ne oltsa ki őket a kagylók nedves teste, s szépen puhára is süljenek a sercegő izzáson. Felszisszen a vörös lüktetés, ahogy két karján tartott kagylókat most rituális mozdulattal elengedi.
Leül a kagylók elé törökülésben, kezét lábára támasztva és unottan nézve a későbbi étkét. Néhány perc perzselődés után, kipiszkálja a kis barátait a homokra. Toszogatja egy kicsit a bottal, majd ha már fogható minőségre hűlt neki is lát a kiszürcsölésükhöz a héjukból. Főzve bizton jobb, de így sem moslék.
Mielőtt még elindulna megmenteni a Kapitány életét, amely életveszélyes helyzetről mit sem tud, még tájékozódni próbál, hiszen fogalma sincs merre induljék. Ez kicsit megnehezíti a dolgát, ám nincs olyan probléma, amit egy ork ne tudna legyőzni. Nagyrészt fizikai erővel, még ha ész kérdése is a dolog. Miközben eldönti, mit tegyen, előzőleg felakasztott holmiját ölti ismét magára, hogy harci díszben jelenjen meg, ha szükséges.*


694. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-16 06:41:29
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó Kincse//

-Hmmmaah!
*Ez az első mondanivalója mikor kinyitja szemeit. A látvány amely elé tárul még annál is rosszabb, mint amit távoli hajózásai idején a keleti tengerek egyik kereskedőjétől kapott fehér por után tapasztalt. Az érzés még inkább. Most kifejezetten rosszul van. Ördögszem, most már egyáltalán nem kapitánynak érzi magát, inkább szánalmasnak. Kellemes szellő borzolja meg, mellkasán a szőrt, melytől még látás nélkül is rádöbben hogy valaki levetkőztette.*
-Mi toertue... Mi történt velem?
*Maga elé dünnyögve összeszorítja szemeit, hátha attól jobb lesz. Bár a fejfájás úgy még erősebb. Pislogással próbálkozik, és égő szemeiből még könny is csordul, ám az mintha kimosná a ködhártyát. Mikor meglátja a vízesést, erőt vesz minden nyomorúságán a szomj, és mint az őrült loholna oda, hogy beledugja fejét és csak szívja magába, ám ekkor kénytelen szembesülni vele, hogy bizony ki is van kötözve. Mindent megtesz, amit csak ember tehet, hogy szabaduljon. Tekergeti csuklóját, próbál egyet-egyet rántani felsőtestén, és még fogatival is megpróbálja a lehetetlent, hogy elérje a köteleket mellkasán.*
~Okéé! Hülyén érezném magam ha ez sikerült volna. És most hogyan tovább? Mi? Sikítozzak segítségért mint egy gyáva kukac? Aaaaztmárnem!~
*Ekkor megjelenik a furcsa foglyul ejtő. Rusnya kinézete ellenére még böködni is kezdi. Na ettől aztán teljesen felmegy a pumpa. A Kapitány névadó szemei szörnyen szúróssá válnak, szinte kidüllednek a helyükről. Ajkai széthúzódnak, s vicsorgó fogaival csattint néha.*
-WráÁÁááá! Majd én megbökdöslek azzal a bottal te!
*Megjelenik a másik is, és cseverésznek kicsit, egyértelműen róla, melynek hatására a Ördögszem teljesen elvörösödik mint a rák, és felduzzadnak nyaki, és halántékerei. Mint valami megveszekedett vadállat rángatni kezdi magát a póznán.*
-Eressz! Elharapom a torkodat! Széttéplek! Összetörlek! Megkeresem a hajómat, és a durva rusnya bőrötökkel fogom lesikáltatni róla az ámbrát, meg a kagylókat! Esköszöm az összes tengeri istenek nevére, hogy kínhalált haltok mind! És felégetem a falutokat, eltöröllek titeket! Én NEM LESZEK GYÍKVACSORA! HALLOD!?


693. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-14 08:33:46
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Bárhol is járt eddig, mindig vakoskodnia kellett. A lágy holdfényhez teljesen sikerült hozzászoktatnia szemeit, de a nap, a fáklyák és az állandó csillogás amit az emberi világ oly nagy mértékben fogyaszt, akár valami bódító anyagot, hogy nyilván már élni se tudnának nélküle. Ez az amit ha csak a barlangban töltött rövid időre, de sikerült maga mögött hagynia. Az út nagy része biztonságos, és ha szinte vakon megtalálta az útját a városban akkor a kisebb mélyedések sem jelentenek számára komolyabb akadályt. A formák is lenyűgözik. Egy felszíni meg se értheti mennyire. A cseppkövek és a különböző mészbe ágyazott alakzatok látványa és ez a mély csönd, olyan neki mint fényes rokonainak az erdők susogása, levelek zörgése, madarak csiripelése. Ha jobban ismerné a barlangok rendszerét, tudná, hogy a mészkövek jelenléte már bizonyíték a víz jelenlétére, és így vagy úgy de bele fog botlani. Így viszont csak reménykedik valami földalatti tóban, forrásban ami elég tiszta a saját maga számára. Ő nem jótékonysági intézmény, hogy mások szomjúságáról is gondoskodjon.
Hamarosan eléri az elágazást. Volt már hasonló helyzetben. Ezt nem mindig mondhatja el magáról, de a két teljesen egyforma út problémája nem ismeretlen előtte és tudja mennyire könnyű zsákutcákba futni ilyen helyzetekben. Akkor ezt a dolgot a szerencsére bízta és most sem lát más megoldást mint feldobni egy érmét a levegőbe és hagyni, hadd válasszon az a két lehetőség között. Botja kikerül a kezéből, ahogy a kötelet is kénytelen földre dobni arra a kis időre. Ritkán visz magával sok aranyat, általában épp csak annyit amiből néhány tál étel kitelik és ugyancsak szégyellheti magát ha kevesebbel tér vissza mint amennyit magával vitt. Előkotorja az egyik lapocskát, de a keze megáll mielőtt még dobhatna vele.* ~Ötvenes.~ *Azonosítja be az érmét és máris teszi vissza a többi közé. Kizárt dolog, ötven arannyal nem fog csak úgy dobálózni, túl drága ahhoz, hogy csak úgy elguruljon valamerre. Maga elé veszi az erszényt és addig kotorászik amíg egy egyest elő nem húz belőle, majd rendeltetése szerint hüvelykujjal felpöcköli a levegőbe.
A fej a jobb az írás a bal oldalt jelenti. Visszatérő érméjét rá is csapja alkarvédőjére. Az arany hidegen koppan a vason ami az egyetlen apró nesz az egész barlangban. Ebből legalább biztosan tudhatja, egyedül van és nem kell holmi barlangi szörnyetegek miatt aggódnia. Ekkor hasít bele a csendbe egy másik hang, a vízcsepp. Nem mozdul. Vár és a hang hamarosan megismétlődik.* ~Fej.~ *Mondja magában és látatlanul eltéve az érmét dönt a jobb oldali járat mellett amerről a hangot hallotta. Visszaakasztja vállára a kötelet és tovább ereszkedik lefelé a mélységbe. Tényleg érdekli mi mindent rejthet még a barlang, és mégis hova vezet, de nem akar vele túl sok időt elvesztegetni. A felszíni létnek is vannak előnyei, nehezen ismeri el, de ez tény. Itt gőze sem lehet arról mégis hová tart, merre megy, nincs előtte a terep amit be kéne járnia. Ha élete másképp alakul és megismeri ezen járatok természetét akkor nyilván tudná mely barlangok vezetnek valahová és melyek azok amiknek a vége zsákutca, de így látva is kénytelen a sötétben tapogatózni. Ezentúl végig a csöpögés hangját irányát követi, már nem törődve az eddig felállított logikájával.*


692. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-13 23:40:30
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

//A Szellemhajó Kincse//
//Kapitány//

*Az általa követett mélységi a nyomok valójáról bár tudomást vesz, de hamarosan eltereli a figyelmét a barlang, nem úgy, mint a lemaradó valójának. Neki más miatt kell aggódnia, noha túl sok ideje nincsen rá. Egy-két suhanó árny, egy enyhe szúrás a nyakban, és már a földön is találja magát. Látása azonnal homályosodni kezd, holmi zöldes lényeket foghat még fel elméjének tompult valója, mielőtt teljes sötétség ölelné körbe.
Talán egy óra telik el, mire magához tér a növényi kivonatokból kevert altató azonnali hatásából, és bizony nem olyan állapotban, ahogyan egy valamire való kalóz kívánná. Nincsenek kincses ládikók, se nyakig érő aranyérmék egy gyémánttal díszített aranykádban, hanem büdös és kosz mindenütt. Kezei és lábai összekötözve, felsőteste pedig egy gerendához van erősítve, míg egy alsón kívül más nincsen rajta, feltéve, ha a Kapitánynak szokása efféle ruhaneműkkel élni. Ha nem, úgy csupaszon kénytelen tűrni az idegen világ vendégszeretetét, legalább az egyre erősödő nap melege nem fogja annyira zavarni...
Ugyan beletelik egy kis időbe, míg elmosódott pacáknál többet lát, akkor viszont feltérképezheti a környezetét. Furcsa, alacsony viskók helyezkednek körben, tetőik hatalmas, zöld levelekkel vannak lefedve, így egészen szépen beleolvadnak a dzsungel környezetébe. Ami még feltűnhet neki, hogy a tábor mellett félkörívben egy alacsonyabb sziklafal védi a területet, melynek egyik részéről vízesés csobog alá egy tóba vagy patakba, innét nem egészen látni. Meglehet, hogy barlang is kapcsolódik a képződményhez, viszont ennek a megállapításához ki kellene törnie a nyakát a férfinek, de amennyiben nem növesztett hátul is szemeket, s halni sem szeretne feleslegesen, esélye sincs a felderítésre.
Eddig úgy tűnt, hogy egy teremtett lélek sincs a közelben, amikor viszont az egyik lénynek feltűnik, hogy magához tért a rab, odalépdel hozzá, hogy faragott botjával megböködje kicsit a férfit. A lény alapjában véve nem magas, talán másfél méter, ha van, ellenben izmos és fürge, noha ezt most nem tapasztalhatja a Kapitány. Bőre a sárga és a zöld között leledzik átmenetben, lábai furcsa karmokban végződnek, melyek között hártya feszül, maga a feje pedig… Nos, olyasféle, mint egy gyíké. Fület nem nagyon lehet felfedezni rajta, szemei nem tanúskodnak sok intelligenciáról, noha a látvány néha csal.
Ezeken felül hátul izmos, láthatóan jókora ütő-erővel bíró farokkal rendelkezik még a lény, aki mellé egy másik is becsatlakozik. Magyaráznak valamit egymás közt teljesen érthetetlen nyelven és artikulálatlanul, de aztán az emberre néznek, mintha csak várnák, hogy végre megszólaljon.*

//Plevaen//

*Olybá tűnik a mélységi a világ végén is képes visszatalálni a gyökereihez, még ha eddig nem is élte az életét holmi sötét tárnákban. Bizonyára szintén a szerencse, hogy nem az emberek vagy az orkok közül tévelyedett ide valaki, hanem egy éjbőrű, kinek látása pont az effajta sötét helyekhez szokott.
Egyelőre még mindig nincsen nehéz dolga, a barlang tágas, megannyi cseppkővel és oszloppal díszítetten, melyek középen vékonyodva írnak le homokóra alakot. Legfeljebb ezeknek a kerülgetése emészthet fel némi energiát, no meg a földre sem árt vigyázni, hiszen nem egyenletes a talaj. Bemélyedések vagy épp buckák, de mindig akad valami, amin könnyedén fenn lehet akadni, netán elbukni.
A képződmény amúgy nem lejt meredeken, legalábbis most még nem, hanem észrevétlenül kalauzolja beljebb és lejjebb a betévedőt. Plevaennek talán száz métert is meg kell tennie, mire végre az egyhangú, nyirkos barlang elágazáshoz ér. Semmi bonyodalom, két eshetőség van, azonban az erdei technika itt mit sem ér, se egyik, se másik járatból nem szivárog hűvösebb, netán nedvesebb levegő, az első épp olyannak tűnik, mint a második. A meredekségükben sem látni különbséget, de aztán hirtelen mintha egy vízcsepp koppanása visszhangozna, méghozzá jól hallhatóan a jobb oldali járat irányából. Ha még várakozik egy kicsit a grafitbőrű, megismétlődik a hang, ugyan onnét, ahonnét az előbb hallatszott. Hiába egy barlangban van, kristály tisztán meg lehet állapítani a forrás irányát, mégis a mélységin múlik, melyik irányba indul.*

//Partiak//

*Ellenben a porul járt Kapitánnyal és a barlangi felfedezővel, a csapat nagyobbik része marad a biztosnál, és gondolnak arra is, talán nem egy napot fognak a szigeten tölteni.
Yüger sikeresen tüzet rak, ellensúlyozva a léha módon összepakolt menedékhely hasztalanságát, és ork barátnője is igazán aktívan kiveszi a részét a munkából, melynek eredménye bőséges zsákmány. Szerencsére a part közelében sokféle élőlény megtalálható, bár homár az éppenséggel nem, de kisebb rákok, kagylók és persze halak dögivel vannak a vízben. Ha elég időt és kitartást szán a műveletre, megeshet, holnapra is el lesz intézve az élelmük, csak tudják hol tárolni. Ellenben a fegyverei nem fogják meghálálni az újabb sós fürdőt.
Közben Reknar is ténykedik, noha ellenben a csapat többi férfi tagjával, ő megint csak biztosra megy, és a part közelében igyekszik élelmet találni, ám ott nem sok gyümölcs terem meg. Inkább hasztalan bokrok és fák sorakoznak, azok közül is, ha egyen akad abból a furcsa gyümölcsből, amit nemrég Plevaen is leszedett. Ugyan a Kapitány ette meg, azonban még nem tudni, lett-e bármi utóhatása a bátorságának.
Szóval, ha bőségesebb választékot kíván a férfi, talán megéri az a kis kockázat, hogy beljebb menjen a bozótosba.*


691. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-12 12:03:48
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*A jelenlévők túlélési technikái igen különbözőek. A kormos ereje teljében bevetette magát a bozótba, a Kapitány szintúgy, csuklyás barátunk is mászkálni kezdett, elég szapora léptekkel. Elhúzza a száját a humik - és egyéb - tettein. Az, hogy Qatserah is hasznossá kezdi tenni magát már annak fajtársát is tettre sarkalja.
Yüger szépen lassan egyenesedik fel, s elsősorban a megmaradt felszereléséről gondoskodik. Kombinált vértjének nehéz darabjait, számtalan sámáni szimbólumokat hordozó bőrszíjakkal köti össze. A vállvédjét, a mellkasán áthúzódó vasat, a rezes bakancsokat, acél alkarvédőket és az aranysárga kesztyűit, kosfej sisakját egymáshoz erősíti, majd felhúzza őket egy fa ágára, hogy megtalálja ha szükséges. Tőrét és egyetlen karom talizmánját hagyja meg, mely emlékezteti ősi hovatartozására, sámáni erejére.
Ennek végeztével izmos, hosszú lábai, s tigris karmai mélyen a homokba vájnak, ahogy pár lépést megtesz a part felé. Körbe tekint keserű szemeivel, miközben lobogó haját egyetlen bőrszalaggal köti össze, alacsonyan, röviden. Ahogy látja az embereket és a hegyes fülűnek már nyoma sincs, helyes. Qatserah éppen rákászik, tegye. Ezzel a megállapítással sarkon fordul és a kapitány által kivágott fához lép. Végignéz azon, s megfelelőnek ítéli. Úgy ahogy van levelestől, gallyastul feldobja két fa által keresztezett, elég stabil támasztékra, kicsit megigazítja, majd egykedvűen, de diadalmasan megszólal.*
-Ne, azonnali menedék! *Keserűen elmosolyodik és nekiáll száraz gallyakat gyűjteni, hogy tüzet gyújthasson, ahol testvére jóvoltából szerzett eledeleket megsüthetik. Ha talál elég holmit a tűzhöz, akkor tűzgyújtókat áll le nézni. A megfelelő kövek megtalálása után tesz pár próbát velük, s ha szerencséje van be sikerül gyújtania a száraz leveleket, hogy aztán a fadarabokhoz tegye azt és szép kis sütő helyet alakítson ki maguknak.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.05.13 07:16:46, a következő indokkal:
Nem a világba illő, ill. szleng kifejezések.



690. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-11 21:45:39
 ÚJ
>Qatserah Wohgah [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Ő már szinte teljesen jól van, ha csak az indokolatlan fáradtságot bele nem számítja, így csak együtt érzően mosolyog Yügerre, mikor az a fejfájását említi. Felkelni viszont még mindig nincs kedve. Pont eléggé puha a homok, és ki kell élvezni, amíg még a parton tudnak maradni. Mikor delel a nap, úgyse lesznek már itt a fedetlen parton, hacsak valamelyikük nem akar sültrákká főni.
Az, hogy mit művel a kapitány, az őt is nagyon érdekli, főleg mivel ha az ő véleménye bárkit is érdekelne, ő így első körben a menedéket javasolná, csak aztán a jelzőtüzet. A tutaj gondolatára rögtön valami hirtelen összeeszkábált kis fatákolmány jut az eszébe, ami csoda ha egy ember alatt nem esne szét, nemhogy mindannyiuk alatt, ráadásul az ő súlya legalább két másik társukét biztos kiteszi, és ezzel nem csak ő van egyedül.
A kapitány válaszát egyszerűen nem tudja hova tenni.*
~Mi az, hogy túl éles?!~ *Létezik egyáltalán ilyen kifejezés egy fegyverre, hogy Túl éles? Így szinte biztos benne, vagy legalábbis nagyon reméli, hogy a kapitány csak szórakozik velük, de ettől függetlenül az értetlen grimasz nem marad el a részéről.
Ekkor jut csak eszébe a saját fegyverkészlete. Hát nagyon reméli, hogy mind megvan, ráadásul nála. De ha nincs is ekkora szerencséje, akkor reméli, hogy csak a pallosa keveredett el.
Kissé morcosan a szemeit forgatja. Előbb a homokozós, most meg a barnulós megjegyzések. Ennyire zavarná a kapitányt, hogy egy kicsit pihennek? Ugyan mit számít ez most jelenleg? Négyük közül egy már amúgy is elment az orra után, ők legalább szem előtt vannak.*
- Kérlek, különösen ügyelj arra, hogy nem-e találsz valamilyen vízre, vagy forrásra utaló jelet, vagy kókuszpálmákat! *Szól Reknar után, aki első ránézésre sokkal értelmesebbnek tűnik annál a kormosnál. Qatserah szinte biztos benne, hogy hiába szólt az után is, az a félkegyelmű biztos, hogy nem ivóvíz, vagy hasonló reményében vágott neki a bozótosnak. Inkább tűnik annak, hogy az a sötételf inkább egyedül van, mint csapatban.
Ahogy a felkelő nap sugarai már kellő világosságot adnak, ha valamelyik fegyvere elkóborolt, akkor előtte amiatt kezdi a fejét forgatni, majd ha megvan, nagyot sóhajtva feltápászkodik, és érte megy. Ha mind megvan, akkor csak lefejti őket magáról, majd se szó se beszéd, belegázol a vízbe. Bár abban teljesen biztos, hogy már így is jócskán megkapták szegény pengéi a sós vízadagjukat, tovább nem szándékozik kínozni őket.
Picit beljebb, egyelőre csak 2-3 mélységben elkezdi pásztázni a tengerfeneket. A halakkal nem kíván versenyt úszni, vagy fogócskázni, így inkább a lenti rákokra, kagylókra megy, illetve ha mázlija van, akkor a célja legalább egy homár felhozatala így első körben.
Úszva figyeli a tengerfeneket, a mozdíthatóbb köveket, sziklákat kicsit megemeli, hátha alábújtak az ollósok. Amíg nincs nagyobb fogás, többször amikor már nem bírja tüdővel, fel-felbukkan egy gyors levegővétel erejéig, és már vissza is bukik. Ezt addig ismételgeti, amíg néhány kagylót, és kisebb rákot össze nem szed, illetve, ha talál egy nagyobb homárt, vagy más tarisznyás rákot, amit csak az egyik kezében tud fogni, akkor amint mindét keze tele nem lesz, csak akkor úszik ki vissza a partra. Ott addig le nem teszi őket, amíg ki nem rugdos a homokból, egy elég mély gödröt, amiből a mozgékonyabbak majd nem tudnak kimászni.*


689. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-11 18:20:02
 ÚJ
>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Reknar eleinte jó ötletnek tartja körbenézni, hogy mégis hol lehetnek de a kannibál törzsek hallatán már kicsit elbátortalanodik. Az igaz, hogy alap önvédelmet ismer és Pleavean is jó harcosnak tűnik de úgy érzi ha megtámadnák őket akkor Plevaennak kéne nagy részben megvédenie őt és nem szeret mások terhére lenni így inkább a parton marad a többiekkel. Mikor látja a kapitányt kivágni a fát elgondolkozik rajta, hogy segítsen de aztán eszébe jut, hogy azért egy fát nem tudna megmozdítani még Zorkter segítségével sem. A kapitány látván az orkok lustaságát Plevaen után indul de Reknar még így is inkább a parton marad de mivel nincs kedve a nőstényekkel lustálkodni ezért a part mentén körbenéz és néha betekint az erdőbe hátha van valami ehetőnek tűnő növény de próbál nem túl messze kerülni a többiektől.*
-Hölgyeim napozzanak amíg akarnak addig körbe nézek a part mentén. *Mondja a két orknak mielőtt elindulna.*


688. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-11 18:07:51
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó Kincse//

*Mivel az orkok nincsenek túl segítőkész kedvükben, és ami azt illeti, valami csodára várhatnak, talán egy kereskedőhajóra, mely bizalmat szavaz nekik, s felveszi őket, így a Kapitány csak legyint Yügernek.*
-Semmit drága Cserfesem! Nem akarok vele semmit, csak túl éles volt a pengém, gondoltam kissé megkoptatom! És a hölgyek? Ott a napon kívánnak megbarnulni?
~Ó Istenek! Két ekkora zöldséget... Oda a hajóm! Az otthonom! A Révészem!~
*Kardját eltéve lomha, megfáradt léptekkel követi Pleaven friss nyomait. Nem sokat törődik semmivel, így a furcsa másik nyomvonal sem tűnik fel neki.*
~Micsoda szégyen. Kalóz, aki egy szigeten raboskodik. Ráadásul hajótlan kapitány.~


687. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-09 21:17:12
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*A vészjósló szavakat nem véletlenül titkolja el a társaság nagy része elől, tudja a csapat úgyse hallgatna rá és csak saját magát járatná le vele, egyedül a kaszásban bízik, illetve abban, hogy ő nem annyira magabiztos mint egy volt kapitány, a két ork harcos, vagy akár maga a mélységi.
Az erdőben különösebb akadályok nélkül tud haladni, néha egy-egy fa tetejéről már látja a célját maga előtt. Persze az aljnövényzet lelassítja egy kicsit, de ehhez már úgy ahogy hozzászokott, bár az itteni erdő még sűrűbb mint a város környékiek, pedig azok sem az átláthatóságukról híresek. Úgy saccolja estére akár el is érheti a csúcsot. Szerencsére éjjel és nappal itt nem igazán számít, a lombok alatt mindig kellemes sötétség honol. Tovább halad a dzsungel belsejébe és ahogy egyre beljebb ér nemsokára rátalál a nyomokra. Nem szakértője a nyomoknak ritka az amikor ő kutatja fel az állatokat, szokás szerint megvárja amíg az jön hozzá. Ez talán magyarázatot is adhat banditakénti eredménytelenségére. Azonban a nyom egészen más mint amikkel eddig találkozott, persze ismeri a távoli szigetek furcsa állatairól szóló történeteket ám nem igazán hisz bennük. Amint azt tegnap is láthatta, egy átlagos matróz egész álló nap holtrészeg, ilyen állapotban aztán azt lát amit akar. A nyomok nem vezetnek sehová, sejthetően valami hüllőé, vagy talán a híres, hírhedt talmidok egyikéé. Madárra nem gyanakszik egy ekkora szárnyas ugyan nehezen száll le és még nehezebben repül föl ennyi sűrű ág között. Ha meg valami hatalmas ragadozó uralja a szigetet az úgyis rátalál a parton hagyott négyesre és ha vissza tér majd szépen elmondják mit is láttak. Csak nehogy valami hiéna mentalitású mocsok legyen az ami éjjel álmában falja fel a zsákmányt, mert attól neki is van félnivalója. Mivel a nyomok sehová nem vezetnek, meg amúgy sem akar időt pazarolni a helyi faunára ezért hamar továbbáll és hamar meg is találja a barlangot. Mintha valaki egy meghívást intézett volna hozzá. Itt egy kapu amely fajának ősi otthonába a föld mélyére vezet, talán a barlangok elvezetnék egészen akár a világfal hegyláncig erre viszont kicsi az esély. Ősei azért voltak olyan erősek a maguk világában mert ismerték azt a terepet. Ő aki sosem látta a mélység útjait, még véletlenül se tudna a tenger és föld alatt visszajutni a szárazföldre.
A víz viszont nagy úr, és neki ő éppen híján van neki. Ebben a meleg és párás környezetben hamar kiszáradhat, ami akár halálos is lehet. A leveleken lévő harmat, az eső, a növények nedve és állatok vére pedig nem olyasmi amin túl sokáig ki lehet húzni. Döntenie kell, vagy elpepecsel a barlanggal némi víz reményében, vagy tovább áll és reménykedik egy tóban ami majd csak-csak az útjába akad.
Az előbbit választja, ha van esélye némi vízgyűjtésre akkor azt ki is kell használnia. Gyorsan levág pár indát a közeli fákról, amikből egy nagyjából megbízható kötelet rak össze. Ha a Zöld majom súlyát nem is bízná rá, az ő pehelysúlyát majd csak meg fogja tartani. Emellett egy hosszabb botot is visz magával, ha a helyzet úgy hozza még le tud faragni belőle, szükség esetén ehhez fogja kötni a kötelet és a botot majd beékeli két kő közé.
Mindezen előkészületek után vállára kapja a kötelet, kezébe a botot és megindul lefelé a barlangba. Különös érzés keríti hatalmába. Mintha egész életében valami idegen világban élt volna és most először végre hazaérkezne az életet adó sziklák belsejébe. Ez az élmény kissé elvonja a figyelmét, persze igyekszik fülelni minden apró neszre és most először látása is tökéletes. Ha elágazáshoz érkezik akkor az erdei módszer itteni megfelelőjét használja, mindig lefelé indul és mindig a hidegebb levegő irányába.*


686. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-09 17:11:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

//A Szellemhajó Kincse//

*Úgy tűnik a mélységit leszámítva mindenkinek inába száll a bátorsága, vagy legalábbis alábbhagy a felfedező szellem, mindenesetre nem éppen előnyös hagyni egyedül útnak indulni a kormost.
Reknar talán még követheti, ha időben felocsúdik a sós tengervíz keltette bódulatból, ám, hogy sikerül-e beérnie majd a gyors mozgású Plevaent, kérdéses.
A parton maradtak egyelőre nyugodtan dolgozhatnak, semmiféle furcsaságot nem tapasztalni, csupán azt, hogy lassacskán elkezd világosabbá válni az ég, amint a nap első sugarai felkapaszkodnak a horizonton.
A mélységi sem ütközik akadályokba, módszeressége tapasztalatról árulkodik, de ki tudja, mennyire figyelmes, hiszen itt-ott az állatok nyomai mellett akadnak egészen furcsák is. Talán elsőre azt hiheti, elmosódott lenyomatok, ám a sokadik ugyanolyan, cifra mintázat után gyanakodhat, hogy valami másról van szó. Feltéve persze, ha észreveszi. Amennyiben feltűnik neki, olyasféle lenyomatot láthat, mint amelyet a kacsák hártyás lába hagy maga után, csak sokkalta nagyobbak és mélyebben fekvők. Vezetni viszont sehova nem vezetnek, előbb-utóbb eltűnnek az avarban.
Bárhogy is legyen, lassacskán egy barlangot fedezhet fel még jó pár méterrel arrébb. A vájat szája igen nagy, biztosan nem kell hajlongani a bejutáshoz, de hogy odabent mi leledzik, kívülről nem lehet megállapítani. Ellenben víz akadhat, a barlangokban gyakorta előfordul.*


685. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-08 10:43:55
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Végig hallgatja a kormos hozzáfűzni valóját, s arra jut, hogy egy vészmadár. Megrázza zöld fejét, haja enyhén hullámzik a szellőben. Nem érti meg, hogy mit akar az elf, kit érdekel, hogy feltűnőek, ki támadná meg őket? Homárszörnyek? Szemét is megforgatja, majd hagyja, hogy amaz elmenjen, s nem fűz hozzá hangosan semmit.
~A parton kevesebb az esélye annak, hogy szarba kerüljünk.~
Gondolja, majd szép lassan elkezdi lecsatolni a fém részeket vértjéről, melyek most eléggé megnehezítik a dolgát. Kesztyűit és bakancsait is ledobja, felfedve ezáltal tipikusan ork mancsait, lába ugyanis nem fejlődött olyan kecsesre, mint az ember hölgyeké. Ormótlan tigris szerű tappancsokban végződik vastag vádlija, ám nem olyan szőrös, ellenben sokkal szélesebb. Megnyújtóztatja lábujjait és kirázza közülük a homokot.*
-Maradunk. *Válaszol Qatserah kérdésére.* El nem mozdulok, amíg el nem múlik ez a hasogatás. *Megdörgöli halántékát, és fájdalmas arcot vesz fel. Nem segít fájdalmának enyhítésében Ördögszem magánakciója sem azzal a szerencsétlen pálmával, ami nem ártott senkinek.*
-Mélyen tisztelt Kapitányom, mit akar azzal a fával? *Tekint a Kapitányra, kreatívan megoldva a hátra nézést. Fejét vállai között lapockájára bucskáztatja hátra és fejjel lefelé figyeli a szőrös embert, amíg alkarjain támaszkodik a gyorsan süppedő homokba. Végül muszáj felegyenesednie, mert ha így maradna derékig elnyelné a puha aranyszín szemcse tenger.*
-No nem akartam tiszteletlen lenni. Mi lesz a fából? Tutaj, vagy menedék? Esetleg jelzőtűz?
*Gondolatai megint a kardocskájára siklanak, melyet oly régóta birtokol, s most nem tudja, hogy a tenger nyelte e el, vagy a közelben van e valahol, esetleg szárazon van, de a távolban.*


684. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-06 14:09:38
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Az első pillanatban még azt hiszi sikerült meggyőznie legalább pár embert, ám úgy látszik tévedett, mi több alábecsülte a sziget növényvilágát. Ő a maga apróbb termetével még csak csak képes lehet átvágni ezen a dzsungelen, viszont Zorkter medve alakja hosszú és fárasztó kertészkedést helyez kilátásba amíg utat csinálnának a sziget tetejére. Ráadásként ha jól látja a két ork is maradni akar, amit nem igazán tud hova tenni. Tényleg nem tudja hol lelhetnének ivóvízre, de tudja hogyan kell megkeresni, és amiben teljesen biztos, itt a parton nem fognak vizet találni, hacsak el nem indulnak egy kis körtúrára a sziget körül megkeresni egy esetleges folyó esetleges torkolatát.
A kapitány szavaira bólint aztán neki is készül az indulásnak. Kardja ugyan nincs, csak a három dobótőr, az íj, és pár Artheniori spéci nyílvessző, plusz az alkarvédők tüskéi, amiből az egyik már nagyon régen elveszett. Ezekből kell gazdálkodnia, hacsak a dalnokok egyike előrelátóan megy nem szabadította valamely fegyverétől, bár akkor előrelátható módon ki is törhette volna a nyakát.*
-Tartsd nyitva a szemed. *Súgj oda Reknarnak, halkan nehogy bárki más meghallja a társaságból. Arca most nem olyan kedves mint amikor a kapitánnyal beszélt. Truvion előtt igyekszik megjátszani magát, a hajón a pénz miatt most meg mert ő az egyetlen aki egy tákolt tutajt talán képes lenne visszakormányozni. Ezért is akarta felvinni a csúcsra és megmutatni neki a szigetet, hátha képes beazonosítani annak földrajza alapján, viszont Reknarról nem feltételez komoly tengerészeti ismereteket, így fölösleges lenne elrángatnia odáig.* -Hangosak vagytok, és feltűnőek, a parton pedig mindenki kiszolgáltatott. *Ha szavai nem lennének elég vészjóslóak a következő pillanatban a Révész ördöge hangosan és feltűnően kifordítja az egyik fát helyéről. Azon ritka esetek egyike valósult meg mikor aggódnia kell másokért, önerőből ugyanis nem juthat vissza a kontinensre. Szüksége van az orkok karjaira, az evezéshez és Ördögszemre a tájékozódáshoz.*
~Négyen csak elboldogulnak.~ *Gondolja mikor beveti magát az erdőbe. Ez még akkor is igaz ha legfőbb ütőkártyáik elvesztek.
Ahogy egyre beljebb hatol próbál a régi erdei módszerek szerint tájékozódni. Kihasználja az állatok csapásait, máskor páncéljával tör át egy-egy sűrűbb bokrot. Keresi az esetleges vízmosásokat, amik egyszerre adnak irányt a csúcs felé és biztosítanak csúszós, meredek, de akadálytalan utat. Néha fel mászik egy nagyobb fára, részint egy kevés madártojásért ami pótolja elvesztegetett energiáit, részint, hogy az erdő fölé emelkedve többet lásson a terepből, később ha már hét ágra süt a nap ezt a módszert hanyagolni fogja. Emellett természetesen felkelti a figyelmét minden útjába akadó kis állatot, madarakat, kígyókat, rágcsálókat egyszóval bármi amiből célba éréskor vacsorát készíthet. A helyi növényvilágban nem bízik, azok bármelyike végezhet vele, de mérgező húsú állattal még soha nem találkozott.*


683. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:03:42
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Agyar kapitány kincse //

* Mindenki teszi a dolgát, ahogy a parton szétszórodik a legénység. Saun a kapitánnyal tart, de igyekszik figyelni a csapat többi tagjára is. *
- Akad az embereknél íj? -
* Kérdezi haladás közben. Minden csendesnek tűnik, sorra jönnek a visszajelzések. A harcos már maga is a megnyugvás határán van, amikor hirtelen fájdalom nyilal a térdébe. Gyorsan oda is kap, de ahogy jött, úgy is múlt el. *
- Mi a nyavalya? -
* Mordul fel, s bár a többieket nem figyeli, a kapitány mozdulatát látja. *
- Kapitány. Azt mondta, szóljak. Hát most szólok. Belesajdult a térdem a homokon járásba. -
* Jegyzi meg s bár mosolyog, a hangja komoly marad. Ekkor azonban megmozdulnak a lombkoronák, méretes lények közeledtét jósolva. *
- Azt javaslom, akinek van, feszítse meg az íját. -
* Vonja elő dobótőreit Saun. *


682. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-05 16:32:21
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó Kincse//
//1-es, 2-es csoport//

*Elkapja a puha gyümölcsöt, és markában egy kissé összenyomja, majd megkóstolja a levét. Gondosan ízlelgeti, mielőtt lenyelné, s csak mikor nem tapasztal mérgezőségre utaló jelet, mint a keserű íz, kocsonyás állag, furcsa szín stb, akkor nyeli le. Az immár kissé szétnyomott termést, ami mangóra hasonlít, bár olyan magháza van mint az almának, s egész egzotikus íze, élvezettel eszi meg. Már is jobb kedve van tőle.*
~áh! Az élet apró örömei. Micsoda gasztronómia!~
-Még várjon Pleaven! Nem bölcs dolog szétszakadnunk, és a hölgyeknek nem sok kedvük van megmozdulni. Természetesen nem tudom melyik szigeten vagyunk az itteni számtalanból, ám azt igen, hogy bent a dzsungelben nagy eséllyel vannak kannibál törzsek, akik szinte bármit megesznek ami mozog és nem a nagynénjük. Mindenesetre nem volna utolsó dolog, ha valami patak vagy forrás után nézne itt a közelben. Használja a kardját bozótvágásra, míg nincs ellenfele! Ám egyedül még nem mennék messzebbre ha önnek volnék!
*Meg is áll szavához híven a homoksáv szélén, s az első fa törzsét elkezdi bevagdosni kardjával. Egyet fentről sréhen, egyet lentről sréhen. Amúgy ahogy vágja a fatörzset, valami furcsát vesz észre fegyverén. Egykor, az okos kovácsmester, aki készítette ezt a tengerész szablyát, egy egyszerű, mégis ravasz trükkel élt. A penge foglalatát, és a kézvédő kosarat, rézornamentikával futtatta, amely anyagnak az képessége, hogy amíg teljesen el nem oxidálódik, megóvja az acélt a rozsdásodástól. Nos ez a szép rézfoglalat, s a futtatott munka, egészen zöldesre színeződött az öntudatlan sodródás miatt. Ami azt jelenti, hogy már nem sokáig rozsdaálló. Végül úgy dönt nincs ideje most ezen álmodozni. Végül valami reccsen. A pálmaszerű fa lassan bólint egyet, és a hajótlan Kapitány, ellép az útjából. Ám azért egy egész fa nehéz dolog egyetlen ember számára, és a kapitány, nem is egy izompacsirta, aztán meg kötele sincs éppen, hogy rákösse, s a vállán húzza.*
~Egy kis cselekvés bizonyára jót tesz a parton ülő zöldségeknek, hogy végre ismét orkokká váljanak! Nem szívesen nézném végig, ahogy széthullanak.~
-Elnézést mélyen tisztelt kalandorok ott a homokozóban! Összefognának felem a túlélésért?!


681. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-05 13:46:08
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

//A Szellemhajó Kincse//
//1-es csoport - A felfedezők//

*A Kapitány dühe érthető, és az sem csoda, ha nem egyből a vízi istenek átkára gondol, hanem egy logikusabb magyarázatra, mint a lázadók, ám ahogy az előbbi, úgy az ésszerűnek tűnő feltételezés sem állja meg a helyét. De hogy erre hogyan és mikor fog fény derülni, ki tudja...
Az is kérdéses, hogy a mélységi bőrét mi perzseli, hiszen a nap csupán egy óra múlva kel, bizonyosan még az álmok hatása alatt lehet, de legalább felébred, és ahogy mindenki más, ő is a válaszokat kezdi keresni. Meglátásai helyesnek tűnnek, bár a lázadást még mindég nem lehet elvetni, hiszen furcsa mód csak a Kapitány, és az állandó legénységen kívül eső tagok vannak a szigeten. Legalábbis ezen oldalán. Valahol távol, jó sok kilométerrel arrébb keveredett Jorrih, meg a három túlélő, de hát erről az itteniek mit sem tudhatnak.
Szóval nem elvetendő ötlet, hogy a tiszteletreméltó Zorkter emberei végül csak a megfelelő alkalomra vártak, hogy elköthessék a Révészt egy másik hajóval egyetemben. Bármi megtörténhetett...
Ennek fényében Reknar magabiztos kijelentései is légből kapottnak tűnnek csupán, bizonyítani semmit nem tud, ellenben a mágia már egy érdekes és elképzelhető feltételezés.
De az tény, hogy a hajótörésnek nyoma sincs, sehol egy partra sodródott deszkalap, sehol a Révész berendezéséből visszamaradt bútor, bármiféle tárgy, egyszerűen rajtuk kívül semmi nincs a parton. Persze hiába is tűnődnek ezen, valószínűleg az elkövetkezendő időben lesz jobb dolguk is, mint a mély elmélkedések idekerülésük okairól.
A felfedezés ötlete viszont helyénvaló, noha előbb a túlélésükért kellene aggódniuk, nem a sziget csodáinak feltérképezése miatt, de legalább a Kapitány elkezd ez irányban gondolkodni a leendő jelzőtűz tervével.
Hogy Plevaennek pontosan mi az elgondolása, azt csak maga a kormos tudhatja, azonban ha tényleg a sziget legmagasabb pontjáért indul, akkor bizony lesz mit kutyagolniuk, és talán estére oda is fognak érni. A partról például semmi nem látszik, a növényzet sűrű és a fák is viszonylag magasak, nem egy olyan terep, ahol könnyedén lehet mozogni, ellenben olyan, ahol egyszerűen el lehet tévedni.
Rajtuk múlik, hogyan tovább, mennek-e az erdő sűrűje felé, netán megállnak a part közelében gyűjtögetni, esetleg visszatérnek a nőstényekhez, a csapat döntése.*

//2-es csoport - Akik biztosra mennek//

*Olybá tűnik az orkok úgy gondolják, hogy a nők tartsanak csak össze, és bár nem a legintelligensebb fajként ismeretesek, mégis úgy fest, most bennük van több ész.
Néha talán jobb a biztos, talán jobb, ha nem egyből belevágnak a sziget rengetegébe, hanem szépen rendszerezik az ismereteiket, tervet készítenek, aztán annak fényében cselekednek.
Hogy ez az ő esetükben végül egy táborhely kialakítása lesz-e, vagy inkább a csatlakozás a felfedezőkhöz, csak ők tudhatják, ám az idő senkit nem sürget, egyelőre a nap miatt sem kell félniük.
Yüger kardja csakugyan eltűnt a láthatárról, a part egy fél kilométerrel arrébb helyezkedő pontján vetette ki magából a víz, de legalább nem veszett el. Nyilván ezt nem tudhatja, szóval ha eszébe sem jut a lehetőség, valószínűleg a jövőben gondolkodhat egy kovács meglátogatásán, amennyiben az itteni kalamajkát túlélik.*

//3-as csoport - Akik még mindig részegek és Jorrih//

*A körülbelül három túlélő és Jorrih a sziget egy teljesen másik pontján ébrednek, mint a Révész további túlélői. Pontosabban a féllábú ébred előbb, mert a három szerencsétlen még mindig a korábbi dal vagy a tömény itóka végett álmodozik a hajón történő eseményekről. Legalább a fantáziájuk élénk.
Az önző férfi ki is használja az állapotukat, amit tud, elszed tőlük, bár a pár aranyérmével nem tud sokat kezdeni - amit náluk talál -, és fegyverekben sem bővelkednek. Az egyiknél akad egy tőr, a másiknál pedig egy szablya, a többi értékeik és fegyvereik viszont mind a víz martalékává váltak.
Ébredéskor nyilván nem fogják tudni, hogy Jorrih rabolta ki őket, legalábbis addig bizonyosan nem, míg össze nem találkoznak, ám a féllábú talán jobban tette volna, ha nem egymaga vág neki a rengetegnek, hanem kihasználja egy csapat erejét, és velük él túl, de hát az ő döntése.
A sűrű erdőben bizony könnyen el lehet tévedni, ráadásul édesvízben sem bővelkedik a hely. Akadnak ilyen területek, azonban sok veszélyt tartogatnak.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1383-1402