// Túlélőtúra - Erf //
- Négyen talán könnyebben ment volna. Elvégre össze kell dolgoznunk, már pedig több szem többet lát, s több kés többet vág.
*Mondja bölcsen, bár nem védeni akarja társát, s szerinte is történhetett volna másképp, ám ha úgy vesszük, Mordokhai nem követett el nagy bűnt, hiszen azt cselekedte csupán, amit jónak látott, jelen esetben pedig a sérülése miatt ez a futás volt. Talán Mordach is hasonlóan döntött volna egy ilyen helyzetben, annyi különbséggel, hogy ő maga megbizonyosodott volna arról, hogy Erf is követi. Bár az is lehet, hogy most azért gondolkozik ilyen optimistán, mert megtalálta a hölgyeményt - más esetben lehet nem így vélekedne az egészről, ám kár is azon rágódni, hogy "mi lett volna, ha...".*
- Én úgy láttam, hogy eléggé megsebesült a keze, legalábbis erre utalt a vér. Talán nem akarta az életét kockáztatni egy nyamvadt farkas miatt, így ezért futott el, remélve, hogy mi a segítségére lehetünk. *bólint határozottan, majd kételkedve pillant vissza Erf felé, kissé megadóan* Tény, hogy szólhatott volna... *emeli fel "védekezően" kezét* Azt is vedd számításba, hogy nekem nagyobb előnyöm is volt, ugyanis jóval távolabb volt a farkas tőlem, mikor megpillantottam, így volt időm felmászni egy fára, s onnan szúrni ki a szemét.
*Újra védi társát, bár szinte biztos benne, hogy az éjhölgynek mondhat bármit, ő akkor is azt fogja gondolni, amit a fejébe vett. Ha Mordokhait elkönyvelte gyáva alaknak, akkor Mordach bármilyen hősies tettet is mesélhetne róla, nem igazán akarná meghallani. Bár reméli a Vörös, hogy a sértettség idővel enyhülni fog, hiszen minden bizonnyal senki sem szeretné, ha a hátralevő időben két fél haragban lenne, elvégre egymás közvetlen társaságában kell átvészelni a szigetet még egy hétig legalább.*
- Na igen, utána már rájöttem, hogy nem tennétek ilyen hülyeséget, mert akkor igen csak dühös lennék! *lendíti meg fenyegetően, kacsintva az ujjait* Amit mi láttunk, az még nem is volt nagy, de a gyümölccsel szeretett dobálózni, ezért feltételeztük, hogy hátha a kövek mögött is ez áll. Bár tényleg nem hiszem, hogy ő volt...
*Vakarja meg állát, majd megtapogatja a sebe körüli területet, mely már igencsak sajog. Majd ha leszállt az éj, akkor le is akar menni a tengerpartra, s egy kis nyugalomban valami ronggyal s hideg vízzel szépen letörölgetni, lehűsíteni. Még ehhez is hangulat kell...*
- Semmi gond, teljesen megértem. Ám most itt a szigeten csak egymásra vagyunk utalva, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy hátra hagyjuk a másikat. Főleg nem téged...
*Számára teljesen egyértelmű, hogy utána jött. Lelkiismerete igen sokáig mardosta volna, ha nem tette volna ezt meg, főleg, ha nem került volna elő Erfalody, amit meg se bocsájtott volna magának. Egy mélységinek persze, hogy furcsa az ilyesmi, hiszen az ember-sötételf viszony nem éppen a szépségéről híres, s érthető lett volna, ha egy ember nem kockáztatja életét egy sötétbőrűért. Ám ahogy oly sokszor emlegette Mordach, benne nincsenek előítéletek, csupán abból ítél, amit hall az adott egyéntől.*
- Teljesen igazad van, én is így tartom, hogy aki számít, az egyedül te magad vagy. Ám úgy vélem, hogy bizonyos esetekben meg lehet bízni egy másik emberben is. Persze, az egész életed nem lehet rábízni senkire, hiszen afelett csak te magad rendelkezel, ám úgy vélem, hogy a bizalom eléggé relatív fogalom, és tényleg sajnálom, hogy ez még rosszabb lett most.
*A következő kérdésen megsimítja állát, s vérszín íriszeit hosszasan az éjhölgy szemeibe fúrja. Ő hogy döntött volna? Próbálja magában lefuttatni az egész esetet, majd a végeredményt hamarosan közli is.*
- Talán alkalmaztam volna pár cselt, illetve nagyobb lélekjelenlétem lett volna, bár ezt könnyű mondani így. Ha megkapta volna a kezem, akkor nem akartam volna kihúzni a szájából, hanem egyre beljebb toltam volna, hogy feszítsem szét a pofáját, hiszen ezzel még blokkolni is lehet, illetve a szorítása is enged, emellett te így könnyedén a torkát vágtad volna. Ha pedig ezt nem tudtam volna megtenni, és súlyos lett volna a seb, én is elgondolkoztam volna a futáson, esetleg azon, hogy felkapaszkodjak egy fára. Bár előbbi esetén megbizonyosodtam volna róla, hogy te is követsz, avagy ha nem is követsz, de biztonságba helyezted magad valahogy, például te kapaszkodtál fel egy fára. Így tudtam volna, hogy nem hagylak magam mögött a bajban.
*Mondja őszintén s határozottan. Való igaz, hogy bár védte társát, ám ő maga Erfet helyezte volna előrébb annál, hogy elszaladjon. Hasonlítanak ugyan Mordokhaijjal, ám mégis elég sokban különböznek.*
-Ez már a ti ügyetek, beszéljétek meg. Én ha nem bánod, kimaradnék belőle!
*Mondja kacagva, hiszen egy nővel szemben egy férfi aligha nyerhetne meg a szópárbajt, Mordach pedig igyekszik ezt minél messzebbről elkerülni! Eközben Erf felszökell az egyik fára, ám Mordach még mindig "ellenáll".*
- Tényleg semmiség, hamar begyógyul, csak egy kis felületi zúzódás. *mondja, ám végül beadja derekát, s hozzáteszi fejéhez a növényt* Majd ha leszállt az éj... És tényleg annyira érdekel a sebem, akkor esetleg velem tarthatsz majd a tengerpartra, avagy ha találunk valami forrást, akkor oda. Jó lenne hűs vízzel leöblíteni, egyedül meg unalmas lenne...
*Kacsint sejtelmesen a hölgyemény felé, majd "engedélyt" ad arra, hogy szedjen pár vérfüvet.*
- Ha kész vagy, azért induljunk el hamar, nehogy még a végén utánunk jöjjenek. Amúgy... Igazán kedves tőled, hogy így törődsz velem.
*Mondja kicsit csipkelődve, hiszen a "kedves" szó egy mélységinél talán még bántásként is felfogható, ugyanakkor Mordach észrevette ám, hogy Erf mennyire a szívén viseli a kis sebét, s bér egyelőre még ellenkezik, este bizonnyal már kevésbé fog!
Ha végzett a hölgyemény, akkor a Vörös immáron tényleg sietősen megindul abba az irányba, amerre hagyta a jeleket, remélve, hogy a többiek még a parton vannak.*