Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-27 11:02:55
Üzenet elküldve: 2017-04-27 11:02:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem először akad az útjába olyan, aki semmiből sem ért. Sem a pénzből, sem a nőkből, de még a szúrt sebekből sem. Nem ringat ábrándokat afelől, hogy tehet bármit, ha eddig nem beszélt az illető, ezután sem fog dalosabban eljárni. Akár tisztelhetné is ezt az attitűdöt, hogy ilyen keményen állja a nyilvánvalóan nem túl kellemes érzést, amikor tőr áll ki a testéből. De nem tiszteli, egyenesen megveti. Az ő bejárt útja alapján kialakult benne a kép, hogy semmi sem lehet annyira fontos, nincs az a magasabb ügy, amiért érdemes lenne az életét adnia, vagy legalábbis engedni, hogy azt valaki más vegye el. Akár gyávának is nevezhető, az sem hatná meg, ameddig életben maradna, és mindig találna új rést a világban, amit betölthet.
A kapott szavak legalább úgy csattannak az arcán, mint a vérrel átitatott nyál, amit ráköpnek. Előbb még ridegen állja mindkettőt, majd elforgatja a kést a kezében, majd kihúzza onnan. Ha a férfi nem rogyna magától a földre, rásegít azzal, hogy a lábát is kirúghassa, és mit sem törődve a „Földön fekvő embert nem rúgunk meg” erkölcsi tanítással, megismerteti a lábával a férfi arcát.*
- Túl messzire jutottam már ahhoz, hogy ilyennel keressem a pénzem. *Leguggol mellé, minthogy innentől ártalmatlannak ítéli meg a férfit. Kapott már szúrt sebet, a fájdalom megbénítja a testet, s még ha érkezne is pár próbálkozás tőle, úgy felhasználná újra a tőrt. Fejét ide-oda billentve, kénytelen nem felkacagni a végszavakon. Nem akart beszélni, de mégis sokat mondott. Ez is valami.*
- Üzenem hát neki, hogy várni fogom. Bár, ha nem látják el hamar a sebed, ezt már csak a túlvilágon lesz alkalmad átadni, ott meg már felesleges lesz, minthogy hamar követni fog téged. *Felegyenesedik és előveszi a medált, amit a halott szajháról akasztott és rádobja a fickóra. Ha úgy tartja kedve még egyet belerúg, és hát, igen, úgy tartja a kedve, majd otthagyja ott a sötétben.
Csak egy leheletnyivel jutott közelebb a válaszokhoz, de már legalább tisztábban látja a felállást. Ő a célpont, vagy legalábbis útjában áll valaminek.
Köpenye szárával le törli az arcára száradó vércseppeket, majd ugyanígy a pengéjét is. A Törpe felé veszi az irányt, de nem megy be. Crayt nem olyan könnyű eltenni láb alól, és nem is igazán emiatt aggódik.
Az ablakon benézve nem lát semmit, csak azt, hogy még világítanak bent a gyertyák, a kilincset lenyomva viszont zárt ajtóval találkozik.*
- Cray!
- És biztosan akkor sem folyamodna erőszakhoz, igaz? *Pillant fel a pult mögül.* Erre utal, ahogy elintézted azt a két szép leányzót is. *A halottnak ugyan már mindegy, de a feketéből a mellkasára skiccelt hegekkel, már sohasem lehet sokat érő szajha. Ilyen a szakmája.
A kicsapott erszényben levő aranyat nem kezdi el számolgatni, inkább a súlyára kíváncsi. Aki minden nap pénzzel foglalkozik, s ennyiszer kívánják megfizetni a szolgálatait nagyobb összegekkel, annak már ez is elég. Már bólintana is az ajánlatra, de ez elmarad.*
- Ó, szóval erről van szó. A Vöröske kellemes társaság a számomra, gyakran feldobja az unalmas éjszakáimat, így ez esetben egy százast emelnék az összegen. *Van pofája kimondani, amit akar, és amíg a szemfedős felől nem kap reakciót, addig nem is beszél. Amennyiben viszont kap erre utaló jelet, megköszörüli a torkát és elkezdi felpakolni a székeket az asztalok tetejére.*
- Nem tűnsz helyinek, így egészen biztosan nem hallottad még a Fekete és Joranh történetét. Elmondom hát, de nem lesz rövid. Néhány évvel ezelőtt a környező tenger és a szigetek világa is kettejük játszótere volt. Nem volt olyan személy a kikötőben, aki nem valamelyikük érdekszférájába tartozott volna. Afféle magánháborút folytattak egymás ellen, nem kímélve az eszközöket és a pénzt sem arra, hogy egyik a másikat a porba taszítva eluralhassa a nyílt vizeket. Két kicsinyes, hatalommániás kalóz, akik miatt még a halászok sem merészkedtek ki, nemhogy a kereskedő hajók. Ahogy azt mondtam, az eszközök terén nem válogattak, de egyik sem volt fantáziadúsabb a másiknál. Ugyanazokat a lépéseket követték el napról napra, semmiben sem különböztek. A Fekete valahol a környéken találkozott a Vörössel, és bár a körülményekről csak ők ketten tudnak, de valamiféle okból kifolyólag a fickó maga mellé vette a lányt. Előbb csak olyan munkákat végeztetett el vele, amihez pár dolog kell: Egy penge, egy ellenséges személy és egy sikátor. Na meg a lány. Ő lett a vérebe, akit ráengedett az éjszakában Joranh embereire, közben pedig kitanította a kalóz élet minden csínjára, és megtette elsőtisztnek. Minden tette arra utal, hogy vele akarta bevégeztetni a végső feladatot, hogy vetélytársának fejét kitűzhesse árbócrúdra. Az emberek a hajón megbíztak benne, és a Fekete maga is. Csak, hogy mit ad a szerencse? Joranh hasonlón munkálkodott és orgyilkost fogadott maga mellé. És még nem is ez a helyzet tragikuma, hanem, hogy a két bérgyilkos brigád ugyanazon este készült a támadásra. Arról a Vörös a mai napig nem beszél, hogy mi tartotta fel őket az útjukon, de Joranh emberei hamarabb ráakadtak az áldozatukra. A lányt félúton érte a hír, és választás elé került, folytatja útját, hogy bevégezze a feladatát, vagy hűségének engedve visszatér, hogy mentse a menthetőt. Ő az utóbbit választotta, de már késő volt. A Fekete meghalt, a hajó pedig a tenger mélyén szunnyad. Az már nem lehet újdonság, hogy a lány újraszervezte a legénységet és most bosszúból minden zsákmányt levadászik Joranh elől. *Miután az összes szék felkerült a helyére, koszos lébe ásztatja az elrongyosodott felmosót és takarítani kezd.*
- Elengedő kompenzáció ez, vagy tudni szeretnéd mi a kedvenc ét… *Valahogy ekkortájt érkezik a hang kívülről.* Esetleg megkérdezed tőle?
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem először akad az útjába olyan, aki semmiből sem ért. Sem a pénzből, sem a nőkből, de még a szúrt sebekből sem. Nem ringat ábrándokat afelől, hogy tehet bármit, ha eddig nem beszélt az illető, ezután sem fog dalosabban eljárni. Akár tisztelhetné is ezt az attitűdöt, hogy ilyen keményen állja a nyilvánvalóan nem túl kellemes érzést, amikor tőr áll ki a testéből. De nem tiszteli, egyenesen megveti. Az ő bejárt útja alapján kialakult benne a kép, hogy semmi sem lehet annyira fontos, nincs az a magasabb ügy, amiért érdemes lenne az életét adnia, vagy legalábbis engedni, hogy azt valaki más vegye el. Akár gyávának is nevezhető, az sem hatná meg, ameddig életben maradna, és mindig találna új rést a világban, amit betölthet.
A kapott szavak legalább úgy csattannak az arcán, mint a vérrel átitatott nyál, amit ráköpnek. Előbb még ridegen állja mindkettőt, majd elforgatja a kést a kezében, majd kihúzza onnan. Ha a férfi nem rogyna magától a földre, rásegít azzal, hogy a lábát is kirúghassa, és mit sem törődve a „Földön fekvő embert nem rúgunk meg” erkölcsi tanítással, megismerteti a lábával a férfi arcát.*
- Túl messzire jutottam már ahhoz, hogy ilyennel keressem a pénzem. *Leguggol mellé, minthogy innentől ártalmatlannak ítéli meg a férfit. Kapott már szúrt sebet, a fájdalom megbénítja a testet, s még ha érkezne is pár próbálkozás tőle, úgy felhasználná újra a tőrt. Fejét ide-oda billentve, kénytelen nem felkacagni a végszavakon. Nem akart beszélni, de mégis sokat mondott. Ez is valami.*
- Üzenem hát neki, hogy várni fogom. Bár, ha nem látják el hamar a sebed, ezt már csak a túlvilágon lesz alkalmad átadni, ott meg már felesleges lesz, minthogy hamar követni fog téged. *Felegyenesedik és előveszi a medált, amit a halott szajháról akasztott és rádobja a fickóra. Ha úgy tartja kedve még egyet belerúg, és hát, igen, úgy tartja a kedve, majd otthagyja ott a sötétben.
Csak egy leheletnyivel jutott közelebb a válaszokhoz, de már legalább tisztábban látja a felállást. Ő a célpont, vagy legalábbis útjában áll valaminek.
Köpenye szárával le törli az arcára száradó vércseppeket, majd ugyanígy a pengéjét is. A Törpe felé veszi az irányt, de nem megy be. Crayt nem olyan könnyű eltenni láb alól, és nem is igazán emiatt aggódik.
Az ablakon benézve nem lát semmit, csak azt, hogy még világítanak bent a gyertyák, a kilincset lenyomva viszont zárt ajtóval találkozik.*
- Cray!
- És biztosan akkor sem folyamodna erőszakhoz, igaz? *Pillant fel a pult mögül.* Erre utal, ahogy elintézted azt a két szép leányzót is. *A halottnak ugyan már mindegy, de a feketéből a mellkasára skiccelt hegekkel, már sohasem lehet sokat érő szajha. Ilyen a szakmája.
A kicsapott erszényben levő aranyat nem kezdi el számolgatni, inkább a súlyára kíváncsi. Aki minden nap pénzzel foglalkozik, s ennyiszer kívánják megfizetni a szolgálatait nagyobb összegekkel, annak már ez is elég. Már bólintana is az ajánlatra, de ez elmarad.*
- Ó, szóval erről van szó. A Vöröske kellemes társaság a számomra, gyakran feldobja az unalmas éjszakáimat, így ez esetben egy százast emelnék az összegen. *Van pofája kimondani, amit akar, és amíg a szemfedős felől nem kap reakciót, addig nem is beszél. Amennyiben viszont kap erre utaló jelet, megköszörüli a torkát és elkezdi felpakolni a székeket az asztalok tetejére.*
- Nem tűnsz helyinek, így egészen biztosan nem hallottad még a Fekete és Joranh történetét. Elmondom hát, de nem lesz rövid. Néhány évvel ezelőtt a környező tenger és a szigetek világa is kettejük játszótere volt. Nem volt olyan személy a kikötőben, aki nem valamelyikük érdekszférájába tartozott volna. Afféle magánháborút folytattak egymás ellen, nem kímélve az eszközöket és a pénzt sem arra, hogy egyik a másikat a porba taszítva eluralhassa a nyílt vizeket. Két kicsinyes, hatalommániás kalóz, akik miatt még a halászok sem merészkedtek ki, nemhogy a kereskedő hajók. Ahogy azt mondtam, az eszközök terén nem válogattak, de egyik sem volt fantáziadúsabb a másiknál. Ugyanazokat a lépéseket követték el napról napra, semmiben sem különböztek. A Fekete valahol a környéken találkozott a Vörössel, és bár a körülményekről csak ők ketten tudnak, de valamiféle okból kifolyólag a fickó maga mellé vette a lányt. Előbb csak olyan munkákat végeztetett el vele, amihez pár dolog kell: Egy penge, egy ellenséges személy és egy sikátor. Na meg a lány. Ő lett a vérebe, akit ráengedett az éjszakában Joranh embereire, közben pedig kitanította a kalóz élet minden csínjára, és megtette elsőtisztnek. Minden tette arra utal, hogy vele akarta bevégeztetni a végső feladatot, hogy vetélytársának fejét kitűzhesse árbócrúdra. Az emberek a hajón megbíztak benne, és a Fekete maga is. Csak, hogy mit ad a szerencse? Joranh hasonlón munkálkodott és orgyilkost fogadott maga mellé. És még nem is ez a helyzet tragikuma, hanem, hogy a két bérgyilkos brigád ugyanazon este készült a támadásra. Arról a Vörös a mai napig nem beszél, hogy mi tartotta fel őket az útjukon, de Joranh emberei hamarabb ráakadtak az áldozatukra. A lányt félúton érte a hír, és választás elé került, folytatja útját, hogy bevégezze a feladatát, vagy hűségének engedve visszatér, hogy mentse a menthetőt. Ő az utóbbit választotta, de már késő volt. A Fekete meghalt, a hajó pedig a tenger mélyén szunnyad. Az már nem lehet újdonság, hogy a lány újraszervezte a legénységet és most bosszúból minden zsákmányt levadászik Joranh elől. *Miután az összes szék felkerült a helyére, koszos lébe ásztatja az elrongyosodott felmosót és takarítani kezd.*
- Elengedő kompenzáció ez, vagy tudni szeretnéd mi a kedvenc ét… *Valahogy ekkortájt érkezik a hang kívülről.* Esetleg megkérdezed tőle?
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-26 23:14:36
Üzenet elküldve: 2017-04-26 23:14:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Különös hármas//
~ Meg kell hagyni, a hajóorvos igazán érti a dolgát. ~ * Bólogat Sarrogul elismerően, miközben egy túlméretes hullám átcsap a fedélzeten, jótékonyan beterítve őt és száját friss, hideg, sós vízzel. A tengeren folyamatosan fúj a viharos szél, de szerencsére az idő feltisztult az elmúlt órákban, így a vízhez már napsütés is jár. Pár órája még a lábán sem bírt megmaradni. Most viszont remek hangulatban van, hála annak a fura ízű kotyvaléknak, amit a gyógyítótól kapott. Mikor az első tiszt rákiabál, hogy hozzon fel a raktérből öt csomónyi kötelet és egy vég vitorlavásznat, az ork vihogva indul a lépcső felé. *
- Csak tudnám, mi a ménkü ütött 'bbe az idiótába. * Néz utána haragosan az első tiszt. Persze kénytelen felhagyni a szakadatlan szidalomáradattal, mikor Sarrogul könnyed léptekkel felhozza az említett anyagokat. A vitorlavásznat barátságosan az egyik arra járó matróz vállára dobja, aki ettől majdnem orra bukik. A kötelet a főárboc tövébe hajítja, majd a tisztre kacsint. Azt éppen megeszi a guta és már nyúl a korbácsáért, mikor észreveszi, hogy Masskrel kapitány közeleg. Tisztelettudóan elé siet, közben szem elől téveszti az orkot. *
- Jól haladunk, Brosk. * Jegyzi meg a kapitány jókedvűen a tengert vizslatva. * - Ha minden jól alakul, idő előtt befutunk a kikötőbe. A fiúk örülni fognak egy kis extra pénznek. Mi a helyzet az utasainkkal? * Kérdezi. Helyettese idegesen néz a háta mögé, de az ork kicsit odébb térdel és kacarászva mossa a fedélzetet. *
- Egész nap a kabinban gubbasztottak, csak ez a Tuskó tolta ki a képét. * Panaszolja, idegesen babrálva korbácsával. A kapitány csak nevet rajta és legyint. *
- Emiatt nem kell aggódni. Sőt, jobb is, ha nem lófrálnak többen a fedélzeten. A végén még valami baja esne a kis félelfnek. * Brosk megszeppenve néz rá. A kapitány nem épp arról ismert, hogy pátyolgatná a hajón tartózkodókat. * ~ Mi ütött belé hirtelen? ~ * Kérdezi magától az első tiszt. Masskrel kapitány közelebb hajol hozzá és halkan folytatja, mielőtt tisztje tovább fűzhetné gondolatait. *
- A nőt állítólag a helytartónak szánják. Feltételezem, nem ingyen. * Brosknak felcsillan a szeme. *
- Már értem, miért kábították el. * Válaszol, miközben hátán végigfut a hideg. Mindig is utálta az embercsempészeket és rabszolga kereskedőket. Jó pár történet keringett a déli tengerek kalózainak kegyetlenkedéseiről, akik gyakran megkímélték az elsüllyesztett hajó legénységét, hogy aztán egy sokkal rosszabb sorsot szánjanak nekik. De Brosk egyben üzletember is volt, akinek a megvetését gyakran elnyomta a csilingelő arany hangja. * - Megszabaduljunk a másik kettőtől? * Kérdezi, ismét Sarrogulra pillantva. *
- Ráér holnapután. * Válaszol a kapitány sejtelmesen mosolyogva. * - Előbb hagyjuk kicsit dolgozni az orkot.
* Még egy óra telik el, mire Sarrogul végre otthagyhatja a munkát. Sajgó végtagokkal, de még mindig rendellenes derűvel nyit be kabinjukba, ahol Semile és Ambroggio már várják. A nő egy szál takaróba csavarva ücsörög az ágyon, szemmel láthatólag a zavar legkisebb jele nélkül. *
- Meg fogunk halni. * Jelenti be boldogan. *
A hozzászólás írója (Sarrogul Belenas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.26 23:16:54
~ Meg kell hagyni, a hajóorvos igazán érti a dolgát. ~ * Bólogat Sarrogul elismerően, miközben egy túlméretes hullám átcsap a fedélzeten, jótékonyan beterítve őt és száját friss, hideg, sós vízzel. A tengeren folyamatosan fúj a viharos szél, de szerencsére az idő feltisztult az elmúlt órákban, így a vízhez már napsütés is jár. Pár órája még a lábán sem bírt megmaradni. Most viszont remek hangulatban van, hála annak a fura ízű kotyvaléknak, amit a gyógyítótól kapott. Mikor az első tiszt rákiabál, hogy hozzon fel a raktérből öt csomónyi kötelet és egy vég vitorlavásznat, az ork vihogva indul a lépcső felé. *
- Csak tudnám, mi a ménkü ütött 'bbe az idiótába. * Néz utána haragosan az első tiszt. Persze kénytelen felhagyni a szakadatlan szidalomáradattal, mikor Sarrogul könnyed léptekkel felhozza az említett anyagokat. A vitorlavásznat barátságosan az egyik arra járó matróz vállára dobja, aki ettől majdnem orra bukik. A kötelet a főárboc tövébe hajítja, majd a tisztre kacsint. Azt éppen megeszi a guta és már nyúl a korbácsáért, mikor észreveszi, hogy Masskrel kapitány közeleg. Tisztelettudóan elé siet, közben szem elől téveszti az orkot. *
- Jól haladunk, Brosk. * Jegyzi meg a kapitány jókedvűen a tengert vizslatva. * - Ha minden jól alakul, idő előtt befutunk a kikötőbe. A fiúk örülni fognak egy kis extra pénznek. Mi a helyzet az utasainkkal? * Kérdezi. Helyettese idegesen néz a háta mögé, de az ork kicsit odébb térdel és kacarászva mossa a fedélzetet. *
- Egész nap a kabinban gubbasztottak, csak ez a Tuskó tolta ki a képét. * Panaszolja, idegesen babrálva korbácsával. A kapitány csak nevet rajta és legyint. *
- Emiatt nem kell aggódni. Sőt, jobb is, ha nem lófrálnak többen a fedélzeten. A végén még valami baja esne a kis félelfnek. * Brosk megszeppenve néz rá. A kapitány nem épp arról ismert, hogy pátyolgatná a hajón tartózkodókat. * ~ Mi ütött belé hirtelen? ~ * Kérdezi magától az első tiszt. Masskrel kapitány közelebb hajol hozzá és halkan folytatja, mielőtt tisztje tovább fűzhetné gondolatait. *
- A nőt állítólag a helytartónak szánják. Feltételezem, nem ingyen. * Brosknak felcsillan a szeme. *
- Már értem, miért kábították el. * Válaszol, miközben hátán végigfut a hideg. Mindig is utálta az embercsempészeket és rabszolga kereskedőket. Jó pár történet keringett a déli tengerek kalózainak kegyetlenkedéseiről, akik gyakran megkímélték az elsüllyesztett hajó legénységét, hogy aztán egy sokkal rosszabb sorsot szánjanak nekik. De Brosk egyben üzletember is volt, akinek a megvetését gyakran elnyomta a csilingelő arany hangja. * - Megszabaduljunk a másik kettőtől? * Kérdezi, ismét Sarrogulra pillantva. *
- Ráér holnapután. * Válaszol a kapitány sejtelmesen mosolyogva. * - Előbb hagyjuk kicsit dolgozni az orkot.
* Még egy óra telik el, mire Sarrogul végre otthagyhatja a munkát. Sajgó végtagokkal, de még mindig rendellenes derűvel nyit be kabinjukba, ahol Semile és Ambroggio már várják. A nő egy szál takaróba csavarva ücsörög az ágyon, szemmel láthatólag a zavar legkisebb jele nélkül. *
- Meg fogunk halni. * Jelenti be boldogan. *
A hozzászólás írója (Sarrogul Belenas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.26 23:16:54
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-26 17:42:11
Üzenet elküldve: 2017-04-26 17:42:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Lena Udrát figyeli, aki néhány bizonytalan, de sikeresnek tűnő mozdulat után felemeli a fegyvert, és megkezdődik a számolás. Egy. Keresztbe font ujjakkal szorít, hogy sikerüljön a lánynak. Kettő. Három. Flortenre pillant, aki magabiztosan lépked előre. Négy. Öt. Eldördül az első lövés. A vörös maga is megijed a szörnyű hangtól, ami egy pillanattal később megismétlődik. A füleire tapasztja a kezét, hátha jön több is, de nem. Félve pillant a harctérre. A farkasbőrös kinyúlt a füvön.*
-Udra! *Kiáltja Lena, de tudja, hiába. Látja a tátongó lyukat a koponyájában, de képtelen befogadni a látványt. Hogy történhetett? Mi történt pontosan? Milyen átokverte fegyverek ezek, amik csak úgy átrobbantják az ellenfelet? Mielőtt azonban választ kaphatna vagy (ami még valószínűbb) nekiesne Micsodának kikaparni a szemét, minden megfagy körülöttük. Nem teljesen érti, mi történik már megint, majd megszólal a kapitány, és eszébe jut, mikor a szfinx megette őket. Brrr, még a gondolattól is kirázza a hideg.*
-Mennünk kéne. *Ért egyet. Nincs esélyük ismeretlen, robbanó fegyverek ellen, amik valami különös mágiával lehetnek átitatva.* Viszont mi lesz a lánnyal? *Pillant Udra felé.* Ő is velünk jön?
//2. Csapat//
*Lena Udrát figyeli, aki néhány bizonytalan, de sikeresnek tűnő mozdulat után felemeli a fegyvert, és megkezdődik a számolás. Egy. Keresztbe font ujjakkal szorít, hogy sikerüljön a lánynak. Kettő. Három. Flortenre pillant, aki magabiztosan lépked előre. Négy. Öt. Eldördül az első lövés. A vörös maga is megijed a szörnyű hangtól, ami egy pillanattal később megismétlődik. A füleire tapasztja a kezét, hátha jön több is, de nem. Félve pillant a harctérre. A farkasbőrös kinyúlt a füvön.*
-Udra! *Kiáltja Lena, de tudja, hiába. Látja a tátongó lyukat a koponyájában, de képtelen befogadni a látványt. Hogy történhetett? Mi történt pontosan? Milyen átokverte fegyverek ezek, amik csak úgy átrobbantják az ellenfelet? Mielőtt azonban választ kaphatna vagy (ami még valószínűbb) nekiesne Micsodának kikaparni a szemét, minden megfagy körülöttük. Nem teljesen érti, mi történik már megint, majd megszólal a kapitány, és eszébe jut, mikor a szfinx megette őket. Brrr, még a gondolattól is kirázza a hideg.*
-Mennünk kéne. *Ért egyet. Nincs esélyük ismeretlen, robbanó fegyverek ellen, amik valami különös mágiával lehetnek átitatva.* Viszont mi lesz a lánnyal? *Pillant Udra felé.* Ő is velünk jön?
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-26 17:30:12
Üzenet elküldve: 2017-04-26 17:30:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
*Érzékeli ezt a sarokba szorított is, látszólagos könnyelműsége csupán azt az éberséget hivatott elaltatni-terelni, ami fő oka volt annak, hogy idáig fajult a helyzet. A Főnök persze figyelmeztette őket, hogy hasonló megtörténhet, hiszen a városban nem ők az egyetlen olyan társaság, akik megfélemlítés, kínzás és zsarolás által szerzik meg amit szeretnének.
Mindennek dacára nem uralkodik rajta páni félelem, miért is tenné? Aki elég régóta járja már ezt az utat és aláírta kontraktusát a Halállal elfogadja annak lehetőségét, hogy amaz akár a következő utcasarkon is várhatja, akár szó szerint is, merthogy a Vörös is valahol azután akadt rá. Ha összeszámolna, hogy hány alkalommal kötözték már székhez, lógatták már fejjel lefelé egy elhagyatott gabonasilóban vagy térdeltek szimplán csak felette, torkának szegezett pengével, olyan gazdag lenne, hogy most nem kellene ezt az ezerszer meg- és átélt táncot újra eljárnia. A nő tovább is lép a dologban, ahogyan azzal számol és amikor a fájdalom ráereszkedő ködén túl képes már értelmes gondolatokat is összeilleszteni, kénytelen elismerni, hogy most tényleg nem pályakezdővel kezdtek ki. De nem ordít. Sohasem szokott.
Lepillant oda, ahol a bökő utat talált magának a testébe így most már tudja, hogy a nő számára az erőszak nem blöff és nem is lehetőség, hanem egy gyakran járt útja annak, hogy megszerezze magának, amit szeretne. Rokonlélek - és éppen ezért nyilvánvaló a folytatás is, azaz a helyzetet ugyanúgy kezeli eztán, mintha fordítottan állnának egymással szemben.
Szája sarkából vékony erű vércsík serken, nem a szúrt seb okán, hanem amiatt, ahogy ajkait összepréselve visszatartja a fájdalom enyhítéséért könyörgő, visszanyelt kiáltást.*
- Mindenki hazudik, mindenről. Egyedül annyi változik, hogy "miről". *Ez most nem hasonlat, nem allegória vagy metafora. Rámutat arra, hogy elfogadja a sorsát a halálban.*
- Szeretsz beszélni, jól kereső kurva lenne belőled. *Elhaló nevetésébe kín szülte nyögés is lopódzik, ahogy próbál fogást találni a falon. Lábai sokkal gyorsabban kezdik elveszíteni biztos tartásukat a talajon, a lélekjelenléte viszont kitart, mert azt sokkal fontosabbnak ítéli mint a talpon maradás képességét. A szájába gyűlő keserű epét úgy dönt, hogy üzenetértékű válaszként a nő arcába köpi.*
- Eljön érted, karddal a kezében és akkor majd nagyon szeretnéd, hogy bár megmaradtál volna a farmon tyúkokat nevelve. *Nem fog beszélni. Nevezhető ez lojalitásnak is, de voltaképpen arról van szó, hogy feljebbvalóitól és az őt futtató céhtől sokkal jobban fél mint annak tudatától, hogy kioltják az életét, hisz ha a Vörös tartaná is magát a szavához és elengedné, a szervezet nem venné jó néven, hogy beszélt, még ha csak keveset és semmitmondóan is. Zéró tolerancia.*
*Mindazonáltal az erőszak nem mindig a legkifizetődőbb és eredményesebb út, mint ahogy azt a férfiszerető kocsmáros példája is bizonyítja. A félszemű nem azért vitte sokra, mert következetlenül mindenki esetében ugyanazokat az eszközöket alkalmazta, hanem mert felismerte, hogy ezekben ugyanúgy alkalmazkodni kell, mint az élet során minden másban. A konokság nem győzhető le mindig azzal, ha valaki szeme előtt azt lengetik, hogy elmetszik a torkát, ha nem ered meg a nyelve.
Leporolja nadrágját, minthogy a pasasnak még nem volt alkalma feltörölni ivójának padlóját az aznapi szennyhullatás után.*
- Mennyivel egyszerűbb világot élnénk, ha mindenki megértené ezt a nyelvet. *Vigyorra az ő széles ragadozómosolya a válasz. Visszalép a söntéshez is, egyik lábát a támaszra emelve és két könyékkel megtámaszkodva a gyalulatlan lapon.
A pohártörölgető-kocsmatulaj közben máris elmond néhány olyan dolgot, amiért ő még egy ruppót sem adott, de hogy mutasson is valamit az üzletből, előkotor egy hasasabb erszényt, amit kihelyezhet a kettejük közti küzdőteret jelentő pultra. Tőrheggyel nyesi fel a zsák gyomrát, hogy néhány aranytallér kiforduljon a résen.*
- Ez itt ötszáz, kereken, de megvárom, amíg megszámolod. Előleg, reményeim szerint egy kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolat megalapozásául. Ha az ellenértéket megfelelőnek tartod, hatonta házhoz áll egy hasonló nagyságú szállítmány. Ha nem, ezt a mostanit megtarthatod akkor is megtarthatod a jóindulat jeleként. Viszont, ha kezet rázunk most erre, elvárom, hogy minden újdonságnak számító hír ugyanolyan pontossággal érkezzen, mint a pénz. Mindennek fényében, mit tudsz elmondani Vörös barátodról? *Szándékosan használja a barát szót, mert bármilyen felelettel szolgáljon is ezután Cray, az megint egy újabb dologgal fogja gazdagítani a félszeműt, nem mellesleg hozzáigazíthatja elvárásait is.*
//Életeken innen, s túl//
*Érzékeli ezt a sarokba szorított is, látszólagos könnyelműsége csupán azt az éberséget hivatott elaltatni-terelni, ami fő oka volt annak, hogy idáig fajult a helyzet. A Főnök persze figyelmeztette őket, hogy hasonló megtörténhet, hiszen a városban nem ők az egyetlen olyan társaság, akik megfélemlítés, kínzás és zsarolás által szerzik meg amit szeretnének.
Mindennek dacára nem uralkodik rajta páni félelem, miért is tenné? Aki elég régóta járja már ezt az utat és aláírta kontraktusát a Halállal elfogadja annak lehetőségét, hogy amaz akár a következő utcasarkon is várhatja, akár szó szerint is, merthogy a Vörös is valahol azután akadt rá. Ha összeszámolna, hogy hány alkalommal kötözték már székhez, lógatták már fejjel lefelé egy elhagyatott gabonasilóban vagy térdeltek szimplán csak felette, torkának szegezett pengével, olyan gazdag lenne, hogy most nem kellene ezt az ezerszer meg- és átélt táncot újra eljárnia. A nő tovább is lép a dologban, ahogyan azzal számol és amikor a fájdalom ráereszkedő ködén túl képes már értelmes gondolatokat is összeilleszteni, kénytelen elismerni, hogy most tényleg nem pályakezdővel kezdtek ki. De nem ordít. Sohasem szokott.
Lepillant oda, ahol a bökő utat talált magának a testébe így most már tudja, hogy a nő számára az erőszak nem blöff és nem is lehetőség, hanem egy gyakran járt útja annak, hogy megszerezze magának, amit szeretne. Rokonlélek - és éppen ezért nyilvánvaló a folytatás is, azaz a helyzetet ugyanúgy kezeli eztán, mintha fordítottan állnának egymással szemben.
Szája sarkából vékony erű vércsík serken, nem a szúrt seb okán, hanem amiatt, ahogy ajkait összepréselve visszatartja a fájdalom enyhítéséért könyörgő, visszanyelt kiáltást.*
- Mindenki hazudik, mindenről. Egyedül annyi változik, hogy "miről". *Ez most nem hasonlat, nem allegória vagy metafora. Rámutat arra, hogy elfogadja a sorsát a halálban.*
- Szeretsz beszélni, jól kereső kurva lenne belőled. *Elhaló nevetésébe kín szülte nyögés is lopódzik, ahogy próbál fogást találni a falon. Lábai sokkal gyorsabban kezdik elveszíteni biztos tartásukat a talajon, a lélekjelenléte viszont kitart, mert azt sokkal fontosabbnak ítéli mint a talpon maradás képességét. A szájába gyűlő keserű epét úgy dönt, hogy üzenetértékű válaszként a nő arcába köpi.*
- Eljön érted, karddal a kezében és akkor majd nagyon szeretnéd, hogy bár megmaradtál volna a farmon tyúkokat nevelve. *Nem fog beszélni. Nevezhető ez lojalitásnak is, de voltaképpen arról van szó, hogy feljebbvalóitól és az őt futtató céhtől sokkal jobban fél mint annak tudatától, hogy kioltják az életét, hisz ha a Vörös tartaná is magát a szavához és elengedné, a szervezet nem venné jó néven, hogy beszélt, még ha csak keveset és semmitmondóan is. Zéró tolerancia.*
*Mindazonáltal az erőszak nem mindig a legkifizetődőbb és eredményesebb út, mint ahogy azt a férfiszerető kocsmáros példája is bizonyítja. A félszemű nem azért vitte sokra, mert következetlenül mindenki esetében ugyanazokat az eszközöket alkalmazta, hanem mert felismerte, hogy ezekben ugyanúgy alkalmazkodni kell, mint az élet során minden másban. A konokság nem győzhető le mindig azzal, ha valaki szeme előtt azt lengetik, hogy elmetszik a torkát, ha nem ered meg a nyelve.
Leporolja nadrágját, minthogy a pasasnak még nem volt alkalma feltörölni ivójának padlóját az aznapi szennyhullatás után.*
- Mennyivel egyszerűbb világot élnénk, ha mindenki megértené ezt a nyelvet. *Vigyorra az ő széles ragadozómosolya a válasz. Visszalép a söntéshez is, egyik lábát a támaszra emelve és két könyékkel megtámaszkodva a gyalulatlan lapon.
A pohártörölgető-kocsmatulaj közben máris elmond néhány olyan dolgot, amiért ő még egy ruppót sem adott, de hogy mutasson is valamit az üzletből, előkotor egy hasasabb erszényt, amit kihelyezhet a kettejük közti küzdőteret jelentő pultra. Tőrheggyel nyesi fel a zsák gyomrát, hogy néhány aranytallér kiforduljon a résen.*
- Ez itt ötszáz, kereken, de megvárom, amíg megszámolod. Előleg, reményeim szerint egy kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolat megalapozásául. Ha az ellenértéket megfelelőnek tartod, hatonta házhoz áll egy hasonló nagyságú szállítmány. Ha nem, ezt a mostanit megtarthatod akkor is megtarthatod a jóindulat jeleként. Viszont, ha kezet rázunk most erre, elvárom, hogy minden újdonságnak számító hír ugyanolyan pontossággal érkezzen, mint a pénz. Mindennek fényében, mit tudsz elmondani Vörös barátodról? *Szándékosan használja a barát szót, mert bármilyen felelettel szolgáljon is ezután Cray, az megint egy újabb dologgal fogja gazdagítani a félszeműt, nem mellesleg hozzáigazíthatja elvárásait is.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-26 12:48:52
Üzenet elküldve: 2017-04-26 12:48:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Különös hármas//
*Bár a kapitányt sikerült meggyőznie, az első tisztnek már kicsit se tetszett a háromfős potyautas banda ötlete, és ezt az elejétől nem is rejtette véka alá.
Ambroggio beszélőkéje más és más módon hat mindenkire. Tagadhatatlanul jól forgatja a szavakat, de akadnak, akikben ez határozott ellenszenvet ébreszt. A kapitányt viszonylag hamar kenyérre kente előnyös üzleti alkukat ígérve, ráadásul emlékezett még egy-egy névre, melyeknek ezek szerint még mostanság is súlya van. Az első tiszt viszont inkább bizonyult gyakorlatias tengeri medvének, mint üzletembernek. Szerencsére nem az övé lett a döntő szó. Összezördülésekre azonban még így is számíthatnak.
A főnökasszony nem igazán tűnik szeppentnek az ébredéskor. Semmi pironkodás, semmi önérzetes vádaskodás, csak néhány, útszéli tárgyilagosságba mártott kérdés. Ez némi csalódottsággal tölti el az Intézőt, de hamar túllendül rajta.*
- Mosásba adtam *mondja szinte unottan piszkálgatva a körmeit.* - A kapitány úgy tudja, ajándék leszel a Karom-sziget új helytartójának. És mindannyiunk érdekében *pillant fel a lányra a művelet közben* - jó volna, ha ez így is maradna.
*Jó lenne ezt a három napos utat lebukás nélkül átvészelni.*
- Szerencsénk van, ez a karcsú kis fregatt remélhetőleg előbb fut be, mint akiknél a kis csecsebecséd van. Viszont mesélhetnél egy kicsit róla. Meg arról is, hogy ki és miért akarja, ha egyszer a tiéd. De félre ne érts *emeli fel kezeit vigyorogva* - nem ítélkezem. Csak jól jönnek a részletek, hogy könnyebben visszaszerezzük.
*A lány ruháit persze alaposan átnézte, mielőtt elküldte, hogy suvickolják ki belőle a kocsmaszagot. Ha volt benne bármi rejtett zsebecske, azt jó eséllyel megtalálta. Ezen felül Semile minden egyéb, nála talált holmiját biztonságba helyezte a saját felügyelete alá.
Pillantása oda-odarebben az ajtóra. Sarrogul képét még ork létére se látta soha ennyire zöldnek, de azért igazán visszatámolyoghatna már, mielőtt valami bajba keveri magát. Ismét. Néhány dolgot nem ártana még átbeszélniük.*
*Bár a kapitányt sikerült meggyőznie, az első tisztnek már kicsit se tetszett a háromfős potyautas banda ötlete, és ezt az elejétől nem is rejtette véka alá.
Ambroggio beszélőkéje más és más módon hat mindenkire. Tagadhatatlanul jól forgatja a szavakat, de akadnak, akikben ez határozott ellenszenvet ébreszt. A kapitányt viszonylag hamar kenyérre kente előnyös üzleti alkukat ígérve, ráadásul emlékezett még egy-egy névre, melyeknek ezek szerint még mostanság is súlya van. Az első tiszt viszont inkább bizonyult gyakorlatias tengeri medvének, mint üzletembernek. Szerencsére nem az övé lett a döntő szó. Összezördülésekre azonban még így is számíthatnak.
A főnökasszony nem igazán tűnik szeppentnek az ébredéskor. Semmi pironkodás, semmi önérzetes vádaskodás, csak néhány, útszéli tárgyilagosságba mártott kérdés. Ez némi csalódottsággal tölti el az Intézőt, de hamar túllendül rajta.*
- Mosásba adtam *mondja szinte unottan piszkálgatva a körmeit.* - A kapitány úgy tudja, ajándék leszel a Karom-sziget új helytartójának. És mindannyiunk érdekében *pillant fel a lányra a művelet közben* - jó volna, ha ez így is maradna.
*Jó lenne ezt a három napos utat lebukás nélkül átvészelni.*
- Szerencsénk van, ez a karcsú kis fregatt remélhetőleg előbb fut be, mint akiknél a kis csecsebecséd van. Viszont mesélhetnél egy kicsit róla. Meg arról is, hogy ki és miért akarja, ha egyszer a tiéd. De félre ne érts *emeli fel kezeit vigyorogva* - nem ítélkezem. Csak jól jönnek a részletek, hogy könnyebben visszaszerezzük.
*A lány ruháit persze alaposan átnézte, mielőtt elküldte, hogy suvickolják ki belőle a kocsmaszagot. Ha volt benne bármi rejtett zsebecske, azt jó eséllyel megtalálta. Ezen felül Semile minden egyéb, nála talált holmiját biztonságba helyezte a saját felügyelete alá.
Pillantása oda-odarebben az ajtóra. Sarrogul képét még ork létére se látta soha ennyire zöldnek, de azért igazán visszatámolyoghatna már, mielőtt valami bajba keveri magát. Ismét. Néhány dolgot nem ártana még átbeszélniük.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-26 09:45:37
Üzenet elküldve: 2017-04-26 09:45:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fejét megrázva, elővillantja valóját, most nincs rá szüksége, hogy a csuklya védje. Sőt, kifejezetten élvezi, hogy végre nincs értelme alatta lapulnia. Unott, flegma arccal hallgatja végig prédáját, laposakat pillantva, mint akit rögtön elnyom az álom.
Gondolhatta volna, hogy ennyire egyszerű dolga nem lesz, bár már rögtön az elején kap egy félinformációt, ami bár nem lepi meg, de azért mégis csak árulkodó a számára. „Szakmabéli. ” Nyilván nem arra utalt ezzel a fickó, hogy mindketten kosárfonók lennének.
Apatikus sóhajtást hallat, holott mégsem mondaná magát annyira közömbösnek, elvégre is ez a fickó rendkívül bosszantó, és nem is úgy tűnik, mint aki a szimpla kérésektől kötélnek áll. Úgy dönt hát, alkalmaz valamit a Fekete egykori tanításaiból és abból a tudásból, amit Lenth, a hajón szolgáló, az emberi test felépítésére igen kíváncsi orvostól tudott meg.
Elveszi hát a tőrt az ipse nyaka elől, de nem hagy neki annyi időt, hogy ezt kihasználhassa bármire is, jól begyakorolt és preciznek mondható módon döfi bele a pengét annak hasába, egyenesen a köldök vonala mellé.*
- Talán hazudtam. *Ott tartja a pengét és továbbra is a falnak szorítja a fickót. Ha ordít fájdalmában, őt az sem zavarja. A dokkokban igen, az őrök miatt, de erre a környékre ők sem merészkedne, a többieket pedig nem érdekli mások élete. Ezért szeret itt lenni, mindenki olyan önző, mint ő maga is.*
- Ha szakmabeli vagy, akkor talán nem kell elmondanom, hogy háromféleképpen járhatok most el ezzel a pengével. Ha jó fiú leszel és dalolsz, csak kihúzom a helyéről, és bár rohadtul fog fájni, de túlélheted. Vagy akár fordíthatom jobbra is, a biztos halál felé. Biztosan jól tudod, hogy mi történik veled, ha a hasadban futó eret átvágom. Na meg, van a harmadik lehetőség is, hogy balra fordítom. Ott nagyjából egyenlőek az esélyeid, talán elvérzel, talán nyomókötéssel túlélheted. De az időhúzással csak magadnak ártasz, úgyhogy… *Aprót mozdít csak a kés markolatán, hogy a fájdalmat fokozza.*
- Mit kell tudni a te olajos főnöködről, és kit akartok elkapni? *Ért ő a hasonlatokból, csak nincs abban az állapotában, hogy azt a stílust felvéve kommunikáljon. Igyekszik elterelni a figyelmét arról, amit azonban a fogott egyed mondott legutoljára, és nem figyelni a vészjelzésekre az agyában, hanem megtartani hidegvérét.*
~Cray tud vigyázni magára.~
*Többnyire, legalábbis, hiszen végtére is, mégis csak a földön fekszik, de konokságából nem vesz vissza. Ha bele is döglik, akkor sem fog beszélni senkinek, amíg annak térde a mellkasát nyomja. Úgy tűnik ebből a szajhagyilkos is megérzett valamit, minthogy modort és eszközöket váltott. A csapos csak egy kósza bólintást küld, annak is inkább az a „Beszélj és meglátjuk” üzenete van, mintsem az a beletörődés, amivel az egykori vörös kurtizán élt abban bízva, hogy nem kerül a túlvilágra.
A pénz hallatára már felkel a földről és nagyobb érdeklődéssel fordul csevegőpartnere irányába.*
- Valamiből meg kell élni. *Vigyorodik el, és nyugodt léptekkel megy vissza a pulthoz, már amennyiben ezt engedik. Nem készül semmivel, nem lenne újdonság ha ismét le akarnák pénzelni, ahogy teszik azt sokszor.*
- Lássuk csak… *Elmereng, s magában számolni kezd.* A Vörössel való üzletelésem elég régi időkre nyúlik vissza, s ő igen csak komoly pénzforrás már a számomra, aki nem csak öt esztendőben egyszer jön, de olykor havonta is. Jó nagy zsák aranyat szokott elém vágni. Számolj akkor csak utána. *Két korsót kap elő, úgy tűnik mégis érdekes lesz az estéje.* És vedd hozzá azt is, hogy a kis emeleti közjátékod miatt haza kellett zavarnom néhány fogyasztó vendéget, valamint fizetni a takarítókat. *Ha pénzt lát a dologban az ő pofája sem lesz már kisebb.*
- Na meg persze… *Teletölti a korsót, majd a varkocsos elé csúsztatja.* függ az információ milyenségétől is.
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fejét megrázva, elővillantja valóját, most nincs rá szüksége, hogy a csuklya védje. Sőt, kifejezetten élvezi, hogy végre nincs értelme alatta lapulnia. Unott, flegma arccal hallgatja végig prédáját, laposakat pillantva, mint akit rögtön elnyom az álom.
Gondolhatta volna, hogy ennyire egyszerű dolga nem lesz, bár már rögtön az elején kap egy félinformációt, ami bár nem lepi meg, de azért mégis csak árulkodó a számára. „Szakmabéli. ” Nyilván nem arra utalt ezzel a fickó, hogy mindketten kosárfonók lennének.
Apatikus sóhajtást hallat, holott mégsem mondaná magát annyira közömbösnek, elvégre is ez a fickó rendkívül bosszantó, és nem is úgy tűnik, mint aki a szimpla kérésektől kötélnek áll. Úgy dönt hát, alkalmaz valamit a Fekete egykori tanításaiból és abból a tudásból, amit Lenth, a hajón szolgáló, az emberi test felépítésére igen kíváncsi orvostól tudott meg.
Elveszi hát a tőrt az ipse nyaka elől, de nem hagy neki annyi időt, hogy ezt kihasználhassa bármire is, jól begyakorolt és preciznek mondható módon döfi bele a pengét annak hasába, egyenesen a köldök vonala mellé.*
- Talán hazudtam. *Ott tartja a pengét és továbbra is a falnak szorítja a fickót. Ha ordít fájdalmában, őt az sem zavarja. A dokkokban igen, az őrök miatt, de erre a környékre ők sem merészkedne, a többieket pedig nem érdekli mások élete. Ezért szeret itt lenni, mindenki olyan önző, mint ő maga is.*
- Ha szakmabeli vagy, akkor talán nem kell elmondanom, hogy háromféleképpen járhatok most el ezzel a pengével. Ha jó fiú leszel és dalolsz, csak kihúzom a helyéről, és bár rohadtul fog fájni, de túlélheted. Vagy akár fordíthatom jobbra is, a biztos halál felé. Biztosan jól tudod, hogy mi történik veled, ha a hasadban futó eret átvágom. Na meg, van a harmadik lehetőség is, hogy balra fordítom. Ott nagyjából egyenlőek az esélyeid, talán elvérzel, talán nyomókötéssel túlélheted. De az időhúzással csak magadnak ártasz, úgyhogy… *Aprót mozdít csak a kés markolatán, hogy a fájdalmat fokozza.*
- Mit kell tudni a te olajos főnöködről, és kit akartok elkapni? *Ért ő a hasonlatokból, csak nincs abban az állapotában, hogy azt a stílust felvéve kommunikáljon. Igyekszik elterelni a figyelmét arról, amit azonban a fogott egyed mondott legutoljára, és nem figyelni a vészjelzésekre az agyában, hanem megtartani hidegvérét.*
~Cray tud vigyázni magára.~
*Többnyire, legalábbis, hiszen végtére is, mégis csak a földön fekszik, de konokságából nem vesz vissza. Ha bele is döglik, akkor sem fog beszélni senkinek, amíg annak térde a mellkasát nyomja. Úgy tűnik ebből a szajhagyilkos is megérzett valamit, minthogy modort és eszközöket váltott. A csapos csak egy kósza bólintást küld, annak is inkább az a „Beszélj és meglátjuk” üzenete van, mintsem az a beletörődés, amivel az egykori vörös kurtizán élt abban bízva, hogy nem kerül a túlvilágra.
A pénz hallatára már felkel a földről és nagyobb érdeklődéssel fordul csevegőpartnere irányába.*
- Valamiből meg kell élni. *Vigyorodik el, és nyugodt léptekkel megy vissza a pulthoz, már amennyiben ezt engedik. Nem készül semmivel, nem lenne újdonság ha ismét le akarnák pénzelni, ahogy teszik azt sokszor.*
- Lássuk csak… *Elmereng, s magában számolni kezd.* A Vörössel való üzletelésem elég régi időkre nyúlik vissza, s ő igen csak komoly pénzforrás már a számomra, aki nem csak öt esztendőben egyszer jön, de olykor havonta is. Jó nagy zsák aranyat szokott elém vágni. Számolj akkor csak utána. *Két korsót kap elő, úgy tűnik mégis érdekes lesz az estéje.* És vedd hozzá azt is, hogy a kis emeleti közjátékod miatt haza kellett zavarnom néhány fogyasztó vendéget, valamint fizetni a takarítókat. *Ha pénzt lát a dologban az ő pofája sem lesz már kisebb.*
- Na meg persze… *Teletölti a korsót, majd a varkocsos elé csúsztatja.* függ az információ milyenségétől is.
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-25 13:48:37
Üzenet elküldve: 2017-04-25 13:48:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
*Térdre ereszkedik az ajtó előtt, ahogyan a nők előtt szokás ama bizonyos, jeles esemény előtt, ám a férfi most ezt csupán azért teszi, hogy biztosabb fogást találjon a kulcson és minél hamarabb a lyukba erőszakolja az eszközt. Egy darabig még így is eltart, amíg a csomón megtalálja a megfelelő darabot, ami nyitja is az ajtót. Erre a negyedik próbálkozás után sikerül rátalálni, addig sem zavartatva magát, hogy egy kisebb sárpocsolyában térdel, vígan eldúdolgat magában egyet azokból a nótákból, amiket a mai estén hallott-tanult. A nők mindig is szerették a hangját, de sohasem vette dicséretnek, mert tudta is magáról, hogy az égiek kellemes orgánummal ajándékozták meg és mint a Tetves Törpében töltött este minden mozzanatának, úgy annak is alapos oka van, hogy most miért egyedül és nem egy nővel karöltve ténfergett "haza".
A támadás védtelen állapotban találja, talán még akkor sem eszmélt fel a rajtaütő jelenlétére, amikor a hideg acélt a torkának erőszakolták. Némán nyel egyet, ahogy szenvtelen tekintettel fordul szembe az árnyakból előlépővel.*
- Szervusz, csillagom. Sajnálom, de ma már nem vállalok senkit, túl fáradt vagyok hozzá. *Vastag bőr az arcon vagy a helyzet komolyságának félremérése, de a simaképű fickó nem tűnik úgy, mintha komoly fenyegetésnek venné a felé sugárzó rosszakaratot.* Egy tanács, szakmabélitől egy másiknak: nem mondjuk el leendő áldozatunknak, hogy ügyetlenek vagyunk a bicskával, mert még fel talál bátorodni rajta a másik és elkezd azon agyalni, hogyan játssza ki magát a helyzetéből.
*Most már korántsem tűnik olyan részegnek mint amennyire azt eladni akarta magáról távolabbról. Lehelete ugyan nehéz az alkoholszagtól, de tekintete nem zavaros és az, ahogyan beszél sem azt támasztja alá, hogy elveszítette volna józan realitását.*
- Halászok vagyunk, akiket egy különleges fajta kifogására kértek fel. De a főnököm sokkal okosabb és többet is tud ennél, ha jól számolok, ő épp hasonló kérdéseket tesz fel a cimborádnak.
*És valóban.*
- Értékelem a bátorságodat, de az csak a béna hőstörténetek szereplőin szokott segíteni. És félre is értesz, nem azért vagyok itt, hogy felvágjam a torkod, csupán szerettem volna, ha minden figyelmed én élvezhetem és nem üti bele senki más az orrát. Szóval, figyelsz rám? *Nem vár ki sokat a válasszal, ha Cray akár csak egy egyszerű bólintással is jelzi hogy megértette és belemegy, leveszi térdét a mellkasáról, hogy levegőhöz és mozgástérhez jusson.*
- Én sem akarok egyebet mint bárki más, aki eléd könyököl a pultra. Információt, cserébe pedig kitömlek pénzzel. Ahogy láttam, azt igencsak nagy becsben tartjátok ti kocsmárosok. Mennyire kell felsrófolnom az árat, hogy megeredjen a nyelvet, mennyit fizet neked a Vörös azért, hogy erről-arról beszélj neki? *A jelek alapján tényleg nem áll szándékában a férfi ártalmára lenni, ugyanakkor nem árt nem számolni azzal, hogy egy gyilkossal osztozkodik épp a közös légtéren, őróluk pedig okkal hírlik úgy, hogy nem ismernek sem becsületet, sem tisztességet. Gyaníthatóan nem ez az alak az első azok sorában, akik megtörik ezt a habitust és erényes késelőként véseti be nevét a történelembe.*
//Életeken innen, s túl//
*Térdre ereszkedik az ajtó előtt, ahogyan a nők előtt szokás ama bizonyos, jeles esemény előtt, ám a férfi most ezt csupán azért teszi, hogy biztosabb fogást találjon a kulcson és minél hamarabb a lyukba erőszakolja az eszközt. Egy darabig még így is eltart, amíg a csomón megtalálja a megfelelő darabot, ami nyitja is az ajtót. Erre a negyedik próbálkozás után sikerül rátalálni, addig sem zavartatva magát, hogy egy kisebb sárpocsolyában térdel, vígan eldúdolgat magában egyet azokból a nótákból, amiket a mai estén hallott-tanult. A nők mindig is szerették a hangját, de sohasem vette dicséretnek, mert tudta is magáról, hogy az égiek kellemes orgánummal ajándékozták meg és mint a Tetves Törpében töltött este minden mozzanatának, úgy annak is alapos oka van, hogy most miért egyedül és nem egy nővel karöltve ténfergett "haza".
A támadás védtelen állapotban találja, talán még akkor sem eszmélt fel a rajtaütő jelenlétére, amikor a hideg acélt a torkának erőszakolták. Némán nyel egyet, ahogy szenvtelen tekintettel fordul szembe az árnyakból előlépővel.*
- Szervusz, csillagom. Sajnálom, de ma már nem vállalok senkit, túl fáradt vagyok hozzá. *Vastag bőr az arcon vagy a helyzet komolyságának félremérése, de a simaképű fickó nem tűnik úgy, mintha komoly fenyegetésnek venné a felé sugárzó rosszakaratot.* Egy tanács, szakmabélitől egy másiknak: nem mondjuk el leendő áldozatunknak, hogy ügyetlenek vagyunk a bicskával, mert még fel talál bátorodni rajta a másik és elkezd azon agyalni, hogyan játssza ki magát a helyzetéből.
*Most már korántsem tűnik olyan részegnek mint amennyire azt eladni akarta magáról távolabbról. Lehelete ugyan nehéz az alkoholszagtól, de tekintete nem zavaros és az, ahogyan beszél sem azt támasztja alá, hogy elveszítette volna józan realitását.*
- Halászok vagyunk, akiket egy különleges fajta kifogására kértek fel. De a főnököm sokkal okosabb és többet is tud ennél, ha jól számolok, ő épp hasonló kérdéseket tesz fel a cimborádnak.
*És valóban.*
- Értékelem a bátorságodat, de az csak a béna hőstörténetek szereplőin szokott segíteni. És félre is értesz, nem azért vagyok itt, hogy felvágjam a torkod, csupán szerettem volna, ha minden figyelmed én élvezhetem és nem üti bele senki más az orrát. Szóval, figyelsz rám? *Nem vár ki sokat a válasszal, ha Cray akár csak egy egyszerű bólintással is jelzi hogy megértette és belemegy, leveszi térdét a mellkasáról, hogy levegőhöz és mozgástérhez jusson.*
- Én sem akarok egyebet mint bárki más, aki eléd könyököl a pultra. Információt, cserébe pedig kitömlek pénzzel. Ahogy láttam, azt igencsak nagy becsben tartjátok ti kocsmárosok. Mennyire kell felsrófolnom az árat, hogy megeredjen a nyelvet, mennyit fizet neked a Vörös azért, hogy erről-arról beszélj neki? *A jelek alapján tényleg nem áll szándékában a férfi ártalmára lenni, ugyanakkor nem árt nem számolni azzal, hogy egy gyilkossal osztozkodik épp a közös légtéren, őróluk pedig okkal hírlik úgy, hogy nem ismernek sem becsületet, sem tisztességet. Gyaníthatóan nem ez az alak az első azok sorában, akik megtörik ezt a habitust és erényes késelőként véseti be nevét a történelembe.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-25 13:05:58
Üzenet elküldve: 2017-04-25 13:05:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
*Hátát a falnak vetve, le sem veszi tekintetét a fogadó ajtajáról. Cray egészen biztosan ki fogja most zavarni a jelenlevőket, minthogy az emeletet rendbe kell szedni, mielőtt híre megy a történeknek. Na nem mintha azokat, akik idejárnak, bármi ilyesmi is eltudna tántorítani attól, hogy továbbra is a Törpe törzsvendégei lehessenek, hiszen balesetek történnek, a szajhák pedig egyébként is hullanak, mint a legyek.
Ezzel a vörös is tisztában van, nem is a nő halála, vagy annak módja az, ami miatt gyanússá vált számára az eset. Hiszen vannak ilyen erőszakosabb emberek, akik azon élik ki szadista vágyaikat, hogy esetlen nőkön gyakorolják a pengével való metszés praktikáját. De ő látta a másik vörös nyakán a halálos sebet, és nem kell hozzá túl sok ész, hogy még egy maga fajta is felismerje, itt a nő gyors elhallgattatása volt a cél, nem pedig az, hogy a gyilkos a szajha haláltusájában élvezkedhessen. De még ez sem utal olyasmire, ami felkeltené a figyelmét. Nem, őt az a tény zavarja, hogy a fekete életben maradt, és a bőrébe vájt felirat.
Kezében az éjszaka pillangó nyakából kiszakított medált szorongatja, amit még akkor vett el tőle, amikor lehajolt, hogy légzését ellenőrizze. Látta, amikor a nő átvette a végzetétől ezt az ékszert, s még, ha nyomnak nem is nevezhető, de legalább mégiscsak van valamije. Talán egy mágusnak akad rá valamije. A három távozó alak közül egyet rögtön ki is lő, azt amelyik a nővel van. A dilemma a másik kettőt érinti. Az egyik a dokkok irányába tart, de azt ő még így is éjszaka közepén is túlságosan forgalmasnak ítéli meg, ráadásul a városőrök sem vetik meg az őrjáratokat arrafele. Így kizárásos alapon maradt a harmadik.
Lopakodva követi le a férfi lépteit, egy magafajta alvilági alaknak nem esik nehezére az éj sötétjében eltűnni, csak arra kelni ügyelnie, hogy ne verjen nagy zajt a lábával. Megszaporázza a menetét, s még mielőtt a férfi ajtót nyithatna, hátul támad rá. A tőrét választja erre az alkalomra, és egyik kezével a falhoz nyomja arccal a fickót, a másikkal pedig az acél hegyét illeszti annak nyakához.*
- Igen ügyetlen tudok lenni a tőrrel, úgyhogy elég tőled egy rossz mozdulat is ahhoz, hogy véletlenül átszúrjam egy nagyobbacska eredet, gondolom nem kell ecsetelnem mennyi esélyed lenne utána. *Fenyegetésnek ennyi is elég a részéről. Lábával biztosítja, hogy amaz ne tudjon olyan mozdulatot tenni, amely fordítana a helyzeten.* Kik vagytok és miért jöttetek a kikötőbe?
*Cray, szakmájából és termetéből adódóan hozzá van már szokva ahhoz, hogy előfordul a vendégek között olyan, aki kissé vehemensebb a legtöbb részegnél is, vagy akár megkíséreljék elvinni az aznapi bevételt. Ő azonban már hozzászokott ezekhez, és pontosan az a paraszti erő segítette át ezeken a pillanatokon, amelynek birtokában nem érez félelmet. De ezek az emberek többnyire már egy szemükön sem láttak ki, nemhogy egyenesen tudtak volna ütni, így mostani ellenfele gyors lépése meglepi. A mellkasát érő ütés ugyan kilendíti egyensúlyából, de nem emiatt csapódik háttal a padlóba, hanem az azt következő lépés után. Dühödten vicsorogva nyúl két kezével a mellkasára nehezedő térd után, hogy megpróbálja magáról levakarni az illetőt. Most, hogy szemtől szembe van vele, a szemkötő sem fedi el kilétét előtte, a Vörös miatt volt ideje neki is megfigyelni a két nőcskével az emeletre távozó fickót, és még annak a hátsóját is, mellesleg.*
- Figyelmeztetlek kölyök, én nem holmi szajha vagyok, akit egy ütésre kicsinálsz. *Vagyis nem óhajt tárgyalni.*
//Életeken innen, s túl//
*Hátát a falnak vetve, le sem veszi tekintetét a fogadó ajtajáról. Cray egészen biztosan ki fogja most zavarni a jelenlevőket, minthogy az emeletet rendbe kell szedni, mielőtt híre megy a történeknek. Na nem mintha azokat, akik idejárnak, bármi ilyesmi is eltudna tántorítani attól, hogy továbbra is a Törpe törzsvendégei lehessenek, hiszen balesetek történnek, a szajhák pedig egyébként is hullanak, mint a legyek.
Ezzel a vörös is tisztában van, nem is a nő halála, vagy annak módja az, ami miatt gyanússá vált számára az eset. Hiszen vannak ilyen erőszakosabb emberek, akik azon élik ki szadista vágyaikat, hogy esetlen nőkön gyakorolják a pengével való metszés praktikáját. De ő látta a másik vörös nyakán a halálos sebet, és nem kell hozzá túl sok ész, hogy még egy maga fajta is felismerje, itt a nő gyors elhallgattatása volt a cél, nem pedig az, hogy a gyilkos a szajha haláltusájában élvezkedhessen. De még ez sem utal olyasmire, ami felkeltené a figyelmét. Nem, őt az a tény zavarja, hogy a fekete életben maradt, és a bőrébe vájt felirat.
Kezében az éjszaka pillangó nyakából kiszakított medált szorongatja, amit még akkor vett el tőle, amikor lehajolt, hogy légzését ellenőrizze. Látta, amikor a nő átvette a végzetétől ezt az ékszert, s még, ha nyomnak nem is nevezhető, de legalább mégiscsak van valamije. Talán egy mágusnak akad rá valamije. A három távozó alak közül egyet rögtön ki is lő, azt amelyik a nővel van. A dilemma a másik kettőt érinti. Az egyik a dokkok irányába tart, de azt ő még így is éjszaka közepén is túlságosan forgalmasnak ítéli meg, ráadásul a városőrök sem vetik meg az őrjáratokat arrafele. Így kizárásos alapon maradt a harmadik.
Lopakodva követi le a férfi lépteit, egy magafajta alvilági alaknak nem esik nehezére az éj sötétjében eltűnni, csak arra kelni ügyelnie, hogy ne verjen nagy zajt a lábával. Megszaporázza a menetét, s még mielőtt a férfi ajtót nyithatna, hátul támad rá. A tőrét választja erre az alkalomra, és egyik kezével a falhoz nyomja arccal a fickót, a másikkal pedig az acél hegyét illeszti annak nyakához.*
- Igen ügyetlen tudok lenni a tőrrel, úgyhogy elég tőled egy rossz mozdulat is ahhoz, hogy véletlenül átszúrjam egy nagyobbacska eredet, gondolom nem kell ecsetelnem mennyi esélyed lenne utána. *Fenyegetésnek ennyi is elég a részéről. Lábával biztosítja, hogy amaz ne tudjon olyan mozdulatot tenni, amely fordítana a helyzeten.* Kik vagytok és miért jöttetek a kikötőbe?
*Cray, szakmájából és termetéből adódóan hozzá van már szokva ahhoz, hogy előfordul a vendégek között olyan, aki kissé vehemensebb a legtöbb részegnél is, vagy akár megkíséreljék elvinni az aznapi bevételt. Ő azonban már hozzászokott ezekhez, és pontosan az a paraszti erő segítette át ezeken a pillanatokon, amelynek birtokában nem érez félelmet. De ezek az emberek többnyire már egy szemükön sem láttak ki, nemhogy egyenesen tudtak volna ütni, így mostani ellenfele gyors lépése meglepi. A mellkasát érő ütés ugyan kilendíti egyensúlyából, de nem emiatt csapódik háttal a padlóba, hanem az azt következő lépés után. Dühödten vicsorogva nyúl két kezével a mellkasára nehezedő térd után, hogy megpróbálja magáról levakarni az illetőt. Most, hogy szemtől szembe van vele, a szemkötő sem fedi el kilétét előtte, a Vörös miatt volt ideje neki is megfigyelni a két nőcskével az emeletre távozó fickót, és még annak a hátsóját is, mellesleg.*
- Figyelmeztetlek kölyök, én nem holmi szajha vagyok, akit egy ütésre kicsinálsz. *Vagyis nem óhajt tárgyalni.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-25 12:02:23
Üzenet elküldve: 2017-04-25 12:02:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
*Az emeleti lyukban hagyott "mocsok" nem az első és nem is az utolsó a Tetves Törpe történetében, egy magára valamit is adó kocsmatulajdonosnak pedig megvannak a bejáratott emberei és kapcsolatai rá, hogy az ilyen munkákat gyorsan és diszkréten elvégezzék. Az egyik kisegítője markát meg is pakolja azokból az aranyakból, amelyek javát a Vörös azért hagyta nála, hogy fedezze a "kellemetlen" közjátékból származó költségeket és a fáradalmat, amibe az eltüntetésük kerül. A pelyhedző állú fiú hamar az éjbe vész és amíg a takarítóbrigáddal vissza nem ér, a Craynek nevezett fickó tiltott területnek nyilvánítja a lépcsőkön túli területet. Különösebb győzködésre nincsen szüksége, mert mire mindez megtörténik az ivó népségének nagyja már vagy a lóbőrt húzza az asztalra dőlve, vagy támolyogva és bezúzott képpel indul haza, hogy kiheverje magát a folytatásra.
A félszemű emberei sem kivételek, hárman háromfelé indulnak és különböző időpontokban. Mozgásuk azt sejteti, hogy alaposan felöntöttek a garatra maguk is, de korántsem annyira, hogy kiszámíthatatlanul veszélyessé váljanak önmagukra nézve. Egyikük nem megy messze, a Törpétől alig egy saroknyira lévő koszfészekbe eszi be magát, ahol még kínálnak üres szobát, a másik a kikötői dokkok felé támolyog, a harmadik pedig karöltve a Vörös lányainak egyikével vág neki az éj-hajnal hátralévő részének. A tengerészkrimó környéke hamar elcsendesül ezek után, az emeleten az utolsó folt vért is felsikálják, majd felszórják valami porral is a padlót, amitől állítólag csökken mindenféle fertőzés veszélye. Cray vállát vonva a dologra a szolgálatért járó díj maradékát is átadja, aztán kulcsra zárja a bejárati ajtót, hogy még a legcsököttebb agyú tengerész is megértse, hogy az újabb estéig itt már nem szolgálnak fel több grogot. Ezt a nyelvet mindegyik megérti és tiszteletben is tartja, azt az egyet leszámítva, amelyik a pult mögött méregeti a titkos polcról előemelt üvegeket.*
- Koma, nem tudom melyik részét nem érted annak, hogy zárva vagyunk, de kotródj haza. *Előkerül egy tízéves, tölgyfahordóban érlelt szeszkülönlegesség és valami bizarr kinézetű is, amibe a jelek szerint egy angolnát gyömöszöltek.*
- A látszat ellenére, nem inni jöttem, csapos. *Rövid mérlegelés után a tengeri herkentyűt tartalmazó üveget a pultra csapja, ám még mielőtt felbontaná, van egy kis dolga. Könnyed és gyors mozdulattal lendül át a söntésen úgy, hogy talpa először nem a döngölt fapadlót, hanem a kocsmáros mellkasát éri, lehetőleg elég erővel és lendülettel ahhoz, hogy Cray "megértse", ő most szépen földet fog. Az sem baj, ha elsőre nem megy, akkor támadója egyszerűen csak kirúgja alóla a világot és azután térdel a mellkasára, csak hogy a légvétel ne essen olyan könnyedén a következő néhány percben.*
- Beszélgessünk, te hájas disznó. *A férfi szemfedőt visel jobb szemén, haja pedig még mindig bűzlik attól az olajtól, amivel az előző este bekente.*
//Életeken innen, s túl//
*Az emeleti lyukban hagyott "mocsok" nem az első és nem is az utolsó a Tetves Törpe történetében, egy magára valamit is adó kocsmatulajdonosnak pedig megvannak a bejáratott emberei és kapcsolatai rá, hogy az ilyen munkákat gyorsan és diszkréten elvégezzék. Az egyik kisegítője markát meg is pakolja azokból az aranyakból, amelyek javát a Vörös azért hagyta nála, hogy fedezze a "kellemetlen" közjátékból származó költségeket és a fáradalmat, amibe az eltüntetésük kerül. A pelyhedző állú fiú hamar az éjbe vész és amíg a takarítóbrigáddal vissza nem ér, a Craynek nevezett fickó tiltott területnek nyilvánítja a lépcsőkön túli területet. Különösebb győzködésre nincsen szüksége, mert mire mindez megtörténik az ivó népségének nagyja már vagy a lóbőrt húzza az asztalra dőlve, vagy támolyogva és bezúzott képpel indul haza, hogy kiheverje magát a folytatásra.
A félszemű emberei sem kivételek, hárman háromfelé indulnak és különböző időpontokban. Mozgásuk azt sejteti, hogy alaposan felöntöttek a garatra maguk is, de korántsem annyira, hogy kiszámíthatatlanul veszélyessé váljanak önmagukra nézve. Egyikük nem megy messze, a Törpétől alig egy saroknyira lévő koszfészekbe eszi be magát, ahol még kínálnak üres szobát, a másik a kikötői dokkok felé támolyog, a harmadik pedig karöltve a Vörös lányainak egyikével vág neki az éj-hajnal hátralévő részének. A tengerészkrimó környéke hamar elcsendesül ezek után, az emeleten az utolsó folt vért is felsikálják, majd felszórják valami porral is a padlót, amitől állítólag csökken mindenféle fertőzés veszélye. Cray vállát vonva a dologra a szolgálatért járó díj maradékát is átadja, aztán kulcsra zárja a bejárati ajtót, hogy még a legcsököttebb agyú tengerész is megértse, hogy az újabb estéig itt már nem szolgálnak fel több grogot. Ezt a nyelvet mindegyik megérti és tiszteletben is tartja, azt az egyet leszámítva, amelyik a pult mögött méregeti a titkos polcról előemelt üvegeket.*
- Koma, nem tudom melyik részét nem érted annak, hogy zárva vagyunk, de kotródj haza. *Előkerül egy tízéves, tölgyfahordóban érlelt szeszkülönlegesség és valami bizarr kinézetű is, amibe a jelek szerint egy angolnát gyömöszöltek.*
- A látszat ellenére, nem inni jöttem, csapos. *Rövid mérlegelés után a tengeri herkentyűt tartalmazó üveget a pultra csapja, ám még mielőtt felbontaná, van egy kis dolga. Könnyed és gyors mozdulattal lendül át a söntésen úgy, hogy talpa először nem a döngölt fapadlót, hanem a kocsmáros mellkasát éri, lehetőleg elég erővel és lendülettel ahhoz, hogy Cray "megértse", ő most szépen földet fog. Az sem baj, ha elsőre nem megy, akkor támadója egyszerűen csak kirúgja alóla a világot és azután térdel a mellkasára, csak hogy a légvétel ne essen olyan könnyedén a következő néhány percben.*
- Beszélgessünk, te hájas disznó. *A férfi szemfedőt visel jobb szemén, haja pedig még mindig bűzlik attól az olajtól, amivel az előző este bekente.*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-25 11:41:46
Üzenet elküldve: 2017-04-25 11:41:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Fegyver az oldalán, háta mögött a bajnok lövöldöző, vagy hogy mondta a Léjdi. Egy lépés, kettő, három... szinte örökkévalóságig tart, de Udra érez mindent, többet is, mint amit akarna. Mintha víz alatt sétálna olyan vontatottak a lépések, a szavak, a mozdulatok. Zuhog az eső, a fáklyák sisteregve igyekeznek tűrni. Négy, öt... Megfordul, s tüzel. Azt hitte ennyi elég lesz, azt hitte majd győztesen kerül ki, de ez nem volt elég, sőt nagyon kevésnek bizonyult. A célzása rossz lehetett, a fegyver túl szokatlan volt ahhoz, hogy kordában tudja tartani.
A rémlények felé lendülnek. Udra nem tudja mit akarnak, megölni, széttépni a testét, áthúzni a maguk világába a lelkét... megmenteni? Akár mit is akarnak tőle, várniuk kell míg megkaparinthatják, mert e világi teste haldoklik. Homlokán lyuk tátong, érzékei pedig átokként közvetítenek felé minden elviselhetetlen kínt és szenvedést.
Vesztett.
Ha tudná forgatni a fejét, ha fel tudná fogni mi történik körülötte, s nem rekesztene ki mindent a fájdalom, akkor villogtatná a szemét a két lány felé, s dühösen rájuk ordítana, hogy ne merészeljék itt hagyni. De ez nem történhet meg, hiszen nem lehet képes véghezvinni ezeket. A vörösséget felfogja saját látásának haldoklásaként. Lassan és kínok között ér véget, nagyon lassan, hogy minél többet ki tudjon élvezni belőle.
~Sírásó...~ Egy utolsó gondolat felbukik valahol az elméjében, hogy aztán elhamvadjon tudatával együtt.*
//2. Csapat//
*Fegyver az oldalán, háta mögött a bajnok lövöldöző, vagy hogy mondta a Léjdi. Egy lépés, kettő, három... szinte örökkévalóságig tart, de Udra érez mindent, többet is, mint amit akarna. Mintha víz alatt sétálna olyan vontatottak a lépések, a szavak, a mozdulatok. Zuhog az eső, a fáklyák sisteregve igyekeznek tűrni. Négy, öt... Megfordul, s tüzel. Azt hitte ennyi elég lesz, azt hitte majd győztesen kerül ki, de ez nem volt elég, sőt nagyon kevésnek bizonyult. A célzása rossz lehetett, a fegyver túl szokatlan volt ahhoz, hogy kordában tudja tartani.
A rémlények felé lendülnek. Udra nem tudja mit akarnak, megölni, széttépni a testét, áthúzni a maguk világába a lelkét... megmenteni? Akár mit is akarnak tőle, várniuk kell míg megkaparinthatják, mert e világi teste haldoklik. Homlokán lyuk tátong, érzékei pedig átokként közvetítenek felé minden elviselhetetlen kínt és szenvedést.
Vesztett.
Ha tudná forgatni a fejét, ha fel tudná fogni mi történik körülötte, s nem rekesztene ki mindent a fájdalom, akkor villogtatná a szemét a két lány felé, s dühösen rájuk ordítana, hogy ne merészeljék itt hagyni. De ez nem történhet meg, hiszen nem lehet képes véghezvinni ezeket. A vörösséget felfogja saját látásának haldoklásaként. Lassan és kínok között ér véget, nagyon lassan, hogy minél többet ki tudjon élvezni belőle.
~Sírásó...~ Egy utolsó gondolat felbukik valahol az elméjében, hogy aztán elhamvadjon tudatával együtt.*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-25 11:31:05
Üzenet elküldve: 2017-04-25 11:31:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nő megfeszülve, ártatlanul, és halálra rémülve üldögél a széken, s az előkapart papírra is csak félszeg pillantást vet, majd egészen kicsit bólint.*
- A legutóbbi néhány rablás az ő hajóikat érintette. *Erről is, mint minden másról a kocsmák pultjait támasztóktól szerzett csak tudomást, de, aki minden napjait a kikötői koszos utcáin tölti, azok ezek nélkül is tudnak mindenről, ami a nyílt tengeren történik. Hiszen egy kereskedő hajó kirablása nem marad sem nyomok, sem visszhang nélkül. Több hajó kirablása pedig következmények nélkül.
Nem nagyon szól eztán, inkább sorsára vár. Abban bízik, most, hogy beszélt, majd megkönyörül rajta az idegen, s, hogy nem ő maga a célpont, hiszen ez már kiderült számára. Más dolgok vannak a felszín alatt, és neki, mint egyszerű szajhának, azokhoz semmi, de semmi köze. Nagy kár, hogy ennél tovább már nem jutott gondolatok terén.*
- Nem… nem sokat. Hogy nem lehetsz helyi, és, hogy az általad kitalált história is csak légből kapott, hiszen egy szökött herceg sem a Tetves Törpét választja, s főleg nem az ottani nőket. *Tisztában van vele, hogy vannak nála, és társainál is értékesebb éjszakai teremtmények, de az ő áruk jóval magasabb is. Nekik az alja nép jut többnyire, sem egy hajóskapitány, sem egy valamire való igazi katona nem keveredett még abba a lebujba, amelynek falai között most vannak.*
- Nem tudom, hogy őt fizeti-e, de jóban vannak. Mindig eljön velünk ide, és órákat beszélget a fickóval a pultnál. Az emberek már pletykálnak is róluk.
*A feltett kérdésre megakad a torkán a szó, de még, ha válaszolni is akart volna, mindez már nem történik meg, legfeljebb a túlvilágon.*
- Tudod, hogy mi különböztet meg engem a kurváktól? *Miután végre kikapta második poharát is, az abban pihenő barna löttyre ereszti tekintetét.*
- Ők pénzt is kérnek a szexért? *A válaszát övező lesújtó pillantásra Cray vidáman elmosolyodik.* Csak vicceltem. Az, hogy nekik van is mellük.
Ha így folytatod, nem fizetek a piáért.
Sosem szoktál. *A Vörös előbb elgondolkodik egy pillanatra, majd úgy dönt, végül is igaza van a férfinek, így inkább nem reagál.*
- Igenis van nekem is. Csak nem pakolom fel őket az államig mindenféle csalfa fűzőkkel.
Most mi van rajtad?
Na jó, inkább törölgesd a poharakat. *Összehúzza magán a köpenyt és kifordul oldalra. A hangulat lassan kezd megülni a helyen, és nagyon úgy tűnik, ma éjszaka már nem akarja senki sem megkéselni egyik ittas társát. Így nem is igazán számít a jó néhány perccel később, a lépcső tetején őt fogadó látványra. A véres kezet, amely a korlátra rákapaszkodik hamarabb kiszúrja, mint a megjelenő szajhát.*
- Mi a… *Ott hagyja a pultot, és azzal együtt a rumot is, hogy minél hamarabb felrohanjon utána, még azelőtt, hogy valaki kiszúrná a nőt. Az alsóbb lépcsőkről már látja, hogy a vér honnan ered, és a bíborral mázolt mellkasa ellenére, a szajha érdeme az, hogy bár megrogyó lábakon, de még éppen ki tudott jönni idáig.* franc.
*Ennyi bukik ki a száján, és a nő karja alá nyúlva, visszaindul vele a szobák felé, mégpedig oda, ahonnan a vérnyomok kifelé vezettek. Ott belépve pedig azonnal megtorpan.*
Franc. *Ismétli el ismét, és lélekjelenlétét megtartva, leülteti a sérültet az ágyra, majd a földön fekvőhöz lép, hogy ellenőrizze a nyilvánvalót, az bizony teljesen meghalt. Jobban már nem is tudott volna. Innen tekintete a nyitott ablak felé vándorol, majd a feketére.*
Mi a fészkes fenét műveltetek?! *Ripakodik rá és visszamegy hozzá, hogy ruháját felszakítva ellenőrizze a sebét.* És mit jelent ez? *Ráncolja meg a szemöldökét.*
A jó életbe már! Nem megmondtam, hogy nem akarok több halott szajhát a fogadómba? *Cray az ajtóban állva dühöng.*
Le-leütött. Most tértem magamhoz. *A Vörös mély lélegzetet vesz, de végül nem tud magán uralkodni és leoszt egy erősebb pofont.*
- Máskor gondolkodj, mielőtt nekiállsz teás szájakkal más arcában matatni. *Nem érdekli a nő sorsa, ahogy az sem, hogy mit fognak kezdeni az itt levő hullával, vagy a szajha felépül-e a zsebeiből. Annyira még futja neki, hogy egy zsák aranyat lökhessen a szoba közepére.*
Bocs Cray, a takarítóknak. *Majd sietősen távozik, és nem csak a szobából, vagy az emeletről, de a kocsmából is. Bár előtte még leemeli a poharát, a rumot biztos nem hagyja itt. Futó pillantással illeti a varkocsos társait. Buta döntés lenne a részéről most nyakon ragadni az egyiket és kiráncigálni a térségből, hogy kifaggassa, minthogy rögtön többen is rátámadhatnának. De nem hagyja el a fogadó körzetét, szemben rejtőzik el, egy roskatag épület árnyékában és vár. Egyszer csak el kell menniük nekik is innen, és akkor leköveti, merre hajtja őket haza az éjszaka.*
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nő megfeszülve, ártatlanul, és halálra rémülve üldögél a széken, s az előkapart papírra is csak félszeg pillantást vet, majd egészen kicsit bólint.*
- A legutóbbi néhány rablás az ő hajóikat érintette. *Erről is, mint minden másról a kocsmák pultjait támasztóktól szerzett csak tudomást, de, aki minden napjait a kikötői koszos utcáin tölti, azok ezek nélkül is tudnak mindenről, ami a nyílt tengeren történik. Hiszen egy kereskedő hajó kirablása nem marad sem nyomok, sem visszhang nélkül. Több hajó kirablása pedig következmények nélkül.
Nem nagyon szól eztán, inkább sorsára vár. Abban bízik, most, hogy beszélt, majd megkönyörül rajta az idegen, s, hogy nem ő maga a célpont, hiszen ez már kiderült számára. Más dolgok vannak a felszín alatt, és neki, mint egyszerű szajhának, azokhoz semmi, de semmi köze. Nagy kár, hogy ennél tovább már nem jutott gondolatok terén.*
- Nem… nem sokat. Hogy nem lehetsz helyi, és, hogy az általad kitalált história is csak légből kapott, hiszen egy szökött herceg sem a Tetves Törpét választja, s főleg nem az ottani nőket. *Tisztában van vele, hogy vannak nála, és társainál is értékesebb éjszakai teremtmények, de az ő áruk jóval magasabb is. Nekik az alja nép jut többnyire, sem egy hajóskapitány, sem egy valamire való igazi katona nem keveredett még abba a lebujba, amelynek falai között most vannak.*
- Nem tudom, hogy őt fizeti-e, de jóban vannak. Mindig eljön velünk ide, és órákat beszélget a fickóval a pultnál. Az emberek már pletykálnak is róluk.
*A feltett kérdésre megakad a torkán a szó, de még, ha válaszolni is akart volna, mindez már nem történik meg, legfeljebb a túlvilágon.*
- Tudod, hogy mi különböztet meg engem a kurváktól? *Miután végre kikapta második poharát is, az abban pihenő barna löttyre ereszti tekintetét.*
- Ők pénzt is kérnek a szexért? *A válaszát övező lesújtó pillantásra Cray vidáman elmosolyodik.* Csak vicceltem. Az, hogy nekik van is mellük.
Ha így folytatod, nem fizetek a piáért.
Sosem szoktál. *A Vörös előbb elgondolkodik egy pillanatra, majd úgy dönt, végül is igaza van a férfinek, így inkább nem reagál.*
- Igenis van nekem is. Csak nem pakolom fel őket az államig mindenféle csalfa fűzőkkel.
Most mi van rajtad?
Na jó, inkább törölgesd a poharakat. *Összehúzza magán a köpenyt és kifordul oldalra. A hangulat lassan kezd megülni a helyen, és nagyon úgy tűnik, ma éjszaka már nem akarja senki sem megkéselni egyik ittas társát. Így nem is igazán számít a jó néhány perccel később, a lépcső tetején őt fogadó látványra. A véres kezet, amely a korlátra rákapaszkodik hamarabb kiszúrja, mint a megjelenő szajhát.*
- Mi a… *Ott hagyja a pultot, és azzal együtt a rumot is, hogy minél hamarabb felrohanjon utána, még azelőtt, hogy valaki kiszúrná a nőt. Az alsóbb lépcsőkről már látja, hogy a vér honnan ered, és a bíborral mázolt mellkasa ellenére, a szajha érdeme az, hogy bár megrogyó lábakon, de még éppen ki tudott jönni idáig.* franc.
*Ennyi bukik ki a száján, és a nő karja alá nyúlva, visszaindul vele a szobák felé, mégpedig oda, ahonnan a vérnyomok kifelé vezettek. Ott belépve pedig azonnal megtorpan.*
Franc. *Ismétli el ismét, és lélekjelenlétét megtartva, leülteti a sérültet az ágyra, majd a földön fekvőhöz lép, hogy ellenőrizze a nyilvánvalót, az bizony teljesen meghalt. Jobban már nem is tudott volna. Innen tekintete a nyitott ablak felé vándorol, majd a feketére.*
Mi a fészkes fenét műveltetek?! *Ripakodik rá és visszamegy hozzá, hogy ruháját felszakítva ellenőrizze a sebét.* És mit jelent ez? *Ráncolja meg a szemöldökét.*
A jó életbe már! Nem megmondtam, hogy nem akarok több halott szajhát a fogadómba? *Cray az ajtóban állva dühöng.*
Le-leütött. Most tértem magamhoz. *A Vörös mély lélegzetet vesz, de végül nem tud magán uralkodni és leoszt egy erősebb pofont.*
- Máskor gondolkodj, mielőtt nekiállsz teás szájakkal más arcában matatni. *Nem érdekli a nő sorsa, ahogy az sem, hogy mit fognak kezdeni az itt levő hullával, vagy a szajha felépül-e a zsebeiből. Annyira még futja neki, hogy egy zsák aranyat lökhessen a szoba közepére.*
Bocs Cray, a takarítóknak. *Majd sietősen távozik, és nem csak a szobából, vagy az emeletről, de a kocsmából is. Bár előtte még leemeli a poharát, a rumot biztos nem hagyja itt. Futó pillantással illeti a varkocsos társait. Buta döntés lenne a részéről most nyakon ragadni az egyiket és kiráncigálni a térségből, hogy kifaggassa, minthogy rögtön többen is rátámadhatnának. De nem hagyja el a fogadó körzetét, szemben rejtőzik el, egy roskatag épület árnyékában és vár. Egyszer csak el kell menniük nekik is innen, és akkor leköveti, merre hajtja őket haza az éjszaka.*
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-25 09:31:33
Üzenet elküldve: 2017-04-25 09:31:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Elég jó itóka jut Jorrihnak, és mivel ez egy rituális pia, nem is kell fukarkodnia, hiszen pont ettől tesz csak eleget vendéglátói elvárásainak. Semmi rossz mellékhatása nincs is elsőre, így iszogathat kedvére, míg Garahakun fel nem tápászkodik. Aztán persze nem marad ennyiben a móka. Grubek és a kovács fia újból a tűzbe csapnak. Grubek ujjából egy szabályos villám csapódik ki, szerteágazva hálózván be a két parolázó közötti étert. Azonban ellenfele sem rest. Ismét Sa'Ventit, a helyi gonoszt idézi meg, aki kezével felfogja a villámot.
A tűzgolyókba csapás után pedig Jorrih is láthat már valami furcsát. A sátor teteje hirtelen, mintha csak lerobbanna, helyén pedig egy farkas és egy medve fattyának tizenhat kezű, háznyi alakja jelenik meg. Farka a tűzbe lóg, melyet a sámán gyújtott középütt, kezei pedig groteszk kézjelekben vannak egy-egy csuklóra csatolt ketrecben. Kivéve kettőt. Vérszomjas szemekkel néz a parolázókra. Alant a sámán pedig odabattyogna Jorrihhoz, hogy magyarázzon, de csak Velnorát éri el, kinek vállában támaszkodik meg, így neki kezd magyarázni.*
-Farakhunja farakhunna'! Palora jauventi, sakin!
*Hogy mit ért ez alatt, az nem világos, de Jorrih láthatja, hogy a lebegő lényre mutat.
Közben a parola is zajlik tovább. A rémalak most gonosz vigyor és a világot alkotó sziklák ropogásához hasonlatos hangú kiáltás mellett visszaküldi a sokkoló energianyalábot a feladónak.*
-Ulimite' poar!
*Kiáltja diadalittasan, ahogyan halotti maszkhoz hasonlatos arca elenyész. Maga után egy sokkolt Grubeket hagy csak, kinek kell most egy-két perc, mire teljes görcsbe rándult teste kienged, és ki tudja mikor kezd újból rángásba. Egy biztos, innentől csak az adrenalin tarthatja benne a lelket, szervezete lassan eléri azt a határt, amin nem kéne átlépnie. Jorrih láthatja, hogy a lebegő szörnyalak két kezére ismét visszakerül a lánc. Velnora mindebből semmit nem láthat, legfeljebb a döbbent arcot, már ha lesz, viszont Garahakun újabb kacérkodó mosolya sem marad el. Mintha csak azt mondaná, hogy "még egy találat, és az enyém vagy".*
//2. csapat//
*Végezetül eljutnak odáig, hogy elkezdődik a számolás. Udra a fegyver betöltését tökéletesen másolta, és így sikeresen felkészült a párbajra. Sőt, olyannyira szerencséje van, hogy még az elsütés módját is sikerül kiokoskodnia.*
-Egy
*Florten felől érezhetően légáramlat indul meg. Olyan részlet ez, melyre felgyorsult érzékek nélkül nem is figyel fel az ember. Egy lépés, és egy csöppnyi csend.*
-Kettő
*Léjdi Minolia gúnyos mosollyal hümmög rá Lenára a "nézőtéren".*
-Három
*Udra érezheti a férfi hangjában remegő indulatot, mely talán az izgatottság jele csupán.*
-Négy
*A következő számolásra pedig azonnal fordulni kell.*
-Öt
*Udra reakciója gyorsabb, mint ellenfele mozdulata, lehúzza az alsóbbik kallantyút, és szokatlanul nagy lökést érezhet, mely csuklójára hat. Az aprócska lövedék azonban megindul. Pillanatokkal később, Lenának és Khajának szinte egyszerre, a másik pisztoly is elsül, és Udra láthatja, hogy a sötétben valami csillan. Aztán a szeme sarkában moccan valami. Hirtelen jön, a sötét alakok jókorát ugranak, mint a kavargó forgószél, úgy ugranak be a nő látóterébe, és ezzel egy pillanatban Florten lövedéke koponyájába hatol.
Odább, a nézőtéren a visszafojtott várakozás most kienged, azonban nem úgy, ahogyan azt Lanawin lakói várnák. Ugyanis Udra dől el, és Florten délcegen állva engedi le fegyverét.*
-Léjdi Aney,
*Kezdi szárazon a másik nő.*
-Vesztett.
*Jeleni ki fölényesen, Khaja pedig csendesen elpityeredik.*
-Remélem ne...
*Itt pedig újból vörösbe borul minden, és megfagy a világ, pont úgy, mint nem olyan régen a szfinxnél.*
-Ajajajarrr!
*Csóválja fejét a Kapitány szellemalakja.*
-Már megint meghalt közületek egy a raktárban.
*Udrát kezdi mustrálni, aki még mindig pokoli, szó szerint csontig hatoló kínokkal szenved ki, de már alig pár pillanata lehet hátra.*
-Átlépitek ti is az időtörést ismét, vagy maradtok, és megpróbáltok kijutni magatok?
*Kérdezi Lenára és Khajára nézve. Utóbb a kis tündér Udrához indul dermedt léptekkel.*
-Én... én mennék!
*Mondja vékonyka hangon, így már csak Lenán a sor, hogy feleljen.*
//1. Csapat//
*Elég jó itóka jut Jorrihnak, és mivel ez egy rituális pia, nem is kell fukarkodnia, hiszen pont ettől tesz csak eleget vendéglátói elvárásainak. Semmi rossz mellékhatása nincs is elsőre, így iszogathat kedvére, míg Garahakun fel nem tápászkodik. Aztán persze nem marad ennyiben a móka. Grubek és a kovács fia újból a tűzbe csapnak. Grubek ujjából egy szabályos villám csapódik ki, szerteágazva hálózván be a két parolázó közötti étert. Azonban ellenfele sem rest. Ismét Sa'Ventit, a helyi gonoszt idézi meg, aki kezével felfogja a villámot.
A tűzgolyókba csapás után pedig Jorrih is láthat már valami furcsát. A sátor teteje hirtelen, mintha csak lerobbanna, helyén pedig egy farkas és egy medve fattyának tizenhat kezű, háznyi alakja jelenik meg. Farka a tűzbe lóg, melyet a sámán gyújtott középütt, kezei pedig groteszk kézjelekben vannak egy-egy csuklóra csatolt ketrecben. Kivéve kettőt. Vérszomjas szemekkel néz a parolázókra. Alant a sámán pedig odabattyogna Jorrihhoz, hogy magyarázzon, de csak Velnorát éri el, kinek vállában támaszkodik meg, így neki kezd magyarázni.*
-Farakhunja farakhunna'! Palora jauventi, sakin!
*Hogy mit ért ez alatt, az nem világos, de Jorrih láthatja, hogy a lebegő lényre mutat.
Közben a parola is zajlik tovább. A rémalak most gonosz vigyor és a világot alkotó sziklák ropogásához hasonlatos hangú kiáltás mellett visszaküldi a sokkoló energianyalábot a feladónak.*
-Ulimite' poar!
*Kiáltja diadalittasan, ahogyan halotti maszkhoz hasonlatos arca elenyész. Maga után egy sokkolt Grubeket hagy csak, kinek kell most egy-két perc, mire teljes görcsbe rándult teste kienged, és ki tudja mikor kezd újból rángásba. Egy biztos, innentől csak az adrenalin tarthatja benne a lelket, szervezete lassan eléri azt a határt, amin nem kéne átlépnie. Jorrih láthatja, hogy a lebegő szörnyalak két kezére ismét visszakerül a lánc. Velnora mindebből semmit nem láthat, legfeljebb a döbbent arcot, már ha lesz, viszont Garahakun újabb kacérkodó mosolya sem marad el. Mintha csak azt mondaná, hogy "még egy találat, és az enyém vagy".*
//2. csapat//
*Végezetül eljutnak odáig, hogy elkezdődik a számolás. Udra a fegyver betöltését tökéletesen másolta, és így sikeresen felkészült a párbajra. Sőt, olyannyira szerencséje van, hogy még az elsütés módját is sikerül kiokoskodnia.*
-Egy
*Florten felől érezhetően légáramlat indul meg. Olyan részlet ez, melyre felgyorsult érzékek nélkül nem is figyel fel az ember. Egy lépés, és egy csöppnyi csend.*
-Kettő
*Léjdi Minolia gúnyos mosollyal hümmög rá Lenára a "nézőtéren".*
-Három
*Udra érezheti a férfi hangjában remegő indulatot, mely talán az izgatottság jele csupán.*
-Négy
*A következő számolásra pedig azonnal fordulni kell.*
-Öt
*Udra reakciója gyorsabb, mint ellenfele mozdulata, lehúzza az alsóbbik kallantyút, és szokatlanul nagy lökést érezhet, mely csuklójára hat. Az aprócska lövedék azonban megindul. Pillanatokkal később, Lenának és Khajának szinte egyszerre, a másik pisztoly is elsül, és Udra láthatja, hogy a sötétben valami csillan. Aztán a szeme sarkában moccan valami. Hirtelen jön, a sötét alakok jókorát ugranak, mint a kavargó forgószél, úgy ugranak be a nő látóterébe, és ezzel egy pillanatban Florten lövedéke koponyájába hatol.
Odább, a nézőtéren a visszafojtott várakozás most kienged, azonban nem úgy, ahogyan azt Lanawin lakói várnák. Ugyanis Udra dől el, és Florten délcegen állva engedi le fegyverét.*
-Léjdi Aney,
*Kezdi szárazon a másik nő.*
-Vesztett.
*Jeleni ki fölényesen, Khaja pedig csendesen elpityeredik.*
-Remélem ne...
*Itt pedig újból vörösbe borul minden, és megfagy a világ, pont úgy, mint nem olyan régen a szfinxnél.*
-Ajajajarrr!
*Csóválja fejét a Kapitány szellemalakja.*
-Már megint meghalt közületek egy a raktárban.
*Udrát kezdi mustrálni, aki még mindig pokoli, szó szerint csontig hatoló kínokkal szenved ki, de már alig pár pillanata lehet hátra.*
-Átlépitek ti is az időtörést ismét, vagy maradtok, és megpróbáltok kijutni magatok?
*Kérdezi Lenára és Khajára nézve. Utóbb a kis tündér Udrához indul dermedt léptekkel.*
-Én... én mennék!
*Mondja vékonyka hangon, így már csak Lenán a sor, hogy feleljen.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-24 09:02:57
Üzenet elküldve: 2017-04-24 09:02:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. csapat//
*Homlokán érzi a verejték megjelenését. Igyekszik lemásolni a lány mozdulatait a kiflivel, s ő is betöltés után a helyére igazítja azt. Bal kezébe veszi a pisztolyt, s egy bólintást intéz Florten felé, majd úgy áll be, hogy jobbja legyen a fáklyák irányába. Amint mind a ketten elfoglalták a helyüket, Udra felemeli a fegyvert, s hátrahúzza erősen azt a kallantyút a markolat felett, a pisztoly végén. Az kattan, de nem sül el, vagy robban szét, illetve varázslatot sem ad magából. A nő nem ért a varázslathoz, ezért felőle akár mágikus pálca is lehet a két fegyver. Most, hogy felhúzta, felemeli a fegyvert a vállával egy vonalba. Nem tudja miért, úgy gondolja, hogy így kényelmesebb. A szemüveggel a fején nem törődik, nem tudja, hogy segíthetné, ezért csak érzékeire hagy mindent.
Zsán hangjára felfigyel és igyekszik fókuszálni, igenlően bólint a kérdésre. Szíve a torkában dobog. Lehunyja a szemét, majd felnyitja újra, mielőtt elkezdődne a számolás. Szembogara kitágul, majd összeszűkül, hogy legjobban be tudja fogadni a látványt. Az árnyakra most nem figyel, ám nagyon aggasztja a jelenlétük. Úgy érzi, hogy minden pillanatban rá vethetik magukat, s még azelőtt megölhetik, hogy a férfi a számolás végére érne, ha nem néz minden pillanatban feléjük. Most viszont ezt nem engedheti meg.
Szokatlanul a helyzethez, de mosolyra húzódik a szája. Ilyen kalandban már hosszú ideje nem volt része, a fegyver a kezében pedig valami csodálatos érzés.
Ha a férfi megkezdi a számolást, akkor Udra a szabályoknak megfelelően elindul, hogy aztán saját érzékeire, de legfőképpen a szerencsére bízza életét és - talán - társaiét is.*
//2. csapat//
*Homlokán érzi a verejték megjelenését. Igyekszik lemásolni a lány mozdulatait a kiflivel, s ő is betöltés után a helyére igazítja azt. Bal kezébe veszi a pisztolyt, s egy bólintást intéz Florten felé, majd úgy áll be, hogy jobbja legyen a fáklyák irányába. Amint mind a ketten elfoglalták a helyüket, Udra felemeli a fegyvert, s hátrahúzza erősen azt a kallantyút a markolat felett, a pisztoly végén. Az kattan, de nem sül el, vagy robban szét, illetve varázslatot sem ad magából. A nő nem ért a varázslathoz, ezért felőle akár mágikus pálca is lehet a két fegyver. Most, hogy felhúzta, felemeli a fegyvert a vállával egy vonalba. Nem tudja miért, úgy gondolja, hogy így kényelmesebb. A szemüveggel a fején nem törődik, nem tudja, hogy segíthetné, ezért csak érzékeire hagy mindent.
Zsán hangjára felfigyel és igyekszik fókuszálni, igenlően bólint a kérdésre. Szíve a torkában dobog. Lehunyja a szemét, majd felnyitja újra, mielőtt elkezdődne a számolás. Szembogara kitágul, majd összeszűkül, hogy legjobban be tudja fogadni a látványt. Az árnyakra most nem figyel, ám nagyon aggasztja a jelenlétük. Úgy érzi, hogy minden pillanatban rá vethetik magukat, s még azelőtt megölhetik, hogy a férfi a számolás végére érne, ha nem néz minden pillanatban feléjük. Most viszont ezt nem engedheti meg.
Szokatlanul a helyzethez, de mosolyra húzódik a szája. Ilyen kalandban már hosszú ideje nem volt része, a fegyver a kezében pedig valami csodálatos érzés.
Ha a férfi megkezdi a számolást, akkor Udra a szabályoknak megfelelően elindul, hogy aztán saját érzékeire, de legfőképpen a szerencsére bízza életét és - talán - társaiét is.*
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-23 23:41:53
Üzenet elküldve: 2017-04-23 23:41:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
- Jó kislány. *Szenvtelen hangon, mégis egyfajta elégedett éllel veszi tudomásul, hogy a lány nem próbálkozik jöttment ötletekkel még rosszabbá tenni a helyzetét, s hogy szavára elcsendesülten a székre ül. A jövőjéről még nem határozott, noha kettejük közül a rémült galambként pihegő teremtésnek van oka jobban aggódni.*
- Ezekről a hajókról van szó? *Egy fércelt szélű bőrlebenyt kotor elő zsebéből, amit kiterít a tenyerén. Rajta a Masserio kereskedőház címerével, a narvállal. Bármi más nem érdekli, mint ahogy a megbízójukat sem: egyedül saját üzletének gördülékenységét akarja szavatolni azzal, hogy kivonja a játszmából az őt fosztogató kalózokat. A nő beszámolójának következő felvonásán megrökönyödik, de még éppen időben tér vissza hozzá a lélekjelenlét, hogy ebből ne láttasson semmit. Nem a vörös hajú említése, hanem a hajó nevének elcitálása az, ami a nem várt érzést előkotorja, valahonnan a lezártnak tekintett múlt sírhantjából. Ismerte a Feketét, sokkal jobban mint bárki más, mert ő ölte meg. Hogy milyen jellem is valójában az ember, az az utolsó pillanatban szinte mindig elválik, ily módon nézve pedig egy gyilkos bátran állíthatja magáról, hogy az embereket legbensőbb félelmeit és érzéseit közelebbről ismerik, mint azok szerettei.*
- Nem kell bemutatkoznia, mert mindenki ismeri már. Csak én hat különféle gúnynevét tudnám elsorolni. *Nem tudja megvetni a nőt, legalábbis ha leválasztja magáról azt az ént, ami gyűlölettel vegyes indulattal nyilatkozna róla. Érdemeinek sorát gazdagítja, hogy életben maradt azután, hogy a Feketét megölte és elsüllyesztette a hajóját is. Az Eily Haragja azután kaphatta ezt a nevet, hogy újra összeverbuválták a díszes kompániát.*
- Mondd csak, rólam mit tudtál meg odalent, amíg szemetek láttára vedeltem a rumot? *Gondolkoznia kell, a következő lépés ugyanis egyaránt árthat és szolgálhat a javára, ráadásul a két kimenetelt nem is sok választja el egymástól. Amíg a szajha beszél, számba veheti az esélyeket, nem mellesleg újratárgyaltathatja a kereskedőherceggel kötött alkujuk feltételeit így, hogy ellenségük kilétét már nem fedik árnyak.*
- A Tetves Törpe csaposa is a zsebében van? *A lent hagyottakra tereli gondolatait, akiknek melegen ajánlja, hogy nyelvüket ne oldja meg olyan könnyen a rum, különben úgy hajóztatja ki őket, hogy tövig nyesi előtte az összesnek.* Folytasd kérlek, mi olyat tehet veled, amit én nem?
*Minden olvasata ellenére, ebbe semmiféle fenyegetést nem ágyaz, rácsodálkozik csupán arra, hogy a kurtizán attól tart inkább, amit a Vörös tehet velük és kevésbé attól, hogy mivé lehet a sorsa a férfi keze által.*
- Hagyd, már nem érdekel. *Leinti a lányt, ha amaz válaszolni akart volna, mert időközben döntött. A tőrrel torkon szúrja a másikat. Úgy illik, hogy ő is üzenjen a játékpartnernek: ezúttal nem bugrisokkal fújta őket össze a vándorszél.
A vörös nem éli meg a következő percet, a feketéét viszont nem veszi el, egyrészről mert annak a kapitánynak a lányára emlékezteti őt, másfelől sohasem tartott még meg magának visszajárót. Ezt a feliratot bele is vési tőrheggyel a lány mellkasába, aztán jól nevelt késelőként az ablakon át távozik a szomszédos tetők felé. Az este ezen része itt véget ér számára de a környéket még nem hagyja el, mert van itt még valami, amivel el kell számolnia.*
//Életeken innen, s túl//
- Jó kislány. *Szenvtelen hangon, mégis egyfajta elégedett éllel veszi tudomásul, hogy a lány nem próbálkozik jöttment ötletekkel még rosszabbá tenni a helyzetét, s hogy szavára elcsendesülten a székre ül. A jövőjéről még nem határozott, noha kettejük közül a rémült galambként pihegő teremtésnek van oka jobban aggódni.*
- Ezekről a hajókról van szó? *Egy fércelt szélű bőrlebenyt kotor elő zsebéből, amit kiterít a tenyerén. Rajta a Masserio kereskedőház címerével, a narvállal. Bármi más nem érdekli, mint ahogy a megbízójukat sem: egyedül saját üzletének gördülékenységét akarja szavatolni azzal, hogy kivonja a játszmából az őt fosztogató kalózokat. A nő beszámolójának következő felvonásán megrökönyödik, de még éppen időben tér vissza hozzá a lélekjelenlét, hogy ebből ne láttasson semmit. Nem a vörös hajú említése, hanem a hajó nevének elcitálása az, ami a nem várt érzést előkotorja, valahonnan a lezártnak tekintett múlt sírhantjából. Ismerte a Feketét, sokkal jobban mint bárki más, mert ő ölte meg. Hogy milyen jellem is valójában az ember, az az utolsó pillanatban szinte mindig elválik, ily módon nézve pedig egy gyilkos bátran állíthatja magáról, hogy az embereket legbensőbb félelmeit és érzéseit közelebbről ismerik, mint azok szerettei.*
- Nem kell bemutatkoznia, mert mindenki ismeri már. Csak én hat különféle gúnynevét tudnám elsorolni. *Nem tudja megvetni a nőt, legalábbis ha leválasztja magáról azt az ént, ami gyűlölettel vegyes indulattal nyilatkozna róla. Érdemeinek sorát gazdagítja, hogy életben maradt azután, hogy a Feketét megölte és elsüllyesztette a hajóját is. Az Eily Haragja azután kaphatta ezt a nevet, hogy újra összeverbuválták a díszes kompániát.*
- Mondd csak, rólam mit tudtál meg odalent, amíg szemetek láttára vedeltem a rumot? *Gondolkoznia kell, a következő lépés ugyanis egyaránt árthat és szolgálhat a javára, ráadásul a két kimenetelt nem is sok választja el egymástól. Amíg a szajha beszél, számba veheti az esélyeket, nem mellesleg újratárgyaltathatja a kereskedőherceggel kötött alkujuk feltételeit így, hogy ellenségük kilétét már nem fedik árnyak.*
- A Tetves Törpe csaposa is a zsebében van? *A lent hagyottakra tereli gondolatait, akiknek melegen ajánlja, hogy nyelvüket ne oldja meg olyan könnyen a rum, különben úgy hajóztatja ki őket, hogy tövig nyesi előtte az összesnek.* Folytasd kérlek, mi olyat tehet veled, amit én nem?
*Minden olvasata ellenére, ebbe semmiféle fenyegetést nem ágyaz, rácsodálkozik csupán arra, hogy a kurtizán attól tart inkább, amit a Vörös tehet velük és kevésbé attól, hogy mivé lehet a sorsa a férfi keze által.*
- Hagyd, már nem érdekel. *Leinti a lányt, ha amaz válaszolni akart volna, mert időközben döntött. A tőrrel torkon szúrja a másikat. Úgy illik, hogy ő is üzenjen a játékpartnernek: ezúttal nem bugrisokkal fújta őket össze a vándorszél.
A vörös nem éli meg a következő percet, a feketéét viszont nem veszi el, egyrészről mert annak a kapitánynak a lányára emlékezteti őt, másfelől sohasem tartott még meg magának visszajárót. Ezt a feliratot bele is vési tőrheggyel a lány mellkasába, aztán jól nevelt késelőként az ablakon át távozik a szomszédos tetők felé. Az este ezen része itt véget ér számára de a környéket még nem hagyja el, mert van itt még valami, amivel el kell számolnia.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-23 15:57:34
Üzenet elküldve: 2017-04-23 15:57:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Nyugodt, megfontolt embernek ismeri magát, aki mindig képes hideg fejjel gondolkodni. Most viszont minden nyugalmát félretéve, remegve szorít, hogy Udrának sikerüljön a párbaj, még ha nem is tudja használni a kezében lévő fegyvert. Ám mielőtt elkezdődhetne, és végre túljuthatnának a bizonytalanságon, az irritáló nőszemély ismét felé fordul.*
-Bitón, a fenéket!
*Mordul az asszony felé. Bármi is lesz a párbaj kimenetele, neki már több terve is van. Mindegyiknek egy célja van: megszökni a némber elől. A kivitelezés még kérdéses. Ha ő ebben a világban a férfiak megmentője, lehet maga mellé tudná állítani a szolgát, vagy akár többeket is a városban, és akkor sikerülne elmenekülnie. De persze az is egy megoldás, hogy megpróbálja lelőni íjával a Léjdi Micsodát, és akkor Khaját felkapva elrohanhatnak. Az már a jobbik eset lenne, ha a farkasbőrös élve megúszná a dolgot, és ő is velük jöhetne. Ha sikerül meglógniuk, azért könyörögne az ajtókat nyitogatva, hogy tűnjenek el ebből a világból. Egyedül talán meg tudná oldani a dolgot, akár napokig is, hiszen a vadászatok során megtanulta, hogyan kell türelmesen meglapulni, viszont a másik két lányért is felelős jelenleg, akiket nem akar még nagyobb bajba sodorni. Inkább átúszik még néhány világon, és veszíti el az emlékeit, csak legyenek biztonságban.*
//2. Csapat//
*Nyugodt, megfontolt embernek ismeri magát, aki mindig képes hideg fejjel gondolkodni. Most viszont minden nyugalmát félretéve, remegve szorít, hogy Udrának sikerüljön a párbaj, még ha nem is tudja használni a kezében lévő fegyvert. Ám mielőtt elkezdődhetne, és végre túljuthatnának a bizonytalanságon, az irritáló nőszemély ismét felé fordul.*
-Bitón, a fenéket!
*Mordul az asszony felé. Bármi is lesz a párbaj kimenetele, neki már több terve is van. Mindegyiknek egy célja van: megszökni a némber elől. A kivitelezés még kérdéses. Ha ő ebben a világban a férfiak megmentője, lehet maga mellé tudná állítani a szolgát, vagy akár többeket is a városban, és akkor sikerülne elmenekülnie. De persze az is egy megoldás, hogy megpróbálja lelőni íjával a Léjdi Micsodát, és akkor Khaját felkapva elrohanhatnak. Az már a jobbik eset lenne, ha a farkasbőrös élve megúszná a dolgot, és ő is velük jöhetne. Ha sikerül meglógniuk, azért könyörögne az ajtókat nyitogatva, hogy tűnjenek el ebből a világból. Egyedül talán meg tudná oldani a dolgot, akár napokig is, hiszen a vadászatok során megtanulta, hogyan kell türelmesen meglapulni, viszont a másik két lányért is felelős jelenleg, akiket nem akar még nagyobb bajba sodorni. Inkább átúszik még néhány világon, és veszíti el az emlékeit, csak legyenek biztonságban.*
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-22 23:10:39
Üzenet elküldve: 2017-04-22 23:10:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Különös hármas//
*Semile nyögve tápászkodik fel a sötét kabinban. Ahogy felegyenesedik, eszmél rá, hogy egyetlen réteg szövet borította a testét, mert a hűvös levegő rögtön megcsapja bőrét. Reflexszerűen kapja vissza magára az anyagot. Amit másodikként érzékel, az a szoba ringatózása, és ez csak bátorítást ad rögtön rángatózni kezdő gyomrának. Mivel elf oldaláról szorult belé némi büszkeség, megvárja, amíg pár nagyobb nyeléssel leküzdve a hányingert meg tud szólalni. Bár hangja kissé kényszeredett és rekedt.*
- Intéző? - *fordul az első alak felé, akit felfedez a tágas kabinban* - Mi a rosseb történt, és milyen hajó ez? Csak nem a ruháimmal fizettem a sípért?
A hozzászólás írója (Semile Kalany) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.22 23:11:56
*Semile nyögve tápászkodik fel a sötét kabinban. Ahogy felegyenesedik, eszmél rá, hogy egyetlen réteg szövet borította a testét, mert a hűvös levegő rögtön megcsapja bőrét. Reflexszerűen kapja vissza magára az anyagot. Amit másodikként érzékel, az a szoba ringatózása, és ez csak bátorítást ad rögtön rángatózni kezdő gyomrának. Mivel elf oldaláról szorult belé némi büszkeség, megvárja, amíg pár nagyobb nyeléssel leküzdve a hányingert meg tud szólalni. Bár hangja kissé kényszeredett és rekedt.*
- Intéző? - *fordul az első alak felé, akit felfedez a tágas kabinban* - Mi a rosseb történt, és milyen hajó ez? Csak nem a ruháimmal fizettem a sípért?
A hozzászólás írója (Semile Kalany) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.22 23:11:56
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-22 22:26:22
Üzenet elküldve: 2017-04-22 22:26:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
*Remegő lábakkal, esetlenül indul a székhez, és aggódó pillantást vet kolléganőjének eszméletlenül, a földön heverő testére. Nem az ő életét félti, sőt, inkább haljon meg az, minthogy ő. A saját életét félti egyedül, s nem csak ettől a férfitől, de attól a haragtól is, ami ezután valaki mástól érheti utol. A gyomra egyre kisebbre zsugorodik, ujjait a szék ülésének szélére szorítja. Időben felméri a férfi szavainak hatására, hogy előbb arról kell gondoskodnia, hogy ezt élje túl. A fúria haragjával ráér majd később is foglalkozni.*
- Ő… Ő, sohasem mutatkozott be, vagy indokolta meg miért fogad fel minket. Időről időre megjelenik, hogy felbéreljen minket erre. Háromszorosát fizeti meg az árunknak, amennyiben számára hasznos információt sikerül kiszednünk a kikötőből elinduló hajókról. Rakomány, legénység száma, felszereltség és útvonal. Többnyire ezek szokták érdekelni. *Hagy egy kis szünetet magának, hogy maradék lélekjelenlétét összeszedje és remegő hangja csillapodhasson. Minthogy életét kívánja menteni, úgy ítéli meg a pillanatban, hogy az a legjobb, ha mindent elmond, amennyit csak tud, hátha ezzel szabadon távozhat, bántódás nélkül.*
- De mind tudjuk ki ő. A vörös nő az, az Eily Haragjának a kapitánya, kalóz. Elsőtisztként szolgált a hajón a Fekete idején, de miután az meghalt, ő vette a helyét. Azóta fosztogatja a nyílt tengerre kimerészkedő hajókat, a kereskedőházak pedig magas vérdíjat tűztek a fejére. Emiatt rejtheti el magát csuklya mögé, minthogy igen hamar felismernék a hajszíne alapján. *Az ölébe húzva mindkét kezét az ujjait kezdi tördelni, a kés látványára pedig újra beszédbe kezd.* A kikötői népek nagyrésze jól ismeri már, vannak, akik szintén az ő aranyának dolgoznak. Pultosok, a dokkokban dolgozók, néhány utcakölyök. Többnyire akkor folyamodik hozzánk, ha valami újról szerez tudomást. A mi dolgunk, hogy leitassuk a matrózokat, és mindent megtudjunk róluk. Mivel társnőmmel *ekkor egy lélegzetvételnyi időre letekint a földre* nem bírjuk úgy az alkoholt, mint ő, vagy néhány társnőnk, ezért gondoskodni szokott róla, hogy tiszta legyen a fejünk. Többet nem tudok, ezek nagyrészét is csak a munkámból kifolyólag hallottam, de kérem… ha megtudja, hogy beszéltem…
//Életeken innen, s túl//
*Remegő lábakkal, esetlenül indul a székhez, és aggódó pillantást vet kolléganőjének eszméletlenül, a földön heverő testére. Nem az ő életét félti, sőt, inkább haljon meg az, minthogy ő. A saját életét félti egyedül, s nem csak ettől a férfitől, de attól a haragtól is, ami ezután valaki mástól érheti utol. A gyomra egyre kisebbre zsugorodik, ujjait a szék ülésének szélére szorítja. Időben felméri a férfi szavainak hatására, hogy előbb arról kell gondoskodnia, hogy ezt élje túl. A fúria haragjával ráér majd később is foglalkozni.*
- Ő… Ő, sohasem mutatkozott be, vagy indokolta meg miért fogad fel minket. Időről időre megjelenik, hogy felbéreljen minket erre. Háromszorosát fizeti meg az árunknak, amennyiben számára hasznos információt sikerül kiszednünk a kikötőből elinduló hajókról. Rakomány, legénység száma, felszereltség és útvonal. Többnyire ezek szokták érdekelni. *Hagy egy kis szünetet magának, hogy maradék lélekjelenlétét összeszedje és remegő hangja csillapodhasson. Minthogy életét kívánja menteni, úgy ítéli meg a pillanatban, hogy az a legjobb, ha mindent elmond, amennyit csak tud, hátha ezzel szabadon távozhat, bántódás nélkül.*
- De mind tudjuk ki ő. A vörös nő az, az Eily Haragjának a kapitánya, kalóz. Elsőtisztként szolgált a hajón a Fekete idején, de miután az meghalt, ő vette a helyét. Azóta fosztogatja a nyílt tengerre kimerészkedő hajókat, a kereskedőházak pedig magas vérdíjat tűztek a fejére. Emiatt rejtheti el magát csuklya mögé, minthogy igen hamar felismernék a hajszíne alapján. *Az ölébe húzva mindkét kezét az ujjait kezdi tördelni, a kés látványára pedig újra beszédbe kezd.* A kikötői népek nagyrésze jól ismeri már, vannak, akik szintén az ő aranyának dolgoznak. Pultosok, a dokkokban dolgozók, néhány utcakölyök. Többnyire akkor folyamodik hozzánk, ha valami újról szerez tudomást. A mi dolgunk, hogy leitassuk a matrózokat, és mindent megtudjunk róluk. Mivel társnőmmel *ekkor egy lélegzetvételnyi időre letekint a földre* nem bírjuk úgy az alkoholt, mint ő, vagy néhány társnőnk, ezért gondoskodni szokott róla, hogy tiszta legyen a fejünk. Többet nem tudok, ezek nagyrészét is csak a munkámból kifolyólag hallottam, de kérem… ha megtudja, hogy beszéltem…
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-22 13:18:52
Üzenet elküldve: 2017-04-22 13:18:52
ÚJ
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Grubek a tűzbe csap és meg is idézi azt a csúzlit csakhogy nem nagyon kíván az még ellőni. A kovács fiának viszont egy lángoló kard jelent meg a kezében és ő támad rendesen.*
~Ej a kutya fülit!~
*Próbál valamit hadonászni, hogy a csúzli elsüljön és megússza a találkozást a tüzes karddal. Elege van a lángokból. Az utolsó pillanatban vagy ő csinált valamit vagy nem, de a csúzli elsült és a kovács fia a sátor oldalának vágódott.*
~Túlélte?~
*Megnyugodva tapasztalja, hogy igen. Nem ölte meg a kölyköt.*
~Honnan a jó francból van ebben ennyi erő?~
*A törpe annak örült volna ha a fiú túléli a csapást, de már nem kel föl. Viszont a játék folytatódik. Grubek felkap egy újabb tűzgömböt és csak a kisujját nem ökölbe szorítva belecsap a gömbbe és várja a hatást.*
//1. Csapat//
*Grubek a tűzbe csap és meg is idézi azt a csúzlit csakhogy nem nagyon kíván az még ellőni. A kovács fiának viszont egy lángoló kard jelent meg a kezében és ő támad rendesen.*
~Ej a kutya fülit!~
*Próbál valamit hadonászni, hogy a csúzli elsüljön és megússza a találkozást a tüzes karddal. Elege van a lángokból. Az utolsó pillanatban vagy ő csinált valamit vagy nem, de a csúzli elsült és a kovács fia a sátor oldalának vágódott.*
~Túlélte?~
*Megnyugodva tapasztalja, hogy igen. Nem ölte meg a kölyköt.*
~Honnan a jó francból van ebben ennyi erő?~
*A törpe annak örült volna ha a fiú túléli a csapást, de már nem kel föl. Viszont a játék folytatódik. Grubek felkap egy újabb tűzgömböt és csak a kisujját nem ökölbe szorítva belecsap a gömbbe és várja a hatást.*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-22 11:05:53
Üzenet elküldve: 2017-04-22 11:05:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
- Kitűnő. Ülj le. *Valahonnan a mellettük-mögöttük lévő, tömzsi székek egyikét támlán ragadja és közelebb húzza magukhoz, rámutatván, hogy ezen a ponton a vörös lepkének le kellene ülnie.* A társnődnek nincs semmi baja, egyelőre. Ez az állapot a te együttműködésed vagy ellenkezésed fényében változhat.
*Hideg kimértséggel beszél, egyúttal olyan könnyedséggel is, mint az olyanok, akik már nem először vesznek részt hasonló "beszélgetésben". Felhívja a rőt hajú figyelmét még egyszer arra, hogy egy mukkanás sok és nagyon gyorsan, nagyon hasonló sorsra juthat ő is. Hogy időt hagyjon neki feldolgozni és elfogadni a helyzetét, rögtönöz egy kötést a hollóüstökű csuklóira és szájára és a szalmával tömött derékalj oldalának fekteti, elég közel és jól láthatóan ahhoz, hogy a vörössel folytatott beszélgetésük alatt az ébren lévő fél mindig emlékeztethesse magát arra, miért nem tanácsos sikítozásba fognia.*
- Mielőtt a tárgyra térnénk, szerettem volna elmondani, hogy mennyire sajnálom a körülmények szerencsétlenségét és hogy ebben az egészben semmi szerepe nincs a személyeskedésnek. Arról van szó, hogy rosszkor voltatok, rossz helyen, a jónak ítélt, de rossz kuncsafttal.
*Mélyebb levegőt vesz az eddigieknél, egy tartalmasabb időtartamra most kénytelen elhagyni az eddigi cseverészős hangnemet, mert nem szeretné, ha a másik fejében akár egy pillanatra is megfordulna, hogy ez is csak egy újabb példája annak, hogy egy alkalmi, fizető partner egy erőszakos játékba akarná őt vonni.*
- Ritkán találkozni olyan szajhákkal, akik valami híg, szesztelen lőrét isznak. Csak arra tudok gondolni, hogy a józan ész és figyelem megtartása miatt bírtak erre benneteket. *Ő a szalmatörekes ágy szélére ül az egy csusszanásnyira felállított széktől és annak ideiglenes használójától. Mellette, a lába mellett az aléltan ülő-fekvő fekete hajú.* Szeretném tudni ennek az okát és hogy miért érezte úgy a futtatótok, hogy a szórakozásotokat alárendeli az információszipolyozásnak. Az is érdekelne, hogy miért érezte annak szükségét, hogy kilétét titokban tartsa és csuklya mögé bújjon. *Kellő határozottsággal beszél úgy a dolgokról, mintha nem csak feltételezések volnának hanem kész tények, s ő mindössze csak annyit vár el a másik féltől, hogy egy rábólintással megerősítse, amit már eddig is tudni vélt.*
- Elfelejtettem elmondani, hogy ha hazugságon kaplak vagy nem győzöl meg arról amit felelsz, a társnőd állagromlásnak néz elébe. *Körömpiszkálás céljával tőrt is von a derékövből és egyelőre csak tényleg arra használja, hogy eltüntesse a koszos félholdacskákat az ujjhegyekről.*
//Életeken innen, s túl//
- Kitűnő. Ülj le. *Valahonnan a mellettük-mögöttük lévő, tömzsi székek egyikét támlán ragadja és közelebb húzza magukhoz, rámutatván, hogy ezen a ponton a vörös lepkének le kellene ülnie.* A társnődnek nincs semmi baja, egyelőre. Ez az állapot a te együttműködésed vagy ellenkezésed fényében változhat.
*Hideg kimértséggel beszél, egyúttal olyan könnyedséggel is, mint az olyanok, akik már nem először vesznek részt hasonló "beszélgetésben". Felhívja a rőt hajú figyelmét még egyszer arra, hogy egy mukkanás sok és nagyon gyorsan, nagyon hasonló sorsra juthat ő is. Hogy időt hagyjon neki feldolgozni és elfogadni a helyzetét, rögtönöz egy kötést a hollóüstökű csuklóira és szájára és a szalmával tömött derékalj oldalának fekteti, elég közel és jól láthatóan ahhoz, hogy a vörössel folytatott beszélgetésük alatt az ébren lévő fél mindig emlékeztethesse magát arra, miért nem tanácsos sikítozásba fognia.*
- Mielőtt a tárgyra térnénk, szerettem volna elmondani, hogy mennyire sajnálom a körülmények szerencsétlenségét és hogy ebben az egészben semmi szerepe nincs a személyeskedésnek. Arról van szó, hogy rosszkor voltatok, rossz helyen, a jónak ítélt, de rossz kuncsafttal.
*Mélyebb levegőt vesz az eddigieknél, egy tartalmasabb időtartamra most kénytelen elhagyni az eddigi cseverészős hangnemet, mert nem szeretné, ha a másik fejében akár egy pillanatra is megfordulna, hogy ez is csak egy újabb példája annak, hogy egy alkalmi, fizető partner egy erőszakos játékba akarná őt vonni.*
- Ritkán találkozni olyan szajhákkal, akik valami híg, szesztelen lőrét isznak. Csak arra tudok gondolni, hogy a józan ész és figyelem megtartása miatt bírtak erre benneteket. *Ő a szalmatörekes ágy szélére ül az egy csusszanásnyira felállított széktől és annak ideiglenes használójától. Mellette, a lába mellett az aléltan ülő-fekvő fekete hajú.* Szeretném tudni ennek az okát és hogy miért érezte úgy a futtatótok, hogy a szórakozásotokat alárendeli az információszipolyozásnak. Az is érdekelne, hogy miért érezte annak szükségét, hogy kilétét titokban tartsa és csuklya mögé bújjon. *Kellő határozottsággal beszél úgy a dolgokról, mintha nem csak feltételezések volnának hanem kész tények, s ő mindössze csak annyit vár el a másik féltől, hogy egy rábólintással megerősítse, amit már eddig is tudni vélt.*
- Elfelejtettem elmondani, hogy ha hazugságon kaplak vagy nem győzöl meg arról amit felelsz, a társnőd állagromlásnak néz elébe. *Körömpiszkálás céljával tőrt is von a derékövből és egyelőre csak tényleg arra használja, hogy eltüntesse a koszos félholdacskákat az ujjhegyekről.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-22 10:45:30
Üzenet elküldve: 2017-04-22 10:45:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Két tűz közé szorult Velnora, jobbról és balról is mindent átütő piaszag közeledik, s húzzák maguk után a két sámánt, a féllábúnak azonban jól láthatóan nem volt elég, s még kérne a pofától egy pofányit. Nem ellenkezik Velnora, hisz ő is támogatta ebben korábban, meg a világért sem akarná megsérteni a másik vezetőt, de azért alig észrevehetően forgatja a szemeit. Válasznak nem kap, csak egy "Ágkkloma'szalatta"-t, meg az üveget. Vélhetőleg nem azt akarta mondani, hogy vigyázzon az üvegre, de bele ne igyon, így aztán semmi akadálya, hogy leigya magát a kalóz is a sárga földig. A gondolatmenetből csak az egész sátrat megrázó - és szó szerint is - reccsenés szakítja ki. A feltételezett forrás felé kapja a fejét, ahol már csak a földre rogyó Garakhunt vagy kicsodát látja, vele szemben a sejthetően büszkeségtől dagadó mellkasú törpét.*
~Hát mégis csak valami parola mester ő.~
*Gondolja magában szaporán verő szívvel, persze sejti, hogy Grubeknek fogalma sincs, mit csinál. Valószínűleg egy-két hasonló találat és a kovács fia bedobja a törülközőt. Percről percre nő a feszültség, Velnora is nagyon izgul már a törpéért - magáért annyira nem, hisz a szökés egy ilyen faluból és a kovács fiának a házából nem ígérkezik túl bonyolult feladatnak -, de az arcára egészen más ül ki. Egy kacér félmosollyal konstatálja a másik törzs képviselőjének pillantását, még ha az nem is a csinos pofijára irányul - ezt ő bizony ilyen távolságból nem tudja megmondani.*
//1. Csapat//
*Két tűz közé szorult Velnora, jobbról és balról is mindent átütő piaszag közeledik, s húzzák maguk után a két sámánt, a féllábúnak azonban jól láthatóan nem volt elég, s még kérne a pofától egy pofányit. Nem ellenkezik Velnora, hisz ő is támogatta ebben korábban, meg a világért sem akarná megsérteni a másik vezetőt, de azért alig észrevehetően forgatja a szemeit. Válasznak nem kap, csak egy "Ágkkloma'szalatta"-t, meg az üveget. Vélhetőleg nem azt akarta mondani, hogy vigyázzon az üvegre, de bele ne igyon, így aztán semmi akadálya, hogy leigya magát a kalóz is a sárga földig. A gondolatmenetből csak az egész sátrat megrázó - és szó szerint is - reccsenés szakítja ki. A feltételezett forrás felé kapja a fejét, ahol már csak a földre rogyó Garakhunt vagy kicsodát látja, vele szemben a sejthetően büszkeségtől dagadó mellkasú törpét.*
~Hát mégis csak valami parola mester ő.~
*Gondolja magában szaporán verő szívvel, persze sejti, hogy Grubeknek fogalma sincs, mit csinál. Valószínűleg egy-két hasonló találat és a kovács fia bedobja a törülközőt. Percről percre nő a feszültség, Velnora is nagyon izgul már a törpéért - magáért annyira nem, hisz a szökés egy ilyen faluból és a kovács fiának a házából nem ígérkezik túl bonyolult feladatnak -, de az arcára egészen más ül ki. Egy kacér félmosollyal konstatálja a másik törzs képviselőjének pillantását, még ha az nem is a csinos pofijára irányul - ezt ő bizony ilyen távolságból nem tudja megmondani.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941