Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-06-03 12:33:53
Üzenet elküldve: 2020-06-03 12:33:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//1. nap a tengeren//
*Elsőre minden jól halad. Az útitervnek neki láttak, akiknek az a dolguk, a hajó irányításához meg azok akik értenek hozzá. Miután a professzor távolba révedőn félrehívta Zopalt, az még visszakérdez, ahogy minden épeszű lény tenné. Az öreg már éppen indult volna vissza a hajótatra, mikor megáll, és lassan visszafordul.*
-Nagyon sok mindenre gondolok.
*Tart egy jókora hatásszünetet, majd kicsit elmosolyodik vékony szájával.*
-Lehet, hogy épp ez a baj.
*Majd, ha további kérdésekre nem kerül sor, a professzor még bólint egyet biztatóan, és szenei mintha azt mondanák: Nem lesz semmi baj.*
-Maradj itt egy kicsit. Kérlek!
*Azzal elmegy a kormányhoz. Fürgén, és tempósan. Nagy léptei közben elhalad Daesys mellett, és türkiz szemeit az övébe mélyeszti egy pillanatra.*
-Csak ügyesen!
*Mondja halkan, miközben elhalad mellette. Az egyik fiatalabb matrózlegény, akit a többiek csak Ficsúrként emlegetnek, úgy kapja fel a fejét, mintha most elcsípte volna őket, hogy a Prof, a lányt egy hordón próbálja fel magára. Sunyi mosolyt villant vissza a lányra, majd felé biccent a fejével, és a lehető leggúnyosabban ismétli vissza.*
-Csak ügyesen!
*Majd teljesen egyértelmű jeleket ad, a szája elé tett kezével, melyek egy bizonyos orális nemi aktusra utalnak. Nem egy bátor fiú, mert mindezt egy kellemes négy-öt lépéses távolságból teszi. A Professzor lába nyomán terjedt balhét nem nagyon hallja meg. A térképész, meg a kormányos, kis beszélgetését részben elcsípi. Kérges hangja hamarosan fel is szólal.*
-Uraim, ez még talán korai. Először, csak hajózzunk el a parttól. Örülnék, ha eltűnne a horizontról a kontinens.
*Szavainak egyértelmű jelentése van: Nagyon örülne neki, ha a parton lévő lények számára, ez a hajó eltűnne a horizontról. Idegesség nem látszik rajta, sőt. Türkiz szemei valami nyugodtságot árasztanak az öregből.*
*Ha Zopal nem mozdult onnan, ahová a Professzor kérte, hogy álljon, akkor jobb szeme sarkából látnia kell még a levegő párájától megkéklett part széleit. Idő közben telt el némi idő. A nap feljebb kúszott az égen, és a kellemesen ringatózó Topáz hajókorlátjánál az ork egyszerre csak zöldes vitorlákat vesz észre. Eddig szinte üres volt a tenger. Tapasztalt hajós, ork létére talán még azt is tudhatja, hogy egy igazi 3-4 árbócos bárka lehet. Egyelőre semmi érdemlegeset nem látni rajta, azon kívül hogy a kikötő irányából jön. Ugyanis az ork érdeklődését az kelti fel, hogy nem látott ilyen különös vitorlát a dokkoknál.*
//1. nap a tengeren//
*Elsőre minden jól halad. Az útitervnek neki láttak, akiknek az a dolguk, a hajó irányításához meg azok akik értenek hozzá. Miután a professzor távolba révedőn félrehívta Zopalt, az még visszakérdez, ahogy minden épeszű lény tenné. Az öreg már éppen indult volna vissza a hajótatra, mikor megáll, és lassan visszafordul.*
-Nagyon sok mindenre gondolok.
*Tart egy jókora hatásszünetet, majd kicsit elmosolyodik vékony szájával.*
-Lehet, hogy épp ez a baj.
*Majd, ha további kérdésekre nem kerül sor, a professzor még bólint egyet biztatóan, és szenei mintha azt mondanák: Nem lesz semmi baj.*
-Maradj itt egy kicsit. Kérlek!
*Azzal elmegy a kormányhoz. Fürgén, és tempósan. Nagy léptei közben elhalad Daesys mellett, és türkiz szemeit az övébe mélyeszti egy pillanatra.*
-Csak ügyesen!
*Mondja halkan, miközben elhalad mellette. Az egyik fiatalabb matrózlegény, akit a többiek csak Ficsúrként emlegetnek, úgy kapja fel a fejét, mintha most elcsípte volna őket, hogy a Prof, a lányt egy hordón próbálja fel magára. Sunyi mosolyt villant vissza a lányra, majd felé biccent a fejével, és a lehető leggúnyosabban ismétli vissza.*
-Csak ügyesen!
*Majd teljesen egyértelmű jeleket ad, a szája elé tett kezével, melyek egy bizonyos orális nemi aktusra utalnak. Nem egy bátor fiú, mert mindezt egy kellemes négy-öt lépéses távolságból teszi. A Professzor lába nyomán terjedt balhét nem nagyon hallja meg. A térképész, meg a kormányos, kis beszélgetését részben elcsípi. Kérges hangja hamarosan fel is szólal.*
-Uraim, ez még talán korai. Először, csak hajózzunk el a parttól. Örülnék, ha eltűnne a horizontról a kontinens.
*Szavainak egyértelmű jelentése van: Nagyon örülne neki, ha a parton lévő lények számára, ez a hajó eltűnne a horizontról. Idegesség nem látszik rajta, sőt. Türkiz szemei valami nyugodtságot árasztanak az öregből.*
*Ha Zopal nem mozdult onnan, ahová a Professzor kérte, hogy álljon, akkor jobb szeme sarkából látnia kell még a levegő párájától megkéklett part széleit. Idő közben telt el némi idő. A nap feljebb kúszott az égen, és a kellemesen ringatózó Topáz hajókorlátjánál az ork egyszerre csak zöldes vitorlákat vesz észre. Eddig szinte üres volt a tenger. Tapasztalt hajós, ork létére talán még azt is tudhatja, hogy egy igazi 3-4 árbócos bárka lehet. Egyelőre semmi érdemlegeset nem látni rajta, azon kívül hogy a kikötő irányából jön. Ugyanis az ork érdeklődését az kelti fel, hogy nem látott ilyen különös vitorlát a dokkoknál.*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-21 19:55:00
Üzenet elküldve: 2020-05-21 19:55:00
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Parttalan tudatalatti//
*Erih'k látja Kaiykon, hogy részben megérti őt, lehet még jobban is, mint az ifjú hosszúéletű gondolná. Legalább is szavai és viselkedése alapján erre következtet.
A vizes tömlővel kapcsolatban is megegyeznek.*
- És ha azt mondom, hogy kész vagyok mindenre emlékezni, érzem, hogy így van és szembe is akarok mindennel nézni. Talán az ég nem akarja, hogy így legyen. Talán az istenek is félnek, hogy mit szabadítanának el, lehet olyasmit, amit nem tudnak irányítani és nem akarják, hogy ez felemésszen vagy, hogy pusztítson.
*A Csontvető ekkor rákérdez egy fontos dologra, az élőkről és a harcról.*
- Igen, átok a düh, főleg ha nem adhatja ki magából, akiben felgyülemlik és dúl. Élet és halál? Az egyik nincs másik nélkül. Olyan, mint két farkas, amelyiket eteted az lesz az erősebb. És minden élőlényben megvan ez a két véglet, mindegy, hogy oldalnak, vagy valamilyen állatnak nevezed. Nálam érzem, hogy a halál farkasa van túl etetve, annak dühe fortyog bennem. Nem vagyok rá büszke.
*Amikor Kaiyko arra kérdez rá, hogy miért akarna visszamenni oda ahonnan jött, Erih'k is a tenger által visszasodort roncsok helyére pillant a parton. Hosszabb ideig hallgat az ifjú, majd így válaszol.*
- Azért, hogy emlékezzek, tudjam, hogy ki vagyok és miért, mert emlékek nélkül, olyan, mintha nem is élnék, léteznék, és hogy ne legyek senki és mások terhére se. Sokszor úgy érzem, hogy így vagy úgy, de csak teher vagyok és sokszor a környezetemet is tehernek érzem, ami mindegy milyen céllal, de akadályoz.
*Nyilván a kéklő tengeri víz csillogása és a fények együttes játéka teszi Erih'k tekintetét kékeszöld árnyalatúvá, de bizony azok még mindig méregzöldek, akár egy kígyóé, melynek mérgével ölni is lehet, de ellenszert is lehet készíteni.*
- Mit szeretnék, igazán? Kiadni a dühömet, ha csak menekülök előle, magamba fojtom felemészt, megbénít, alkotás képtelenné tesz és ezért kell a munka, hogy dühömet kordában, szabályok között tartsam, irányítsam, célt, értelmet adjak neki, levezessem hogy ne értelmetlenül pusztító, mindent megsemmisítő értelmetlen ténykedés legyen, amit teszek és ne fordítsam a haragomat önmagam ellen. Ezt tehetem erőből, tehetem ésszel, de mindenképpen gonoszságnak fog tűnni, akárhogy is teszem, mindazok szemében, akik másra vágynak. És tudom, így valahol elviselhetetlen vagyok, de úgy érzem a világ azon részére is dühös vagyok ahonnan jöttem és erre a részére is, mindkét oldalra. Még magamra is, teljesen mindegy hová megyek.
* Erih'k a roncsok híján néhány pálmafára néz, majd Kaiykora.*
- Szóval, megépítsem azt a tutajt és távozzak innen?
*Erih'k látja Kaiykon, hogy részben megérti őt, lehet még jobban is, mint az ifjú hosszúéletű gondolná. Legalább is szavai és viselkedése alapján erre következtet.
A vizes tömlővel kapcsolatban is megegyeznek.*
- És ha azt mondom, hogy kész vagyok mindenre emlékezni, érzem, hogy így van és szembe is akarok mindennel nézni. Talán az ég nem akarja, hogy így legyen. Talán az istenek is félnek, hogy mit szabadítanának el, lehet olyasmit, amit nem tudnak irányítani és nem akarják, hogy ez felemésszen vagy, hogy pusztítson.
*A Csontvető ekkor rákérdez egy fontos dologra, az élőkről és a harcról.*
- Igen, átok a düh, főleg ha nem adhatja ki magából, akiben felgyülemlik és dúl. Élet és halál? Az egyik nincs másik nélkül. Olyan, mint két farkas, amelyiket eteted az lesz az erősebb. És minden élőlényben megvan ez a két véglet, mindegy, hogy oldalnak, vagy valamilyen állatnak nevezed. Nálam érzem, hogy a halál farkasa van túl etetve, annak dühe fortyog bennem. Nem vagyok rá büszke.
*Amikor Kaiyko arra kérdez rá, hogy miért akarna visszamenni oda ahonnan jött, Erih'k is a tenger által visszasodort roncsok helyére pillant a parton. Hosszabb ideig hallgat az ifjú, majd így válaszol.*
- Azért, hogy emlékezzek, tudjam, hogy ki vagyok és miért, mert emlékek nélkül, olyan, mintha nem is élnék, léteznék, és hogy ne legyek senki és mások terhére se. Sokszor úgy érzem, hogy így vagy úgy, de csak teher vagyok és sokszor a környezetemet is tehernek érzem, ami mindegy milyen céllal, de akadályoz.
*Nyilván a kéklő tengeri víz csillogása és a fények együttes játéka teszi Erih'k tekintetét kékeszöld árnyalatúvá, de bizony azok még mindig méregzöldek, akár egy kígyóé, melynek mérgével ölni is lehet, de ellenszert is lehet készíteni.*
- Mit szeretnék, igazán? Kiadni a dühömet, ha csak menekülök előle, magamba fojtom felemészt, megbénít, alkotás képtelenné tesz és ezért kell a munka, hogy dühömet kordában, szabályok között tartsam, irányítsam, célt, értelmet adjak neki, levezessem hogy ne értelmetlenül pusztító, mindent megsemmisítő értelmetlen ténykedés legyen, amit teszek és ne fordítsam a haragomat önmagam ellen. Ezt tehetem erőből, tehetem ésszel, de mindenképpen gonoszságnak fog tűnni, akárhogy is teszem, mindazok szemében, akik másra vágynak. És tudom, így valahol elviselhetetlen vagyok, de úgy érzem a világ azon részére is dühös vagyok ahonnan jöttem és erre a részére is, mindkét oldalra. Még magamra is, teljesen mindegy hová megyek.
* Erih'k a roncsok híján néhány pálmafára néz, majd Kaiykora.*
- Szóval, megépítsem azt a tutajt és távozzak innen?
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-21 15:43:42
Üzenet elküldve: 2020-05-21 15:43:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Parttalan tudatalatti//
*Ahogy a fiú a dühről beszél, Kaiyko tekintete megértő pillantássá szelídül, mintha pontosan tudná, miről beszél a másik.*
- Nem nézlek bolondnak *mondja.* - Az érzések gyökerei mélyebben kapaszkodnak, mint az emléké. Nem a dühöd kínoz téged, hanem az, ami ébren tartja, szítja a parazsát. Talán az okok idővel megmutatják magukat. Talán csak nem vagy még kész rá, hogy emlékezz.
*A vizes tömlővel kapcsolatban tett kikötésre Kaiyko bólint. Ajkára finom mosoly húzódik, amiből sejthető, hogy ez a fajta dinamizmus a szívesség és viszonzás ár-apályában végre teljesen találkozik az ő elveivel is.*
- Innen nem vihetsz magaddal semmit *rázza meg a fejét.* - Az tiltott. *A szavai komolyan szólnak, egyáltalán nem kecsegtet semmilyen kibúvóval a határozott kijelentés.* - Innen csak azt viheted el, amit itt találsz meg magadból, Eri'k fia Eri'k.
*Mire a fiú visszanéz a fakó föveny habok mosta sávjára, a hajó roncsait, ahogy egykori kapitányát is, már visszavette a tenger. Kaiykonak oda se kell pillantania, tudta, hogy így lesz. Ismeri már az áramlatot, a szigetet ölelő tajtéksörényes hullámok természetét.*
- Úgy hát azt mondod, a düh átok a lelken, de annak nincs miért szégyenkeznie, aki abból él, hogy haláltól csatakos acéllal arat az élők között? Mert *összeszűkíti a szemét, ahogy a rőt hajú hosszúéletű szavait követve bogozza a gondolatmenetet* - felmenti, hogy csupán egy jobb élet reményében teszi, ... munkából? *Nem vár választ. Sejti, hogy így forgatva az állítás tényeit, már nem áll meg a kijelentés a fiú előtt is. De lehet, hogy rosszul sejti. Ő sem tévedhetetlen.*
- Miért akarnál visszamenni oda, ahonnan jöttél? *fordítja pillantását végtelen tenger felé.* - Oda, ahol az van, ami ilyen dühössé és szomorúvá tesz? *Fekete szemei ismét a fiú kékjeibe fúrják magukat.* - Miért nem máshová vágysz inkább? Egy olyan helyre, ahol idővel elkopik a dühöd emléke és az lehetsz, ami szeretnél. Mit szeretnél igazán, Eri'k fia Eri'k.
*Ahogy a fiú a dühről beszél, Kaiyko tekintete megértő pillantássá szelídül, mintha pontosan tudná, miről beszél a másik.*
- Nem nézlek bolondnak *mondja.* - Az érzések gyökerei mélyebben kapaszkodnak, mint az emléké. Nem a dühöd kínoz téged, hanem az, ami ébren tartja, szítja a parazsát. Talán az okok idővel megmutatják magukat. Talán csak nem vagy még kész rá, hogy emlékezz.
*A vizes tömlővel kapcsolatban tett kikötésre Kaiyko bólint. Ajkára finom mosoly húzódik, amiből sejthető, hogy ez a fajta dinamizmus a szívesség és viszonzás ár-apályában végre teljesen találkozik az ő elveivel is.*
- Innen nem vihetsz magaddal semmit *rázza meg a fejét.* - Az tiltott. *A szavai komolyan szólnak, egyáltalán nem kecsegtet semmilyen kibúvóval a határozott kijelentés.* - Innen csak azt viheted el, amit itt találsz meg magadból, Eri'k fia Eri'k.
*Mire a fiú visszanéz a fakó föveny habok mosta sávjára, a hajó roncsait, ahogy egykori kapitányát is, már visszavette a tenger. Kaiykonak oda se kell pillantania, tudta, hogy így lesz. Ismeri már az áramlatot, a szigetet ölelő tajtéksörényes hullámok természetét.*
- Úgy hát azt mondod, a düh átok a lelken, de annak nincs miért szégyenkeznie, aki abból él, hogy haláltól csatakos acéllal arat az élők között? Mert *összeszűkíti a szemét, ahogy a rőt hajú hosszúéletű szavait követve bogozza a gondolatmenetet* - felmenti, hogy csupán egy jobb élet reményében teszi, ... munkából? *Nem vár választ. Sejti, hogy így forgatva az állítás tényeit, már nem áll meg a kijelentés a fiú előtt is. De lehet, hogy rosszul sejti. Ő sem tévedhetetlen.*
- Miért akarnál visszamenni oda, ahonnan jöttél? *fordítja pillantását végtelen tenger felé.* - Oda, ahol az van, ami ilyen dühössé és szomorúvá tesz? *Fekete szemei ismét a fiú kékjeibe fúrják magukat.* - Miért nem máshová vágysz inkább? Egy olyan helyre, ahol idővel elkopik a dühöd emléke és az lehetsz, ami szeretnél. Mit szeretnél igazán, Eri'k fia Eri'k.
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-20 02:23:11
Üzenet elküldve: 2020-05-20 02:23:11
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Parttalan tudatalatti//
*Erih'k is úgy véli, hogy messze vannak még a közös nevezőtől és a dűlőre vagy a megegyezésre jutástól. Mások is mondták neki, hogy negatív, de ezzel most nem tud mit kezdeni, hiszen mennyire lehetne pozitív a történtek után. Neki az emléktelen lyukas elméjével és az érzelmi lobbanékonyságából fakadó dühével kell léteznie, aminek igen nehéz kiegyensúlyozva megtartani a mérlegét, ha még egy lovag is.
A viszonzást illető témában érzi Kaiykon, hogy nem egészen erre számít a válasz kapcsán, amit megért valahol, de a vizet, segítséget megköszönte. Az ivótömlőt nem akarja elfogadni teljes egészében, mert az már nem segítség, hanem tárgyi ajándék. A segítséget pedig segítséggel szándékozná viszonozni, mivel Kaiyko egymagában van elvileg az alvó Ortassal.
Az viszont tény, hogy a Csontvető szavai a halálról feldühítik valamelyest és így is reagál, a segítő víz ellenére is. Erih'knek nem célja Kaiyko rémítgetése. A halál témájához nem fűz egyebet, a Csontvető lány szavaira bólint, de a dühre válaszol.*
- A düh egy érzés és amit az előbb tettem azzal kifejeztem ezt az érzésem. Nem emlékszem, hogy miért vagyok dühös, csak érzem és ez megőrjít olykor. *Szóval, nem ért egyet abban, hogy a düh ép észnél tartaná a lanawinit.* Főleg, ha idővel felgyülemlik, nem tudom lehet múltbeli események, és az érzelmi memória váltja ki belőlem ezeket. Tudom, ez zavarosan agyamentül hangzik, de nem bánom, ha bolondnak nézzel, mert nincs meg az emlékem az érzéshez, csak az érzés. Ezért nem is tudom elmagyarázni, sem teljesen lezárni. Csak tenni próbálok ellene és fékezni a dühömet. Ha bosszút akarnék állni bárkin, akkor nem így állnék előtted sámán lány, és most nem erről beszélgetnénk. Léphettem volna máshogy is.
*A hosszú válasz után az ifjú itt elhallgat, majd a kulacsból felhajtja a maradék vizet is.*
- Mivel én ittam ki, ezért majd akkor adom vissza, ha feltöltöttem újra.
*Azzal Erih'k fogja és elteszi a vizes tömlőt. Úgy gondolja, ha a Kaiyko feltöltötte valahol a kulacsot, ott ő is fel tudja majd tölteni.*
- Az emlékeim kaotikusak. Akárhonnan is jöttem oda már nem tudok visszamenni. *Int kezével a hajó roncsdarabok felé a parton.* Tekints hát zsoldosnak, ha úgy gondolod, hogy megvetendő, hogy kardom, akár munka gyanánt is forgatom. A munka nem szégyen. Főleg, akkor nem, ha valaki, mint én új életet akar kezdeni.
*Erih'k észreveszi, hogy a Csontvető többször a sziget belseje felé kapja tekintetét.*
- Ha terhedre vagyok, akkor hadd vágjak ki néhány pálmafát, és a roncsokból építek egy tutajt, hogy elmenjek innen. Csak egy szavadba kerül.
*Erih'k is úgy véli, hogy messze vannak még a közös nevezőtől és a dűlőre vagy a megegyezésre jutástól. Mások is mondták neki, hogy negatív, de ezzel most nem tud mit kezdeni, hiszen mennyire lehetne pozitív a történtek után. Neki az emléktelen lyukas elméjével és az érzelmi lobbanékonyságából fakadó dühével kell léteznie, aminek igen nehéz kiegyensúlyozva megtartani a mérlegét, ha még egy lovag is.
A viszonzást illető témában érzi Kaiykon, hogy nem egészen erre számít a válasz kapcsán, amit megért valahol, de a vizet, segítséget megköszönte. Az ivótömlőt nem akarja elfogadni teljes egészében, mert az már nem segítség, hanem tárgyi ajándék. A segítséget pedig segítséggel szándékozná viszonozni, mivel Kaiyko egymagában van elvileg az alvó Ortassal.
Az viszont tény, hogy a Csontvető szavai a halálról feldühítik valamelyest és így is reagál, a segítő víz ellenére is. Erih'knek nem célja Kaiyko rémítgetése. A halál témájához nem fűz egyebet, a Csontvető lány szavaira bólint, de a dühre válaszol.*
- A düh egy érzés és amit az előbb tettem azzal kifejeztem ezt az érzésem. Nem emlékszem, hogy miért vagyok dühös, csak érzem és ez megőrjít olykor. *Szóval, nem ért egyet abban, hogy a düh ép észnél tartaná a lanawinit.* Főleg, ha idővel felgyülemlik, nem tudom lehet múltbeli események, és az érzelmi memória váltja ki belőlem ezeket. Tudom, ez zavarosan agyamentül hangzik, de nem bánom, ha bolondnak nézzel, mert nincs meg az emlékem az érzéshez, csak az érzés. Ezért nem is tudom elmagyarázni, sem teljesen lezárni. Csak tenni próbálok ellene és fékezni a dühömet. Ha bosszút akarnék állni bárkin, akkor nem így állnék előtted sámán lány, és most nem erről beszélgetnénk. Léphettem volna máshogy is.
*A hosszú válasz után az ifjú itt elhallgat, majd a kulacsból felhajtja a maradék vizet is.*
- Mivel én ittam ki, ezért majd akkor adom vissza, ha feltöltöttem újra.
*Azzal Erih'k fogja és elteszi a vizes tömlőt. Úgy gondolja, ha a Kaiyko feltöltötte valahol a kulacsot, ott ő is fel tudja majd tölteni.*
- Az emlékeim kaotikusak. Akárhonnan is jöttem oda már nem tudok visszamenni. *Int kezével a hajó roncsdarabok felé a parton.* Tekints hát zsoldosnak, ha úgy gondolod, hogy megvetendő, hogy kardom, akár munka gyanánt is forgatom. A munka nem szégyen. Főleg, akkor nem, ha valaki, mint én új életet akar kezdeni.
*Erih'k észreveszi, hogy a Csontvető többször a sziget belseje felé kapja tekintetét.*
- Ha terhedre vagyok, akkor hadd vágjak ki néhány pálmafát, és a roncsokból építek egy tutajt, hogy elmenjek innen. Csak egy szavadba kerül.
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-19 20:55:16
Üzenet elküldve: 2020-05-19 20:55:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Parttalan tudatalatti//
*Egyelőre úgy tűnik, talán konszenzusra jutnak a vizes tömlő kapcsán, de a megegyezés még mindig csak képlékenyen inog közöttük.
Kaiyko figyelmesen hallgatja a kissé talán borúlátó választ arról, hogy ki mit keres és mit talál. Megjegyzi magának a fiú szavait, levon néhány konklúziót, de most nem feszegeti tovább a dolgot.
A tüsszentésre csak elmosolyodik. Kicsit sem tart attól, hogy elkaphat valami betegséget. Sovány és halovány, de a hozzá hasonlókat ritkán környékezi meg ilyesmi.
A Csontvető vonásai valóban egészen ellágyulnak, amikor Ortasról szól, de nem veszi észre, hogy ez visszatetsző lehet kimondott szavai kontrasztjában. A fiú mintha elmerengene kissé. Pillantása elidőzik a még mindig a kezében tartó tömlőn, aztán amikor újra megszólal, úgy tűnik, visszakanyarodik az alkujukhoz a viszonzás kapcsán. A kérdése azonban másféle irányt vesz, mint amire Kaiyko számított. Végződése a várt Mivel? helyett úgy hangzik el: Mit is? Ez egy kicsit megzavarja a sápatag lányt, de akkor még nem sejti, hogy ez csak a kezdet. Egy lépést hátrébb hőköl a felé szegezett fegyver láttán. Riadalom szökik a szemébe, de mintha nem magát féltené. Csitítón emeli fel a kezeit és pillantása aggodalmasan rebben időről időre a sziget belseje felé. Nem tudni, egyáltalán eljutnak-e hozzá a fiú szavai. Feszültsége csak akkor old ki, mikor a penge visszakerül a helyére és az ifjú hosszúéletű hangja is nyugodtabbra vált. Tekintete pár szívdobbanásig még a távolt fürkészi amott, csak ezután fordul vissza a fiúra.*
- A halál a születés következménye. Minden bevégzi egyszer, ami valaha létre született *mondja csendesen. Szemöldökei közt apró, feddő ránc ül még az iménti miatt, de hamar kisimul.*
- A düh nem jó vagy gonosz. A düh csak van. Jó vagy rossz a halandó, aki az erőről dönt, amit a düh felszabadít benne. Van, aki arra használja, hogy többé legyen, hogy tovább lépjen; és van, aki bosszú tüzét eteti vele. *A többi kérdése valószínűleg jobban érdekelné a fiút, de Kaiyko ezt éppoly fontosnak érzi vagy talán még fontosabbnak.* - A düh tartja meg ép eszénél azt, kit felfoghatatlan veszteség ért *mondja egy kicsit csendesebben és újra a sziget belseje felé pillant.* - Ortas megmentett engem.
*Amikor visszafordul a vörös hajú felé, fekete szemei leheletnyit szűkülve mustrálják pár szívdobbanásnyi ideig, mielőtt megszólal.*
- Azt mondod, lovag vagy, de az imént kardot vontál egy fegyvertelenre, aki vizet adott neked a sajátjából. Azt mondod, az életedet sem félsz feláldozni azért, akinek a szolgálatában állsz. *Félrebiccenti a fejét és ítélkezés nélkül folytatja, mintha csupán egy feladványt fejtegetne.* - Úgy azt hiszem, zsoldos vagy inkább, aki egy urat szolgál állhatatosan, nem annyira nemes elveket *jut a következtetés végére, aztán újra csendet enged maguk közé.* - De mintha azt mondtad volna, nem emlékszel.
*Egyelőre úgy tűnik, talán konszenzusra jutnak a vizes tömlő kapcsán, de a megegyezés még mindig csak képlékenyen inog közöttük.
Kaiyko figyelmesen hallgatja a kissé talán borúlátó választ arról, hogy ki mit keres és mit talál. Megjegyzi magának a fiú szavait, levon néhány konklúziót, de most nem feszegeti tovább a dolgot.
A tüsszentésre csak elmosolyodik. Kicsit sem tart attól, hogy elkaphat valami betegséget. Sovány és halovány, de a hozzá hasonlókat ritkán környékezi meg ilyesmi.
A Csontvető vonásai valóban egészen ellágyulnak, amikor Ortasról szól, de nem veszi észre, hogy ez visszatetsző lehet kimondott szavai kontrasztjában. A fiú mintha elmerengene kissé. Pillantása elidőzik a még mindig a kezében tartó tömlőn, aztán amikor újra megszólal, úgy tűnik, visszakanyarodik az alkujukhoz a viszonzás kapcsán. A kérdése azonban másféle irányt vesz, mint amire Kaiyko számított. Végződése a várt Mivel? helyett úgy hangzik el: Mit is? Ez egy kicsit megzavarja a sápatag lányt, de akkor még nem sejti, hogy ez csak a kezdet. Egy lépést hátrébb hőköl a felé szegezett fegyver láttán. Riadalom szökik a szemébe, de mintha nem magát féltené. Csitítón emeli fel a kezeit és pillantása aggodalmasan rebben időről időre a sziget belseje felé. Nem tudni, egyáltalán eljutnak-e hozzá a fiú szavai. Feszültsége csak akkor old ki, mikor a penge visszakerül a helyére és az ifjú hosszúéletű hangja is nyugodtabbra vált. Tekintete pár szívdobbanásig még a távolt fürkészi amott, csak ezután fordul vissza a fiúra.*
- A halál a születés következménye. Minden bevégzi egyszer, ami valaha létre született *mondja csendesen. Szemöldökei közt apró, feddő ránc ül még az iménti miatt, de hamar kisimul.*
- A düh nem jó vagy gonosz. A düh csak van. Jó vagy rossz a halandó, aki az erőről dönt, amit a düh felszabadít benne. Van, aki arra használja, hogy többé legyen, hogy tovább lépjen; és van, aki bosszú tüzét eteti vele. *A többi kérdése valószínűleg jobban érdekelné a fiút, de Kaiyko ezt éppoly fontosnak érzi vagy talán még fontosabbnak.* - A düh tartja meg ép eszénél azt, kit felfoghatatlan veszteség ért *mondja egy kicsit csendesebben és újra a sziget belseje felé pillant.* - Ortas megmentett engem.
*Amikor visszafordul a vörös hajú felé, fekete szemei leheletnyit szűkülve mustrálják pár szívdobbanásnyi ideig, mielőtt megszólal.*
- Azt mondod, lovag vagy, de az imént kardot vontál egy fegyvertelenre, aki vizet adott neked a sajátjából. Azt mondod, az életedet sem félsz feláldozni azért, akinek a szolgálatában állsz. *Félrebiccenti a fejét és ítélkezés nélkül folytatja, mintha csupán egy feladványt fejtegetne.* - Úgy azt hiszem, zsoldos vagy inkább, aki egy urat szolgál állhatatosan, nem annyira nemes elveket *jut a következtetés végére, aztán újra csendet enged maguk közé.* - De mintha azt mondtad volna, nem emlékszel.
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-17 22:27:12
Üzenet elküldve: 2020-05-17 22:27:12
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Parttalan tudatalatti//
//Nyílt//
*Eri'knek feltűnik a Csontvető lány bal szemének tompa fényű csillanása, ami valóban olyan, mintha valami hályog fedné. A hosszúéletű ifjú úgy véli, hogy csak is a sötét űr és a vakító fény képes ilyen szemsérülés okozására. Olyanról még nem hallott, hogy valaki mindkét csapást elszenvedte volna, vagy csak nem emlékszik rá. A fiú, ahogy elnézi a lánynak ezt a szemét, csak egy szó ugrik neki be; Látó Szem, ami illik is egy ilyen sámán lányhoz. Kaiyko, ahogy rászól Eri'kre, amit visszaadná neki a kulacsot, megállítja egy pillanatra a mozdulatát, mialatt hallgatja és figyeli a Csontvetőt. Eri'k nagyon is értette Kaiyko mire kérdezett rá az előbb, még akkor is, ha elméje, zavaros és elfeledett részében is vannak rá a válaszok. Ahogy a sámán lány fejrázását nézi, abban biztos egyetértenének Eri'kkel, hogy kinek, mi a nehéz és mi a könnyű. Amennyire különböznek egymástól az emberek és az idegen kultúrák, hát mindenkinek más a nehéz és másoknak más a könnyű. Eri'k örül, hogy annak ellenére, hogy kicsit elbeszélnek egymás mellett a lánnyal, mint valami színházi komédiában, valahogy csak szót váltanak egymással, ha még nem is pendülnek egy húron.*
- Viszonozzam?
*Kérdez vissza, de nem vár rá választ, csak megerősítésként teszi fel a kérdést, hogy jól hallotta-e Kaiyko tanácsát. Eri'k a vizes tömlőre pillant, miközben tovább hallgatja a Csontvetőt és megérzi az illatos növények szagától terhesen nyomott és elfojtott levegőt. Eri'k utoljára egy Fűszer-sziget nevű helyen érzett ilyesmi illatot, abból is a fahéj illata, ami megmaradt leginkább az emlékezetében, de annak már több éve, hogy ott járt, azóta csak a tengeren hánykolódtak. A szárított hús, bűzös alga és a sózott hal szagához szokott az orra, szóval most az áthatóan aromás levegőtől csak tüsszent egyet, hiszen elszokott az orra az ilyesmitől.*
- Hááápci! *Kapja kezét az orra elé.* Nyugi, nem fáztam meg, csak a levegő teszi.
*Jegyzi meg Eri'k a tüsszentés után, hogy megnyugtassa Kaiykot, hogy nem hordoz kórságot, mert hát volt olyan nem egyszer, hogy partra szállt hajósok behurcoltak betegségeket a földrészekre. Persze, Eri'k azt is tudja, hogy az ilyen Csontvető sámánoknak megvannak a maguk kotyvalékai az ilyen betegségekre. Szóval, nem gondolja, hogy Kaiyko megijedt volna a fertőzés gondolatától. Következő szavai viszont elgondolkoztatják egy pillanatra. Elsőre mondaná, hogy hát valóban nem véletlen volt az a vihar, ami ide jutatta, de ez elégé leegyszerűsített, általánosított gondolat, és tudja, hogy Kaiyko, ennek mélyebb és több réteges mondanivalójára gondolhat, ezért így felel: *
- Igen, ez igaz. Mindenki keres valamit és senki se talál semmit. Én az emlékeimet keresem és az életemet, azt hiszem.
*Mondja Eri'k, de hangjában egy csepp határozatlanság sincsen. Majd megtudja, hogy Ortas nem Kaiyko apja és nem is valami tözsi vezető, legalább is a finoman misztifikál ' Düh' jelzőből erre következtet. Ahogy a sámán lány gyönyörűen szofisztikált hasonlatát hallgatja, amivel alighanem áldozati rituálékat lebonyolító alakra gondolhat, Ortas személyében, a kulacsot nézi a kezében, amit Kaiyko még mindig nem vett el tőle, mintha csak azt gondolná, hogy ez az övé. Ahogy Kaiyko elhallgat, Eri'k is hosszabb ideig hallgat, aztán elnézve a lány mosolyát válaszol.*
- Viszonozzam… de mit is?
*Kérdi, miközben a vizes tömlőt még mindig Kaiyko felé nyújtja, majd méregzöld szemei szinte szikrát vetnek. Átkötözött véres kezével előrántja hátáról pallosát és a Csontvető sámán torkának szegezi, de nem fenyegetően, mintsem inkább figyelmeztetően.*
- Nem ismerem teljesen hited Kaiyko, de úgy beszélsz a halálról, mint valami szórakoztató öröm forrásról, mint valami szükséges rosszról. *Eri'k hangja nem hangos, de tisztán érthetően zeng.* Vannak, akik önvédelemből vagy kényszerből osztanak halált. És olyanok is, akik dühből teszik ezt vagy mást, de hidd el nekem, a düh nem jó tanácsadó, abból még nem született semmi jó.
*Eri'k fogja és elteszi kardját.*
- Azt hiszem, abban talán egyetérthetünk, hogy halállal szeretetet kierőszakolni lehetetlen.
*Eri'k egy hatásszünetnyit elhallgat, amíg ismét Kaiyko szemeit fürkészi és a reakcióját figyeli.*
- Szóval, azt mondtad ez a te szigeted, én ezt tiszteletben tartom. Tehát, mit tegyek, hogy ne sértsem tulajdonod, de élhessek is, tovább járva az utamat? A tengerbe csak nem akarsz veszejteni. Ha ez az Ortas alszik, akkor az azt jelenti egyedül vagy. Adj hát nekem munkát, én védelmet adhatok. A kikötőben akadhat elég patkány, zsebmetsző és lelketlen gyilkos tolvaj is. Lovag vagyok, én az életemet sem félek feláldozni, ha bárki szolgálatába állok.
*Mondja, miközben a kulacsot még mindig Kaiykonak adná oda.*
//Nyílt//
*Eri'knek feltűnik a Csontvető lány bal szemének tompa fényű csillanása, ami valóban olyan, mintha valami hályog fedné. A hosszúéletű ifjú úgy véli, hogy csak is a sötét űr és a vakító fény képes ilyen szemsérülés okozására. Olyanról még nem hallott, hogy valaki mindkét csapást elszenvedte volna, vagy csak nem emlékszik rá. A fiú, ahogy elnézi a lánynak ezt a szemét, csak egy szó ugrik neki be; Látó Szem, ami illik is egy ilyen sámán lányhoz. Kaiyko, ahogy rászól Eri'kre, amit visszaadná neki a kulacsot, megállítja egy pillanatra a mozdulatát, mialatt hallgatja és figyeli a Csontvetőt. Eri'k nagyon is értette Kaiyko mire kérdezett rá az előbb, még akkor is, ha elméje, zavaros és elfeledett részében is vannak rá a válaszok. Ahogy a sámán lány fejrázását nézi, abban biztos egyetértenének Eri'kkel, hogy kinek, mi a nehéz és mi a könnyű. Amennyire különböznek egymástól az emberek és az idegen kultúrák, hát mindenkinek más a nehéz és másoknak más a könnyű. Eri'k örül, hogy annak ellenére, hogy kicsit elbeszélnek egymás mellett a lánnyal, mint valami színházi komédiában, valahogy csak szót váltanak egymással, ha még nem is pendülnek egy húron.*
- Viszonozzam?
*Kérdez vissza, de nem vár rá választ, csak megerősítésként teszi fel a kérdést, hogy jól hallotta-e Kaiyko tanácsát. Eri'k a vizes tömlőre pillant, miközben tovább hallgatja a Csontvetőt és megérzi az illatos növények szagától terhesen nyomott és elfojtott levegőt. Eri'k utoljára egy Fűszer-sziget nevű helyen érzett ilyesmi illatot, abból is a fahéj illata, ami megmaradt leginkább az emlékezetében, de annak már több éve, hogy ott járt, azóta csak a tengeren hánykolódtak. A szárított hús, bűzös alga és a sózott hal szagához szokott az orra, szóval most az áthatóan aromás levegőtől csak tüsszent egyet, hiszen elszokott az orra az ilyesmitől.*
- Hááápci! *Kapja kezét az orra elé.* Nyugi, nem fáztam meg, csak a levegő teszi.
*Jegyzi meg Eri'k a tüsszentés után, hogy megnyugtassa Kaiykot, hogy nem hordoz kórságot, mert hát volt olyan nem egyszer, hogy partra szállt hajósok behurcoltak betegségeket a földrészekre. Persze, Eri'k azt is tudja, hogy az ilyen Csontvető sámánoknak megvannak a maguk kotyvalékai az ilyen betegségekre. Szóval, nem gondolja, hogy Kaiyko megijedt volna a fertőzés gondolatától. Következő szavai viszont elgondolkoztatják egy pillanatra. Elsőre mondaná, hogy hát valóban nem véletlen volt az a vihar, ami ide jutatta, de ez elégé leegyszerűsített, általánosított gondolat, és tudja, hogy Kaiyko, ennek mélyebb és több réteges mondanivalójára gondolhat, ezért így felel: *
- Igen, ez igaz. Mindenki keres valamit és senki se talál semmit. Én az emlékeimet keresem és az életemet, azt hiszem.
*Mondja Eri'k, de hangjában egy csepp határozatlanság sincsen. Majd megtudja, hogy Ortas nem Kaiyko apja és nem is valami tözsi vezető, legalább is a finoman misztifikál ' Düh' jelzőből erre következtet. Ahogy a sámán lány gyönyörűen szofisztikált hasonlatát hallgatja, amivel alighanem áldozati rituálékat lebonyolító alakra gondolhat, Ortas személyében, a kulacsot nézi a kezében, amit Kaiyko még mindig nem vett el tőle, mintha csak azt gondolná, hogy ez az övé. Ahogy Kaiyko elhallgat, Eri'k is hosszabb ideig hallgat, aztán elnézve a lány mosolyát válaszol.*
- Viszonozzam… de mit is?
*Kérdi, miközben a vizes tömlőt még mindig Kaiyko felé nyújtja, majd méregzöld szemei szinte szikrát vetnek. Átkötözött véres kezével előrántja hátáról pallosát és a Csontvető sámán torkának szegezi, de nem fenyegetően, mintsem inkább figyelmeztetően.*
- Nem ismerem teljesen hited Kaiyko, de úgy beszélsz a halálról, mint valami szórakoztató öröm forrásról, mint valami szükséges rosszról. *Eri'k hangja nem hangos, de tisztán érthetően zeng.* Vannak, akik önvédelemből vagy kényszerből osztanak halált. És olyanok is, akik dühből teszik ezt vagy mást, de hidd el nekem, a düh nem jó tanácsadó, abból még nem született semmi jó.
*Eri'k fogja és elteszi kardját.*
- Azt hiszem, abban talán egyetérthetünk, hogy halállal szeretetet kierőszakolni lehetetlen.
*Eri'k egy hatásszünetnyit elhallgat, amíg ismét Kaiyko szemeit fürkészi és a reakcióját figyeli.*
- Szóval, azt mondtad ez a te szigeted, én ezt tiszteletben tartom. Tehát, mit tegyek, hogy ne sértsem tulajdonod, de élhessek is, tovább járva az utamat? A tengerbe csak nem akarsz veszejteni. Ha ez az Ortas alszik, akkor az azt jelenti egyedül vagy. Adj hát nekem munkát, én védelmet adhatok. A kikötőben akadhat elég patkány, zsebmetsző és lelketlen gyilkos tolvaj is. Lovag vagyok, én az életemet sem félek feláldozni, ha bárki szolgálatába állok.
*Mondja, miközben a kulacsot még mindig Kaiykonak adná oda.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-17 09:26:44
Üzenet elküldve: 2020-05-17 09:26:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Parttalan tudatalatti//
*Ahogy Kaiyko félrepillant és a fény másképp éri az arcát, feltűnhet, hogy a bal szeme másmilyen. A mélyén tompa szürkeségbe burkolózik az íriszekben honoló sötét végtelen. Akkor kevésbé látszott, amikor a Csontvető pillantása egyenesen a fiúéba fúrta magát. A hályog egy ideje már megfosztja bal szeme világának nagy részétől, de nem bánja. Másképp lát vele. Mást. Mélyebb dolgokat, mint amik a halandóknak általában megadatnak.*
- Akkor viszonozd *bukik ki a száján sietve, ahogy ráébred, a fiú inkább a földre dobná a tömlőt, minthogy megtartsa. Kaiyko nem veszi vissza, de minthogy a vörös hajúra még bőven ráfér majd néhány nyelet víz, elfogadja a szabályait.
A kapott válaszra csak megrázza a fejét. A fiatal hosszúéletű nem egészen értette meg, amit kérdezett, de nem haragszik érte. Tisztában van vele, hogy másoknak nem olyan könnyű ez, de idővel összecsiszolódnak majd a szavaik. A sziget levegője száraz és átható illatú növények aromájától dús. A vízzel pedig, amit a fiú magához vett, egyre inkább oldódnak majd a közös nyelv útjában lévő akadályok.*
- Mindenki keres valamit, utazó *mondja.* - Ide nem vet a tenger senkit ok nélkül. Ez a hely nincs egy térképen se és nem is lesz soha. Akit ide vet a sorsa, az nem véletlen.
*A feltételezésre Kaiyko elmosolyodik. Szelíden és elnézőn, ahogy gyermeki naivitás megejtő báján szokás. Finoman nemet int a fejével, csak aztán válaszol.*
- Ortas a Düh. A halált forgó malom mozgatója, ami enyészettől habzó vért emel át az életből a szomjas földre. De most alszik *mosolyodik el szeretetteljesen.* - Most én vagyok ébren. Vigyázom az álmát, ahogy ő az enyémet, amikor én pihenek.
*Ahogy Kaiyko félrepillant és a fény másképp éri az arcát, feltűnhet, hogy a bal szeme másmilyen. A mélyén tompa szürkeségbe burkolózik az íriszekben honoló sötét végtelen. Akkor kevésbé látszott, amikor a Csontvető pillantása egyenesen a fiúéba fúrta magát. A hályog egy ideje már megfosztja bal szeme világának nagy részétől, de nem bánja. Másképp lát vele. Mást. Mélyebb dolgokat, mint amik a halandóknak általában megadatnak.*
- Akkor viszonozd *bukik ki a száján sietve, ahogy ráébred, a fiú inkább a földre dobná a tömlőt, minthogy megtartsa. Kaiyko nem veszi vissza, de minthogy a vörös hajúra még bőven ráfér majd néhány nyelet víz, elfogadja a szabályait.
A kapott válaszra csak megrázza a fejét. A fiatal hosszúéletű nem egészen értette meg, amit kérdezett, de nem haragszik érte. Tisztában van vele, hogy másoknak nem olyan könnyű ez, de idővel összecsiszolódnak majd a szavaik. A sziget levegője száraz és átható illatú növények aromájától dús. A vízzel pedig, amit a fiú magához vett, egyre inkább oldódnak majd a közös nyelv útjában lévő akadályok.*
- Mindenki keres valamit, utazó *mondja.* - Ide nem vet a tenger senkit ok nélkül. Ez a hely nincs egy térképen se és nem is lesz soha. Akit ide vet a sorsa, az nem véletlen.
*A feltételezésre Kaiyko elmosolyodik. Szelíden és elnézőn, ahogy gyermeki naivitás megejtő báján szokás. Finoman nemet int a fejével, csak aztán válaszol.*
- Ortas a Düh. A halált forgó malom mozgatója, ami enyészettől habzó vért emel át az életből a szomjas földre. De most alszik *mosolyodik el szeretetteljesen.* - Most én vagyok ébren. Vigyázom az álmát, ahogy ő az enyémet, amikor én pihenek.
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-15 21:36:27
Üzenet elküldve: 2020-05-15 21:36:27
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Parttalan tudatalatti//
//Nyílt//
*Eri'k nézi a lányt, aki szintén idősebb lehet, mint amennyinek tűnik, de a hangját akkor is olyannak hallja, bár lehet csak túl sokat volt tengeren, ahol szirének és hárpiák hangjaiból is hallott eleget. A sérülését illető kérdésre nem felel, mert nem gondolja, hogy Kaiykot érdekelné vagy képes lenne rajta segíteni. Eri'k szemeinek elveszettségéhez nem férhet kétség, hiszen egy ismeretlen helyen van, emlékei nincsenek, legalább is nem sok mindenre emlékezhet és mindene odalett.
A Csontvető lány intésére, hogy tartsa csak meg a kulacsot elmereng egy pillanatra, megforgatja ujjai között a bőrtömlőt, melyben hallhatóan lötyög a víz.*
- Sajnálom, nem fogadhatom el. Ahonnan én jövök, az a szokás, hogy nem fogadhatunk el ajándékot, ha nem viszonozzuk.
*Eri'k nem enged ebből és Kaiyko előtt és felé tartja továbbra is a kulacsot, ha elveszi, elveszi, ha nem, akkor a földre kerül.
Ahogy a bemutatkozását hallgatja és az alkarjain a rúnajeleken végigfutnak méregzöld szemei, csak sóhajt egyet, melyből csupán a bánatot lehet hallani, mivel Eri'k nem emlékszik családjára, ekkor némi irigység tölti el a fiút, mivel a Csontvető lánynak van múltja, van jelene és minden bizonnyal van jövője is.*
- Mit keresek itt? Hajótörött utazó vagyok, akinek a lelke legyőzte a háborgó mélységet és eme száraz parton vetett ki a tenger. Nem keresek semmit, csupán életben maradtam.
*Kaiykot valami sámán lányának nézi és úgy gondolja alighanem egyfajta megszentelt földre léphetet, hogy a lány azon nyomban jelzi birtoklását és tulajdonát is.*
- Ortas az atyád, törzsetek vezetője? Ha óhajtod, vezess elé és döntsön ő további sorsomról.
*Dönt fejet, lovagiasan meghajolva két oldalra kitárva karjait, enyhén rogyasztva egymás előtt lábait, miáltal Kaiyko jobban megtekintheti a hátán pallosát és lándzsáját is.
Ez a mozdulatsor még az udvari etikett maradványa nála, amire ugyan nem emlékszik, de beléivódott élete során.*
A hozzászólás írója (Eri'k Vuccmensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.15 21:40:26
//Nyílt//
*Eri'k nézi a lányt, aki szintén idősebb lehet, mint amennyinek tűnik, de a hangját akkor is olyannak hallja, bár lehet csak túl sokat volt tengeren, ahol szirének és hárpiák hangjaiból is hallott eleget. A sérülését illető kérdésre nem felel, mert nem gondolja, hogy Kaiykot érdekelné vagy képes lenne rajta segíteni. Eri'k szemeinek elveszettségéhez nem férhet kétség, hiszen egy ismeretlen helyen van, emlékei nincsenek, legalább is nem sok mindenre emlékezhet és mindene odalett.
A Csontvető lány intésére, hogy tartsa csak meg a kulacsot elmereng egy pillanatra, megforgatja ujjai között a bőrtömlőt, melyben hallhatóan lötyög a víz.*
- Sajnálom, nem fogadhatom el. Ahonnan én jövök, az a szokás, hogy nem fogadhatunk el ajándékot, ha nem viszonozzuk.
*Eri'k nem enged ebből és Kaiyko előtt és felé tartja továbbra is a kulacsot, ha elveszi, elveszi, ha nem, akkor a földre kerül.
Ahogy a bemutatkozását hallgatja és az alkarjain a rúnajeleken végigfutnak méregzöld szemei, csak sóhajt egyet, melyből csupán a bánatot lehet hallani, mivel Eri'k nem emlékszik családjára, ekkor némi irigység tölti el a fiút, mivel a Csontvető lánynak van múltja, van jelene és minden bizonnyal van jövője is.*
- Mit keresek itt? Hajótörött utazó vagyok, akinek a lelke legyőzte a háborgó mélységet és eme száraz parton vetett ki a tenger. Nem keresek semmit, csupán életben maradtam.
*Kaiykot valami sámán lányának nézi és úgy gondolja alighanem egyfajta megszentelt földre léphetet, hogy a lány azon nyomban jelzi birtoklását és tulajdonát is.*
- Ortas az atyád, törzsetek vezetője? Ha óhajtod, vezess elé és döntsön ő további sorsomról.
*Dönt fejet, lovagiasan meghajolva két oldalra kitárva karjait, enyhén rogyasztva egymás előtt lábait, miáltal Kaiyko jobban megtekintheti a hátán pallosát és lándzsáját is.
Ez a mozdulatsor még az udvari etikett maradványa nála, amire ugyan nem emlékszik, de beléivódott élete során.*
A hozzászólás írója (Eri'k Vuccmensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.15 21:40:26
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-15 18:26:53
Üzenet elküldve: 2020-05-15 18:26:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Parttalan tudatalatti//
*Kaiyko hangja valóban kellemes. Hangszíne talán egy kicsit mélyebb, mint az átlag. Fátyolos és szinte kivétel nélkül egészen csendes. Ám a lány nem érdeklődik hogylét felől, csupán tényeket közölt. Olyanokat, amikre érdemesnek tartotta felhívni a vörös hajú figyelmét a szemmel láthatóan kótyagos állapotra való tekintettel.
Ujjai engedik a tömlőt, ahogy a fiú érte nyúl. Tekintetük összekapcsolódik egy hosszú pillanatra. Eri'k fia Eri'k csillagszemei igazán elveszettnek tűnnek. A Csontvetőé viszont úgy sötétlenek, mint az éj végtelen palástja. Csillagtalan végtelen minden előttről... vagy minden utánról. Csak egy intéssel jelzi, hogy tartsa csak magánál a másik a tömlőt, nem kéri vissza.*
- Én Kaiyko vagyok. Önkéntelen szárba szökött élet, senki sarja. Beyu, szálnyi kis hajtás a nagy nemzetségek terebélyes árnyékában *fordítja ki az alkarját, hogy a rúnajeleket mutassa.* - Yadan Csontvető. *A nomád törzsnél szokás volt az életút fontosabb dolgait ily módon feljegyezni, amely hagyományt Kaiyko is követte.* - És ez itt az én szigetem *közli nyugodt, csendes hangján.* - Nem szabadna itt lenned. Ortas nem fog örülni. *Maga köré fonja a karjait és a sziget belseje felé pillant.*
- Miért vagy itt? *kérdi, de ez a kérdés sokkal mélyebbre merít, mint holmi hajótörés. Jóval messzebbre nyúl az ok okozat gubancos horgonykötelén.* - Mit keresel, Eri'k fia Eri'k?
*Kaiyko hangja valóban kellemes. Hangszíne talán egy kicsit mélyebb, mint az átlag. Fátyolos és szinte kivétel nélkül egészen csendes. Ám a lány nem érdeklődik hogylét felől, csupán tényeket közölt. Olyanokat, amikre érdemesnek tartotta felhívni a vörös hajú figyelmét a szemmel láthatóan kótyagos állapotra való tekintettel.
Ujjai engedik a tömlőt, ahogy a fiú érte nyúl. Tekintetük összekapcsolódik egy hosszú pillanatra. Eri'k fia Eri'k csillagszemei igazán elveszettnek tűnnek. A Csontvetőé viszont úgy sötétlenek, mint az éj végtelen palástja. Csillagtalan végtelen minden előttről... vagy minden utánról. Csak egy intéssel jelzi, hogy tartsa csak magánál a másik a tömlőt, nem kéri vissza.*
- Én Kaiyko vagyok. Önkéntelen szárba szökött élet, senki sarja. Beyu, szálnyi kis hajtás a nagy nemzetségek terebélyes árnyékában *fordítja ki az alkarját, hogy a rúnajeleket mutassa.* - Yadan Csontvető. *A nomád törzsnél szokás volt az életút fontosabb dolgait ily módon feljegyezni, amely hagyományt Kaiyko is követte.* - És ez itt az én szigetem *közli nyugodt, csendes hangján.* - Nem szabadna itt lenned. Ortas nem fog örülni. *Maga köré fonja a karjait és a sziget belseje felé pillant.*
- Miért vagy itt? *kérdi, de ez a kérdés sokkal mélyebbre merít, mint holmi hajótörés. Jóval messzebbre nyúl az ok okozat gubancos horgonykötelén.* - Mit keresel, Eri'k fia Eri'k?
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-15 15:51:11
Üzenet elküldve: 2020-05-15 15:51:11
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Parttalan tudatalatti//
//Nyílt//
*Eri'k lehajol egy földön lévő ruhadarabért, hogy azzal kösse át a kezét, ekkor egy pillanatra megdermed, mert egy finom és kellemes leányzó hang szól hozzá. A hang irányába fordul, mely a hogyléte felöl érdeklődik.
Egy fehér ruhás teremtés, egy törékeny virágszál, aki előtte áll és alighanem édes vízzel teli kulacsot nyújt felé, hogy szomját olthassa. Hiszen tengeren és száraz parton, minden csepp ivóvíz kincs.
Eri'k elpillant a hölgyemény válla felett, hogy a halott kapitányról szóljon, de a nő alakja eltűnt, mintha ott sem lett volna, alighanem visszahúzta a testét a tenger.*
- Én…
*Ezért csak ennyit nyög ki magából Eri'k: *
- …iszom.
*Majd elveszi az ivótömlőt, miközben tekintetük találkozik a Csontvető lányéval. Kaiyko tekintete, mint a füst és a puha kasmír elegye. Így tartja a szemkontaktust vele, ahogy lassan iszik a kulacsból, mialatt a lány is elidőzhet a csillagszemeiben. Egy cseppet sem pazarol el a vízből, csak ádámcsutkája fel s le mozgásából látható, hogy iszik.*
- Köszönöm.
*Szól, visszanyújtva a tömlőt a lánynak.*
- Elsüllyedt a hajónk, nem tudom hol vagyok. S nem sok mindenre emlékszem. Te ki vagy? Én Eri'k fia vagyok Eri'k.
//Nyílt//
*Eri'k lehajol egy földön lévő ruhadarabért, hogy azzal kösse át a kezét, ekkor egy pillanatra megdermed, mert egy finom és kellemes leányzó hang szól hozzá. A hang irányába fordul, mely a hogyléte felöl érdeklődik.
Egy fehér ruhás teremtés, egy törékeny virágszál, aki előtte áll és alighanem édes vízzel teli kulacsot nyújt felé, hogy szomját olthassa. Hiszen tengeren és száraz parton, minden csepp ivóvíz kincs.
Eri'k elpillant a hölgyemény válla felett, hogy a halott kapitányról szóljon, de a nő alakja eltűnt, mintha ott sem lett volna, alighanem visszahúzta a testét a tenger.*
- Én…
*Ezért csak ennyit nyög ki magából Eri'k: *
- …iszom.
*Majd elveszi az ivótömlőt, miközben tekintetük találkozik a Csontvető lányéval. Kaiyko tekintete, mint a füst és a puha kasmír elegye. Így tartja a szemkontaktust vele, ahogy lassan iszik a kulacsból, mialatt a lány is elidőzhet a csillagszemeiben. Egy cseppet sem pazarol el a vízből, csak ádámcsutkája fel s le mozgásából látható, hogy iszik.*
- Köszönöm.
*Szól, visszanyújtva a tömlőt a lánynak.*
- Elsüllyedt a hajónk, nem tudom hol vagyok. S nem sok mindenre emlékszem. Te ki vagy? Én Eri'k fia vagyok Eri'k.
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-15 07:41:04
Üzenet elküldve: 2020-05-15 07:41:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Parttalan tudatalatti//
*A Csontvető a parton sétál. Meztelen talpa belesüpped a finom szemcsés fövenybe, a fehér fodros hullámok pedig időről időre a bokája felé nyújtóznak, de nem találnak rajta fogást, hogy magukkal húzzák be, a mély víz gyomrába. Tenyerével árnyékot tart a szemének, de így is hunyorognia kell. Az ajka cserepes a forró, sós széltől, de nem érzi, hogy szomjas lenne. A szomjúság érzése egészen máshonnan éri el. A parton moccan, a nedves homokból nyög fel. Vörös haj és rövidre nyírt szakáll keretezi.
Kaiyko halkan jár. Léptei leheletnyi neszét is elviszi a tenger zúgása és a halászmadarak hangos perlekedése. A világ ritkán veszi őt észre. Törékeny, halovány alakja néhány év óta még inkább úgy jár, mintha csak délibáb lenne egy valóságból szőtt álomban.*
- Megsérültél *szólal meg csendesen a fiú háta mögül. A hangjában nincs aggodalom. Száraz ajkáról úgy hullik le a szó, ahogy a tudatalatti szokása inteni, figyelmeztetni valamire.
Kaiyko csupán egy fehér leplet visel. A dereka mögött van áthúzva, elöl keresztezve két szárnya, melyeknek végét a tarkója mögött kötötte meg. Egy szélesebb öv fogja össze, azon pedig egy kisebb ivótömlő lóg. Kaiyko anélkül nyúl érte, hogy átható, fekete tekintetét levenné a fiúról.*
- Iszol? *kérdi. A vörös hajú felé nyújtja a vizet, de végig tartja a távolságot. Nem látszik rajta félsz, egyszerűen a lényéből sugárzik, hogy nem olyan, akit megérinthetnek. A kismadarak, a tükörképek, a füst, a látomások természete érződik belőle. Tünékeny jelenések közeli és egyszersmind elérhetetlenül távoli világa.*
*A Csontvető a parton sétál. Meztelen talpa belesüpped a finom szemcsés fövenybe, a fehér fodros hullámok pedig időről időre a bokája felé nyújtóznak, de nem találnak rajta fogást, hogy magukkal húzzák be, a mély víz gyomrába. Tenyerével árnyékot tart a szemének, de így is hunyorognia kell. Az ajka cserepes a forró, sós széltől, de nem érzi, hogy szomjas lenne. A szomjúság érzése egészen máshonnan éri el. A parton moccan, a nedves homokból nyög fel. Vörös haj és rövidre nyírt szakáll keretezi.
Kaiyko halkan jár. Léptei leheletnyi neszét is elviszi a tenger zúgása és a halászmadarak hangos perlekedése. A világ ritkán veszi őt észre. Törékeny, halovány alakja néhány év óta még inkább úgy jár, mintha csak délibáb lenne egy valóságból szőtt álomban.*
- Megsérültél *szólal meg csendesen a fiú háta mögül. A hangjában nincs aggodalom. Száraz ajkáról úgy hullik le a szó, ahogy a tudatalatti szokása inteni, figyelmeztetni valamire.
Kaiyko csupán egy fehér leplet visel. A dereka mögött van áthúzva, elöl keresztezve két szárnya, melyeknek végét a tarkója mögött kötötte meg. Egy szélesebb öv fogja össze, azon pedig egy kisebb ivótömlő lóg. Kaiyko anélkül nyúl érte, hogy átható, fekete tekintetét levenné a fiúról.*
- Iszol? *kérdi. A vörös hajú felé nyújtja a vizet, de végig tartja a távolságot. Nem látszik rajta félsz, egyszerűen a lényéből sugárzik, hogy nem olyan, akit megérinthetnek. A kismadarak, a tükörképek, a füst, a látomások természete érződik belőle. Tünékeny jelenések közeli és egyszersmind elérhetetlenül távoli világa.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-15 02:30:19
Üzenet elküldve: 2020-05-15 02:30:19
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Parttalan tudatalatti//
//Nyílt//
*Eri'ket partra mossa az ár. Eszméletlenül hever a fövenyen. A hullámzás újabb s újabb roncs és deszkadarabokat sodor ki. A nap magasan jár és tüzesen süt le a dagályos tengerpartra, a szél itt, mint mindig most is fúj, de csak a pálmafák susogását hallani és a parttól távol, beljebb a nyílt vízen a halászó sirályok vijjogását. Ekkor egy újabb érkező hullám alámossa Eri'k testét, hanyatt fekszik, így a víz nem fenyegeti fulladással. Így fekszik öntudatlan egy ideig, majd, ahogy lassan kezdi visszanyerni eszméletét kis motozásra, mozgolódásra ébred a mellkasánál, kinyitja szemét és száraz hörgés hagyja el száját, ahogy levegőt vesz. Felpillantva látja, hogy egy kis tarisznyarák ficereg és kalimpál ollójával az orra előtt. Eri'k fogja és lesepri a kis tízlábút a mellkasáról, majd felül, de szédül és fáj a feje. Tarkójához nyúl, majd a fejbúbját megérintve véres lesz a keze.*
~ A fene. ~
*Gondolja, ahogy a kezét nézi, majd felszisszen, amint a jobb kezét használná, ahogy megnézi egy deszkaszilánk fúródott és szúrta át teljesen a kézfejét.*
~ Francba. Mi történt? Nem emlékszem. ~
*Eri'k egy lassú húzással kiszedi a tenyeréből a fadarabot, közben a szemszegletéből meglátja, hogy van, akit még rajta kívül is a partra sodort az ár. Erik'k odasiet hozzá. A kapitány az, persze nem ismeri fel, hogy ki az.*
- Hé, életben vagy? Hol vagyunk?
*Kérdezi Erik'k, ahogy felemeli a nő fejét és lábaira leülve, térdeivel alá támaszt. A nő, így szól: *
- Ölj meg… ölj meg!
*Majd mielőtt Eri'k még bármit szólhatna, vagy tehetne a kapitány kileheli a lelkét. Egy hatalmas törött tartógerenda döfte át oldalról, sréhen keresztben a törzsét, amibe belehalt. Eri'k lemondó sóhajjal csukja le ép kezével a nő szemeit. Felkel és elkezdi végigjárni a partot, hogy megnézze miket sodort még ki a víz. A közelben lát több ruhadarabot és használati tárgyat is.*
A hozzászólás írója (Eri'k Vuccmensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.15 02:37:37
//Nyílt//
*Eri'ket partra mossa az ár. Eszméletlenül hever a fövenyen. A hullámzás újabb s újabb roncs és deszkadarabokat sodor ki. A nap magasan jár és tüzesen süt le a dagályos tengerpartra, a szél itt, mint mindig most is fúj, de csak a pálmafák susogását hallani és a parttól távol, beljebb a nyílt vízen a halászó sirályok vijjogását. Ekkor egy újabb érkező hullám alámossa Eri'k testét, hanyatt fekszik, így a víz nem fenyegeti fulladással. Így fekszik öntudatlan egy ideig, majd, ahogy lassan kezdi visszanyerni eszméletét kis motozásra, mozgolódásra ébred a mellkasánál, kinyitja szemét és száraz hörgés hagyja el száját, ahogy levegőt vesz. Felpillantva látja, hogy egy kis tarisznyarák ficereg és kalimpál ollójával az orra előtt. Eri'k fogja és lesepri a kis tízlábút a mellkasáról, majd felül, de szédül és fáj a feje. Tarkójához nyúl, majd a fejbúbját megérintve véres lesz a keze.*
~ A fene. ~
*Gondolja, ahogy a kezét nézi, majd felszisszen, amint a jobb kezét használná, ahogy megnézi egy deszkaszilánk fúródott és szúrta át teljesen a kézfejét.*
~ Francba. Mi történt? Nem emlékszem. ~
*Eri'k egy lassú húzással kiszedi a tenyeréből a fadarabot, közben a szemszegletéből meglátja, hogy van, akit még rajta kívül is a partra sodort az ár. Erik'k odasiet hozzá. A kapitány az, persze nem ismeri fel, hogy ki az.*
- Hé, életben vagy? Hol vagyunk?
*Kérdezi Erik'k, ahogy felemeli a nő fejét és lábaira leülve, térdeivel alá támaszt. A nő, így szól: *
- Ölj meg… ölj meg!
*Majd mielőtt Eri'k még bármit szólhatna, vagy tehetne a kapitány kileheli a lelkét. Egy hatalmas törött tartógerenda döfte át oldalról, sréhen keresztben a törzsét, amibe belehalt. Eri'k lemondó sóhajjal csukja le ép kezével a nő szemeit. Felkel és elkezdi végigjárni a partot, hogy megnézze miket sodort még ki a víz. A közelben lát több ruhadarabot és használati tárgyat is.*
A hozzászólás írója (Eri'k Vuccmensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.15 02:37:37
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-12 09:11:48
Üzenet elküldve: 2020-05-12 09:11:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//1. nap a tengeren//
*Zopal leginkább csak csendben figyel. A hangulatot a matrózokat, a tájat, a főnököt. Bár ábrázata nem utal semmiféle érzelemre, de elégedett. Hogy a tengernek örülne az talán túlzás. Ha a régi csapat lenne itt akkor talán. De az, hogy látszólag nincs gond az megnyugtatja. Mikor a főnök félre hívja akkor vele tart. A hirtelen hangulatváltásra összébb vonja a szemöldökét. Valahogy a túlzott szívélyeskedés se tetszik neki. Ha még az előtt mondott volna naki ilyet egy elf, hogy megismertették a bölcs hallgatás fontosságával akkor lehet már az első mondatától repült volna a hajóról le a professzor és az se zavarta volna az orkot, hogy az ő dolga annak a védelme lenne. Így viszont csak komolyan hallgat és egy kérdést tesz fel.*
-Mire gondol főnök?
*Hogy valamit titkol előlük abban szinte biztos. De, hogy külső vagy belső veszéllyel kell-e szembenézni az már kérdéses számára. Mivel még csak első napja hajóznak és átöltözni se volt ideje így a nap megcsillanhat a fémpáncélján ahogy a titokzatos megbízójuk után néz ott a hajó orrából. A jó tanács biztos meg lesz fogadva.*
//1. nap a tengeren//
*Zopal leginkább csak csendben figyel. A hangulatot a matrózokat, a tájat, a főnököt. Bár ábrázata nem utal semmiféle érzelemre, de elégedett. Hogy a tengernek örülne az talán túlzás. Ha a régi csapat lenne itt akkor talán. De az, hogy látszólag nincs gond az megnyugtatja. Mikor a főnök félre hívja akkor vele tart. A hirtelen hangulatváltásra összébb vonja a szemöldökét. Valahogy a túlzott szívélyeskedés se tetszik neki. Ha még az előtt mondott volna naki ilyet egy elf, hogy megismertették a bölcs hallgatás fontosságával akkor lehet már az első mondatától repült volna a hajóról le a professzor és az se zavarta volna az orkot, hogy az ő dolga annak a védelme lenne. Így viszont csak komolyan hallgat és egy kérdést tesz fel.*
-Mire gondol főnök?
*Hogy valamit titkol előlük abban szinte biztos. De, hogy külső vagy belső veszéllyel kell-e szembenézni az már kérdéses számára. Mivel még csak első napja hajóznak és átöltözni se volt ideje így a nap megcsillanhat a fémpáncélján ahogy a titokzatos megbízójuk után néz ott a hajó orrából. A jó tanács biztos meg lesz fogadva.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-12 03:13:17
Üzenet elküldve: 2020-05-12 03:13:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//1. nap a tengeren//
*Daesyst nem zavarja különösebben, hogy tovább méregetik őt, még mindig csak az egészséges mértékű aggodalom keríti hatalmába. Azt is nagyon jól tudja, hogy ez nem az a helyzet, amikor érdemes nagyszájúskodni és belekötni a másikba, ha nem is túl eszes lány, de ennyit még biztosan meg tud állapítani. Emellett pedig hangulata sincs felesleges konfrotálódáshoz, ezért inkább mellőzi azt, viszont a kósza pillantásokat viszonozza, leginkább kíváncsi jelleggel. Szeretné megkérdezni, hogy mi a probléma, de nem teszi. Munkája ellenőrzését érthetőnek tartja, nem is önérzeteskedik emiatt, és ügyes kezei sem hagyják cserben. Mivel konkrét feladatot továbbra sem kap, ezért halad az árral, és egyszerűen csak azt teszi amit kérnek tőle. Ha kérnek egyáltalán.
Jobb híján tekintetével a többieket keresi, akik egyelőre a pontos útvonalat tervezgeti. Elgondolkodik, hogy talán csatlakozik hozzájuk, de csak kolonc lenne, miközben az „okosok” okos dolgokról tárgyalnak, ezért marad a helyén.*
//1. nap a tengeren//
*Daesyst nem zavarja különösebben, hogy tovább méregetik őt, még mindig csak az egészséges mértékű aggodalom keríti hatalmába. Azt is nagyon jól tudja, hogy ez nem az a helyzet, amikor érdemes nagyszájúskodni és belekötni a másikba, ha nem is túl eszes lány, de ennyit még biztosan meg tud állapítani. Emellett pedig hangulata sincs felesleges konfrotálódáshoz, ezért inkább mellőzi azt, viszont a kósza pillantásokat viszonozza, leginkább kíváncsi jelleggel. Szeretné megkérdezni, hogy mi a probléma, de nem teszi. Munkája ellenőrzését érthetőnek tartja, nem is önérzeteskedik emiatt, és ügyes kezei sem hagyják cserben. Mivel konkrét feladatot továbbra sem kap, ezért halad az árral, és egyszerűen csak azt teszi amit kérnek tőle. Ha kérnek egyáltalán.
Jobb híján tekintetével a többieket keresi, akik egyelőre a pontos útvonalat tervezgeti. Elgondolkodik, hogy talán csatlakozik hozzájuk, de csak kolonc lenne, miközben az „okosok” okos dolgokról tárgyalnak, ezért marad a helyén.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-06 14:15:34
Üzenet elküldve: 2020-05-06 14:15:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//1. nap a tengeren//
* A tengeri szél játékosan megborzolja szakállát. Madárkája tollai is szanaszét állnak, de látszik rajta, hogy ő is élvezi a tengert. Fel is emelkedik a levegőbe, hogy az egyik áramlaton vitorlázzon egy darabig a sirályok között. A kalóz meg elégedett mosollyal az arcán szemléli a jószágot. A matrózok végzik a dolguk, így neki szava sincs hozzájuk. Minden tökéletes most, ezért némán élvezi a pillanatot, amíg a térképészük oda nem lép hozzá. A feltett kérdésre kicsit elgondolkodik, majd előveszi a saját térképét is. Az övé csak egy egyszerű hajózási térkép, de a főbb hajó útvonalak jelőlve vannak rajta.*
- Jó kérdés. Ez jócskán függ a széltől is. Én inkább, ha kerülni akarunk, akkor a délkeleti irányt választanám. Itt a félsziget körül még elég sok sziget is található. Élelmiszer készleteinket kevésbé apasztanánk, ha ebben az irányban haladnánk. Ráadásul a viharoktól is jobban védve lennénk. Ha kitörne egy, akkor a szigetek védelmére alapozhatnánk. Na meg vegyük figyelembe, hogy nem egy védet hajóval van dolgunk. Talán a szigetek között kisebb a hajó forgalom is, meg könnyebb a menekülés is.* Mondja el azt ami ő gondolna most jónak. Tapasztalt tengerészként inkább arra indulna. Belekotor a zsebébe és a körzőjét átadja a kölyöknek, ha kell neki.*
- Tessék ez talán hasznodra lesz a számolgatásban.* Ha nincs több kérdés szépen vissza merül a gondolataiba, miközben Pestis a vállára telepszik újból.*
//1. nap a tengeren//
* A tengeri szél játékosan megborzolja szakállát. Madárkája tollai is szanaszét állnak, de látszik rajta, hogy ő is élvezi a tengert. Fel is emelkedik a levegőbe, hogy az egyik áramlaton vitorlázzon egy darabig a sirályok között. A kalóz meg elégedett mosollyal az arcán szemléli a jószágot. A matrózok végzik a dolguk, így neki szava sincs hozzájuk. Minden tökéletes most, ezért némán élvezi a pillanatot, amíg a térképészük oda nem lép hozzá. A feltett kérdésre kicsit elgondolkodik, majd előveszi a saját térképét is. Az övé csak egy egyszerű hajózási térkép, de a főbb hajó útvonalak jelőlve vannak rajta.*
- Jó kérdés. Ez jócskán függ a széltől is. Én inkább, ha kerülni akarunk, akkor a délkeleti irányt választanám. Itt a félsziget körül még elég sok sziget is található. Élelmiszer készleteinket kevésbé apasztanánk, ha ebben az irányban haladnánk. Ráadásul a viharoktól is jobban védve lennénk. Ha kitörne egy, akkor a szigetek védelmére alapozhatnánk. Na meg vegyük figyelembe, hogy nem egy védet hajóval van dolgunk. Talán a szigetek között kisebb a hajó forgalom is, meg könnyebb a menekülés is.* Mondja el azt ami ő gondolna most jónak. Tapasztalt tengerészként inkább arra indulna. Belekotor a zsebébe és a körzőjét átadja a kölyöknek, ha kell neki.*
- Tessék ez talán hasznodra lesz a számolgatásban.* Ha nincs több kérdés szépen vissza merül a gondolataiba, miközben Pestis a vállára telepszik újból.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:44:59
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:44:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//1. nap a tengeren//
*A hívogató napsugarak, a lágy, sós szellő és a szilaj habok hajótestet mardosó seregei csak pillanatnyi idillt nyújtanak, utána érkezik a felelősség és az azzal járó leterheltség, a súly, ami a válladra nehezedik, mikor igazán megérzed: ez nem játék. Elveszi a Proftól a térképet - mert öregnek legrosszabb indulattal sem nevezheti a deres hajú elf szerzetet - és azzal már méregetni is kezdi. Amolyan köszönetképpen biccent a papírra meredve a megbízójának, majd a hajókormány mellé sétál, feltehetően Svorntot is ott találja, mert elsősorban most vele kell konzultálnia. Ha megtalálja, továbbra is, összevont szemöldökökkel az ábrákat nézve, morogja oda a kalóznak. Hiszen fontos, hogy kikérje a véleményét, tapasztalt hajósnak tűnik ő is, a megerősítés pedig nem szégyen, ha a saját feladatában is kéri ki azt.*
- Svornt, mit gondolsz, ha teszünk egy nagyobb kerülőt délnyugat felé, hogy a Fog-zátony nehogy az utunkba essen, hány napot veszíthetünk? *Frädricus azzal számol, hogy jobb pár nappal később érkezni, mint felnyársolódni pár sziklán a nyílt tenger kellős közepén, hogy talmidok szívják ki a velőt combcsontjából. Persze ebből vita is lehet még, ellenkezhet a kormányos, de legyen akármi is, az együttműködés fontos, főként a tengeren. Ekkor a faji korlátok feloldódnak, mindenki igyekszik a legjobb énjét hozni, s a wegtoreni tudós sem különbözik ez alól. Eleve nem babonás, a nő jelenléte sem zavarja a fedélzeten, amíg nem hátráltatja az expedícióban. Persze, az ingyenélő kalóznak sem felejtette el a dokkoknál előadott közjátékát, de nem itt és nem most fog arra gondolni, mint elsődleges dologra a férfivel kapcsolatban.*
//1. nap a tengeren//
*A hívogató napsugarak, a lágy, sós szellő és a szilaj habok hajótestet mardosó seregei csak pillanatnyi idillt nyújtanak, utána érkezik a felelősség és az azzal járó leterheltség, a súly, ami a válladra nehezedik, mikor igazán megérzed: ez nem játék. Elveszi a Proftól a térképet - mert öregnek legrosszabb indulattal sem nevezheti a deres hajú elf szerzetet - és azzal már méregetni is kezdi. Amolyan köszönetképpen biccent a papírra meredve a megbízójának, majd a hajókormány mellé sétál, feltehetően Svorntot is ott találja, mert elsősorban most vele kell konzultálnia. Ha megtalálja, továbbra is, összevont szemöldökökkel az ábrákat nézve, morogja oda a kalóznak. Hiszen fontos, hogy kikérje a véleményét, tapasztalt hajósnak tűnik ő is, a megerősítés pedig nem szégyen, ha a saját feladatában is kéri ki azt.*
- Svornt, mit gondolsz, ha teszünk egy nagyobb kerülőt délnyugat felé, hogy a Fog-zátony nehogy az utunkba essen, hány napot veszíthetünk? *Frädricus azzal számol, hogy jobb pár nappal később érkezni, mint felnyársolódni pár sziklán a nyílt tenger kellős közepén, hogy talmidok szívják ki a velőt combcsontjából. Persze ebből vita is lehet még, ellenkezhet a kormányos, de legyen akármi is, az együttműködés fontos, főként a tengeren. Ekkor a faji korlátok feloldódnak, mindenki igyekszik a legjobb énjét hozni, s a wegtoreni tudós sem különbözik ez alól. Eleve nem babonás, a nő jelenléte sem zavarja a fedélzeten, amíg nem hátráltatja az expedícióban. Persze, az ingyenélő kalóznak sem felejtette el a dokkoknál előadott közjátékát, de nem itt és nem most fog arra gondolni, mint elsődleges dologra a férfivel kapcsolatban.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-05-04 06:36:45
Üzenet elküldve: 2020-05-04 06:36:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//1. nap a tengeren//
*Ahogy a legénység, és nem utolsó sorban a kapitány keze alatt ég a munka, a hajó gyorsan kisuhan a nyílt tengerre. Méretétől, és minimális rakományától fogva valóban csak úgy hasít a ladik. Az egyébként hosszú táv, így tényleg teljesíthető lesz az kért időn belül. Amikor Fräd a professzortól a térképet kéri, az több mint készségesen átadja bal kabátzsebéből.*
-Vezessen minket biztonságban a ködig.
*Mondja egy biztató mosollyal bólintva. Tudja, hogy nem kell ezt parancsba adni, de egyszerűen úgy tűnik mintha teljesen az események hatása alatt lenne az öreg, és minden hatásvadász mondatot kiélvez az optimizmusából fakadóan. Eztán átlép az ork mellé, aki már a beszéde vége óta nem tágít a közeléből.
A fél tucat matróz szépen dolgozik. Szakértő kezek, és lelkes munkaerőnek tűnnek. Olyasfélék, akiket messze nem érdekel az úti cél, de elég élvezetet találnak magában a hajózásban ahhoz, hogy mindegyik egy arcára ragadt, szoborszerű félmosollyal csináljon mindent, a matrózparancsnokon kívül persze. Az Deasys-t méregeti ráérő idejében, és olykor morog valamit az orra alatt. A többiek nem nagyon foglalkoznak a lánnyal. Ha mond valamit, vagy esetleg tesz, akkor ahhoz alkalmazkodnak. Az egyetlen amit észrevehet, ha van egy kis szerencséje a lánynak: a legöregebb fehér inges, rendre végigmegy minden apró feladaton amin ő is, de csak kis késéssel. Szóval ellenőrizve van a munkája. Az hogy nem bíznak benne, nagyjából egyértelmű. Viszont az hogy csak ellenőrzik, de nem kötnek újra minden csomót, azt jelzi, hogy a lány jól végzi a dolgát. A Professzor a hajó orrába sétál, és magával inti Zopalt. Amint kialakult egy kis magánszférájuk a Professzor arca elkomorul, és izgatott mosolya is elmúlik. Szigorú türkiz szemeivel vizsgálva a sószagú tenger hullámait.*
-Fiam.
*Kezdi a privát beszélgetés hangerején, hogy csak ő hallhassa.*
-Kösse fel a gatyáját, és tartsa nyitva a szemét, mert rázós utunk lesz.
*Szavai szöges ellentéte annak, és ahogy, az induláskor beszélt. Tekintetét elfordítja a tengerről és az orkra emeli. Bólint, és hozzá teszi.*
-Most mennem kell.
*Mosolyodik el újra, és továbbra is mint egy kisgyermek, szinte ugrándozik, a sebesen sikló hajón. Felmegy egészen a kormányhoz, és Svrontot, meg Frädot keresi tekintetével. Ha megtalálja őket, úgy magához integeti a két férfit, és hozzájuk is vidáman beszélve megkérdezi.*
-Van bármire szükségük az uraknak?
//1. nap a tengeren//
*Ahogy a legénység, és nem utolsó sorban a kapitány keze alatt ég a munka, a hajó gyorsan kisuhan a nyílt tengerre. Méretétől, és minimális rakományától fogva valóban csak úgy hasít a ladik. Az egyébként hosszú táv, így tényleg teljesíthető lesz az kért időn belül. Amikor Fräd a professzortól a térképet kéri, az több mint készségesen átadja bal kabátzsebéből.*
-Vezessen minket biztonságban a ködig.
*Mondja egy biztató mosollyal bólintva. Tudja, hogy nem kell ezt parancsba adni, de egyszerűen úgy tűnik mintha teljesen az események hatása alatt lenne az öreg, és minden hatásvadász mondatot kiélvez az optimizmusából fakadóan. Eztán átlép az ork mellé, aki már a beszéde vége óta nem tágít a közeléből.
A fél tucat matróz szépen dolgozik. Szakértő kezek, és lelkes munkaerőnek tűnnek. Olyasfélék, akiket messze nem érdekel az úti cél, de elég élvezetet találnak magában a hajózásban ahhoz, hogy mindegyik egy arcára ragadt, szoborszerű félmosollyal csináljon mindent, a matrózparancsnokon kívül persze. Az Deasys-t méregeti ráérő idejében, és olykor morog valamit az orra alatt. A többiek nem nagyon foglalkoznak a lánnyal. Ha mond valamit, vagy esetleg tesz, akkor ahhoz alkalmazkodnak. Az egyetlen amit észrevehet, ha van egy kis szerencséje a lánynak: a legöregebb fehér inges, rendre végigmegy minden apró feladaton amin ő is, de csak kis késéssel. Szóval ellenőrizve van a munkája. Az hogy nem bíznak benne, nagyjából egyértelmű. Viszont az hogy csak ellenőrzik, de nem kötnek újra minden csomót, azt jelzi, hogy a lány jól végzi a dolgát. A Professzor a hajó orrába sétál, és magával inti Zopalt. Amint kialakult egy kis magánszférájuk a Professzor arca elkomorul, és izgatott mosolya is elmúlik. Szigorú türkiz szemeivel vizsgálva a sószagú tenger hullámait.*
-Fiam.
*Kezdi a privát beszélgetés hangerején, hogy csak ő hallhassa.*
-Kösse fel a gatyáját, és tartsa nyitva a szemét, mert rázós utunk lesz.
*Szavai szöges ellentéte annak, és ahogy, az induláskor beszélt. Tekintetét elfordítja a tengerről és az orkra emeli. Bólint, és hozzá teszi.*
-Most mennem kell.
*Mosolyodik el újra, és továbbra is mint egy kisgyermek, szinte ugrándozik, a sebesen sikló hajón. Felmegy egészen a kormányhoz, és Svrontot, meg Frädot keresi tekintetével. Ha megtalálja őket, úgy magához integeti a két férfit, és hozzájuk is vidáman beszélve megkérdezi.*
-Van bármire szükségük az uraknak?
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-04-04 19:31:04
Üzenet elküldve: 2020-04-04 19:31:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vasban - zárás//
//Denjaar, Kharasshi//
*Megrándul a mélységi szájának széle.
~Ami ide juttatott...~
Gondolatai hónapok távlatába rántják. A pillanathoz, amikor a Nép elöljárója, a szikár Alarand előtt térdelt. Vérezve, felé vicsorgó pengék gyűrűjében. A fakóvérű tekintete rá olvasta a bűnöket, amiket a múlt hallgatag pora fedett. Vízválasztó pillanat, hiszen onnan lódult meg itt végződő gyászos útja. Mégsem tudná megmondani, mi is juttatta ide, a bűnei vagy a tiltott szerelem, amit Yidriss gyújtott gyanútlan szívében. E kettő olyan fájdalmasan maró elegyet alkot, amibe ezer halállal hal bele minden kósza gondolat után. De a vád, mely vért kívánó fenevadnak festi le, a bajnokra rántja Kharasshi fakó tekintetét. Villan, és ebben a percben valóban épp olyannak tűnik, amilyennek lefestették. Természete sötétebbik oldala vicsorog a torz tükörből, melyet a Láng Fattya elé tart. Ismeri azt az arcát. A legtöbb mélységi ismeri, hiszen tüzük vadabb, sötétebb és elemibb, mint a legtöbb, Lanawin földjét taposó fajé. Sokuknak meg is gyűlik vele a baja, hogy zabolázza. De Kharasshi sosem vágyott vért ontani. Átkozottul jó benne és átkozottul sokaké tapad a kezéhez, de sosem lelte benne örömét. Hajtotta bosszú, igen, hajtotta gyűlölet a fakóvérűekkel lángoló határviták idejében. Bizonyítani vágyó, ifjonti szívét jóval könnyebben is magával ragadták az effélék, de csupán az ölés kedvéért való vérontás mindig idegen volt tőle. Persze, ha egy mélységi haragja ütközőpontot keres, azt meg is találja. Most azonban visszakozásra inti belső démonait. Másodszülöttként neki ezt kemény leckék tanították meg. Nem maradéktalanul, de azért megtanították.
A nyelvén van a neve, hogy a bajnok zaklatott álmainak visszhangjába metssze, de inkább hallgat. Az, hogy Chaszmyr itt van, olyan átok, ami egyszersmind nagyon is valóságossá szilárdítja reményei talaját. Nem mondhatni, hogy a Láng Fattyának való bizonyítás bármiben is hajtaná. Ennél sokkal-sokkal fontosabb dolgok miatt kell innen kijutnia. De megjegyezte a férfit. A kihívást, amit a Sors közéjük hurkolt ezen az elátkozott helyen.*
- Jő az éjfél. Fagyos hideget suttog, kísértet szavait hozza, azon mesél. Jő az éjfél. Kárhozott lélek nem alhatik *suttogja a távozó után maradt csendbe a régi fabula baljós sorait.*
//Vasban - zárás//
//Denjaar, Kharasshi//
*Megrándul a mélységi szájának széle.
~Ami ide juttatott...~
Gondolatai hónapok távlatába rántják. A pillanathoz, amikor a Nép elöljárója, a szikár Alarand előtt térdelt. Vérezve, felé vicsorgó pengék gyűrűjében. A fakóvérű tekintete rá olvasta a bűnöket, amiket a múlt hallgatag pora fedett. Vízválasztó pillanat, hiszen onnan lódult meg itt végződő gyászos útja. Mégsem tudná megmondani, mi is juttatta ide, a bűnei vagy a tiltott szerelem, amit Yidriss gyújtott gyanútlan szívében. E kettő olyan fájdalmasan maró elegyet alkot, amibe ezer halállal hal bele minden kósza gondolat után. De a vád, mely vért kívánó fenevadnak festi le, a bajnokra rántja Kharasshi fakó tekintetét. Villan, és ebben a percben valóban épp olyannak tűnik, amilyennek lefestették. Természete sötétebbik oldala vicsorog a torz tükörből, melyet a Láng Fattya elé tart. Ismeri azt az arcát. A legtöbb mélységi ismeri, hiszen tüzük vadabb, sötétebb és elemibb, mint a legtöbb, Lanawin földjét taposó fajé. Sokuknak meg is gyűlik vele a baja, hogy zabolázza. De Kharasshi sosem vágyott vért ontani. Átkozottul jó benne és átkozottul sokaké tapad a kezéhez, de sosem lelte benne örömét. Hajtotta bosszú, igen, hajtotta gyűlölet a fakóvérűekkel lángoló határviták idejében. Bizonyítani vágyó, ifjonti szívét jóval könnyebben is magával ragadták az effélék, de csupán az ölés kedvéért való vérontás mindig idegen volt tőle. Persze, ha egy mélységi haragja ütközőpontot keres, azt meg is találja. Most azonban visszakozásra inti belső démonait. Másodszülöttként neki ezt kemény leckék tanították meg. Nem maradéktalanul, de azért megtanították.
A nyelvén van a neve, hogy a bajnok zaklatott álmainak visszhangjába metssze, de inkább hallgat. Az, hogy Chaszmyr itt van, olyan átok, ami egyszersmind nagyon is valóságossá szilárdítja reményei talaját. Nem mondhatni, hogy a Láng Fattyának való bizonyítás bármiben is hajtaná. Ennél sokkal-sokkal fontosabb dolgok miatt kell innen kijutnia. De megjegyezte a férfit. A kihívást, amit a Sors közéjük hurkolt ezen az elátkozott helyen.*
- Jő az éjfél. Fagyos hideget suttog, kísértet szavait hozza, azon mesél. Jő az éjfél. Kárhozott lélek nem alhatik *suttogja a távozó után maradt csendbe a régi fabula baljós sorait.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-03-30 03:09:17
Üzenet elküldve: 2020-03-30 03:09:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*A férfi szavaira elébb elmosolyodik, majd halkan fel is nevet. Ahogy a rácsok mögé zárt fenevadat megpróbálja elképzelni apa szerepben, az még az ő humorát is megcsiklandozza. Tudja, a harcos komolyan gondolja, amit mond, s tán e ábrándok tartják őt egyedül felszínen.*
-Nem változol, Fehérhaj, áldjon az élet akárhány utóddal. Az, ami ide juttatott téged, örökké veled marad. Gyilkos vagy. Érzem rajtad s látom a tekintetedben. Kívánod a vér szagát.
*Valóban így gondolja. Szinte biztos benne, hogy ha kinyitná a cella ajtaját, a mélységi vadállat módjára próbálná rávetni magát.
Összeszűkült szemekkel figyeli, ahogy a férfi nevetni kezd. A kérdésre nem felel, talán nem is tudna. Valójában e lehetőségbe még bele sem gondolt soha. Mit mond majd, ha a leány egyszer felkeresi? Tán ha az anyja elég okos, sosem mesél majd az apjáról.
A sötét mosolyra csupán halovány, gúnyos mosoly a felelet.*
-Felkeresed. Kijutsz. *Színpadiasan pillant körbe a soron, miközben magasra emeli a fáklyát.* -Innen csak holtan szabadulsz, Fehérhaj. Vagy rajtam keresztül, Wegtorenben, ha megéred. Végső soron, nincs nagy különség.
*Noha Kharassi szavai őszintén csengenek, elég fenyegetést kapott már életében ahhoz, hogy helyén tudja őket kezelni. Arra, hogy a mélységi valaha is kijut, nem sok esélyt lát. Még ha túl is éli a holnapi napot, a neheze még csak azután jön.*
-Javaslom, aludd ki magad, Fehérhaj. *Szólal meg néhány sötét, néma pillanattal később. Hangja nyugodtan cseng, mintha az iménti párbeszéd le sem zajlott volna közöttük.*
-Minden erődre szükség lesz. Figyelni foglak.
*Csak egy apró biccentés és már meg is indul sebes léptekkel az ajtó felé. Nem pillant vissza a válla felett, a szavakon mereng, mik elhangzottak, leginkább a lányáról. Az ital és a leányok azonban csakhamar megrészegítik, ő pedig könnyen enged a kéjes csábításnak. Fehérhajat s a sötét gondolatokat végleg maga mögött hagyja odalenn, a cellasor magányában.*
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*A férfi szavaira elébb elmosolyodik, majd halkan fel is nevet. Ahogy a rácsok mögé zárt fenevadat megpróbálja elképzelni apa szerepben, az még az ő humorát is megcsiklandozza. Tudja, a harcos komolyan gondolja, amit mond, s tán e ábrándok tartják őt egyedül felszínen.*
-Nem változol, Fehérhaj, áldjon az élet akárhány utóddal. Az, ami ide juttatott téged, örökké veled marad. Gyilkos vagy. Érzem rajtad s látom a tekintetedben. Kívánod a vér szagát.
*Valóban így gondolja. Szinte biztos benne, hogy ha kinyitná a cella ajtaját, a mélységi vadállat módjára próbálná rávetni magát.
Összeszűkült szemekkel figyeli, ahogy a férfi nevetni kezd. A kérdésre nem felel, talán nem is tudna. Valójában e lehetőségbe még bele sem gondolt soha. Mit mond majd, ha a leány egyszer felkeresi? Tán ha az anyja elég okos, sosem mesél majd az apjáról.
A sötét mosolyra csupán halovány, gúnyos mosoly a felelet.*
-Felkeresed. Kijutsz. *Színpadiasan pillant körbe a soron, miközben magasra emeli a fáklyát.* -Innen csak holtan szabadulsz, Fehérhaj. Vagy rajtam keresztül, Wegtorenben, ha megéred. Végső soron, nincs nagy különség.
*Noha Kharassi szavai őszintén csengenek, elég fenyegetést kapott már életében ahhoz, hogy helyén tudja őket kezelni. Arra, hogy a mélységi valaha is kijut, nem sok esélyt lát. Még ha túl is éli a holnapi napot, a neheze még csak azután jön.*
-Javaslom, aludd ki magad, Fehérhaj. *Szólal meg néhány sötét, néma pillanattal később. Hangja nyugodtan cseng, mintha az iménti párbeszéd le sem zajlott volna közöttük.*
-Minden erődre szükség lesz. Figyelni foglak.
*Csak egy apró biccentés és már meg is indul sebes léptekkel az ajtó felé. Nem pillant vissza a válla felett, a szavakon mereng, mik elhangzottak, leginkább a lányáról. Az ital és a leányok azonban csakhamar megrészegítik, ő pedig könnyen enged a kéjes csábításnak. Fehérhajat s a sötét gondolatokat végleg maga mögött hagyja odalenn, a cellasor magányában.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:51:20
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:51:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*Valahogy minden mondat után egyre inkább reméli, hogy ők ketten szembekerülnek a homokon. Nem ég harag benne a másik iránt. Ennek semmi köze ilyesmihez. Inkább csak egy késztetés. Mint amikor két ragadozó keresztezi egymás útját.*
- Semmit sem tudsz a világunkról, ember *morogja csendesen a rácsok szabdalta félhomályból.* - A matrónák hatalma nem üres cím. Érdemeik miatt követik őket. A felszíniek figyelme csak azon akad meg, hogy asszonyként állnak az élen *horkant a szánni való vaskalaposságra.* - A mélységi nőstények nem olyanok, mint a felszíniek asszonyai. Egy méltó vezért követni pedig nem rabszolgaság, hanem nagy tisztesség egy harcosnak.
*Amikor a Láng Fattya abban a hangnemben kérdezi a gyermekéről, Kharasshit csaknem elragadja az indulat, de még idejében féket vet a nyelvére. Mélyet sóhajt, hogy visszanyerje hidegvérét, és lehajtja a fejét, hogy a tekintete se árulkodjon.*
- Ha a Sors megáld gyermekkel, ez a gyilkos, ami vagyok, ez a láncok nyomát viselő állat, ami vagyok, ez a sokak vérétől mocskolt kitaszított, ez a megannyi sötét árnyék, ami vagyok, ez mind elhátrál amögé, hogy az apja leszek mindenekelőtt. Titkok nélkül, álarcok nélkül. Az, ami vagyok, mind az apja lesz legelsősorban.
*Amikor fény derül a bajnok nevének eredetére, Kharasshi lassan felemeli a pillantását. A fakó tekintet kísértetiesen dereng a mélységi arcára vetülő árnyékok között. Nem ugrik a provokációra, nem horkan fel, nem rökönyödik meg.
Csend. Elmúlik vagy három szívdobbanás is, mikorra halk, göcögő nevetése kinyílik és egészen hangjára talál.*
- Megölted az apádat, csak hogy bizonyíts neki. Milyen ironikus, hogy azóta is csak a Láng fattyaként emlegetnek. *Nem tudja abbahagyni a nevetést.* - Mit gondolsz, Láng Fattya, a lányod egyszer megkeres téged is, hogy bizonyítson? Hogy bizonyítsa, méltónak kellett volna tartsd arra, hogy az apja legyél?
*Milyen furcsa. Egy ezrek vére után is szomjas aréna bajnoka se több egy kisfiúnál. Az eldobott szívbe könnyen befészkeli magát a bosszúvágy. Jó bérlő. Legalábbis eleinte mindig így tűnik. A gyűlölet bőséges tápot ad a tettekhez. S miután a Lángot kioltotta, nem maradt más, mint önnön magát gyűlölni.*
- Ha kijutok innét, talán megkeresem a lányodat, bajnok. És hidd el nekem, kijutok innét *villant sötét mosolyt, melyben borzongató bizonyosság bujkál.*
//Vasban//
//Denjaar, Kharasshi//
*Valahogy minden mondat után egyre inkább reméli, hogy ők ketten szembekerülnek a homokon. Nem ég harag benne a másik iránt. Ennek semmi köze ilyesmihez. Inkább csak egy késztetés. Mint amikor két ragadozó keresztezi egymás útját.*
- Semmit sem tudsz a világunkról, ember *morogja csendesen a rácsok szabdalta félhomályból.* - A matrónák hatalma nem üres cím. Érdemeik miatt követik őket. A felszíniek figyelme csak azon akad meg, hogy asszonyként állnak az élen *horkant a szánni való vaskalaposságra.* - A mélységi nőstények nem olyanok, mint a felszíniek asszonyai. Egy méltó vezért követni pedig nem rabszolgaság, hanem nagy tisztesség egy harcosnak.
*Amikor a Láng Fattya abban a hangnemben kérdezi a gyermekéről, Kharasshit csaknem elragadja az indulat, de még idejében féket vet a nyelvére. Mélyet sóhajt, hogy visszanyerje hidegvérét, és lehajtja a fejét, hogy a tekintete se árulkodjon.*
- Ha a Sors megáld gyermekkel, ez a gyilkos, ami vagyok, ez a láncok nyomát viselő állat, ami vagyok, ez a sokak vérétől mocskolt kitaszított, ez a megannyi sötét árnyék, ami vagyok, ez mind elhátrál amögé, hogy az apja leszek mindenekelőtt. Titkok nélkül, álarcok nélkül. Az, ami vagyok, mind az apja lesz legelsősorban.
*Amikor fény derül a bajnok nevének eredetére, Kharasshi lassan felemeli a pillantását. A fakó tekintet kísértetiesen dereng a mélységi arcára vetülő árnyékok között. Nem ugrik a provokációra, nem horkan fel, nem rökönyödik meg.
Csend. Elmúlik vagy három szívdobbanás is, mikorra halk, göcögő nevetése kinyílik és egészen hangjára talál.*
- Megölted az apádat, csak hogy bizonyíts neki. Milyen ironikus, hogy azóta is csak a Láng fattyaként emlegetnek. *Nem tudja abbahagyni a nevetést.* - Mit gondolsz, Láng Fattya, a lányod egyszer megkeres téged is, hogy bizonyítson? Hogy bizonyítsa, méltónak kellett volna tartsd arra, hogy az apja legyél?
*Milyen furcsa. Egy ezrek vére után is szomjas aréna bajnoka se több egy kisfiúnál. Az eldobott szívbe könnyen befészkeli magát a bosszúvágy. Jó bérlő. Legalábbis eleinte mindig így tűnik. A gyűlölet bőséges tápot ad a tettekhez. S miután a Lángot kioltotta, nem maradt más, mint önnön magát gyűlölni.*
- Ha kijutok innét, talán megkeresem a lányodat, bajnok. És hidd el nekem, kijutok innét *villant sötét mosolyt, melyben borzongató bizonyosság bujkál.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941