Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

200. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-24 18:54:07
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //

// 1. csoport//
*Ha mindenki szerencsésen felért, Int még vált pár szót az öregekkel, majd megindul a kabinok felé - nem éppen sikeresen, hiszen Chadur elfoglalja az első helyet, de úgy látszik, hogy a szórakoztatása végett még örül is a kapitány, hogy a háttérbe szorult!*
- Hé, emberek, nem fogunk unatkozni az úton, egy mókamester is lapul köztünk!
*Mondja nagy hanggal kacagva, s mikor hosszú percek múltán lejutnak az alsóbb szintekre, Int el is foglalja az egyik szobát Chadur mellett. Lepakolja minden holmiját, majd mikor indulna is vissza a fedélzetre, megpillantja a tündért az óriás ajtajában.*
- Jaj, majd elfelejtettem! A táborról meg a kunyhóról pontos adatokat nem tudok, de aggodalomra semmi ok! Mi a hegység nyugati és déli részét érintjük csak, az erdőt még meg sem közelítjük! Elvileg amerre mi megyünk, ott biztonságos, így aggodalomra nincs ok, barátom!
*Megveregeti vállát, majd elindul a lépcsők felé, ám egy pillanatra benéz az egyik szobába, amit Tyria foglalt el.*
- Tyria kedves, remélem, hogy nem bánt semmi, s hogy majd jól érzed magad velünk!
*Nem is beszél többet, hagyja inkább pihenni a hölgyeményt, s felsiet a fedélzetre. Tekintete először a titokzatos csuklyáson akad meg, aki mellé oda is lépked, s köhint egyet, majd ha a férfi jelez, hogy nem alszik, akkor odaszól.*
- Barátom, mi vezérelt arra, hogy velünk tarts? Tán gyötrelmes napok állnak mögötted? *ekkor a korlátnál magányosan álldogáló Lirtilsasda felé pillant* Endon, talán érdemes megszólítanod a leányzót, úgy látom, magányosnak tűnik, no meg egy beszélgetőpartner az út során nagyon hasznos lehet!
*Ekkor ellöki magától a korláttól, majd az imént említett leányzóhoz sétál.*
- Kedvesem, minden rendben? Remélem tetszeni fog az út! Mellesleg az az úr ott mondott pár érdekes dolgot, s ő is kissé magányosnak tűnik, talán érdekelhet a története!
*Biccent a két kiránduló felé, végül egy kis friss levegő szippantása után visszasétál szobájában, s ledől egy kis időre - persze ha bárkinek kérdése van hozzá, azt szívesen fogadja. Az út kellemesen telik, közben lágyan szállingózik a hó, bár olykor felkerekedik erősebb szél, de ez hamar csendesül.
Nagyjából két óra múlva akik a fedélzeten tartózkodnak, megpillanthatják a hatalmas hegyet, s a lábánál a kis falut. Ennek is van kikötő része, ahol a vízi jármű egy halk nyikorgással meg is áll, s a kapitány pillanatokon belül le is pattan róla - s akinek kell, annak segít lejönni.*
- No, meg is érkeztünk!
*Mondja lelkesen, majd megpaskolja a hátán levő szép méretes hátizsákot, s a térképpel a kezében megindul egyenesen. A törzs helye eléggé egyszerűen van kialakítva, hiszen a part mentén egy félkör alakban húzódnak a sátrak, középen pedig egy tér van, ahol egy hatalmas tábortűz ég, mely körül ott csücsülnek az első szigetlakók. Bőrük feketés, melyet fehér törzsi tetoválások díszítenek, s méretes ékszer lóg mindenükből. Amint meglátják a látogatókat, idegen nyelven kiáltani kezdenek, mire a sátrakból elő is bújik a többi lakó.*
- Legyetek üdvözölve mi nálunk! *szólal fel a törzsfőnök, aki a legszebb sátorból lép elő, s akinek fején korona pihen, mely csontokból van kirakva* Öröm látni itt látogatókat! *azzal minden egyes vendéghez odalép, s jelképesen megöleli őket*
- Csak pár órácskát fogunk itt tölteni, mert épp a hegytetőre igyekszünk! Tudjátok, egy remek kis téli túra van itt készülőben, s szeretnénk megcsodálni a tájat! *mondja Intoirth hangosan*
- Micsoda remek ötlet! Minálunk bárhova betérhettek! *mutat végig a helyen, azzal összetett kézzel bólint, majd távozik, ahogy a többiek is*
- Hölgyek, urak, itt most szabad foglalkozás van, fedezzétek fel a helyet bátran, egy-két óra és indulunk!
*Mondja lelkesen a kapitány, aki rögtön meg is indul az egyik sátor felé. A vendégektől balra az első amolyan "fogadóként funkcionál, hiszen ha belépnek, pár farönkből kivájt padot fedezhetnek fel, s egy pultot, mely mögött nyilvánosan készül az étel, s pár edénybe a különleges italok. Ételből nem túl nagy a választék, de az alapok - például rántotta, pörkölt, kolbász - megtalálható, az italok közt pedig alkohol egyáltalán nincs, inkább gyümölcsökkel és bogyókkal ízesített levek, ezeket pedig mind ingyen egy kedves öregasszony szolgálja fel. A "fogadó" mellett két lakhely van, amellett pedig egy csontokkal ékesített kunyhó, amely jóshelyként funkcionál, s ide is bátran betérhet bárki. A jósnő törökülésben van, igazán szép teremtés, s bárkinek szívesen csontokból és kövekből megemlít egy árnyalt momentumot a jövőjéből, vagy akár a múltjából. E mellett is pár lakhely van, s ezután amolyan játszóházra akadhatnak, ahol kisgyermekek vígan vihorásznak - van aki olvas, van aki rajzol a sárba, vagy éppen kőtáblába vés. Ezek után ismét lakóházak, majd egy amolyan aréna szerűség, ahol a törzs férfi tagjai éppen egymással harcolnak, gyakorolnak. Bárki csatlakozhat, vagy akár csak nézőként is meglátogathatja. E mellett pár üresen álló sátor helyezkedik el, ahová a kirándulók nyugodtan betérhetnek, ha magányra vágynak. Végül az utolsó kunyhó jobb oldalt, kicsit távol a többitől, a gyógyító lakhelye. Számos gyógynövény lóg a magasból, csontok, főzetek, ez például Chadurnak nagyon ajánlott, hiszen ha elpanaszolja baját, biztosan kap egy főzetet, s krémet a lábára, ami helyre rakja őt, emellett talán Urfang is meg tud válni pár portékától. Intet eközben a fogadó helyiségben ücsörögve lehet megtalálni, ha bárkinek baja, kérdése, óhaja van.*


// 2. csoport //
*Railor nem szentel túl nagy figyelmet a Wram nevezetű orknak, hiszen amit mond, az nem több holmi találgatásnál, elvégre ilyen nem történik a világban. Csupán apróbb feljegyzések vannak a halottnak vélt emberekről, kik újjáéledtek, de hogy pontosan miként lehet őket elpusztítani, az majd csak tapasztalatok árán fog eldőlni. Echnalra viszont már odakapja tekintetét, s komoran, de megértően biccent felé.*
- Megértem, ha félsz, átlagos emberi érzés. *felvonja egyik szemöldökét* Egyértelműen nem fogok itt az összes tag részére papírokat írogatni.. *hangosan felnevetnek e hallatán a zsoldosok a háttérben* A kezem, s szavam viszont adom, hogy tisztes fizetségben részesül mindenki, ha kiveszi a részét. *kezetráz, s utóbbi alatt érthetően azt érti, hogy aki a háttérben marad meglapulva s nem csinál semmit, az ne is várjon ezért fizetséget* Ha a szavam nem elég, akkor hát ne szállj fel, még távozhatsz bátran.
*Jegyzi meg végül indulás előtt, majd lassan fellépked a hajóra. Mikor letette a kis éjelfet, valamit ugyan érzett páncélozott csizmáján, ám mikor lepillantott, akkor már látta eliszkolni Lonert - talán még szerencséje is volt a gyermeknek, hogy nem vette észre! Miután mindenki, akit akart jönni, felszáll a hajóra, az egyik inas felpakolja a maradék hordókat is, melyeket egyenesen levisz az egyik kabinba - s ahol az egyikben bizony sikeresen ott lapul a sötételf! Azonban sokáig nem marad rejtve, hiszen a kopasz zsoldos egy kis itókát keresve nagyot kiált.*
- Hát ez meg? *azzal megfogja Loner ruháját, s kiemeli onnan* Kapitány! *hamar oda is robog*
- Nem megmondtam, hogy nem jöhetsz? *förmed rá, ám végül legyint egyet* Ha már ennyire itt akarsz lenni, kidobni nem foglak.. Keresd meg az öreget, nála van jópár gyógyital, így neked az lesz a feladatod, hogy azt hurcolászod utánunk!
*Ha már a harcban nem segíthet, legalább megpróbálja hasznossá tenni őt Railor. Ezután a másik három zsoldossal együtt a vezér felmegy a fedélzetre, s az út nagy részében ezek négyen ott társalognak, olykor lemennek harapni valamit az egyik kabinba - ugyanezt bárki megteheti -, vagy inni egy kortyot. Nagyjából két óra lehet az út, mire elérik a város kikötőjét, s a hajó megáll a stégnél, viszont az átjárót nem engedik át, így mindenkinek át kell ugornia, elvégre senki sem marad a hajón, s nem akarja a kapitány, hogy meglepetés érje őket, mikor visszatérnek. Ha mindenki megérkezett, akkor Railor körbepillant. A stégtől nem messze egy többszintes épület van - melynek tetején egy nagy farakás - , s a part mentén egy zátonyra futott hajó, melyet maximum térdig érő vízben könnyedén meg lehet közelíteni. A part inkább földes, de ez és a város között egy százméteres sávban fák húzódnak, melyek között egy szépen kitaposott földút vezet a városhoz, minek kapuit már lehet látni a távolból.*
- Egyelőre a partot kell megtisztítani, hogy ne támadjanak hátba. *áll a társaság élére Railor, miután megbizonyosodott róla, hogy a közvetlen közelben nincsen halott* Ti ott *mutat Zrekilre, Amirára, Zopalra és Asvilra*, menjetek, kutassátok át a hajót, s ha találtok halottat, akkor addig üssétek, vágjátok, szórjatok rá mágiát, amíg mozog! Aztán a biztonság kedvéért vágjátok le a fejüket, bár egyelőre azt még homály fedi, hogy pontosan mitől halnak meg véglegesen. Ha tudjátok, akkor hozzátok ide ki a partra a testeket, hogy át tudjuk még azelőtt tanulmányozni kicsit, mielőtt többen lennének. *biccent feléjük* Ti pedig ott *mutat Allynra, Echnalra, Enronrianra, Wramra és Nanaiára* Ti nézzetek körül abban a több szintes épületben, s ha vannak odabent, akkor ti is ugyanúgy járjatok el. Mi pedig *mutat a három zsoldosra, az öregre és magára* Átfésüljük a partszakaszt az erdőségig és a hegyekig. Egy fél óra múlva ugyanitt találkozunk. Sok sikert mindenkinek! *épp indulna meg, mikor észreveszi, hogy az éjelf gyermek is biz' ott van* Te pedig ha már ennyire nagyon jönni akartál.. *legyint egyet* Menj az első csapattal a hajó felé, a "tilos a hősködés" pedig rád is vonatkozik. Végig hátul maradsz, és nem leszel a lábuk alatt. Most pedig menjetek!
*Adja ki a parancsot, azzal a többi zsoldossal megindul a hajó, azaz a jobb oldali partszakasz felé.*

A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.24 21:38:01, a következő indokkal:
Kérésre



199. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-13 18:48:22
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony - Vége//

*Uszonyával amint elsodorja a pompásan csillogó fekete követ, egy hatalmas lény bukkan elő, melynek kinézete annyira mulattatja Rakorit, hogy muszáj nevetnie. Ennek következménye is lesz, egy elég fájdalmas következménye, hisz a vállába szúr a nevetséges állat. Csakhogy az elég butuska és áldja testét is, amiért a lény orr nyúlványa bennmarad. Gyorsan ellöki magát tőle, de közben már alulról már is beledöfi a hosszú kezére szerelt tüskéket. Így amint kitépődik húsából a recés testrész, rögtön meg is öli az állatot. Hisz ha előbb ölte volna meg akkor sokáig vesződhetett volna a kihúzogatással. És időpazarlása itt nincs idő, mert a mágus meginog, fuldoklik és Rakori is lassan kezdi elveszteni halszerveit. Hatalmas vigyor ül ki arcára, mikor megpillantja a mágus utolsó próbálkozó lélegzeteit. Míg a többiek el vannak foglalva, a mágushoz úszik és végigsimít arcán, úgy hogy a tüske mely rajta van lassan felvágja a finom bőrt. Majd a torokhoz és és keményen, tiszta haraggal beledöfi tüskéjét és addig forgat, mozgatja jobbra-balra benne míg az meg nem döglik. Az éltető oxigén és az idő fogy, így hátrahagyja a többieket és elúszik a sziget irányába. Lelke megnyugodott hisz az utálatos varázsló megdöglött. Mikor kiér a partra eltűnik az utolsó pikkely is és boldogan mozgatja körbe-körbe lábfejét. Ekkor hasít bele a tudat, hogy a szemének helye és a válla borzasztóan fáj. Felkel és arra veszi az irányt, ahonnan az örömujjongást hallja. Mikor odaér nem beszél senkihez, átveszi jutalmát és az elsők között lép fel a hajóra. Menne már haza. Csendben lekuporodik egy nyugodt helyre, miután rongyokat szerzett. Átköti vállát és szemét, úgy, hogy míg nem talál megfelelő orvost vagy affélét ne vérezzen el. A tudat, hogy a csoportban, mellyel eddig egy sorsfonálon tengett, még van egyvalaki akinek szívét a szájába helyezi, némileg felzaklatja.~Majd a megfelelő időben, miután felépültem, megölöm a csinibaba szőkeséget.~ E gondolat közepette nyomja el a fájdalom a tudatát, és végre a nyugtató sötétség lepi el agyát. Napok óta most aluszik először.*


198. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-09 20:04:13
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony - Vége //

// Fentiek //
*Bár Taniának sikerült elugrani Imberragh első csapása elől, viszont ez a hatalmas óriás sem éppen kezdő a harcban, így egy mozdulattal már lendíti is vissza fegyverét, ami könnyedén találja el a hölgy karját. Súlyosabb sérülést ugyan nem okoz, viszont elkezdhet kicsit zsibbadni a karja a fájdalomtól. Azt is tudni lehetett a kalózkapitányról, hogy nem éppen a nyugodt természetéről volt híres, így mikor már a negyedik csapást is elvéti, az ötödiket olyan erősen intézi, hogy az bár súrolja kicsit Tania hátát - felszánthatja rajta a bőrt -, viszont belefúródik a földbe. Pár pillanatig csak ráncigálja kifelé, ám tudja, hogy furfangos az ellenfele, így mikor fordul visszafelé, egyik kezével megragadja az üveget, melyet ő tör szét a másik fején, másik kezével pedig egy jókorát suhint a hölgy arcára! Könnyen megeshet, hogy állkapcsa kiakad egy pillanatra, ám az óriás következő ütése hamar a helyére rántja! Ezután már tényleg kezd bedühödni, s a hajánál fogva kezdi cibálni Taniát, ám úgy látszik, hogy a turpisság kifogott az erőn, hiszen az éles szögek szeme felé közelítenek: egyik ugyan egy kis sérülést okoz csak arcán, a másik pillanatok alatt fúródik be az óriás szemébe, mire az ledobja a hölgyeményt, s hangosan felordítva a szeméhez kap, mely már ott folyik az arcán lefelé.. Az események gyorsan pörögnek, s az óriás már azon kapja magát, hogy hasából egy penge bukkan elő. Ám még utolsó erejét és dühét összeszedve megragadja Taniát a vállainál, felemeli, majd nekiugrik a falnak maga mögött. Ez persze jobban belevájja a fegyvert, ám a hölgyemény oldalán is átfúródik az, ahogy magához szorítja. Ezután viszont már könnyedén esik le a keze a vállakról, s rogyik össze élettelen teste..
Ha kimegy a hölgy, akkor utánuk eredhet még a sellőknek, vagy vissza is mehet a mágus felé, ám tapasztalhatja, hogy az már nincs a helyén. Ha utoléri a vízi lényeket, akkor tapasztalhatja azt a szokatlan tényt, hogy olykor mintha kissé összecsuklanának.. Nem is véletlen, hiszen alant Tania társai épp most törik meg a mágiát!*

// Lentiek //
*Ha jobban belegondolnak, akkor lényegében annak van hangja, ha közlekednek a vízben, hiába lassan teszik azt, így felmerülhet bennük a kérdés, hogy a mágus hogy-hogy nem hallja őket még mindig.. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van, mely lényegében összefügg a fenti világgal: ahogy a levegőn nem hallja meg egy ember, ha mögé lopóznak halkan, úgy a vízben sem hallják meg ugyanezt. Amíg a körön kívül maradnak, s nem érnek hozzá a kövekhez, addig a mágus meg sem rezdül.
Viszont mikor Rakori elsodorja a csodás követ, hirtelen egy pillanatra láthatóvá válik mágikus búra fényesen - alig egy másodpercig -, mely a férfit öleli körbe, viszont az nem oszlik fel egyáltalán! A fekete kő egy pillanatra megremeg, majd hirtelen valami ködös alak kezd kibújni belőle, amely hamarosan alakot is ölt: olyan, mint egy nagyra termett kardhal, viszont a teste olyan szempontból "emberi", hogy van két karja, emellett feje sem felfelé néz, hanem mintha egy emberi nyak lenne rajta, úgy előre. Ennek sem kell több, hirtelen hegyes orrával Rakori vállába bök, melyet ugyan kissé elvét, így kellemetlenebb pontot nem sebez meg, ám bőre alatt könnyedén áthatol. Azonban mivel orra kissé recés, ezért az már nem megy neki olyan könnyen, hogy visszahúzza a hegyes testrészt, ezáltal pedig Rakorinak esélye nyílik valamilyen módon halálos csapást mérni a lényre.
Az éjelf viszont eléggé erősen suhintotta meg a követ, így a víz magával vitt egy másik, lila követ is, melyből szintén egy szokatlan lény mászik elő, aki Balint veszi célba. E lénynek már emberi alakja van teljesen - uszonya helyén is lábak vannak -, viszont arca és keze olyan, mintha benőtték volna a korallok. Ő már kissé lassabb társánál, viszont mivel jóval magasabb Balinnál, ezért egy kis lépés következtében már ott áll közvetlenül a férfi előtt, s támadása sem éppen lesz mindennapi: széttárja nagy karjait, majd erősen magához szorítja a jóst. Könnyedén tapad hozzá, hiszen a korallok szinte odaragasztják magukhoz. A lény "ölelése" bár nem mondható túl erősnek ahhoz, hogy az első pillanatban összeroppanjon a férfi, viszont egy fél percen belül teljesen ki fog belőle préselődni a levegő, így jobb lesz, ha mihamarabb cselekszik!
Eleisa által eldobott kő nagyot koppan a kristályon, immáron pedig a harmadik pillér is a földön landol. Ám természetesen ennek sem maradhat el a gyümölcse, hiszen ebből egy nagyobb - nagyjából Eleisa magasságú - angolna szerű lény kúszik elő, mely első pillantásra nem is tűnik túl veszélyesnek, viszont ez nem így van! A lény hirtelen a hölgy feje fölé kúszik, majd olyan gyorsan kezd el csapkodni farkával, hogy ezzel amolyan kis örvény keletkezik, melynek belsejéből a víz is eltűnik. Ez viszont baj, mert maximum egy percnél tovább nem bírja a hölgy sellő alakban a levegőn, így neki is ki kell találnia valamit, főleg úgy, hogy az angolna szerű valami mindig úgy mozog, hogy Eleisa fölött helyezkedjen el.. Torr eközben ott áll a hölgy mellett, így nagy valószínűséggel a Eleisa rá lesz utalva, neki kell valamit kitalálnia minél gyorsabban, hogy valahogy megmentse őt.
Mylene is sikeresen dönti fel a vörös - azaz a negyedik - követ, mire az a porba hullva szintén rezgésbe kezd. Hamarosan meg is jelenik körülötte egy csontvázszerű valami, melynek ruhája, kalapja, s szablyája arra enged következtetni, mintha egy rég halott kalóz teste akarna lecsapni a hölgyre. Neki is lábai vannak, ellenben a sellőcsapattal, s nagyjából olyan magasságú is lehet, mint Mylene. Az első csapás azonnal érkezik, s ha a hölgy nem kapcsol gyorsan, akkor könnyedén hullhat a karja a homokba.. Ám ha felfigyel a támadásra, akkor csak vállát sikerül megsuhintani a penge hegyével. Bár e hölgynek nincs fegyvere, ám egy előny mégis az ő oldalán van, mégpedig hogy neki uszonya van láb helyett, emellett ezen a csontvázon bőven van ruha is, bakancs is, így ha fölé úszna, s valahogy úgy próbálna lecsapni rá, akkor a lény nehezen tudna utána úszni..*

// Mindenki //

*Ha mindenki sikeresen veszi az akadályokat a vízben, akkor váratlanul ismét fénylik egyet a mágikus kör, s lehet látni, ahogy szépen lassan feloszlik. Ekkor már a mágus is kinyitja szemeit, s váratlanul fuldokolni kezd - úgy látszik, hogy ez a kör valahogy levegőt szolgáltatott neki, hiszen se a nyakán, sem máshol nincs jel arra, hogy esetleg kopoltyúja lenne. A varázslata ugyan még tart, ám mivel nagyon erős, ezért lassabban oszlik fel: nagyon úgy tűnik az egész, hogy ahhoz, hogy a sellők odafent lábat növesszenek, s tudjanak lélegezni a felszínen, ahhoz neki is kellett alkalmaznia saját magán e varázslatot. S mivel lassan oszlik fel, ezért nagyjából egy percen belül meg fog fulladni.. Ám ezelőtt még pár szót elmormol, minek hatására szokatlan érzés kerítheti hatalmába a kis csapatot. Lábukról lassan kezdenek eltűnni a pikkelyek, s légzésük is nehezebbé kezd válni.. Ez minden bizonnyal annak a jele, hogy hamarosan visszaalakulnak emberré, így ha nem sietnek nagyon-nagyon gyorsan a felszínre, akkor ők is otthagyják a fogukat!
Eközben fent Tania tanúja lehet, ahol szépen sorjában csuklanak össze a sellők, hiszen uszonyuk kezd visszanőni. Fuldokolni is elkezdenek, ekkor pedig mindegyik megindul mászva a part felé, hogy elérhessék a vizet. Ez persze nem fog sikerülni, hiszen az túl messze van, így vagy egy öt percen belül az egész várost ellepik a tetemek..
Ekkora már a társaság is visszaalakult, s ha siettek, akkor épségben kijuthattak a felszínre, mielőtt megfulladtak volna. Ha beljebb sétálnak a városba, akkor összefutnak Tanival is, s hallhatnak egy önfeledett ujjongást. A város ünnepel, a víz visszahúzódik, a sötét felhők eltűnnek, s egy apró, fakó szivárvány jelenik meg az égen. Lennior és a mágus azonnal hozzájuk lépnek, majd nagy mosollyal fogadják a hősöket.*
- Senki sem hozott még ekkora áldozatot kis városunkért, szeretném megköszönni, hogy kockáztattátok az életeteket! *mondja egy apró könnycsepp kicsordulásával Lennior, mikor megjelenik mellette Bimbal, az öreg hajós*
- Pihenjetek le, mert egy óra múlva indulunk!
*Biccent a hajók felé, hiszen a mágikus búra a sziget körül is eltűnt, így a mai éjjelt már mindenki Artheniorban töltheti.. Ha bemennek a szobájukban, akkor ezeket találhatják:

Rakori Sulvera 1500 arany
Tania Dolwer 1500 arany
Dalavesta Eleisa 1500 arany
Balin Weave 1300 arany
Chothal Narral 1100 arany
Mylene Zestia 900 arany
Torr Wyrad 700 arany.

Ezt mindenki a sajátjának tudhatja, amolyan ellenszolgáltatásképpen. Egy órájuk van nagyjából készülődni, hiszen Bimbal nem akarja húzni az időt, s egy pár társával végleg el akarnak tűnni a sziget fogságából. Mikor már mindenki - akik a városban maradtak, tehát Caith és társai is - fent vannak a hajón, akkor a reggeli lágy napsugarakkal indulnak meg vissza Arthenior felé, egy igen szokatlan és hosszadalmas kalandot hagyva maguk mögött..*


197. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-09 12:55:58
 ÚJ
>Mylene Zestia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*Nemigen nőtt a bátorsága, ahogyan a csapatban haladt előre, majdnem leghátul, de már nem volt visszaút. Nem is akart menekülni. Ez a görcsös érzése szerencsére elmúlt, de a félelme nem. Már-már szinte megszokta, hogy ott lappang benne, csendesen kavarogva, teljesen éberen tartva, figyelmét meghagyva. Lehet, hogy ha nem lenne, akkor kissé elvarázsolt állapotban fogadná azt, ahogy most kinéz. Ideiglenes teste még mindig szokatlan, és idegen számára. Inkább érzi azt, hogy lelke átköltött a sellőtestbe, az övé pedig, valahol mozdulatlanul pihen és vár arra, hogy visszatérjen. Őrült egy gondolatmenet.
Meg is rázza a fejét, hogy ne erre koncentráljon, hanem arra, ami előttük pihen, hever. A járat sajátosságait, és jelenlegi társait figyelte, követte, néma csendben. Tudta, hogy nemigen kellene hangzavart csapnia, kérdezősködnie. Így, mikor a csapat megállt, nyakát nyújtogatva meredt előre, hogy mi is az, amit látniuk kell. Nem látott sok mindent, de a lényeget igen. A mágust, és a kör egy apró szeletét, melynek közepében foglalt helyet. Szemöldökét felvonva figyelte, hogy mit csinál, mi az, ami történik, majd felhangzó hangjára rezzen össze kissé. Figyelmesen hallgatva figyeli a szavakat, majd azokat, akik előrébb indulnak. Közelebb merészkedve lesz figyelmes a kövekre, a kör tartópilléreire – ha lehet így nevezni őket. Az őrség említésére szorul össze kissé gyomra, hogy ez azt jelenti, ha maradnak, számíthatnak harcra. Viszont ahogy a többiek sem, úgy ő sem mozdul el onnan, inkább újfent a kristályok felé tekint. Egyet elsodornak, egyet pedig feldöntenek. Ezzel már számára is világossá vált, hogy mik azok, és, hogy mit kell tenniük velük. De ő mégis miben tudna segíteni? Fegyvere nincs, így hasonlóan a másikhoz, ő is követ ragad a kezébe. Egy apró mosollyal pillant az előbbi dobálóra, majd, követve a példáját – és felhasználva az íjászatban gyakorolt célzó képességét, kezét megemelve, a még álló kristály irányába mozdul, majd megcélozva dönti fel, ahogyan nemrég a szőke nő is. Felszusszanva húzóik hátrébb, de szemei körbe-körbe pásztáznak, hiszen ha eddig nem is, de most szinte biztos, hogy azok a bizonyos őrök, vagy a mágus lép valamit ellenük. Egyre nő benne a feszültség, de igyekszik nyugodt maradni – valamilyen szinten.*


196. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-08 16:04:21
 ÚJ
>Dalavesta Eleisa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

* Csalódásként éri, hogy csak egy bejárat van, mivel így csak egy irányból tudnak a mágusra támadni. Az is fura, hogy nem őrzik a bejáratot, hiszen mégis egy olyan nagy erejű mágusról van szó, aki egy egész emberi-sellő hadsereget állított fel egy a „sellővilágtól” szinte elzárt építményből.
A bejárat előtt nem sokkal felvesz két éles, kicsi követ és elindul az épület belseje felé. A járat van ahol szűk, ezért arrébb kell gurítania pár nagyobb követ, és van ahol kényelmesen tágas. Ahogy egyre beljebb halad, a járat kitágul, így hárman is elférnek az első sorban. *
~ Mit kap azért, hogy ezt csinálja? ~
* Csöndben van, egy darabig nézi, ahogy a mágus lebeg, majd amikor a mágus fenyegetőzve megszólal, a jobb szemöldöke felfut a homlokára. *
~ Férgek? ~
* Szemügyre veszi a gömböt, amiben a mágus lebeg majd a kristályokat is, amik tartják a gömböt. Az egyik kavicsot, amit felvett a bejárat előtt olyan erővel dobja el, hogy az egyik kristályt tartó kehely felborul, aztán várja, hogy ezek után mi fog történni. *


195. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-08 11:23:36
 ÚJ
>Tania Dolwer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

//A Sellőzátony//

* Már épp indulna vissza a mágushoz, mikor hirtelen valaki befogja a száját és betaszítja az egyik ház ajtaján. Az erős lökés miatt nem tudja megtartani az egyensúlyát, így a földön landol. A támadója hangját hallva azonban rögtön felpattan.*
~ Imberragh~
* Egy pillanat alatt fel tudja mérni a helyzetet, így még épp időben ugrik el a felé lendített kalapács útjából, miközben szemével a lehetséges menekülési útvonalakat keresi. Sajnos az egyetlen ilyen út az ajtón át vezet, de azt nem tudja megközelíteni az óriás miatt. Kénytelen lesz felvenni a harcot. De vajon legyőzhet-e egy nála kétszer nagyobb ellenfelet? Eközben az "ellenfél" újra felé suhint a kalapáccsal, majd még egyszer, és még egyszer.. Tanianak esélye sincs kárt tenni a másikban, mivel mozgásban kell maradnia a folyamatos támadások miatt. Ám szerencséje van: az egyik ütés olyan erősre sikeredik, hogy a kalapács feje beszorul a padlóba ütött lyukba, így esélyt kap az ellentámadásra. Gyorsan körbe pillant, és szeme meg is akad egy zöld folyadékot rejtő üvegen. Nem tudja mi lehet a palackban, de nem is érdekli. Lekapja a polcról és egy erőteljes mozdulattal a kapitány fejéhez vágja. Ugyan nagyon súlyos sérülést nem tud vele okozni, hiszen az óriások igen strapabírók, viszont egy kellemetlen fejfájás is elég.. És talán még a zöld folyadéknak is van valami hatása. Ám hamar elbízta magát, amint az üveg a férfi fejéhez ér az elengedi a kalapácsot és kezét a hölgy felé lendíti, aki csak későn veszi észre a veszély. A hatalmas tenyér nagyot csattan az arcán. Az ütés hatására hátra esik, ledönti a mögötte lévő polcot és ismét a földön találja magát. A polcról több apró kacat is lehullik, köztük egy teli kosár, mely szögekkel teríti be a padlót.
Tania hallja, hogy Imberragh egyre közelebb ér hozzá -úgy látszik kalapácsát hátra hagyta és puszta kézzel akarja megölni a nőt-, így gyorsan ki kell találnia valamit. Arcával a padló felé fordul, majd egy pillanat múlva erős rántást érez a fején, mivel az kalóz a hajánál fogva állítja talpra.*
- Akarsz valamit mondani az utolsó szó jogán?
* Kérdi vészjósló mosollyal az arcán.*
- Dögölj meg!
* Válaszolja a hölgy ugyan olyan arckifejezéssel, majd elvigyorodik és a másik láthatja, hogy a nyelvén megcsillan valami.*
- Mi a..?
* Nem tudja befejezni a kérdést, mivel a két szög, ami eddig a hölgyemény szájában rejtőzött a férfi két szemében landol.*
- Rohadt némber!
* Üvölti az óriás, és mindkét kezével a szeméhez kap, így Tania kiszabadul a szorításból. Hangtalanul megkerüli a férfit, miközben könnyedén kitér a hadonászó kezek elöl, majd kardját kivonva a hátába kerül. Még elereszt egy elégedett mosolyt, majd a pengét belevágja a másik hátába úgy, hogy a hegye a hasból bukkan elő. A hatalmas test megremeg, majd lassan előredől és lecsúszik a kardról. A hölgy letörli a gyöngyöző izzadságcseppeket a homlokáról, majd a fegyverét is megtisztítja és elindul az ajtó felé.*


194. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-07 15:45:04
 ÚJ
>Balin Weave avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*Balint teljes csöndben úszik a többiek mellett. A barlang meglepően tágas, szinte már már félelemet keltő. A jós gyors uszonycsapásokkal halad előre, mígnem meg nem érkeznek a varázsló rejtekhelyére. A mágus (aki egyáltalán nem sellő kinézetű) nagy koncentráció közepette fogadja őket, de láthatóan nem szentel nekik túl nagy figyelmet. Még észre sem veszi, hogy nem közéjük tartoznak a vendégek, így a meglepetés is az oldalukon áll. Balin ismeri a mágia veszélyes oldalát, így nem merészkedik közel a körhöz. Hagyja, hogy a sötételf nő végezze el a munkát, aki pár pillanat múlva uszonyával az egyik kristály felé csap. A férfi maga elé húzza kezeit, várva, hogy az állítólagos őrök előtűnjenek. Ha harcolni kell, ő készen áll.*


193. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-04 16:28:59
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*Mikor meglátja, hogy Eleisa tör legelőre a mosoly akarata nélkül kúszik arcára. Az érzés, hogy a hölgyemény tudatlanul minden óvatosság nélkül tör előre, mámorosan járja át a szívét. ~Bár ha megölné a mágus, akkor nekem nem jutna a kis szőke kínzásának élvezetéből ~ Azonban ez se zavarná nagyon, hisz ha a bent lévő megöli, akkor Rakorinak eggyel kevesebb gondja van. Harmadikként tör előre a keskeny lyukba, melyen épphogy csak átfér. Bent elfogja az undor melyet a gonosz erőt sugárzó egyén vált ki belőle. ~Lebeg.~ És ez idegesíti a legjobban, hisz ismét egy undorító a természettel ellenszenves történéssel áll szemben. És ami a legjobban meglepi az az, hogy nincs is lába a kis féregnek. A fenyegetésre nem reagál, hanem lassan hangtalanul ússza körbe a mágikus kört. Eszébe jut, hogyha egy dobótőrrel megcélozná, akkor hamar vége lenne ennek az egésznek, de ezektől kitelik, hogy valami furcsa búra védi őket. A kristályok elég értékesnek tűnnek és talán sok pénzt hozhatnának. Kedvence egy fekete szépség mely úgy csillog, mintha a halál lovának lélektükre lenne. Ekkor hasít belé újra a tudat és a fájdalom, hogy elveszítette egyik hasonló szépségét. A düh fejében kezd a tetőfokára hágni és meg akarja semmisíteni a kristályt. Ám ekkor újabb fenyegetés hagyja el a mágus száját. Erre felemeli a fejét és felkészül rá, hogy megtámadhatják. Már nyúl a kőhöz mikor eszébe jut annak lehetséges veszélyes mivolta. Ezért inkább uszonyát lendíti és elsodorja a követ tartó kelyhet.*


192. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-02 22:08:18
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

// Fentiek - Mogirs kiírva //
*Chothal mondhatni a járkáló kolosszus, s mivel a csapat minden tagja jó ötletnek tartja Tania tervét, legalábbis használhatónak vélik, ezért hát az ork ki is pattan az egyik házalj mögül, majd egy hangos ordítással jelez a sellők felé. Egy kisebb csoport azonnal hátrapillant, ám mivel a férfi gyorsan vissza is siet a mágus felé, ezért az ellenségnek nincs sok ideje szemügyre venni, így megindulnak a csapda felé. Ám mikor Tania olyan helyre kerül, ahol egy kis ideig is egyedül van, váratlanul valaki befogja a száját, s az egyik ház mögé rántja, majd belöki egy ajtón. A lökés eléggé erősre sikeredik, így a hölgy könnyedén a földön landolhat! Annak viszont örülhet, hogy terve sikerrel járt, ugyanis a sellők kiáltozása oda is elhallatszik, mely arra utal, hogy bementek a csapdába! Ám örömre nincs sok ideje, hiszen Imberragh maga áll vele szemben vérfagyasztó mosollyal az arcán!*
- Szólítottál?
*Azzal előrántja hatalmas kalapácsát, s már indul meg Tania felé. Tény, hogy az óriás sokkal nagyobb nála, s erősebb is, ám a hölgynek azért van pár tulajdonsága, mellyel akár felül is kerekedhet a férfin. Az egyik ilyen, hogy jóval kisebb nála, így egy ügyes mozdulattal akár a lába közt is át tudna ugrani, s mivel Imberragh méretéből adódóan sokkal lassabb nála, s nehezebben is mozog, ezért ezt az előnyt is ki lehet használni. Emellett talán a szobának is akadnak előnyei.. Például a laza tartógerendák az alacsonyabb plafonon, vagy a szöggel teli kis kosár a polcon, esetleg az a zöldes lötty, mely mellette pihen egy pókhálós üvegben - ki tudja, mi van benne, talán nem lenne jó, ha a szembe kerülne.. Tania sajnos nem menekülhet, ha erővel nem is, de az eszével és az ügyességével képes lehet legyőzni a kalózkapitányt..
Eközben odakint Mogirs az egyik sellőtől kap egy erős ütést, minek következtében elájul, így a mágus kénytelen bevinni az egyik házba, ahol ideiglenesen lefekteti az egyik ágyra. A csuklyás innentől egyedül is előre tud törni - kénytelen is , hiszen Chothal ott marad Mogirs mellett, a hölgyemény pedig eltűnt..*

// Lentiek //
*A társaság érthetően nem éppen a legbátrabb, viszont sokak meglepetésére Eleisa az, aki elsőként indul a lyukba. Még anno a kikötőben is eléggé nagy bátorságot mutatott, s úgy látszik, hogy ez a víz alatt sem vész el. Őt követi Balin, kinek nagy gyorsasága talán még jól is jöhet majd a második helyen. Mögöttük megy Rakori, kinek ereje szintén nagyon hasznos, ha majd előre kell törni. Mögöttük halad Mylene, aki könnyen segíthet majd Rakorinak, emellett a leghátul levő Torrnak is, aki a hátukat kénytelen védeni.
A sziklaépítmény elsőre kisebbnek tűnhet, ám a látvány csalhat, hiszen belül jóval hosszabb, mint azt elsőre láthatták. Eléggé veszélyes helyzet áll előttük, főleg Eleisa előtt, aki vezeti a sort.. Nem árt halkabbra venni innentől a hangerőt, hiszen nem tudni, mivel találják magukat szembe. A befelé vezető járat néhol eléggé szűk, ám a legvégén jobban kitágul, így a hölgy bekukucskálhat. Szokatlan látvány tárulhat a szeme elé, hiszen a mágus valóban bent van, ám láthatóan egy mágikus kör közepén csücsül - pontosabban lebeg -, szokatlan módon nem uszonnyal, hanem nagyon is élethű lábakkal. Elsőre úgy tűnik, mintha egy sötételffel lenne dolguk.. Aki váratlanul megszólal..*
- Nem megmondtam, hogy ne zavarjatok? Ha megszakad a kör, vagy elmozdulok, akkor visszaváltoznak.. Milliószor elmagyaráztam nektek, ti férgek pedig itt rontjátok a levegőt, takarodjatok innen, de tüstént!
*Szemei csukva vannak, s szokatlanul még mindig ugyanúgy lebeg, mint eddig, mintha mi sem történt volna. Jobban szemügyre véve a mágikus kört, észrevehetik, hogy öt ponton egy kehelyben valamiféle kristály pihen, s ezek alkotják a kört. Nem tudni, milyen hatása van, ha hozzáérnek, de talán ez lehet a kulcs.. Micsoda véletlen, a kis társaság is öt fős! *
- Utoljára szólok, és legközelebb az őreim fognak innen eltakarítani titeket! Mit nem lehet azon érteni, hogy koncentrálnom kell?!
*Kiált fel hirtelen ismét a mágus, aki még mindig nem nyitja ki szemeit, viszont egy hasznos információval gyarapodott a társaság, még pedig azzal, hogy valahol vannak őrök a szoba keretein belül.. Ám sehol sem lehet őket látni. Talán valami mágikus fal lehet, amely megakadályozza a behatolókat, s ha ezt átlépik, akkor jelennek meg? Ki tudja.. Tény, hogy gyanús lehet a helyzet, hogy egy ekkora kaliberű varázslat fenntartásakor szinte semmi védelme nincs a mágusnak.. Annyi biztos, hogy a kristálynak tűnő kövek tartják a kört a mágus körül, s az is biztos, hogy őrök is jelen vannak valahol..*


191. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-02 20:41:36
 ÚJ
>Torr Wyrad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

// A Sellőzátony //

*Követi Eleisát az alagutak hálóján át, közben végig arra figyel, hogy hol jártak már, és hol nem.Persze ezt a lány módszere bőven könnyebbé teszi.Egy kis bolyongás után meglepő látvány tárul szemei elé.
Az általa megmentett sellőlány, és egy másik, szintén félhal férfi raboskodik egy ketreccel, és az alján lévő pocsolyából merítik utolsó erejüket.Ahogy közelebb érnek, mintha hozzájuk akarnának szólni, de csak fuldokló hang tör ki szájukon.Azt viszont észreveszi, hogy a férfi Eleisával, míg a lány vele szimpatizál.Mondjuk van is oka rá...Amint útitársa átadja a sellőnek a tőrt, erős rengések rázzák meg a barlangot, és emelkedni kezd a vízszint.A rabok egy vascsőre mutogatnak, ám Torr habozik, így Eleisa veszi át az irányítást.A lakat hamar lekerül, és hamarosan mély levegő után kénytelenek a víz alá merülni.Őszintén reménykedik abban, hogy kijutnak élve, a fulladásos halál nem tartozik bele a "Szeretnék így meghalni" vágyai közé...
Ám ekkor újabb alakok bukkannak fel, mégpedig szintén sellők!
Ám ezek mások.Nehezen ugyan, de felismerni véli a fogadóban látott személyeket, akik hamar egy flaskát nyomnak kezébe, benne valami furcsa löttyel, és nagyon úgy tűnik, hogy nincs más választása, mint lehúzni amazokat.Nagy nehezen lenyeli a finomnak nem nevezhető löttyöt.
Először nem érez semmit, aztán furcsa, szinte felfoghatatlan dolog történik vele.Lábai lassan összenőnek, és a víz alatt is úgy lélegzik, mintha csak a réten sétálna...Lassan kialakuló uszonya fekete színben testesül meg, ám egyáltalán nem fényes.Felsőteste fedetlen marad, ám kezeire bokszer szerűen vaskos, éles pikkelyek nőnek, szintén fekete színben.Elég furcsán néz ki őszintén megvallva, és a többieken végigtekintve mélyet sóhajt.De hát nem a kinézet a lényeg, tartja a mondás.*
-Fantasztikus...
*Motyogja magában, miközben végignézi saját, és Eleisa átváltozását is.Csak ámul-bámul, ám hamarosan kivezetik a csatornából őket, és elindulnak a kékségben.Hamarosan egy csodálatos víz alatti világ tárul a szeme elé, amivel nem tud betelni...És ő még azt hitte, hogy minden szépet látott már!
Hamarosan egy bejárathoz érnek, ahol pár őr igencsak ellenszenvesen megindul feléjük.Hamarosan harc bontakozik ki, amiből ő kimarad.Valami azt súgja neki, jobb ha későbbre tartogatja erejét.Ha esetleg felé löknek valakit, azt készségesen visszaküldi a feladónak.
Az egyik társuk fél szemére megsérül, és nem úgy tűnik, hogy gyógyítható lenne.Mérhetetlenül sajnálja, de úgy tűnik, nem nagyon érdekli a nőt az eset.Ahogy alakul a sorrend úgy követi a többieket.Még nem állt össze neki a kép, hogy mi is ez az egész, ami vele történik, de hát ő akarta a kalandot...
Megkapta.*


190. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-01 23:42:43
 ÚJ
>Mylene Zestia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56

Játékstílus: Szelíd

//A sellőzátony//

*Az üvegcse megjelenése ujjai közt, igencsak meglepi. Ugyan nemigen tudja, mit tegyen vele, mégis, egyhamar érzi meg szájában a kellemetlen ízt, amit eddig a fiola magában rejtett. Az álváltozás teljesen lesokkolja, hang nem jön ki a torkán, csak mereven bámulja új „végtagját” és sipákolva kap a levegő után, amint teljességben átalakul odabent is.
A vízbe érkezve lélegzik fel, és a helyzetet felmérve, még mindig igen sokkos állapotban van. Ahogy a felszínen sem tudott sok mindent tenni, így a víz alatt sem érzi magabiztosnak magát. Vörös tincsei arca körül lebegnek, tekintete némi riadtságot tükröz. Meghúzza magát, háttérbe vonul, ahonnan csendesen figyeli a kialakult csatát. A vér látványa, mely szét-szétoszlik egyesek körül, arra kényszeríti, hogy összeszorított szemekkel kapja el a tekintetét a helyszínről, és, bár dühösen érzi, de jelenleg „rangjához” méltóan viselkedik. Dühösen szusszan csak, vagyis valami olyasmit tesz, és közelebb húzódik az ismerősebb arcokhoz, amint látja, hogy nem kell a közvetlen életveszély miatt aggódnia. Tekintetével a férfit keresi, kutatja, majd megpillantva nyugtázza, hogy egyben van, életben van. Tehetetlensége nem múlik ugyan, ahogyan közelebb úszik a kisebb csapathoz, akik Balin-t méltatják, és meghúzza magát mellettük. Nemigen tudja, mit kellene tennie, de mégsem akar egyedül maradni, lemaradni hátul, és várni, hogy valami történjen vele. A szavakra csak aprót mosolyog, de nem szól semmit. A lány pillantását elkapva mered rá kissé megszeppentem, majd szemeit lesütve figyel maga elé, és sóhajt. Nem érti a pillantást, nem érti, hogy miért tekintett így rá, hiszen nincs semmi olyan szándéka, vagy nem is volt olyan tette, amiért kiérdemelné ezt. De túllép rajta, nem törődik vele, csak kicsit közelebb úszik Balinhoz, mutatva, hogy nem tűnt el, nem menekült el, még ha jelenleg haragszik rá, vagy épp már nemigen érdekli, hogy ott van-e.*
- Nem tudok mást mondani mint ő de.. tényleg vigyázz magadra. * ő ugyan nem simítja meg, nem nyúl felé, csak a szokásos mosolyával figyeli, miközben visszahúzódik a háttérbe, és a sor végére húzódva követi őket, figyelmesen tekintve előre, és a járathoz követve őket, kissé elfogja a félelem, de rőt vesz magán, és nem megtorpanva, menekülve követi a sort.*


189. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-01 22:50:21
 ÚJ
>Balin Weave avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

*Balint elégedett farokcsapássokkal nyugtázza ellenfele süllyedését. Nem tudja, hogy megölte-e a férfit, de a lényeg az, hogy többé nem áll útjukba az uszonyos. Láthatóan nem minden társa bánt el veszteség nélkül a rájuk szabott őrökkel: az éjjelf nő, akit mondhatni rendesen felfegyverezett a varázsital, elvesztette egyik szemét. Balin talán meg el-el tudná látni a sebet a felszínen, azonban a víz alatt sem idejük, sem pedig felszerelésük nincs ehhez. Némán biccent a segítő sellők szavaira, majd egy sokatmondó pillantást vet a vöröshajú hableányra, aki közelebb áll a szívéhez mint bármelyik másik. Balin gyorsan úszik egy-két kört a sziklák között, közben pedig felmarkol egy élesebb kődarabot. Alig ökölnagyságú a kőszerszám, azonban biztosan jó használatot fog tenni a varázsló ellen. Amint a félelmetes külsejű társuk megtalálta a bejáratot, a férfi nem habozik, és rögtön odasiet. Előre engedi a szépséges és bátor hableányt, hiszen ha a varázsló egy kicsit is hasonlít az őrökre, akkor ő is habozni fog a támadással. És a harcban minden nyert perc életeket menthet.*


188. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-01 20:35:39
 ÚJ
>Dalavesta Eleisa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

* Egyedül, az volt a szerencséje, hogy az őr reakció ideje jelentősen lelassult, így elkerülte a különböző sérüléseket. Hogy milyen okból, azt nem tudja. Persze, valamilyen fegyverrel könnyebb lett volna eltűntetni az útból a sellőt. De a banyánál nem igazán számított arra, hogy valaki belöki őket a kútba így nem fegyverkezett fel, egyedül két darab tőr volt nála a ruhája takarásában, egyiket Torrnak, a másikat a sellőnek adta, hogy írjon a földre és az ott is maradt. Visszamenni érte fölösleges időpazarlás.
Amikor az őr teste a tenger aljára hullik, megsajnálja, de nem foglalkozik vele. Amikor a társai felé pillant, örömmel tapasztalja, hogy ők szintén végeztek az ellenfelükkel. Amikor meghallja Rakori mondatát, a nő szemére pillant és elborzad.
~ Biztos. hogy valamelyik segítőkész sellő orvosolni tudná a szem problémát. ~
* Gondolja. Tovább úsznak, majd megállnak egy nagyobb szikla mögött ahol az eredeti sellők magyaráznak egy darabig a mágus búvóhelyéről és mindenki a nagy szikla építményen kezd keresni egy olyan rést, ahol bejuthatnának a mágushoz. Rakori hamar meg találja és jelzi is. Ha senki nem vállalkozik arra a feladatra hogy, elsőként elinduljon a mágushoz vezető úton, akkor elindul ő. *


187. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-01 13:48:14
 ÚJ
>Tania Dolwer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

//A Sellőzátony//

* Amíg a mágus a sellőkkel hadakozik szemügyre veszi a sérülését.*
~ Nem is olyan vészes.~
* Jegyzi meg magában. Úgy tűnik nagyobb volt az ijedelem, mint a baj. A szálkákból készült fegyver csupán egy nagyobb karcolást ejtett a lábán, így a kötözés is feleslegesnek bizonyul. De a szokás nagy úr, megszokta, hogyha sérülést szerez, akkor azt el kell látni..
Míg a lábával van elfoglalva a többiek sikeresen harcképtelenné teszik a maradék sellőt, így hamarosan újra mozgásban vannak. Néhány perc, és sikerül a horda mögé kerülniük. Tania, a férfi tervét hallva ugyan elhúzza a száját, de bólint. Nem hitte, hogy a kardján kívül az eszére is szüksége lesz. Miközben haladnak előre próbál valami használható ötletet kitalálni, de nem nagyon sikerül neki. A gondolkodás sosem volt az erőssége.. Néha vet egy pillantást Chothalra és Mogirsra is, hátha ők több szerencsével járnak ezen a téren. És ekkor beugrik neki valami. Nem egy nagy ötlet és a siker sem garantált.. Sőt! De ennyire telik tőle. Fejét a férfiak felé fordítja jelezve, hogy neki lenne egy ötlete. Ha azok megállnak gyorsan felvázolja.*
- Nos, az lenne a lényeg, hogy te.. * fejével az ork felé bök* eljátszhatnád az óriást. Messziről nem fogják kiszúrni a faji eltérést és ha elég naivak, hogy elhiggyék, hogy ki tudott szökni, akkor valószínűleg egy kisebb csoport indulna csak meg, amolyan ellenőrzésképpen. Ha ügyesek vagyunk, akkor egész a mágusig el tudjuk csalni őket. Ha nem, akkor újabb közelharc lesz.
* Von vállat egyhangúan. Ezzel be is fejezi a beszédet és némán várja a reakciókat. Ha semleges, esetleg pozitív visszajelzést kap int Chothal felé hogy induljon, majd megpróbálja túlkiabálna a sellők kántálását.*
- Imberragh!
* Majd ő is a másik nyomába szegődik.*


186. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-27 18:33:54
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //

*Az őr ütései melyek eltalálják testét elégerősek, és e mögött Rakori erős harcképzettséget sejt. Így már a harc elején sejti, hogy nem lesz könnyű dolga a sellőjével. Akármilyen súlyosnak látja először az ütéseket, azok mégse érintik olyan fájdalmasan, azonban ha Ő üti meg az őrt, az kényes fintort vágva valami jajongásfélét ad ki. Eme jajongások hallatán a nő mindig egy egy gonosz vigyort ereszt meg a támadója felé. Ez az a kíméletlen és dühítő vicsorítás ami bárkit felidegesít hisz a tökéletes önbizalom és erőnlét jele. És ez nem is hazugság, hisz Rakori tökéletesen tudja, hogy mennyire ki van képezve a harcra, de senki sem tökéletes így az az ütés amit szánt szándékkal beenged, hogy elérje a sellő uszonyát túl erős és túl kényes ponton érinti. Lélektükrébe fájdalom terjed szét és homályosan kezd látni. Megrázza a fejét, hátha elmúlik, de a homályosság nem tágít. Bosszúéhesen veti magát bele újra a kis csatába, hisz a kútsötét szeme az egyik legkedvesebb testrésze, hisz azt tükrözi ami ellepi a lelkét. És most éktelenül csúnya bevérzések csúfítják, ez pedig bosszút kíván. Az őr meg is kapja azt és az oldalába fúródik Rakori uszonyának egyik tüskéje. Amint a test látszólag élettelenül kezd alásüllyedni a fekete mélységnek, a nő szemét tapogatva egy elégedett mosolyt küld felé. Épp megszeretné nézni, hogy hol is tartanak a társai mikor látómeze igencsak lecsökken. Csak a felét látja annak amit eddig teljes panorámában figyelhetett. Kicsit meghökken ettől, bár ebbe a fájdalom is közrejátszik, mely kibírhatatlanul terjed szét a szeme környékén. Ez felettébb felháborítja nőszemélyünket, de hirtelen az az érzékeit felbolydító szín kúszik megmaradt látóterébe, ami mindig kéjmámorként hat rá. A vér lassan terjed szét arca körül, és még néhány szemgolyócafat és társul hozzá. Lassan szeméhez nyúl, nem szeretné elkapkodni a felismerést, hogy azok a darabkák a saját darabkái, melyekkel látni soha többet nem fog. Mikor ujjai megpróbálják érinteni szemét, nem találnak ott semmit, de lassan beljebb hatolnak és már csak a golyócska hűlt helyét tapogatják. Rakori arcára ráfogy a mosoly és egyben az agya is lefagy egy időre. Fejében csak egy mondat kering körbe-körbe ~Nyugalom, ne mutass félelmet, azt megérik és széttépnek. Nyugalom, nyugalom...~ Erre tanították abban a mocskos táborban és amint agya újra életképes, lenyugszik és újra felméri ujjacskáival a szem hűlt helyét. A látvány valószínűleg elég bizarr lehet, hisz nem mindennap látni a saját szemüregében kutakodó nőt.*
-Hát fiúk, lányok remélem tud valaki varrni közületek, mert nem szeretném ezt a lyukacskát nyitva hagyni.-*Közli teljes komolysággal és a hangjában nincs semmi olyan rezgés mely a pánikra utalna. Lassan csillapodik fájdalma, de még sokáig lüktetni fog a hely. Letép egy újabb barnás hínárt és eltakarja vele szemének üregét. Ekkor már végeznek társai a két megmaradt őrrel és továbbindulnak. Ismét hablatyolnak valamit a kis teremtések, de ezt megint nem hallja, mert a fülével csak színtiszta dübörgést hall, mely csakis a szívéé lehet, és valószínűleg és seb miatt túl van terhelve kicsit, mert a vérzés a vízben nem fog elállni. Ez miatt egy kicsit aggódik, hogy talán nem jut ki időben és vagy elvérzik vagy megfullad. Amint észreveszi, hogy társai keresnek valamit, feltehetőleg a bejáratot. Amiért egyik szeme elveszett a másik, mintha extra üzemmódba kapcsolt volna és élesebben látna vele. Hamar megtalálja a szűk rést.*
-Itt van a kicsi mágusunk odújának ajtaja.-*Tájékoztatja a többieket. Elsőnek esze ágában sincs bemenni, mivel az ilyen mágusfélék elég őrültek lehetnek, főleg ha sellőkkel akar elfoglalni egy szigetet. Majd olyan harmadiknak bepréseli magát a járaton, és akkor megállapítja, hogy miként ölhető meg az aljas dög.*


185. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-24 21:00:07
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //

// Fentiek //
*A szárazföldön egyértelműen a felszíni lények vannak előnyben, s hiába nőtt lábuk a sellőknek, az ő bőrük ettől függetlenül még mindig sokkal gyengébb, mint az embereknek. Elvégre a víz alatt nincsenek kitéve akkora kockázatnak, s mivel nem levegőn élnek, így a bőrük sokkal puhább, ezért is van az, hogy ami őket felsérti, az az embereknek talán csak egy karcolás. Így bár az egyik sellő furcsa fegyverével szépen megsuhintotta Tania lábát, viszont az a nem éppen erős halszálkáknak köszönhetően nem okoz nagy sérülést, sőt, még kissé meg is görbül! Mikor a hölgyemény keresztüldöfi a nő hasát, szinte meg sem kell erőltetni magát ahhoz, hogy átszúrja, hiszen nagyon könnyedén hatol át rajta, épp úgy, ahogy a férfi fejét is nagyon könnyen tudja elválasztani a nyakától. Nem csak bőrük, de csontjaik is sokkal gyengébbek, mint a felszínieké.
A mágus eközben vagy tíz sellőnek veszi életét a távolból, hiszen ő hegyes jégnyilakat lő ki kezéből, fejre vagy tüdőre célozva. Chothal és Mogirs is sikeresen veszi az akadályokat kisebb, nagyobb sérülések árán, ám a sellőhorda nyugati felének maradványát sikerült megölniük.*
- Túl gyorsan haladnak! *kiált maga mögé a mágus, amikor odalép a tengerhez, s hatalmasakat kortyol belőle* Ebben a tempóban én se fogom bírni, kiszárít teljesen a mágia! *bár nem éppen célszerű tengervizet inni, ám az ő szervezete ketté tudja választani a vizet* Talán így jobb is, ha hátulról kerítjük be őket!
*Azzal gyors tempóban megindul felfelé, s hamarosan az egész társaság ismételten hallja a kalózkapitány nevének kántálását. Pár percen belül ismét elérik a sellőhorda végét, ekkor pedig a mágus bevonul az egyik ház mögé.*
- A terv a következő. *szól a csuklyás* Én csinálok ide egy csapdát *mutat tőlük nem messze a homokra egy nagyobb körben* Nektek az lenne a feladatotok, hogy valamennyit idecsaltok, a csapda pedig bezárja őket egy időre. *ekkor kifelé pillant* Nincsenek éppen közel, de máshova nem tudok elrejtőzni, mert az ige elmondása nem éppen egy pillanat. Szóval menjetek, s csaljátok erre őket!
*Pillant nagy szemeivel Tania felé, majd int nekik, hogy siessenek. Ha megindulnak felfelé, akkor láthatják a horda hátsó felét, viszont elbújni nem igazán tudnak, maximum egyenként tudnak egy-egy kis takarásba félig-meddig bebújni, de ennyi. A horda vége úgy nagyjából tíz, tizenöt főt ölelhet magába, így ennyit kell valamilyen trükkel elcsalni. Nem biztos, hogy ez egyszerű lesz, hiszen a banda célja a város belsejébe hatolni, ahol Imberraghot is fogva tartják, az pedig, hogy páran vannak mögöttük, nem biztos, hogy olyan nagy erejű szempont, hogy csak úgy visszaforduljanak.. Így kreatívnak kell lenniük!*

// Lentiek //
*Úgy látszik, hogy akinek eleve a vérében van az ölés, az a víz alatt sem marad alul. Talán a mágia felerősítette a belső ösztönöket, ezért is válhatott Rakori tényleg igazi "csatasellővé", s tulajdonságai sem maradtak épp a háttérben. Ő pont a legerősebbik őrt fogja ki, kinek jópár ütése be is talál, ám számításba véve a tényt, hogy attól, mert sellővé vált a társaság, bőrük állaga nem változott, így az ütéseket sokkal jobban bírják, ezért sem tud az őr akkora fájdalmat okozni az éjelfnek. Egyik ütése túl jóra is sikeredik még azelőtt, mielőtt a hölgy felhasítaná uszonyát, hiszen az arcának az egyik felére mért, egyik szemének a bevérzését okozza. Mikor uszonya sebződik, ordít egy nagyot, s dühösen ront a hölgy felé, aki jó taktikával hamarosan a halálba kergeti az ellenséget. Amint a tüskék oldalába fúródnak, nagy vérköd kezdi körbeölelni a férfit, s úgy néz ki, hogy a lefelé süllyedő élettelen teste örökre ott fog maradni.. Ekkor viszont váratlan dolog történik, s oly hirtelen történik az egész, hogy Rakori alig foghatja fel: csak egy a szeme felé repülő apró követ láthat, ami pillanatokon belül hatalmas fájdalmat eredményezhet, melynek jelei apró kis darabokban ott kezdenek úszkálni egy újabb kis vérköddel Rakori arca körül. Az őr még egy utolsó erejével ugyanis olyan erősen dobta meg a hölgy szemét egy éles kaviccsal, hogy az azonnal összezúzta, s olyannyira megroncsolódott, hogy egyik szemének maradványai ott úszkálnak az éjelf feje mellett...
Balin már sokkal gyorsabb, mint társai, sőt, még azt is meglehetne kockáztatni, hogy az igazi sellőknél is nagyobb gyorsaságra tett szert. A felé közeledő őr ökle könnyedén siklik el a jós feje mellett, s olyannyira meglepi a szeme felé közeledő kéz, hogy hirtelen nem is tud védekezni, ezért is sikeredik olyan jóra Balin támadása, hogy az ellenfél egy jó ideig nem képes látni. Ám ha ez még nem lenne elég, akkor a nyakára mért ütés bár nem azonnal, de hamarosan kifejti hatását, ugyanis bénulva rogyik a homokba. Meghalni ugyan nem halt meg, de a sérülései nagyon is maradandóak.
Eleisa bár testileg nagyjából ugyanolyan, mint Arienol, avagy a másik szőkeség, aki Torrt ismeri, ám e hölgy sokkal gyönyörűbb mindegyiküknél! Talán ezért is tántorodik meg úgy a felé igyekvő őr, hiszen a hölgy szépsége teljesen elkápráztatja, mintha egy álombeli tündért látna maga előtt. Be is lassul előtte, ezért is lesz sikeres Eleisa támadása, hiszen a férfi valamiért nem mer nagyot ütni. Mikor pedig mögé kerül, az ellenség reakcióideje olyannyira lecsökken, hogy a hölgy nagyon könnyen tudja megölni.*
- Nem semmi! *szól Arienol, aki megszeppenve marad a háttérben, Balin mögött nem messze*
- Na, pontosan ez kellett ide! *szólal meg a férfi sellő, aki a másik szőkeséget védi* A könnyebb megszólítás végett én Triath vagyok, ő pedig Lannalean. *mondja, miközben már úszik is előre, ám hamarosan meg is állnak egy nagyobb szikla mögött*
- Ott van. *mutat el a vörös hajú Arienol Balin válla mellett egy nagy és magas sziklára* A bejárat igazából nem tudom, hogy hol van, biztosan akad egy kis rés valahol a sziklák közt. Ott tanyázik a mágus.. *azzal kicsit közelebb úszik* Látva, hogy milyen jól harcoltok, mi inkább itt kint maradnánk, szerintem esélyünk sem lenne, s így csak hátráltatnánk titeket. Inkább mi itt őrködünk. *egy kissé féltékenyen pillant Mylene felé, majd Balinhoz úszik* Vigyázz magadra.. *mosolyodik el csodásan, miközben végigsimítja a férfi karját*
- Számításba véve, hogy egy sereg sellőnek lábat tudott varázsolni egy időre, gondolhatjátok, hogy nem éppen gyenge mágusról van szó.
*Biccent Triath, majd kicsit távolabb megy a sziklaépítménytől, őt pedig Arienol és Lannalean is követi. Ha a társaság szemfüles, akkor egy apró kis rést felfedezhet a homokban, mely nagy valószínűséggel a rejtett bejárat lesz. Pár szűkebb kő között ugyan át kell verekedniük magukat, viszont a járat egyszemélyes, így el kell dönteniük, hogy ki megy előre. Ez nem lehet túl könnyű döntés, hiszen erős mágussal van dolguk, s nem tudni, hogy mit csinálna, ha megpillantana egy ismeretlen, idegen, kíváncsi arcot a bejáratnál..*



184. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-23 20:09:32
 ÚJ
>Dalavesta Eleisa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

* Lassú léptekkel elindul az egyik járat felé, remélve, hogy Torr követi. Ahogy halad mindegyik falat megjelöli a tőrével. Szerencséjére, nincsenek olyan jó állapotban a falak, így minden egyes nyíl tökéletesen látszik. Fél órás ide-oda mászkálás után megpillant egy ketrecet benne két sellővel. Zavartan pillant hol Torra, hol a ketrecben lévő sellőkre. Bizonytalan léptekkel körbe járja a ketrecet, majd hirtelen a két sellő felemeli a fejét.
- Te is látod azt, amit én látok?
* Súgja a férfinak, majd alaposan végigméri a két lényt, főleg a férfit. *
~ Micsoda férfi lenne, uszonyok nélkül. ~
* Sóhajt, majd a sellőlányra pillant, aki láthatóan örül Torrnak. Egy darabig nézi őket, majd a sellőférfira emeli a tekintetét és viszonozza annak mosolyát. Amikor a lány elkezd felé kapálózni, hirtelen hátra lép majd rövides gondolkozás után rájön, hogy a tőrért nyúlt a lány ezért bizonytalanul, de átadja neki a tőrt.
Nemsokkal azután, hogy átadta a fegyverét először egy kisebb majd egy nagyobb rengés rázza meg a helyet. A rengéseket halk morgás követi, majd hirtelen a víz emelkedni kezd, és erre reagálva a lények az öreglakatra és egy vascsőre mutogatnak. Torra pillant, ha a fiú előbb cselekszik, akkor hátrébb lép, ha nem akkor nem haboz, felkapja a vascsövet és minden erejét beletéve a csapásokba, elsőre csak meglazítja a lakatot, másodjára leveri, és a sellők kiszabadulnak. Mielőtt a sellőférfi lehúzná a víz alá sikerül nagyobb levegőt vennie, majd feszülten figyel. Amikor megérkezik egy uszonyos társaság, felismeri a ’társainak’ arcát, majd Baltintól megkapja az egyik üvegecskét, aminek tartalmát hamar kiissza. A folyadék ízére, összeszorítja a szemeit, majd amikor felpillant és vesz egy mély levegőt, már nem érzi az a fojtogató érzést, amit a levegő hiánya keltett. Lepillant összenőtt lábaira, apró világoskék színű pikkelyek váltják fel az összenőtt bőrrészt, ami egy szép ívelésű farokban végződik. Melleit fehér kagylók rejtik el, amit gyöngyök hosszú sora fog össze. Amikor érintést érez a kezén, lenéz, majd felpillant és látja, hogy a sellőférfi megfogta a kezét. *
- Ugyan, nem kell meghálálnod.
* Melegen mosolyog a férfira, majd úszni kezd Aienol után és az a látvány, ami a szeme elé tárul, elkápráztatja. Sajnálatos módon ezt a kellemes állapotot félbeszakítja az egyik sellőőr közeledése. Megindul a sellő felé, mely előtt pár méterrel megfordul és a fordulásból lendületet szerezve a farkával oldalba vágja a sellőt, akinek a teste a csapással megegyező irányba vetődik, majd Eleisa pillanatokon belül az őr mögött terem, és egyetlen határozott mozdulattal kitöri a sellő nyakát, kinek a teste élettelenül a tenger aljára hullik. *


183. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-23 13:07:26
 ÚJ
>Nayesh Narkral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Nayesh Narkral elgondolkozva ül az apró kabinban, a tengeren hánykolódó halászcsónakban. Már el is tervezte, hogy végzi ki a két utolsó túlélőt. Mindig is gyűlölte őket. Egyszerű, ostoba, könnyen átverhető emberek. Amíg a szigeten élt ők voltak a bábuk, Nayesh pedig a játékos. Ez most is, utoljára is így lesz. Feláll a sarokból és kilép az apró halászcsónak fedélzetére. Niayn a vitorlát bütyköli, Walyz az apró kormánykereket forgatja. A láthatáron még nem tűnt fel Arthenior kikötője, így a két halász csak a tapasztalatokra hagyatkozhat.
Nayesh már kifeszítette az apró kötelet a hajó hátuljában. Walyz sose tudott úszni, ráadásul néma is, ezért az összes halász lenézte. Ráadásul a lusta, hanyag férfi sose figyelt oda semmire. Egy vékony kötél nem fog feltűnni neki.*
- Walyz, valami gond van a kormánylapáttal. Kérlek nézd meg.
*Szól nyugodt, de aggodalommal teli hangján Nayesh. Walyz mindig is könnyen átejthető volt, mindig megfogadta mások tanácsait. A halászok egyedül óriási ereje miatt kedvelték.
A nagydarab halász dünnyögve hátrasétál.
Niayn csak egy futó pillantást vet kettejükre, és tovább bütyköli az árbocot. Nayesh magában számolja a másodperceket. Abban a pillanatban, amikor számításai szerint Walyznak csobbannia kell a jéghideg vízben, Nayesh óriásit esik egy előre odakészített fadarabban, és hangosan felordít. Niayn rögtön odafordul, és felsegíti, miközben azt mondja, hogy máskor vigyázzon jobban. Tökéletes. Nem hallotta meg a hatalmas test csobbanását. Walyz pedig nem tud kiáltozni. Nayesh elképzeli, hogy mennyire meg lehet lepődve és rémülve az együgyű óriás. A fél-elf feláll, és hátulról odalép a munkát tovább folytató vékony, hosszú, barna hajú halászhoz. Belenéz a vízbe, majd hirtelen felkiált.*
- Niayn, nézd mekkora polip van a vízben. Még soha sem láttam ekkorát!
*Niayn, akit mindig is érdekeltek az extrém méretű fenevadak, rögtön a víz fölé hajol, hogy megnézze az említett állatot.
Amíg fürkészi a vizet, Nayesh nesztelenül előkapja kését, és egy precíz mozdulattal, vigyázva, hogy egy csepp vér se cseppenjen a fedélzetre, elvágja tengerész torkát, majd belelöki a vízbe. A halott Niayn nagyot csobban a vízben.
Nayesh kaján örömmel figyeli az élettelen, még mindig a polip után kutató arcot. Egyikük sem sejtette, hogy meg fognak halni. A játékos és a bábuk. A bábuk se tudják előre, hogy mit tervez velük a játékos.
Tőrét lemossa vízben, majd a két halász minden felszerelését a vízbe dobja, hogy semmi ne utaljon rá, hogy rajta kívül bárki is a hajón tartózkodott.
Miközben a horizonton feltűnik Arthenior kikötője, Nayesh elégedetten odaáll a kormánykerékhez, hogy egyszer és mindenkorra Artheniorban maradjon.*


182. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-20 23:00:45
 ÚJ
>Balin Weave avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*Túl gyorsan történik minden. Még fel sem fogta a látomását, lélegezni is alig van ideje, mikor feltűnik neki, hogy nem is tud levegőt venni. A szer, amit a varázsló adott neki pár pillanat alatt elveszi tőle az emberi test szépségeit, elcserélve őket holmi istentelen tengeri lényére. Nem mintha Balin-t nem tudná lenyűgözni a zöldes uszony, ami derekából nő ki, azonban a lábakat sokkal többre tartja. Rekedt hangon kiált fel, ahogy levegőért kapkod, azonban tudja, hogy ez nem fogja megmenteni. Ijedten a víz veti magát, kezeit feje köré húzva. Esetlenül csapódik bele a vízbe, érzi ahogy a sós folyadék beáramlik szájába és szemébe. Akármilyen kellemetlenül is hangzik a jelenet, számára ez most mindennél jobban esik. A sós lé, ami körülfogja testét, hidegen csókolva bőrét olyan éltetően hat rá, hogy a férfi majdhogynem felnevet. Frissnek, fiatalnak érzi magát a vízben, amit egy-két ügyes farokcsapással is megkoronáz. Ínyére van az úszás, úgy tűnik egész gyors uszonyokkal áldotta meg a varázsló. Egészen természetes ábrázata van, legalábbis a horrorisztikus sellő-sötételfhez képest, aki rögtön csatába veti magát. Balin gyorsan a tengerparton megismert sellőlányhoz úszik miután átadta az üvegcsét a hajón látott fogolytársainak, és egy gyors mozdulattal végig simít annak arcán. Sokatmondó mozdulat ez, mely egyszerre fejezi ki, hogy sietniük kell, nincs idejük beszélni, azt hogy örökre sellő maradna és hogy bármelyik percben kivetődne a partra, csakhogy újra levegőt lélegezhessen. Sokatmondó érintés ez, melyet egyetlen mondat követ.*
- Még nem lehet.* Ejti ki a szavakat a férfi elcsapva magát a vöröshajú mellől, rögtön az egyik őrt célba véve. A fekete hableány már leintézett egy alakot, így ő sem tétlenkedhet. Csontos kezével az őr arca felé kap, annak szemeit megcélozva. Láthatóan az ellenfele nem számított erre a támadásra, hiszen sikerül hüvelykjét a sellő szemeibe nyomnia. Az őr fájdalmasan, ám mégis némán felnyög, ahogy egy apró véres csík lebben ki torzult szemei irányából. Balin nem pihenhet, rögtön kicsi előnyét kihasználva egy erős ütést mér a férfi nyakára könyökével, mire az köhögve rángatózni kezd, kezével ide-oda csapkodva. A megvakult, krákogó őrnek sikerül egyszer-egyszer eltalálnia a jós arcát, azonban őt nem érdeklik ezek a sebek. Gyors ütéseket már a sellő gyomorfalára, ameddig az le nem lassul a fájdalomtól. Balin egy utolsó ütéssel állon üti az ellenfelét, mire az esetlenül merül a víz alá. Úgy tűnik, sikerült eszméletlenre verni a fickót, bár azt nem lehet tudni, hogy meddig. Balin nem akarta megölni a sellőt, fegyverei híján pedig ez nehéz is lett volna, azonban ez is éppen elég. Egy harcképtelen ellenfél már nem állhat az útjukba.*


181. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-11-20 20:55:16
 ÚJ
>Tania Dolwer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

//A Sellőzátony//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

* Miközben az önkénteseken végbemegy a sellővé-válás folyamata, addig ők elindulnak visszafelé, a vadászkunyhó irányába, ahol a mágus megszaporázza lépteit, így neki is gyorsabbra kell vennie a tempót, ha nem szeretne lemaradni a többiek mögött. A kunyhótól távolodva furcsa hang üti meg a fülét.*
~ Csak képzelődöm, vagy.. ezek..~ *Nehezen hiszi el, hogy igazi sellőkkel van dolga* ..tényleg az óriás nevét kántálják.~
* A férfi hirtelen megáll az egyik sarkon, és fejét kidugva közli a tényt: A harc elkezdődött. Tania egy mozdulattal kivonja kardját, majd a mágust követve kilép a ház takarásából, és gyors léptekkel az, immár két lábon álló sellők felé rohan. Közülük kettő rögtön ki is nézi magának a nőt. Mindkettőjük valami szokatlan fegyvert markol, amiket ugyan könnyedén át tudna vágni a penge, de jobb nem közel kerülni hozzájuk.
Mivel egyszerre indítanak támadást Tanianak döntenie kell, melyik irányba fordul. Az utolsó pillanatban jobb oldalra kapja a fejét és fegyverét a feje fölé emelve hárítja el a csapást, ám így a bal oldala védtelen marad, amit a férfi ki is használ. A tüskék könnyedén feltépik a ruhája anyagát, és mély barázdát szántanak a combjába. Szúró fájdalom szalad végig a hölgy testét, de nem foglalkozik vele, először az előtte álló nőstényt szeretné lerendezni, aki közben másodszorra is felé lendítette a fegyvert, amit szintén sikeresen kivéd. Aztán jön a harmadik, ám ezúttal elég lomha az ütés. Talán ellenfele sebesülését látva elbízta magát, így Tania alkalmat kap az ellentámadásra. Kezével erősen megmarkolja a kardját, és a sellő hasát megcélozva döf. A merev fém áthatol a puha húson. De ez nem elég.. Hogy biztos legyen a halál fordít egyet a kardon, így roncsolva össze a belső szerveket. Ezután gyorsan rántja ki a fegyvert, melynek nyomán zsigerek hullanak ki a testből és már fordul is a hím felé. Épp időben, mert az ismét támadásba lendült. Ám hiába. Tania fellelkesülve az előző győzelemtől -és a vér bódító illatától- nem igazán tudja komolyan venni a másik hadonászását. Könnyedén kitér a csapások elől, az idegeivel játszik. Ugyan néha felszisszen, mivel a friss seb a lépéseinél újra és újra megfeszül, de ez sem szegi kedvét. Azonban tudja, hogy nincs idő a játékra. Egyik lépése után ép lábát kissé hátranyújtja, támaszt adva testének, és mikor a hím épp visszarántja szálkás fegyverét nyújtott karral megsuhintja a kardját. A sellő arcizmai megmerevednek, ahogy az acél elválasztja a fejét a nyakától. A csonka test még egy pillanatig áll, majd térdre rogy, aztán, mint ha csak párnára akarná hajtani azt, ami már nincs, oldalra dől.
A hölgy egy gonosz mosollyal nyugtázza a két lény halálát, majd szemügyre veszi a sebét. Tanianak eszébe jut az a rongydarab, amit még a kalózhajóról hozott, és előhalássza az egyik zsebéből. Az anyag nem épp tiszta, de átmenetileg megteszi. A ruhán lévő lyukat tovább szakítja, hogy hozzáférjen a sérüléshez. Ezután a kendővel megtisztítja bőrét az alvadt, a sebet pedig a friss vértől. Ezután a leszakított vörös szoknyadarabból hevenyészett kötést köt, mely körbeöleli a combját. Miután meggyőződött, hogy a legjobb tudása szerint látta el a sebet körbepillant. Szemével a mágust keresi, akinek talán még további tervei vannak. Viszont ha nem találja, akkor minél több sellőt kikerülve elindul a város belseje felé, hogy megkeresse Lenniort.*

A hozzászólás írója (Tania Dolwer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.20 20:57:30


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1380-1399