Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

320. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-28 20:24:35
 ÚJ
>Nidia Nainen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Halálsziget//

-Van, nézzük.
*Egyezik bele a dologba. Még jó, hogy kifeszítette a hálót. Nem sok, de vacsorára való akadt fenn benne.
A napok eseménytelenül telnek el a hajó érkezéséig. A nagy riadalom szép csendben alábbhagy, de azért a két szerzetes (jól összeszokott páros) figyelme nem lankad. Szerencsére Arnulf is egészen normálisan viselkedik. Nem jut eszébe széttépni senkit, vagy épp finnyás ficsúrt játszani. Számtalan személyiségei közé pedig e kettő is odatartozik, s sosem lehet tudni mikor melyik lép színre. Különösen akkor veszélyesen gyors a váltás, ha vész fenyeget.
Ám úgy tűnik nyugalmasan tölthetik el napjaikat a hajó érkezéséig.
A megfelelő időben, a megfelelő helyre igyekeznek felszereléseikkel. *
-Kölyök, ha akarsz velünk jöhetsz, de azt ne reméld, hogy kifizetem az utazásod árát helyetted. Van-é pénzed?


319. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-28 01:33:41
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

// Zombikalipszis //

// 2. csoport //

*Örvendezik lelke, hogy a szedett-vedett hadsereg legalább a kommunikáció terén ilyen készségesen együttműködik. Ja, hogy ez nem így van? Ez esetben megadóan sóhajt egy nagyot és elmormol magában egy imát, hogy nehogy mégis valamelyik antihős segítségére szoruljon.
S ha a magába forduló világmegváltó harcosokból verődött csapat nem volna elég, hogy lelombozza egyébként is szárnyaló jókedvét, olyan dolgot pillant meg, mitől aztán kissé még az ő térde is megremeg. Ha a többiek talán nem is, Nanaia bizony tisztában van vele, hogy mi fog következni. A zsoldos fertőzött, s talán épp a harc hevében fordul majd ellenük. Kezdődjék hát a viadal Nanaia fejében, mi volna most a helyes döntés? Fedje fel titkát kapitánya előtt, s tán önnön vesztét is okozza? Adjon a férfinak ellenszeréből? Nincs garancia, hogy rajta is segíthet... S ha nem figyelmezteti őket időben, közvetve szintén saját vesztét okozhatja?
Míg hősnőnk szellemi csatáját vívja saját magával, épp elég idő jut a többieknek arra, hogy a lemészárolt holtakat összegyűjtsék és máglyára vessék. Csak a vezényszóra ocsúdik fel, de sereghajtóként kullog csak a csorda után. Nem bír szabadulni a gondolattól, hogy hamarosan egy társuk fordul ellenük. Tisztes távolságban marad a sérülttől addig is, s végül úgy dönt jobb ha nem avatkozik bele a dolgok menetébe. Ha kiselejtezné az úriembert, minden bizonnyal rövid túrájának itt vége szakadna, s maga is egy máglyán végezné a rothadó tetemek közt. Ezen felül valószínűleg a kapitány bizalmát sem élvezi annyira, hogy szavai meggyőznék a közelgő veszélyről. Marad hát a néma távolságtartás és a készenlét, hogy szükség esetén kiiktassa a férfit.
Bár biztos akadna a társaságban olyan, aki a meglepetés erejével próbálna berontani a kapun, szerencsére kapitányuk felismeri a tényt, hogy ilyen ösztönlények ellen ez aligha lehet jó taktika. Gyors terepszemlét tart, melynek során természetesen lelepleződnek, de megnyugtatásul tudomásul vehetik, hogy ezek a hullák sokkal szebbek. Nem mintha számítana, mert attól még ugyanolyan taszító, ahogy fenyegetően csattogtatják állkapcsukat a még élők felé dülöngélve.
Nanaia igazán örül ennek a kedves fogadtatásnak, nem járt még ezelőtt olyan városban, ahol ilyen vendégszerető nép fogadta volna... Mivel viszonozhatná a kedvességet, mint gyors és könyörületes kardcsapással, melyet a feje fölül indít, s a felé közelítő torzszülött feje búbjához próbál továbbítani. Talán elég erősen, hogy annak haláltusája ne legyen oly keservesen hosszadalmas, mint elődjének.*

A hozzászólás írója (Nanaia Gauri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.28 01:37:34


318. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-27 22:12:24
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

//Zombikalipszis//

//2. csoport//

*A csapat tehát könnyen veszi az ellefelek első rohamát, s mivel több nem is érkezik, dolguk végeztével hagyhatják el a tornyot. Echnal megmustrálja egy kicsit az iránytűjét, így nem is lepi meg, hogy a kapitány hamarost visszatér az embereivel. A két csapat ismét összekerül, így már, mint egy népes család folytathatják az útjukat.
Na persze előtte eltűntetik a csúfságokat. Való iga, azért jöttek, hogy megtisztítsák a szigetet, márpedig ahhoz ez a legcélravezetőbb megoldás. Echnal maga nem viszi túlzásba a dolgot, de azért nem is mondhatják rá, hogy lazsál. A máglya leégése közben csupán párszor áttörli a kardját, hogy ne legyen rajta az rusnya valami, ami leginkább ezeknek a valamiknek a vére lehet.
A sütögetés hamar véget ér, így indulnak is tovább, miközben az egyik ork kiáll az elmélete mellett, miszerint az ellenfeleik okosak ám. Hát bizonyára okosabbak, mint az ork, de attól még nem lehetnek olyan eszesek. Azt már Echnal is tudja - vagy legalábbis tudni véli -, hogy itt leginkább mágia lehet a dologban. Ha valamelyiknek levágták a fejét, s még utána is "életben" volt, úgy másról nem igazán lehet szó. A zsoldos az eldobott, de "élő" kéznél még csak húzta a száját, de egy fej az más tészta. Bárhogy is legyen, mennek tovább.
Egészen addig mennek, míg újabb rusnyaságokba nem botlanak. Számuk - az eddigieket nézve - elenyésző, hiszen még a nők is könnyedén kaszabolták őket. Echnal pajzsát előre tartva rohamozza meg a felé iramodó ellent. Terve szerint egy erőteljes csapással a földre kényszeríti azt a valamit, amit aztán a kardjával talán a földhöz is tud szegezni. Lehet, hogy maradinak fog tűnni, de ő szereti ismerni az ellenfelét, márpedig ahhoz egy "élő" példányra van szüksége.*



317. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-26 22:24:50
 ÚJ
>Iana Nadzyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Zombikalipszis//

//1. csoport//

//Noxként//

*Minden erejével a felé közelgő lényre összpontosít, ám végül nem kell megölnie, mert a sarlós tündér elintézi helyette. Nox egyelőre nem fecsérli az időt hosszas köszönetnyilvánításra, csak odabiccent Sarlósnak, és újabb ellenfelet keresve körülnéz, azonban, úgy tűnik, neki már semmit sem hagytak. Nem csoda, elég sokáig várakozott...
Az öregekkel nem sokáig foglalkozik, úgy véli, ha már meghaltak, felesleges energiát pazarolni rájuk. Meglepi, hogy megmentője pánikba esik, de a dolog szerencsére nem tart sokáig, és máris felmerülnek az első ötletek a menekülésre.
Sarlós mellé lép, és ő is megpillantja a távolban a hajót, de ő nem olyan magabiztos ezzel a tervvel kapcsolatban, mint a tündér.*
Na de ott lesz még az a hajó akkor is, amikor mi odaérünk? *veti fel.
Nyph-re elismerően néz, amikor meghallja a kérését.*
Nekem csak ez van *emeli fel mindeddig használatlan tőrét*, meg egy fúvócsövem, de azzal nem sokra megyünk ezek ellen. De azt azért megmondom, jó, hogy ilyen belevaló gyerek van velünk.


316. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-26 10:30:19
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//2. csoport//

*A máglya fellobban, a kapitány pedig mosolyogva, mutat ujjával felfelé, a kardját magasba emelő orkot látva. Thaira továbbra is szemleges, nem törődöm arcot vág. Nincs neki semmivel sem baja, csak egyszerűen nem szeret idegeneknek megnyílni, ha nem üzletről van szó. Itt pedig határozottan nem arról van szó. Bár mindig is vágyott rá, hogy gyilkoljon, valahogy nem volt olyan jó, mint amilyennek elképzelte, de nem adja fel, biztos csak az első ilyen rossz. A máglyát nézi, de mikor elkezdenek szállingózni a csapat tagjai, azon kapja magát, hogy keres valakit.*
~Na nem! Ally, hagyd abba! Tudod te, milyen ostobán fogok kinézni! Erresz el, azt mondtad én vagyok a főnök!~
~Csak meg akartam nézni életben van-e! Amúgy meg tudtommal, te nevezted ki magadat főnöknek, a megkérdezésem nélkül!~
~A hatalom akkor is az enyém! Úgyhogy, hagyd a csodába, azt az elmebeteget!~
~Mindjárt eszközölök egy trónfosztást!~
~Csak a szád nagy! Úgyse mered, főleg mert megint elindulunk! Harchoz meg gyáva vagy!~
~Caak nem szeretek ölni! Ez nem bűn!~
*De mintha uralkodó belső hangja észre se vette volna, úgy indul meg a kapitány után. Ahogy haladnak több kavicsot is észrevesz, a legtöbb éles, így felveszi őket és a kis táskájába rakja. Lövedéket gyűjt, a parittyával sokkal jobban bán, mint a tőrrel, s célozni is könnyebb, márpedig egy ilyen élesz kő a fejre, elvégzi a fél munkát.*
~Régen láttalak parittyát forgatni, Thary! Tudod még egyáltalán, hogyan kell?~
~Te csak ne szemtelenkedj! Persze, hogy tudom, ezt nem lehet csak úgy elfelejteni! Hova gondolsz? Bár jónak mondom, aki mindig mindenkivel kedves! Fogadok, hogy a sétáló hullákkal is leállnál beszélni, igaz-e?~
*Több se kellett Allyn-nak az út maradék részét vitával töltik, minek hatására Thaira arcán, halvány gonosz mosoly ül ki. Ez felér egy hatalmas adag adrenalinnal a számára. A kapuhoz érve, a kapitány felméri a helyzetet. Minden esetre a lány úgy van vele, azt támadja, aki őt is, úgyhogy mindegy mennyien vannak. Majd az óriás megüti az ajtót, mire a sétáló hullák, eme csapata támadásba lendül. Thaira nem is nézi meg milyenek, szinte már boszorkányos gyorsasággal kapja elő a parittyát és a lövedéket. Az egyik hullamaradvány felé indul, mire ő örömtől lángoló tekintettel, megpörgeti a fegyvert, s a lövedéket egyenesen a valami (még mindig nem tudja mi a legjobb szó ezekre a lényekre) feje felé indítja meg. Ha eltalálta, akkor az a mit tudja mi, valószínüleg meginog, ami elég időt ad neki a cselekvésre, ha nem akkor még egyszer megpróbálja, addig amíg nem sikerül. Ha ez megtörtént, gyorsan oda szöken mellé, s a másik kezébe tartott tőrt, egy hirtelen mozdulattal az ellenfél koponyájába nyomja. Majd feláll és ha kell készül az újabb támadásra.*




315. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-26 09:37:25
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//2. csoport//

*Úgy látszik sikerül a terve, valójában még csak meg sem kell erőltesse magát különösebben, habár a testét beborító trutyi még mindig eléggé idegesítően hat. Lévén más dolga már nem akad, megkíséreli egy varázslattal eltüntetni magáról a nemkívánatos anyagokat. Most komolyan... mi lehet undorítóbb egy túlméretezett zombi belsőségeinél? Zrekil szerint ha létezik olyan a világon, hát adja meg az ég, hogy ne találkozzon vele. Miután a csapat újra összetalálkozik, szomorúan veszi észre, hogy egyik társát megharapták, de mivel vannak egyéb sebesültek is kisebb-nagyobb karcolásokkal, így neki sem szentelhet több figyelmet, mint egy szomorú pillantást. Majdcsak meggyógyul, viszont addig is a kapitány szavaira kell figyeljen. Raknak egy szép nagy tüzet a kétszeresen halottak földi maradványaiból, egy darabig gyönyörködnek benne, addig Zrekil elrebeg egy imát, majd miután a tűz elalszik (és ez viszonylag hamar bekövetkezik) a kapitány elkezd hogylétük felől érdeklődni, ami vicces, mert ha valakinek komolyabb sebe van, az már rég belehal volna amíg a máglyát nézték. A gnóm ellenőrzi, hogy miden tagja kapcsolódik-e még a testéhez, majd megjegyzi:*
- Részemről indulhatunk *nem mintha ez lenne a vezényszó, mindössze frusztrálttá válik, ha sokáig nem beszélhet. Ezután elérik a várost, habár Zrekil még mindig nem érzi úgy, hogy rendkívül jól védve volna a hátuk, de hát minden kelepce a biztonságérzettel kezdődik... Odaérve a kapitány kissé meglepve konstatálja, hogy bizony nem az a kép fogadja, amire számított. Habár kérdéses, hogy mégis hogy akart egy hadsereggel megküzdeni, ehelyett Zrekil azonban inkább a következőt mondja:*
- Akkor most elfoglalunk egy falut. Mi lesz a neve? *viszont a választ már nem tudja megvárni, hiszen a kapitány felhívja magára a hullák figyelmét, akik persze jönnek is, nem kell kétszer hívni őket. Az első egy jelentős pofont szenved el Railor kalapácsától, és bele is hal... újra. Ezután pedig kisebb csapat sétáló élőholt jön ki a kapun, és a szervezettség legkisebb jele nélkül támadnak a fura betolakodókra. Azonban Zrekilt sem kell félteni, ezúttal mágia helyett a régi módon próbálja meg elintézni a dolgot... mágiával. Csak nem azzal, amit kántálni kell, hanem azzal, ami a kalapácsba van rejtve. Lekapja a fegyvert az oldaláról, és igyekszik egy viszonylag alacsony ellenfelet keresni magának, majd egy tüzes sújtással (vagy többel) padlóra küldeni, és leütni a fejét. Jó eséllyel a szunnyadó magmahatás is fel fog éledni az első csapásnál, habár nem lehet tudni, mennyire érzik ezek a lények a forróságot, de akár még ez is hasznos lehet.*

A varázsló egy Makulátlan elegancia nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.

314. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-25 15:43:28
 ÚJ
>Arima Nissot avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Zombikalipszis//

//2. csoport//

* A kapitány parancsát hallva szó nélkül visszasétál a hajóra, hogy segítsen kihozni a hullákat; vagyis azt, ami maradt belőlük. Miután az összes a lángok martalékává vált elindulnak a városkapu felé, ahol már várja is őket a következő adag élőholt. Nem rontanak rájuk rögtön, így Arimának van pár másodpercnyi ideje felkészülni: Kezébe veszi a tőrjeit, úgy várja az esetleges támadóját. Aki nem is okoz csalódást. Hamar kiszúrja magának az egyik bűzlő szörnyeteg és karjaival az orra előtt hadonászva megindul a hölgy felé, aki a pengével próbálja eltéríteni a végtagokat. Nem hadonászik olyan eszetlenül, mint ellenfele; minden suhintása megfontolt és annyi kiálló testrészt választ le a másik testéről, amennyit csak tud, ám a fejt nem sikerül elérnie. Végül megunja a hasztalan hadonászást, egy alkalmas pillanatban egyik lábát maga elé nyújtva leguggol és tesz egy gyors fordulatot, így valószínűleg sikerül elkaszálnia a holt lábát és így az magatehetetlenül elterül a földön. Ha a terve sikerül, akkor tudja, hogy gyorsan kell cselekednie, mielőtt a másiknak sikerül talpra állnia. Úgy, ahogy van, félig guggolva suhintja meg a tőrt a fej felé, és ha támadása sikeres, akkor hamarosan a vértől és agycafatoktól mocskos tőrét fogja tisztogatni.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.25 16:49:58, a következő indokkal:
Jelpótlás.



313. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-25 13:34:47
 ÚJ
>Zopal Grognard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Zombikalipszis//
//2. csoport//

*Zopal mivel alaposan megfigyeli társait észre veszi az egyik zsoldos kezén a harapást. Nem tesz megjegyzést de, megjegyzi magának, hogy ne menjen a közelébe. A kapitány egy pillanatra meg is lepődik Zopal megjegyzésén. Akármilyen előítélet mentes alak akkor se nézte volna ezt ki egy orkból. A kapitány úgy látszik az ork egyik legfontosabb utolsó mondatát mintha meg sem hallotta volna. Zopal pedig el is ismétli.*
-Ezek hullák de, vagy gondolkodnak vagy irányítják őket mivel összehangoltan támadtak.
*A testek pakolásában ő is segédkezik. A város felé menet mellé szegődik Wram is. Zopal egy kicsit örül, hogy a nagydarab társának sincs semmi baja. Halkan beszél úgy, hogy a csatabárdja a kezében van.*
-Jól mondod. Igaz a fejét hiába vágtam le csak akkor halt meg mikor magát a fejet bántottam. De ezek össze vannak hangolva. Nem azt támadták aki a legközelebb volt hanem ellenfelet választottak maguknak. Lehet, hogy ez a munka veszélyesebb lesz mint gondoltam.
*A városkapunál a kapitány viselkedése meglepi Zopalt. Mikor megtudják, hogy nincsenek sokan akkor a kapitány kicsalogatja őket. Zopal jobb ötletnek találta volna a meglepetés szerű lerohanást. De ha már így hozta a sors akkor Zopal a saját ellenfelét nem akarja közel engedni magához. A bárdjával döfköd a zombi feje felé. Ezt találja a legjobb módszernek fegyver nélküli ellenfél ellen. Ha sikerült megölnie akkor megnézi segíthet-e valakinek.*<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Zopal Grognard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.25 13:35:26</b></font>

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.25 16:50:08, a következő indokkal:
Jelpótlás.



312. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-24 19:08:25
 ÚJ
>Nyph Nilav avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

// 1. csoport//

*Nyph Nilav eléggé elkeseredett helyzetben van, de már kezd megnyugodni, mikor látja, hogy a többiek, szinte pillanatok alatt lekaszabolják a rothadó lényeket. És mikor látja, hogy milyen furmányosan lehet csak végezni ezekkel, elmúlik az irántuk való cseppnyi szánalomérzete is.*
~Ezek nem is élnek. Az élőket nem így kell megölni.~
* Annyira felbátorodik, hogy feláll a helyéről és elindul az összegyűlő társaság felé. Szerencsére nem látja, hogy a bácsi a mélybe zuhan, csupán a hangját hallja. A két öreggel nem igazán törődik, hiszen jóformán észre sem vette, hogy itt vannak, halálukból is szerencsésen kimaradt. Odaballag a többiekhez és komoly tekintettel a kapitány szemébe néz.*
-Ha túl szeretnénk élni ezt, akkor adjon valaki nekem valami fegyvert!
~Nem fogok gyáván reszketni, míg a többiek harcolnak.~
*Igazán Nyph maga sem érti a hirtelen hangulatingadozásait. A szülei azt mondták neki, hogy régen fejre ejtették. Habár az igazi ok az lehet, hogy látta, hogy ezek a lények nem élnek, így nem érez irántuk szánalmat. Viszont a saját és társai életét félti. reméli, hogy legalább egy tőrt kap, mert anélkül, nem igen harcolhatna. Végignézi, ahogy a felnőttek tanácskoznak abban, hogy hova menjenek. Ebbe nem akar beleszólni, hiszen ők úgy is tudják, hogy mit csinálnak. Hal valami hangot. Az irányába fordul, ekkor meglátja az égő falut. Azokra gondol, akikkel együtt játszott. A gyerekekre. Valószínűleg ők nem olyan szerencsések, mint Nyph. Pislogni sem akar, nyitva tartja a szemét. Tudja, ha most a gyerekek arcát, maga elé idézi, akkor rögtön mellé jön az élőholtak képe is, és a többi, még borzasztóbb rémkép. Ezért nem akarja becsukni egy pillanatra sem. A szülei azért engedték el, mert már elég nagy egy kalandhoz. Ezek szerint Nyph nem ismerte a kaland szó igazi jelentését. A legrosszabb álmaiban sem tudott volna elképzelni ilyet. Ha ezt tudja, sosem indult volna el. De már késő ezen keseregni.*
~Bátorság, Nyph. Te már elég nagy vagy ahhoz, hogy éretten tudj gondolkodni és harcolhass.~
*Persze, még senki nem adott neki fegyvert, lehet, hogy nem is fog kapni, hiszen mindenkinek szüksége van a sajátjára*



311. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-24 18:40:31
 ÚJ
>Telpum Tilírum avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Szelíd

//Halálsziget//


*Telpum a férfi után kap, de nem éri el, majdnem föl is bukik a homokon, de mégis sikerül talpon maradnia.Kiegyenesedik, és egy laza mozdulattal kirántja kardját.*
-Nidia, ha jól láttam, magának van egy halászhálója, legyen szíves azt ellenőrizni, van e kapás.*Most Arnulfhoz fordul.*-Maga meg, ő... Arnulf ugye?Maga a táborhelyük maradékai közül hozza ki a fontos dolgokat.De siessen, nem kell több áldozat.*Hirtelen megszédül, de csak egy kavarodás, mikor kitisztul határozott léptekkel pár kiszáradt facsemetéhez lép.Két suhintással széttöri a korhas maradványokat.Tűzrakás céljából teszi mind ezt.
Icsiki eközben a vízben egy rákot kerget, mármint nem is kergeti, inkább ádáz csatát vív vele.Egy jól irányzott mozdulattal a rák hátára lép, ekkor a bal ollóját le is harapja.A csonkított rák próbál a "fenevad" elől menekülni de mit sem ér.Egy harapást ég bevisz, a hátát éri a páncélja megroppan, majd egy dobás hatására a rák kirepül a partra.Az agár utána és bal mancsával véget vet a rák kínjainak.Jó ízűen falatozik a viszonylag méretes ízelt lábúból.*

A hozzászólás írója (Telpum Tilírum) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.24 18:41:14


310. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-24 17:52:25
 ÚJ
>Loner Dwirin [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//2. csoport//

//Hajó//

*Loner a félelemtől nem teljesen ép elmével csapkodja a dögöt, vagyis a botjával csapkodja, de ez nem lényeges. Az se fontos, hogy az illetékes lény mennyire mozog, a gyermek nem egyszer volt szemtanúja, ahogy veszett kutyákat vertek agyon, így a rothadó tetemmel sem bánik kegyesen, mert ugye a felnőttek bölcs döntéseik kell, hogy legyenek, mert felnőttek, így a kutya agyonverése is biztos egy hasznos, és megfontolt dolog. Loner mondjuk nem érti ez miért jó, de valami értelme csak van. Mikor már elég valószínű, hogy sikerrel járt, akkor abbahagyja a műveletet, és az apró lény felé fordul, aki egy randa nénivel vagy bácsival küzd, ezt nehéz meghatározni a gyermek számára a könnyek miatt amik a szemét. Az események harmatos gyermeki lelki világát fogják, és bezúzzák egy élőhalott fogaival. Ha egy kisgyerek elveszti az anyját, akkor az megrázó, de ha egy rothadó kutya akarja megölni, számára minden észlelhető ok nélkül, na az elborzasztó. Loner miután végzett a döggel, ahhoz se érez magában elég, hogy akár csak sírjon. Csendben nézi a dögöt, majd ha a többiek elindulnak kifele követi őket. Nem szól semmit csendben ballag. Szinte teljesen belemerül abba, hogy megpróbálja megérteni mi történik körülötte. Egyetlen dolog ami a környezetén belül hatással van rá, az a fehér köpenyes gnóm, akit követ, mert úgy érzi, bár maga se tudja miért, hogy mellette biztonságban van. A további hullák látványa ugyan még jobban elkeseríti, de nem annyira, mint a kutya, bár ez azért is lehet, mert ezek már nem akarják olyan aktívan megölni.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.25 16:50:21, a következő indokkal:
Jelpótlás.



309. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-24 16:48:13
 ÚJ
>Nibat Uvekin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//
//1. csoport//

*Bárhogy kéri, a bácsi nem megy vele sehova, ezért inkább ott marad a közelében. Egész hamar véget ér a harc, miután Int kapitány felfedi az élőholtak gyenge pontját. Az öreg feleségét ölelgeti, simogatja arcát, zokogva szólongatja, várva a csodát, hogy felkel, de sajnos nem így történik. Ezekben a pillanatokban mindenki némán figyel. Nibat nagyot nyel. Kénytelen felismerni, milyen kegyetlen is ez a világ. Néha csodálatos, örömmel teli, mikor szerelmes párok találnak egymásra, leélik együtt az életüket boldogan, de máskor könyörtelen a sors, s elszakítja egymástól azokat, akik összetartoznak. Elgondolkozik a néma pillanatok alatt, hogy vajon van -e egy jobb világ, ahol csak boldogság van, ahol a jónak nincs vége? Ábrándozásából a csend vége ébreszti fel, mikor a bácsi észreveszi, hogy a hajójuk elment, mond valamit rekedtes hangon, s a következő pillanatban meg már felesége után megy. Végtelen tiszteletet érez az öreg és a feleségének szeretete iránt. Hasonló helyzetben ő sem tett volna másképp. Bár nincs még senkije, de ha megtalálja lelki-társát, soha nem szeretné elveszteni és egyedül maradni. Most viszont elég egyedül érzi magát a hidegben, a vér által pirosra tarkított hóban a tetemek között. Bár jó emberek és más teremtések veszik körül, akiknek hála az is eldől, mi legyen ezután. Nibat is végiggondolja a lehetőségeket a térképhez közelebb húzódva. ~Visszafordulni nem lehet. Hajóra van szükségünk, szóval a sziget belsejében, a sűrű erdőben nincs értelme keresnünk. Vagy a hegyvidéken, vagy a partvidéken kell továbbhaladnunk.~ Teljes mértékben egyetért a vörös hajú hölggyel és Urfanggal, de azért megemlíti.
-Szerintem a partvidéken-át kéne mennünk. De ez csak az én véleményem. Ha más irányba indulnak, én arra is szívesen magukkal tartok, hiszen csak együtt élhetjük túl, ha megvédjük egymást. *Nemrég, mikor kitört a káosz, rettegett, s legszívesebben hazarohant, illetve úszott volna a kényelmes Pegazus fogadóba, de most már sokkal nyugodtabb. ~Ha esetleg újabb dögök támadnának ránk, rögtön a fejükre lövök egy nyilat, s minden bizonnyal, mint az imént, végleg összeesnek. Ha mégsem, itt van Chadur.~ Gondolatai közben ránéz az egyik tetemre, s sokáig figyeli, hogy biztos nem mozognak -e többet. Ha elhangzott a döntés, nekiindulnak a hosszú, veszélyes útnak, ami rájuk vár.*


308. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-23 13:49:07
 ÚJ
>Kbegemoko Bgulubgulu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//1. csoport//

*A tündér hatalmas pofont kap az elég keményen szitkozódó kardos nőtől. Ez helyreteszi, felocsúdik és kizökken a félelemből és a kétségbeesésből. Utoljára kiskorában csináltak ilyet vele. Az anyja ütötte arcul egyszer, mikor meglátta, hogy egy méhkassal akart játszani. Ott is ugyanerről volt szó, a tündérmama veszélytől akarta megóvni mindkettejüket.
Ez a lány eddig nem sokat beszélt, de most kiköveteli magának a figyelmet. Talán a harchoz és a meneküléshez ért legjobban, most pedig nagyon is szükség van egy ilyen valakire. A lány és Chadur az, akik megpróbálják összefogni a kirándulókat, Sarlós pedig meghúzza magát és figyel. Még remeg, de próbál gondolkozni. Távolabb megy, mert nem akar újabb pofont kapni a lánytól, az óriástól pedig főleg nem. Abba talán bele is halna, ha Chadur megütné.
Most jön rá, hogy mekkora ostobaságokat beszélt az előbb. A félelem szólt belőle. Nem ez az egyetlen lakott hely a szigeten, bár még nem tudja, hogyan fognak innen tovább menni. Ahonnan ezek a rothadók jöttek, ott még több lehet, de meg kell próbálniuk. Most már tudják, mit kell csinálni és egész könnyen el tudtak ezekkel bánni. Csak azt nem szabad, amit ő az előbb csinált: pánikba esni.
A gnóm már felel is a lány kérdéseire, azt mondja, hogy a sziget másik felén lévő kikötőt kellene megcélozni, mégpedig a hegyeken keresztül. Ha tényleg nem erdős, hanem kopár hegyvidék, az mindenképpen jobb választás. Sarlós megint látja, hogy ez a gnóm tényleg nagyon talpraesett és okos, úgyhogy hallgat is rá. A lány ezzel választ kaphatott, de ha mást akar, Sarlós meghallgatja. Ő maga viszont feljebb megy a hegyen, hogy lássa, mekkora utat is kell megtenniük és hogy milyen vidéken kell átkelniük. Ahogy nézelődik, a távolban lát valamit a vízen. Egy apró pontot, de a tengeren az ilyenek a part közelében csak egy dolgot jelenthetnek:*
- Ott a távolban egy hajó!
*Megvárja, hogy mit szólnak a többiek. Ha a lány közelebb jön, ő sokkal messzebb fut, mert nem akar még egy taslit kapni. Az ilyen kis lényeket sokszor bántják, ha kell, ha nem. Valószínűleg mindenki meg akarja nézni, amit Sarlós lát és jobb is, ha mindenki látja az útvonalat és a célt. Ha a csapat elhatározza, hogy arra mennek, akkor a tündér összeszedi magát és elindul. A sarló és a kard végig a kezében van és nagyon figyel, hogy mikor ugrik elő egy bokor vagy szikla mögül valami olyan lény, amivel az előbb küzdöttek. A kapitány talán megmagyarázza, amit Sarlós kérdezett, de ha nem, az sem baj. Valószínűleg nem tud semmit, különben már mondta volna, a kérdéseket pedig úgyis csak a félelem szülte és sok értelmük nem volt.*


307. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-23 11:05:22
 ÚJ
>Enronrian Inganil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

*Hamarosan szép nagy máglya keletkezik és az éjelf mosolyogva nézi a "munkájukat". Nem őrült - ó egyáltalán nem-, csak szereti jól végezni a feladatát. A "megsérült valaki?" és "mindenki egyben van" kérdéseket elereszti a füle mellett, rá nem vonatkozik. Amikor elindulnak tovább, a férfi felemeli a fejszéjét és óvatosan lépked előre. Bízik benne, hogy a kapitány és csapata jó munkát végeztek, de jobb az óvatosság. Amikor elérik a város kapuját, a sötételf már sejti, hogy megint csak verekedés vár rájuk. Ezért nem is lepődik meg, amikor a kapun kirontanak a holtak és az egyik egyenesen felé rohan. Nosza, neki sem kell több. Újfent megfordítja a fejszéjét és lapos ám kemény végével megpróbálja visszakézből arcon suhintani az ellenfelét. Ha sikerül, akkor az minden bizonnyal kicsit kóvályogni fog - már persze, ha képes ilyenre -, mivel eléggé kemény találatot kaphatott. Ezután megint csak megfordítja a fegyvert és immáron az éles felével próbálja fejbe csapni az élőholtat. Ha sikerül, akkor a társai segítségére siet.*


306. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-22 18:46:12
 ÚJ
>Lirtilsasda Sliedima avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//1. csoport//

* Még mindig hallja a szörnyeteg zihálását. Fut az életéért. Nincs nála semmi amivel harcolhatna, és ha lenne is, mire megfordul, ráveti magát a zombi. Jobbra-balra ugrálva próbálja lassítani támadóját, hátha az összezavarodik. Miután ez sem hat, inkább egyenesen fut, annyira gyorsan amennyire csak tőle telik. Egy óriást lát közeledni, aki ha odaér, az élőholtra veti magát.
Ezután hozzá fordul, és beszélni kezd hozzá. A lány az elején nem érti mit mond, de aztán rájön a mondandója lényegére. Ezután még áll egy pillanatig értetlenül nézve ki a fejéből, mivel nem is visel szoknyát. Végül megrázza a fejét, nyugtázva, hogy ez mindössze egy figyelmeztetés volt a feltámadt holtak veszélyességét illetően. Követi az óriást, amint az elindul a kis elf felé. Szomorúan látja mit tett az öregember, akivel ugyan nem beszélt, de szimpatikusnak találta. Nem érti, miért tette ezt a bácsi. Fejében teljes káosz van, még nem volt ideje rendezni a dolgokat. Egy túrára indult, és itt áll, az előző percben még zombi által üldözve, most pedig a sokkhatás alatt, amit az okozott, hogy ketten a mélybe vetették magukat a szeme láttára. Megszokta már a durvább dolgokat, lévén a szegénynegyedben nőtt fel, de öngyilkosságot még egyszer sem látott. Rendbe kezdi szedni a gondolatait, hogy mire mindenki ideér, már újra a normális lelkiállapotába kerüljön.*




305. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-22 18:01:35
 ÚJ
>Urfang Ulippo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//1. csoport//

*Ki gondolná, hogy egy egyszerű kődarab egy parittya segítségével mire nem képes, az biztos hogy a vérszomjas szörnyeteget teljesen ártalmatlanná teszi a fejére mért találat. Urfang egy újabb fantasztikus hőstettet könyvelhet el a tekintélyes dicsőséglistájában, és még az is lehet, hogy a kamerája kiváló képet készített az akcióról.
Szerencsére az útitársai is nagy rátermettségről tesznek tanúbizonyságot, sikerül az összes élőhalott rémet kivonniuk a forgalomból. Ennek ellenére a hangulat elég feszült marad, egyeseken a pánik jelei mutatkoznak, a bennszülött apródok is kétségbe vannak esve, de Urfang rájuk parancsol, hogy tegyék vissza a kamerát a ládába, kapják fel a batyuját és kövessék őt ha kedves az életük.
A továbbiakat illetően először a kapitánnyal akar tárgyalni, hisz meglátja hogy egy remek kis térkép van nála, azt tanulmányozva pedig arra a következtetésre jut, hogy miután az ő hajójukat elkötötték a bennszülöttek, csak a sziget túloldalán lévő kikötőből hagyhatják el ezt az elátkozott helyet, ha ott még akad hajó amelyik nem menekült el innen.
Ha a többiek is odajönnek a kapitányhoz tanácskozni a továbbiakról, akkor Urfang a maga részéről a keleti kikötő megközelítését javasolja, méghozzá ha lehet a déli hegyvidéken keresztül, ugyanis ez a legrövidebb út és amúgy is hegyi túrára vannak felkészülve, a hegyekben pedig a látótávolság is sokkal jobb mint a sűrű erdőben, így ott nem kell tartaniuk váratlan támadásoktól. Az erdőn átvágni nem tűnik a legjobb ötletnek, a lassú haladás és az esetleges zombitámadások miatt sem. Esetleg még az északi partvidéken haladva szintén el lehetne érni a kikötőt, akkor a közeli forrást is útba ejthetnék, de Urfang nyitott az új ötletekre is, persze neki már megvan a saját javaslata.
Ha másoknak is van valamilyen terve azt szívesen megvitatja velük, egyébként viszont igyekszik meggyőződni róla, hogy jól sikerült-e a zombikról készített fénykép.*


304. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-21 23:05:51
 ÚJ
>Tyria Sylthis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd


//Zombikalipszis//

//1. csoport//

*Bár sikeresen leröppentette a valami fejét, az a tény, hogy az a valami, ami talán valaha emberi lény volt, tovább igyekszik elvenni Tyria életét, némileg meglepetést okoz a lánynak. Ugyanakkor karok nélkül nem teheti meg, hát először is jobb lábát felemelve eltaszítja magától a fej nélküli torzót, majd két gyors, precíz vágással igyekszik megszabadítani a felső végtagjaitól. Onnantól kezdve legfeljebb bosszúságot okozhat, ha tovább mocorog mindezek ellenére is, sérüléseket valószínűleg nem.*
-Az agyukat, hát persze...*húzza el a száját, majd tekintetével megkeresi a levágott fejet, s tőrét belevágja a koponyába. Az éles reccsenést követően egy elnyújtott hörgés hagyja el a száját, ami megint csak meglepő, mert hát ugyan honnan származna a levegő, amit kifúj... De ilyesmiket nem ér rá aggódni, mert közben az események pörögnek, bár ő nem igazán vesz részt ezen felül a harcban. Úgy tűnik, a többiek amúgy is megoldották időközben a dolgot. A szirten túlra tekintve látja, hogy a menekülési terve kútba esett: a hajójuk (mert bizonyosan az) épp távozik a tengerre.*
-Hogy rohadjatok el mindahányan vagytok, büdös primitív népség!*kiáltja dühében kedvenc szitkozódását alkalmazva. Az ilyesfajta kifakadások nem jellemzőek rá, általában mindig hideg fejjel tud gondolkozni, de jelen esetben az iménti események éppen elegendők voltak ahhoz, hogy a nyugodt gondolkodást megakadályozzák. Igyekszik racionálisan szemlélni a dolgot, pusztán azon információkra szorítkozva, melyekre szüksége van: ezek a dögök örök nyugodalomra lelnek, ha az agyat elpusztítják. A hajójuk elment, a lenti törzs túlélőivel egyetemben, tehát magukra vannak utalva. Keresni kell tehát egy másikat, vagy csinálni, bármi, csak el erről a szigetről. Az önmagát 'Sarlós'-nak nevező tündér láthatóan bepánikolt a vénemben mutatványától, s ömlik a szájából a szó. Tyria odalép hozzá, s visszakézből arcul csapja, hogy megnyugodjon.*
-Fogd be a szád és figyelj rám.*mondja neki keményen.*
-Mindenki figyeljen rám.*fordul a többiek felé.*
-El kell tűnnünk erről a szigetről, találnunk kell egy másik hajót, csónakot, akármit. Azt csinálnak amit akarnak, de én ezt fogom tenni.*közli a díszes társasággal, majd nekiáll számbavenni a lehetőségeket. Ha van másik hajó, az nyilván a parton lesz, azt kell tehát körbejárni. Mivel a térképet nem nézte meg, így rákérdez:*
-Mekkora ez a sziget? Van itt másik törzs, vagy van itt bárki más rajtunk kívül?


303. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-21 12:09:28
 ÚJ
>Kbegemoko Bgulubgulu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//1. csoport//

*A tündér meglepően könnyen elvágja az ember lábát. Mintha nem is csont lenne benne, hanem búzakalász, úgy metszi el a sarló a végtagot és a rothadó lény a földre kerül. Fájdalomnak semmi jelét nem mutatja, csak mintha valami őrült vágy hajtaná, kúszik előre Sarlós felé. A tündér közben látja, hogy mindenki igyekszik, sőt Chadur még meg is fenyegeti őt és a kardos nőt, hogy ha nem vigyáznak a gyerekre, akkor megveri őket. Sarlós számára ez ijesztő, mivel az óriás egy ütéssel meg tudná őt ölni. Vigyáz a gyerekre, ha mondják, ha nem, mivel ő a legvédtelenebb. A gnóm találja meg a megoldást, nem hiába lehet bajnok. Fejbedobja a támadóját és a kapitány ebből jön rá, hogy lehet őket megállítani. Nem számít a fájdalom és az egyéb sebzés, hanem az agyat kell célozni. Mikor Int kiabál, Sarlós oldalára akasztja a sarlóját és a kis vívókardot kapja elő, ami sokkal jobb szúrásra, mint a mezőgazdasági eszköz. A karddal pedig igyekszik átdöfni a hóban kúszó lény fejét, de közben ügyel arra is, hogy ne tudja elkapni vagy megharapni a fetrengő. A szúrásba beleviszi minden dühét és keserűségét, amit a faluja pusztulása miatt érez.*
~Nesze, te szemétláda! Itt nem fogjátok azt csinálni, mint nálunk az orkok!~
*A tündér talán sosem volt még ilyen dühös és bosszúszomjas. Látja, hogy a többiek is mindent beleadnak, Chadur pedig még mindig osztogatja a parancsokat. Jó is, ha van valaki, aki jobban átlátja, mit kell tenni. Ha minden jól megy, Iananak nem kell a tőrrel ügyködnie, mert Sarlós hamarabb elintézi a csúszómászót. A másik kettőt a csuklyás és az óriás veszi kezelésbe, miközben Nibat az öregembert támogatja. Ha kell, Sarlós megpróbálja a többi lényt is elintézni. Amelyik még jár, annak a fejét nem éri fel, de amelyikről levágták, azét át tudja szúrni, ha senki nem előzi meg. Nem ő akar mindent elvégezni, hagyja, hogy a többiek is segítsenek, de mindent megtesz, ha valaki bajban van. Végig igyekszik a harapást vagy az érintkzeést elkerülni.
Ha végeznek és Sarlós látja, amit a bácsi mutat, akkor fut rajta végig az igazi félelem. A hajójuk elment és a bennszülöttek faluját is támadás érte. Nincs hova menekülni. Amikor az idős úr leugrik, Sarlós csak kiált és szalad a perem felé, de már nem tehet semmit:*
- Nee! A mezők virágaira! Mind itt halunk meg! Kapitány, erről tényleg nem tudott semmit? Milyen fertőzés ez? Mit terjesztetett el a Havastalp?
*Kétségbeesésében rengeteget beszél és nem tudja, mit csináljon. A törzsnek annyi, pedig csak tőlük remélte volna, hogy tudnak egy nagyobb csónakot adni. Leül és kezeibe temeti az arcát. Valahogy most újraéli a asaját faluja elpusztulását. A törzs tárt karokkal fogadta őket, most pedig elpusztulnak és ez a maroknyi kiránduló semmit nem tehet. Egy egész falut lerohannak a fertőzöttek, biztos rengetegen vannak. Egy idő után Sarlós felnéz, hogy mit gondolnak a többiek. Ő most még nem tud gondolkodni, túlságosan is sokkos.*


302. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-20 21:19:50
 ÚJ
>Iana Nadzyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Zombikalipszis//
//1. csoport//

//Noxként//

*Látva és hallva, hogy a fő célpont a lények agya, Nox felhagy a fúvócső utáni keresgéléssel, és jól megmarkolja a tőrét. Kénytelen beismerni: nem éppen ütőképes fegyverekkel van megáldva, ehhez a helyzethez legalábbis nem passzolnak. Arra azonban nem hajlandó, hogy feladja, így hát vár. Valószínűleg többen idiótának nézik, ahogy csak áll a fal mellett, és várja, hogy a felé kúszó valami a közelébe érjen, de mivel a tőre az egyetlen használható fegyvere, nem akarja eldobni és megkockáztatni, hogy nem talál célba. Inkább kivár, és amikor a kúszó-mászó undormány már elég közel van, egy hirtelen mozdulattal megpróbálja a tarkójába mélyeszteni a pengét. Ha sikerrel jár, megúszta, és a tőre is megvan, ha nem... akkor valószínűleg nem is lesz több esélye, de ezen inkább nem gondolkozik.*


301. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-20 12:57:14
 ÚJ
>Chadur Sharadur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Szelíd

// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //

// Zombikalipszis //

// 1. csoport - Lirtilsasda //


*Örömmel látja, hogy Urfang nem csak a mágiában járatos. Precíz pontossággal végzi ki az őt támadó zombit. Chadur szélesen elmosolyodik és elismerően biccent felé. Nyomban szemével Nyph-et keresi, de úgy látja a fiú jó helyen van Tyria közelében. Körbe pillant, hogy mindenki megvan e, de nyomban maga előtt meglátja Lirtilsasdát, akit egy másik bestia üldöz. Mivel hallotta Int szavait, kalapácsát nyomban visszateszi hátára a bőr tokba, majd futásnak ered és előhúzza harci fokosát, mely eddig derekán pihent. Megfordítja, hogy ne a széles felével csapjon le, hanem a hegyessel. Úgy fut a Lirtilt követő zombi nyomában ahogy csak tud. Talán utoléri a hosszú lépések miatt s ha ez így lesz, nyomban belevágja az élőholt koponyájába a pöröly szuronyrészét. Futás közben ordít, szavait Intnek szánja, de nem tudni a nagy kavalkád közepette hogy kihez is beszél.*
-Ha öz itten nöm áll bele a büdös ördögibe, akkó sömmise!!!!
*Sújtana le hatalmas erővel, s ha a támadás sikeres, egy hatalmas rántással kitépné a fokost a bestia fejéből. Reccsen a koponya, s talán a vérrel némi májkrémnek vélhető ínyencség is felröppen, mintha csak egy rosszindulatú pletyka volna.*
-Ténsasszony.. míg nöm tudom a növedet, de gyüjjé inkább vélem mer ezek nöm igen udvarolnak! Rögvest a szoknyád alá nyúnak!
*Mondja Lirtilsasdának, majd elindul vissza Nyphhez, remélhetőleg Lirtilsasda követi őt.*
-MARADJUNK ÖGGYÜT GYÜJJETEK IDE....!
*Kiáltja, hogy a szedett vetett bagázst kicsit megpróbálja összeterelgetni, mert külön külön könnyebben támadhatóak mint együtt. Együtt egységes erővel talán megállják a helyüket. Még az öreg szavait hallva egy pillanatra megtorpan, s végig nézi ahogyan az feleségével együtt leveti magát a mélybe. Megcsóválja a fejét.*
-Öz is aszitte hogy madárvót előzű iletíbe. Sonka! Kettűvel kevesebb! Úgyis öregek vótak mán.
*Morgolódik magában, majd ha odaér Nyphez, elteszi a fokost és leguggol hozzá. Megfogja mind a két kezét, és a szemébe néz.*
-Nízz reám! Höhöhöhö...
*Veregeti meg a vállát a fiúnak.*
-Dörík legíny vagy! Bátran visölted a harcot!
*Majd az itt kiengedett batyujáért nyúl és visszaköti derekára. Várja hogy összegyűljön a csapat és megbeszéljék hogyan tovább.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1383-1402