Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-07 15:33:47
Üzenet elküldve: 2014-01-07 15:33:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Zombikalipszis//
//2.csoport//
*A hajó végül kiköt, s a csapat elindulhat az útjára. Echnal alaposan fel is készült, bár tény, hogy nem kivont karddal, s sisakkal a fején fogja körbejárni a tornyot, ahova kiküldték őket. A férfi nem igazán érti az ork kézmozdulatát, bár biztos csak egy legyet hesegetett el az arca mellől. Azt mégsem képzelheti, hogy parancsolgathat neki, nem igaz?!
A torony valamiféle őrségnek nyújthatott otthont, még nem is olyan régen. Az állapotok arról árulkodnak, hogy nem is olyan rég itt még volt valaki, s valószínűleg nem is egyedül.
Az irományok nem sokat árulnak el a szigetlakókról, holott Echnalt inkább az érdekelné jelenleg. Nem lenne jü dolog felbőszíteni a benszülötteket - már ha vannak, de miért ne lennéek, ha egyszer az ellenség is valamilyen szinten belőlük áll. Az ork úgytűnik nem hazudtolja meg magát, s rögtön elcsaklizik egy kardot. Persze látszólag nem fog hiényozni senkinek. Echnal azért egy kicsit elmosolyodott, mikor ez a szarka a könyveket kezdte lapozgatni, hiszen a legtöbb ork - és így valósznűleg ő sem - tud olvansi.
Az őrtorony emeleteit bejárva végül kilyukadnak egy olyan helyen, ami még tartogathat meglepetéseket. Egy eltorlaszolt ajtó sok mindent rejthet, de a kívácsiság nem mindig vezet jóra, így a férfi nem is mozdul, egészen addig, míg különös hangok nem szűrődnek ki az ajtó mögül. Ekkor komótos mozdulatokkal fejére teszi sisakját, s hátáról is lecsatolja pajzsát.
Most már kezd megbizonyosodni róla, hogy az ork valamiféle fura tévképzetben ringatja magát, s azt hiszi, hogy utasíthatja bármire is a marcona zsoldost.*
- Nyisd ki te, ha akarod *mondja egyszerűen, mert hogy ő biztosan nem fogja ezek után, az is biztos.*
Elég is annyi, hogy az ajtó egyszer csak kinyílik, s feltárul a szörnyű igazság. Odabent - mily meglepő - azok az alakok vannak, akik ellen felbérelték a csapatot. Számuk nagyjából meggegyzik Echnal csapatáéval, márpedig az ő csapata nem épp valami felkészült, így kénytelen addig tartani az ajtót, míg csak a fa bírja, ezzel is időt adva társainak, hogy összeszedjék magukat.
Mielőtt az ajtó végleg ripityára tört volna, az utolsó roham előtt Echnal is hátraugrott, s védekező állásba vetette magát, kivont karddal, s pajzzsal védve magát.
Az első ellenfél az egyik nőt szemeli ki magának, ki tudja miért. A második fura alak már Echnal felé ront, ki fel is készült a harcra, de azért az ellenfél "köpése" meglepete annyira, hogy az utolsó pillanat előtt tudja felemelni pajzsát a... bármi ellen, amit az ellen felé lövellt.
Echnal nem vár egy újabb, ilyen számára alantas támadást, így egyszerűen kilép a pajzsa fedezékéből, s egy erőteljes mozdulattal sréhen sújt le kardjával a feléje iramodó alak felé. Amennyire észrevette ezek a fickók gyorsak ugyan, de semmiképpen nem gyorsabbak, mint egy egyszerű ember, holott Echnal a maga fajtája közt gyorsnak számít, éppen ezért - és az ellen igen nagy sebessége miatt - szinte biztos a találat.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.08 21:53:06, a következő indokkal:
Fejléc elírásának javítása
//2.csoport//
*A hajó végül kiköt, s a csapat elindulhat az útjára. Echnal alaposan fel is készült, bár tény, hogy nem kivont karddal, s sisakkal a fején fogja körbejárni a tornyot, ahova kiküldték őket. A férfi nem igazán érti az ork kézmozdulatát, bár biztos csak egy legyet hesegetett el az arca mellől. Azt mégsem képzelheti, hogy parancsolgathat neki, nem igaz?!
A torony valamiféle őrségnek nyújthatott otthont, még nem is olyan régen. Az állapotok arról árulkodnak, hogy nem is olyan rég itt még volt valaki, s valószínűleg nem is egyedül.
Az irományok nem sokat árulnak el a szigetlakókról, holott Echnalt inkább az érdekelné jelenleg. Nem lenne jü dolog felbőszíteni a benszülötteket - már ha vannak, de miért ne lennéek, ha egyszer az ellenség is valamilyen szinten belőlük áll. Az ork úgytűnik nem hazudtolja meg magát, s rögtön elcsaklizik egy kardot. Persze látszólag nem fog hiényozni senkinek. Echnal azért egy kicsit elmosolyodott, mikor ez a szarka a könyveket kezdte lapozgatni, hiszen a legtöbb ork - és így valósznűleg ő sem - tud olvansi.
Az őrtorony emeleteit bejárva végül kilyukadnak egy olyan helyen, ami még tartogathat meglepetéseket. Egy eltorlaszolt ajtó sok mindent rejthet, de a kívácsiság nem mindig vezet jóra, így a férfi nem is mozdul, egészen addig, míg különös hangok nem szűrődnek ki az ajtó mögül. Ekkor komótos mozdulatokkal fejére teszi sisakját, s hátáról is lecsatolja pajzsát.
Most már kezd megbizonyosodni róla, hogy az ork valamiféle fura tévképzetben ringatja magát, s azt hiszi, hogy utasíthatja bármire is a marcona zsoldost.*
- Nyisd ki te, ha akarod *mondja egyszerűen, mert hogy ő biztosan nem fogja ezek után, az is biztos.*
Elég is annyi, hogy az ajtó egyszer csak kinyílik, s feltárul a szörnyű igazság. Odabent - mily meglepő - azok az alakok vannak, akik ellen felbérelték a csapatot. Számuk nagyjából meggegyzik Echnal csapatáéval, márpedig az ő csapata nem épp valami felkészült, így kénytelen addig tartani az ajtót, míg csak a fa bírja, ezzel is időt adva társainak, hogy összeszedjék magukat.
Mielőtt az ajtó végleg ripityára tört volna, az utolsó roham előtt Echnal is hátraugrott, s védekező állásba vetette magát, kivont karddal, s pajzzsal védve magát.
Az első ellenfél az egyik nőt szemeli ki magának, ki tudja miért. A második fura alak már Echnal felé ront, ki fel is készült a harcra, de azért az ellenfél "köpése" meglepete annyira, hogy az utolsó pillanat előtt tudja felemelni pajzsát a... bármi ellen, amit az ellen felé lövellt.
Echnal nem vár egy újabb, ilyen számára alantas támadást, így egyszerűen kilép a pajzsa fedezékéből, s egy erőteljes mozdulattal sréhen sújt le kardjával a feléje iramodó alak felé. Amennyire észrevette ezek a fickók gyorsak ugyan, de semmiképpen nem gyorsabbak, mint egy egyszerű ember, holott Echnal a maga fajtája közt gyorsnak számít, éppen ezért - és az ellen igen nagy sebessége miatt - szinte biztos a találat.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.08 21:53:06, a következő indokkal:
Fejléc elírásának javítása
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-07 14:59:07
Üzenet elküldve: 2014-01-07 14:59:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*A tündér nagyon jól érezné magát a faluban, de nyugtalanítja, amit a jósnál hallott. Nem igazán van oka kételkedni a hozzáértésében, hiszen az óriás lábát úgy ellátta, hogy már tud mankó nélkül járni. A jóslás persze más, de Sarlós feltételezi, hogy itt nem kóklerek végzik a dolgukat, hanem olyanok, mint az ő falujában a vajákos. Akit inkább kuruzslónak kellene hívni, mert a vajákoshoz túl sok rossz dolog kötődik, amint azt megtudta az elmúlt időszakban. Ezt a jósnőt eléggé megviselte, amit látott, de többet nem mondott.
A tündér nagyon fél egy újabb mészárlástól, amit talán fenevadak vagy maga a Havastalp végezne és figyelmeztetni is fogja a kapitányt a jóslatra.
Intoirth hamarosan megjelenik és összekiabálja a társaságot. Sarlós leteszi az utolsó pohár italt és megtörli a száját. Elbúcsúzkodik néhány törzstagtól, aki nagyon jó utat kíván neki és megölelgeti. Tökéletes lenne ez a hely, hogy kedvet csináljon a továbbiakhoz, hiszen nagyon szívélyes fogadtatásban részesültek. Csak az a jóslat szegte a tündér kedvét. Nem is bírja sokáig magában tartani.
Amikor a kapitány éppen elteszi a térképet, Sarlós odamegy hozzá és elmondja, amit hallott:*
- Int kapitány! A jósnő azt mondta nekem, hogy havat, vért és halottakat lát és hogy meneküljek! Maga biztos abban, hogy ez a hely nem veszélyes? Tudja, én hiszek a hölgynek és láttam, hogy mennyire megviselte a látomás.
*Ha a kapitány képes úgy beszélni, hogy megnyugtassa az apró tündért, akkor Sarlósnak egy kicsit jobb kedve lesz. Ennek ellenére is gondolkodik azon, hogy mi történik, ha megtámadja őket egy pár vadállat. Chadur biztosan tud segíteni és fog is, mert jószívű. Aztán itt van még az a bajnok gnóm és a kardos lány, akikben még Sarlós bízik, ha harcra kerülne a sor. A többiekről nem tudja, mit tennének. Lehet, hogy csak menekülnének, de ő maga biztos ezt fogja tenni, ha baj lesz. Van kardja, van vértje, de nem bízik magában. Túl kicsi és túl képzetlen, hiába gyors és szívós.
Gondterhelten indul neki az útnak a hóban. Ahogy tapicskolják a mindent beborító fehér csapadékmaradványt és a kapitány mesélésbe kezd, a tündér már egy kicsit felderül. Szereti a természet különleges képződményeit, de még a legegyszerűbb, szinte teljesen egyenes fákat is kedveli. Hallgatja a történeteket a medve alakú kőtömbről, ami állítólag egy varázsló műve és a többi legendát vagy helyi érdekességet, amit Inoirth ismertet.
Hideg van, de a meleg ruhájában még éppen kibírja. Amikor megállnak, előveszi az elemózsiáját és falatozni kezd egy kicsit. Elfogadja azt is, amit a kapitány körbead és egészen feltöltődik tőle. Hamarosan folytatják utukat a hószitálásban és elérik Havastalp helyét. A tündér csendben várja, hogy megjelenjen a számára ismeretlen lény. Kissé riadt, főleg amikor hallja a hangokat is. Az jut eszébe, hogy most fog megtörténni a baj vagy már meg is történt. Halkan beszél a kapitányhoz:*
- Lehet, hogy mégsem olyan békés és mészárlást akar rendezni? Ezt látta volna a jósnő? Kapitány, vigyázzunk!
*Bárhogy is beszél Int, Sarlós nem fog közelebb menni, inkább a háttérből nézi a jelenetet.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.08 21:48:59, a következő indokkal:
Kérésre
// 1. csoport //
*A tündér nagyon jól érezné magát a faluban, de nyugtalanítja, amit a jósnál hallott. Nem igazán van oka kételkedni a hozzáértésében, hiszen az óriás lábát úgy ellátta, hogy már tud mankó nélkül járni. A jóslás persze más, de Sarlós feltételezi, hogy itt nem kóklerek végzik a dolgukat, hanem olyanok, mint az ő falujában a vajákos. Akit inkább kuruzslónak kellene hívni, mert a vajákoshoz túl sok rossz dolog kötődik, amint azt megtudta az elmúlt időszakban. Ezt a jósnőt eléggé megviselte, amit látott, de többet nem mondott.
A tündér nagyon fél egy újabb mészárlástól, amit talán fenevadak vagy maga a Havastalp végezne és figyelmeztetni is fogja a kapitányt a jóslatra.
Intoirth hamarosan megjelenik és összekiabálja a társaságot. Sarlós leteszi az utolsó pohár italt és megtörli a száját. Elbúcsúzkodik néhány törzstagtól, aki nagyon jó utat kíván neki és megölelgeti. Tökéletes lenne ez a hely, hogy kedvet csináljon a továbbiakhoz, hiszen nagyon szívélyes fogadtatásban részesültek. Csak az a jóslat szegte a tündér kedvét. Nem is bírja sokáig magában tartani.
Amikor a kapitány éppen elteszi a térképet, Sarlós odamegy hozzá és elmondja, amit hallott:*
- Int kapitány! A jósnő azt mondta nekem, hogy havat, vért és halottakat lát és hogy meneküljek! Maga biztos abban, hogy ez a hely nem veszélyes? Tudja, én hiszek a hölgynek és láttam, hogy mennyire megviselte a látomás.
*Ha a kapitány képes úgy beszélni, hogy megnyugtassa az apró tündért, akkor Sarlósnak egy kicsit jobb kedve lesz. Ennek ellenére is gondolkodik azon, hogy mi történik, ha megtámadja őket egy pár vadállat. Chadur biztosan tud segíteni és fog is, mert jószívű. Aztán itt van még az a bajnok gnóm és a kardos lány, akikben még Sarlós bízik, ha harcra kerülne a sor. A többiekről nem tudja, mit tennének. Lehet, hogy csak menekülnének, de ő maga biztos ezt fogja tenni, ha baj lesz. Van kardja, van vértje, de nem bízik magában. Túl kicsi és túl képzetlen, hiába gyors és szívós.
Gondterhelten indul neki az útnak a hóban. Ahogy tapicskolják a mindent beborító fehér csapadékmaradványt és a kapitány mesélésbe kezd, a tündér már egy kicsit felderül. Szereti a természet különleges képződményeit, de még a legegyszerűbb, szinte teljesen egyenes fákat is kedveli. Hallgatja a történeteket a medve alakú kőtömbről, ami állítólag egy varázsló műve és a többi legendát vagy helyi érdekességet, amit Inoirth ismertet.
Hideg van, de a meleg ruhájában még éppen kibírja. Amikor megállnak, előveszi az elemózsiáját és falatozni kezd egy kicsit. Elfogadja azt is, amit a kapitány körbead és egészen feltöltődik tőle. Hamarosan folytatják utukat a hószitálásban és elérik Havastalp helyét. A tündér csendben várja, hogy megjelenjen a számára ismeretlen lény. Kissé riadt, főleg amikor hallja a hangokat is. Az jut eszébe, hogy most fog megtörténni a baj vagy már meg is történt. Halkan beszél a kapitányhoz:*
- Lehet, hogy mégsem olyan békés és mészárlást akar rendezni? Ezt látta volna a jósnő? Kapitány, vigyázzunk!
*Bárhogy is beszél Int, Sarlós nem fog közelebb menni, inkább a háttérből nézi a jelenetet.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.08 21:48:59, a következő indokkal:
Kérésre
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-07 01:34:44
Üzenet elküldve: 2014-01-07 01:34:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Zombikalipszis//
//2.csoport//
*Wramnak sosem volt erőssége a várakozás. Amint a csapata összeáll, int a zsoldosnak majd előhúzza az övébe tűzött görbe pengét, és lassan megindul a torony felé. Amennyiben a társai felzárkóznak, Wram betaszítja a korhadt kaput.*
-Azt javaslom, amíg lehet, maradjunk eggyütt.-
*fordul hátra egy pillanatra társaihoz, majd szemügyre veszi az előszobát. Amennyire a fényviszonyok látni engedik, az előszobából több helyiség is nyílik.~Nagyon csendes. Túlságosan is.~ Wram tőrét készenlétbe helyezve óvatosan halad az egyik helyiségtől a másikig, ügyelve arra, hogy kölcsönösen fedezve legyenek egymás által. Könyvek, tekercsek és az egyik szoba falán egy térkép a szigetről. A tekercsek szállitmány listák, kikötői jegyzékek, ilyesmik. Semmi hasznos. Pár könyvbe is belelapoz: Szigeti históriák, hajózással kapcsolatos könyvek. Wram bosszankodva csóválja a fejét. Ha a társai megindulnak felfelé, a hátvédet alkotva indul utánuk. A második emelet is az elhagyatottság érzetét árasztja magából. Minden romos, és elhanyagolt. Az egyik szobában ugyan talál pár fegyvert és felszerelést, de igazán értékes dolgot nem. Az egyik ládából előhúz egy viszonylag használható rövid kardot, miközben tőrét visszacsúsztatja a hüvelyébe.~ Ezzel azért könnyebb védekezni.~ Gondolja magában miközben párat suhint, próbára téve a fegyver egyensúlyát, majd vállat von.~Megteszi.~ Ezen az emeleten már jól látszik, hogy ez valamilyen őrtorony lehetett. Az egyik szobát alaposan feldúlták, s bár vérnyomot nem talált, látszik, hogy itt történt valami. Semmi nem mozdul, csupán a levegő kellemetlen a rothadó ételek szaga miatt. Társaira pillantva Wram ugyanazt a csendes izzást, feszült várakozást véli felfedezni, ami benne is megvan. Érzi, hogy valami nincs rendjén, csak azt nem tudja micsoda. Úgy érzi, tovább kell menni fölfelé. A harmadik emelet is osztozik társainak sorsában. Mindenhol pókháló, por es szemét. Tűzifa az egyik sarokban, az emeleten található három szobából kettő elhanyagolható, semmi használható leszámítva egy tegelyt, melyben, ha Wram szaglása nem csal valamilyen gyógykenőcs volt, bár kétli, hogy túlélte volna az idő múlását, illetve egy tekercs gyolcs, ami viszont használható állapotban van. Az utolsó ajtó, ami előtt társai is megállnak, viszont már figyelem felkeltő. Valaki egy ládát tolt elé, fával jól megpakolva. Amennyiben az ajtó előtt vannak, Wram megpróbálja mutatni Echnalnak, hogy óvatosan tolja be az ajtót és pajzsa fedezékében nézzen be. Ha megteszi, Wram arca összerándul a nem épp kellemes hangok hallatán, és az émelyitő bűz hatására. Mikor a dögök feléjük indulnak, Wram Echnal mellé áll, fedezve a többieket, és megpróbálja visszanyomni az ajtót. Ha a zsoldos segít, addig tartják az ajtót, amíg lehet. Amennyiben nem, úgy Wram hátra ugrik, hogy teret nyerjen, és a felvett rövid kardot döfésre készen tartva várja a tetemeket. Mikor kirontanak, jól látszik, ahogy az egyikük Wramot méregeti, majd letépi az egyik karját és az ork felé dobja, nem sokkal később pedig a fél arcát küldi utána. Wram ösztönösen megpróbálja félre ütni a repülő végtagot, míg a második lövedék elől kitérni próbál. Ám ha sikerül is neki időt veszít így a hulla már rajta is van és orrfacsaró bűze, valamint a feltépett torokból csordogáló testnedv kis híján az eszét veszi. Ha a lény elég közel kerül, Wram kardjával a csapkodó kezet igyekszik távol tartani, míg testével a fejelésektől próbál kimozdulni. Amennyiben képes elég teret nyernie megpróbálja gyomron rúgni a lényt annyira, hogy szabaddá vált pengéjével a hulla fejére sújthasson.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.08 21:47:07, a következő indokkal:
A fejléc: Zombikalipszis
//2.csoport//
*Wramnak sosem volt erőssége a várakozás. Amint a csapata összeáll, int a zsoldosnak majd előhúzza az övébe tűzött görbe pengét, és lassan megindul a torony felé. Amennyiben a társai felzárkóznak, Wram betaszítja a korhadt kaput.*
-Azt javaslom, amíg lehet, maradjunk eggyütt.-
*fordul hátra egy pillanatra társaihoz, majd szemügyre veszi az előszobát. Amennyire a fényviszonyok látni engedik, az előszobából több helyiség is nyílik.~Nagyon csendes. Túlságosan is.~ Wram tőrét készenlétbe helyezve óvatosan halad az egyik helyiségtől a másikig, ügyelve arra, hogy kölcsönösen fedezve legyenek egymás által. Könyvek, tekercsek és az egyik szoba falán egy térkép a szigetről. A tekercsek szállitmány listák, kikötői jegyzékek, ilyesmik. Semmi hasznos. Pár könyvbe is belelapoz: Szigeti históriák, hajózással kapcsolatos könyvek. Wram bosszankodva csóválja a fejét. Ha a társai megindulnak felfelé, a hátvédet alkotva indul utánuk. A második emelet is az elhagyatottság érzetét árasztja magából. Minden romos, és elhanyagolt. Az egyik szobában ugyan talál pár fegyvert és felszerelést, de igazán értékes dolgot nem. Az egyik ládából előhúz egy viszonylag használható rövid kardot, miközben tőrét visszacsúsztatja a hüvelyébe.~ Ezzel azért könnyebb védekezni.~ Gondolja magában miközben párat suhint, próbára téve a fegyver egyensúlyát, majd vállat von.~Megteszi.~ Ezen az emeleten már jól látszik, hogy ez valamilyen őrtorony lehetett. Az egyik szobát alaposan feldúlták, s bár vérnyomot nem talált, látszik, hogy itt történt valami. Semmi nem mozdul, csupán a levegő kellemetlen a rothadó ételek szaga miatt. Társaira pillantva Wram ugyanazt a csendes izzást, feszült várakozást véli felfedezni, ami benne is megvan. Érzi, hogy valami nincs rendjén, csak azt nem tudja micsoda. Úgy érzi, tovább kell menni fölfelé. A harmadik emelet is osztozik társainak sorsában. Mindenhol pókháló, por es szemét. Tűzifa az egyik sarokban, az emeleten található három szobából kettő elhanyagolható, semmi használható leszámítva egy tegelyt, melyben, ha Wram szaglása nem csal valamilyen gyógykenőcs volt, bár kétli, hogy túlélte volna az idő múlását, illetve egy tekercs gyolcs, ami viszont használható állapotban van. Az utolsó ajtó, ami előtt társai is megállnak, viszont már figyelem felkeltő. Valaki egy ládát tolt elé, fával jól megpakolva. Amennyiben az ajtó előtt vannak, Wram megpróbálja mutatni Echnalnak, hogy óvatosan tolja be az ajtót és pajzsa fedezékében nézzen be. Ha megteszi, Wram arca összerándul a nem épp kellemes hangok hallatán, és az émelyitő bűz hatására. Mikor a dögök feléjük indulnak, Wram Echnal mellé áll, fedezve a többieket, és megpróbálja visszanyomni az ajtót. Ha a zsoldos segít, addig tartják az ajtót, amíg lehet. Amennyiben nem, úgy Wram hátra ugrik, hogy teret nyerjen, és a felvett rövid kardot döfésre készen tartva várja a tetemeket. Mikor kirontanak, jól látszik, ahogy az egyikük Wramot méregeti, majd letépi az egyik karját és az ork felé dobja, nem sokkal később pedig a fél arcát küldi utána. Wram ösztönösen megpróbálja félre ütni a repülő végtagot, míg a második lövedék elől kitérni próbál. Ám ha sikerül is neki időt veszít így a hulla már rajta is van és orrfacsaró bűze, valamint a feltépett torokból csordogáló testnedv kis híján az eszét veszi. Ha a lény elég közel kerül, Wram kardjával a csapkodó kezet igyekszik távol tartani, míg testével a fejelésektől próbál kimozdulni. Amennyiben képes elég teret nyernie megpróbálja gyomron rúgni a lényt annyira, hogy szabaddá vált pengéjével a hulla fejére sújthasson.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.08 21:47:07, a következő indokkal:
A fejléc: Zombikalipszis
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:09:21
Üzenet elküldve: 2014-01-06 21:09:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*A törzs nagyon szívesen látja a látogatókat, s ha tehetik, akkor mindegyikkel szóba is elegyednek, kérdezgetik őket a szokásaikról, kultúrájukról.. Még a harcos férfi is, akit könnyedén legyőzött Tyria, egy kis sértődés után úgy tesz, mintha mi sem történt volna, s a többi tag is abbahagyja a kacarászást. Azonban Kbegemoko egy szokatlan jóslatot kap, mely eléggé úgy tűnik, hogy csupán kitaláció.. "Hó, vér, testek, s holtak.. Ne nézz hátra, fülelj, menekülj.. A Holtak Birodalma tárt kapukkal vár!" Nem sok, nem is konkrét, s kitalációnak tűnő jóslat, viszont miközben e szavakat mondja a hölgy, szemei elfehérednek, s teste rázkódni kezd, majd - látszólag - a kimerültségtől összeroskad, s kiküldi a tündért a sátrából, arra fogva az egészet, hogy nagyon kimerült. Vagy talán szörnyű képek jelentek meg előtte? Mikor kipihente magát, jönnek a következő kíváncsi érkezők, s Nibatnak és Ianának is hasonló jóslatokat szór, míg végül végleg bezárja sátrát. Eközben Urfang igazán sikeres üzletet köt, bár azzal nem számol, hogy biz' az árusnak igen sok sütnivaló jutott, s ha más portékát kínált volna fel, akkor kacagva elküldte volna a gnómot, ám a kövek igazán felkeltették az érdeklődését, így igazán hasznos gyógyfüvekkel cseréli el azokat. Egy másik sátorban közben Chadur "új" lábakat kap, így most már ő is teljes egészében részt tud venni a túrán, s a boldogságának a helyiek is örülnek, főleg a gyermekek, akik azonnal körbe is ugrálják, amint kilép az óriás a sátorból.
Intoirth szinte az egész idejét a fogadóban tölti, s lelkesen eszmecserét futtat a lakókkal, majd egy hangos köszönés - és egy elmaradhatatlan ölelés - után távozik a sátorból minden holmijával együtt, ez pedig utalhat arra a bent levőknek, hogy biz' indulás van! Kint a tér közepén meg is áll, majd elkiáltja magát.*
- Indulás!
*Mondja eléggé hangosan, s ha a túrázók esetleg nem hallanák, a törzs tagjai rögtön szólnak nekik, majd a búcsúzkodás után megindulnak egy hátsó kiskapu felé, ahol ki is lép a társaság.*
- Micsoda népség! Ilyen kedvességgel is ritkán találkozik az ember! *mondja maga mögé, miközben begyömöszöli a térképet a zsebébe* Remélem, hogy mindenki felkészült!
*Méretes cipőjével bele is tapos az első, még be nem járt hóbuckába, így akik mögötte haladnak, könnyebben tudnak lépni. Furcsa módon még az idős házaspárnak is igazán jól megy, remekül tartják a tempót a csapattal, olykor azért a bácsi kilop a néni táskájából egy üveg alkoholos itókát, s nagyot kortyint belőle! Egy két órás túra következik most, mely alatt a kapitány pár érdekesebb képződménynél megáll (például szokatlan alakú sziklák, egybenőtt fák, állatnyomok), s mindegyikhez fűz egy kisebb történetet. A tempó nem gyors egyáltalán, így bőven van ideje mindenkinek nézelődni, csevegni.. Egy ponton viszont megáll, ahol a hegyvidéken egy olyan helyre érnek, ami viszonylag vízszintes.*
- Pihenő! *azzal pár farönköt, követ kör alakban begurít a hely közepére, kicsit odébb túrja a havat, majd letelepedik az egyik kőre, s falatozni kezd* Nem tudtam, mennyien jönnek, de hoztam valamit, remélem mindenkinek jut! *előhúz a táskájából egyszerű kenyérszeleteknek tűnő lapocskákat, majd körbeadja* Egészséges, ízletes, kevés is elég belőle és még energiát is ad!
*Falatozza kényelmesen, majd egy húsz perc múlva feláll, s leporolja kabátjáról az időközben ráhulló havat.*
- Induljunk is, mert még idefagyunk!
*Kacag fel, s meg is indul ismét felfelé. Újabb túraidő következik, mely nagyjából egy órát ölelhet át, miközben lágyan szállingózik a hó. Bár sokkal hidegebbet várt Int, ebben a nagykabátban még nem is mondhatja, hogy fázik. Hamarosan viszont váratlanul megáll, s halkan beszélni kezd, miközben intően felemeli kezét.*
- Azt hiszem, megérkeztünk a Havastalp barlangjához! Ezen időben szeret egész nap aludni, így nem valószínű, hogy összetalálkozunk vele idekint - ha mégis, az sem baj, hiszen csak hangos, ám nem bánt -, de menjünk közelebb! *már epedezve várja, hogy a kitervelt kis színjáték összejöjjön* Halkan, kérem, nehogy felébresszük!
*Végül megáll a barlangtól nem messze a dombon a hóban, épp úgy, hogy a barlangnak csupán a teteje látszik, de hogy ki vagy mi van benne, azt senki sem láthatja egyelőre, viszont szokatlan zajok szűrődnek ki onnan..*
- Hmm, talán mégis ébren van? *~ Te idióta, most jövünk, ne zajong már! ~ szitkozódik magában, hiszen jó barátjával azt beszélték meg, hogy a remek kis jelmezben a barlangban fog várni szép csendben, mint a nagy Havastalp* Menjünk közelebb!
*Mondja kissé kételkedve, hiszen a nyöszörgő, enyhe hörgő zajok egyáltalán nem voltak betervezve, ám nagy mosoly ül ki mégis az arcára, hiszen bár nem beszélték meg a hangokat, örül annak, hogy társa kis meglepetéssel is szolgál! Reméli, hogy a többiek követik, persze azzal sem lesz baj, ha valaki inkább a háttérben maradna.*
// 2. csoport //
*A kapitány és csapata igen gyorsan távozik, s hamarosan el is tűnnek az egyik kanyarban, magukra hagyva a többieket. Ha találnak is valamit, most bizonyíthatnak, mennyire rátermettek, s hogy a váratlan helyzetekben is remekül helytállnak!*
// Épület //
*Akik az épületben vannak, nem találkozhatnak túl sok érdekes dologgal. Az alsó szinten nagyjából öt helyiség lehet, mindegyikben iratok, régi könyvek, jegyzetek hajókról, s egy öreg térkép is lógaszkodik a falon, mely a szigetet ábrázolja nagyjából - ellenség sehol. A második emelet mintha "pihenőként" szolgált volna anno: a legnagyobb szoba tele van kopott székekkel és asztalokkal, utóbbi pedig hemzseg a pókhálótól s a rothadt ételektől, törött tányéroktól. Elég nagy a rumli, dulakodás nyoma is felfedezhető a feldöntött székek s eltolt asztalok láttán. A másik két szobában csak ágyak vannak, melyek előtt közepes méretű ládák pihennek: némelyikben találni csorbult pengéket, törött pajzsokat, s ez mind arra enged következtetni, hogy a város, ahova igyekszenek, eléggé nagy hangsúlyt fektetett a biztonságra, s most biz' egy őrtoronyban vannak - ellenség pedig egyelőre ismét sehol. A harmadik emelet sem tartogat semmi különösen első pillantásra: pár fadarab lapul az egyik sarokban, mellyel minden bizonnyal a tüzet táplálták odafent, kisebb asztalok a falnak tolva, emellett három apróbb helyiség, ahol mindegyiknek az ajtaja csukva van. Az első kettő nincs bezárva, s itt csak koszos ládákat fedezhetnek fel, ám a harmadik előtt ott pihen közvetlenül egy nagyobb láda, benne egy farakással, mintha csak valaki elé tolta volna. E szoba sincs bezárva, s ha elhúzzák a torlaszt, akkor könnyedén ki is nyithatják a kifelé nyíló ajtót. Azonban mikor megmozdítják a ládát, szokatlan nyöszörgésre lehetnek figyelmesek, mely odaátról jön, s amit hirtelen egy placcsanás követ gyomorhangokkal - egyértelmű, hogy valaki odabent a gyomortartalmát ürítette ki! Eléggé förtelmes bűz is árad kifelé, s ha betekintenek, gusztustalan látvány fogadja őket! Egy íróasztalnak támaszkodva ereszti ki száján az a valami a feketés gyomortartalmat, melyről igazából nem is nagyon lehet eldönteni, hogy mi az. Nem messze tőle két másik veri a fejét a falba, s az egyik sarokban törökülésben egy újabb bámulja mozdulatlanul a földet. A legutolsó végül nem messze áll a bejárat mellett, s mereven figyeli az ajtót. A hangok hatására mindegyik kicsit megrezzen, s ha a csapat úgy dönt, hogy először csak résnyire nyitják az ajtót és bekukkantanak csak, akkor még a holtak nem veszik őket észre, ám ahogy egyre jobban tárul fel az ajtó, úgy kezdenek el azok is egyre jobban mozogni, míg nem hirtelen mindegyik egyszerre ugrik fel, s rontanak együttesen a társaságra! Ha esetleg a harcosok visszacsukják az ajtót, akkor azok addig dörömbölnek, csapkodnak, míg szét nem törik azt - felmerülhet a kérdés, hogy akkor eddig miért nem törtek ki, viszont ezekben nem lehet logikát keresni.. Mindegyik lény a hozzá legközelebb esőnek esik neki, s mivel a halottak egymás után törnek ki a szobából, így egy-egy halott jut egy-egy harcosra. Allynt szemeli ki az első járkáló - aki ezelőtt a falba verte a fejét -, azonnal ütni kezdi, s minden egyes mozdulatát úgy intézi, hogy közelebb kerüljön a hölgyhöz, s hogy meg tudja harapni, miközben lábaival amolyan taposó mozdulatokat hajt végre. A következő Echnalt nézi ki magának, s úgy látszik, hogy abból a fekete gusztustalanságból nem fogyott ki, hiszen mielőtt még a férfihez érne, köp egy igen nagyot felé, mely a többiekre is rámehet. Ha nem fordult el a zsoldos, vagy nem képes védekezni a hirtelen jött köpés ellen, akkor az könnyedén a szemébe kerülhet, bár csak enyhe maró érzés követheti azt, komolyabb nem. Viszont elegendő arra, hogy ezzel megtántorítsa Echnalt, s ahogy kijött a feketeség a száján, már ugrik is felé, ám ő valamiért csak az arcára pályázik, a kezeit nem is próbálja megharapni. A harmadik Enronrian felé igyekszik, ám ő az ajtóból szokatlanul nagyot ugrik, így egy pillanat alatt veti rá magát a férfire, viszont a gusztustalanságát hozza magával! Ő is remek időtöltésnek tartotta, hogy koponyáját roncsolja, így a heves lendület végett pár fejdarabka is repül utána, melyek szintén az éjelfen landolnak! Ez a "példány" viszont nem harap egyből, inkább megpróbálja jól megtépni a férfit! A negyedik holttest Wramra szegezi szúrós tekintetét, szinte megfagyasztja a vért is az erekben! Ő már lassabban mozog, nem olyan gyors, mint a többiek, viszont úgy látszik, hogy talán egy csepp intelligencia szorul belé, hiszen váratlanul letépi bal karját, s az ork nyaka felé dobja, majd rögtön a megmaradt végtaggal egészen az orrától kitépi a száját, s azt is a zöldbőrű felé hajítja! Remek elterelés, a halott ezután már ugrik is Wram felé, azzal viszont nem számolt, hogy nincs mivel megharapnia a férfit, így a bűzös félfejével próbálja fejelgetni az orkot, miközben valami ocsmány lé fröcsög a torkából, s ha nem figyel a zöldbőrű, akkor igen csúnya sérüléseket szerezhet, ha a hulla ép keze bőrfelületet ér, hiszen akkor erősen ragadja azt meg! Végül az utolsó Nanaia felé igyekszik, ám ő nem igazán egyenesedik fel, sőt! Úgy kúszik a földön, mint valami pók, s igen gyorsan közeledik a hölgyemény felé! Először csak cikázik a többiek közt, majd egy váratlan pillanatban elrugaszkodik a lába felé, s az első adandó alkalommal beleharap, ha Nanaia nem tud hárítani!*
// Hajó //
*Bár a bárka kívülről nagynak tűnik, mégsem áll túl sok helyiségből, inkább ami van, az nagyobb. Ezekbe sem lehet túl könnyedén bejutni, hiszen a hajó egy része bele van fúródva a homokba, vízbe, emellett ferdén is áll. Meg is kell mászniuk az egészet, hogy eljuthassanak ahhoz az ajtóhoz, ami a vízi jármű belsejébe vezet. Ha kinyitják ezt, akkor egy folyosón találhatják magukat: jobbra rögtön egy nagyobb helyiség van, ahol össze-vissza vannak hányva az asztalok, székek, hordók - enyhe rumos szagot is lehet érezni a vízben, ahol taposnak, s ahol kis halak eszegetik a vízbe hullott maradványokat. A következő szoba amolyan tároló helyiség, számos kötél, s egyéb halászati eszköz bújik meg itt, s a halk neszek csupán az ott kóborló patkányoktól eredhetnek. Ezt egy lefelé vezető lépcső követi, ahol már kisebb szobák sorakoznak egymás után, melyek az alvásra szolgálhattak egykor minden bizonnyal, hiszen az ágyak s a szekrények ezt mutatják. A legutolsó ajtó viszont zárva van, ám onnan halk kaparászás szűrődik kifelé.. Ha esetleg van valakinél tolvajkulcs, azzal is lehet próbálkozni, vagy nemes egyszerűséggel betörni az ajtót, ám a hatás ugyanaz: egy kislány ül összegörnyedve, dülöngélve odabent, miközben halkan dúdolgat valamit, s kis körmével kaparássza a padlót. Nem messze tőle egy asztalnál ott ül valami nagyon gusztustalan emberi szerzet: vagy 190 cm magasságot is megütheti a hihetetlenül dagadt nő, akinek szürkés, feketés foltok borítják a testét - felsőtestét semmi ruhanemű sem borítja, így a kibuggyanó, elszíneződött zsírrétege különösen megmozgathatja a gyengébb idegzetűek gyomrát! Nem messze tőle fekszik egy vékonyabb test, melynek egy vászonzsák van a fején, s kezei össze vannak kötve a háta mögött. Ekkor valami halk suttogás is megütheti a fülüket, mely szokatlanul a plafon felől jön, s ha felpillantanak, akkor a hang gazdáját is megláthatják! Egy hosszúhajú férfialak kapaszkodik kezeivel és lábaival egy gerendában, aki valami ismeretlen nyelven mormol valamit maga elé, s ha még ez sem lenne elég, a kaparászásnak egy újabb gazdája tűnik fel, mégpedig egy kisebb termetű kutya képében, aki a dagadt nő lábát rágja éppen - már teljesen a csontig lehatolt, körülötte pedig ott vannak a húscafatok is. A nyomasztó hangulat, a bűzös légkör s a szokatlan alakok már eleve megrendíthetnek egy átlagos elmével rendelkező egyént, hiszen az ember nem mindennap lát ilyeneket.. Ám ez még semmi.. Minél beljebb hatolnak, úgy kezd el mindegyik mozgolódni! A kislány akadozva - a dúdolást nem abbahagyva - fordítja lassan tekintetét Asvil felé, miközben vékony hangja egyre csak halkul, majd elhallgat tátott szájjal. Lassan feláll, majd könnyes szemeivel, nagyon szomorúan a bárd felé kezd sétálni, miközben nyújtja felé a kis kezét. Ám nem szabad hinni az ártatlan külsőnek, a kislány arca pillanatokon belül eltorzul, s már ugrik is a férfi felé! Eléggé gyors, s egyből a nyakát próbálja megharapni, így nagyon gyorsan kell cselekednie! Ezzel párhuzamosan a fent lógaszkodó halott is leugrik a deszkáról, ekkor pedig jól lehet látni, hogy karjai sokkal hosszabbak és vékonyabbak, mint egy átlagos embernek, emellett arca is kissé meg van nyúlva! Ő Zopalt veszi célba, s bár nem mozog nagyon, de száját rendellenesen nagyra tátja, így ha nem tesz valamit az ork, akár a keze is bánhatja, hiszen a lény mindenhez oda kap, ami csak közelít felé - legyen az egy ököl, láb, avagy kard! A földön fekvő, zsákkal borított fejű is megremeg a padlón, s kísérteties hangokat hallatva pattan fel a földről, s indul meg Amira felé! Fehéres teste, kitakart arca és hátrakötött kezei eléggé fájdalmas külsőt kölcsönöznek neki, talán ettől is olyan ijesztő.. Ő már nem harap, hanem kicsit meggörnyed, fejét lehajtja, s hirtelen elkezd rohanni Amira felé, aki ha nem áll félre, igen csúnya sérülést szerezhet! A holt láthatóan nem fárad, folyamatosan ezt csinálja, azzal a céllal, hogy halálra verje az éjelfet a koponyájával.. Természetesen a java sem maradhat el! Hirtelen a termetes, foltos nő is felpattan, mintha megijedt volna, s épp arra készül, hogy szétlapítsa Zrekilt! Persze ez sem olyan egyszerű.. Ahogy próbál közelebb férkőzni a gnómhoz, hatalmas hasa megakad egy kiálló szögben, így annak tartalma szinte pukkanás szerűen teríti be a szobát, melyből leginkább a kis Loner és Zrekil részesül! Előbbit a halott figyelmen kívül hagyja, ő megrögzötten csak Zrekil felé próbál törni - nem is kell mondani, hogy ha véletlenül ráesik a férfire, igen csúnya sérüléseket okozhat neki, főleg úgy, hogy egy lyuk tátong a hasán, ami mögött a hegyes csontok csak arra várnak, hogy a mágusba fúródjanak! Eközben Loner már bánhatja, hogy nem maradt inkább otthon játszani a kis játékaival, hiszen ő sem marad ki a jóból! A kutya, mely eddig a nő lábát cincálta, most a gyermeket veszi célba hatalmas morgással! Szőre hiányos, oldalából kukacok lógnak ki, s egyik szeme hiányzik - pontosabban ott lóg a szája szélén.. Szegény kis éjelfre rögtön rávicsorog, s lassan meg is indul felé.. Nem tudni, hogy a gyermek megtudja-e védeni magát, avagy segítségre szorul, ám idő nincs sok, mert egy rossz mozdulat, s a "kutya" azonnal támad!*
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*A törzs nagyon szívesen látja a látogatókat, s ha tehetik, akkor mindegyikkel szóba is elegyednek, kérdezgetik őket a szokásaikról, kultúrájukról.. Még a harcos férfi is, akit könnyedén legyőzött Tyria, egy kis sértődés után úgy tesz, mintha mi sem történt volna, s a többi tag is abbahagyja a kacarászást. Azonban Kbegemoko egy szokatlan jóslatot kap, mely eléggé úgy tűnik, hogy csupán kitaláció.. "Hó, vér, testek, s holtak.. Ne nézz hátra, fülelj, menekülj.. A Holtak Birodalma tárt kapukkal vár!" Nem sok, nem is konkrét, s kitalációnak tűnő jóslat, viszont miközben e szavakat mondja a hölgy, szemei elfehérednek, s teste rázkódni kezd, majd - látszólag - a kimerültségtől összeroskad, s kiküldi a tündért a sátrából, arra fogva az egészet, hogy nagyon kimerült. Vagy talán szörnyű képek jelentek meg előtte? Mikor kipihente magát, jönnek a következő kíváncsi érkezők, s Nibatnak és Ianának is hasonló jóslatokat szór, míg végül végleg bezárja sátrát. Eközben Urfang igazán sikeres üzletet köt, bár azzal nem számol, hogy biz' az árusnak igen sok sütnivaló jutott, s ha más portékát kínált volna fel, akkor kacagva elküldte volna a gnómot, ám a kövek igazán felkeltették az érdeklődését, így igazán hasznos gyógyfüvekkel cseréli el azokat. Egy másik sátorban közben Chadur "új" lábakat kap, így most már ő is teljes egészében részt tud venni a túrán, s a boldogságának a helyiek is örülnek, főleg a gyermekek, akik azonnal körbe is ugrálják, amint kilép az óriás a sátorból.
Intoirth szinte az egész idejét a fogadóban tölti, s lelkesen eszmecserét futtat a lakókkal, majd egy hangos köszönés - és egy elmaradhatatlan ölelés - után távozik a sátorból minden holmijával együtt, ez pedig utalhat arra a bent levőknek, hogy biz' indulás van! Kint a tér közepén meg is áll, majd elkiáltja magát.*
- Indulás!
*Mondja eléggé hangosan, s ha a túrázók esetleg nem hallanák, a törzs tagjai rögtön szólnak nekik, majd a búcsúzkodás után megindulnak egy hátsó kiskapu felé, ahol ki is lép a társaság.*
- Micsoda népség! Ilyen kedvességgel is ritkán találkozik az ember! *mondja maga mögé, miközben begyömöszöli a térképet a zsebébe* Remélem, hogy mindenki felkészült!
*Méretes cipőjével bele is tapos az első, még be nem járt hóbuckába, így akik mögötte haladnak, könnyebben tudnak lépni. Furcsa módon még az idős házaspárnak is igazán jól megy, remekül tartják a tempót a csapattal, olykor azért a bácsi kilop a néni táskájából egy üveg alkoholos itókát, s nagyot kortyint belőle! Egy két órás túra következik most, mely alatt a kapitány pár érdekesebb képződménynél megáll (például szokatlan alakú sziklák, egybenőtt fák, állatnyomok), s mindegyikhez fűz egy kisebb történetet. A tempó nem gyors egyáltalán, így bőven van ideje mindenkinek nézelődni, csevegni.. Egy ponton viszont megáll, ahol a hegyvidéken egy olyan helyre érnek, ami viszonylag vízszintes.*
- Pihenő! *azzal pár farönköt, követ kör alakban begurít a hely közepére, kicsit odébb túrja a havat, majd letelepedik az egyik kőre, s falatozni kezd* Nem tudtam, mennyien jönnek, de hoztam valamit, remélem mindenkinek jut! *előhúz a táskájából egyszerű kenyérszeleteknek tűnő lapocskákat, majd körbeadja* Egészséges, ízletes, kevés is elég belőle és még energiát is ad!
*Falatozza kényelmesen, majd egy húsz perc múlva feláll, s leporolja kabátjáról az időközben ráhulló havat.*
- Induljunk is, mert még idefagyunk!
*Kacag fel, s meg is indul ismét felfelé. Újabb túraidő következik, mely nagyjából egy órát ölelhet át, miközben lágyan szállingózik a hó. Bár sokkal hidegebbet várt Int, ebben a nagykabátban még nem is mondhatja, hogy fázik. Hamarosan viszont váratlanul megáll, s halkan beszélni kezd, miközben intően felemeli kezét.*
- Azt hiszem, megérkeztünk a Havastalp barlangjához! Ezen időben szeret egész nap aludni, így nem valószínű, hogy összetalálkozunk vele idekint - ha mégis, az sem baj, hiszen csak hangos, ám nem bánt -, de menjünk közelebb! *már epedezve várja, hogy a kitervelt kis színjáték összejöjjön* Halkan, kérem, nehogy felébresszük!
*Végül megáll a barlangtól nem messze a dombon a hóban, épp úgy, hogy a barlangnak csupán a teteje látszik, de hogy ki vagy mi van benne, azt senki sem láthatja egyelőre, viszont szokatlan zajok szűrődnek ki onnan..*
- Hmm, talán mégis ébren van? *~ Te idióta, most jövünk, ne zajong már! ~ szitkozódik magában, hiszen jó barátjával azt beszélték meg, hogy a remek kis jelmezben a barlangban fog várni szép csendben, mint a nagy Havastalp* Menjünk közelebb!
*Mondja kissé kételkedve, hiszen a nyöszörgő, enyhe hörgő zajok egyáltalán nem voltak betervezve, ám nagy mosoly ül ki mégis az arcára, hiszen bár nem beszélték meg a hangokat, örül annak, hogy társa kis meglepetéssel is szolgál! Reméli, hogy a többiek követik, persze azzal sem lesz baj, ha valaki inkább a háttérben maradna.*
// 2. csoport //
*A kapitány és csapata igen gyorsan távozik, s hamarosan el is tűnnek az egyik kanyarban, magukra hagyva a többieket. Ha találnak is valamit, most bizonyíthatnak, mennyire rátermettek, s hogy a váratlan helyzetekben is remekül helytállnak!*
// Épület //
*Akik az épületben vannak, nem találkozhatnak túl sok érdekes dologgal. Az alsó szinten nagyjából öt helyiség lehet, mindegyikben iratok, régi könyvek, jegyzetek hajókról, s egy öreg térkép is lógaszkodik a falon, mely a szigetet ábrázolja nagyjából - ellenség sehol. A második emelet mintha "pihenőként" szolgált volna anno: a legnagyobb szoba tele van kopott székekkel és asztalokkal, utóbbi pedig hemzseg a pókhálótól s a rothadt ételektől, törött tányéroktól. Elég nagy a rumli, dulakodás nyoma is felfedezhető a feldöntött székek s eltolt asztalok láttán. A másik két szobában csak ágyak vannak, melyek előtt közepes méretű ládák pihennek: némelyikben találni csorbult pengéket, törött pajzsokat, s ez mind arra enged következtetni, hogy a város, ahova igyekszenek, eléggé nagy hangsúlyt fektetett a biztonságra, s most biz' egy őrtoronyban vannak - ellenség pedig egyelőre ismét sehol. A harmadik emelet sem tartogat semmi különösen első pillantásra: pár fadarab lapul az egyik sarokban, mellyel minden bizonnyal a tüzet táplálták odafent, kisebb asztalok a falnak tolva, emellett három apróbb helyiség, ahol mindegyiknek az ajtaja csukva van. Az első kettő nincs bezárva, s itt csak koszos ládákat fedezhetnek fel, ám a harmadik előtt ott pihen közvetlenül egy nagyobb láda, benne egy farakással, mintha csak valaki elé tolta volna. E szoba sincs bezárva, s ha elhúzzák a torlaszt, akkor könnyedén ki is nyithatják a kifelé nyíló ajtót. Azonban mikor megmozdítják a ládát, szokatlan nyöszörgésre lehetnek figyelmesek, mely odaátról jön, s amit hirtelen egy placcsanás követ gyomorhangokkal - egyértelmű, hogy valaki odabent a gyomortartalmát ürítette ki! Eléggé förtelmes bűz is árad kifelé, s ha betekintenek, gusztustalan látvány fogadja őket! Egy íróasztalnak támaszkodva ereszti ki száján az a valami a feketés gyomortartalmat, melyről igazából nem is nagyon lehet eldönteni, hogy mi az. Nem messze tőle két másik veri a fejét a falba, s az egyik sarokban törökülésben egy újabb bámulja mozdulatlanul a földet. A legutolsó végül nem messze áll a bejárat mellett, s mereven figyeli az ajtót. A hangok hatására mindegyik kicsit megrezzen, s ha a csapat úgy dönt, hogy először csak résnyire nyitják az ajtót és bekukkantanak csak, akkor még a holtak nem veszik őket észre, ám ahogy egyre jobban tárul fel az ajtó, úgy kezdenek el azok is egyre jobban mozogni, míg nem hirtelen mindegyik egyszerre ugrik fel, s rontanak együttesen a társaságra! Ha esetleg a harcosok visszacsukják az ajtót, akkor azok addig dörömbölnek, csapkodnak, míg szét nem törik azt - felmerülhet a kérdés, hogy akkor eddig miért nem törtek ki, viszont ezekben nem lehet logikát keresni.. Mindegyik lény a hozzá legközelebb esőnek esik neki, s mivel a halottak egymás után törnek ki a szobából, így egy-egy halott jut egy-egy harcosra. Allynt szemeli ki az első járkáló - aki ezelőtt a falba verte a fejét -, azonnal ütni kezdi, s minden egyes mozdulatát úgy intézi, hogy közelebb kerüljön a hölgyhöz, s hogy meg tudja harapni, miközben lábaival amolyan taposó mozdulatokat hajt végre. A következő Echnalt nézi ki magának, s úgy látszik, hogy abból a fekete gusztustalanságból nem fogyott ki, hiszen mielőtt még a férfihez érne, köp egy igen nagyot felé, mely a többiekre is rámehet. Ha nem fordult el a zsoldos, vagy nem képes védekezni a hirtelen jött köpés ellen, akkor az könnyedén a szemébe kerülhet, bár csak enyhe maró érzés követheti azt, komolyabb nem. Viszont elegendő arra, hogy ezzel megtántorítsa Echnalt, s ahogy kijött a feketeség a száján, már ugrik is felé, ám ő valamiért csak az arcára pályázik, a kezeit nem is próbálja megharapni. A harmadik Enronrian felé igyekszik, ám ő az ajtóból szokatlanul nagyot ugrik, így egy pillanat alatt veti rá magát a férfire, viszont a gusztustalanságát hozza magával! Ő is remek időtöltésnek tartotta, hogy koponyáját roncsolja, így a heves lendület végett pár fejdarabka is repül utána, melyek szintén az éjelfen landolnak! Ez a "példány" viszont nem harap egyből, inkább megpróbálja jól megtépni a férfit! A negyedik holttest Wramra szegezi szúrós tekintetét, szinte megfagyasztja a vért is az erekben! Ő már lassabban mozog, nem olyan gyors, mint a többiek, viszont úgy látszik, hogy talán egy csepp intelligencia szorul belé, hiszen váratlanul letépi bal karját, s az ork nyaka felé dobja, majd rögtön a megmaradt végtaggal egészen az orrától kitépi a száját, s azt is a zöldbőrű felé hajítja! Remek elterelés, a halott ezután már ugrik is Wram felé, azzal viszont nem számolt, hogy nincs mivel megharapnia a férfit, így a bűzös félfejével próbálja fejelgetni az orkot, miközben valami ocsmány lé fröcsög a torkából, s ha nem figyel a zöldbőrű, akkor igen csúnya sérüléseket szerezhet, ha a hulla ép keze bőrfelületet ér, hiszen akkor erősen ragadja azt meg! Végül az utolsó Nanaia felé igyekszik, ám ő nem igazán egyenesedik fel, sőt! Úgy kúszik a földön, mint valami pók, s igen gyorsan közeledik a hölgyemény felé! Először csak cikázik a többiek közt, majd egy váratlan pillanatban elrugaszkodik a lába felé, s az első adandó alkalommal beleharap, ha Nanaia nem tud hárítani!*
// Hajó //
*Bár a bárka kívülről nagynak tűnik, mégsem áll túl sok helyiségből, inkább ami van, az nagyobb. Ezekbe sem lehet túl könnyedén bejutni, hiszen a hajó egy része bele van fúródva a homokba, vízbe, emellett ferdén is áll. Meg is kell mászniuk az egészet, hogy eljuthassanak ahhoz az ajtóhoz, ami a vízi jármű belsejébe vezet. Ha kinyitják ezt, akkor egy folyosón találhatják magukat: jobbra rögtön egy nagyobb helyiség van, ahol össze-vissza vannak hányva az asztalok, székek, hordók - enyhe rumos szagot is lehet érezni a vízben, ahol taposnak, s ahol kis halak eszegetik a vízbe hullott maradványokat. A következő szoba amolyan tároló helyiség, számos kötél, s egyéb halászati eszköz bújik meg itt, s a halk neszek csupán az ott kóborló patkányoktól eredhetnek. Ezt egy lefelé vezető lépcső követi, ahol már kisebb szobák sorakoznak egymás után, melyek az alvásra szolgálhattak egykor minden bizonnyal, hiszen az ágyak s a szekrények ezt mutatják. A legutolsó ajtó viszont zárva van, ám onnan halk kaparászás szűrődik kifelé.. Ha esetleg van valakinél tolvajkulcs, azzal is lehet próbálkozni, vagy nemes egyszerűséggel betörni az ajtót, ám a hatás ugyanaz: egy kislány ül összegörnyedve, dülöngélve odabent, miközben halkan dúdolgat valamit, s kis körmével kaparássza a padlót. Nem messze tőle egy asztalnál ott ül valami nagyon gusztustalan emberi szerzet: vagy 190 cm magasságot is megütheti a hihetetlenül dagadt nő, akinek szürkés, feketés foltok borítják a testét - felsőtestét semmi ruhanemű sem borítja, így a kibuggyanó, elszíneződött zsírrétege különösen megmozgathatja a gyengébb idegzetűek gyomrát! Nem messze tőle fekszik egy vékonyabb test, melynek egy vászonzsák van a fején, s kezei össze vannak kötve a háta mögött. Ekkor valami halk suttogás is megütheti a fülüket, mely szokatlanul a plafon felől jön, s ha felpillantanak, akkor a hang gazdáját is megláthatják! Egy hosszúhajú férfialak kapaszkodik kezeivel és lábaival egy gerendában, aki valami ismeretlen nyelven mormol valamit maga elé, s ha még ez sem lenne elég, a kaparászásnak egy újabb gazdája tűnik fel, mégpedig egy kisebb termetű kutya képében, aki a dagadt nő lábát rágja éppen - már teljesen a csontig lehatolt, körülötte pedig ott vannak a húscafatok is. A nyomasztó hangulat, a bűzös légkör s a szokatlan alakok már eleve megrendíthetnek egy átlagos elmével rendelkező egyént, hiszen az ember nem mindennap lát ilyeneket.. Ám ez még semmi.. Minél beljebb hatolnak, úgy kezd el mindegyik mozgolódni! A kislány akadozva - a dúdolást nem abbahagyva - fordítja lassan tekintetét Asvil felé, miközben vékony hangja egyre csak halkul, majd elhallgat tátott szájjal. Lassan feláll, majd könnyes szemeivel, nagyon szomorúan a bárd felé kezd sétálni, miközben nyújtja felé a kis kezét. Ám nem szabad hinni az ártatlan külsőnek, a kislány arca pillanatokon belül eltorzul, s már ugrik is a férfi felé! Eléggé gyors, s egyből a nyakát próbálja megharapni, így nagyon gyorsan kell cselekednie! Ezzel párhuzamosan a fent lógaszkodó halott is leugrik a deszkáról, ekkor pedig jól lehet látni, hogy karjai sokkal hosszabbak és vékonyabbak, mint egy átlagos embernek, emellett arca is kissé meg van nyúlva! Ő Zopalt veszi célba, s bár nem mozog nagyon, de száját rendellenesen nagyra tátja, így ha nem tesz valamit az ork, akár a keze is bánhatja, hiszen a lény mindenhez oda kap, ami csak közelít felé - legyen az egy ököl, láb, avagy kard! A földön fekvő, zsákkal borított fejű is megremeg a padlón, s kísérteties hangokat hallatva pattan fel a földről, s indul meg Amira felé! Fehéres teste, kitakart arca és hátrakötött kezei eléggé fájdalmas külsőt kölcsönöznek neki, talán ettől is olyan ijesztő.. Ő már nem harap, hanem kicsit meggörnyed, fejét lehajtja, s hirtelen elkezd rohanni Amira felé, aki ha nem áll félre, igen csúnya sérülést szerezhet! A holt láthatóan nem fárad, folyamatosan ezt csinálja, azzal a céllal, hogy halálra verje az éjelfet a koponyájával.. Természetesen a java sem maradhat el! Hirtelen a termetes, foltos nő is felpattan, mintha megijedt volna, s épp arra készül, hogy szétlapítsa Zrekilt! Persze ez sem olyan egyszerű.. Ahogy próbál közelebb férkőzni a gnómhoz, hatalmas hasa megakad egy kiálló szögben, így annak tartalma szinte pukkanás szerűen teríti be a szobát, melyből leginkább a kis Loner és Zrekil részesül! Előbbit a halott figyelmen kívül hagyja, ő megrögzötten csak Zrekil felé próbál törni - nem is kell mondani, hogy ha véletlenül ráesik a férfire, igen csúnya sérüléseket okozhat neki, főleg úgy, hogy egy lyuk tátong a hasán, ami mögött a hegyes csontok csak arra várnak, hogy a mágusba fúródjanak! Eközben Loner már bánhatja, hogy nem maradt inkább otthon játszani a kis játékaival, hiszen ő sem marad ki a jóból! A kutya, mely eddig a nő lábát cincálta, most a gyermeket veszi célba hatalmas morgással! Szőre hiányos, oldalából kukacok lógnak ki, s egyik szeme hiányzik - pontosabban ott lóg a szája szélén.. Szegény kis éjelfre rögtön rávicsorog, s lassan meg is indul felé.. Nem tudni, hogy a gyermek megtudja-e védeni magát, avagy segítségre szorul, ám idő nincs sok, mert egy rossz mozdulat, s a "kutya" azonnal támad!*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-06 14:05:24
Üzenet elküldve: 2014-01-06 14:05:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
//1. csoport//
//Iana Nadzyr, Nibat Uvekin//
*Úgy tűnik Iana eléggé félvállról veszi a hallottakat. Igaz, Urfang csak poénból találta ki a zombis történetet, de sohasem lehet tudni, ezen a környéken történtek már furcsa dolgok, Urfang is látott már hasonlót, úgyhogy ő a maga részéről nem lesz nagyon meglepve ha bekövetkezik valamilyen váratlan esemény.
Amíg Iana és Nibat meglátogatják a jósnőt Urfang ismét találkozik a két bennszülött cimborájával, akiket már egyszer lekenyerezett a réz karláncaival és üveggyöngyeivel. Látszik rajtuk, hogy máris elköltötték a kapott dolgokat és mutogatva próbálják közölni, hogy kéne még. Urfang megcsillantja előttük a megmaradt üveggyöngyökkel teli erszényt és tudatja velük, hogy neki viszont teherhordó apródokra lenne szüksége a hegyi túra során. A két szigetlakó látszólag megérti a szándékát és hamarosan összetákolnak neki egy szállító alkalmatosságot két tartóbotból és egy lepedőből ami akár függőágyként is funkcionálhat és egy kis manó kényelmesen bele tud feküdni, hogy az apródjai felvigyék a hegyre.
Mire Urfang végez az újoncok betanításával a kapitány is feltűnik a színen.*
//1. csoport//
//Iana Nadzyr, Nibat Uvekin//
*Úgy tűnik Iana eléggé félvállról veszi a hallottakat. Igaz, Urfang csak poénból találta ki a zombis történetet, de sohasem lehet tudni, ezen a környéken történtek már furcsa dolgok, Urfang is látott már hasonlót, úgyhogy ő a maga részéről nem lesz nagyon meglepve ha bekövetkezik valamilyen váratlan esemény.
Amíg Iana és Nibat meglátogatják a jósnőt Urfang ismét találkozik a két bennszülött cimborájával, akiket már egyszer lekenyerezett a réz karláncaival és üveggyöngyeivel. Látszik rajtuk, hogy máris elköltötték a kapott dolgokat és mutogatva próbálják közölni, hogy kéne még. Urfang megcsillantja előttük a megmaradt üveggyöngyökkel teli erszényt és tudatja velük, hogy neki viszont teherhordó apródokra lenne szüksége a hegyi túra során. A két szigetlakó látszólag megérti a szándékát és hamarosan összetákolnak neki egy szállító alkalmatosságot két tartóbotból és egy lepedőből ami akár függőágyként is funkcionálhat és egy kis manó kényelmesen bele tud feküdni, hogy az apródjai felvigyék a hegyre.
Mire Urfang végez az újoncok betanításával a kapitány is feltűnik a színen.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-05 18:35:07
Üzenet elküldve: 2014-01-05 18:35:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nidia napok óta a szigeten időzik társával. Egy egészen különleges gyógynövény után kutatnak a szigeteken. A kaland nem veszélytelen, ezt jól tudják mindketten, de kockáztatniuk kell a siker érdekében.
Illetve, a remélt siker érdekében. Eddig még nyomára sem bukkantak a titokzatos növénynek.
A nő nem gyakorlott vadász, de ma ő a kaja-felelős. Csak ezért merészkedik ki a tengerpartra. Kisebb rágcsáló féléken élnek már napok óta, halra vágyik.
Rövid barna haját kis csutakba köti hátra, könnyű anyagú, de igencsak egyszerű zöld ruhájának ujját pedig feltűri. Szoknyáját felköti térdeihez, mintha buggyos, bő nadrág lenne.*
-Na nézzük...
*Tervei nem igazán vannak, gondolta majd csak talál valamit a sekély vízbe. Kicsinyke hálóját kivetette két bot közé, ő maga pedig felült egy sziklára, hogy onnan tartsa szemmel kis csapdáját.
Fertály óra is beletelhetett mire észrevette a parton a csónakot. Nem az övék volt, hiszen azt gondosan elrejtették biztos helyre. De akkor kié lehet?
Menjen közelebb, ne menjen? Végül úgy dönt, hogy amíg nincs kapás, utánanéz a látszólag magányos felszereléseknek. Ki tudja, még találhat valami hasznosat ott.*
Illetve, a remélt siker érdekében. Eddig még nyomára sem bukkantak a titokzatos növénynek.
A nő nem gyakorlott vadász, de ma ő a kaja-felelős. Csak ezért merészkedik ki a tengerpartra. Kisebb rágcsáló féléken élnek már napok óta, halra vágyik.
Rövid barna haját kis csutakba köti hátra, könnyű anyagú, de igencsak egyszerű zöld ruhájának ujját pedig feltűri. Szoknyáját felköti térdeihez, mintha buggyos, bő nadrág lenne.*
-Na nézzük...
*Tervei nem igazán vannak, gondolta majd csak talál valamit a sekély vízbe. Kicsinyke hálóját kivetette két bot közé, ő maga pedig felült egy sziklára, hogy onnan tartsa szemmel kis csapdáját.
Fertály óra is beletelhetett mire észrevette a parton a csónakot. Nem az övék volt, hiszen azt gondosan elrejtették biztos helyre. De akkor kié lehet?
Menjen közelebb, ne menjen? Végül úgy dönt, hogy amíg nincs kapás, utánanéz a látszólag magányos felszereléseknek. Ki tudja, még találhat valami hasznosat ott.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:21:30
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:21:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
*Telpum az egyik kis szigeten kötött ki a csónakjával.Most egy kidőlt fatörzsre fölfordítva látható a csónak, alatta egy pokróc, a pokrócon Icsiki alszik, Telpum a csónak tetején ülve olvasgat egy könyvet, A kardja, a fúvócsöve és a táskája Icsiki mellett a csónak alatt van. Telpum, Atheriort vette célba, csak, valahogy el is kell jutni oda, és mivel délről érkezik, ezért a tengereken át kell mennie.Megállt ezen a szigeten, hogy forrást keressen, és élelmet szerezzen.
Megzördül a bokor, Telpum lassan lecsúszik a csónakról, kirántja a fúvócsövét alóla.Egy apró nyíl már bele van töltve, célba veszi a bokrot, és felé kezd lépdelni, nem akar minden képen gyilkolni, de szereti a vadhúst.Odaér a bokorhoz, elrántja a gallyakat, egy madárfészek van a bokor tövében.A fészekben négy tojás.
Megfogja az egyiket, egy kőhöz ütögeti és megissza a belsejét, a másik hárommal is így tesz, majd visszamegy a csónakhoz, befekszik alá, és ő is szunyókálni kezd.*
Megzördül a bokor, Telpum lassan lecsúszik a csónakról, kirántja a fúvócsövét alóla.Egy apró nyíl már bele van töltve, célba veszi a bokrot, és felé kezd lépdelni, nem akar minden képen gyilkolni, de szereti a vadhúst.Odaér a bokorhoz, elrántja a gallyakat, egy madárfészek van a bokor tövében.A fészekben négy tojás.
Megfogja az egyiket, egy kőhöz ütögeti és megissza a belsejét, a másik hárommal is így tesz, majd visszamegy a csónakhoz, befekszik alá, és ő is szunyókálni kezd.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-04 21:20:13
Üzenet elküldve: 2014-01-04 21:20:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//2. csoport//
*A hajón beszélget egy jót Asvil-al, s keres is egy kis eleséget, de persze nem eszik, hiszen kicsit sem éhes, s valószínűleg jó ideig nem is lesz az. A hajón biztosan nem, akámennyire is szeretett volna tengeren utazni rá kellett jönnie, hogy nem lesz a kedvenc helyeninek egyik, sőt az, hogy himbálózik az egész kicsit zavarja is. Viszonylag, vagyis inkább teljesen esménytelenül telit számára. Kicsit el is unja magát, s hosszas vitákat folytatott Allyn-nal, mikor nem éppen Asvil-al beszélgetett. Bár a hajót magát nem szereti már annyira, viszont a tenger látványa tetszik neki. Maga se, Allyn meg még annyira sem tudja miért tűnt az a két óra, két évnek. S bár Thaira nem kedveli annyira a kis főnök gnómját, egyszer kétszer nagyon hiányolta, rajta legalább lehetett nevetni és sosem unatkozott, azonban büszkesége nem engedte, hogy megkeresse a férfit, előbb vetné magát tengerbe, mint hogy egy számára senki lénynek könyörögjön. Inkább szenved, de szerencsére mikor már éppen az unalomba való belehalás szélén áll megérkeznek. Szinte szalad le a hajóról, s magában áldja a szellemeket, hogy megint szilárd talaj van a lába alatt.*
~Megmenekültünk!~
~Ha túléljük vissza is kell menni valahogy!~
~Igaz, vissza is kell menni, de egyelőre foglalkozzunk a jelen helyzettel!~
*Éppen abban a pillanatban szólal meg újra a kapitány, s két csapatra osztja őket. Thaira nyugodtan, karjait összefonva hallgatja a vezérüket. Allyn azonban nem bírja ilyen nyugodtan, ezért is nyavajog folyamatosan belső hangjának.*
~De Thaira ez nem igazságos, mond hogy szerinted sem az!~
~Nekem teljesen mindegy! Ismerős, vagy ismeretlen, harcolni jöttünk, nem barátokat szerezni!~
~Te sem vagy normális!~
~Ezt inkább rád lehetne mondani! Maradj csendben és figyelj, lehet hogy kell majd a tudásod a mágiával kapcsolatban.~
~Akkor csendben maradok, rendben?~
*Thaira nem válaszol, inkább megfigyeli a saját csapatát. Kicsit sem tetszik neki. Ott van az egyik ork, a zsoldos férfi, meg egy sötételf, egyenlőre ennyit lát, de majd később lehet, hogy többet fog tudni. Az ork és a zsoldos rögtön beszélni is kezd, ő viszont nem akar beleszólni, inkább csendben akar maradni, s csak akkor megszólalni, ha szükséges. Azt pedig el akarja kerülni, hogy bármit is elmondjon magárod, hadd lepődjenek csak meg, majd ha tesz is valamit. Addig pedig tartja a magabiztos hideg kereskedői arcát, s viselkedését.*
//2. csoport//
*A hajón beszélget egy jót Asvil-al, s keres is egy kis eleséget, de persze nem eszik, hiszen kicsit sem éhes, s valószínűleg jó ideig nem is lesz az. A hajón biztosan nem, akámennyire is szeretett volna tengeren utazni rá kellett jönnie, hogy nem lesz a kedvenc helyeninek egyik, sőt az, hogy himbálózik az egész kicsit zavarja is. Viszonylag, vagyis inkább teljesen esménytelenül telit számára. Kicsit el is unja magát, s hosszas vitákat folytatott Allyn-nal, mikor nem éppen Asvil-al beszélgetett. Bár a hajót magát nem szereti már annyira, viszont a tenger látványa tetszik neki. Maga se, Allyn meg még annyira sem tudja miért tűnt az a két óra, két évnek. S bár Thaira nem kedveli annyira a kis főnök gnómját, egyszer kétszer nagyon hiányolta, rajta legalább lehetett nevetni és sosem unatkozott, azonban büszkesége nem engedte, hogy megkeresse a férfit, előbb vetné magát tengerbe, mint hogy egy számára senki lénynek könyörögjön. Inkább szenved, de szerencsére mikor már éppen az unalomba való belehalás szélén áll megérkeznek. Szinte szalad le a hajóról, s magában áldja a szellemeket, hogy megint szilárd talaj van a lába alatt.*
~Megmenekültünk!~
~Ha túléljük vissza is kell menni valahogy!~
~Igaz, vissza is kell menni, de egyelőre foglalkozzunk a jelen helyzettel!~
*Éppen abban a pillanatban szólal meg újra a kapitány, s két csapatra osztja őket. Thaira nyugodtan, karjait összefonva hallgatja a vezérüket. Allyn azonban nem bírja ilyen nyugodtan, ezért is nyavajog folyamatosan belső hangjának.*
~De Thaira ez nem igazságos, mond hogy szerinted sem az!~
~Nekem teljesen mindegy! Ismerős, vagy ismeretlen, harcolni jöttünk, nem barátokat szerezni!~
~Te sem vagy normális!~
~Ezt inkább rád lehetne mondani! Maradj csendben és figyelj, lehet hogy kell majd a tudásod a mágiával kapcsolatban.~
~Akkor csendben maradok, rendben?~
*Thaira nem válaszol, inkább megfigyeli a saját csapatát. Kicsit sem tetszik neki. Ott van az egyik ork, a zsoldos férfi, meg egy sötételf, egyenlőre ennyit lát, de majd később lehet, hogy többet fog tudni. Az ork és a zsoldos rögtön beszélni is kezd, ő viszont nem akar beleszólni, inkább csendben akar maradni, s csak akkor megszólalni, ha szükséges. Azt pedig el akarja kerülni, hogy bármit is elmondjon magárod, hadd lepődjenek csak meg, majd ha tesz is valamit. Addig pedig tartja a magabiztos hideg kereskedői arcát, s viselkedését.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-03 17:45:33
Üzenet elküldve: 2014-01-03 17:45:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
/1. csoport//
*Nyph, amint kikötnek, még Chadur téblábolása előtt kiszalad a szobából, felkapja a táskáját és rohan ki a hajóból. Végre kedvére mozoghat, nincs bezárva egy hajóba. Rögtön, miután a koronás idegen köszönti és megöleli őket a többi gyerekhez szalad. Feltűnik neki, hogy a többieknek nem olyan a színe, mint neki, de ez csak egy pillanatra érzi úgy, hogy elbizonytalanodott, hiszen mikor meglátja, hogy a többi gyerek valamiféle fogócskát játszik, ő is be akar állni játszani. Egy pillanattal később már azt veszi észre, hogy nevetgélve rohangál a többiekkel. Mikor már úgy kifáradt a szaladgálásban, hogy le kell pihennie, veszi észre, hogy nagyon szomjas. Tudja, hol találja a fogadót. Nem látott itt semmit, ami arra utalna, hogy bárki ártana akarna neki. Nagyon tetszik neki ez a hely. Pont olyan, amiről egy korabeli kisfiú álmodozhat. Amit ő lát, az hogy a gyerekek egész nap játszanak, mindenki barátságos és mosolyog rá. Na meg a legfontosabb, az, hogy nincs zsivaj, hangos zajok és gonosz emberek, akik bántják. Csak egy nagy tér, teli kedves idegenekkel. Felkapja a hátiszákját a földről, ahova ledobta a játék előtt és átmegy inni valami finomat. Mikor betér, egy nő néz rá és barátságos mosollyal az arcán kérdezi tőle.*
-Szomjas vagy fiam?
*Nyph csak bólint, mire a nő egy pohár gyümölcslevet rak elé. Nagyon ízlik neki, ezért előveszi a táskájából a másik kulacsát, ami a hajóúton kiürült, és megkéri a nőt, hogy töltse teli azzal, amit előbb ivott. Mikor visszakapja a kulacsot, újra a táska mélyére süllyeszti. Ezután még visszamegy a többi gyerekhez és beáll egy időközben elkezdett labdajátékba.*
/1. csoport//
*Nyph, amint kikötnek, még Chadur téblábolása előtt kiszalad a szobából, felkapja a táskáját és rohan ki a hajóból. Végre kedvére mozoghat, nincs bezárva egy hajóba. Rögtön, miután a koronás idegen köszönti és megöleli őket a többi gyerekhez szalad. Feltűnik neki, hogy a többieknek nem olyan a színe, mint neki, de ez csak egy pillanatra érzi úgy, hogy elbizonytalanodott, hiszen mikor meglátja, hogy a többi gyerek valamiféle fogócskát játszik, ő is be akar állni játszani. Egy pillanattal később már azt veszi észre, hogy nevetgélve rohangál a többiekkel. Mikor már úgy kifáradt a szaladgálásban, hogy le kell pihennie, veszi észre, hogy nagyon szomjas. Tudja, hol találja a fogadót. Nem látott itt semmit, ami arra utalna, hogy bárki ártana akarna neki. Nagyon tetszik neki ez a hely. Pont olyan, amiről egy korabeli kisfiú álmodozhat. Amit ő lát, az hogy a gyerekek egész nap játszanak, mindenki barátságos és mosolyog rá. Na meg a legfontosabb, az, hogy nincs zsivaj, hangos zajok és gonosz emberek, akik bántják. Csak egy nagy tér, teli kedves idegenekkel. Felkapja a hátiszákját a földről, ahova ledobta a játék előtt és átmegy inni valami finomat. Mikor betér, egy nő néz rá és barátságos mosollyal az arcán kérdezi tőle.*
-Szomjas vagy fiam?
*Nyph csak bólint, mire a nő egy pohár gyümölcslevet rak elé. Nagyon ízlik neki, ezért előveszi a táskájából a másik kulacsát, ami a hajóúton kiürült, és megkéri a nőt, hogy töltse teli azzal, amit előbb ivott. Mikor visszakapja a kulacsot, újra a táska mélyére süllyeszti. Ezután még visszamegy a többi gyerekhez és beáll egy időközben elkezdett labdajátékba.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-03 14:37:02
Üzenet elküldve: 2014-01-03 14:37:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Zombikalipszis//
//2.csoport//
*Wram nem különösebben ütközik ki azon, amit a társa mond neki. ~Semmi köntörfalazás, csakis a lényeg. Ezt szeretem.~ Bár láthagólag nem vette a viccet, azért érdemes odafigyelni rá.*
-Nyugalom! Sem örök barâtságot, sem vérszerződést nem kívánok kötni veled. Pusztán arról van szó, hogy jobban szeretem, ha ismerik az arcomat azok akikkel dolgozom, hogy még véletlenül se téveszthessenek össze azzal, amire vadászunk!-
*mondja, miközben a partot kezdi fürkészni.*
-Amúgy jól beszélsz. Ez, ha igazak a történetek, tényleg a kard ideje lesz!-
//2.csoport//
*Wram nem különösebben ütközik ki azon, amit a társa mond neki. ~Semmi köntörfalazás, csakis a lényeg. Ezt szeretem.~ Bár láthagólag nem vette a viccet, azért érdemes odafigyelni rá.*
-Nyugalom! Sem örök barâtságot, sem vérszerződést nem kívánok kötni veled. Pusztán arról van szó, hogy jobban szeretem, ha ismerik az arcomat azok akikkel dolgozom, hogy még véletlenül se téveszthessenek össze azzal, amire vadászunk!-
*mondja, miközben a partot kezdi fürkészni.*
-Amúgy jól beszélsz. Ez, ha igazak a történetek, tényleg a kard ideje lesz!-
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-03 13:23:24
Üzenet elküldve: 2014-01-03 13:23:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
// Zombikalipszis//
// 2.csoport//
*Tény és való, ezek a varázslatok már nem egy avatatlan embernek valók. Echnal is vért izzad, így egy-egy bonyolultabb kifejezést, vagy utalást megért, hát még amikor már mindent értett, s begyakorolnia kell.
Úgy érzi felkészült, legalábbis muszáj ezt éreznie, hiszen a hajóút hamarost véget ér. Már látni a sziget magasba nyúló dombját. A harcos össze is szedelődzködik, és végighallgatja a kapitány utasításait. Szinte már meg sem lepődik, mikor kiderül, hogy ő a kis barátocskáival indul útnak, s mindenki mást magára hagy. Echnal csapata is hagy némi kívánni valót maga után. Két nő is van a csapatában, vagy úgy is mondhatná, hogy két haszontalan szalmabáb. Az ork és a sötételf jó lehet valamire, ha más nem koloncnak. Na persze nem ismeri az ellenfelet, így nem biztos, hogy egyedül, lopakodva többre menne, mindazonáltal inkább megpróbálná. Mindegy.
Az ork lép oda hozzá, hogy kicsit szóba elegyedjen újdonsült társával.*
- Echnal *bólint azzal, viszonozva az üdvözlést. A kacsintást nem érti, de csak remélni tudja, hogy az ork nem gondolkodik fajkeveredésen. Mármint az orkta nézve reméli.*
- Ha ismerkedni szeretnél, nem a legjobb emberhez jöttél. A mi szakmánkban a kard beszél helyettünk, annak pedig még nincs itt az ideje.
// 2.csoport//
*Tény és való, ezek a varázslatok már nem egy avatatlan embernek valók. Echnal is vért izzad, így egy-egy bonyolultabb kifejezést, vagy utalást megért, hát még amikor már mindent értett, s begyakorolnia kell.
Úgy érzi felkészült, legalábbis muszáj ezt éreznie, hiszen a hajóút hamarost véget ér. Már látni a sziget magasba nyúló dombját. A harcos össze is szedelődzködik, és végighallgatja a kapitány utasításait. Szinte már meg sem lepődik, mikor kiderül, hogy ő a kis barátocskáival indul útnak, s mindenki mást magára hagy. Echnal csapata is hagy némi kívánni valót maga után. Két nő is van a csapatában, vagy úgy is mondhatná, hogy két haszontalan szalmabáb. Az ork és a sötételf jó lehet valamire, ha más nem koloncnak. Na persze nem ismeri az ellenfelet, így nem biztos, hogy egyedül, lopakodva többre menne, mindazonáltal inkább megpróbálná. Mindegy.
Az ork lép oda hozzá, hogy kicsit szóba elegyedjen újdonsült társával.*
- Echnal *bólint azzal, viszonozva az üdvözlést. A kacsintást nem érti, de csak remélni tudja, hogy az ork nem gondolkodik fajkeveredésen. Mármint az orkta nézve reméli.*
- Ha ismerkedni szeretnél, nem a legjobb emberhez jöttél. A mi szakmánkban a kard beszél helyettünk, annak pedig még nincs itt az ideje.
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-02 18:36:50
Üzenet elküldve: 2014-01-02 18:36:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Zombikalipszis//
// 2.csoport//
// külön Echnal Garm//
*Wram, miközben a fedélzeten tartozkodik, észreveszi, amint a gnóm és az ember igen elmélyülten diskurál valamiről. Még inkább meglepődik, amikor a gnóm, némi halandzsa és hadonászás segítségével egy kardot varázs, amit szinte azonnal a harcos kezébe nyom. ~ Ezt a gnómot jobb lesz ha megjegyzem magamnak.~ Gondolja magában az ork. Mikor elérkezik az indulás ideje úgy önt, ideje legalább egy embert ismernie a számára kijelölt csapatból. Így hát odalép Echnalhoz, és egy biccentés kiséretében megszólal:*
-Üdv! Hamár a kapitány úgy rendelkezett, hogy együtt induljunk el, gondoltam nem árt ha tudjuk legalább egymás nevét. Engem Wramnak hívnak.-
*mondja, majd előbb a csapat többi tagjára, majd az épületre sandít.*
- Sem a társainkat, sem az előttünk álló veszélyeket nem ismerem, de nézetem, hogy a szövetségeseinket célszerübb elöbb ismernünk, mint az ellent. Amúgy is félek, hogy rothadó barátaink nem lesznek épp beszédes kedvükben!-
* kockáztat meg egy kacsintást a harcos felé az ork, majd elhallgatva figyelni kezdi a felfegyverzett alakot.*
// 2.csoport//
// külön Echnal Garm//
*Wram, miközben a fedélzeten tartozkodik, észreveszi, amint a gnóm és az ember igen elmélyülten diskurál valamiről. Még inkább meglepődik, amikor a gnóm, némi halandzsa és hadonászás segítségével egy kardot varázs, amit szinte azonnal a harcos kezébe nyom. ~ Ezt a gnómot jobb lesz ha megjegyzem magamnak.~ Gondolja magában az ork. Mikor elérkezik az indulás ideje úgy önt, ideje legalább egy embert ismernie a számára kijelölt csapatból. Így hát odalép Echnalhoz, és egy biccentés kiséretében megszólal:*
-Üdv! Hamár a kapitány úgy rendelkezett, hogy együtt induljunk el, gondoltam nem árt ha tudjuk legalább egymás nevét. Engem Wramnak hívnak.-
*mondja, majd előbb a csapat többi tagjára, majd az épületre sandít.*
- Sem a társainkat, sem az előttünk álló veszélyeket nem ismerem, de nézetem, hogy a szövetségeseinket célszerübb elöbb ismernünk, mint az ellent. Amúgy is félek, hogy rothadó barátaink nem lesznek épp beszédes kedvükben!-
* kockáztat meg egy kacsintást a harcos felé az ork, majd elhallgatva figyelni kezdi a felfegyverzett alakot.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-01 22:49:25
Üzenet elküldve: 2014-01-01 22:49:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Zombikalipszis //
//1. csoport//
//Külön: Urfang Ulippo, Nibat Uvekin//
//Noxként//
*Urfangtól megint nevethetnékje támad, de elnyomja, korai lenne még megsérteni, meg amúgy sem a mondandója, inkább a modora, a stílusa az, ami vicces.*
Valójában semmit sem hallottam a szigetről, amíg meg nem láttam a hirdetést *feleli, közben jelezve Nibatnak, hogy ne menjen el, nem célja kettesben maradni a gnómmal.* De ha ilyen izgalmas a története, még jobban örülök, hogy eljöttem erre a kirándulásra. A meghívását pedig elfogadom, amennyiben Nibat barátunk társaságát is elviseled a kedvemért.
*Akár a gnómmal, akár nélküle, ő a jól ismert tojásrántotta helyett rámutat valamire, amit eddig még látásból sem ismert. Szerencséje van, az étel, ami alighanem tengeri állatokból és a szigeten termő gyümölcsökből készült, igen ízletes.*
Különböző helyekről jöttünk, mégis meglepően hasonló a sorsunk *fűzi tovább Nibat gondolatmenetét.* Én ugyan nem monostorban nőttem fel, de a családomnak a nemesi rangon kívül nincs jóformán semmije, így velünk is megesett, hogy nem éppen gőzölgő sülteket ettünk vacsorára.
*A jósnőtől aztán mosolyogva, már-már nevetve jön ki, sikerült ugyanis kellőképp összezavarnia az öregasszonyt, aki felváltva jósolt neki boldog, családja körében töltött öregkort és korai halált, nyilván attól függően, épp mely jellemvonásai alapján látta körvonalazódni a jövőt. Nox tulajdonképpen elégedett az eredménnyel, ez is azt az elméletét támasztja alá, hogy a jövő nincs kőbe vésve, a cselekedeteink igenis nagyban befolyásolják azt.*
Miért ne *von vállat, amikor Nibat felajánlja, hogy tartson vele a gyógyítóhoz. Ha már itt vagyunk, nézzünk meg mindent, nemigaz?
//1. csoport//
//Külön: Urfang Ulippo, Nibat Uvekin//
//Noxként//
*Urfangtól megint nevethetnékje támad, de elnyomja, korai lenne még megsérteni, meg amúgy sem a mondandója, inkább a modora, a stílusa az, ami vicces.*
Valójában semmit sem hallottam a szigetről, amíg meg nem láttam a hirdetést *feleli, közben jelezve Nibatnak, hogy ne menjen el, nem célja kettesben maradni a gnómmal.* De ha ilyen izgalmas a története, még jobban örülök, hogy eljöttem erre a kirándulásra. A meghívását pedig elfogadom, amennyiben Nibat barátunk társaságát is elviseled a kedvemért.
*Akár a gnómmal, akár nélküle, ő a jól ismert tojásrántotta helyett rámutat valamire, amit eddig még látásból sem ismert. Szerencséje van, az étel, ami alighanem tengeri állatokból és a szigeten termő gyümölcsökből készült, igen ízletes.*
Különböző helyekről jöttünk, mégis meglepően hasonló a sorsunk *fűzi tovább Nibat gondolatmenetét.* Én ugyan nem monostorban nőttem fel, de a családomnak a nemesi rangon kívül nincs jóformán semmije, így velünk is megesett, hogy nem éppen gőzölgő sülteket ettünk vacsorára.
*A jósnőtől aztán mosolyogva, már-már nevetve jön ki, sikerült ugyanis kellőképp összezavarnia az öregasszonyt, aki felváltva jósolt neki boldog, családja körében töltött öregkort és korai halált, nyilván attól függően, épp mely jellemvonásai alapján látta körvonalazódni a jövőt. Nox tulajdonképpen elégedett az eredménnyel, ez is azt az elméletét támasztja alá, hogy a jövő nincs kőbe vésve, a cselekedeteink igenis nagyban befolyásolják azt.*
Miért ne *von vállat, amikor Nibat felajánlja, hogy tartson vele a gyógyítóhoz. Ha már itt vagyunk, nézzünk meg mindent, nemigaz?
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-01 17:34:53
Üzenet elküldve: 2014-01-01 17:34:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Zombikalipszis//
//2. csoport//
//Külön: Arima, Asvil, Zrekil//
*Alig búcsúzott el fajtársától és indult el az átmeneti csapatához a gnóm egyből odalép hozzá üdvözölni. Zopalnak hicsit meg kell görnyednie, hogy kezet fogjon a férfivel.*
-Zopal Grognard. Zsoldos.
*Kicsit megnyugszik a másik bemutatkozásától. Nem tudta volna elképzelni, hogy egy ilyen alkatú gnóm fegyveres harcba bocsátkozna. Közvetlennek és barátságosnak látszik de, Zopal ettől még nem bízik meg benne teljesen. De egy barátságos félmosolyt azért megenged.*
-Egyet értek. Nekem nem kell semmilyen előkészületet elvégeznem. Ha a társainknak sem akkor indulhatunk. Nincs szükség vesztegetni az időnket.
//2. csoport//
//Külön: Arima, Asvil, Zrekil//
*Alig búcsúzott el fajtársától és indult el az átmeneti csapatához a gnóm egyből odalép hozzá üdvözölni. Zopalnak hicsit meg kell görnyednie, hogy kezet fogjon a férfivel.*
-Zopal Grognard. Zsoldos.
*Kicsit megnyugszik a másik bemutatkozásától. Nem tudta volna elképzelni, hogy egy ilyen alkatú gnóm fegyveres harcba bocsátkozna. Közvetlennek és barátságosnak látszik de, Zopal ettől még nem bízik meg benne teljesen. De egy barátságos félmosolyt azért megenged.*
-Egyet értek. Nekem nem kell semmilyen előkészületet elvégeznem. Ha a társainknak sem akkor indulhatunk. Nincs szükség vesztegetni az időnket.
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-01 16:24:42
Üzenet elküldve: 2014-01-01 16:24:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
// 2. csoport //
// Külön: Arima, Asvil, Zopal //
*Persze, nem szándékozik tovább zavarni a férfit, inkább elköszön, és odébbáll. Mivel Thairát és Asvilt nem szeretné zavarni, inkább kényelmesen leül egy helyre, majd megkísérel egy varázslatot, ha pedig sikerül, akkor előveszi az írószerszámot, a tintát, és kinyit egy tekercset, majd belekezd a diktálásba:*
- A fényár pedig egy nagyon hasznos varázslat, hiszen rendkívül kicsi koncentrációt igényel a fenntartása, így gyakorlatilag bármi mást lehet közben csinálni, legyen az egyszerű séta, vagy harc, folyamatosan világítani fogsz. Így akár a legsötétebb barlangok mélyén is bátran harcba bocsátkozhatsz a sötételfekkel, az előny nálad lesz a fény miatt. A következő szint a vakító gömb, amely... *és így tovább, szorgalmasan diktálja a Napmágiával kapcsolatos varázslatokat, a varázslat sikeressége esetén pedig a toll írni fogja (persze ha nem sikerül a varázslat, akkor nem is diktálja, hanem kénytelen kelletlen saját kezével kezdi írni). Reménykedik benne, hogy senki nem fog olyan közel jönni, hogy belerondítson az irományába a beszédével, ha mégis, akkor gyorsan visszateszi az íróeszközt a táskájába. Így tölti el gyakorlatilag az összes visszamaradó időt, amikor pedig megérkeznek, figyelmesen végighallgatja a kapitány mondandóját. Látja a zátonyra futott hajót, és valamiért nem akaródzik bemenni oda, de ha Railor kapitány ezt az utasítást adta, hát nem fog meghátrálni. A mellé kijelölt ork már végig is mérte, legalábbis tekintetével, amint elbúcsúzott fajtársától, így Zrekil oda is sétál hozzá. Elvégre Asvil és a sötételf nő még valaki mással beszél, őket nem akarja zavarni, habár lassan ideje lesz felfüggeszteniük, és jönni.*
- Üdvözletem, a nevem Zrekil Losef, mágustanonc *nyújt kezet az orknak ismételten lespórolva a bemutatkozásának egy részét, hiszen nem látta értelmét, hogy még azzal is bonyolítsa a dolgot, mely mágiaágakban jeleskedik.*Ha jól sejtem, önnel leszek egy csapatban, azonkívül Asvillal és a sötételf nővel. Amint csatlakoznak ők is, szerintem ne vesztegessük az időt, kutassuk át azonnal a zátonyra futott hajót! *mondja már-már a lelkesedés felső határát súrolva. Időközben megjött a kedve egy újabb kalandhoz, hiszen az entitásos dolog is a város megmentésével zárult, hát ki tudja, ez mivel fog.*
A varázsló egy Fáradhatatlan írnok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy általa megérintett toll 2 körön keresztül mindent lejegyzetel ami a varázsló közvetlen környezetében elhangzik.
// 2. csoport //
// Külön: Arima, Asvil, Zopal //
*Persze, nem szándékozik tovább zavarni a férfit, inkább elköszön, és odébbáll. Mivel Thairát és Asvilt nem szeretné zavarni, inkább kényelmesen leül egy helyre, majd megkísérel egy varázslatot, ha pedig sikerül, akkor előveszi az írószerszámot, a tintát, és kinyit egy tekercset, majd belekezd a diktálásba:*
- A fényár pedig egy nagyon hasznos varázslat, hiszen rendkívül kicsi koncentrációt igényel a fenntartása, így gyakorlatilag bármi mást lehet közben csinálni, legyen az egyszerű séta, vagy harc, folyamatosan világítani fogsz. Így akár a legsötétebb barlangok mélyén is bátran harcba bocsátkozhatsz a sötételfekkel, az előny nálad lesz a fény miatt. A következő szint a vakító gömb, amely... *és így tovább, szorgalmasan diktálja a Napmágiával kapcsolatos varázslatokat, a varázslat sikeressége esetén pedig a toll írni fogja (persze ha nem sikerül a varázslat, akkor nem is diktálja, hanem kénytelen kelletlen saját kezével kezdi írni). Reménykedik benne, hogy senki nem fog olyan közel jönni, hogy belerondítson az irományába a beszédével, ha mégis, akkor gyorsan visszateszi az íróeszközt a táskájába. Így tölti el gyakorlatilag az összes visszamaradó időt, amikor pedig megérkeznek, figyelmesen végighallgatja a kapitány mondandóját. Látja a zátonyra futott hajót, és valamiért nem akaródzik bemenni oda, de ha Railor kapitány ezt az utasítást adta, hát nem fog meghátrálni. A mellé kijelölt ork már végig is mérte, legalábbis tekintetével, amint elbúcsúzott fajtársától, így Zrekil oda is sétál hozzá. Elvégre Asvil és a sötételf nő még valaki mással beszél, őket nem akarja zavarni, habár lassan ideje lesz felfüggeszteniük, és jönni.*
- Üdvözletem, a nevem Zrekil Losef, mágustanonc *nyújt kezet az orknak ismételten lespórolva a bemutatkozásának egy részét, hiszen nem látta értelmét, hogy még azzal is bonyolítsa a dolgot, mely mágiaágakban jeleskedik.*Ha jól sejtem, önnel leszek egy csapatban, azonkívül Asvillal és a sötételf nővel. Amint csatlakoznak ők is, szerintem ne vesztegessük az időt, kutassuk át azonnal a zátonyra futott hajót! *mondja már-már a lelkesedés felső határát súrolva. Időközben megjött a kedve egy újabb kalandhoz, hiszen az entitásos dolog is a város megmentésével zárult, hát ki tudja, ez mivel fog.*
A varázsló egy Fáradhatatlan írnok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy általa megérintett toll 2 körön keresztül mindent lejegyzetel ami a varázsló közvetlen környezetében elhangzik.
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-01 13:43:33
Üzenet elküldve: 2014-01-01 13:43:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//2. csoport//
*Enronrian felnevet a sötételf gyermek láttán.*
~Van bátorsága a kölyöknek, az már biztos.~
*De mivel mindenkinek lehet valami feladatot adni, Railor kapitány nem zavarja el, hanem egy egyszerű feladatot bíz rá.*
~Ha már itt van, akkor ő is hasznossá tudja tenni magát.~
*Lassacskán feltűnik a sziget. A vándor feláll és a korláthoz sétál. Még egy utolsót szív a pipáján, aztán a benne lévő parazsat a tengerbe szórja. Nem nagyon volt még hajón, kicsit émelyeg is, de egyébként semmi fontos. Szépen komótosan megérkeznek a "kicsi" földdarabra és, amikor már mindenki kint van, Railor szétosztja a feladatokat. Enronrian elköszön Arimától - benne van a pakliban, hogy ott hagyják a fogukat - és ha a többiek is úgy tesznek, akkor elindul az épület felé. Amikor már odabent vannak, akkor leakasztja a fejszéjét és óvatosan figyel minden irányba.*
//2. csoport//
*Enronrian felnevet a sötételf gyermek láttán.*
~Van bátorsága a kölyöknek, az már biztos.~
*De mivel mindenkinek lehet valami feladatot adni, Railor kapitány nem zavarja el, hanem egy egyszerű feladatot bíz rá.*
~Ha már itt van, akkor ő is hasznossá tudja tenni magát.~
*Lassacskán feltűnik a sziget. A vándor feláll és a korláthoz sétál. Még egy utolsót szív a pipáján, aztán a benne lévő parazsat a tengerbe szórja. Nem nagyon volt még hajón, kicsit émelyeg is, de egyébként semmi fontos. Szépen komótosan megérkeznek a "kicsi" földdarabra és, amikor már mindenki kint van, Railor szétosztja a feladatokat. Enronrian elköszön Arimától - benne van a pakliban, hogy ott hagyják a fogukat - és ha a többiek is úgy tesznek, akkor elindul az épület felé. Amikor már odabent vannak, akkor leakasztja a fejszéjét és óvatosan figyel minden irányba.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-31 14:59:30
Üzenet elküldve: 2013-12-31 14:59:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
//1. csoport//
//Külön: Iana Nadzyr//
*A falu közepén a tűzrakóhely mellett állnak, s a leány ötletére felkeresik a helyi jósnőt.*
-Őszintén szólva nem fűzök nagy reményeket az ilyesféle jövendölések valódiságához. *Mikor odaérnek ahhoz a sátorhoz, látják, hogy Sarlós épp bent van, ezért a leány új ötlettel áll elő, amire nem lehet nemet mondani. Elmennek a fogadóba és végigtekintvén a kínálatot, ami nem sok, de legalább helyben készített, Nibat egy tojásrántottát kér, majd ha a lány is választott, egy padhoz ülnek. Ha a lány elfogadja Urfang meghívását, Nibat nem tartja vissza, egyedül eszik, majd visszamegy a jósnő sátrához. Ha Iana marad, közösen elfogyasztják ételeiket, közben Nibat mesélőre fogja.*
-Ilyen finom tojásrántottát még soha nem ettem. Tudja egy monostorban nőttem fel. Ott gyakran csak száraz kenyér volt. Nem ám gőzölgő sült húsok. Különböző helyekről jöttünk, s most mégis mind itt vagyunk. Ha szüksége van segítségre, bármikor szóljon nyugodtan. *Mikor végeznek mindketten, betérnek a jósnőhöz. Mindenféle babonás szerencsetárgyak, jósgömb, csontok, kártyák vannak a helyiségben. Egyszerre csak egy valaki mehet be, ezért Nibat felajánlja, hogy ő kinn vár, ha a lány szeretne elsőnek bemenni. Mikor Nibat kerül sorra csendben figyeli az idős jósnő minden mozdulatát. Egészen hihetőnek találja, ahogy jövendöl. A ráncos, ősz asszony pontosan elmeséli Nibat múltját, jelenét, ezért kénytelen megváltoztatni álláspontját. ~Hihetetlen, mégis csak létezhet ilyesmi. Ilyenről sehol sem hallottam még. Ő nem egy egyszerű csaló.~ A jövőjéről viszont csak meggondoltan, titokzatosan ejt említést.*
-Rengeteg megpróbáltatás vár rád ifjú mágus. Olyan dolgokat fogsz látni szemeiddel, amilyet most még elképzelni sem tudsz. Erősnek kell lenned. Ha kiállod az élet próbáit, eléred, amit legjobban szeretnél. Tartsd szemmel a Holdat. *Nibat többször is szeretne közbekérdezni, hogy miről is beszél, de elakad a hangja. Csendben meghallgatja a jósnőt, majd mikor elküldi, kimegy. Ha Iana ott várja, mosollyal arcán így szól.*
-Szegény öreg, biztos Ördögvigyort tömött a pipájába. Erről jut eszembe, megkeresem azt a gyógyítót, ha gondolja velem tarthat.
//1. csoport//
//Külön: Iana Nadzyr//
*A falu közepén a tűzrakóhely mellett állnak, s a leány ötletére felkeresik a helyi jósnőt.*
-Őszintén szólva nem fűzök nagy reményeket az ilyesféle jövendölések valódiságához. *Mikor odaérnek ahhoz a sátorhoz, látják, hogy Sarlós épp bent van, ezért a leány új ötlettel áll elő, amire nem lehet nemet mondani. Elmennek a fogadóba és végigtekintvén a kínálatot, ami nem sok, de legalább helyben készített, Nibat egy tojásrántottát kér, majd ha a lány is választott, egy padhoz ülnek. Ha a lány elfogadja Urfang meghívását, Nibat nem tartja vissza, egyedül eszik, majd visszamegy a jósnő sátrához. Ha Iana marad, közösen elfogyasztják ételeiket, közben Nibat mesélőre fogja.*
-Ilyen finom tojásrántottát még soha nem ettem. Tudja egy monostorban nőttem fel. Ott gyakran csak száraz kenyér volt. Nem ám gőzölgő sült húsok. Különböző helyekről jöttünk, s most mégis mind itt vagyunk. Ha szüksége van segítségre, bármikor szóljon nyugodtan. *Mikor végeznek mindketten, betérnek a jósnőhöz. Mindenféle babonás szerencsetárgyak, jósgömb, csontok, kártyák vannak a helyiségben. Egyszerre csak egy valaki mehet be, ezért Nibat felajánlja, hogy ő kinn vár, ha a lány szeretne elsőnek bemenni. Mikor Nibat kerül sorra csendben figyeli az idős jósnő minden mozdulatát. Egészen hihetőnek találja, ahogy jövendöl. A ráncos, ősz asszony pontosan elmeséli Nibat múltját, jelenét, ezért kénytelen megváltoztatni álláspontját. ~Hihetetlen, mégis csak létezhet ilyesmi. Ilyenről sehol sem hallottam még. Ő nem egy egyszerű csaló.~ A jövőjéről viszont csak meggondoltan, titokzatosan ejt említést.*
-Rengeteg megpróbáltatás vár rád ifjú mágus. Olyan dolgokat fogsz látni szemeiddel, amilyet most még elképzelni sem tudsz. Erősnek kell lenned. Ha kiállod az élet próbáit, eléred, amit legjobban szeretnél. Tartsd szemmel a Holdat. *Nibat többször is szeretne közbekérdezni, hogy miről is beszél, de elakad a hangja. Csendben meghallgatja a jósnőt, majd mikor elküldi, kimegy. Ha Iana ott várja, mosollyal arcán így szól.*
-Szegény öreg, biztos Ördögvigyort tömött a pipájába. Erről jut eszembe, megkeresem azt a gyógyítót, ha gondolja velem tarthat.
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-31 03:22:51
Üzenet elküldve: 2013-12-31 03:22:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//2. csoport//
*Nagyon megijed amikor megtalálják, nem is mer semmit csinálni csak amit mondanak. Szót fogad a furcsa bácsinak, de nagyon örül amikor megszabadul, a csapatok szétosztásánál. Loner annak is örül, hogy a hajóhoz osztották, de nem is tervezett hősködni, csak őt a hajó vonzza, nem a járkáló hullák. Hogy ne legyen fél igazság, el is lehetne árulni, hogy nagyon fél a halottaktól, de ezt nem mutatná ki semmiképpen, hisz ha bátran viselkedik, akkor akár egyszer hajóskapitány is lehet belőle. Mert ugye, egy olyan fontos ember nem lehet gyáva, mint a kapitány. Loner csendben ballag a társaság mögött. Nem mer szólni, pedig szívesen megkérdezné, az alacsony bácsit, hogy ő micsoda, és miért ilyen kövér.~Nem tűnik harcosnak, se tengerésznek, de akkor minek van itt? Biztos valami tudós, vagy kereskedő, esetleg valami nemes.~A hajón azt csinálja amit mondnak neki, mert akkor biztos nem ront el semmit, és mert akkor nem lábatlankodik. Ha meg nem mondanak neki semmit, akkor a fedélzeten álldogál, a kormánynál, és elképzeli, hogy egyszer majd ő fog egy ilyen kereket forgatni, és ő mondja meg, hogy merre kell mennie a hajójának.*
//2. csoport//
*Nagyon megijed amikor megtalálják, nem is mer semmit csinálni csak amit mondanak. Szót fogad a furcsa bácsinak, de nagyon örül amikor megszabadul, a csapatok szétosztásánál. Loner annak is örül, hogy a hajóhoz osztották, de nem is tervezett hősködni, csak őt a hajó vonzza, nem a járkáló hullák. Hogy ne legyen fél igazság, el is lehetne árulni, hogy nagyon fél a halottaktól, de ezt nem mutatná ki semmiképpen, hisz ha bátran viselkedik, akkor akár egyszer hajóskapitány is lehet belőle. Mert ugye, egy olyan fontos ember nem lehet gyáva, mint a kapitány. Loner csendben ballag a társaság mögött. Nem mer szólni, pedig szívesen megkérdezné, az alacsony bácsit, hogy ő micsoda, és miért ilyen kövér.~Nem tűnik harcosnak, se tengerésznek, de akkor minek van itt? Biztos valami tudós, vagy kereskedő, esetleg valami nemes.~A hajón azt csinálja amit mondnak neki, mert akkor biztos nem ront el semmit, és mert akkor nem lábatlankodik. Ha meg nem mondanak neki semmit, akkor a fedélzeten álldogál, a kormánynál, és elképzeli, hogy egyszer majd ő fog egy ilyen kereket forgatni, és ő mondja meg, hogy merre kell mennie a hajójának.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-30 19:18:55
Üzenet elküldve: 2013-12-30 19:18:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
//Külön: Chadur Sharadur//
*Az óriás bőséges választ ad Sarlós kérdésére. Igaz, hogy a szavak felét a tündér nem érti, de arra rájön, hogy az ősök és a hagyományok fontosak voltak annak a népnek, amelyből Chadur származik. Hallgatja a beszédét és próbál rájönni, hogy azok a bizonyos ismeretlen szavak mit is jelenthetnek. Ha már kétszer-háromszor hallja ugyanazt a szót különböző mondatokban, akkor jobban ki tudja találni az értelmét. Ez már csak a kert vége, gondolja magában, hiszen a lényeget mindig ki lehetett venni. Csak kíváncsiságból próbálja felfedezni ezt az érdekes óriásnyelvet. Az ital hatása hamarosan jelentkezik, így már nem sokat beszélnek, hiszen a tündér pihenni megy.
Amikor már a faluban vannak és belép a vajákoshoz, azt látja, hogy Chadur ölelgeti a gyógyítót. Ez az óriás legalább olyan barátságos, mint a helyiek, csak más módon. Mikor mutatja a lábait és mankók nélkül jár, a tündér elmosolyodik a csuklya árnyékában. Utána már épp szólni akar, hogy el kellene engedni az idős hölgyet, de Chadur is ért a jelekből. Leteszi, hogy kapjon levegőt és puszit is ad neki. A tündér meglepődik, hogy ő is kap. Náluk nem volt szokás az ilyesmi, csak rokonok között. A kiabálással hamar jön a magyarázat: Chadur most az egész falut a keblére ölelné mindenkivel, aki benne van. Sarlós elneveti magát az óriás egyszerű örömkifejezésén és azon, ahogy elmenekül előle az egyik bennszülött. Mikor ivóhelyet keres és lóbálja az italos edényeit, Sarlós így felel neki:*
- Szerintem azokat tartalékold a kirándulásra. Itt van egy fogadó, ahol mindent adnak. Én már teleettem magam, de szerintem te sem maradsz éhes. Na, mit szólsz?
*Ha az óriás megy vele, akkor Sarlós a fogadó felé veszi az útját. Ott bent biccent a kapitánynak és a többieknek, akik szintén itt falatoznak. Ő maga már tényleg jóllakott, így csak a finom gyümölcsleveket fogja iszogatni, ha leülnek valamelyik tönkpadra. Sokkal jobban érzi itt magát, mint a városban. Akaravánpihenő sem egy rossz hely, de ez a falu az ő otthonát idézi. Nem az erdőben van, de messze a világ rohanó részétől és tele szívélyesebbnél szívélyesebb emberekkel. A tündér sóhajt egyet és egy kicsit elgondolkozik. A sok kesergés után most a szépre úgy tud gondolni, hogy megint átéli azt és nem a hiányától szenved. Jó ez a hely. Tetszik neki. El tudná képzelni, hogy itt lakjon és dolgozzon a földeken a helyiekkel együtt.
Az óriáshoz fordul és ő is mesél egy kicsit a történetükről, ha már Chadur megosztotta vele a sajátját:*
- Mi ugyan nem festettük falakra, fákra a mondáinkat, de a vajákosunktól tudok róluk néhány dolgot. Ezek nagyon érdekesek, bármelyik fajról van szó! Úgy tartják, az első tündér egy virágból született. Biztos ismered azt a népszokást, hogy ha egy legény szeret egy leányt és a leány is szereti a legényt, akkor a legény virágot szokott becsempészni hozzá. Utána pedig várni kell két napot és ha elég erős a szerelmük, akkor a virágból születik egy tündér. Még nem láttam ilyen születést, de ez egy bevett szokás errefelé.
//1. csoport//
//Külön: Chadur Sharadur//
*Az óriás bőséges választ ad Sarlós kérdésére. Igaz, hogy a szavak felét a tündér nem érti, de arra rájön, hogy az ősök és a hagyományok fontosak voltak annak a népnek, amelyből Chadur származik. Hallgatja a beszédét és próbál rájönni, hogy azok a bizonyos ismeretlen szavak mit is jelenthetnek. Ha már kétszer-háromszor hallja ugyanazt a szót különböző mondatokban, akkor jobban ki tudja találni az értelmét. Ez már csak a kert vége, gondolja magában, hiszen a lényeget mindig ki lehetett venni. Csak kíváncsiságból próbálja felfedezni ezt az érdekes óriásnyelvet. Az ital hatása hamarosan jelentkezik, így már nem sokat beszélnek, hiszen a tündér pihenni megy.
Amikor már a faluban vannak és belép a vajákoshoz, azt látja, hogy Chadur ölelgeti a gyógyítót. Ez az óriás legalább olyan barátságos, mint a helyiek, csak más módon. Mikor mutatja a lábait és mankók nélkül jár, a tündér elmosolyodik a csuklya árnyékában. Utána már épp szólni akar, hogy el kellene engedni az idős hölgyet, de Chadur is ért a jelekből. Leteszi, hogy kapjon levegőt és puszit is ad neki. A tündér meglepődik, hogy ő is kap. Náluk nem volt szokás az ilyesmi, csak rokonok között. A kiabálással hamar jön a magyarázat: Chadur most az egész falut a keblére ölelné mindenkivel, aki benne van. Sarlós elneveti magát az óriás egyszerű örömkifejezésén és azon, ahogy elmenekül előle az egyik bennszülött. Mikor ivóhelyet keres és lóbálja az italos edényeit, Sarlós így felel neki:*
- Szerintem azokat tartalékold a kirándulásra. Itt van egy fogadó, ahol mindent adnak. Én már teleettem magam, de szerintem te sem maradsz éhes. Na, mit szólsz?
*Ha az óriás megy vele, akkor Sarlós a fogadó felé veszi az útját. Ott bent biccent a kapitánynak és a többieknek, akik szintén itt falatoznak. Ő maga már tényleg jóllakott, így csak a finom gyümölcsleveket fogja iszogatni, ha leülnek valamelyik tönkpadra. Sokkal jobban érzi itt magát, mint a városban. Akaravánpihenő sem egy rossz hely, de ez a falu az ő otthonát idézi. Nem az erdőben van, de messze a világ rohanó részétől és tele szívélyesebbnél szívélyesebb emberekkel. A tündér sóhajt egyet és egy kicsit elgondolkozik. A sok kesergés után most a szépre úgy tud gondolni, hogy megint átéli azt és nem a hiányától szenved. Jó ez a hely. Tetszik neki. El tudná képzelni, hogy itt lakjon és dolgozzon a földeken a helyiekkel együtt.
Az óriáshoz fordul és ő is mesél egy kicsit a történetükről, ha már Chadur megosztotta vele a sajátját:*
- Mi ugyan nem festettük falakra, fákra a mondáinkat, de a vajákosunktól tudok róluk néhány dolgot. Ezek nagyon érdekesek, bármelyik fajról van szó! Úgy tartják, az első tündér egy virágból született. Biztos ismered azt a népszokást, hogy ha egy legény szeret egy leányt és a leány is szereti a legényt, akkor a legény virágot szokott becsempészni hozzá. Utána pedig várni kell két napot és ha elég erős a szerelmük, akkor a virágból születik egy tündér. Még nem láttam ilyen születést, de ez egy bevett szokás errefelé.
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-30 17:58:25
Üzenet elküldve: 2013-12-30 17:58:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
//Kbegemoko Bgulubgulu, Nyph Nilav, Nibat Uvekin//
*Talán a rum hatása, vagy csak óriásunk szeme csalóka, de inkább a rum játszadozhat vele mivel a Sarlóst kissé nagyobbnak látta legelőször, mint amekkora valójában. Így másodjára, majd harmadjára már egészen aprónak tűnik. ~Há.. mír vótam ilyen vaksi… há nem is olyan böhüm ez! Mostan má mindögy! Akár künn, akár bönn, jó györek oszt kísz!~ Így gondolkodik magában, miközben újabbat húz a rumos üvegből. Mikor aztán a Sarlós felteszi kérdését, nyomban felel rá.*
-Ríg elföledett möndíket, mondákot rajzultunk. Sikerös vadászatuk törtínetit föstettük a barlang falára. Ősi családfákut, amik örökkí fönn tarcsák a kihalt óriás hordák nevit! Ezök a rajzuk tisztölgísek vótak a vér és a bél istönínek! Ő pedig megóvutt minköt az embörök gonoszságátul! Ármánykudásoktul, összeesküvésektül, emböri varázslatoktul! Míg ma is mösílik, Drazdul Mohat türtínetit, akirö nem ippen hatutt a napmágia! Má hogy mi az a napmágia aztat ne kérdözzítek, de volami mögfoghatatlan végzötes erű! Ami mindönkivel vígzet. Csak Drazdullal nöm. Üneki a lögenda szerint csak löolvadt a haja! Amiér éktelen haragra gerjödt! Merhogy születísítül fogva nőtt nekie! Ögíszen lelógutt a talpáig! Annyi fonat vót bönne, ahány kopunyát összeroppantutt a puszta kezivel! *Formáz két tenyerével a levegőben egy fejet és hirtelen összeroppantja azt, majd a fiúra néz maga mellett.*
-Aztat mán nöm tudom hogyan dobta fülfele a talpát, de onnyi biztos, hogy aki leteperte, az se vót mindennapi erű birtukába! Dö visszatírve, nöm is nagyon bánt éngömet, hogy rászedött az a rút vajákus! Majd abba römínykedök hogy itten ahul előszür kikötünk, rátaláluk volami varázsra, ami möggyógyít!
*Nyph talpraesettségén kissé meglepődik, nagyon okos a fiú. Visszautasítja a kenyeret, de ezen Chadur nem sértődik meg, rögtön átlátja a helyzetet és nagyon kedvére van a fiú óvatossága. No meg a jólneveltsége. Azonnal segít az óriásnak és így a Sarlós is hamar megízlelheti a rumot amitől Chadurnak olyan jó hangulata kerekedett. A fiú szavait ő is elismétli mosolyogva.*
-Tössík Sarlósbácsi ögíszségödre!
*Mosolyogva kíséri vissza tekintetével a fiút, egészen addig amíg az le nem telepszik. Utána pedig újra tör magának egy darab cipót és szájába tömi. Ekkor érkezik meg Int, a kapitány és elmondja, hogy merre hány méter, hogy mit hogyan merre meddig. Chadur csak egy mosollyal nyugtázza a kapitány szavait, őt egy cseppet sem izgatja merre mennek, élvezi hogy eljöhetett Artheniorból és kalandvággyal teli szívvel várja, hogy partot érjenek. Nem is kell soká várnia, mert halk nyikorgást hall és a többi kabinból is fészkelődést, csomagolás hangját véli hallani. Ő sem vár tovább, a maradék étket, italt visszacsomagolja a batyuba, majd két mankóját megragadva elindul fel a fedélzetre, hogy ő is megnézhesse hová keveredtek. Leszáll ő is a hajóról és elválik barátaitól. Nibat segítő kezeinek köszönhetően nem esik orra, gyönyörűen landol a földön. Amikor a másik érdeklődését fejezi ki iránta, udvariasan válaszol.*
-Há jóu vót! Mögismerkedtem a sarlóssal, mög a kisgyörökkel! Nagyon röndes györökök! De úgylátum a zistenök bölíd is jókura adag jóindulatut öntüttek! Chadur nagyon hálás néked amir sögítettíl! Nöm fogum ölfelejteni, de mostan mönnem köll a gyógyítohó! Fogunk nömsoká találkozni! Míg böszílünk! Vér és Bél!
*Paskolja meg végezetül Nibat vállát, majd elindul előrefelé. Lassan döcög , szemeivel a kunyhókat pásztázza, kíváncsi vajon melyik a gyógyító lakhelye. Ám nem kell senkit megkérdeznie, mert néhány fiatalka Nyph forma gyermek közre fogja és megkocogtatják mankóját. Kedvesen mosolyogva mutatják neki, hogy merre van a gyógyító kunyhója. Nem kísérik el azonnal futnak tovább. Sietősre fogja hát lépteit Chadur, hogy minél előbb megismerje az itteni gyógyító fortélyait. Minél közelebb ér a kunyhóhoz, annál nagyobb izgatottság lesz rajta úrrá. Ezek a kunyhók, inkább sátrak mint kunyhók. Kissé félénken húzza el a sátor függönyét. Odabenn egy szépnek nem mondható kissé molett hölgy fogadja, eléggé lenge öltözékben. Chadur arca rögtön el is torzul nem erre számított valahogy, nem is néz ki gyógyítónak. *
-Há énszörintem rossz helyre gyütem! A gyógyítót köresem!
*Ám már úgy néz ki nincs menekvés, a csúnyácska molett bennszülött nő nem titkolja hogy Chadur kinézete igencsak kedvére van és már nyúl is felé hogy berántsa. De Chadur is résen van és még mielőtt bármi olyanba csöppenne bele, amit egész életében megbánna, már vissza is húzza a sátor függönyét és gyorsan odébb is áll. Az utolsó sátorhoz siet és ismét megpróbálkozik a belépéssel. Na itt már más a történet, odabenn finom gyógynövények illata terjeng és a benn lakó inkább néz úgy ki mint egy gyógyító. Egy idősebb kedves asszonnyal van dolga, illedelmesen bólint és köszön úgy, ahogyan Artheniorban hallotta.*
-Csókolum!
*Lép be félénken. A sátor nem nagy, mégis elfér benne egy szalmából, fából összeeszkábált fekvő alkalmatosság, és rengeteg tároló szekrényféleség, amiben főzetek, kenőcsök és különböző gyógynövények vannak. Mikor belép, rögtön közelebb lép hozzá a gyógyító és szemügyre veszi a mankóit. Nem szól hozzá, némán vezeti oda az ágyhoz, majd leülteti arra Chadurt. Elveszi tőle a mankóit és félre rakja őket. Mutatja neki hogy hunyja le a szemeit és feküdjön el az ágyon. Chadur engedelmesen teszi meg a gyógyító utasításait, majd csak hallgatja mi történik körülötte. Nemsokára érdekes illatú füst üti meg orrát. Még sosem érzett ehhez foghatót, feltehetőleg valamilyen gyógynövényt éget a nő. Érdekes módon Chadur ettől a füsttől ellazul és feltűnően nyugodt, jókedvű állapotba kerül. Vigyorog csak lehunyt szemmel, majd érzi ahogyan feltűri a báránybőrt ami a lábait fedte idáig a gyógyító. Ezután pedig nagyon kellemes érzést tapasztal. A nő simogatni kezdi lábait, hol erősebben, hol gyengébben és közben érdekes visszafogott dallamot mormol. Néha egy pillanatra abba marad a dörzsölés, aztán ismét mintha valami zsíros anyagot dörzsölne bele lábaiba. Jól esik neki a könnyed kezelés. Nem tudja meddig dörzsöli őt a vajákos, de meg se mer mozdulni. Annyira bízik a sikerben, annyira fél a kudarctól, hogy marad minden úgy ahogy van, hogy meg sem mer mozdulni. Aztán mikor abba marad a dörzsölés, kinyitja szemeit. Az idősödő nő örömteli arccal hajol fölé, és valamilyen tálkát tart a kezében. Finom teafüvek illatát érzi a gőzében Chadur. Feltápászkodik és hatalmas megdöbbenésére újra tudja használni lábait. Be tudja hajlítani, érzi lábfejét újra rendesen és nem érez minden mozdulatánál éles fájdalmat. Még sosem volt ilyen boldog. Némi tompa fájdalmat még érez, de könnyedén fordul ki oldalra az ágyról és lelógatná lábit ha tudná,de mivel jó hosszúak ezért rendesen leérnek. Kövér könnycseppek gördülnek le arcán a boldogságtól és nem is tudja, hogy mit mondjon. Átveszi a tálkát és a boldogság mámorától kábultan kezdi szürcsölni a teát. Mosolyogva nézi közben, ahogyan a gyógyító megfordul és eloltja a gyertyát, aminek lángja felett égette a gyógynövényeket. Pakolászik végig miközben Chadur szürcsöl és nem is foglalkozik vele. De abban bizonyos Chadur, hogy a másik arcán tündöklő jóságos mosoly nem az ellenszenvről árulkodik. Boldogan teszi le az ágyra a tálkát. Ekkor a nő megfordul és int neki, hogy álljon lábra. *
-Manku nékű?
*Néz a félre tett mankók felé. Ám a vajákos azonnal leinti a mankókat és felé mutogat, hogy ő egyedül álljon lábra. Chadur kicsit néz, kicsit vár, rákészül a dologra aztán lassan, óvatosan lábra áll. Csodák csodájára ezt is sikerül megtennie. Mankó nélkül áll, délcegen akár egy igazi lovag. Innentől már nem kételkedik magában, elkezd lépdelni előrefelé. Be kell látnia hogy még térdkalácsai fájnak, kicsit sántít még, de már nem kellenek a mankók és sokkal magabiztosabban halad most odabenn a sátorban oda-vissza. Így próbálgatja meggyógyított lábait. Chadur vigyorogva öleli magához a másikat, aki alig kap levegőt és ezt azzal adja Chadur tudtára, hogy hevesen verni kezdi annak derekát mikor az karjaiba zárja. Ekkor lép be a sátorba a Sarlós. Vigyorogva, karjaiban a gyógyítóval fordul a tündér felé és válaszol annak szavaira.*
-Há emmá biztus!! Ilyen röndes émbörökkel míg nöm talákoztam! Nízzed má!!! Há meggyógyítutt!!!
*Mutat lábaira és toporogni kezd helyben. Immáron nem kellenek a mankók. Itt is fogja hagyni a vajákosnál, akit persze időközben elengedett, amikor az köhögni kezdett a fuldoklástól. Megveregeti még Chadur a gyógyító nő vállát, majd egy cuppanós puszit ad annak arcára és a Sarlósra néz, ő is kap egy puszit az arcára. Megragadja batyuját Chadur és kilép a sátorból majd elordítja magát.*
-SZÖRETLEK BÖNNETEKET!!!!!
*Ölelné meg a mellette álló tagot, aki csak néz rá csodálkozva, hogy vajon Chadurt mi lelte. Már tárja is karjait ki de a másik nyomban kereket old. Chadur leereszti kezeit és töretlen vidámsággal hátra néz a Sarlósra.*
-Gyerr barátum, mönjük körössünk egy helyet ahun mögihatjuk erre a magunkét!
*Rázza meg batyuját amiben még mindig ott lötykölődik a rum fele és egy egész üveg bor.*
A hozzászólás írója (Chadur Sharadur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.30 18:16:26
//1. csoport//
//Kbegemoko Bgulubgulu, Nyph Nilav, Nibat Uvekin//
*Talán a rum hatása, vagy csak óriásunk szeme csalóka, de inkább a rum játszadozhat vele mivel a Sarlóst kissé nagyobbnak látta legelőször, mint amekkora valójában. Így másodjára, majd harmadjára már egészen aprónak tűnik. ~Há.. mír vótam ilyen vaksi… há nem is olyan böhüm ez! Mostan má mindögy! Akár künn, akár bönn, jó györek oszt kísz!~ Így gondolkodik magában, miközben újabbat húz a rumos üvegből. Mikor aztán a Sarlós felteszi kérdését, nyomban felel rá.*
-Ríg elföledett möndíket, mondákot rajzultunk. Sikerös vadászatuk törtínetit föstettük a barlang falára. Ősi családfákut, amik örökkí fönn tarcsák a kihalt óriás hordák nevit! Ezök a rajzuk tisztölgísek vótak a vér és a bél istönínek! Ő pedig megóvutt minköt az embörök gonoszságátul! Ármánykudásoktul, összeesküvésektül, emböri varázslatoktul! Míg ma is mösílik, Drazdul Mohat türtínetit, akirö nem ippen hatutt a napmágia! Má hogy mi az a napmágia aztat ne kérdözzítek, de volami mögfoghatatlan végzötes erű! Ami mindönkivel vígzet. Csak Drazdullal nöm. Üneki a lögenda szerint csak löolvadt a haja! Amiér éktelen haragra gerjödt! Merhogy születísítül fogva nőtt nekie! Ögíszen lelógutt a talpáig! Annyi fonat vót bönne, ahány kopunyát összeroppantutt a puszta kezivel! *Formáz két tenyerével a levegőben egy fejet és hirtelen összeroppantja azt, majd a fiúra néz maga mellett.*
-Aztat mán nöm tudom hogyan dobta fülfele a talpát, de onnyi biztos, hogy aki leteperte, az se vót mindennapi erű birtukába! Dö visszatírve, nöm is nagyon bánt éngömet, hogy rászedött az a rút vajákus! Majd abba römínykedök hogy itten ahul előszür kikötünk, rátaláluk volami varázsra, ami möggyógyít!
*Nyph talpraesettségén kissé meglepődik, nagyon okos a fiú. Visszautasítja a kenyeret, de ezen Chadur nem sértődik meg, rögtön átlátja a helyzetet és nagyon kedvére van a fiú óvatossága. No meg a jólneveltsége. Azonnal segít az óriásnak és így a Sarlós is hamar megízlelheti a rumot amitől Chadurnak olyan jó hangulata kerekedett. A fiú szavait ő is elismétli mosolyogva.*
-Tössík Sarlósbácsi ögíszségödre!
*Mosolyogva kíséri vissza tekintetével a fiút, egészen addig amíg az le nem telepszik. Utána pedig újra tör magának egy darab cipót és szájába tömi. Ekkor érkezik meg Int, a kapitány és elmondja, hogy merre hány méter, hogy mit hogyan merre meddig. Chadur csak egy mosollyal nyugtázza a kapitány szavait, őt egy cseppet sem izgatja merre mennek, élvezi hogy eljöhetett Artheniorból és kalandvággyal teli szívvel várja, hogy partot érjenek. Nem is kell soká várnia, mert halk nyikorgást hall és a többi kabinból is fészkelődést, csomagolás hangját véli hallani. Ő sem vár tovább, a maradék étket, italt visszacsomagolja a batyuba, majd két mankóját megragadva elindul fel a fedélzetre, hogy ő is megnézhesse hová keveredtek. Leszáll ő is a hajóról és elválik barátaitól. Nibat segítő kezeinek köszönhetően nem esik orra, gyönyörűen landol a földön. Amikor a másik érdeklődését fejezi ki iránta, udvariasan válaszol.*
-Há jóu vót! Mögismerkedtem a sarlóssal, mög a kisgyörökkel! Nagyon röndes györökök! De úgylátum a zistenök bölíd is jókura adag jóindulatut öntüttek! Chadur nagyon hálás néked amir sögítettíl! Nöm fogum ölfelejteni, de mostan mönnem köll a gyógyítohó! Fogunk nömsoká találkozni! Míg böszílünk! Vér és Bél!
*Paskolja meg végezetül Nibat vállát, majd elindul előrefelé. Lassan döcög , szemeivel a kunyhókat pásztázza, kíváncsi vajon melyik a gyógyító lakhelye. Ám nem kell senkit megkérdeznie, mert néhány fiatalka Nyph forma gyermek közre fogja és megkocogtatják mankóját. Kedvesen mosolyogva mutatják neki, hogy merre van a gyógyító kunyhója. Nem kísérik el azonnal futnak tovább. Sietősre fogja hát lépteit Chadur, hogy minél előbb megismerje az itteni gyógyító fortélyait. Minél közelebb ér a kunyhóhoz, annál nagyobb izgatottság lesz rajta úrrá. Ezek a kunyhók, inkább sátrak mint kunyhók. Kissé félénken húzza el a sátor függönyét. Odabenn egy szépnek nem mondható kissé molett hölgy fogadja, eléggé lenge öltözékben. Chadur arca rögtön el is torzul nem erre számított valahogy, nem is néz ki gyógyítónak. *
-Há énszörintem rossz helyre gyütem! A gyógyítót köresem!
*Ám már úgy néz ki nincs menekvés, a csúnyácska molett bennszülött nő nem titkolja hogy Chadur kinézete igencsak kedvére van és már nyúl is felé hogy berántsa. De Chadur is résen van és még mielőtt bármi olyanba csöppenne bele, amit egész életében megbánna, már vissza is húzza a sátor függönyét és gyorsan odébb is áll. Az utolsó sátorhoz siet és ismét megpróbálkozik a belépéssel. Na itt már más a történet, odabenn finom gyógynövények illata terjeng és a benn lakó inkább néz úgy ki mint egy gyógyító. Egy idősebb kedves asszonnyal van dolga, illedelmesen bólint és köszön úgy, ahogyan Artheniorban hallotta.*
-Csókolum!
*Lép be félénken. A sátor nem nagy, mégis elfér benne egy szalmából, fából összeeszkábált fekvő alkalmatosság, és rengeteg tároló szekrényféleség, amiben főzetek, kenőcsök és különböző gyógynövények vannak. Mikor belép, rögtön közelebb lép hozzá a gyógyító és szemügyre veszi a mankóit. Nem szól hozzá, némán vezeti oda az ágyhoz, majd leülteti arra Chadurt. Elveszi tőle a mankóit és félre rakja őket. Mutatja neki hogy hunyja le a szemeit és feküdjön el az ágyon. Chadur engedelmesen teszi meg a gyógyító utasításait, majd csak hallgatja mi történik körülötte. Nemsokára érdekes illatú füst üti meg orrát. Még sosem érzett ehhez foghatót, feltehetőleg valamilyen gyógynövényt éget a nő. Érdekes módon Chadur ettől a füsttől ellazul és feltűnően nyugodt, jókedvű állapotba kerül. Vigyorog csak lehunyt szemmel, majd érzi ahogyan feltűri a báránybőrt ami a lábait fedte idáig a gyógyító. Ezután pedig nagyon kellemes érzést tapasztal. A nő simogatni kezdi lábait, hol erősebben, hol gyengébben és közben érdekes visszafogott dallamot mormol. Néha egy pillanatra abba marad a dörzsölés, aztán ismét mintha valami zsíros anyagot dörzsölne bele lábaiba. Jól esik neki a könnyed kezelés. Nem tudja meddig dörzsöli őt a vajákos, de meg se mer mozdulni. Annyira bízik a sikerben, annyira fél a kudarctól, hogy marad minden úgy ahogy van, hogy meg sem mer mozdulni. Aztán mikor abba marad a dörzsölés, kinyitja szemeit. Az idősödő nő örömteli arccal hajol fölé, és valamilyen tálkát tart a kezében. Finom teafüvek illatát érzi a gőzében Chadur. Feltápászkodik és hatalmas megdöbbenésére újra tudja használni lábait. Be tudja hajlítani, érzi lábfejét újra rendesen és nem érez minden mozdulatánál éles fájdalmat. Még sosem volt ilyen boldog. Némi tompa fájdalmat még érez, de könnyedén fordul ki oldalra az ágyról és lelógatná lábit ha tudná,de mivel jó hosszúak ezért rendesen leérnek. Kövér könnycseppek gördülnek le arcán a boldogságtól és nem is tudja, hogy mit mondjon. Átveszi a tálkát és a boldogság mámorától kábultan kezdi szürcsölni a teát. Mosolyogva nézi közben, ahogyan a gyógyító megfordul és eloltja a gyertyát, aminek lángja felett égette a gyógynövényeket. Pakolászik végig miközben Chadur szürcsöl és nem is foglalkozik vele. De abban bizonyos Chadur, hogy a másik arcán tündöklő jóságos mosoly nem az ellenszenvről árulkodik. Boldogan teszi le az ágyra a tálkát. Ekkor a nő megfordul és int neki, hogy álljon lábra. *
-Manku nékű?
*Néz a félre tett mankók felé. Ám a vajákos azonnal leinti a mankókat és felé mutogat, hogy ő egyedül álljon lábra. Chadur kicsit néz, kicsit vár, rákészül a dologra aztán lassan, óvatosan lábra áll. Csodák csodájára ezt is sikerül megtennie. Mankó nélkül áll, délcegen akár egy igazi lovag. Innentől már nem kételkedik magában, elkezd lépdelni előrefelé. Be kell látnia hogy még térdkalácsai fájnak, kicsit sántít még, de már nem kellenek a mankók és sokkal magabiztosabban halad most odabenn a sátorban oda-vissza. Így próbálgatja meggyógyított lábait. Chadur vigyorogva öleli magához a másikat, aki alig kap levegőt és ezt azzal adja Chadur tudtára, hogy hevesen verni kezdi annak derekát mikor az karjaiba zárja. Ekkor lép be a sátorba a Sarlós. Vigyorogva, karjaiban a gyógyítóval fordul a tündér felé és válaszol annak szavaira.*
-Há emmá biztus!! Ilyen röndes émbörökkel míg nöm talákoztam! Nízzed má!!! Há meggyógyítutt!!!
*Mutat lábaira és toporogni kezd helyben. Immáron nem kellenek a mankók. Itt is fogja hagyni a vajákosnál, akit persze időközben elengedett, amikor az köhögni kezdett a fuldoklástól. Megveregeti még Chadur a gyógyító nő vállát, majd egy cuppanós puszit ad annak arcára és a Sarlósra néz, ő is kap egy puszit az arcára. Megragadja batyuját Chadur és kilép a sátorból majd elordítja magát.*
-SZÖRETLEK BÖNNETEKET!!!!!
*Ölelné meg a mellette álló tagot, aki csak néz rá csodálkozva, hogy vajon Chadurt mi lelte. Már tárja is karjait ki de a másik nyomban kereket old. Chadur leereszti kezeit és töretlen vidámsággal hátra néz a Sarlósra.*
-Gyerr barátum, mönjük körössünk egy helyet ahun mögihatjuk erre a magunkét!
*Rázza meg batyuját amiben még mindig ott lötykölődik a rum fele és egy egész üveg bor.*
A hozzászólás írója (Chadur Sharadur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.30 18:16:26
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941