Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 159 (3161. - 3180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
3180. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:55:17
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:55:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*A magyarázatra összébb vonja a szemöldökét amit a lány valószínűleg nem láthat. Azt, mindenesetre megérti, hogy nem olyan egyszerű a történet mint sejtette.*
-Majd meghallgatom ha el szeretnéd mondani.
*Nem erőltetné. Mint mindig most is szinte túlzottan modorosan kezeli a dolgot. Pedig valahogy megmaradt benne a dolog. Ez a figyelmesség hiányzik belőle mikor a népéről van szó.*
-Az más. Nincs jó sorom Arthenior-ban a fajom miatt, de jobb a helyzetem mintha otthon lennék valamelyik szolgafaj tagja. Úgy bánunk másokkal mint az állatokkal. Saját fajtánkat is mészároljuk. A gondolatainkat megmérgezte a félelem és a hatalomvágy. Testvérek ölik egymást és anyák a gyermekeiket. Persze a gyerek célja is csak az, hogy a hatalmad növelje. Az apa pedig csak egy hím. Én se ismerem a sajátom. A szeretet és a bizalom veszélyes. Uralkodni kell és aki veszélyes, azt megölni. Tartok tőle, hogy már Satereth oldalára álltunk, de erre konkrét bizonyítékaim még nincsenek csak azok a fejvadászok. A nyelv kivágása és a halálig tartó engedelmesség a mi módszerünk.
*Hosszasan magyaráz. Közben a Ábránd egykedvűen halad. Ráférne már egy kis pihenés, de Quantall reméli, hogy nemsokára odaérnek és hogy jó erdőben járnak. A lány szabadkozására ő is abba kezd. Azok után ami a tisztáson történt sokkal őszintébb vele.*
-Nem csak nem...illendő. Baj lehet.
*Mondja ki végül. Hogy a lány ezt, hogy érti rajta múlik. A fiú meredten nézi az utat maga előtt és nagyon örül, hogy nem látszik az arca. Naty következő szavaira ahogy szokott szerényen ellenkezik.*
-Igen, de mellettem sokkal több veszély érhet és bánthatnak meg pletykálhatnak ha egy kormossal mutatkozol. Sajnálom. Örültem mikor elmentem a thargokhoz és tudtam, hogy te jó helyen vagy. Jó voltál hozzám és nem akartalak bajba keverni. Remélem megtaláljuk majd a barátnőd.
//Quantall, Natalayda//
*A magyarázatra összébb vonja a szemöldökét amit a lány valószínűleg nem láthat. Azt, mindenesetre megérti, hogy nem olyan egyszerű a történet mint sejtette.*
-Majd meghallgatom ha el szeretnéd mondani.
*Nem erőltetné. Mint mindig most is szinte túlzottan modorosan kezeli a dolgot. Pedig valahogy megmaradt benne a dolog. Ez a figyelmesség hiányzik belőle mikor a népéről van szó.*
-Az más. Nincs jó sorom Arthenior-ban a fajom miatt, de jobb a helyzetem mintha otthon lennék valamelyik szolgafaj tagja. Úgy bánunk másokkal mint az állatokkal. Saját fajtánkat is mészároljuk. A gondolatainkat megmérgezte a félelem és a hatalomvágy. Testvérek ölik egymást és anyák a gyermekeiket. Persze a gyerek célja is csak az, hogy a hatalmad növelje. Az apa pedig csak egy hím. Én se ismerem a sajátom. A szeretet és a bizalom veszélyes. Uralkodni kell és aki veszélyes, azt megölni. Tartok tőle, hogy már Satereth oldalára álltunk, de erre konkrét bizonyítékaim még nincsenek csak azok a fejvadászok. A nyelv kivágása és a halálig tartó engedelmesség a mi módszerünk.
*Hosszasan magyaráz. Közben a Ábránd egykedvűen halad. Ráférne már egy kis pihenés, de Quantall reméli, hogy nemsokára odaérnek és hogy jó erdőben járnak. A lány szabadkozására ő is abba kezd. Azok után ami a tisztáson történt sokkal őszintébb vele.*
-Nem csak nem...illendő. Baj lehet.
*Mondja ki végül. Hogy a lány ezt, hogy érti rajta múlik. A fiú meredten nézi az utat maga előtt és nagyon örül, hogy nem látszik az arca. Naty következő szavaira ahogy szokott szerényen ellenkezik.*
-Igen, de mellettem sokkal több veszély érhet és bánthatnak meg pletykálhatnak ha egy kormossal mutatkozol. Sajnálom. Örültem mikor elmentem a thargokhoz és tudtam, hogy te jó helyen vagy. Jó voltál hozzám és nem akartalak bajba keverni. Remélem megtaláljuk majd a barátnőd.
3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-03 22:59:02
Üzenet elküldve: 2019-03-03 22:59:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
- Igen, valami olyasmi.
*Ingatja fejét finoman, mert Quantall amúgy sem látja, és teljesen üres gesztusnak is tűnik.*
- A barátnőm jegyese. Aleimord. *Kezd kényelmetlen lenni a szituáció, és azt sem tudja, hogyan folytathatná. Olyan szövevényes. Uhn kérészéletű szerelme is csak bonyolítja az egészet.*
- Vele kéne mit? Jahj. Nem, ő... valójában egyikünk sem érez semmit. Csak segítettem, hogy visszakapja a húgát és ezért kellett hozzámennem. Elég hosszadalmas történet. *Nem bonyolult, és ha az volna, akkor sem feltételezné, hogy Quantall ne értené meg.*
- Ezért mondom, hogy egy pár nyugodt óra kellene, hogy elmondhassam az egészet.
*Lesüti szemét, bár Quantall et sem láthatja, esetleg csak abból, hogy keze kissé lazul a derekán.*
- Quantall. Egy népért sosem elég veszélyes. Artheniorért is veszélyes volt.
*Mikor Quantall megrezzen az érintéstől, Naty vissza is húzza kezét. *
- Bocsánat, nem akartam. Külön lovon kellett volna jönnünk. biztosan zavar a közelség.
*Vissza is engedi kezét, hogy továbbra is csak annyira kapaszkodjon, amennyire muszáj.*
- Tudom, hogy a nehezebb utat szoktad választani, de Quantall. A világ, mindenhol veszélyes. *Abba már végképp nem mer belemenni, hogy mi történt, amikor visszament az egykor otthont adó házba. Hogy gyerekek támadtak rá, és hogy egyet meg is ölt közülük. Nem merné elmondani. Erről inkább hazudna továbbra is.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.03 23:01:02
//Quantall, Natalayda//
- Igen, valami olyasmi.
*Ingatja fejét finoman, mert Quantall amúgy sem látja, és teljesen üres gesztusnak is tűnik.*
- A barátnőm jegyese. Aleimord. *Kezd kényelmetlen lenni a szituáció, és azt sem tudja, hogyan folytathatná. Olyan szövevényes. Uhn kérészéletű szerelme is csak bonyolítja az egészet.*
- Vele kéne mit? Jahj. Nem, ő... valójában egyikünk sem érez semmit. Csak segítettem, hogy visszakapja a húgát és ezért kellett hozzámennem. Elég hosszadalmas történet. *Nem bonyolult, és ha az volna, akkor sem feltételezné, hogy Quantall ne értené meg.*
- Ezért mondom, hogy egy pár nyugodt óra kellene, hogy elmondhassam az egészet.
*Lesüti szemét, bár Quantall et sem láthatja, esetleg csak abból, hogy keze kissé lazul a derekán.*
- Quantall. Egy népért sosem elég veszélyes. Artheniorért is veszélyes volt.
*Mikor Quantall megrezzen az érintéstől, Naty vissza is húzza kezét. *
- Bocsánat, nem akartam. Külön lovon kellett volna jönnünk. biztosan zavar a közelség.
*Vissza is engedi kezét, hogy továbbra is csak annyira kapaszkodjon, amennyire muszáj.*
- Tudom, hogy a nehezebb utat szoktad választani, de Quantall. A világ, mindenhol veszélyes. *Abba már végképp nem mer belemenni, hogy mi történt, amikor visszament az egykor otthont adó házba. Hogy gyerekek támadtak rá, és hogy egyet meg is ölt közülük. Nem merné elmondani. Erről inkább hazudna továbbra is.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.03 23:01:02
3178. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-03 21:49:52
Üzenet elküldve: 2019-03-03 21:49:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csendes búcsú//
*Lehet, hogy nem is tudná megmondani, hogy mikor és mi változott meg. Talán amikor kész tényként kezdték kezelni, hogy Worenth mester elárulta őket. Ezt sehogy sem tudta elfogadni. Hiába hallott érveket, hiába mondatta ezt a logika is. Nem akarta elhinni, hiszen nem így ismerte meg az ősz mágusmestert. Talán ha tudott volna beszélni vele. Ha tudna beszélni vele. Ezért jutott arra az elhatározásra, hogy meg kell keresnie, és beszélni vele. Ha mégis igaz lenne amit mondanak róla, esetleg tudna rá hatni, és visszatéríteni hozzájuk.
A szobájában csak azokat a holmikat pakolja össze, amiket magával hozott amikor Synmiára érkezett. A kémcsöveit, lombikjait, eszközeit és az ütött-kopott lepárlót pakolja össze a batyujába.
Nem is nagyon akar búcsúzkodni senkitől. Nem szereti a ilyesmit, és talán még visszatér. Úgy választja meg az időpontot, hogy Taitos mester se legyen a szobájában. Az asztalán hagy egy levelet, amiben leírja, hogy milyen elhatározásra jutott, és bocsánatát kéri, hogy ha ezzel esetleg rosszat tenne, hiszen csak a jó szándék vezérli. Mást is hagy ott. Egy kis szütyőt, amiben pénze nagyját hagyja az erdei máguslak lakóira. Biztos szükségük van rá, neki pedig elég lesz annyi, amennyit magánál tart. És azt a kis fából ácsolt állványt, amin példás rendben sorakoznak a kis fiolák, bennük a legkülönfélébb színű és erősségű bájitalokkal. Ezeket is biztosan jól tudják majd használni.
Amikor pedig már a fehér kaviccsal felszórt ösvényen gyalogol, nem messze az épülettől visszanéz, és szomorú mosollyal felsóhajt. Szeretett itt lenni, és csak szépet s jót kapott ittléte alatt. Most úgy érzi, hogy szeretne még visszatérni ide.
Azután lassan eltűnik az ösvényen, az erdő fái között.*
*Lehet, hogy nem is tudná megmondani, hogy mikor és mi változott meg. Talán amikor kész tényként kezdték kezelni, hogy Worenth mester elárulta őket. Ezt sehogy sem tudta elfogadni. Hiába hallott érveket, hiába mondatta ezt a logika is. Nem akarta elhinni, hiszen nem így ismerte meg az ősz mágusmestert. Talán ha tudott volna beszélni vele. Ha tudna beszélni vele. Ezért jutott arra az elhatározásra, hogy meg kell keresnie, és beszélni vele. Ha mégis igaz lenne amit mondanak róla, esetleg tudna rá hatni, és visszatéríteni hozzájuk.
A szobájában csak azokat a holmikat pakolja össze, amiket magával hozott amikor Synmiára érkezett. A kémcsöveit, lombikjait, eszközeit és az ütött-kopott lepárlót pakolja össze a batyujába.
Nem is nagyon akar búcsúzkodni senkitől. Nem szereti a ilyesmit, és talán még visszatér. Úgy választja meg az időpontot, hogy Taitos mester se legyen a szobájában. Az asztalán hagy egy levelet, amiben leírja, hogy milyen elhatározásra jutott, és bocsánatát kéri, hogy ha ezzel esetleg rosszat tenne, hiszen csak a jó szándék vezérli. Mást is hagy ott. Egy kis szütyőt, amiben pénze nagyját hagyja az erdei máguslak lakóira. Biztos szükségük van rá, neki pedig elég lesz annyi, amennyit magánál tart. És azt a kis fából ácsolt állványt, amin példás rendben sorakoznak a kis fiolák, bennük a legkülönfélébb színű és erősségű bájitalokkal. Ezeket is biztosan jól tudják majd használni.
Amikor pedig már a fehér kaviccsal felszórt ösvényen gyalogol, nem messze az épülettől visszanéz, és szomorú mosollyal felsóhajt. Szeretett itt lenni, és csak szépet s jót kapott ittléte alatt. Most úgy érzi, hogy szeretne még visszatérni ide.
Azután lassan eltűnik az ösvényen, az erdő fái között.*
3177. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-03 21:18:35
Üzenet elküldve: 2019-03-03 21:18:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*Quantall mit sem sejtve tette fel a kérdését. Azt, hitte valami ismerős vagy szolgáló a házban ahova befogadták. Már a hallgatás is gyanús neki, de a válasz teljesen ledöbbenti. Tényleg, azt hiszi, hogy először félreértette. De nem. Így olyan bűnösnek érzi ezt az egész helyzetet.*
-Férjed?
*Csalódás és bűntudat érezhető ki a hangjából.*
-Nem hallottam. A thargoknál voltam. Vele kéne akkor...Így? Nem?
*Mindezek ellenére ő még mindig az a szemérmes srác aki múltkor volt. Amúgy is elég zavaros neki, hogy ő és egy lány egy lovon. Méghozzá pont Naty, aki akkor is olyan tisztának tűnt a szemében mikor a lázadáskor szinte fekete volt a haja a rászáradt vértől. A lány a valószínűleg a szavaira nem, azt a reakciót kapja mint amit várt. Talán részben.*
-Ne! Az veszélyes. A fajtámért meg felesleges. A félelem amit belénk neveltek születésünk óta az megrontott minket. Engem is.
*Teszi hozzá. Azt, mondja a lány, hogy ő egy hős és a város is annak gondolja, de tudja magáról miket tett és honnan származik. Olyanokra kényszerítették amiket soha nem mos le magáról. A lányt viszont sokra tartja. Sokkal többre magánál és ezért is volt a vallomása is, hogy tudja ő nem haszontalan. Ha nem valakinek a felesége lenne akkor a simogatás jól esne neki, de így összerezzen tőle. Nem illendő. Tudja jól. A szavakra is megrázza a fejét.*
-Mellettem sok a veszély. Meg én mélységi vagyok. Sokan bánthatnak ha velem vagy. Megvédelek ha tudlak és segítek amiben csak tudok, de jobb helyed van egy nagy házban ahol jobban tudnak vigyázni rád. Nem?
*Időközben a lovát letéríti az útról valamilyen erdőbe. Úgy tudja ez vezet Synmira-felé.*
//Quantall, Natalayda//
*Quantall mit sem sejtve tette fel a kérdését. Azt, hitte valami ismerős vagy szolgáló a házban ahova befogadták. Már a hallgatás is gyanús neki, de a válasz teljesen ledöbbenti. Tényleg, azt hiszi, hogy először félreértette. De nem. Így olyan bűnösnek érzi ezt az egész helyzetet.*
-Férjed?
*Csalódás és bűntudat érezhető ki a hangjából.*
-Nem hallottam. A thargoknál voltam. Vele kéne akkor...Így? Nem?
*Mindezek ellenére ő még mindig az a szemérmes srác aki múltkor volt. Amúgy is elég zavaros neki, hogy ő és egy lány egy lovon. Méghozzá pont Naty, aki akkor is olyan tisztának tűnt a szemében mikor a lázadáskor szinte fekete volt a haja a rászáradt vértől. A lány a valószínűleg a szavaira nem, azt a reakciót kapja mint amit várt. Talán részben.*
-Ne! Az veszélyes. A fajtámért meg felesleges. A félelem amit belénk neveltek születésünk óta az megrontott minket. Engem is.
*Teszi hozzá. Azt, mondja a lány, hogy ő egy hős és a város is annak gondolja, de tudja magáról miket tett és honnan származik. Olyanokra kényszerítették amiket soha nem mos le magáról. A lányt viszont sokra tartja. Sokkal többre magánál és ezért is volt a vallomása is, hogy tudja ő nem haszontalan. Ha nem valakinek a felesége lenne akkor a simogatás jól esne neki, de így összerezzen tőle. Nem illendő. Tudja jól. A szavakra is megrázza a fejét.*
-Mellettem sok a veszély. Meg én mélységi vagyok. Sokan bánthatnak ha velem vagy. Megvédelek ha tudlak és segítek amiben csak tudok, de jobb helyed van egy nagy házban ahol jobban tudnak vigyázni rád. Nem?
*Időközben a lovát letéríti az útról valamilyen erdőbe. Úgy tudja ez vezet Synmira-felé.*
3176. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-03 18:33:19
Üzenet elküldve: 2019-03-03 18:33:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalfény//
- Ó! *csodálkozik el halkan, majd zavart mosoly jelenik meg ajkain, ahogy leesik neki a tantusz. Bár nagyon szeretné, ha nem így lenne, hirtelen semmi értelmes nem jut az eszébe, amit mondhatna, cserébe viszont érzi, hogy egyre jobban kezd elvörösödni*
- Akkor igyekszem majd még többet mosolyogni, hogy mindig így érezd! *hoz össze végül valami válaszfélét, ahogy haladnak tovább Synmira felé*
- De majd megy! *jelenti ki azonban határozottan, mikor a tenger kerül szóba* Egyszer majd megy... *folytatja révedezőbben, ahogy elképzeli, milyen lehet ott lenni* Addig viszont jó lesz egy forró fürdő is! *zárja le elégedett mosollyal a témát, ahogy már láthatáron belül kerül Synmira, érdeklődve hallgatva inkább, mi is történt Learonnal és a mágiával.*
- Jól esik, hogy így gondolod! *jön kissé zavarba megint, hiszen ő maga közel sem érzi úgy, hogy tényleg képes lehetne bármire, amire csak szeretne, mégis kellemes melegséggel tölti el, hogy valaki ennyire hisz benne.*
- Te is képes voltál ilyesmire? Ez bámulatos! *suttogja elképedve, ahogy a gyógyító varázslatok kerülnek szóba* Egyszer majd mesélsz róla? Hogy milyen volt az istenek előtt? És mi történt, amikor eljöttek? *pillant kíváncsian a fiúra, hiszen szívesen megtudna többet is ezekről a témákról, azonban a jelen pillanat nem éppen alkalmas erre, és amúgy sem akar olyasmibe belemenni, amiről a másik esetleg nem szívesen beszél.*
- A vízmágia? *ismétli meg tűnődve a szót* Azt is szeretném akkor megismerni egyszer, ha ilyesmire képes! Mármint csak a nap, meg talán a hold után... *bár lelkesen kezd neki, a végére mégis visszakozik kicsit, hiszen nem akar telhetetlennek tűnni. Legszívesebben az összes mágiaágat megtanulná, azonban nem szeretne felelőtlenül belekapni mindegyikbe egyszerre. Magában már elhatározta, csak akkor kezd bele valami másba, ha a nappal már végzett, így egyelőre a vízmágia is csak felkerül a hold mellé azon dolgok listájára, amiket szeretne egyszer megismerni. ~Nagyon hosszú már ez a lista!~ sóhajt fel gondolatban, ahogy magában végigpörgeti, mi minden van már rajta. ~Vajon lesz időm mindegyikre?~ tűnődik magában, így csak kicsit késve jut el a tudatáig a fiú kijelentése.*
- A véremben? Mire gondolsz? Amennyire tudom, senki nem próbálkozott még ilyesmivel a családban... *jegyzi meg, ahogy végiggondolja, amit a családjáról tud, természetesen csak az anyai ágat értve alatta, hiszen apjáról vagy annak felmenőiről semmilyen ismerettel nem rendelkezik. ~És már nem is fogok soha!~ teszi hozzá magában egy csalódott sóhaj kíséretében, hiszen ez a titok már örökre az anyjáé marad. Ahogy lehuppan azonban egy székre, úgy kezdenek egyre jobban széthullani a gondolatai, és még az eddigieknél is nehezebben dolgozza fel a hallottakat.*
- Levendula? *pillant értetlenül a fiúra, ahogy fáradt agya csak ezt az egy szót hallja meg a beszédből, így nem tudja mihez kötni. Bár halványan rémlik még neki valami fürdő, amiről korábban szó volt, hiába győzködi magát, hogy erőt vegyen magán, egyre távolabbinak tűnik az, hogy elég energiát találjon magában a fürdővíz elkészítéséhez. Sőt, lassan már az ébren maradáshoz is, így először abban se biztos, vajon álmodik-e már, vagy még nem, mikor a levegőbe kerül. Mindenesetre azonban készségesen karolja át a fiú nyakát, vállára hajtva a fejét.*
- Köszönöm! *suttogja egyre gyakrabban pislogva és egyre tovább tartva csukva a szemét. ~Valamit tennem kell ez ellen. Lassan már többet járok így, mint a saját lábamon!~ fut át agyán a kósza gondolat, ami halvány mosolyt csal arcára, miközben a levegőben ringatódzik saját ágya felé. Legalábbis reméli, hogy oda, hiszen biztosan már nem tudná megmondani, hol is van pontosan, csak azt érzi hamarosan, hogy végre ágyba került. Hiába ereszti el azonban a bonyolult művelet közben a fiú nyakát, a kezét még azelőtt igyekszik megfogni, hogy megléphetne*
- Mesélsz most is valamit? *kérdezi már félálomban, csukott szemmel, remélve, hogy nem csak az üres szobának beszél.*
- Ó! *csodálkozik el halkan, majd zavart mosoly jelenik meg ajkain, ahogy leesik neki a tantusz. Bár nagyon szeretné, ha nem így lenne, hirtelen semmi értelmes nem jut az eszébe, amit mondhatna, cserébe viszont érzi, hogy egyre jobban kezd elvörösödni*
- Akkor igyekszem majd még többet mosolyogni, hogy mindig így érezd! *hoz össze végül valami válaszfélét, ahogy haladnak tovább Synmira felé*
- De majd megy! *jelenti ki azonban határozottan, mikor a tenger kerül szóba* Egyszer majd megy... *folytatja révedezőbben, ahogy elképzeli, milyen lehet ott lenni* Addig viszont jó lesz egy forró fürdő is! *zárja le elégedett mosollyal a témát, ahogy már láthatáron belül kerül Synmira, érdeklődve hallgatva inkább, mi is történt Learonnal és a mágiával.*
- Jól esik, hogy így gondolod! *jön kissé zavarba megint, hiszen ő maga közel sem érzi úgy, hogy tényleg képes lehetne bármire, amire csak szeretne, mégis kellemes melegséggel tölti el, hogy valaki ennyire hisz benne.*
- Te is képes voltál ilyesmire? Ez bámulatos! *suttogja elképedve, ahogy a gyógyító varázslatok kerülnek szóba* Egyszer majd mesélsz róla? Hogy milyen volt az istenek előtt? És mi történt, amikor eljöttek? *pillant kíváncsian a fiúra, hiszen szívesen megtudna többet is ezekről a témákról, azonban a jelen pillanat nem éppen alkalmas erre, és amúgy sem akar olyasmibe belemenni, amiről a másik esetleg nem szívesen beszél.*
- A vízmágia? *ismétli meg tűnődve a szót* Azt is szeretném akkor megismerni egyszer, ha ilyesmire képes! Mármint csak a nap, meg talán a hold után... *bár lelkesen kezd neki, a végére mégis visszakozik kicsit, hiszen nem akar telhetetlennek tűnni. Legszívesebben az összes mágiaágat megtanulná, azonban nem szeretne felelőtlenül belekapni mindegyikbe egyszerre. Magában már elhatározta, csak akkor kezd bele valami másba, ha a nappal már végzett, így egyelőre a vízmágia is csak felkerül a hold mellé azon dolgok listájára, amiket szeretne egyszer megismerni. ~Nagyon hosszú már ez a lista!~ sóhajt fel gondolatban, ahogy magában végigpörgeti, mi minden van már rajta. ~Vajon lesz időm mindegyikre?~ tűnődik magában, így csak kicsit késve jut el a tudatáig a fiú kijelentése.*
- A véremben? Mire gondolsz? Amennyire tudom, senki nem próbálkozott még ilyesmivel a családban... *jegyzi meg, ahogy végiggondolja, amit a családjáról tud, természetesen csak az anyai ágat értve alatta, hiszen apjáról vagy annak felmenőiről semmilyen ismerettel nem rendelkezik. ~És már nem is fogok soha!~ teszi hozzá magában egy csalódott sóhaj kíséretében, hiszen ez a titok már örökre az anyjáé marad. Ahogy lehuppan azonban egy székre, úgy kezdenek egyre jobban széthullani a gondolatai, és még az eddigieknél is nehezebben dolgozza fel a hallottakat.*
- Levendula? *pillant értetlenül a fiúra, ahogy fáradt agya csak ezt az egy szót hallja meg a beszédből, így nem tudja mihez kötni. Bár halványan rémlik még neki valami fürdő, amiről korábban szó volt, hiába győzködi magát, hogy erőt vegyen magán, egyre távolabbinak tűnik az, hogy elég energiát találjon magában a fürdővíz elkészítéséhez. Sőt, lassan már az ébren maradáshoz is, így először abban se biztos, vajon álmodik-e már, vagy még nem, mikor a levegőbe kerül. Mindenesetre azonban készségesen karolja át a fiú nyakát, vállára hajtva a fejét.*
- Köszönöm! *suttogja egyre gyakrabban pislogva és egyre tovább tartva csukva a szemét. ~Valamit tennem kell ez ellen. Lassan már többet járok így, mint a saját lábamon!~ fut át agyán a kósza gondolat, ami halvány mosolyt csal arcára, miközben a levegőben ringatódzik saját ágya felé. Legalábbis reméli, hogy oda, hiszen biztosan már nem tudná megmondani, hol is van pontosan, csak azt érzi hamarosan, hogy végre ágyba került. Hiába ereszti el azonban a bonyolult művelet közben a fiú nyakát, a kezét még azelőtt igyekszik megfogni, hogy megléphetne*
- Mesélsz most is valamit? *kérdezi már félálomban, csukott szemmel, remélve, hogy nem csak az üres szobának beszél.*
3175. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-03 02:01:27
Üzenet elküldve: 2019-03-03 02:01:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//A Kilencedik//
- Oh... Bocsánat, én azt hittem... - *Ütközik meg Kilencedik szavain és reakcióján és egyből el is engedi, a mondatot félbehagyva. Elszégyelli magát és az biztos, hogy jó ideig nem megy majd ki fejéből ez a baklövés. Egyébként is zárkózott és magától sosem merne így közeledni bárki felé, részben pont azért, mert tart az ilyen esetektől, amibe most is beleesett. Annyira rosszul esik neki, hogy a félreértésből jött közeledését így fogadták, hogy még el is szomorodik és gátlásossá válik.
Azért megengedi, hogy a manó fölmásszon a vállára, s most már megérti, hogy Kilencedik ezt tartja az ő helyének. Alighanem kénytelen lesz megbarátkozni ezzel a szokásával.
A rossz érzését igyekszik elűzni és megint csak a manóra figyelni, aki hihetetlenül sokat fészkelődik.*
- Nem mintha tőled olyan sok választ kapnék... - *Motyogja beletörődötten.*
- Mit motyogsz? Az is udvariatlan ám! - *Mondja a manó sipítva, miközben tovább turkál a zsebeiben, és közben ő is motyog.
Aztán kezdődik a durrogás és az ezüstszín füstpamacsok kíséretében megjelennek azok, amiket Kilencedik a jelek szerint mindeddig keresett.
Krestvir a legszívesebben levenné válláról a manót, mert a jelenségek a füle mellett történnek, de hozzányúlni sem mer.
Majd mikor kezdetét veszi a nagy levegőkaszabolás, akkor még inkább szeretné lerakni az apró harcost, de még inkább nem mer belenyúlni a penge útjába, nehogy a kezét kaszabolják szét.*
- Ezt ne a fejem mellett csináld! - *Kéri méltatlankodva.*
- Ugyan már! Profi vagyok! Nincs mitől félned! Azért vannak, hogy megvédjelek velük, nem azért, hogy leszúrjalak. Nyugi már! - *Kapja a magabiztos, fejcsóválós választ, mintha még ő tartozna bocsánatkéréssel, amiért kétségbe vonta a nagy harcos hozzáértését.*
- Gondolom fölösleges megkérdeznem, hogy honnan jelentek meg ezek a kések...
- Honnan, honnan... Ezek az enyémek, még szép, hogy előkerültek! Mégsem mászkálhatok nélkülük, nem igaz? De még mindig nincs meg minden. - *Sóhajt és megint a zsebeiben kutakodik.
Krestvir is sóhajt, s megérti, hogy ezt a rejtélyt is kénytelen lesz elfogadni.
Aztán választ kap a névvel kapcsolatban is, és már igazán nem is számított jobbra ezzel kapcsolatban sem.
Majd a manó kijelenti, hogy ő a családja, s bár az előbbi fiaskó még elég élénken él benne az ölelésről, ez a pár szó amellett, hogy megrémíti, kicsit meg is melengeti a szívét. A szövetség tagjait tekinti családjának, de neki még nem mondták így, hogy családtag volna bárkinek is.
Aztán mikor Kilencedik feltartja a négy ujját, elmosolyodik a megjegyzésén. Valóban, nem tudta őt átverni, ez tényleg nem csak egy kérdés volt...
Majd a zárszóra nem tud nem arra gondolni, hogy a manó most úgy kezeli őt, mint valami hátasállatot. Kezdi megérteni Ragron büszkeségét és haragját.
De ahogy az állat, ő is elfogadja most az irányítást, s elhatározza magát, hogy elhagyja a szobáját. A korábbi kiáltásokról ugyan rég megfeledkezett, de szeretné megmutatni Kilencediket Ardnak, vagy annak, akit még itthon talál. Szöget ütött ugyanis a fejében, hogy a többi szilánkból is születhetett valami teremtmény, s talán azért Kilencedik Kilencedik, mert ő volt a kilencedik ilyen életre kelt lény.
Még az is lehet, hogy Ard szilánkjából is született valaki...*
//Két mágustanonc érkezése//
- Hú hú hú! Ez elég döcögős! - *Billeg túlzón Krestvir vállán a manó, mikor éppen lépcsőznek. Láthatóan nagyon élvezi.*
- Te meg mit bujdosol? Itt nem esik az eső és a szél sem fúj! - *Kérdi aztán, mikor a lány megint fejére húzza a csuklyát. Nem tetszik neki, hogy nem látja az arcát, és így a hajával sem tud játszani, vagy kapaszkodni belé. A csuklyát fogni olyan semmilyen!*
- Én... így szeretem... - *Feleli bizonytalanul a manónak, aki a csuklyát kissé elhúzva hajol be az arca elé, nagy szemeit meresztve rá.*
- Én meg nem szeretem. Fura vagy! - *Jelenti ki a manó, de választ nem kap.
A konyhában üldögélők akár hallhatják is a furcsa beszélgetést, majd pedig ha kinéznek az ajtón át, meg is pillanthatják a közösségi terembe leérő párost.
Aminek az egyik tagja szintén észreveszi őket, s emiatt meg is torpan.*
- Na, miért álltunk meg? Eszedbe jutott, hogy neked is pisilned kell? - *Les be Kilencedik megint a csuklya mögé.*
- Mi? - *Kérdez vissza zavartan.* - Nem. - *Válaszol aztán, felfogva a kérdést.
Furcsa helyzet, mert míg Kilencedikkel beszélget, szinte végig befelé néz Ardra és a két idegenre. De valószínűleg a konyhában teázóknak sem egyszerűbb az élmény, még Ardnak sem, aki legalább már őt ismeri.
Egy alacsony, fekete köpönyeges-csuklyás lányt láthatnak, akinek a vállán egy apró, de annál furább szerzet ül. Legfeljebb két tenyérnyi lehet magasságra, kopasz fején hatalmas fülei és szemei vannak. Öltözéke egy zöldesbarna mellényke, hozzá illő mélyzöld nadrággal.*
- Óh! Ott vannak mások is! Menjünk! - *Kezd ficergésbe a lány vállán a fura szerzet, alig bír magával.
Erre már Krestvir is kénytelen felocsúdni, s míg eddig teljes zavarban bámult befelé a konyhába, most megpróbálja összeszedni magát, s emlékezni rá, hogy ki is ő, s milyen szerepet tölt be itt.
Az ott két idegen és az egyik tanonc. Viselkednie kellene, mint a szövetség vezetőjének helyettese...
De most részben Kilencedik miatt is, még nehezebben szedi össze magát, mint általában.
Azért a noszogatásra csak elindul a konyha felé, hogy aztán az ajtóban álljon meg.*
- Üdvözlöm önöket! Krestvir Drelm vagyok. Miért jöttek? - *Talán illőbb kifejezés volna a "milyen szándékkal érkeztek", de az most túl nagy elvárás volna felé.*
- Hééé! - *Méltatlankodik a manó, mert a bemutatkozást meghajlással kíséri, úgy meg ugye nehéz váll "nyeregben" maradni.*
- Nézd, nézd, milyen hajuk van! Zöldeskék, meg narancssárga! Menjünk közelebb! A tiéd nem ilyen érdekes! - *Kezd heves mutogatásba és csuklyarángatásba Kilencedik, hogy majd leesik, ezúttal a maga hibájából.*
- Nem. Ezt nem illik! - *Szól rá a manóra higgadt hangon, de közben meg iszonyú zavarban van.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.03 02:10:08
- Oh... Bocsánat, én azt hittem... - *Ütközik meg Kilencedik szavain és reakcióján és egyből el is engedi, a mondatot félbehagyva. Elszégyelli magát és az biztos, hogy jó ideig nem megy majd ki fejéből ez a baklövés. Egyébként is zárkózott és magától sosem merne így közeledni bárki felé, részben pont azért, mert tart az ilyen esetektől, amibe most is beleesett. Annyira rosszul esik neki, hogy a félreértésből jött közeledését így fogadták, hogy még el is szomorodik és gátlásossá válik.
Azért megengedi, hogy a manó fölmásszon a vállára, s most már megérti, hogy Kilencedik ezt tartja az ő helyének. Alighanem kénytelen lesz megbarátkozni ezzel a szokásával.
A rossz érzését igyekszik elűzni és megint csak a manóra figyelni, aki hihetetlenül sokat fészkelődik.*
- Nem mintha tőled olyan sok választ kapnék... - *Motyogja beletörődötten.*
- Mit motyogsz? Az is udvariatlan ám! - *Mondja a manó sipítva, miközben tovább turkál a zsebeiben, és közben ő is motyog.
Aztán kezdődik a durrogás és az ezüstszín füstpamacsok kíséretében megjelennek azok, amiket Kilencedik a jelek szerint mindeddig keresett.
Krestvir a legszívesebben levenné válláról a manót, mert a jelenségek a füle mellett történnek, de hozzányúlni sem mer.
Majd mikor kezdetét veszi a nagy levegőkaszabolás, akkor még inkább szeretné lerakni az apró harcost, de még inkább nem mer belenyúlni a penge útjába, nehogy a kezét kaszabolják szét.*
- Ezt ne a fejem mellett csináld! - *Kéri méltatlankodva.*
- Ugyan már! Profi vagyok! Nincs mitől félned! Azért vannak, hogy megvédjelek velük, nem azért, hogy leszúrjalak. Nyugi már! - *Kapja a magabiztos, fejcsóválós választ, mintha még ő tartozna bocsánatkéréssel, amiért kétségbe vonta a nagy harcos hozzáértését.*
- Gondolom fölösleges megkérdeznem, hogy honnan jelentek meg ezek a kések...
- Honnan, honnan... Ezek az enyémek, még szép, hogy előkerültek! Mégsem mászkálhatok nélkülük, nem igaz? De még mindig nincs meg minden. - *Sóhajt és megint a zsebeiben kutakodik.
Krestvir is sóhajt, s megérti, hogy ezt a rejtélyt is kénytelen lesz elfogadni.
Aztán választ kap a névvel kapcsolatban is, és már igazán nem is számított jobbra ezzel kapcsolatban sem.
Majd a manó kijelenti, hogy ő a családja, s bár az előbbi fiaskó még elég élénken él benne az ölelésről, ez a pár szó amellett, hogy megrémíti, kicsit meg is melengeti a szívét. A szövetség tagjait tekinti családjának, de neki még nem mondták így, hogy családtag volna bárkinek is.
Aztán mikor Kilencedik feltartja a négy ujját, elmosolyodik a megjegyzésén. Valóban, nem tudta őt átverni, ez tényleg nem csak egy kérdés volt...
Majd a zárszóra nem tud nem arra gondolni, hogy a manó most úgy kezeli őt, mint valami hátasállatot. Kezdi megérteni Ragron büszkeségét és haragját.
De ahogy az állat, ő is elfogadja most az irányítást, s elhatározza magát, hogy elhagyja a szobáját. A korábbi kiáltásokról ugyan rég megfeledkezett, de szeretné megmutatni Kilencediket Ardnak, vagy annak, akit még itthon talál. Szöget ütött ugyanis a fejében, hogy a többi szilánkból is születhetett valami teremtmény, s talán azért Kilencedik Kilencedik, mert ő volt a kilencedik ilyen életre kelt lény.
Még az is lehet, hogy Ard szilánkjából is született valaki...*
//Két mágustanonc érkezése//
- Hú hú hú! Ez elég döcögős! - *Billeg túlzón Krestvir vállán a manó, mikor éppen lépcsőznek. Láthatóan nagyon élvezi.*
- Te meg mit bujdosol? Itt nem esik az eső és a szél sem fúj! - *Kérdi aztán, mikor a lány megint fejére húzza a csuklyát. Nem tetszik neki, hogy nem látja az arcát, és így a hajával sem tud játszani, vagy kapaszkodni belé. A csuklyát fogni olyan semmilyen!*
- Én... így szeretem... - *Feleli bizonytalanul a manónak, aki a csuklyát kissé elhúzva hajol be az arca elé, nagy szemeit meresztve rá.*
- Én meg nem szeretem. Fura vagy! - *Jelenti ki a manó, de választ nem kap.
A konyhában üldögélők akár hallhatják is a furcsa beszélgetést, majd pedig ha kinéznek az ajtón át, meg is pillanthatják a közösségi terembe leérő párost.
Aminek az egyik tagja szintén észreveszi őket, s emiatt meg is torpan.*
- Na, miért álltunk meg? Eszedbe jutott, hogy neked is pisilned kell? - *Les be Kilencedik megint a csuklya mögé.*
- Mi? - *Kérdez vissza zavartan.* - Nem. - *Válaszol aztán, felfogva a kérdést.
Furcsa helyzet, mert míg Kilencedikkel beszélget, szinte végig befelé néz Ardra és a két idegenre. De valószínűleg a konyhában teázóknak sem egyszerűbb az élmény, még Ardnak sem, aki legalább már őt ismeri.
Egy alacsony, fekete köpönyeges-csuklyás lányt láthatnak, akinek a vállán egy apró, de annál furább szerzet ül. Legfeljebb két tenyérnyi lehet magasságra, kopasz fején hatalmas fülei és szemei vannak. Öltözéke egy zöldesbarna mellényke, hozzá illő mélyzöld nadrággal.*
- Óh! Ott vannak mások is! Menjünk! - *Kezd ficergésbe a lány vállán a fura szerzet, alig bír magával.
Erre már Krestvir is kénytelen felocsúdni, s míg eddig teljes zavarban bámult befelé a konyhába, most megpróbálja összeszedni magát, s emlékezni rá, hogy ki is ő, s milyen szerepet tölt be itt.
Az ott két idegen és az egyik tanonc. Viselkednie kellene, mint a szövetség vezetőjének helyettese...
De most részben Kilencedik miatt is, még nehezebben szedi össze magát, mint általában.
Azért a noszogatásra csak elindul a konyha felé, hogy aztán az ajtóban álljon meg.*
- Üdvözlöm önöket! Krestvir Drelm vagyok. Miért jöttek? - *Talán illőbb kifejezés volna a "milyen szándékkal érkeztek", de az most túl nagy elvárás volna felé.*
- Hééé! - *Méltatlankodik a manó, mert a bemutatkozást meghajlással kíséri, úgy meg ugye nehéz váll "nyeregben" maradni.*
- Nézd, nézd, milyen hajuk van! Zöldeskék, meg narancssárga! Menjünk közelebb! A tiéd nem ilyen érdekes! - *Kezd heves mutogatásba és csuklyarángatásba Kilencedik, hogy majd leesik, ezúttal a maga hibájából.*
- Nem. Ezt nem illik! - *Szól rá a manóra higgadt hangon, de közben meg iszonyú zavarban van.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.03 02:10:08
3174. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-03 00:12:50
Üzenet elküldve: 2019-03-03 00:12:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két mágustanonc érkezése//
- Csak nyugodtan, megvárunk. - *Szól az elf férfihoz, és türelmesen tartja az ajtót, amíg az a lovakkal foglalatoskodik. Amikor visszaér, együtt mutatja nekik az utat a konyhához.*
- Biztosan tudsz majd adni nekik enni, inni, de ehhez ebben nem vagyok járatos, a többiek majd biztos tudnak segíteni. - *Utal még vissza a lovakra, hiszen mégis élőlényekről van szó, és nekik is szükségük van ellátásra.
A lány érdeklődésében saját lelkesedését látja tükröződni, így kiül arcára az ehhez illő mosoly is...*
- Igen... Krestvir mester engedte meg, hogy itt maradjak, és a tűz ágat tanulom most. Varázsolni viszont még nem tudok, kevés időt töltöttem itt még. - *Válaszol készségesen, tekintetét a két hosszúéletű között járatva.*
- Ti milyen ág felé érdeklődtök? Tanultatok már korábban valamit? - *Viszonozza az érdeklődést, majd elrendezi a teával való teendőket.
Drameiloten szavaira kicsit elcsodálkozik, nem szokott ilyesféle mondatokhoz, így egykedvűen biccent csak.
~ Előre küldetni...? ~ Próbálja ugyan bújtatni, de egyértelmű lehet, hogy nem szokott nemesi közeghez, és igencsak furcsának gondolta volna, ha küldöncök érkeznek, hogy gazdáik tanulási szándékát jelezzék.*
- Ahogy mondtam, ebben nem én döntök, de Synmirát úgy ismertem meg, hogy egy esélyt mindenkinek adnak, a tanulási vágyat pedig mindenek fölött értékelik... - *Osztja meg saját tapasztalatát az újonnan érkezőkkel.*
- És nem gondolom, hogy udvariatlanság lenne megjelenni itt. - *Teszi még hozzá, egy enyhe félmosollyal, mintegy udvariasan jelezve, hogy neki nincs problémája ezzel a módszerrel, pláne, hogy ő is hasonlóképpen érkezett, csak egy kevésbé neves családból.*
- Pillanat, és hozom a teát. - *Fordul újra a tűzhely felé, ahol már a víz kezd gyöngyözni, lévén nem volt olyan régen a reggeli, és akadt még meleg teának való. Az asztalhoz hamarosan három bögrével tér vissza, és a két elf meleg, gőzölgő italt kap.*
- Tessék. - *Kommentálja egyszerűen, ahogy az asztalra helyezi nekik.* - Remélem megfelel majd. - *Teszi még hozzá, hiszen fogalma sincs, milyen minőséghez, ízvilághoz szoktak. Neki nincs nagy igénye ilyen téren, de ő küldöncöket se szokott küldözgetni, szóval bizonyára más közegből érkeztek.
~ Remélem azért nem várják el, hogy kiszolgálják őket itt is... csalódni fognak. ~ Jut eszébe még kicsit keserűen, de kedvessége ezzel nem csökken. Találkozott már normális és idegesítő nemesekkel is, lehetetlen elvárásokkal, nem kíván hamar ítélni, sőt, nagyon reméli, hogy jóban lesz az érkezőkkel, és lesz kivel társalognia, együtt tanulnia majd.*
- Csak nyugodtan, megvárunk. - *Szól az elf férfihoz, és türelmesen tartja az ajtót, amíg az a lovakkal foglalatoskodik. Amikor visszaér, együtt mutatja nekik az utat a konyhához.*
- Biztosan tudsz majd adni nekik enni, inni, de ehhez ebben nem vagyok járatos, a többiek majd biztos tudnak segíteni. - *Utal még vissza a lovakra, hiszen mégis élőlényekről van szó, és nekik is szükségük van ellátásra.
A lány érdeklődésében saját lelkesedését látja tükröződni, így kiül arcára az ehhez illő mosoly is...*
- Igen... Krestvir mester engedte meg, hogy itt maradjak, és a tűz ágat tanulom most. Varázsolni viszont még nem tudok, kevés időt töltöttem itt még. - *Válaszol készségesen, tekintetét a két hosszúéletű között járatva.*
- Ti milyen ág felé érdeklődtök? Tanultatok már korábban valamit? - *Viszonozza az érdeklődést, majd elrendezi a teával való teendőket.
Drameiloten szavaira kicsit elcsodálkozik, nem szokott ilyesféle mondatokhoz, így egykedvűen biccent csak.
~ Előre küldetni...? ~ Próbálja ugyan bújtatni, de egyértelmű lehet, hogy nem szokott nemesi közeghez, és igencsak furcsának gondolta volna, ha küldöncök érkeznek, hogy gazdáik tanulási szándékát jelezzék.*
- Ahogy mondtam, ebben nem én döntök, de Synmirát úgy ismertem meg, hogy egy esélyt mindenkinek adnak, a tanulási vágyat pedig mindenek fölött értékelik... - *Osztja meg saját tapasztalatát az újonnan érkezőkkel.*
- És nem gondolom, hogy udvariatlanság lenne megjelenni itt. - *Teszi még hozzá, egy enyhe félmosollyal, mintegy udvariasan jelezve, hogy neki nincs problémája ezzel a módszerrel, pláne, hogy ő is hasonlóképpen érkezett, csak egy kevésbé neves családból.*
- Pillanat, és hozom a teát. - *Fordul újra a tűzhely felé, ahol már a víz kezd gyöngyözni, lévén nem volt olyan régen a reggeli, és akadt még meleg teának való. Az asztalhoz hamarosan három bögrével tér vissza, és a két elf meleg, gőzölgő italt kap.*
- Tessék. - *Kommentálja egyszerűen, ahogy az asztalra helyezi nekik.* - Remélem megfelel majd. - *Teszi még hozzá, hiszen fogalma sincs, milyen minőséghez, ízvilághoz szoktak. Neki nincs nagy igénye ilyen téren, de ő küldöncöket se szokott küldözgetni, szóval bizonyára más közegből érkeztek.
~ Remélem azért nem várják el, hogy kiszolgálják őket itt is... csalódni fognak. ~ Jut eszébe még kicsit keserűen, de kedvessége ezzel nem csökken. Találkozott már normális és idegesítő nemesekkel is, lehetetlen elvárásokkal, nem kíván hamar ítélni, sőt, nagyon reméli, hogy jóban lesz az érkezőkkel, és lesz kivel társalognia, együtt tanulnia majd.*
3173. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-02 23:51:48
Üzenet elküldve: 2019-03-02 23:51:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A Kilencedik//
*Legyint. Vagy nem tudja mi az az udvariatlanság, ami valószínűleg kizárható, vagy egyszerűen csak nem akar rá további mondatokat fecsérelni. Kitartóan tárja kezét, majd helyeslőn bólogatva várja a lányt. Szemei kigúvadnak az öleléstől, de nem mozdul, csak még mindig kitárt kezével ütögeti meg a lányét.*
- Mit... mit csinálsz? *Kérdezi megütközve kissé méltatlankodva.* Ez olyan... olyan... ne máár. *Úgy látszik nem ölelésre vágyott, de különösebben nincs is megsértődve, csak kimondja, amit gondol.*
- Fel akarnék mászni a helyemre. *Jegyzi meg, s ismét körmét nézegeti, fújkálja unottan, míg végre elengedik. Akkor összeszedelőzködik, megigazgatja magán kis ruháját, majd felkapaszkodik Krestvir oldalán a vállára.*
- Így ni. *Bólint helyeslőn, majd lábát kezdi lógázni, ölbe tett kézzel, közben nézelődik.* Te mindig ennyit kérdezel? *Kérdezi fújva egyet felfelé a homlokára.* Ha egyszer végre megtalálnám... *Áll fel kissé ingatagon, bizonytalanul majd zsebeit kezdi túrni.*
- Nekem veled kell maradnom és kész. Megtaláltál, elhoztál, most már veled vagyok. Mondjuk nem is csodálom... *Vartyogja okítóan.* Olyan sokat kérdezel, mire mennél nélkülem? *Csóválja meg fejét.*
- Jó, akkor Üstszilánk otthon. Nekem jó lesz. De, ha Lábasdarabka felé mennél, akkor meg arra mennék. *Vonja meg a vállát.*
- PUKK -
*Hirtelen az oldalához kap, ahol valami megjelenik.*
- PUKK, PUKK -
*Apró ezüstszín felhő szál fel derekáról, majd hevesen bólogatni kezd.*
- Úgy-úgy, gyerünk! *Mondogatja hevesen.*
- PUKK, PUKK, PUKK -
*Most már Krestvir feje körül is száll az ezüst szín felhő, egész beborítja a kis manót.*
- PUKK, PUKK, PUKK -
- Hát itt vannak! Na véééégre! Már azt hittem sosem lesznek meg. *Könnyebbül meg, hangosan kifújva a levegőt.* Fúúúú... már majdnem megijedtem. Látod? *Mutat a derekán megjelenő kilenc darab késre.*
- Ezt kerestem. *Leveszi az egyiket és veszettül kezd Krestvir füle mellett kaszabolni.* Í-ÚÚÚÚ! DZSÁÁÁ! *Kiabál nagy harcos hangon, közben pergeti, forgatja össze-vissza az élesnek látszó kést, láthatóan összefüggéstelenül.*
- Látod? Lááátood?! *Nagyon büszke magára, aztán lezserül rakja vissza tokjába. Csak eztán fordít figyelmet az imént feltett kérdésre.*
- Azért vagyok Kilencedik, mert így neveztek el. *Mutatja fel egyik ujját.* Ha én Kilencedik vagyok, biztos van Nyolcadik, meg Hetedik is, de őket nem ismerem. Ahogy a Hatodikat, Ötödiket, Negyediket, Harmadikat, Másodikat, meg az Elsőt sem. *Rázza meg a fejét kissé felhúzott szemöldökkel és unott tekintettel.*
- Te vagy a családom. *Böki meg Krestvir nyakát immár három kinyújtott ujjával.* Ezelőtt pedig a burokban éltem. *Tartja fel négy ujját.* Ez nem egy kérdés volt, akkor csak ez az egy ujjam ágaskodna. *Mutat egy ujjat.* Na de most már menjünk, csak van valami dolgod! Háát... *Rázza meg fejét, aztán Krestvir hajába kapaszkodva ismét leül a vállgödrébe.*
*Legyint. Vagy nem tudja mi az az udvariatlanság, ami valószínűleg kizárható, vagy egyszerűen csak nem akar rá további mondatokat fecsérelni. Kitartóan tárja kezét, majd helyeslőn bólogatva várja a lányt. Szemei kigúvadnak az öleléstől, de nem mozdul, csak még mindig kitárt kezével ütögeti meg a lányét.*
- Mit... mit csinálsz? *Kérdezi megütközve kissé méltatlankodva.* Ez olyan... olyan... ne máár. *Úgy látszik nem ölelésre vágyott, de különösebben nincs is megsértődve, csak kimondja, amit gondol.*
- Fel akarnék mászni a helyemre. *Jegyzi meg, s ismét körmét nézegeti, fújkálja unottan, míg végre elengedik. Akkor összeszedelőzködik, megigazgatja magán kis ruháját, majd felkapaszkodik Krestvir oldalán a vállára.*
- Így ni. *Bólint helyeslőn, majd lábát kezdi lógázni, ölbe tett kézzel, közben nézelődik.* Te mindig ennyit kérdezel? *Kérdezi fújva egyet felfelé a homlokára.* Ha egyszer végre megtalálnám... *Áll fel kissé ingatagon, bizonytalanul majd zsebeit kezdi túrni.*
- Nekem veled kell maradnom és kész. Megtaláltál, elhoztál, most már veled vagyok. Mondjuk nem is csodálom... *Vartyogja okítóan.* Olyan sokat kérdezel, mire mennél nélkülem? *Csóválja meg fejét.*
- Jó, akkor Üstszilánk otthon. Nekem jó lesz. De, ha Lábasdarabka felé mennél, akkor meg arra mennék. *Vonja meg a vállát.*
- PUKK -
*Hirtelen az oldalához kap, ahol valami megjelenik.*
- PUKK, PUKK -
*Apró ezüstszín felhő szál fel derekáról, majd hevesen bólogatni kezd.*
- Úgy-úgy, gyerünk! *Mondogatja hevesen.*
- PUKK, PUKK, PUKK -
*Most már Krestvir feje körül is száll az ezüst szín felhő, egész beborítja a kis manót.*
- PUKK, PUKK, PUKK -
- Hát itt vannak! Na véééégre! Már azt hittem sosem lesznek meg. *Könnyebbül meg, hangosan kifújva a levegőt.* Fúúúú... már majdnem megijedtem. Látod? *Mutat a derekán megjelenő kilenc darab késre.*
- Ezt kerestem. *Leveszi az egyiket és veszettül kezd Krestvir füle mellett kaszabolni.* Í-ÚÚÚÚ! DZSÁÁÁ! *Kiabál nagy harcos hangon, közben pergeti, forgatja össze-vissza az élesnek látszó kést, láthatóan összefüggéstelenül.*
- Látod? Lááátood?! *Nagyon büszke magára, aztán lezserül rakja vissza tokjába. Csak eztán fordít figyelmet az imént feltett kérdésre.*
- Azért vagyok Kilencedik, mert így neveztek el. *Mutatja fel egyik ujját.* Ha én Kilencedik vagyok, biztos van Nyolcadik, meg Hetedik is, de őket nem ismerem. Ahogy a Hatodikat, Ötödiket, Negyediket, Harmadikat, Másodikat, meg az Elsőt sem. *Rázza meg a fejét kissé felhúzott szemöldökkel és unott tekintettel.*
- Te vagy a családom. *Böki meg Krestvir nyakát immár három kinyújtott ujjával.* Ezelőtt pedig a burokban éltem. *Tartja fel négy ujját.* Ez nem egy kérdés volt, akkor csak ez az egy ujjam ágaskodna. *Mutat egy ujjat.* Na de most már menjünk, csak van valami dolgod! Háát... *Rázza meg fejét, aztán Krestvir hajába kapaszkodva ismét leül a vállgödrébe.*
3172. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-02 23:22:14
Üzenet elküldve: 2019-03-02 23:22:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//A Kilencedik//
*Figyeli a nagy fejcsóválást és már szinte várja, hogy a manó végre kibökje, mi zavarja.*
- De megfogtam az ágytálat. Lehet, hogy el szoktam mosni, de így tisztábbnak érzem magam. Egyébként udvariatlanság valakit lebutázni. - *Magyarázza voltaképpen feddés nélkül, inkább mintha a saját tapasztalatát adná át, pedig azért kicsit sérti, hogy a manó már másodszor butázza le csak úgy. Mivel udvariatlanság, ezért ilyet csak akkor szabad mondani, ha az illetőt tényleg butának tartjuk és ezt teljesen észszerűen tudjuk állítani. Márpedig őt bántja, ha Kilencedik tényleg butának gondolja őt.
Megtörölközik ő is, miután Kilencedik megunta a jelmezét, aztán mindent visszapakol a helyére. A szeme sarkából közben látja a nagy sertepertélést, meg az újabb ügyes fölkapaszkodást is az ágyra.*
- Megpróbálhatom... - *Húzza a száját, mert szívesen adna ugyan ruhaneműket a manónak, de nem hiszi, hogy túl ügyes volna az ilyesmiben. A gond az, hogy abban sem bízik, hogy a piacon egykönnyen találna inget vagy cipőt ilyen apró méretben. De jobban is foglalkoztatja pillanatnyilag, hogy Kilencedik mintha megint bosszús volna valami miatt. Aztán ki is bukik belőle, hogy mi zavarja.*
- Sajnálom, tényleg nem tudom, mit keresel. De mitől kellene megvédened? Ezért vagy mellettem, hogy megvédj, ha baj van? - *Jut eszébe a gondolat végére, hogy ha a manó miatta született, akkor talán célja is van.
Ez a gondolat azonban nem tetszik neki. Nem helyénvaló, hogy ez a pöttöm lény azért éljen, hogy őt megvédje. S különben is, hogyan tenné?*
- Hogy néznek ki? - *Próbál azért segíteni is, hátha ketten megtalálják azokat a... "dolgokat".
A nemtörődöm választ elfogadja, aztán meg értetlenül néz Kilencedikre, mikor a karjait nyújtja felé és kéri, hogy hajoljon le.
Ölelést szeretne talán?
Ettől Krestvir még mindig ódzkodik, de nem akar csalódást okozni Kilencediknek és megbántani őt, ha éppen egy ölelésre van szüksége, ezért vesz egy mély levegőt és rászánja magát... Lehajol és míg fél karjával megtámaszkodik az ágyon, a másikkal magához öleli a manót. Elég sután csinálja, furán is érzi magát miatta, úgyhogy nem igazán szoros az ölelése, Kilencedik nyugodtan ki tud szabadulni és fölmászni a vállára, hogyha szeretne. Amíg nem teszi, addig az esetlen ölelés veszi körbe.*
- Nem üstszilánk, hanem Ezüstszilánk. - *Mosolyogtatja meg a félrehallás.* - Ez itt az Ezüstszilánk Szövetség otthona, Synmira. Többnyire mágusok és mágustanoncok laknak itt. Én is mágus vagyok. És ránk mágusokra jellemző, hogy kíváncsiak vagyunk. Ezért kérdezek ilyen sokat. Te egy nagyon egyedi és számomra ismeretlen teremtmény vagy. Ezért kíváncsi vagyok rád. Erre az egyre kérlek, válaszolj még... Ezelőtt is éltél valahol? Van családod, akikre emlékszel? Miért hívnak Kilencediknek? Kik a másik nyolc? - *Egy kérdést mondott, mégsem bír leállni, szörnyen kíváncsi.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 23:25:23
*Figyeli a nagy fejcsóválást és már szinte várja, hogy a manó végre kibökje, mi zavarja.*
- De megfogtam az ágytálat. Lehet, hogy el szoktam mosni, de így tisztábbnak érzem magam. Egyébként udvariatlanság valakit lebutázni. - *Magyarázza voltaképpen feddés nélkül, inkább mintha a saját tapasztalatát adná át, pedig azért kicsit sérti, hogy a manó már másodszor butázza le csak úgy. Mivel udvariatlanság, ezért ilyet csak akkor szabad mondani, ha az illetőt tényleg butának tartjuk és ezt teljesen észszerűen tudjuk állítani. Márpedig őt bántja, ha Kilencedik tényleg butának gondolja őt.
Megtörölközik ő is, miután Kilencedik megunta a jelmezét, aztán mindent visszapakol a helyére. A szeme sarkából közben látja a nagy sertepertélést, meg az újabb ügyes fölkapaszkodást is az ágyra.*
- Megpróbálhatom... - *Húzza a száját, mert szívesen adna ugyan ruhaneműket a manónak, de nem hiszi, hogy túl ügyes volna az ilyesmiben. A gond az, hogy abban sem bízik, hogy a piacon egykönnyen találna inget vagy cipőt ilyen apró méretben. De jobban is foglalkoztatja pillanatnyilag, hogy Kilencedik mintha megint bosszús volna valami miatt. Aztán ki is bukik belőle, hogy mi zavarja.*
- Sajnálom, tényleg nem tudom, mit keresel. De mitől kellene megvédened? Ezért vagy mellettem, hogy megvédj, ha baj van? - *Jut eszébe a gondolat végére, hogy ha a manó miatta született, akkor talán célja is van.
Ez a gondolat azonban nem tetszik neki. Nem helyénvaló, hogy ez a pöttöm lény azért éljen, hogy őt megvédje. S különben is, hogyan tenné?*
- Hogy néznek ki? - *Próbál azért segíteni is, hátha ketten megtalálják azokat a... "dolgokat".
A nemtörődöm választ elfogadja, aztán meg értetlenül néz Kilencedikre, mikor a karjait nyújtja felé és kéri, hogy hajoljon le.
Ölelést szeretne talán?
Ettől Krestvir még mindig ódzkodik, de nem akar csalódást okozni Kilencediknek és megbántani őt, ha éppen egy ölelésre van szüksége, ezért vesz egy mély levegőt és rászánja magát... Lehajol és míg fél karjával megtámaszkodik az ágyon, a másikkal magához öleli a manót. Elég sután csinálja, furán is érzi magát miatta, úgyhogy nem igazán szoros az ölelése, Kilencedik nyugodtan ki tud szabadulni és fölmászni a vállára, hogyha szeretne. Amíg nem teszi, addig az esetlen ölelés veszi körbe.*
- Nem üstszilánk, hanem Ezüstszilánk. - *Mosolyogtatja meg a félrehallás.* - Ez itt az Ezüstszilánk Szövetség otthona, Synmira. Többnyire mágusok és mágustanoncok laknak itt. Én is mágus vagyok. És ránk mágusokra jellemző, hogy kíváncsiak vagyunk. Ezért kérdezek ilyen sokat. Te egy nagyon egyedi és számomra ismeretlen teremtmény vagy. Ezért kíváncsi vagyok rád. Erre az egyre kérlek, válaszolj még... Ezelőtt is éltél valahol? Van családod, akikre emlékszel? Miért hívnak Kilencediknek? Kik a másik nyolc? - *Egy kérdést mondott, mégsem bír leállni, szörnyen kíváncsi.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 23:25:23
3171. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-02 23:08:23
Üzenet elküldve: 2019-03-02 23:08:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalfény//
-Dehogy zavar. Pont ezt mondom, hogy ilyenkor érzem azt, hogy minden perc megéri.
*Mosolyog most Taitos is. Őt pedig mi sem tehetné boldogabbá, mint örömteli tanítványok köre, hozzávéve azt, hogy csinos fiatal lányok is.*
-Ha Tina nem megy a tengerhez...
*Kezdi a kis mondókát, aminek vége egy fürdőkád formájában következhet be, ha minden jól alakul.
A lány segítségével a démonok kérdésén is hamar túllendülnek, így Taitos nyugodtan térhet haza szeretett házikójukba.*
-Képes leszel.
*Mondja megigazítva csizmáját.*
-Ha nagyon akarod mindenre képes leszel. *Úgy dönt mesélni kezd.*
-Akár kart is növeszthetsz vissza, bizony. Az istenek érkeszte előtt így is volt. Képes voltam rá, míg el nem vették tőlünk azokat a varázslatokat. *Összevont szemöldökkel toldja meg a mesét.*
-De van könnyebb módja is a gyógyulásnak, a vízmágia. Learon karja pedig magától gyógyult, vagyis, soha nem volt leesve neki.
*Biztatja a lányt, mielőtt bentebb lépne a folyosón.*
-Úgy tűnik a véredben van.
*Kicsit elgondolkodik itt.*
~Vajon milyen elf lehetett az apja?~
*A lány képességeit vizslatva, akár mágus is lehetett. A varázslat öröklődik, ha minden igaz.*
-Akkor hát...
*Tárja szét karjait.*
-Csak hadd hozzak bele neked egy kis levendulát.
*Tárja fel lapjait, ám úgy tűnik elég volt csak gondolnia az altató, nyugtató hatású növénykére, Tinánál máris hatni kezd.*
~Jajj, hát ennyire kimerített?~
*Már-már atyai mosollyal lép a lányhoz. Most inkább, mint mester, sem mint szerelmes fiú van jelen.*
-Egy perc múlva már az ágyadban leszel.
*Szól csendesen, ahogy látja, hogy a lány egyre rosszabb bőrben van.*
-Az a fürdő várhat.
*Lehajol a lányhoz, hogy felemelhesse.*
-Karolj a nyakamba!
*Szól, mielőtt felemelné a fáradt tanítványt.*
-Akkor itt indul a Taitos-hajó Álomországba!
*Tütülni nem tütül hozzá, csak tervei szerint a lány szobáját megcélozva az ágyába fekteti őt, már ha a kimerült Nava sincs a dolgok ellen.*
-Dehogy zavar. Pont ezt mondom, hogy ilyenkor érzem azt, hogy minden perc megéri.
*Mosolyog most Taitos is. Őt pedig mi sem tehetné boldogabbá, mint örömteli tanítványok köre, hozzávéve azt, hogy csinos fiatal lányok is.*
-Ha Tina nem megy a tengerhez...
*Kezdi a kis mondókát, aminek vége egy fürdőkád formájában következhet be, ha minden jól alakul.
A lány segítségével a démonok kérdésén is hamar túllendülnek, így Taitos nyugodtan térhet haza szeretett házikójukba.*
-Képes leszel.
*Mondja megigazítva csizmáját.*
-Ha nagyon akarod mindenre képes leszel. *Úgy dönt mesélni kezd.*
-Akár kart is növeszthetsz vissza, bizony. Az istenek érkeszte előtt így is volt. Képes voltam rá, míg el nem vették tőlünk azokat a varázslatokat. *Összevont szemöldökkel toldja meg a mesét.*
-De van könnyebb módja is a gyógyulásnak, a vízmágia. Learon karja pedig magától gyógyult, vagyis, soha nem volt leesve neki.
*Biztatja a lányt, mielőtt bentebb lépne a folyosón.*
-Úgy tűnik a véredben van.
*Kicsit elgondolkodik itt.*
~Vajon milyen elf lehetett az apja?~
*A lány képességeit vizslatva, akár mágus is lehetett. A varázslat öröklődik, ha minden igaz.*
-Akkor hát...
*Tárja szét karjait.*
-Csak hadd hozzak bele neked egy kis levendulát.
*Tárja fel lapjait, ám úgy tűnik elég volt csak gondolnia az altató, nyugtató hatású növénykére, Tinánál máris hatni kezd.*
~Jajj, hát ennyire kimerített?~
*Már-már atyai mosollyal lép a lányhoz. Most inkább, mint mester, sem mint szerelmes fiú van jelen.*
-Egy perc múlva már az ágyadban leszel.
*Szól csendesen, ahogy látja, hogy a lány egyre rosszabb bőrben van.*
-Az a fürdő várhat.
*Lehajol a lányhoz, hogy felemelhesse.*
-Karolj a nyakamba!
*Szól, mielőtt felemelné a fáradt tanítványt.*
-Akkor itt indul a Taitos-hajó Álomországba!
*Tütülni nem tütül hozzá, csak tervei szerint a lány szobáját megcélozva az ágyába fekteti őt, már ha a kimerült Nava sincs a dolgok ellen.*
3170. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:09:56
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:09:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A Kilencedik//
*Furán sandít Krestvirre, mikor együtt állnak neki kezet mosni. Csak fejét csóválja, hangosan fújtat, aztán, mint aki nem bírja magában tartani, a törölközős mutatvány után már kifakad.*
- Amúgy te miért mostál kezet? *Kérdezi megigazgatva fején a "köpenyt" kíváncsi szemekkel.* Nem is pisiltél. *Csóválja meg fejét értetlenül.* Jajh... de buta vagy. *Csóválja tovább, aztán hátraveti a törölközőt, majd se szó se beszéd elkezd ismét sétálgatni a szobában. Valójában látszik, hogy az ágyra szeretne feljutni, azt is azért, hogy ismét valahogy Krestvir vállára üljön, ez a tekintetéből egyértelműen látszik. Közben persze folyamatosan turkál zsebében, még mindig látszólag keres valamit.*
- Én nem fázom. *Pillant fel egy hatalmas ugrás után, amivel sikerül megkapaszkodnia a lepedő szélében, s onnan kalimpáló lábakkal magyaráz tovább.*
- Bár... tudnál... nekem... csinálni kis cipőt, meg innnnnn... get? *Az utolsó szóra sikerül neki felhúznia magát, majd rögtön indul is tovább a lány felé.* Az jó lenne. *Fejezi be az előbbi gondolatmenetet.* Te sem láttad őket? Így hogy védelek meg? *Néz hirtelen a lányra, már megint, most nadrágzsebeiben kutatva.* Meg mernék rá esküdni, hogy itt voltak. *Motyog magában, közben talán már odaért a lányhoz az ágyon.*
- Veled persze *legyintget* naaa... lehajolnál? *Toppant türelmetlenül két karját felfelé nyújtva, mintha ölelkezni akarna.* Nem tudom mi az az üstszilánk, nem törtem össze semmit! Az üsthöz egyébként is kicsi vagyok, hát nem látod?! *Emeli fel tagadóan a kezét fejét csóválva.* Nah... felveszel, vagy mi lesz? Mit kérdezgetsz folyton? Itt vagyok, mert itt kell lennem, olyan kíváncsi vagy, hogy nem igaz. *Zsörtölődik tovább vartyogva, közben lassan már két lábon ugrál felfelé lengedező fülekkel.*
*Furán sandít Krestvirre, mikor együtt állnak neki kezet mosni. Csak fejét csóválja, hangosan fújtat, aztán, mint aki nem bírja magában tartani, a törölközős mutatvány után már kifakad.*
- Amúgy te miért mostál kezet? *Kérdezi megigazgatva fején a "köpenyt" kíváncsi szemekkel.* Nem is pisiltél. *Csóválja meg fejét értetlenül.* Jajh... de buta vagy. *Csóválja tovább, aztán hátraveti a törölközőt, majd se szó se beszéd elkezd ismét sétálgatni a szobában. Valójában látszik, hogy az ágyra szeretne feljutni, azt is azért, hogy ismét valahogy Krestvir vállára üljön, ez a tekintetéből egyértelműen látszik. Közben persze folyamatosan turkál zsebében, még mindig látszólag keres valamit.*
- Én nem fázom. *Pillant fel egy hatalmas ugrás után, amivel sikerül megkapaszkodnia a lepedő szélében, s onnan kalimpáló lábakkal magyaráz tovább.*
- Bár... tudnál... nekem... csinálni kis cipőt, meg innnnnn... get? *Az utolsó szóra sikerül neki felhúznia magát, majd rögtön indul is tovább a lány felé.* Az jó lenne. *Fejezi be az előbbi gondolatmenetet.* Te sem láttad őket? Így hogy védelek meg? *Néz hirtelen a lányra, már megint, most nadrágzsebeiben kutatva.* Meg mernék rá esküdni, hogy itt voltak. *Motyog magában, közben talán már odaért a lányhoz az ágyon.*
- Veled persze *legyintget* naaa... lehajolnál? *Toppant türelmetlenül két karját felfelé nyújtva, mintha ölelkezni akarna.* Nem tudom mi az az üstszilánk, nem törtem össze semmit! Az üsthöz egyébként is kicsi vagyok, hát nem látod?! *Emeli fel tagadóan a kezét fejét csóválva.* Nah... felveszel, vagy mi lesz? Mit kérdezgetsz folyton? Itt vagyok, mert itt kell lennem, olyan kíváncsi vagy, hogy nem igaz. *Zsörtölődik tovább vartyogva, közben lassan már két lábon ugrál felfelé lengedező fülekkel.*
3169. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-02 16:04:25
Üzenet elküldve: 2019-03-02 16:04:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//A Kilencedik//
- Nem lesek. - *Mosolyodik el fejét rázva, mert ez a helyzet elég mulatságos. S valóban nem is fordul meg, csak mikor Kilencedik a segítségét kéri.*
- De, leveszem. - *Biccent, s leguggol a tál mellé, majd a szappantartót megmeríti a vízben és leteszi a manó elé.*
- Tessék! - *Az ágytálat visszatolja az ágy alá, aztán maga is csatlakozik Kilencedikhez a kézmosásban.
Közben végighallgatja a manó válaszát, s noha egyértelmű feleletet nem tud adni az apró teremtmény, biztosra veszi most már, hogy az a burok tényleg a csillagszilánk lehetett.
De hogy most már hozzá tartozik? Kresvirben valami bűntudatféle ébred, amiért egy kis melegséget érez a mellkasában ezt hallva és belegondolva a helyzetbe. De nem igazán tehet róla. Ugyan zavarta, hogy egy idegen csak úgy betolakodott a szobájába, ám most, hogy egy kis időt eltöltött a manóval, kétségtelenül hatással van rá Kilencedik mókás, gyerekes viselkedése.*
- Valóban. - *Vigyorodik el a Krestvir jelmezen, meg azon, hogy az hogy áll a hatalmas füleken.*
- Nem fázol? Így cipő és ing nélkül? - *Kérdi aztán, újra elkomolyodva, anyáskodó aggodalommal.
Máris felelősséget kezd érezni Kilencedik iránt, ami egy kicsit meg is rémíti. Hiszen ha jól érti, a manónak nincs senkije, nincs hová mennie. Azért született a csillagból, hogy mellette legyen?
A teremtmény gyökértelensége saját magára és saját egykori kiszolgáltatottságára és magányára emlékezteti. Ő akkor azért élt, mert Taitost követhette, a manó kapaszkodója meg ő kell hogy legyen most. Vajon emlékei vannak? Vagy tényleg csak miatta született? Rendjén van ez így? Lehet nem szabadott volna azokkal a szilánkokkal kísérletezniük. Emiatt van bűntudata van, hiszen miattuk született egy ilyen teremtmény, aki senkihez sem tartozna, ha ő elutasítaná, s ezt szomorúnak tartja. Viszont ahogy nézi a manót, mégsem tudja rossz dolognak tartani, hogy ő létezik és megszületett.
Nagyot sóhajt.*
- Mindjárt mehetünk. Akkor velem szeretnél maradni? Csatlakozol az Ezüstszilánk Szövetséghez? - *Hiszen bárhogy is nézi, egy új társat kapnak, ha a manó vele marad.*
- Mondd, vannak emlékeid ezelőttről? Éltél már korábban máshol, vagy csak most születtél?
- Nem lesek. - *Mosolyodik el fejét rázva, mert ez a helyzet elég mulatságos. S valóban nem is fordul meg, csak mikor Kilencedik a segítségét kéri.*
- De, leveszem. - *Biccent, s leguggol a tál mellé, majd a szappantartót megmeríti a vízben és leteszi a manó elé.*
- Tessék! - *Az ágytálat visszatolja az ágy alá, aztán maga is csatlakozik Kilencedikhez a kézmosásban.
Közben végighallgatja a manó válaszát, s noha egyértelmű feleletet nem tud adni az apró teremtmény, biztosra veszi most már, hogy az a burok tényleg a csillagszilánk lehetett.
De hogy most már hozzá tartozik? Kresvirben valami bűntudatféle ébred, amiért egy kis melegséget érez a mellkasában ezt hallva és belegondolva a helyzetbe. De nem igazán tehet róla. Ugyan zavarta, hogy egy idegen csak úgy betolakodott a szobájába, ám most, hogy egy kis időt eltöltött a manóval, kétségtelenül hatással van rá Kilencedik mókás, gyerekes viselkedése.*
- Valóban. - *Vigyorodik el a Krestvir jelmezen, meg azon, hogy az hogy áll a hatalmas füleken.*
- Nem fázol? Így cipő és ing nélkül? - *Kérdi aztán, újra elkomolyodva, anyáskodó aggodalommal.
Máris felelősséget kezd érezni Kilencedik iránt, ami egy kicsit meg is rémíti. Hiszen ha jól érti, a manónak nincs senkije, nincs hová mennie. Azért született a csillagból, hogy mellette legyen?
A teremtmény gyökértelensége saját magára és saját egykori kiszolgáltatottságára és magányára emlékezteti. Ő akkor azért élt, mert Taitost követhette, a manó kapaszkodója meg ő kell hogy legyen most. Vajon emlékei vannak? Vagy tényleg csak miatta született? Rendjén van ez így? Lehet nem szabadott volna azokkal a szilánkokkal kísérletezniük. Emiatt van bűntudata van, hiszen miattuk született egy ilyen teremtmény, aki senkihez sem tartozna, ha ő elutasítaná, s ezt szomorúnak tartja. Viszont ahogy nézi a manót, mégsem tudja rossz dolognak tartani, hogy ő létezik és megszületett.
Nagyot sóhajt.*
- Mindjárt mehetünk. Akkor velem szeretnél maradni? Csatlakozol az Ezüstszilánk Szövetséghez? - *Hiszen bárhogy is nézi, egy új társat kapnak, ha a manó vele marad.*
- Mondd, vannak emlékeid ezelőttről? Éltél már korábban máshol, vagy csak most születtél?
3168. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-02 15:10:07
Üzenet elküldve: 2019-03-02 15:10:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két mágustanonc érkezése//
* Dram bókjába elpirul, bár most épp úgy tűnik, hogy echte semmi vezetékneve nincsen, azért újra felvenni a Sayquevestet csak más indokkal jó érzéssel tölti el. Így olyan, mintha új nevet kapna, ami új történeteket fog szőni.
A férfi beljebb invitálja őket, viszont Dram úgy dönt, hogy elmegy lekötni a lovakat. *
- Rendben, várni foglak - * mosolyogva int majd belép a házba a gnóm után és helyet foglal a konyhába úgy, hogy ha majd párja megérkezik mellé tudjon ülni. *
- Hűha akkor te is varázslónak készülsz? Milyen mágiát tanulsz? - * kérdezi rögvest amint feneke megérintette a széket, mert kíváncsisága már igazán felülkerekedett így nem tudja megállni, hogy ne faggassa ki az elsőt akihez szólni tud.
Aztán hamarosan jön Dram, aki sokkal szocializáltabban fogalmazva szabadkozik váratlan érkezésük miatt, mint egy igazi nemes, nos igaz, furcsa, hogy mindketten egy fedél alatt nevelkedtek, de talán a vér mégis számít és a vad vér az örökké vad és zabolázatlan marad, míg a nemesi vér szelíd és szép szavú. *
* Dram bókjába elpirul, bár most épp úgy tűnik, hogy echte semmi vezetékneve nincsen, azért újra felvenni a Sayquevestet csak más indokkal jó érzéssel tölti el. Így olyan, mintha új nevet kapna, ami új történeteket fog szőni.
A férfi beljebb invitálja őket, viszont Dram úgy dönt, hogy elmegy lekötni a lovakat. *
- Rendben, várni foglak - * mosolyogva int majd belép a házba a gnóm után és helyet foglal a konyhába úgy, hogy ha majd párja megérkezik mellé tudjon ülni. *
- Hűha akkor te is varázslónak készülsz? Milyen mágiát tanulsz? - * kérdezi rögvest amint feneke megérintette a széket, mert kíváncsisága már igazán felülkerekedett így nem tudja megállni, hogy ne faggassa ki az elsőt akihez szólni tud.
Aztán hamarosan jön Dram, aki sokkal szocializáltabban fogalmazva szabadkozik váratlan érkezésük miatt, mint egy igazi nemes, nos igaz, furcsa, hogy mindketten egy fedél alatt nevelkedtek, de talán a vér mégis számít és a vad vér az örökké vad és zabolázatlan marad, míg a nemesi vér szelíd és szép szavú. *
3167. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-02 14:35:03
Üzenet elküldve: 2019-03-02 14:35:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A Kilencedik//
*Mire a lány észbe kap, már erőteljesen ficereg megint és láthatóan nem azért, mert valami miatt kupászkodik a zsebében. Lábait érezhetően berogyasztja és rászorítja két kezét, olykor az egyik-olykor a másik lábára helyezve a súlyt.*
- Köszönöm szépen. *Motyogja, majd a lány által előkészített tálkához lépdel.* Tudoooom! *Húzza el méltatlankodva a szót.* Jó magas. *Sandít vissza kissé zavartan válla felett Krestvirre, de azért úgy pipiskedik lábujjhegyen állva, hogy még épp megfelelő legyen.*
- De ne less! *Emeli fel egyik kezét, majd gyorsan előrekap és letolja a nadrágját, csak úgy virít a meztelen szürkés feneke. Persze ezt Krestvir nem látja, mert elfordul. Nem telik el sok idő, halvány, apró csermely hangjának csobogása és egy alig hallható sóhaj száll keresztül a szobán. Jó néhány másodpercig kitartóan végzi a dolgát, majd Krestvir ismét motoszkálást hallhat és ruharendezgetés hangját.*
- Ez túl nagy. *Vartyogja a kis manó, aki immár a mosdótál mellett áll.* Nem vennéd le inkább azt a szappantartót? *Pislog bánatos szemekkel a vele körülbelül fejmagasságban lévő széles karimájú fémedényre, majd a fent lévő szappantartóra. Csak úgy tudna megmosakodni, ha felkapaszkodik, de akkor félő, hogy beleesik. Ha Krestvir teljesíti ezt a kérést, akkor hálásan biccent, majd alaposan megmossa a kezét, közben persze válaszol a feltett kérdésre.*
- Csillagszilánk? Hát az meg mi? *Kérdezi egy kicsit sem felnézve.* A burokra gondolsz? Amiben eddig pihentem, hogy megtalálj végre? *Csóválja fejét.* Ha arra, akkor igen. Mostantól hozzád tartozom. Hmmm... Jó puha ez a törölköző, szeretem. *Fúrja bele a képét élvezettel, majd fejére teszi, mint egy köpenyt.*
- Nézd! Így pont olyan vagyok, mint te! *Fogja össze nyaka előtt, a másik részét meg felteszi fejére, csak a két aránytalanul hosszú fül áll ki két oldalt, elég vicces látvány így, de a manó halálosan komoly képpel gondolja, amit mond.*
- Na? Megyünk? Unatkozom. *Fonja össze nagy komoly arccal maga előtt a kezét, persze így törölközővel a fején inkább muris látvány.*
*Mire a lány észbe kap, már erőteljesen ficereg megint és láthatóan nem azért, mert valami miatt kupászkodik a zsebében. Lábait érezhetően berogyasztja és rászorítja két kezét, olykor az egyik-olykor a másik lábára helyezve a súlyt.*
- Köszönöm szépen. *Motyogja, majd a lány által előkészített tálkához lépdel.* Tudoooom! *Húzza el méltatlankodva a szót.* Jó magas. *Sandít vissza kissé zavartan válla felett Krestvirre, de azért úgy pipiskedik lábujjhegyen állva, hogy még épp megfelelő legyen.*
- De ne less! *Emeli fel egyik kezét, majd gyorsan előrekap és letolja a nadrágját, csak úgy virít a meztelen szürkés feneke. Persze ezt Krestvir nem látja, mert elfordul. Nem telik el sok idő, halvány, apró csermely hangjának csobogása és egy alig hallható sóhaj száll keresztül a szobán. Jó néhány másodpercig kitartóan végzi a dolgát, majd Krestvir ismét motoszkálást hallhat és ruharendezgetés hangját.*
- Ez túl nagy. *Vartyogja a kis manó, aki immár a mosdótál mellett áll.* Nem vennéd le inkább azt a szappantartót? *Pislog bánatos szemekkel a vele körülbelül fejmagasságban lévő széles karimájú fémedényre, majd a fent lévő szappantartóra. Csak úgy tudna megmosakodni, ha felkapaszkodik, de akkor félő, hogy beleesik. Ha Krestvir teljesíti ezt a kérést, akkor hálásan biccent, majd alaposan megmossa a kezét, közben persze válaszol a feltett kérdésre.*
- Csillagszilánk? Hát az meg mi? *Kérdezi egy kicsit sem felnézve.* A burokra gondolsz? Amiben eddig pihentem, hogy megtalálj végre? *Csóválja fejét.* Ha arra, akkor igen. Mostantól hozzád tartozom. Hmmm... Jó puha ez a törölköző, szeretem. *Fúrja bele a képét élvezettel, majd fejére teszi, mint egy köpenyt.*
- Nézd! Így pont olyan vagyok, mint te! *Fogja össze nyaka előtt, a másik részét meg felteszi fejére, csak a két aránytalanul hosszú fül áll ki két oldalt, elég vicces látvány így, de a manó halálosan komoly képpel gondolja, amit mond.*
- Na? Megyünk? Unatkozom. *Fonja össze nagy komoly arccal maga előtt a kezét, persze így törölközővel a fején inkább muris látvány.*
3166. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-02 14:25:52
Üzenet elküldve: 2019-03-02 14:25:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalfény//
- Én is remélem! És úgy lesz! *búcsúzik Learontól, hogy aztán újra kettesben maradva tovább folytassák útjukat Synmira felé.*
- Ezt meg hogy érted? *kérdezi értetlenül a fizetség kapcsán, hiszen nem úgy tűnik számára, mintha a fiút felvetné a pénz, ugyanakkor el kell ismernie, Synmira fenntartása nem kevés aranyba kerülhet. ~Biztos van valami más bevételük...~ vélekedik magában, hiszen pusztán abból, hogy az ott lakók elvégzik a ház körüli teendőket, nem igazán lehet megélni. Nem akar azonban kíváncsiskodni olyasmi kapcsán, ami nem tartozik rá, így nem is erőlteti tovább a témát. A következő megjegyzés úgyis sokkal jobban meglepi, ugyanis nem teljesen tudja mire vélni.*
- Zavar? *kérdez vissza aggodalmas hangon, hiszen benne nem is tudatosodik, milyen gyakran mosolyog egy nap, de ha ez a másiknak esetleg problémát jelentene, igyekszik majd jobban figyelni rá és jobban fegyelmezni arcvonásait. Szerencsére azonban gyorsan elterelődik a téma, és a tenger felől csak gondolatban áradó szél is elég, hogy elfújja aggályait.*
- Csodálatosan hangzik! *sóhajt fel, és korábbi szavaival ellentétben nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el ismét, elképzelve, ahogy a lágy szellő végigsimít a bőrén, miközben a teljes láthatárt betöltő nagy kékséget szemléli. ~Mintha nem lenne semmi más, csak a víz és a szél!~ jelenik meg lelki szemei előtt a kép, amilyennek a hallottak alapján képzeli magában a tengert, alig várva, hogy egyszer a saját szemével is megpillanthassa azt.*
- Az jelenleg még a tengernél is jobban esne! *sóhajt fel hálásan, mikor a fürdő kerül szóba, hiszen bár sokfelé el szeretné még jutni, jelenleg másra sem vágyik, csak hogy pihenhessen végre kicsit, ez pedig lassan elérhető közelségbe kerül, ahogy egyre közelebb érnek Synmirához. Azonban még fáradtsága közepette is felfigyel a hirtelen beállt hangulatváltozásra.*
- Minden rendben? *pillant aggódva a fiúra, ezúttal komolyan tartva tőle, hogy esetleg valami olyasmire kérdezett rá, amire nem kellett volna. ~Talán már történt valami korábban?~ fürkészi a másik arcát, hátha sikerül leolvasnia róla valamit, ám nem jut sokra e téren, így inkább csak gyengéden megszorítja az őt átöleli kart megnyugtatásképp.*
- Akkor örülök, hogy itt vagytok! *jegyzi meg halvány mosollyal, próbálva oldani a hirtelen támadt feszültséget.*
- Köszönöm! *jön zavarba kissé, ahogy a holdmágiára terelődik a szó* Remélem, egyszer tényleg képes leszek rá! *lelkesedik fel, csak bólogatva a gyakorlás kérdésére, hiszen tisztában van vele, annak ellenére, hogy ma sikerült a varázslat, még rengetegszer kell elpróbálnia, hogy máskor is magabiztosan végre tudja majd hajtani. ~És hogy ne viseljen meg ennyire!~ enged meg magának egy fáradt sóhajt gondolatban, ahogy végre belép a házba.*
- Ugyan! De azért köszönöm! *jegyzi meg egy zavart kis nevetés kíséretében, hiszen még mindig nem tudja elhinni, hogy ez a megnevezés igaz lenne rá. Csak amikor ezen túljut, akkor esik le neki, mennyire érdekes is az, ami Learonnal történt.*
- Várj, úgy érted, lehetséges ilyesmi? Visszanöveszteni egy elvesztett végtagot? *fordul vissza kíváncsi arccal, hiszen ha tényleg létezik ilyen varázslat, akkor azt a későbbiekben feltétlen szeretné majd elsajátítani egyszer.*
- Ne, nem szükséges fáradnod vele! Majd én megcsinálom, hagyd csak! *ajánlkozik azonban hirtelen, mikor a fürdővíz kerül szóba, hiszen nem szeretne senkinek kellemetlenséget okozni azzal, hogy olyasmit testál rá, amit maga is el tudna végezni.*
- Csak előbb muszáj leülnöm kicsit... *motyogja inkább csak magának, lerogyva az első székre, ami az útjába akad, hiszen ahhoz sem érez magában elég erőt, hogy megálljon a lábain, nemhogy felmenjen a lépcsőn a szobájába.*
- Mindjárt összeszedem magam, csak egy perc! *ezeket a szavakat is elsősorban magának szánja, hiszen tudja, nem maradhat itt egész este, mégis olyan jól esik leülnie egy kicsit, hogy nagy a kísértés, ma már ne mozduljon többet. A vacsora kérdésére is csak bólint, hiszen bár tagadhatatlanul éhes, most még az is túlzottan megerőltetőnek tűnik a számára, hogy elfogyasszon valamit, nemhogy elkészítse azt. ~Csak egy perc...~ győzködi magát mégis gondolatban, hogy mihamarabb összegyűjtse maradék erejét.*
- Én is remélem! És úgy lesz! *búcsúzik Learontól, hogy aztán újra kettesben maradva tovább folytassák útjukat Synmira felé.*
- Ezt meg hogy érted? *kérdezi értetlenül a fizetség kapcsán, hiszen nem úgy tűnik számára, mintha a fiút felvetné a pénz, ugyanakkor el kell ismernie, Synmira fenntartása nem kevés aranyba kerülhet. ~Biztos van valami más bevételük...~ vélekedik magában, hiszen pusztán abból, hogy az ott lakók elvégzik a ház körüli teendőket, nem igazán lehet megélni. Nem akar azonban kíváncsiskodni olyasmi kapcsán, ami nem tartozik rá, így nem is erőlteti tovább a témát. A következő megjegyzés úgyis sokkal jobban meglepi, ugyanis nem teljesen tudja mire vélni.*
- Zavar? *kérdez vissza aggodalmas hangon, hiszen benne nem is tudatosodik, milyen gyakran mosolyog egy nap, de ha ez a másiknak esetleg problémát jelentene, igyekszik majd jobban figyelni rá és jobban fegyelmezni arcvonásait. Szerencsére azonban gyorsan elterelődik a téma, és a tenger felől csak gondolatban áradó szél is elég, hogy elfújja aggályait.*
- Csodálatosan hangzik! *sóhajt fel, és korábbi szavaival ellentétben nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el ismét, elképzelve, ahogy a lágy szellő végigsimít a bőrén, miközben a teljes láthatárt betöltő nagy kékséget szemléli. ~Mintha nem lenne semmi más, csak a víz és a szél!~ jelenik meg lelki szemei előtt a kép, amilyennek a hallottak alapján képzeli magában a tengert, alig várva, hogy egyszer a saját szemével is megpillanthassa azt.*
- Az jelenleg még a tengernél is jobban esne! *sóhajt fel hálásan, mikor a fürdő kerül szóba, hiszen bár sokfelé el szeretné még jutni, jelenleg másra sem vágyik, csak hogy pihenhessen végre kicsit, ez pedig lassan elérhető közelségbe kerül, ahogy egyre közelebb érnek Synmirához. Azonban még fáradtsága közepette is felfigyel a hirtelen beállt hangulatváltozásra.*
- Minden rendben? *pillant aggódva a fiúra, ezúttal komolyan tartva tőle, hogy esetleg valami olyasmire kérdezett rá, amire nem kellett volna. ~Talán már történt valami korábban?~ fürkészi a másik arcát, hátha sikerül leolvasnia róla valamit, ám nem jut sokra e téren, így inkább csak gyengéden megszorítja az őt átöleli kart megnyugtatásképp.*
- Akkor örülök, hogy itt vagytok! *jegyzi meg halvány mosollyal, próbálva oldani a hirtelen támadt feszültséget.*
- Köszönöm! *jön zavarba kissé, ahogy a holdmágiára terelődik a szó* Remélem, egyszer tényleg képes leszek rá! *lelkesedik fel, csak bólogatva a gyakorlás kérdésére, hiszen tisztában van vele, annak ellenére, hogy ma sikerült a varázslat, még rengetegszer kell elpróbálnia, hogy máskor is magabiztosan végre tudja majd hajtani. ~És hogy ne viseljen meg ennyire!~ enged meg magának egy fáradt sóhajt gondolatban, ahogy végre belép a házba.*
- Ugyan! De azért köszönöm! *jegyzi meg egy zavart kis nevetés kíséretében, hiszen még mindig nem tudja elhinni, hogy ez a megnevezés igaz lenne rá. Csak amikor ezen túljut, akkor esik le neki, mennyire érdekes is az, ami Learonnal történt.*
- Várj, úgy érted, lehetséges ilyesmi? Visszanöveszteni egy elvesztett végtagot? *fordul vissza kíváncsi arccal, hiszen ha tényleg létezik ilyen varázslat, akkor azt a későbbiekben feltétlen szeretné majd elsajátítani egyszer.*
- Ne, nem szükséges fáradnod vele! Majd én megcsinálom, hagyd csak! *ajánlkozik azonban hirtelen, mikor a fürdővíz kerül szóba, hiszen nem szeretne senkinek kellemetlenséget okozni azzal, hogy olyasmit testál rá, amit maga is el tudna végezni.*
- Csak előbb muszáj leülnöm kicsit... *motyogja inkább csak magának, lerogyva az első székre, ami az útjába akad, hiszen ahhoz sem érez magában elég erőt, hogy megálljon a lábain, nemhogy felmenjen a lépcsőn a szobájába.*
- Mindjárt összeszedem magam, csak egy perc! *ezeket a szavakat is elsősorban magának szánja, hiszen tudja, nem maradhat itt egész este, mégis olyan jól esik leülnie egy kicsit, hogy nagy a kísértés, ma már ne mozduljon többet. A vacsora kérdésére is csak bólint, hiszen bár tagadhatatlanul éhes, most még az is túlzottan megerőltetőnek tűnik a számára, hogy elfogyasszon valamit, nemhogy elkészítse azt. ~Csak egy perc...~ győzködi magát mégis gondolatban, hogy mihamarabb összegyűjtse maradék erejét.*
3165. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-02 12:43:03
Üzenet elküldve: 2019-03-02 12:43:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//A Kilencedik//
*Fogalma sincs mit néz az arcán olyan bánatos vágyakozással az apró teremtmény, de már-már megsajnálja, amiért rendre intette őt. (Meg valamiért viszketni kezd a szemöldöke.) Viszont neki megfelel, hogy a manó egy időre nyugton marad, úgyhogy a sajnálat ellenére nem bátorítja fel az újonnani matatásra.
Szóval nem az ágyában volt... Állítja a manó. De ő határozottan úgy emlékszik, hogy ott volt.
A végére akar most már járni ennek, ezért szelíd erőszakot alkalmazva lefogja Kilencediket, hogy egy kis ideig teljes figyelmét élvezhesse. Persze, ez így sem sikerül maradéktalanul, mert a manó pimaszkodik, szemet forgat, és most már igazán kíváncsi volna, hogy mi után keresgél annyit!
Megijeszteni azért nem akarja őt, csak kicsit szigorúnak lenni, azért nyugtatja meg őt mindjárt, hogy el fogja engedni, ha válaszolt.
És Kilencedik válaszol. Megint kicsit zavarosan, de Krestvir most már valamit elkezd kapiskálni. Ezért meglepetten, vagy inkább döbbenettel néz a kezei között mocorgó manóra, mindaddig amíg az nem kezd panaszkodni, hogy szorítja őt és pisilnie kell. Valahogy nem tud átverésre gyanakodni. Talán a lekonyuló fülek miatt. Mert úgy gondolja, hogy ezt a fajta ösztönös testbeszédet nehéz lehet irányítani és csak a nagyon jó színészek tudnák.*
- Bocsánat. - *Engedi el őt, de még mindig úgy néz rá, mintha valami döbbenetes teremtmény volna. De hát az is...
Azért a panaszt sem hagyja figyelmen kívül és az ágyat megkerülve, az ablak felőli részen kihúzza az ágytálat.*
- Tessék, ebbe könnyíthetsz magadon! De ne állj bele, hanem tudod, kintről... - *Magyarázza, talán fölöslegesen, miközben az éppen üres tál mellé teszi a manót.
Aztán elfordul és a mosdótálhoz megy, amit szintén letesz a földre a szappannal és a törölközővel.*
- Itt pedig meg tudsz majd mosdani. De ne pancsolj! - *Teszi hozzá ösztönösen, mert Kilencedik viselkedését elnézve valahogy kinézi belőle, hogy fejest ugorjon a tálba.
Mondjuk lehet, hogy a földre rakni is fölösleges volt a tálat, mert úgy tűnik, elég ügyesen mászik a manó.
Ezután Kilencediknek még mindig háttal állva koncentrál már arra, amit megtudott. A zsebébe nyúl, hogy megnézze, mi van benne, s meggyőződik róla, hogy a szilánk hiányzik.*
- A csillag... a csillagszilánkból lettél? - *Kérdezi, talán a manó közben végzett is. A neszekre figyel, de hátra addig nem fordul míg nem biztos benne, hogy tényleg így van.*
*Fogalma sincs mit néz az arcán olyan bánatos vágyakozással az apró teremtmény, de már-már megsajnálja, amiért rendre intette őt. (Meg valamiért viszketni kezd a szemöldöke.) Viszont neki megfelel, hogy a manó egy időre nyugton marad, úgyhogy a sajnálat ellenére nem bátorítja fel az újonnani matatásra.
Szóval nem az ágyában volt... Állítja a manó. De ő határozottan úgy emlékszik, hogy ott volt.
A végére akar most már járni ennek, ezért szelíd erőszakot alkalmazva lefogja Kilencediket, hogy egy kis ideig teljes figyelmét élvezhesse. Persze, ez így sem sikerül maradéktalanul, mert a manó pimaszkodik, szemet forgat, és most már igazán kíváncsi volna, hogy mi után keresgél annyit!
Megijeszteni azért nem akarja őt, csak kicsit szigorúnak lenni, azért nyugtatja meg őt mindjárt, hogy el fogja engedni, ha válaszolt.
És Kilencedik válaszol. Megint kicsit zavarosan, de Krestvir most már valamit elkezd kapiskálni. Ezért meglepetten, vagy inkább döbbenettel néz a kezei között mocorgó manóra, mindaddig amíg az nem kezd panaszkodni, hogy szorítja őt és pisilnie kell. Valahogy nem tud átverésre gyanakodni. Talán a lekonyuló fülek miatt. Mert úgy gondolja, hogy ezt a fajta ösztönös testbeszédet nehéz lehet irányítani és csak a nagyon jó színészek tudnák.*
- Bocsánat. - *Engedi el őt, de még mindig úgy néz rá, mintha valami döbbenetes teremtmény volna. De hát az is...
Azért a panaszt sem hagyja figyelmen kívül és az ágyat megkerülve, az ablak felőli részen kihúzza az ágytálat.*
- Tessék, ebbe könnyíthetsz magadon! De ne állj bele, hanem tudod, kintről... - *Magyarázza, talán fölöslegesen, miközben az éppen üres tál mellé teszi a manót.
Aztán elfordul és a mosdótálhoz megy, amit szintén letesz a földre a szappannal és a törölközővel.*
- Itt pedig meg tudsz majd mosdani. De ne pancsolj! - *Teszi hozzá ösztönösen, mert Kilencedik viselkedését elnézve valahogy kinézi belőle, hogy fejest ugorjon a tálba.
Mondjuk lehet, hogy a földre rakni is fölösleges volt a tálat, mert úgy tűnik, elég ügyesen mászik a manó.
Ezután Kilencediknek még mindig háttal állva koncentrál már arra, amit megtudott. A zsebébe nyúl, hogy megnézze, mi van benne, s meggyőződik róla, hogy a szilánk hiányzik.*
- A csillag... a csillagszilánkból lettél? - *Kérdezi, talán a manó közben végzett is. A neszekre figyel, de hátra addig nem fordul míg nem biztos benne, hogy tényleg így van.*
3164. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-02 08:57:45
Üzenet elküldve: 2019-03-02 08:57:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A Kilencedik//
- ... *Motyorog magában a felszólításra, majd szépen leteszi és visszarendezgeti Krestvir haját és belefészkel a vállgödrébe.* Oké, oké. *Legyint lemondóan, bár azért vágyakozva tekint a szemöldökre is, olyan fura, puhának tűnik, biztos jó lenne összeborzolni. Valami ilyesmi kíváncsiság lehet a tekintetében, miközben duzzogva ül egy darabig, hogy aztán ismét kotorászni kezdjen.*
- Nem az ágyadban voltam. *Nézegeti a körmeit, majd miután talál egy piszokfoltot, megpróbálja kibányászni. Amikor Krestvir ismét megfogja, csak a plafon felé forgatja szemeit, s egy hatalmas fújást ejt meg a homloka felé, mint, aki unja az ide-oda pakolást. Ennek ellenére érdekes módon egyáltalán nem állt ellen, csupán két kezét nyugtatja Krestvir öklén, majd kíváncsian figyel, hogy most mi következik. Ahogy az ágyra kerül, szinte azonnal indulna meg visszafelé, azonban immár a két kéz fogságba rejti, így csak megáll, kényelembe helyezi magát a tenyérben, majd füleit mozgatja össze-vissza.* Így sosem találom meg. *Sóhajtja, ismét egy adag levegőt fújva homloka felé, majd apró kis töpörödött ujjaival türelmetlenséget dobol ki Krestvir kezén. A kérdésre egy darabig csak értetlenül néz, mintha csak azt gondolná, ez a lány tényleg ennyire buta, vagy csak elfelejt dolgokat. Nem sok idő, a vartyogás megtöri a csendet.*
- A zsebedbe raktál. *Vonja meg a vállát, miközben nyújtózkodik egyet.* Te hoztál be, én nem tehetek róla! *Emeli fel tagadólag két kezét maga előtt, majd ismét felfedez a kezén valamit, amit bőszen vizsgálgatni kezd, fenekét helyezgetve Krestvir kezében. Egy pillanattal később, azonban már megint a lány bámulja, Krestvir pedig érezheti, hogy lábaival kissé berogyaszt.*
- Pisilnem kell. Szorítasz. *Motyogja szégyenlősen, két füle is lekonyul.*
- ... *Motyorog magában a felszólításra, majd szépen leteszi és visszarendezgeti Krestvir haját és belefészkel a vállgödrébe.* Oké, oké. *Legyint lemondóan, bár azért vágyakozva tekint a szemöldökre is, olyan fura, puhának tűnik, biztos jó lenne összeborzolni. Valami ilyesmi kíváncsiság lehet a tekintetében, miközben duzzogva ül egy darabig, hogy aztán ismét kotorászni kezdjen.*
- Nem az ágyadban voltam. *Nézegeti a körmeit, majd miután talál egy piszokfoltot, megpróbálja kibányászni. Amikor Krestvir ismét megfogja, csak a plafon felé forgatja szemeit, s egy hatalmas fújást ejt meg a homloka felé, mint, aki unja az ide-oda pakolást. Ennek ellenére érdekes módon egyáltalán nem állt ellen, csupán két kezét nyugtatja Krestvir öklén, majd kíváncsian figyel, hogy most mi következik. Ahogy az ágyra kerül, szinte azonnal indulna meg visszafelé, azonban immár a két kéz fogságba rejti, így csak megáll, kényelembe helyezi magát a tenyérben, majd füleit mozgatja össze-vissza.* Így sosem találom meg. *Sóhajtja, ismét egy adag levegőt fújva homloka felé, majd apró kis töpörödött ujjaival türelmetlenséget dobol ki Krestvir kezén. A kérdésre egy darabig csak értetlenül néz, mintha csak azt gondolná, ez a lány tényleg ennyire buta, vagy csak elfelejt dolgokat. Nem sok idő, a vartyogás megtöri a csendet.*
- A zsebedbe raktál. *Vonja meg a vállát, miközben nyújtózkodik egyet.* Te hoztál be, én nem tehetek róla! *Emeli fel tagadólag két kezét maga előtt, majd ismét felfedez a kezén valamit, amit bőszen vizsgálgatni kezd, fenekét helyezgetve Krestvir kezében. Egy pillanattal később, azonban már megint a lány bámulja, Krestvir pedig érezheti, hogy lábaival kissé berogyaszt.*
- Pisilnem kell. Szorítasz. *Motyogja szégyenlősen, két füle is lekonyul.*
3163. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-01 21:49:38
Üzenet elküldve: 2019-03-01 21:49:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalfény//
*Taitos mosolyog Learon elmélkedő arckifejezésén.*
~Tanul hát!~
*Nyugtázza magában. Aztán útjaik hamar elválnak.*
-Neked meg jó építést Learon uram! Átadom mindenképpen!
*Ígéri, és végül a lányhoz fordul vissza.*
-Csak azt nem tudja, hogy jól meg vagyok fizetve...
*Jegyzi meg az elhaladó kecskepásztort figyelve.*
-Elég gyakran mosolyogsz.
*Teszi hozzá elejét véve a további sejtelmeskedésnek. Aztán persze inkább a többi kérdés megválaszolásához tér vissza.*
-Csak az érzés az. *Elképzeli, ahogy fürtjeit pajkos kézként borzolja finoman a kellemes szél, miközben friss, tengeri illatot hoz. Sóhajt.*
-Tényleg el kell, hogy vigyelek.
*Mondja ki újra. Leírni nem tudja, de igyekszik megfogalmazni.*
-Mint mikor először lépsz ki a kandalló melegéből. Felfrissít, lágyan vezet be az összes illat közé, eljátszik a ruháddal, mégsem fázol, mert nem hideg, óv még a meleg.
*Aztán a lány hangot ad fáradtságának. Taitos visszagondolván nem esett szét első varázslatától, noha ő tudatosan készült is rá. Évekig.*
-Mindjárt otthon leszünk. Ha akarod melegítek neked vizet is.
*A tengertől a démonokig ugranak aztán gondolatban, ahogy ráfordulnak a Synmirára bevezető felkövezett ösvényre. Az első kérdésre a Zöldfülű csak biccenteni fog. Nem így a másodikra. Karja kicsit megfeszül a gondolatra, de igyekszik a lányba karolót nem nagyon megrántani.*
-Amíg itt vagyok, addig nem.
*Szűri fogai között érezhető indulattal hangjában.*
-De gondolom Krestvir sem lesz kedvesebb velük, mint én.
*Ereszt meg kicsit és igyekszik kevésbé komolyan venni a dolgot.*
~Ha mindig ezen járna az eszem soha többé nem tudnék se mosolyogni, se szeretni!~
*Biztatja magát az ellazulásra. A holdmágiát, azt, mely Taitos legnagyobb kedvence, már csak kilinccsel a kezében említheti meg.*
-Jól állna.
*Elképzeli a lányt, ahogy éjjeleken át suhan a csillagok között.*
-És talán megnézhetnéd a világot máshonnan is. Na nem mintha a nappal nem lehetne.
*Teszi azért hozzá mosolyogva.*
-De egyelőre pihenj egy kicsit, és gyakoroljuk azokat, ameddig eljutottunk mostanra.
*Persze nem tanított meg minden igét egyelőre, de nagyon soknak ugyanaz az alapja, így nem lesz nehéz dolga.*
-Learon kedves ember amúgy. Régebben elvesztette a kezét, de visszanőtt neki. Mágia.
*Magyaráz kicsit.*
-Vagyis azt hiszem.
*Teszi hozzá, hiszen maga a kéz mindig ott volt a gazdán, csak néha használhatatlan volt.*
-Akkor csak az újdonsült mágus kisasszony után!
*Tessékeli be maga előtt Tinát. Köpenyét leakasztja, a holdfényt pedig csak letépi, ami szerte is foszlik, így ujjai a semmit markolják a végére.*
-Szóval, szerezzek meleg vizet? Jól esne?
*Kérdez rá mielőtt elindulna irodájába.*
-Azt hiszem egy kis pihenés nem ártana most neked, szóval a vacsorát sötétedés utánra teszem.
*Mondja határozottan.*
~Úgysem élveznéd, ha majd' bealszol.~
*Elmosolyodik kicsit.*
~Egy kis levendula a fürdőbe, és biztosan sikerül elaludnia.~
*Szövöget ádáz tervet a küszöbön.*
*Taitos mosolyog Learon elmélkedő arckifejezésén.*
~Tanul hát!~
*Nyugtázza magában. Aztán útjaik hamar elválnak.*
-Neked meg jó építést Learon uram! Átadom mindenképpen!
*Ígéri, és végül a lányhoz fordul vissza.*
-Csak azt nem tudja, hogy jól meg vagyok fizetve...
*Jegyzi meg az elhaladó kecskepásztort figyelve.*
-Elég gyakran mosolyogsz.
*Teszi hozzá elejét véve a további sejtelmeskedésnek. Aztán persze inkább a többi kérdés megválaszolásához tér vissza.*
-Csak az érzés az. *Elképzeli, ahogy fürtjeit pajkos kézként borzolja finoman a kellemes szél, miközben friss, tengeri illatot hoz. Sóhajt.*
-Tényleg el kell, hogy vigyelek.
*Mondja ki újra. Leírni nem tudja, de igyekszik megfogalmazni.*
-Mint mikor először lépsz ki a kandalló melegéből. Felfrissít, lágyan vezet be az összes illat közé, eljátszik a ruháddal, mégsem fázol, mert nem hideg, óv még a meleg.
*Aztán a lány hangot ad fáradtságának. Taitos visszagondolván nem esett szét első varázslatától, noha ő tudatosan készült is rá. Évekig.*
-Mindjárt otthon leszünk. Ha akarod melegítek neked vizet is.
*A tengertől a démonokig ugranak aztán gondolatban, ahogy ráfordulnak a Synmirára bevezető felkövezett ösvényre. Az első kérdésre a Zöldfülű csak biccenteni fog. Nem így a másodikra. Karja kicsit megfeszül a gondolatra, de igyekszik a lányba karolót nem nagyon megrántani.*
-Amíg itt vagyok, addig nem.
*Szűri fogai között érezhető indulattal hangjában.*
-De gondolom Krestvir sem lesz kedvesebb velük, mint én.
*Ereszt meg kicsit és igyekszik kevésbé komolyan venni a dolgot.*
~Ha mindig ezen járna az eszem soha többé nem tudnék se mosolyogni, se szeretni!~
*Biztatja magát az ellazulásra. A holdmágiát, azt, mely Taitos legnagyobb kedvence, már csak kilinccsel a kezében említheti meg.*
-Jól állna.
*Elképzeli a lányt, ahogy éjjeleken át suhan a csillagok között.*
-És talán megnézhetnéd a világot máshonnan is. Na nem mintha a nappal nem lehetne.
*Teszi azért hozzá mosolyogva.*
-De egyelőre pihenj egy kicsit, és gyakoroljuk azokat, ameddig eljutottunk mostanra.
*Persze nem tanított meg minden igét egyelőre, de nagyon soknak ugyanaz az alapja, így nem lesz nehéz dolga.*
-Learon kedves ember amúgy. Régebben elvesztette a kezét, de visszanőtt neki. Mágia.
*Magyaráz kicsit.*
-Vagyis azt hiszem.
*Teszi hozzá, hiszen maga a kéz mindig ott volt a gazdán, csak néha használhatatlan volt.*
-Akkor csak az újdonsült mágus kisasszony után!
*Tessékeli be maga előtt Tinát. Köpenyét leakasztja, a holdfényt pedig csak letépi, ami szerte is foszlik, így ujjai a semmit markolják a végére.*
-Szóval, szerezzek meleg vizet? Jól esne?
*Kérdez rá mielőtt elindulna irodájába.*
-Azt hiszem egy kis pihenés nem ártana most neked, szóval a vacsorát sötétedés utánra teszem.
*Mondja határozottan.*
~Úgysem élveznéd, ha majd' bealszol.~
*Elmosolyodik kicsit.*
~Egy kis levendula a fürdőbe, és biztosan sikerül elaludnia.~
*Szövöget ádáz tervet a küszöbön.*
3162. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-01 21:06:49
Üzenet elküldve: 2019-03-01 21:06:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//A Kilencedik//
*Mindenfélék... Nos, ettől nem lett okosabb. Ráadásul a manó nem átall még a csuklyáját is hátrahúzni és a hajával babrálni, ezzel tovább fokozva zavarát. De igazából nem tud rá haragudni. Hiába emberszerű lény, annyira gyerekesen viselkedik és olyan apró és fura, hogy nem tudja egészen úgy kezelni, mint a többi humanoidot.*
- Skubizok? - *Kérdez vissza, nem ismerve a szó jelentését. Aztán megembereli magát és cselekszik végre, megfogva Kilencediket és lerakva az ágyra.
Arra azonban nem számít, hogy a manó ennyire fürge és most meg a másik vállára mászik fel. A válasszal meg megint csak nem tud mit kezdeni. Mi közös dolguk lenne nekik kettejüknek?*
- Hagyd abba! - *Szól rá a lényre, mikor a nyakát kezdi böködni, s meg is dörgöli azon a részen, amit a manó puhának ítélt. Lehet mégis meg akarja harapni ez a valami?*
- Emlékszem, itt voltál az ágyamban, mikor felkeltem. - *Feleli, kissé sértetten, amiért lebutázták. Nem érti, miket beszél Kilencedik.
De most már igazán elszánja magát és ismételten megkísérli elkapni a manót. Ha sikerül, akkor megint a kezébe fogja, ám most ahelyett, hogy lerakná, a másik kezével is átfogja, s úgy ülteti le az ágyra, mintha egy kislány játszana a babájával.*
- Mondd el, hogy jutottál be és miért jöttél ide! Nem foglak bántani, de magyarázatot akarok. Aztán elengedlek.
*Mindenfélék... Nos, ettől nem lett okosabb. Ráadásul a manó nem átall még a csuklyáját is hátrahúzni és a hajával babrálni, ezzel tovább fokozva zavarát. De igazából nem tud rá haragudni. Hiába emberszerű lény, annyira gyerekesen viselkedik és olyan apró és fura, hogy nem tudja egészen úgy kezelni, mint a többi humanoidot.*
- Skubizok? - *Kérdez vissza, nem ismerve a szó jelentését. Aztán megembereli magát és cselekszik végre, megfogva Kilencediket és lerakva az ágyra.
Arra azonban nem számít, hogy a manó ennyire fürge és most meg a másik vállára mászik fel. A válasszal meg megint csak nem tud mit kezdeni. Mi közös dolguk lenne nekik kettejüknek?*
- Hagyd abba! - *Szól rá a lényre, mikor a nyakát kezdi böködni, s meg is dörgöli azon a részen, amit a manó puhának ítélt. Lehet mégis meg akarja harapni ez a valami?*
- Emlékszem, itt voltál az ágyamban, mikor felkeltem. - *Feleli, kissé sértetten, amiért lebutázták. Nem érti, miket beszél Kilencedik.
De most már igazán elszánja magát és ismételten megkísérli elkapni a manót. Ha sikerül, akkor megint a kezébe fogja, ám most ahelyett, hogy lerakná, a másik kezével is átfogja, s úgy ülteti le az ágyra, mintha egy kislány játszana a babájával.*
- Mondd el, hogy jutottál be és miért jöttél ide! Nem foglak bántani, de magyarázatot akarok. Aztán elengedlek.
3161. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-01 20:36:41
Üzenet elküldve: 2019-03-01 20:36:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A Kilencedik//
- Mindenfélék. *Kutat tovább, mikor már elhelyezkedett. Közben Krestvir lógó hajával is játékba kezd, odatartja orrához, bajszot csinál magának, kopasz, fénylő feje búbjára rakja. Igazából nincs egy perc nyugta sem. Mikor Krestvir fejét fordítja felé, ő is kíváncsian belebámul a szemébe oldalról.*
- Nah? Mit skubizol? *Kérdezi kíváncsiskodva, aztán némán nézi a kezet, ami közeledik felé, majd engedelmesen tűri, hogy az ágyra rakják. Kicsit igazít a ruháján, azonban ez az egész egy pillanat, mert mielőtt Krestvir felemelné a kezét az ágyról, felszalad rajta és megül most a másik vállán.*
- Hova, hova... *Vartyogja.* Hát a dolgunkra! Hova máshova?! *Rázza meg fejét méltatlankodva, aztán megint csak fészkelődésbe kezd, ezúttal olykor megböködve Krestvir nyakát kíváncsian.*
- Hmm... puha... *Állapítja meg, majd megvonja a vállát és matat tovább. Kis idő múlva, ami lehet Krestvirnek hatoknak tűnik, aztán megül a vállán, lábát elől lógázza lefelé, s kíváncsian tekintget, míg végre válaszol.*
- Te találtál. Hát ilyen buta vagy? Már nem is emlékszel? *Rázza meg fejét gondterhelten. Krestvir, ha szigorú tekintetet akar a kis manóra szegezni, bizony erőteljesen oldalra kell néznie, mert annak esze ágában sincs segíteni, nem mozdul onnan a válláról.*
- Mindenfélék. *Kutat tovább, mikor már elhelyezkedett. Közben Krestvir lógó hajával is játékba kezd, odatartja orrához, bajszot csinál magának, kopasz, fénylő feje búbjára rakja. Igazából nincs egy perc nyugta sem. Mikor Krestvir fejét fordítja felé, ő is kíváncsian belebámul a szemébe oldalról.*
- Nah? Mit skubizol? *Kérdezi kíváncsiskodva, aztán némán nézi a kezet, ami közeledik felé, majd engedelmesen tűri, hogy az ágyra rakják. Kicsit igazít a ruháján, azonban ez az egész egy pillanat, mert mielőtt Krestvir felemelné a kezét az ágyról, felszalad rajta és megül most a másik vállán.*
- Hova, hova... *Vartyogja.* Hát a dolgunkra! Hova máshova?! *Rázza meg fejét méltatlankodva, aztán megint csak fészkelődésbe kezd, ezúttal olykor megböködve Krestvir nyakát kíváncsian.*
- Hmm... puha... *Állapítja meg, majd megvonja a vállát és matat tovább. Kis idő múlva, ami lehet Krestvirnek hatoknak tűnik, aztán megül a vállán, lábát elől lógázza lefelé, s kíváncsian tekintget, míg végre válaszol.*
- Te találtál. Hát ilyen buta vagy? Már nem is emlékszel? *Rázza meg fejét gondterhelten. Krestvir, ha szigorú tekintetet akar a kis manóra szegezni, bizony erőteljesen oldalra kell néznie, mert annak esze ágában sincs segíteni, nem mozdul onnan a válláról.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519