//Daniira, Atehaner//
- Ha van kedved, örülnék neki. *bólogat lelkesen Daniira felajánlására, így ez egy köszönömként is felfogható. Mindenki elég éhesnek tűnik, a vacsorát is hamar elpusztítják és mivel segítséget is kap, az ezt követkő rendrakással is hamar végeznek. Mikor a gnóm elköszön, Daewe is jó éjszakát kíván a többieknek és visszavonul szobájába. Odafönt szélesre tárja az ablakot és sokáig könyököl még a párkányon. Élvezi, ahogy a hűs éjjeli levegő beömlik a szobába, hallgatja az éjszakai erdő neszeit. Most annyira nyugodtnak és békésnek tűnik minden, hogy szinte elképzelni sem tudja, hogy igaz az a sok szörnyűség, amit beszélnek. Hogy egy nem is messzi romos kastélyban egy förtelem ébredezik, ami – ha nekiindul és nem tudják megfékezni - elsőnek a Vashegyet fogja elemészteni és akkor Synmira sem állhat meg. A sötétséggel nincs baja, a sötét gondolatokkal inkább, így végül gyertyát gyújt, nekivetkőzik és megmosdik az állványnál. Lefekvés előtt még átnézi batyuját, ellenőrzi, hogy felszerelése rendben van-e? Egy-egy eszközt szinte féltő szeretettel vesz kézbe, ami azt illeti, alig várja már, hogy újra használhassa őket. Ezután bebújik az ágyba és a gyertya pislákoló világánál lapozgatni kezdi a kötetet, amit a könyvtárból „csent” el. Ahogy a címe alapján számított rá, nem komoly mű, inkább egy pamflet. Jókat kuncog rajta, aztán ahogy elálmosodik, leteszi a könyvet, elfújja a gyertyát és hanyatt fekve, kezeit tarkója alá lökve még átgondolja az elmúlt napot, ami első volt számára Synmirában. Túlzás lenne azt állítani, hogy máris ismer mindent, pláne mindenkit, de néhány ismeretséget kötött már, és a nap végére azzal is megbékélni látszik, hogy sötételf társa is akadt. Összességében úgy érzi, hogy jól fogja érezni itt magát. Azt pedig észre sem veszi, ahogy gondolat közben elalszik.*
//Reggel//
*Végére jár már a reggel, amikor felriad. Későn került előző este ágyba, bizonyára ezért aludt ilyen sokáig. Noha senki nem adott neki feladatot mára, fürgén ugrik ki az ágyból, és miután felöltözött, gyorsan kimosta szeméből az álmot, hóna alatt a könyvvel, elindul lefelé. Ilyenkor áldás a rövid haj, útközben, a lépcsőn is rendbe lehet hozni, pár ujja segítségével. Határozott terve nincs mára, valószínűleg igyekszik jobban megismerni Synmirát, feltéve, hogy valakinek nincs vele más terve. És persze arra is kíváncsi, hogy kikkel fog összefutni.*