//Udvar//
*Essfyh varázslata jól sikerül, habár a lány a dobbantás után szorosan összeszorította a szemhéjait, hátha mégsem sikerül olyan jól a fal, mint várja. Egy darabig attól is tart, hogy a fal nem lesz elég strapabíró a manalövedékkel szemben. De szerencsére csalódnia kell ebben, mivel nem érez fájdalmat, se bénulást, semmit. Mikor kinyitja a szemeit, akkor látja maga előtt a falat, észreveszi, hogy levegőt venni se mert. Mélyet sóhajt.
Mikor újra meghallja Worenth hangját, kikukkant a fal mögül. Ártatlan szemeit a mágusra mereszti és hallgatja, hogy amaz miket mond. Nem egy új, hasznos dolgot tud meg, ami a későbbiekben bizonyára hasznára válik majd.
Kell neki pár pillanat, hogy ráeszméljen arra, hogy ez a földfal nem feltétlenül kell az udvar közepére. Még utoljára megérinti, büszke a teljesítményére. De jobb ez a hely nélküle. Úgy dönt, eltünteti.*
//Oszlatás//
*Worenth folytatja az oktatást, az új feladat hallatán Ess szemei elkerekednek.*
~Csak nem...~
*Szegény lány el is hiszi, hogy a mágus képes lenne széttörni az egész botját, hogyha Ess nem cselekszik időben. De remélhetőleg erre nem kerül sor. Hiszen tényleg kár lenne érte. Mikor a bot földet ér, Ess összerezzen a tompa hang hallatán.
Egészen megretten, mikor Worenth emeli a lábát, hogy rátaposson. A lány kicsit kutat az emlékei között, habár mivel jelenlegi mágia tudása nem olyan nagy, nem nehéz megtalálnia a helyes varázslatot. Gyorsan be is veti. Kicsit bizonytalan a varázslat sikerességével kapcsolatban. De most nem is veszi le a szemét a mágus botjáról, így ha a mágiája nem hagyja cserben, akkor a bot a szemei előtt kap kőburkolatot.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.