//Isurii//
*Igyekszik minden információt megjegyezni a Szövetség működéséről, mert a van lehetőség, akkor inkább csak egyszer kérdez, vagy egyszer sem.*
-Én sem hinném. Már csak azért sem, mert nem voltam ott túl sokáig. *Elgondolkodik, majd folytatja.* -Akkor... Kik azok, akikkel eddig találkoztam? Mármint, az elfkisasszony, meg a másik mágus mester? Feltételezem, a tündér a másik újonc volt, Leu'Natika, akit emlegettek, a szürke hajú elfet meg már kérdeztem.
*Az alvezér leírását megjegyezte, ha később belefutna, márpedig, ha mellé osztják be tanoncnak, akkor bele fog.
Bólint egyet a sokat utazó mágusmesterre és arra, hogy akár más tanoncoktól is tanulhat.*
-Biztos van, aki szerint hasznos. *Vonja meg a vállát. Elvégre, gondosan pult alatt tartott az apja mérgező fekete bájitalokat is, amik mindig elfogytak.* -Lehet valakinek méregre szüksége.
*Az ő részéről békákról való értekezés le van tudva, bár a mesékre való utaláson azért felnevet.*
-Hát, nem garantálok semmit. Én általában inkább megvártam, amíg az állat a közelembe jön.
*Azért elindul, hogy kerítsen valami állatkát, ha már a boszorkány azt kérte. Mondjuk, inkább arra szavaz, hogy új használati módot talál a köpenyének, mint arra, hogy a gyorsaságára, meg az ügyességére bízza a dolgot. Mert alapvetően se nem nagyon ügyes, se nem nagyon gyors. A varázsitalt a mágusra bízza, mielőtt még összetöri az üvegcsét.
Mikor meglát valamit ugrálni a fűben, a közelébe szalad, és valamennyivel előrébb dobja le a köpenyét, ami lelassítja a kis állatot.
Innentől már csak össze kell szednie a békát, ami szerencséjére nem varangy, hanem valami kis zöld fajta.
Úgy negyed órát idétlenkedik így, mire a békával visszatér Isuriihoz.*