Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (3018. - 3037. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3037. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-13 11:57:54
Üzenet elküldve: 2020-05-13 11:57:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg piac//
*Késő reggel van, ahogy Frandr kiér a piacra. Ahogy tavasz van, lassan már nyár, kezd fellendülni a forgalom, a kereskedők árulják a portékájukat, ruhákat, élelmet, vetőmagvakat... a legtöbb dolgot meg lehet itt találni. Ám jelenleg még csak páran vannak kint a piacon.
Néha csak azért jön ki ide, mert akar sétálni egyet, néha, mikor épp nincs más dolga, besegít a kovácsoknál beszerezni különféle dolgokat. Na persze általában nem acélról, bőrről vagy szövetről van szó, viszont azok a törpék gyakran hajlandóak speciális rendeléseket felvállalni pár üveg szakállolajért.
Most viszont magának jött bevásárolni. Magában észben tartja, hogy mit jött vásárolni. Kötél, fegyverolaj, hideg élelem, utazóruha, tűzszerszám.
Csalódottan tapasztalja, hogy túl korán érkezett ki a piacra, azok az árusok, akiket ő keres, még csak most kezdik kipakolni a portékájukat, el fog tartani egy jó fél óráig, hogy elkezdhessen vásárolni.
Így, jobb dolga nem lévén, az egyik kőépület falának támaszkodva várja, hogy elkezdhessen vásárolni.*
//Tharg piac//
*Késő reggel van, ahogy Frandr kiér a piacra. Ahogy tavasz van, lassan már nyár, kezd fellendülni a forgalom, a kereskedők árulják a portékájukat, ruhákat, élelmet, vetőmagvakat... a legtöbb dolgot meg lehet itt találni. Ám jelenleg még csak páran vannak kint a piacon.
Néha csak azért jön ki ide, mert akar sétálni egyet, néha, mikor épp nincs más dolga, besegít a kovácsoknál beszerezni különféle dolgokat. Na persze általában nem acélról, bőrről vagy szövetről van szó, viszont azok a törpék gyakran hajlandóak speciális rendeléseket felvállalni pár üveg szakállolajért.
Most viszont magának jött bevásárolni. Magában észben tartja, hogy mit jött vásárolni. Kötél, fegyverolaj, hideg élelem, utazóruha, tűzszerszám.
Csalódottan tapasztalja, hogy túl korán érkezett ki a piacra, azok az árusok, akiket ő keres, még csak most kezdik kipakolni a portékájukat, el fog tartani egy jó fél óráig, hogy elkezdhessen vásárolni.
Így, jobb dolga nem lévén, az egyik kőépület falának támaszkodva várja, hogy elkezdhessen vásárolni.*
3036. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-12 22:47:42
Üzenet elküldve: 2020-05-12 22:47:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hosszúfülűnek valahogy sohasem szerepelt a céljai között az a négyes, amit az imént Ishala felsorolt. Valójában, ha jobban belegondol sohasem volt saját álma, mindig is a mások által kijelölt utat követte, s talán épp ezért is volt elveszve annyira, mikor Artheniorba érkezett. Ha nincs a Városi Őrség, nem is tudja mihez kezdett volna magával.
Miközben a taknyos beszél, úgy érzi, mintha csak az ő érzéseit öntené szavakba, s a felismeréstől egy pillanatra görcsbe rándul a gyomra. Fel sem tűnt neki, hogy egy ideje éppoly céltalan az élete, mint mikor elváltak útjai Ithammal. Akkoriban azonban más volt, lelke tele volt daccal és tettvággyal, bizonyítani akarta magának, hogy egyedül is boldogul. Ám azóta sok idő telt el, s főleg az utóbbi hónapokban olyan, mintha köze sem lett volna ahhoz a nyughatatlan, szilaj suhanchoz, aki egykor volt. Egy kiégett földmíves lett belőle és még annak is szar.*
-Értem.
*Felel kurtán miközben poharát nézi mereven, mintha csak ettől hirtelen ismét bor teremne benne. A kérdést hallva csak megemeli szemöldökét, esze ágában sincs komoly választ adni.*
-A szesz.
*Von vállat nevetgélve magán*
-Na meg a tudat, hogy ismét kiganézhatok az állatok alól. Ki akarna ennél többet?
*Ironizál egyértelműen majd kezével int hátra az egyik székre*
-Ideadnád azt a rongyot?
*Utalgat a tiszta lepelre, amit kikészített magának törülközéshez.*
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hosszúfülűnek valahogy sohasem szerepelt a céljai között az a négyes, amit az imént Ishala felsorolt. Valójában, ha jobban belegondol sohasem volt saját álma, mindig is a mások által kijelölt utat követte, s talán épp ezért is volt elveszve annyira, mikor Artheniorba érkezett. Ha nincs a Városi Őrség, nem is tudja mihez kezdett volna magával.
Miközben a taknyos beszél, úgy érzi, mintha csak az ő érzéseit öntené szavakba, s a felismeréstől egy pillanatra görcsbe rándul a gyomra. Fel sem tűnt neki, hogy egy ideje éppoly céltalan az élete, mint mikor elváltak útjai Ithammal. Akkoriban azonban más volt, lelke tele volt daccal és tettvággyal, bizonyítani akarta magának, hogy egyedül is boldogul. Ám azóta sok idő telt el, s főleg az utóbbi hónapokban olyan, mintha köze sem lett volna ahhoz a nyughatatlan, szilaj suhanchoz, aki egykor volt. Egy kiégett földmíves lett belőle és még annak is szar.*
-Értem.
*Felel kurtán miközben poharát nézi mereven, mintha csak ettől hirtelen ismét bor teremne benne. A kérdést hallva csak megemeli szemöldökét, esze ágában sincs komoly választ adni.*
-A szesz.
*Von vállat nevetgélve magán*
-Na meg a tudat, hogy ismét kiganézhatok az állatok alól. Ki akarna ennél többet?
*Ironizál egyértelműen majd kezével int hátra az egyik székre*
-Ideadnád azt a rongyot?
*Utalgat a tiszta lepelre, amit kikészített magának törülközéshez.*
3035. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-12 22:34:04
Üzenet elküldve: 2020-05-12 22:34:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Lóra(!), Pesti//
- Fej nélkül? Pedig teljesen azt hittem, szeretsz kiszolgáltatott lények felett uralkodni. *Von vállat Dora, de meg is bánja, jobban kell figyelnie arra, hogyan mozog a lovon, meg még arra is, Bors hogy mozog. Kissé ironikus, hogy az állatbelsők szakavatott ismerője még csak most kezd csak rájönni, hogy kell megülni egy lovat. Ha az életét hosszúéltű révén unalmasan, veszélyek nélkül tölthetné, idővel ezt is megtanulhatná, ahogy bármi mást.*
- Még sose beszélgettem sötételfekkel. A családom azt mondta, csak bajt hoznak rám. És nem mondhatnám, hogy mióta ismerlek, nem szaporodtak meg a problémáim. *Nem bír ki egy gúnyos vigyort, most már fel mer pillantani Estire, kezd szó szerint belerázódni a lovaglás ritmusába.* Remélem, örülsz.
*Esti még nem tudja, mekkora hiba volt egy növénnyel kapcsolatban kérdeznie Dorát. Az a baj, hogy a lány fontoskodó kifejezést ölt, és gondolkodás nélkül válaszra nyitja a száját.*
- Nagy kelyhes, pihés, lila virága van. Kora tavasszal terem. Ó, igen, szinte már el is felejtettem, miért jutott épp miattad eszembe. *Böki az ujját a levegőbe.* Egyszerre gyógynövény és méreg.
*A többi ötletet végighallgatja ugyan, de a Kancellárnál már elmosolyodik.*
- Lóvá tennéd szegény Habrertust? Még ilyet! Úgy beszélsz, mintha a szegény pára valami csatamén volna, nem pedig hordozó ló. Szállj le a magas lóról, Esti!
*Miután jóízűen kiöntötte elé az összes ostoba lovas tréfáját, és elengedi a füle mellett az ő szemében teljesen érdektelen pultos esetét, a báróra terelődik a szó, ő pedig már Dora szerint sokkal izgalmasabb és pénzesebb ürge. A kérdésre, hogy találkoztak-e már személyesen, a szája széle mosolyra fordul.*
- A kancellár az üzleti oldalát ismeri, én abból nem sokat tudtam meg. A Pegazusban találkoztunk annak idején. Bárdféle ugyanis, elég jól muzsikál, és színésznek sem rossz fajta, ezt a tündérek estjén tudtam meg. *Némi hatásszünet után úgy tesz, mint aki nem akarta volna az utóbbi egy mondatot Esti arcába vágni már a monológ elején:* Ó, és remekül csókol.
- Fej nélkül? Pedig teljesen azt hittem, szeretsz kiszolgáltatott lények felett uralkodni. *Von vállat Dora, de meg is bánja, jobban kell figyelnie arra, hogyan mozog a lovon, meg még arra is, Bors hogy mozog. Kissé ironikus, hogy az állatbelsők szakavatott ismerője még csak most kezd csak rájönni, hogy kell megülni egy lovat. Ha az életét hosszúéltű révén unalmasan, veszélyek nélkül tölthetné, idővel ezt is megtanulhatná, ahogy bármi mást.*
- Még sose beszélgettem sötételfekkel. A családom azt mondta, csak bajt hoznak rám. És nem mondhatnám, hogy mióta ismerlek, nem szaporodtak meg a problémáim. *Nem bír ki egy gúnyos vigyort, most már fel mer pillantani Estire, kezd szó szerint belerázódni a lovaglás ritmusába.* Remélem, örülsz.
*Esti még nem tudja, mekkora hiba volt egy növénnyel kapcsolatban kérdeznie Dorát. Az a baj, hogy a lány fontoskodó kifejezést ölt, és gondolkodás nélkül válaszra nyitja a száját.*
- Nagy kelyhes, pihés, lila virága van. Kora tavasszal terem. Ó, igen, szinte már el is felejtettem, miért jutott épp miattad eszembe. *Böki az ujját a levegőbe.* Egyszerre gyógynövény és méreg.
*A többi ötletet végighallgatja ugyan, de a Kancellárnál már elmosolyodik.*
- Lóvá tennéd szegény Habrertust? Még ilyet! Úgy beszélsz, mintha a szegény pára valami csatamén volna, nem pedig hordozó ló. Szállj le a magas lóról, Esti!
*Miután jóízűen kiöntötte elé az összes ostoba lovas tréfáját, és elengedi a füle mellett az ő szemében teljesen érdektelen pultos esetét, a báróra terelődik a szó, ő pedig már Dora szerint sokkal izgalmasabb és pénzesebb ürge. A kérdésre, hogy találkoztak-e már személyesen, a szája széle mosolyra fordul.*
- A kancellár az üzleti oldalát ismeri, én abból nem sokat tudtam meg. A Pegazusban találkoztunk annak idején. Bárdféle ugyanis, elég jól muzsikál, és színésznek sem rossz fajta, ezt a tündérek estjén tudtam meg. *Némi hatásszünet után úgy tesz, mint aki nem akarta volna az utóbbi egy mondatot Esti arcába vágni már a monológ elején:* Ó, és remekül csókol.
3034. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-12 02:01:00
Üzenet elküldve: 2020-05-12 02:01:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 990
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 990
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz születése//
*Jól kellene éreznie magát, de ez már igen régóta nem megy neki, amire most jócskán rátesz állapota is. Igyekszik nem túl ingerült lenni, mert eleget bántották őt gyermekként ahhoz, hogy ne akarja ugyanezt megtenni Fäenroval. Ezért lenyeli érzéseit, mint már oly sokszor, és hagyja, hogy legalább a gyermek élvezze a piacolást.
Miközben zavartalanul töltik el idejüket valaki megszólal a tömegben, ez viszont önmagában nem elég ahhoz, hogy Relael felfigyeljen rá. Elvégre sok más hölgyet hívhatnak kisasszonynak. Ám mivel tömegben tartózkodik, ami az artheniori piac óta éberséget vált ki belőle, rövidesen ő is felfigyel a számára ismerős alakra.*
- Latlie kedves, de jó látni téged.
*Mosolyog a lányra, aki mint egy törékeny virágszál mindig gyönyörű, és kedves a számára.*
- Hát, ma mintha kétszer nehezebb lennék, mint eddig, pedig egyébként sem voltam egy pehelysúlyú.
*Szó szerint egy tehénhez tudná hasonlítani magát a teherrel a hasában, amit megfáradt lábai sem kifejezetten kedvelnek.*
- Nem túl jól.
*Panaszolja kurtán egy fáradt nyögés után, majd felszisszen, ahogy egy újabb erős görcs mar a testébe. A hozzá legközelebb állóba kapaszkodik, ha lehet, ahogy főleg Latliet preferálva, nem pedig az aprócska kisfiút. Nagy levegőket vesz, hogy megnyugodjon, és kicsit enyhüljön a fájdalma.*
- Megint görcsölős vagyok ma. De most mintha jobban. Csak szerintem van amúgy nagyon meleg? Elviselhetetlen.
*Mondja, miközben a görcs után teljesen leizzadva kezdi el legyezgetni magát saját kézfejével. Úgy érzi hosszú napnak néznek ma elébe.*
- Te mi szépet keresel a piacon Latlie? Mi könyveket nézünk Fäenronak, hátha találunk valamit ami nem mesékről szól.
*Mivel a fájdalom enyhült, ezért ha nem szükséges nem kapaszkodik a lányba, pedig szíve szerint a nyakába ülne, mivel széket sajnos nem lát a közelben.*
*Jól kellene éreznie magát, de ez már igen régóta nem megy neki, amire most jócskán rátesz állapota is. Igyekszik nem túl ingerült lenni, mert eleget bántották őt gyermekként ahhoz, hogy ne akarja ugyanezt megtenni Fäenroval. Ezért lenyeli érzéseit, mint már oly sokszor, és hagyja, hogy legalább a gyermek élvezze a piacolást.
Miközben zavartalanul töltik el idejüket valaki megszólal a tömegben, ez viszont önmagában nem elég ahhoz, hogy Relael felfigyeljen rá. Elvégre sok más hölgyet hívhatnak kisasszonynak. Ám mivel tömegben tartózkodik, ami az artheniori piac óta éberséget vált ki belőle, rövidesen ő is felfigyel a számára ismerős alakra.*
- Latlie kedves, de jó látni téged.
*Mosolyog a lányra, aki mint egy törékeny virágszál mindig gyönyörű, és kedves a számára.*
- Hát, ma mintha kétszer nehezebb lennék, mint eddig, pedig egyébként sem voltam egy pehelysúlyú.
*Szó szerint egy tehénhez tudná hasonlítani magát a teherrel a hasában, amit megfáradt lábai sem kifejezetten kedvelnek.*
- Nem túl jól.
*Panaszolja kurtán egy fáradt nyögés után, majd felszisszen, ahogy egy újabb erős görcs mar a testébe. A hozzá legközelebb állóba kapaszkodik, ha lehet, ahogy főleg Latliet preferálva, nem pedig az aprócska kisfiút. Nagy levegőket vesz, hogy megnyugodjon, és kicsit enyhüljön a fájdalma.*
- Megint görcsölős vagyok ma. De most mintha jobban. Csak szerintem van amúgy nagyon meleg? Elviselhetetlen.
*Mondja, miközben a görcs után teljesen leizzadva kezdi el legyezgetni magát saját kézfejével. Úgy érzi hosszú napnak néznek ma elébe.*
- Te mi szépet keresel a piacon Latlie? Mi könyveket nézünk Fäenronak, hátha találunk valamit ami nem mesékről szól.
*Mivel a fájdalom enyhült, ezért ha nem szükséges nem kapaszkodik a lányba, pedig szíve szerint a nyakába ülne, mivel széket sajnos nem lát a közelben.*
3033. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-11 18:37:39
Üzenet elküldve: 2020-05-11 18:37:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Régen érdekelt. * Válaszol egy lemondó sóhajjal. * Célom is volt, és dolgok, amiket el akartam érni az életben. Család, nyugalom, barátok, meg béke. Ilyen dolgok, mint mindenki másnak. * Vonja meg a vállát, és leteszi az ételt. Igazából már nincs étvágya, inni se nagyon akar. Valahogy olyan tompának érzi magát, mint akinek ülni sincs ereje. *
- Most azt se tudom, hogy van-e még valami, amit akarok. Nem tudom miért akarok még élni egyáltalán, de ne érts félre, tudom, hogy nem akarok meghalni. Csak egyszerűen... nem tudom miért. Érted? * Próbálja szavakba önteni keserűségét, de nehezen megy. Hagyja is inkább a fenébe a dolgot. *
- Neked mi a célod? Mi hajt téged még előre nap mint nap? * Érdeklődik inkább a másik iránt, hátha abból tud ötletet meríteni, hátha talál valamit, amiért érdemes felkeljen holnap. Tudja, hogy elég személyes a kérdés, és nem zavarja, ha nem kap rá választ. De jobb ötlete nem révén megpróbálja, hátha így okosabb lesz valamivel. Közben iszik még a borból, tölt is magának. Kezd arra gondolni, hogy ha életcélja nincs is, ma lehet az a feladata, hogy leigya magát olyan részegre, hogy Harliennel se tudjon mit kezdeni. Ez nem tűnik rossz ötletnek. *
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Régen érdekelt. * Válaszol egy lemondó sóhajjal. * Célom is volt, és dolgok, amiket el akartam érni az életben. Család, nyugalom, barátok, meg béke. Ilyen dolgok, mint mindenki másnak. * Vonja meg a vállát, és leteszi az ételt. Igazából már nincs étvágya, inni se nagyon akar. Valahogy olyan tompának érzi magát, mint akinek ülni sincs ereje. *
- Most azt se tudom, hogy van-e még valami, amit akarok. Nem tudom miért akarok még élni egyáltalán, de ne érts félre, tudom, hogy nem akarok meghalni. Csak egyszerűen... nem tudom miért. Érted? * Próbálja szavakba önteni keserűségét, de nehezen megy. Hagyja is inkább a fenébe a dolgot. *
- Neked mi a célod? Mi hajt téged még előre nap mint nap? * Érdeklődik inkább a másik iránt, hátha abból tud ötletet meríteni, hátha talál valamit, amiért érdemes felkeljen holnap. Tudja, hogy elég személyes a kérdés, és nem zavarja, ha nem kap rá választ. De jobb ötlete nem révén megpróbálja, hátha így okosabb lesz valamivel. Közben iszik még a borból, tölt is magának. Kezd arra gondolni, hogy ha életcélja nincs is, ma lehet az a feladata, hogy leigya magát olyan részegre, hogy Harliennel se tudjon mit kezdeni. Ez nem tűnik rossz ötletnek. *
3032. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-10 20:39:38
Üzenet elküldve: 2020-05-10 20:39:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Naesala természetesen elvárja fajtársától, ha már fedélt adott a feje felé, őszintén beszéljen vele, ha erre kéri, legkevésbé sem híve a köntörfalazásnak és ferdítésnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenre kíváncsi vagy hogy különösebben érdekelnék mások olyan problémái, amik valójában nem érintik őt, ennek oka pedig leginkább az, hogy az efféle információkkal egyszerűen nem tud mit kezdeni. Nem járatos a vigasztalásban, a felesleges udvariaskodástól viszolyog, s esze ágában sincs kedvességből ő is megosztani valami igencsak személyes dolgot csupán azért, hogy a másik jobban érezze magát. Mindezektől függetlenül persze türelmesen végighallgatja Ishala kifakadását, mindössze ennyi, amit tehet, ki tudja, talán épp ezzel segít neki a legtöbbet. Életútja egyébként úgy tűnik neki sem alakult fényesen azóta, mióta véletlenül megismerkedtek a Pegazusban, amit valahol sajnál. Noha rohadtul idegesítő kis takony volt azon az estén, s kicsit talán most is az, egész jó lelkű kölyöknek tűnt, aki jobb sorsot érdemel a szenvedésnél és az unalomnál.*
-Nem akarlak elzavarni.
*Tisztázza arra az esetre, ha netán az elf félreértette volna szavait*
-Hát valami csak érdekel, Kölyök.
*Bár nem kérdez, szavaiból a fiú rájöhet, hogy most azt várja, kezdje el sorolni, mi is foglalkoztatja. A volt városőr nem jeleskedik ám a tanácsadásban, de abban bízik, ha a másik elkezd ezen gondolkodni, talán saját magától is ráébred, mihez is akar kezdeni.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.10 20:41:04
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Naesala természetesen elvárja fajtársától, ha már fedélt adott a feje felé, őszintén beszéljen vele, ha erre kéri, legkevésbé sem híve a köntörfalazásnak és ferdítésnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenre kíváncsi vagy hogy különösebben érdekelnék mások olyan problémái, amik valójában nem érintik őt, ennek oka pedig leginkább az, hogy az efféle információkkal egyszerűen nem tud mit kezdeni. Nem járatos a vigasztalásban, a felesleges udvariaskodástól viszolyog, s esze ágában sincs kedvességből ő is megosztani valami igencsak személyes dolgot csupán azért, hogy a másik jobban érezze magát. Mindezektől függetlenül persze türelmesen végighallgatja Ishala kifakadását, mindössze ennyi, amit tehet, ki tudja, talán épp ezzel segít neki a legtöbbet. Életútja egyébként úgy tűnik neki sem alakult fényesen azóta, mióta véletlenül megismerkedtek a Pegazusban, amit valahol sajnál. Noha rohadtul idegesítő kis takony volt azon az estén, s kicsit talán most is az, egész jó lelkű kölyöknek tűnt, aki jobb sorsot érdemel a szenvedésnél és az unalomnál.*
-Nem akarlak elzavarni.
*Tisztázza arra az esetre, ha netán az elf félreértette volna szavait*
-Hát valami csak érdekel, Kölyök.
*Bár nem kérdez, szavaiból a fiú rájöhet, hogy most azt várja, kezdje el sorolni, mi is foglalkoztatja. A volt városőr nem jeleskedik ám a tanácsadásban, de abban bízik, ha a másik elkezd ezen gondolkodni, talán saját magától is ráébred, mihez is akar kezdeni.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.10 20:41:04
3031. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-10 09:37:12
Üzenet elküldve: 2020-05-10 09:37:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
*A szúrgumós lányon Taitos elmosolyodik, tetszik neki, ahogy a nemeslány hevességét felváltja az óvatos csodálat. Ez egészen addig így is marad, míg meg nem hallja az árat. Magában egy gyors "tedd csak le, mert tüskéje száz arany!" felkiáltást nyom el, aztán igyekszik nyugalmát megőrizve hallgatni az újabb ajánlatot.*
~Eilot? Már neve is van?~
*Ahogyan a nők megtárgyalják, hogy jó lakberendezők, Taitos érzi, hogy ő itt ma jó vásárló lesz, mert ezt bizony nem ússza meg.*
-Tudsz vigyázni rá és elhozod évente a picit?
*Kérdezi mélyen a lány szemébe nézve.*
~Egy ilyen magatehetetlen állat nagy felelősség.~
*Nem ismeri még Wymnit annyira, hogy rá merné vágni, igen, a lány tud rá vigyázni. A dolgot egyelőre ennyiben is hagyja, Taitos tudja, az alku a végére marad. Belemerül inkább a jósnő történetébe.*
~Hát persze, hogy vannak. A kérdés, hogy hogy jutottak el idáig.~
*A csodák hallatán egyenként tágul egyre szélesebbre szeme és mosolya, mindegyikre rávágná, hogy "ez most kell, hadd vigyem!" annyi titkot hall egyszerre, amit az elmúlt években megsejteni sem bírt volna, aztán... Egy szék, egy csont és bőr szék marad csupán, és a szem, ami most őt vizslatja talán kicsit túlságosan is átható tekintettel.*
~Miért pont ez?~
*Összecsap benne a bizonytalanság. Elege van a holtakból, elege van a halálból, ugyanakkor ez a szék titkokat rejt. Titkokat arról a szekérről, ami olyan világokat tárhatott volna fel Taitos előtt, melyeket még csak nem is ismer.*
~Kérdés, hogy akarok-e egy ilyet ismerni...~
*Inkább kutatásként, mint díszként tekint a székre és fél szemével lakberendezőjére, a smaragdhajú lányra pillant.*
-Vigyük el, aztán legfeljebb letakarva hagyjuk.
*Mondja, és visszanéz a jósra.*
-Leplestül kérném őket.
*Aztán számolni kezd, és vigyorogva a jósra pillant.*
-Akkor legyen a két tároló, a két légykapó, a szúrgumó, tíz üvegcse világító gomba, A Szem, és a szék.
*Mormogja a listát.*
-A veszélyességüket, de az egyediségüket is beszámítva...
*Itt szünetet tart, csak gondol arra, hogy ezernyolcszáz aranyat adna mindezért, várja, hogy a jós reflektáljon az ajánlatra, amit a jövőben tervez tenni, aztán ha pár pillanatig semmi reakció csak befejezi.*
-Ezernyolcszáz és évente a szúrgomó kölykök.
*Teszi meg az első ajánlatot, aztán még egy kérdést intéz.*
-És a keze? Annak van köze a szekérhez?
*Kérdezi most jól megszemlélve a pórul járt végtagot.*
-Netán az is egy másik világból van?
*Kérdez rá, és az asztalosok, anyagosok dolgára csak hálásan biccent.*
-Csak egy kis hangulatra vágyom a gyorsabb munka érdekében. Szóval... Igen, hangulatos lesz.
~Ha lesz még miből vásárolnom addigra.~
//Wym, Taitos//
*A szúrgumós lányon Taitos elmosolyodik, tetszik neki, ahogy a nemeslány hevességét felváltja az óvatos csodálat. Ez egészen addig így is marad, míg meg nem hallja az árat. Magában egy gyors "tedd csak le, mert tüskéje száz arany!" felkiáltást nyom el, aztán igyekszik nyugalmát megőrizve hallgatni az újabb ajánlatot.*
~Eilot? Már neve is van?~
*Ahogyan a nők megtárgyalják, hogy jó lakberendezők, Taitos érzi, hogy ő itt ma jó vásárló lesz, mert ezt bizony nem ússza meg.*
-Tudsz vigyázni rá és elhozod évente a picit?
*Kérdezi mélyen a lány szemébe nézve.*
~Egy ilyen magatehetetlen állat nagy felelősség.~
*Nem ismeri még Wymnit annyira, hogy rá merné vágni, igen, a lány tud rá vigyázni. A dolgot egyelőre ennyiben is hagyja, Taitos tudja, az alku a végére marad. Belemerül inkább a jósnő történetébe.*
~Hát persze, hogy vannak. A kérdés, hogy hogy jutottak el idáig.~
*A csodák hallatán egyenként tágul egyre szélesebbre szeme és mosolya, mindegyikre rávágná, hogy "ez most kell, hadd vigyem!" annyi titkot hall egyszerre, amit az elmúlt években megsejteni sem bírt volna, aztán... Egy szék, egy csont és bőr szék marad csupán, és a szem, ami most őt vizslatja talán kicsit túlságosan is átható tekintettel.*
~Miért pont ez?~
*Összecsap benne a bizonytalanság. Elege van a holtakból, elege van a halálból, ugyanakkor ez a szék titkokat rejt. Titkokat arról a szekérről, ami olyan világokat tárhatott volna fel Taitos előtt, melyeket még csak nem is ismer.*
~Kérdés, hogy akarok-e egy ilyet ismerni...~
*Inkább kutatásként, mint díszként tekint a székre és fél szemével lakberendezőjére, a smaragdhajú lányra pillant.*
-Vigyük el, aztán legfeljebb letakarva hagyjuk.
*Mondja, és visszanéz a jósra.*
-Leplestül kérném őket.
*Aztán számolni kezd, és vigyorogva a jósra pillant.*
-Akkor legyen a két tároló, a két légykapó, a szúrgumó, tíz üvegcse világító gomba, A Szem, és a szék.
*Mormogja a listát.*
-A veszélyességüket, de az egyediségüket is beszámítva...
*Itt szünetet tart, csak gondol arra, hogy ezernyolcszáz aranyat adna mindezért, várja, hogy a jós reflektáljon az ajánlatra, amit a jövőben tervez tenni, aztán ha pár pillanatig semmi reakció csak befejezi.*
-Ezernyolcszáz és évente a szúrgomó kölykök.
*Teszi meg az első ajánlatot, aztán még egy kérdést intéz.*
-És a keze? Annak van köze a szekérhez?
*Kérdezi most jól megszemlélve a pórul járt végtagot.*
-Netán az is egy másik világból van?
*Kérdez rá, és az asztalosok, anyagosok dolgára csak hálásan biccent.*
-Csak egy kis hangulatra vágyom a gyorsabb munka érdekében. Szóval... Igen, hangulatos lesz.
~Ha lesz még miből vásárolnom addigra.~
3030. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-09 23:06:12
Üzenet elküldve: 2020-05-09 23:06:12
ÚJ
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Kezei közé zárja a vizet, majd ajkaihoz emeli. A jóleső, hideg kútvíz úgy csurog torkán, mintha hatok óta homokon élt volna. Még egyszer megmeríti a vödröt, hogy arcába csaphasson a vízből, mielőtt újratölti flaskáját. Jóleső büffenés mellett emelkedik fel, majd pillant körbe a téren. Lám, még is vitte valamire a kis szökevény. Thargföld, ameddig a szem ellát. Legalábbis a falusiak így emlegetik. Zsíros, jól megművelhető termőföld, nem úgy, mint odahaza. A sziklás, kemény talajú hegyek völgyei között aligha remélhet az ember hasonlót. De vajon ontottak-e vért érte? Vajon érezte-e a föld gazdái vérét s verejtékét, megkapta-e kívánt jussát a vérúr?
Nem is oly távol jókora földhát emelkedik a dombok közül. Így, falakkal körbevéve olyannak fest, mintha csak koronát formázna a kopár magaslat. Még is, ily messzeségből, mintha csak atyái erődjét látná, mi ragadozómadárként magasodik a vidék fölé, várva, mikor csaphat le tűéles karmaival.
Szusszanva veszi hátára a jókora batyut, s indul el Amon Ruadh felé. Hosszú út áll mögötte, hosszabb, mint ahogy tervezte. Csak remélni meri, hogy lesz alkalma felkeresni a sámánt, még mielőtt lenyugszik a nap. Már ha átjut a kapun, s atyjafiai között köszöntik. Ki tudja, nem ért-e el már ide is azoknak keze, kik annak idején elsöpörték északot?
Bárhogy is, nem veszi le szúrós tekintetét a domboldalról, annak méretes falairól, s a szép lassan kirajzolódó alakokról a kapuban.*
Nem is oly távol jókora földhát emelkedik a dombok közül. Így, falakkal körbevéve olyannak fest, mintha csak koronát formázna a kopár magaslat. Még is, ily messzeségből, mintha csak atyái erődjét látná, mi ragadozómadárként magasodik a vidék fölé, várva, mikor csaphat le tűéles karmaival.
Szusszanva veszi hátára a jókora batyut, s indul el Amon Ruadh felé. Hosszú út áll mögötte, hosszabb, mint ahogy tervezte. Csak remélni meri, hogy lesz alkalma felkeresni a sámánt, még mielőtt lenyugszik a nap. Már ha átjut a kapun, s atyjafiai között köszöntik. Ki tudja, nem ért-e el már ide is azoknak keze, kik annak idején elsöpörték északot?
Bárhogy is, nem veszi le szúrós tekintetét a domboldalról, annak méretes falairól, s a szép lassan kirajzolódó alakokról a kapuban.*
3029. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:05:28
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:05:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A válasz, amit kap nem lepi meg, határozottan bólint, bár ezt a nő aligha láthatja, hiszen háttal van neki. *
- Gondolkodtam már rajta. De őszintén... hova a faszba mennék? Nincs senkim ezen a világon, nincsenek barátaim, nincs otthonom... Éljek az erdőben egyedül mint egy állat? Az se túl izgalmas, és ott még az eső is a fejemre hullik. * Nagyot sóhajtva csóválja meg a fejét, és a kése is az asztalon koppan. * Akármilyen szánalmas és szar kimondani, de ez a legjobb lehetőségem. Persze szerencsét próbálhatnék máshol, miért is ne? Tudod, hogy milyen kurva jól jártam eddig? Találtam egy kolóniát Erdőmélyén. Kedvesek, normálisak, legalábbis elsőre annak tűnnek. Alighogy megérkezek, egy öngyilkos tündér nekem ront, különösebb ok nélkül. Jól elveri a vezetőjük, én meg érzem, hogy fura ez a hely, de nem mondok semmit, mert a többiek még mindig kedvesek és jó arcok. Na, alig vagyok ott két napot, a vezető közli, hogy a szar elérte a malomkereket, úgy tipli van innen. Mármint nem nekem, hanem így mindenkinek. Jó, elindulunk. Érzem, hogy mégse jó ez, nem az, amit kerestem. Elmegyek kalandornak, van is egy izgi megbízás, tök érdekesnek is tűnik. Egy démonokat irányító banya majdnem kinyír, ha nem hoznak ki, akkor ott döglök meg. Mondom akkor mégse leszek kalandor, jó lesz a zsoldos élet. Eljövök ide, erre itt meg ez van. Na most, ha tovább megyek, az miben lesz jobb? * Teszi fel a kérdést, hangján érződik egy enyhe él, hogy elég elégedetlen az eddigi életével. Persze nem akar ennyire sokat panaszkodni, csak kiszakad belőle az egész. *
- Úgyhogy kösszép, de egyelőre a faszom kivan mindennel. Majd lehet, hogy lelépek, ha kitalálom, hogy a mi a toszt akarok kezdeni magammal.
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A válasz, amit kap nem lepi meg, határozottan bólint, bár ezt a nő aligha láthatja, hiszen háttal van neki. *
- Gondolkodtam már rajta. De őszintén... hova a faszba mennék? Nincs senkim ezen a világon, nincsenek barátaim, nincs otthonom... Éljek az erdőben egyedül mint egy állat? Az se túl izgalmas, és ott még az eső is a fejemre hullik. * Nagyot sóhajtva csóválja meg a fejét, és a kése is az asztalon koppan. * Akármilyen szánalmas és szar kimondani, de ez a legjobb lehetőségem. Persze szerencsét próbálhatnék máshol, miért is ne? Tudod, hogy milyen kurva jól jártam eddig? Találtam egy kolóniát Erdőmélyén. Kedvesek, normálisak, legalábbis elsőre annak tűnnek. Alighogy megérkezek, egy öngyilkos tündér nekem ront, különösebb ok nélkül. Jól elveri a vezetőjük, én meg érzem, hogy fura ez a hely, de nem mondok semmit, mert a többiek még mindig kedvesek és jó arcok. Na, alig vagyok ott két napot, a vezető közli, hogy a szar elérte a malomkereket, úgy tipli van innen. Mármint nem nekem, hanem így mindenkinek. Jó, elindulunk. Érzem, hogy mégse jó ez, nem az, amit kerestem. Elmegyek kalandornak, van is egy izgi megbízás, tök érdekesnek is tűnik. Egy démonokat irányító banya majdnem kinyír, ha nem hoznak ki, akkor ott döglök meg. Mondom akkor mégse leszek kalandor, jó lesz a zsoldos élet. Eljövök ide, erre itt meg ez van. Na most, ha tovább megyek, az miben lesz jobb? * Teszi fel a kérdést, hangján érződik egy enyhe él, hogy elég elégedetlen az eddigi életével. Persze nem akar ennyire sokat panaszkodni, csak kiszakad belőle az egész. *
- Úgyhogy kösszép, de egyelőre a faszom kivan mindennel. Majd lehet, hogy lelépek, ha kitalálom, hogy a mi a toszt akarok kezdeni magammal.
3028. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-06 13:05:48
Üzenet elküldve: 2020-05-06 13:05:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
*A visszakérdezésre hátrafordítja fejét, megszólalnia sem kell, a másik tekintetéből tökéletesen leolvashatja melyik verziót szeretné hallani. Sokra nem tartja a kedvességet, ezt valószínűleg bárki észreveszi, aki pár percet eltölt vele, az őszinteséget viszont értékeli, még ha az kegyetlenül nyers is. A panaszáradat tehát kíméletlenül indul meg, de ez Naesalat egy kicsit sem lepi meg. Nem ostoba ő, pontosan látja mi a helyzet, nem hiába tette fel kérdését sem. Egészen olyan, mintha a fiú valahol az ő érzéseit is kimondaná, hisz épp ezek a gondolatok kavarognak valahol a volt városőrben is, egyszerűen csak nem akarja beismerni. Pedig rohadtul boldogtalan maga is, utálja, hogy ennyi munka van a ház körül, utálja, hogy nem is emlékszik mikor használta fegyvereit utoljára, utálja, hogy itt folyamatosan kísérti a múlt, s nem tud szabadulni a bűntudattól és az önsajnálattól.
Egy darabig nem szól semmit, csak némán lötyköli a bort a pohárban.*
-Bármikor elmehetsz, ha akarsz.
*Hangjában nincs sértettség, csak egyszerűen kertelés nélkül közli gondolatait.*
-Talán mindegyikünknek így kellene tennie.
*Teszi hozzá valamivel halkabban majd felhajtja maradék itókáját.*
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
*A visszakérdezésre hátrafordítja fejét, megszólalnia sem kell, a másik tekintetéből tökéletesen leolvashatja melyik verziót szeretné hallani. Sokra nem tartja a kedvességet, ezt valószínűleg bárki észreveszi, aki pár percet eltölt vele, az őszinteséget viszont értékeli, még ha az kegyetlenül nyers is. A panaszáradat tehát kíméletlenül indul meg, de ez Naesalat egy kicsit sem lepi meg. Nem ostoba ő, pontosan látja mi a helyzet, nem hiába tette fel kérdését sem. Egészen olyan, mintha a fiú valahol az ő érzéseit is kimondaná, hisz épp ezek a gondolatok kavarognak valahol a volt városőrben is, egyszerűen csak nem akarja beismerni. Pedig rohadtul boldogtalan maga is, utálja, hogy ennyi munka van a ház körül, utálja, hogy nem is emlékszik mikor használta fegyvereit utoljára, utálja, hogy itt folyamatosan kísérti a múlt, s nem tud szabadulni a bűntudattól és az önsajnálattól.
Egy darabig nem szól semmit, csak némán lötyköli a bort a pohárban.*
-Bármikor elmehetsz, ha akarsz.
*Hangjában nincs sértettség, csak egyszerűen kertelés nélkül közli gondolatait.*
-Talán mindegyikünknek így kellene tennie.
*Teszi hozzá valamivel halkabban majd felhajtja maradék itókáját.*
3027. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-04 08:01:49
Üzenet elküldve: 2020-05-04 08:01:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
* Úgy tűnik, hogy megegyeznek végül abban, hogy ki milyen feladatot fog ellátni. Ez Ishalát is elégedettséggel tölti el, mert ad egy kis szervezettséget a napjának, tudja, hogy mi lesz a következő dolog, amit tenni fog. Ki tudja, mire végez lehet, hogy Harl is felkel, és talán a közeledését se fogja elutasítani. A kérdés meglepi, mert nem csak személyes, de már majdnem kedves érdeklődés, olyan, amire nem számított. *
- Az őszinte, vagy a kedves verziót kéred? * Kérdez vissza, de nem sokat vár, mert sejti, hogy melyiket akarja a nő hallani. * Retek módon unalmas az egész, talán azt is izgalmasabb lenne nézni, ahogy a fű nő. Úgy volt, hogy lesznek munkák, zsoldos élet, ilyesmik. Ehelyett egy farmon élünk, és nem is valami jó farmon, hanem olyan igazi tróger lepukkant helyen. Csoda, hogy még nem kaptam ételmérgezést a főzésetektől, amit én amúgy egész jól tudok, jó is hogy kérdezed, majd az ebédet jobb lesz, ha én csinálom meg, kösz szépen. Ezen kívül ami jó, az az, hogy van egy biztonságos hely, meg azért az éhhalál se fenyeget. De ettől eltekintve elég rotty ez az egész.
* Reméli, hogy a válasza kellően belement a részletekbe, és sikerül átadnia vele a keserűségét, az unalmát, és mindazt, amit érez ezen a helyen. Nem akarja kimondani egy szóval, pedig megtehetné, mert boldogtalan. Unatkozik is, és az egészben a legrosszabb, hogy még így se akar tovább menni, mert annyira kevés biztos pont volt az életében az utóbbi időben. Most van egy, ami még ha nem is igazi, ragaszkodik hozzá. *
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
* Úgy tűnik, hogy megegyeznek végül abban, hogy ki milyen feladatot fog ellátni. Ez Ishalát is elégedettséggel tölti el, mert ad egy kis szervezettséget a napjának, tudja, hogy mi lesz a következő dolog, amit tenni fog. Ki tudja, mire végez lehet, hogy Harl is felkel, és talán a közeledését se fogja elutasítani. A kérdés meglepi, mert nem csak személyes, de már majdnem kedves érdeklődés, olyan, amire nem számított. *
- Az őszinte, vagy a kedves verziót kéred? * Kérdez vissza, de nem sokat vár, mert sejti, hogy melyiket akarja a nő hallani. * Retek módon unalmas az egész, talán azt is izgalmasabb lenne nézni, ahogy a fű nő. Úgy volt, hogy lesznek munkák, zsoldos élet, ilyesmik. Ehelyett egy farmon élünk, és nem is valami jó farmon, hanem olyan igazi tróger lepukkant helyen. Csoda, hogy még nem kaptam ételmérgezést a főzésetektől, amit én amúgy egész jól tudok, jó is hogy kérdezed, majd az ebédet jobb lesz, ha én csinálom meg, kösz szépen. Ezen kívül ami jó, az az, hogy van egy biztonságos hely, meg azért az éhhalál se fenyeget. De ettől eltekintve elég rotty ez az egész.
* Reméli, hogy a válasza kellően belement a részletekbe, és sikerül átadnia vele a keserűségét, az unalmát, és mindazt, amit érez ezen a helyen. Nem akarja kimondani egy szóval, pedig megtehetné, mert boldogtalan. Unatkozik is, és az egészben a legrosszabb, hogy még így se akar tovább menni, mert annyira kevés biztos pont volt az életében az utóbbi időben. Most van egy, ami még ha nem is igazi, ragaszkodik hozzá. *
3026. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-04 00:30:52
Üzenet elküldve: 2020-05-04 00:30:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
*Nae ismét a borba kortyol majd egészen elgondolkodó képet vágva kezdi ízlelgetni. Az előző pohárnál is érezte már, kicsit mintha vizesebb lenne az íze, mint amit megszokott. Na nem mintha az esetleges felvizezés ténye épp bármennyit is rontana a lőrén, pocsék volt az azelőtt is, egyszerűen csak furcsának találja, hisz a korábbi hordóknál nem tapasztalta ezt a problémát. Elengedve végül ezt az apróságot hegyezi hosszú füleit, Ishala feleletére várva, aki végül a kertészkedés mellett dönt. Arcán megjelenik ugyan egy kis grimasz, de az elf szavai meggyőzik arról, hogy tisztálkodás után amúgy sem lenne érdemes neki a földet túrni.*
-Legyen akkor a kert.
*Véglegesíti hát a másik leendő feladatát legyintve majd válla fölött lopva hátrapillantva figyeli végzett-e már a zabálással, látva pedig, hogy még a művelet folyamatban van, magában sóhajtva tér vissza az iszogatáshoz. Szemei eközben megakadnak a tűzhelyen, s eszébe jut, milyen jó is volt, amikor még Nana főzött rájuk, nem pedig neki és Harlnak kellett megcsillogtatniuk fertelmes főzőtudományukat. Mióta az öreglány és Syd is itt hagyta őket, végtelenül üresnek tűnik a ház. Igaz, már előtte sem volt az igazi, Zia és Ald eltűnésével is már csöndesnek és szürkének tűnt, de igazán nyomasztóan magányosan kongó épületté az utóbbi hónapokban vált. Tudja, ha minden szobát feltöltenének újoncokkal és élettel telivé válna a hely sem múlna el ez az érzése. Talán nem is fog soha.*
-Amúgy megvagy itt, Kölyök?
*Kérdez immáron komoly hangon, miközben lassan úrrá lesz rajta az a fojtó érzés, ami gyakran megtalálja őt, mikor visszagondol a régi időkre.
Nem épp a legizgalmasabb dolog manapság a Fattyak közé tartozni, de valahol örül, hogy még Ishala velük van, legalább addig is amíg bosszantja kizökkenti őt az önsajnálatból.*
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
*Nae ismét a borba kortyol majd egészen elgondolkodó képet vágva kezdi ízlelgetni. Az előző pohárnál is érezte már, kicsit mintha vizesebb lenne az íze, mint amit megszokott. Na nem mintha az esetleges felvizezés ténye épp bármennyit is rontana a lőrén, pocsék volt az azelőtt is, egyszerűen csak furcsának találja, hisz a korábbi hordóknál nem tapasztalta ezt a problémát. Elengedve végül ezt az apróságot hegyezi hosszú füleit, Ishala feleletére várva, aki végül a kertészkedés mellett dönt. Arcán megjelenik ugyan egy kis grimasz, de az elf szavai meggyőzik arról, hogy tisztálkodás után amúgy sem lenne érdemes neki a földet túrni.*
-Legyen akkor a kert.
*Véglegesíti hát a másik leendő feladatát legyintve majd válla fölött lopva hátrapillantva figyeli végzett-e már a zabálással, látva pedig, hogy még a művelet folyamatban van, magában sóhajtva tér vissza az iszogatáshoz. Szemei eközben megakadnak a tűzhelyen, s eszébe jut, milyen jó is volt, amikor még Nana főzött rájuk, nem pedig neki és Harlnak kellett megcsillogtatniuk fertelmes főzőtudományukat. Mióta az öreglány és Syd is itt hagyta őket, végtelenül üresnek tűnik a ház. Igaz, már előtte sem volt az igazi, Zia és Ald eltűnésével is már csöndesnek és szürkének tűnt, de igazán nyomasztóan magányosan kongó épületté az utóbbi hónapokban vált. Tudja, ha minden szobát feltöltenének újoncokkal és élettel telivé válna a hely sem múlna el ez az érzése. Talán nem is fog soha.*
-Amúgy megvagy itt, Kölyök?
*Kérdez immáron komoly hangon, miközben lassan úrrá lesz rajta az a fojtó érzés, ami gyakran megtalálja őt, mikor visszagondol a régi időkre.
Nem épp a legizgalmasabb dolog manapság a Fattyak közé tartozni, de valahol örül, hogy még Ishala velük van, legalább addig is amíg bosszantja kizökkenti őt az önsajnálatból.*
3025. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-03 22:17:58
Üzenet elküldve: 2020-05-03 22:17:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
* Úgy tűnik, hogy mégis normális lesz ez az étkezés, és talán már Naesala se haragszik rá annyira, legalábbis a fiú ezt a következtetést vonja le abból, hogy beszélgetni kezdenek. Persze még mindig figyeli a nőt, várja, hogy mikor kel ki a dézsából, mert azért az alfelét még nem sikerült szemügyre vegye. Na nem csak ölbe tett kézzel vár erre, természetesen aktívan eszik, csak éppen megrág minden falatot ötvenszer. *
- Nekem mindegy. De a kertészkedésben jó vagyok, szóval ha neked az annyira nem megy, akkor jobb lehet, ha te takarítasz. Amikor apámmal éltem, akkor is az én dolgom volt a kert, a növények. De amúgy nekem mindegy, szóval amelyikhez neked kevésbé fűlik a fogad. Bár a kertészkedés előtt hiba lehet a fürdés, mert a trágya és a föld hamar összekoszol. * Mutat rá bölcsen arra, hogy miért is lenne ő alkalmasabb erre a munkára. Na nem mintha meg akarná nyerni magának, neki aztán mindegy, hogy melyiket csinálja. A beszéddel pedig csak az az egy baj van, hogy elfelejtette hányszor rágta meg a falatot. ~ Harmincöt? Vagy huszonöt? A fenébe, kezdem elölről... ~ Ahogy illik, újra rágni kezdi, ezúttal figyelve arra, hogy állkapcsának mozgása kiadja az ötvenes számot. *
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
* Úgy tűnik, hogy mégis normális lesz ez az étkezés, és talán már Naesala se haragszik rá annyira, legalábbis a fiú ezt a következtetést vonja le abból, hogy beszélgetni kezdenek. Persze még mindig figyeli a nőt, várja, hogy mikor kel ki a dézsából, mert azért az alfelét még nem sikerült szemügyre vegye. Na nem csak ölbe tett kézzel vár erre, természetesen aktívan eszik, csak éppen megrág minden falatot ötvenszer. *
- Nekem mindegy. De a kertészkedésben jó vagyok, szóval ha neked az annyira nem megy, akkor jobb lehet, ha te takarítasz. Amikor apámmal éltem, akkor is az én dolgom volt a kert, a növények. De amúgy nekem mindegy, szóval amelyikhez neked kevésbé fűlik a fogad. Bár a kertészkedés előtt hiba lehet a fürdés, mert a trágya és a föld hamar összekoszol. * Mutat rá bölcsen arra, hogy miért is lenne ő alkalmasabb erre a munkára. Na nem mintha meg akarná nyerni magának, neki aztán mindegy, hogy melyiket csinálja. A beszéddel pedig csak az az egy baj van, hogy elfelejtette hányszor rágta meg a falatot. ~ Harmincöt? Vagy huszonöt? A fenébe, kezdem elölről... ~ Ahogy illik, újra rágni kezdi, ezúttal figyelve arra, hogy állkapcsának mozgása kiadja az ötvenes számot. *
3024. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-03 13:27:00
Üzenet elküldve: 2020-05-03 13:27:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Sejtette, hogy a fiú szó szerint veszi majd szavait, ezért annyira nem húzza felé magát, csupán ismét csak szemeit forgatja. Na meg az is az oka mérge csillapodásának, hogy Ishala meglepően illedelmes módon eleget tesz kérésének, s még csak nem is csinál belőle valami ostoba és idegesítő játékot, egyszerűen csak odadobja neki a kefét. Nae amint elkapja, el is kezdi először körmeit súrolni vele, ami alatt már indokolatlan mennyiségű kosz tömörült össze. Néha felpillantva műveletéből figyeli, ahogy a hosszúfülű összeszedi elhajított kupáját, s bort tölt bele majd leteszi a dézsától nem messze. Egy ideig összehúzott szemmel, gyanúsan méregeti, mintha azon gondolkodna, miféle trükk is ez, végül azonban kinyújtja karját és felkapja az itókát. Megköszönni persze nem fogja, ne is várja a kölyök, csupán egy hang nélkül belekortyol.
A kérdésen láthatóan elgondolkodik. Legszívesebben persze csípőből válaszolná, hogy semmiben, mert hát neki nincs szüksége segítségre, de úgy dönt, hogy nem fogja szívatni saját magát csupán az önérzete miatt.*
-Munka az mindig van.
*Sóhajt fel megint visszagondolva arra, mennyi baromságot kellene még ma csinálnia*
-Inkább takarítanál vagy kertészkednél?
*Ad választási kegyesen még választási lehetőséget is, pedig legszívesebben a ganézást javasolta volna először.*
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Sejtette, hogy a fiú szó szerint veszi majd szavait, ezért annyira nem húzza felé magát, csupán ismét csak szemeit forgatja. Na meg az is az oka mérge csillapodásának, hogy Ishala meglepően illedelmes módon eleget tesz kérésének, s még csak nem is csinál belőle valami ostoba és idegesítő játékot, egyszerűen csak odadobja neki a kefét. Nae amint elkapja, el is kezdi először körmeit súrolni vele, ami alatt már indokolatlan mennyiségű kosz tömörült össze. Néha felpillantva műveletéből figyeli, ahogy a hosszúfülű összeszedi elhajított kupáját, s bort tölt bele majd leteszi a dézsától nem messze. Egy ideig összehúzott szemmel, gyanúsan méregeti, mintha azon gondolkodna, miféle trükk is ez, végül azonban kinyújtja karját és felkapja az itókát. Megköszönni persze nem fogja, ne is várja a kölyök, csupán egy hang nélkül belekortyol.
A kérdésen láthatóan elgondolkodik. Legszívesebben persze csípőből válaszolná, hogy semmiben, mert hát neki nincs szüksége segítségre, de úgy dönt, hogy nem fogja szívatni saját magát csupán az önérzete miatt.*
-Munka az mindig van.
*Sóhajt fel megint visszagondolva arra, mennyi baromságot kellene még ma csinálnia*
-Inkább takarítanál vagy kertészkednél?
*Ad választási kegyesen még választási lehetőséget is, pedig legszívesebben a ganézást javasolta volna először.*
3023. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 23:48:28
Üzenet elküldve: 2020-05-02 23:48:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
* Nem akar mocorogni, de olyan nehéz nem tenni, mikor olyan nagyon izgul. Elvégre egy kicsiny élőlény alukál épp a kezei között. Azért, mikor enyhe fájdalom nyilall tenyere oldalába próbál tényleg mozdulatlan maradni. Valami hangot is ad ki magából a tüskelabda. A lány kíváncsian hajol közelebb. Ráncolja homlokát, hegyezi hegyes füleit, mégsem tud beazonosítani semmit, amihez hasonlítani tudná ezt a csipogó hangocskát. Mindenesetre igazán bájos, mosolya hamar ki is ül ajkára. *
- Örökké tudnám hallgatni ezt - * suttogja somolyogva. Ekkor hirtelen abbamarad a hang. Meg egy pillanatra Wymni is elfelejt levegőt venni. Úgy tűnik talán felébredt. Most még kíváncsibban pislog az elf a gombócra. Az ott a szeme? *
- Azt hiszem látom a szemét - * közli, mintha tapsot várna érte. De nem is szabad ezen meglepődni, igazán megérdemli, ennyi tüske között bármi mást észrevenni kifejezetten ügyes elfeknek mehet csak. *
- Így van, női szem valahogy más - * bólint a lány. Végre eljön a várva várt pillanat is, megtudja az árat, illetve az olcsóbb utacska feltételeit. *
- Nem magányosak egyedül? - * kérdez felpillogva a jósra. Nem akarja, hogy a kis tüskés szomorú legyen. *
- Igaz én ott lennék neki. Együtt is aludhatnánk, erre a csipogó hangra altatót lehetne írni - * kuncog, aztán elszomorodik hirtelen. *
- De nincs ennyi pénzem. Taitosz, tudsz kölcsönadni? Eilot haza szeretne jönni velünk - * néz a férfira. Nem bízza azonban a féletlenre, a lány előveszi azt a gyönyörű, igéző bogárfekete tekintetét, amivel a bociszemes könyörgést amivel az éhes kutyák kunyeráló tekintetét is le tudja körözni. *
- Kérlek szépen - * súgja, felemelve a kezében lévő gumócskát.
Akármi is a válasz, ezután a szemre terelődik a téma, a lány pedig nem tud ott maradni, muszáj közelebbről megvizsgálnia a tárgyat.*
-Persze, hogy nem, nem vagyok az a szigorú fajta lakberendező - * teszi hozzá hamar, hogy bizony ő a szakma jobbik természetű egyedeiből emelkedik ám ki. Legalábbis állítása szerint. *
- Különben tényleg szép éke lehet a szobának, amennyiben el tudsz aludni úgy, hogy valaki néz téged - * teszi hozzá helyeslően. Megkocogtatná az üveget, ha nem lenne gumós a keze de így csak pislog a pislogóra. *
//Wym, Taitos//
* Nem akar mocorogni, de olyan nehéz nem tenni, mikor olyan nagyon izgul. Elvégre egy kicsiny élőlény alukál épp a kezei között. Azért, mikor enyhe fájdalom nyilall tenyere oldalába próbál tényleg mozdulatlan maradni. Valami hangot is ad ki magából a tüskelabda. A lány kíváncsian hajol közelebb. Ráncolja homlokát, hegyezi hegyes füleit, mégsem tud beazonosítani semmit, amihez hasonlítani tudná ezt a csipogó hangocskát. Mindenesetre igazán bájos, mosolya hamar ki is ül ajkára. *
- Örökké tudnám hallgatni ezt - * suttogja somolyogva. Ekkor hirtelen abbamarad a hang. Meg egy pillanatra Wymni is elfelejt levegőt venni. Úgy tűnik talán felébredt. Most még kíváncsibban pislog az elf a gombócra. Az ott a szeme? *
- Azt hiszem látom a szemét - * közli, mintha tapsot várna érte. De nem is szabad ezen meglepődni, igazán megérdemli, ennyi tüske között bármi mást észrevenni kifejezetten ügyes elfeknek mehet csak. *
- Így van, női szem valahogy más - * bólint a lány. Végre eljön a várva várt pillanat is, megtudja az árat, illetve az olcsóbb utacska feltételeit. *
- Nem magányosak egyedül? - * kérdez felpillogva a jósra. Nem akarja, hogy a kis tüskés szomorú legyen. *
- Igaz én ott lennék neki. Együtt is aludhatnánk, erre a csipogó hangra altatót lehetne írni - * kuncog, aztán elszomorodik hirtelen. *
- De nincs ennyi pénzem. Taitosz, tudsz kölcsönadni? Eilot haza szeretne jönni velünk - * néz a férfira. Nem bízza azonban a féletlenre, a lány előveszi azt a gyönyörű, igéző bogárfekete tekintetét, amivel a bociszemes könyörgést amivel az éhes kutyák kunyeráló tekintetét is le tudja körözni. *
- Kérlek szépen - * súgja, felemelve a kezében lévő gumócskát.
Akármi is a válasz, ezután a szemre terelődik a téma, a lány pedig nem tud ott maradni, muszáj közelebbről megvizsgálnia a tárgyat.*
-Persze, hogy nem, nem vagyok az a szigorú fajta lakberendező - * teszi hozzá hamar, hogy bizony ő a szakma jobbik természetű egyedeiből emelkedik ám ki. Legalábbis állítása szerint. *
- Különben tényleg szép éke lehet a szobának, amennyiben el tudsz aludni úgy, hogy valaki néz téged - * teszi hozzá helyeslően. Megkocogtatná az üveget, ha nem lenne gumós a keze de így csak pislog a pislogóra. *
3022. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 19:33:52
Üzenet elküldve: 2020-05-02 19:33:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
* A padló elég egyenes, talán meglepően is az, ahogy vizsgálja az elf, ezt sikerül megállapítania. *
- Kedves tőled, hogy aggódsz értem. * Válaszol a másiknak elgondolkodva, még mindig azt nézi, hogy nem áll-e valahol ki bármi, de szerencsére semmi ilyet nem lát. A kérés érkezése meg is lepi, de nem túlságosan, úgyhogy már cselekedni is kezd. Kinyújtja a kezét, és így el is éri a kefét ülve maradva, nem kell feleslegesen felkelnie. Megfogja a tárgyat, kicsit ellenőrzi a súlyeloszlását, aztán lazán odadobja Naesala kezébe, olyan pontosan, mintha csak egy kötéllel húznák bele. A nőnek egyedül annyi a dolga, hogy jó időben zárja össze az ujjait. Ezek után viszont kitolja a székét, és a kupához sétál, ami a földön hever. Mivel Ish nagylelkű és kedves fiú, ezért tölt bele bort, na nem teli, de azért a felénél többet, és lazán odalöki a dézsához. Nem löki meg elég erősen, úgyhogy nem pont a kádként funkcionáló eszköz előtt áll meg, de azért karnyújtásnyi távolságon belül van, úgyhogy még hátra se kell forduljon a fürdőző harcos, ha inni szeretne. Ezek után tölt magának is, majd vissza is ül, és eszik tovább. *
- Aztán azt mondjad meg, hogy van-e valami munka, amiben kell segítség? Ha már itt vagyok, ne csak vadásszak, meg bámészkodjak.
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
* A padló elég egyenes, talán meglepően is az, ahogy vizsgálja az elf, ezt sikerül megállapítania. *
- Kedves tőled, hogy aggódsz értem. * Válaszol a másiknak elgondolkodva, még mindig azt nézi, hogy nem áll-e valahol ki bármi, de szerencsére semmi ilyet nem lát. A kérés érkezése meg is lepi, de nem túlságosan, úgyhogy már cselekedni is kezd. Kinyújtja a kezét, és így el is éri a kefét ülve maradva, nem kell feleslegesen felkelnie. Megfogja a tárgyat, kicsit ellenőrzi a súlyeloszlását, aztán lazán odadobja Naesala kezébe, olyan pontosan, mintha csak egy kötéllel húznák bele. A nőnek egyedül annyi a dolga, hogy jó időben zárja össze az ujjait. Ezek után viszont kitolja a székét, és a kupához sétál, ami a földön hever. Mivel Ish nagylelkű és kedves fiú, ezért tölt bele bort, na nem teli, de azért a felénél többet, és lazán odalöki a dézsához. Nem löki meg elég erősen, úgyhogy nem pont a kádként funkcionáló eszköz előtt áll meg, de azért karnyújtásnyi távolságon belül van, úgyhogy még hátra se kell forduljon a fürdőző harcos, ha inni szeretne. Ezek után tölt magának is, majd vissza is ül, és eszik tovább. *
- Aztán azt mondjad meg, hogy van-e valami munka, amiben kell segítség? Ha már itt vagyok, ne csak vadásszak, meg bámészkodjak.
3021. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 19:22:11
Üzenet elküldve: 2020-05-02 19:22:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
~Idegesítő kis görcs~
*Fortyog tovább, immár csak magának, arcát a plafon felé emelve szólítja meg a régi és új isteneket, vagy bárkit, aki hallgatja.*
~Mi a pendergős bicskafaszért nem lehet egy perc nyugtom sem?~
*Pedig igazán úgy érzi, megérdemel egy kis pihenést, egész délelőtt azt a retkes budit javította, s még így is rengeteg feladat vár rá. A Bimbó már körbeszarta az istállót, a gyümölcsfákat is ideje lenne már megmetszeni és itt a konyhában is ki kellene takarítani. Igazán nem bánná, ha legalább az utóbbit Harl megcsinálná és nem nyomna be a maradék rumtól a szobájában, mint ahogy azt szokta.*
-Hogy te milyen nagylelkű vagy.
*Hangján egyértelműen hallatszik a gúny, arcára erőltetett mosollyal pillant hátra Ishalára, majd visszafordulva már folytatja is a mosakodást.*
-Hát akkor lassan egyél. Még csak az hiányozna, hogy valami történjen veled.
*Szurkálódik tovább szemeit forgatva, valahol abban reménykedve, hogy amaz félrenyel vagy legalább avas szalonna megfekszi majd a gyomrát.
Az indokolatlan kérdésre összevonja szemöldökét majd nagyon sóhajtva erőltet türelmet magára.*
-Nem szoktam számolni, Kölyök.
*Szól még majd egy rövid időre hátra fordulva bök fejével az egyik szék felé, ahol egy kefe pihen.*
-Dobd má' ide, ha már ott vagy!
*Nyújtja is kezét felkészülve a tárgy érkezésére.*
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
~Idegesítő kis görcs~
*Fortyog tovább, immár csak magának, arcát a plafon felé emelve szólítja meg a régi és új isteneket, vagy bárkit, aki hallgatja.*
~Mi a pendergős bicskafaszért nem lehet egy perc nyugtom sem?~
*Pedig igazán úgy érzi, megérdemel egy kis pihenést, egész délelőtt azt a retkes budit javította, s még így is rengeteg feladat vár rá. A Bimbó már körbeszarta az istállót, a gyümölcsfákat is ideje lenne már megmetszeni és itt a konyhában is ki kellene takarítani. Igazán nem bánná, ha legalább az utóbbit Harl megcsinálná és nem nyomna be a maradék rumtól a szobájában, mint ahogy azt szokta.*
-Hogy te milyen nagylelkű vagy.
*Hangján egyértelműen hallatszik a gúny, arcára erőltetett mosollyal pillant hátra Ishalára, majd visszafordulva már folytatja is a mosakodást.*
-Hát akkor lassan egyél. Még csak az hiányozna, hogy valami történjen veled.
*Szurkálódik tovább szemeit forgatva, valahol abban reménykedve, hogy amaz félrenyel vagy legalább avas szalonna megfekszi majd a gyomrát.
Az indokolatlan kérdésre összevonja szemöldökét majd nagyon sóhajtva erőltet türelmet magára.*
-Nem szoktam számolni, Kölyök.
*Szól még majd egy rövid időre hátra fordulva bök fejével az egyik szék felé, ahol egy kefe pihen.*
-Dobd má' ide, ha már ott vagy!
*Nyújtja is kezét felkészülve a tárgy érkezésére.*
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:20:55
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:20:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
*A kívülről apróságnak tűnő kis gömböc, közelről már nem is olyan apró, ráadásul a tüskék, még így is érezhetőek, bár Wym jelenleg biztonságban van, az állatka alszik. Amint közelebb hajol, érezheti, ahogyan a tüskék kissé megrezzennek, s egyenesedni kezdenek, tenyerének egyik oldalán kissé kellemetlenül.*
- Ne moccanj... *Suttogja a jósnő, arca változatlanul mosolygós és kedves, nem látszik, hogy bármilyen fájdalmat okozna a lánynak egy-egy elhallgatott információval. A csöppség surrog, vagy hurrog. Nincs rá jobb szó, egyszerűen, ahogyan Wym közelebb hajol, hallhatja, amint szinte minden kétséget kizáróan csipogva hortyog tenyerén, egyik pillanatban kissé megduzzadva, másikba elernyedve. Érzetre kellemes meleget áraszt, tán még hideg éjszakán is jó tenyérmelegítő lehetne, bár ki az, aki egy hasonló tüskés bogáncsot kívánna ölelgetni, igaz, nem kizárt, hogy tán Wym lesz az. A tüsök aztán hirtelen elhallgat, s mintha fordulna egyet, kíváncsi csipogás, egy-két szuszmákolás. Nem lehet tudni, hogy a sűrű tüskék közül gyanakvó apró gombszemek merednek felfelé, vagy csupán a képzelet játszik a lánnyal.*
- Á, szóval a lakberendező! Igazán okos ötlet, mi nők, jobban értünk az ilyesmihez, a férfiak, mindig valami extrát akarnak. *kuncog szája elé kapva a kezét, majd immár leülve, de Wymhez is fűz megjegyzést a dédelgetés után.*
- A gumó ára, ezer arany, azonban köthetünk üzletet. Odaadom ötszázért is, ugyanis van még velük egy feladat. Minden évben egyszer, nem tudni milyen módon és nem is mindig történik meg, de fialnak. Ha az ember nem figyel, anélkül, hogy a kis állat, társsal találkozott volna lekölykedzik, s egy idő után csak azt vennéd észre, hogy vagy tíz szúrgumóról kell gondoskodnod. *Kuncog ismét.* Hozza el nekem azt a kölyköt, ha sikeresen megszületik, minden évben egyetlen alkalommal és ötszázért az öné a választott színű jószág, még némi szárított rovart és gilisztát is adok mellé, ugyanis azt szeretik a legjobban. Innen már láthatod, hogy nem egyszerű. Az eleséget gyűjtögetned kell, mindig legyen otthon, bár néha el is engedheted az udvarban, ha figyelsz rá. A rovarokat viszont szárítsd ki... élve is elfogyasztja... de jobban szeretik szárítva. De most térjünk vissza a bútorokhoz. *Ezt már felállva és elgondolkodva közli, s miközben keresgél, mesélni kezd:*
- Ahogy én látom benne van az üvegben... de ebben nem lehetek biztos. Egy kicsit nyomoztam a szekér után, megvallom, engem is érdekelt a története. Talán nyugatról érkezhetett a hegyeken át, de nyomokat nem leltem mögötte. A romjai hogy is mondjam, meglehetősen érdekesek voltak. Akadt üvegcse, általam nem ismert folyadékokkal, valamint vérrel is.
*Wymet nem éri bántódás, bár láthatóan a szúrgumó önálló életre kél és ficereg, de nem érzi veszélyben magát, így maga is megfigyelheti a Szemet. Taitos közben megkocogtatja az üveget, melyben az addig lustán nézelődő szemgolyó, hirtelen felé fordul, s alaposan végigméri. Lustán pislant, úgy is marad. Furcsa látvány, így arc és mimika nélkül, nem is lehet megállapítani, mire gondolhat, mégis, Taitos azt láthatja, hogy kíváncsi, főleg, mikor felfedezi a homlokába égett fekete pontot, azon jó ideig elidőzik, de nem lesz izgatottabb, vagyis nem látszik.*
- Akadtak számomra ismeretlen tárgyak, *folytatja közben a jósnő* például egy szerkezet, melyre egy láng volt festve, látszólag figyelmeztetésként, s belőle különböző csövek álltak ki, dugó szerű dolgok mozogtak benne, ha hozzáértem... tiszta haszontalanság. *legyint* Egy doboz, melyre fekete, ismeretlen anyagból készült kör alakú, vékony tárgy volt felfüggesztve. A lemez forgott, ha hozzáértünk, felette egy kis karból hegyes tű állt ki... őrdöngős egy készülék, a doboz oldalán kifeszített vászon, nem tudom, mi célt szolgálhatott... hangosan sercegett, mikor a kör alakú valamit megforgattam. *Hangja érezhetően elhalkul, szinte csak suttog, miközben beszél.*
- Találtam... fémből készült emberi karra emlékeztető kezet és lábat is... és egy torz, szögletes fejet, még a hideg is kiráz, amikor erre gondolok. Apró buborékra, vagy cseppekre emlékeztető üveg lombikokat, sárga szín végekkel, bennük kanócok tekeregtek. Nem is voltak elég nagyok ahhoz, hogy bármit beléjük lehessen rejteni, de akkor mi célt szolgálhattak?! *Nevet fel idegesen.*
- Aztán ott volt, ez a Szem. Kidülledve nézte végig, miközben a romok között kutattam, csak a végén vettem észre, amikor már éreztem, hogy figyel valaki. Találtam néhány összeégett tekercset, ami idegen világokról regél, amik azt mondják, hogy más világok is létezhetnek a miénken kívül... nem... *rázza meg fejét* nem Wegtoren, vagy Lihanech, vagy Pirtianes... nem, nem... *rázza meg fejét ismét, visszapillantva, s mélyen Taitosra és Wymre nézve.*
- Idegen világok... más tudománnyal, más fejlettséggel, más... lényekkel és más... mentalitással. Az egyik ilyen tekercs szerint talán a szem, az egyiküké lehetett, megint más tekercs mást állított... egy üvegbe zárt gonosz utolsó emlékét... ki kéjes vágyát elégítteti így ki, örökkön örökké, míg világ a világ. *Nagy levegőt vesz, s két légykapót állít az asztalra visszatérve Taitos elé.*
- Aztán hangokat hallottam, villámlás szerű mennydörgést, pedig napsütötte volt az égbolt... megtámadtak, nem tudom kik, elmenekültem. Kis idő múlva, mikor visszatértem... a szekérnek híre-hamva sem volt. Minden eltűnt, csak ez a Szem maradt, ezt meneküléskor a tarisznyámba hajítottam. *Láthatóan kissé idegesebb, halántékán mintha izzadságcsepp gurulna végig, ha az üzlet kapcsán találta ki ezt a mesét, meglehetősen jó színész lehet.* Egy év telt el, amikor egyik reggel, egy makulátlan férfi keresett meg, jól fésült, szabott, szokatlan ruházatban, okuláréval egyik szemében, s mindig valamilyen furcsa módon mosolygott. Nem láttam elméjébe, a tudásom cserben hagyott. *Már, ha van ilyen egyáltalán.* Azt állította, hogy csomó holmi van nála, ami arról a szekérről való, pedig soha nem mondtam meg senkinek, hogy ott jártam, túl őrült dolognak tűnt. Onnan van ez is... *Lép a sarokba, s a leplet lerántja az egyik letakar tárgyról. Csontból készült ülőalkalmatosság, tulajdonképpen egyszerű szék volna, de a karfák vége emberi koponyákban végződnek, melyek szemgödrében hamis ékkő pislákol. Háttámlája feszített bőr, talán állati, talán nem. Ülőrésze egyetlen hatalmas domború csont.*
- Meglepően kényelmes. Kirázott a hideg, ha a férfira néztem, így gyorsan megvettem, majd elköszöntem tőle és eltűnt. A Szem... nem tudom mibe kerülhet, soha nem akartam eladni, de most már megszabadulnék tőle, erre mondjon ön egy árat, a történet tükrében, ki tudja még, mibe vágja így a fejszéjét... *Kacsint Taitosra.*
- A széket megszámítom négyszáz aranyért, a légykapók ára, ha mindkettőt viszi, akkor egyenként százötven arany, egy darab önmagában, egyébként kétszáz, csak bogaras helyre tegye őket. *Kacag fel felhőtlenül.*
- Asztalos? Ó... *Fittyed le ajka csalódottan.* A hétköznapi tárgyak sátra nem az enyém. *Mosolyodik el.* De segítek, csupán két sátorral kell odébb mennetek, ott dolgozik egy, illetve árul is, bizonyára találsz olyat, mit szeretnél. *Egy polcra mutat.*
- A világító gombák ott vannak hátul... egyszerűen gyűjthetők, de van, ki nem akar emiatt barlangokban tanyázni... egy üveg ára harminc arany, csak tartsa mindig nedvesen. *Ismét helyet foglal, talán minden előkészítésre került.*
- Az asztalos mellett akad anyagos is, ott nézhetsz függönyöket, terítőket, fekete lepleket... az a sejtésem, hogy valóban különleges irodát akarsz. *Kuncog ismét.*
//Wym, Taitos//
*A kívülről apróságnak tűnő kis gömböc, közelről már nem is olyan apró, ráadásul a tüskék, még így is érezhetőek, bár Wym jelenleg biztonságban van, az állatka alszik. Amint közelebb hajol, érezheti, ahogyan a tüskék kissé megrezzennek, s egyenesedni kezdenek, tenyerének egyik oldalán kissé kellemetlenül.*
- Ne moccanj... *Suttogja a jósnő, arca változatlanul mosolygós és kedves, nem látszik, hogy bármilyen fájdalmat okozna a lánynak egy-egy elhallgatott információval. A csöppség surrog, vagy hurrog. Nincs rá jobb szó, egyszerűen, ahogyan Wym közelebb hajol, hallhatja, amint szinte minden kétséget kizáróan csipogva hortyog tenyerén, egyik pillanatban kissé megduzzadva, másikba elernyedve. Érzetre kellemes meleget áraszt, tán még hideg éjszakán is jó tenyérmelegítő lehetne, bár ki az, aki egy hasonló tüskés bogáncsot kívánna ölelgetni, igaz, nem kizárt, hogy tán Wym lesz az. A tüsök aztán hirtelen elhallgat, s mintha fordulna egyet, kíváncsi csipogás, egy-két szuszmákolás. Nem lehet tudni, hogy a sűrű tüskék közül gyanakvó apró gombszemek merednek felfelé, vagy csupán a képzelet játszik a lánnyal.*
- Á, szóval a lakberendező! Igazán okos ötlet, mi nők, jobban értünk az ilyesmihez, a férfiak, mindig valami extrát akarnak. *kuncog szája elé kapva a kezét, majd immár leülve, de Wymhez is fűz megjegyzést a dédelgetés után.*
- A gumó ára, ezer arany, azonban köthetünk üzletet. Odaadom ötszázért is, ugyanis van még velük egy feladat. Minden évben egyszer, nem tudni milyen módon és nem is mindig történik meg, de fialnak. Ha az ember nem figyel, anélkül, hogy a kis állat, társsal találkozott volna lekölykedzik, s egy idő után csak azt vennéd észre, hogy vagy tíz szúrgumóról kell gondoskodnod. *Kuncog ismét.* Hozza el nekem azt a kölyköt, ha sikeresen megszületik, minden évben egyetlen alkalommal és ötszázért az öné a választott színű jószág, még némi szárított rovart és gilisztát is adok mellé, ugyanis azt szeretik a legjobban. Innen már láthatod, hogy nem egyszerű. Az eleséget gyűjtögetned kell, mindig legyen otthon, bár néha el is engedheted az udvarban, ha figyelsz rá. A rovarokat viszont szárítsd ki... élve is elfogyasztja... de jobban szeretik szárítva. De most térjünk vissza a bútorokhoz. *Ezt már felállva és elgondolkodva közli, s miközben keresgél, mesélni kezd:*
- Ahogy én látom benne van az üvegben... de ebben nem lehetek biztos. Egy kicsit nyomoztam a szekér után, megvallom, engem is érdekelt a története. Talán nyugatról érkezhetett a hegyeken át, de nyomokat nem leltem mögötte. A romjai hogy is mondjam, meglehetősen érdekesek voltak. Akadt üvegcse, általam nem ismert folyadékokkal, valamint vérrel is.
*Wymet nem éri bántódás, bár láthatóan a szúrgumó önálló életre kél és ficereg, de nem érzi veszélyben magát, így maga is megfigyelheti a Szemet. Taitos közben megkocogtatja az üveget, melyben az addig lustán nézelődő szemgolyó, hirtelen felé fordul, s alaposan végigméri. Lustán pislant, úgy is marad. Furcsa látvány, így arc és mimika nélkül, nem is lehet megállapítani, mire gondolhat, mégis, Taitos azt láthatja, hogy kíváncsi, főleg, mikor felfedezi a homlokába égett fekete pontot, azon jó ideig elidőzik, de nem lesz izgatottabb, vagyis nem látszik.*
- Akadtak számomra ismeretlen tárgyak, *folytatja közben a jósnő* például egy szerkezet, melyre egy láng volt festve, látszólag figyelmeztetésként, s belőle különböző csövek álltak ki, dugó szerű dolgok mozogtak benne, ha hozzáértem... tiszta haszontalanság. *legyint* Egy doboz, melyre fekete, ismeretlen anyagból készült kör alakú, vékony tárgy volt felfüggesztve. A lemez forgott, ha hozzáértünk, felette egy kis karból hegyes tű állt ki... őrdöngős egy készülék, a doboz oldalán kifeszített vászon, nem tudom, mi célt szolgálhatott... hangosan sercegett, mikor a kör alakú valamit megforgattam. *Hangja érezhetően elhalkul, szinte csak suttog, miközben beszél.*
- Találtam... fémből készült emberi karra emlékeztető kezet és lábat is... és egy torz, szögletes fejet, még a hideg is kiráz, amikor erre gondolok. Apró buborékra, vagy cseppekre emlékeztető üveg lombikokat, sárga szín végekkel, bennük kanócok tekeregtek. Nem is voltak elég nagyok ahhoz, hogy bármit beléjük lehessen rejteni, de akkor mi célt szolgálhattak?! *Nevet fel idegesen.*
- Aztán ott volt, ez a Szem. Kidülledve nézte végig, miközben a romok között kutattam, csak a végén vettem észre, amikor már éreztem, hogy figyel valaki. Találtam néhány összeégett tekercset, ami idegen világokról regél, amik azt mondják, hogy más világok is létezhetnek a miénken kívül... nem... *rázza meg fejét* nem Wegtoren, vagy Lihanech, vagy Pirtianes... nem, nem... *rázza meg fejét ismét, visszapillantva, s mélyen Taitosra és Wymre nézve.*
- Idegen világok... más tudománnyal, más fejlettséggel, más... lényekkel és más... mentalitással. Az egyik ilyen tekercs szerint talán a szem, az egyiküké lehetett, megint más tekercs mást állított... egy üvegbe zárt gonosz utolsó emlékét... ki kéjes vágyát elégítteti így ki, örökkön örökké, míg világ a világ. *Nagy levegőt vesz, s két légykapót állít az asztalra visszatérve Taitos elé.*
- Aztán hangokat hallottam, villámlás szerű mennydörgést, pedig napsütötte volt az égbolt... megtámadtak, nem tudom kik, elmenekültem. Kis idő múlva, mikor visszatértem... a szekérnek híre-hamva sem volt. Minden eltűnt, csak ez a Szem maradt, ezt meneküléskor a tarisznyámba hajítottam. *Láthatóan kissé idegesebb, halántékán mintha izzadságcsepp gurulna végig, ha az üzlet kapcsán találta ki ezt a mesét, meglehetősen jó színész lehet.* Egy év telt el, amikor egyik reggel, egy makulátlan férfi keresett meg, jól fésült, szabott, szokatlan ruházatban, okuláréval egyik szemében, s mindig valamilyen furcsa módon mosolygott. Nem láttam elméjébe, a tudásom cserben hagyott. *Már, ha van ilyen egyáltalán.* Azt állította, hogy csomó holmi van nála, ami arról a szekérről való, pedig soha nem mondtam meg senkinek, hogy ott jártam, túl őrült dolognak tűnt. Onnan van ez is... *Lép a sarokba, s a leplet lerántja az egyik letakar tárgyról. Csontból készült ülőalkalmatosság, tulajdonképpen egyszerű szék volna, de a karfák vége emberi koponyákban végződnek, melyek szemgödrében hamis ékkő pislákol. Háttámlája feszített bőr, talán állati, talán nem. Ülőrésze egyetlen hatalmas domború csont.*
- Meglepően kényelmes. Kirázott a hideg, ha a férfira néztem, így gyorsan megvettem, majd elköszöntem tőle és eltűnt. A Szem... nem tudom mibe kerülhet, soha nem akartam eladni, de most már megszabadulnék tőle, erre mondjon ön egy árat, a történet tükrében, ki tudja még, mibe vágja így a fejszéjét... *Kacsint Taitosra.*
- A széket megszámítom négyszáz aranyért, a légykapók ára, ha mindkettőt viszi, akkor egyenként százötven arany, egy darab önmagában, egyébként kétszáz, csak bogaras helyre tegye őket. *Kacag fel felhőtlenül.*
- Asztalos? Ó... *Fittyed le ajka csalódottan.* A hétköznapi tárgyak sátra nem az enyém. *Mosolyodik el.* De segítek, csupán két sátorral kell odébb mennetek, ott dolgozik egy, illetve árul is, bizonyára találsz olyat, mit szeretnél. *Egy polcra mutat.*
- A világító gombák ott vannak hátul... egyszerűen gyűjthetők, de van, ki nem akar emiatt barlangokban tanyázni... egy üveg ára harminc arany, csak tartsa mindig nedvesen. *Ismét helyet foglal, talán minden előkészítésre került.*
- Az asztalos mellett akad anyagos is, ott nézhetsz függönyöket, terítőket, fekete lepleket... az a sejtésem, hogy valóban különleges irodát akarsz. *Kuncog ismét.*
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:02:05
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:02:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
- Addig nem tudtam, amíg nem láttam. * Vonja meg a vállát a fiú, ami persze hazugság, mert nem számított többre, mint amit meglesett. Persze csak látszólag ilyen nyugodt, amúgy figyeli, hogy mikor feszíti túl a húrt, és ugrik ki a dézsából a nő. Ha ez megtörténne, akkor a hátán lévő íj majd talán lenyugtatja.
A kérdés meglepi, mert szerinte elég egyértelmű, hogy mi az, amit csinál. *
- Eszek, elméletileg erre van a konyha. * Válaszolja egyszerűen, egy sóhaj keretében. * De nem zavar, hogy itt fürdesz, szóval maradj nyugodtan, ne is zavartasd magad. * Vigyorog pimaszul, és nagyot harap a szalonnába, meg egy karaj kenyérbe. Nem zavarja, hogy hátat fordít neki a nő, amúgy se látott már az asztaltól semmit, meg amit látni akart, azt már látta is. Bár talán ha így kikelne a dézsából, akkor szemügyre vehetné a fenekét is. *
- Nem szabad gyorsan enni, ezt tudtad? * Kérdezi inkább, miközben letör egy újabb darabot a kenyérből. * Azt mondják, hogy legalább ötvenszer meg kell rágni egy falatot, akkor tudod igazán megemészteni. Persze én sose értettem az ilyenekhez, de nekem eddig bevált a dolog. Te hányszor szoktad megrágni? * Kezd inkább beszélgetésbe, mert ha van kivel társalogjon, akkor jobban telik az idő a hosszú rágások közben. Közben a földet nézi a dézsa és az asztal között, azt próbálja megállapítani, hogy mennyire egyenes, vagy gödrös. *
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
- Addig nem tudtam, amíg nem láttam. * Vonja meg a vállát a fiú, ami persze hazugság, mert nem számított többre, mint amit meglesett. Persze csak látszólag ilyen nyugodt, amúgy figyeli, hogy mikor feszíti túl a húrt, és ugrik ki a dézsából a nő. Ha ez megtörténne, akkor a hátán lévő íj majd talán lenyugtatja.
A kérdés meglepi, mert szerinte elég egyértelmű, hogy mi az, amit csinál. *
- Eszek, elméletileg erre van a konyha. * Válaszolja egyszerűen, egy sóhaj keretében. * De nem zavar, hogy itt fürdesz, szóval maradj nyugodtan, ne is zavartasd magad. * Vigyorog pimaszul, és nagyot harap a szalonnába, meg egy karaj kenyérbe. Nem zavarja, hogy hátat fordít neki a nő, amúgy se látott már az asztaltól semmit, meg amit látni akart, azt már látta is. Bár talán ha így kikelne a dézsából, akkor szemügyre vehetné a fenekét is. *
- Nem szabad gyorsan enni, ezt tudtad? * Kérdezi inkább, miközben letör egy újabb darabot a kenyérből. * Azt mondják, hogy legalább ötvenszer meg kell rágni egy falatot, akkor tudod igazán megemészteni. Persze én sose értettem az ilyenekhez, de nekem eddig bevált a dolog. Te hányszor szoktad megrágni? * Kezd inkább beszélgetésbe, mert ha van kivel társalogjon, akkor jobban telik az idő a hosszú rágások közben. Közben a földet nézi a dézsa és az asztal között, azt próbálja megállapítani, hogy mennyire egyenes, vagy gödrös. *
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-05-02 17:32:51
Üzenet elküldve: 2020-05-02 17:32:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Ahogy a kupa lepattan a falról, Nae már húzza is fel lábait, s fonja is össze karjait maga előtt, hogy a kölyök minél kevesebbet lásson belőle, szemei persze továbbra is szikrákat szólnak. Közben azért próbál magában felsorolni pár okot, miért is ne herélje ki helyből a fiút, de végül is arra jut, hogy így anyaszült meztelenül úgysem fog kimászni hát a dézsából, így nagy kegyesen úgy dönt, meghagyja az életét.*
-Akkor meg mi a bánatos ork heréért bámészkodsz?
*Szerencsére Naesala nem az a fajta, akit a külsőjére tett bármiféle megjegyzéssel meg lehet sérteni, de ettől persze még szívesen taposna a másik szájába.*
-Nem.
*Felel morogva, s kicsit kezdi sajnálni, hogy eldobta a kupát, szívesen ivott volna még bort, de az biztos, hogy nem fog felállni és Ishalát sem fogja megkérni rá, hogy hozzon neki.
Mikor látja, hogy a taknyosnak esze ágában sincs fogni a kis szalonnáját és lelépni, homloka közepére kúszik szemöldöke.*
-Te meg mi a fasz csinálsz?
*Hangsúlyozza a szavakat egyenként valamivel nyugodtabb hangon, mint az imént, de érezni, hogy bármikor készen áll az ordításra.*
-Előbb szúrom ki tűvel a szememet.
*Reagál utolsó szavaira majd megpróbál úgy elhelyezkedni a dézsában, hogy háttal legyen a vígan étkező hosszúfülűnek, legalább addig sem lát semmit.*
-Aztán, ha befejezted, takarodj.
*Szól még, mintha csak valami jó tanácsod adna majd nagy sóhajjal beletörődve, hogy kellemetlen társasága van, elkezdi mosni karjait.*
//Pitypangos Nagymajor nosztalgia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Ahogy a kupa lepattan a falról, Nae már húzza is fel lábait, s fonja is össze karjait maga előtt, hogy a kölyök minél kevesebbet lásson belőle, szemei persze továbbra is szikrákat szólnak. Közben azért próbál magában felsorolni pár okot, miért is ne herélje ki helyből a fiút, de végül is arra jut, hogy így anyaszült meztelenül úgysem fog kimászni hát a dézsából, így nagy kegyesen úgy dönt, meghagyja az életét.*
-Akkor meg mi a bánatos ork heréért bámészkodsz?
*Szerencsére Naesala nem az a fajta, akit a külsőjére tett bármiféle megjegyzéssel meg lehet sérteni, de ettől persze még szívesen taposna a másik szájába.*
-Nem.
*Felel morogva, s kicsit kezdi sajnálni, hogy eldobta a kupát, szívesen ivott volna még bort, de az biztos, hogy nem fog felállni és Ishalát sem fogja megkérni rá, hogy hozzon neki.
Mikor látja, hogy a taknyosnak esze ágában sincs fogni a kis szalonnáját és lelépni, homloka közepére kúszik szemöldöke.*
-Te meg mi a fasz csinálsz?
*Hangsúlyozza a szavakat egyenként valamivel nyugodtabb hangon, mint az imént, de érezni, hogy bármikor készen áll az ordításra.*
-Előbb szúrom ki tűvel a szememet.
*Reagál utolsó szavaira majd megpróbál úgy elhelyezkedni a dézsában, hogy háttal legyen a vígan étkező hosszúfülűnek, legalább addig sem lát semmit.*
-Aztán, ha befejezted, takarodj.
*Szól még, mintha csak valami jó tanácsod adna majd nagy sóhajjal beletörődve, hogy kellemetlen társasága van, elkezdi mosni karjait.*
2898-2917 , 2918-2937 , 2938-2957 , 2958-2977 , 2978-2997 , 2998-3017 , 3018-3037 , 3038-3057 , 3058-3077 , 3078-3097 , 3098-3117 , 3118-3137 , 3138-3157 , 3158-3177 , 3178-3197 , 3198-3217 , 3218-3237 , 3238-3257 , 3258-3277 , 3278-3297 , 3298-3317 , 3318-3337 , 3338-3357 , 3358-3377 , 3378-3397 , 3398-3417 , 3418-3437 , 3438-3457 , 3458-3477 , 3478-3497 , 3498-3517 , 3518-3537 , 3538-3557 , 3558-3577 , 3578-3597 , 3598-3617 , 3618-3637 , 3638-3657 , 3658-3677 , 3678-3697 , 3698-3717 , 3718-3737 , 3738-3757 , 3758-3777 , 3778-3797 , 3798-3817 , 3818-3837 , 3838-3857 , 3858-3877 , 3878-3897 , 3898-3917 , 3918-3937 , 3938-3957 , 3958-3977 , 3978-3997 , 3998-4017 , 4018-4037 , 4038-4057 , 4058-4077 , 4078-4097 , 4098-4117 , 4118-4137 , 4138-4157 , 4158-4177 , 4178-4197 , 4198-4217 , 4218-4237 , 4238-4257 , 4258-4277 , 4278-4297 , 4298-4317 , 4318-4337 , 4338-4357 , 4358-4377 , 4378-4397 , 4398-4417 , 4407-4426