//Délutáni séta//
*Örömmel látja, hogy Nellnek legalább annyira van ideje megállni, hogy pár szót váltsanak, bár a lány zavart viselkedését látva az a benyomása támad, mégiscsak hátráltatja őt azzal, hogy megszólította*
- Ennek örülök. *mosolyodik el a választ hallva, majd kevésbé magabiztosan folytatja tovább* Esetleg megzavartalak valamiben? Igazán nem szeretnélek feltartani, ha sietsz valahova... *pillant bizonytalanul az út felé, jelezve, hogy ha Nellnek sietős a dolga, akkor menjen csak nyugodtan, hiszen tényleg nem akarja akadályozni semmiben*
- Én is jól vagyok, köszönöm. *biccent aprót a lány kérdésére, bár esetében ez a jól vagyok igen sok mindent takar, jó és kevésbé jó dolgokat egyaránt, melyek legutolsó találkozásuk óta történtek vele, mégis, ha összességében nézi a dolgokat, akkor bizony tényleg nincs oka panaszra, vagy ha van is, azt nem fogja azonnal rázúdítani valakire, akit alig ismer*
- Azt hiszem, igen. Nem tudom, sajnos nem találkoztunk már egy ideje... *süti le pillantását a földre, akaratlanul is elvörösödve kicsit, ahogy Taitos kerül szóba. Számíthatott volna erre, mikor megállította Nellt, ám akkor még nem gondolt arra, miről is fognak beszélni. ~Nem láttam azóta, hogy eljöttem Synmiráról... ~ sóhajt fel magában, egyszerre félve és valami furcsa mód várva a találkozást, hiszen szeretne már túl lenni rajta. Nem akarja azonban, hogy ilyen irányba tévedjenek a gondolatai, így inkább megrázza kicsit a fejét, hogy kitisztítsa, majd igyekszik más irányba terelni a beszélgetést, ami kevésbé kavarja fel*
- Tényleg régen találkoztunk. Ráadásul akkor meglehetősen zaklatottnak tűntél. Minden rendben? Olyan sietősen távoztatok, az volt az érzésem, valami nagy baj történt... *igyekszik finoman puhatolódzni, mi is történt azon az éjjelen, hiszen sosem kapott bővebb magyarázatot az eseményekről. Megérti ugyanakkor, ha esetleg túlságosan felkavaró lenne Nellnek erről beszélnie, így nem is erőlteti nagyon a témát, ha a tündér inkább a hallgatást választaná.*