Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 159 (3161. - 3180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3180. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-10-18 20:42:14
Üzenet elküldve: 2020-10-18 20:42:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr'd//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Férfias zavarában kénytelen megvakarni őszülő hajtöveit, mielőtt szólna.*
-Nos lehet, hogy nagyobb is, ahogy mondod. Talán egy bárd jobban el tudná magyarázni, ennyi az én saram.
*Vallja be, bár korábban tanították az udvari élet rejtelmeire, s hogy hogyan beszéljen és magyarázzon, fontosabb dolgok töltik ki a helyet a fejében. Éppen hol az utat, hol útitársát figyeli, ahogy haladnak előre, s mintha feltűnne neki, hogy Frandr haja színe változott volna. Meg is dörzsölgeti szemét, s dünnyög magában egy sort. ~Tényleg öregszem, basszameg.~ A férfi szavaira pedig mosoly ül ki arcára.*
-Mindig is büszke embernek tartottam magam, s igyekeztem úgy élni, hogy ha most meg kellene halnom, akkor se bánjak semmit. Persze, sokszor nem sikerült...
*Mint bármilyen valamirevaló ember, akinek van lelkiismerete, bán dolgokat.*
-De ha a köpenyem miatt szegnék a fejem, mintsem dugdossam a batyumba, el tudnám fogadni.
*Hallgat el egy másodpercre, bár szavai nem hordoznak szomorúságot, vagy haragot, mégis enyhültebben szól.*
-Azért köszönöm a tanácsot. Jóllehet van, aki nem is tudja mire fel a köpeny, s a hímzése, eléggé friss még az őrség a városban.
*Talán illene hozzátennie, hogy Artheniorban, hisz nyilván nem az az egyetlen város, de úgy hozzászokott az ottani élethez, hogy neki ez egyértelműnek tűnik. A további tanácsokra csak bólint, s annak rendje és módja szerint igyekszik is megfogadni azokat. ~Néha még thargokat sem, mi?~*
-Komolyan beszéltem bizony! Amúgy is megéheztem az úton, s a torkom is száraz már. A vendégem vagy valamire, tisztelj meg a közös ebéddel.
//Frandr'd//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Férfias zavarában kénytelen megvakarni őszülő hajtöveit, mielőtt szólna.*
-Nos lehet, hogy nagyobb is, ahogy mondod. Talán egy bárd jobban el tudná magyarázni, ennyi az én saram.
*Vallja be, bár korábban tanították az udvari élet rejtelmeire, s hogy hogyan beszéljen és magyarázzon, fontosabb dolgok töltik ki a helyet a fejében. Éppen hol az utat, hol útitársát figyeli, ahogy haladnak előre, s mintha feltűnne neki, hogy Frandr haja színe változott volna. Meg is dörzsölgeti szemét, s dünnyög magában egy sort. ~Tényleg öregszem, basszameg.~ A férfi szavaira pedig mosoly ül ki arcára.*
-Mindig is büszke embernek tartottam magam, s igyekeztem úgy élni, hogy ha most meg kellene halnom, akkor se bánjak semmit. Persze, sokszor nem sikerült...
*Mint bármilyen valamirevaló ember, akinek van lelkiismerete, bán dolgokat.*
-De ha a köpenyem miatt szegnék a fejem, mintsem dugdossam a batyumba, el tudnám fogadni.
*Hallgat el egy másodpercre, bár szavai nem hordoznak szomorúságot, vagy haragot, mégis enyhültebben szól.*
-Azért köszönöm a tanácsot. Jóllehet van, aki nem is tudja mire fel a köpeny, s a hímzése, eléggé friss még az őrség a városban.
*Talán illene hozzátennie, hogy Artheniorban, hisz nyilván nem az az egyetlen város, de úgy hozzászokott az ottani élethez, hogy neki ez egyértelműnek tűnik. A további tanácsokra csak bólint, s annak rendje és módja szerint igyekszik is megfogadni azokat. ~Néha még thargokat sem, mi?~*
-Komolyan beszéltem bizony! Amúgy is megéheztem az úton, s a torkom is száraz már. A vendégem vagy valamire, tisztelj meg a közös ebéddel.
3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-10-16 18:50:45
Üzenet elküldve: 2020-10-16 18:50:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Második szál//
//Bredoc//
-Így már értem. Jó szó... bár valahogy valami nagyobbra gondol a hangzása alapján az ember.
*Tűnődik el. Ám nem olyasfajta ember, aki ilyesmiken sokáig fennakadna. Viszont cserébe ha legközelebb valaki ezt a szót használja egy beszélgetésben, legalább már tudni fogja, hogy mit képzeljen maga elé.
A férfi kijelentésére csak biccent. Tényleg nem tudhatja, és valójában egy városőr munkája valahol tényleg az, hogy a Frandrhöz hasonló alakokat szem előtt tartsa. Az meg sem fordul az eszében, hogy amaz memóriájában minden járókelő arcának van hely, főleg úgy, hogy Arthenior számára még mindig nehezen felfogható számú embernek ad otthont.
A rabló ügyességéről szóló mondatra nem reagál, a következőre viszont röviden felnevet. Bizony páncélzata nem gyakran von maga után irigy pillantásokat, hiszen meglehetősen viseltes darab, ami többször is igényelt már helyrekalapálást és foltozást. Sisakja sem más helyzet. Részben azért is tette meg ezt a látogatást Arthenior kovácsműhelyébe, mert már egy ideje le akarja cserélni.
Ám a katona nem is a páncélja felé intett, hanem úgy tűnik, a fegyvereit illette, az pedig már bizony más téma. Mind kardján, mind fokosán látszik a gondos karbantartás, ahogy a beléjük vésett tekergőző szimbólumok is nagy műgondra utalnak.*
-Azért akkora meglepetést nem okozna nekem egy útonálló ilyen páncélzatban.
*Válaszol. Ahogy aztán a férfi Frandr előbbi indoklását teszi magáévá, picit mintha szélesedne is a mosolya. Ha nem a maga előtt levő utat figyeli, akkor itt Bredoc észre is vehet valamit beszélgetőpartnere haján.
Bár semmi olyan nem történik, ami miatt hirtelen kitűnne egy tömegből, megkérdőjelezheti magában, hogy csak az égen átsikló felhők miatt tűnt-e Frandr fejszőrzete sötétebbnek még az előbb, vagy valami más van a dologban.
A következő szavakra megértően bólint. Már felé is intéztek kérdéseket amiatt, hogy ritkán veszi le a páncélját. Ám...*
-Azt azért levenném a helyedben. Az alkudozást és a békében iszogatást is megkönnyítenéd magadnak.
*Biccent a városőri köpeny felé.*
-A hidat már innen láthatod. Egyébként a kovács is a városon belül van.
*Felnéz az égre egy rövid ideig, látható módon az időt próbálja megítélni.*
-A helyedben csak holnap reggel próbálkoznék meg a kovácslátogatással. Naplemente után idegent nem engednek be a kapun.
Néha még thargokat sem...
*Az utolsó részt csak a bajsza alatt mormolja, pár, egy bizonyos elf kapuőr családfájáról szóló megjegyzés kíséretében.*
-Terveztem tenni egy kitérőt a piac felé. Ha az előbb komolyan beszéltél, akkor szerintem te is most látogasd meg. Az árusok eléggé későn kelnek.
//Második szál//
//Bredoc//
-Így már értem. Jó szó... bár valahogy valami nagyobbra gondol a hangzása alapján az ember.
*Tűnődik el. Ám nem olyasfajta ember, aki ilyesmiken sokáig fennakadna. Viszont cserébe ha legközelebb valaki ezt a szót használja egy beszélgetésben, legalább már tudni fogja, hogy mit képzeljen maga elé.
A férfi kijelentésére csak biccent. Tényleg nem tudhatja, és valójában egy városőr munkája valahol tényleg az, hogy a Frandrhöz hasonló alakokat szem előtt tartsa. Az meg sem fordul az eszében, hogy amaz memóriájában minden járókelő arcának van hely, főleg úgy, hogy Arthenior számára még mindig nehezen felfogható számú embernek ad otthont.
A rabló ügyességéről szóló mondatra nem reagál, a következőre viszont röviden felnevet. Bizony páncélzata nem gyakran von maga után irigy pillantásokat, hiszen meglehetősen viseltes darab, ami többször is igényelt már helyrekalapálást és foltozást. Sisakja sem más helyzet. Részben azért is tette meg ezt a látogatást Arthenior kovácsműhelyébe, mert már egy ideje le akarja cserélni.
Ám a katona nem is a páncélja felé intett, hanem úgy tűnik, a fegyvereit illette, az pedig már bizony más téma. Mind kardján, mind fokosán látszik a gondos karbantartás, ahogy a beléjük vésett tekergőző szimbólumok is nagy műgondra utalnak.*
-Azért akkora meglepetést nem okozna nekem egy útonálló ilyen páncélzatban.
*Válaszol. Ahogy aztán a férfi Frandr előbbi indoklását teszi magáévá, picit mintha szélesedne is a mosolya. Ha nem a maga előtt levő utat figyeli, akkor itt Bredoc észre is vehet valamit beszélgetőpartnere haján.
Bár semmi olyan nem történik, ami miatt hirtelen kitűnne egy tömegből, megkérdőjelezheti magában, hogy csak az égen átsikló felhők miatt tűnt-e Frandr fejszőrzete sötétebbnek még az előbb, vagy valami más van a dologban.
A következő szavakra megértően bólint. Már felé is intéztek kérdéseket amiatt, hogy ritkán veszi le a páncélját. Ám...*
-Azt azért levenném a helyedben. Az alkudozást és a békében iszogatást is megkönnyítenéd magadnak.
*Biccent a városőri köpeny felé.*
-A hidat már innen láthatod. Egyébként a kovács is a városon belül van.
*Felnéz az égre egy rövid ideig, látható módon az időt próbálja megítélni.*
-A helyedben csak holnap reggel próbálkoznék meg a kovácslátogatással. Naplemente után idegent nem engednek be a kapun.
Néha még thargokat sem...
*Az utolsó részt csak a bajsza alatt mormolja, pár, egy bizonyos elf kapuőr családfájáról szóló megjegyzés kíséretében.*
-Terveztem tenni egy kitérőt a piac felé. Ha az előbb komolyan beszéltél, akkor szerintem te is most látogasd meg. Az árusok eléggé későn kelnek.
3178. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-10-15 20:45:05
Üzenet elküldve: 2020-10-15 20:45:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr'd//
*Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem örül a társaságnak, s főleg annak, hogy ránézésre nem egy amolyan hisztis nemes herceg társaságát kell elviselnie muszájból. A kérdésen igazán meglepődik hirtelen, de hamar igyekszik összerakni a képet, s bólint egy hümmögés mellett.*
-Birodalom. Tudod az egy...
*Gondolkodik egy pillanatra, hogy hogy is magyarázza el röviden, célratörően.*
-Egy nagy kiterjedésű terület, legtöbbször egy nagyobb város, vagy egy vár áll a középpontjában, s nem csak maga a város és lakói a birodalom tagjai, de a körül fekvő területek is a birodalomhoz tartoznak, például ez itt Tharg föld, ha jól sejtem, de egészen elterülhet egy darabon.
*Bár a magyarázkodás sosem volt erőssége, igyekszik a legtöbbet megtenni az ügy érdekében.*
-Azt sosem tudhatod.
*Mosolyog szakálla alatt, mert tudja nagyon jól, hogy a legtöbb arcra emlékszik, amit életében látott. A nevekre már korántsem, az bizonyos, de az arcok megragadnak.*
-Ha elég ügyes, akkor igen.
*Fejti ki a rablóbanditákra vonatkozó ismereteit.*
-Bár ritka a rabló ilyen felszerelésben.
*Biccent oda Frandr'd fegyvereire. Igaz, hogy nem egy drága-féle nehézpáncél, mégis nem úgy tűnik, mint egy útonálló. A piac és a kovács bizony talán a legjobb dolog, ami történt mostanában a várossal, vagyis inkább a kovács. Nem árt, ha nem kell rengeteget utazniuk az embereknek, ha egy nyamvadt kardot akarnak maguknak. Meg kell védeniük magukat, még ha az őrség igyekszik is.*
-Talán én is csak a kovácsot és a piacot keresem.
*Mosolyodik el ismét, s talán szavai nem is annyira csak a szavak játékának szüleményei.*
-Jó lenne ismerni a vidéket, nem csak azt, ahová mindig a kötelesség szólít. Meg aztán ha jóféle sört mérnek itt. *Tart egy kis szünetet.* Sajnos nincs olyan jó zsoldom, hogy sokféle páncélom legyen, így gyakran ebben a gúnyában kell, hogy járjak-keljek. Nem hivalatos személyemben jöttem, csak erre gondolok.
*Rég nem volt lehetősége kicsit kikapcsolódni, s elszakadni a várostól és a terhek súlyától. Ha csak egy pár napra is.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.15 23:33:20
//Frandr'd//
*Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem örül a társaságnak, s főleg annak, hogy ránézésre nem egy amolyan hisztis nemes herceg társaságát kell elviselnie muszájból. A kérdésen igazán meglepődik hirtelen, de hamar igyekszik összerakni a képet, s bólint egy hümmögés mellett.*
-Birodalom. Tudod az egy...
*Gondolkodik egy pillanatra, hogy hogy is magyarázza el röviden, célratörően.*
-Egy nagy kiterjedésű terület, legtöbbször egy nagyobb város, vagy egy vár áll a középpontjában, s nem csak maga a város és lakói a birodalom tagjai, de a körül fekvő területek is a birodalomhoz tartoznak, például ez itt Tharg föld, ha jól sejtem, de egészen elterülhet egy darabon.
*Bár a magyarázkodás sosem volt erőssége, igyekszik a legtöbbet megtenni az ügy érdekében.*
-Azt sosem tudhatod.
*Mosolyog szakálla alatt, mert tudja nagyon jól, hogy a legtöbb arcra emlékszik, amit életében látott. A nevekre már korántsem, az bizonyos, de az arcok megragadnak.*
-Ha elég ügyes, akkor igen.
*Fejti ki a rablóbanditákra vonatkozó ismereteit.*
-Bár ritka a rabló ilyen felszerelésben.
*Biccent oda Frandr'd fegyvereire. Igaz, hogy nem egy drága-féle nehézpáncél, mégis nem úgy tűnik, mint egy útonálló. A piac és a kovács bizony talán a legjobb dolog, ami történt mostanában a várossal, vagyis inkább a kovács. Nem árt, ha nem kell rengeteget utazniuk az embereknek, ha egy nyamvadt kardot akarnak maguknak. Meg kell védeniük magukat, még ha az őrség igyekszik is.*
-Talán én is csak a kovácsot és a piacot keresem.
*Mosolyodik el ismét, s talán szavai nem is annyira csak a szavak játékának szüleményei.*
-Jó lenne ismerni a vidéket, nem csak azt, ahová mindig a kötelesség szólít. Meg aztán ha jóféle sört mérnek itt. *Tart egy kis szünetet.* Sajnos nincs olyan jó zsoldom, hogy sokféle páncélom legyen, így gyakran ebben a gúnyában kell, hogy járjak-keljek. Nem hivalatos személyemben jöttem, csak erre gondolok.
*Rég nem volt lehetősége kicsit kikapcsolódni, s elszakadni a várostól és a terhek súlyától. Ha csak egy pár napra is.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.15 23:33:20
3177. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-10-13 21:03:57
Üzenet elküldve: 2020-10-13 21:03:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc//
*Bár Frandr részéről csak egyenes beszéd volt, megjegyzése egyértelműen hatást ért el. Mindenesetre nem bánja, sőt, talán még kissé szimpatikusabb is emiatt a férfi. Nem hat olyan karót nyeltnek, mint ahogy a városi katonatiszteket képzelné az alapján, amit hallott, és ez véleménye szerint erény.*
-Birodalom?
*Idegen számára a kifejezés, élete nagy részében törzsekkel, falvakkal, illetve újabban városokkal volt dolga.*
-Hát... Önállóak, és senki kívülállónak nem fizetnek adót a biztonságuk érdekében.
*Bár tagja a klánnak, valamiért mégis úgy beszél róla, mint egy kívülálló, amit persze ő is észrevesz. Bár hivatalosan tagja a klánnak, segíti őket és a falaik között él, még mindig nem érez igazi rokonságot vagy odatartozást.
Az ezt követő kijelentésen elmosolyodik.*
-Azért annyira általában nem vagyok feltűnő, hogy az ábrázatom emlékét a sírjáig vigye mindenki, akivel találkozok.
~Már amíg kordában tartom az érzelmeimet.~
*Teszi hozzá magában. Azt már picivel könnyebb előidézni akár évek múltán is, mikor az ember beszélgetőtársa haja hangulattól függően váltja a színét.
Az ezt követő megjegyzésre rögtön felel.*
-Persze, mert egy útszéli bandita pont egy katonatiszttel állna le csevegni.
*Elmosolyodik, majd kis szünet múlva, mikor eszébe jut, hogy még nem válaszolt Bredoc kérdésére, megszólal.*
-A piacra voltam kíváncsi, illetve a kovács kínálata is érdekelt.
*Frandr számára szinte ugyanannyira lenyűgöző egy tömör, teljes testet takaró fémpáncél, egy kard, ami úgy vág át rajta, mintha ott sem lenne, és az ital, aminek hatására a páncél viselője rövidesen már a vágás nyomát sem érzi.*
-És te? Pusztán kíváncsiságból szeretnéd meglátogatni Amont, vagy van mögötte valami más is?
*Az ő hangjában csipkelődés, vagy nyílt gyanakvás helyett csak egy egészséges mennyiségű szkepticizmussal kevert kíváncsiságot lehet felismerni.
Még ha hátsó szándékot nem is feltételez, meglepi, hogy a Városőrség egy tagja teljes tiszti egyenruhában szabadidejében ellátogat Amon Ruadhra, pusztán kíváncsiság által vezérelve.*
//Bredoc//
*Bár Frandr részéről csak egyenes beszéd volt, megjegyzése egyértelműen hatást ért el. Mindenesetre nem bánja, sőt, talán még kissé szimpatikusabb is emiatt a férfi. Nem hat olyan karót nyeltnek, mint ahogy a városi katonatiszteket képzelné az alapján, amit hallott, és ez véleménye szerint erény.*
-Birodalom?
*Idegen számára a kifejezés, élete nagy részében törzsekkel, falvakkal, illetve újabban városokkal volt dolga.*
-Hát... Önállóak, és senki kívülállónak nem fizetnek adót a biztonságuk érdekében.
*Bár tagja a klánnak, valamiért mégis úgy beszél róla, mint egy kívülálló, amit persze ő is észrevesz. Bár hivatalosan tagja a klánnak, segíti őket és a falaik között él, még mindig nem érez igazi rokonságot vagy odatartozást.
Az ezt követő kijelentésen elmosolyodik.*
-Azért annyira általában nem vagyok feltűnő, hogy az ábrázatom emlékét a sírjáig vigye mindenki, akivel találkozok.
~Már amíg kordában tartom az érzelmeimet.~
*Teszi hozzá magában. Azt már picivel könnyebb előidézni akár évek múltán is, mikor az ember beszélgetőtársa haja hangulattól függően váltja a színét.
Az ezt követő megjegyzésre rögtön felel.*
-Persze, mert egy útszéli bandita pont egy katonatiszttel állna le csevegni.
*Elmosolyodik, majd kis szünet múlva, mikor eszébe jut, hogy még nem válaszolt Bredoc kérdésére, megszólal.*
-A piacra voltam kíváncsi, illetve a kovács kínálata is érdekelt.
*Frandr számára szinte ugyanannyira lenyűgöző egy tömör, teljes testet takaró fémpáncél, egy kard, ami úgy vág át rajta, mintha ott sem lenne, és az ital, aminek hatására a páncél viselője rövidesen már a vágás nyomát sem érzi.*
-És te? Pusztán kíváncsiságból szeretnéd meglátogatni Amont, vagy van mögötte valami más is?
*Az ő hangjában csipkelődés, vagy nyílt gyanakvás helyett csak egy egészséges mennyiségű szkepticizmussal kevert kíváncsiságot lehet felismerni.
Még ha hátsó szándékot nem is feltételez, meglepi, hogy a Városőrség egy tagja teljes tiszti egyenruhában szabadidejében ellátogat Amon Ruadhra, pusztán kíváncsiság által vezérelve.*
3176. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-10-13 20:32:45
Üzenet elküldve: 2020-10-13 20:32:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A birtok éke//
* A turbékoló pár, az üzletbe nem fér bele, vagy legalábbis olyannyira a munkával vannak elfoglalva, hogy az udvaron szorgoskodók nem is igazán veszik észre őket, vagy csak tapintatosak.*
- Remek! *Bólint a mester, s arcára őszinte öröm ül ki. A pénz nem kevés, még, ha saját maga kárára csökkentette is az árat, de Ephemia szerencséjére úgy látszik, a becsületesebb fajtából való, s azokból, kik még a rothadt krumplit is dupla áron adnák el.*
- Egészen nyugodtan. *Bólint, s időközben kitekint munkásaira is.* Értesítse, beszéljenek meg mindent. Részemről tökéletes a fele előre, s a másik fele, amikor készen lesz, csak írjon fel ön is pontosan mindent. *Ad máris egy tanácsot.* A kapott arany elegendő lesz az alapanyagok nagy részére, meg némi munkadíjra, a többiek is örülni fognak. Akkor adja oda, amikor jól esik, nem siettetem, addig én adok további utasításokat. *Utal embereire, s, ha Ephemia nem tartóztatja, csak legalábbis a pénz átadás erejéig, akkor tovább indul, s maga is csatlakozik a feladatokhoz.*
* A turbékoló pár, az üzletbe nem fér bele, vagy legalábbis olyannyira a munkával vannak elfoglalva, hogy az udvaron szorgoskodók nem is igazán veszik észre őket, vagy csak tapintatosak.*
- Remek! *Bólint a mester, s arcára őszinte öröm ül ki. A pénz nem kevés, még, ha saját maga kárára csökkentette is az árat, de Ephemia szerencséjére úgy látszik, a becsületesebb fajtából való, s azokból, kik még a rothadt krumplit is dupla áron adnák el.*
- Egészen nyugodtan. *Bólint, s időközben kitekint munkásaira is.* Értesítse, beszéljenek meg mindent. Részemről tökéletes a fele előre, s a másik fele, amikor készen lesz, csak írjon fel ön is pontosan mindent. *Ad máris egy tanácsot.* A kapott arany elegendő lesz az alapanyagok nagy részére, meg némi munkadíjra, a többiek is örülni fognak. Akkor adja oda, amikor jól esik, nem siettetem, addig én adok további utasításokat. *Utal embereire, s, ha Ephemia nem tartóztatja, csak legalábbis a pénz átadás erejéig, akkor tovább indul, s maga is csatlakozik a feladatokhoz.*
3175. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-10-13 19:47:45
Üzenet elküldve: 2020-10-13 19:47:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr'd//
*Az útmutatást köszönettel véve indul el egy számára nem teljesen ismeretlen irányba, ám szinte bizonyos, hogy a végcélról vajmi kevés fogalma lehet. A megjegyzésen, miszerint ez Artheniorra is igaz, igazán felnevet, hallatszik, hogy tiszta szívből kacag, nem tűnhet olyan embernek, aki túl sokat aggódik feleslegesen.*
-Bizony, jól mondod.
*Természetesen azért figyel a másik szavaira, s igyekszik emlékezni is rájuk.*
-Értem. Akkor végül is egy kisebb birodalom, ha úgy tetszik.
*Kedve lenne a szakállával bajlódni egy kicsit, de most sem az hely, sem az idő nem alkalmas. Közben halad, s ha az istenek is úgy akarják Frandr is vele tart, vagy mellette legalábbis.*
-És mondd csak, te mi járatban errefelé? Nem rémlik, hogy láttalak volna korábban.
*Persze nem mintha nem találkozhattak volna, de bizonyosan nem az egyik Artheniori fogadóban, akkor emlékezne.*
-Csak nem rosszban sántikálsz?
*Önkéntelenül is zsivány mosoly húzódik arcára, s inkább érződhet kérdése ártatlan csipkelődésnek, mintsem vádaskodásnak, vagy vallatásnak, természetesen ez csak az ő oldaláról igaz, nem tudhatja, hogy hogyan reagál arra az új útitársa.*
//Frandr'd//
*Az útmutatást köszönettel véve indul el egy számára nem teljesen ismeretlen irányba, ám szinte bizonyos, hogy a végcélról vajmi kevés fogalma lehet. A megjegyzésen, miszerint ez Artheniorra is igaz, igazán felnevet, hallatszik, hogy tiszta szívből kacag, nem tűnhet olyan embernek, aki túl sokat aggódik feleslegesen.*
-Bizony, jól mondod.
*Természetesen azért figyel a másik szavaira, s igyekszik emlékezni is rájuk.*
-Értem. Akkor végül is egy kisebb birodalom, ha úgy tetszik.
*Kedve lenne a szakállával bajlódni egy kicsit, de most sem az hely, sem az idő nem alkalmas. Közben halad, s ha az istenek is úgy akarják Frandr is vele tart, vagy mellette legalábbis.*
-És mondd csak, te mi járatban errefelé? Nem rémlik, hogy láttalak volna korábban.
*Persze nem mintha nem találkozhattak volna, de bizonyosan nem az egyik Artheniori fogadóban, akkor emlékezne.*
-Csak nem rosszban sántikálsz?
*Önkéntelenül is zsivány mosoly húzódik arcára, s inkább érződhet kérdése ártatlan csipkelődésnek, mintsem vádaskodásnak, vagy vallatásnak, természetesen ez csak az ő oldaláról igaz, nem tudhatja, hogy hogyan reagál arra az új útitársa.*
3174. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-10-13 18:33:22
Üzenet elküldve: 2020-10-13 18:33:22
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ültében csak el-elbóbiskol a bakon és mire feleszmél, már a tharg földeken járnak, maguk mögött hagyva a szántóföldeket. Lassan hajnalodni fog, a horizonton már látni a vékony sárgás csíkot, ami a napkelte első követe lehet.
Mikarr átveszi a gyeplőt Nyikhajtól, hogy a tengerész is tudjon aludni kicsit és neki nem is okoz gondot a zötykölődő hintő. Hiába, biztosan megszokta már a vízen, hogy ide-oda mozog a hajó. Ráadásul még olyan ormótlan horkol is, hogy már-már észvesztő.
Az út további része így telik és a hintó lassan eléri az amoni hegyet, amelynek tetején a thargok erődje áll. Körülötte a falu is ébredezik, a Vaskorsóban, ahol Mik sosem járt, már látszik a készülődés. A pultosból hajtóvá előléptetett ifjú pedig rátér arra az útra, amely az amoni kapu felé vezet.*
Mikarr átveszi a gyeplőt Nyikhajtól, hogy a tengerész is tudjon aludni kicsit és neki nem is okoz gondot a zötykölődő hintő. Hiába, biztosan megszokta már a vízen, hogy ide-oda mozog a hajó. Ráadásul még olyan ormótlan horkol is, hogy már-már észvesztő.
Az út további része így telik és a hintó lassan eléri az amoni hegyet, amelynek tetején a thargok erődje áll. Körülötte a falu is ébredezik, a Vaskorsóban, ahol Mik sosem járt, már látszik a készülődés. A pultosból hajtóvá előléptetett ifjú pedig rátér arra az útra, amely az amoni kapu felé vezet.*
3173. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-10-13 14:09:00
Üzenet elküldve: 2020-10-13 14:09:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*Az biztos, hogy Cha'yss nagyon ért ahhoz, hogy magába bolondítsa a lányokat, illetve, hogy a többire milyen hatással van, azt Aenae nyilván nem tudhatja, de az biztos, hogy ő maga teljesen odáig van érte. A lány azzal a tudattal mosolyog bele a vállára húzott köpenybe, hogy ő a legfontosabb a másik számára. Ugyan továbbra is nehezen fér a fejébe, hogy egy ilyen nagyszerű férfinek miért pont egy magafajta penészvirág kell, de már legalább nem firtatja, magában is egyre kevesebbszer. Végül is mit számít, hogy miért őt akarja? A lényeg, hogy Aenae kell neki. Aenae ettől boldog. Emellett hálás is, mert tényleg az életét köszönheti a férfinak, a hasában egyre tompábban sajgó fájdalom minden pillanatban emlékezteti erre, bár nem is akarná feledni.
Egy idő után érzékeli, hogy a férfi már alszik, az ő kis be-bebólintásai is mind gyakoribbá és hosszabbá válnak, aztán végül ő maga is elalszik. Órák múlva ébred, ráadásul elég hirtelen - valami rossz álomból -, és bűntudattal, hisz megígérte Cha'yssnak, hogy vigyáz rá, míg alszik, de nem sikerült vigyáznia a másikra, mert őt magát is elnyomta a buzgóság.*
- A manóba...
*Motyogja, miközben felül, kell neki pár pillanat, de ezalatt a pár pillanat alatt összeszedi magát valamennyire és szemrevételezi a férfit is, akinek annyira jól őrizte alvás közben is az álmát, hogy kutya baja. Ennek a lány úgy megörül, hogy hirtelen szájon is csókolja, de aztán elvonja a figyelmét a mellettük elszaladó táj. Éppen a d'Aqusita birtok mellett hajtanak el, ahol pedig Aenae meglátja Effyt! Még integet is neki! Szívesen kiabálna is, hogy felhívja magára a figyelmet, de erről letesz, mert Effy láthatóan elfoglalt - sőt a ház körül is nagy a sürgés-forgás -, illetve ő sem akar ordibálni.*
- Egek! Rendben van! Csak blöffölt az a kurafi és nem is Effy ujja volt.
*Jó, ebben nem lehet biztos, de abban igen, hogy Effyre nem omlott rá semmiféle ház, mert itt van, a saját otthonában. De akkora kő gördül le a szívéről, hogy talán még Cha'yss is meghallhatja. A hangulata javulása is kézzel fogható mértékű. Meglehet, hogy ha nem egy hintóban ülne, akkor dalolászna és szökdécselne. Mivel azonban egy hintóban ül, ezért csak szélesen mosolyog, majd a férfihoz bújik, fejét a mellkasára hajtja. Csak akkor pillant fel rá, mikor a Taverna mellett haladnak el. Nem nehéz Cha'yssnak kitalálnia, hogy mire is gondol.*
Egy idő után érzékeli, hogy a férfi már alszik, az ő kis be-bebólintásai is mind gyakoribbá és hosszabbá válnak, aztán végül ő maga is elalszik. Órák múlva ébred, ráadásul elég hirtelen - valami rossz álomból -, és bűntudattal, hisz megígérte Cha'yssnak, hogy vigyáz rá, míg alszik, de nem sikerült vigyáznia a másikra, mert őt magát is elnyomta a buzgóság.*
- A manóba...
*Motyogja, miközben felül, kell neki pár pillanat, de ezalatt a pár pillanat alatt összeszedi magát valamennyire és szemrevételezi a férfit is, akinek annyira jól őrizte alvás közben is az álmát, hogy kutya baja. Ennek a lány úgy megörül, hogy hirtelen szájon is csókolja, de aztán elvonja a figyelmét a mellettük elszaladó táj. Éppen a d'Aqusita birtok mellett hajtanak el, ahol pedig Aenae meglátja Effyt! Még integet is neki! Szívesen kiabálna is, hogy felhívja magára a figyelmet, de erről letesz, mert Effy láthatóan elfoglalt - sőt a ház körül is nagy a sürgés-forgás -, illetve ő sem akar ordibálni.*
- Egek! Rendben van! Csak blöffölt az a kurafi és nem is Effy ujja volt.
*Jó, ebben nem lehet biztos, de abban igen, hogy Effyre nem omlott rá semmiféle ház, mert itt van, a saját otthonában. De akkora kő gördül le a szívéről, hogy talán még Cha'yss is meghallhatja. A hangulata javulása is kézzel fogható mértékű. Meglehet, hogy ha nem egy hintóban ülne, akkor dalolászna és szökdécselne. Mivel azonban egy hintóban ül, ezért csak szélesen mosolyog, majd a férfihoz bújik, fejét a mellkasára hajtja. Csak akkor pillant fel rá, mikor a Taverna mellett haladnak el. Nem nehéz Cha'yssnak kitalálnia, hogy mire is gondol.*
3172. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-10-13 13:25:50
Üzenet elküldve: 2020-10-13 13:25:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*A hintó, bár kényelmes és kellemes utazási mód, olyan feltűnő és sok szervezést igénylő módja az utazásnak, amelyhez az igricnek nincs kedve. Persze, ettől még lehet, hogy megvalósítja álmát a leviatános hintót illetően, hogy alkalomadtán egy-egy fontosabb útra azzal induljon, de ez a jövő zenéje. Nem tudja ugyan, de akkor Aenaenek sem kellene a kancellár hintójáért esdekelnie, ha arra támadna kedve.*
- Az nekem bőven elég. *Válaszolja a lány szavaira elégedetten. Ugyan drága elégedettség ez, egy ilyen hintó ára az egekben van, de a Kereskedőház anyagi helyzete lehetővé teszi mindezt.
Az apró bűntudat kérdésére, miszerint az igric minden teendőjét hanyagolni kényszerül Aenae miatt, csak elutasítón mosolyog.*
- A legfontosabb. *Mindig tudja, hogy mit mondjon és azt is, hogy mikor mondja ki. Ezzel képes olyan dolgokat is láttatni, éreztetni, amelyek talán nincsenek is. Az ilyesminek mindig hasznát vette, ha valamit el akart érni, de ezúttal kicsit másképp alakultak a dolgok. Aenae iránt táplált érzéseit már régóta nem tudja mivel magyarázni, de nem az az aggódós, türelmetlen fajta, így a válaszokat meghagyja későbbre. Míg a valódi célját nem homályosítják el, addig minden rendben van. Csak ezzel felvetül a kérdés, hogy mi is igazából azok a célok?
A vashegyi dolgokra sem gondol egyelőre, hisz nem tudja, milyen fogadtatásban részesülnek. De mivel a Vashegy úrnőjével kocsikázik éppen a tharg földek felé, így nem aggódik túlságosan.*
- Mindenre. *Válaszolja szerénytelenül, de ezt már Aenae megszokhatta tőle.
Amikor a helycseréről esik szó, halkan nevetve néz le az ölében fekvő lányra.*
- Majd legközelebb. *Válaszolja és mert most, hogy a csizmáit lerúgta és feltette a lábát, egész kényelmes fekvés esik, képes is lesz aludni. Mivel már csak tőmondatokban beszél, érezni, hogy fáradt és egyre laposabbakat is pislog. A cirógatás a combján jól esik, hamar el is szenderül és mint a költemények tökéletes hősei, ő sem tátja el a száját hátracsuklott fejjel, hogy artikulátlan hortyogással aludjon.
Mire felébred és elhúzza a függönyt, hogy kinézzen a körülöttük elterülő tájra, már a tharg földeken járnak, előttük pedig Amon Ruadh hegye magasodik. Lassan megérkeznek.*
- Az nekem bőven elég. *Válaszolja a lány szavaira elégedetten. Ugyan drága elégedettség ez, egy ilyen hintó ára az egekben van, de a Kereskedőház anyagi helyzete lehetővé teszi mindezt.
Az apró bűntudat kérdésére, miszerint az igric minden teendőjét hanyagolni kényszerül Aenae miatt, csak elutasítón mosolyog.*
- A legfontosabb. *Mindig tudja, hogy mit mondjon és azt is, hogy mikor mondja ki. Ezzel képes olyan dolgokat is láttatni, éreztetni, amelyek talán nincsenek is. Az ilyesminek mindig hasznát vette, ha valamit el akart érni, de ezúttal kicsit másképp alakultak a dolgok. Aenae iránt táplált érzéseit már régóta nem tudja mivel magyarázni, de nem az az aggódós, türelmetlen fajta, így a válaszokat meghagyja későbbre. Míg a valódi célját nem homályosítják el, addig minden rendben van. Csak ezzel felvetül a kérdés, hogy mi is igazából azok a célok?
A vashegyi dolgokra sem gondol egyelőre, hisz nem tudja, milyen fogadtatásban részesülnek. De mivel a Vashegy úrnőjével kocsikázik éppen a tharg földek felé, így nem aggódik túlságosan.*
- Mindenre. *Válaszolja szerénytelenül, de ezt már Aenae megszokhatta tőle.
Amikor a helycseréről esik szó, halkan nevetve néz le az ölében fekvő lányra.*
- Majd legközelebb. *Válaszolja és mert most, hogy a csizmáit lerúgta és feltette a lábát, egész kényelmes fekvés esik, képes is lesz aludni. Mivel már csak tőmondatokban beszél, érezni, hogy fáradt és egyre laposabbakat is pislog. A cirógatás a combján jól esik, hamar el is szenderül és mint a költemények tökéletes hősei, ő sem tátja el a száját hátracsuklott fejjel, hogy artikulátlan hortyogással aludjon.
Mire felébred és elhúzza a függönyt, hogy kinézzen a körülöttük elterülő tájra, már a tharg földeken járnak, előttük pedig Amon Ruadh hegye magasodik. Lassan megérkeznek.*
3171. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-10-06 00:29:12
Üzenet elküldve: 2020-10-06 00:29:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Ki tudja, merre...//
*Alkonyodik, ahogy a csípős esti szellő végigsuhan a tájon, egészen úgy érződik, mintha a mögötte kúszó sötétséget is hozná magával. Az évnek ezen a pontján már nem számít ritkaságnak, hogy ilyentájt didergőssé fajuljon a helyzet, ha az ember fia nem épp a kandalló tüze mellett szürcsöli a forralt borát, vagy legalábbis nincs rajta több réteg szőrme amikor az éjszaka odakint éri.
A szellő az ilyenkor szokásos hangokat is hozza magával, a ciripelésbe olykor-olykor már belevegyül pár huhogás is, az idilli csendéletbe csupán néha rondít bele pár egyre kevésbé elfojtott káromkodás.*
-...sznád meg te nyomorult kis... ...hadnál meg... ...verjem bele... *A füleket kifinomultabb körökben sértő hangjelzések forrása egy meglehetősen kevéssé bizalomgerjesztő figura, aki megviselt, szakadtas gúnyájában kuporog egy szánalmas kis gallyrakás előtt, szemlátomást azzal a feltett szándékkal, hogy valami tüzet szerencsétlenkedjen össze magának azok felhasználásával.
Valami zaj ütheti meg a fülét hirtelen, mert fejét felkapva szoborrá fagy, tekintete akár az űzött vadé kapkod jobbra-balra pár pillanatig, majd lekushad, fülét a földre tapasztja, még a lélegzetét is visszafojtva hallgatózik.*
-Paták...*hagyják el kalózunk ajkait a szavak, mint hogy természetesen ez a szakadt nyomorult nem más, mint a jobb napokat is megélt Draenon. Azaz, hogy Draenon Kapitány, ugyebár.
Ha nem volna épp szorult helyzete, nyilvánvalóan ő maga is elröhögné magát kínjában (avagy épp őrületében, mikor melyik) a gondolatra, hogy hányszor és legfőképpen hányszor nem volt ő kapitány, de az utóbbi években még csak tengervíz közelében sem. Na nem, mintha ez éppen az ő akaratán múlott volna, de tény, hogy ránézésre már ő maga sem mondaná meg, hogy valaha is embereknek parancsolt egy hajó kormánykereke mögül, s ha más helyében volna, bizony el sem hinné.
Gondolatainak zavaros ingoványából dobogó paták közeledése rángatja ki újra, a valóság néha olyan illékonynak tűnő, máskor igen szilárd talajára.
Kalózunk jobb ötlete nem lévén, beveti magát a magas fűbe, hasra fekszik, s lélegzetét visszafojtva vár, reménykedik, hogy bárki legyen is az, aki épp most gondolta úgy, hogy épp erre kell járnia, egyszerűen csak tovább halad anélkül, hogy feltűnne neki a susnyásban kuporgó csavargó.
A lovas szemlátomást nem kapkodja el a dolgot, lovát lépésre fogva úgy vonul, mintha otthon volna. Túl sötét van és túl messze a lovas ahhoz, hogy Draenon ki tudja venni az arcát, vagy akár csak a ruházatát, de mintha az elillanó fény megcsillant volna egy címeren. Megesküdni nem merne rá, de talán az utolsó garasát sem tenné fel arra, hogy Thargodar címer volt, ami mindenképpen értelmet nyerne, hiszen az ő földjükön van.
Csak remélni tudja, hogy Thargarod ura nem veszi fejét azért, hogy az elmúlt hetekben (hónapokban...?) néhanapján az ő vendégszeretetét élvezte, már ha annak nevezhetjük azt, hogy orvvadászként agyonütött pár nyulat a környéken.
Persze, többször is eljátszott a gondolattal, mi volna, ha egyszerűen csak elmenne és beszélne Kagannal (vajon él-e még egyáltalán?) de már a gondolat is abszurdnak és nevetségesnek tetszik az eltelt idő és a megtörtént események tükrében.
Mostanra nincs más vágya, csak hogy maga mögött hagyhassa ezt az elátkozott földet, élve vagy halva ha kell. Persze ugyanez volt a célja az elmúlt években is, de mintha a Sors épp belőle akarna már évek óta csúfot űzni, a távozás egyre távolabbinak tűnik. Valahogy a kegyetlen, ravasz úrnő mindig módot talált arra, hogy ágyékon rúgja kalózunkat, aki nem véletlenül vesztegel épp a derékig érő fűben a férgek közt. Ami azt illeti teljesen jogos a félelme, Artheniorban többszörös gyilkosságért akarják éppen (megint) felkötni (jobb esetben). Természetesen az eredeti gyilkossághoz tettlegesen köze nem volt, hiszen Syoud még azelőtt meghúzta a ravaszt, hogy ő egy büdös szót szólhatott volna, aztán az őrök úgy hókon nyomták kérdés nélkül, hogy napokkal később ébredt fel vértől ragacsos tarkóval a cellájában. Ennek ellenére az ő nyakába (is) varrták az egészet, Thargarod ura természetesen szintén hagyta megrohadni a tömlöcben (ami szintén jogos), de tény, hogy mikor végre sikerült megszökni, az talán indokolatlanul sok őr életébe került (bár ezért hibáztatni magát sosem tudta, mondhatni felgyülemlett benne némi indulat addigra).
Hát most feszülten figyel, s vár, hogy a lovas végre tovább álljon, legalább annyira, hogy ezt ő is megtehesse. Bármennyire viszolyog is a gondolattól, el kell jutnia abba az elátkozott porfészekbe, amit a helyiek Artheniornak neveznek, mert a kikötőig egészen biztosan nem jut el jelenlegi állapotában. Ha már a városba bejut, onnantól megoldja, hogy ruhához, fegyverhez, akár lóhoz jusson. Talán mostanra alábbhagyott a hajtóvadászat is, s ha ügyesen nyírja meg a mostanra bozontossá fajult szakállát, melybe megkérdőjelezhető dolgok is ragadtak a falevelek mellé. Szerencsére útba tudja ejteni a folyót, hogy megmosakodjon, még ha veszettül hideg lesz is. Ölni tudna egy forró fürdőért... igaz, ölni tudna ennél sokkal kevesebbért is...*
A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.06 00:32:22
*Alkonyodik, ahogy a csípős esti szellő végigsuhan a tájon, egészen úgy érződik, mintha a mögötte kúszó sötétséget is hozná magával. Az évnek ezen a pontján már nem számít ritkaságnak, hogy ilyentájt didergőssé fajuljon a helyzet, ha az ember fia nem épp a kandalló tüze mellett szürcsöli a forralt borát, vagy legalábbis nincs rajta több réteg szőrme amikor az éjszaka odakint éri.
A szellő az ilyenkor szokásos hangokat is hozza magával, a ciripelésbe olykor-olykor már belevegyül pár huhogás is, az idilli csendéletbe csupán néha rondít bele pár egyre kevésbé elfojtott káromkodás.*
-...sznád meg te nyomorult kis... ...hadnál meg... ...verjem bele... *A füleket kifinomultabb körökben sértő hangjelzések forrása egy meglehetősen kevéssé bizalomgerjesztő figura, aki megviselt, szakadtas gúnyájában kuporog egy szánalmas kis gallyrakás előtt, szemlátomást azzal a feltett szándékkal, hogy valami tüzet szerencsétlenkedjen össze magának azok felhasználásával.
Valami zaj ütheti meg a fülét hirtelen, mert fejét felkapva szoborrá fagy, tekintete akár az űzött vadé kapkod jobbra-balra pár pillanatig, majd lekushad, fülét a földre tapasztja, még a lélegzetét is visszafojtva hallgatózik.*
-Paták...*hagyják el kalózunk ajkait a szavak, mint hogy természetesen ez a szakadt nyomorult nem más, mint a jobb napokat is megélt Draenon. Azaz, hogy Draenon Kapitány, ugyebár.
Ha nem volna épp szorult helyzete, nyilvánvalóan ő maga is elröhögné magát kínjában (avagy épp őrületében, mikor melyik) a gondolatra, hogy hányszor és legfőképpen hányszor nem volt ő kapitány, de az utóbbi években még csak tengervíz közelében sem. Na nem, mintha ez éppen az ő akaratán múlott volna, de tény, hogy ránézésre már ő maga sem mondaná meg, hogy valaha is embereknek parancsolt egy hajó kormánykereke mögül, s ha más helyében volna, bizony el sem hinné.
Gondolatainak zavaros ingoványából dobogó paták közeledése rángatja ki újra, a valóság néha olyan illékonynak tűnő, máskor igen szilárd talajára.
Kalózunk jobb ötlete nem lévén, beveti magát a magas fűbe, hasra fekszik, s lélegzetét visszafojtva vár, reménykedik, hogy bárki legyen is az, aki épp most gondolta úgy, hogy épp erre kell járnia, egyszerűen csak tovább halad anélkül, hogy feltűnne neki a susnyásban kuporgó csavargó.
A lovas szemlátomást nem kapkodja el a dolgot, lovát lépésre fogva úgy vonul, mintha otthon volna. Túl sötét van és túl messze a lovas ahhoz, hogy Draenon ki tudja venni az arcát, vagy akár csak a ruházatát, de mintha az elillanó fény megcsillant volna egy címeren. Megesküdni nem merne rá, de talán az utolsó garasát sem tenné fel arra, hogy Thargodar címer volt, ami mindenképpen értelmet nyerne, hiszen az ő földjükön van.
Csak remélni tudja, hogy Thargarod ura nem veszi fejét azért, hogy az elmúlt hetekben (hónapokban...?) néhanapján az ő vendégszeretetét élvezte, már ha annak nevezhetjük azt, hogy orvvadászként agyonütött pár nyulat a környéken.
Persze, többször is eljátszott a gondolattal, mi volna, ha egyszerűen csak elmenne és beszélne Kagannal (vajon él-e még egyáltalán?) de már a gondolat is abszurdnak és nevetségesnek tetszik az eltelt idő és a megtörtént események tükrében.
Mostanra nincs más vágya, csak hogy maga mögött hagyhassa ezt az elátkozott földet, élve vagy halva ha kell. Persze ugyanez volt a célja az elmúlt években is, de mintha a Sors épp belőle akarna már évek óta csúfot űzni, a távozás egyre távolabbinak tűnik. Valahogy a kegyetlen, ravasz úrnő mindig módot talált arra, hogy ágyékon rúgja kalózunkat, aki nem véletlenül vesztegel épp a derékig érő fűben a férgek közt. Ami azt illeti teljesen jogos a félelme, Artheniorban többszörös gyilkosságért akarják éppen (megint) felkötni (jobb esetben). Természetesen az eredeti gyilkossághoz tettlegesen köze nem volt, hiszen Syoud még azelőtt meghúzta a ravaszt, hogy ő egy büdös szót szólhatott volna, aztán az őrök úgy hókon nyomták kérdés nélkül, hogy napokkal később ébredt fel vértől ragacsos tarkóval a cellájában. Ennek ellenére az ő nyakába (is) varrták az egészet, Thargarod ura természetesen szintén hagyta megrohadni a tömlöcben (ami szintén jogos), de tény, hogy mikor végre sikerült megszökni, az talán indokolatlanul sok őr életébe került (bár ezért hibáztatni magát sosem tudta, mondhatni felgyülemlett benne némi indulat addigra).
Hát most feszülten figyel, s vár, hogy a lovas végre tovább álljon, legalább annyira, hogy ezt ő is megtehesse. Bármennyire viszolyog is a gondolattól, el kell jutnia abba az elátkozott porfészekbe, amit a helyiek Artheniornak neveznek, mert a kikötőig egészen biztosan nem jut el jelenlegi állapotában. Ha már a városba bejut, onnantól megoldja, hogy ruhához, fegyverhez, akár lóhoz jusson. Talán mostanra alábbhagyott a hajtóvadászat is, s ha ügyesen nyírja meg a mostanra bozontossá fajult szakállát, melybe megkérdőjelezhető dolgok is ragadtak a falevelek mellé. Szerencsére útba tudja ejteni a folyót, hogy megmosakodjon, még ha veszettül hideg lesz is. Ölni tudna egy forró fürdőért... igaz, ölni tudna ennél sokkal kevesebbért is...*
A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.06 00:32:22
3170. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-10-04 18:08:22
Üzenet elküldve: 2020-10-04 18:08:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Másnap jobb időre ébred. Süt a nap, az út sara felszáradt. Sőt, kicsit már nagyon is meleg van. De nem baj. Pont megfelel Troddnak. A reggeli ház körüli teendők után, mint mindig most is megindult a jószágokkal ki a legelőre. Vitte magával az egyik megfaragni való fát is és pár eszközét, hogy azon dolgozhasson közben. Békésen ücsörögve, fél szemmel figyelve a birkákat faragott. Keze nyomán a szükséges faragások nyugodt tempóban formázódtak. Ezt jobban szereti Trodd csinálni mint a csiszolást. Sokkal jobban bele tudja magát adni a folyamatba. Személyesebbnek érzi. Mikor végez, a díszítő motívumokat is elkezdi óvatosan kifaragni. Úgy szeretné, hogy virágok fussák majd körbe a bölcsőt. Lehet festéket is szerez majd hozzá. Úgy lenne igazán szép és mégis csak a vezér lányának lesz. Ezt el is dönti. Mielőtt még haza hajtaná a jószágokat a folyópartra mennek ahol ős is mártózik egyet. Lassan azért csak ideje van annak is. Minden nap nem fürdik, de ha jönnek a rosszabb idők kevesebb lehetősége lesz rá. Nem esik túlzásba. Átdörzsöli magát majd kimegy a vízből és magára kapja a ruháit és haza megy. Ott nekiáll a bölcső többi elemének a faragásának. Fecskefarok illesztéseket igyekszik megformázni. Be vannak már rajzolva. Fűrésszel nekik esik. Használ vésőt is még hozzá. És utána kicsit lecsiszolja és össze próbálja. Ezzel viszonylag gyorsan meg van. A finomabb faragásokba kezd még bele és mire azokkal is végez szó szerint bezuhan az ágyba. Már az egész ház tiszta faforgács. Ha végez a bölcsővel nagy rendet kell majd tennie.*
3169. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-10-02 11:00:35
Üzenet elküldve: 2020-10-02 11:00:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A birtok éke//
*Ephemia nem is sejti természetesen, hogy fivére és Nava kukkolnak, vagy hogy akár meg is hallhatták zseniális alkudozásának zajait, hisz ő most épp nagyon el van foglalva.*
- Akkor tehát megegyeztünk! Mindenképpen sort kerítünk rá.
*Mosolyog bőszen a férfira, majd ő is kinyújtja karját, hogy kezet rázhassanak. Amikor ez megtörténik, össze is csapja tenyereit, mint aki munkára készen áll.*
- Nos, hogyha már így alakult a dolog, akkor értesíteném is a fivérem, hogyha nem probléma. Vele is megtárgyalnám az anyagiakat és a többit.
*~Vagyis inkább csak közlöm vele.~ Aztán mielőtt elindulna vissza a házba, még egyvalamit megkérdez.*
- Apropó anyagiak. Az összeg felét még mindig át tudom adni, ahogy az imént említettem, akár most rögtön... Bár ahogy szeretné. Nem tudom, miként szokták intézni az efféle kifizetéseket.
*Mosolyog még mindig a férfira, bár most inkább zavarában.*
*Ephemia nem is sejti természetesen, hogy fivére és Nava kukkolnak, vagy hogy akár meg is hallhatták zseniális alkudozásának zajait, hisz ő most épp nagyon el van foglalva.*
- Akkor tehát megegyeztünk! Mindenképpen sort kerítünk rá.
*Mosolyog bőszen a férfira, majd ő is kinyújtja karját, hogy kezet rázhassanak. Amikor ez megtörténik, össze is csapja tenyereit, mint aki munkára készen áll.*
- Nos, hogyha már így alakult a dolog, akkor értesíteném is a fivérem, hogyha nem probléma. Vele is megtárgyalnám az anyagiakat és a többit.
*~Vagyis inkább csak közlöm vele.~ Aztán mielőtt elindulna vissza a házba, még egyvalamit megkérdez.*
- Apropó anyagiak. Az összeg felét még mindig át tudom adni, ahogy az imént említettem, akár most rögtön... Bár ahogy szeretné. Nem tudom, miként szokták intézni az efféle kifizetéseket.
*Mosolyog még mindig a férfira, bár most inkább zavarában.*
3168. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-09-30 23:14:35
Üzenet elküldve: 2020-09-30 23:14:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A reggel nem épp a legkellemesebb. A tegnapi esőtől lehűlt levegő. A föld meg sáros és az a fajta sáros amibe ragad bele az ember lába. Trodd, hátára kapva szent birkabőrét mégiscsak köteles ma is kimennie a jószágokat megetetni. Legalább a füves legelőn kisebb a sár. Csak otthonról kellett gyújtóst vinni amivel elkezdte a pásztor a tüzet nagy nehezen. Aztán csak tenni kell rá amit talál és nem annyira nedves fa. Csak fel is gyullad az a tűz még ha cserébe úgy is füstöl, hogy aki keresi biztos megtalálja a pásztort. Aki, ott áll vagy guggol a tűz környékén a fokosára támaszkodva. Nagyon rossz reggel ez. Kell is az a kis hő, ami a gyenge kis tábortűzből jön. Mándli-nak is becsületére lehetne írni, de azokkal a kis lábaival még most is ott ugrál a jószágok körül ha kell neki. A fekete bundája tiszta sár. Nem épp a legjobb állapotban néz ki. Úgy, hogy ha lenne asszony akkor lehet így nem engedné őt be a házba. Trodd persze nem ilyen. Neki ő nem csak egy kutya hanem a társa. Nagy segítség, hogy nem kell úgy járkálnia a jószág körül, mint valami kondásnak. Már délután van mire kicsit erősebben kezd sütni a nap és melengeti a a végtagokat az erejével. Élvezi is a pásztor. A mai nap elég kemény volt. Az a fajta munka amit egy városi nem bírna el egy falusinak meg vannak rosszabb napjai is. Hisz Trodd még ha nem is a legjobb körülmények közt volt, de nem dolgozott annyira keményen, mint mondjuk zsellérként mikor a földeken kellett. Jól meghajtották őket és volt, hogy még rosszul is fizettek. Pásztorként ezért is jobb. Főleg mióta saját jószág is van. Mikor este visszatereli őket haza akkor megint begyújt a kandallóba, ami tényleg jó ötlet volt Sfetts bácsitól és nekilát a vacsora készítésének. Azt, elfogyasztva és belül is jobban átmelegedve folytatja a munkát a bölcsővel. Madzaggal leméri a méreteket és szénnel rajzol. Pontosnak kell lennie és mindennek passzolnia kell. A láb úgy fog kinézni, hogy kerek lesz azért, hogy hintáztathassa, de nem teljesen mert a két végét úgy faragja meg, hogy legyen rajta két kisebb gömböcske amik megfognák ha fel akarna borulni. Az oldalai meg úgy lesznek, hogy mivel nem volna elég széles az alapanyag így külön lesz a kerete és egy belső lap. És minden egymásba tolva fecskeszárny illesztésekkel. Azok a legjobbak. Miután ezeket megcsinálta neki is állt a durvább faragásoknak. Amivel megadja a leendő bútorrészek nagyjábóli formáját. Erre kell majd finoman rámenni utána. Alaposan le is fárad benne mire este ágyba kerül. Ma se kell majd altatni.*
3167. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-09-29 20:53:24
Üzenet elküldve: 2020-09-29 20:53:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
//A birtok éke//
*Bár eleinte úgy tűnik, nemcsak ő nem képes elereszteni a másikat, hanem az érzés kölcsönös, végül mégis magára marad az ágyban, és bár végtelenül hálás Tizionak, amiért hajlandó utánajárni, mi történik odakint, kicsit csalódott is, hogy nem úgy folytatódik a reggel, mint ahogy elkezdődött*
- Már alig várom! *válaszolja az ígéretekre zavart mosollyal, a füle hegyéig elvörösödve. Nem szokása ilyesmit mondani, sutának is érzi az egészet, mégse bírja megállni, hogy ne mondja ki őszintén, hogyan érez, márpedig jelen pillanatban nehezére esik bármi másra gondolnia, mint a beígért élményekre. Az ízelítőnek kapott csók után azonban aggodalommal vegyes érdeklődéssel tartana a férfival, hogy kiderítsék, mi is a kinti zaj forrása, a hirtelen megtorpanás viszont meglepi, így kicsit neki is megy Tizionak, mielőtt sikerülne megállnia*
- Jó. *adja be végül a derekát sóhajtva egy pillanatnyi szünet után, hisz úgy látja, Tizio hajlíthatatlan abban, hogy ő menjen elől. Ő is félti azonban a férfit, így csak félig húzódik be mögé, egyik kezét óvatosan Tizio hátán nyugtatva, amögül leskelődve kifelé, hogy megnézze, mi folyik az udvaron. Ahogy felmérte kint a terepet, óvatosan visszaereszkedik a talpára, és továbbra is a férfi mögött állva hallgatózik, mi történik odakint. Mikor a rekettyések kerülnek szóba, bár nem igazán látszik rajta, biztos benne, hogy Tizio nem örül a hallottaknak, így óvatosan megszorítja a vállát, hogy megpróbálja megnyugtatni, és hogy megakadályozza, ha esetleg veszekedni akarna Ephemiával. Minél többet tud meg közben, annál inkább világossá válik számára, minek is köszönhető ez a sok ismeretlen ember errefelé, Tizio magyarázatára is csak bólint, hogy jelezze, már tisztul számára a kép*
- De mi...? *kezdene bele rövid töprengés után az újabb kérdésbe, hogy pontosan mit is akar felújíttatni Ephemia, ám nem jut sokáig a mondatban, hiszen hirtelen elakad a lélegzete, egyrészt a váratlan mozdulattól, másrészt a fallal való találkozástól. Közel sincs azonban ellenére az események ilyetén alakulása, és hasonló lelkesedéssel viszonozza a csókot, olyan szorosan simulva a férfihoz, ahogy csak tud. Csak akkor próbál kis távolságot csempészni kettejük közé, mikor már levegőért kell kapkodnia*
- Várj... *suttogja elfúló hangon két lélegzetvétel között* Ezt nem itt kellene... *folytatja feszengve, miközben egy lopott pillantást vet a kert felé, hogy meggyőződjön róla, senki se figyeli őket, mielőtt újra Tiziora emelné a tekintetét. Alsó ajkát kissé beharapva, bizonytalanul várja, vajon a férfi hogyan képzeli a továbbiakat, hiszen nem szeretne megint ő lenni az, aki gátat vet az eseményeknek és nem is szeretné, hogy félbeszakadjon, ami éppenhogy csak újrakezdődött, mégse tud szabadulni attól a zavaró érzéstől, hogy bárki bármikor megpillanthatja őket, hiszen továbbra is úgy véli, az esetleges folytatás csak kettejükre és a hálószobára tartozik.*
//A birtok éke//
*Bár eleinte úgy tűnik, nemcsak ő nem képes elereszteni a másikat, hanem az érzés kölcsönös, végül mégis magára marad az ágyban, és bár végtelenül hálás Tizionak, amiért hajlandó utánajárni, mi történik odakint, kicsit csalódott is, hogy nem úgy folytatódik a reggel, mint ahogy elkezdődött*
- Már alig várom! *válaszolja az ígéretekre zavart mosollyal, a füle hegyéig elvörösödve. Nem szokása ilyesmit mondani, sutának is érzi az egészet, mégse bírja megállni, hogy ne mondja ki őszintén, hogyan érez, márpedig jelen pillanatban nehezére esik bármi másra gondolnia, mint a beígért élményekre. Az ízelítőnek kapott csók után azonban aggodalommal vegyes érdeklődéssel tartana a férfival, hogy kiderítsék, mi is a kinti zaj forrása, a hirtelen megtorpanás viszont meglepi, így kicsit neki is megy Tizionak, mielőtt sikerülne megállnia*
- Jó. *adja be végül a derekát sóhajtva egy pillanatnyi szünet után, hisz úgy látja, Tizio hajlíthatatlan abban, hogy ő menjen elől. Ő is félti azonban a férfit, így csak félig húzódik be mögé, egyik kezét óvatosan Tizio hátán nyugtatva, amögül leskelődve kifelé, hogy megnézze, mi folyik az udvaron. Ahogy felmérte kint a terepet, óvatosan visszaereszkedik a talpára, és továbbra is a férfi mögött állva hallgatózik, mi történik odakint. Mikor a rekettyések kerülnek szóba, bár nem igazán látszik rajta, biztos benne, hogy Tizio nem örül a hallottaknak, így óvatosan megszorítja a vállát, hogy megpróbálja megnyugtatni, és hogy megakadályozza, ha esetleg veszekedni akarna Ephemiával. Minél többet tud meg közben, annál inkább világossá válik számára, minek is köszönhető ez a sok ismeretlen ember errefelé, Tizio magyarázatára is csak bólint, hogy jelezze, már tisztul számára a kép*
- De mi...? *kezdene bele rövid töprengés után az újabb kérdésbe, hogy pontosan mit is akar felújíttatni Ephemia, ám nem jut sokáig a mondatban, hiszen hirtelen elakad a lélegzete, egyrészt a váratlan mozdulattól, másrészt a fallal való találkozástól. Közel sincs azonban ellenére az események ilyetén alakulása, és hasonló lelkesedéssel viszonozza a csókot, olyan szorosan simulva a férfihoz, ahogy csak tud. Csak akkor próbál kis távolságot csempészni kettejük közé, mikor már levegőért kell kapkodnia*
- Várj... *suttogja elfúló hangon két lélegzetvétel között* Ezt nem itt kellene... *folytatja feszengve, miközben egy lopott pillantást vet a kert felé, hogy meggyőződjön róla, senki se figyeli őket, mielőtt újra Tiziora emelné a tekintetét. Alsó ajkát kissé beharapva, bizonytalanul várja, vajon a férfi hogyan képzeli a továbbiakat, hiszen nem szeretne megint ő lenni az, aki gátat vet az eseményeknek és nem is szeretné, hogy félbeszakadjon, ami éppenhogy csak újrakezdődött, mégse tud szabadulni attól a zavaró érzéstől, hogy bárki bármikor megpillanthatja őket, hiszen továbbra is úgy véli, az esetleges folytatás csak kettejükre és a hálószobára tartozik.*
3166. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-09-29 12:01:15
Üzenet elküldve: 2020-09-29 12:01:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
//A birtok éke//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Morog Nava nyakába, egy percig nem ereszti, keze minden domborulatot bejár, amit csak ér. ~Hagyd abba Tizio, hagyd abba. Gennyes fekély. Végbélsipoly.~ Undorító képek vizualizálásával sikerül nem az ágyba tepernie a lányt. ~Majd később.~*
- Erre még visszatérünk, cicám. *Morran rekedtes hangon, kisfiús félmosollyal az arcán.* - Aztán estig nézni foglak. Közelről nézem meg minden egyes porcikádat. *Fenyegeti játékosan a lányt, akit még indulás előtt megcsókol.* - Cicám ne szórakozzál velem, menj mögém! *Áll meg pár lépés után, mivel Nava nagyon türemkedik, hogy mellette mehessen, Tizio meg nem akar közelharcot vívni vele, inkább megáll és csak akkor indul tovább, ha úgy ítéli meg, Nava biztonságban van mögötte.
Épp szerencséjük van hallani, ahogyan Ephemia bejelenti a rekettyés iránti igényét. ~Persze, a kettő közötti szintkülönbséget meg rézsútos ösvénnyel hidalják át, mi?~ Rázza a fejét, ahogyan hallja, hogy húga miféle badarságokat akar. ~Jó, hogy nem rögtön az erdő legmagasabb fáját akarod kivágatni egy icipici heringgel. Elmebeteg nőszemély.~ Nevének kisbetűvel való írására a fejét rázza, feldühíti, de ez szokás szerint nem látszik rajta. ~Apád faszát, te hülye liba!~ Nava kérdésére válaszolva előbb fűrészelést, majd kalapálást imitál, ebből a lány talán kitalálja, hogy ezek az emberek építőmunkások. ~Na, megnyugodtunk végre?~ Egy perc múlva, hacsak Nava nem védekezik kézzel-lábbal, akkor Tizio a falnak nyomja és úgy csókolja, hogy esélye se legyen a menekülésre. ~Ephemia meg elmehet a fenébe, meg a rekettyése is! NI!~*
//A birtok éke//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Morog Nava nyakába, egy percig nem ereszti, keze minden domborulatot bejár, amit csak ér. ~Hagyd abba Tizio, hagyd abba. Gennyes fekély. Végbélsipoly.~ Undorító képek vizualizálásával sikerül nem az ágyba tepernie a lányt. ~Majd később.~*
- Erre még visszatérünk, cicám. *Morran rekedtes hangon, kisfiús félmosollyal az arcán.* - Aztán estig nézni foglak. Közelről nézem meg minden egyes porcikádat. *Fenyegeti játékosan a lányt, akit még indulás előtt megcsókol.* - Cicám ne szórakozzál velem, menj mögém! *Áll meg pár lépés után, mivel Nava nagyon türemkedik, hogy mellette mehessen, Tizio meg nem akar közelharcot vívni vele, inkább megáll és csak akkor indul tovább, ha úgy ítéli meg, Nava biztonságban van mögötte.
Épp szerencséjük van hallani, ahogyan Ephemia bejelenti a rekettyés iránti igényét. ~Persze, a kettő közötti szintkülönbséget meg rézsútos ösvénnyel hidalják át, mi?~ Rázza a fejét, ahogyan hallja, hogy húga miféle badarságokat akar. ~Jó, hogy nem rögtön az erdő legmagasabb fáját akarod kivágatni egy icipici heringgel. Elmebeteg nőszemély.~ Nevének kisbetűvel való írására a fejét rázza, feldühíti, de ez szokás szerint nem látszik rajta. ~Apád faszát, te hülye liba!~ Nava kérdésére válaszolva előbb fűrészelést, majd kalapálást imitál, ebből a lány talán kitalálja, hogy ezek az emberek építőmunkások. ~Na, megnyugodtunk végre?~ Egy perc múlva, hacsak Nava nem védekezik kézzel-lábbal, akkor Tizio a falnak nyomja és úgy csókolja, hogy esélye se legyen a menekülésre. ~Ephemia meg elmehet a fenébe, meg a rekettyése is! NI!~*
3165. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-09-28 15:38:37
Üzenet elküldve: 2020-09-28 15:38:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Nyugtalan az éj, Renna érzi magában a felpezsdülő, forró vért, a harcos barbár vérét, aki hamarosan belemártja valakibe gyilkos nyílvesszőjét. Később indul a többiek után, mert rágódik, sokáig dilemmázik. Szelleme harcért kiált, de nem tudja, kiben bvzzon, kinek az oldalára álljon. Alig ismeri ezeket a férfiakat, akik mellé letette íját. Végül mégis csak felkerekedik, lóháton, hogy hamarabb beérje a korán indulókat. Természetesen nem egy hatalmas csatalóval, sokkal inkább a saját síkságain honos, kisebb, zömökebb termetű állatot választ hátasául. Kitartó, megbízható jószágok ezek, a leány egyszerűen meg is üli, miközben átvágtatnak a Tharg birtokok területén, a szántóföldek irányába.*
*Nyugtalan az éj, Renna érzi magában a felpezsdülő, forró vért, a harcos barbár vérét, aki hamarosan belemártja valakibe gyilkos nyílvesszőjét. Később indul a többiek után, mert rágódik, sokáig dilemmázik. Szelleme harcért kiált, de nem tudja, kiben bvzzon, kinek az oldalára álljon. Alig ismeri ezeket a férfiakat, akik mellé letette íját. Végül mégis csak felkerekedik, lóháton, hogy hamarabb beérje a korán indulókat. Természetesen nem egy hatalmas csatalóval, sokkal inkább a saját síkságain honos, kisebb, zömökebb termetű állatot választ hátasául. Kitartó, megbízható jószágok ezek, a leány egyszerűen meg is üli, miközben átvágtatnak a Tharg birtokok területén, a szántóföldek irányába.*
3164. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-09-26 08:16:48
Üzenet elküldve: 2020-09-26 08:16:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A birtok éke//
*Míg a turbékoló gerlepár, egy nem is olyan messzi részről, meglepetten figyeli a megérkező munkássereget, addig amott bizony "kemény" alkudozás veszi kezdetét. Az már biztos, hogy Raolf az első mondat után megállapítja, hogy nem tapasztalt alkuszról van szó. Ephemia láthatóan tehetséges, de nincs benne gyakorlata, ellenben meglehetősen kedves mestert fogott ki, aki még láthatóan kedves is, szóval talán nem lesz baj. A válaszra és az előre bocsátott újabb ajánlatra, fondorlatosan megdörzsöli állát, s állja a lány tekintetét elgondolkodva.*
- Hm... *mintha nem ő javasolta volna az alkut* A rekettyés kemény dió, fel kell ásni, el kell dolgozni, ki kell gazolni, be kell szerezni... *persze arcán lassan széles mosoly uralkodik el, láthatóan tetszik neki a játék* ráadásul nincs is ilyen ember a csapatomban, így az 5500 arany megfelelő lesz... valóban, egy feltétellel! *Mutatja fel ujját.*
- Csak olyan családnak állítok emléktáblát, akit ismerek, így kénytelen lesz hosszasan elbeszélgetni velem erről, hogy jobban megismerhessem! *Nyújtja ki előre a kezét óvatosan, hogy a nagy épületre, annak emeletére, a rekettyésre és az emléktáblákra az üzlet megköttethessen. Ha Ephemia elfogadja az ajánlatot, nagyszerű munkásokra és csendes beszélgetésekre számíthat, a nap végén.*
*Míg a turbékoló gerlepár, egy nem is olyan messzi részről, meglepetten figyeli a megérkező munkássereget, addig amott bizony "kemény" alkudozás veszi kezdetét. Az már biztos, hogy Raolf az első mondat után megállapítja, hogy nem tapasztalt alkuszról van szó. Ephemia láthatóan tehetséges, de nincs benne gyakorlata, ellenben meglehetősen kedves mestert fogott ki, aki még láthatóan kedves is, szóval talán nem lesz baj. A válaszra és az előre bocsátott újabb ajánlatra, fondorlatosan megdörzsöli állát, s állja a lány tekintetét elgondolkodva.*
- Hm... *mintha nem ő javasolta volna az alkut* A rekettyés kemény dió, fel kell ásni, el kell dolgozni, ki kell gazolni, be kell szerezni... *persze arcán lassan széles mosoly uralkodik el, láthatóan tetszik neki a játék* ráadásul nincs is ilyen ember a csapatomban, így az 5500 arany megfelelő lesz... valóban, egy feltétellel! *Mutatja fel ujját.*
- Csak olyan családnak állítok emléktáblát, akit ismerek, így kénytelen lesz hosszasan elbeszélgetni velem erről, hogy jobban megismerhessem! *Nyújtja ki előre a kezét óvatosan, hogy a nagy épületre, annak emeletére, a rekettyésre és az emléktáblákra az üzlet megköttethessen. Ha Ephemia elfogadja az ajánlatot, nagyszerű munkásokra és csendes beszélgetésekre számíthat, a nap végén.*
3163. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-09-25 12:59:45
Üzenet elküldve: 2020-09-25 12:59:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A pásztor ma se csalódott a maga tapasztalataiban. Jól mondták a csillagok meg a szél. Tényleg esőre ébredt. Mándlit csak addig engedi ki míg elvégezi a dolgát aztán a kiskutya gyorsan el is helyezkedik a kemence előtt ahol Trodd nekiáll sütni pár rántottát. A maradékot némi már kiszáradt kenyérrel Mándli kapja meg. Ezek után áll neki a munkának. Ha lenne asszony biztos panaszt emelne azért mert minden tiszta fűrészpor és fa. Jó is lenne. A férfi kezei között a nyers fák egyre inkább kezdenek a munkának megfelelőekké válni. Mindegyik megfelelő méretű és a gyalunak köszönhetően simákká is vállnak. Alaposan megdolgozik vele a pásztor és nem kevés munka van vele. Méghozzá ez csak a kezdet. Most jönnek majd az egyéb faragások és trükkök. Hogy a lábai billegősek legyenek, az oldalainak a szélei meg egymásba csúsztathatóak. Aztán a díszítés ami életet ad majd a bútordarabnak és tovább dicséri a készítő ügyességét. Egyelőre viszont ezzel az eredménnyel kell megelégedni. A nagy munkában Trodd még enni is elfelejt. Ha Mándli nem jelez, hogy ki kell neki mennie nem is evett volna. Jól be lett tanítva. Arra a kis időre míg kinyitja az ajtót némi szél beszökik, megborzolja a pásztor haját és a földön lévő fareszeléket megtáncoltatja.*
~Lassan vége a jó időnek.~
*Némi evés után nekilát és estére teljesen befejezi a fák gyalulását és méretre vágását. Alaposan megmozgatta magát, de nem érzi magát annyira fáradtnak, hogy abbahagyja a munkát. Ha nem sötétedne akkor még nekiállna megjelölni a különböző elemeket és szénnel megrajzolni, hogy hol és milyenre kéne fűrészelnie. Így viszont le kell feküdnie. Tudja jól, hogy ez csak a lelkesedés és fáradtabb mint amilyennek érzi magát. Ma azért mégiscsak dolgozott. Tényleg nem kell sokat altatni megy magától is neki.*
~Lassan vége a jó időnek.~
*Némi evés után nekilát és estére teljesen befejezi a fák gyalulását és méretre vágását. Alaposan megmozgatta magát, de nem érzi magát annyira fáradtnak, hogy abbahagyja a munkát. Ha nem sötétedne akkor még nekiállna megjelölni a különböző elemeket és szénnel megrajzolni, hogy hol és milyenre kéne fűrészelnie. Így viszont le kell feküdnie. Tudja jól, hogy ez csak a lelkesedés és fáradtabb mint amilyennek érzi magát. Ma azért mégiscsak dolgozott. Tényleg nem kell sokat altatni megy magától is neki.*
3162. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-09-23 20:42:22
Üzenet elküldve: 2020-09-23 20:42:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
//A birtok éke//
*Régen nem érezte már ilyen boldognak magát, mint most, így nem is akar érzékenyebb témákba belemenni, inkább csak még egyszer magához szorítja a férfit egy röpke pillanatig, ezúttal azonban olyan erősen, hogy tényleg legyen oka panaszkodni, már ha szeretne, miközben apró csókokkal halmozza el, ahol éri, nagyjából a válla és a mellkasa táján*
- Pff. *horkant fel azonban nevetve a második megjegyzést hallva, hisz úgy véli, nehéz annak ártani, ami nincs. Jól esik azonban neki, hogy Tizio szépnek tartja, és ez látszik is rajta, amikor a férfira pillantva igyekszik viszonozni a mosolyát. ~Szeretnéd, ha inkább mást csinálnék aggodalmaskodás helyett?~ igyekszik üzenni a tekintetével, azonban mielőtt ebbe az irányba terelődhetnének az események, a külvilág közbeszól, és kénytelenek kikászálódni az ágyból. A sürgetést hallva kihajol kissé az ajtó mögül, hogy egy bosszúsnak szánt pillantást vessen Tiziora, de mivel se nem elég mérges, se nem elég határozott az ilyesmihez, más hatást nem nagyon ér el vele, minthogy zavarában teljesen elvörösödik, ezen pedig az sem segít, amikor a férfi közelebb jön hozzá*
- Az... az nem érdekes. *hebegi idegesen, visszafordulva a szekrény felé, hogy ne kelljen Tiziora néznie, mert akkor csak még inkább zavarba jönne, már ha ez egyáltalán lehetséges. Még ha a férfi szépnek gondolja is, ő közel se tartja magát annak, és ezért nem is szereti mutogatni magát, még Tizio előtt se. Most is szeretne mihamarabb teljesen felöltözni, bár nem sokáig jut a műveletben, hisz ismét csak megzavarják*
- Holnap még lehet, de harminc tél múlva már biztosan nem. És különben is, addigra már annyira az agyadra fogok menni, hogy nem is fog érdekelni, hogy nézek ki. *igyekszik tréfával elütni a dolgot, bár a csókok nyomán azért egy aprócska sóhaj mégis elhagyja ajkait* De te ugyanilyen fess leszel akkor is... *próbál hátrafordulni kicsit, hogy a férfi szemébe pillantson, egyik kezét óvatosan felemelve, hogy végigsimítson Tizio arcán* Csak talán szakállas. *mosolyodik el kissé, ahogy ujjai az érdes borostát érintik. A gondolat, hogy Tizio még harminc év múlva is vele képzeli el az életét, mérhetetlen örömmel tölti el, szinte minden mást elfeledtetve vele, így nem is igyekszik véget vetni az ölelésnek, ám végül mégis megpróbál erőt venni magán, hogy kissé eltávolodva tőle szembeforduljon vele, karjait a férfi nyaka köré fonva*
- Ha ilyeneket csinálsz, akkor sose leszek kész. *jelenti ki zavart mosollyal, egy pár pillanatig azonban még nem akaródzik mozdulnia, de végül mégis elereszti Tiziot és folytatja tovább az öltözködést. Mikor már mindketten kifogástalanul néznek ki és készen állnak az indulásra, olyan váratlanul éri a férfi kérése, hogy hirtelenjében azt se tudja, mit feleljen rá, csak meglepett pislogásra futja tőle. Maga se tudja miért, de arra számított, majd kéz a kézben derítik ki, mi folyik odakint, így jobb lehetőség híján Tizio kinyújtott karjába kapaszkodik és a kéréssel ellentétben igyekszik annyira a férfi mellett haladni, amennyire ez jelen helyzetben csak lehetséges, hisz az teljességgel kizárt, hogy hagyja, hogy Tizio menjen egyedül elől. Mikor megállnak fülelni kicsit, továbbra is a férfira támaszkodva lábujjhegyre áll, azt remélve, így jobban hallja majd, miről folyik Ephemia és az ismeretlen férfi közt a társalgás. Azt már most meg tudja állapítani, az idegen nem korábbi látogatóik egyike, ennek köszönhetően pedig hatalmas kő esik le a szívéről, ám ezt követően az aggódás helyét értetlenség veszi át*
- Kik ezek az emberek? *suttogja halkan Tizionak, nem igazán tudva mire vélni a diadalittas mosolyt és Ephemia társaságát.*
//A birtok éke//
*Régen nem érezte már ilyen boldognak magát, mint most, így nem is akar érzékenyebb témákba belemenni, inkább csak még egyszer magához szorítja a férfit egy röpke pillanatig, ezúttal azonban olyan erősen, hogy tényleg legyen oka panaszkodni, már ha szeretne, miközben apró csókokkal halmozza el, ahol éri, nagyjából a válla és a mellkasa táján*
- Pff. *horkant fel azonban nevetve a második megjegyzést hallva, hisz úgy véli, nehéz annak ártani, ami nincs. Jól esik azonban neki, hogy Tizio szépnek tartja, és ez látszik is rajta, amikor a férfira pillantva igyekszik viszonozni a mosolyát. ~Szeretnéd, ha inkább mást csinálnék aggodalmaskodás helyett?~ igyekszik üzenni a tekintetével, azonban mielőtt ebbe az irányba terelődhetnének az események, a külvilág közbeszól, és kénytelenek kikászálódni az ágyból. A sürgetést hallva kihajol kissé az ajtó mögül, hogy egy bosszúsnak szánt pillantást vessen Tiziora, de mivel se nem elég mérges, se nem elég határozott az ilyesmihez, más hatást nem nagyon ér el vele, minthogy zavarában teljesen elvörösödik, ezen pedig az sem segít, amikor a férfi közelebb jön hozzá*
- Az... az nem érdekes. *hebegi idegesen, visszafordulva a szekrény felé, hogy ne kelljen Tiziora néznie, mert akkor csak még inkább zavarba jönne, már ha ez egyáltalán lehetséges. Még ha a férfi szépnek gondolja is, ő közel se tartja magát annak, és ezért nem is szereti mutogatni magát, még Tizio előtt se. Most is szeretne mihamarabb teljesen felöltözni, bár nem sokáig jut a műveletben, hisz ismét csak megzavarják*
- Holnap még lehet, de harminc tél múlva már biztosan nem. És különben is, addigra már annyira az agyadra fogok menni, hogy nem is fog érdekelni, hogy nézek ki. *igyekszik tréfával elütni a dolgot, bár a csókok nyomán azért egy aprócska sóhaj mégis elhagyja ajkait* De te ugyanilyen fess leszel akkor is... *próbál hátrafordulni kicsit, hogy a férfi szemébe pillantson, egyik kezét óvatosan felemelve, hogy végigsimítson Tizio arcán* Csak talán szakállas. *mosolyodik el kissé, ahogy ujjai az érdes borostát érintik. A gondolat, hogy Tizio még harminc év múlva is vele képzeli el az életét, mérhetetlen örömmel tölti el, szinte minden mást elfeledtetve vele, így nem is igyekszik véget vetni az ölelésnek, ám végül mégis megpróbál erőt venni magán, hogy kissé eltávolodva tőle szembeforduljon vele, karjait a férfi nyaka köré fonva*
- Ha ilyeneket csinálsz, akkor sose leszek kész. *jelenti ki zavart mosollyal, egy pár pillanatig azonban még nem akaródzik mozdulnia, de végül mégis elereszti Tiziot és folytatja tovább az öltözködést. Mikor már mindketten kifogástalanul néznek ki és készen állnak az indulásra, olyan váratlanul éri a férfi kérése, hogy hirtelenjében azt se tudja, mit feleljen rá, csak meglepett pislogásra futja tőle. Maga se tudja miért, de arra számított, majd kéz a kézben derítik ki, mi folyik odakint, így jobb lehetőség híján Tizio kinyújtott karjába kapaszkodik és a kéréssel ellentétben igyekszik annyira a férfi mellett haladni, amennyire ez jelen helyzetben csak lehetséges, hisz az teljességgel kizárt, hogy hagyja, hogy Tizio menjen egyedül elől. Mikor megállnak fülelni kicsit, továbbra is a férfira támaszkodva lábujjhegyre áll, azt remélve, így jobban hallja majd, miről folyik Ephemia és az ismeretlen férfi közt a társalgás. Azt már most meg tudja állapítani, az idegen nem korábbi látogatóik egyike, ennek köszönhetően pedig hatalmas kő esik le a szívéről, ám ezt követően az aggódás helyét értetlenség veszi át*
- Kik ezek az emberek? *suttogja halkan Tizionak, nem igazán tudva mire vélni a diadalittas mosolyt és Ephemia társaságát.*
3161. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-09-22 20:10:16
Üzenet elküldve: 2020-09-22 20:10:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A birtok éke//
*Első körben a kérdések hallatán értetlen arcot vág. Nem érti, mi a probléma, így csak áll és bámul, mint a sült hal. Aztán persze hamarost fény derül a dologra.*
- Na de kérem, egyszerű okai van annak, miért is nem akarok alkudni. Az egyik, hogy jóval magasabb árra számítottam, bevallom. A másik, hogy családom egyébként is csorba hírnevét nem kívánom holmi kufárkodással bemocskolni, ha a kis családi kúriánk és egyben otthonunk építéséről van szó. A minőséget meg kell fizetni.
*Reméli, szép rögtönzött szavai nem keltik túlzottan az erőlködés látszatát azt illetően, hogy saját inkompetens gondolkodását igyekszik ezzel palástolni. Merthogy valami ilyesmi a történet.*
- De tudja mit? Legyen hát, alkudjunk! Adunk összesen 6300 aranyat, mint említettem, hogyha csapata csináltat nekem ide... *Mutat a főbejárattól jobbra.* És ide... *Mutat a főbejárattól balra.* Egy-egy rekettyést. Ilyen kis dísznövényes-bokros pici rekettyést, lehetőleg szép sziklákkal és kövekkel. Mindkettőbe tábla legyen állítva, az egyikre azzal a szöveggel, hogy "Eme rekettyést Raolf s hű társai állították Ephemia kisasszony és az Aquista-család tiszteletére." A másikra is ugyanez legyen írva, csak az Tizio nevével. Egy kikötésem volna, Tizio nevének kezdőbetűjét kisbetűvel írják.
*Aztán csípőre tett kézzel, mosolyogva néz a férfira, mint aki jól végezte dolgát.*
- Úgy hiszem, kellőképp kemény s kíméletlen voltam, Raolf. Remélem, hogy van a csapatában valaki, aki ért az ilyesféle munkához, különben nem adhatok, csak 5800 aranyat. Válasszon!
*Tárja szét karjait, kérdőn tekintve Raolfra.*
*Első körben a kérdések hallatán értetlen arcot vág. Nem érti, mi a probléma, így csak áll és bámul, mint a sült hal. Aztán persze hamarost fény derül a dologra.*
- Na de kérem, egyszerű okai van annak, miért is nem akarok alkudni. Az egyik, hogy jóval magasabb árra számítottam, bevallom. A másik, hogy családom egyébként is csorba hírnevét nem kívánom holmi kufárkodással bemocskolni, ha a kis családi kúriánk és egyben otthonunk építéséről van szó. A minőséget meg kell fizetni.
*Reméli, szép rögtönzött szavai nem keltik túlzottan az erőlködés látszatát azt illetően, hogy saját inkompetens gondolkodását igyekszik ezzel palástolni. Merthogy valami ilyesmi a történet.*
- De tudja mit? Legyen hát, alkudjunk! Adunk összesen 6300 aranyat, mint említettem, hogyha csapata csináltat nekem ide... *Mutat a főbejárattól jobbra.* És ide... *Mutat a főbejárattól balra.* Egy-egy rekettyést. Ilyen kis dísznövényes-bokros pici rekettyést, lehetőleg szép sziklákkal és kövekkel. Mindkettőbe tábla legyen állítva, az egyikre azzal a szöveggel, hogy "Eme rekettyést Raolf s hű társai állították Ephemia kisasszony és az Aquista-család tiszteletére." A másikra is ugyanez legyen írva, csak az Tizio nevével. Egy kikötésem volna, Tizio nevének kezdőbetűjét kisbetűvel írják.
*Aztán csípőre tett kézzel, mosolyogva néz a férfira, mint aki jól végezte dolgát.*
- Úgy hiszem, kellőképp kemény s kíméletlen voltam, Raolf. Remélem, hogy van a csapatában valaki, aki ért az ilyesféle munkához, különben nem adhatok, csak 5800 aranyat. Válasszon!
*Tárja szét karjait, kérdőn tekintve Raolfra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4230-4249