//Thargok, thargok//
*Pyctával együtt kuncog, bár az elf nem vallja, bizony rajta is észrevenni változásokat. ~ Talán túl sok időt töltött emberek között. ~ Mosolyodik el, majdhogynem érzelmesen, aztán persze észbe kap és inkább csak vigyorra vált.*
- Jó, jó, ez igaz, de mikor beindul a pofonofon, az adrenalin, meg... eh... tudom... az már régen rossz. *Biggyeszti le szája szélét.* Nem csinálok zűrt, megígérem. *Bólint Pyctára, aztán előre meredve néz tovább.*
- Néha piszok erős tud lenni az a kagylóhéj. És belülről marha nehéz kinyitni, olykor még kívülről is, csupán tőr hegyével. *Reflektál, persze nem kérdőjelezi meg a hallottakat, inkább csak elmereng rajtuk.* De már elmúlt, most már csak fátyolba tekert menyasszony vagyok. *Csapkodja meg combját.* Erre iszunk! *Vigyorog Pyctára.* Illetve iszom. *Egészíti ki bólintva, aztán meghúzza a kis flaskát, már arra sem emlékszik, honnan szeretne. Lehet Valeáé volt, vagy a vadvédi szeszek egyike a fene tudja. Annyiban már biztos, hogy ő ettől jobbat akar főzni, mert halkan krákog egyet, majd megköszörüli a torkát. Pycta kérdésére csupán lezserül feláll a bakon, majd két kezét kicsit eltartva magától őrzi meg egyensúlyát, vigyázva arra, hogy a kantárt ne rántsa meg.*
- Az bizony! *Kiált fel előre mutatva.* Huhúúú! Fogalmam sincs miért örülök ennek ennyire, de valóban úgy látszik lassan megérkezünk. *Nevet, aztán komótosan visszaül. Persze nem akar birtokokon belül feltűnősködni, így elhelyezkedik, aztán komolyságot erőltet magára.*
- Remélem nem ismernek fel, az csúnya lenne. Nem tudom Aenae kinek beszélt rólam, talán jobb, ha én egyenesen a taverna felé veszem az irányt, s elválunk. A fegyvereimet egyébként sem tenném le szívesen. *Jóval komorabb, mint korábban, de tekintete nem ígér rosszat.* Ha jól tudom, mielőtt belépsz elszedik mindenedet. Igaz... *Nevet fel.* Pusztakezes vagyok, el is feledtem! *Hahotázik megint egyet, amúgy tényleg kiment a fejéből.*