Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-19 11:07:04
Üzenet elküldve: 2019-09-19 11:07:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Bólint. ~Talán jövőre.~ Nincs ezen mit ragozni, Tizio nem is akarja. ~Gondolom, hogy nem volt gyerekszobád. Egyikőtöknek sem.~ Mióta ezen a barbár helyen él, azóta igen elnéző azokkal szemben, akik egy teljesen más társadalmi körből származnak, mint ő. Aztán elmosolyodik, de Nava felé fordulva, mert ezt a gesztust jellemzően csak a lánynak tartogatja.*
- Na milyen udvariatlan vagyok. Természetesen ebédre is szívesen látunk. *Szabad kezével int a két férfinak, hogy induljanak. ~Ephemia, hova a vérbe tűntél?~ Másik kezét továbbra is a lány derekán tartja, csak akkor ereszti, ha megindulnak, ekkor viszont karját nyújtja Navának. ~Csak aztán ne zabáljátok magatokat kajakómásra.~ Ők mennek előre a lánnyal, hogy mutassák az utat, Tiziot nem zavarja a csend, de az elf úgy tűnik, hogy fecserészős fajta, amit viszont nem lehet kukán hallgatni.* - Ha jó az a pálinka, akkor majd hozzatok belőle kóstolót, mikor erre jártok. *Nem mintha Tizio nagy ivó lenne, ő inkább a szippantást szereti, de azért egy kellemes borozgatás sosincs ellenére. ~A pálinka a pórok itala. Hoppácska Tizio, hát te is pór vagy újabban, itt mit sem számít az a sótlan, kékvéred.~ A konyhaajtóban előre engedi a lányt és a két férfit is, mielőtt belépne még vet egy pillantást a karám irányába, ahol a gyapjasok ugyan elkérődznek, de húga nincs ott. ~Biztos lepihent.~ A konyhaasztalon már ott a bor, hiszen épp ünnepeltek, úgyhogy azt nem kell elővenni, csak Ephemia poharát eltakarítani és a jövevényeknek adni egyet-egyet.* - Foglaljatok helyet. *A használatban lévő ivóalkalmatosságok jelzik, hogy ők honnan álltak fel az óbégatás előtt.*
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Bólint. ~Talán jövőre.~ Nincs ezen mit ragozni, Tizio nem is akarja. ~Gondolom, hogy nem volt gyerekszobád. Egyikőtöknek sem.~ Mióta ezen a barbár helyen él, azóta igen elnéző azokkal szemben, akik egy teljesen más társadalmi körből származnak, mint ő. Aztán elmosolyodik, de Nava felé fordulva, mert ezt a gesztust jellemzően csak a lánynak tartogatja.*
- Na milyen udvariatlan vagyok. Természetesen ebédre is szívesen látunk. *Szabad kezével int a két férfinak, hogy induljanak. ~Ephemia, hova a vérbe tűntél?~ Másik kezét továbbra is a lány derekán tartja, csak akkor ereszti, ha megindulnak, ekkor viszont karját nyújtja Navának. ~Csak aztán ne zabáljátok magatokat kajakómásra.~ Ők mennek előre a lánnyal, hogy mutassák az utat, Tiziot nem zavarja a csend, de az elf úgy tűnik, hogy fecserészős fajta, amit viszont nem lehet kukán hallgatni.* - Ha jó az a pálinka, akkor majd hozzatok belőle kóstolót, mikor erre jártok. *Nem mintha Tizio nagy ivó lenne, ő inkább a szippantást szereti, de azért egy kellemes borozgatás sosincs ellenére. ~A pálinka a pórok itala. Hoppácska Tizio, hát te is pór vagy újabban, itt mit sem számít az a sótlan, kékvéred.~ A konyhaajtóban előre engedi a lányt és a két férfit is, mielőtt belépne még vet egy pillantást a karám irányába, ahol a gyapjasok ugyan elkérődznek, de húga nincs ott. ~Biztos lepihent.~ A konyhaasztalon már ott a bor, hiszen épp ünnepeltek, úgyhogy azt nem kell elővenni, csak Ephemia poharát eltakarítani és a jövevényeknek adni egyet-egyet.* - Foglaljatok helyet. *A használatban lévő ivóalkalmatosságok jelzik, hogy ők honnan álltak fel az óbégatás előtt.*
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-18 15:33:28
Üzenet elküldve: 2019-09-18 15:33:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A tuskó, téhával, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Umon persze megint felkapja a vizet valamin, Sheni már nem is tudja pontosan, hogy min és belekezd egy újabb fenyegetésbe, amikor megjelenik a házigazda és a szakállas egyből mézes, meg mázas lesz.*
- Bocsáss meg, nem fejezted be. *Emeli tenyerét hegyes füléhez teli mosollyal és kárörvendőn.
Ez a Tizió kölyök amúgy nem valami kedves, vagyis nem is nem kedves, hanem inkább karót nyelt. Még Sheni jó poénján sem mosolyodik el, ami kissé ellenszenvessé teszi a hegyesfülű számára. Akik nem tudnak egy jó tréfán nevetni, azok nem a legjobb emberek. De az vigasztalja, hogy legalább Umonon látszik, hogy sikerült bevinnie egy tust.*
- Megegyeztünk. *Kacsint vissza a fiatal emberre, amikor tisztázásra kerülnek a nevek kiejtésének és írásának módjai.
A kopogás említésére csak jelentőség teljesen Umon felé bólint, hogy ő bizony megmondta, hogy az óbégatásnak soha nincs jó vége, de ezzel lejártnak tekinti a témát.
A csinos lányt a ház asszonyaként mutatja be a fickó, amire Sheni elhúzza kissé sebzett ajkát. Kiderül, hogy a csaj nem szabad préda, de neki amúgy is ott van Lyzi.*
- Navarentien kisasszony. *Hajol meg úriasan felé.
Az ital említése sokat segít Tizio megítélésén, remélve, hogy az ital alatt itt rendes italt értenek, nem pedig vizet, mint az erdőben.*
- A munka előtt jól esik egy kupicával. ~ Vagy kettővel. ~ *Önti szavakba és gondolatba örömét. A szállás és a vacsora ötlete pedig tovább emeli az események értékét, ami aztán zuhanórepülésbe is kezd szinte azonnal, amikor a kölyök bejelenti, hogy csak másnap fognak végezni.*
- Tezzsék? *Torpan meg pislogva Umon felé. Hisz arról nem volt szó, hogy itt két nap fognak dolgozni, mint a parasztok.*
- Ha így van, akkor mindenképp innunk kell! *Emeli fel roppant komolyan mutatóujját, rávilágítva, hogy ha eleget iszik, akkor biztosan sikerül elviselnie ezt a rabszolga-módit.*
- Részemről tök rendben van, köszi, hogy kérdezed! *Indul meg utolsóként befelé széles vigyorral és dudorászva. Közben acélszürke tekintete pásztázza a környéket, a házat, meg mindent.*
- Nava kisasszony, ön roppant csinos manapság. *Dicséri meg a lányt kedvesen.*
- Köszönjük, ami azt illeti, én eléggé megéheztem. Tintás koma csak nyakalni tud, főzni nem. Mármint ételt főzni nem tud, pálinkát annál inkább. *Nevet fel és ha teheti, még nagyon barátságosan hátba is veregeti Umont kijavítva az áthallásos elszólását.
Tudja, hogy mindezért még szorulni fog, de az még később lesz, addig annyi minden történhet. Szórakozni is kell kicsit.*
//A tuskó, téhával, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Umon persze megint felkapja a vizet valamin, Sheni már nem is tudja pontosan, hogy min és belekezd egy újabb fenyegetésbe, amikor megjelenik a házigazda és a szakállas egyből mézes, meg mázas lesz.*
- Bocsáss meg, nem fejezted be. *Emeli tenyerét hegyes füléhez teli mosollyal és kárörvendőn.
Ez a Tizió kölyök amúgy nem valami kedves, vagyis nem is nem kedves, hanem inkább karót nyelt. Még Sheni jó poénján sem mosolyodik el, ami kissé ellenszenvessé teszi a hegyesfülű számára. Akik nem tudnak egy jó tréfán nevetni, azok nem a legjobb emberek. De az vigasztalja, hogy legalább Umonon látszik, hogy sikerült bevinnie egy tust.*
- Megegyeztünk. *Kacsint vissza a fiatal emberre, amikor tisztázásra kerülnek a nevek kiejtésének és írásának módjai.
A kopogás említésére csak jelentőség teljesen Umon felé bólint, hogy ő bizony megmondta, hogy az óbégatásnak soha nincs jó vége, de ezzel lejártnak tekinti a témát.
A csinos lányt a ház asszonyaként mutatja be a fickó, amire Sheni elhúzza kissé sebzett ajkát. Kiderül, hogy a csaj nem szabad préda, de neki amúgy is ott van Lyzi.*
- Navarentien kisasszony. *Hajol meg úriasan felé.
Az ital említése sokat segít Tizio megítélésén, remélve, hogy az ital alatt itt rendes italt értenek, nem pedig vizet, mint az erdőben.*
- A munka előtt jól esik egy kupicával. ~ Vagy kettővel. ~ *Önti szavakba és gondolatba örömét. A szállás és a vacsora ötlete pedig tovább emeli az események értékét, ami aztán zuhanórepülésbe is kezd szinte azonnal, amikor a kölyök bejelenti, hogy csak másnap fognak végezni.*
- Tezzsék? *Torpan meg pislogva Umon felé. Hisz arról nem volt szó, hogy itt két nap fognak dolgozni, mint a parasztok.*
- Ha így van, akkor mindenképp innunk kell! *Emeli fel roppant komolyan mutatóujját, rávilágítva, hogy ha eleget iszik, akkor biztosan sikerül elviselnie ezt a rabszolga-módit.*
- Részemről tök rendben van, köszi, hogy kérdezed! *Indul meg utolsóként befelé széles vigyorral és dudorászva. Közben acélszürke tekintete pásztázza a környéket, a házat, meg mindent.*
- Nava kisasszony, ön roppant csinos manapság. *Dicséri meg a lányt kedvesen.*
- Köszönjük, ami azt illeti, én eléggé megéheztem. Tintás koma csak nyakalni tud, főzni nem. Mármint ételt főzni nem tud, pálinkát annál inkább. *Nevet fel és ha teheti, még nagyon barátságosan hátba is veregeti Umont kijavítva az áthallásos elszólását.
Tudja, hogy mindezért még szorulni fog, de az még később lesz, addig annyi minden történhet. Szórakozni is kell kicsit.*
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-18 13:43:30
Üzenet elküldve: 2019-09-18 13:43:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*A legkevésbé se zavarja, hogy egyelőre kimarad a társalgásból, hisz a beszélgetés helyett azt is legalább annyira élvezi, ha csak csendben megfigyelheti az embereket, hogy néznek ki, hogyan mozognak, hogyan viselkednek. A két látogató szokatlan külsejével tökéletes alanynak bizonyul ezen elfoglaltsághoz, melybe annyira belemerül, hogy először fel se tűnik neki, már nem csak észrevétlen megfigyelő. Mikor azonban rájön, neki szól az üdvözlés, elpirul kissé, amiért talán túlzottan is bámulta az új jövevényeket, majd bizonytalan mozdulattal és halvány mosollyal integet vissza, viszonozva a köszöntést. Akaratlanul is összerezzen viszont kicsit, mikor Tizio is hátrafordul, hiszen ezzel biztossá vált, hogy lebukott, és vége magányos szemlélődésének. Ahogy közelebb ér hozzá, megereszt egy bocsánatkérő pillantást a férfi felé, ugyanis tényleg nem akarta megzavarni az üzletelést, akárhol is tartsanak vele, csak szerette volna megnézni magának, kik érkeztek. Feszélyezve is érzi magát kissé, mikor ő kerül a társalgás középpontjába, hisz mind a megnevezés, mind a meghajlás zavarba hozza*
- Én... öhm... csak Nava. *pillant bizonytalanul egyikükről a másikukra, hiszen jelen pillanatban sok mindennek érzi magát, csak a ház asszonyának vagy kisasszonynak nem, igyekszik azonban összeszedni magát, hogy ne csak hebegni tudjon. Bár meghökken kissé a szokatlan nevek hallatán, ez furcsamód csak még inkább fokozza érdeklődését a két férfi iránt*
- Igazán örülök a találkozásnak! *ereszt meg végül egy halvány mosolyt a jövevények felé, megkönnyebbülve, mikor elterelődik róla a szó, és újra lehetősége nyílik rá, hogy tovább folytassa korábbi foglalatosságát, vagyis a néma nézelődést. Mindkét férfi érdekes figurának tűnik a szemében, akikről örömmel megtudna többet is, így bár nem mer túl hosszasan bámulni, nehogy udvariatlannak tartsák, azért pár lopott pillantással igyekszik felmérni, kikkel is van dolga. Észre sem veszi, mikor, de a beszélgetés közben egyszer csak az ő karja is mozdul, hogy átölelje Tizio derekát, hacsak ez a férfinak nincs ellenére*
- Örömmel látunk ebédre is, ha esetleg megéheztetek volna az út során... *fűzi még hozzá az ajánlathoz, ha valaki ételre is igényt tartana az ital mellett, hiszen fogalma sincs, milyen messziről jöttek a vendégek és mennyire fáradtak el, míg ideértek. A két férfiről aztán Tiziora pillant, egy halvány mosollyal biztosítva róla, neki a maga részéről semmi kifogása a terv ellen.*
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*A legkevésbé se zavarja, hogy egyelőre kimarad a társalgásból, hisz a beszélgetés helyett azt is legalább annyira élvezi, ha csak csendben megfigyelheti az embereket, hogy néznek ki, hogyan mozognak, hogyan viselkednek. A két látogató szokatlan külsejével tökéletes alanynak bizonyul ezen elfoglaltsághoz, melybe annyira belemerül, hogy először fel se tűnik neki, már nem csak észrevétlen megfigyelő. Mikor azonban rájön, neki szól az üdvözlés, elpirul kissé, amiért talán túlzottan is bámulta az új jövevényeket, majd bizonytalan mozdulattal és halvány mosollyal integet vissza, viszonozva a köszöntést. Akaratlanul is összerezzen viszont kicsit, mikor Tizio is hátrafordul, hiszen ezzel biztossá vált, hogy lebukott, és vége magányos szemlélődésének. Ahogy közelebb ér hozzá, megereszt egy bocsánatkérő pillantást a férfi felé, ugyanis tényleg nem akarta megzavarni az üzletelést, akárhol is tartsanak vele, csak szerette volna megnézni magának, kik érkeztek. Feszélyezve is érzi magát kissé, mikor ő kerül a társalgás középpontjába, hisz mind a megnevezés, mind a meghajlás zavarba hozza*
- Én... öhm... csak Nava. *pillant bizonytalanul egyikükről a másikukra, hiszen jelen pillanatban sok mindennek érzi magát, csak a ház asszonyának vagy kisasszonynak nem, igyekszik azonban összeszedni magát, hogy ne csak hebegni tudjon. Bár meghökken kissé a szokatlan nevek hallatán, ez furcsamód csak még inkább fokozza érdeklődését a két férfi iránt*
- Igazán örülök a találkozásnak! *ereszt meg végül egy halvány mosolyt a jövevények felé, megkönnyebbülve, mikor elterelődik róla a szó, és újra lehetősége nyílik rá, hogy tovább folytassa korábbi foglalatosságát, vagyis a néma nézelődést. Mindkét férfi érdekes figurának tűnik a szemében, akikről örömmel megtudna többet is, így bár nem mer túl hosszasan bámulni, nehogy udvariatlannak tartsák, azért pár lopott pillantással igyekszik felmérni, kikkel is van dolga. Észre sem veszi, mikor, de a beszélgetés közben egyszer csak az ő karja is mozdul, hogy átölelje Tizio derekát, hacsak ez a férfinak nincs ellenére*
- Örömmel látunk ebédre is, ha esetleg megéheztetek volna az út során... *fűzi még hozzá az ajánlathoz, ha valaki ételre is igényt tartana az ital mellett, hiszen fogalma sincs, milyen messziről jöttek a vendégek és mennyire fáradtak el, míg ideértek. A két férfiről aztán Tiziora pillant, egy halvány mosollyal biztosítva róla, neki a maga részéről semmi kifogása a terv ellen.*
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-17 23:26:35
Üzenet elküldve: 2019-09-17 23:26:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*Érdekes találkozás amibe egyelőre a dokki nem lát bele semmit. Korán van még meg ugye a lovon ülő nő nem sugall még sok izgalmat. Azért arra felvonja a szemöldökét, hogy ugyan azzal a céllal érkeztek volna.*
-Nocsak!
*Jegyzi meg majd kevésbé kellemes témára terelődik a beszélgetés. Arra a baromra aki megalázta az elfet. Azért az is érdekes amilyen könnyedén beszél a látszólag polgáribb vagy úri kisasszony arról, hogy rá akarták gyújtani a fogadót. A lány kezdi felkelteni a doki érdeklődését.*
-Ittas volt? Nem mintha akkor elfogadható lenne az a viselkedés. Én is elnézést kérek magamért.
*Hajt enyhén fejet. Tud ő jól is viselkedni. Miért teszi? Nem tudja. A másik szavaira csak legyint.*
-Ugyan megértem. Láttam milyen társaság volt ott. Kéne abba a fogadóba valami kidobó. Főleg mert hölgyek is járnak oda.
*Gondol most Relael-re hisz róla tudja, hogy egy hölgy. Persze attól még a kalapos hölgy is magára veheti. Akiről közben kiderül, hogy nem más mint a híres Dorawyna. Aki, viszont állítása szerint nem orvos. Viszont alkimista. Amit mikor a doki meghall értőn bólint. A kézcsók nem jön össze, de nem látszik a dokin csalódás. Mintha természetes lenne fog kezet a másikkal. A kis furcsa tetoválásra azért felfigyel. Ilyet még nem is látott. Az biztos, hogy nem valami banda tetoválása. Szektásnak se nézné. Tényleg nagyon különleges. Mást is észrevesz a nőn ahogy a közelébe ér. Azt, a finom illatot ami körülöleli. Biztos, hogy módosabb.*
-Valóban lesz. Szerencsésnek mondhatom magam a találkozásért. Kicsit unalmas néha a magányos növénygyűjtés.
*Vallja be és míg a másik, pár növényért lehajol addig ő gyorsan vet rá pár pillantást mint nőre. Majd ő is szétnéz talál-e valamit. A másik kérdésére bólogat.*
-Maga a természet távol áll tőlem, de a benne található növények felhasználása már nem. Tervezek majd szeszt főzni tinktúráknak, de jelenleg a szépítőszerek készítésében igyekszem elmerülni. Kegyed mit használ ha szabad kérdeznem?
*Érdekes találkozás amibe egyelőre a dokki nem lát bele semmit. Korán van még meg ugye a lovon ülő nő nem sugall még sok izgalmat. Azért arra felvonja a szemöldökét, hogy ugyan azzal a céllal érkeztek volna.*
-Nocsak!
*Jegyzi meg majd kevésbé kellemes témára terelődik a beszélgetés. Arra a baromra aki megalázta az elfet. Azért az is érdekes amilyen könnyedén beszél a látszólag polgáribb vagy úri kisasszony arról, hogy rá akarták gyújtani a fogadót. A lány kezdi felkelteni a doki érdeklődését.*
-Ittas volt? Nem mintha akkor elfogadható lenne az a viselkedés. Én is elnézést kérek magamért.
*Hajt enyhén fejet. Tud ő jól is viselkedni. Miért teszi? Nem tudja. A másik szavaira csak legyint.*
-Ugyan megértem. Láttam milyen társaság volt ott. Kéne abba a fogadóba valami kidobó. Főleg mert hölgyek is járnak oda.
*Gondol most Relael-re hisz róla tudja, hogy egy hölgy. Persze attól még a kalapos hölgy is magára veheti. Akiről közben kiderül, hogy nem más mint a híres Dorawyna. Aki, viszont állítása szerint nem orvos. Viszont alkimista. Amit mikor a doki meghall értőn bólint. A kézcsók nem jön össze, de nem látszik a dokin csalódás. Mintha természetes lenne fog kezet a másikkal. A kis furcsa tetoválásra azért felfigyel. Ilyet még nem is látott. Az biztos, hogy nem valami banda tetoválása. Szektásnak se nézné. Tényleg nagyon különleges. Mást is észrevesz a nőn ahogy a közelébe ér. Azt, a finom illatot ami körülöleli. Biztos, hogy módosabb.*
-Valóban lesz. Szerencsésnek mondhatom magam a találkozásért. Kicsit unalmas néha a magányos növénygyűjtés.
*Vallja be és míg a másik, pár növényért lehajol addig ő gyorsan vet rá pár pillantást mint nőre. Majd ő is szétnéz talál-e valamit. A másik kérdésére bólogat.*
-Maga a természet távol áll tőlem, de a benne található növények felhasználása már nem. Tervezek majd szeszt főzni tinktúráknak, de jelenleg a szépítőszerek készítésében igyekszem elmerülni. Kegyed mit használ ha szabad kérdeznem?
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-17 22:22:54
Üzenet elküldve: 2019-09-17 22:22:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
*Ha a nők sajátos ismérve a kíváncsiság, Dora akkor is a lehető legrosszabb közülük. Mindent tudni akar, leginkább saját védelme és haszna érdekében, ezért természetes, hogy Intath mellett sem sétál el egyetlen szó nélkül, inkább tetszeleg a hős megmentő szerepében. A kosárra pillant, de csak a szeme sarkából. Átható pillantása inkább magát az elfet fürkészi.*
- Nos, akkor nem lehetetlen, hogy ugyanazzal a céllal jöttünk. *Jegyzi meg. Lekászálódik a lóról, hiszen udvariatlan dolog magas lóról beszélni olyasvalakivel, aki szintén konyít valamit a gyógyfüvekhez. Közben ő is elmosolyodik a másik nevetésén.*
- Egyszer már találkoztam a fickóval, még a Pegazus fogadóban. Akkor készültek ránk gyújtani a felkelés során. *Mondja, de arcán semmi ijedtség nem tükröződik, úgy mondja ezt, mintha csak a tegnapi időjárásról diskurálna.* Igazán visszafogottnak tűnt. *Az értelem kedvéért azért hozzáteszi.* Talán maga is észrevette, hogy ismerem őt, hát… Mondjuk úgy, hogy azt hittem, ismerem.
*Azért annak örül, hogy a férfi elterelő viselkedésétől a Vaskorsóban Dorának is sikerült kimásznia a konfliktusból. Enélkül nem lehetne itt, és nem dicsekedhetne a hősi kvalitásaival. Bájosan elmosolyodik.*
- Az mutatott volna a legjobban, ha felébred, mikor nyakon öntöttem vízzel. Viszont közben elszabadultak kint az indulatok, szóval nem maradhattam. *Mondja, de a kézcsókot nem engedi meg – nem húzza el erővel a kezét, de helyette eleve kézfogásra nyújtja. Intath egy guggoló íjászt ábrázoló, zöld, csillámló tetoválást pillanthat meg rajta, ha elég figyelmes.*
- Szóval orvos, értem! *Mondja elismerően.* Én magam nem vagyok az. Alkimista annál inkább. Azt hiszem, lesz közös témánk. *Körbefordul, és alaposan körülnéz, hátha talál valami hasznos növényt, s ha igen, el is teszi.* A természet csodálatos dolog, és nincs jobb, mint kotyvasztani belőle. Nem gondolja?
*Egy kicsit tovább bámulja a fickót a kelleténél, de csak mert ő az első elf, akit Pycta óta látni volt szerencséje. Vagy legalább is ezt szeretné elhitetni magával.*
~ Szép a haja. ~ *Ismeri be magának, de persze tisztán tudományosan.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.17 22:38:21
*Ha a nők sajátos ismérve a kíváncsiság, Dora akkor is a lehető legrosszabb közülük. Mindent tudni akar, leginkább saját védelme és haszna érdekében, ezért természetes, hogy Intath mellett sem sétál el egyetlen szó nélkül, inkább tetszeleg a hős megmentő szerepében. A kosárra pillant, de csak a szeme sarkából. Átható pillantása inkább magát az elfet fürkészi.*
- Nos, akkor nem lehetetlen, hogy ugyanazzal a céllal jöttünk. *Jegyzi meg. Lekászálódik a lóról, hiszen udvariatlan dolog magas lóról beszélni olyasvalakivel, aki szintén konyít valamit a gyógyfüvekhez. Közben ő is elmosolyodik a másik nevetésén.*
- Egyszer már találkoztam a fickóval, még a Pegazus fogadóban. Akkor készültek ránk gyújtani a felkelés során. *Mondja, de arcán semmi ijedtség nem tükröződik, úgy mondja ezt, mintha csak a tegnapi időjárásról diskurálna.* Igazán visszafogottnak tűnt. *Az értelem kedvéért azért hozzáteszi.* Talán maga is észrevette, hogy ismerem őt, hát… Mondjuk úgy, hogy azt hittem, ismerem.
*Azért annak örül, hogy a férfi elterelő viselkedésétől a Vaskorsóban Dorának is sikerült kimásznia a konfliktusból. Enélkül nem lehetne itt, és nem dicsekedhetne a hősi kvalitásaival. Bájosan elmosolyodik.*
- Az mutatott volna a legjobban, ha felébred, mikor nyakon öntöttem vízzel. Viszont közben elszabadultak kint az indulatok, szóval nem maradhattam. *Mondja, de a kézcsókot nem engedi meg – nem húzza el erővel a kezét, de helyette eleve kézfogásra nyújtja. Intath egy guggoló íjászt ábrázoló, zöld, csillámló tetoválást pillanthat meg rajta, ha elég figyelmes.*
- Szóval orvos, értem! *Mondja elismerően.* Én magam nem vagyok az. Alkimista annál inkább. Azt hiszem, lesz közös témánk. *Körbefordul, és alaposan körülnéz, hátha talál valami hasznos növényt, s ha igen, el is teszi.* A természet csodálatos dolog, és nincs jobb, mint kotyvasztani belőle. Nem gondolja?
*Egy kicsit tovább bámulja a fickót a kelleténél, de csak mert ő az első elf, akit Pycta óta látni volt szerencséje. Vagy legalább is ezt szeretné elhitetni magával.*
~ Szép a haja. ~ *Ismeri be magának, de persze tisztán tudományosan.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.17 22:38:21
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-17 19:07:39
Üzenet elküldve: 2019-09-17 19:07:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Mekkora egy mitugrász ez a Tuskó, már-már épp kezdené megkedvelni, amikor ismét beszól valami vagányat. Hihetetlenek ezek a mai fiatalok, vagy legalábbis az annak látszó elfek.*
- Na idefigyelj, te kalácsképű barom, hogyha még egyszer... Áh! *Pillant fel a megérkező Tiziora, hogy jótékonyan üdvözölje komor ügyfelét.* Dugulj el, töki... *Sziszegi oldalra a hegyesfülű dióbélkirályfinak.*
- Úgy lesz Tizio, de talán majd jövőre. *Mosolyodik el. Majd ismét villámló tekintettel néz az elfre, "véletlen" elszólása kapcsán. Nem fűz hozzá megjegyzést, de elraktározta magában, fog ő még mellette ülni a bakon, annyi bizonyos, most egy jó üzletet nem kezd azzal, hogy kifordítja a bőréből. Ráadásul új személy érkezik, egy igen szemrevaló teremtés tekintetében. Imént ökölbe szorult keze lassan enged ki, hogy immár tekintete is meglágyuljon, s a busa, vaskos szakállú ember, talán meglepő módon, de halványan mosolyogva meghajtja magát, hogy aztán szomorkás tekintetét a halványkék, majdnem szürke szempárba fűzze.*
- Navarantine kisasszony... örvendek. *Mondja talán kellően hangosan, s emelkedik aztán fel, Umon valahol mindig is udvarias volt, kivéve mikor kaszabolni támadt kedve.*
- Ez remek, Tizio, köszönjük! *S, ha a férfi elindul, hát követi maga is, egy lövellő pillantást küldve Shen felé, hogy moderálja magát, legszívesebben megrángatná. Csak remélni tudja, hogy a gyümölcsfákra úgy mászik fel, mint a csík, s szedi majd a gyümölcsöt, egyébként kibelezi hazafelé menet.*
- Részemről megfelel és részéről is! *Bök hátra hüvelykujjával Shen felé.*
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Mekkora egy mitugrász ez a Tuskó, már-már épp kezdené megkedvelni, amikor ismét beszól valami vagányat. Hihetetlenek ezek a mai fiatalok, vagy legalábbis az annak látszó elfek.*
- Na idefigyelj, te kalácsképű barom, hogyha még egyszer... Áh! *Pillant fel a megérkező Tiziora, hogy jótékonyan üdvözölje komor ügyfelét.* Dugulj el, töki... *Sziszegi oldalra a hegyesfülű dióbélkirályfinak.*
- Úgy lesz Tizio, de talán majd jövőre. *Mosolyodik el. Majd ismét villámló tekintettel néz az elfre, "véletlen" elszólása kapcsán. Nem fűz hozzá megjegyzést, de elraktározta magában, fog ő még mellette ülni a bakon, annyi bizonyos, most egy jó üzletet nem kezd azzal, hogy kifordítja a bőréből. Ráadásul új személy érkezik, egy igen szemrevaló teremtés tekintetében. Imént ökölbe szorult keze lassan enged ki, hogy immár tekintete is meglágyuljon, s a busa, vaskos szakállú ember, talán meglepő módon, de halványan mosolyogva meghajtja magát, hogy aztán szomorkás tekintetét a halványkék, majdnem szürke szempárba fűzze.*
- Navarantine kisasszony... örvendek. *Mondja talán kellően hangosan, s emelkedik aztán fel, Umon valahol mindig is udvarias volt, kivéve mikor kaszabolni támadt kedve.*
- Ez remek, Tizio, köszönjük! *S, ha a férfi elindul, hát követi maga is, egy lövellő pillantást küldve Shen felé, hogy moderálja magát, legszívesebben megrángatná. Csak remélni tudja, hogy a gyümölcsfákra úgy mászik fel, mint a csík, s szedi majd a gyümölcsöt, egyébként kibelezi hazafelé menet.*
- Részemről megfelel és részéről is! *Bök hátra hüvelykujjával Shen felé.*
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-17 08:20:01
Üzenet elküldve: 2019-09-17 08:20:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás//
*Tizio nem szokott elmosolyodni, akkor is ritkán, ha szórakoztató egyének társaságában van, és noha az elf kifejezetten vicces, de mégsem nevet Tintás elvétett nevén, az "önpofonra" csak a fejét rázza. ~Sótlan alak vagy, Tizio.~ Merev, közönyös arca ellenére is van egyébként humora, de ezt jobbára szarkasztikus megjegyzésekkel csillogtatja.*
- Thuskó. Téhával. *Ismétli el az elf szavait.* - A Tiziot pont úgy írod, ahogy mondod. *Umon felé fordul aztán.* - Máskor inkább kopogj, kérlek. *Kékes tekintet Tintásra siklik, és figyelmét nem kerüli el, hogy Thuskó (téhával) odaint valakinek, aki mögötte van, ő is hátranéz a válla fölött, kezét nyújtja Nava felé, hogy jöjjön oda, ha pedig Nava is odaért, akkor bemutatja, egyik kezét a lány derekán tartva, mintegy kifejezve a birtokviszonyt, Navára persze rámosolyog.* - A ház asszonya. ~Az egyik asszonya.~ Navarentine. Tintás és Thuskó. Téhával. ~A legjobb álnevek, amiket valaha hallottam.~ Hát először is úgy gondoltam, hogy itallal kínállak benneteket. ~A név nyilván kötelez is, Tintás barátom.~ Aztán pedig nekiugrunk. Ha pedig ma nem végzünk, akkor szállással és vacsorával is megkínállak, hogy holnap mindenképpen befejezzük. Nos? *A kérdése elsősorban Tintásnak irányul, hiszen Thuskó, téhával csak a segítője, persze ettől még odapillant az elfre is, illetve a lányra is, hogy ha bármelyiknek ellenvetése van, akkor rögtön kiderüljön.*
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás//
*Tizio nem szokott elmosolyodni, akkor is ritkán, ha szórakoztató egyének társaságában van, és noha az elf kifejezetten vicces, de mégsem nevet Tintás elvétett nevén, az "önpofonra" csak a fejét rázza. ~Sótlan alak vagy, Tizio.~ Merev, közönyös arca ellenére is van egyébként humora, de ezt jobbára szarkasztikus megjegyzésekkel csillogtatja.*
- Thuskó. Téhával. *Ismétli el az elf szavait.* - A Tiziot pont úgy írod, ahogy mondod. *Umon felé fordul aztán.* - Máskor inkább kopogj, kérlek. *Kékes tekintet Tintásra siklik, és figyelmét nem kerüli el, hogy Thuskó (téhával) odaint valakinek, aki mögötte van, ő is hátranéz a válla fölött, kezét nyújtja Nava felé, hogy jöjjön oda, ha pedig Nava is odaért, akkor bemutatja, egyik kezét a lány derekán tartva, mintegy kifejezve a birtokviszonyt, Navára persze rámosolyog.* - A ház asszonya. ~Az egyik asszonya.~ Navarentine. Tintás és Thuskó. Téhával. ~A legjobb álnevek, amiket valaha hallottam.~ Hát először is úgy gondoltam, hogy itallal kínállak benneteket. ~A név nyilván kötelez is, Tintás barátom.~ Aztán pedig nekiugrunk. Ha pedig ma nem végzünk, akkor szállással és vacsorával is megkínállak, hogy holnap mindenképpen befejezzük. Nos? *A kérdése elsősorban Tintásnak irányul, hiszen Thuskó, téhával csak a segítője, persze ettől még odapillant az elfre is, illetve a lányra is, hogy ha bármelyiknek ellenvetése van, akkor rögtön kiderüljön.*
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-14 19:17:17
Üzenet elküldve: 2019-09-14 19:17:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Futás a kovács után//
*A szántóföld lassan utat nyit a közeledő falvak felé, egyre több a járőr. De nem törődik velük, hisz nem rejtve utazik, mint a bajkeverők. A munkások se foglalkoznak vele, az okuk egyértelmű, vagy gyűlölik azért ami, esetleg a munkájuk fontosabb, mint egy kóbor lovas. Kalácsfalva is közeledik felé, majd itt már leszállva, gyalog fojtatja útját. Katonákat, és az ott lelhető esetleges lakókat kérdezve az útirányról és a kovácsról. De mindenki egy irány felé mutat, és nem épp kedves tekintetek követik az útját. A célja egyenesen a belső terület, amit az őrség áll el. Valószínűleg nem viheti be a fegyvereit, ezért köpenyét leveszi majd a kardját és a tőrét bele csavarja. A továbbiakban már így utazik, míg a kapu elé nem ér.*
*A szántóföld lassan utat nyit a közeledő falvak felé, egyre több a járőr. De nem törődik velük, hisz nem rejtve utazik, mint a bajkeverők. A munkások se foglalkoznak vele, az okuk egyértelmű, vagy gyűlölik azért ami, esetleg a munkájuk fontosabb, mint egy kóbor lovas. Kalácsfalva is közeledik felé, majd itt már leszállva, gyalog fojtatja útját. Katonákat, és az ott lelhető esetleges lakókat kérdezve az útirányról és a kovácsról. De mindenki egy irány felé mutat, és nem épp kedves tekintetek követik az útját. A célja egyenesen a belső terület, amit az őrség áll el. Valószínűleg nem viheti be a fegyvereit, ezért köpenyét leveszi majd a kardját és a tőrét bele csavarja. A továbbiakban már így utazik, míg a kapu elé nem ér.*
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-14 02:55:07
Üzenet elküldve: 2019-09-14 02:55:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*Jelenleg a legkisebb agresszió se látható az elfen, aki elvan a nyári pihenés utóérzésének kiélvezésével. Ilyenkor szinte élvezetes fiatalnak lenni. Megállapításával a másik is egyet ért és közelebb léptet. A kérdezősködésre se haragszik meg. Végül is a másik mégiscsak nő volna. A sok jó tulajdonságuk mellett pedig ott van a kíváncsiság. Ezzel viszont a doki együtt tud élni. Még annak a baromnak az említése se rontja el ezt a szép ébredést, aki úgy megalázta őt Relael előtt. Vidáman válaszol és mutat menő kis fonott kosárkájára.*
-Dehogy! Csak növényt jöttem gyűjteni. Bár úgy érzem, hogy ha most találkoznék azzal a fickóval esélye se lenne. Karikát hajtogatnék felőle és az egyik faágra húznám.
*Szólal fel csilingelő nevetése. Tényleg remekül érzi magát. Persze, hogy az elmélete mennyire állja meg a helyét az csak a gyakorlatba ültetve derülne ki. De mivel most nincs itt az a barom így talán szerencséjére nem derül ki. Ezek után hirtelen lesz megrohanva a doki az új információkkal. Először is ő eddig abban a hitben volt, hogy a zöld szemű vele maradt és ápolgatta. Erre kiderül, hogy ez a nő látta el. Méghozzá róla pedig kiderül, hogy nem más mint az a bizonyos Dorawyne Olaphine. Az elf arcán őszinte meglepettség látszik.*
-Kegyed segített ellátni? Ez esetben sajnálom, hogy múltkor elmaradt, de köszönöm szépen. És...*Látszik rajta, hogy itt sokkal izgatottabbá válik.*Kegyed volna az egyik híres gyógyító, aki segített a kancellárnak felfedezni a fekete halál ellenszerét? Hát ez micsoda váratlan találkozás. Hadd mutatkozzam be.
*Lép a nőhöz és ha engedi annak kacsóját megfogva egy kézcsókot lehelne rá.*
-Intath Aldeis, orvos, alkimista. Bocsásson meg a múltkori viselkedésemért. Ha tudtam volna, hogy egy ilyen művelt kisasszony is jelen van. Nincs is erre bocsánat.
*Hajt fejet a másik előtt amitől a szőke fürtök előre omlanak.*
*Jelenleg a legkisebb agresszió se látható az elfen, aki elvan a nyári pihenés utóérzésének kiélvezésével. Ilyenkor szinte élvezetes fiatalnak lenni. Megállapításával a másik is egyet ért és közelebb léptet. A kérdezősködésre se haragszik meg. Végül is a másik mégiscsak nő volna. A sok jó tulajdonságuk mellett pedig ott van a kíváncsiság. Ezzel viszont a doki együtt tud élni. Még annak a baromnak az említése se rontja el ezt a szép ébredést, aki úgy megalázta őt Relael előtt. Vidáman válaszol és mutat menő kis fonott kosárkájára.*
-Dehogy! Csak növényt jöttem gyűjteni. Bár úgy érzem, hogy ha most találkoznék azzal a fickóval esélye se lenne. Karikát hajtogatnék felőle és az egyik faágra húznám.
*Szólal fel csilingelő nevetése. Tényleg remekül érzi magát. Persze, hogy az elmélete mennyire állja meg a helyét az csak a gyakorlatba ültetve derülne ki. De mivel most nincs itt az a barom így talán szerencséjére nem derül ki. Ezek után hirtelen lesz megrohanva a doki az új információkkal. Először is ő eddig abban a hitben volt, hogy a zöld szemű vele maradt és ápolgatta. Erre kiderül, hogy ez a nő látta el. Méghozzá róla pedig kiderül, hogy nem más mint az a bizonyos Dorawyne Olaphine. Az elf arcán őszinte meglepettség látszik.*
-Kegyed segített ellátni? Ez esetben sajnálom, hogy múltkor elmaradt, de köszönöm szépen. És...*Látszik rajta, hogy itt sokkal izgatottabbá válik.*Kegyed volna az egyik híres gyógyító, aki segített a kancellárnak felfedezni a fekete halál ellenszerét? Hát ez micsoda váratlan találkozás. Hadd mutatkozzam be.
*Lép a nőhöz és ha engedi annak kacsóját megfogva egy kézcsókot lehelne rá.*
-Intath Aldeis, orvos, alkimista. Bocsásson meg a múltkori viselkedésemért. Ha tudtam volna, hogy egy ilyen művelt kisasszony is jelen van. Nincs is erre bocsánat.
*Hajt fejet a másik előtt amitől a szőke fürtök előre omlanak.*
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-14 02:31:36
Üzenet elküldve: 2019-09-14 02:31:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
*Hogy Dora és a lova mennyire magas, az talán csak költői túlzás lehet: biztosan elmondható, hogy mindkettőnél termett már nagyobb ezen a világon, nem is kevés. Dora nehéz dilemma elé néz, azon gondolkodik, hogy a férfi korábbi agresszív szavai mögött mennyi alkohol, és mennyi valós rosszindulat bujkált. Igyekszik kedves utazó leánykának tűnni, mert az mindenhogy beválhat: ha mégsem jön össze, még az is lehet, hogy Bors hajlandó vágtázni, most az egyszer, és elillanhatnak messzire.*
- Szép, valóban. *Bólint a lány, aztán fejét felemeli az ég felé. A nap borzasztóan a szemébe tűz, hiába az igyekezete, hogy azonosuljon a mondottakkal. Közelebb léptet.*
- Mi járatban erre? *Érdeklődik a lehető legártatlanabb pofival.* Mert ha még mindig azt a verekedő barbárt keresi… *Bukik ki belőle Umon tartós emléke, és egy gyors csavarral rátér a neki legjobb végkifejletre, még mindig a ló hátán ülve, távolságtartóan pislogva a másikra. Egyelőre nem tervez lepattanni a nyeregből, hogy hajbókoljon, előbb tudni szeretné, kinek.* Csúnya pukli volt, de örülök, hogy segíthettem ellátni. Ezek szerint már jól van. Nem tudom, a nagy kavarodás közepette bemutatkoztam-e már, de újra megteszem: Dorawyne Olaphine vagyok, természettudós, a kancellár úr írnoka. *Ezt követi egy elmaradhatatlan kalaptrükk, természetesen, mintegy üdvözlés jeléül. Csak egy pillanat, és a kalap már vissza is kerül a helyére: Dora búbjára.*
*Hogy Dora és a lova mennyire magas, az talán csak költői túlzás lehet: biztosan elmondható, hogy mindkettőnél termett már nagyobb ezen a világon, nem is kevés. Dora nehéz dilemma elé néz, azon gondolkodik, hogy a férfi korábbi agresszív szavai mögött mennyi alkohol, és mennyi valós rosszindulat bujkált. Igyekszik kedves utazó leánykának tűnni, mert az mindenhogy beválhat: ha mégsem jön össze, még az is lehet, hogy Bors hajlandó vágtázni, most az egyszer, és elillanhatnak messzire.*
- Szép, valóban. *Bólint a lány, aztán fejét felemeli az ég felé. A nap borzasztóan a szemébe tűz, hiába az igyekezete, hogy azonosuljon a mondottakkal. Közelebb léptet.*
- Mi járatban erre? *Érdeklődik a lehető legártatlanabb pofival.* Mert ha még mindig azt a verekedő barbárt keresi… *Bukik ki belőle Umon tartós emléke, és egy gyors csavarral rátér a neki legjobb végkifejletre, még mindig a ló hátán ülve, távolságtartóan pislogva a másikra. Egyelőre nem tervez lepattanni a nyeregből, hogy hajbókoljon, előbb tudni szeretné, kinek.* Csúnya pukli volt, de örülök, hogy segíthettem ellátni. Ezek szerint már jól van. Nem tudom, a nagy kavarodás közepette bemutatkoztam-e már, de újra megteszem: Dorawyne Olaphine vagyok, természettudós, a kancellár úr írnoka. *Ezt követi egy elmaradhatatlan kalaptrükk, természetesen, mintegy üdvözlés jeléül. Csak egy pillanat, és a kalap már vissza is kerül a helyére: Dora búbjára.*
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-12 19:24:11
Üzenet elküldve: 2019-09-12 19:24:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás//
- Ismerem a szó jelentését. *Legyint a magyarázatra, mert nem is az a lényeg, hogy mit jelent a szó.*
- Micsodaaa? *Nevet fel, amikor megtudja, hogy Umonnak miért kell inkognitóban, rejtve, blabla lennie.
A kapu kinyitása után haladnak befelé, amikor Umon roppant sértő sztereotípiával áll elő és az elfeket a majmokhoz hasonlítja.*
- Mivan'? *Kérdez rá elnyúlt pofával.*
- Vigyázz a szádra, haver, mert beverem azt a szakállas képed, ha szidod a fajtánkat! *Fenyegeti meg rászegezett mutatóujjal a bakon ülő alakot.
Sajnos nincs ideje továbbfűzni a gondolatot, mert közben beérnek.*
- Látod, megy ez neked. *Böki oda a kihangsúlyozott kérésre, de azért még rábök két ujjal.*
- De ezért még szorulsz, Tintás!
*A kocsi mellett sétál, amikor egy ház elé érnek. Bentről nemesnek tetsző alak lép ki és méltatja Umon, bocsánat, azaz Tintás, belépőjét és az általa keltett hangzavart. Egyből szimpatikussá válik a fikcó számára és teli szájas vigyorral fordul Tintás felé.*
- Látod, én mondtam, hogy ne óbégass, Pinás. Azaz, Tintás! Tintás! *Csap rá a szájára önmaga megbüntetéseként, amiért eltévesztette Umon nevét.
A nemes alak bemutatkozására és kézfogására enyhe meglepettséggel reagál, nem szokták ennyire komolyan venni.*
- Thusko, téhával. *Javítja ki Umon bemutatását, mert természetesen rosszul mondta ki választott álnevét. Persze biztosan csak véletlen.
Aztán csak várja, hogy mikor kell majom módjára fára másznia ás persze, hol. Minden ki fog derülni időben. Nézelődés közben egy csinos lány jelenik meg a ház ajtajában, látszólag nem akarja megzavarni őket. Sheni tekintetét azonnal magával ragadja a látvány, így kedves mosollyal ujjaival odainteget neki.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 19:25:34
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás//
- Ismerem a szó jelentését. *Legyint a magyarázatra, mert nem is az a lényeg, hogy mit jelent a szó.*
- Micsodaaa? *Nevet fel, amikor megtudja, hogy Umonnak miért kell inkognitóban, rejtve, blabla lennie.
A kapu kinyitása után haladnak befelé, amikor Umon roppant sértő sztereotípiával áll elő és az elfeket a majmokhoz hasonlítja.*
- Mivan'? *Kérdez rá elnyúlt pofával.*
- Vigyázz a szádra, haver, mert beverem azt a szakállas képed, ha szidod a fajtánkat! *Fenyegeti meg rászegezett mutatóujjal a bakon ülő alakot.
Sajnos nincs ideje továbbfűzni a gondolatot, mert közben beérnek.*
- Látod, megy ez neked. *Böki oda a kihangsúlyozott kérésre, de azért még rábök két ujjal.*
- De ezért még szorulsz, Tintás!
*A kocsi mellett sétál, amikor egy ház elé érnek. Bentről nemesnek tetsző alak lép ki és méltatja Umon, bocsánat, azaz Tintás, belépőjét és az általa keltett hangzavart. Egyből szimpatikussá válik a fikcó számára és teli szájas vigyorral fordul Tintás felé.*
- Látod, én mondtam, hogy ne óbégass, Pinás. Azaz, Tintás! Tintás! *Csap rá a szájára önmaga megbüntetéseként, amiért eltévesztette Umon nevét.
A nemes alak bemutatkozására és kézfogására enyhe meglepettséggel reagál, nem szokták ennyire komolyan venni.*
- Thusko, téhával. *Javítja ki Umon bemutatását, mert természetesen rosszul mondta ki választott álnevét. Persze biztosan csak véletlen.
Aztán csak várja, hogy mikor kell majom módjára fára másznia ás persze, hol. Minden ki fog derülni időben. Nézelődés közben egy csinos lány jelenik meg a ház ajtajában, látszólag nem akarja megzavarni őket. Sheni tekintetét azonnal magával ragadja a látvány, így kedves mosollyal ujjaival odainteget neki.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 19:25:34
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-12 16:44:23
Üzenet elküldve: 2019-09-12 16:44:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás//
*Az az érzése, nem sikerült teljesen megértetnie Tizioval, amit mondani szeretett volna, azonban tisztában van vele, ez egy hosszadalmas folyamat, hogy elérje, a férfi meg merjen nyílni előtte, így egyelőre ennyiben hagyja a dolgot, csak a kezét szorító ujjak simogatásával igyekszik kifejezni, hogy most itt van mellette, nem úgy, mint korábban, hiszen akármit is mond Tizio, továbbra is önmagát okolja, amiért nem volt idehaza, amikor szükség lett volna rá. Egy pillanatra gondolataiba mélyed, összefonódó ujjaikat szemlélve, csak akkor lelkesedik fel kissé, mikor az esküvő kerül szóba, bár akkor sem túlzottan, hiszen a történtek fényében nem érzi helyénvalónak az ilyen viselkedést, valamint továbbra sem képes teljesen elhinni, hogy tényleg összeházasodnak majd. Számtalan gondolat kergeti még egymást ezzel kapcsolatban a fejében, azonban úgy dönt, egyelőre egy nyugodtabb pillanatra halasztja őket, most pedig igyekszik csak a könnyedebb dolgokról szót ejteni, bár úgy tűnik, ez talán túl jól is sikerül. Meglepetten pillant fel, mikor Tizio váratlanul felemelkedik a székről, és bár fogalma sincs, mit tervez, engedelmesen áll fel ő is, mikor rá kerül a sor*
- Mit... ? *kezdene bele a kérdezősködésbe, azonban hamarosan azon kapja magát hogy már zene nélkül is keringenek a konyhában. Bár figyelme legnagyobb részét az köti le, hogy a padlót és környezetet szemlélje, nehogy a férfi lábára lépjen vagy leverjenek valamit, időnként azért megenged magának egy-két lopott pillantást Tizio felé, félénk mosollyal és halvány pírral szemlélve őt, mikor találkozik a tekintetük. Egy pillanatra olyan béke és boldogság járja át, melyhez foghatót már rég érzett és szinte sajnálja, hogy vége szakad a rögtönzött táncnak, örömteli hangulata azonban hamar visszatér. ~Összekötöttük az életünk... csodásan hangzik!~ gondolja magában, elveszve a kék szemekben, ahogy a férfira mosolyog. Ez azonban gyorsan lehervad az arcáról, ahogy az esküvői hagyományok kerülnek szóba*
- Nem, ilyesmi... ilyesmi nem lesz! *vágja rá rögtön elfehéredve, fejrázás közepette. Teljesen ledöbben még a feltételezésen is, hogy valaki azt várná, ezeket csinálják majd. Ő maga sose fordított nagy figyelmet az esküvői szokásokra, hisz remélni se merte, hogy neki is valamikor része lesz ebben, most viszont kénytelen belátni, nem volt egészen tisztában azzal, mibe is egyezett bele, mikor Ephemiára bízta az esküvőszervezést. A hallottak fényében kénytelen revideálni előző álláspontját, és már az ő számára is határozottan csábító lehetőségnek tűnik a szökés gondolata. ~Ígérd meg, hogy nem lesznek ilyenek! Vagy ha igen, akkor tényleg meglépünk előlük!~ pillant kérlelőn a férfira. Annyira elképed a hallottakon, hogy még az sem tűnik fel neki, Tizio keze időközben lejjebb vándorolt a kelleténél, de végül mégiscsak tudatosul benne a dolog és teljesen elvörösödik. Igyekszik azonban összeszedni magát kissé, ahogy hátrébb húzódik*
- Igen, az ebéd. *motyogja zavartan, bár egy pillanatig csak álldogál a szekrény előtt, míg eszébe jut, hogy tányérért indult.*
*Épphogy csak nekilátna azonban a terítésnek, mikor egy kiáltás zavarja meg benne. Még felfogni sincs ideje, mi történik, mikor már érkezik is a magyarázat, ő pedig egy apró bólintással veszi tudomásul, hogy Tizio távozni készül. Egy pillanatig habozik, mit csináljon, de nem akar láb alatt lenni az üzletelés során, így inkább folytatja, amit elkezdett. Ahogy azonban a szokásos teríték már az asztalon sorakozik, egy hirtelen gondolattól vezérelve kerít még egy párat, hátha az újonnan érkezett vendégek maradnak ebédre is, hiszen ha jól értette, akkor ketten érkeztek az imént. Kicsit tart tőle, hogy esetleg nem készített elég ennivalót ennyi főre, de úgy véli, végül is talán mindenkinek jut annyi, hogy jól lakjon. Az ebédet illető előkészületek végeztével azonban már kezd kissé feltámadni kíváncsisága, és bár nem akar belefolyni a tárgyalásba, azért óvatosan a konyhaajtóhoz lép, hogy onnan szemlélje a kibontakozó jelenetet. Nem gyakran érkezik látogató errefelé, így szeretné magának megnézni a két jövevényt, persze csak tisztes távolból, hiszen biztos benne, egyiküknek sincs szüksége rá, hogy körülöttük sertepertéljen, ezért csak az ajtókeretbe kapaszkodva nézelődik és igyekszik minél kevésbé felhívni magára a figyelmet.*
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás//
*Az az érzése, nem sikerült teljesen megértetnie Tizioval, amit mondani szeretett volna, azonban tisztában van vele, ez egy hosszadalmas folyamat, hogy elérje, a férfi meg merjen nyílni előtte, így egyelőre ennyiben hagyja a dolgot, csak a kezét szorító ujjak simogatásával igyekszik kifejezni, hogy most itt van mellette, nem úgy, mint korábban, hiszen akármit is mond Tizio, továbbra is önmagát okolja, amiért nem volt idehaza, amikor szükség lett volna rá. Egy pillanatra gondolataiba mélyed, összefonódó ujjaikat szemlélve, csak akkor lelkesedik fel kissé, mikor az esküvő kerül szóba, bár akkor sem túlzottan, hiszen a történtek fényében nem érzi helyénvalónak az ilyen viselkedést, valamint továbbra sem képes teljesen elhinni, hogy tényleg összeházasodnak majd. Számtalan gondolat kergeti még egymást ezzel kapcsolatban a fejében, azonban úgy dönt, egyelőre egy nyugodtabb pillanatra halasztja őket, most pedig igyekszik csak a könnyedebb dolgokról szót ejteni, bár úgy tűnik, ez talán túl jól is sikerül. Meglepetten pillant fel, mikor Tizio váratlanul felemelkedik a székről, és bár fogalma sincs, mit tervez, engedelmesen áll fel ő is, mikor rá kerül a sor*
- Mit... ? *kezdene bele a kérdezősködésbe, azonban hamarosan azon kapja magát hogy már zene nélkül is keringenek a konyhában. Bár figyelme legnagyobb részét az köti le, hogy a padlót és környezetet szemlélje, nehogy a férfi lábára lépjen vagy leverjenek valamit, időnként azért megenged magának egy-két lopott pillantást Tizio felé, félénk mosollyal és halvány pírral szemlélve őt, mikor találkozik a tekintetük. Egy pillanatra olyan béke és boldogság járja át, melyhez foghatót már rég érzett és szinte sajnálja, hogy vége szakad a rögtönzött táncnak, örömteli hangulata azonban hamar visszatér. ~Összekötöttük az életünk... csodásan hangzik!~ gondolja magában, elveszve a kék szemekben, ahogy a férfira mosolyog. Ez azonban gyorsan lehervad az arcáról, ahogy az esküvői hagyományok kerülnek szóba*
- Nem, ilyesmi... ilyesmi nem lesz! *vágja rá rögtön elfehéredve, fejrázás közepette. Teljesen ledöbben még a feltételezésen is, hogy valaki azt várná, ezeket csinálják majd. Ő maga sose fordított nagy figyelmet az esküvői szokásokra, hisz remélni se merte, hogy neki is valamikor része lesz ebben, most viszont kénytelen belátni, nem volt egészen tisztában azzal, mibe is egyezett bele, mikor Ephemiára bízta az esküvőszervezést. A hallottak fényében kénytelen revideálni előző álláspontját, és már az ő számára is határozottan csábító lehetőségnek tűnik a szökés gondolata. ~Ígérd meg, hogy nem lesznek ilyenek! Vagy ha igen, akkor tényleg meglépünk előlük!~ pillant kérlelőn a férfira. Annyira elképed a hallottakon, hogy még az sem tűnik fel neki, Tizio keze időközben lejjebb vándorolt a kelleténél, de végül mégiscsak tudatosul benne a dolog és teljesen elvörösödik. Igyekszik azonban összeszedni magát kissé, ahogy hátrébb húzódik*
- Igen, az ebéd. *motyogja zavartan, bár egy pillanatig csak álldogál a szekrény előtt, míg eszébe jut, hogy tányérért indult.*
*Épphogy csak nekilátna azonban a terítésnek, mikor egy kiáltás zavarja meg benne. Még felfogni sincs ideje, mi történik, mikor már érkezik is a magyarázat, ő pedig egy apró bólintással veszi tudomásul, hogy Tizio távozni készül. Egy pillanatig habozik, mit csináljon, de nem akar láb alatt lenni az üzletelés során, így inkább folytatja, amit elkezdett. Ahogy azonban a szokásos teríték már az asztalon sorakozik, egy hirtelen gondolattól vezérelve kerít még egy párat, hátha az újonnan érkezett vendégek maradnak ebédre is, hiszen ha jól értette, akkor ketten érkeztek az imént. Kicsit tart tőle, hogy esetleg nem készített elég ennivalót ennyi főre, de úgy véli, végül is talán mindenkinek jut annyi, hogy jól lakjon. Az ebédet illető előkészületek végeztével azonban már kezd kissé feltámadni kíváncsisága, és bár nem akar belefolyni a tárgyalásba, azért óvatosan a konyhaajtóhoz lép, hogy onnan szemlélje a kibontakozó jelenetet. Nem gyakran érkezik látogató errefelé, így szeretné magának megnézni a két jövevényt, persze csak tisztes távolból, hiszen biztos benne, egyiküknek sincs szüksége rá, hogy körülöttük sertepertéljen, ezért csak az ajtókeretbe kapaszkodva nézelődik és igyekszik minél kevésbé felhívni magára a figyelmet.*
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-12 15:11:42
Üzenet elküldve: 2019-09-12 15:11:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás//
- Áh! *Cinikusan vigyorogva bólogat. A mai napon több érzelem kerül az arcára, mint az elmúlt hatokban összesen. Tehát mély. Nyugta. Ráadásul rendes embernek sem lehet számba venni, ami viszont nem meglepő, nem is tartja magát annak, sokkal inkább valamiféle emberbőrbe bújt szörnyszülöttnek. Némi perlekedés után szerencsére leugrik a bakról és már nyitja a kertkaput.*
- Inkognitóban, rejtve, rejtőzködve, nem ismerten, álcázva. *Magyarázza a szó jelentését.* Volt egy kis balhém a Vaskorsóban, aztán kitagadtak innen. *Vonja meg a vállát, aztán gyorsan hozzáfűzi.* Vagy legalábbis Amonról. A tharg birtokokat nem emlegette az a kecskeképű. Gyá! *Hívja fel Híjas figyelmét az indulásra, amint Shen elhelyezkedett, a kertkaput meg majd becsukják kifelé menet, úgysem nagy a forgalom. A bevezető útszakaszon kavicsok roppannak meg olykor a kocsikerék alatt, sima átjárás, ami legalábbis egy ilyen nemesi birtokon azért elvárás. Reméli, hogy az ordításra felfigyelnek, bár tény, hogy Shen megjegyzése a csendről, egy kicsit jogos.*
- Inkább készülj a feladatra. *Sziszegi oda.* _Ti_ úgyis amolyan majommód másztok fára, ha jól tudom... legalábbis te biztos. *Sandít ki oldalra elmosolyodva, ha már vérszívás, hát legyen kemény.* Amúgy meg gyümölcsöt fogunk szedni... rengeteg gyümölcsöt... de most csend. *Majd felnézve áll fel a bakon, s a közeledő Tizio megjelenésére halványan mosolyodva biccent, s lekászálódik.*
- Adjanak az istenek... megjöttünk... ő segítőm, Tuskó! *Mutatja be gálánsan, mikor Tizio kezet fog az elffel.* Tuskó, ő Tizio. *Biccent a férfi felé, függetlenül attól, hogy már elmondta a nevét, szereti ismételgetni, hogy "Tuskó".*
- Reméltem, hogy meghallod... *Szalad fel a szemöldöke a megjegyzésre, kissé megkésve, majd csípőre vágva a kezét körbenéz.*
- Tuskó, dobd le _KÉRLEK_ az üstöket a szekérről. Hol kezdjük cimbora? *Pillant vissza Tiziora.*
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás//
- Áh! *Cinikusan vigyorogva bólogat. A mai napon több érzelem kerül az arcára, mint az elmúlt hatokban összesen. Tehát mély. Nyugta. Ráadásul rendes embernek sem lehet számba venni, ami viszont nem meglepő, nem is tartja magát annak, sokkal inkább valamiféle emberbőrbe bújt szörnyszülöttnek. Némi perlekedés után szerencsére leugrik a bakról és már nyitja a kertkaput.*
- Inkognitóban, rejtve, rejtőzködve, nem ismerten, álcázva. *Magyarázza a szó jelentését.* Volt egy kis balhém a Vaskorsóban, aztán kitagadtak innen. *Vonja meg a vállát, aztán gyorsan hozzáfűzi.* Vagy legalábbis Amonról. A tharg birtokokat nem emlegette az a kecskeképű. Gyá! *Hívja fel Híjas figyelmét az indulásra, amint Shen elhelyezkedett, a kertkaput meg majd becsukják kifelé menet, úgysem nagy a forgalom. A bevezető útszakaszon kavicsok roppannak meg olykor a kocsikerék alatt, sima átjárás, ami legalábbis egy ilyen nemesi birtokon azért elvárás. Reméli, hogy az ordításra felfigyelnek, bár tény, hogy Shen megjegyzése a csendről, egy kicsit jogos.*
- Inkább készülj a feladatra. *Sziszegi oda.* _Ti_ úgyis amolyan majommód másztok fára, ha jól tudom... legalábbis te biztos. *Sandít ki oldalra elmosolyodva, ha már vérszívás, hát legyen kemény.* Amúgy meg gyümölcsöt fogunk szedni... rengeteg gyümölcsöt... de most csend. *Majd felnézve áll fel a bakon, s a közeledő Tizio megjelenésére halványan mosolyodva biccent, s lekászálódik.*
- Adjanak az istenek... megjöttünk... ő segítőm, Tuskó! *Mutatja be gálánsan, mikor Tizio kezet fog az elffel.* Tuskó, ő Tizio. *Biccent a férfi felé, függetlenül attól, hogy már elmondta a nevét, szereti ismételgetni, hogy "Tuskó".*
- Reméltem, hogy meghallod... *Szalad fel a szemöldöke a megjegyzésre, kissé megkésve, majd csípőre vágva a kezét körbenéz.*
- Tuskó, dobd le _KÉRLEK_ az üstöket a szekérről. Hol kezdjük cimbora? *Pillant vissza Tiziora.*
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-12 15:07:33
Üzenet elküldve: 2019-09-12 15:07:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*Békésen szundikál. Ez az a fajta nyári pihenés, ami ilyenkor olyan jót tesz. Kikapcsol az elméje, tudata az álomvilágban kóborol miközben teste nem is pihen inkább gyógyul és fiatalodik. Azok akiknek nincs lehetőségük ilyen pihenésekre még öregedni is hamarabb szoktak. Az elf hallásnak hála hamar észreveszi az érkezőt. Kinyitja a szemeit és hunyorogva a kellő irányba néz. Egy hatalmas lovon egy magas nő. Nem biztos, hogy valóban olyan nagyok, de hogy ott ücsörög, a doki szemében azoknak tűnnek. A köszöntésre int a nő felé.*
-Reggelt.
*Ezzel megpróbál felkelni, nyújtózik kicsit és lesöpri magát. Egy levél a hajába ragadt amit nem vesz észre.*
-Szép napunk van.
*Közli vidáman el is felejtve, hogy a mai nap egy sebet is össze kellett már varrnia.*
*Békésen szundikál. Ez az a fajta nyári pihenés, ami ilyenkor olyan jót tesz. Kikapcsol az elméje, tudata az álomvilágban kóborol miközben teste nem is pihen inkább gyógyul és fiatalodik. Azok akiknek nincs lehetőségük ilyen pihenésekre még öregedni is hamarabb szoktak. Az elf hallásnak hála hamar észreveszi az érkezőt. Kinyitja a szemeit és hunyorogva a kellő irányba néz. Egy hatalmas lovon egy magas nő. Nem biztos, hogy valóban olyan nagyok, de hogy ott ücsörög, a doki szemében azoknak tűnnek. A köszöntésre int a nő felé.*
-Reggelt.
*Ezzel megpróbál felkelni, nyújtózik kicsit és lesöpri magát. Egy levél a hajába ragadt amit nem vesz észre.*
-Szép napunk van.
*Közli vidáman el is felejtve, hogy a mai nap egy sebet is össze kellett már varrnia.*
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-12 14:03:02
Üzenet elküldve: 2019-09-12 14:03:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
//Piacolás//
*A lánynak elég megéreznie a levegőben a vidék finom, későnyári illatát, hogy tudja soha nem a városban volt a helye. Sokkal inkább vonzzák a fák, a természet, és bármennyire igyekszik az emberek életét élni, azért csak elf marad. Egész gyerekkorát egy mocsár mellett töltötte, egyértelmű, hogy nehéz az átszokás. De talán Habrertus sem haragszik meg, ha néha visszatér a természet lágy ölére. Sőt, valahol a lelke mélyén kedve lenne vele tartani, csak üldögélni a fűben, meg nem csak üldögélni a fűben, de a gondolatai eléggé megszaladtak ezzel kapcsolatban. Furcsa, de Habrertus nem kevésbé fontos neki, mint az egész, előtte elterülő vidék illata, látványa. Még talán a lány jegyzeteivel is egyenrangú, de ezt már nem meri biztonsággal kijelenteni. Ennyire nem romantikus alkat.
Bárhogy is gondolkodik azonban a szerelemről, kénytelen gondolkodni arról is, mihez kezd magával odakint. Bevásárol hideg élelemből, mert nem az a nagy tábori sütögetős fajta, arról nem is beszélve, hogy egy edényt odáig elcipelni kellemetlen lenne. Nem, a lány kizárólag a feladatra koncentrál. Ki is fizeti a 36 aranyat a kereskedőnek (Mesélő (Mimóza)).
Elteszi puttonyába a holmit, és már indul is tovább, Bors hátán a fák közé indul.
//Intath//
Miközben kint jár, szemével leginkább a földet pásztázza, érdekesebb, hasznosabb növények után kutatva. Bár tisztában van vele, hogy a világ sehol sem veszélytelen, valahogy mégis annyira leköti a kutakodás művelete, hogy elfelejt körülnézni. Csak szeme sarkából pillant meg valamit, ami eltér a természet zöldes-sárgás-barnás színeitől. Ezután jön rá, hogy egy elffel van dolga. Persze Bors elindul, hogy barátkozzanak, amit a lány nem tartana jó ötletnek, de nem úgy látja, mintha öt fegyverrel felvértezett barbár gyilkos volna az illető. Inkább csöndben hagyja, hogy arra kocogjanak, mert ha elkezdi rángatni a kantárt, még fel is ébreszti a férfit. Közelebb érve azonban szokatlan érzés keríti hatalmába. Valahogy ismerős neki ez a haj. Kotorászni kezd az emlékek között. Ha addig fel nem ébredt a férfi a lódobogásra, megköszörüli a torkát, ha meg igen, úgyis illik köszönni.*
- Köhm… Jó napot… *Mondja, és meglebbenti a kalapját. Rájön, hogy a kocsmában látta a fickót, és igazából soha nem tudta meg a nevét, ezért a mondat befejezését elharapja. Sajnos ennél jobban emlékszik a nyaklevesre, amit kapott, és azt, hogy megpróbálta kikúrálni. Orvostanilag jobb kapcsolatban álltak, mint rendesen. Persze a pukli már biztos nincs meg, és talán a sérelmek is el lettek felejtve.*
//Piacolás//
*A lánynak elég megéreznie a levegőben a vidék finom, későnyári illatát, hogy tudja soha nem a városban volt a helye. Sokkal inkább vonzzák a fák, a természet, és bármennyire igyekszik az emberek életét élni, azért csak elf marad. Egész gyerekkorát egy mocsár mellett töltötte, egyértelmű, hogy nehéz az átszokás. De talán Habrertus sem haragszik meg, ha néha visszatér a természet lágy ölére. Sőt, valahol a lelke mélyén kedve lenne vele tartani, csak üldögélni a fűben, meg nem csak üldögélni a fűben, de a gondolatai eléggé megszaladtak ezzel kapcsolatban. Furcsa, de Habrertus nem kevésbé fontos neki, mint az egész, előtte elterülő vidék illata, látványa. Még talán a lány jegyzeteivel is egyenrangú, de ezt már nem meri biztonsággal kijelenteni. Ennyire nem romantikus alkat.
Bárhogy is gondolkodik azonban a szerelemről, kénytelen gondolkodni arról is, mihez kezd magával odakint. Bevásárol hideg élelemből, mert nem az a nagy tábori sütögetős fajta, arról nem is beszélve, hogy egy edényt odáig elcipelni kellemetlen lenne. Nem, a lány kizárólag a feladatra koncentrál. Ki is fizeti a 36 aranyat a kereskedőnek (Mesélő (Mimóza)).
Elteszi puttonyába a holmit, és már indul is tovább, Bors hátán a fák közé indul.//Intath//
Miközben kint jár, szemével leginkább a földet pásztázza, érdekesebb, hasznosabb növények után kutatva. Bár tisztában van vele, hogy a világ sehol sem veszélytelen, valahogy mégis annyira leköti a kutakodás művelete, hogy elfelejt körülnézni. Csak szeme sarkából pillant meg valamit, ami eltér a természet zöldes-sárgás-barnás színeitől. Ezután jön rá, hogy egy elffel van dolga. Persze Bors elindul, hogy barátkozzanak, amit a lány nem tartana jó ötletnek, de nem úgy látja, mintha öt fegyverrel felvértezett barbár gyilkos volna az illető. Inkább csöndben hagyja, hogy arra kocogjanak, mert ha elkezdi rángatni a kantárt, még fel is ébreszti a férfit. Közelebb érve azonban szokatlan érzés keríti hatalmába. Valahogy ismerős neki ez a haj. Kotorászni kezd az emlékek között. Ha addig fel nem ébredt a férfi a lódobogásra, megköszörüli a torkát, ha meg igen, úgyis illik köszönni.*
- Köhm… Jó napot… *Mondja, és meglebbenti a kalapját. Rájön, hogy a kocsmában látta a fickót, és igazából soha nem tudta meg a nevét, ezért a mondat befejezését elharapja. Sajnos ennél jobban emlékszik a nyaklevesre, amit kapott, és azt, hogy megpróbálta kikúrálni. Orvostanilag jobb kapcsolatban álltak, mint rendesen. Persze a pukli már biztos nincs meg, és talán a sérelmek is el lettek felejtve.*
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-11 21:30:13
Üzenet elküldve: 2019-09-11 21:30:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás//
- Elképesztő. *Visszhangozza. ~Magam is elképedtem magamtól.~ Lekönyökölve, maga elé, a borospohárba bámulva hallgatja Navát arról, hogy érzései természetesek, azok, Tizio is tudja, hogy azok, de ettől még nem szereti kimutatni őket, nem szeret beszélni róluk és szégyelli magát azért, ami előző este megesett. ~Nem kellett volna látnod.~ Azt sem, hogy kiborul, azt sem leissza magát, azt sem, hogy úgy rókázik, mint a lakodalmas kutya. ~És megint bocsánatot kérsz.~ Már odafordul a lány felé, megrázza a fejét.* - Nincs miért elnézést kérned. Honnan tudtad volna? Én sem tudtam, Ephemia maga sem tudta. Csak úgy... Így alakult. *Megszorítja Nava kezét, neki is jól esne valami könnyedebb téma, bár igazából egy készülő esküvő sem valami könnyed, legalábbis egy olyan embernek, akinek hozzá hasonló jelleme van.*
- Mindenképpen táncolni fogunk. *Kisfiús, flegma mosolyt enged a szája sarkára kúszni, felállva a lány kezéért nyúl, hogy magához húzza és felvegye valamelyik kedvelt páros tánc alapállását, ha Navának nincsen ellenére, akkor körbetáncolja vele a konyhaasztalt* - De. Félek megtenné. Ha épp olyan pillanata van. Félreértesz kislány. Megjelennék. Csak azután szöknénk meg, hogy összekötöttük az életünk. Az olyan baromságok előtt, mint, hogy pezsgőt igyak a cipődből, meg foggal húzzam le a combodról a harisnyatartót. *Keze eddig a lány lapockáján volt, de most egészen illetlen módon lecsúszik Nava hátsójára. ~Szívesen lehúzok rólad bármilyen ruhát, de nem a plénum előtt.~ Aztán elereszti.* - Ki fog hűlni az ebéd. *Ismétli újra a szavakat.*
- Miafa... *Elharapja káromkodást és a kérdést is, kiabálást hall odakintről, a nevét, a hang is ismerős.* - Ezt el kell intéznem. Vevő. A gyümölcsre. *A konyhaajtón át megy ki az udvarra, kékes tekintete Ephemiát keresi, szíve szerint bezavarná Navához, de nem teszi, egyrészt mert nem látja, másrészt meg Navának sem mondta, hogy maradjon bent. ~Kellett volna, ez a Tintás elég szokatlan figura.~ A kocsi már begördül a kapun, ő pedig eléjük megy, menet közben szippant a szelencéje tartalmából.*
- Mindig óbégatsz, ha valahova megérkezel? *Tizio nem kiabál, csak akkor szólal meg, mikor már elég közel van ahhoz, hogy ne kelljen kiabálnia.* - Már vártalak. ~Jó, annyira nem.~ *Arcán ott a közönyös maszk, csak a szokásos formáját hozza.* - Tizio vagyok. *Mutatkozik be a Tintással érkezett elfnek, kezet is nyújt.*
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás//
- Elképesztő. *Visszhangozza. ~Magam is elképedtem magamtól.~ Lekönyökölve, maga elé, a borospohárba bámulva hallgatja Navát arról, hogy érzései természetesek, azok, Tizio is tudja, hogy azok, de ettől még nem szereti kimutatni őket, nem szeret beszélni róluk és szégyelli magát azért, ami előző este megesett. ~Nem kellett volna látnod.~ Azt sem, hogy kiborul, azt sem leissza magát, azt sem, hogy úgy rókázik, mint a lakodalmas kutya. ~És megint bocsánatot kérsz.~ Már odafordul a lány felé, megrázza a fejét.* - Nincs miért elnézést kérned. Honnan tudtad volna? Én sem tudtam, Ephemia maga sem tudta. Csak úgy... Így alakult. *Megszorítja Nava kezét, neki is jól esne valami könnyedebb téma, bár igazából egy készülő esküvő sem valami könnyed, legalábbis egy olyan embernek, akinek hozzá hasonló jelleme van.*
- Mindenképpen táncolni fogunk. *Kisfiús, flegma mosolyt enged a szája sarkára kúszni, felállva a lány kezéért nyúl, hogy magához húzza és felvegye valamelyik kedvelt páros tánc alapállását, ha Navának nincsen ellenére, akkor körbetáncolja vele a konyhaasztalt* - De. Félek megtenné. Ha épp olyan pillanata van. Félreértesz kislány. Megjelennék. Csak azután szöknénk meg, hogy összekötöttük az életünk. Az olyan baromságok előtt, mint, hogy pezsgőt igyak a cipődből, meg foggal húzzam le a combodról a harisnyatartót. *Keze eddig a lány lapockáján volt, de most egészen illetlen módon lecsúszik Nava hátsójára. ~Szívesen lehúzok rólad bármilyen ruhát, de nem a plénum előtt.~ Aztán elereszti.* - Ki fog hűlni az ebéd. *Ismétli újra a szavakat.*
- Miafa... *Elharapja káromkodást és a kérdést is, kiabálást hall odakintről, a nevét, a hang is ismerős.* - Ezt el kell intéznem. Vevő. A gyümölcsre. *A konyhaajtón át megy ki az udvarra, kékes tekintete Ephemiát keresi, szíve szerint bezavarná Navához, de nem teszi, egyrészt mert nem látja, másrészt meg Navának sem mondta, hogy maradjon bent. ~Kellett volna, ez a Tintás elég szokatlan figura.~ A kocsi már begördül a kapun, ő pedig eléjük megy, menet közben szippant a szelencéje tartalmából.*
- Mindig óbégatsz, ha valahova megérkezel? *Tizio nem kiabál, csak akkor szólal meg, mikor már elég közel van ahhoz, hogy ne kelljen kiabálnia.* - Már vártalak. ~Jó, annyira nem.~ *Arcán ott a közönyös maszk, csak a szokásos formáját hozza.* - Tizio vagyok. *Mutatkozik be a Tintással érkezett elfnek, kezet is nyújt.*
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-11 20:42:56
Üzenet elküldve: 2019-09-11 20:42:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás//
*Umont persze szórakoztatja a helyzet, de a hegyesfülűnek nem annyira tetszik, hogy kinevetik. Kinek tetszene?*
- Tudod, a rendes emberek magasak, te meg mély vagy. *Mutatja a mély és a magas közti különbséget vízszintesen tartott tenyerével, hogy elég szemléletes legyen.
Aztán persze már ő sem bírja nevetés nélkül, így együtt örömködhetnek a bakon és lassan elérik az említett birtok határát, amikor Umon közli, hogy ő is inkognitóban van.*
- Mit jelent az, hogy "inkognitóban vagy"? *Lepődik meg, mert eddig erről nem volt szó, de még a végén kiderül, hogy Umonnak is vaj van a füle mögött.*
- "Csend kell, csend kell". *Figurázza ki a fickó beszédét, majd leugrik a bakról, amikor annyira szépen kéri.*
- Legközelebb használd a kérem és a köszönöm szavakat, különben dolgozhatsz egyedül. Bármit is akarsz itt csinálni. *Int a kapu felé és kinyitja azt, hogy a szekér megférjen, majd gyalogosan baktat mellette, amikor Umon úgy kezd el ordibálni, mint az ólajtó.*
- Gratulálok, Tintás, ezt nevezem inkognitónak, meg csendnek... *Csóválja meg a fejét, miután az arcát tenyereibe temette, ahogy lassan elérnek valami házat.*
*Umont persze szórakoztatja a helyzet, de a hegyesfülűnek nem annyira tetszik, hogy kinevetik. Kinek tetszene?*
- Tudod, a rendes emberek magasak, te meg mély vagy. *Mutatja a mély és a magas közti különbséget vízszintesen tartott tenyerével, hogy elég szemléletes legyen.
Aztán persze már ő sem bírja nevetés nélkül, így együtt örömködhetnek a bakon és lassan elérik az említett birtok határát, amikor Umon közli, hogy ő is inkognitóban van.*
- Mit jelent az, hogy "inkognitóban vagy"? *Lepődik meg, mert eddig erről nem volt szó, de még a végén kiderül, hogy Umonnak is vaj van a füle mögött.*
- "Csend kell, csend kell". *Figurázza ki a fickó beszédét, majd leugrik a bakról, amikor annyira szépen kéri.*
- Legközelebb használd a kérem és a köszönöm szavakat, különben dolgozhatsz egyedül. Bármit is akarsz itt csinálni. *Int a kapu felé és kinyitja azt, hogy a szekér megférjen, majd gyalogosan baktat mellette, amikor Umon úgy kezd el ordibálni, mint az ólajtó.*
- Gratulálok, Tintás, ezt nevezem inkognitónak, meg csendnek... *Csóválja meg a fejét, miután az arcát tenyereibe temette, ahogy lassan elérnek valami házat.*
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-11 18:24:16
Üzenet elküldve: 2019-09-11 18:24:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
*Sikeresen el is téved a szántókon való bóklászás közben. Alig tudott reggel elindulni, most eltévedt és még nem is gyűjtött semmit. Az egyetlen amit sikerült találnia az egy szép terebélyes lomkoronájú tölgyfa. Annak tövébe lecsüccsen és pihen egyet. Maga se érti, hogy lehet. Talán a reggeli testi és szellemi munka az oka. Vagy, hogy úgy döntött gyalogol ahogy mindig és nem kell a lova. Vagy csak a kellemes napsütés és a meleg az oka, de különösen jól esik a fának dőlni. Le is hunyja kicsit a szemét, hogy élvezze a pillanatot. Nemsokára lebukik a feje, haja védelmező fátyolként lehúzódik, hogy megvédje a nap sugaraitól és békésen szuszogva elszundít.*
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-11 12:16:15
Üzenet elküldve: 2019-09-11 12:16:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás//
*Csak annál jobban fojtogatja a nevetés mennél inkább mérgelődnek rajta. Kimondottan jól esik neki... a látvány is és a látvány által kiválasztott reakció, hosszú ideje nem potyogtak már könnyek a szeméből emiatt. Shen persze morogva reagál.*
- Mély? Hogyhogy mély? *Nevet tovább, valahogy a kifejezést nem tudja összekötni a magasságával, talán inkább a hangjával. Csak legyint a további szavakra, amúgy sem tudna rá válaszolni semmit, hogy virágos illata nincs, az rendben, de, hogy virágos jókedve kerekedett hirtelen, az tény. Főként, hogy már-már megérkeznek, ezért az utolsó métereken még azt is ki kell találnia, hogy miért füllentett önként az imént, csak, hogy az elfet húzza.*
- Jah, azt mondtam. *Nyeli vissza kuncogását és komolyra fordítja ábrázatát.* Kapja be akinek két anyja volt, cimbora. *Tör ki belőle, aztán már inkább csendre inti oldalbordáját.*
- Na de most már csendesebben, ha nem akarod, hogy kivágjanak bennünket. Itt én is inkognitóban vagyok, meg te is... mármint rejtőzködünk, ha nem értenéd, te oktondi. Ahhoz meg ugye csend kell. *Nagyot bólint. Ha az elf azt akarja, hát bizony úgy lesz, ki ő, hogy megkérdőjelezze más választott álnevét. Amúgy is illik a fizimiskájához, meg a viselkedéséhez, nem telik el sok idő, s nagyot ránt a gyeplőn, egy szerű kerítéssel elválasztott hatalmas földdarab kertkapuja előtt.*
- Na ugorj le, nyisd ki a kaput, gyorsan! *Biccent a kapu felé.* Megjöttünk, beállunk a szekérrel, mindjárt előrebocsátom magunkat és illően bemutatkozunk. *Azzal feláll a bakon, két kezéből tölcsért formál, majd elordítja magát, azt Shen úgyis szereti:*
- TIIIZIIIÓÓÓÓÓÓ! MEGJÖTTÜNK! TINTÁS VAN ITT, MEG A KIS SEGÍTŐJE, TUSKÓÓÓ! *Elég nagyot kajabál, hátha meghallják. Az út végében, mintha szépséges ház terülne a gyümölcsfák ölén. Tán éppen ebédelnek, hátha még kaját is kapnak. Ha Shen kaput nyit, hát odaszól, ha éppen nem, akkor meg maga mellé:*
- A nevem Tintás, Tuskó, innentől így hívj! *Morogja, mert már arra sem emlékszik, hogy bemutatkozott-e egyáltalán. Ha a kapu kinyílik, hát behajt rajta és lágy körívben áll meg a ház előtt az üstökkel megrakott szekérrel, ha nem, akkor nem.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.11 12:20:10
*Csak annál jobban fojtogatja a nevetés mennél inkább mérgelődnek rajta. Kimondottan jól esik neki... a látvány is és a látvány által kiválasztott reakció, hosszú ideje nem potyogtak már könnyek a szeméből emiatt. Shen persze morogva reagál.*
- Mély? Hogyhogy mély? *Nevet tovább, valahogy a kifejezést nem tudja összekötni a magasságával, talán inkább a hangjával. Csak legyint a további szavakra, amúgy sem tudna rá válaszolni semmit, hogy virágos illata nincs, az rendben, de, hogy virágos jókedve kerekedett hirtelen, az tény. Főként, hogy már-már megérkeznek, ezért az utolsó métereken még azt is ki kell találnia, hogy miért füllentett önként az imént, csak, hogy az elfet húzza.*
- Jah, azt mondtam. *Nyeli vissza kuncogását és komolyra fordítja ábrázatát.* Kapja be akinek két anyja volt, cimbora. *Tör ki belőle, aztán már inkább csendre inti oldalbordáját.*
- Na de most már csendesebben, ha nem akarod, hogy kivágjanak bennünket. Itt én is inkognitóban vagyok, meg te is... mármint rejtőzködünk, ha nem értenéd, te oktondi. Ahhoz meg ugye csend kell. *Nagyot bólint. Ha az elf azt akarja, hát bizony úgy lesz, ki ő, hogy megkérdőjelezze más választott álnevét. Amúgy is illik a fizimiskájához, meg a viselkedéséhez, nem telik el sok idő, s nagyot ránt a gyeplőn, egy szerű kerítéssel elválasztott hatalmas földdarab kertkapuja előtt.*
- Na ugorj le, nyisd ki a kaput, gyorsan! *Biccent a kapu felé.* Megjöttünk, beállunk a szekérrel, mindjárt előrebocsátom magunkat és illően bemutatkozunk. *Azzal feláll a bakon, két kezéből tölcsért formál, majd elordítja magát, azt Shen úgyis szereti:*
- TIIIZIIIÓÓÓÓÓÓ! MEGJÖTTÜNK! TINTÁS VAN ITT, MEG A KIS SEGÍTŐJE, TUSKÓÓÓ! *Elég nagyot kajabál, hátha meghallják. Az út végében, mintha szépséges ház terülne a gyümölcsfák ölén. Tán éppen ebédelnek, hátha még kaját is kapnak. Ha Shen kaput nyit, hát odaszól, ha éppen nem, akkor meg maga mellé:*
- A nevem Tintás, Tuskó, innentől így hívj! *Morogja, mert már arra sem emlékszik, hogy bemutatkozott-e egyáltalán. Ha a kapu kinyílik, hát behajt rajta és lágy körívben áll meg a ház előtt az üstökkel megrakott szekérrel, ha nem, akkor nem.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.11 12:20:10
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-09 16:48:54
Üzenet elküldve: 2019-09-09 16:48:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Miután tisztázták a nevek kérdését, folytathatják az utat nyugalomban. Mármint amennyire nyugodtnak lehet nevezni kettőjük eszmecseréjét úgy bármiről is. Sheni elrendezi magában, hogy mostantól Umonnak szólítja majd a fickót, abból nem lehet baj.
A haját viszont nem adja, volt idő, amikor ő is gondolkodott a levágásán, de aztán, hogy sikerült rendszeresen tisztítania, már ragaszkodik hozzá. Az egyik nevét is így kapta; Aranyhaj. Ám most álcára lesz szükség, aminek megvalósításába bele is fog, majd amikor végzett, visszatér a szekérhez, hogy megmutassa új fizimiskáját Umonnak.
Persze a fogadtatás nem olyan, amilyenre számított. Sejtette maga is, hogy nem sikerül majd tökéletesen, tükör nélkül erre kevés esélye volt, de rossznak azért nem nevezné.*
- Bekaphatod a gnóm pöcsömet. *Reagálja le, amikor Umon kineveti a bakról.*
- Legyek olyan mély, mint te? *Szúr vissza. Mert bár Sheni csak átlagosan magas az elfek között, de még az is magasabb, mint egy átlagos ember magassága.*
- Azt ne gondold, hogy neked virágillatod van. *Neveti el magát, amikor Umon megjegyzést tesz a szagára. Amivel amúgy nincs baj, bár a zöld héjból kinyert festéknek van egy érdekes bukéja.*
- Hamarosan elmúlik, ha rendesen megszáradt a hajam. Te csak hajts, mihaszna! *Nevet fel, mert nem nagyon tud mást tenni.
A haját igyekszik elsimítani és megzabolázni valami szalaggal, de amíg megszárad, olyan marad amilyen.*
- Oda? *Kérdi a haja rendezgetése közben.*
- Az előbb azt mondtad, messze vagyunk. *Méltatlankodik, de az álcamester titulusra el kell nevetnie magát.*
- Mondtam, bekaphatod! Nem mindenki tud olyan torzonborz szakállat növeszteni, mint neked van, hogy megtévesszen másokat. *Int állával Umon szakálla felé, miközben kicsavarja a víz maradékát a hajából, ami talán kezd rendes alakot ölteni. Az elfek nagy része nem is tud szakállat növeszteni, Sheni sem. Mindig olyan sima az arca, mint a babapopsi.*
- Ha meg be akarsz mutatni, akkor mond, hogy Álcamester Tuskho vagyok, a nyomolvasód. *Vigyorog oldalra. Tuskhonak hívták a kocsma tulajdonosát, akinél nevelkedett. Talán azért, mert falába volt és mert egy valódi tuskó volt.*
*Miután tisztázták a nevek kérdését, folytathatják az utat nyugalomban. Mármint amennyire nyugodtnak lehet nevezni kettőjük eszmecseréjét úgy bármiről is. Sheni elrendezi magában, hogy mostantól Umonnak szólítja majd a fickót, abból nem lehet baj.
A haját viszont nem adja, volt idő, amikor ő is gondolkodott a levágásán, de aztán, hogy sikerült rendszeresen tisztítania, már ragaszkodik hozzá. Az egyik nevét is így kapta; Aranyhaj. Ám most álcára lesz szükség, aminek megvalósításába bele is fog, majd amikor végzett, visszatér a szekérhez, hogy megmutassa új fizimiskáját Umonnak.
Persze a fogadtatás nem olyan, amilyenre számított. Sejtette maga is, hogy nem sikerül majd tökéletesen, tükör nélkül erre kevés esélye volt, de rossznak azért nem nevezné.*
- Bekaphatod a gnóm pöcsömet. *Reagálja le, amikor Umon kineveti a bakról.*
- Legyek olyan mély, mint te? *Szúr vissza. Mert bár Sheni csak átlagosan magas az elfek között, de még az is magasabb, mint egy átlagos ember magassága.*
- Azt ne gondold, hogy neked virágillatod van. *Neveti el magát, amikor Umon megjegyzést tesz a szagára. Amivel amúgy nincs baj, bár a zöld héjból kinyert festéknek van egy érdekes bukéja.*
- Hamarosan elmúlik, ha rendesen megszáradt a hajam. Te csak hajts, mihaszna! *Nevet fel, mert nem nagyon tud mást tenni.
A haját igyekszik elsimítani és megzabolázni valami szalaggal, de amíg megszárad, olyan marad amilyen.*
- Oda? *Kérdi a haja rendezgetése közben.*
- Az előbb azt mondtad, messze vagyunk. *Méltatlankodik, de az álcamester titulusra el kell nevetnie magát.*
- Mondtam, bekaphatod! Nem mindenki tud olyan torzonborz szakállat növeszteni, mint neked van, hogy megtévesszen másokat. *Int állával Umon szakálla felé, miközben kicsavarja a víz maradékát a hajából, ami talán kezd rendes alakot ölteni. Az elfek nagy része nem is tud szakállat növeszteni, Sheni sem. Mindig olyan sima az arca, mint a babapopsi.*
- Ha meg be akarsz mutatni, akkor mond, hogy Álcamester Tuskho vagyok, a nyomolvasód. *Vigyorog oldalra. Tuskhonak hívták a kocsma tulajdonosát, akinél nevelkedett. Talán azért, mert falába volt és mert egy valódi tuskó volt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4228-4247