Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 116 (2301. - 2320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2320. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-14 12:30:01
Üzenet elküldve: 2019-04-14 12:30:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Nem lesz gond! *ismétli meg újra önmagát, bár ő is csak reményeit tudja kifejezni ezen a téren, hiszen nem tudja, mit hoz majd a jövő. Szavainak azonban egy gyengéd szorítással igyekszik nyomatékot adni, ahogy egy pillanatra megfogja Tizio kezét*
- Ugyan, csak aggódik érted és vigyázni szeretne rád! *mosolyodik el a Briwalt illető megjegyzést hallva, magában elmerengve azon, milyen nehezen is ismerik be mindketten, hogy azért szeretik egymást* Köszönöm, hogy bemutattál neki! *teszi még hozzá, mielőtt Tizio a nyereggel kezdene foglalatoskodni. Ő maga a bakon várja, hogy induljanak, továbbra is erősen kapaszkodva, le ne essen. Bár el kell ismernie, közel se olyan rossz szekéren utazni, mint félt tőle, azért megkönnyebbül kissé, mikor újra szilárd talajt érez a lába alatt*
- Lehet, ha azt szeretnél. *bólint rá a halat érintő kérdésre, míg próbálja megszokni, hogy most már nem mozog körülötte a világ, hamarosan azonban Tizio karjait érzi maga körül. Boldog mosollyal fonja sajátjait a férfi nyaka köré, egyrészt, mert még mindig nem érzi teljesen stabilnak magát, másrészt meg mert hiányzott neki az ölelése, így jelenleg még az sem zavarja, hogy Tizio keze lejjebb siklik, mint az illendő lenne*
- Remek tervnek hangzik! *pillant mosolyogva Tiziora, majd kis habozás után úgy ítéli meg, talán még egy rövid csók is belefér, mielőtt munkához látnának. Ezen elképzelését meg is próbálja megvalósítani, majd akár sikerrel jár, akár nem, kibontakozik Tizio öleléséből, hiszen ha csak itt ácsorognak, soha nem fognak végezni a rájuk váró feladatokkal. Míg a férfi a ló leszerszámozásán ügyködik, ő már elkezdi behordani a szekéren lévő holmikat, előbb csak a konyhába, majd onnan víve tovább őket végső helyükre a többi szobába. Azokkal a dolgokkal kezdi a pakolást, amik más helyiségekbe kellenek, hogy ne a konyhában halmozódjon minden, így mire azokkal végez, meglepve látja, hogy Tizio már épp a kamra feltöltésén ügyködik*
- Köszönöm, hogy hoztál vizet! *jegyzi meg, miközben a kamra bejáratához lép, hogy megnézhesse, mi is folyik ott pontosan. Halvány mosolyt csal az arcára, ahogy szemléli, milyen precíz rend szerint kerül minden a polcokra, ebben pedig nem is akarja megzavarni őt, így inkább igyekszik csak a keze alá dolgozni, odahordva mindent, aminek a kamrában a helye, hogy a férfinak csak pakolnia kelljen. Azokat a dolgokat, amiket Tizio magának vásárolt, érintetlenül hagyja a konyhaasztalon, rábízva, hová szeretné eltenni őket. Csak akkor szólal meg újra, mikor már a pakolás vége felé járnak*
- Szóval mi legyen a hallal? *pillant kérdőn a férfira, hiszen a nap további részét illető terveik ecsetelésekor ez a rész kimaradt, márpedig egy leves elkészítéséhez igencsak sok idő kell, így ha abból Tizio még ma szeretne látni valamit, akkor ahhoz igen sürgősen hozzá kéne látni. Ő a maga részéről tökéletesen jóllakott a lepénnyel, így azt se bánná, ha holnapra maradna a hal elkészítése, bár egyáltalán nem biztos benne, vajon kibírja-e addig a vödörben, illetve hogy Tizio nem maradt-e még éhes. A másik problémáját a még élő állatok jelentik*
- És a tyúkokkal? *folytatja tovább, hiszen véleménye szerint egy ólban lenne a legjobb helyük, ugyanakkor nem látott ilyesmit errefelé, bár ez nem zárja ki, hogy ne lenne valahol. Míg beszél, a maradék holmit is elrámolja, így lassan végre tényleg kezd rend lenni a most már igencsak jól felszerelt házban.*
- Nem lesz gond! *ismétli meg újra önmagát, bár ő is csak reményeit tudja kifejezni ezen a téren, hiszen nem tudja, mit hoz majd a jövő. Szavainak azonban egy gyengéd szorítással igyekszik nyomatékot adni, ahogy egy pillanatra megfogja Tizio kezét*
- Ugyan, csak aggódik érted és vigyázni szeretne rád! *mosolyodik el a Briwalt illető megjegyzést hallva, magában elmerengve azon, milyen nehezen is ismerik be mindketten, hogy azért szeretik egymást* Köszönöm, hogy bemutattál neki! *teszi még hozzá, mielőtt Tizio a nyereggel kezdene foglalatoskodni. Ő maga a bakon várja, hogy induljanak, továbbra is erősen kapaszkodva, le ne essen. Bár el kell ismernie, közel se olyan rossz szekéren utazni, mint félt tőle, azért megkönnyebbül kissé, mikor újra szilárd talajt érez a lába alatt*
- Lehet, ha azt szeretnél. *bólint rá a halat érintő kérdésre, míg próbálja megszokni, hogy most már nem mozog körülötte a világ, hamarosan azonban Tizio karjait érzi maga körül. Boldog mosollyal fonja sajátjait a férfi nyaka köré, egyrészt, mert még mindig nem érzi teljesen stabilnak magát, másrészt meg mert hiányzott neki az ölelése, így jelenleg még az sem zavarja, hogy Tizio keze lejjebb siklik, mint az illendő lenne*
- Remek tervnek hangzik! *pillant mosolyogva Tiziora, majd kis habozás után úgy ítéli meg, talán még egy rövid csók is belefér, mielőtt munkához látnának. Ezen elképzelését meg is próbálja megvalósítani, majd akár sikerrel jár, akár nem, kibontakozik Tizio öleléséből, hiszen ha csak itt ácsorognak, soha nem fognak végezni a rájuk váró feladatokkal. Míg a férfi a ló leszerszámozásán ügyködik, ő már elkezdi behordani a szekéren lévő holmikat, előbb csak a konyhába, majd onnan víve tovább őket végső helyükre a többi szobába. Azokkal a dolgokkal kezdi a pakolást, amik más helyiségekbe kellenek, hogy ne a konyhában halmozódjon minden, így mire azokkal végez, meglepve látja, hogy Tizio már épp a kamra feltöltésén ügyködik*
- Köszönöm, hogy hoztál vizet! *jegyzi meg, miközben a kamra bejáratához lép, hogy megnézhesse, mi is folyik ott pontosan. Halvány mosolyt csal az arcára, ahogy szemléli, milyen precíz rend szerint kerül minden a polcokra, ebben pedig nem is akarja megzavarni őt, így inkább igyekszik csak a keze alá dolgozni, odahordva mindent, aminek a kamrában a helye, hogy a férfinak csak pakolnia kelljen. Azokat a dolgokat, amiket Tizio magának vásárolt, érintetlenül hagyja a konyhaasztalon, rábízva, hová szeretné eltenni őket. Csak akkor szólal meg újra, mikor már a pakolás vége felé járnak*
- Szóval mi legyen a hallal? *pillant kérdőn a férfira, hiszen a nap további részét illető terveik ecsetelésekor ez a rész kimaradt, márpedig egy leves elkészítéséhez igencsak sok idő kell, így ha abból Tizio még ma szeretne látni valamit, akkor ahhoz igen sürgősen hozzá kéne látni. Ő a maga részéről tökéletesen jóllakott a lepénnyel, így azt se bánná, ha holnapra maradna a hal elkészítése, bár egyáltalán nem biztos benne, vajon kibírja-e addig a vödörben, illetve hogy Tizio nem maradt-e még éhes. A másik problémáját a még élő állatok jelentik*
- És a tyúkokkal? *folytatja tovább, hiszen véleménye szerint egy ólban lenne a legjobb helyük, ugyanakkor nem látott ilyesmit errefelé, bár ez nem zárja ki, hogy ne lenne valahol. Míg beszél, a maradék holmit is elrámolja, így lassan végre tényleg kezd rend lenni a most már igencsak jól felszerelt házban.*
2319. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-14 08:30:36
Üzenet elküldve: 2019-04-14 08:30:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
- Akkor holnap. *Ismétli meg, midőn elengedi fivérét, jobban örült volna, ha küszöbig viszik, felesleges lenne Briwallal makacskodnia, meg bátyja nem is vonszolja magát, hanem meglepően ruganyos léptekkel indul a Vashegy felé.* - Remélem, hogy odaér épen. *Mondja, mikor Briwal már valószínűleg hallótávolságon kívül van, visszasegíti Navát a bakra.* - Hát ő volna. Az egyetlen fivérem. Egyetlen célja az életben, hogy az agyamra menjen. ~És én az ő agyára.~ *Mosolyog rá a lányra, de aztán visszalép Vétkeshez, egy mozdulattal oldja le a nyerget a hátáról, amit aztán a szekérre tesz, inkább szőrén üli meg, tempójuk közép-gyors, így hamarosan újra a birtokon vannak, Tizio a konyhaajtónál állítja meg a lovat, mert a legtöbb holmi oda megy, így gyorsabb lesz behordani.*
- Legyen a halból leves? *Kérdezi, mikor már azon van, hogy kifogja Vétkest a szekér elől, az állatot aztán a karámhoz vezeti, homlokának megsimításával búcsúzik tőle, neki sürgős pakolni valója van, de ezt még azelőtt megszakítja, hogy egyáltalán megkezdené, ugyanis elkapja Navát, vagyis megpróbálja elkapni, ha sikerült, akkor átöleli annak derekát, egyik keze illetlenül lecsúszik Nava hátsójára.* - Rámoljunk el. Aztán fürdés. Aztán bújjunk ágyba. *Terveit akkor is elmondja, ha nem sikerült elkapnia a lányt, ebben az esetben rámolás közben mondja, a legtöbb holmi odabentre való, de a szerszámokat a romos istállóban rakja le. ~Ezt is össze kell kalapálni.~ Visszafelé már visz egy vödörnyi fürdővíznek valót, majd még párat, azok elmelegedhetnek a tűzhelyen, míg pakolnak, Tizio szereti maga körül a rendet, így minden igazán elvágólagosan kerül be a kamra polcaira.*
//Piac//
- Akkor holnap. *Ismétli meg, midőn elengedi fivérét, jobban örült volna, ha küszöbig viszik, felesleges lenne Briwallal makacskodnia, meg bátyja nem is vonszolja magát, hanem meglepően ruganyos léptekkel indul a Vashegy felé.* - Remélem, hogy odaér épen. *Mondja, mikor Briwal már valószínűleg hallótávolságon kívül van, visszasegíti Navát a bakra.* - Hát ő volna. Az egyetlen fivérem. Egyetlen célja az életben, hogy az agyamra menjen. ~És én az ő agyára.~ *Mosolyog rá a lányra, de aztán visszalép Vétkeshez, egy mozdulattal oldja le a nyerget a hátáról, amit aztán a szekérre tesz, inkább szőrén üli meg, tempójuk közép-gyors, így hamarosan újra a birtokon vannak, Tizio a konyhaajtónál állítja meg a lovat, mert a legtöbb holmi oda megy, így gyorsabb lesz behordani.*
- Legyen a halból leves? *Kérdezi, mikor már azon van, hogy kifogja Vétkest a szekér elől, az állatot aztán a karámhoz vezeti, homlokának megsimításával búcsúzik tőle, neki sürgős pakolni valója van, de ezt még azelőtt megszakítja, hogy egyáltalán megkezdené, ugyanis elkapja Navát, vagyis megpróbálja elkapni, ha sikerült, akkor átöleli annak derekát, egyik keze illetlenül lecsúszik Nava hátsójára.* - Rámoljunk el. Aztán fürdés. Aztán bújjunk ágyba. *Terveit akkor is elmondja, ha nem sikerült elkapnia a lányt, ebben az esetben rámolás közben mondja, a legtöbb holmi odabentre való, de a szerszámokat a romos istállóban rakja le. ~Ezt is össze kell kalapálni.~ Visszafelé már visz egy vödörnyi fürdővíznek valót, majd még párat, azok elmelegedhetnek a tűzhelyen, míg pakolnak, Tizio szereti maga körül a rendet, így minden igazán elvágólagosan kerül be a kamra polcaira.*
2318. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-14 05:38:23
Üzenet elküldve: 2019-04-14 05:38:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a birtokra//
//Lyna//
-Artheniorban több a rossz ember jelenleg. *Jelenti ki teljes meggyőződéssel, és ha ilyennel még nem találkozott a lány, akkor egyszerűen csak szerencséje volt. Learon főleg a városban ütközött bele olyan emberekbe, akik meg akarták ölni. Itt csak egy volt, de azt is hamar elkapták. Igazából mint kiderült, az sem őt akarta megölni, hanem csak megijeszteni szerette volna a törzset egy kecske lelövésével. A Vashegyen kívül viszont minden mennyiségben banditák, démonok és mélységiek, valamint nemesek A lázongást sem élte át, csak annak hatásairól értesült már amikor nagyjából vége volt a dolognak.*
-Hát, az ételosztáson én magam is gondolkodtam, szóval majd együtt elmehetnénk, ha van kedved! *Ha a lány megengedi, akkor Learon megsimogatja a buksiját.*
-Van egy rakás gyümölcsöm a fákon, meg nemsokára már búzám is lesz! De van egy nagyon jó varázslatom is, ami ételt csinál. *Megmosolyogja Lynácska naivitását. Bár a nemrég megszerzett mágiája csak hármasával tud ételt előállítani, az is több mint a semmi. Majd előre dolgoznak, ha úgy van!*
-Már most is van hozzá képességed, ami a szereteted! Gondolj bele, a galambot is megvédted és számomra ugyanolyan nagy tett ez is, mintha egy emberrel tennéd! *A faluban egy öreg mondta neki, hogy nem azt kell nézni, hogy mit tesz az ember, hanem hogy milyen szívvel teszi! Lyna pedig maga a jószívűség.*
-Meg tudom, de nem most! Ahhoz még látnom kell, hogy elég elhivatott vagy-e! *Persze valószínűleg a lány hamar meg tudná tanulni, ez nem vitás, de attól, hogy most ilyen nagy a lelkesedése, még nem biztos, hogy később is az lesz. A gyermekek gyorsan változnak és elég egy kis hiba, hogy a naiv és tökéletes leányból egy őrült gyilkos legyen. Nem egyszer látott már ilyet sajnos. Hirtelen nem is érti mit szeretne mutatni neki Lyna, szóval csak bólint, hogy lássa mi fog történni. Aztán ahogy a lány mesél a szüleiről, a Sajt-mester szeme előtt egy egész sors bontakozik ki olyan gonosz szülőkkel, akik képesek minden rossznak kitenni ártatlan csöppségüket mert lusták elmenni dolgozni és a társadalmi helyzetükre fogják a világ összes baját, csak hogy nekik ne kelljen semmit tenni.* ~Csoda, hogy ilyen maradt az utcán Lyna!~ *A hallgatásból egyedül akkor ébred fel egy kicsit amikor azt hallja, hogy eladták ezt a kis szépséget.* ~Hogy képes valaki ilyesmire? Eladni egy érző emberi lényt! Undorító!~ *Persze az a tény, hogy a jobb sorsba vette meg őt az az asszony arról tesz tanúbizonyságot, hogy ő egy kedves asszony volt, így inkább a másik feleket ítéli el a mágus.*
-Miért kellett eljönnöd, ha olyan jók voltak? *Érdeklődik vidáman, hiszen ez most azt jelenti, hogy Lyna jó helyen van. Kicsit azért sajnálja, hogy nem fogadhatja be magához ezt az álombéli gyönyörűséget, de nincs mit tenni, ha neki jó, ahol van, akkor Learon nem tehet semmit, csak örülhet a szerencséjének.*
-Örülök neki, hogy rendben van minden azzal a családdal! Ha viszont bármi rosszat csinálnának, hozzám bármikor jöhetsz, a birtokomon van hely elég! *Mosolyog a lánykára és ha az nem húzódik el, akkor megsimogatja a buksiját csak úgy finoman apáskodva. Persze közben Fachuta sem tétlenkedik, mint mindig, most is kissé féltékenykedik, hogy el van felejtve és kimarad gazdája szeretetéből, szóval hűvös orrát Lyna karjának nyomja várva, hogy megsimogassa őt a lány.*
-Oh, el is felejtettem bemutatni! *Kap a homlokához a pásztor.*
-Fachuta, ő Lyna! Egy kedves és aranyos lány, de hát láthattad! *Mutat a szőke szépségre amikor már kissé kiértek a tömegből.*
-Lynácska, ő Fachuta a kecskebak! Nagyon rendes jószág! Ő védi a nyájat amikor Nayka a kutya meg én pihenünk!
//Lyna//
-Artheniorban több a rossz ember jelenleg. *Jelenti ki teljes meggyőződéssel, és ha ilyennel még nem találkozott a lány, akkor egyszerűen csak szerencséje volt. Learon főleg a városban ütközött bele olyan emberekbe, akik meg akarták ölni. Itt csak egy volt, de azt is hamar elkapták. Igazából mint kiderült, az sem őt akarta megölni, hanem csak megijeszteni szerette volna a törzset egy kecske lelövésével. A Vashegyen kívül viszont minden mennyiségben banditák, démonok és mélységiek, valamint nemesek A lázongást sem élte át, csak annak hatásairól értesült már amikor nagyjából vége volt a dolognak.*
-Hát, az ételosztáson én magam is gondolkodtam, szóval majd együtt elmehetnénk, ha van kedved! *Ha a lány megengedi, akkor Learon megsimogatja a buksiját.*
-Van egy rakás gyümölcsöm a fákon, meg nemsokára már búzám is lesz! De van egy nagyon jó varázslatom is, ami ételt csinál. *Megmosolyogja Lynácska naivitását. Bár a nemrég megszerzett mágiája csak hármasával tud ételt előállítani, az is több mint a semmi. Majd előre dolgoznak, ha úgy van!*
-Már most is van hozzá képességed, ami a szereteted! Gondolj bele, a galambot is megvédted és számomra ugyanolyan nagy tett ez is, mintha egy emberrel tennéd! *A faluban egy öreg mondta neki, hogy nem azt kell nézni, hogy mit tesz az ember, hanem hogy milyen szívvel teszi! Lyna pedig maga a jószívűség.*
-Meg tudom, de nem most! Ahhoz még látnom kell, hogy elég elhivatott vagy-e! *Persze valószínűleg a lány hamar meg tudná tanulni, ez nem vitás, de attól, hogy most ilyen nagy a lelkesedése, még nem biztos, hogy később is az lesz. A gyermekek gyorsan változnak és elég egy kis hiba, hogy a naiv és tökéletes leányból egy őrült gyilkos legyen. Nem egyszer látott már ilyet sajnos. Hirtelen nem is érti mit szeretne mutatni neki Lyna, szóval csak bólint, hogy lássa mi fog történni. Aztán ahogy a lány mesél a szüleiről, a Sajt-mester szeme előtt egy egész sors bontakozik ki olyan gonosz szülőkkel, akik képesek minden rossznak kitenni ártatlan csöppségüket mert lusták elmenni dolgozni és a társadalmi helyzetükre fogják a világ összes baját, csak hogy nekik ne kelljen semmit tenni.* ~Csoda, hogy ilyen maradt az utcán Lyna!~ *A hallgatásból egyedül akkor ébred fel egy kicsit amikor azt hallja, hogy eladták ezt a kis szépséget.* ~Hogy képes valaki ilyesmire? Eladni egy érző emberi lényt! Undorító!~ *Persze az a tény, hogy a jobb sorsba vette meg őt az az asszony arról tesz tanúbizonyságot, hogy ő egy kedves asszony volt, így inkább a másik feleket ítéli el a mágus.*
-Miért kellett eljönnöd, ha olyan jók voltak? *Érdeklődik vidáman, hiszen ez most azt jelenti, hogy Lyna jó helyen van. Kicsit azért sajnálja, hogy nem fogadhatja be magához ezt az álombéli gyönyörűséget, de nincs mit tenni, ha neki jó, ahol van, akkor Learon nem tehet semmit, csak örülhet a szerencséjének.*
-Örülök neki, hogy rendben van minden azzal a családdal! Ha viszont bármi rosszat csinálnának, hozzám bármikor jöhetsz, a birtokomon van hely elég! *Mosolyog a lánykára és ha az nem húzódik el, akkor megsimogatja a buksiját csak úgy finoman apáskodva. Persze közben Fachuta sem tétlenkedik, mint mindig, most is kissé féltékenykedik, hogy el van felejtve és kimarad gazdája szeretetéből, szóval hűvös orrát Lyna karjának nyomja várva, hogy megsimogassa őt a lány.*
-Oh, el is felejtettem bemutatni! *Kap a homlokához a pásztor.*
-Fachuta, ő Lyna! Egy kedves és aranyos lány, de hát láthattad! *Mutat a szőke szépségre amikor már kissé kiértek a tömegből.*
-Lynácska, ő Fachuta a kecskebak! Nagyon rendes jószág! Ő védi a nyájat amikor Nayka a kutya meg én pihenünk!
2317. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-13 22:34:48
Üzenet elküldve: 2019-04-13 22:34:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Értőn biccent a magyarázatra, vagyis érzelmek, és pozitív gondolatok kellenek. Véleménye szerint ez menni fog.*
-Nem fogom hagyni.
*Zianával beszélgetni nem olyan, mint másokkal, nem csak szavait hallja, gondolatain, érzelmein is osztozik, haloványan érzi mindazt, mi a másikat motiválja. Így bár fenyegetőzhet a hadnagy Iwaa tudja, hogy csak alapos okkal ölne, mások védelmében, vagy ha azzal kegyelmet gyakorolhat. Azzal viszont sajnos még nincs tisztában milyen egyéb aljasságokra képes a nő.
A távolban már látszik a fogadó, ehhez nem is kell az a magasság, mit lova biztosít, emellett azonban feltűnik egy másik építmény is, oldalról, közelebbről, melyet sem Iwaa, sem Ziana nem ismer. Hamar kiderül azonban jellege, és hallat megkönnyebbült sóhajt mikor megállnak.*
-Persze.
*Biccent a gnómnak, és csúszik le máris a nyeregből, nem kicsit undorodva figyelve a vén koldus ténykedését. Igazán nem óhajtja mindezt végignézni, inkább Végzetet köti ki, és várja be az öreget az ajtóban, hogy épp csak egy lépéssel előtte toppanjon be az ispotályba.*
-Jó napot.
*Köszön bátortalanul, lép oldalra, engedve az öreget előre, még maga a háttérben maradva, mezítlábasan toporogva húzza össze magát, és magán a pokrócot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Értőn biccent a magyarázatra, vagyis érzelmek, és pozitív gondolatok kellenek. Véleménye szerint ez menni fog.*
-Nem fogom hagyni.
*Zianával beszélgetni nem olyan, mint másokkal, nem csak szavait hallja, gondolatain, érzelmein is osztozik, haloványan érzi mindazt, mi a másikat motiválja. Így bár fenyegetőzhet a hadnagy Iwaa tudja, hogy csak alapos okkal ölne, mások védelmében, vagy ha azzal kegyelmet gyakorolhat. Azzal viszont sajnos még nincs tisztában milyen egyéb aljasságokra képes a nő.
A távolban már látszik a fogadó, ehhez nem is kell az a magasság, mit lova biztosít, emellett azonban feltűnik egy másik építmény is, oldalról, közelebbről, melyet sem Iwaa, sem Ziana nem ismer. Hamar kiderül azonban jellege, és hallat megkönnyebbült sóhajt mikor megállnak.*
-Persze.
*Biccent a gnómnak, és csúszik le máris a nyeregből, nem kicsit undorodva figyelve a vén koldus ténykedését. Igazán nem óhajtja mindezt végignézni, inkább Végzetet köti ki, és várja be az öreget az ajtóban, hogy épp csak egy lépéssel előtte toppanjon be az ispotályba.*
-Jó napot.
*Köszön bátortalanul, lép oldalra, engedve az öreget előre, még maga a háttérben maradva, mezítlábasan toporogva húzza össze magát, és magán a pokrócot.*
2316. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-13 22:18:53
Üzenet elküldve: 2019-04-13 22:18:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Úgy tűnik, hogy Vasbordának szerencséje van, mert valóban az lehet a hely, ahova mennek, amire mutatott. Messze van, és nem látja jól, nem volt biztos benne, hogy nem egy egyszerű parasztházra mutogat. *
- Az, hogy miként fog változtatni, itt dől el * mutat Vasborda a saját szívére * és itt. * emeli ezúttal a halántékához a mutatóujját. * Ne hagyd, hogy amit az agyad diktál, amit Ziana mond, az befolyásolja azt, amit a szívedben érzel.
* Megfigyelte már korábban a jeleket, és most is látja, hogy Iwa gyakran beszélget a másik énjével. Nem ijeszti meg a dolog, a gyógyulás egy újabb fázisának fogja fel, arra gondol, hogy ahogy az emlékek térnek vissza, úgy a két személyisége is vívódni kezdett egymással. Ennyiből nem veheti biztosra, hogy maradandó lenne az állapot, hogy aggódnia kellene a lány állapota miatt. De az biztos, hogy ha rosszabbodik az állapot, akkor szereznie kell valamilyen növényt, ami nyugtathatja a lányt. Ahogy haladnak az úton, az öreg gnóm egyre kevésbé tudja kizárni a fájdalmat, amit érez. Nem csak Iwa miatt, de a lába is szinte már lüktet. Nagyon sokat sétált, és a kötés kezd átázni az izzadtságtól, illetve mintha kellemetlen szagok is megcsapnák néha az orrát. Csak remélni tudja, hogy a képzelete játszadozik vele, és a nem a lábából árad a bűz. Egyébként a gnóm nem olyan biztos benne, hogy Ziana nem bántaná őket, de bízik Iwában, és a képességeiben, hogy meg tudja fékezni. Bátorító mosolyt is küld felé, ahogy elérnek egy épülethez, amire reménykecsegtető szavakat véstek fel. *
- Nézd csak, pont amire szükségünk van. * Mutat rá a cégérre mosolyogva. * Ispotály, és alkimistaműhely. Szerencsések vagyunk. * Jegyzi meg, és megállítja a lovat. * Bejössz velem, Iwa? Szükségem lesz gyógyfüvekre, és bájitalokra is. * Teszi fel a kérdést az öreg gnóm, és szégyenkezve nyúl be hátul a köpenye alá. Kicsit kutat, és matat, arcán fájdalmas arckifejezés jelenik meg, amíg így tesz, míg végül egy a korábbinál duzzadóbb erszényt halász elő, amit valamiért csak a szájánál hajlandó fogni. *
- Ez az igazi vésztartalékom. * Ad magyarázatot rá, és kinyitva a száját a markába szórja a tartalmát, aztán eldobja a bűzölgő erszényt maga mögé. *
- Ha jössz velem, akkor csak utánad. * Int előzékenyen az ajtó felé. Lépései furák, korábbi járása helyett mintha tipegne, és nem merne túl nagyot lépni. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Úgy tűnik, hogy Vasbordának szerencséje van, mert valóban az lehet a hely, ahova mennek, amire mutatott. Messze van, és nem látja jól, nem volt biztos benne, hogy nem egy egyszerű parasztházra mutogat. *
- Az, hogy miként fog változtatni, itt dől el * mutat Vasborda a saját szívére * és itt. * emeli ezúttal a halántékához a mutatóujját. * Ne hagyd, hogy amit az agyad diktál, amit Ziana mond, az befolyásolja azt, amit a szívedben érzel.
* Megfigyelte már korábban a jeleket, és most is látja, hogy Iwa gyakran beszélget a másik énjével. Nem ijeszti meg a dolog, a gyógyulás egy újabb fázisának fogja fel, arra gondol, hogy ahogy az emlékek térnek vissza, úgy a két személyisége is vívódni kezdett egymással. Ennyiből nem veheti biztosra, hogy maradandó lenne az állapot, hogy aggódnia kellene a lány állapota miatt. De az biztos, hogy ha rosszabbodik az állapot, akkor szereznie kell valamilyen növényt, ami nyugtathatja a lányt. Ahogy haladnak az úton, az öreg gnóm egyre kevésbé tudja kizárni a fájdalmat, amit érez. Nem csak Iwa miatt, de a lába is szinte már lüktet. Nagyon sokat sétált, és a kötés kezd átázni az izzadtságtól, illetve mintha kellemetlen szagok is megcsapnák néha az orrát. Csak remélni tudja, hogy a képzelete játszadozik vele, és a nem a lábából árad a bűz. Egyébként a gnóm nem olyan biztos benne, hogy Ziana nem bántaná őket, de bízik Iwában, és a képességeiben, hogy meg tudja fékezni. Bátorító mosolyt is küld felé, ahogy elérnek egy épülethez, amire reménykecsegtető szavakat véstek fel. *
- Nézd csak, pont amire szükségünk van. * Mutat rá a cégérre mosolyogva. * Ispotály, és alkimistaműhely. Szerencsések vagyunk. * Jegyzi meg, és megállítja a lovat. * Bejössz velem, Iwa? Szükségem lesz gyógyfüvekre, és bájitalokra is. * Teszi fel a kérdést az öreg gnóm, és szégyenkezve nyúl be hátul a köpenye alá. Kicsit kutat, és matat, arcán fájdalmas arckifejezés jelenik meg, amíg így tesz, míg végül egy a korábbinál duzzadóbb erszényt halász elő, amit valamiért csak a szájánál hajlandó fogni. *
- Ez az igazi vésztartalékom. * Ad magyarázatot rá, és kinyitva a száját a markába szórja a tartalmát, aztán eldobja a bűzölgő erszényt maga mögé. *
- Ha jössz velem, akkor csak utánad. * Int előzékenyen az ajtó felé. Lépései furák, korábbi járása helyett mintha tipegne, és nem merne túl nagyot lépni. *
2315. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-13 21:19:19
Üzenet elküldve: 2019-04-13 21:19:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Emelkedik ki picit a nyeregből, hogy jobban szemügyre vegye a mutatott épületet.*
-A hegy lábánál, igen.
*Közelednek, és ez most hatalmas megkönnyebbülést okoz, talál valami fanyarul mulatságosat is a helyzetben, bár ez annyira kósza érzés, hogy okát képtelen megragadni.*
-Hogyan Rhalkumn bácsi?
*Kérdez vissza szipogva kapásból, mert elméjébe, szívébe vési az öreg minden szavát, akar okulni bölcsességéből, de ezen utóbbi kijelentések számára túlságosan megfoghatatlanok.*
-Hogyan dől el, miként fog formálni? Mit tehetek, hogy erősebb legyek, és ne gyengébb?
*A méltató szavakat zavarba jőve hallgatja végig, pironkodva süti le szemét, túlzásnak érzi az egészet.*
-Köszönöm, de nem tettem én semmi rendkívülit.
*Kérdezne vissza, ugyan miért találja őt, és miben erősnek, hiszen véleménye szerint gyengébb nem is lehetne. Az elmúlt órákat is tehetetlenül végig sírta, de a gesztus, mellyel térdét paskolja az öreg elveszi szavait. Talán a gnómnak fontos, megnyugtató, hogy őt erősnek higgye, nem akarja elvenni ezt tőle.*
-Én is örülök az ismeretségnek.
*Mosolyog vissza őszintén, hálásan, magában ujjongva kicsit.*
-Még soha, senki nem nevezett a barátjának.
*Érzékenyül el rögvest.*
~Visszavonom. Rajtad vágok eret, ha tovább nyálaskodsz. Megteszem bazdmeg, aztán ha eltűntél összevarrom.~
*Meglepetten sikkant fel Iwaa, mert keze akaratlanul mozdul a tegez irányába, hogy dühösen szorítson rá az egyik nyílvesszőre. Szívdobbanásnyi koncentrálás elég, hogy újra ura legyen önmagának. Nagy sóhajjal fújja ki a levegőt, és rázza meg vörös üstökét.*
-Semmi baj Rhalkumn bácsi.
*Mosolyog megnyugtatóan az idős férfira.*
-Ziana durcáskodik, fenyegetőzik. De ezek csak üres szavak, nem bántana se téged, se engem soha.
~Majd meglátjuk kis picsa!~
*Emeli fel kissé hangját, mintha egy makrancos kölyköt fegyelmezne.*
-És ha továbbra is folytatod a gyerekes hisztit figyelembe se foglak venni! Megértetted?
~Hogy baszódnál meg!~
-A csúnya szavakért pedig kimosom a számat szappannal.
*Pillant félre, oldalra, a magasba, mintha a másik leány szavai onnan érkeznének, és nem elméje mélyéről. Csend. Vár ki pár szempillantást miközben azért talán haladnak céljuk felé. Semmi. Nevet fel halkan, ingatja ismét fejét.*
-Mondom, mint egy rosszcsont kisgyerek.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Emelkedik ki picit a nyeregből, hogy jobban szemügyre vegye a mutatott épületet.*
-A hegy lábánál, igen.
*Közelednek, és ez most hatalmas megkönnyebbülést okoz, talál valami fanyarul mulatságosat is a helyzetben, bár ez annyira kósza érzés, hogy okát képtelen megragadni.*
-Hogyan Rhalkumn bácsi?
*Kérdez vissza szipogva kapásból, mert elméjébe, szívébe vési az öreg minden szavát, akar okulni bölcsességéből, de ezen utóbbi kijelentések számára túlságosan megfoghatatlanok.*
-Hogyan dől el, miként fog formálni? Mit tehetek, hogy erősebb legyek, és ne gyengébb?
*A méltató szavakat zavarba jőve hallgatja végig, pironkodva süti le szemét, túlzásnak érzi az egészet.*
-Köszönöm, de nem tettem én semmi rendkívülit.
*Kérdezne vissza, ugyan miért találja őt, és miben erősnek, hiszen véleménye szerint gyengébb nem is lehetne. Az elmúlt órákat is tehetetlenül végig sírta, de a gesztus, mellyel térdét paskolja az öreg elveszi szavait. Talán a gnómnak fontos, megnyugtató, hogy őt erősnek higgye, nem akarja elvenni ezt tőle.*
-Én is örülök az ismeretségnek.
*Mosolyog vissza őszintén, hálásan, magában ujjongva kicsit.*
-Még soha, senki nem nevezett a barátjának.
*Érzékenyül el rögvest.*
~Visszavonom. Rajtad vágok eret, ha tovább nyálaskodsz. Megteszem bazdmeg, aztán ha eltűntél összevarrom.~
*Meglepetten sikkant fel Iwaa, mert keze akaratlanul mozdul a tegez irányába, hogy dühösen szorítson rá az egyik nyílvesszőre. Szívdobbanásnyi koncentrálás elég, hogy újra ura legyen önmagának. Nagy sóhajjal fújja ki a levegőt, és rázza meg vörös üstökét.*
-Semmi baj Rhalkumn bácsi.
*Mosolyog megnyugtatóan az idős férfira.*
-Ziana durcáskodik, fenyegetőzik. De ezek csak üres szavak, nem bántana se téged, se engem soha.
~Majd meglátjuk kis picsa!~
*Emeli fel kissé hangját, mintha egy makrancos kölyköt fegyelmezne.*
-És ha továbbra is folytatod a gyerekes hisztit figyelembe se foglak venni! Megértetted?
~Hogy baszódnál meg!~
-A csúnya szavakért pedig kimosom a számat szappannal.
*Pillant félre, oldalra, a magasba, mintha a másik leány szavai onnan érkeznének, és nem elméje mélyéről. Csend. Vár ki pár szempillantást miközben azért talán haladnak céljuk felé. Semmi. Nevet fel halkan, ingatja ismét fejét.*
-Mondom, mint egy rosszcsont kisgyerek.
2314. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-13 20:32:49
Üzenet elküldve: 2019-04-13 20:32:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Figyelmesen hallgatja a lányt, ahogy haladnak tovább, és hamarosan kiszúr a távolban egy épületet is. Nem tudhatja, hogy mi lehet az, messze van még, a szeme sem az igazi, ezért érdeklődve pillant a másikra. *
- Az lenne ott a fogadó? * Teszi fel a kérdést, rámutatva az épületre. Direkt nem kommentálja azt a dolgot, hogy Ziana mennyi mindent veszített. Szomorúsággal tölti el, és sajnálja is, de nem érzi úgy, hogy bármi amit mondana, az segítene a helyzeten. *
- Mindannyiunkat érnek veszteségek. Ezek formálnak, erősítenek, vagy épp gyengítenek minket, és szörnyű dolgok, de ezektől leszünk azok, akik vagyunk. * Jelenti ki végül mély meggyőződéssel, bár sokat nem tett hozzá a dologhoz, és elég közhelyes is, de úgy érzi, hogy Iwának most valami hasonlóra lehet szüksége. Viszont bólintania kell az elszánt kijelentésre. *
- Sokunknak lenne nagy szüksége olyan társra, mint te vagy, Iwa. Bárhogy is lesz, ne hagyd, hogy megtörjön, és hogy elgyengítsen. Lehet, hogy naiv vagy és ártatlan, de egyben erős is. A legerősebb lány, akit csak ismertem. * Mosolyog rá, és meglapogatja a térdét bátorítóan. * És egyben egy nagyon jó barát is. Bár tragikus, ami veled történt az elmúlt néhány órában, de én a magam módján mégis örülök neki, hogy megismertelek. Ha elválnak útjaink, még akkor is sokat fogok gondolni rád.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Figyelmesen hallgatja a lányt, ahogy haladnak tovább, és hamarosan kiszúr a távolban egy épületet is. Nem tudhatja, hogy mi lehet az, messze van még, a szeme sem az igazi, ezért érdeklődve pillant a másikra. *
- Az lenne ott a fogadó? * Teszi fel a kérdést, rámutatva az épületre. Direkt nem kommentálja azt a dolgot, hogy Ziana mennyi mindent veszített. Szomorúsággal tölti el, és sajnálja is, de nem érzi úgy, hogy bármi amit mondana, az segítene a helyzeten. *
- Mindannyiunkat érnek veszteségek. Ezek formálnak, erősítenek, vagy épp gyengítenek minket, és szörnyű dolgok, de ezektől leszünk azok, akik vagyunk. * Jelenti ki végül mély meggyőződéssel, bár sokat nem tett hozzá a dologhoz, és elég közhelyes is, de úgy érzi, hogy Iwának most valami hasonlóra lehet szüksége. Viszont bólintania kell az elszánt kijelentésre. *
- Sokunknak lenne nagy szüksége olyan társra, mint te vagy, Iwa. Bárhogy is lesz, ne hagyd, hogy megtörjön, és hogy elgyengítsen. Lehet, hogy naiv vagy és ártatlan, de egyben erős is. A legerősebb lány, akit csak ismertem. * Mosolyog rá, és meglapogatja a térdét bátorítóan. * És egyben egy nagyon jó barát is. Bár tragikus, ami veled történt az elmúlt néhány órában, de én a magam módján mégis örülök neki, hogy megismertelek. Ha elválnak útjaink, még akkor is sokat fogok gondolni rád.
2313. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-13 19:17:00
Üzenet elküldve: 2019-04-13 19:17:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
*Meglepetten pillant Tiziora a csirkéket illető megjegyzés hallatán, de talán csak azért, mert nincs igazán hozzászokva a szarkazmushoz. Mindenesetre valahol mégis megnyugtatják a hallottak, hiszen azt szűri le belőlük, Tizionak se fűlik hozzá a foga, hogy véget vessen a tyúkok életének, ezt pedig örömmel fogadja. A személyzet kérdése azonban még mindig érzékeny terület a számára, ám kénytelen belátni, az ő véleménye nem sokat számít ebben az ügyben, így inkább nem is szól semmit, csak kissé odébbáll az útból, hagyva Briwalt pakolászni, hiszen ha már a segítségére nincs szükség, legalább hátráltató tényező nem szeretne lenni. Miután megszületett a megállapodás, hogy egyelőre elmarad az igásló vásárlás, megkönnyebbülten kapaszkodik fel a szekérre, hogy végre induljanak vissza, a társalgás azonban igen hamar igen ijesztő irányt vesz a számára. Ahogy kezd leesni neki, mire is gondolhatott Briwal, úgy érzi, ahogy kezd egyre jobban elvörösödni, hiszen neki magától eszébe sem jutna, hogyan máshogy lehetne felhasználni egy ostort eredeti rendeltetésén túl. Hirtelen erős késztetést érez, hogy heves tiltakozásba kezdjen, ám attól tart, az csak tovább rontana a helyzeten, így inkább csendben marad, remélve, hogy hamarosan másra terelődik a szó. Bár továbbra is azt szeretné, ha Briwal nem zavartatná magát a jelenléte miatt, jelen pillanatban határozottan örült volna, ha ebből a beszélgetésből kimaradhatott volna. Magán érzi a férfi tekintetét, ám csak egy ijedt és zavart pillantással tud válaszolni rá, majd hamar meg is szakítja a szemkontaktust, inkább a tájban gyönyörködve tovább. Később az út során azért még párszor Briwal irányába tekint, hogy megbizonyosodjon róla, jól van-e. Eltöpreng rajta, hogy talán meg kellene kérdeznie még egyszer, biztos nem tart-e velük vacsorázni, főleg ha már ilyen előrelátóan gondoskodott a szükséges hozzávalókról, azonban nem akar tolakodónak tűnni, és úgy tűnik, Briwalnak igen határozott elképzelései vannak az éjszakát illetően*
- Ugyan, dehogy, semmi szükség rá! *tiltakozik rögtön a férfi szavait hallva, miután ő maga is lemászik a szekérről, hogy elbúcsúzzon tőle* Pihend csak ki magad! További szép estét, holnap találkozunk! Viszlát! *búcsúzik Briwaltól, tényleg remélve, hogy mihamarabb sikerül újra összeszednie az erejét, hiszen továbbra sem tud szabadulni a hogylétét illető aggodalmaitól. Kissé hátrébb húzódik azonban, mikor a testvérek elköszönésére kerül a sor, hiszen nem akarja megzavarni a meghitt búcsút, így csak távolabbról szemléli a békés jelenetet, majd miután Briwal magához vette a saját holmiját, egy darabig még csendesen néz utána, így próbálva meggyőződni róla, hogy tényleg nem lesz baja egyedül. Nemsokára azonban pillantása mégiscsak Tiziora vándorol, kérdőn keresve a férfi tekintetét, hogy viseli az elválást, illetve hogy folytathatják-e tovább útjukat.*
//Piac//
*Meglepetten pillant Tiziora a csirkéket illető megjegyzés hallatán, de talán csak azért, mert nincs igazán hozzászokva a szarkazmushoz. Mindenesetre valahol mégis megnyugtatják a hallottak, hiszen azt szűri le belőlük, Tizionak se fűlik hozzá a foga, hogy véget vessen a tyúkok életének, ezt pedig örömmel fogadja. A személyzet kérdése azonban még mindig érzékeny terület a számára, ám kénytelen belátni, az ő véleménye nem sokat számít ebben az ügyben, így inkább nem is szól semmit, csak kissé odébbáll az útból, hagyva Briwalt pakolászni, hiszen ha már a segítségére nincs szükség, legalább hátráltató tényező nem szeretne lenni. Miután megszületett a megállapodás, hogy egyelőre elmarad az igásló vásárlás, megkönnyebbülten kapaszkodik fel a szekérre, hogy végre induljanak vissza, a társalgás azonban igen hamar igen ijesztő irányt vesz a számára. Ahogy kezd leesni neki, mire is gondolhatott Briwal, úgy érzi, ahogy kezd egyre jobban elvörösödni, hiszen neki magától eszébe sem jutna, hogyan máshogy lehetne felhasználni egy ostort eredeti rendeltetésén túl. Hirtelen erős késztetést érez, hogy heves tiltakozásba kezdjen, ám attól tart, az csak tovább rontana a helyzeten, így inkább csendben marad, remélve, hogy hamarosan másra terelődik a szó. Bár továbbra is azt szeretné, ha Briwal nem zavartatná magát a jelenléte miatt, jelen pillanatban határozottan örült volna, ha ebből a beszélgetésből kimaradhatott volna. Magán érzi a férfi tekintetét, ám csak egy ijedt és zavart pillantással tud válaszolni rá, majd hamar meg is szakítja a szemkontaktust, inkább a tájban gyönyörködve tovább. Később az út során azért még párszor Briwal irányába tekint, hogy megbizonyosodjon róla, jól van-e. Eltöpreng rajta, hogy talán meg kellene kérdeznie még egyszer, biztos nem tart-e velük vacsorázni, főleg ha már ilyen előrelátóan gondoskodott a szükséges hozzávalókról, azonban nem akar tolakodónak tűnni, és úgy tűnik, Briwalnak igen határozott elképzelései vannak az éjszakát illetően*
- Ugyan, dehogy, semmi szükség rá! *tiltakozik rögtön a férfi szavait hallva, miután ő maga is lemászik a szekérről, hogy elbúcsúzzon tőle* Pihend csak ki magad! További szép estét, holnap találkozunk! Viszlát! *búcsúzik Briwaltól, tényleg remélve, hogy mihamarabb sikerül újra összeszednie az erejét, hiszen továbbra sem tud szabadulni a hogylétét illető aggodalmaitól. Kissé hátrébb húzódik azonban, mikor a testvérek elköszönésére kerül a sor, hiszen nem akarja megzavarni a meghitt búcsút, így csak távolabbról szemléli a békés jelenetet, majd miután Briwal magához vette a saját holmiját, egy darabig még csendesen néz utána, így próbálva meggyőződni róla, hogy tényleg nem lesz baja egyedül. Nemsokára azonban pillantása mégiscsak Tiziora vándorol, kérdőn keresve a férfi tekintetét, hogy viseli az elválást, illetve hogy folytathatják-e tovább útjukat.*
2312. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-13 16:06:02
Üzenet elküldve: 2019-04-13 16:06:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Határozottan bólint Tiz következtetésére.*
-Rajta vagyok tesó.
*Már el is szórta a magvait a nagy hírnek, hogy a d'Aquista birtok munkásokat keres, nemre, fajra, életkorra való tekintet nélkül, megközelítőleg vagy száz feladatra, idény, és állandó jelleggel.
Nava ajánlkozására fejét ingatja.*
-Hagyd, ebben igazán rutinos vagyok.
*Végez gyorsan maga is, most legalább nem kell arra figyelmet fordítani miként rejtse el az illegális árut a többi közé.
Tiz a hajszínt firtató kérdésére csak egy lapos pillantást kap. ~Barom!~ Az igás ügyét már szóra méltónak találja.*
-Magam a munkaerő számától tenném függővé, de ugyanerre jutottam.
*Úgy fest Navának nem túl jó a humora, Tizioét ismeri, így játssza el gyorsan, és hihetően a meglepetett.*
-Tényleg?
*Pislog teljesen megrökönyödve, tanácstalanul tekingetve Navára is, mintha tőle várná megerősítését az évszázad leleplezésének, miszerint a hurkásra csapkodott ülep nem közkedvelt sem az elviselője, sem az okozója esetében.*
-Hogy milyen világot élünk!
*Ingatja fejét bosszankodva, majd a kereszteződéshez érve búcsúzik előbb a lánytól.*
-Minden jót, és szép estét kedves Nava, még egyszer kérem elnézésed, amiért nem áll módomban segíteni a birtokon ma már.
*Testvérének ölelését viszonozza egy röpke pillanatra.*
-Semmi szükség rá Tiz, de egy pillanatot még hagyj, ezt magamhoz venném.
*A gondosan, előre az utazóköpenybe csomagolt ruhaneműket emeli le a sok konyhai holmi tetejéről, csapja vállára.*
-Várni foglak! Pá!
*Fordul sarkon, és indul vissza az úton, a Vashegy felé, kimért, hosszú léptekkel.*
//Piac//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Határozottan bólint Tiz következtetésére.*
-Rajta vagyok tesó.
*Már el is szórta a magvait a nagy hírnek, hogy a d'Aquista birtok munkásokat keres, nemre, fajra, életkorra való tekintet nélkül, megközelítőleg vagy száz feladatra, idény, és állandó jelleggel.
Nava ajánlkozására fejét ingatja.*
-Hagyd, ebben igazán rutinos vagyok.
*Végez gyorsan maga is, most legalább nem kell arra figyelmet fordítani miként rejtse el az illegális árut a többi közé.
Tiz a hajszínt firtató kérdésére csak egy lapos pillantást kap. ~Barom!~ Az igás ügyét már szóra méltónak találja.*
-Magam a munkaerő számától tenném függővé, de ugyanerre jutottam.
*Úgy fest Navának nem túl jó a humora, Tizioét ismeri, így játssza el gyorsan, és hihetően a meglepetett.*
-Tényleg?
*Pislog teljesen megrökönyödve, tanácstalanul tekingetve Navára is, mintha tőle várná megerősítését az évszázad leleplezésének, miszerint a hurkásra csapkodott ülep nem közkedvelt sem az elviselője, sem az okozója esetében.*
-Hogy milyen világot élünk!
*Ingatja fejét bosszankodva, majd a kereszteződéshez érve búcsúzik előbb a lánytól.*
-Minden jót, és szép estét kedves Nava, még egyszer kérem elnézésed, amiért nem áll módomban segíteni a birtokon ma már.
*Testvérének ölelését viszonozza egy röpke pillanatra.*
-Semmi szükség rá Tiz, de egy pillanatot még hagyj, ezt magamhoz venném.
*A gondosan, előre az utazóköpenybe csomagolt ruhaneműket emeli le a sok konyhai holmi tetejéről, csapja vállára.*
-Várni foglak! Pá!
*Fordul sarkon, és indul vissza az úton, a Vashegy felé, kimért, hosszú léptekkel.*
2311. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-13 15:46:03
Üzenet elküldve: 2019-04-13 15:46:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Na baszd meg tesó! Már azt hittem, hogy a panírozott csirkerészek fán teremnek. Sosem gondoltam volna, hogy egy azelőtt élő állat részei lehetnek! *Sóhajtva forgatja a szemét, nem is Briwal szavai miatt, hanem azért mert érti azoknak mögöttes tartalmát. ~Csak nem akkora történet lecsapni a fejét egy baltával.~ Tizio életében nem ölt meg senkit és semmit, egyszerűen nincsen gyomra az ilyesmihez. ~De én csak egy kikúrt könyvelő vagyok, nem is várja el senki.~ Szakács híján viszont ezúttal maga lesz kénytelen elvégezni a piszkos munkát, de ez csak megerősíti abban, hogy:* - Mielőbb személyzetet kell találjunk. ~Egyszer még megnyuvasztom az átkozott csirkét. Egyetlen egyszer.~ *Nem fűlik túlzottan hozzá a foga.*
- A szőke volt ez, vagy a barna? ~Vagy a vörös?~ *Tizio igazából sosem követte fivére nőügyeit, csak Arave csacsogott néha, egykori cselédjük pedig számtalan fehérnéppel összeboronálta Briwalt, a legmeredekebb teóriája talán a Sayqueves lányról volt, ehhez ragaszkodott a legjobban.* - Jó, a kereszteződésig. *Bólint.* - Két lovunk is van, egyelőre semmiképpen sem. *Rázza a fejét, közben Vétkes nyakát paskolja, csípőjének egyetlen mozdulatával indítja meg az állatot.* - Tudom pajti, nem erre születtél. ~Egyikünk sem.~
*Forgatja a szemét a kérdésre, amit Briwal Navához intéz, hátrafordul a nyeregben, elsősorban Briwalhoz intézi a szavait.* - Tudom Briwal, hogy meglepő amit mondok, de nem mindenki élvezi azt, ha hurkásra csapkodják a seggét. ~Kínpad, miegyéb.~ *Nava válaszából úgy gondolja, hogy a lány nem is feltétlenül érti, vagy nem akarja érteni, hogy Briwal miért is ajánlgatja neki az ostort, ugyanakkor azt is tudja, hogy jelen esetben Briwal sem feltétlenül úgy értette, ahogyan ő.* - Sem pedig azt, ha hurkásra csapkodhatja mások seggét. *Tovább nem firtatja, ennyi kikívánkozott belőle, eztán csendesen folytathatják az utat, legalábbis ő nem beszél a másik kettőhöz, csak Vétkesnek tesz néha egy-egy megjegyzést a tájról, míg a kereszteződéshez nem érnek, ekkor egyik lábát a ló feje fölött átemelve lehuppan a földre, hiszen lóhátról illetlenség lenne búcsúzkodni.* - Biztos ne vigyünk fel? *Tesz még egy kísérletet arra, hogy küszöbig vigye Briwalt, de erősködni nem fog, öleléssel búcsúzik, fivére hátának meglapogatásával.* - Akkor holnap délelőtt érted megyek.
//Piac//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Na baszd meg tesó! Már azt hittem, hogy a panírozott csirkerészek fán teremnek. Sosem gondoltam volna, hogy egy azelőtt élő állat részei lehetnek! *Sóhajtva forgatja a szemét, nem is Briwal szavai miatt, hanem azért mert érti azoknak mögöttes tartalmát. ~Csak nem akkora történet lecsapni a fejét egy baltával.~ Tizio életében nem ölt meg senkit és semmit, egyszerűen nincsen gyomra az ilyesmihez. ~De én csak egy kikúrt könyvelő vagyok, nem is várja el senki.~ Szakács híján viszont ezúttal maga lesz kénytelen elvégezni a piszkos munkát, de ez csak megerősíti abban, hogy:* - Mielőbb személyzetet kell találjunk. ~Egyszer még megnyuvasztom az átkozott csirkét. Egyetlen egyszer.~ *Nem fűlik túlzottan hozzá a foga.*
- A szőke volt ez, vagy a barna? ~Vagy a vörös?~ *Tizio igazából sosem követte fivére nőügyeit, csak Arave csacsogott néha, egykori cselédjük pedig számtalan fehérnéppel összeboronálta Briwalt, a legmeredekebb teóriája talán a Sayqueves lányról volt, ehhez ragaszkodott a legjobban.* - Jó, a kereszteződésig. *Bólint.* - Két lovunk is van, egyelőre semmiképpen sem. *Rázza a fejét, közben Vétkes nyakát paskolja, csípőjének egyetlen mozdulatával indítja meg az állatot.* - Tudom pajti, nem erre születtél. ~Egyikünk sem.~
*Forgatja a szemét a kérdésre, amit Briwal Navához intéz, hátrafordul a nyeregben, elsősorban Briwalhoz intézi a szavait.* - Tudom Briwal, hogy meglepő amit mondok, de nem mindenki élvezi azt, ha hurkásra csapkodják a seggét. ~Kínpad, miegyéb.~ *Nava válaszából úgy gondolja, hogy a lány nem is feltétlenül érti, vagy nem akarja érteni, hogy Briwal miért is ajánlgatja neki az ostort, ugyanakkor azt is tudja, hogy jelen esetben Briwal sem feltétlenül úgy értette, ahogyan ő.* - Sem pedig azt, ha hurkásra csapkodhatja mások seggét. *Tovább nem firtatja, ennyi kikívánkozott belőle, eztán csendesen folytathatják az utat, legalábbis ő nem beszél a másik kettőhöz, csak Vétkesnek tesz néha egy-egy megjegyzést a tájról, míg a kereszteződéshez nem érnek, ekkor egyik lábát a ló feje fölött átemelve lehuppan a földre, hiszen lóhátról illetlenség lenne búcsúzkodni.* - Biztos ne vigyünk fel? *Tesz még egy kísérletet arra, hogy küszöbig vigye Briwalt, de erősködni nem fog, öleléssel búcsúzik, fivére hátának meglapogatásával.* - Akkor holnap délelőtt érted megyek.
2310. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-13 11:41:32
Üzenet elküldve: 2019-04-13 11:41:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csendesen, és szégyenkezve hallgatja az öreget, minden szava jogos, és bölcsességről árulkodik. Ő maga ezekbe eddig bele sem gondolt. Hogy ismeretlenül is igazságra tapintott a gnóm abban megerősíti a lelke mélyén éledő vihar, a gúnyos lázongó nevetés, mely erőt akar mutatni, de gyászt, és szomorúságot leplez.*
-Igazad van Rhalkumn bácsi.
*Homlokát ráncolva, komoran nézve maga elé próbál összpontosítani, Ziana fájdalmára figyelni.*
-Mindent elvesztett, még többet, mint én. Pont úgy, egyetlen éjszaka alatt. A családját, a szerelmét, önmagát is.
*Arcokat, neveket, konkrét részleteket nem képes társítani benyomásaihoz, erővel tiltakozik belsőjében a másik leány, hogy ennyit se tudjon, erről se beszéljen.*
-És soha többé nem akart közel kerülni senkihez.
*Sóhajt nagyot, és pityeredik el újra, immár azt a reménytelen, magányos Zianát sajnálva, akit alig ismerhet.*
-Azt hiszem szüksége lesz rám.
*Húzza ki magát picit ültében elszántan, fáradt, aprócska mosolyt vet a gnómra. Hogy közben odabenn valaki átkokat szór reá, azt immár sokkal könnyebben kezeli.*
-Igazad van Rhalkumn bácsi, nem gonosz ő, csak olyan mint egy magára hagyott, dühös, ijedt, rosszcsont kisgyerek. Megértésre, támogatásra, és ölelésre van szüksége.
~Anyádnak! Ostoba ribanc, ha tovább pofázol kinyírom a vén gnómot!~
-Ssss, nyugodj meg, nem lesz baj.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csendesen, és szégyenkezve hallgatja az öreget, minden szava jogos, és bölcsességről árulkodik. Ő maga ezekbe eddig bele sem gondolt. Hogy ismeretlenül is igazságra tapintott a gnóm abban megerősíti a lelke mélyén éledő vihar, a gúnyos lázongó nevetés, mely erőt akar mutatni, de gyászt, és szomorúságot leplez.*
-Igazad van Rhalkumn bácsi.
*Homlokát ráncolva, komoran nézve maga elé próbál összpontosítani, Ziana fájdalmára figyelni.*
-Mindent elvesztett, még többet, mint én. Pont úgy, egyetlen éjszaka alatt. A családját, a szerelmét, önmagát is.
*Arcokat, neveket, konkrét részleteket nem képes társítani benyomásaihoz, erővel tiltakozik belsőjében a másik leány, hogy ennyit se tudjon, erről se beszéljen.*
-És soha többé nem akart közel kerülni senkihez.
*Sóhajt nagyot, és pityeredik el újra, immár azt a reménytelen, magányos Zianát sajnálva, akit alig ismerhet.*
-Azt hiszem szüksége lesz rám.
*Húzza ki magát picit ültében elszántan, fáradt, aprócska mosolyt vet a gnómra. Hogy közben odabenn valaki átkokat szór reá, azt immár sokkal könnyebben kezeli.*
-Igazad van Rhalkumn bácsi, nem gonosz ő, csak olyan mint egy magára hagyott, dühös, ijedt, rosszcsont kisgyerek. Megértésre, támogatásra, és ölelésre van szüksége.
~Anyádnak! Ostoba ribanc, ha tovább pofázol kinyírom a vén gnómot!~
-Ssss, nyugodj meg, nem lesz baj.
2309. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-13 11:12:23
Üzenet elküldve: 2019-04-13 11:12:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Az öreg ismét felsóhajt, ahogy tette már megannyiszor, és Zianára emeli tekintetét. *
- Neked jobb volt, hogy Ziana nem létezett, nem igaz? * Kérdezi csöndesen. * Az ember, minél tovább él, annál többet lát, és annál több fájdalom éri. Mit gondolsz, Zianát mennyi veszteség érhette már az életben? Mennyi mindent látott már, szörnyű dolgokat, hány barátot, szerelmet veszíthetett el az évek folyamán. Ezek mind eltűntek, és csak a boldogság maradt. Egek, én is örülnék neki, ha egyik napról a másikra elfelejthetném minden sérelmemet, minden rossz emlékemet, mindent, ami valaha fájdalmat okozott. Nem feltétlenül azért csinálta ezt veled az öreg, hogy Zianától megkíméljen téged. Lehet, hogy Zianát akarta megkímélni. Gondolj rá így. * Mondja szelíden, nem kioktatásnak szánja a dolgot, csak igyekszik megnyugtatni Iwát, hogy ne féljen annyira az elkerülhetetlentől. *
- Nem feltétlenül rossz az, ha visszatér a régi éned, a régi életed. Ne úgy gondolj rá, mint egy megátalkodott gonoszra, aki romlást és pusztulást hoz maga után. Inkább mint egy megtört, megfáradt barátra, aki visszavonulhatott, öreg napjait élvezhette, de most ismét szükséged van a társaságára, és segítségére. * Persze amit Ziáról hallott, az alapján belátja a gnóm, hogy elég sokat szépít, és ferdít a dolgokon, de tényleg szeretné, ha az az ártatlan lány még addig a kis ideig nyugodt lehetne, és élvezhetné az életet. Persze erre vajmi esély van már, de ez nem jelenti azt, hogy fel kellene adnia a próbálkozást. *
* Az öreg ismét felsóhajt, ahogy tette már megannyiszor, és Zianára emeli tekintetét. *
- Neked jobb volt, hogy Ziana nem létezett, nem igaz? * Kérdezi csöndesen. * Az ember, minél tovább él, annál többet lát, és annál több fájdalom éri. Mit gondolsz, Zianát mennyi veszteség érhette már az életben? Mennyi mindent látott már, szörnyű dolgokat, hány barátot, szerelmet veszíthetett el az évek folyamán. Ezek mind eltűntek, és csak a boldogság maradt. Egek, én is örülnék neki, ha egyik napról a másikra elfelejthetném minden sérelmemet, minden rossz emlékemet, mindent, ami valaha fájdalmat okozott. Nem feltétlenül azért csinálta ezt veled az öreg, hogy Zianától megkíméljen téged. Lehet, hogy Zianát akarta megkímélni. Gondolj rá így. * Mondja szelíden, nem kioktatásnak szánja a dolgot, csak igyekszik megnyugtatni Iwát, hogy ne féljen annyira az elkerülhetetlentől. *
- Nem feltétlenül rossz az, ha visszatér a régi éned, a régi életed. Ne úgy gondolj rá, mint egy megátalkodott gonoszra, aki romlást és pusztulást hoz maga után. Inkább mint egy megtört, megfáradt barátra, aki visszavonulhatott, öreg napjait élvezhette, de most ismét szükséged van a társaságára, és segítségére. * Persze amit Ziáról hallott, az alapján belátja a gnóm, hogy elég sokat szépít, és ferdít a dolgokon, de tényleg szeretné, ha az az ártatlan lány még addig a kis ideig nyugodt lehetne, és élvezhetné az életet. Persze erre vajmi esély van már, de ez nem jelenti azt, hogy fel kellene adnia a próbálkozást. *
2308. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-13 10:45:42
Üzenet elküldve: 2019-04-13 10:45:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Szomorúan hallgatja a gnómot, már érti, elmével felfogja, hogy hazugságban teltek elmúlt hónapjai, mégis, mivel nem ismer más valóságot fáj neki, hogy Nagyapját vád éri. Az utolsó szavak sem nyugtatják meg teljesen, legalább felmentik az öreg Berint, és már ez is valami.*
-Mert jobb, ha Ziana nem is létezik? Még Zianának is jobb, ha Ziana nem is létezik? Csak a Kámzsás akarta, hogy visszatérjen.
*Ha így van, és erre képes csak következtetni Rhalkumn szavaiból, akkor mégis mi végre akarjon élni? Köhög fel halkan, szipog, most maga sem tudja a nátha miatt, vagy elsírja magát újra a következő pillanatban.*
-Mi élvezet volt eddig benne?
*Teszi fel a megtört kérdést, de válasz sem kell rá, a birtokon töltött egyszerű, ám szorgos napjait valóban élvezte. Nagyapja társaságát is élvezte.*
-Mindent elégettek ami jó volt.
*Most haragszik a szép, kék szemű férfira, egy pillanatig tart csak ez is. Ő parancsot teljesített, még a nevét is említette annak, kinek parancsát, felidézni viszont nem tudja. Sokkal rosszabbul is járhattak volna, ha azt az utasítást valaki más kapja. Akkor talán Rhalkumn bácsi se maradt volna életben. Ezek mellett inkább csak azért haragszik a kék szeműre, mert magára hagyta, és nem teljesítette ígéretét.*
*Szomorúan hallgatja a gnómot, már érti, elmével felfogja, hogy hazugságban teltek elmúlt hónapjai, mégis, mivel nem ismer más valóságot fáj neki, hogy Nagyapját vád éri. Az utolsó szavak sem nyugtatják meg teljesen, legalább felmentik az öreg Berint, és már ez is valami.*
-Mert jobb, ha Ziana nem is létezik? Még Zianának is jobb, ha Ziana nem is létezik? Csak a Kámzsás akarta, hogy visszatérjen.
*Ha így van, és erre képes csak következtetni Rhalkumn szavaiból, akkor mégis mi végre akarjon élni? Köhög fel halkan, szipog, most maga sem tudja a nátha miatt, vagy elsírja magát újra a következő pillanatban.*
-Mi élvezet volt eddig benne?
*Teszi fel a megtört kérdést, de válasz sem kell rá, a birtokon töltött egyszerű, ám szorgos napjait valóban élvezte. Nagyapja társaságát is élvezte.*
-Mindent elégettek ami jó volt.
*Most haragszik a szép, kék szemű férfira, egy pillanatig tart csak ez is. Ő parancsot teljesített, még a nevét is említette annak, kinek parancsát, felidézni viszont nem tudja. Sokkal rosszabbul is járhattak volna, ha azt az utasítást valaki más kapja. Akkor talán Rhalkumn bácsi se maradt volna életben. Ezek mellett inkább csak azért haragszik a kék szeműre, mert magára hagyta, és nem teljesítette ígéretét.*
2307. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-12 22:35:50
Üzenet elküldve: 2019-04-12 22:35:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
*Még el sem kezdheti az ellenkezést, miért is nincs szüksége a lovaglófelszerelésre, mikor Tizio ujját érzi az ajkain. Akaratlanul is elnémul, mintha csak valami rosszat tett volna, miközben kezd egyre jobban elvörösödni. Erős késztetést érez, hogy ismét csak bocsánatkérésbe kezdjen, a férfi szemébe nézve azonban úgy véli, jobb lesz, ha hallgat. Nem akarja megtörni a pillanat varázsát, ahogy itt állnak ketten a tömeg közepén, mégsem látnak mást egymáson kívül. Zavara ellenére sem képes megállni, hogy ne mosolyodjon el kissé, ahogy az őt fürkésző kék szemekbe néz. Nem tart sokáig az egész, hisz a piac sodrása végül mégis visszarángatja őket a valóságba, arra azonban elég ez a kis közjáték, hogy a boldog pillanat emlékébe kapaszkodva elviselje a végeláthatatlan sürgés-forgást, ami körülveszi. Határozottan örül viszont, ahogy szép lassan sikerül mindent megvásárolni, ami a listán szerepel, és azokat a holmikat is, amik nem, csak hogy aztán végül Briwallal is összetalálkozzanak, mely tényleg a bevásárlás végét jelzi. Örömmel falatozik a lepényből is, hiszen most döbben csak rá, mennyire éhes volt már, ahogy azonban Briwal a tyúkok leendő sorsát ecseteli, hirtelen elmegy az étvágya. Nem bírja megállni, hogy ne vessen egy szomorú pillantást az állatokra, akik jelenleg még olyan ártatlannak és gondtalannak tűnnek, nem tudva, hogy milyen sorsot szánnak nekik. Akaratlanul is nyel egy nagyot, míg a közel sem ilyen fényes jövőn mereng, miközben fél füllel hallja Briwal megjegyzését a hallal kapcsolatban. Igyekszik viszonozni a mosolyt is, bár az nem igazán sikerül olyan vidámra, mint illene. Nem tud olyan könnyedén túllendülni a témán, mint szeretne, így az üzletről folyó társalgásnak is csak egy részét hallja meg, bár az is épp elég hozzá, hogy Briwal szándékaival ellentétesen mégis zavarba jöjjön*
- Nem érdekes! *hebegi rögtön, hiszen bár tényleg kissé kellemetlen számára ilyesmit hallani, kicsit sem szeretné, ha Briwal úgy érezné, a jelenlétében máshogy kell viselkednie, mint egyébként tenné. Mindenesetre megkönnyebbül, mikor elterelődik a szó és végre tényleg a rakodásra és az indulásra kerül a sor*
- Esetleg segíthetek? *ajánlja fel, ahogy a vásárolt áruk szép lassan a helyükre kerülnek, a választól függően segédkezve ebben a műveletben, vagy csak a szekér mellől szemlélve azt. Bizonytalanul ácsorog még egy kicsit, míg kiderül, szükség lesz-e igáslóra, avagy sem, majd ha már tényleg indulnak, kicsit félve helyezkedik el a bakon, egy halvány mosolyt eresztve meg Tizio felé, ahogy felsegíti. A szekéren ülve kénytelen megkapaszkodni valamiben, hiszen szokatlan számára, hogy ilyen magasan van, és minduntalan attól tart, szépen lebucskázik majd, ha egyszer elindulnak. Ezen gondolatai közül Briwal szavai rángatják ki, bár csak fél sikerrel*
- Köszönöm, de nem hiszem, hogy kellene ilyesmi... *válaszol bizonytalan hangon, miközben értetlenül pislant a férfira, hiszen nem igazán tudja mire vélni a megjegyzését. Neki eszébe se jutna, hogy valaha is ilyesmit használjon, és fájdalmat okozzon egy lónak, és őszintén reméli, Briwal is inkább másfajta eszközökhöz folyamodik, ha fegyelmezésről vagy irányításról van szó. Ha pedig mégis ostor kellene, akkor az jobb helyen lenne Tizionál, hiszen ő ül a lovon, így főképp nem világos a számára, miért nem tőle kérdezi ezt Briwal. Nem bír szabadulni a gyanújától, hogy van valami rejtett jelentés a férfi szavai mögött, mely csak számára nem egyértelmű, ezért menet közben párszor lopva Briwalra pillant, hátha sikerül valami értelmet találnia a kérdésében, na meg persze, hogy megbizonyosodjon róla, jól van-e. Ezt a kérdést illetően közel sem nyugtatja meg, amit lát, tiszteletben tartja azonban a férfi kérését, és nem aggodalmaskodik tovább az egészségi állapotát illetően, vagy legalábbis hangosan nem, így viszont csak némán nyugtalankodik miatta, miközben valami lehetséges beszédtémán töri a fejét. Sajnálatos módon azonban nem jut eszébe semmi érdekes vagy izgalmas, így ha csak másvalaki nem szólal meg, akkor részéről is csendes szemlélődéssel telik az út további része.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.12 23:11:43
//Piac//
*Még el sem kezdheti az ellenkezést, miért is nincs szüksége a lovaglófelszerelésre, mikor Tizio ujját érzi az ajkain. Akaratlanul is elnémul, mintha csak valami rosszat tett volna, miközben kezd egyre jobban elvörösödni. Erős késztetést érez, hogy ismét csak bocsánatkérésbe kezdjen, a férfi szemébe nézve azonban úgy véli, jobb lesz, ha hallgat. Nem akarja megtörni a pillanat varázsát, ahogy itt állnak ketten a tömeg közepén, mégsem látnak mást egymáson kívül. Zavara ellenére sem képes megállni, hogy ne mosolyodjon el kissé, ahogy az őt fürkésző kék szemekbe néz. Nem tart sokáig az egész, hisz a piac sodrása végül mégis visszarángatja őket a valóságba, arra azonban elég ez a kis közjáték, hogy a boldog pillanat emlékébe kapaszkodva elviselje a végeláthatatlan sürgés-forgást, ami körülveszi. Határozottan örül viszont, ahogy szép lassan sikerül mindent megvásárolni, ami a listán szerepel, és azokat a holmikat is, amik nem, csak hogy aztán végül Briwallal is összetalálkozzanak, mely tényleg a bevásárlás végét jelzi. Örömmel falatozik a lepényből is, hiszen most döbben csak rá, mennyire éhes volt már, ahogy azonban Briwal a tyúkok leendő sorsát ecseteli, hirtelen elmegy az étvágya. Nem bírja megállni, hogy ne vessen egy szomorú pillantást az állatokra, akik jelenleg még olyan ártatlannak és gondtalannak tűnnek, nem tudva, hogy milyen sorsot szánnak nekik. Akaratlanul is nyel egy nagyot, míg a közel sem ilyen fényes jövőn mereng, miközben fél füllel hallja Briwal megjegyzését a hallal kapcsolatban. Igyekszik viszonozni a mosolyt is, bár az nem igazán sikerül olyan vidámra, mint illene. Nem tud olyan könnyedén túllendülni a témán, mint szeretne, így az üzletről folyó társalgásnak is csak egy részét hallja meg, bár az is épp elég hozzá, hogy Briwal szándékaival ellentétesen mégis zavarba jöjjön*
- Nem érdekes! *hebegi rögtön, hiszen bár tényleg kissé kellemetlen számára ilyesmit hallani, kicsit sem szeretné, ha Briwal úgy érezné, a jelenlétében máshogy kell viselkednie, mint egyébként tenné. Mindenesetre megkönnyebbül, mikor elterelődik a szó és végre tényleg a rakodásra és az indulásra kerül a sor*
- Esetleg segíthetek? *ajánlja fel, ahogy a vásárolt áruk szép lassan a helyükre kerülnek, a választól függően segédkezve ebben a műveletben, vagy csak a szekér mellől szemlélve azt. Bizonytalanul ácsorog még egy kicsit, míg kiderül, szükség lesz-e igáslóra, avagy sem, majd ha már tényleg indulnak, kicsit félve helyezkedik el a bakon, egy halvány mosolyt eresztve meg Tizio felé, ahogy felsegíti. A szekéren ülve kénytelen megkapaszkodni valamiben, hiszen szokatlan számára, hogy ilyen magasan van, és minduntalan attól tart, szépen lebucskázik majd, ha egyszer elindulnak. Ezen gondolatai közül Briwal szavai rángatják ki, bár csak fél sikerrel*
- Köszönöm, de nem hiszem, hogy kellene ilyesmi... *válaszol bizonytalan hangon, miközben értetlenül pislant a férfira, hiszen nem igazán tudja mire vélni a megjegyzését. Neki eszébe se jutna, hogy valaha is ilyesmit használjon, és fájdalmat okozzon egy lónak, és őszintén reméli, Briwal is inkább másfajta eszközökhöz folyamodik, ha fegyelmezésről vagy irányításról van szó. Ha pedig mégis ostor kellene, akkor az jobb helyen lenne Tizionál, hiszen ő ül a lovon, így főképp nem világos a számára, miért nem tőle kérdezi ezt Briwal. Nem bír szabadulni a gyanújától, hogy van valami rejtett jelentés a férfi szavai mögött, mely csak számára nem egyértelmű, ezért menet közben párszor lopva Briwalra pillant, hátha sikerül valami értelmet találnia a kérdésében, na meg persze, hogy megbizonyosodjon róla, jól van-e. Ezt a kérdést illetően közel sem nyugtatja meg, amit lát, tiszteletben tartja azonban a férfi kérését, és nem aggodalmaskodik tovább az egészségi állapotát illetően, vagy legalábbis hangosan nem, így viszont csak némán nyugtalankodik miatta, miközben valami lehetséges beszédtémán töri a fejét. Sajnálatos módon azonban nem jut eszébe semmi érdekes vagy izgalmas, így ha csak másvalaki nem szólal meg, akkor részéről is csendes szemlélődéssel telik az út további része.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.12 23:11:43
2306. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-12 21:34:03
Üzenet elküldve: 2019-04-12 21:34:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Vasborda örül neki, hogy a lány nem akar visszamenni. Egyrészt így nem fogja látni mindazt, ami maradt, és ami az emlékei visszanyeréséig alighanem borzasztóan hatna a számára, másrészt a gnómnak se kell olyan sokat gyalogolnia. Legalább az előtt nem, hogy ihat egy kupicával. Szívesen megjegyezné, hogy ő figyelmeztette a lányt, hogy hazugságban él, és hogy na látja, mennyire igaza volt, de ez gonosz lenne, úgyhogy megtartja magának a véleményét. Egy részét. *
- Mondtam, hogy nem. * Csóválja a fejét, ahogy haladnak tovább. * A betegséged hazugság volt, ahogy valószínűleg az is, hogy szükséged lenne a teára. Furcsa is volt, hogy nem akarta, hogy bárki más igyon belőle, főleg nem ő. * csóválja a fejét a gnóm, ahogy haladnak tovább. *
- De lehet, hogy tényleg csak jót akart neked. Sőt, így, hogy tudjuk, hogy ki voltál, még elképzelhetőnek is tartom. * Teszi még hozzá elgondolkodva, aztán kedvesen mosolyog fel a lovon ülő nőre. *
- Nem vagy ostoba, Iwa. Az ostobaság, és a naivitás nem ugyan az. Csak még nem vertek át elégszer, hogy kialakuljon benned az ösztönös óvatosság. * Teszi hozzá, és megvonja a vállát. * Úgy is lehet mondani, hogy még nem rontott meg téged a világ. Ártatlan vagy, mint egy gyerek. Élvezd ki ezeket a pillanatokat, amíg még tartanak. * Sóhajt lemondóan. *
* Vasborda örül neki, hogy a lány nem akar visszamenni. Egyrészt így nem fogja látni mindazt, ami maradt, és ami az emlékei visszanyeréséig alighanem borzasztóan hatna a számára, másrészt a gnómnak se kell olyan sokat gyalogolnia. Legalább az előtt nem, hogy ihat egy kupicával. Szívesen megjegyezné, hogy ő figyelmeztette a lányt, hogy hazugságban él, és hogy na látja, mennyire igaza volt, de ez gonosz lenne, úgyhogy megtartja magának a véleményét. Egy részét. *
- Mondtam, hogy nem. * Csóválja a fejét, ahogy haladnak tovább. * A betegséged hazugság volt, ahogy valószínűleg az is, hogy szükséged lenne a teára. Furcsa is volt, hogy nem akarta, hogy bárki más igyon belőle, főleg nem ő. * csóválja a fejét a gnóm, ahogy haladnak tovább. *
- De lehet, hogy tényleg csak jót akart neked. Sőt, így, hogy tudjuk, hogy ki voltál, még elképzelhetőnek is tartom. * Teszi még hozzá elgondolkodva, aztán kedvesen mosolyog fel a lovon ülő nőre. *
- Nem vagy ostoba, Iwa. Az ostobaság, és a naivitás nem ugyan az. Csak még nem vertek át elégszer, hogy kialakuljon benned az ösztönös óvatosság. * Teszi hozzá, és megvonja a vállát. * Úgy is lehet mondani, hogy még nem rontott meg téged a világ. Ártatlan vagy, mint egy gyerek. Élvezd ki ezeket a pillanatokat, amíg még tartanak. * Sóhajt lemondóan. *
2305. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-12 20:38:48
Üzenet elküldve: 2019-04-12 20:38:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
-Megenni.
*Ismétli meg rezignáltan, majd érdeklődve fordul fivére felé.*
-Ugye tudod, hogy azelőtt, még le kell ölni, megszabadítani a tollaitól, belsőségeitől, és feldarabolni, megfőzni?
*Nyilván tudja Tiz, a ki sem mondott kérdés az, vajon képes lenne-e rá.*
-Hallod? Nava szerint remek.
*Biccent cinkos mosollyal a szőkeség felé a hal dolgát illetően.*
-Hát volt egy leány *kezdi sorolni kaján vigyorral ki számoltatta még el öccsén kívül* de ő csak a máshol töltött idő, és beszerzett heves csóknyomok ügyében.
*Majd kap észbe, hogy hölgy társaságban talán nem illő ilyen ledér dolgokról diskurálni, és pironkodva fordul Nava felé.*
-Elnézést, férfi beszéd, annak meg kevés a valóságalapja. Nem akartalak zavarba hozni.
*Természetesen minden d'Aquista erkölcsös életű, végletekig hűséges, és javíthatatlanul romantikus alkat.
Testvére szerencsétlenkedést nehezen viseli, szó nélkül sorol be mellé, és precízen, gyakorlott mozdulatokkal rendezi a holmit a szekéren.*
-Elég, ha elvisztek a kereszteződésig, onnan visszasétálok. Nem lesz gond, ne aggódj. Viszont *pillant a távolba, a kereskedők közé.* Ne vegyünk egy igáslovat?
*Gyorsan gondolja végig a haszon-kiadás-további tennivalók egyenletét, és rázza meg fejét.*
-Talán majd legközelebb, ha lesz már elég munkás hozzá.
*Pattan fel a szekérre, helyezkedik el Nava mellett, arcán széles vigyorral szemléli a lóra kapaszkodó Tiziot, és fordul annak kedvese felé.*
-Szeretnél egy ostort?
*Természetesen választ sem vár kérdésére, biztos ismét csak zavarba hozta a lányt gyermeteg poénjával.*
-Hagyjuk.
*Legyint maga gyorsan, terelve a témát és veszik el tekintete a piac forgatagában, az út egyszerűségében miközben haladnak vissza, a birtok felé. Bár nem vallaná be, tényleg elfáradt, így ha nem szólnak hozzá néma merengéssel tölti ki az időt, még a kereszteződéshez érnek.*
//Piac//
-Megenni.
*Ismétli meg rezignáltan, majd érdeklődve fordul fivére felé.*
-Ugye tudod, hogy azelőtt, még le kell ölni, megszabadítani a tollaitól, belsőségeitől, és feldarabolni, megfőzni?
*Nyilván tudja Tiz, a ki sem mondott kérdés az, vajon képes lenne-e rá.*
-Hallod? Nava szerint remek.
*Biccent cinkos mosollyal a szőkeség felé a hal dolgát illetően.*
-Hát volt egy leány *kezdi sorolni kaján vigyorral ki számoltatta még el öccsén kívül* de ő csak a máshol töltött idő, és beszerzett heves csóknyomok ügyében.
*Majd kap észbe, hogy hölgy társaságban talán nem illő ilyen ledér dolgokról diskurálni, és pironkodva fordul Nava felé.*
-Elnézést, férfi beszéd, annak meg kevés a valóságalapja. Nem akartalak zavarba hozni.
*Természetesen minden d'Aquista erkölcsös életű, végletekig hűséges, és javíthatatlanul romantikus alkat.
Testvére szerencsétlenkedést nehezen viseli, szó nélkül sorol be mellé, és precízen, gyakorlott mozdulatokkal rendezi a holmit a szekéren.*
-Elég, ha elvisztek a kereszteződésig, onnan visszasétálok. Nem lesz gond, ne aggódj. Viszont *pillant a távolba, a kereskedők közé.* Ne vegyünk egy igáslovat?
*Gyorsan gondolja végig a haszon-kiadás-további tennivalók egyenletét, és rázza meg fejét.*
-Talán majd legközelebb, ha lesz már elég munkás hozzá.
*Pattan fel a szekérre, helyezkedik el Nava mellett, arcán széles vigyorral szemléli a lóra kapaszkodó Tiziot, és fordul annak kedvese felé.*
-Szeretnél egy ostort?
*Természetesen választ sem vár kérdésére, biztos ismét csak zavarba hozta a lányt gyermeteg poénjával.*
-Hagyjuk.
*Legyint maga gyorsan, terelve a témát és veszik el tekintete a piac forgatagában, az út egyszerűségében miközben haladnak vissza, a birtok felé. Bár nem vallaná be, tényleg elfáradt, így ha nem szólnak hozzá néma merengéssel tölti ki az időt, még a kereszteződéshez érnek.*
2304. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-12 16:07:14
Üzenet elküldve: 2019-04-12 16:07:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Mindaz, amit a gnóm felsorol jogos, és már az is elborzasztja, elszomorítja, hogy végig kell hallgatnia. Másrészről talán maradhatott valami, amiért megéri mégis az üszkös romok között kutakodni, pénz, fegyverek, egyéb értékek. Magában ez a gondolat is rettenti, hogyan is juthat eszébe ilyesmi? Miként lenne képes nyerészkedni eddigi élete romjain? Hogyan tudna tükörbe nézni, azzal a tudattal, hogy immár nem több egy gyalázatos sírrablónál?
Vívódását hűen tükrözi arca, komoran elgondolkodó, homlokát ráncolja, s legvégül annyit ér el az egésszel, hogy már undorodik önmagától.*
-Igen, igazad van Rhalkumn bácsi. Jobb, ha menedéket keresünk, és kipihenjük magunkat.
*Mosolyog haloványan az öregre, tekint előre, bár még nem látható a fogadó, tudja ott van az valahol a távolban. Várja már az érkezést, de retteg is tőle. Idegenek tömege lehet ott, kikben majd kérdések merülnek fel. És lehet viharvert állapotukat látva be sem fogadják őket.*
-Akkor nagyapa tényleg hazudott arról, ki vagyok.
*Mondja ki végre az egyértelműt, bár sokáig élt benne a remény, hogy talán a Kámzsás téved.*
-De miért tett volna ilyet? És ha ebben hazudott az sem igaz, hogy veszélyt jelentenek számomra mások?
*Nyilván nem, de hallania kell mindezt mástól, hangosan kimondva, hogy ne csak egy kétely, gyanú legyen, mi lelkét marja.*
-A Kámzsás is hazudott.
*Teszi hozzá halkabban, szomorúan. Tulajdonképpen a gnóm is hazudott sok mindenben. Nagyon úgy fest nincs őszinte lény eme világban, és bárkivel találkozik, az őt valamiben, valamiért becsapja.*
-Borzasztóan ostobának érzem magam.
*Ingatja fejét nagyot sóhajtva.*
-Pláne, hogy Ziana csak nevet rajtam.
*Mindaz, amit a gnóm felsorol jogos, és már az is elborzasztja, elszomorítja, hogy végig kell hallgatnia. Másrészről talán maradhatott valami, amiért megéri mégis az üszkös romok között kutakodni, pénz, fegyverek, egyéb értékek. Magában ez a gondolat is rettenti, hogyan is juthat eszébe ilyesmi? Miként lenne képes nyerészkedni eddigi élete romjain? Hogyan tudna tükörbe nézni, azzal a tudattal, hogy immár nem több egy gyalázatos sírrablónál?
Vívódását hűen tükrözi arca, komoran elgondolkodó, homlokát ráncolja, s legvégül annyit ér el az egésszel, hogy már undorodik önmagától.*
-Igen, igazad van Rhalkumn bácsi. Jobb, ha menedéket keresünk, és kipihenjük magunkat.
*Mosolyog haloványan az öregre, tekint előre, bár még nem látható a fogadó, tudja ott van az valahol a távolban. Várja már az érkezést, de retteg is tőle. Idegenek tömege lehet ott, kikben majd kérdések merülnek fel. És lehet viharvert állapotukat látva be sem fogadják őket.*
-Akkor nagyapa tényleg hazudott arról, ki vagyok.
*Mondja ki végre az egyértelműt, bár sokáig élt benne a remény, hogy talán a Kámzsás téved.*
-De miért tett volna ilyet? És ha ebben hazudott az sem igaz, hogy veszélyt jelentenek számomra mások?
*Nyilván nem, de hallania kell mindezt mástól, hangosan kimondva, hogy ne csak egy kétely, gyanú legyen, mi lelkét marja.*
-A Kámzsás is hazudott.
*Teszi hozzá halkabban, szomorúan. Tulajdonképpen a gnóm is hazudott sok mindenben. Nagyon úgy fest nincs őszinte lény eme világban, és bárkivel találkozik, az őt valamiben, valamiért becsapja.*
-Borzasztóan ostobának érzem magam.
*Ingatja fejét nagyot sóhajtva.*
-Pláne, hogy Ziana csak nevet rajtam.
2303. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-11 23:06:47
Üzenet elküldve: 2019-04-11 23:06:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Az iránymutatást hallva már fordulna is, de ekkor a lány olyat mond, amire összeszorul a szíve. Felsóhajt, és halkan, reszelős hangon szólal meg. *
- Ne... * kéri a lányt, felnézve rá. * Ne akarj visszamenni, ne akard látni. Bent hagyták a házban, amit rágyújtottak. Semmit nem találnál ott, amit el tudnál temetni. Ellenben a bűz, és a látvány egy életre beléd égne. ~ Bár, nem lenne az olyan hosszú, ha az emlékeid visszatérésével te meghalsz, és a városőrség egykori tagja veszi át a helyed. ~ Úgy emlékezz rá, ahogy ismerted, és szeretted. Ne úgy, amit akkor látnál, ha visszamennél. Kérlek, Iwa. Menjünk, és pihenjünk le, alig aludtunk valamit, és az öreg testem nehezen visel ennyi fáradalmat, fájdalmat, és stresszt. * Csóválja lehajtott fejét, már nem tud a lányra nézni, épp elég volt addig, amíg a kérését kimondhatta. * A szomszédok el fogják temetni, tisztességesen, emlékezni fognak rá sokáig. És az a legjobb, ha azt hiszik, hogy te is vele haltál. Akkor nem fognak keresni, nem okoz nekik fájdalmat az eltűnésed, és nem bonyolítja tovább a dolgokat. Ha visszamennél, azzal csak összezavarnád őket, és magadat is. * Teszi még hozzá, és ha nincs ellenkezés a másik részéről, akkor tovább indul a lóval, a fogadó felé, amerre mondta. *
* Az iránymutatást hallva már fordulna is, de ekkor a lány olyat mond, amire összeszorul a szíve. Felsóhajt, és halkan, reszelős hangon szólal meg. *
- Ne... * kéri a lányt, felnézve rá. * Ne akarj visszamenni, ne akard látni. Bent hagyták a házban, amit rágyújtottak. Semmit nem találnál ott, amit el tudnál temetni. Ellenben a bűz, és a látvány egy életre beléd égne. ~ Bár, nem lenne az olyan hosszú, ha az emlékeid visszatérésével te meghalsz, és a városőrség egykori tagja veszi át a helyed. ~ Úgy emlékezz rá, ahogy ismerted, és szeretted. Ne úgy, amit akkor látnál, ha visszamennél. Kérlek, Iwa. Menjünk, és pihenjünk le, alig aludtunk valamit, és az öreg testem nehezen visel ennyi fáradalmat, fájdalmat, és stresszt. * Csóválja lehajtott fejét, már nem tud a lányra nézni, épp elég volt addig, amíg a kérését kimondhatta. * A szomszédok el fogják temetni, tisztességesen, emlékezni fognak rá sokáig. És az a legjobb, ha azt hiszik, hogy te is vele haltál. Akkor nem fognak keresni, nem okoz nekik fájdalmat az eltűnésed, és nem bonyolítja tovább a dolgokat. Ha visszamennél, azzal csak összezavarnád őket, és magadat is. * Teszi még hozzá, és ha nincs ellenkezés a másik részéről, akkor tovább indul a lóval, a fogadó felé, amerre mondta. *
2302. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-11 12:36:01
Üzenet elküldve: 2019-04-11 12:36:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
*Nava persze tiltakozna, Tizio csak a fejét rázza és függetlenül attól, hogy a lány befejezi-e a protestálást, ajkaira nyomja a kinyújtott mutatóujját, hogy elejét vegye minden további ellenkezésnek, pár pillanat az egész, eddig maga sem szólal meg, csak gyönyörködik a lányban. ~Selyem kellene rád, nem vászon.~ Elcsodálná hosszú percekig, de valahogy megint lök rajta valaki egyet, így kizökkentik, bosszúsan pillant el a lökdösődő irányába, de egyebet nem tesz, hisze nem szokása belekötni másokba.*
- Szívesen. ~Majd bámullak otthon. Pucéran.~ *Közben Tizio nagy örömére véget ér, immáron a lepényt falatozzák Briwallal.*
- Megenni, testvér. Azt ha előtte tojik pár tojást is, akkor végképp hasznos volt. *Megrántja a vállát Briwal aggodalmas kérdésére, aki a halról regél Navának.* - Látod míg kapirgál, addig nem kell azon aggódni, hogy megromlik. *Elveszi a listát Briwaltól, belepillantva hümment.* - Ugyan bátyám, te is tudod, hogy nem azért engedtek az árból, mert agyalágyultnak tűnsz. Inkább csak olyannak, aki félholt. ~Ez a szakáll is rémesen öregít.~ Meg a d'Aquista mosoly. *Megveregeti Briwal vállát.* - Amúgy rajtam kívül elszámoltatott bárki is? *Ez a kérdés csak úgy felötlik benne, miután már lenyelte az utolsó falatot is.*
- Velünk vacsorázol, vagy elvigyünk a hegyre? *Míg ezt megkérdezi, addig nekilát annak, hogy elrendezgessen mindent a szekéren, de rá kell jönnie, hogy az efféle logisztika nagyon nem az ő asztala, hacsak Briwal meg nem szánja, akkor elcsikicsukizik egy darabig azzal, hogy optimálisan legyenek a cuccok a szekérre rámolva. Navát is felsegíti a bakra, ha kell akkor Briwalt is, ő maga Vétkes hátára ül, mert a csődör már így is nehezményezi, hogy kocsilóvá minősítették vissza, gazdája közelségétől megnyugszik és az az érzés kölcsönös.*
- Bocs pajti. Tudom, hogy megalázó ez neked. ~Nekem is.~ *Duruzsolja az állatnak, miközben a nyakát paskolja, válla fölött hátrapillant a másik kettőre. ~Húzzunk már innen a vérbe.~*
//Piac//
*Nava persze tiltakozna, Tizio csak a fejét rázza és függetlenül attól, hogy a lány befejezi-e a protestálást, ajkaira nyomja a kinyújtott mutatóujját, hogy elejét vegye minden további ellenkezésnek, pár pillanat az egész, eddig maga sem szólal meg, csak gyönyörködik a lányban. ~Selyem kellene rád, nem vászon.~ Elcsodálná hosszú percekig, de valahogy megint lök rajta valaki egyet, így kizökkentik, bosszúsan pillant el a lökdösődő irányába, de egyebet nem tesz, hisze nem szokása belekötni másokba.*
- Szívesen. ~Majd bámullak otthon. Pucéran.~ *Közben Tizio nagy örömére véget ér, immáron a lepényt falatozzák Briwallal.*
- Megenni, testvér. Azt ha előtte tojik pár tojást is, akkor végképp hasznos volt. *Megrántja a vállát Briwal aggodalmas kérdésére, aki a halról regél Navának.* - Látod míg kapirgál, addig nem kell azon aggódni, hogy megromlik. *Elveszi a listát Briwaltól, belepillantva hümment.* - Ugyan bátyám, te is tudod, hogy nem azért engedtek az árból, mert agyalágyultnak tűnsz. Inkább csak olyannak, aki félholt. ~Ez a szakáll is rémesen öregít.~ Meg a d'Aquista mosoly. *Megveregeti Briwal vállát.* - Amúgy rajtam kívül elszámoltatott bárki is? *Ez a kérdés csak úgy felötlik benne, miután már lenyelte az utolsó falatot is.*
- Velünk vacsorázol, vagy elvigyünk a hegyre? *Míg ezt megkérdezi, addig nekilát annak, hogy elrendezgessen mindent a szekéren, de rá kell jönnie, hogy az efféle logisztika nagyon nem az ő asztala, hacsak Briwal meg nem szánja, akkor elcsikicsukizik egy darabig azzal, hogy optimálisan legyenek a cuccok a szekérre rámolva. Navát is felsegíti a bakra, ha kell akkor Briwalt is, ő maga Vétkes hátára ül, mert a csődör már így is nehezményezi, hogy kocsilóvá minősítették vissza, gazdája közelségétől megnyugszik és az az érzés kölcsönös.*
- Bocs pajti. Tudom, hogy megalázó ez neked. ~Nekem is.~ *Duruzsolja az állatnak, miközben a nyakát paskolja, válla fölött hátrapillant a másik kettőre. ~Húzzunk már innen a vérbe.~*
2301. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-10 22:35:30
Üzenet elküldve: 2019-04-10 22:35:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
*Miután megbeszélték az éjszaka kérdését, boldogan sétál a piacra Tizio oldalán, egészen addig, míg megállásra nem kényszerül. Aggódva figyeli a kibontakozó jelenetet, ha más okokból is, de mindkét testvért egyaránt félve*
- Nem lesz gond! *próbálkozik meg egy halvány mosollyal, mikor a másnapi ebédre terelődik a szó, bár szavait ugyanúgy érti a ma estére is, ahogy egyik férfiról a másikra tekint, remélve, hogy végül sikerül eloszlatni a hirtelen támadt aggályokat. Óvatosan végigsimít párszor Tizio karján, hogy megpróbálja megnyugtatni, majd megkönnyebbül kissé, mikor tovább folytatják útjukat, hiszen úgy véli, ez azt jelzi, mindenki megbékélt az estét illető tervekkel. A piacra érve aztán csendes érdeklődéssel szemléli a vásárlást, csak akkor szólalva meg, mikor végre újra kettesben maradnak*
- Azt hiszem, menni fog... *jegyzi meg bizonytalanul a tyúkokat illető kérdésre, hiszen többször volt már alkalma húslevest készíteni, emellett pedig a tyúkok ellátásával is elboldogul, egyedül egyetlen lépés aggasztja ebben a hosszadalmas folyamatban, nevezetesen hogy hogy lesz a vidáman kapirgáló állatból egy további feldolgozásra alkalmas, mozdulatlan egyed. Biztos benne, ő maga nem lenne képes megtenni, ami ehhez szükséges, és bár az ebéd szempontjából hasznos lenne, magában örülne, ha Tizio is hasonlóan vélekedne. Egyelőre azonban nem akar ezen gondolkodni, hiszen titokban még reménykedik benne, valahogy talán meg tudják úszni, hogy ilyesmire sort kelljen keríteniük. Míg ezen mereng, ámulva figyeli, ahogy szép lassan egyre több és több minden kerül megvásárlásra, köztük számos olyan holmi, amire magától nem is gondolt volna, hogy szükség lehet rá. Már emiatt kissé kellemetlenül érzi magát, ám zavara csak fokozódik, mikor rájön, csak nem tudja eltántorítani Tiziot attól, hogy neki is vegyen valamit*
- Ne, igazán nem szükséges! *kezdene bele a tiltakozásba, hiszen még nem is tud lovagolni, így pedig igazán korainak, sőt egyenesen feleslegesnek érzi az ehhez szükséges holmik beszerzését, ezt azonban nincs alkalma hosszasan kifejteni, hiszen Tizio még azelőtt fizet, hogy igazán ellenkezni tudna*
- Köszönöm! *suttogja végül elvörösödve, ahogy ellépnek az árustól, egy pillanatra megszorítva a férfi a karját, miközben elmosolyodik. Ha kettesben lennének, talán más módon is kifejezné a köszönetét, ennyi ember között azonban nem mer bizalmasabban közeledni hozzá. Hiába örült volna jobban, ha Tizio nem vesz neki semmit, tisztában van vele, a férfi így próbálja kimutatni, hogy törődik vele, ezért pedig nem tud nem hálával gondolni rá. Ezzel a boldog tudattal követi tovább, hogy befejezzék a vásárlást, míg végül újra össze nem találkoznak Briwallal*
- Köszönöm! *fogadja el a felé nyújtott lepényt, újra csak zavarba jőve a holnapi ebéd kapcsán, hiszen túlzásnak érzi Briwal kijelentését, tekintve, hogy Tizio fizetett mindenért, ő csak elkészíteni fogja az ebédet, így megítélése szerint nem is lett volna rá szükség, hogy Briwal neki is vegyen valamit. Igazán hálás azonban a kedves gesztusért, hiszen a gőzölgő lepény illatát megérezve döbben csak rá, hogy ma még reggelizni sem volt ideje, így örömmel harap bele az ízletes ételbe*
- Tényleg nagyon jóízű! *ismeri el mosolyogva az első pár falat után, miközben Briwal a tyúkok felől érdeklődik. Nemigen akaródzik felelnie a kérdésre, hiszen reménykedik benne, talán mégiscsak megoldható valahogy, hogy kellemesebb sorsuk legyen, mint amilyen céllal vásárolva lettek, így ennek megválaszolását inkább Tiziora bízza. Örömmel hallja azonban, hogy a húsvásárlás nem csak nekik fordult meg a fejükben, ráadásul Briwal egy számára jóval könnyebben elfogadható megoldást talált erre a problémára*
- Ó, remek! Biztos sikerül majd valami megfelelő elkészítési módot találni a számára! *mosolyodik el megkönnyebbülve, hogy így talán még a tyúkok is életben maradnak egy darabig. ~Talán elég lesz vacsorára meg ebédre is... ~ töpreng magában, hiszen nem tudja, Briwal mennyit vásárolt pontosan és milyen hamar is kell feldolgozni a halat, de ha egy kis szerencséjük van, akkor meg tudják oldani belőle a holnapi ebédet is. Legalábbis ha rajta múlik, ő mindenképp ezt a megoldást pártolná. Ahogy ezen töpreng, pillantása a tyúkokra siklik, remélve, hogy mindegyik életben lesz még holnap ilyenkor is. Míg az állatok sorsán mereng, lassan eszegeti a lepényét, a továbbiakban nem nagyon folyva bele a társalgásba, hiszen fogalma sincs az üzletről vagy a kereskedelemről. Épp az utolsó falatoknál jár, mikor az indulás kerül szóba. Egy apró bólintással jelzi, részéről mehetnek nyugodtan, ugyanakkor tisztában van vele, ebben a kérdésben az ő véleménye a legkevésbé mérvadó, így ha valaki még maradni szeretne, ő készséggel alkalmazkodik hozzá.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.10 22:44:44
//Piac//
*Miután megbeszélték az éjszaka kérdését, boldogan sétál a piacra Tizio oldalán, egészen addig, míg megállásra nem kényszerül. Aggódva figyeli a kibontakozó jelenetet, ha más okokból is, de mindkét testvért egyaránt félve*
- Nem lesz gond! *próbálkozik meg egy halvány mosollyal, mikor a másnapi ebédre terelődik a szó, bár szavait ugyanúgy érti a ma estére is, ahogy egyik férfiról a másikra tekint, remélve, hogy végül sikerül eloszlatni a hirtelen támadt aggályokat. Óvatosan végigsimít párszor Tizio karján, hogy megpróbálja megnyugtatni, majd megkönnyebbül kissé, mikor tovább folytatják útjukat, hiszen úgy véli, ez azt jelzi, mindenki megbékélt az estét illető tervekkel. A piacra érve aztán csendes érdeklődéssel szemléli a vásárlást, csak akkor szólalva meg, mikor végre újra kettesben maradnak*
- Azt hiszem, menni fog... *jegyzi meg bizonytalanul a tyúkokat illető kérdésre, hiszen többször volt már alkalma húslevest készíteni, emellett pedig a tyúkok ellátásával is elboldogul, egyedül egyetlen lépés aggasztja ebben a hosszadalmas folyamatban, nevezetesen hogy hogy lesz a vidáman kapirgáló állatból egy további feldolgozásra alkalmas, mozdulatlan egyed. Biztos benne, ő maga nem lenne képes megtenni, ami ehhez szükséges, és bár az ebéd szempontjából hasznos lenne, magában örülne, ha Tizio is hasonlóan vélekedne. Egyelőre azonban nem akar ezen gondolkodni, hiszen titokban még reménykedik benne, valahogy talán meg tudják úszni, hogy ilyesmire sort kelljen keríteniük. Míg ezen mereng, ámulva figyeli, ahogy szép lassan egyre több és több minden kerül megvásárlásra, köztük számos olyan holmi, amire magától nem is gondolt volna, hogy szükség lehet rá. Már emiatt kissé kellemetlenül érzi magát, ám zavara csak fokozódik, mikor rájön, csak nem tudja eltántorítani Tiziot attól, hogy neki is vegyen valamit*
- Ne, igazán nem szükséges! *kezdene bele a tiltakozásba, hiszen még nem is tud lovagolni, így pedig igazán korainak, sőt egyenesen feleslegesnek érzi az ehhez szükséges holmik beszerzését, ezt azonban nincs alkalma hosszasan kifejteni, hiszen Tizio még azelőtt fizet, hogy igazán ellenkezni tudna*
- Köszönöm! *suttogja végül elvörösödve, ahogy ellépnek az árustól, egy pillanatra megszorítva a férfi a karját, miközben elmosolyodik. Ha kettesben lennének, talán más módon is kifejezné a köszönetét, ennyi ember között azonban nem mer bizalmasabban közeledni hozzá. Hiába örült volna jobban, ha Tizio nem vesz neki semmit, tisztában van vele, a férfi így próbálja kimutatni, hogy törődik vele, ezért pedig nem tud nem hálával gondolni rá. Ezzel a boldog tudattal követi tovább, hogy befejezzék a vásárlást, míg végül újra össze nem találkoznak Briwallal*
- Köszönöm! *fogadja el a felé nyújtott lepényt, újra csak zavarba jőve a holnapi ebéd kapcsán, hiszen túlzásnak érzi Briwal kijelentését, tekintve, hogy Tizio fizetett mindenért, ő csak elkészíteni fogja az ebédet, így megítélése szerint nem is lett volna rá szükség, hogy Briwal neki is vegyen valamit. Igazán hálás azonban a kedves gesztusért, hiszen a gőzölgő lepény illatát megérezve döbben csak rá, hogy ma még reggelizni sem volt ideje, így örömmel harap bele az ízletes ételbe*
- Tényleg nagyon jóízű! *ismeri el mosolyogva az első pár falat után, miközben Briwal a tyúkok felől érdeklődik. Nemigen akaródzik felelnie a kérdésre, hiszen reménykedik benne, talán mégiscsak megoldható valahogy, hogy kellemesebb sorsuk legyen, mint amilyen céllal vásárolva lettek, így ennek megválaszolását inkább Tiziora bízza. Örömmel hallja azonban, hogy a húsvásárlás nem csak nekik fordult meg a fejükben, ráadásul Briwal egy számára jóval könnyebben elfogadható megoldást talált erre a problémára*
- Ó, remek! Biztos sikerül majd valami megfelelő elkészítési módot találni a számára! *mosolyodik el megkönnyebbülve, hogy így talán még a tyúkok is életben maradnak egy darabig. ~Talán elég lesz vacsorára meg ebédre is... ~ töpreng magában, hiszen nem tudja, Briwal mennyit vásárolt pontosan és milyen hamar is kell feldolgozni a halat, de ha egy kis szerencséjük van, akkor meg tudják oldani belőle a holnapi ebédet is. Legalábbis ha rajta múlik, ő mindenképp ezt a megoldást pártolná. Ahogy ezen töpreng, pillantása a tyúkokra siklik, remélve, hogy mindegyik életben lesz még holnap ilyenkor is. Míg az állatok sorsán mereng, lassan eszegeti a lepényét, a továbbiakban nem nagyon folyva bele a társalgásba, hiszen fogalma sincs az üzletről vagy a kereskedelemről. Épp az utolsó falatoknál jár, mikor az indulás kerül szóba. Egy apró bólintással jelzi, részéről mehetnek nyugodtan, ugyanakkor tisztában van vele, ebben a kérdésben az ő véleménye a legkevésbé mérvadó, így ha valaki még maradni szeretne, ő készséggel alkalmazkodik hozzá.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.10 22:44:44
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4228-4247