Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 166 (3301. - 3320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3320. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-04-17 22:49:54
Üzenet elküldve: 2021-04-17 22:49:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nem ettem én ma egyebet...//
- Tényleg? Akkor maga biztos jól főz nem igaz? - * kérdez rá kíváncsian, ugyan a másik azt mondta csak egyfélét, de Latlie egészen biztos abban, hogy magára is Trodd főz így lehet, hogy egy egész ügyes kezű férfiba botlott bele. Igaz, ha belegondolt Nemesebb körbe is sok helyen voltak férfiak a szakácsok. Nem is érti egészen miért.
A takarításra csak bólogat, még mindig kicsit zavarban, hogy így elszúrta és felajánlotta a dolgot. *
- Munka az mindig akad - * helyesli, mert ezt bizony ő is tudja, hogy erre is meg arra is lesz feladat, elkészíteni való, megvetni való, leszedni való, mindenvaló. *
- Oh a kisasszony nagyon jó hozzám, igazán kedves, soha ilyen jó gazdám még nem volt állítom - * mosolyodik el, hiszen remek dolga van nála. Az űrnő nem olyan kegyetlen, mint a többi, legalábbis vele soha nem volt igazságtalanul durva és ezért nem győz hálás lenni mint az égnek mint az elfnek. Buzgó munkájával is ezt próbálja minden nap visszafizetni. *
- Hát Trodd, az igaz ugyan, de hallottam meg láttam is dolgokat. Az urak részéről nem megcsalás, meg a köznép se igazán foglalkozik vele, ám ha az asszony szerelmes, akkor jaj annak a szolgálólánynak - * rázza meg a fejét. Látott ő már olyat, hogy valamelyik a szolgáló arcát is elcsúfította késsel, nehogy az ura újra az ágyba hívassa őt. A szerencsésebbeket viszont csak elkergetik.
Az, hogy a férfi meglepődik a figyelmeztetésen azon Latlie is meglepődik, aztán csak haloványan elmosolyodik. Úgy tűnik a szín vidéken kevésbé számít, de attól még féltené a jó szándékú pásztort. Mindenhol vannak goromba, rossznyelvű népek*
- Igazán kedves vagy, viszont lassan ideje mennem - * áll fel. Úgy érzi így is túl sokáig foglalta le a pásztort. *
- Tényleg? Akkor maga biztos jól főz nem igaz? - * kérdez rá kíváncsian, ugyan a másik azt mondta csak egyfélét, de Latlie egészen biztos abban, hogy magára is Trodd főz így lehet, hogy egy egész ügyes kezű férfiba botlott bele. Igaz, ha belegondolt Nemesebb körbe is sok helyen voltak férfiak a szakácsok. Nem is érti egészen miért.
A takarításra csak bólogat, még mindig kicsit zavarban, hogy így elszúrta és felajánlotta a dolgot. *
- Munka az mindig akad - * helyesli, mert ezt bizony ő is tudja, hogy erre is meg arra is lesz feladat, elkészíteni való, megvetni való, leszedni való, mindenvaló. *
- Oh a kisasszony nagyon jó hozzám, igazán kedves, soha ilyen jó gazdám még nem volt állítom - * mosolyodik el, hiszen remek dolga van nála. Az űrnő nem olyan kegyetlen, mint a többi, legalábbis vele soha nem volt igazságtalanul durva és ezért nem győz hálás lenni mint az égnek mint az elfnek. Buzgó munkájával is ezt próbálja minden nap visszafizetni. *
- Hát Trodd, az igaz ugyan, de hallottam meg láttam is dolgokat. Az urak részéről nem megcsalás, meg a köznép se igazán foglalkozik vele, ám ha az asszony szerelmes, akkor jaj annak a szolgálólánynak - * rázza meg a fejét. Látott ő már olyat, hogy valamelyik a szolgáló arcát is elcsúfította késsel, nehogy az ura újra az ágyba hívassa őt. A szerencsésebbeket viszont csak elkergetik.
Az, hogy a férfi meglepődik a figyelmeztetésen azon Latlie is meglepődik, aztán csak haloványan elmosolyodik. Úgy tűnik a szín vidéken kevésbé számít, de attól még féltené a jó szándékú pásztort. Mindenhol vannak goromba, rossznyelvű népek*
- Igazán kedves vagy, viszont lassan ideje mennem - * áll fel. Úgy érzi így is túl sokáig foglalta le a pásztort. *
3319. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-03-29 00:36:41
Üzenet elküldve: 2021-03-29 00:36:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nem ettem én ma egyebet...//
*A másik szavaira bólogat.*
-Azt, meghiszem. Mikor még csak tanultam a szakmát és elmehettem a felnőttekkel nekem kellett rájuk főzni, de csak egy félét. Azt, a sokat nem is tudom, hogy bírjátok.
*Mert azért más mikor van egy egész napja rá, hogy a bográcsban megcsinálja a többieknek az ebédet és más ha aki épp bemegy, azt kell tudni kiszolgálni azzal amit kér. Vagyis Trodd így gondolja. Hogy aztán valóban úgy van-e, azt majd a lány elmondhatja. A férfi a rendetlenséget vagy inkább koszt illető megjegyzést nagyobb nyugalommal vette, mint a másik a bocsánatkérést. A magyarázkodásnál mikor a dolgozó férfiemberre kerül a szó akkor bólint a pásztor értve mire gondolhatott a lány.*
-Hát... Tényleg nincs időm minden nap takarítani.*Az igazat megvallva nem is érzi szükségét. Csak ha tényleg nagy a kosz mert mondjuk faragott bent vagy minden tiszta kutyaszőr.*Nyáron csak este szoktam hazahajtani a jószágot, amúgy meg mindig akad más munka.
*Mert tényleg nem lustálkodni szokott takarítás helyett. Szinte minden napra talál magának valami elintézni valót. Javítások, a faluba menni, valamelyik gazdához menni segíteni... És ezek mellett a mindennapi teendőket elvégezni a jószágokkal kapcsolatban. Tényleg nincs olyan napja, hogy ne kéne valamit csinálni. És ha volna akkor is kitalálna valamit, mert a semmittevést pedig nem bírja. Most valahogy mégis jól esik neki ez, hogy reggelizik és a másikkal beszélhet mindenféle dolgokról. Jelen esetben kérőkről. Az említett asszonyt nem ismeri a pásztor, de tökéletesen egyet tud érteni vele így is. A bőrszín megemlítése elrepül a füle mellett, de a mondat többi részével tökéletesen egyet ért.*
-Hát igen. Ilyenek ezek az uraságok. Jó is neked a kisasszony mellett. Bár azokban a körökben ha a nős uraság a szolgálóra vet szemet nem számít megcsalásnak úgy tudom. Más világ az.
*Csóválja rosszallón a fejét. Sose fogja megszeretni a kékvérűeket meg az ő szabályaikat. Vannak köztük akik jobbak, de egy másik világban élnek ők és nem ismerik milyen a valódi élet. Ezért is vannak gondok a fejeikben Trodd szerint. Igényli az ember a munkát mert különben elkap ilyen betegségeket. Rossz rá is gondolni. Szerencsére nem is sokáig kell. A másik mosolyát látva az ő képére is hasonló jelenik meg. A kapott figyelmeztetésen viszont meglepődik.*
-Te? Bajt? Nem olyannak látszol akivel baj járna.
*Állapítja meg teljesen őszintén. Azon túl, hogy egyből megakadt rajta a szeme pont, hogy a békés, szorgos viselkedése miatt tett akkora benyomást a férfire. Hogy bajt hozna rá egyelőre el se tudja képzelni miképp lehetne.*
*A másik szavaira bólogat.*
-Azt, meghiszem. Mikor még csak tanultam a szakmát és elmehettem a felnőttekkel nekem kellett rájuk főzni, de csak egy félét. Azt, a sokat nem is tudom, hogy bírjátok.
*Mert azért más mikor van egy egész napja rá, hogy a bográcsban megcsinálja a többieknek az ebédet és más ha aki épp bemegy, azt kell tudni kiszolgálni azzal amit kér. Vagyis Trodd így gondolja. Hogy aztán valóban úgy van-e, azt majd a lány elmondhatja. A férfi a rendetlenséget vagy inkább koszt illető megjegyzést nagyobb nyugalommal vette, mint a másik a bocsánatkérést. A magyarázkodásnál mikor a dolgozó férfiemberre kerül a szó akkor bólint a pásztor értve mire gondolhatott a lány.*
-Hát... Tényleg nincs időm minden nap takarítani.*Az igazat megvallva nem is érzi szükségét. Csak ha tényleg nagy a kosz mert mondjuk faragott bent vagy minden tiszta kutyaszőr.*Nyáron csak este szoktam hazahajtani a jószágot, amúgy meg mindig akad más munka.
*Mert tényleg nem lustálkodni szokott takarítás helyett. Szinte minden napra talál magának valami elintézni valót. Javítások, a faluba menni, valamelyik gazdához menni segíteni... És ezek mellett a mindennapi teendőket elvégezni a jószágokkal kapcsolatban. Tényleg nincs olyan napja, hogy ne kéne valamit csinálni. És ha volna akkor is kitalálna valamit, mert a semmittevést pedig nem bírja. Most valahogy mégis jól esik neki ez, hogy reggelizik és a másikkal beszélhet mindenféle dolgokról. Jelen esetben kérőkről. Az említett asszonyt nem ismeri a pásztor, de tökéletesen egyet tud érteni vele így is. A bőrszín megemlítése elrepül a füle mellett, de a mondat többi részével tökéletesen egyet ért.*
-Hát igen. Ilyenek ezek az uraságok. Jó is neked a kisasszony mellett. Bár azokban a körökben ha a nős uraság a szolgálóra vet szemet nem számít megcsalásnak úgy tudom. Más világ az.
*Csóválja rosszallón a fejét. Sose fogja megszeretni a kékvérűeket meg az ő szabályaikat. Vannak köztük akik jobbak, de egy másik világban élnek ők és nem ismerik milyen a valódi élet. Ezért is vannak gondok a fejeikben Trodd szerint. Igényli az ember a munkát mert különben elkap ilyen betegségeket. Rossz rá is gondolni. Szerencsére nem is sokáig kell. A másik mosolyát látva az ő képére is hasonló jelenik meg. A kapott figyelmeztetésen viszont meglepődik.*
-Te? Bajt? Nem olyannak látszol akivel baj járna.
*Állapítja meg teljesen őszintén. Azon túl, hogy egyből megakadt rajta a szeme pont, hogy a békés, szorgos viselkedése miatt tett akkora benyomást a férfire. Hogy bajt hozna rá egyelőre el se tudja képzelni miképp lehetne.*
3318. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-03-28 23:34:00
Üzenet elküldve: 2021-03-28 23:34:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nem ettem én ma egyebet...//
* A bókra elpirulva csak legyint.
- Nem volt nehéz, de úgy gondolom kicsit lassú voltam én ahhoz a forgalomhoz- * sóhajt nagyot. Ott aztán zajlott az élet az egészen biztos, és mint pultos az összes szálban benne is volt, legyen az szerelmi turbékolás vagy verekedésbe torkolt veszekedés. Relnél nyugodtam a helyzet, nem történik igazán semmi, a saját ritmusában teheti amit tennie kell, ráérősen, mert már tudja mikor mivel kell készen lennie.*
- Jaj nem akartalak megbántani - * jön zavarba most egészen és egy pillanatra olyan mint egy levegőért kapkodó gyermek, aki megihletődött, hogy a másiknak dobott labda az illető arcába esett a keze helyett. *
- Igazán nem azért mondtam, mert rendetlenség van. Szépen jól van itten minden. Csak tudod a pornak már néhány nap is elég, aztán egy dolgozó férfiembertől az ilyet elvárni nem is szabad, mert annak aztán dolga is ezer, meg hát milyen is az, ez gyenge, nőknek való munka.- * hadarja el, szokatlanul gyorsan, remélve, hogy a másik nem vette a lelkére. Szidja is magát, hogy az illeme elhagyta, így már tudja, hogy legközelebb nem szabad szólni. Furcsa így egyedül vendégségben lenni, mikor ő a vendég és nem az, aki elkíséri a vendéget, hogy aztán az ottani cselédeknek segítsen míg úrnője a ház űrnőjével cseveg, vacsorál vagy teázik. *
- Kérőre gondolsz? Jaj hát olyanom nekem soha nem volt. Anyám kiokosított bizony amikor még mellette lehettem, hogy a mi fajtánkkal tisztességesen egyetlen fehér bőrű nemes legény se bánna akármit mond, csak azt akarja...tudja azt, ezért soha szét ne tegyem neki akármit ígér is - * Latlie nagyon rég el lett választva anyjától. A nő arcára már alig ha emlékszik de szavai mélyen belé vésődtek, arról, hogy a bőrszíne kuriózum azonban nem előny. Ezzel a képpel él azóta is s arról, hogy anyuka legyen, feleség vagy hasonló már le is mondott mert hát ki akarna éppen egy ilyen koszos pofájú szolgálót, ha akad szőke, selyembőrű leány is még a szegények között is.
- Zavarba hozol engem, látod ma már sokadjára - * rázza meg a fejét mosolyogva *- Pedig csak rád hoznám a bajt - * feleli figyelmeztetően, hiszen egészen biztos benne, hogy ilyen bőrrel egyedül a szolga sorba illik bele úgy, hogy ne szóljon érte senki se. *
* A bókra elpirulva csak legyint.
- Nem volt nehéz, de úgy gondolom kicsit lassú voltam én ahhoz a forgalomhoz- * sóhajt nagyot. Ott aztán zajlott az élet az egészen biztos, és mint pultos az összes szálban benne is volt, legyen az szerelmi turbékolás vagy verekedésbe torkolt veszekedés. Relnél nyugodtam a helyzet, nem történik igazán semmi, a saját ritmusában teheti amit tennie kell, ráérősen, mert már tudja mikor mivel kell készen lennie.*
- Jaj nem akartalak megbántani - * jön zavarba most egészen és egy pillanatra olyan mint egy levegőért kapkodó gyermek, aki megihletődött, hogy a másiknak dobott labda az illető arcába esett a keze helyett. *
- Igazán nem azért mondtam, mert rendetlenség van. Szépen jól van itten minden. Csak tudod a pornak már néhány nap is elég, aztán egy dolgozó férfiembertől az ilyet elvárni nem is szabad, mert annak aztán dolga is ezer, meg hát milyen is az, ez gyenge, nőknek való munka.- * hadarja el, szokatlanul gyorsan, remélve, hogy a másik nem vette a lelkére. Szidja is magát, hogy az illeme elhagyta, így már tudja, hogy legközelebb nem szabad szólni. Furcsa így egyedül vendégségben lenni, mikor ő a vendég és nem az, aki elkíséri a vendéget, hogy aztán az ottani cselédeknek segítsen míg úrnője a ház űrnőjével cseveg, vacsorál vagy teázik. *
- Kérőre gondolsz? Jaj hát olyanom nekem soha nem volt. Anyám kiokosított bizony amikor még mellette lehettem, hogy a mi fajtánkkal tisztességesen egyetlen fehér bőrű nemes legény se bánna akármit mond, csak azt akarja...tudja azt, ezért soha szét ne tegyem neki akármit ígér is - * Latlie nagyon rég el lett választva anyjától. A nő arcára már alig ha emlékszik de szavai mélyen belé vésődtek, arról, hogy a bőrszíne kuriózum azonban nem előny. Ezzel a képpel él azóta is s arról, hogy anyuka legyen, feleség vagy hasonló már le is mondott mert hát ki akarna éppen egy ilyen koszos pofájú szolgálót, ha akad szőke, selyembőrű leány is még a szegények között is.
- Zavarba hozol engem, látod ma már sokadjára - * rázza meg a fejét mosolyogva *- Pedig csak rád hoznám a bajt - * feleli figyelmeztetően, hiszen egészen biztos benne, hogy ilyen bőrrel egyedül a szolga sorba illik bele úgy, hogy ne szóljon érte senki se. *
3317. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-25 22:15:44
Üzenet elküldve: 2021-02-25 22:15:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szedjétek a kompérát mer' mindjá' besetétedik//
-Nem is tudja még milyen fiatal! Nekem ilyentájt röpült ki a legifjabbam!
*A gyerekzsivajtól hangos háznál bizony csak egy jobb dolog van a világon, az, amikor már csönd van. Tudja, sok asszony bánkódik miután az utolsó gyerek is otthagyja a családi fészket, de Nana tán egy napig sem volt szomorú. No nem is örvendezett túlzottan, szerette ő a fiókáit, de pontosan elég volt velük az a harminc év, a végén már csak egy kis nyugalomra vágyott. Meg hát az is nyugtatja, hogy mindnek jó sora van, egy se maradt vénkisasszony meg agglegény, pedig ha valakinek ily sok kölyke van, bőven megvan rá az esélyt.*
-A sok jóság megtérül kedvesem.
*Szól bölcselkedve, bár biztosra veszi, a mágus nem azért teszi, amit tesz, mert jutalmat vár érte valamiféle magasabb rendű dologtól, egyszerűen csak ilyen vajszívű.*
-Az a csemete erősen hálás lesz kendnek. Annál szebb ajándék nem is kell, minthogy valaki köszönettel gondójjon az emberre, mikor az mán nincs.
*Nyújtózik el egy széles mosoly ismét arcán, bár ha néha halványabban is, de a kellemes csevej közben szinte mindig ott ül vénséges képén.*
-Meglássa csillagom, az öreg Nana kosztja után mind a tíz ujját megnyalja majd!
*Ugyan a vénlány nem sok mindenhez ért, ami érdekes lehet egy mai fiatal számára, de a főztje még a odahaza a faluban is híres, s bizony büszke is rá. *
-Ejj hát ez rettenetes!
*Hüledezik felháborodva még tenyereit is összecsapja*
-Osztán semmit nem lehet velük kezdeni? Hát mi lesz, ha több lesz belőlük?
*Nagyon reméli, hogy azt ő már nem fogja megélni, mikor a sötét isten követői ellepik majd a környéket.
Az emlegetett nevet ízlelgeti kicsit magában, de kisebb gondolkodás után megrázza a fejét.*
-Nem-nem, biztos nem úgy hítták. De lehet mán összekavartam valakivel.
*Vonja össze szemöldökét, morcos kissé emlékezetére, amiért ilyen galádul cserben hagyta, de hamar megbékél, legyint is egyet lemondóan.*
-Mindegy is. Asszondja meg inkább csillagom, lássa-e mán a fődek elejét, mer én mán nem látok valami jól.
//Szedjétek a kompérát mer' mindjá' besetétedik//
-Nem is tudja még milyen fiatal! Nekem ilyentájt röpült ki a legifjabbam!
*A gyerekzsivajtól hangos háznál bizony csak egy jobb dolog van a világon, az, amikor már csönd van. Tudja, sok asszony bánkódik miután az utolsó gyerek is otthagyja a családi fészket, de Nana tán egy napig sem volt szomorú. No nem is örvendezett túlzottan, szerette ő a fiókáit, de pontosan elég volt velük az a harminc év, a végén már csak egy kis nyugalomra vágyott. Meg hát az is nyugtatja, hogy mindnek jó sora van, egy se maradt vénkisasszony meg agglegény, pedig ha valakinek ily sok kölyke van, bőven megvan rá az esélyt.*
-A sok jóság megtérül kedvesem.
*Szól bölcselkedve, bár biztosra veszi, a mágus nem azért teszi, amit tesz, mert jutalmat vár érte valamiféle magasabb rendű dologtól, egyszerűen csak ilyen vajszívű.*
-Az a csemete erősen hálás lesz kendnek. Annál szebb ajándék nem is kell, minthogy valaki köszönettel gondójjon az emberre, mikor az mán nincs.
*Nyújtózik el egy széles mosoly ismét arcán, bár ha néha halványabban is, de a kellemes csevej közben szinte mindig ott ül vénséges képén.*
-Meglássa csillagom, az öreg Nana kosztja után mind a tíz ujját megnyalja majd!
*Ugyan a vénlány nem sok mindenhez ért, ami érdekes lehet egy mai fiatal számára, de a főztje még a odahaza a faluban is híres, s bizony büszke is rá. *
-Ejj hát ez rettenetes!
*Hüledezik felháborodva még tenyereit is összecsapja*
-Osztán semmit nem lehet velük kezdeni? Hát mi lesz, ha több lesz belőlük?
*Nagyon reméli, hogy azt ő már nem fogja megélni, mikor a sötét isten követői ellepik majd a környéket.
Az emlegetett nevet ízlelgeti kicsit magában, de kisebb gondolkodás után megrázza a fejét.*
-Nem-nem, biztos nem úgy hítták. De lehet mán összekavartam valakivel.
*Vonja össze szemöldökét, morcos kissé emlékezetére, amiért ilyen galádul cserben hagyta, de hamar megbékél, legyint is egyet lemondóan.*
-Mindegy is. Asszondja meg inkább csillagom, lássa-e mán a fődek elejét, mer én mán nem látok valami jól.
3316. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-24 10:03:27
Üzenet elküldve: 2021-02-24 10:03:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem volt rossz a thargok földjén kicsit megpihennie, annak ellenére sem, hogy sajnos nem nagyon akadt horogra egy hölgy sem.
~ Kár azért a pimasz kis szukáért. Formásnak látszott. ~
Magában azért konstatálja, hogy biztosan vissza fog még térni kicsit kikapcsolódni, részt venni székdobálásban, de az élet talán mégiscsak több lehetőséggel kecsegtet Artheniorban, így most azzal tesz egy kísérletet.
~ Bár már alig akad ott is nemes ringyó a lázadás miatt, pedig azok milyen hiszékenyek. ~
A hiszékeny és önérzetes fiatal hölgyek pedig a kedvencei, bennük még annyi dac van, hogy az rendkívül szórakoztató a számára.*
*Nem volt rossz a thargok földjén kicsit megpihennie, annak ellenére sem, hogy sajnos nem nagyon akadt horogra egy hölgy sem.
~ Kár azért a pimasz kis szukáért. Formásnak látszott. ~
Magában azért konstatálja, hogy biztosan vissza fog még térni kicsit kikapcsolódni, részt venni székdobálásban, de az élet talán mégiscsak több lehetőséggel kecsegtet Artheniorban, így most azzal tesz egy kísérletet.
~ Bár már alig akad ott is nemes ringyó a lázadás miatt, pedig azok milyen hiszékenyek. ~
A hiszékeny és önérzetes fiatal hölgyek pedig a kedvencei, bennük még annyi dac van, hogy az rendkívül szórakoztató a számára.*
3315. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-21 16:06:35
Üzenet elküldve: 2021-02-21 16:06:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szedjétek a kompérát mer' mindjá' besetétedik//
-Ez bizony igaz! *Egyezik meg az asszonnyal, hiszen még reményei szerint tíz-húsz éve biztosan van, ha addig nem öli meg valami démon vagy egyéb szörny. Persze, ha ilyen életet él húsz év múlva is, mint most, akkor nem igazán számíthat jóra.* ~A világot akkor is meg kell majd védeni, nemde bár?~ *Ha az útjába sodornak a szellemek vagy az istenek megint egy horda gonosz entitást, kénytelen lesz azokat is legyűrni, ez pedig nem a hosszú élet titka.*
-Kedvelnek bizony! Megpróbálok mindent megadni nekik, amit csak lehet. Ugyanazt eszik, amit én, jó ruhákat kapnak, saját használatra földjük van. Az egyik gyerekből pedig akarok harcost képeztetni, hogy meg tudja majd védeni a környéket, ha én már nem leszek! Amilyen irányba halad a világ, kell is majd neki felkötni a gatyáját! *Neveti el magát a Sajt-mester, de teljesen komolyan mondja, amit mond és a Fortas fiúban kellő potenciál is van arra, hogy igazi lovag lehessen. A jövőbeli Derin-birtok örökösének lovagja.*
-Nagyon jól hangzik! *Nyalja is meg teátrálisan a szája szélét, hogy mutassa, mennyire várja már azt a finomságot. Ha lehet hinni annak, amit az asszony eddig elmondott, akkor a legjobb hájas lesz, amit eddig evett életében.*
-Sajnos igen. Hallottam olyanról, hogy aki igazán nagy hatalmat akar a sötét istentől, annak előbb utóbb fel kell áldozni embereket is. *Épp ésszel ilyet fel se lehet fogni, de ezek az emberbőrbe bújt démonok akármire képesek.*
-Sajnos nem tudok. Worenth mester volt a tanács tagja, de ő biztos nem volt a Gödörben. *Arra a pásztor emlékezne, ha ilyesmi megesett volna.*
//Szedjétek a kompérát mer' mindjá' besetétedik//
-Ez bizony igaz! *Egyezik meg az asszonnyal, hiszen még reményei szerint tíz-húsz éve biztosan van, ha addig nem öli meg valami démon vagy egyéb szörny. Persze, ha ilyen életet él húsz év múlva is, mint most, akkor nem igazán számíthat jóra.* ~A világot akkor is meg kell majd védeni, nemde bár?~ *Ha az útjába sodornak a szellemek vagy az istenek megint egy horda gonosz entitást, kénytelen lesz azokat is legyűrni, ez pedig nem a hosszú élet titka.*
-Kedvelnek bizony! Megpróbálok mindent megadni nekik, amit csak lehet. Ugyanazt eszik, amit én, jó ruhákat kapnak, saját használatra földjük van. Az egyik gyerekből pedig akarok harcost képeztetni, hogy meg tudja majd védeni a környéket, ha én már nem leszek! Amilyen irányba halad a világ, kell is majd neki felkötni a gatyáját! *Neveti el magát a Sajt-mester, de teljesen komolyan mondja, amit mond és a Fortas fiúban kellő potenciál is van arra, hogy igazi lovag lehessen. A jövőbeli Derin-birtok örökösének lovagja.*
-Nagyon jól hangzik! *Nyalja is meg teátrálisan a szája szélét, hogy mutassa, mennyire várja már azt a finomságot. Ha lehet hinni annak, amit az asszony eddig elmondott, akkor a legjobb hájas lesz, amit eddig evett életében.*
-Sajnos igen. Hallottam olyanról, hogy aki igazán nagy hatalmat akar a sötét istentől, annak előbb utóbb fel kell áldozni embereket is. *Épp ésszel ilyet fel se lehet fogni, de ezek az emberbőrbe bújt démonok akármire képesek.*
-Sajnos nem tudok. Worenth mester volt a tanács tagja, de ő biztos nem volt a Gödörben. *Arra a pásztor emlékezne, ha ilyesmi megesett volna.*
3314. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-18 12:35:44
Üzenet elküldve: 2021-02-18 12:35:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Már tudja a visszafelé menő utat, nem is kell megállnia, hogy rálessen a rajzolt térképére. Mikor már távolabb jár a falutól, mégis megállítja a lovat egy pillanatra, de csak, hogy kieressze a mocorgó oldaltáska lakóját. Abban a pillanatban felröppen a szitakötő és a nyeregtáskára száll, hogy megrebegtesse a szárnyait. Talán éppen nehezményezi, hogy betuszkolták egy zárt helyre, ki tudja, May pedig bizonyosan nem.*
-Jobb lett volna, ha otthon hagylak. *Állapítja meg csak úgy maga elé, aztán ismét belecsap, néha lassítva, hogy ellenőrizze, az állat megvan-e még. Az pedig egészen ragaszkodóan repül a ló után, mintha csak tudná, a nő az egyetlen, akiben bízhat. Eddig még csak tőle kapott ételt, így talán jobban magyarázható a dolog. Néhány éppen arra járó meg is bámulja a furcsa élőlényt, de elsuhan mellettük, így nagyobb felhajtást csapni szinte felesleges. A révnél, ahogy idefele is, átkelés közben azért visszabújtatja a szerencsétlent, minden ellenkezése dacára, viszont nem sokáig kell nyomorognia.*
-Nem sokára kiérünk a szélesebb útra. *Jegyzi meg, csak úgy magának, vagy talán a nyereg hátulján ülő jószágnak, aki bizonyosan nem érti a jelentését. Bár egyedül utazik az érzés, nem egészen olyan, hiszen két társa is vele tart, akik bár nem annyira értelmesek, mint ő, viszont ugyan olyan élő, lélegző lények.*
-Valamit ehetnénk, mielőtt nekiállunk a keresésnek és egy alvás sem ártana majd. *Tervezget hangosan, a szitakötő pedig nagy szemeket meresztve figyeli. Szemtől szembe elég értelmes fejet tud vágni, ezt már May is észrevette, de ugyan úgy nem hozza oda a köntösét vagy a papucsát, mint a szobában álló szék vagy asztal.*
*Már tudja a visszafelé menő utat, nem is kell megállnia, hogy rálessen a rajzolt térképére. Mikor már távolabb jár a falutól, mégis megállítja a lovat egy pillanatra, de csak, hogy kieressze a mocorgó oldaltáska lakóját. Abban a pillanatban felröppen a szitakötő és a nyeregtáskára száll, hogy megrebegtesse a szárnyait. Talán éppen nehezményezi, hogy betuszkolták egy zárt helyre, ki tudja, May pedig bizonyosan nem.*
-Jobb lett volna, ha otthon hagylak. *Állapítja meg csak úgy maga elé, aztán ismét belecsap, néha lassítva, hogy ellenőrizze, az állat megvan-e még. Az pedig egészen ragaszkodóan repül a ló után, mintha csak tudná, a nő az egyetlen, akiben bízhat. Eddig még csak tőle kapott ételt, így talán jobban magyarázható a dolog. Néhány éppen arra járó meg is bámulja a furcsa élőlényt, de elsuhan mellettük, így nagyobb felhajtást csapni szinte felesleges. A révnél, ahogy idefele is, átkelés közben azért visszabújtatja a szerencsétlent, minden ellenkezése dacára, viszont nem sokáig kell nyomorognia.*
-Nem sokára kiérünk a szélesebb útra. *Jegyzi meg, csak úgy magának, vagy talán a nyereg hátulján ülő jószágnak, aki bizonyosan nem érti a jelentését. Bár egyedül utazik az érzés, nem egészen olyan, hiszen két társa is vele tart, akik bár nem annyira értelmesek, mint ő, viszont ugyan olyan élő, lélegző lények.*
-Valamit ehetnénk, mielőtt nekiállunk a keresésnek és egy alvás sem ártana majd. *Tervezget hangosan, a szitakötő pedig nagy szemeket meresztve figyeli. Szemtől szembe elég értelmes fejet tud vágni, ezt már May is észrevette, de ugyan úgy nem hozza oda a köntösét vagy a papucsát, mint a szobában álló szék vagy asztal.*
3313. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-17 22:02:52
Üzenet elküldve: 2021-02-17 22:02:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
* A sok édesgető, hamis hazugsághoz képest az a különbség, hogy Cale száját most nem hagyhatják el olyan szavak, amik nem őszinték, vagy amiket jelen pillanatban nem érez annak. Persze lehet, hogy ezek később megváltoznak, de ebben a pillanatban komolyan gondolja mindet, és komolyan így is érez. Persze ha igazán őszintén elgondolkodik rajta, akkor nem ez az első alkalom, hogy ilyen gondolatok kavarognak benne. Bárdként, a zene szeretőjeként és előadójaként, önkénytelenül is romantikus alkat, még ha ezeket az érzéseket maga előtt is megjátszottnak, és túlzónak érezte, és általában úgy tett, mintha hazugság lenne minden ilyen érzelem. Ettől függetlenül most lubickol benne, alámerül, és hagyja, hogy a szerelem hullámai összecsapjanak felette, nem fél attól, hogy megfullad. *
- Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Egyelőre ugorjunk, majd ráérünk esés közben kitalálni, hogy hogyan kell repülni. * Dugja ki kezét a köpeny alól, hogy Ysanee fenekére csapjon, viszonozva a korábbi csípést, ami még bizsergeti alfelét. *
- Kitalálósat? Az milyen? * Teszi fel a kérdést a mélységi, aki gyerekszobája nem révén, kimaradt az általános gyermeki játékokból. Ő csak a felnőttek szerencsejátékait ismeri, az olyan dolgokat, amikkel hasznot húzhat, és kijátszhat egymás ellen másokat. *
- Irigy, és önző, ezt jobb, ha észben tartod. * Jelenti ki, bár nem látszik, de gonosz mosoly kúszik a szájára. Valóban, ha rajta kapná a lányt azon, hogy valaki mással élvezkedik, még ha a thargok vezetője is lenne az, akkor se állíthatná meg senki, csak a halál, hogy tőrét annak a húsába mártsa. Persze ezt nem fejti ki, mert nem akarja, hogy a tolvaj úgy érezze, a mélységi tulajdona lenne. Talán jobb az ilyen dolgoknak nem hangot adni, de azért nem baj, ha ott van a levegőben egy kicsit a fenyegetés, és a figyelmeztetés. Ahogy Ysa is jelezte korábban a Pegazusban, hogy mit tenne, ha más nő ölében keresne örömet. *
- Ha azért hagyom magára, mert feláldoz valamilyen szektának, akkor bizony megérdemli a sorsát. * Vonja meg a vállát, és örül neki, hogy a lány közelebb húzódik. Hirtelen nagyon zavarja a köpeny és a csuklya, de tudja, hogy saját biztonságának feltétele az, hogy rajta marad, és elrejti mások elől bőrszínét. *
- Ysanee, még egy dolog. * Torpan meg, ahogy a lány ujjai az övéhez érnek, és észbe kap, hogy kidugta azokat a ruhája alól. Gyorsan vissza is húzza a rejtekbe. * Amíg én nem fedem fel magam, és a származásom, addig örülnék, ha más se tudna róla, még a te Relael barátnőd sem. Nem tudod, hogy milyen aljasok tudnak lenni a fajtámmal mások, hogy milyen előítéletek kavarognak bennük, én viszont igen, átéltem már sokszor. Kérlek engedd, hogy én döntsem majd el, ha úgy ítélem meg, leveszem magamról a ruhát. Addig füllents, hazudj ha kell, rád bízom, hogy mivel magyarázod meg a dolgot. Lehet bőrbetegség, körözés, vagy amit a fantáziád enged. Csak ezt kérlek hagyd meg nekem. * Kérleli a bárd halkan, és ha a lány biztosítja arról, hogy inkognitója sértetlen marad, úgy elindul vele fel Amonra. *
* A sok édesgető, hamis hazugsághoz képest az a különbség, hogy Cale száját most nem hagyhatják el olyan szavak, amik nem őszinték, vagy amiket jelen pillanatban nem érez annak. Persze lehet, hogy ezek később megváltoznak, de ebben a pillanatban komolyan gondolja mindet, és komolyan így is érez. Persze ha igazán őszintén elgondolkodik rajta, akkor nem ez az első alkalom, hogy ilyen gondolatok kavarognak benne. Bárdként, a zene szeretőjeként és előadójaként, önkénytelenül is romantikus alkat, még ha ezeket az érzéseket maga előtt is megjátszottnak, és túlzónak érezte, és általában úgy tett, mintha hazugság lenne minden ilyen érzelem. Ettől függetlenül most lubickol benne, alámerül, és hagyja, hogy a szerelem hullámai összecsapjanak felette, nem fél attól, hogy megfullad. *
- Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Egyelőre ugorjunk, majd ráérünk esés közben kitalálni, hogy hogyan kell repülni. * Dugja ki kezét a köpeny alól, hogy Ysanee fenekére csapjon, viszonozva a korábbi csípést, ami még bizsergeti alfelét. *
- Kitalálósat? Az milyen? * Teszi fel a kérdést a mélységi, aki gyerekszobája nem révén, kimaradt az általános gyermeki játékokból. Ő csak a felnőttek szerencsejátékait ismeri, az olyan dolgokat, amikkel hasznot húzhat, és kijátszhat egymás ellen másokat. *
- Irigy, és önző, ezt jobb, ha észben tartod. * Jelenti ki, bár nem látszik, de gonosz mosoly kúszik a szájára. Valóban, ha rajta kapná a lányt azon, hogy valaki mással élvezkedik, még ha a thargok vezetője is lenne az, akkor se állíthatná meg senki, csak a halál, hogy tőrét annak a húsába mártsa. Persze ezt nem fejti ki, mert nem akarja, hogy a tolvaj úgy érezze, a mélységi tulajdona lenne. Talán jobb az ilyen dolgoknak nem hangot adni, de azért nem baj, ha ott van a levegőben egy kicsit a fenyegetés, és a figyelmeztetés. Ahogy Ysa is jelezte korábban a Pegazusban, hogy mit tenne, ha más nő ölében keresne örömet. *
- Ha azért hagyom magára, mert feláldoz valamilyen szektának, akkor bizony megérdemli a sorsát. * Vonja meg a vállát, és örül neki, hogy a lány közelebb húzódik. Hirtelen nagyon zavarja a köpeny és a csuklya, de tudja, hogy saját biztonságának feltétele az, hogy rajta marad, és elrejti mások elől bőrszínét. *
- Ysanee, még egy dolog. * Torpan meg, ahogy a lány ujjai az övéhez érnek, és észbe kap, hogy kidugta azokat a ruhája alól. Gyorsan vissza is húzza a rejtekbe. * Amíg én nem fedem fel magam, és a származásom, addig örülnék, ha más se tudna róla, még a te Relael barátnőd sem. Nem tudod, hogy milyen aljasok tudnak lenni a fajtámmal mások, hogy milyen előítéletek kavarognak bennük, én viszont igen, átéltem már sokszor. Kérlek engedd, hogy én döntsem majd el, ha úgy ítélem meg, leveszem magamról a ruhát. Addig füllents, hazudj ha kell, rád bízom, hogy mivel magyarázod meg a dolgot. Lehet bőrbetegség, körözés, vagy amit a fantáziád enged. Csak ezt kérlek hagyd meg nekem. * Kérleli a bárd halkan, és ha a lány biztosítja arról, hogy inkognitója sértetlen marad, úgy elindul vele fel Amonra. *
3312. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-17 21:32:32
Üzenet elküldve: 2021-02-17 21:32:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
*A nők életük során számtalan férfiak szájából érkező ígéretet, hamis bókot, hazug vallomást kénytelenek végighallgatni. Nem ez az első alkalom hát, hogy Ysának valaki ilyeneket mond, naiv kamaszlányként még ő is önként és dalolva sétált a megtévesztés édes, ragacsos pókhálójába, ám szerencsére hamar kiábrándult, s már hosszú évek óta könnyen átlátja az ellenkező neműek félrevezető fecsegését. Elméje rejtett kis szegleteiben a régi tapasztalat halkan suttogva inti elővigyázatosságra. Olyan könnyű most mégis figyelmen kívül hagyva az óva intő hangokat belesüppedni az émelyítő, átkozottul ijesztő érzésekbe. Mielőtt meggondolatlan dolgok hagynák el ajkait, még mély, józanító levegőt vesz, bár a mellkasát nyomasztó forróságot ezzel sem tudja eltüntetni.*
-Nem akarom, hogy később megbánd.
*Hangja bátortalan, a tolvajra oly jellemző magabiztosság egy pillanatra elhalványul, de gyorsan a viccelődésbe menekülve igyekszik visszaszerezni.*
-Még akár kitalálósat is játszhatnánk.
*Veti még fel, bár túlszaladó képzeletében egész más, sokkal merészebb képek és jelenetek elevenednek meg, melyeknek sok köze nincs az imént elhangzó játékokhoz. Meg is fordul a fejében egy pillanatra, hogy ha Relt nem találják a tavernában talán még lepihenhetnének kicsit, mielőtt a keresésére indulnának.*
-Hogy te milyen irigy vagy!
*Vonja össze szemöldökét hamis sértettséggel*
-Hát nem szeretnéd, hogy a legkedvesebb ágymelegítőd jól érezze magát, ha egyszer aljas módon magára hagyod ezen a kegyetlen világon?
*Homlokához is kap teátrálisan, de aztán persze elkuncogja magát, visszaidézve miféle badarságokat beszélt az imént a mélységi. Karját finoman derekára csúsztatva húzza közelebb, vállára lehel még egy halovány csókot.
A Vaskorsóhoz érve megrohanják az emlékek. Félretéve a nosztalgiát a feladatra koncentrálva lépnek be, és tesznek egy kört Rel után kutatva, akit nem lelnek a fogadóban.*
-Akkor irány Amon...
*Sóhajt kelletlenül, vet még egy biztató pillantást Calere, ujjait a másikéi közé fonva fogja meg kezét, s indul meg kényszeredetten az emlegetett hely elé.*
*A nők életük során számtalan férfiak szájából érkező ígéretet, hamis bókot, hazug vallomást kénytelenek végighallgatni. Nem ez az első alkalom hát, hogy Ysának valaki ilyeneket mond, naiv kamaszlányként még ő is önként és dalolva sétált a megtévesztés édes, ragacsos pókhálójába, ám szerencsére hamar kiábrándult, s már hosszú évek óta könnyen átlátja az ellenkező neműek félrevezető fecsegését. Elméje rejtett kis szegleteiben a régi tapasztalat halkan suttogva inti elővigyázatosságra. Olyan könnyű most mégis figyelmen kívül hagyva az óva intő hangokat belesüppedni az émelyítő, átkozottul ijesztő érzésekbe. Mielőtt meggondolatlan dolgok hagynák el ajkait, még mély, józanító levegőt vesz, bár a mellkasát nyomasztó forróságot ezzel sem tudja eltüntetni.*
-Nem akarom, hogy később megbánd.
*Hangja bátortalan, a tolvajra oly jellemző magabiztosság egy pillanatra elhalványul, de gyorsan a viccelődésbe menekülve igyekszik visszaszerezni.*
-Még akár kitalálósat is játszhatnánk.
*Veti még fel, bár túlszaladó képzeletében egész más, sokkal merészebb képek és jelenetek elevenednek meg, melyeknek sok köze nincs az imént elhangzó játékokhoz. Meg is fordul a fejében egy pillanatra, hogy ha Relt nem találják a tavernában talán még lepihenhetnének kicsit, mielőtt a keresésére indulnának.*
-Hogy te milyen irigy vagy!
*Vonja össze szemöldökét hamis sértettséggel*
-Hát nem szeretnéd, hogy a legkedvesebb ágymelegítőd jól érezze magát, ha egyszer aljas módon magára hagyod ezen a kegyetlen világon?
*Homlokához is kap teátrálisan, de aztán persze elkuncogja magát, visszaidézve miféle badarságokat beszélt az imént a mélységi. Karját finoman derekára csúsztatva húzza közelebb, vállára lehel még egy halovány csókot.
A Vaskorsóhoz érve megrohanják az emlékek. Félretéve a nosztalgiát a feladatra koncentrálva lépnek be, és tesznek egy kört Rel után kutatva, akit nem lelnek a fogadóban.*
-Akkor irány Amon...
*Sóhajt kelletlenül, vet még egy biztató pillantást Calere, ujjait a másikéi közé fonva fogja meg kezét, s indul meg kényszeredetten az emlegetett hely elé.*
3311. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-17 20:02:56
Üzenet elküldve: 2021-02-17 20:02:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Téged? Dehogy nem akarlak. * Nevet fel a férfi, és ujját finoman a lány ajkaira érinti, hogy elcsitítsa vele. * Nem örülök neki, de inkább megyek veled ellenségek közé, mint egyedül álmaim városába.
* Megvonja a vállát, úgy érzi, hogy ennél nem kell többet mondjon, sőt, talán így is túl sok igazság szalad ki a száján. Ismét sebezhetőnek érzi magát, amiért így kitárulkozik, de nem bánja a dolgot, már kezdi megszokni. Inkább odahúzza magához egy gyors csókra a kékszeműt, mielőtt tovább indulnának. *
- Valóban. Mondanám azt, hogy ötletem sincs, hogy mivel tudnánk elütni az időt egy ilyen helyzetben. Talán ha negyvenest játszanánk, vagy kockáznánk? De azt is megunnánk, amikor elnyerem minden pénzed... * gondolkodik hangosan azon, hogy mire használhatnák fel egymás társaságát. Mivel már tharg földön vannak, ezért behúzza kezét a köpeny alá, és jól arcába húzza a csuklyát is, hogy ne lásson sokat, de belőle se lássanak semmit. *
- Innentől te vagy a szemem, most már tényleg nem fogom látni, ha beviszel valami szektához. Ha meghalok, tudd, hogy kísértetként fogok visszajárni, és minden alkalommal, amikor intim helyzetbe kerülsz egy férfival, nevettetni foglak a túlvilágról. Ha nővel, akkor pedig a sarokban fogom könnyeztetni a szellemkígyóm. Ezt vedd nyugodtan fenyegetésnek. * Súgja oda a lánynak, persze a csuklya takarásában vigyorog, de ebből aligha lát bármit a másik. A mélységi pedig közben nagyon figyel, hogy azt a keveset, ami lába előtt belát, azt jól figyelje, nehogy valami falba, vagy esetleg barbárba ütközzön. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Téged? Dehogy nem akarlak. * Nevet fel a férfi, és ujját finoman a lány ajkaira érinti, hogy elcsitítsa vele. * Nem örülök neki, de inkább megyek veled ellenségek közé, mint egyedül álmaim városába.
* Megvonja a vállát, úgy érzi, hogy ennél nem kell többet mondjon, sőt, talán így is túl sok igazság szalad ki a száján. Ismét sebezhetőnek érzi magát, amiért így kitárulkozik, de nem bánja a dolgot, már kezdi megszokni. Inkább odahúzza magához egy gyors csókra a kékszeműt, mielőtt tovább indulnának. *
- Valóban. Mondanám azt, hogy ötletem sincs, hogy mivel tudnánk elütni az időt egy ilyen helyzetben. Talán ha negyvenest játszanánk, vagy kockáznánk? De azt is megunnánk, amikor elnyerem minden pénzed... * gondolkodik hangosan azon, hogy mire használhatnák fel egymás társaságát. Mivel már tharg földön vannak, ezért behúzza kezét a köpeny alá, és jól arcába húzza a csuklyát is, hogy ne lásson sokat, de belőle se lássanak semmit. *
- Innentől te vagy a szemem, most már tényleg nem fogom látni, ha beviszel valami szektához. Ha meghalok, tudd, hogy kísértetként fogok visszajárni, és minden alkalommal, amikor intim helyzetbe kerülsz egy férfival, nevettetni foglak a túlvilágról. Ha nővel, akkor pedig a sarokban fogom könnyeztetni a szellemkígyóm. Ezt vedd nyugodtan fenyegetésnek. * Súgja oda a lánynak, persze a csuklya takarásában vigyorog, de ebből aligha lát bármit a másik. A mélységi pedig közben nagyon figyel, hogy azt a keveset, ami lába előtt belát, azt jól figyelje, nehogy valami falba, vagy esetleg barbárba ütközzön. *
3310. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-17 18:56:10
Üzenet elküldve: 2021-02-17 18:56:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
*Pontosan tudja, hogyan állnak a thargok a mélységiekhez. Leszámítva egykori rabtársát, -ki szintén amoni volt, s meglehetősen különös kapcsolata volt a sötételfekkel- természetesen nem szívlelik őket, éppoly bizalmatlanok velük szemben, mint az orkokkal. Valahol épp érti a tartózkodást, ezen fajok tagjai közül sokak kegyetlenek, gonoszak, de ezen csúnya jelzők többségével könnyen lehetne akármelyik barbárt illetni. Egy hangyányit sem jobbak náluk.*
-Cale, ha nem akarsz...
*Emeli kék szemeit a férfira, mondatát nem tudja befejezni, de biztos benne, érti a másik mire gondol. Tekintetében, akármennyire is igyekszik leplezni, halovány csillan a szomorúság, hamar el is fordítja fejét, inkább az utat bámulja.*
-Nem lesz semmi gond.
*Szavai határozottan csendülnek, jól hallható, a tolvaj bizony komolyan gondolja, amit mond. Bár sietve távozott a Vashegyről, s ideje nagy részét távol töltötte Amon Ruadh kapujától a Senkiknél, de reménykedik benne, hogy az őrök talán felismerik, előbb kérdezni fognak és nem lőni. De valóban csak a bizakodás marad, fogalma sincs, mi lehet a helyzet most a thargoknál.*
-Ó, az aztán rettenetes lenne.
*Mímelt melankóliával sóhajt fel, aztán sejtelmes mosollyal arcán méri végig a férfit.*
-Biztosra veszem, hogy nagyon unatkoznánk.
*Füllenti szendén, miközben játékosan a mélységi formás fenekébe csíp majd úgy tesz, mintha meg sem történt volna.
Az elmúlt évek alatt többször is kénytelen volt már megtenni az Amontól Artheniorig tartó utat. Nem volt mind rossz, de azért a legtöbb utazás finoman szólva sem volt nevezhető kellemesnek, épp ezért gyomra kissé kavarog, ahogy lassan céljuk felé közelednek.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.17 18:57:37
*Pontosan tudja, hogyan állnak a thargok a mélységiekhez. Leszámítva egykori rabtársát, -ki szintén amoni volt, s meglehetősen különös kapcsolata volt a sötételfekkel- természetesen nem szívlelik őket, éppoly bizalmatlanok velük szemben, mint az orkokkal. Valahol épp érti a tartózkodást, ezen fajok tagjai közül sokak kegyetlenek, gonoszak, de ezen csúnya jelzők többségével könnyen lehetne akármelyik barbárt illetni. Egy hangyányit sem jobbak náluk.*
-Cale, ha nem akarsz...
*Emeli kék szemeit a férfira, mondatát nem tudja befejezni, de biztos benne, érti a másik mire gondol. Tekintetében, akármennyire is igyekszik leplezni, halovány csillan a szomorúság, hamar el is fordítja fejét, inkább az utat bámulja.*
-Nem lesz semmi gond.
*Szavai határozottan csendülnek, jól hallható, a tolvaj bizony komolyan gondolja, amit mond. Bár sietve távozott a Vashegyről, s ideje nagy részét távol töltötte Amon Ruadh kapujától a Senkiknél, de reménykedik benne, hogy az őrök talán felismerik, előbb kérdezni fognak és nem lőni. De valóban csak a bizakodás marad, fogalma sincs, mi lehet a helyzet most a thargoknál.*
-Ó, az aztán rettenetes lenne.
*Mímelt melankóliával sóhajt fel, aztán sejtelmes mosollyal arcán méri végig a férfit.*
-Biztosra veszem, hogy nagyon unatkoznánk.
*Füllenti szendén, miközben játékosan a mélységi formás fenekébe csíp majd úgy tesz, mintha meg sem történt volna.
Az elmúlt évek alatt többször is kénytelen volt már megtenni az Amontól Artheniorig tartó utat. Nem volt mind rossz, de azért a legtöbb utazás finoman szólva sem volt nevezhető kellemesnek, épp ezért gyomra kissé kavarog, ahogy lassan céljuk felé közelednek.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.17 18:57:37
3309. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-15 23:46:30
Üzenet elküldve: 2021-02-15 23:46:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Vágtatva hagyja maga mögött a Vashegyet. Az intéző dolgát letudta, és bizony, az ígért jutalmat be fogja hajtani idővel. Most azonban saját gondjaira kell elébb gyógyírt találnia.
Porzik az út a jókora mén alatt, ahogy a súlyos paták a szekérvájta földutat verik. Még napnyugta előtt a Kikötőbe óhajt érni, mielőtt a matrózok alkoholmámorba döntik unalmuk. Átvág a gázlón, s tovább az erdő felé vezető úton. Ismerős a táj. Nincs egy esztendeje, hogy a báróval, a kölyökkel és a testi adottságokkal igen csak eleresztett tengerészlánnyal erre vitt az útjuk. Egy pillanatra elengedi a gyeplőt, és nagyot húz az eddig övén lógó butykosból. Nem kedveli a hideget, sőt, egyenesen irtózik tőle. A déli vér tagadhatatlanul ott buzog ereiben. Egy dolgot viszont aláír, legalább a kulacs tartalmát hűvösen tartja ez az átokverte fagy.*
Porzik az út a jókora mén alatt, ahogy a súlyos paták a szekérvájta földutat verik. Még napnyugta előtt a Kikötőbe óhajt érni, mielőtt a matrózok alkoholmámorba döntik unalmuk. Átvág a gázlón, s tovább az erdő felé vezető úton. Ismerős a táj. Nincs egy esztendeje, hogy a báróval, a kölyökkel és a testi adottságokkal igen csak eleresztett tengerészlánnyal erre vitt az útjuk. Egy pillanatra elengedi a gyeplőt, és nagyot húz az eddig övén lógó butykosból. Nem kedveli a hideget, sőt, egyenesen irtózik tőle. A déli vér tagadhatatlanul ott buzog ereiben. Egy dolgot viszont aláír, legalább a kulacs tartalmát hűvösen tartja ez az átokverte fagy.*
3308. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-14 05:16:02
Üzenet elküldve: 2021-02-14 05:16:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nem ettem én ma egyebet...//
*Hogy a másik kicsit megnyílik és elkezd fecsegni a pásztort egyáltalán nem zavarja. Addig is hallgathatja és egy pillanatra látja elengedni magát a másikat.*
-Ilyenek a thargok. Valószínűleg látták rajtad, hogy megbízható szorgos lány vagy. Nehéz munka volt?
*Kérdez rá. Hogy berakták a kocsmába a másikat azon Trodd nem lepődik meg. Rá is hamar rábízták a jószágokat. Bár azért akkor Learon is ott volt. Érdekes. A söprögetés kérdésére zavartan szétnéz.*
-Jaj ugyan hisz vendég vagy! Hogy nézne az ki? Bocsánat a rendetlenségért. Nem vagyok szokva, hogy jöjjön valaki.
*Ritkán látogatják meg. Utoljára a vezér lánya volt itt mikor körbejárta a vidéket körbekérdezősködni. Akkor nőtt a pásztor szemében. A bóknak szánt megjegyzésére a fekete bőrű szolgálólány szerénykedik úgyhogy a pásztor folytatja a dolgot.*
-Azért kiokosítottak biztos ott az úri házaknál a szokásokról meg hasonlókról. Ezen felül jól sütsz, a munkát jól viseled és csinos is vagy. Egy ilyen asszonyért a két kezem összetenném.
*Hogy a másik kicsit megnyílik és elkezd fecsegni a pásztort egyáltalán nem zavarja. Addig is hallgathatja és egy pillanatra látja elengedni magát a másikat.*
-Ilyenek a thargok. Valószínűleg látták rajtad, hogy megbízható szorgos lány vagy. Nehéz munka volt?
*Kérdez rá. Hogy berakták a kocsmába a másikat azon Trodd nem lepődik meg. Rá is hamar rábízták a jószágokat. Bár azért akkor Learon is ott volt. Érdekes. A söprögetés kérdésére zavartan szétnéz.*
-Jaj ugyan hisz vendég vagy! Hogy nézne az ki? Bocsánat a rendetlenségért. Nem vagyok szokva, hogy jöjjön valaki.
*Ritkán látogatják meg. Utoljára a vezér lánya volt itt mikor körbejárta a vidéket körbekérdezősködni. Akkor nőtt a pásztor szemében. A bóknak szánt megjegyzésére a fekete bőrű szolgálólány szerénykedik úgyhogy a pásztor folytatja a dolgot.*
-Azért kiokosítottak biztos ott az úri házaknál a szokásokról meg hasonlókról. Ezen felül jól sütsz, a munkát jól viseled és csinos is vagy. Egy ilyen asszonyért a két kezem összetenném.
3307. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-13 22:53:29
Üzenet elküldve: 2021-02-13 22:53:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nem ettem én ma egyebet...//
- Kevés ideig de - * biccent mosolyogva. * - Bár furcsa is volt egészen, csak úgy otthagyták rám mindenestül, hogy vigyázzak rá, amíg az a vörös férfi elment és... - * kezdi mesélni, aztán zavartan lesüti szemét, talán a pásztort nem is érdekli a buta, nőiesen hosszúra nyúló fecsegése. *
- No mindegy, a lényeg, hogy néha bizony ott is elszóltam magam ami a megszólításokat illeti - * fejezi be illendően rövidre véve. A gyermektémára is ráterelődik a szó, hiszen végtére is ez is volt az egyik fő oka, hogy most itt ül a ház asztalánál. Máskülönben egészen biztos, hogy nem jött volna ide, hiszen Latlie nem az a szomszédolós típus, inkább az úrnője körül szeret forgolódni, szertetével és segítségével elhalmozva asszonyát.
Amikor felkínálják neki az ételt kicsit zavarba jön, nem igazán szokott együtt enni bárkivel is, így inkább hamar vissza is utasítja. Ő inkább az a két falatot bekap két munka között fajta, talán azért is leginkább, mert nem igazán ismer másfélét. *
- Amíg eszik, esetleg felsöpörhetek kicsit, látom nem igazán jár asszony ide, így szívesen megteszem ha engedi - * ajánlja fel. Ez igazán nem sok, az üldögélés különben is idegen Latlie számára. Azonban nem cselekszik míg engedélyt nem kap, hiszen nem illik csak úgy nekikezdeni bárminek is engedély nélkül. A dicséretre elmosolyodik, aztán a következő kérdés meglepi. Arcára is meglepetés ül ki. *
- Jaj hát én csak egy egyszerű szolgálólány vagyok - * legyint oda, még csak hozománya sincsen, sőt ládikája sem, amiben gyűjthetné. *
- Kevés ideig de - * biccent mosolyogva. * - Bár furcsa is volt egészen, csak úgy otthagyták rám mindenestül, hogy vigyázzak rá, amíg az a vörös férfi elment és... - * kezdi mesélni, aztán zavartan lesüti szemét, talán a pásztort nem is érdekli a buta, nőiesen hosszúra nyúló fecsegése. *
- No mindegy, a lényeg, hogy néha bizony ott is elszóltam magam ami a megszólításokat illeti - * fejezi be illendően rövidre véve. A gyermektémára is ráterelődik a szó, hiszen végtére is ez is volt az egyik fő oka, hogy most itt ül a ház asztalánál. Máskülönben egészen biztos, hogy nem jött volna ide, hiszen Latlie nem az a szomszédolós típus, inkább az úrnője körül szeret forgolódni, szertetével és segítségével elhalmozva asszonyát.
Amikor felkínálják neki az ételt kicsit zavarba jön, nem igazán szokott együtt enni bárkivel is, így inkább hamar vissza is utasítja. Ő inkább az a két falatot bekap két munka között fajta, talán azért is leginkább, mert nem igazán ismer másfélét. *
- Amíg eszik, esetleg felsöpörhetek kicsit, látom nem igazán jár asszony ide, így szívesen megteszem ha engedi - * ajánlja fel. Ez igazán nem sok, az üldögélés különben is idegen Latlie számára. Azonban nem cselekszik míg engedélyt nem kap, hiszen nem illik csak úgy nekikezdeni bárminek is engedély nélkül. A dicséretre elmosolyodik, aztán a következő kérdés meglepi. Arcára is meglepetés ül ki. *
- Jaj hát én csak egy egyszerű szolgálólány vagyok - * legyint oda, még csak hozománya sincsen, sőt ládikája sem, amiben gyűjthetné. *
3306. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-10 18:53:32
Üzenet elküldve: 2021-02-10 18:53:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Akár megható is lehetne Aenae aggodalma, de természetesen egészen másként értelmezi. Az ő olvasatában olyan opció nem szerepelt, hogy Waldran náspángolná el őt. Ő úgy tudja, hogy nevezett amolyan erőjáró volt egésze életében és bár nem becsülné le a képességeit, de azért álljon már meg a menet!*
- Biztos?
*Ez valami univerzális mellékhatás lehet, mert most ő is csigalassúsággal fordítja fejét a lány felé. A különbség annyi, hogy a beszéde is lelassult.*
- Lehet, hogy bácsikád ökle erős, de én nem egy csatában edződtem.
*Ezt kellően fellengzős hangsúllyal és kevély arckifejezéssel mondja, de a végén már pukkadozik a nevetéstől.*
- Meg persze kocsmákban. Főleg ott. És egy ilyen parasztlengő ellen nincs védelem.
*Itt be is mutatja az ominózus ütést. Aenae szerencséjére csak maga elé, a levegőbe öklöz, de a látvány így is komikus lehet ahogy ültében csépeli a semmit. A lány testtartásával nem foglalkozik különösebben, pedig biztos jót derülne rajta ha kiderülne, hogy Aenae ezt eléggé erkölcstelennek tartja. A magafajta bugrisok egészen mást tartanának annak.*
- Túl öntelt hozzá, hogy parasztlány fattyát fogadja el örökösének. Meg azt is rebesgetik, hogy valami bukott nemesi ház sarja, szóval...
*Kicsit széttárja a karjait, megvonja a vállát.*
- Neki ehhez nemesen született kéne. Egy Dwirinthalen, egy d'Aquista, esetleg egy Thargodar. De ha már d'Aquista: gyönyörű lenne, ha bácsikád özvegyének kezdené tenni a szépet.
*Ez persze még gondolatnak is rossz. Mert mi van, ha valami szörnyűség történik és elnyeri a Ephemia kezét? Tényleg a trónon landolna és Laornak valahogy nem fűlne hozzá a foga, hogy urának elfogadja. Aztán kap egy kérdést és akkor is lassan, mondhatni hitetlenkedve fordulna Aeane felé, ha nem lenne bemindenezve.*
- Az istenekre, dehogy!
*Ezt valamiféle szent borzadállyal mondja, hiszen elképzelni sem tudja, hogy férfiként közeledjen Kagan lányához. Nem mintha nem lenne szemrevaló, de neki is könnyedén lehetne a lánya. Viszont sejti, hogy a tiltakozást úgy is lehet érteni, hogy pont a lány takarosságával van baja.*
- Úgy értem, hogy nem azért, mert, hanem azért, mert...
*Itt már egy kicsit dadog is, aztán megvakarja a tarkóját és úgy sandít a lányra.*
- Szóval érted, ugye?
*Alighanem most csinált magából komplett idiótát, érzi is, úgyhogy fújtat egyet és kinyújtja a kezét.*
- Na, ide azzal a pipával!
*Akár megható is lehetne Aenae aggodalma, de természetesen egészen másként értelmezi. Az ő olvasatában olyan opció nem szerepelt, hogy Waldran náspángolná el őt. Ő úgy tudja, hogy nevezett amolyan erőjáró volt egésze életében és bár nem becsülné le a képességeit, de azért álljon már meg a menet!*
- Biztos?
*Ez valami univerzális mellékhatás lehet, mert most ő is csigalassúsággal fordítja fejét a lány felé. A különbség annyi, hogy a beszéde is lelassult.*
- Lehet, hogy bácsikád ökle erős, de én nem egy csatában edződtem.
*Ezt kellően fellengzős hangsúllyal és kevély arckifejezéssel mondja, de a végén már pukkadozik a nevetéstől.*
- Meg persze kocsmákban. Főleg ott. És egy ilyen parasztlengő ellen nincs védelem.
*Itt be is mutatja az ominózus ütést. Aenae szerencséjére csak maga elé, a levegőbe öklöz, de a látvány így is komikus lehet ahogy ültében csépeli a semmit. A lány testtartásával nem foglalkozik különösebben, pedig biztos jót derülne rajta ha kiderülne, hogy Aenae ezt eléggé erkölcstelennek tartja. A magafajta bugrisok egészen mást tartanának annak.*
- Túl öntelt hozzá, hogy parasztlány fattyát fogadja el örökösének. Meg azt is rebesgetik, hogy valami bukott nemesi ház sarja, szóval...
*Kicsit széttárja a karjait, megvonja a vállát.*
- Neki ehhez nemesen született kéne. Egy Dwirinthalen, egy d'Aquista, esetleg egy Thargodar. De ha már d'Aquista: gyönyörű lenne, ha bácsikád özvegyének kezdené tenni a szépet.
*Ez persze még gondolatnak is rossz. Mert mi van, ha valami szörnyűség történik és elnyeri a Ephemia kezét? Tényleg a trónon landolna és Laornak valahogy nem fűlne hozzá a foga, hogy urának elfogadja. Aztán kap egy kérdést és akkor is lassan, mondhatni hitetlenkedve fordulna Aeane felé, ha nem lenne bemindenezve.*
- Az istenekre, dehogy!
*Ezt valamiféle szent borzadállyal mondja, hiszen elképzelni sem tudja, hogy férfiként közeledjen Kagan lányához. Nem mintha nem lenne szemrevaló, de neki is könnyedén lehetne a lánya. Viszont sejti, hogy a tiltakozást úgy is lehet érteni, hogy pont a lány takarosságával van baja.*
- Úgy értem, hogy nem azért, mert, hanem azért, mert...
*Itt már egy kicsit dadog is, aztán megvakarja a tarkóját és úgy sandít a lányra.*
- Szóval érted, ugye?
*Alighanem most csinált magából komplett idiótát, érzi is, úgyhogy fújtat egyet és kinyújtja a kezét.*
- Na, ide azzal a pipával!
3305. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-09 15:56:40
Üzenet elküldve: 2021-02-09 15:56:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szedjétek a kompérát mer' mindjá' besetétedik//
-Egyet se féljen kedvesem! Még sok-sok éve van arra, hogy tanuljon.
*Mondjuk tény és való, a férfiak ritkán érnek meg ilyen szép kort, mint a Nana, de a férfi egészségesnek és élettel telinek tűnik, biztos benne, hogy az istenek szánnak még neki pár szép évet. Na persze, ha túl sokat szív olyan káros füveket, lehet nem lesznek ilyen kegyesek hozzá. Erről azonban most nem tart kiselőadást, elvégre a férfi felnőtt ember, el tudja dönteni, mi az, ami jó neki. Meg hát egyébként is mi köze van hozzá.*
-Szerencsés, hogy ilyen szolgálókra lelt, biztos igencsak kedvelik Kendet.
*A kedves ajánlatot hallva felfelé kunkorodik szája sarka. Bizony nem sok látogatója érkezik mostanság a Nanának. Mindig is jól elvolt egyedül, évek óta magányosan él Bodzával odahaza, mióta azonban ennyit járt a fiataloknak segíteni, egészen hiányzik neki a társaság.*
-Jöjjön csak kedves, amikó' csak kedve tartsa! Majd főzök magának valami finomat meg sütök egy kis hájasat.
*A sötét isten emlegetve nem kerüli el a figyelmét, hogy a pásztor elkomolyodik. Mondjuk még nem találkozott olyan emberrel, akit az entitás emlegetése jókedvre derített volna, majd mindenkinek, akit ismer így vagy úgy meggyűlt a baja vele -ha máshogy nem, hát a holtak támadása alatt.*
-Embereket?
*Emeli meg kopott szemöldökét megilletődve, mert bár jól tudja, az Arctalan követői gonoszak és kegyetlenek, egy pillanatig nem hitte volna, hogy ilyen alattomosságra is képesek lehetnek.*
-Reméljük hát nem keverednek felénk erős mágusok. A falusiak szívósak, de biz' esélyük se lenne varázslók ellen.
*Jól láthatóan a neven kezd morfondírozni. Nem oly kiváló már a memóriája, főleg, ha csak szóbeszédből hall valakiről az ember, s nincs egy arc, akihez kapcsolhatná.*
-Ó, hát arra mán nem emlékszem fiam. De asszondják a városba' valami tanácsnak a tagja is vót.
//Szedjétek a kompérát mer' mindjá' besetétedik//
-Egyet se féljen kedvesem! Még sok-sok éve van arra, hogy tanuljon.
*Mondjuk tény és való, a férfiak ritkán érnek meg ilyen szép kort, mint a Nana, de a férfi egészségesnek és élettel telinek tűnik, biztos benne, hogy az istenek szánnak még neki pár szép évet. Na persze, ha túl sokat szív olyan káros füveket, lehet nem lesznek ilyen kegyesek hozzá. Erről azonban most nem tart kiselőadást, elvégre a férfi felnőtt ember, el tudja dönteni, mi az, ami jó neki. Meg hát egyébként is mi köze van hozzá.*
-Szerencsés, hogy ilyen szolgálókra lelt, biztos igencsak kedvelik Kendet.
*A kedves ajánlatot hallva felfelé kunkorodik szája sarka. Bizony nem sok látogatója érkezik mostanság a Nanának. Mindig is jól elvolt egyedül, évek óta magányosan él Bodzával odahaza, mióta azonban ennyit járt a fiataloknak segíteni, egészen hiányzik neki a társaság.*
-Jöjjön csak kedves, amikó' csak kedve tartsa! Majd főzök magának valami finomat meg sütök egy kis hájasat.
*A sötét isten emlegetve nem kerüli el a figyelmét, hogy a pásztor elkomolyodik. Mondjuk még nem találkozott olyan emberrel, akit az entitás emlegetése jókedvre derített volna, majd mindenkinek, akit ismer így vagy úgy meggyűlt a baja vele -ha máshogy nem, hát a holtak támadása alatt.*
-Embereket?
*Emeli meg kopott szemöldökét megilletődve, mert bár jól tudja, az Arctalan követői gonoszak és kegyetlenek, egy pillanatig nem hitte volna, hogy ilyen alattomosságra is képesek lehetnek.*
-Reméljük hát nem keverednek felénk erős mágusok. A falusiak szívósak, de biz' esélyük se lenne varázslók ellen.
*Jól láthatóan a neven kezd morfondírozni. Nem oly kiváló már a memóriája, főleg, ha csak szóbeszédből hall valakiről az ember, s nincs egy arc, akihez kapcsolhatná.*
-Ó, hát arra mán nem emlékszem fiam. De asszondják a városba' valami tanácsnak a tagja is vót.
3304. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-07 17:01:13
Üzenet elküldve: 2021-02-07 17:01:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Denjaar kiváló, igazán kiváló ember. Legalább is Dora ebben már egészen biztos lehet, ahogy látótávolságra közelítik meg Amon Ruadh városát, anélkül, hogy a lányból pástétomot vagy – ahogy korábban a saját származásával kapcsolatban felmerült – eladnivaló rabszolgát csinált volna az úton. Itt már, mondhatni, a tudóslány a „főnök”: nem elég, hogy ismerős neki a táj, de sérthetetlenségét hol másutt hajthatná be jobban, mint a kancellár fennhatósága alatt? Ilyen és ehhez hasonló gondolatai közben érthető, hogy nem a tájat lesegeti, bármi sötét felleg is pöfög arrafelé.*
- Ami a jutalmat illeti… *Kezd bele mosolyogva, kicsit húzva a dolgot, hiszen érti, hogy Denjaar érti.* Még a kapun kívül, a város előtt van egy remek fogadó, Vaskorsó a neve, nemsokára elmegyünk mellette. Ha nem is fogadsz el tőlünk egy petákot sem az útért, legalább hadd ajánljam a környék legjobb sörét, mielőtt tovább indulsz.
*Bár kedve lenne hozzá, Dora már annak a ténynek nem ad hangot, hogy nem igazán érti Denjaar jótékonykodását. Ez a becsületes viselkedés, vagy minek hívják, a lánytól annyira távol áll, hogy ha még ilyesmire is vetemedik néhanapján, akkor is vár valamit cserébe. Valami mocskos szívességet, példának okáért. Csak reménykedni tud benne, hogy Denjaar nem mászik be este az ablakon egy szál sárkányos kardban, a jussát követelve – ez már csak azért is kínos lenne, mert Dora a Kancellárián szokta tölteni az éjszakát. De mielőtt részletesen elmélázna ennek a jelenetnek bármelyik szaftos aspektusán, Denjaar érdeklődni kezd.*
- Berontok Habrertushoz, akarom mondani, a kancellár úrhoz, és elhadarom neki az Ephemia úrnővel kapcsolatos pletykákat, majd tisztességesen megmosakszom végre. *Von vállat.* Ő sokkal tájékozottabb nálam, ügyesebben megtalálja a megoldást a dologra. *Majd, miután rájön, hogy a társa a hosszútávú terveire kíváncsi inkább, elvigyorodik.* Ó, hogy az! Természetesen szolgálom tovább a Vashegyet, a Vashegy pedig engem. És egyre magasabbra kerülök a ranglétrán. Aztán csak dúskálok a hatalomban, természetesen. Az egyszerű írnoki munka persze ezen a ponton már szóba sem jöhet, sajnálom… *Kuncog.*
- És te? A kikötőbe tartasz ezután? *Persze ő is kíváncsi. Ahogy közelednek, felötlik valami.*
- Mindjárt itt a kapu. Majd meg kell állnunk, és egy kellemetlenkedő őrnek válaszolgatnunk. Előre is elnézést kérek.
*Bár a szarkasztikus hangjából nem hallatszik, Amon Ruadh láttán enyhe melegség tölti el. Mindjárt hazaér!*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.07 17:01:54
*Denjaar kiváló, igazán kiváló ember. Legalább is Dora ebben már egészen biztos lehet, ahogy látótávolságra közelítik meg Amon Ruadh városát, anélkül, hogy a lányból pástétomot vagy – ahogy korábban a saját származásával kapcsolatban felmerült – eladnivaló rabszolgát csinált volna az úton. Itt már, mondhatni, a tudóslány a „főnök”: nem elég, hogy ismerős neki a táj, de sérthetetlenségét hol másutt hajthatná be jobban, mint a kancellár fennhatósága alatt? Ilyen és ehhez hasonló gondolatai közben érthető, hogy nem a tájat lesegeti, bármi sötét felleg is pöfög arrafelé.*
- Ami a jutalmat illeti… *Kezd bele mosolyogva, kicsit húzva a dolgot, hiszen érti, hogy Denjaar érti.* Még a kapun kívül, a város előtt van egy remek fogadó, Vaskorsó a neve, nemsokára elmegyünk mellette. Ha nem is fogadsz el tőlünk egy petákot sem az útért, legalább hadd ajánljam a környék legjobb sörét, mielőtt tovább indulsz.
*Bár kedve lenne hozzá, Dora már annak a ténynek nem ad hangot, hogy nem igazán érti Denjaar jótékonykodását. Ez a becsületes viselkedés, vagy minek hívják, a lánytól annyira távol áll, hogy ha még ilyesmire is vetemedik néhanapján, akkor is vár valamit cserébe. Valami mocskos szívességet, példának okáért. Csak reménykedni tud benne, hogy Denjaar nem mászik be este az ablakon egy szál sárkányos kardban, a jussát követelve – ez már csak azért is kínos lenne, mert Dora a Kancellárián szokta tölteni az éjszakát. De mielőtt részletesen elmélázna ennek a jelenetnek bármelyik szaftos aspektusán, Denjaar érdeklődni kezd.*
- Berontok Habrertushoz, akarom mondani, a kancellár úrhoz, és elhadarom neki az Ephemia úrnővel kapcsolatos pletykákat, majd tisztességesen megmosakszom végre. *Von vállat.* Ő sokkal tájékozottabb nálam, ügyesebben megtalálja a megoldást a dologra. *Majd, miután rájön, hogy a társa a hosszútávú terveire kíváncsi inkább, elvigyorodik.* Ó, hogy az! Természetesen szolgálom tovább a Vashegyet, a Vashegy pedig engem. És egyre magasabbra kerülök a ranglétrán. Aztán csak dúskálok a hatalomban, természetesen. Az egyszerű írnoki munka persze ezen a ponton már szóba sem jöhet, sajnálom… *Kuncog.*
- És te? A kikötőbe tartasz ezután? *Persze ő is kíváncsi. Ahogy közelednek, felötlik valami.*
- Mindjárt itt a kapu. Majd meg kell állnunk, és egy kellemetlenkedő őrnek válaszolgatnunk. Előre is elnézést kérek.
*Bár a szarkasztikus hangjából nem hallatszik, Amon Ruadh láttán enyhe melegség tölti el. Mindjárt hazaér!*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.07 17:01:54
3303. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-06 14:16:57
Üzenet elküldve: 2021-02-06 14:16:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szedjétek a kompérát mer' mindjá' besetétedik//
-Az igazán nagy mesterek öregek, ez is egy tény. *Gondol itt Abogr-ra, aki ki tudja mennyi idős. Mintha kiderült volna a főtéren amikor az alapítóatya feléledt sírjából, de ilyen csippcsuppságokra a Sajt-mester nem emlékszik. Nem is tartja olyan fontosnak. Ő örül, ha a nyolcvanat megéli már, nem több száz éveket, mint amaz. Unalmas is lenne egy idő után.*
-Nem mintha én nem lennék nagy varázsló, de kevés olyan jó van, mint én, de a felét se értem el annak a tudásnak, amire halandó képes lehet. *Persze van még sok éve hátra és ha így halad, jó esélye van megszerezni minden ágat magának. Amikor az asszonyság magasztalni kezdi, egyből elhárítja azt magától. Jól esik neki, de azért szeretne nem átesni a hencegés oldalára.*
-Ugyan! Nagyon nagy segítségemre van a Fortas család, az én kis munkásaim! Nélkülük fent se tudnám tartani már a gazdaságomat. *Túlnőtt az a tíz hektár a sok állattal és gyümölcsössel a pásztormágus fején. Jóformán el se tudná hagyni a Derin-birtokot, ha nem lenne ott az a sok jó ember, aki kisegíti őt.*
-Akkor mit szól hozzá, hogyha majd egyszer meglátogatom és varázsolok magának valami szépet? *Addig kigondolja, hogy mi legyen az, de már vannak ötletei, hogy mi tehetne boldoggá egy ilyen kedves öregasszonyt.*
-Ó a sötét isten! *Sóhajt egy nagyot, hiszen annak idején elég sok baja volt azzal a gonosz entitással. Sosem felejti el azt az érzést, amikor az egyik démonja darabjaira tépte. Nem olyan dolog az, ami bármikor kimegy az ember eszéből. Nem annyira látványosan, de bele is borzong a név hallatába.*
-Addig örüljünk, amíg csak ilyen gyenge mágusai járják a környéket! Mert ha megerősödnek, ráfolyamodnak majd, hogy emberek is elvigyenek vagy kecskéket vagy akármelyik másik gondolkodó lényt! *Úgy hallotta, hogy állatokat csak a legkezdetlegesebb rituálékhoz használnak fel, szóval azoktól annyira nem tart. Látott ő már viszont olyan kreatúrákat, amik a sötét istent szolgálják és nem szeretne velük máskor találkozni, ha lehet.*
-A Gödörbe? *Húzza fel a szemöldökét, hiszen nagyon sok mágust ismer, a legnagyobbakat pedig elég jól, de ez valahogy elkerülte a figyelmét.*
-Nem, nem hallottam. Nem tudja esetleg a nevét? *Kérdez rá, hátha az eszébe juttatna valamit.*
//Szedjétek a kompérát mer' mindjá' besetétedik//
-Az igazán nagy mesterek öregek, ez is egy tény. *Gondol itt Abogr-ra, aki ki tudja mennyi idős. Mintha kiderült volna a főtéren amikor az alapítóatya feléledt sírjából, de ilyen csippcsuppságokra a Sajt-mester nem emlékszik. Nem is tartja olyan fontosnak. Ő örül, ha a nyolcvanat megéli már, nem több száz éveket, mint amaz. Unalmas is lenne egy idő után.*
-Nem mintha én nem lennék nagy varázsló, de kevés olyan jó van, mint én, de a felét se értem el annak a tudásnak, amire halandó képes lehet. *Persze van még sok éve hátra és ha így halad, jó esélye van megszerezni minden ágat magának. Amikor az asszonyság magasztalni kezdi, egyből elhárítja azt magától. Jól esik neki, de azért szeretne nem átesni a hencegés oldalára.*
-Ugyan! Nagyon nagy segítségemre van a Fortas család, az én kis munkásaim! Nélkülük fent se tudnám tartani már a gazdaságomat. *Túlnőtt az a tíz hektár a sok állattal és gyümölcsössel a pásztormágus fején. Jóformán el se tudná hagyni a Derin-birtokot, ha nem lenne ott az a sok jó ember, aki kisegíti őt.*
-Akkor mit szól hozzá, hogyha majd egyszer meglátogatom és varázsolok magának valami szépet? *Addig kigondolja, hogy mi legyen az, de már vannak ötletei, hogy mi tehetne boldoggá egy ilyen kedves öregasszonyt.*
-Ó a sötét isten! *Sóhajt egy nagyot, hiszen annak idején elég sok baja volt azzal a gonosz entitással. Sosem felejti el azt az érzést, amikor az egyik démonja darabjaira tépte. Nem olyan dolog az, ami bármikor kimegy az ember eszéből. Nem annyira látványosan, de bele is borzong a név hallatába.*
-Addig örüljünk, amíg csak ilyen gyenge mágusai járják a környéket! Mert ha megerősödnek, ráfolyamodnak majd, hogy emberek is elvigyenek vagy kecskéket vagy akármelyik másik gondolkodó lényt! *Úgy hallotta, hogy állatokat csak a legkezdetlegesebb rituálékhoz használnak fel, szóval azoktól annyira nem tart. Látott ő már viszont olyan kreatúrákat, amik a sötét istent szolgálják és nem szeretne velük máskor találkozni, ha lehet.*
-A Gödörbe? *Húzza fel a szemöldökét, hiszen nagyon sok mágust ismer, a legnagyobbakat pedig elég jól, de ez valahogy elkerülte a figyelmét.*
-Nem, nem hallottam. Nem tudja esetleg a nevét? *Kérdez rá, hátha az eszébe juttatna valamit.*
3302. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-05 20:03:01
Üzenet elküldve: 2021-02-05 20:03:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szedjétek a kompérát mer' mindjá' besetétedik//
-Nem há'!
*Ért egyet haloványan bólogatva, elvégre a leányok sem oly derékek már mint egykoron, ezen bizony nem fognak összeveszni. Kevés valamire való fehérnép maradt manapság, sokan nem vágynak már férjre vagy családra, vagy ha mégis, nem akarnak itt maradni dolgozni a földeken.*
-No nem is gondótam! Csak azt hittem a mágusmesterek valamivel idősebbek.
*Nyilván, mint kiderül, a pásztor sem oly fiatal már, de azért még nem ősz a szakálla, s az évek sem hagytak annyi ráncot homlokán, mint mondjuk az öreglánynak.
Figyelmesen hallgatja ahogy a férfi röviden elregéli, végül is, hogyan is lett mágus, közben gondolatai egy pillanatra elkalandoznak, ahogy magában összeszedi, miféle feladatok is várnak rá otthon, de egyszerűen már teljesen kiment a fejéből. Hiába a kor őt sem kíméli.*
-Kend igen szorgos. Bizony nem egyszerű dolog ám tanulni és dógozni egyszerre.
*Feléjük viszonylag ritka, hogy valaki keményen munkálkodik a földeken, s közben tanult ember is, jóformán az egyik kizárja a másikat. Épp ezért elég kevesen tudnak olvasni vagy írni a faluban, idejük se lett volna elsajátítani, na meg nem is igazán hasznos, a ganajrakást nem könyvből tanulja az ember.*
-Elhiszem magának, csillagom. Az én vén fejem nem ért az ilyesmikhez, varázsóni is csak egyszer-kétszer láttam embert.
*Még fiatalabb lányka korában látott az egykori karavánpihenőnél pár wegtoreni mutatványost, akik tűztáncot jártak. Tisztán emlékszik rá, mert az egyik botot varázslattal gyújtották meg, azelőtt még sohasem látott ahhoz hasonlót.*
-De az istenek mágusai biz valóban furcsák. Főleg amelyek a sötét istent szolgálik. Ne tudja meg hány jószágot loptak el a környékrűl holmi kegyetlen rítusokhoz. Egyszer még egy tikom is odalett.
*Az a hülye Margho hatokig mondogatta neki, hogy biztos csak valami róka vitte el, azt hitte az öreg Nana bolondokat beszél, aztán bizony befogta a pofáját, mikor elvitték a libáit. Vén lotyó, nem is tudja már minek is kezdett barátkozni vele, tele van rosszindulattal, olyan mint egy pöfeteg.*
-Egyszer beszélték a népek, hogy valami varázslót a Vashegy gödrébe vetettek. Azt ösmerte talán?
//Szedjétek a kompérát mer' mindjá' besetétedik//
-Nem há'!
*Ért egyet haloványan bólogatva, elvégre a leányok sem oly derékek már mint egykoron, ezen bizony nem fognak összeveszni. Kevés valamire való fehérnép maradt manapság, sokan nem vágynak már férjre vagy családra, vagy ha mégis, nem akarnak itt maradni dolgozni a földeken.*
-No nem is gondótam! Csak azt hittem a mágusmesterek valamivel idősebbek.
*Nyilván, mint kiderül, a pásztor sem oly fiatal már, de azért még nem ősz a szakálla, s az évek sem hagytak annyi ráncot homlokán, mint mondjuk az öreglánynak.
Figyelmesen hallgatja ahogy a férfi röviden elregéli, végül is, hogyan is lett mágus, közben gondolatai egy pillanatra elkalandoznak, ahogy magában összeszedi, miféle feladatok is várnak rá otthon, de egyszerűen már teljesen kiment a fejéből. Hiába a kor őt sem kíméli.*
-Kend igen szorgos. Bizony nem egyszerű dolog ám tanulni és dógozni egyszerre.
*Feléjük viszonylag ritka, hogy valaki keményen munkálkodik a földeken, s közben tanult ember is, jóformán az egyik kizárja a másikat. Épp ezért elég kevesen tudnak olvasni vagy írni a faluban, idejük se lett volna elsajátítani, na meg nem is igazán hasznos, a ganajrakást nem könyvből tanulja az ember.*
-Elhiszem magának, csillagom. Az én vén fejem nem ért az ilyesmikhez, varázsóni is csak egyszer-kétszer láttam embert.
*Még fiatalabb lányka korában látott az egykori karavánpihenőnél pár wegtoreni mutatványost, akik tűztáncot jártak. Tisztán emlékszik rá, mert az egyik botot varázslattal gyújtották meg, azelőtt még sohasem látott ahhoz hasonlót.*
-De az istenek mágusai biz valóban furcsák. Főleg amelyek a sötét istent szolgálik. Ne tudja meg hány jószágot loptak el a környékrűl holmi kegyetlen rítusokhoz. Egyszer még egy tikom is odalett.
*Az a hülye Margho hatokig mondogatta neki, hogy biztos csak valami róka vitte el, azt hitte az öreg Nana bolondokat beszél, aztán bizony befogta a pofáját, mikor elvitték a libáit. Vén lotyó, nem is tudja már minek is kezdett barátkozni vele, tele van rosszindulattal, olyan mint egy pöfeteg.*
-Egyszer beszélték a népek, hogy valami varázslót a Vashegy gödrébe vetettek. Azt ösmerte talán?
3301. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-02-05 01:12:58
Üzenet elküldve: 2021-02-05 01:12:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nem ettem én ma egyebet...//
-Semmi baj. Csak nálam nem kell. Korábban nem a kocsmában voltál?
*Ő ott látta először a lányt és a kezét nem tenné rá, de nem hiszi, hogy Arnulf elvárta volna tőle, hogy urazza az oda betérő népeket. Nem hinné, hogy a barbárok örültek volna ha őket urazza a lány. Sokból ki se nézné a pásztor, hogy tudna úgy viselkedni. Nem lehetett könnyű dolga a lánynak ott dolgozva. A kisasszony nem lehet olyan rossz gazdája. Főleg ha így szereti. A nemes gyerekekhez való viszonyának megbeszélését nem gondolja pletykálkodásnak a férfi. Nem rosszindulatból mondja a másik és ő se ítélkezik. A kisasszony dolga. Más nem majd az ura kijavítja ha az másképp van vele.*
-Áh! Értem.
*Bólint. Mondjuk egy fiú tényleg kéne neki. Mi lesz vele később? Ha a lányának rossz férje lesz nem biztos, hogy az eltartja őt öregkorára. Persze tényleg nem Trodd dolga. A város kérdésére ismét csak bólint.*
-Azt, elhiszem.
*Egyszer volt a városban. Akkor átverték és kicsalták a pénzét. Mármint mikor egyedül volt. Mikor a vezér parancsában járt el akkor a városiak nem okoztak neki gondot csak Harath, aki otthagyta a lefejezett birkákkal. De abból is haszna lett a pásztornak. De az ottani népek tényleg mások, azt elhiszi a lánynak. A hozott pékáruk kellemesebb témáknak számítanak. A pásztor a kérdésére nem kap választ, ami lehetne nem is, de egyedül enni kellemetlen lenne neki úgyhogy párat fordulva mindkettejük elé kerít egy-egy fakupát és tányért, majd a kamrába megy és előbb egy tejeskancsó tesz le, majd egy szövetszalvétát, hogy arra a már reggeliben megkezdett úgyhogy nem tökéletesen kerek sajtot helyezze le.*
-Ha mégis megkívánnád csak vegyél nyugodtan.
*Egy bicskát is tesz a másik elé majd leül. Tölt magának a tejből, vág egy kis sajtot és szed maga elé pár zsemlét és pogácsát. Ő valóban nem zavartatja magát. Tép belőlük és megkóstolja. Ritkán látni érzelmet a férfi arcán. Most is csak bólint egyet.*
-Jó.
*Állapítja meg tömören. A lány egy újabb jó pontot szerzett a pásztornál, aki két falat között saját kemencéjére néz és rá kell jönnie, hogy tényleg jó ötlet volt.*
-Gondolom kapkodnak utánad a legények.
*Szólal még meg megpróbálva bókolni a másiknak.*
-Semmi baj. Csak nálam nem kell. Korábban nem a kocsmában voltál?
*Ő ott látta először a lányt és a kezét nem tenné rá, de nem hiszi, hogy Arnulf elvárta volna tőle, hogy urazza az oda betérő népeket. Nem hinné, hogy a barbárok örültek volna ha őket urazza a lány. Sokból ki se nézné a pásztor, hogy tudna úgy viselkedni. Nem lehetett könnyű dolga a lánynak ott dolgozva. A kisasszony nem lehet olyan rossz gazdája. Főleg ha így szereti. A nemes gyerekekhez való viszonyának megbeszélését nem gondolja pletykálkodásnak a férfi. Nem rosszindulatból mondja a másik és ő se ítélkezik. A kisasszony dolga. Más nem majd az ura kijavítja ha az másképp van vele.*
-Áh! Értem.
*Bólint. Mondjuk egy fiú tényleg kéne neki. Mi lesz vele később? Ha a lányának rossz férje lesz nem biztos, hogy az eltartja őt öregkorára. Persze tényleg nem Trodd dolga. A város kérdésére ismét csak bólint.*
-Azt, elhiszem.
*Egyszer volt a városban. Akkor átverték és kicsalták a pénzét. Mármint mikor egyedül volt. Mikor a vezér parancsában járt el akkor a városiak nem okoztak neki gondot csak Harath, aki otthagyta a lefejezett birkákkal. De abból is haszna lett a pásztornak. De az ottani népek tényleg mások, azt elhiszi a lánynak. A hozott pékáruk kellemesebb témáknak számítanak. A pásztor a kérdésére nem kap választ, ami lehetne nem is, de egyedül enni kellemetlen lenne neki úgyhogy párat fordulva mindkettejük elé kerít egy-egy fakupát és tányért, majd a kamrába megy és előbb egy tejeskancsó tesz le, majd egy szövetszalvétát, hogy arra a már reggeliben megkezdett úgyhogy nem tökéletesen kerek sajtot helyezze le.*
-Ha mégis megkívánnád csak vegyél nyugodtan.
*Egy bicskát is tesz a másik elé majd leül. Tölt magának a tejből, vág egy kis sajtot és szed maga elé pár zsemlét és pogácsát. Ő valóban nem zavartatja magát. Tép belőlük és megkóstolja. Ritkán látni érzelmet a férfi arcán. Most is csak bólint egyet.*
-Jó.
*Állapítja meg tömören. A lány egy újabb jó pontot szerzett a pásztornál, aki két falat között saját kemencéjére néz és rá kell jönnie, hogy tényleg jó ötlet volt.*
-Gondolom kapkodnak utánad a legények.
*Szólal még meg megpróbálva bókolni a másiknak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4229-4248