Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 115 (2281. - 2300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2300. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-10 20:16:20
Üzenet elküldve: 2019-04-10 20:16:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
*Azt mindenesetre már sikeresen leszűrte mi közös van Tizioban és Navában. Szemmel láthatóan egyikük sem képes kezelni mások társaságát, gesztusait, és teljesen szerencsétlenné válnak, ha egynél több személlyel kell megbirkózniuk.*
-Ugyan már! *Legyint Nava köszönetére.* Semmiség, a holnapi ebédet úgyis ti álljátok. Azokmegminek?
*Esik kétségbe és zavarba az élő tyúkok láttán. Még mintha kicsit el is sápadna.*
-Vettem tojást, szinte semmit se kértek értek, egy arany.
*Röhög fel a számára valóban nevetséges áron. Nem akar több jószágot a birtokra, még nem. Az csak több munka, több felelősség. Haloványan azért megfordul fejében a gyanú, hogy ezen tollasok mindegyike nem fogja megérni a másnap estét. De valahogy a tyúk gyilkolászást nem nézi ki a félelfből, sem öccséből.
~Remek, ezekkel is nekem kell majd végeznem.~
Nagy sóhajt vesz, hosszasan fújja ki a levegőt, majd széles mosollyal fordul Nava felé.*
-Képzeld, kaptam halat, és olyan kedves volt az asszonyság, ki árulta, hogy fel is pucolta, ott ázik egy vödörben. Azt mondta hamar főzzük, vagy süssük, mert pikkelyek és belsőségek nélkül nem szeret sokáig lubickolni.
*Fáradtan rázza meg fejét, és tekint az égre hallva a régi nótát Tiztől.*
-Nesze!
*Kotor zsebébe, húzza elő a listát, mit Nava készített, azon pedig a tételek mellett szépen sorakoznak azoknak árai, különböző, ákombákom kézírással, jelezve, maguk a kofák vésték fel.*
-Szerintem azt gondolták rólam valami írásképtelen agyalágyult lehetek, akit otthon az apja elszámoltat. *Vonja vállát a dolog felett, mint akit nem igazán érdekel mások véleménye.* Komolyabb összegekkel mernék fogadni, hogy vagy kettő emiatt engedett még pár aranyat.
*Harap egy újabbat a lepényből, rágja jóízűen, egy egészséges férfi étvágyával, majd törli meg száját, szakállát kezébe, kezét nadrágjába mielőtt átveszi az ajándékot.*
-Igazán nem kellett volna. *Szabadkozik boldog, derűs, örömteli mosollyal, majd változik arca unottá, jelezve maga is épp olyan áldott színészi képességek terén, mint öccse.* És ezt komolyan mondom.
*A szakállát ért kritikára vállát vonja, neki tetszik, praktikus, idősebbnek, és komolyabbnak is tűnik tőle. A kencét pedig biztosan használni fogja. Persze nem Tiz előtt.*
-Indulhatunk?
//Piac//
*Azt mindenesetre már sikeresen leszűrte mi közös van Tizioban és Navában. Szemmel láthatóan egyikük sem képes kezelni mások társaságát, gesztusait, és teljesen szerencsétlenné válnak, ha egynél több személlyel kell megbirkózniuk.*
-Ugyan már! *Legyint Nava köszönetére.* Semmiség, a holnapi ebédet úgyis ti álljátok. Azokmegminek?
*Esik kétségbe és zavarba az élő tyúkok láttán. Még mintha kicsit el is sápadna.*
-Vettem tojást, szinte semmit se kértek értek, egy arany.
*Röhög fel a számára valóban nevetséges áron. Nem akar több jószágot a birtokra, még nem. Az csak több munka, több felelősség. Haloványan azért megfordul fejében a gyanú, hogy ezen tollasok mindegyike nem fogja megérni a másnap estét. De valahogy a tyúk gyilkolászást nem nézi ki a félelfből, sem öccséből.
~Remek, ezekkel is nekem kell majd végeznem.~
Nagy sóhajt vesz, hosszasan fújja ki a levegőt, majd széles mosollyal fordul Nava felé.*
-Képzeld, kaptam halat, és olyan kedves volt az asszonyság, ki árulta, hogy fel is pucolta, ott ázik egy vödörben. Azt mondta hamar főzzük, vagy süssük, mert pikkelyek és belsőségek nélkül nem szeret sokáig lubickolni.
*Fáradtan rázza meg fejét, és tekint az égre hallva a régi nótát Tiztől.*
-Nesze!
*Kotor zsebébe, húzza elő a listát, mit Nava készített, azon pedig a tételek mellett szépen sorakoznak azoknak árai, különböző, ákombákom kézírással, jelezve, maguk a kofák vésték fel.*
-Szerintem azt gondolták rólam valami írásképtelen agyalágyult lehetek, akit otthon az apja elszámoltat. *Vonja vállát a dolog felett, mint akit nem igazán érdekel mások véleménye.* Komolyabb összegekkel mernék fogadni, hogy vagy kettő emiatt engedett még pár aranyat.
*Harap egy újabbat a lepényből, rágja jóízűen, egy egészséges férfi étvágyával, majd törli meg száját, szakállát kezébe, kezét nadrágjába mielőtt átveszi az ajándékot.*
-Igazán nem kellett volna. *Szabadkozik boldog, derűs, örömteli mosollyal, majd változik arca unottá, jelezve maga is épp olyan áldott színészi képességek terén, mint öccse.* És ezt komolyan mondom.
*A szakállát ért kritikára vállát vonja, neki tetszik, praktikus, idősebbnek, és komolyabbnak is tűnik tőle. A kencét pedig biztosan használni fogja. Persze nem Tiz előtt.*
-Indulhatunk?
2299. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-10 17:37:48
Üzenet elküldve: 2019-04-10 17:37:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a péklegényhez//
//A piac//
- Hüm, hát mondják, hogy sok a rossz ember Artheniorban, de én meg nem sokat láttam. Ellenben rengeteg árva, éhező gyereket.
*Lehet a város megváltozott, az emberek elszegényedtek, de Cerlyna nem lát változást az emberekben azt leszámítva, hogy már nincs a Városőrség, aki esetleg vigyázhatna rájuk. Ez mondjuk kissé nyugtalanító, de szerencsére úgy tűnik az emberek lecsillapodtak a lázadás után. A gyerekekért viszont a szíve megszakad. Lehet újra ellátogat a Szegénynegyedbe hogy osztogasson nekik egy kis pénzt.*
- Szeretnék rajtuk segíteni. Akár étellel, akár arannyal, akár orvosi segítséggel. De ehhez még kevés vagyok.
*Kicsit elkeseredik, aztán rögtön lelkes is lesz. Van annyira kitartó, hogy ezért a szent célért megérje küzdenie, és fog is küzdeni érte.*
- Ez szomorú.
*Jegyzi meg csendesen Learon fájdalmának mértékére. Kedves arcán rögtön meg is jelenik az előbb említett érzelem.*
- Senkinek sem szabadna fájdalmat átélnie, és szenvednie.
*Jelenti ki enyhe makacssággal, egyszersmind fájdalmasan, elkeseredetten, és valahol bizakodóan is, mert tudja, hogy változtatni fog ezen. Legalábbis változtatni akar, ha pedig Eeyr is elkíséri útján, akkor esetleg fog is.*
- De kedves ez tőled Learon bácsi.
*Örömteli mosolyától felragyog arca. Mindig boldog, ha ilyen emberekkel találkozik, különösen, ha olyan barátságosnak tűnnek, mint a kecskepásztor.*
- Én is ilyen vagyok. Egy nap talán a képességem is meglesz ahhoz, hogy megvédhessek másokat.
*Magához húzza madárkáját, akit Learon szerint még nem engedhet el. Nem is gondolt arra, hogy még butaság lenne, pedig nagy igazság van a férfi szavaiban. Kicsit forgatja, nézegeti, hogy van-e bármi látványos külső változás az állaton, majd egyszerűen csak mellkasához fektetve tartja, és simogatja. Szerencsére elég kimerült ahhoz, hogy ne legyen kedve ficánkolni, és csipkedni őt.
Úgy tűnik a szép férfi nagyon érthet a piaci áruhoz, erre Learon szavaiból következtet. Azt is észreveszi, hogy mintha megváltozna kicsit a légkör, bár pontosan nem érti az okát. Meglepetten néz a többiekre, elsősorban a kecskepásztorra, majd a szép félelf nőre. Minden bizonnyal félreértették csodálatát, ami tökéletesen ártatlan, csupán értékeli a szépet. Például a szőke félelf nő is rendkívül gyönyörű, bár tagadhatatlan, hogy Tizio kékjei jobban magukra vonzották a figyelmet. Cerlyna viszont nem tulajdonít ennek több jelentőséget, mert ő egy korabeli fiútól sem akarna semmit, ahhoz túlságosan félős.*
- Meg tudod tanítani nekem?
*Képed el újra, továbbra is végtelen lelkesedéssel, és energiával.*
- Az annyira nagyon fantasztikus lenne!
*Annyira örül, hogy hangja is egyre csak erősödik, éppen csak nem ugrálja körbe a férfit. Annyira nagyon boldog, hogy ide jött végül a hosszú, és nehéz út ellenére, és eleinte szidta magát, de most gondolatban dicséri elszántsága miatt.*
- Jaj nagyon-nagyon-nagyon szeretném.
*Kezd győzködésbe, mintha szüksége lenne rá.*
- Persze, mindkettő van nekem sok. A templomban is tanultam párat. Megmutassam neked?
*A kedves kis gezstusra csak mosolyog, majd követi a kecskepásztort arra, amerre vezeti.*
- Öhm, hát az igazi szüleim nem tudom, ők szegények voltak, valahol az utcán éltek, mert én is az utcán éltem sokáig a többi gyerekkel.
*Ez a szép megfogalmazása annak, hogy akár lehet egy prostituált, és egy tolvaj szerelem gyereke is.*
- De a néném, aki egy nagyon kedves gnóm asszonyság, ő megvett engem fiatalon, és elvitt egy szép naaaagy házba, egy gazdag családhoz. Ott nem volt gyerek, szegény gazdasszonyomnak nem született egy sem, ezért szeretett engem. Nagyon kedves, szép, okos nő. De el kellett onnan jönnöm. Viszont nagyon kedvesek voltak velem, sok mindenre megtanítottak. Most új helyen dolgozom, egy másik gazdag, kedves családnál. Kicsit nehéz kiejteni a nevüket, de elfek, és nagyon szépek.
A hozzászólás írója (Cerlyna Niphryl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.10 18:21:28
//A piac//
- Hüm, hát mondják, hogy sok a rossz ember Artheniorban, de én meg nem sokat láttam. Ellenben rengeteg árva, éhező gyereket.
*Lehet a város megváltozott, az emberek elszegényedtek, de Cerlyna nem lát változást az emberekben azt leszámítva, hogy már nincs a Városőrség, aki esetleg vigyázhatna rájuk. Ez mondjuk kissé nyugtalanító, de szerencsére úgy tűnik az emberek lecsillapodtak a lázadás után. A gyerekekért viszont a szíve megszakad. Lehet újra ellátogat a Szegénynegyedbe hogy osztogasson nekik egy kis pénzt.*
- Szeretnék rajtuk segíteni. Akár étellel, akár arannyal, akár orvosi segítséggel. De ehhez még kevés vagyok.
*Kicsit elkeseredik, aztán rögtön lelkes is lesz. Van annyira kitartó, hogy ezért a szent célért megérje küzdenie, és fog is küzdeni érte.*
- Ez szomorú.
*Jegyzi meg csendesen Learon fájdalmának mértékére. Kedves arcán rögtön meg is jelenik az előbb említett érzelem.*
- Senkinek sem szabadna fájdalmat átélnie, és szenvednie.
*Jelenti ki enyhe makacssággal, egyszersmind fájdalmasan, elkeseredetten, és valahol bizakodóan is, mert tudja, hogy változtatni fog ezen. Legalábbis változtatni akar, ha pedig Eeyr is elkíséri útján, akkor esetleg fog is.*
- De kedves ez tőled Learon bácsi.
*Örömteli mosolyától felragyog arca. Mindig boldog, ha ilyen emberekkel találkozik, különösen, ha olyan barátságosnak tűnnek, mint a kecskepásztor.*
- Én is ilyen vagyok. Egy nap talán a képességem is meglesz ahhoz, hogy megvédhessek másokat.
*Magához húzza madárkáját, akit Learon szerint még nem engedhet el. Nem is gondolt arra, hogy még butaság lenne, pedig nagy igazság van a férfi szavaiban. Kicsit forgatja, nézegeti, hogy van-e bármi látványos külső változás az állaton, majd egyszerűen csak mellkasához fektetve tartja, és simogatja. Szerencsére elég kimerült ahhoz, hogy ne legyen kedve ficánkolni, és csipkedni őt.
Úgy tűnik a szép férfi nagyon érthet a piaci áruhoz, erre Learon szavaiból következtet. Azt is észreveszi, hogy mintha megváltozna kicsit a légkör, bár pontosan nem érti az okát. Meglepetten néz a többiekre, elsősorban a kecskepásztorra, majd a szép félelf nőre. Minden bizonnyal félreértették csodálatát, ami tökéletesen ártatlan, csupán értékeli a szépet. Például a szőke félelf nő is rendkívül gyönyörű, bár tagadhatatlan, hogy Tizio kékjei jobban magukra vonzották a figyelmet. Cerlyna viszont nem tulajdonít ennek több jelentőséget, mert ő egy korabeli fiútól sem akarna semmit, ahhoz túlságosan félős.*
- Meg tudod tanítani nekem?
*Képed el újra, továbbra is végtelen lelkesedéssel, és energiával.*
- Az annyira nagyon fantasztikus lenne!
*Annyira örül, hogy hangja is egyre csak erősödik, éppen csak nem ugrálja körbe a férfit. Annyira nagyon boldog, hogy ide jött végül a hosszú, és nehéz út ellenére, és eleinte szidta magát, de most gondolatban dicséri elszántsága miatt.*
- Jaj nagyon-nagyon-nagyon szeretném.
*Kezd győzködésbe, mintha szüksége lenne rá.*
- Persze, mindkettő van nekem sok. A templomban is tanultam párat. Megmutassam neked?
*A kedves kis gezstusra csak mosolyog, majd követi a kecskepásztort arra, amerre vezeti.*
- Öhm, hát az igazi szüleim nem tudom, ők szegények voltak, valahol az utcán éltek, mert én is az utcán éltem sokáig a többi gyerekkel.
*Ez a szép megfogalmazása annak, hogy akár lehet egy prostituált, és egy tolvaj szerelem gyereke is.*
- De a néném, aki egy nagyon kedves gnóm asszonyság, ő megvett engem fiatalon, és elvitt egy szép naaaagy házba, egy gazdag családhoz. Ott nem volt gyerek, szegény gazdasszonyomnak nem született egy sem, ezért szeretett engem. Nagyon kedves, szép, okos nő. De el kellett onnan jönnöm. Viszont nagyon kedvesek voltak velem, sok mindenre megtanítottak. Most új helyen dolgozom, egy másik gazdag, kedves családnál. Kicsit nehéz kiejteni a nevüket, de elfek, és nagyon szépek.
A hozzászólás írója (Cerlyna Niphryl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.10 18:21:28
2298. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-09 15:18:55
Üzenet elküldve: 2019-04-09 15:18:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tizio és Umon//
*Az az igazság, Umon sem az a kimondott össznépi banzájt kedvelő, központi figura, sőt, ami azt illeti jelenlegi kinézete és tartása is inkább azt sugallja, valójában egyedül dolgozik. Azonban két fickó, ahol, mindketten ezt gondolják magukról, még ez sem tűnik fel, így Tizio gondolatai valójában egyáltalán nem furák, sőt, a férfi a maga módján akár magányosabbnak is tűnhet, mint Umon. Ő azért olykor kiereszti a hangját. Bólogatva hallgatja a férfit, mármint azt a két mondatot, amit siekrül kisajtolnia belőle, de igazából többre nincs is szükség, a lényeget már úgyis hallotta. Szeszt nem iszik, azt nem kell tukmálni. Pipázni pipázott, abban kérhet tanácsot. A gyümölcs meg lehet, hogy eladó és valószínűleg meg is tudnak egyezni, ami kiváló.*
- Nagyszerű. *Pillant elégedetten a férfira, aki kissé mintha zavarban is lenne, a nagy diskurzustól, legalábbis hirtelen megindul a gyümölcsös felé, persze elképzelhető, hogy ténylegesen csak a fák és a gyümölcs minőségét szeretné megmutatni. Umon követi is, s ekkor a közbeékelt kérdésre is választ kap:*
- Magam még sohasem próbáltam. *Vonja meg a vállát.* De illene a jelenlegi életmódomhoz. *Kuncog fel egy pillanatra.* Meglehetősen sokat vagyok egyedül. olyankor jól esne csak úgy pöfékelni és nézni ki a fejemből. Mindegy. *Legyint, majd sorra veszi a fákat. Így első ránézésre talán szilva és alma. Lassan mind elvirágzik, legalábbis az almák, a szilván csak most sarjadnak a rügyek.*
- Ez a sor itt szilva, amaz meg alma. *Állapítja meg.* Korai mindkettő, ami nekem jó lenne. *Folytatja tovább.* Aztán a pincében, van-e tavalyi? Lehet hamarost vissza is jönnék, ha úgy van. *Jelzi, hogy komolyak a szándékai.*
- Szilvából meg almából? Hmmm... számolok. *Egy kicsit elhallgat, kissé megcsapkodja a fák oldalát, megnézi a virágok belsejét, apró kis gyümölcskezdeményeket már itt-ott látni is.*
- Hmmm... szilvából úgy százötven kiló, almából meg kétszáz. Egyelőre. *Vágja ki aztán szemrebbenés nélkül.* Terveim szerint ez havonta kéne majd. *Vakarja meg szakállát.*
- Mennyi van raktáron? Már, ha van persze. *Kérdezi, mert, ha az a fél-háromnegyed mázsa elfogy otthon, azonnal kell utánpótlás, három lepárlója van, azzal bőséggel tud dolgozni, de tervei szerint vesz is még hozzá.*
- Ha kevesebb, az sem baj, meg, ha szottyadt, erjedt, az sem, elviszem. Nyilván azért nem fizetek annyit. *Fordul végül a férfi felé, miközben sétálnak azért olykor nézelődik is. Az árát nem kérdezi, még addig a mennyiséget megkérdezik, lehet a férfi el is hajtja, a fene tudja.*
- Azt pipád van-e eladó? *Kérdezi már megint csak úgy légből elvigyorodva.* Nem baj, ha megrágtad a végét, kifaragom. *Tárja szét a kezét.*
//Tizio és Umon//
*Az az igazság, Umon sem az a kimondott össznépi banzájt kedvelő, központi figura, sőt, ami azt illeti jelenlegi kinézete és tartása is inkább azt sugallja, valójában egyedül dolgozik. Azonban két fickó, ahol, mindketten ezt gondolják magukról, még ez sem tűnik fel, így Tizio gondolatai valójában egyáltalán nem furák, sőt, a férfi a maga módján akár magányosabbnak is tűnhet, mint Umon. Ő azért olykor kiereszti a hangját. Bólogatva hallgatja a férfit, mármint azt a két mondatot, amit siekrül kisajtolnia belőle, de igazából többre nincs is szükség, a lényeget már úgyis hallotta. Szeszt nem iszik, azt nem kell tukmálni. Pipázni pipázott, abban kérhet tanácsot. A gyümölcs meg lehet, hogy eladó és valószínűleg meg is tudnak egyezni, ami kiváló.*
- Nagyszerű. *Pillant elégedetten a férfira, aki kissé mintha zavarban is lenne, a nagy diskurzustól, legalábbis hirtelen megindul a gyümölcsös felé, persze elképzelhető, hogy ténylegesen csak a fák és a gyümölcs minőségét szeretné megmutatni. Umon követi is, s ekkor a közbeékelt kérdésre is választ kap:*
- Magam még sohasem próbáltam. *Vonja meg a vállát.* De illene a jelenlegi életmódomhoz. *Kuncog fel egy pillanatra.* Meglehetősen sokat vagyok egyedül. olyankor jól esne csak úgy pöfékelni és nézni ki a fejemből. Mindegy. *Legyint, majd sorra veszi a fákat. Így első ránézésre talán szilva és alma. Lassan mind elvirágzik, legalábbis az almák, a szilván csak most sarjadnak a rügyek.*
- Ez a sor itt szilva, amaz meg alma. *Állapítja meg.* Korai mindkettő, ami nekem jó lenne. *Folytatja tovább.* Aztán a pincében, van-e tavalyi? Lehet hamarost vissza is jönnék, ha úgy van. *Jelzi, hogy komolyak a szándékai.*
- Szilvából meg almából? Hmmm... számolok. *Egy kicsit elhallgat, kissé megcsapkodja a fák oldalát, megnézi a virágok belsejét, apró kis gyümölcskezdeményeket már itt-ott látni is.*
- Hmmm... szilvából úgy százötven kiló, almából meg kétszáz. Egyelőre. *Vágja ki aztán szemrebbenés nélkül.* Terveim szerint ez havonta kéne majd. *Vakarja meg szakállát.*
- Mennyi van raktáron? Már, ha van persze. *Kérdezi, mert, ha az a fél-háromnegyed mázsa elfogy otthon, azonnal kell utánpótlás, három lepárlója van, azzal bőséggel tud dolgozni, de tervei szerint vesz is még hozzá.*
- Ha kevesebb, az sem baj, meg, ha szottyadt, erjedt, az sem, elviszem. Nyilván azért nem fizetek annyit. *Fordul végül a férfi felé, miközben sétálnak azért olykor nézelődik is. Az árát nem kérdezi, még addig a mennyiséget megkérdezik, lehet a férfi el is hajtja, a fene tudja.*
- Azt pipád van-e eladó? *Kérdezi már megint csak úgy légből elvigyorodva.* Nem baj, ha megrágtad a végét, kifaragom. *Tárja szét a kezét.*
2297. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-09 14:48:49
Üzenet elküldve: 2019-04-09 14:48:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tizio és Umon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio nem társasági lényeg, nem is kedveli a kétlábúakat, nem kezd könnyen csevegésbe, nehezen oldódik, az olyan munkát élvezi, ahol maga lehet és nem kell másokkal találkozzon. Ő könyvelő, vagy előző életében az volt, félhomályos raktárakban, főkönyvek fölé görnyedve érezte magát jól, a fák metszegetése nagyon kívül esik a komfortzónáján, pláne ha még ilyen harsány fickókkal is szóba kell elegyedni, groteszk számára az egész a városból kiszakadt hobbigazda. ~Mennyivel jobb lenne hobbigazdának lenni.~*
- Szerintem meg tudunk egyezni. *Tizio mégis egy kereskedőcsaládból jön, családtagjai nagy részére meg jellemző, hogy könnyedén szót értenek másokkal és kiváló üzleteket kötnek, Tizio ennek annyira nem mestere, de azért ő sem panaszkodhat, leszámítva azt, hogy rühelli. ~Kurva életért nincs itt Briwal?!~ Ellöki magát a fától, int a férfinek, hogy kövesse, hiszen látni akarja a többi fát is, akkor körbejárhatják a gyümölcsöst.*
- Alkalmanként szoktam, régebben. ~Több droggal, mint pipadohánnyal.~ *Válaszolja a pipás kérdésre. ~De hogy jön ez ide?~ Míg sétál kezét zsebre dugja, a jobban ott lapul a szelencéje, amire rámarkol megnyugtatásképpen, idegenek előtt elvből nem szippant, pedig nagyon időszerű lenne, mert lassan megint jön a kézremegés.* - Szilva és alma. ~Asszem.~ Mennyi kéne? ~Mintha meg tudnám becsülni, hogy mennyi lesz...~
//Tizio és Umon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio nem társasági lényeg, nem is kedveli a kétlábúakat, nem kezd könnyen csevegésbe, nehezen oldódik, az olyan munkát élvezi, ahol maga lehet és nem kell másokkal találkozzon. Ő könyvelő, vagy előző életében az volt, félhomályos raktárakban, főkönyvek fölé görnyedve érezte magát jól, a fák metszegetése nagyon kívül esik a komfortzónáján, pláne ha még ilyen harsány fickókkal is szóba kell elegyedni, groteszk számára az egész a városból kiszakadt hobbigazda. ~Mennyivel jobb lenne hobbigazdának lenni.~*
- Szerintem meg tudunk egyezni. *Tizio mégis egy kereskedőcsaládból jön, családtagjai nagy részére meg jellemző, hogy könnyedén szót értenek másokkal és kiváló üzleteket kötnek, Tizio ennek annyira nem mestere, de azért ő sem panaszkodhat, leszámítva azt, hogy rühelli. ~Kurva életért nincs itt Briwal?!~ Ellöki magát a fától, int a férfinek, hogy kövesse, hiszen látni akarja a többi fát is, akkor körbejárhatják a gyümölcsöst.*
- Alkalmanként szoktam, régebben. ~Több droggal, mint pipadohánnyal.~ *Válaszolja a pipás kérdésre. ~De hogy jön ez ide?~ Míg sétál kezét zsebre dugja, a jobban ott lapul a szelencéje, amire rámarkol megnyugtatásképpen, idegenek előtt elvből nem szippant, pedig nagyon időszerű lenne, mert lassan megint jön a kézremegés.* - Szilva és alma. ~Asszem.~ Mennyi kéne? ~Mintha meg tudnám becsülni, hogy mennyi lesz...~
2296. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-09 13:27:57
Üzenet elküldve: 2019-04-09 13:27:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tizio és Umon//
*Hogy harsány vagy sem, ezzel igazából nem foglalkozik, ami azt illeti most még egyébként is visszafogja magát, mi lenne, ha valódi énje állna a nemes előtt. Vélhetően még ennyit sem beszélgetnének. Értelemszerűen hümmög, mint mikor két ember nem találja annyira a közös hangot és mondjuk az időjárásról kezdenek beszélgetni és mindketten megállapítják, hogy "szép", meg, hogy "szerencsére nem esik. Karba font kézzel szemléli a szépen rendezett gyümölcsfák sorát, ami függetlenül attól, hogy van munkás, vagy nincs munkás, azért nem oly elhanyagolt, még lehet is belőle valami, ami számára pont tökéletes lenne a későbbi szeszfőzéshez, ha már a vásárolt adag elfogy. Mereven nézi, ahogy végül a férfi feláll.*
- Okéoké, nekem nyolc, cimbora! *Vonja meg a vállát, majd ennek örömére lehúz még egy kortyot, szerencsére lova gyakorlatilag maga is hazatalál.*
- Ne szívd mellre, nem azért kérdeztem, van az úgy, hogy nincs megfelelő munkaerő. *Eszébe sincs meghátrálni, csak semmi kedve vitatkozni egy ismeretlennel, főleg azzal nem, akivel lehetséges üzletet akarna kötni.* Hümmm... ja, az jó. *Nyugtázza egy bólintással a kézsérülés megfelelő ellátását, neki aztán ez is mindegy, nem azért mondta, hogy gondosan bekötözze, aztán egy lágy puszit nyomjon a nemesi kacsóra. Hasonszőrű felállást vesz fel a nemes is, tartásában mintegy tulajdonlási szándék is tükröződhet, ahogyan vállát megveti saját fájának oldalán, Umon pedig természetes nyíltságával, ezúttal őrült pillantásának teljes hiányában és közönnyel néz vissza a férfira. Hát biztos nem most fognak együtt lerészegedni, de nem is az a cél, hogy barátságot kössenek.*
- Akár. *Mondja állát megvakarva.* Ha meg tudunk egyezni. *Vonja meg a vállát, majd egy mellette lévő fűszálat leszakít, s maga is a szájába teszi.*
- Te szoktál pipázni? *Kérdezi hirtelen kíváncsi tekintettel, mert azt látta, hogy a férfi szájából is lóg valami, hátha pöfékel, akkor tud tanácsot kérni.* Az is kéne, megpróbálnám. *Vonja meg ismét a vállát.*
- Aztán miféle gyümölcs van, csak ez az egyfajta? *Kérdezi ismét a birtokot méregetve, persze azt nem látja, hogy a távolban lengedező gyümölcsfák ugyanolyanok-e, mint ez az első sor itt.*
//Tizio és Umon//
*Hogy harsány vagy sem, ezzel igazából nem foglalkozik, ami azt illeti most még egyébként is visszafogja magát, mi lenne, ha valódi énje állna a nemes előtt. Vélhetően még ennyit sem beszélgetnének. Értelemszerűen hümmög, mint mikor két ember nem találja annyira a közös hangot és mondjuk az időjárásról kezdenek beszélgetni és mindketten megállapítják, hogy "szép", meg, hogy "szerencsére nem esik. Karba font kézzel szemléli a szépen rendezett gyümölcsfák sorát, ami függetlenül attól, hogy van munkás, vagy nincs munkás, azért nem oly elhanyagolt, még lehet is belőle valami, ami számára pont tökéletes lenne a későbbi szeszfőzéshez, ha már a vásárolt adag elfogy. Mereven nézi, ahogy végül a férfi feláll.*
- Okéoké, nekem nyolc, cimbora! *Vonja meg a vállát, majd ennek örömére lehúz még egy kortyot, szerencsére lova gyakorlatilag maga is hazatalál.*
- Ne szívd mellre, nem azért kérdeztem, van az úgy, hogy nincs megfelelő munkaerő. *Eszébe sincs meghátrálni, csak semmi kedve vitatkozni egy ismeretlennel, főleg azzal nem, akivel lehetséges üzletet akarna kötni.* Hümmm... ja, az jó. *Nyugtázza egy bólintással a kézsérülés megfelelő ellátását, neki aztán ez is mindegy, nem azért mondta, hogy gondosan bekötözze, aztán egy lágy puszit nyomjon a nemesi kacsóra. Hasonszőrű felállást vesz fel a nemes is, tartásában mintegy tulajdonlási szándék is tükröződhet, ahogyan vállát megveti saját fájának oldalán, Umon pedig természetes nyíltságával, ezúttal őrült pillantásának teljes hiányában és közönnyel néz vissza a férfira. Hát biztos nem most fognak együtt lerészegedni, de nem is az a cél, hogy barátságot kössenek.*
- Akár. *Mondja állát megvakarva.* Ha meg tudunk egyezni. *Vonja meg a vállát, majd egy mellette lévő fűszálat leszakít, s maga is a szájába teszi.*
- Te szoktál pipázni? *Kérdezi hirtelen kíváncsi tekintettel, mert azt látta, hogy a férfi szájából is lóg valami, hátha pöfékel, akkor tud tanácsot kérni.* Az is kéne, megpróbálnám. *Vonja meg ismét a vállát.*
- Aztán miféle gyümölcs van, csak ez az egyfajta? *Kérdezi ismét a birtokot méregetve, persze azt nem látja, hogy a távolban lengedező gyümölcsfák ugyanolyanok-e, mint ez az első sor itt.*
2295. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-09 11:21:50
Üzenet elküldve: 2019-04-09 11:21:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
*Bólintással veszi, hogy Nava marad éjszakára. ~Minden éjszakára maradhatnál.~ Nagyon örül neki, hogy ezt mondja a lány, de öröme most sem ül ki az arcára, hiába sokéves berögződések nem oldódnak pár boldog óra után, már így is bőven többet mosolygott, mint az elmúlt tíz évben összesen. ~Vajon ez most jó, vagy rossz nekem?~*
- Igen testvér, örültünk volna. *Összeszorítja a fogait.* - Rendben, legyen így. A délelőtt folyamán érted megyek, lehozzuk a holmid, meg Ephemia drágalátos jószágait, talán Ephemiát is. ~Legalább a miénk az éjszaka és az egész ház.~ *Ez a gondolat valamennyire megnyugtatja, de közel sem eléggé, a féltése kezd átmenni egyfajta rögeszmébe, ráadásul tudatában is van annak, hogy igen komoly baj van a fejével és csak amiatt vizionálja folyamatosan fivére újbóli és ezúttal végleges elvesztését. ~Csak egy újabb ostoba rögeszme, Tizio, engedd el. Nyugalom. Nagyfiú már, tud magára vigyázni. Nélküled is.~ A lányra pillant.* - Hát én csak benned bízom, mert ha én főzök, akkor örökre elmegy az étvágya. *Humornak szánja ugyan, de mivel arcizma sem rezdül, ezért teljesen komolynak hangozhat. ~Ne kezdj viccmesélő karrierbe, Tizio.~ Most, hogy mindent tisztáztak, már csak túl kéne esni az egész vásárláson. Elválnak már Learontól és kislánytól, meg Briwaltól is, csak a sűrű massza marad körülöttük, a piacolók, akikről Tizio próbál tudomást sem venni, inkább beszél a lányhoz, hátha azzal kizárja azt, hogy újfent nekimennek, vagy ismét áthúz egy mámi a lábán egy olyan kerekes bevásárlókosarat.*
- Ha veszünk élő tyúkot, akkor abból tudsz levest varázsolni? Én zöldséget tudok pucolni és itt megáll a tudományom. ~Ezt is csak a pukkancs Nirs miatt voltam kénytelen megtanulni.~ *Egy perccel később már élő tyúkokat vásárol, egy fiatalabb példányt levesnek, a többiről az eladó azt állítja, hogy rendszeresen tojnak is, Tizio meg nem ért hozzá, így elhiszi. ~Legfeljebb leves lesz belőletek.~ Sok dolgot vásárol össze, többek között tintát és tollat, üres könyveket, amikbe a birtok könyvelését akarja, szappant a mosáshoz, illatos olajakat a fürdővízbe, szerszámokat, Nava listáját jócskán kibővítve. Kerül a megvásárolt holmik közé egy igen egyszerű ing és nadrág, a megfelelő méret kiválasztásához csak a lányra pillant, ezúttal mint a kelmekereskedő, nem pedig mint a férfi nézi meg.*
- Kell ahhoz, hogy lóra ülj. És szeretném, hogy lóra ülj. Kényelmesebben, mint az én gönceim. *Magyarázza a lánynak határozott hangon, elejét véve minden tiltakozásnak.* - Kis cipellőben pedig feltöri a bokád a kengyelszíj. *Ideologizálja meg a hímzett szárú csizmát is, aztán olyan gyorsan lép el a standtól, hogy Navának ideje sem lehet arra, hogy protestáljon, mert Tiziot már látszólag más holmik kötik le. Nevetve csengeti ki az árusnak (Mesélő (Meia)) a szakállolaj árát, így a vásárlás végeztével 1314 aranyat hagyott különböző kofáknál.
Aztán már a szekérnél találkoznak ismét Briwallal, aki a lepényt falja, ráadásul mindhármukra gondolt, így mindenkinek jut egy.*
- Kösz Briw, megéhezik az ember a pénzköltéstől. *Az egyiket elveszi, a másikat pedig a lány felé nyújtja, pillantása bátyján függ.* - Milyen finom ez. *Dicséri meg az ételt, továbbra is Briwalt nézve, gondolatban a fejét csóválva.* - Mindennek pontosan tudnom kell az árát. *Fújja újra azt a nótát, amit mindig is fújt, ha pénzügyekről volt szó, hiszen a pontos könyveléshez elengedhetetlen az ilyesmi, Briwal pénzét meg nem firtatja, tudja, hogy honnan van, a maga bevételeinek egy része is ugyanonnan származott.* - Ezt neked hoztam. Állítólag a törpe szakállak titka van az üvegbe zárva. *Nyújtja bátyjának a szakállolajat.* - Bár ha lenyírnád az sem lenne baj.
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.09 11:30:03
//Piac//
*Bólintással veszi, hogy Nava marad éjszakára. ~Minden éjszakára maradhatnál.~ Nagyon örül neki, hogy ezt mondja a lány, de öröme most sem ül ki az arcára, hiába sokéves berögződések nem oldódnak pár boldog óra után, már így is bőven többet mosolygott, mint az elmúlt tíz évben összesen. ~Vajon ez most jó, vagy rossz nekem?~*
- Igen testvér, örültünk volna. *Összeszorítja a fogait.* - Rendben, legyen így. A délelőtt folyamán érted megyek, lehozzuk a holmid, meg Ephemia drágalátos jószágait, talán Ephemiát is. ~Legalább a miénk az éjszaka és az egész ház.~ *Ez a gondolat valamennyire megnyugtatja, de közel sem eléggé, a féltése kezd átmenni egyfajta rögeszmébe, ráadásul tudatában is van annak, hogy igen komoly baj van a fejével és csak amiatt vizionálja folyamatosan fivére újbóli és ezúttal végleges elvesztését. ~Csak egy újabb ostoba rögeszme, Tizio, engedd el. Nyugalom. Nagyfiú már, tud magára vigyázni. Nélküled is.~ A lányra pillant.* - Hát én csak benned bízom, mert ha én főzök, akkor örökre elmegy az étvágya. *Humornak szánja ugyan, de mivel arcizma sem rezdül, ezért teljesen komolynak hangozhat. ~Ne kezdj viccmesélő karrierbe, Tizio.~ Most, hogy mindent tisztáztak, már csak túl kéne esni az egész vásárláson. Elválnak már Learontól és kislánytól, meg Briwaltól is, csak a sűrű massza marad körülöttük, a piacolók, akikről Tizio próbál tudomást sem venni, inkább beszél a lányhoz, hátha azzal kizárja azt, hogy újfent nekimennek, vagy ismét áthúz egy mámi a lábán egy olyan kerekes bevásárlókosarat.*
- Ha veszünk élő tyúkot, akkor abból tudsz levest varázsolni? Én zöldséget tudok pucolni és itt megáll a tudományom. ~Ezt is csak a pukkancs Nirs miatt voltam kénytelen megtanulni.~ *Egy perccel később már élő tyúkokat vásárol, egy fiatalabb példányt levesnek, a többiről az eladó azt állítja, hogy rendszeresen tojnak is, Tizio meg nem ért hozzá, így elhiszi. ~Legfeljebb leves lesz belőletek.~ Sok dolgot vásárol össze, többek között tintát és tollat, üres könyveket, amikbe a birtok könyvelését akarja, szappant a mosáshoz, illatos olajakat a fürdővízbe, szerszámokat, Nava listáját jócskán kibővítve. Kerül a megvásárolt holmik közé egy igen egyszerű ing és nadrág, a megfelelő méret kiválasztásához csak a lányra pillant, ezúttal mint a kelmekereskedő, nem pedig mint a férfi nézi meg.*
- Kell ahhoz, hogy lóra ülj. És szeretném, hogy lóra ülj. Kényelmesebben, mint az én gönceim. *Magyarázza a lánynak határozott hangon, elejét véve minden tiltakozásnak.* - Kis cipellőben pedig feltöri a bokád a kengyelszíj. *Ideologizálja meg a hímzett szárú csizmát is, aztán olyan gyorsan lép el a standtól, hogy Navának ideje sem lehet arra, hogy protestáljon, mert Tiziot már látszólag más holmik kötik le. Nevetve csengeti ki az árusnak (Mesélő (Meia)) a szakállolaj árát, így a vásárlás végeztével 1314 aranyat hagyott különböző kofáknál.
Aztán már a szekérnél találkoznak ismét Briwallal, aki a lepényt falja, ráadásul mindhármukra gondolt, így mindenkinek jut egy.*- Kösz Briw, megéhezik az ember a pénzköltéstől. *Az egyiket elveszi, a másikat pedig a lány felé nyújtja, pillantása bátyján függ.* - Milyen finom ez. *Dicséri meg az ételt, továbbra is Briwalt nézve, gondolatban a fejét csóválva.* - Mindennek pontosan tudnom kell az árát. *Fújja újra azt a nótát, amit mindig is fújt, ha pénzügyekről volt szó, hiszen a pontos könyveléshez elengedhetetlen az ilyesmi, Briwal pénzét meg nem firtatja, tudja, hogy honnan van, a maga bevételeinek egy része is ugyanonnan származott.* - Ezt neked hoztam. Állítólag a törpe szakállak titka van az üvegbe zárva. *Nyújtja bátyjának a szakállolajat.* - Bár ha lenyírnád az sem lenne baj.
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.09 11:30:03
2294. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-08 20:16:55
Üzenet elküldve: 2019-04-08 20:16:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
*Amilyen örömmel hallja Tizio szavait, olyannyira megijeszti az utolsó javaslat. ~Remélem, arra nem lesz szükség! Különben is, azt a beszélgetést nekem kellene megejteni... ~sóhajt fel magában, odázva a pillanatot, amennyire csak tudja, bár tisztában van vele, már nem húzhatja sokáig. Egyelőre azonban megpróbálja félretenni ezt a problémát, és csak a jelenre koncentrálni, ami sokkal több örömmel kecsegtet*
- Ez esetben nagyon szívesen maradok! *mosolyog Tiziora, egy pillanatra megszorítva a karját, hogy ezzel is jelezze, igazán hálás az ajánlatért. Jókedve az út során is megmarad, még ha nem is szól sokat, hamarosan azonban újra kénytelen lesz erősebben kapaszkodni a férfiba, ám ezúttal azért, hogy megőrizze az egyensúlyát, és ne vigye tovább a lendület, mikor Tizio hirtelen megtorpan út közben. Miután újra stabilan áll a lábán, aggódva tekint egyik testvérről a másikra, ám végül mégiscsak Tizion állapodik meg a tekintete, hiszen nem kerüli el a figyelmét a viselkedésében beállt gyökeres változás. ~Nyugalom!~ igyekszik üzenni, ahogy gyengéden végigsimít a karján, várva, hogy Briwal végre mondjon valamit, ami oldja kissé a hirtelen támadt feszültséget*
- Örültünk volna, ha maradsz! *jegyzi meg Briwalra pillantva, reménykedve, hátha a férfi mégis meggondolja magát, hiszen nem tudja nem észrevenni, milyen fontos ez Tizionak. ~Bár talán az ígéret, hogy másnap leköltözik, megnyugtatja~ pislant újra aggodalmasan Tizio felé, bízva benne, hogy időközben sikerült elrendeznie érzelmeit, ugyanis úgy tűnik, Briwal már eldöntötte, hol tölti az éjszakát*
- Igyekszem majd valami igazán finomat készíteni holnap! *fordul mosolyogva a két férfi felé, magában azért fohászkodva, hogy tényleg sikerüljön megvalósítania ígéretét, és ne jöjjön közbe semmi galiba*
- Ó, nem, dehogy, arra igazán nincs szükség! *tiltakozik rögtön, mikor Briwal következő kérdését hallja, aggódva pillantva a férfira, vajon nem viselte-e már meg így is túlzottan a séta* Esetleg tartsunk egy kis pihenőt? *kérdezi aggodalmasan, hisz nem csodálkozna rajta, ha az eddigi határozott tempó után jól esne Briwalnak egy kis nyugalom. ~Bár talán jobb, ha gyorsan végzünk, és a saját szobájában piheni majd ki magát~ töpreng tovább, hiszen tudja, ha nem marad velük, akkor még hosszú út vár a férfira, így azt is meg tudja érteni, ha inkább szeretné mihamarabb letudni a vásárlást. Akármi is a válasz, ő alkalmazkodik, a továbbiakban is gondoltaiba mélyedve haladva tovább, magában aggódva kicsit mindkettejükért. Odaérve aztán, amennyire megijeszti először a nagy forgatag, annyira le is nyűgözi a számtalan különféle ember és áru, ami itt megtalálható. Tizioba karolva érdeklődve szemlél meg mindent, csendben követve a férfit, amerre menni szeretne. Nem akarja megzavarni az alkudozás bonyolult műveletét, így csak magában ámuldozik rajta, milyen könnyedén győz meg másokat, hogy engedjenek neki. Csodálatába azonban némi szomorúság is vegyül, ahogy észreveszi, a látszattal ellentétben Tizio korántse élvezi annyira a helyzetet. Örülne, ha tudna erről beszélne vele, egy váratlan találkozást követően azonban túlzottan lefoglalják gondolatait saját viaskodó érzelmei. Nem is igazán a lány pillantása zavarja, hanem valami más, melyet még magának is csak nehezen mer beismerni. Bár a gyengéd simogatás a karján megnyugtatja kissé, csak akkor könnyebbül meg igazán, mikor végre maguk maradnak*
- Mindjárt végzünk! *igyekszik tartani Tizioban a lelket, hasonlóan közel simulva hozzá, míg a piac kavalkádját szemléli. Lassan már neki is kezd sok lenni a nyüzsgésből, így cseppet sem bánja, hogy a férfi már menni szeretne. Jobban kedveli, ha távolabbról figyelheti meg az embereket, ennyire a tömeg közepén megmagyarázhatatlan nyugtalanság fogja el, melytől nem tud szabadulni. Tizio tűnik az egyetlen biztos pontnak a tömegben, akitől csak addig szakad el, míg a férfi a ló bekötésével foglalkozik. Halvány mosollyal figyeli a kényes műveletet, hiszen mindig örömmel tölti el, ha tanúja lehet a ló és lovasa közti szoros baráti viszonynak. Csak akkor karol újra Tizioba, mikor a férfi végzett a szekérrel*
- Nem! *rázza meg fejét, ahogy tovább mélyül mosolya* De köszönöm, hogy megkérdezted! *szorítja meg egy pillanatra Tizio karját, hogy ezzel is kifejezze, hálás a gesztusért, de igazán nincs szüksége semmiféle csecsebecsére. A világ minden ékszerénél többet ér számára, hogy Tizio figyel rá és tiszteletben tartja a kérését. ~Már itt van minden, ami tetszik~ gondolja magában mosolyogva, miközben boldogan pillant Tiziora, ahogy a vásárlás további részét intézik. Sajnálja kicsit, hogy Briwal egyedül kénytelen beszerezni az összeírt dolgokat, így örül a viszontlátásnak, mikor újra találkoznak vele. Úgy véli, ez már lassan a bevásárlás végét jelenti, már amennyire ezt a férfi mögött felhalmozott holmikból meg tudja állapítani*
- Köszönjük! *feleli megilletődötten a váratlan kedvesség hallatán, és bár el kell ismernie, a lepények tényleg nagyon jól néznek ki, továbbra is kényelmetlenül érzi magát, ha neki vesznek valamit, így inkább csak tisztes távolból szemléli az ínycsiklandozó ételt, várva, hogy Tizio vegyen belőle előbb.*
//Piac//
*Amilyen örömmel hallja Tizio szavait, olyannyira megijeszti az utolsó javaslat. ~Remélem, arra nem lesz szükség! Különben is, azt a beszélgetést nekem kellene megejteni... ~sóhajt fel magában, odázva a pillanatot, amennyire csak tudja, bár tisztában van vele, már nem húzhatja sokáig. Egyelőre azonban megpróbálja félretenni ezt a problémát, és csak a jelenre koncentrálni, ami sokkal több örömmel kecsegtet*
- Ez esetben nagyon szívesen maradok! *mosolyog Tiziora, egy pillanatra megszorítva a karját, hogy ezzel is jelezze, igazán hálás az ajánlatért. Jókedve az út során is megmarad, még ha nem is szól sokat, hamarosan azonban újra kénytelen lesz erősebben kapaszkodni a férfiba, ám ezúttal azért, hogy megőrizze az egyensúlyát, és ne vigye tovább a lendület, mikor Tizio hirtelen megtorpan út közben. Miután újra stabilan áll a lábán, aggódva tekint egyik testvérről a másikra, ám végül mégiscsak Tizion állapodik meg a tekintete, hiszen nem kerüli el a figyelmét a viselkedésében beállt gyökeres változás. ~Nyugalom!~ igyekszik üzenni, ahogy gyengéden végigsimít a karján, várva, hogy Briwal végre mondjon valamit, ami oldja kissé a hirtelen támadt feszültséget*
- Örültünk volna, ha maradsz! *jegyzi meg Briwalra pillantva, reménykedve, hátha a férfi mégis meggondolja magát, hiszen nem tudja nem észrevenni, milyen fontos ez Tizionak. ~Bár talán az ígéret, hogy másnap leköltözik, megnyugtatja~ pislant újra aggodalmasan Tizio felé, bízva benne, hogy időközben sikerült elrendeznie érzelmeit, ugyanis úgy tűnik, Briwal már eldöntötte, hol tölti az éjszakát*
- Igyekszem majd valami igazán finomat készíteni holnap! *fordul mosolyogva a két férfi felé, magában azért fohászkodva, hogy tényleg sikerüljön megvalósítania ígéretét, és ne jöjjön közbe semmi galiba*
- Ó, nem, dehogy, arra igazán nincs szükség! *tiltakozik rögtön, mikor Briwal következő kérdését hallja, aggódva pillantva a férfira, vajon nem viselte-e már meg így is túlzottan a séta* Esetleg tartsunk egy kis pihenőt? *kérdezi aggodalmasan, hisz nem csodálkozna rajta, ha az eddigi határozott tempó után jól esne Briwalnak egy kis nyugalom. ~Bár talán jobb, ha gyorsan végzünk, és a saját szobájában piheni majd ki magát~ töpreng tovább, hiszen tudja, ha nem marad velük, akkor még hosszú út vár a férfira, így azt is meg tudja érteni, ha inkább szeretné mihamarabb letudni a vásárlást. Akármi is a válasz, ő alkalmazkodik, a továbbiakban is gondoltaiba mélyedve haladva tovább, magában aggódva kicsit mindkettejükért. Odaérve aztán, amennyire megijeszti először a nagy forgatag, annyira le is nyűgözi a számtalan különféle ember és áru, ami itt megtalálható. Tizioba karolva érdeklődve szemlél meg mindent, csendben követve a férfit, amerre menni szeretne. Nem akarja megzavarni az alkudozás bonyolult műveletét, így csak magában ámuldozik rajta, milyen könnyedén győz meg másokat, hogy engedjenek neki. Csodálatába azonban némi szomorúság is vegyül, ahogy észreveszi, a látszattal ellentétben Tizio korántse élvezi annyira a helyzetet. Örülne, ha tudna erről beszélne vele, egy váratlan találkozást követően azonban túlzottan lefoglalják gondolatait saját viaskodó érzelmei. Nem is igazán a lány pillantása zavarja, hanem valami más, melyet még magának is csak nehezen mer beismerni. Bár a gyengéd simogatás a karján megnyugtatja kissé, csak akkor könnyebbül meg igazán, mikor végre maguk maradnak*
- Mindjárt végzünk! *igyekszik tartani Tizioban a lelket, hasonlóan közel simulva hozzá, míg a piac kavalkádját szemléli. Lassan már neki is kezd sok lenni a nyüzsgésből, így cseppet sem bánja, hogy a férfi már menni szeretne. Jobban kedveli, ha távolabbról figyelheti meg az embereket, ennyire a tömeg közepén megmagyarázhatatlan nyugtalanság fogja el, melytől nem tud szabadulni. Tizio tűnik az egyetlen biztos pontnak a tömegben, akitől csak addig szakad el, míg a férfi a ló bekötésével foglalkozik. Halvány mosollyal figyeli a kényes műveletet, hiszen mindig örömmel tölti el, ha tanúja lehet a ló és lovasa közti szoros baráti viszonynak. Csak akkor karol újra Tizioba, mikor a férfi végzett a szekérrel*
- Nem! *rázza meg fejét, ahogy tovább mélyül mosolya* De köszönöm, hogy megkérdezted! *szorítja meg egy pillanatra Tizio karját, hogy ezzel is kifejezze, hálás a gesztusért, de igazán nincs szüksége semmiféle csecsebecsére. A világ minden ékszerénél többet ér számára, hogy Tizio figyel rá és tiszteletben tartja a kérését. ~Már itt van minden, ami tetszik~ gondolja magában mosolyogva, miközben boldogan pillant Tiziora, ahogy a vásárlás további részét intézik. Sajnálja kicsit, hogy Briwal egyedül kénytelen beszerezni az összeírt dolgokat, így örül a viszontlátásnak, mikor újra találkoznak vele. Úgy véli, ez már lassan a bevásárlás végét jelenti, már amennyire ezt a férfi mögött felhalmozott holmikból meg tudja állapítani*
- Köszönjük! *feleli megilletődötten a váratlan kedvesség hallatán, és bár el kell ismernie, a lepények tényleg nagyon jól néznek ki, továbbra is kényelmetlenül érzi magát, ha neki vesznek valamit, így inkább csak tisztes távolból szemléli az ínycsiklandozó ételt, várva, hogy Tizio vegyen belőle előbb.*
2293. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:43:59
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:43:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tizio és Umon//
*Tizio nem kedveli a kétlábúak társaságát, pláne nem azokét, akik túlságosan közel jönnek hozzá, vagy egyszerűen csak túl harsány a modoruk, Umon mindenképpen túlságosan harsány az ő ízlésének. ~Biztos remek ital lehet, ha így elosztogatod, idegeneknek.~ Umon megközelíti őt, így Tizio is úgy dönt, hogy ideje felállnia, gyermekként is utálta, ha fel kellett néznie másokra, felnőttként sem szenvedheti.*
- Elhiszem, hogy finom, de akkor sem élek ilyesmivel. ~Mennyivel rosszabb, mint a te szenvedélyed?~ *Rázza a fejét, hiába sóhajtozik a másik férfi elégedetten, Tiziot ez nem győzi meg. ~Férfiak sóhajtozása amúgy sem hoz lázba.~* - Azért én dolgozom, mert az enyém. *Válaszolja az amúgy jogos felvetésre, valóban nem szokta és egyelőre utálja is.* - Köszönöm a tanácsot, majd az asszony ellátja. ~Asszony! Nava el is ájulna, ha hallaná ezt.~ Gondolom, hogy részét megeszem, másik részét eladom. ~Meglátjuk, hogy mennyit hoz.~ *Immáron állva dől a fának, karjait összefonja a mellkasa előtt.* - Vennél belőle? *Tizio régi kereskedőcsalád sarja, kiszagolja a vásárlási (vagy eladási) szándékot, persze az ő kérdése is csak szinte mellékesnek tűnik, ő nem az a rámenős fajta, hogy egyből tukmálni kezdje a férfira a majdani termést, amiben most tavasszal még nem is lehet biztos.*
//Tizio és Umon//
*Tizio nem kedveli a kétlábúak társaságát, pláne nem azokét, akik túlságosan közel jönnek hozzá, vagy egyszerűen csak túl harsány a modoruk, Umon mindenképpen túlságosan harsány az ő ízlésének. ~Biztos remek ital lehet, ha így elosztogatod, idegeneknek.~ Umon megközelíti őt, így Tizio is úgy dönt, hogy ideje felállnia, gyermekként is utálta, ha fel kellett néznie másokra, felnőttként sem szenvedheti.*
- Elhiszem, hogy finom, de akkor sem élek ilyesmivel. ~Mennyivel rosszabb, mint a te szenvedélyed?~ *Rázza a fejét, hiába sóhajtozik a másik férfi elégedetten, Tiziot ez nem győzi meg. ~Férfiak sóhajtozása amúgy sem hoz lázba.~* - Azért én dolgozom, mert az enyém. *Válaszolja az amúgy jogos felvetésre, valóban nem szokta és egyelőre utálja is.* - Köszönöm a tanácsot, majd az asszony ellátja. ~Asszony! Nava el is ájulna, ha hallaná ezt.~ Gondolom, hogy részét megeszem, másik részét eladom. ~Meglátjuk, hogy mennyit hoz.~ *Immáron állva dől a fának, karjait összefonja a mellkasa előtt.* - Vennél belőle? *Tizio régi kereskedőcsalád sarja, kiszagolja a vásárlási (vagy eladási) szándékot, persze az ő kérdése is csak szinte mellékesnek tűnik, ő nem az a rámenős fajta, hogy egyből tukmálni kezdje a férfira a majdani termést, amiben most tavasszal még nem is lehet biztos.*
2292. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-08 18:32:24
Üzenet elküldve: 2019-04-08 18:32:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
*Értetlenül pillant a másik kettőre, elképzelése sincs miért gondolták, hogy itt kívánna éjszakázni. Próbálja értelmezni mindazt, amit láthat, rezdüléseiket, ki nem mondott érzéseiket, aztán igyekszik aszerint felelni, hogy kedvükre tegyen. Mindez egy szívdobbanásnyi idő alatt megy végbe, és nem több jól begyakorolt szerepnél.*
-Nem úgy készültem, hogy itt éjszakázom. És van még dolgom a Vashegyen. Tudod, beszélnem kell a Kancellárral.
*A továbbiakra lelkesen kontráz rá.*
-Bármit, az étvágyam jobb, mint valaha volt. A segítség jól jönne. Este összepakolom a holmimat, délelőtt gyere értem. Két nyeregtáskában bőven elfér minden ingóságom.
*Nevet fel ezen vidáman, mert lehet testvéri kötődtek valamilyen szinten gazdagnegyedi javaikhoz, Briw viszont gyakran rótta a kereskedő utakat minimális felszereléssel, így lényegesen igénytelenebb rokonainál, és a semmicske csomag valahogy a szabadság érzetét kelti számára.*
-Ugye nem gond kedves Nava, ha a vásárolt holmik rendezésében már nem segítek? Fárasztó ennyi minden még egy napra.
*Játssza a megtörtet picit, adva ezzel menekülő utat a szerelmeseknek, hiszen nem ő tesz nekik szívességet azzal, hogy lelép, sokkal inkább Tizioék azok, akik kisegítik a szegény, meggyötört férfiút, és megkímélik a pakolás fáradalmaitól.
Elválva a borásztól, még biccent a szekér dolgára, Tiz kérdésére harsogó nevetéssel int búcsút.*
-Nem.
*Aztán lép tovább, bele a forgatagba, hogy számolatlan mennyiségű kofát, árust bűvöljön el, alkudozzon, híreket szerezzen, állást, további üzleteket ajánlgasson, és modorával emléket hagyjon mindenkiben, kivel csak szót váltott.
Majd egy óra múltán szegényebben 771 arannyal, de gazdagabban jó pár holmival int búcsút az utolsó gazdaasszonynak (Mesélő (Elvtárs)) is, hogy a szekérre pakolt javak mellett támaszkodva, egy lepényből falatozva várja be testvérét, és annak hölgyét.*
-Vettem nektek is lepényt, remélem még nem ettetek.
*Kínálgatja a hófehér kendőn heverő, sajtos finomságot máris társai felé.*
//Piac//
*Értetlenül pillant a másik kettőre, elképzelése sincs miért gondolták, hogy itt kívánna éjszakázni. Próbálja értelmezni mindazt, amit láthat, rezdüléseiket, ki nem mondott érzéseiket, aztán igyekszik aszerint felelni, hogy kedvükre tegyen. Mindez egy szívdobbanásnyi idő alatt megy végbe, és nem több jól begyakorolt szerepnél.*
-Nem úgy készültem, hogy itt éjszakázom. És van még dolgom a Vashegyen. Tudod, beszélnem kell a Kancellárral.
*A továbbiakra lelkesen kontráz rá.*
-Bármit, az étvágyam jobb, mint valaha volt. A segítség jól jönne. Este összepakolom a holmimat, délelőtt gyere értem. Két nyeregtáskában bőven elfér minden ingóságom.
*Nevet fel ezen vidáman, mert lehet testvéri kötődtek valamilyen szinten gazdagnegyedi javaikhoz, Briw viszont gyakran rótta a kereskedő utakat minimális felszereléssel, így lényegesen igénytelenebb rokonainál, és a semmicske csomag valahogy a szabadság érzetét kelti számára.*
-Ugye nem gond kedves Nava, ha a vásárolt holmik rendezésében már nem segítek? Fárasztó ennyi minden még egy napra.
*Játssza a megtörtet picit, adva ezzel menekülő utat a szerelmeseknek, hiszen nem ő tesz nekik szívességet azzal, hogy lelép, sokkal inkább Tizioék azok, akik kisegítik a szegény, meggyötört férfiút, és megkímélik a pakolás fáradalmaitól.
Elválva a borásztól, még biccent a szekér dolgára, Tiz kérdésére harsogó nevetéssel int búcsút.*
-Nem.
*Aztán lép tovább, bele a forgatagba, hogy számolatlan mennyiségű kofát, árust bűvöljön el, alkudozzon, híreket szerezzen, állást, további üzleteket ajánlgasson, és modorával emléket hagyjon mindenkiben, kivel csak szót váltott.
Majd egy óra múltán szegényebben 771 arannyal, de gazdagabban jó pár holmival int búcsút az utolsó gazdaasszonynak (Mesélő (Elvtárs)) is,
hogy a szekérre pakolt javak mellett támaszkodva, egy lepényből falatozva várja be testvérét, és annak hölgyét.*-Vettem nektek is lepényt, remélem még nem ettetek.
*Kínálgatja a hófehér kendőn heverő, sajtos finomságot máris társai felé.*
2291. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-08 15:15:02
Üzenet elküldve: 2019-04-08 15:15:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tizio és Umon//
*Kedélyesen támaszkodik a térdein, sőt, olyan jól érzi magát, hogy lassan el is vigyorodik. Semmit nem észlel Tizio gyötrődéséből, ahogyan abból sem, hogy nemesi sarj lehet, ugyanis nincs túl jó állapotban, legalábbis a ruházata, mert amúgy, mint akinek baltával faragták az arcát, annyi sem látszik rajta a szenvedésből. A párbeszéd után egy kissé félrenéz és a férfi mögött elterülő gyümölcsöst kezdi fürkészni, úgyhogy egy darabig már megint csak csend és madárcsicsergés hallik. Lassan visszavezeti tekintetét Tiziora, de egyelőre nem mozdul, hogy lemásszon a szekérről.*
- Jól van. *Biccent, majd meghúzza a kis flaskát, aztán egy jó nagyot sóhajt, hogy így fejezze ki az ízlelőbimbóit érő orgiát.* Pedig finom, mint állat. *Vonja meg a vállát, s tovább vigyorog. Ismét a fákat nézi, majd csak úgy mellékesen ismétli meg a hallottakat.*
- A tied. *Jelenti ki.* Aztán akkor mér' te dolgozol, cimbora? Gondolom, hogy nem szoktad. *Sercint ki oldalra, muszáj a látszatra adnia, majd komótosan a nemrégiben szerzett pipáját kapja elő, s rágyújtva kezd pöfékelésbe. Lassan áll fel, s megmozgatja terjedelmes izmait és lassan lebattyog a szekér fellépőjén kapaszkodás nélkül. Megáll a férfi előtt, majd elmélyülten nézegeti meg magának.*
- Azt a kezet... *Mutat előre.* El kéne látni, mielőtt elfertőződik. Bár nekem mindegy, azonban mondd csak, aztán mit csinálsz a gyümölccsel? *Kérdezi megint csak úgy mellékesen, pillanatokon belül más témára térve át.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.08 15:24:18
//Tizio és Umon//
*Kedélyesen támaszkodik a térdein, sőt, olyan jól érzi magát, hogy lassan el is vigyorodik. Semmit nem észlel Tizio gyötrődéséből, ahogyan abból sem, hogy nemesi sarj lehet, ugyanis nincs túl jó állapotban, legalábbis a ruházata, mert amúgy, mint akinek baltával faragták az arcát, annyi sem látszik rajta a szenvedésből. A párbeszéd után egy kissé félrenéz és a férfi mögött elterülő gyümölcsöst kezdi fürkészni, úgyhogy egy darabig már megint csak csend és madárcsicsergés hallik. Lassan visszavezeti tekintetét Tiziora, de egyelőre nem mozdul, hogy lemásszon a szekérről.*
- Jól van. *Biccent, majd meghúzza a kis flaskát, aztán egy jó nagyot sóhajt, hogy így fejezze ki az ízlelőbimbóit érő orgiát.* Pedig finom, mint állat. *Vonja meg a vállát, s tovább vigyorog. Ismét a fákat nézi, majd csak úgy mellékesen ismétli meg a hallottakat.*
- A tied. *Jelenti ki.* Aztán akkor mér' te dolgozol, cimbora? Gondolom, hogy nem szoktad. *Sercint ki oldalra, muszáj a látszatra adnia, majd komótosan a nemrégiben szerzett pipáját kapja elő, s rágyújtva kezd pöfékelésbe. Lassan áll fel, s megmozgatja terjedelmes izmait és lassan lebattyog a szekér fellépőjén kapaszkodás nélkül. Megáll a férfi előtt, majd elmélyülten nézegeti meg magának.*
- Azt a kezet... *Mutat előre.* El kéne látni, mielőtt elfertőződik. Bár nekem mindegy, azonban mondd csak, aztán mit csinálsz a gyümölccsel? *Kérdezi megint csak úgy mellékesen, pillanatokon belül más témára térve át.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.08 15:24:18
2290. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-08 13:20:26
Üzenet elküldve: 2019-04-08 13:20:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Piac//
*A lány kérdéseire meglepődik, de arcára ez nem ül ki, csak szemöldökeit vonja kissé össze.*
- Nem gond? Az lenne a gond, ha valahol máshol töltenéd az éjszakát. Vagy hiányolni fognak a mágusok földjén? Ha ezen múlik, akkor kérvényt nyújtok be a főmágushoz. *Suttogja a lánynak, a kezét cirógatva, menet közben, menetük meglepően tempós, de azért olykor vet egy-egy pillantást a fivérére, viszont mikor Briwal azt mondja, hogy holnap dél körül leüget hozzájuk, akkor megtorpan, megállásra kényszerítve ezzel Navát, a száron vezetett Vétkest és valószínűleg Briwalt is, a lány után pedig ő is hangot ad a meglepődésének.*
- Én is azt hittem, hogy maradsz. *Keze rászorul a kantárszárra, ujjai egészen elfehérednek, megmagyarázhatatlan indokból lett ideges, de idegességében remeg a keze, ezt akarja leplezni azzal, hogy szorítja a bőrszíjat, valamennyire talán sikerül is, Tizio még magának is nehezen ismeri be saját érzelmi labilitását, de úgy érzi Briwal egy biztos pont az életében és most rögtön megingatta valamivel, ami Briwalnak valószínűleg csak apróság.* - Természetesen szívesen látunk. Sőt elvárunk ebédre. Mit ennél szívesen? ~Mindegy, mert úgyis egy konyha katasztrófát tudok csak feltálalni.~ Ha segítség kell lehordani a holmidat, akkor abban is szívesen segítek. ~Mert ugye nem akarsz odafenn lakni? Ugye nem?!~ *Tizio elrágódik ezen magában sokáig, meg azon, hogy mekkorát változott az életük mostanában, régen nem kellett a piacra járnia, pláne nem kellett búzára alkudozni, sőt semmire, utálja az ilyesmit, még akkor is, ha amúgy mestere a szakmának. ~Briwal mosolyára nagyobb lenne a kedvezmény.~*
- Hát jó termést neked, Derin úr. ~Jah, persze, rám bízod. Ki másra?~ *Dohog magában, míg elfordul a párostól.* - Viszlát. *A süldőlány látványos bámulását észreveszi ugyan, viszont látszólag semmit nem reagál rá, Nava belé karoló kezét csak megsimítja, elkerülendő az esetleges birtokvitát, aztán már odébb is állnak, egy pillanattal később pedig el is felejti az egész dolgot, illetve elfelejtené, de Briwal kárörvendő röhögése nem hagyja.*
- Hagyjál már a hülyeséggel... *Gondolatban azért forgatja a szemét, más se hiányzik neki, minthogy csitrik bámulják, ráadásul úgy, hogy a kedvese is vele van, a fruskákat amúgy sem tudja hosszútávon elviselni. ~Csak csacsognak, meg lányos álmokat kergetnek, meg romantikus ábrándokat.~* - Kerítünk egy szekeret, és arra pakoljuk fel a szajrét. *Részéről már türelmetlen, nem is a vásárlás, hanem a tömeg miatt, feszélyezve érzi magát, utálja ha idegenek hozzáérnek, márpedig ez egy piacon elkerülhetetlen.* - Rühellem, ha sokan vannak egy helyen. *Súgja Navának, akihez teljesen hozzásimulva próbálja túlélni azt, hogy többen is bemásznak a személyes terébe.* - Az jónak tűnik. *Mutat egy szekérre, ami a céljaiknak éppen megfelelő lenne. A szekér pedig 705 aranyért gazdát is cserél, Tizio is elégedett és az árus (Mesélő (Meia)) is. * - Tudom pajti, ez megalázó a magadfajtának. *Duruzsolja a csődörnek, aki még életében nem volt szekér elé fogva, de most mégis kénytelen lesz hazavontatni a szekeret.* - Továbbra sem engeded, hogy vegyek neked valamit? Valami apróságot, ami tetszik. *Kérdezi a lánytól, ahogy egy csöncsörékkel teli stand előtt mennek el.* - Bátyám, ugye megígéred, hogy nem fogsz cipekedni? Azt majd én...
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.08 13:23:59
*A lány kérdéseire meglepődik, de arcára ez nem ül ki, csak szemöldökeit vonja kissé össze.*
- Nem gond? Az lenne a gond, ha valahol máshol töltenéd az éjszakát. Vagy hiányolni fognak a mágusok földjén? Ha ezen múlik, akkor kérvényt nyújtok be a főmágushoz. *Suttogja a lánynak, a kezét cirógatva, menet közben, menetük meglepően tempós, de azért olykor vet egy-egy pillantást a fivérére, viszont mikor Briwal azt mondja, hogy holnap dél körül leüget hozzájuk, akkor megtorpan, megállásra kényszerítve ezzel Navát, a száron vezetett Vétkest és valószínűleg Briwalt is, a lány után pedig ő is hangot ad a meglepődésének.*
- Én is azt hittem, hogy maradsz. *Keze rászorul a kantárszárra, ujjai egészen elfehérednek, megmagyarázhatatlan indokból lett ideges, de idegességében remeg a keze, ezt akarja leplezni azzal, hogy szorítja a bőrszíjat, valamennyire talán sikerül is, Tizio még magának is nehezen ismeri be saját érzelmi labilitását, de úgy érzi Briwal egy biztos pont az életében és most rögtön megingatta valamivel, ami Briwalnak valószínűleg csak apróság.* - Természetesen szívesen látunk. Sőt elvárunk ebédre. Mit ennél szívesen? ~Mindegy, mert úgyis egy konyha katasztrófát tudok csak feltálalni.~ Ha segítség kell lehordani a holmidat, akkor abban is szívesen segítek. ~Mert ugye nem akarsz odafenn lakni? Ugye nem?!~ *Tizio elrágódik ezen magában sokáig, meg azon, hogy mekkorát változott az életük mostanában, régen nem kellett a piacra járnia, pláne nem kellett búzára alkudozni, sőt semmire, utálja az ilyesmit, még akkor is, ha amúgy mestere a szakmának. ~Briwal mosolyára nagyobb lenne a kedvezmény.~*
- Hát jó termést neked, Derin úr. ~Jah, persze, rám bízod. Ki másra?~ *Dohog magában, míg elfordul a párostól.* - Viszlát. *A süldőlány látványos bámulását észreveszi ugyan, viszont látszólag semmit nem reagál rá, Nava belé karoló kezét csak megsimítja, elkerülendő az esetleges birtokvitát, aztán már odébb is állnak, egy pillanattal később pedig el is felejti az egész dolgot, illetve elfelejtené, de Briwal kárörvendő röhögése nem hagyja.*
- Hagyjál már a hülyeséggel... *Gondolatban azért forgatja a szemét, más se hiányzik neki, minthogy csitrik bámulják, ráadásul úgy, hogy a kedvese is vele van, a fruskákat amúgy sem tudja hosszútávon elviselni. ~Csak csacsognak, meg lányos álmokat kergetnek, meg romantikus ábrándokat.~* - Kerítünk egy szekeret, és arra pakoljuk fel a szajrét. *Részéről már türelmetlen, nem is a vásárlás, hanem a tömeg miatt, feszélyezve érzi magát, utálja ha idegenek hozzáérnek, márpedig ez egy piacon elkerülhetetlen.* - Rühellem, ha sokan vannak egy helyen. *Súgja Navának, akihez teljesen hozzásimulva próbálja túlélni azt, hogy többen is bemásznak a személyes terébe.* - Az jónak tűnik. *Mutat egy szekérre, ami a céljaiknak éppen megfelelő lenne. A szekér pedig 705 aranyért gazdát is cserél, Tizio is elégedett és az árus (Mesélő (Meia)) is.
* - Tudom pajti, ez megalázó a magadfajtának. *Duruzsolja a csődörnek, aki még életében nem volt szekér elé fogva, de most mégis kénytelen lesz hazavontatni a szekeret.* - Továbbra sem engeded, hogy vegyek neked valamit? Valami apróságot, ami tetszik. *Kérdezi a lánytól, ahogy egy csöncsörékkel teli stand előtt mennek el.* - Bátyám, ugye megígéred, hogy nem fogsz cipekedni? Azt majd én...A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.08 13:23:59
2289. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-07 21:33:29
Üzenet elküldve: 2019-04-07 21:33:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Piac//
*Örömmel hallja, hogy Briwalnak van valami terve, melyről szívesen meg is tudna többet, azonban Tizio megérkezésével az időpont nem igazán válik alkalmassá ezen beszélgetés lefolytatására. ~Remélem, egyszer majd megosztod velem, mire gondolsz!~ sóhajt fel magában, ahogy felkel a székről, boldogan karolva bele Tizioba, mikor a férfihoz lép. Már a halvány mosolytól hevesebben kezd dobogni a szíve, a kérdés azonban még tovább fokozza örömét, bár számos aggályt is felvet benne*
- Tényleg szeretnéd, hogy maradjak? Nem gond? *kérdezi aggodalmas hangon, a férfi arcát vizslatva, hogy leolvassa róla az érzelmeit, ha tudja. Igazán nem szeretne zavarni senkit, hisz nem volt előre megbeszélve, hogy itt aludjon. Abban sem biztos, Briwal beleegyezne-e, hogy maradjon, felesleges feszültséget pedig nem szeretne szítani emiatt. Továbbá azt sem tudja, bölcs dolog lenne-e maradnia, hiszen az előző alkalommal ellentétben most többen vannak Synmirán, valakinek biztos fel fog tűnni, ha nem tölti ott az éjszakát. Félelmein túl azonban másra se vágyik, csak hogy minél több időt tölthessen Tizioval, ez egyértelműen rá van írva az arcára is, azonban nem szeretné senkire ráerőltetni a társaságát, így azt sem bánja, ha végül mégsem aludhat itt. Akármiben maradnak is, ő mindenesetre mosolyogva hagyja el a házat Tizio oldalán. Már a férfi közelségétől olyan boldogság járja át, melyhez foghatót régen, vagy talán még sosem érzett, örömmel látja azonban séta közben, hogy nem csak az ő tekintete keresi a másikét. Ugyanakkor akárhányszor csak összeakad a pillantásuk, halvány pír futja el arcát, és csak egy zavart mosolyra telik tőle. Még mindig nem tudja elhinni, hogy ekkora szerencse érte, hogy itt lehet most Tizioval, akit szeret és aki viszontszereti őt. Ettől a tudattól máris sokkal csodálatosabb helynek tűnik számára a világ. Egy dolog zavarja csak, szerény, egyszerű személye, mely közel sem olyan elbűvölő vagy előkelő, mint az a mellette sétáló két testvérről sugárzik, emiatt pedig a legkevésbé sem érzi idevalónak magát. Míg sétálnak, főként gondolataiba merül, nem szól bele a társalgásba, hiszen annak nincs is nagyon olyan része, mely az ő megszólalását igényelné, kivéve talán Briwal megjegyzését az ebédre vonatkozóan. Részéről természetesen semmi akadálya a dolognak, szívesen készíti el a szükséges fogásokat is, mégis úgy érzi, neki nincs joga ilyen kijelentéseket tenni, hisz nem az ő házáról van szó, így ennek megválaszolását inkább Tiziora bízza. Nem akar azonban udvariatlannak se tűnni, így igyekszik valami épkézláb válaszszerűséget kitalálni, nem nagy sikerrel*
- Azt hittem, maradsz éjszakára... *jegyzi meg végül bizonytalan hangon, mely kérdésnek is beillik. Tart tőle, hogy Briwal esetleg az ő jelenléte miatt nem szeretne maradni, ezt pedig szeretné elkerülni, hiszen igazán nem akarja, hogy a férfi úgy gondolja, nem aludhat a saját házában, csak mert ő ott van. Ha tényleg ez a gátja maradásának, akkor ő minden további nélkül tér vissza saját kis szobájába Synmirán, hiszen egyáltalán nem várja el, hogy Briwal alkalmazkodjon hozzá, sőt, örülne, ha inkább fordítva lenne. Reméli, a kérdést még azelőtt sikerül tisztázniuk, mielőtt a piacra érnének, ott ugyanis egymást érik a történések. Árnyékként követi Tiziot, szorosan kapaszkodva belé, hiszen a nagy forgatagban nem szeretne elsodródni tőle. Szinte megbűvölten hallgatja, ahogy a férfi alkudozik, elképedve látva, mennyire jól ért az ilyesmihez. Egy pillanatra eltűnődik azon, vajon rajta is használta-e már ezt a képességét Tizio, ám őszintén szeretne hinni benne, hogy a műmosolyokat csak másnak tartogatja. Nem kerüli el azonban a figyelmét a férfi arckifejezésének változása sem, ahogy elfordul az árustól, ez pedig újra csak nyugtalansággal tölti el. Ha kettesben lennének, rá is kérdezne ennek az okára, így viszont csak a korábbinál szomorúbban és nyugtalanabbul követi tovább, mikor a férfi egy ismerőst szúr ki egy távolabbi pultnál*
- Üdv! *köszön röviden Learonnak és a vele lévő fiatal lánynak, bár fogalma sincs, vajon a férfi emlékszik-e rá, hogy korábban már találkoztak. Jobban örülne, ha nem, vagy legalábbis ha nem hozná fel korábbi találkozásuk körülményeit, így inkább a lányra fordítja pillantását, remélve, hogy észrevétlenül meghúzódhat a háttérben. Ez a választás sem bizonyul azonban a legjobbnak, hiszen furcsa, megmagyarázhatatlan érzések járják át a lány ámuló pillantását látva. Szomorúsága csak tovább fokozódik, miközben valami más, aminek nem tud nevet adni, szintén életre kel, a kettő együtt pedig jeges kézként markol a szívébe. Igyekszik valami mást keresni, ami eltereli a figyelmét, ekkor siklik pillantása Briwal arcára, egyáltalán nem értve, miért találja olyan mulatságosnak a helyzetet, hiszen ő mindennek érzi, csak annak nem. Ő maga sokkal inkább tűnhet zavartnak, hiszen ennél pontosabban nem is tudná megfogalmazni, mit is érez igazán. A búzát illető hasznot is túlzásnak véli, ebbe a kérdésbe azonban végképp nem mer beleszólni, hiszen kicsit sem ért az üzlethez, bár kissé sajnálja Learont, amiért ennyit kell fizetnie. Mérhetetlenül megkönnyebbül végül, mikor vége szakad a rövid találkozónak*
- Viszlát! *búcsúzik ő is udvariasan, örülve, hogy újra hármasban maradtak, megnyugodva fordítva figyelmét arra, hogy mindent beszerezzenek, ami a házba szükséges.*
//Piac//
*Örömmel hallja, hogy Briwalnak van valami terve, melyről szívesen meg is tudna többet, azonban Tizio megérkezésével az időpont nem igazán válik alkalmassá ezen beszélgetés lefolytatására. ~Remélem, egyszer majd megosztod velem, mire gondolsz!~ sóhajt fel magában, ahogy felkel a székről, boldogan karolva bele Tizioba, mikor a férfihoz lép. Már a halvány mosolytól hevesebben kezd dobogni a szíve, a kérdés azonban még tovább fokozza örömét, bár számos aggályt is felvet benne*
- Tényleg szeretnéd, hogy maradjak? Nem gond? *kérdezi aggodalmas hangon, a férfi arcát vizslatva, hogy leolvassa róla az érzelmeit, ha tudja. Igazán nem szeretne zavarni senkit, hisz nem volt előre megbeszélve, hogy itt aludjon. Abban sem biztos, Briwal beleegyezne-e, hogy maradjon, felesleges feszültséget pedig nem szeretne szítani emiatt. Továbbá azt sem tudja, bölcs dolog lenne-e maradnia, hiszen az előző alkalommal ellentétben most többen vannak Synmirán, valakinek biztos fel fog tűnni, ha nem tölti ott az éjszakát. Félelmein túl azonban másra se vágyik, csak hogy minél több időt tölthessen Tizioval, ez egyértelműen rá van írva az arcára is, azonban nem szeretné senkire ráerőltetni a társaságát, így azt sem bánja, ha végül mégsem aludhat itt. Akármiben maradnak is, ő mindenesetre mosolyogva hagyja el a házat Tizio oldalán. Már a férfi közelségétől olyan boldogság járja át, melyhez foghatót régen, vagy talán még sosem érzett, örömmel látja azonban séta közben, hogy nem csak az ő tekintete keresi a másikét. Ugyanakkor akárhányszor csak összeakad a pillantásuk, halvány pír futja el arcát, és csak egy zavart mosolyra telik tőle. Még mindig nem tudja elhinni, hogy ekkora szerencse érte, hogy itt lehet most Tizioval, akit szeret és aki viszontszereti őt. Ettől a tudattól máris sokkal csodálatosabb helynek tűnik számára a világ. Egy dolog zavarja csak, szerény, egyszerű személye, mely közel sem olyan elbűvölő vagy előkelő, mint az a mellette sétáló két testvérről sugárzik, emiatt pedig a legkevésbé sem érzi idevalónak magát. Míg sétálnak, főként gondolataiba merül, nem szól bele a társalgásba, hiszen annak nincs is nagyon olyan része, mely az ő megszólalását igényelné, kivéve talán Briwal megjegyzését az ebédre vonatkozóan. Részéről természetesen semmi akadálya a dolognak, szívesen készíti el a szükséges fogásokat is, mégis úgy érzi, neki nincs joga ilyen kijelentéseket tenni, hisz nem az ő házáról van szó, így ennek megválaszolását inkább Tiziora bízza. Nem akar azonban udvariatlannak se tűnni, így igyekszik valami épkézláb válaszszerűséget kitalálni, nem nagy sikerrel*
- Azt hittem, maradsz éjszakára... *jegyzi meg végül bizonytalan hangon, mely kérdésnek is beillik. Tart tőle, hogy Briwal esetleg az ő jelenléte miatt nem szeretne maradni, ezt pedig szeretné elkerülni, hiszen igazán nem akarja, hogy a férfi úgy gondolja, nem aludhat a saját házában, csak mert ő ott van. Ha tényleg ez a gátja maradásának, akkor ő minden további nélkül tér vissza saját kis szobájába Synmirán, hiszen egyáltalán nem várja el, hogy Briwal alkalmazkodjon hozzá, sőt, örülne, ha inkább fordítva lenne. Reméli, a kérdést még azelőtt sikerül tisztázniuk, mielőtt a piacra érnének, ott ugyanis egymást érik a történések. Árnyékként követi Tiziot, szorosan kapaszkodva belé, hiszen a nagy forgatagban nem szeretne elsodródni tőle. Szinte megbűvölten hallgatja, ahogy a férfi alkudozik, elképedve látva, mennyire jól ért az ilyesmihez. Egy pillanatra eltűnődik azon, vajon rajta is használta-e már ezt a képességét Tizio, ám őszintén szeretne hinni benne, hogy a műmosolyokat csak másnak tartogatja. Nem kerüli el azonban a figyelmét a férfi arckifejezésének változása sem, ahogy elfordul az árustól, ez pedig újra csak nyugtalansággal tölti el. Ha kettesben lennének, rá is kérdezne ennek az okára, így viszont csak a korábbinál szomorúbban és nyugtalanabbul követi tovább, mikor a férfi egy ismerőst szúr ki egy távolabbi pultnál*
- Üdv! *köszön röviden Learonnak és a vele lévő fiatal lánynak, bár fogalma sincs, vajon a férfi emlékszik-e rá, hogy korábban már találkoztak. Jobban örülne, ha nem, vagy legalábbis ha nem hozná fel korábbi találkozásuk körülményeit, így inkább a lányra fordítja pillantását, remélve, hogy észrevétlenül meghúzódhat a háttérben. Ez a választás sem bizonyul azonban a legjobbnak, hiszen furcsa, megmagyarázhatatlan érzések járják át a lány ámuló pillantását látva. Szomorúsága csak tovább fokozódik, miközben valami más, aminek nem tud nevet adni, szintén életre kel, a kettő együtt pedig jeges kézként markol a szívébe. Igyekszik valami mást keresni, ami eltereli a figyelmét, ekkor siklik pillantása Briwal arcára, egyáltalán nem értve, miért találja olyan mulatságosnak a helyzetet, hiszen ő mindennek érzi, csak annak nem. Ő maga sokkal inkább tűnhet zavartnak, hiszen ennél pontosabban nem is tudná megfogalmazni, mit is érez igazán. A búzát illető hasznot is túlzásnak véli, ebbe a kérdésbe azonban végképp nem mer beleszólni, hiszen kicsit sem ért az üzlethez, bár kissé sajnálja Learont, amiért ennyit kell fizetnie. Mérhetetlenül megkönnyebbül végül, mikor vége szakad a rövid találkozónak*
- Viszlát! *búcsúzik ő is udvariasan, örülve, hogy újra hármasban maradtak, megnyugodva fordítva figyelmét arra, hogy mindent beszerezzenek, ami a házba szükséges.*
2288. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-07 20:17:27
Üzenet elküldve: 2019-04-07 20:17:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tizio és Umon//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
~Azért lehetne rosszabb is.~ *Győzködi magát, míg hátradől, ujjait összefonja tarkója mögött.* ~Ja, ha még jobban bűzlenél, akkor tényleg rosszabb lenne.~ *Ingét átizzadta és egész nap talpon volt, nem is csoda ha bebüdösödött, de a helyzet valójában nem annyira drámai, csak az ő nemesi orra nincsen hozzászokva a testszaghoz, legalábbis a sajátjához nem, jó is ha a lágy tavaszi szellő kicsit kiszellőzteti a hónaljait, ideiglenesen talán könnyít ezzel a saját kényes orrán, estére meg majd megfürdik. ~Hogy holnap újra bebüdösödj.~ A saját testszaga körüli gondolatai közül az énekhang és a szekérzörgés szakítja ki, egy pillantást vesztegetne csak az elhaladóra, de az megáll, így egy pillanatig némán, kifejezéstelenül merednek egymásra, Tizio biccent, ezzel a maga részéről le is tudná a kötelező köröket és merengne tovább a csípős verejtékszagon, de az idegen megszólítja, mégpedig olyan módon, amitől Tizio hátán feláll a szőr. ~Anyád picsája a cimborád, nem őriztünk együtt libát.~ Az nem látszik rajta, hogy mennyire felháborodik, régóta gyakorolja azt érzéseit és benyomásait rezzenéstelen arca mögé rejtse, most sem esik ki ebből az apatikus szerepből.*
- Nem köszönöm, nem élek ilyesmivel. *Hangja éppen olyan kifejezéstelen, mint az arca. ~Meg amúgy sem innék utánad, cimbora.~* - De tudom. Az enyém. ~A húgomé, de az olyan, mintha az enyém lenne.~
//Tizio és Umon//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
~Azért lehetne rosszabb is.~ *Győzködi magát, míg hátradől, ujjait összefonja tarkója mögött.* ~Ja, ha még jobban bűzlenél, akkor tényleg rosszabb lenne.~ *Ingét átizzadta és egész nap talpon volt, nem is csoda ha bebüdösödött, de a helyzet valójában nem annyira drámai, csak az ő nemesi orra nincsen hozzászokva a testszaghoz, legalábbis a sajátjához nem, jó is ha a lágy tavaszi szellő kicsit kiszellőzteti a hónaljait, ideiglenesen talán könnyít ezzel a saját kényes orrán, estére meg majd megfürdik. ~Hogy holnap újra bebüdösödj.~ A saját testszaga körüli gondolatai közül az énekhang és a szekérzörgés szakítja ki, egy pillantást vesztegetne csak az elhaladóra, de az megáll, így egy pillanatig némán, kifejezéstelenül merednek egymásra, Tizio biccent, ezzel a maga részéről le is tudná a kötelező köröket és merengne tovább a csípős verejtékszagon, de az idegen megszólítja, mégpedig olyan módon, amitől Tizio hátán feláll a szőr. ~Anyád picsája a cimborád, nem őriztünk együtt libát.~ Az nem látszik rajta, hogy mennyire felháborodik, régóta gyakorolja azt érzéseit és benyomásait rezzenéstelen arca mögé rejtse, most sem esik ki ebből az apatikus szerepből.*
- Nem köszönöm, nem élek ilyesmivel. *Hangja éppen olyan kifejezéstelen, mint az arca. ~Meg amúgy sem innék utánad, cimbora.~* - De tudom. Az enyém. ~A húgomé, de az olyan, mintha az enyém lenne.~
2287. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-07 19:53:09
Üzenet elküldve: 2019-04-07 19:53:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tizio és Umon//
*Hangos szekérzörgés és dús éneklő férfihang veri fel a birtokok csendes pihenőjét. Olykor madárraj reppen, ekkor kacagással vegyül, az egyébként vélhetően ismeretlen nóta, mi száll a férfi ajkáról. Slendriánul, de viszonylag egyenes háttal ül a bakon, mögötte üres kosarak, melyek miatt egy kissé rossz érzései vannak, de újabban a pozitív szemlélet a legjobb barátja. Néha-néha ki-kitekintget oldalra, szemét járatja a tájon, egyrészt kíváncsiságból, másrészt nemrégiben, mikor egyszer errefelé járt csúnya véget ért a történet. Az oldaláról lógó madárfejet is elhagyta már, jelenleg, aki meglátja talán egy jól megtermett favágóhoz, vagy kétkezi munkásemberhez hasonlíthatná, persze, aki rosszul méri fel és esetleg beleköt, heves természete és rejtett jártasságai miatt hamar pórul járhat.*
- Hóóó, Híjas, hóóó! *Lép a szekérfékre, a zörgés, majd a dal is megáll, s a gyümölcsfának támaszkodó, láthatóan megviselt férfin pihenteti meg szigorú és kifejezéstelen tekintetét. Álcában jár, így nem mutatkozik be, egyelőre a szótlan méregetésé ez a néhány perc, majd lazán térdeire támaszkodva hajol előrébb, s dús szakállát érdeklődő szemekkel megvakargatja.*
- Gond van? Cimbora? *Kacag fel.* Látom megviselt az élet, gyere, vendégem vagy egy körre! Jó fajta! *Mutatja, s billenti meg kezét, mellyel épp az imént vett elő egy laposüveget kabátzsebéből. Szemeit már inkább a gyümölcsfákon pihenteti, ahonnan olykor-olykor visszavándorol a fiúra.*
- Mondd csak! *Készül kérdéshez, ha elfogadja a kínált italt a férfi, ha nem.* Nem tudod kié ez a gyümölcsös? *Firtatja, persze ehhez csupán unott képe társul, pedig az, ami igazán érdekli nem a férfi, hanem a mögötte elterülő temérdek kincs, amiből magát a hajnali harmatot tudná kifőzni.*
//Tizio és Umon//
*Hangos szekérzörgés és dús éneklő férfihang veri fel a birtokok csendes pihenőjét. Olykor madárraj reppen, ekkor kacagással vegyül, az egyébként vélhetően ismeretlen nóta, mi száll a férfi ajkáról. Slendriánul, de viszonylag egyenes háttal ül a bakon, mögötte üres kosarak, melyek miatt egy kissé rossz érzései vannak, de újabban a pozitív szemlélet a legjobb barátja. Néha-néha ki-kitekintget oldalra, szemét járatja a tájon, egyrészt kíváncsiságból, másrészt nemrégiben, mikor egyszer errefelé járt csúnya véget ért a történet. Az oldaláról lógó madárfejet is elhagyta már, jelenleg, aki meglátja talán egy jól megtermett favágóhoz, vagy kétkezi munkásemberhez hasonlíthatná, persze, aki rosszul méri fel és esetleg beleköt, heves természete és rejtett jártasságai miatt hamar pórul járhat.*
- Hóóó, Híjas, hóóó! *Lép a szekérfékre, a zörgés, majd a dal is megáll, s a gyümölcsfának támaszkodó, láthatóan megviselt férfin pihenteti meg szigorú és kifejezéstelen tekintetét. Álcában jár, így nem mutatkozik be, egyelőre a szótlan méregetésé ez a néhány perc, majd lazán térdeire támaszkodva hajol előrébb, s dús szakállát érdeklődő szemekkel megvakargatja.*
- Gond van? Cimbora? *Kacag fel.* Látom megviselt az élet, gyere, vendégem vagy egy körre! Jó fajta! *Mutatja, s billenti meg kezét, mellyel épp az imént vett elő egy laposüveget kabátzsebéből. Szemeit már inkább a gyümölcsfákon pihenteti, ahonnan olykor-olykor visszavándorol a fiúra.*
- Mondd csak! *Készül kérdéshez, ha elfogadja a kínált italt a férfi, ha nem.* Nem tudod kié ez a gyümölcsös? *Firtatja, persze ehhez csupán unott képe társul, pedig az, ami igazán érdekli nem a férfi, hanem a mögötte elterülő temérdek kincs, amiből magát a hajnali harmatot tudná kifőzni.*
2286. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-07 19:39:46
Üzenet elküldve: 2019-04-07 19:39:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a péklegényhez//
//A piac//
//Cerlyna és Briwal meg Tizio//
*Learon nem igazán érti a kérdést. Olyan, mintha Lyna nem is erről a világról való lenne.*
-Hát, vannak, persze. *Aztán megvonja a vállát.*
-Nem itt. Szerencsére a tharg közbiztonság jó, szóval kevés rossz ember van a környéken. Kevesebb mint Artheniorban. *A fájdalomra pedig egyszerűen csak csóválja a fejét.*
-Nem fájt. Sokkal nagyobb fájdalmakat is éltem már át, ez csak pár karcolás! *Általában azzal szokta kezdeni, hogy elmondja, hogy már egyszer meghalt, vagy hogy leszúrták és megbénult a karja vagy valamelyik másik hasonló történetével, de aztán rájön, hogy ez a lányka túl ártatlan és talán megriadna, ha ilyesmivel traktálná őt.*
-Nem okozol gondot. Van, akinek örömöt okoz, ha megvédhet valakit, vagy segíthet valakin. Én ilyen vagyok! *Így már nem is lehet gond a dolog.*
-Köszönöm! *Válszol a bizalom kérdésére és arra, hogy meggyógyíthatja a madárkát. Ezután a varázslat szerencsésen létrejön és galambocska is elevenné válik.*
-Nehogy elengedd még, még ha el szeretne repülni akkor se. Még túl gyenge hozzá! *Ezután nagyot dobban a szíve ahogy a boldog rugózást látja. Nem is tudja mihez hasonlítani az érzést, de valami nagyon jó és ez a lényeg. Az önfeledt mosolygásból csak az rántja vissza, hogy Tizio és Briwal is megérkezik, méghozzá egész jó hírrel. Megvan a búzája. Egy apró meghajlással köszönti a férfiakat.*
-Köszönöm szépen! *Azután átad 1500 aranyat Tizio d'Aquista kezébe. .*
-Hálás vagyok érte! Legközelebb is rád fogom bízni, ha valamit nagy összegben vennem kell! *Persze ez nem volt egy igazán nagy összeg, de az lett volna, ha ő próbálkozik a vásárlással. Miután elmentek, szomorúan néz Lynára, aki mintha el is felejtette volna, hogy a mágus éppen az imént gyógyította meg a galambját, úgy néz Tiziora, mintha fel akarná falni. Egy sóhajtás után mosolyt erőltet az arcára és megszólal.*
-Csak egy apró varázslat. Ha szeretnéd, megtaníthatom neked majd, de előbb gyertek el hozzám enni! Neked is és a galambocskának is pihenni kell, nincs igazam? *Mosolyog a lányra.*
-Igen, igyekszem is segíteni másokon, mint láthattad! Azonban a mágia nem egy egyszerű dolog! Ha úgy dönt az ember, hogy meg akarja tanulni, ahhoz türelem és elhivatottság kell! Te vagy elég türelmes és elhivatott, hogy segíts másokon, Lyna? *Ezután megsimogatja a lány buksiját, és ha a lány is elindul, akkor Learon elkezd lépkedni a birtoka irányába. Igyekszik nem túl nagyokat lépni, nehogy a lányka lemaradjon esetleg.*
-És mondd csak Lynácska, hol vannak a szüleid?
//A piac//
//Cerlyna és Briwal meg Tizio//
*Learon nem igazán érti a kérdést. Olyan, mintha Lyna nem is erről a világról való lenne.*
-Hát, vannak, persze. *Aztán megvonja a vállát.*
-Nem itt. Szerencsére a tharg közbiztonság jó, szóval kevés rossz ember van a környéken. Kevesebb mint Artheniorban. *A fájdalomra pedig egyszerűen csak csóválja a fejét.*
-Nem fájt. Sokkal nagyobb fájdalmakat is éltem már át, ez csak pár karcolás! *Általában azzal szokta kezdeni, hogy elmondja, hogy már egyszer meghalt, vagy hogy leszúrták és megbénult a karja vagy valamelyik másik hasonló történetével, de aztán rájön, hogy ez a lányka túl ártatlan és talán megriadna, ha ilyesmivel traktálná őt.*
-Nem okozol gondot. Van, akinek örömöt okoz, ha megvédhet valakit, vagy segíthet valakin. Én ilyen vagyok! *Így már nem is lehet gond a dolog.*
-Köszönöm! *Válszol a bizalom kérdésére és arra, hogy meggyógyíthatja a madárkát. Ezután a varázslat szerencsésen létrejön és galambocska is elevenné válik.*
-Nehogy elengedd még, még ha el szeretne repülni akkor se. Még túl gyenge hozzá! *Ezután nagyot dobban a szíve ahogy a boldog rugózást látja. Nem is tudja mihez hasonlítani az érzést, de valami nagyon jó és ez a lényeg. Az önfeledt mosolygásból csak az rántja vissza, hogy Tizio és Briwal is megérkezik, méghozzá egész jó hírrel. Megvan a búzája. Egy apró meghajlással köszönti a férfiakat.*
-Köszönöm szépen! *Azután átad 1500 aranyat Tizio d'Aquista kezébe.
.*-Hálás vagyok érte! Legközelebb is rád fogom bízni, ha valamit nagy összegben vennem kell! *Persze ez nem volt egy igazán nagy összeg, de az lett volna, ha ő próbálkozik a vásárlással. Miután elmentek, szomorúan néz Lynára, aki mintha el is felejtette volna, hogy a mágus éppen az imént gyógyította meg a galambját, úgy néz Tiziora, mintha fel akarná falni. Egy sóhajtás után mosolyt erőltet az arcára és megszólal.*
-Csak egy apró varázslat. Ha szeretnéd, megtaníthatom neked majd, de előbb gyertek el hozzám enni! Neked is és a galambocskának is pihenni kell, nincs igazam? *Mosolyog a lányra.*
-Igen, igyekszem is segíteni másokon, mint láthattad! Azonban a mágia nem egy egyszerű dolog! Ha úgy dönt az ember, hogy meg akarja tanulni, ahhoz türelem és elhivatottság kell! Te vagy elég türelmes és elhivatott, hogy segíts másokon, Lyna? *Ezután megsimogatja a lány buksiját, és ha a lány is elindul, akkor Learon elkezd lépkedni a birtoka irányába. Igyekszik nem túl nagyokat lépni, nehogy a lányka lemaradjon esetleg.*
-És mondd csak Lynácska, hol vannak a szüleid?
2285. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-07 19:00:56
Üzenet elküldve: 2019-04-07 19:00:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Mosolyogva, elismerő fejbiccentéssel nyugtázza Nava válaszát. Lám, ebben is különbözik a leány a nemesi kisasszonyoktól, kiket csak a harci képzettség, lovaglótudás, temérdek arany, és a jó kiállás nyűgöz le. Legalább utóbbiban nem szenvedett hiányt sosem egyetlen d'Aquista úrfi sem.
Újabb apró főhajtással reagál a köszönetnyilvánításra, majd húzza el ajkát sunyi vigyorba.*
-Van tervem, erre is.
*Nem, Tiz valóban nem fogja pazarolni tehetségét, nem, ha ez Briwalon múlik, és hite szerint rajta múlik.
A mentális, pillantásokon keresztül érkező üzenettel mit sem törődik. Vagy azért, mert nincs érzéke az ilyesmihez, vagy mert nem érti, esetleg nem tartja lényegesnek. Akárhogy is Nava csak egy apró mosolyt kap ki nem mondott kéréseire, könyörgő pillantására.
Sorol be a szerelmesek mögé, lóra ülni nincs kedve, amúgy sem állhatja igazán Vétkest. A séta, ha az ő tempóját akarják tartani nem lesz lassú vánszorgás. Hatok teltek el sérülése óta, már gyógyultként tekint önmagára, pusztán elvesztett kilóit kell visszaszednie, hogy régi valójában tündököljön. Vagyis ellentétben Tiz elvárásaival közel sem tűnik gyengének. Vétlen említésére azért nagyot sóhajt.*
-Hiányzik már a lovaglás. Nem is hiszem, hogy töltöttem volna ennyit időt nyergen kívül hét éves korom óta.
*Mereng el ezen picit, majd lelkesen áll elő ötletével.*
-Holnap dél körül leügetek hozzátok. Már ha szívesen láttok ebédre.
*Intézi kérdését elsősorban Navához, tőle várva, hogy képes asztalt teríteni.
A borász említésére csak értőn bólint, és még Tizio a búzára alkudozik ő a szomszédos stand portékáit méricskéli. Kissé lemaradva követi fivérét, őszinte örömmel üdvözölve Learont és kísérőjét mikor a kis társasághoz lép.*
-Üdvözlöm Derin úr. Szép napot Kisasszony.
*Hajtja meg magát aprócskát derékból, kifogástalan eleganciával. Majd kaján vigyorral nyugtázza a fruska pillantásait, melyekkel Tiziot terheli. Kínos érzésnek, tudja jól, hiszen pár éve még Aenae is épp így méregette őt, épp ezért jár neki a káröröm. Tudja csak meg Tiz is, mennyire terhes az ilyesmi. Nava pillantását keresi mindeközben, ha sikerül elkapnia a szőkeség tekintetét kacsintással jelzi, ő aztán élvezi a helyzetet.*
-Viszlát!
*Búcsúzik a párocskától öccsét követve, halkan kuncogva.*
-Persze. Meg, meg. *Felelget komótosan, majd már röhögve folytatja.* Nem akarod előbb letörölni magadról a bakfis-nyálat?
*Mosolyogva, elismerő fejbiccentéssel nyugtázza Nava válaszát. Lám, ebben is különbözik a leány a nemesi kisasszonyoktól, kiket csak a harci képzettség, lovaglótudás, temérdek arany, és a jó kiállás nyűgöz le. Legalább utóbbiban nem szenvedett hiányt sosem egyetlen d'Aquista úrfi sem.
Újabb apró főhajtással reagál a köszönetnyilvánításra, majd húzza el ajkát sunyi vigyorba.*
-Van tervem, erre is.
*Nem, Tiz valóban nem fogja pazarolni tehetségét, nem, ha ez Briwalon múlik, és hite szerint rajta múlik.
A mentális, pillantásokon keresztül érkező üzenettel mit sem törődik. Vagy azért, mert nincs érzéke az ilyesmihez, vagy mert nem érti, esetleg nem tartja lényegesnek. Akárhogy is Nava csak egy apró mosolyt kap ki nem mondott kéréseire, könyörgő pillantására.
Sorol be a szerelmesek mögé, lóra ülni nincs kedve, amúgy sem állhatja igazán Vétkest. A séta, ha az ő tempóját akarják tartani nem lesz lassú vánszorgás. Hatok teltek el sérülése óta, már gyógyultként tekint önmagára, pusztán elvesztett kilóit kell visszaszednie, hogy régi valójában tündököljön. Vagyis ellentétben Tiz elvárásaival közel sem tűnik gyengének. Vétlen említésére azért nagyot sóhajt.*
-Hiányzik már a lovaglás. Nem is hiszem, hogy töltöttem volna ennyit időt nyergen kívül hét éves korom óta.
*Mereng el ezen picit, majd lelkesen áll elő ötletével.*
-Holnap dél körül leügetek hozzátok. Már ha szívesen láttok ebédre.
*Intézi kérdését elsősorban Navához, tőle várva, hogy képes asztalt teríteni.
A borász említésére csak értőn bólint, és még Tizio a búzára alkudozik ő a szomszédos stand portékáit méricskéli. Kissé lemaradva követi fivérét, őszinte örömmel üdvözölve Learont és kísérőjét mikor a kis társasághoz lép.*
-Üdvözlöm Derin úr. Szép napot Kisasszony.
*Hajtja meg magát aprócskát derékból, kifogástalan eleganciával. Majd kaján vigyorral nyugtázza a fruska pillantásait, melyekkel Tiziot terheli. Kínos érzésnek, tudja jól, hiszen pár éve még Aenae is épp így méregette őt, épp ezért jár neki a káröröm. Tudja csak meg Tiz is, mennyire terhes az ilyesmi. Nava pillantását keresi mindeközben, ha sikerül elkapnia a szőkeség tekintetét kacsintással jelzi, ő aztán élvezi a helyzetet.*
-Viszlát!
*Búcsúzik a párocskától öccsét követve, halkan kuncogva.*
-Persze. Meg, meg. *Felelget komótosan, majd már röhögve folytatja.* Nem akarod előbb letörölni magadról a bakfis-nyálat?
2284. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-07 17:20:08
Üzenet elküldve: 2019-04-07 17:20:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a péklegényhez//
//A piac//
//Learon, imádva bámulás szintjén Tizio//
*Bólogat, mintha tudná ki az a Kancellár, majd nézi is a Vashegyet, aminek a neve is elég ijesztő. Aztán csak meglepetten pislog, és kíváncsian szemléli Learont. Nagy szemeivel elképedve fürkészi őt. Mindennek gondolná, de barbárnak nem, ami lehet azért van, mert tudatlan, vagy azért, mert olykor megtévesztőek a pletykák. Ezt az új információt emésztgetnie kell, ahogy az új környezetet is.*
- De... ha azt nézem...
*Szólal meg kissé bátortalanul próbálva azt felmérni, hogy vajon megbántotta a kecskés férfit, vagy sem. De úgy tűnik nem, mert őszintén jó kedélyűnek tűnik.*
- Vannak jó és rossz barbárok is?
*Kérdez vissza rögtön a szokásos kíváncsi módján, közben meg megörül annak, hogy ma is tanult ezáltal valamit. A tharg szimbólumot is teljesen lenyűgözve, mély csodálattal nézi. Nagyon szépnek találja.*
- Nem fájt? Akkor azt hiszem a rossz barbárokkal nem akarok találkozni. Azok hol élnek?
*Folytatja tovább egyre fokozódó lelkesedéssel, éppen csak nem ugrálja körbe az újonnan érkezetteket. A kecskét is lopva megpillantja, de nincs elég bátorsága, hogy megkérdezze megsimogathatja-e. De az megnyugtató tény, hogy Learon megvédené, ha kellene, bár továbbra sem szeretné, ha ez így lenne, ahogy Yahartaelnek is mondta. Sosem akarná, hogy miatta másnak baja essen.*
- Én nem akarok gondot okozni.
*Feleli miközben óvatosan simít párat galambocskáján, mert az mindig megnyugtatja, ugyanezt megengedi a férfinak is, hiszen a kedvességnek biztos örül majd a tollas, mindegy, hogy kitől kapja. Az apró érintést ugyan észreveszi, de véletlennek tudja be, így nem is törődik vele különösebben. A kérdésre azért hirtelen megijed. Miért kéne megbízzon a férfiban?*
- Mágus?
*Képed el rögtön ezután.*
- Öm, persze! Bízom benned.
*Bólint is mellé nyomatékosítva, hogy hisz az idegen férfi szavainak, ami továbbra sem bölcs döntés, de ugyan mi baj lehetne belőle? Vasborda bácsi is segített neki, biztos Learon bácsi is segítene. Kicsit félve, de ott tartja kezét, és végig lelkes csodálattal figyeli a sikeres varázslatot, ami valamiféle vizet is produkál. Ha nem lenne egyértelmű lenyűgözöttsége konkretizálja azzal, hogy hangot is ad neki.*
- Elképesztő! Most mi történt? Már jól van? Ezt honnan tudod és honnan tudnám megtanulni? Jaj, el tudod képzelni hány emberen lehetne így segíteni?
*Hadarja, és apró rugózással imitálja boldog pattogását, amit akkor tenne, ha szabad lenne a keze, és nem éppen féltett galambocskáját tartaná benne.
Idő közben valakik meg is érkeznek, egy nagyon szép férfi, akin meg is állapodik Cerlyna csodálattal teli tekintete. Annyi bizonyos, hogy ismerik Learont, mert láthatóan valami üzlet van kialakulóban, vagy már meg is történt, ez annyira nem foglalkoztatja, mert leköti az, hogy látványosan bámulja Tiziot.*
//A piac//
//Learon, imádva bámulás szintjén Tizio//
*Bólogat, mintha tudná ki az a Kancellár, majd nézi is a Vashegyet, aminek a neve is elég ijesztő. Aztán csak meglepetten pislog, és kíváncsian szemléli Learont. Nagy szemeivel elképedve fürkészi őt. Mindennek gondolná, de barbárnak nem, ami lehet azért van, mert tudatlan, vagy azért, mert olykor megtévesztőek a pletykák. Ezt az új információt emésztgetnie kell, ahogy az új környezetet is.*
- De... ha azt nézem...
*Szólal meg kissé bátortalanul próbálva azt felmérni, hogy vajon megbántotta a kecskés férfit, vagy sem. De úgy tűnik nem, mert őszintén jó kedélyűnek tűnik.*
- Vannak jó és rossz barbárok is?
*Kérdez vissza rögtön a szokásos kíváncsi módján, közben meg megörül annak, hogy ma is tanult ezáltal valamit. A tharg szimbólumot is teljesen lenyűgözve, mély csodálattal nézi. Nagyon szépnek találja.*
- Nem fájt? Akkor azt hiszem a rossz barbárokkal nem akarok találkozni. Azok hol élnek?
*Folytatja tovább egyre fokozódó lelkesedéssel, éppen csak nem ugrálja körbe az újonnan érkezetteket. A kecskét is lopva megpillantja, de nincs elég bátorsága, hogy megkérdezze megsimogathatja-e. De az megnyugtató tény, hogy Learon megvédené, ha kellene, bár továbbra sem szeretné, ha ez így lenne, ahogy Yahartaelnek is mondta. Sosem akarná, hogy miatta másnak baja essen.*
- Én nem akarok gondot okozni.
*Feleli miközben óvatosan simít párat galambocskáján, mert az mindig megnyugtatja, ugyanezt megengedi a férfinak is, hiszen a kedvességnek biztos örül majd a tollas, mindegy, hogy kitől kapja. Az apró érintést ugyan észreveszi, de véletlennek tudja be, így nem is törődik vele különösebben. A kérdésre azért hirtelen megijed. Miért kéne megbízzon a férfiban?*
- Mágus?
*Képed el rögtön ezután.*
- Öm, persze! Bízom benned.
*Bólint is mellé nyomatékosítva, hogy hisz az idegen férfi szavainak, ami továbbra sem bölcs döntés, de ugyan mi baj lehetne belőle? Vasborda bácsi is segített neki, biztos Learon bácsi is segítene. Kicsit félve, de ott tartja kezét, és végig lelkes csodálattal figyeli a sikeres varázslatot, ami valamiféle vizet is produkál. Ha nem lenne egyértelmű lenyűgözöttsége konkretizálja azzal, hogy hangot is ad neki.*
- Elképesztő! Most mi történt? Már jól van? Ezt honnan tudod és honnan tudnám megtanulni? Jaj, el tudod képzelni hány emberen lehetne így segíteni?
*Hadarja, és apró rugózással imitálja boldog pattogását, amit akkor tenne, ha szabad lenne a keze, és nem éppen féltett galambocskáját tartaná benne.
Idő közben valakik meg is érkeznek, egy nagyon szép férfi, akin meg is állapodik Cerlyna csodálattal teli tekintete. Annyi bizonyos, hogy ismerik Learont, mert láthatóan valami üzlet van kialakulóban, vagy már meg is történt, ez annyira nem foglalkoztatja, mert leköti az, hogy látványosan bámulja Tiziot.*
2283. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-07 15:36:29
Üzenet elküldve: 2019-04-07 15:36:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Tizio//
*Tizio komoly arccal bólint a hallottakra, akkor csak az öregebb ágakat fogja levágni, azokat ami nem hoznának elég gyümölcsöt, nem szól közbe, csak bólogat. A gabonára a fejét rázza. ~Eszemben sincsen.~*
- Állandóan szarnak, szóval lesz folyamatosan. Begereblyézem majd minden nap az egyik sarokba, aztán bármikor elviheted, sőt folyamatosan elviheted, akkor én is jól járok, mert nem kell kerülgetnem és te is, mert lesz trágyád. *Remélhetőleg Learonnak ez megfelel és akkor erről le is van a gond, praktikus lenne, sőt alapja lehetne egy jó szomszédi viszonynak. ~Tizio, begolyózol a vidéktől, mióta akarsz jóban lenni bárkivel is?!~ Nem akarja sokáig tartóztatni Learont, visszatérne Zsalma fésülgetéséhez és a ganégereblyézéshez, később meg tenni akar egy jó nagy kört Vétkessel, hogy lemozgassa.
//Tizio és Umon//
Tizio soha életében nem volt arra rászorulva, hogy maga metszegesse a fáit, hiszen odahaza erről kertész gondoskodott. ~Régi szép idők.~ Most viszont önmagára van utalva, és arra, amit Learon mondott neki, a pásztor instrukciói alapján jár el és azért így is van mit levágni, csinosítani, több időt tölt a friss levegőn, mint az elmúlt évek alatt összesen és soha nem érzett fizikai fáradtság kezd rajta erőt venni, ráadásul mindkét karja csupa seb, van egy karcolás a szeme alatt is, hogy a vízhólyagokról ne is beszéljünk. ~Hülye vagy Tizio, ennek semmi értelme.~ Mondja neki a hang a fejében. ~De van. A régi szép idők elmúltak, ez van, eszerint kell élni.~ Szája sarkában egy hosszú fűszál, kezében a szelence, laza delíriumban tobzódik, ráadásul már a karját sem bírja felemelni, de most pihen az egyik gyümölcsfa tövében, hátát a fatörzsnek vetve.*
//Learon és Tizio//
*Tizio komoly arccal bólint a hallottakra, akkor csak az öregebb ágakat fogja levágni, azokat ami nem hoznának elég gyümölcsöt, nem szól közbe, csak bólogat. A gabonára a fejét rázza. ~Eszemben sincsen.~*
- Állandóan szarnak, szóval lesz folyamatosan. Begereblyézem majd minden nap az egyik sarokba, aztán bármikor elviheted, sőt folyamatosan elviheted, akkor én is jól járok, mert nem kell kerülgetnem és te is, mert lesz trágyád. *Remélhetőleg Learonnak ez megfelel és akkor erről le is van a gond, praktikus lenne, sőt alapja lehetne egy jó szomszédi viszonynak. ~Tizio, begolyózol a vidéktől, mióta akarsz jóban lenni bárkivel is?!~ Nem akarja sokáig tartóztatni Learont, visszatérne Zsalma fésülgetéséhez és a ganégereblyézéshez, később meg tenni akar egy jó nagy kört Vétkessel, hogy lemozgassa.
//Tizio és Umon//
Tizio soha életében nem volt arra rászorulva, hogy maga metszegesse a fáit, hiszen odahaza erről kertész gondoskodott. ~Régi szép idők.~ Most viszont önmagára van utalva, és arra, amit Learon mondott neki, a pásztor instrukciói alapján jár el és azért így is van mit levágni, csinosítani, több időt tölt a friss levegőn, mint az elmúlt évek alatt összesen és soha nem érzett fizikai fáradtság kezd rajta erőt venni, ráadásul mindkét karja csupa seb, van egy karcolás a szeme alatt is, hogy a vízhólyagokról ne is beszéljünk. ~Hülye vagy Tizio, ennek semmi értelme.~ Mondja neki a hang a fejében. ~De van. A régi szép idők elmúltak, ez van, eszerint kell élni.~ Szája sarkában egy hosszú fűszál, kezében a szelence, laza delíriumban tobzódik, ráadásul már a karját sem bírja felemelni, de most pihen az egyik gyümölcsfa tövében, hátát a fatörzsnek vetve.*
2282. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-07 14:57:28
Üzenet elküldve: 2019-04-07 14:57:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Tizio minden bizonnyal nehezményezné, hogy kibeszélik, mivel azonban meggyőződése, hogy Nava nemigen mer szólni bátyja jelenlétében, ezért fel sem merül benne, hogy a másik kettő róla beszélgetne, sőt vidáman fütyörészve köti a nyakkendőjét és bújik bele a zakójába.*
- Nahát Tizio, egészen a városi nemes úr benyomását kelted. *Mondja a szekrényajtó belsejére szerelt tükörben látott önmagának, miközben közelebb hajol, ujjait arcára nyomja.* - Le kéne nyírni a pofádról a szőrt. Jó, majd ha végeztünk. *Tulajdonképpen elégedett azzal, amit a tükörben lát, mindig is kínosan ügyelt a kifogástalan megjelenésre, még akkor is, ha amúgy csak az otthonától lovagolt el a kedvenc, félhomályos raktárházáig, hogy elbíbelődjön kedvenc számaival.
A konyhában aztán a karját nyújtja a lánynak, rámosolyog egy nagyon rövid időre. ~És nekem még mindig nem sikerült mosdanod, cicám. Majd bepótoljuk, ha hazaértünk.~ Ha Nava belekarol, akkor a másik kezével a lányét simogatja.*
- Itt maradsz éjjelre, ugye? *A lánynak van hol laknia, mágusok földjén, Synmirán, amiről Tizio csak hozzávetőlegesen tudja, hogy merre is van. ~Lakhatnál velem is.~ Ha Briwal felül Vétkes hátára, akkor Tizionak nincs gondja a lóra, ha nem ül fel, akkor száron vezeti maga mögött, séta közben sűrűn pillant a lányra. ~Ékszer kéne rád! És selyem, meg bársony.~
//Piac//
Tizio a maga részéről nem siet, teljesen normális sétatempót diktál, ügyelve arra, hogy ha fivére gyalogol, akkor hozzá igazítsák magukat és az ő igényeihez, hiszen még gyenge.*
- Vétlent és a két másik rusnyaságot le kell hozni a hegyről, biztos egyik sem élvezi azt az istállót. *A gyapjas-laposakról ugyan nem tud nyilatkozni, hogy mennyire élvezik a zárt boxokat, de Briwal lova biztos szívesebben szaladgálna a tágas karámban.* - Derin úr megbízott azzal, hogy vegyek neki ötszáz kiló tavaszi búzát. Persze rárakom a saját kis százalékom és külön oszlopba írom majd az első bevételem. *Egy röpke mosoly fivérére, a kényszeredett fajtából, aztán meg is áll az első olyan helyen, ahol búzát árulnak. ~Hogy én ezt mennyire rühellem.~ Idegenek számára teljesen őszintének tűnik a mosoly az arcán, őszintéknek hatnak a bókok is, mivel az árut, a kofát és a helyi termelőket illeti, így a kialkudott ár igen baráti. Oda is csúsztatja a kofa (Mesélő (Hádész)) kezébe az 1000 aranyat. Ráadásul egy kézcsókért még megígérik neki, hogy leszállítják a Derin-birtokra. Tizio arcáról csak akkor tűnik el a mosoly, mikor elfordul az árustól, mintha két különböző személy lenne, ráadásul egyik bőrében rosszabbul érzi magát, mint a másikéban. Tekintete a további standokat pásztázza, mikor kiszúrja Learont, nem rest hát odamenni hozzá.*
- Üdv Derin úr. Kisasszony. *Biccent oda a lánynak is, aki a pásztorral van.* - Megvan, amiről beszéltünk. Ezerötszáz lesz az ötszáz kiló búzád. Az a nagyon kedves hölgy. *Mutatja meg, hogy melyikről is van szó.* - Elviszi a házadhoz, azt mondta, hogy ismeri merre van. További szép napot. *Nem akar bájcsevegni, így gyorsan igyekszik odébbállni, vonszolva magával Navát, ha továbbra is belé karolva halad, ha kellően messze vannak Learontól, akkor fivéréhez fordul.*
- Szerintem álljunk neki a vásárlásnak, mielőbb végzünk, annál előbb otthon lehetünk. Listád megvan?
*Tizio minden bizonnyal nehezményezné, hogy kibeszélik, mivel azonban meggyőződése, hogy Nava nemigen mer szólni bátyja jelenlétében, ezért fel sem merül benne, hogy a másik kettő róla beszélgetne, sőt vidáman fütyörészve köti a nyakkendőjét és bújik bele a zakójába.*
- Nahát Tizio, egészen a városi nemes úr benyomását kelted. *Mondja a szekrényajtó belsejére szerelt tükörben látott önmagának, miközben közelebb hajol, ujjait arcára nyomja.* - Le kéne nyírni a pofádról a szőrt. Jó, majd ha végeztünk. *Tulajdonképpen elégedett azzal, amit a tükörben lát, mindig is kínosan ügyelt a kifogástalan megjelenésre, még akkor is, ha amúgy csak az otthonától lovagolt el a kedvenc, félhomályos raktárházáig, hogy elbíbelődjön kedvenc számaival.
A konyhában aztán a karját nyújtja a lánynak, rámosolyog egy nagyon rövid időre. ~És nekem még mindig nem sikerült mosdanod, cicám. Majd bepótoljuk, ha hazaértünk.~ Ha Nava belekarol, akkor a másik kezével a lányét simogatja.*
- Itt maradsz éjjelre, ugye? *A lánynak van hol laknia, mágusok földjén, Synmirán, amiről Tizio csak hozzávetőlegesen tudja, hogy merre is van. ~Lakhatnál velem is.~ Ha Briwal felül Vétkes hátára, akkor Tizionak nincs gondja a lóra, ha nem ül fel, akkor száron vezeti maga mögött, séta közben sűrűn pillant a lányra. ~Ékszer kéne rád! És selyem, meg bársony.~
//Piac//
Tizio a maga részéről nem siet, teljesen normális sétatempót diktál, ügyelve arra, hogy ha fivére gyalogol, akkor hozzá igazítsák magukat és az ő igényeihez, hiszen még gyenge.*
- Vétlent és a két másik rusnyaságot le kell hozni a hegyről, biztos egyik sem élvezi azt az istállót. *A gyapjas-laposakról ugyan nem tud nyilatkozni, hogy mennyire élvezik a zárt boxokat, de Briwal lova biztos szívesebben szaladgálna a tágas karámban.* - Derin úr megbízott azzal, hogy vegyek neki ötszáz kiló tavaszi búzát. Persze rárakom a saját kis százalékom és külön oszlopba írom majd az első bevételem. *Egy röpke mosoly fivérére, a kényszeredett fajtából, aztán meg is áll az első olyan helyen, ahol búzát árulnak. ~Hogy én ezt mennyire rühellem.~ Idegenek számára teljesen őszintének tűnik a mosoly az arcán, őszintéknek hatnak a bókok is, mivel az árut, a kofát és a helyi termelőket illeti, így a kialkudott ár igen baráti. Oda is csúsztatja a kofa (Mesélő (Hádész)) kezébe az 1000 aranyat.
Ráadásul egy kézcsókért még megígérik neki, hogy leszállítják a Derin-birtokra. Tizio arcáról csak akkor tűnik el a mosoly, mikor elfordul az árustól, mintha két különböző személy lenne, ráadásul egyik bőrében rosszabbul érzi magát, mint a másikéban. Tekintete a további standokat pásztázza, mikor kiszúrja Learont, nem rest hát odamenni hozzá.*- Üdv Derin úr. Kisasszony. *Biccent oda a lánynak is, aki a pásztorral van.* - Megvan, amiről beszéltünk. Ezerötszáz lesz az ötszáz kiló búzád. Az a nagyon kedves hölgy. *Mutatja meg, hogy melyikről is van szó.* - Elviszi a házadhoz, azt mondta, hogy ismeri merre van. További szép napot. *Nem akar bájcsevegni, így gyorsan igyekszik odébbállni, vonszolva magával Navát, ha továbbra is belé karolva halad, ha kellően messze vannak Learontól, akkor fivéréhez fordul.*
- Szerintem álljunk neki a vásárlásnak, mielőbb végzünk, annál előbb otthon lehetünk. Listád megvan?
2281. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-07 13:58:17
Üzenet elküldve: 2019-04-07 13:58:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a péklegényhez//
//A piac//
//Cerlyna//
*Learon is megbűvöli valami, de az nem holmi péksütemény, hanem valami sokkal édesebb, méghozzá Lyna. Azonban köszönése nem sikerül teljesen tökéletesre, mert megijeszti.*
-Nem kell semmiért bocsánatot kérned! *Szabadkozik a mágus.*
-Én voltam túl hirtelen! *Aztán végig hallgatva a gyógyítókról szóló történetet egy kicsit felhúzza a szemöldökét, de egy pillanat múlva, mintha mi sem történt volna, mosolyog tovább.* ~Mindenki ezeket a gyógyítókat keresi! Mintha Learon már nem is létezne!~
-Az egyiket tudom, hol van! *Vonja meg a vállát.*
-A Kancellár az, és ott van fent a Vashegyen! *Bök abba az irányba hüvelykéjével amerre található a hely. A barbárok hallatán pedig egyenesen el is neveti magát.*
-Nos, drágám, itt áll előtted az egyik barbár! *Mutatja fel tenyerét, amin a tharg jelkép van.*
-Vagy tán nem vagyok neked elég barbáros? A szakáll, a szőrösség és a hosszú haj, ami a barbárok ismertetője, az megvan! *Kuncog tovább.*
-Azonban mi jó barbárok vagyunk! Nem kell félned! *Azután elgondolkodik, hogyan tudná egy kissé feljebb pozicionálni magát a lányka szemében, aki egyébként teljesen megbabonázta a mágust ezekkel a szemekkel. Mintha csak az ártatlanság szállott volna le közéjük és a Sajt-mesternek sikerült megcsípnie ezt a csodát.*
-Ha meg valaki olyan jönne, akitől félned kell, majd megvédelek! *Nevetése mosollyá csillapul. Aztán ahogy az evés és a madár kerül szóba, a pásztor megpróbálja megoldani mind a kettőt.*
-Hát, ha nem utasítod vissza egy ilyen félelmetes barbár meghívását, akkor nálam kaphatsz enni! Nem lakom messze, és a galambod is ellenne. Kapna ő is egy marék magot! *Azután szemügyre veszi a madárkát.* ~Milyen tündéri teremtés! Hát jobban félt egy galambot, mint saját magát!~ *Nem mintha Learon nem így lenne saját magával és a jószágaival, de az, hogy rajta kívül más is van, főleg egy ilyen aranyos kislányka, az egészen felüdíti.*
-Hmm! *Simít végig ujja hegyével nagyon finoman a galambon, majd mikor elengedi az, ügyel rá, hogy keze végig simítson Lyna kezén is, aki tartja a galambot.*
-Ha minden jól megy! *Válaszolja Learon bólintva.*
-Megbízol bennem Lyna? *Néz bele a lány szemeibe egészen komolyan.*
-Mágus vagyok. Meg tudom gyógyítani a galambocskádat, ebben szinte biztos vagyok. Azonban azt tudnod kell, hogy lehet, hogy szegénynek olyan sérülése volt, hogy még a gyógyulás után is nehezen, vagy egyáltalán nem tud majd repülni, de ez nem rajtam múlik, én csak felgyorsíthatom a gyógyulását. Benne vagy drága Lyna? *Ezután elmosolyodik és ha a válasz igen, akkor egyik kezét a galamb fölé tartja, a másikat meg a lány aprócska kezeit tartja meg alulról, nehogy az megijedjen, aztán varázsol. Ha sikerül a varázslat, akkor a galamb elkezdi mozgatni a szárnyát. Bizonyára rögtön még nem tud elrepülni, hiszen ennyi ideig nem használta a tagját, kell idő, hogy visszatérjen bele az élet. ha pedig a mágia nem megy végbe, akkor csak mosolyog és közli, hogy na akkor mindjárt varázsolni fog.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
//A piac//
//Cerlyna//
*Learon is megbűvöli valami, de az nem holmi péksütemény, hanem valami sokkal édesebb, méghozzá Lyna. Azonban köszönése nem sikerül teljesen tökéletesre, mert megijeszti.*
-Nem kell semmiért bocsánatot kérned! *Szabadkozik a mágus.*
-Én voltam túl hirtelen! *Aztán végig hallgatva a gyógyítókról szóló történetet egy kicsit felhúzza a szemöldökét, de egy pillanat múlva, mintha mi sem történt volna, mosolyog tovább.* ~Mindenki ezeket a gyógyítókat keresi! Mintha Learon már nem is létezne!~
-Az egyiket tudom, hol van! *Vonja meg a vállát.*
-A Kancellár az, és ott van fent a Vashegyen! *Bök abba az irányba hüvelykéjével amerre található a hely. A barbárok hallatán pedig egyenesen el is neveti magát.*
-Nos, drágám, itt áll előtted az egyik barbár! *Mutatja fel tenyerét, amin a tharg jelkép van.*
-Vagy tán nem vagyok neked elég barbáros? A szakáll, a szőrösség és a hosszú haj, ami a barbárok ismertetője, az megvan! *Kuncog tovább.*
-Azonban mi jó barbárok vagyunk! Nem kell félned! *Azután elgondolkodik, hogyan tudná egy kissé feljebb pozicionálni magát a lányka szemében, aki egyébként teljesen megbabonázta a mágust ezekkel a szemekkel. Mintha csak az ártatlanság szállott volna le közéjük és a Sajt-mesternek sikerült megcsípnie ezt a csodát.*
-Ha meg valaki olyan jönne, akitől félned kell, majd megvédelek! *Nevetése mosollyá csillapul. Aztán ahogy az evés és a madár kerül szóba, a pásztor megpróbálja megoldani mind a kettőt.*
-Hát, ha nem utasítod vissza egy ilyen félelmetes barbár meghívását, akkor nálam kaphatsz enni! Nem lakom messze, és a galambod is ellenne. Kapna ő is egy marék magot! *Azután szemügyre veszi a madárkát.* ~Milyen tündéri teremtés! Hát jobban félt egy galambot, mint saját magát!~ *Nem mintha Learon nem így lenne saját magával és a jószágaival, de az, hogy rajta kívül más is van, főleg egy ilyen aranyos kislányka, az egészen felüdíti.*
-Hmm! *Simít végig ujja hegyével nagyon finoman a galambon, majd mikor elengedi az, ügyel rá, hogy keze végig simítson Lyna kezén is, aki tartja a galambot.*
-Ha minden jól megy! *Válaszolja Learon bólintva.*
-Megbízol bennem Lyna? *Néz bele a lány szemeibe egészen komolyan.*
-Mágus vagyok. Meg tudom gyógyítani a galambocskádat, ebben szinte biztos vagyok. Azonban azt tudnod kell, hogy lehet, hogy szegénynek olyan sérülése volt, hogy még a gyógyulás után is nehezen, vagy egyáltalán nem tud majd repülni, de ez nem rajtam múlik, én csak felgyorsíthatom a gyógyulását. Benne vagy drága Lyna? *Ezután elmosolyodik és ha a válasz igen, akkor egyik kezét a galamb fölé tartja, a másikat meg a lány aprócska kezeit tartja meg alulról, nehogy az megijedjen, aztán varázsol. Ha sikerül a varázslat, akkor a galamb elkezdi mozgatni a szárnyát. Bizonyára rögtön még nem tud elrepülni, hiszen ennyi ideig nem használta a tagját, kell idő, hogy visszatérjen bele az élet. ha pedig a mágia nem megy végbe, akkor csak mosolyog és közli, hogy na akkor mindjárt varázsolni fog.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4228-4247