Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-21 11:44:53
Üzenet elküldve: 2020-07-21 11:44:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Bris általában szereti a modoros társalgásokat, de most igazán el tudja nézni a kisasszony kis hevességét. Mégiscsak egy magafajta alak látogatta meg őt a barbárok földjén. Szinte természetes a kicsattanó öröm. Persze aztán a hölgy kicsit visszafogja magát és maga is bemutatkozik. Magával a neves Ephemia úrnővel találkozott a kis tudós. Ami egyszerre szerencsés és szomorú hisz nem néz ki túl jól ha a ház úrnője nyit ajtót a látogatóknak. Mindenesetre az invitálást elfogadva beljebb is lép és elhangzik egy olyan kérdés amivel hatalmasat nő a szemében a nő még ha csak sima udvariasságról is van szó.*
-Igen egy pohár vizet elfogadnék. Köszönöm kisasszony.
*Jelenti ki felcsillanó szemmel. Bort vagy sört nem kíván. Amúgy is kerüli az alkoholt. Meg nem is akarja véletlenül se, hogy az előző kancellárhoz hasonlítsák aki bár munkáját jól végezte túlzott szeszimádatáról volt ismeretes. Nem arra nincs szüksége.*
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Bris általában szereti a modoros társalgásokat, de most igazán el tudja nézni a kisasszony kis hevességét. Mégiscsak egy magafajta alak látogatta meg őt a barbárok földjén. Szinte természetes a kicsattanó öröm. Persze aztán a hölgy kicsit visszafogja magát és maga is bemutatkozik. Magával a neves Ephemia úrnővel találkozott a kis tudós. Ami egyszerre szerencsés és szomorú hisz nem néz ki túl jól ha a ház úrnője nyit ajtót a látogatóknak. Mindenesetre az invitálást elfogadva beljebb is lép és elhangzik egy olyan kérdés amivel hatalmasat nő a szemében a nő még ha csak sima udvariasságról is van szó.*
-Igen egy pohár vizet elfogadnék. Köszönöm kisasszony.
*Jelenti ki felcsillanó szemmel. Bort vagy sört nem kíván. Amúgy is kerüli az alkoholt. Meg nem is akarja véletlenül se, hogy az előző kancellárhoz hasonlítsák aki bár munkáját jól végezte túlzott szeszimádatáról volt ismeretes. Nem arra nincs szüksége.*
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-21 09:52:30
Üzenet elküldve: 2020-07-21 09:52:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Az iménti gátlásai szertefoszlanak, ahogy a férfi bemutatkozik. Effi bizonyosan megfoghatta valamely isten lábát ezzel a látogatóval, hisz most neki pont egy ilyen mindent IS tudó személyre van szüksége.*
- Ó nagyszerű, tökéletes! *Csapja össze tenyereit izgalmában, majd megmoderálja magát, és fejet hajt köszöntés gyanánt.* Én Ephemia d'Aquista volnék. Kedves Bris, fáradj csak beljebb!
*Szélesebbre tárja a bejárati ajtó egyik szárnyát Bris előtt, s a társalgószoba nyitott ajtaja felé mutat, amely a hall jobb oldalán látható.*
- Kérlek, foglalj odabent helyet, bárhol. Itallal megkínálhatlak esetleg? Bort, vizet hozhatok, de akad talán tea, vagy némi sör is.
*Hisz száraz torokkal nem jó beszélgetni, ugyebár, már pedig ők egy igencsak fontos dolgot készülnek megtárgyalni.*
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Az iménti gátlásai szertefoszlanak, ahogy a férfi bemutatkozik. Effi bizonyosan megfoghatta valamely isten lábát ezzel a látogatóval, hisz most neki pont egy ilyen mindent IS tudó személyre van szüksége.*
- Ó nagyszerű, tökéletes! *Csapja össze tenyereit izgalmában, majd megmoderálja magát, és fejet hajt köszöntés gyanánt.* Én Ephemia d'Aquista volnék. Kedves Bris, fáradj csak beljebb!
*Szélesebbre tárja a bejárati ajtó egyik szárnyát Bris előtt, s a társalgószoba nyitott ajtaja felé mutat, amely a hall jobb oldalán látható.*
- Kérlek, foglalj odabent helyet, bárhol. Itallal megkínálhatlak esetleg? Bort, vizet hozhatok, de akad talán tea, vagy némi sör is.
*Hisz száraz torokkal nem jó beszélgetni, ugyebár, már pedig ők egy igencsak fontos dolgot készülnek megtárgyalni.*
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-20 22:47:58
Üzenet elküldve: 2020-07-20 22:47:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Kopog. Beszól. Nem túl határozott. Lehet meg se hallották. Vagy rossz helyre jött. Esetleg ez egy elátkozott birtok? Ettől a gondolattól azért kirázza a hideg. Viszont mikor a ház úrnője kinyitja az ajtót így is egy verítékező, nagyon piros csontos arcú, furcsa szemű szerencsétlen ábrázatú alakot láthat. Nem az a fajta akitől akármilyen értelemben meg szoktak a női lábak remegni. Az igényes megjelenés arra utal a kis tudósnak, hogy a ház egyik ura nyitott ajtót személyesen úgyhogy megjelenésével ellentétben egy tökéletes udvarokban is a helyét megálló meghajlás kíséretében be is mutatkozna.*
-Mélységes tiszteletem kisasszony. Bris Mostale volnék vándordiák, több város ismerője, a nyelvek, történelem, az alkímia, a mechanika és sok egyéb tudomány gyakorlója és egy jó ideig a kevésbé kaotikus időszakban a vashegy kamatoztatta tudásom, de a pestis és egyéb vezetőváltások megzavarták a dolgokat és egy békésebb munkakörnyezetet keresek ahol széleskörű tanulmányaimat hasznosíthatom. Úgy hallottam, hogy a neves d'Aquista család egy olyan művelt tudósembert keres aki képes hiteles és precíz módon történelmi feljegyzéseket elemezni. Ezen feladatra ajánlanám szerény személyemet.
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Kopog. Beszól. Nem túl határozott. Lehet meg se hallották. Vagy rossz helyre jött. Esetleg ez egy elátkozott birtok? Ettől a gondolattól azért kirázza a hideg. Viszont mikor a ház úrnője kinyitja az ajtót így is egy verítékező, nagyon piros csontos arcú, furcsa szemű szerencsétlen ábrázatú alakot láthat. Nem az a fajta akitől akármilyen értelemben meg szoktak a női lábak remegni. Az igényes megjelenés arra utal a kis tudósnak, hogy a ház egyik ura nyitott ajtót személyesen úgyhogy megjelenésével ellentétben egy tökéletes udvarokban is a helyét megálló meghajlás kíséretében be is mutatkozna.*
-Mélységes tiszteletem kisasszony. Bris Mostale volnék vándordiák, több város ismerője, a nyelvek, történelem, az alkímia, a mechanika és sok egyéb tudomány gyakorlója és egy jó ideig a kevésbé kaotikus időszakban a vashegy kamatoztatta tudásom, de a pestis és egyéb vezetőváltások megzavarták a dolgokat és egy békésebb munkakörnyezetet keresek ahol széleskörű tanulmányaimat hasznosíthatom. Úgy hallottam, hogy a neves d'Aquista család egy olyan művelt tudósembert keres aki képes hiteles és precíz módon történelmi feljegyzéseket elemezni. Ezen feladatra ajánlanám szerény személyemet.
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-20 22:14:14
Üzenet elküldve: 2020-07-20 22:14:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Itt nincs mese. A jövevény bizony áthalad a kapun, egészen a teraszig, Ephemia pedig feszülten figyeli az ablakból minden lépését, természetesen a lehető legdiszkrétebb módon, ahogy tőle kitelik. Ha hívő, ki soha nem hallott istenek igéit hirdeti, ha nem, neki itt bizony most ki kell nyitnia az ajtót. Persze annak ellenére, hogy jó ideje gyanúsan tekint minden erre tévedő alakra, igyekszik uralkodni magán, és nem kétségbeesni. Elsimítja ruházata gyűrődéseit, és látványosan sóhajtozva a bejárati ajtóhoz lohol. Amikor kinyitja azt, magára ölti a magabiztosság álarcát, miközben - úgyszintén a lehető legdiszkrétebb módon - felméri az alacsonyka férfit.*
- Üdvözletem. Igen, ez az Aquista-birtok. Miben segíthetek?
*Így közelebbről nem tűnik az úr emberrablónak számára, hisz azok tapasztalata szerint társaságban érkeznek és elég nagydarab fickók; ugyanakkor nem tűnik hívőnek sem, mert nem elég ájtatos az arca hozzá. Nem marad más hátra, meg kell hallgatnia, mi járatban van erre az illető.*
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Itt nincs mese. A jövevény bizony áthalad a kapun, egészen a teraszig, Ephemia pedig feszülten figyeli az ablakból minden lépését, természetesen a lehető legdiszkrétebb módon, ahogy tőle kitelik. Ha hívő, ki soha nem hallott istenek igéit hirdeti, ha nem, neki itt bizony most ki kell nyitnia az ajtót. Persze annak ellenére, hogy jó ideje gyanúsan tekint minden erre tévedő alakra, igyekszik uralkodni magán, és nem kétségbeesni. Elsimítja ruházata gyűrődéseit, és látványosan sóhajtozva a bejárati ajtóhoz lohol. Amikor kinyitja azt, magára ölti a magabiztosság álarcát, miközben - úgyszintén a lehető legdiszkrétebb módon - felméri az alacsonyka férfit.*
- Üdvözletem. Igen, ez az Aquista-birtok. Miben segíthetek?
*Így közelebbről nem tűnik az úr emberrablónak számára, hisz azok tapasztalata szerint társaságban érkeznek és elég nagydarab fickók; ugyanakkor nem tűnik hívőnek sem, mert nem elég ájtatos az arca hozzá. Nem marad más hátra, meg kell hallgatnia, mi járatban van erre az illető.*
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-20 21:17:23
Üzenet elküldve: 2020-07-20 21:17:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Meg kell hagyni tényleg nem épp a legszebb birtok ez mint amit Bris el tud képzelni, de a tharg építészethez képest még így is mérföldekkel kulturáltabbnak tűnik. Azok ha kövekből építkeznek akkor is mint a vademberek csinálják. Ha Bris kezébe adták volna a vezetést akkor az építkezésnél akkor már olyan kapu állna ott, hogy csudájára járnának. Mindegy. Mindenesetre úgy néz ki, hogy egy szolgálót se lát az udvaron úgyhogy némi fejvakarás után a teraszon keresztül a nagy bejárati ajtóhoz sétál és ott megállva ismét csak a fejét vakargatja. Ha lát kopogtatót akkor, azt használja. Ha nincs akkor bizonytalanul bekopogtat és elhaló hangon megpróbál hangosabban beszólni.*
-Hahó! Jó napot! Ez a d'Aquista bírtok? Van itt valaki? Jó napot!
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Meg kell hagyni tényleg nem épp a legszebb birtok ez mint amit Bris el tud képzelni, de a tharg építészethez képest még így is mérföldekkel kulturáltabbnak tűnik. Azok ha kövekből építkeznek akkor is mint a vademberek csinálják. Ha Bris kezébe adták volna a vezetést akkor az építkezésnél akkor már olyan kapu állna ott, hogy csudájára járnának. Mindegy. Mindenesetre úgy néz ki, hogy egy szolgálót se lát az udvaron úgyhogy némi fejvakarás után a teraszon keresztül a nagy bejárati ajtóhoz sétál és ott megállva ismét csak a fejét vakargatja. Ha lát kopogtatót akkor, azt használja. Ha nincs akkor bizonytalanul bekopogtat és elhaló hangon megpróbál hangosabban beszólni.*
-Hahó! Jó napot! Ez a d'Aquista bírtok? Van itt valaki? Jó napot!
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-20 20:59:28
Üzenet elküldve: 2020-07-20 20:59:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Pipereasztalánál tölti az időt épp hálószobájában, az arcát kenegetve. Nem szépítette ő magát semmiféle kenceficével már nagyon régóta, de az utóbbi hatokban már elkezdett magához térni és kikászálódni a bánat mocsarából. Ha épp nem gyapjastevéinél vagy a műhelyében időz, akkor igyekszik magára is odafigyelni immáron. Amikor végez, feláll hát, hogy kinyújtóztassa végtagjait, és kisétál a társalgóba. Kitekint egy röpke pillanatra a tágas ablakon - és hát kit pillant meg?
Valami alacsony férfi lehet az, sötét ruhákban. ~Biztos megint azok közül a furcsa istenhívők közül való.~ Mert hát akadnak errefelé is mindenféle szektások, akik mindenféle fura isteneknek áldoznak, mint az a bolond Tepis. Azt se látta már Amonon régóta. ~Bár lehet nem is az, azok párban járnak. Ő meg egyedül van.~ Elhúzza kicsit ablaka függönyét, hogy jobban megnézze. ~Fura.~ Nézi, nézi egy darabig, aztán visszahúzza a függönyt. ~Remélem, nem látott meg. Bolondok ezek a hívők, komolyan mondom. Hatonta látom járnak erre.~ Azért még nézi egy darabig az ablakból, hogy vajon mi lesz a jövevény következő lépése.*
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Pipereasztalánál tölti az időt épp hálószobájában, az arcát kenegetve. Nem szépítette ő magát semmiféle kenceficével már nagyon régóta, de az utóbbi hatokban már elkezdett magához térni és kikászálódni a bánat mocsarából. Ha épp nem gyapjastevéinél vagy a műhelyében időz, akkor igyekszik magára is odafigyelni immáron. Amikor végez, feláll hát, hogy kinyújtóztassa végtagjait, és kisétál a társalgóba. Kitekint egy röpke pillanatra a tágas ablakon - és hát kit pillant meg?
Valami alacsony férfi lehet az, sötét ruhákban. ~Biztos megint azok közül a furcsa istenhívők közül való.~ Mert hát akadnak errefelé is mindenféle szektások, akik mindenféle fura isteneknek áldoznak, mint az a bolond Tepis. Azt se látta már Amonon régóta. ~Bár lehet nem is az, azok párban járnak. Ő meg egyedül van.~ Elhúzza kicsit ablaka függönyét, hogy jobban megnézze. ~Fura.~ Nézi, nézi egy darabig, aztán visszahúzza a függönyt. ~Remélem, nem látott meg. Bolondok ezek a hívők, komolyan mondom. Hatonta látom járnak erre.~ Azért még nézi egy darabig az ablakból, hogy vajon mi lesz a jövevény következő lépése.*
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-20 20:38:09
Üzenet elküldve: 2020-07-20 20:38:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Kis sovány alak sétál a földúton és jól láthatóan megszenvedi az utat. Ezeket a tharg távolságokat sose fogja Bris megszokni. Esetleg ha nem gyalog kéne megtennie talán könnyebb lenne, de akkor meg a fenekét ülné el és ha megbokrosodik alatta a ló akkor mi lesz? Mondjuk ha elszalad vele bele a folyóba? Még csak az kéne! Az ilyen barbár lovaktól bármi kitelik. Út közben hevesen törölgeti a homlokát hisz az egész haja is csurom veríték és ezen a sötét színű csuha se segít ami a kis tudós vékony alakját elfedi. Végül azért csak megérkezik oda ahova tervezett. Mármint ha jól sejti akkor oda. Megtámaszkodik még kicsit a kis kőkerítésen és megpróbálja kifújni magát, de érzi, hogy nagyon nem úgy néz ki ahogy illendő lenne megjelenni. Bár őszintén szólva azért nem tudja elfojtani magában a gondolatot, hogy a kúria se úgy néz ki mint amiben illendő lenne egy magafajta tudóst fogadni. Őrült egy világ ez. Végül megindul az épület felé és közben nyújtogatja a nyakát, hogy lát-e valakit.*
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Kis sovány alak sétál a földúton és jól láthatóan megszenvedi az utat. Ezeket a tharg távolságokat sose fogja Bris megszokni. Esetleg ha nem gyalog kéne megtennie talán könnyebb lenne, de akkor meg a fenekét ülné el és ha megbokrosodik alatta a ló akkor mi lesz? Mondjuk ha elszalad vele bele a folyóba? Még csak az kéne! Az ilyen barbár lovaktól bármi kitelik. Út közben hevesen törölgeti a homlokát hisz az egész haja is csurom veríték és ezen a sötét színű csuha se segít ami a kis tudós vékony alakját elfedi. Végül azért csak megérkezik oda ahova tervezett. Mármint ha jól sejti akkor oda. Megtámaszkodik még kicsit a kis kőkerítésen és megpróbálja kifújni magát, de érzi, hogy nagyon nem úgy néz ki ahogy illendő lenne megjelenni. Bár őszintén szólva azért nem tudja elfojtani magában a gondolatot, hogy a kúria se úgy néz ki mint amiben illendő lenne egy magafajta tudóst fogadni. Őrült egy világ ez. Végül megindul az épület felé és közben nyújtogatja a nyakát, hogy lát-e valakit.*
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-19 20:00:34
Üzenet elküldve: 2020-07-19 20:00:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*A társalgóba érnek hát mindhárman, s a víz ügyét Nava intézi is, még mielőtt Effi észbe kaphatna. Ráhagyja hát, s beleegyezőn bólint, mielőtt leülne Doralyennel szemben. A víz hamarosan megérkezik, Doralyen pedig elmondja élettörténetét. Ami azt illeti, nem ereszti bő lére a szót. Szerencsére Nava kérdése pont kapóra jön, nem is szól közbe. Önt magának egy pohár vizet, s csak akkor kérdez, amikor a szavaknak idejét érzi.*
- Tudnál mondani néhány családot? Talán jómagam is ismertem őket, már ha Artheniorról beszélünk, természetesen.
*Mielőtt azonban Doralyen belefulladna a felé zúduló kérdések áradatába, ő megejt pár szót a családjukról.*
- Nos, ami az Aquistákat illeti, családunk több száz éves múlttal rendelkezik, már amilyen múltról nekünk tudomásunk van, természetesen. Ennek az időnek tetemes részében Artheniorban éltek őseink, a valaha volt Gazdagnegyedben. Jómagam is ott nőttem fel. Valószínűleg tudsz arról a sajnálatos eseményről, ami miatt onnan mi költözni kényszerültünk. Hát, ide jutottunk. *Mutat körbe a régi Aquista-féle pompát nélkülöző társalgóban.* Nincs ezen mit szépíteni, Kagan Thargodarnak köszönhetjük eme birtokot és fennmaradásunkat is. Napjainkban csak én, a fivérem Tizio, és Nava élünk itt. Ő a bátyám jegyese.
*Ejt meg egy mosolyt Nava felé, mielőtt folytatná.*
- A másik fivérem, Briwal, és a nagybátyám... Nos, ők gyakorta vannak házon kívül, hogy úgy mondjam, tehát nem kell sokunkat ellátni egyelőre. Ennyit a családunkról, nagyvonalakban.
*Sajnálatos mód ennyien maradtak. Mielőtt elmerülne megint az önsajnálat és letargia mocsarában a múltjukat illetően, témát vált.*
- Na de térjünk a lényegre! Amire számítanod kell ezen a birtokon, az a hű hati hatnapos szolgálatért cserébe járó szállás, étel, fizetség. A szolgálat természetesen nem jelent egyebet, mint a főzést, takarítást, mosást, illetve a főépülethez tartozó udvar rendben tartását, s még ami ezekkel kapcsolatban adódik. A gyümölcsös és veteményes gondozását nem várom el, arra találok idénymunkásokat, ha szükséges. Ha ezek alapján is érdekel még az ajánlat, akkor engedd meg, hogy megmutassam a többi szobát és helyiséget, illetve részletezzem az ezekhez kapcsolódó napi feladatokat. Mit szólsz, Doralyen? Talán soknak hangzik ez egyszerre, de úgy hiszem, ilyen múlttal a hátad mögött ez nem lehet újdonság számodra.
*Tekint kérdőn a lányra pohara mögül.*
*A társalgóba érnek hát mindhárman, s a víz ügyét Nava intézi is, még mielőtt Effi észbe kaphatna. Ráhagyja hát, s beleegyezőn bólint, mielőtt leülne Doralyennel szemben. A víz hamarosan megérkezik, Doralyen pedig elmondja élettörténetét. Ami azt illeti, nem ereszti bő lére a szót. Szerencsére Nava kérdése pont kapóra jön, nem is szól közbe. Önt magának egy pohár vizet, s csak akkor kérdez, amikor a szavaknak idejét érzi.*
- Tudnál mondani néhány családot? Talán jómagam is ismertem őket, már ha Artheniorról beszélünk, természetesen.
*Mielőtt azonban Doralyen belefulladna a felé zúduló kérdések áradatába, ő megejt pár szót a családjukról.*
- Nos, ami az Aquistákat illeti, családunk több száz éves múlttal rendelkezik, már amilyen múltról nekünk tudomásunk van, természetesen. Ennek az időnek tetemes részében Artheniorban éltek őseink, a valaha volt Gazdagnegyedben. Jómagam is ott nőttem fel. Valószínűleg tudsz arról a sajnálatos eseményről, ami miatt onnan mi költözni kényszerültünk. Hát, ide jutottunk. *Mutat körbe a régi Aquista-féle pompát nélkülöző társalgóban.* Nincs ezen mit szépíteni, Kagan Thargodarnak köszönhetjük eme birtokot és fennmaradásunkat is. Napjainkban csak én, a fivérem Tizio, és Nava élünk itt. Ő a bátyám jegyese.
*Ejt meg egy mosolyt Nava felé, mielőtt folytatná.*
- A másik fivérem, Briwal, és a nagybátyám... Nos, ők gyakorta vannak házon kívül, hogy úgy mondjam, tehát nem kell sokunkat ellátni egyelőre. Ennyit a családunkról, nagyvonalakban.
*Sajnálatos mód ennyien maradtak. Mielőtt elmerülne megint az önsajnálat és letargia mocsarában a múltjukat illetően, témát vált.*
- Na de térjünk a lényegre! Amire számítanod kell ezen a birtokon, az a hű hati hatnapos szolgálatért cserébe járó szállás, étel, fizetség. A szolgálat természetesen nem jelent egyebet, mint a főzést, takarítást, mosást, illetve a főépülethez tartozó udvar rendben tartását, s még ami ezekkel kapcsolatban adódik. A gyümölcsös és veteményes gondozását nem várom el, arra találok idénymunkásokat, ha szükséges. Ha ezek alapján is érdekel még az ajánlat, akkor engedd meg, hogy megmutassam a többi szobát és helyiséget, illetve részletezzem az ezekhez kapcsolódó napi feladatokat. Mit szólsz, Doralyen? Talán soknak hangzik ez egyszerre, de úgy hiszem, ilyen múlttal a hátad mögött ez nem lehet újdonság számodra.
*Tekint kérdőn a lányra pohara mögül.*
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-18 22:08:45
Üzenet elküldve: 2020-07-18 22:08:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Bár zavarba hozza kissé, hogy a lány vele is úgy bánik, mintha csak valami előkelő úri hölgy lenne, igyekszik magába fojtani minden ellenérzését, amit aziránt érez, hogy szolgáló költözzön a házba és megpróbálja viszonozni Doralyen mosolyát. Az az érzése, a mellette sétáló lány legalább annyira ideges, mint ő, ez pedig furcsa mód megnyugtatja kissé, így a pár perccel korábbihoz képest már sokkal békésebb lelki állapotban van, mikor Ephemia is megismerkedik a lánnyal, és érdeklődve követi őket a házba, ahogy a körbevezetésre kerül a sor*
- Azt hiszem, a legjobb lesz, ha a vizet én intézem. Ti addig beszélgessetek csak nyugodtan! *pillant mosolyogva egyikükről a másikukra, mielőtt magukra hagyná őket, a konyhába menet még összeszedve a nemrég használt poharakat és borosüveget az étkezőből. Az, hogy ilyen hétköznapi dolgokkal kell foglalkoznia, mint a ház rendben tartása és egy vendég kiszolgálása, segít neki, hogy lerázza magáról kissé a szomorúságot, ami visszatérésük óta nehezedik a lelkére. Még így is összeszorul azonban a szíve, ahogy a társalgóba érve újra rá kell döbbennie, Tizio nincs itt, hiába keresi őt a pillantásával, amint a szobába lép, kezében egy tálcát egyensúlyozva egy kancsó vízzel és három pohárral*
- Tessék. *foglalja le magát inkább a víz kitöltésével, míg eltűnik a csalódottság és a fájdalom a tekintetéből, csak hogy aztán gyorsan körbekínálja a teli poharakat és maga is leüljön egy székre, hogy onnan hallgassa Doralyen élettörténetét, ami nem is olyan sokban különbözik a sajátjától*
- Idevalósiak vagytok? A közelben dolgozik a családod is? *érdeklődik udvariasan a lány rokonai felől, hisz a környéken nem igazán tud olyan helyekről, ahol szolgálókra lehet szükség, így úgy véli, talán ők is a városból menekültek ide a lázadás után. Annak elmondását, hogy róluk mit érdemes tudni, meghagyja Ephemiának, elvégre leginkább ő az, akiről bármit is tudni érdemes, ő maga pedig csak egy halvány mosollyal és egy biztató pillantással igyekszik jelezni Doralyennek a zavart mozdulat láttán, hogy felesleges aggódnia, egyelőre nagyon jól alakul a bemutatkozás.*
*Bár zavarba hozza kissé, hogy a lány vele is úgy bánik, mintha csak valami előkelő úri hölgy lenne, igyekszik magába fojtani minden ellenérzését, amit aziránt érez, hogy szolgáló költözzön a házba és megpróbálja viszonozni Doralyen mosolyát. Az az érzése, a mellette sétáló lány legalább annyira ideges, mint ő, ez pedig furcsa mód megnyugtatja kissé, így a pár perccel korábbihoz képest már sokkal békésebb lelki állapotban van, mikor Ephemia is megismerkedik a lánnyal, és érdeklődve követi őket a házba, ahogy a körbevezetésre kerül a sor*
- Azt hiszem, a legjobb lesz, ha a vizet én intézem. Ti addig beszélgessetek csak nyugodtan! *pillant mosolyogva egyikükről a másikukra, mielőtt magukra hagyná őket, a konyhába menet még összeszedve a nemrég használt poharakat és borosüveget az étkezőből. Az, hogy ilyen hétköznapi dolgokkal kell foglalkoznia, mint a ház rendben tartása és egy vendég kiszolgálása, segít neki, hogy lerázza magáról kissé a szomorúságot, ami visszatérésük óta nehezedik a lelkére. Még így is összeszorul azonban a szíve, ahogy a társalgóba érve újra rá kell döbbennie, Tizio nincs itt, hiába keresi őt a pillantásával, amint a szobába lép, kezében egy tálcát egyensúlyozva egy kancsó vízzel és három pohárral*
- Tessék. *foglalja le magát inkább a víz kitöltésével, míg eltűnik a csalódottság és a fájdalom a tekintetéből, csak hogy aztán gyorsan körbekínálja a teli poharakat és maga is leüljön egy székre, hogy onnan hallgassa Doralyen élettörténetét, ami nem is olyan sokban különbözik a sajátjától*
- Idevalósiak vagytok? A közelben dolgozik a családod is? *érdeklődik udvariasan a lány rokonai felől, hisz a környéken nem igazán tud olyan helyekről, ahol szolgálókra lehet szükség, így úgy véli, talán ők is a városból menekültek ide a lázadás után. Annak elmondását, hogy róluk mit érdemes tudni, meghagyja Ephemiának, elvégre leginkább ő az, akiről bármit is tudni érdemes, ő maga pedig csak egy halvány mosollyal és egy biztató pillantással igyekszik jelezni Doralyennek a zavart mozdulat láttán, hogy felesleges aggódnia, egyelőre nagyon jól alakul a bemutatkozás.*
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-14 06:19:53
Üzenet elküldve: 2020-07-14 06:19:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Az izgulás szerencsére alább hagy, ahogy Nava a lehető legkedvesebben nyújt is segítséget, hogy tovább kísérje. Nem szeret olyan házakhoz érkezni, ahol a pökhendi úr vagy úrhölgy fogadja, s süt belőlük a lenézés a náluk jóval kisebb rangon tetszelgő szolgálók felé.
Sőt jelen esetben a biztató szavak is kellemesen dobogtatják meg a szívét, amitől még egy mosoly is felkúszik a szöszi arcára. Persze rejtegetnie kéne, hogy mikor mit is érez, de egy kis baki az ő egyéni kódexe szerint néha-néha belefér.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy igyekszem jól végezni a dolgom. De köszönöm, nagyon kedves Öntől.
*Sandít is a nőre hálásan, majd ahogy megérkeznek kíváncsian pillant lehetőleg jövőbeni főnöke után. Hamarosan elő is bújik az igencsak nyúzott arcú nő, de Dora, tiszteletben tartva mások lelki és fizikai állapotát ugyan úgy nem jelzi észrevételét sem szóval, sem pedig az arcára ülő érzelmekkel, ahogyan Nava könnyes szemeit sem, amit még a bejáratnál volt lehetősége kiszúrni.*
- Egy ideje kevesen szeretnek a szolgáló szerepben tetszelegni.
*Bólint is rá Ephemia szavaira, majd készségesen követi a két nőt a mutatott irányba. Haladtukban ismét nem hagyja ki, hogy kicsit jobban szemügyre vegye az otthonukat, s így másodízben is úgy gondolja, hogy igen kellemes légkörbe csöppent bele.*
- A friss víz tökéletese lesz, de hagyja csak, ha futólag eligazít intézkedem, ne fáradjon. Ha úgy van Önöknek is hozhatok valamit.
*Marad is állva, míg a nő döntésre jut. Persze, ha Ephemia intézi is a vízügyet akkor nem akadékoskodik. Még nincs itt az ideje, hogy a konok kiszolgáló ruháját magára ölthesse.*
- Nos persze nyugodtan kérdezhet bármit. *Lelkesedik is fel nyomban, mikor rátérnek a munkával kapcsolatos dolgokra.* Persze, hacsak nem érzik magukat túlságosan fáradtnak most hozzá. Később is visszajöhetek.
*Pillant is felváltva a két nőre, de ha zöld utat kap bele is kezd a mondandóba.*
- Igyekszem rövidre fogni. *Köszörüli is meg a torkát.* A családom hosszú évek óta állt szolgálatban több családnál. Mindig is ehhez értettek, ezzel foglalkoztak, így az én utam is ez lett. Igazából én még sehol sem szolgáltam, csupán csak gyakorlataim voltak. De higgyék el, úgy gondolom, hogy egy próbát megérek.
*Vakar bele kissé zavartan a szőke tincsekbe, majd tanácstalanul megvonja a vállait. Igazából ezzel az ő története ki is fújt, így ha Ephemiát érdekli még valami bátran kérdezhet vagy jöhet az ő köre, hogy Dora megtudhassa hová is csöppent.*
*Az izgulás szerencsére alább hagy, ahogy Nava a lehető legkedvesebben nyújt is segítséget, hogy tovább kísérje. Nem szeret olyan házakhoz érkezni, ahol a pökhendi úr vagy úrhölgy fogadja, s süt belőlük a lenézés a náluk jóval kisebb rangon tetszelgő szolgálók felé.
Sőt jelen esetben a biztató szavak is kellemesen dobogtatják meg a szívét, amitől még egy mosoly is felkúszik a szöszi arcára. Persze rejtegetnie kéne, hogy mikor mit is érez, de egy kis baki az ő egyéni kódexe szerint néha-néha belefér.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy igyekszem jól végezni a dolgom. De köszönöm, nagyon kedves Öntől.
*Sandít is a nőre hálásan, majd ahogy megérkeznek kíváncsian pillant lehetőleg jövőbeni főnöke után. Hamarosan elő is bújik az igencsak nyúzott arcú nő, de Dora, tiszteletben tartva mások lelki és fizikai állapotát ugyan úgy nem jelzi észrevételét sem szóval, sem pedig az arcára ülő érzelmekkel, ahogyan Nava könnyes szemeit sem, amit még a bejáratnál volt lehetősége kiszúrni.*
- Egy ideje kevesen szeretnek a szolgáló szerepben tetszelegni.
*Bólint is rá Ephemia szavaira, majd készségesen követi a két nőt a mutatott irányba. Haladtukban ismét nem hagyja ki, hogy kicsit jobban szemügyre vegye az otthonukat, s így másodízben is úgy gondolja, hogy igen kellemes légkörbe csöppent bele.*
- A friss víz tökéletese lesz, de hagyja csak, ha futólag eligazít intézkedem, ne fáradjon. Ha úgy van Önöknek is hozhatok valamit.
*Marad is állva, míg a nő döntésre jut. Persze, ha Ephemia intézi is a vízügyet akkor nem akadékoskodik. Még nincs itt az ideje, hogy a konok kiszolgáló ruháját magára ölthesse.*
- Nos persze nyugodtan kérdezhet bármit. *Lelkesedik is fel nyomban, mikor rátérnek a munkával kapcsolatos dolgokra.* Persze, hacsak nem érzik magukat túlságosan fáradtnak most hozzá. Később is visszajöhetek.
*Pillant is felváltva a két nőre, de ha zöld utat kap bele is kezd a mondandóba.*
- Igyekszem rövidre fogni. *Köszörüli is meg a torkát.* A családom hosszú évek óta állt szolgálatban több családnál. Mindig is ehhez értettek, ezzel foglalkoztak, így az én utam is ez lett. Igazából én még sehol sem szolgáltam, csupán csak gyakorlataim voltak. De higgyék el, úgy gondolom, hogy egy próbát megérek.
*Vakar bele kissé zavartan a szőke tincsekbe, majd tanácstalanul megvonja a vállait. Igazából ezzel az ő története ki is fújt, így ha Ephemiát érdekli még valami bátran kérdezhet vagy jöhet az ő köre, hogy Dora megtudhassa hová is csöppent.*
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-08 19:03:35
Üzenet elküldve: 2020-07-08 19:03:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Úgy tűnik, valami illemtanban jártas valakivel van dolguk, már ami a köszöntés módját illeti a hölgy részéről. ~Ritkaságszámba megy ez errefelé.~ Gyanúja aztán hamarost beigazolódik, amikor közli, mi járatban van errefelé. Elveszi a papírost, de csak egy futó pillantást vet rá, hisz nagyon jól tudja, mit tartalmaz.*
- Ez így igaz. Nem sok jelentkező akad manapság. Kérlek, fáradj beljebb!
*Kitárja egyik karját az ajtó felé, majd előremegy, hogy mutassa az utat. Voltaképpen jó is, hogy van társaságuk, hisz legalább egy kis ideig nem kell a gondjaira gondolnia. Már csak Tizio hiányzik, és akkor végre jelentős mértékben megnyugodhatna zaklatott lelkivilága - vagy épp ellenkezőleg. Amennyiben Doralyen és Nava követik őt, úgy halad első ízben a hall felé, a bejárati ajtón keresztül.*
- Erre van a társalgónk. Odabent kényelmesen le tudunk majd ülni.
*A hallból jobbra egy boltíves ajtón keresztül el is éri a már említett célját. A társalgó ízlésesen berendezett kis helyiséggé nőtte ki magát nem is oly rég, a maga kényelmes díványaival, szőnyegével, függönyeivel, s hasonlókkal együtt. Nem fényűző, nem kirívó, de valamelyest elegáns és tetszetős. Ha a két leány vele van, úgy foglalja hellyel az új jövevényt.*
- Foglalj csak helyet, ahol szeretnél! Kérsz valamit inni? Pusztán borral és friss vízzel tudlak csak kínálni.
*Még nem ül le, hátha Doralyen óhajt valamit az említettek közül. Ha igen, akkor természetesen előhozza azt a konyhából egy tálcán, egy tiszta pohár kíséretében.*
- Tehát a hirdetésünkre jelentkeznél? ~Ami időtlen idők óta kint lehet már...~ Mesélj hát magadról. Honnan jössz, milyen családoknak dolgoztál már? Persze ha nem érzed túl tolakodónak, tudni szeretnék mindent, csak hogy pontosan tudjam, kivel is lesz dolgunk. Utána én is elmondom, amit rólunk tudnod kell, természetesen.
*Mosolyog a leányra s Navára is, noha kissé fáradtan, ahogy egy kialvatlan éjszaka után szokás.*
*Úgy tűnik, valami illemtanban jártas valakivel van dolguk, már ami a köszöntés módját illeti a hölgy részéről. ~Ritkaságszámba megy ez errefelé.~ Gyanúja aztán hamarost beigazolódik, amikor közli, mi járatban van errefelé. Elveszi a papírost, de csak egy futó pillantást vet rá, hisz nagyon jól tudja, mit tartalmaz.*
- Ez így igaz. Nem sok jelentkező akad manapság. Kérlek, fáradj beljebb!
*Kitárja egyik karját az ajtó felé, majd előremegy, hogy mutassa az utat. Voltaképpen jó is, hogy van társaságuk, hisz legalább egy kis ideig nem kell a gondjaira gondolnia. Már csak Tizio hiányzik, és akkor végre jelentős mértékben megnyugodhatna zaklatott lelkivilága - vagy épp ellenkezőleg. Amennyiben Doralyen és Nava követik őt, úgy halad első ízben a hall felé, a bejárati ajtón keresztül.*
- Erre van a társalgónk. Odabent kényelmesen le tudunk majd ülni.
*A hallból jobbra egy boltíves ajtón keresztül el is éri a már említett célját. A társalgó ízlésesen berendezett kis helyiséggé nőtte ki magát nem is oly rég, a maga kényelmes díványaival, szőnyegével, függönyeivel, s hasonlókkal együtt. Nem fényűző, nem kirívó, de valamelyest elegáns és tetszetős. Ha a két leány vele van, úgy foglalja hellyel az új jövevényt.*
- Foglalj csak helyet, ahol szeretnél! Kérsz valamit inni? Pusztán borral és friss vízzel tudlak csak kínálni.
*Még nem ül le, hátha Doralyen óhajt valamit az említettek közül. Ha igen, akkor természetesen előhozza azt a konyhából egy tálcán, egy tiszta pohár kíséretében.*
- Tehát a hirdetésünkre jelentkeznél? ~Ami időtlen idők óta kint lehet már...~ Mesélj hát magadról. Honnan jössz, milyen családoknak dolgoztál már? Persze ha nem érzed túl tolakodónak, tudni szeretnék mindent, csak hogy pontosan tudjam, kivel is lesz dolgunk. Utána én is elmondom, amit rólunk tudnod kell, természetesen.
*Mosolyog a leányra s Navára is, noha kissé fáradtan, ahogy egy kialvatlan éjszaka után szokás.*
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-07 19:08:30
Üzenet elküldve: 2020-07-07 19:08:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Ó, ööö... Örvendek, Doralyen! *jön egy pillanatra zavarba a meghajlástól olyannyira, hogy még azt is elfelejti, mennyire nyomorultul is érezte magát az előbb, és óvatosan igyekszik tetőtől talpig végigmérni a lányt, lehetőleg úgy, hogy azért ne bámulja meg túlságosan. Úgy véli, túlságosan kedvesnek és megbízhatónak tűnik ahhoz, hogy hirtelen felbukkanása valamiféle csel legyen, és esetleg korábbi elrablóik csatlósaként Ephemia életére törjön, így végül pillanatnyi mérlegelés után arra a megállapításra jut, nem származhat baj belőle, ha megmutatja neki, merre találja a lányt*
- Akkor induljunk. *biccent aprót, amikor Doralyen elfogadja a segítségét, és még egy halvány mosolyt is megpróbál az arcára erőltetni, hogy ne tűnjön túlságosan udvariatlannak*
- Á, szóval munkaügy... *vet egy gyors pillantást az előtte lobogtatott papírra, miközben a lány élettörténetét hallgatja* Bizonyára nagyszerű munkát végzel, de ebben a kérdésben, azt hiszem, tényleg jobb lesz, ha Ephemiával beszélsz. *igyekszik tisztázni, hogy kettejük közül kié is a döntő szó ez ügyben* De úgy tudom, a hirdetés még mindig aktuális. *próbálja kissé bátorítani a lányt, hogy nem jár rossz helyen, ha munkát keres. Bár ő a maga részéről továbbra is úgy véli, semmi szükség szolgálóra, hiszen maguk is tökéletesen el tudják látni a birtok körüli teendőket, sőt, jobban is örülne, ha továbbra is csak úgy élnének itt, mint eddig, biztos benne, Ephemia és Tizio is kapva fog kapni az alkalmon, hogy felfogadjanak valakit. Mivel azonban nem ő hozza meg a döntést, Doralyen maradhat-e, vagy sem, így nem is szeretné hiú reményekkel kecsegtetni a lányt, míg Ephemia álláspontját nem hallja az ügyben. Erre pedig, úgy tűnik, nem kell már sokat várnia, hisz a lány hamarosan előkerül az istállóból. Bár nem tudja biztosan megítélni, az a benyomása, Ephemia kicsit jobban néz ki, mint megérkezésükkor, ez pedig kis megnyugvással tölti el. ~Bizonyára jót tett neki a friss levegő~ mereng magában, míg Doralyen ismét előadja érkezése okát, kíváncsian fürkészve Ephemiát, vajon a lány hogy fogadja majd az ajánlatot. Az az érzése, Ephemia örülne a segítségnek a ház körül, bár kérdéses, mennyire biztonságos itt maradniuk, és mennyire tudnának vigyázni a lányra, ha ő is itt lakna, vagy ha úgy döntenek, mégis jobb lenne inkább Amonra költözniük, úgy mennyire lenne szükségük Doralyen szolgálataira. Akármi is azonban ezekre a kérdésekre a válasz, a birtok és a ház továbbra is Ephemia tulajdona, így úgy véli, az ő joga eldönteni, ki lakhat itt és ki nem, azonban szívesen megosztja vele a saját meglátásait, ha a lány esetleg kíváncsi lenne rájuk.*
- Ó, ööö... Örvendek, Doralyen! *jön egy pillanatra zavarba a meghajlástól olyannyira, hogy még azt is elfelejti, mennyire nyomorultul is érezte magát az előbb, és óvatosan igyekszik tetőtől talpig végigmérni a lányt, lehetőleg úgy, hogy azért ne bámulja meg túlságosan. Úgy véli, túlságosan kedvesnek és megbízhatónak tűnik ahhoz, hogy hirtelen felbukkanása valamiféle csel legyen, és esetleg korábbi elrablóik csatlósaként Ephemia életére törjön, így végül pillanatnyi mérlegelés után arra a megállapításra jut, nem származhat baj belőle, ha megmutatja neki, merre találja a lányt*
- Akkor induljunk. *biccent aprót, amikor Doralyen elfogadja a segítségét, és még egy halvány mosolyt is megpróbál az arcára erőltetni, hogy ne tűnjön túlságosan udvariatlannak*
- Á, szóval munkaügy... *vet egy gyors pillantást az előtte lobogtatott papírra, miközben a lány élettörténetét hallgatja* Bizonyára nagyszerű munkát végzel, de ebben a kérdésben, azt hiszem, tényleg jobb lesz, ha Ephemiával beszélsz. *igyekszik tisztázni, hogy kettejük közül kié is a döntő szó ez ügyben* De úgy tudom, a hirdetés még mindig aktuális. *próbálja kissé bátorítani a lányt, hogy nem jár rossz helyen, ha munkát keres. Bár ő a maga részéről továbbra is úgy véli, semmi szükség szolgálóra, hiszen maguk is tökéletesen el tudják látni a birtok körüli teendőket, sőt, jobban is örülne, ha továbbra is csak úgy élnének itt, mint eddig, biztos benne, Ephemia és Tizio is kapva fog kapni az alkalmon, hogy felfogadjanak valakit. Mivel azonban nem ő hozza meg a döntést, Doralyen maradhat-e, vagy sem, így nem is szeretné hiú reményekkel kecsegtetni a lányt, míg Ephemia álláspontját nem hallja az ügyben. Erre pedig, úgy tűnik, nem kell már sokat várnia, hisz a lány hamarosan előkerül az istállóból. Bár nem tudja biztosan megítélni, az a benyomása, Ephemia kicsit jobban néz ki, mint megérkezésükkor, ez pedig kis megnyugvással tölti el. ~Bizonyára jót tett neki a friss levegő~ mereng magában, míg Doralyen ismét előadja érkezése okát, kíváncsian fürkészve Ephemiát, vajon a lány hogy fogadja majd az ajánlatot. Az az érzése, Ephemia örülne a segítségnek a ház körül, bár kérdéses, mennyire biztonságos itt maradniuk, és mennyire tudnának vigyázni a lányra, ha ő is itt lakna, vagy ha úgy döntenek, mégis jobb lenne inkább Amonra költözniük, úgy mennyire lenne szükségük Doralyen szolgálataira. Akármi is azonban ezekre a kérdésekre a válasz, a birtok és a ház továbbra is Ephemia tulajdona, így úgy véli, az ő joga eldönteni, ki lakhat itt és ki nem, azonban szívesen megosztja vele a saját meglátásait, ha a lány esetleg kíváncsi lenne rájuk.*
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-05 15:12:04
Üzenet elküldve: 2020-07-05 15:12:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Szerencséjére nem tart túl sokáig a várakozás. Na nem mintha nem erőltetné magára akár estig a nyugalmat annak ellenére, hogy fáradt és nyűgös, de nem is akar rossz pontot szerezni már rögtön a legelején. Jól megtanulta, hogyan erőltessen magára türelmet.
Az ajtó hamarosan nyílik, szemei fel is csillannak a nő láttán, de a bemutatkozást követően kissé csalódottan szusszan fel, hogy ő bizony nem az, akit keres. De szerencsére jó helyen jár és segítenek is megkeresni remélhetőleg a későbbiekben gazdájaként tetszelgő Ephemiát.*
- Üdv!
*Mosolyodik is el szélesen, miközben aprót hajol a nő előtt. A könnyes szemek feltűnnek neki, de a jólneveltség nem engedi, hogy szóba hozza. Ami nem az ő dolga és nem kötik az orrára az számára olyan, mintha meg sem történt volna.*
- Az én nevem Doralyen Jonerelnor. És hálás lennék érte.
*Fogadja is el a felkínált segítséget. A kérdésre pedig már be is nyúl mellényének belső zsebébe, ahonnan egy kissé gyűröttebb papírt húz elő. Nem titok miért is van itt, így nem bánja, ha mással is meg kell osztania a dolgot.*
- Munkaügy.
*Ezzel szét is hajtja a papírost, amit séta közben tart futólag a nő elé, majd vissza is gyűri a zsebébe. Ez persze nem sok idő arra, hogy Nava el tudja olvasni, de hamarosan jön is a további magyarázat Dora részéről.*
- Munkát keresek és szolgáló családból származom. Házvezetőnő, inas, komornyik, szakács, efféle felmenőkkel rendelkezem, ahogyan engem is így tanítottak. *Meséli lelkesen séta közben.* És hát ezt a birtokot kaptam ötletnek, hogy megérne egy próbát itt szolgálatba állnom.
*Közben hamarosan célba is érnek, így az istállót is lehetősége nyílik futólag megszemlélni. Majd végre találkozhat is a várva várt Ephemia kisasszonnyal, akinek szintén előhalássza a meggyűrt kis papírt.*
- Üdvözletem!
*Hajol is meg mélyen annak rendje és módja szerint, ahogyan tanították annak idején, majd kiegyenesedve nyújtja is a papírt a nő felé. Itt már nem teszi újból zsebre, mert ha Ephemia elveszi tőle, akkor valószínűleg már tudhatja is pontosan miről is van szó, hiszen ez éppen az ő hirdetésük.*
- Doralyen Jonerelnor vagyok. Erre jelentkeznék, feltéve, hogy még mindig szolgálót keresnek.
*Noha azt is nem egyszer a fejébe vésték, hogy különösebb érzelmet ne nagyon mutasson, azért az első alkalom izgalma csak átveszi felette a hatalmat. Annak ellenére, hogy igyekszik, mégis idegesen harapja be az alsó ajkát. Az igaz, hogy járt már nem egy családnál, de még senki sem alkalmazta, így minden egyes jelentkezés olyan, mintha először állna egy idegen család küszöbén, vagy jelen esetben istállója előtt.*
*Szerencséjére nem tart túl sokáig a várakozás. Na nem mintha nem erőltetné magára akár estig a nyugalmat annak ellenére, hogy fáradt és nyűgös, de nem is akar rossz pontot szerezni már rögtön a legelején. Jól megtanulta, hogyan erőltessen magára türelmet.
Az ajtó hamarosan nyílik, szemei fel is csillannak a nő láttán, de a bemutatkozást követően kissé csalódottan szusszan fel, hogy ő bizony nem az, akit keres. De szerencsére jó helyen jár és segítenek is megkeresni remélhetőleg a későbbiekben gazdájaként tetszelgő Ephemiát.*
- Üdv!
*Mosolyodik is el szélesen, miközben aprót hajol a nő előtt. A könnyes szemek feltűnnek neki, de a jólneveltség nem engedi, hogy szóba hozza. Ami nem az ő dolga és nem kötik az orrára az számára olyan, mintha meg sem történt volna.*
- Az én nevem Doralyen Jonerelnor. És hálás lennék érte.
*Fogadja is el a felkínált segítséget. A kérdésre pedig már be is nyúl mellényének belső zsebébe, ahonnan egy kissé gyűröttebb papírt húz elő. Nem titok miért is van itt, így nem bánja, ha mással is meg kell osztania a dolgot.*
- Munkaügy.
*Ezzel szét is hajtja a papírost, amit séta közben tart futólag a nő elé, majd vissza is gyűri a zsebébe. Ez persze nem sok idő arra, hogy Nava el tudja olvasni, de hamarosan jön is a további magyarázat Dora részéről.*
- Munkát keresek és szolgáló családból származom. Házvezetőnő, inas, komornyik, szakács, efféle felmenőkkel rendelkezem, ahogyan engem is így tanítottak. *Meséli lelkesen séta közben.* És hát ezt a birtokot kaptam ötletnek, hogy megérne egy próbát itt szolgálatba állnom.
*Közben hamarosan célba is érnek, így az istállót is lehetősége nyílik futólag megszemlélni. Majd végre találkozhat is a várva várt Ephemia kisasszonnyal, akinek szintén előhalássza a meggyűrt kis papírt.*
- Üdvözletem!
*Hajol is meg mélyen annak rendje és módja szerint, ahogyan tanították annak idején, majd kiegyenesedve nyújtja is a papírt a nő felé. Itt már nem teszi újból zsebre, mert ha Ephemia elveszi tőle, akkor valószínűleg már tudhatja is pontosan miről is van szó, hiszen ez éppen az ő hirdetésük.*
- Doralyen Jonerelnor vagyok. Erre jelentkeznék, feltéve, hogy még mindig szolgálót keresnek.
*Noha azt is nem egyszer a fejébe vésték, hogy különösebb érzelmet ne nagyon mutasson, azért az első alkalom izgalma csak átveszi felette a hatalmat. Annak ellenére, hogy igyekszik, mégis idegesen harapja be az alsó ajkát. Az igaz, hogy járt már nem egy családnál, de még senki sem alkalmazta, így minden egyes jelentkezés olyan, mintha először állna egy idegen család küszöbén, vagy jelen esetben istállója előtt.*
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-03 11:48:40
Üzenet elküldve: 2020-07-03 11:48:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Kislattyog hát a házból az udvarra, egyedül hagyva Navát odabent. Talán így tisztul valamennyit a feje. Szív kint egy kis friss levegőt, majd betérvén az istállóba, a békésen falatozó Cafkához tart. Köpenyét leteríti a földre, és lecsüccsen a telivér mellé, háttal a falnak.*
- Mi a francot csináljunk szerinted?
*A kanca egyelőre válaszra sem méltatja, csak táplálkozik tovább csendesen.*
- Én Artheniorba vissza nem megyek. Talán menjünk el Amonra Tizio után? És ha pont elkerüljük egymást, vagy nem is ott van? Fogalmam sincs, mit tehetnék. Te mit tennél?
*Cafka ezúttal közelebb sunnyog és orrával körbeszaglássza őt. Effi megsimogatja.*
- Milyen lét ez egyáltalán, ahol már a saját otthonomban sem vagyok biztonságban? Tudom, ne is folytasd. Abba kellene hagynom az önsajnálatot. Igen, tudom, nem kell ilyen sokszor emlékeztetned rá.
*Ebben a pózban marad egy darabig, az istálló falának háttal ülve. Jól esik neki a csend. Egyelőre arra az elhatározásra jut, hogy a mai napot még ki kellene várniuk itt a birtokon, s ha holnapig nem történik semmi, akkor elindulni Amonra. Majd megvitatja Navával. Pihenését és elmélkedését egyébként pont a leány szavai szakítják meg. Sóhajtva feltápászkodik s leporolja ruházatát és köpenyét, mintha bármit is segítene az rajtuk. Ráférne egy kiadós tisztálkodás az artheniori "kiruccanás után", de egyelőre így kell vendéget fogadnia. Eligazítja ruházata gyűrődéseit, és elindul.*
- Itt volnék, már érkezem is!
*Köpenyével jobb karján kisétál az istálló elé. Társaságuk van. Egy tőle valamivel alacsonyabb hölgyemény a vendég, meglepően szép arccal, finom vonásokkal. Ha más öltözéket viselne, mondjuk amilyeneket Arthenior nemesasszonyai és -leányai viseltek anno előszeretettel, még el is hinné, hogy úri hölggyel van dolga. Persze ki tudja? Nem látja a kézfejét - amiből lehetne következtetni - hisz kesztyűt visel. Ez szerinte három dolgot jelenthet: felsőbbrendű származást talán (bár ő maga ritkán hordott, főleg hidegben), esetleg dolgos kéz eltakarását... Vagy azt, hogy szereti a kesztyűket. Csak haloványan tudja behatárolni tehát, hogy mégis kivel van dolguk - de az biztos, hogy nem valami tanulatlan pórnéppel.*
- Szép jó napot! Ephemia d'Aquista volnék. *Hajt fejet vendégük előtt.* Kit tisztelhetek benned, és mi szél hozott erre?
*Kislattyog hát a házból az udvarra, egyedül hagyva Navát odabent. Talán így tisztul valamennyit a feje. Szív kint egy kis friss levegőt, majd betérvén az istállóba, a békésen falatozó Cafkához tart. Köpenyét leteríti a földre, és lecsüccsen a telivér mellé, háttal a falnak.*
- Mi a francot csináljunk szerinted?
*A kanca egyelőre válaszra sem méltatja, csak táplálkozik tovább csendesen.*
- Én Artheniorba vissza nem megyek. Talán menjünk el Amonra Tizio után? És ha pont elkerüljük egymást, vagy nem is ott van? Fogalmam sincs, mit tehetnék. Te mit tennél?
*Cafka ezúttal közelebb sunnyog és orrával körbeszaglássza őt. Effi megsimogatja.*
- Milyen lét ez egyáltalán, ahol már a saját otthonomban sem vagyok biztonságban? Tudom, ne is folytasd. Abba kellene hagynom az önsajnálatot. Igen, tudom, nem kell ilyen sokszor emlékeztetned rá.
*Ebben a pózban marad egy darabig, az istálló falának háttal ülve. Jól esik neki a csend. Egyelőre arra az elhatározásra jut, hogy a mai napot még ki kellene várniuk itt a birtokon, s ha holnapig nem történik semmi, akkor elindulni Amonra. Majd megvitatja Navával. Pihenését és elmélkedését egyébként pont a leány szavai szakítják meg. Sóhajtva feltápászkodik s leporolja ruházatát és köpenyét, mintha bármit is segítene az rajtuk. Ráférne egy kiadós tisztálkodás az artheniori "kiruccanás után", de egyelőre így kell vendéget fogadnia. Eligazítja ruházata gyűrődéseit, és elindul.*
- Itt volnék, már érkezem is!
*Köpenyével jobb karján kisétál az istálló elé. Társaságuk van. Egy tőle valamivel alacsonyabb hölgyemény a vendég, meglepően szép arccal, finom vonásokkal. Ha más öltözéket viselne, mondjuk amilyeneket Arthenior nemesasszonyai és -leányai viseltek anno előszeretettel, még el is hinné, hogy úri hölggyel van dolga. Persze ki tudja? Nem látja a kézfejét - amiből lehetne következtetni - hisz kesztyűt visel. Ez szerinte három dolgot jelenthet: felsőbbrendű származást talán (bár ő maga ritkán hordott, főleg hidegben), esetleg dolgos kéz eltakarását... Vagy azt, hogy szereti a kesztyűket. Csak haloványan tudja behatárolni tehát, hogy mégis kivel van dolguk - de az biztos, hogy nem valami tanulatlan pórnéppel.*
- Szép jó napot! Ephemia d'Aquista volnék. *Hajt fejet vendégük előtt.* Kit tisztelhetek benned, és mi szél hozott erre?
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-02 20:02:24
Üzenet elküldve: 2020-07-02 20:02:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Azt hiszem, ez valami ilyen testvér-dolog lehet... *jegyzi meg bujkáló mosollyal az aggódást illetően. Bár nem ismerte a lázadás előtt, abból, amit Tizio elmondott neki, úgy vette ki, azóta, hogy a családjukat annyi veszteség érte, még sokkal inkább a szívén viseli a testvérei sorsát, és már az aggodalomra ad okot a férfi számára, ha egy pillanatra szem elől téveszti a húgát. A csevegés helyét azonban hamarosan a munka veszi át, és újabb közös vonásukra derül fény Ephemiával, nevezetesen hogy takarítással milyen jól tudják leplezni azt, hogy valójában mekkora káosz is az életük jelen pillanatban. Mindig is szerette látni, ahogy a keze nyomán tisztává varázsolódnak a tárgyat, abban a hitben ringatva magát, hogy valami fontos és hasznos munkát végez, aminek szemmel látható eredménye van, így odázva el, hogy azzal foglalkozzon, amivel igazán szükséges lenne, vagyis jelen esetben hogy hol van Tizio, és ők mit csináljanak a távollétében*
- Köszönöm! *ereszt meg egy hálás mosolyt a lány felé, amiért segít neki, hiszen tisztában van vele, Ephemiának korábban nem igazán kellett olyasmivel bajlódnia, mint a takarítás, így különösen értékeli, hogy hajlandó segédkezet nyújtani neki*
- Ugyan, túléltünk már ennél rosszabbat is, nem? *neveti el magát kissé, miközben koccintásra emeli a poharát, elvégre sikeres visszaérkezésük a birtokra megérdemel egy kis ünneplést. ~Csak azok a kínzó kérdések ne lennének!~ sóhajt fel magában, aprókat bólogatva Ephemia megjegyzésére, miközben ő maga is a gondolataiba mélyed*
- Persze, menj csak... *ocsúdik fel hirtelen, egy kicsit később reagálva a kelleténél, így meglehet, Ephemia már ott sincs, mire válaszol. Amennyire vágyott már rá, hogy visszaérkezzenek ide, most olyannyira megőrjíti az üres ház gondolata és az esetleges magyarázatok, hogy miért nincs itt Tizio. Most, hogy egyedül maradt, észre sem veszi, hogy magányos töprengése közben szép lassan csordogálni kezdenek a könnyek az arcán. Fogalma sincs, mit kellene tennie, vagy egyáltalán mit tehetne, ez a tehetetlenség pedig jobban megviseli, mint amikor Ephemia és a saját életéért kellett aggódnia. Talán ennek is köszönhető, hogy szinte öntudatlanul nyúl az üvegért, mikor kiürül a saját pohara, hogy egy újabb korty borral próbálja csillapítani a lelkét egyre jobban eluraló kétségbeesést. Magányos iszogatásának azonban a kintről érkező zajok vetnek véget, bár jelen állapotában abban sem biztos, tényleg hallja-e őket, vagy csak az elméje űz tréfát vele. Ahogy feláll azonban, hogy kinyissa az ajtót, amin vélhetően az imént kopogtak, egy pillanatra megszédül kissé a bor és a kimerültség hatására. Amíg arra vár, hogy szemei előtt újra a helyére álljon a világ, addig ujjaival igyekszik sebtiben letörölni a könnycseppeket az arcáról, és kissé megigazítani a haját, hogy vállalhatóan nézzen ki*
- Üdv! *nyitja ki végül az ajtót az érkező előtt nagyjából fél perces várakozás után* Navarentine Solichastra vagyok. Ephemia... Ephemia épp odakint van. *köszörüli meg kissé a torkát, míg a lány háta mögötti terület felé biccenti a fejét, szándékosan nem ejtve szót Tizioról*
- Szívesen segítek megkeresni, ha szeretnéd. *ajánlja fel a lánynak, óvatosan behúzva maga mögött az ajtót. Örül, hogy van oka kimozdulni a házból, ami már kezdte megőrjíteni, így ha a látogatójuk nem ragaszkodna a segítségéhez, akkor is vele tart megkeresni Ephemiát* Milyen ügyben keresed őket? *érdeklődik udvariasan, már előre felkészülve a kitérő válaszra, hogy bizonyára valami családi ügyről lehet szó, ami csak az érintettekre tartozik*
- Ephemia, itt vagy? Keresnek téged! *veszi először az istálló felé az irányt, remélve, hogy itt találják majd a lányt, remélhetőleg jobb állapotban, mint amilyenben ő érzi most magát.*
- Azt hiszem, ez valami ilyen testvér-dolog lehet... *jegyzi meg bujkáló mosollyal az aggódást illetően. Bár nem ismerte a lázadás előtt, abból, amit Tizio elmondott neki, úgy vette ki, azóta, hogy a családjukat annyi veszteség érte, még sokkal inkább a szívén viseli a testvérei sorsát, és már az aggodalomra ad okot a férfi számára, ha egy pillanatra szem elől téveszti a húgát. A csevegés helyét azonban hamarosan a munka veszi át, és újabb közös vonásukra derül fény Ephemiával, nevezetesen hogy takarítással milyen jól tudják leplezni azt, hogy valójában mekkora káosz is az életük jelen pillanatban. Mindig is szerette látni, ahogy a keze nyomán tisztává varázsolódnak a tárgyat, abban a hitben ringatva magát, hogy valami fontos és hasznos munkát végez, aminek szemmel látható eredménye van, így odázva el, hogy azzal foglalkozzon, amivel igazán szükséges lenne, vagyis jelen esetben hogy hol van Tizio, és ők mit csináljanak a távollétében*
- Köszönöm! *ereszt meg egy hálás mosolyt a lány felé, amiért segít neki, hiszen tisztában van vele, Ephemiának korábban nem igazán kellett olyasmivel bajlódnia, mint a takarítás, így különösen értékeli, hogy hajlandó segédkezet nyújtani neki*
- Ugyan, túléltünk már ennél rosszabbat is, nem? *neveti el magát kissé, miközben koccintásra emeli a poharát, elvégre sikeres visszaérkezésük a birtokra megérdemel egy kis ünneplést. ~Csak azok a kínzó kérdések ne lennének!~ sóhajt fel magában, aprókat bólogatva Ephemia megjegyzésére, miközben ő maga is a gondolataiba mélyed*
- Persze, menj csak... *ocsúdik fel hirtelen, egy kicsit később reagálva a kelleténél, így meglehet, Ephemia már ott sincs, mire válaszol. Amennyire vágyott már rá, hogy visszaérkezzenek ide, most olyannyira megőrjíti az üres ház gondolata és az esetleges magyarázatok, hogy miért nincs itt Tizio. Most, hogy egyedül maradt, észre sem veszi, hogy magányos töprengése közben szép lassan csordogálni kezdenek a könnyek az arcán. Fogalma sincs, mit kellene tennie, vagy egyáltalán mit tehetne, ez a tehetetlenség pedig jobban megviseli, mint amikor Ephemia és a saját életéért kellett aggódnia. Talán ennek is köszönhető, hogy szinte öntudatlanul nyúl az üvegért, mikor kiürül a saját pohara, hogy egy újabb korty borral próbálja csillapítani a lelkét egyre jobban eluraló kétségbeesést. Magányos iszogatásának azonban a kintről érkező zajok vetnek véget, bár jelen állapotában abban sem biztos, tényleg hallja-e őket, vagy csak az elméje űz tréfát vele. Ahogy feláll azonban, hogy kinyissa az ajtót, amin vélhetően az imént kopogtak, egy pillanatra megszédül kissé a bor és a kimerültség hatására. Amíg arra vár, hogy szemei előtt újra a helyére álljon a világ, addig ujjaival igyekszik sebtiben letörölni a könnycseppeket az arcáról, és kissé megigazítani a haját, hogy vállalhatóan nézzen ki*
- Üdv! *nyitja ki végül az ajtót az érkező előtt nagyjából fél perces várakozás után* Navarentine Solichastra vagyok. Ephemia... Ephemia épp odakint van. *köszörüli meg kissé a torkát, míg a lány háta mögötti terület felé biccenti a fejét, szándékosan nem ejtve szót Tizioról*
- Szívesen segítek megkeresni, ha szeretnéd. *ajánlja fel a lánynak, óvatosan behúzva maga mögött az ajtót. Örül, hogy van oka kimozdulni a házból, ami már kezdte megőrjíteni, így ha a látogatójuk nem ragaszkodna a segítségéhez, akkor is vele tart megkeresni Ephemiát* Milyen ügyben keresed őket? *érdeklődik udvariasan, már előre felkészülve a kitérő válaszra, hogy bizonyára valami családi ügyről lehet szó, ami csak az érintettekre tartozik*
- Ephemia, itt vagy? Keresnek téged! *veszi először az istálló felé az irányt, remélve, hogy itt találják majd a lányt, remélhetőleg jobb állapotban, mint amilyenben ő érzi most magát.*
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-07-02 19:05:49
Üzenet elküldve: 2020-07-02 19:05:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sosem mondta, se nem gondolta, hogy ez a szakma egyszerű dolog. Sok család megválogatja kit is vesz fel, persze ez logikus, de az már kevésbé, hogy a nyeszlett lányban senki sem lát elég fantáziát ahhoz, hogy alkalmazza. Megtanulta kezelni a dühét, hogy mások előtt ne legyen feltűnő, hogy baromságnak tartja az egészet, de belül igencsak forrong akár hányszor eszébe jutnak a múltbéli elutasítások. Pedig rendes okítást kapott. Tud írni, olvasni és hűen követni a parancsokat. Alaposan takarít, ruhát mos, vendégeket fogad, ha úgy kívánják kinyalja az egész úri ház valagát, ha erre kérik, hiszen erre nevelték. Legyen odaadó, hűséges szolga, ha már neki nem adatott meg az, hogy valaki őt szolgálja odaadással. Ő erre született, erre nevelték, még akkor is, ha mindmáig ejt hibákat. Mert a főzés azért nem igazán a szakterülete, de azért az is ehető, ami a kezéből kikerül. De mutassanak neki csak egyetlen olyan lényt a világon, aki minden tudást a tökéletességig csiszolt.
Most pedig igen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor útra kelt. Nem is kicsi útra, így elég nagy pofon lesz, ha ismét csak elutasítják. Tervezett már világot látni, de nem ebben a formában. A szükség törvényt bont, így ha munkát akar ezek szerint térdig le kell járnia a lábát. Sosem gondolta volna, hogy az élet majd Tharg földre fogja sodorni, de igazából neki mindegy is. Nem számít hol csinálja, csak csinálhassa azt, amihez ért.
Most még arról is lemond, hogy komolyabban elmélyüljön a természet nyújtotta látványokba. Minden erejével inkább arra koncentrál, hogy a leírt irányt pontosan tartsa, s rendben, minden fennakadást mellőzve jusson a célhoz. Mihamarabb szeretne átesni a tűzkeresztségen. Persze elfogadja majd az újabb elutasítást is, annak ellenére, hogy jó nagy batyut cipel magán, így nem esne jól sarkon fordulni és hazakullogni.*
- Na azt hiszem erre.
*Dünnyögi is maga elé, ahogy a leírások alapján jónak ítéli az irányt. Persze elveszettnek érzi magát, de még cseppet sem tűnik reménytelennek a helyzet.
Azt mondták a folyóhoz közel van, amit keres. A víz csobogása pedig nem egyszer csapja meg a fülét. Meg állítólag eléggé kitűnik a birtok a többi közül. Azt mondták, ha nem szúrja ki egyből, akkor tényleg rossz az irány, amin halad.
S talán épp fényes nappal ragyog fel a szerencsecsillaga. A birtokok közül, melyek körbeveszik, s megpillanthatott haladtában talált végre egyet, ami más, mint a többi. A szemeit összehúzva fókuszál is jobban, miközben lábait is gyorsabban kezdi szedni. Nem tűnik olyan fényűzőnek, mint amilyenekben annak idején szülei szolgáltak, de Dora véleménye szerint nem is illene a környezetbe egy szétcsicsázott hodály. Persze a véleményét senki sem kérte ki. A lényeg, hogy így kívülről megpillantva szimpatikusnak tűnik. Az épületegyüttes így első ránézésre azt a következtetést adja, hogy találna bőven itt elfoglaltságot. Szóval, ha a tulajdonosok ezidáig nem pakolták tele magukat szolgálókkal talán még neki is jutna hely.
Egy ideig meg áll a kőkerítés előtt, a portól megszabadítja fekete nadrágját, megigazgatja ingét, s a most igen zavaró, hatalmasra kötött kendőt a nyakában, majd még mellényén és haján is igazít egy sort. Az utóbbit persze fölösleges műveletnek tartja, hisz a szőke szénakazal úgy is úgy áll, ahogy az neki tetszik. Utolsó mozzanat pedig egy mély levegő, amit lassan fúj ki, hogy kicsit megnyugtassa magát. Mikor izgalma alább hagy kinyitja maga előtt a kaput, s már csak a terasznál lassít a léptein. Haladtában ide-oda nézelődik, hátha valakit megpillant, akinél bejelentkezhet, de egyelőre úgy néz ki, hogy a végállomás a bejárat lesz. Elsőre úgy véli igen jó ízlésű helyre tévedt, például ez a terasz határozottan elnyerte a tetszését. A többit a későbbiekben szemléli meg alaposabban, ha persze lesz rá módja. Most mindenek előtt a ház úrnőjével vagy urával váltana szót a dolgáról, így egy újabb hajigazgatást követően emeli is meg a kezét, ujjait kissé ideges görcsösséggel hajlítva ökölbe, majd még egy utolsó mély lélegzettel kopog be az ajtón.*
- Hahó! *Szól is be kissé elhaló rekedtességgel, majd a torkát megköszörülve vált határozottabb hangnemre. Ha egy beszari kis nyuszi bátorságával mutatkozik be biztos nem fognak benne semmi fantáziát látni.* Jó napot! Kérem én Ephemia vagy Tizio d'Aquistat keresem.
*S most a türelmet magára erőszakoló várakozás veheti végre kezdetét. Az, amit a legjobban rühell, de sajnos ezt is meg kellett tanulnia.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sosem mondta, se nem gondolta, hogy ez a szakma egyszerű dolog. Sok család megválogatja kit is vesz fel, persze ez logikus, de az már kevésbé, hogy a nyeszlett lányban senki sem lát elég fantáziát ahhoz, hogy alkalmazza. Megtanulta kezelni a dühét, hogy mások előtt ne legyen feltűnő, hogy baromságnak tartja az egészet, de belül igencsak forrong akár hányszor eszébe jutnak a múltbéli elutasítások. Pedig rendes okítást kapott. Tud írni, olvasni és hűen követni a parancsokat. Alaposan takarít, ruhát mos, vendégeket fogad, ha úgy kívánják kinyalja az egész úri ház valagát, ha erre kérik, hiszen erre nevelték. Legyen odaadó, hűséges szolga, ha már neki nem adatott meg az, hogy valaki őt szolgálja odaadással. Ő erre született, erre nevelték, még akkor is, ha mindmáig ejt hibákat. Mert a főzés azért nem igazán a szakterülete, de azért az is ehető, ami a kezéből kikerül. De mutassanak neki csak egyetlen olyan lényt a világon, aki minden tudást a tökéletességig csiszolt.
Most pedig igen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor útra kelt. Nem is kicsi útra, így elég nagy pofon lesz, ha ismét csak elutasítják. Tervezett már világot látni, de nem ebben a formában. A szükség törvényt bont, így ha munkát akar ezek szerint térdig le kell járnia a lábát. Sosem gondolta volna, hogy az élet majd Tharg földre fogja sodorni, de igazából neki mindegy is. Nem számít hol csinálja, csak csinálhassa azt, amihez ért.
Most még arról is lemond, hogy komolyabban elmélyüljön a természet nyújtotta látványokba. Minden erejével inkább arra koncentrál, hogy a leírt irányt pontosan tartsa, s rendben, minden fennakadást mellőzve jusson a célhoz. Mihamarabb szeretne átesni a tűzkeresztségen. Persze elfogadja majd az újabb elutasítást is, annak ellenére, hogy jó nagy batyut cipel magán, így nem esne jól sarkon fordulni és hazakullogni.*
- Na azt hiszem erre.
*Dünnyögi is maga elé, ahogy a leírások alapján jónak ítéli az irányt. Persze elveszettnek érzi magát, de még cseppet sem tűnik reménytelennek a helyzet.
Azt mondták a folyóhoz közel van, amit keres. A víz csobogása pedig nem egyszer csapja meg a fülét. Meg állítólag eléggé kitűnik a birtok a többi közül. Azt mondták, ha nem szúrja ki egyből, akkor tényleg rossz az irány, amin halad.
S talán épp fényes nappal ragyog fel a szerencsecsillaga. A birtokok közül, melyek körbeveszik, s megpillanthatott haladtában talált végre egyet, ami más, mint a többi. A szemeit összehúzva fókuszál is jobban, miközben lábait is gyorsabban kezdi szedni. Nem tűnik olyan fényűzőnek, mint amilyenekben annak idején szülei szolgáltak, de Dora véleménye szerint nem is illene a környezetbe egy szétcsicsázott hodály. Persze a véleményét senki sem kérte ki. A lényeg, hogy így kívülről megpillantva szimpatikusnak tűnik. Az épületegyüttes így első ránézésre azt a következtetést adja, hogy találna bőven itt elfoglaltságot. Szóval, ha a tulajdonosok ezidáig nem pakolták tele magukat szolgálókkal talán még neki is jutna hely.
Egy ideig meg áll a kőkerítés előtt, a portól megszabadítja fekete nadrágját, megigazgatja ingét, s a most igen zavaró, hatalmasra kötött kendőt a nyakában, majd még mellényén és haján is igazít egy sort. Az utóbbit persze fölösleges műveletnek tartja, hisz a szőke szénakazal úgy is úgy áll, ahogy az neki tetszik. Utolsó mozzanat pedig egy mély levegő, amit lassan fúj ki, hogy kicsit megnyugtassa magát. Mikor izgalma alább hagy kinyitja maga előtt a kaput, s már csak a terasznál lassít a léptein. Haladtában ide-oda nézelődik, hátha valakit megpillant, akinél bejelentkezhet, de egyelőre úgy néz ki, hogy a végállomás a bejárat lesz. Elsőre úgy véli igen jó ízlésű helyre tévedt, például ez a terasz határozottan elnyerte a tetszését. A többit a későbbiekben szemléli meg alaposabban, ha persze lesz rá módja. Most mindenek előtt a ház úrnőjével vagy urával váltana szót a dolgáról, így egy újabb hajigazgatást követően emeli is meg a kezét, ujjait kissé ideges görcsösséggel hajlítva ökölbe, majd még egy utolsó mély lélegzettel kopog be az ajtón.*
- Hahó! *Szól is be kissé elhaló rekedtességgel, majd a torkát megköszörülve vált határozottabb hangnemre. Ha egy beszari kis nyuszi bátorságával mutatkozik be biztos nem fognak benne semmi fantáziát látni.* Jó napot! Kérem én Ephemia vagy Tizio d'Aquistat keresem.
*S most a türelmet magára erőszakoló várakozás veheti végre kezdetét. Az, amit a legjobban rühell, de sajnos ezt is meg kellett tanulnia.*
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-26 10:55:02
Üzenet elküldve: 2020-06-26 10:55:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Ismeri már errefelé a járást, másodszorra sokkal unalmasabb átszelni a vidéket. Viszont arra nem esküdne meg, hogy ha legközelebb is erre eszi a fene, akkor majd felismeri az utat. Az ösvény halad szépen és egyértelműen megfigyelhetők az elkerített tulajdonok, nem egy kerítéssel határolt gyepen birkák vagy marhák legelésznek, míg távolabb, fa árnyékban, mintha őrzőiket lehetne látni. Ennyire nem izgatja a vidék, egészen más is, mint a kikötő, mind színeiben, mind illatában. Csak most döbben rá, hogy mennyire megkedvelte a sós víz illatát, hogy most nem az veszi körül. Ahogy egy dombra felér, mintha a fák mögött valami település félét is látni vélne, de lehet, csak a szeme csalja meg. Annyira viszont nem fontos, hogy kényelmetlen cipelőjében arra vegye az irányt, így meghosszabbítva a már amúgy is nyűgös utat. A kígyók teljes nyugalommal viseltetnek, hogy egész idő alatt a csuklya jótékony takarásába húzódhatnak meg. Azt már tapasztalta, hogy a derűs napfényt nem kedvelik, kifejezetten zsémbesek lesznek tőle, ami még érthető is. Hamarosan szántók sejlenek fel a láthatáron, ám ő a kitáblázott másik ösvényt választja. Innen már tudja hova fog kilyukadni.*
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-25 19:47:24
Üzenet elküldve: 2020-06-25 19:47:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Hát ez van. Tizio sehol, elnyelte a föld, ők meg itt vannak, mint két szerencsétlen.*
- Tizio mindig aggódik értem. *Nem is érti, hogy miért. Hiszen csak minden másnap rabolja el valami csöves bagázs.* Igen, a takarítás nem rossz ötlet.
*Ő is fog valami rongyfélét a kamrából, és besegít Navának. Nem ér semmit persze a csalinkázás a kezeivel, ez is amolyan pótcselekvés, hogy elrejtse, idegileg mennyire széjjel van most.*
- Óvatosan!
*Nava sérülése szerencsére nem vészes, így nyugodt lélekkel s szívvel nekiláthatnak a borozgatásnak. Önt hát mindkettejüknek.*
- Megannyi kérdés, és oly kevés válasz. *Vonja le az egyértelműt Nava szavaiból, miután kiszívta a borát a pohárból, mint egy szopósbornyú.* Gondolkodnom kell, szívok egy kis friss levegőt.
*Lerakja poharát az asztalra, majd feláll és elindul az istállóba.*
- Mindjárt jövök.
*Úgy érzi, szüksége van egy kis érdemi beszélgetésre a lovával.*
*Hát ez van. Tizio sehol, elnyelte a föld, ők meg itt vannak, mint két szerencsétlen.*
- Tizio mindig aggódik értem. *Nem is érti, hogy miért. Hiszen csak minden másnap rabolja el valami csöves bagázs.* Igen, a takarítás nem rossz ötlet.
*Ő is fog valami rongyfélét a kamrából, és besegít Navának. Nem ér semmit persze a csalinkázás a kezeivel, ez is amolyan pótcselekvés, hogy elrejtse, idegileg mennyire széjjel van most.*
- Óvatosan!
*Nava sérülése szerencsére nem vészes, így nyugodt lélekkel s szívvel nekiláthatnak a borozgatásnak. Önt hát mindkettejüknek.*
- Megannyi kérdés, és oly kevés válasz. *Vonja le az egyértelműt Nava szavaiból, miután kiszívta a borát a pohárból, mint egy szopósbornyú.* Gondolkodnom kell, szívok egy kis friss levegőt.
*Lerakja poharát az asztalra, majd feláll és elindul az istállóba.*
- Mindjárt jövök.
*Úgy érzi, szüksége van egy kis érdemi beszélgetésre a lovával.*
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-24 22:42:23
Üzenet elküldve: 2020-06-24 22:42:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Kiélvezi a saját otthon nyújtotta kényelmet és örömet, időt szakít a pihenése s a megfelelő gyógyulásra, mielőtt újra útra hívná a vére, mert biz' hívja. Egyik éjszak arra kel, hogy ősei szólítják, s érzi, hogy Durogaar a pengéből zengi nevét. Itt az idő. Eleget pihent már. Holmijait összeszedve pattan fel lovára, Árnyékra bízva a ház védelmét, s elindul a semmibe, nincs konkrét célja, csak megy előre, amerre az orra viszi. Talán korábban már járt itt, a Tharg birtokokon, sőt, bizonyos, nem emlékszik pontosan, elméje most egészen más dolgokon jár, másfelé barangol, a hátas gépiesen teszi egyik lábát a másik után, csak úgy, ahogy gazdája irányítja őt rutinszerűen, s mintha ott se lenne. Néha-néha megrezzen egy ág, megmordul az ég, de őt ez egyáltalán nem izgatja fel, rég túl van már azon a ponton, hogy féljen bármitől is. Testén a fekete nyom emlékezteti, hogy talán annál a borzalomnál aligha jöhet szörnyűségesebb ellenfél.*
*Kiélvezi a saját otthon nyújtotta kényelmet és örömet, időt szakít a pihenése s a megfelelő gyógyulásra, mielőtt újra útra hívná a vére, mert biz' hívja. Egyik éjszak arra kel, hogy ősei szólítják, s érzi, hogy Durogaar a pengéből zengi nevét. Itt az idő. Eleget pihent már. Holmijait összeszedve pattan fel lovára, Árnyékra bízva a ház védelmét, s elindul a semmibe, nincs konkrét célja, csak megy előre, amerre az orra viszi. Talán korábban már járt itt, a Tharg birtokokon, sőt, bizonyos, nem emlékszik pontosan, elméje most egészen más dolgokon jár, másfelé barangol, a hátas gépiesen teszi egyik lábát a másik után, csak úgy, ahogy gazdája irányítja őt rutinszerűen, s mintha ott se lenne. Néha-néha megrezzen egy ág, megmordul az ég, de őt ez egyáltalán nem izgatja fel, rég túl van már azon a ponton, hogy féljen bármitől is. Testén a fekete nyom emlékezteti, hogy talán annál a borzalomnál aligha jöhet szörnyűségesebb ellenfél.*
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2020-06-22 14:10:22
Üzenet elküldve: 2020-06-22 14:10:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
- Persze, add csak oda - * bólint és a kis tárolókat a hóna alá veszi, így tud segíteni de Eilotot sem hanyagolja el. *
- Pedig szívesen megbökdösném a szemét annak a szemnek - * kuncog halkan a lány. * - kíváncsi lennék ilyen érzés volna - * s óvatosan meg is böki a sünfélét, ha már a szemet nem tudja. A kis lény csippan egyet, néhányat fordul, aztán folytatja a sziesztát. *
- Oldalra, talán bélelhetném is, akkor nem tud szúrni - * gondolkodik tovább, ahogy nézi talán nadrágja zsebébe most is elférne, de az anyag nem túlzottan vastag, ha a tüsik áthatolnak a szöveten akkor bizony Wym minden lépésnél popón lenne szúrva.
Közben sétájukkal is haladnak, a lány meglepetésére viszonylag gyorsan, pedig szegény társa jól fel van málházva.*
- Remélem igazi csontokból - * vigyorodik el * - az sokkal izgalmasabbá teszi a tárgyat, mintha egyszerű faragott kőből vagy állati csontból lenne - * mert azok inkább olyan nemesi motyók. Azonban emberi csontból készült trón, az már mindjárt valami ami csak az igazi kalandoroknak van. *
- Néhány vékony pántos blúz és térdnadrág tényleg elkelne - * gondolkodik el. Kicsit meg is könnyebbül, hogy végre senki sem kényszeríti lenge ruhácskába és fűzőbe. *
- Illetve lehet egy kisebb bőrtáska is kelleni fog - * jut eszébe * - mert akár abba is bele lehet csúsztatni Eilotot és még néhány ketyerét mellé- * gondolkodik el mosolyogva.*
- Persze nem vinnék olyan sok mindent, mert minden a fejembe lenne, az összes-összes varázslat
- Persze, add csak oda - * bólint és a kis tárolókat a hóna alá veszi, így tud segíteni de Eilotot sem hanyagolja el. *
- Pedig szívesen megbökdösném a szemét annak a szemnek - * kuncog halkan a lány. * - kíváncsi lennék ilyen érzés volna - * s óvatosan meg is böki a sünfélét, ha már a szemet nem tudja. A kis lény csippan egyet, néhányat fordul, aztán folytatja a sziesztát. *
- Oldalra, talán bélelhetném is, akkor nem tud szúrni - * gondolkodik tovább, ahogy nézi talán nadrágja zsebébe most is elférne, de az anyag nem túlzottan vastag, ha a tüsik áthatolnak a szöveten akkor bizony Wym minden lépésnél popón lenne szúrva.
Közben sétájukkal is haladnak, a lány meglepetésére viszonylag gyorsan, pedig szegény társa jól fel van málházva.*
- Remélem igazi csontokból - * vigyorodik el * - az sokkal izgalmasabbá teszi a tárgyat, mintha egyszerű faragott kőből vagy állati csontból lenne - * mert azok inkább olyan nemesi motyók. Azonban emberi csontból készült trón, az már mindjárt valami ami csak az igazi kalandoroknak van. *
- Néhány vékony pántos blúz és térdnadrág tényleg elkelne - * gondolkodik el. Kicsit meg is könnyebbül, hogy végre senki sem kényszeríti lenge ruhácskába és fűzőbe. *
- Illetve lehet egy kisebb bőrtáska is kelleni fog - * jut eszébe * - mert akár abba is bele lehet csúsztatni Eilotot és még néhány ketyerét mellé- * gondolkodik el mosolyogva.*
- Persze nem vinnék olyan sok mindent, mert minden a fejembe lenne, az összes-összes varázslat
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4229-4248