Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 184 (3661. - 3680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3680. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-02 17:07:16
Üzenet elküldve: 2022-01-02 17:07:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Meghallgatta a kapuőr jelentését és nem igazán hitt a fülének. Waldran Thargodar házon kívül van, Aenae úgyszintén és a kancellárt sincs szerencséje körükben üdvözölni. Eszébe jut a régi wegtoreni vicc poénja: "És akkor ki van az üzletben?" de nem fog a strázsával veszekedni. Ő a legkevésbé hibás itt. Közben a sötételf úgy dönt, hogy ráfér a pihenés és Laor ezzel mélységesen egyetértett. Talán ő fest legrosszabbul a társaságban. Frandr megjegyzésére csak bólint egyet, megérti. És az ellen sincs semmi kifogása, hogy a harcos vele tartson. Ahogy az ellen sincs, ha még mások is csatlakoznak hozzá. Amikor mindenki visszatért a kapuhoz, vet egy nagy levegőt és elmondta amit megtudott. Nem parancsokat osztogatott, csak közölte, hogy ő ugyan el nem megy Artheniorig, hogy a kecskeszakállúval beszéljen (pedig ha tudná, hogy mi történik ott!) és a Kikötőbe sincs kedve elzarándokolni. Különben is Aenae a Vashegy úrnője, tehát őt kell felkeresnie. Így aki egyetért vele, visszaindult a birtokokra és a korábbiakhoz képest minimális viszontagságok után a Varangyvégnek nevezett vidéken járnak. Tulajdonképpen egész kellemes környék, a nevéhez képest mindenképpen. De Laor most nem igazán fogékony a természet szépségei iránt, és ez az épített környezetre is vonatkozik. Az udvarházat sem csodálja meg, pedig tagadhatatlan, hogy a báró szépen berendezkedett itteni birtokán. Amikor tehát a kis csapat megérkezett, a többiekre néz, aztán egy sóhaj után megzörgeti az ajtót. Eltelik egy kis idő. Aztán még egy kicsi. Aztán Laor újfent zörget, most már ököllel. Ekkor már nyílik a bejárat és a résben egy kissé öntelt fej jelenik meg, a sértett méltóság kifejezésével arcán.*
- Igen?
*Kicsit elnyújtja a szót, mint aki tisztában van fontosságával és nem szereti, ha indokolatlanul zaklatják vagy tartják fel. Laor pár pillanatig meredten néz az illetőre, aztán a többiekre sandít. Mintha egy ideg is rángatózna a jobb szeme alatt. Hiába, félkegyelműekre nem volt felkészülve.*
- Ez a wegtoreni báró birtoka?
*Fordul vissza a fontoskodóhoz, aki fáradtan lehunyja a szemeit és csak egy hosszú pislantás után válaszol.*
- Kegyelmedéknek is szép jó napot! Ez Cha'yss Cano Caldorcor báró úr birtoka. *a nevet nyomatékkal ejti ki, mint aki neheztel az iménti modortalanságért* Számít rátok?
- A Vashegyről jövük és Kagaenae Thargodart keressük. Úgy tudjuk, hogy itt találjuk.
- Késedelem nélkül értesítem jöveteletekről, kedves...
*Laor elmormogja a nevét és mielőtt bármi mást tenne hozzá, becsapodik az orra előtt az ajtó.*
- Megfojtom... *sandít a többiekre és legszívesebben berúgná az ajtót. De úgy látszik, hogy muszáj lesz várnia a társaságnak.
Odabent pedig a kulcsár rábukkant a párocskára és mielőtt megszólalna, néz egy nagyot a véres jelenetre. De ehhez igazán semmi köze, úgyhogy bejelenti a vendégeket.*
- Bocsánat a zavarásért, de egy kis társaság várakozik odakint, Kagaenae Thargodart kívánják látni. A vezetőjük egy bizonyos Vajas Lavór a Vashegyről... *egy kicsit elgondolkodik* Vagy Lavór Vajas, nem értettem tisztán.
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.02 17:10:57
*Meghallgatta a kapuőr jelentését és nem igazán hitt a fülének. Waldran Thargodar házon kívül van, Aenae úgyszintén és a kancellárt sincs szerencséje körükben üdvözölni. Eszébe jut a régi wegtoreni vicc poénja: "És akkor ki van az üzletben?" de nem fog a strázsával veszekedni. Ő a legkevésbé hibás itt. Közben a sötételf úgy dönt, hogy ráfér a pihenés és Laor ezzel mélységesen egyetértett. Talán ő fest legrosszabbul a társaságban. Frandr megjegyzésére csak bólint egyet, megérti. És az ellen sincs semmi kifogása, hogy a harcos vele tartson. Ahogy az ellen sincs, ha még mások is csatlakoznak hozzá. Amikor mindenki visszatért a kapuhoz, vet egy nagy levegőt és elmondta amit megtudott. Nem parancsokat osztogatott, csak közölte, hogy ő ugyan el nem megy Artheniorig, hogy a kecskeszakállúval beszéljen (pedig ha tudná, hogy mi történik ott!) és a Kikötőbe sincs kedve elzarándokolni. Különben is Aenae a Vashegy úrnője, tehát őt kell felkeresnie. Így aki egyetért vele, visszaindult a birtokokra és a korábbiakhoz képest minimális viszontagságok után a Varangyvégnek nevezett vidéken járnak. Tulajdonképpen egész kellemes környék, a nevéhez képest mindenképpen. De Laor most nem igazán fogékony a természet szépségei iránt, és ez az épített környezetre is vonatkozik. Az udvarházat sem csodálja meg, pedig tagadhatatlan, hogy a báró szépen berendezkedett itteni birtokán. Amikor tehát a kis csapat megérkezett, a többiekre néz, aztán egy sóhaj után megzörgeti az ajtót. Eltelik egy kis idő. Aztán még egy kicsi. Aztán Laor újfent zörget, most már ököllel. Ekkor már nyílik a bejárat és a résben egy kissé öntelt fej jelenik meg, a sértett méltóság kifejezésével arcán.*
- Igen?
*Kicsit elnyújtja a szót, mint aki tisztában van fontosságával és nem szereti, ha indokolatlanul zaklatják vagy tartják fel. Laor pár pillanatig meredten néz az illetőre, aztán a többiekre sandít. Mintha egy ideg is rángatózna a jobb szeme alatt. Hiába, félkegyelműekre nem volt felkészülve.*
- Ez a wegtoreni báró birtoka?
*Fordul vissza a fontoskodóhoz, aki fáradtan lehunyja a szemeit és csak egy hosszú pislantás után válaszol.*
- Kegyelmedéknek is szép jó napot! Ez Cha'yss Cano Caldorcor báró úr birtoka. *a nevet nyomatékkal ejti ki, mint aki neheztel az iménti modortalanságért* Számít rátok?
- A Vashegyről jövük és Kagaenae Thargodart keressük. Úgy tudjuk, hogy itt találjuk.
- Késedelem nélkül értesítem jöveteletekről, kedves...
*Laor elmormogja a nevét és mielőtt bármi mást tenne hozzá, becsapodik az orra előtt az ajtó.*
- Megfojtom... *sandít a többiekre és legszívesebben berúgná az ajtót. De úgy látszik, hogy muszáj lesz várnia a társaságnak.
Odabent pedig a kulcsár rábukkant a párocskára és mielőtt megszólalna, néz egy nagyot a véres jelenetre. De ehhez igazán semmi köze, úgyhogy bejelenti a vendégeket.*
- Bocsánat a zavarásért, de egy kis társaság várakozik odakint, Kagaenae Thargodart kívánják látni. A vezetőjük egy bizonyos Vajas Lavór a Vashegyről... *egy kicsit elgondolkodik* Vagy Lavór Vajas, nem értettem tisztán.
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.02 17:10:57
3679. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-02 13:46:45
Üzenet elküldve: 2022-01-02 13:46:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*A kedélyes beszélgetés olyannyira elvonja a figyelmét, hogy észre sem veszi, mire megy ki a játék. Aenae egyszerre van jó és rossz hatással rá. Jó hatással van rá, mert úgy érzi, jobb ember lett általa, de ez egyben hátrány is, mert egy csomó olyan dolog vonja el a figyelmét, amivel eddig szemernyit sem törődött.*
- Tarthatjuk itt is. *Válaszolja és azon kapja magát, hogy az jár az eszében, hogy Aztyannak ki kell adnia a szervezést. A heges arcú intéző biztosan remekül megérti majd magát Habrertus-szal.
A kard viszont Aenae bőrébe vág, vér buggyan ki a seben, elkenődik a mesterkard pengéjén. Feszülten figyeli a lányt, keresi rajta a jelet, de nem talál semmit, ami megerősítené sejtésében.
A mesterpengét úgy hajítja el, ahogy sosem tenné egy ilyen büszke fegyverrel és minden figyelmét Aenaere összpontosítja. Legbelül talán azt reméli, hogy nem kap megerősítést. Ám csalódnia kell. De tényleg csalódottságot érez?
A válasz egyszerre ijeszti meg és teszi dühössé. De ki ne érezne félelmet, amikor kiderül, hogy saját testében nincs egyedül. És haragot, mert hogy merészeli bárki, hogy a testébe fészkeljen. Skandallum.
Sárga tekintete megkeményedik a hallottakra, állán megfeszül egy izom a bizonyosságra.*
- Szeretlek. *Válaszolja és a komolyság ellenére is van a hangjában szeretet.*
- De ilyet még egyszer ne csinálj. *Teszi hozzá és megnézi, hogy a kendő alatt vérzik-e a seb. Ha látja, hogy a vágás nem vészes és már kevésbé vérzik, és persze, hogy Aenaen nem mutatkozik semmiféle jel van hatás, akkor felpillant a topáz szemekbe.*
- És most? Hogyan tovább? *Kérdi, hisz a legfontosabbat megtudták. Most már csak megoldást kell találni a problémára.*
*A kedélyes beszélgetés olyannyira elvonja a figyelmét, hogy észre sem veszi, mire megy ki a játék. Aenae egyszerre van jó és rossz hatással rá. Jó hatással van rá, mert úgy érzi, jobb ember lett általa, de ez egyben hátrány is, mert egy csomó olyan dolog vonja el a figyelmét, amivel eddig szemernyit sem törődött.*
- Tarthatjuk itt is. *Válaszolja és azon kapja magát, hogy az jár az eszében, hogy Aztyannak ki kell adnia a szervezést. A heges arcú intéző biztosan remekül megérti majd magát Habrertus-szal.
A kard viszont Aenae bőrébe vág, vér buggyan ki a seben, elkenődik a mesterkard pengéjén. Feszülten figyeli a lányt, keresi rajta a jelet, de nem talál semmit, ami megerősítené sejtésében.
A mesterpengét úgy hajítja el, ahogy sosem tenné egy ilyen büszke fegyverrel és minden figyelmét Aenaere összpontosítja. Legbelül talán azt reméli, hogy nem kap megerősítést. Ám csalódnia kell. De tényleg csalódottságot érez?
A válasz egyszerre ijeszti meg és teszi dühössé. De ki ne érezne félelmet, amikor kiderül, hogy saját testében nincs egyedül. És haragot, mert hogy merészeli bárki, hogy a testébe fészkeljen. Skandallum.
Sárga tekintete megkeményedik a hallottakra, állán megfeszül egy izom a bizonyosságra.*
- Szeretlek. *Válaszolja és a komolyság ellenére is van a hangjában szeretet.*
- De ilyet még egyszer ne csinálj. *Teszi hozzá és megnézi, hogy a kendő alatt vérzik-e a seb. Ha látja, hogy a vágás nem vészes és már kevésbé vérzik, és persze, hogy Aenaen nem mutatkozik semmiféle jel van hatás, akkor felpillant a topáz szemekbe.*
- És most? Hogyan tovább? *Kérdi, hisz a legfontosabbat megtudták. Most már csak megoldást kell találni a problémára.*
3678. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-29 09:59:32
Üzenet elküldve: 2021-12-29 09:59:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
*Egy rozoga, szakadt bakancs és egy elhasznált, régi lepedő. Ennyit sikerült kialkudnia a fogadóssal. Na nem, mintha fizetett volna, de ennek fejében szívesen eltakarodott onnan, s e hajnali órán végül különösebb incidens nélkül nyithatta meg kapuit a Vaskorsó.
Ruha kell. Óriási szerencséjére pontosan tudja, hol van. Mozgott hozzá eleget ezen a vidéken. Óvatosan merészkedik a legközelebbi faluhoz, de hogy melyikhez, azt talán még Sa'Tereth sem tudná megmondani. Számára a szántókon mind egyforma. Ha egy láttál, láttad az összeset. Legalábbis szerinte.
Annak rendje és módja szerint mászik be a legelső, kutyátlan kerítésen, ahol teregetést lát. Mindegy neki, miféle rongyokat szaggat le róla, legyen az férfi vagy női ruha, gyorsan jár a keze. Eképp legalább nyugodtan folytathatja útját Arthenior felé, hullára fagyás nélkül. Így kerülhet a lepedő alá a bokáig érő vászonnadrág, a szebb napokat látott pufajka rejtekébe pedig az alighanem terebélyes viselőt látott, gombolós női ing. A külcsín másodlagos szempont. Még a Kikötő Királya is megengedhet néha gyengébb napokat.*
Ruha kell. Óriási szerencséjére pontosan tudja, hol van. Mozgott hozzá eleget ezen a vidéken. Óvatosan merészkedik a legközelebbi faluhoz, de hogy melyikhez, azt talán még Sa'Tereth sem tudná megmondani. Számára a szántókon mind egyforma. Ha egy láttál, láttad az összeset. Legalábbis szerinte.
Annak rendje és módja szerint mászik be a legelső, kutyátlan kerítésen, ahol teregetést lát. Mindegy neki, miféle rongyokat szaggat le róla, legyen az férfi vagy női ruha, gyorsan jár a keze. Eképp legalább nyugodtan folytathatja útját Arthenior felé, hullára fagyás nélkül. Így kerülhet a lepedő alá a bokáig érő vászonnadrág, a szebb napokat látott pufajka rejtekébe pedig az alighanem terebélyes viselőt látott, gombolós női ing. A külcsín másodlagos szempont. Még a Kikötő Királya is megengedhet néha gyengébb napokat.*
3677. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-26 19:53:39
Üzenet elküldve: 2021-12-26 19:53:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*A türelem erény. Ő valahogy mindig híján volt e képességnek, s bárhogy is győzködné magát az ellenkezőjéről, e tény holtában sem változott semmit.
Fogalma sincs, hogy az igric fejébe táplált gondolat mikor és milyen formában fejti ki hatását. Egy dolog tűnik csak biztosnak. Minél tovább lébecol az úrnő társaságában, annál nyugodtabbnak tűnik. A megfigyelés pedig bosszantja. Legszívesebben belevágná az újonnan úrnő tulajdonlotta fokost a terem díszes falába. Régen kinn kellene lennie a nép körében. Fel kell őket készíteni a legcudarabb télre, mi megszüli majd számukra a legbővebb nyarat.
Most azonban nem tehet mást, minthogy kivár. A tehetetlenség ádáz ellenség, de olybá fest, nincs más út. Az Ősök majd eldöntik, mikor jön el az ő ideje.*
*A türelem erény. Ő valahogy mindig híján volt e képességnek, s bárhogy is győzködné magát az ellenkezőjéről, e tény holtában sem változott semmit.
Fogalma sincs, hogy az igric fejébe táplált gondolat mikor és milyen formában fejti ki hatását. Egy dolog tűnik csak biztosnak. Minél tovább lébecol az úrnő társaságában, annál nyugodtabbnak tűnik. A megfigyelés pedig bosszantja. Legszívesebben belevágná az újonnan úrnő tulajdonlotta fokost a terem díszes falába. Régen kinn kellene lennie a nép körében. Fel kell őket készíteni a legcudarabb télre, mi megszüli majd számukra a legbővebb nyarat.
Most azonban nem tehet mást, minthogy kivár. A tehetetlenség ádáz ellenség, de olybá fest, nincs más út. Az Ősök majd eldöntik, mikor jön el az ő ideje.*
3676. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-22 14:36:43
Üzenet elküldve: 2021-12-22 14:36:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Cha'yss az utóbbi időben mindig meglepi, kezdve ugye a lánykéréssel. De azt sem gondolta, hogy valaha kardokról fognak társalogni. Persze normális esetben, ha nem lenne itt ez a kísértetügy, akkor most sem tennék. No Aenae abban is teljesen biztos, hogy a tökéletes esküvőn sem méláznának. Aenae talán sosem akarna egy esküvőn mélázni, már legalábbis nem a sajátján.*
- Artheniorban tartanád, vagy inkább itt? Én inkább itt szeretném. Mármint mondjuk itt a Varangyváradban, semmiképpen sem a hegyen, még valami részeg vendég beleájul nekem a Gödörbe.
*Meg amúgy is, kinek van kedve Kagan termeiben vigadni, már ha egyáltalán lehet ott ilyesmit csinálni, mert Aenae szerint nem nagyon. Artheniort meg ugye nem szereti. Wegtorent viszont megnézné.
A kérdésre, hogy mit csinál csak felmorran és kicsit megrántja a fejét, kívülről nézve egy pillanatig egészen úgy néz ki, mint aki megbabonáztak. Annak ellenére is megkapja az áhított jelet, hogy valami sokkal hatásosabb, látványosabb dologra számított. Ha nem egy olyan szobában lennének, ami cseppet sem huzatos, ráadásul fűtött is, akkor a huzatra foghatná, de most mégsem teheti. Talán akarja is azt a bizonyos jelet. Ekkor ereszti csak el a pengét, megbűvölten nézi a kardot, melyet a férfi félredobott, mikor ő elengedte. Sebes kezével tétova mozdulatot tesz a haja felé, rá se hederítve a monogramos zsebkendőre, Cha'yss csak azután szoríthatja rá a kezére, hogy leengedte. Aenae ekkor néz fel rá.*
- Éreztem, Cha'yss! Megérintett...
*Illetve Aenae úgy gondolja, hogy megtette, hiszen mikor szétcsapja magát az ördögvigyorral és meglátogatják a szellemek, akkor az ő érintésük is mindig hideg.
Egyértelműen látszik rajta, hogy az élmény hatása alatt áll, ha nem így lenne, akkor bizonyára megmagyarázná Cha'yssnak, hogy túldramatizálja ezt az egészen apró sebet. Bár talán Aenae is elbagatellizálja kicsit, de mostanra már azért elér az agyába az a kellemetlen, szúró-csípő-fájó érzés.*
- Akkor szerencsém van, hogy szeretsz.
*Végül elmosolyodik és ezúttal eltekint attól, hogy kikérje magának még csak a gondolatát is, annak a két egyformának. Inkább szorosan Cha'yss mellé lép, hogy a mellkasára hajthassa a fejét, az egyenletes szívverés biztos lenyugtatja majd a kissé felhúzott idegeit.*
*Cha'yss az utóbbi időben mindig meglepi, kezdve ugye a lánykéréssel. De azt sem gondolta, hogy valaha kardokról fognak társalogni. Persze normális esetben, ha nem lenne itt ez a kísértetügy, akkor most sem tennék. No Aenae abban is teljesen biztos, hogy a tökéletes esküvőn sem méláznának. Aenae talán sosem akarna egy esküvőn mélázni, már legalábbis nem a sajátján.*
- Artheniorban tartanád, vagy inkább itt? Én inkább itt szeretném. Mármint mondjuk itt a Varangyváradban, semmiképpen sem a hegyen, még valami részeg vendég beleájul nekem a Gödörbe.
*Meg amúgy is, kinek van kedve Kagan termeiben vigadni, már ha egyáltalán lehet ott ilyesmit csinálni, mert Aenae szerint nem nagyon. Artheniort meg ugye nem szereti. Wegtorent viszont megnézné.
A kérdésre, hogy mit csinál csak felmorran és kicsit megrántja a fejét, kívülről nézve egy pillanatig egészen úgy néz ki, mint aki megbabonáztak. Annak ellenére is megkapja az áhított jelet, hogy valami sokkal hatásosabb, látványosabb dologra számított. Ha nem egy olyan szobában lennének, ami cseppet sem huzatos, ráadásul fűtött is, akkor a huzatra foghatná, de most mégsem teheti. Talán akarja is azt a bizonyos jelet. Ekkor ereszti csak el a pengét, megbűvölten nézi a kardot, melyet a férfi félredobott, mikor ő elengedte. Sebes kezével tétova mozdulatot tesz a haja felé, rá se hederítve a monogramos zsebkendőre, Cha'yss csak azután szoríthatja rá a kezére, hogy leengedte. Aenae ekkor néz fel rá.*
- Éreztem, Cha'yss! Megérintett...
*Illetve Aenae úgy gondolja, hogy megtette, hiszen mikor szétcsapja magát az ördögvigyorral és meglátogatják a szellemek, akkor az ő érintésük is mindig hideg.
Egyértelműen látszik rajta, hogy az élmény hatása alatt áll, ha nem így lenne, akkor bizonyára megmagyarázná Cha'yssnak, hogy túldramatizálja ezt az egészen apró sebet. Bár talán Aenae is elbagatellizálja kicsit, de mostanra már azért elér az agyába az a kellemetlen, szúró-csípő-fájó érzés.*
- Akkor szerencsém van, hogy szeretsz.
*Végül elmosolyodik és ezúttal eltekint attól, hogy kikérje magának még csak a gondolatát is, annak a két egyformának. Inkább szorosan Cha'yss mellé lép, hogy a mellkasára hajthassa a fejét, az egyenletes szívverés biztos lenyugtatja majd a kissé felhúzott idegeit.*
3675. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-22 11:27:53
Üzenet elküldve: 2021-12-22 11:27:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Amióta megérkezett thargföldre, hogy elfoglalja jogosan szerzett földjét, sok minden megfordult a fejében. Először az, hogy ez a terület van rossza hatással rá, aztán az, hogy Aenae, végül pedig, hogy a az ősök szellemei. Ám kiderül, hogy a lány jó hatással van rá még a félresikerült leánykérés ellenére is. Bár az a szál mostanában kicsit mellékvágányra került, mintha egyikük sem szívesen beszélne róla. De a gyűrű még mindig Aenae nyakában lóg, amit pozitív jelnek vél.*
- Valóban nem az. *Válaszol a csevegő hangnemben elhangzott megállapításra. Bár ért a kardvíváshoz, jobban is, mint az átlag, sosem szerette annyira, mint Kathlynt. Tudja, hogy vannak nála jobb kardforgatók, bár az ő tarsolyában vannak olyan trükkök, amikkel még felettük is győzelmet arathat.
Az esküvő témájának felhozása teljesen elveszi a figyelmét, sárga pillantása a lányét keresi, értetlenség tükröződik benne.*
- Az attól függ, milyen esküvőt szeretnénk. *Válaszolja, de a mosolytól és a "szeretlek" szótól még el is mosolyodik, ám az már nem kerüli el a figyelmét amikor Aenae tenyerén végigszalad a penge. Annyi lélekjelenléte van, hogy ne rántsa el a kardot, még nagyobb sebet ejtve, igyekszik mozdulatlanul tartani a pengét, csak tekintete siklik a már vértől maszatos fegyverre.*
- Mit csinálsz? *Szalad ki belőle a kérdés elfojtott hangon. Ha a lány elemelte a kezét félredobja a kardot, hogy két kezébe vegye a megvágott tenyeret.*
- Ez mire volt jó? *Kérdi aggodalmasan, zsebéből előhúzza kedvenc "CCC" monogrammal varrott kendőjét és a sebre szorítja.
Tekintete a lányét keresi, mintha várna valamire, valami történésre, amit Aenae ezzel el akart érni. De nem érez semmit és a lányon sem látszik semmi. Nem érez késztetést, megkönnyebbülést, semmit. Talán pár csepp vér nem elegendő vagy az ősök leszármazottjának vére nem használható? A próbálkozás csak még több kérdést vetett fel benne, mint amennyit megválaszolt.*
- Ha nem szeretnélek annyira, most kapnál két egyformát. *Szorítja a kendőt a sebre.*
*Amióta megérkezett thargföldre, hogy elfoglalja jogosan szerzett földjét, sok minden megfordult a fejében. Először az, hogy ez a terület van rossza hatással rá, aztán az, hogy Aenae, végül pedig, hogy a az ősök szellemei. Ám kiderül, hogy a lány jó hatással van rá még a félresikerült leánykérés ellenére is. Bár az a szál mostanában kicsit mellékvágányra került, mintha egyikük sem szívesen beszélne róla. De a gyűrű még mindig Aenae nyakában lóg, amit pozitív jelnek vél.*
- Valóban nem az. *Válaszol a csevegő hangnemben elhangzott megállapításra. Bár ért a kardvíváshoz, jobban is, mint az átlag, sosem szerette annyira, mint Kathlynt. Tudja, hogy vannak nála jobb kardforgatók, bár az ő tarsolyában vannak olyan trükkök, amikkel még felettük is győzelmet arathat.
Az esküvő témájának felhozása teljesen elveszi a figyelmét, sárga pillantása a lányét keresi, értetlenség tükröződik benne.*
- Az attól függ, milyen esküvőt szeretnénk. *Válaszolja, de a mosolytól és a "szeretlek" szótól még el is mosolyodik, ám az már nem kerüli el a figyelmét amikor Aenae tenyerén végigszalad a penge. Annyi lélekjelenléte van, hogy ne rántsa el a kardot, még nagyobb sebet ejtve, igyekszik mozdulatlanul tartani a pengét, csak tekintete siklik a már vértől maszatos fegyverre.*
- Mit csinálsz? *Szalad ki belőle a kérdés elfojtott hangon. Ha a lány elemelte a kezét félredobja a kardot, hogy két kezébe vegye a megvágott tenyeret.*
- Ez mire volt jó? *Kérdi aggodalmasan, zsebéből előhúzza kedvenc "CCC" monogrammal varrott kendőjét és a sebre szorítja.
Tekintete a lányét keresi, mintha várna valamire, valami történésre, amit Aenae ezzel el akart érni. De nem érez semmit és a lányon sem látszik semmi. Nem érez késztetést, megkönnyebbülést, semmit. Talán pár csepp vér nem elegendő vagy az ősök leszármazottjának vére nem használható? A próbálkozás csak még több kérdést vetett fel benne, mint amennyit megválaszolt.*
- Ha nem szeretnélek annyira, most kapnál két egyformát. *Szorítja a kendőt a sebre.*
3674. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-21 13:12:50
Üzenet elküldve: 2021-12-21 13:12:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi, Frandr, Quantall//
*Mikor Laor mellé lép, a vállára téve a kezét, összerezzen és hirtelen pillant föl a férfira, ismét kicsit abbahagyva a sírást a meglepetéstől. A könnyei potyognak és remeg az arca, de az érintés visszahúzza a többiek közé a saját világából. Laorra néz, hogy mit akar tőle... A legutóbbi élménye vele kapcsolatban az az indulat, amivel Ahroiushoz beszélt, így nem rakja össze azonnal, hogy a vállán nyugvó kéz gyengédséget és támogatást, vigaszt akar jelenteni. Ennek ellenére nem húzódik el. Az arcát megtörli köpenye ujjába, de tekintve, hogy a ruhája és az arca is mocskos, valójában csak maszatolja a nedvességet.*
- Sajnálom. - *Préseli ki magából rekedten, Laor szemébe nézve. Jobban nem tudja kifejezni magát. Tisztában van vele, hogy a thargok számára ez még nagyobb veszteség, mert feltételezi, hogy ők mélyebben ismerhették és szerethették Alyot. Igyekszik is már abbahagyni a sírást, mintha nem volna joga hozzá "kívülállóként", de még mindig gyötri ez a tehetetlenség és hogy ez olyasmi, amit egyszerűen el kellene fogadnia, nem hozhatja helyre. Ez így annyira szomorú és üres...
Carsaadi közeledésére szokás szerint húzódozna, ám végül egy mély levegővel mozdulatlan marad és tűri az ölelést, azt feltételezve, hogy a lánynak van szüksége erre, s akkor az a legkevesebb, hogy megnyugtatja őt. Valójában Krestvir sem veti meg egészében a testi közelséget, csak nehezen fogadja, lassan oldódik és a számára kell hozzá egy mélyebb bizalom és kötődés, hogy kellemesnek is találja. Ilyenben viszont túl ritkán van része. Nagyjából mestere az egyetlen, akitől ezt megtapasztalta és még vágyott is rá.
Ám ahogy a tündért öleli, ugyan elsőre idegennek tűnik, végül mégis talál benne vigaszt és melegséget. Végtére is, a lány legalább itt van, ő túlélte, hazamehet.
Bizonytalanul Carsaadi köré fonja a karjait, de valahogy ettől a vigasztaló körülménytől csak még jobban kell sírnia. Szívesen ki is engedné magából, ám közben idegesíti is, mert a saját érzelmeit is nehezen érti és jelen helyzetben nem akar már sírni, mégsem képes teljesen az irányítása alatt tartani.
Mélyeket lélegzik, hátha enged a szorítás a torkában. Közben érkezik néhány megjegyzés, ami kicsit segít a figyelmét terelni és átirányítani a környezetükre. Elpillant arra, amerre Laor mutat, majd Frandr megjegyzését is tudatosítja, s mindezekből lassan ő is összerakja azt, hogy hol is lehetnek és mit tartott ő is furcsának.
A birtokok... Akkor Synmira is közel van. De mi történt az erdővel?
Egy ijedt pillanatra arra gondol, hogy ez is valami utóhatása az átjárónak és mindannak, ami ott történt, vagy hogy még mindig csak valami hallucinációban vannak, ám már annyira kimerültnek érzi magát, hogy végül nem is képes szembenézni ezzel az eshetőséggel.*
- Menjünk, keressünk valakit, aki tudhatja, mi történt itt! - *Szólal meg még mindig rekedtesen. Majd kibontakozna az ölelésből és a tündér mellett ellépve a legelesettebbnek tűnő Quantallhoz lép, a kezét nyújtja neki. Talán nem ő a legalkalmasabb, de fölkínálná a támogatását az út hátralévő részére, ha a férfi már nem bír járni. Sérülést ugyan nem lát rajta, és nem is tudja, mi történhetett vele, ám a sápadtsága árulkodó. Kell egy hely, ahol nyugodtan pihenhet...
A szíve szerint azonnal Synmirára menne, de nem akar még elszakadni a csapattól, míg nem látta őket biztonságban hazaérni, s amíg nem tudhatják, mi is folyik itt, miért olyan a táj, mint télen, holott legfeljebb egy hata távozhattak, s még bőven a nyárban kellene járniuk.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi, Frandr, Quantall//
*Mikor Laor mellé lép, a vállára téve a kezét, összerezzen és hirtelen pillant föl a férfira, ismét kicsit abbahagyva a sírást a meglepetéstől. A könnyei potyognak és remeg az arca, de az érintés visszahúzza a többiek közé a saját világából. Laorra néz, hogy mit akar tőle... A legutóbbi élménye vele kapcsolatban az az indulat, amivel Ahroiushoz beszélt, így nem rakja össze azonnal, hogy a vállán nyugvó kéz gyengédséget és támogatást, vigaszt akar jelenteni. Ennek ellenére nem húzódik el. Az arcát megtörli köpenye ujjába, de tekintve, hogy a ruhája és az arca is mocskos, valójában csak maszatolja a nedvességet.*
- Sajnálom. - *Préseli ki magából rekedten, Laor szemébe nézve. Jobban nem tudja kifejezni magát. Tisztában van vele, hogy a thargok számára ez még nagyobb veszteség, mert feltételezi, hogy ők mélyebben ismerhették és szerethették Alyot. Igyekszik is már abbahagyni a sírást, mintha nem volna joga hozzá "kívülállóként", de még mindig gyötri ez a tehetetlenség és hogy ez olyasmi, amit egyszerűen el kellene fogadnia, nem hozhatja helyre. Ez így annyira szomorú és üres...
Carsaadi közeledésére szokás szerint húzódozna, ám végül egy mély levegővel mozdulatlan marad és tűri az ölelést, azt feltételezve, hogy a lánynak van szüksége erre, s akkor az a legkevesebb, hogy megnyugtatja őt. Valójában Krestvir sem veti meg egészében a testi közelséget, csak nehezen fogadja, lassan oldódik és a számára kell hozzá egy mélyebb bizalom és kötődés, hogy kellemesnek is találja. Ilyenben viszont túl ritkán van része. Nagyjából mestere az egyetlen, akitől ezt megtapasztalta és még vágyott is rá.
Ám ahogy a tündért öleli, ugyan elsőre idegennek tűnik, végül mégis talál benne vigaszt és melegséget. Végtére is, a lány legalább itt van, ő túlélte, hazamehet.
Bizonytalanul Carsaadi köré fonja a karjait, de valahogy ettől a vigasztaló körülménytől csak még jobban kell sírnia. Szívesen ki is engedné magából, ám közben idegesíti is, mert a saját érzelmeit is nehezen érti és jelen helyzetben nem akar már sírni, mégsem képes teljesen az irányítása alatt tartani.
Mélyeket lélegzik, hátha enged a szorítás a torkában. Közben érkezik néhány megjegyzés, ami kicsit segít a figyelmét terelni és átirányítani a környezetükre. Elpillant arra, amerre Laor mutat, majd Frandr megjegyzését is tudatosítja, s mindezekből lassan ő is összerakja azt, hogy hol is lehetnek és mit tartott ő is furcsának.
A birtokok... Akkor Synmira is közel van. De mi történt az erdővel?
Egy ijedt pillanatra arra gondol, hogy ez is valami utóhatása az átjárónak és mindannak, ami ott történt, vagy hogy még mindig csak valami hallucinációban vannak, ám már annyira kimerültnek érzi magát, hogy végül nem is képes szembenézni ezzel az eshetőséggel.*
- Menjünk, keressünk valakit, aki tudhatja, mi történt itt! - *Szólal meg még mindig rekedtesen. Majd kibontakozna az ölelésből és a tündér mellett ellépve a legelesettebbnek tűnő Quantallhoz lép, a kezét nyújtja neki. Talán nem ő a legalkalmasabb, de fölkínálná a támogatását az út hátralévő részére, ha a férfi már nem bír járni. Sérülést ugyan nem lát rajta, és nem is tudja, mi történhetett vele, ám a sápadtsága árulkodó. Kell egy hely, ahol nyugodtan pihenhet...
A szíve szerint azonnal Synmirára menne, de nem akar még elszakadni a csapattól, míg nem látta őket biztonságban hazaérni, s amíg nem tudhatják, mi is folyik itt, miért olyan a táj, mint télen, holott legfeljebb egy hata távozhattak, s még bőven a nyárban kellene járniuk.*
3673. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-21 01:30:39
Üzenet elküldve: 2021-12-21 01:30:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi, Frandr, Quantall//
*A földön ülve bámul maga elé. Krestvir magiszter is békén hagyja végül a kérdésével. Most egyáltalán nem tudna a történtekre gondolni. Olyan értelmetlen volt az egész. A gondolat is felkavarja a fiút. Állítólag volt ennek a küldetésnek értelme, de nehéz elhinni. Azok után amit láttak nem csoda ha a valóság megkülönböztetése okoz némi problémát nekik. Mikor ismét helyszínt váltanak akkor megint csak megkésve nyúl a kardjához, de úgy néz ki csak elkerültek valahova máshova. A többiek látszólag tudják hova. Ő már fáradt. Túlságosan is fáradtnak érzi magát ahhoz, hogy érdekeljék az ilyen részletek. A fejét megtámasztja a markában és próbál kicsit pihenni. Bár nem épp a legkényelmesebb pozitúra, de jól esik lehunyni a szemét kicsit.*
~De mi van ha ez még mindig a mocsár és ez egy csapda?~
*Nem túl kellemes gondolat, de attól még nem mozdul meg. Míg nem mondják, hogy menni kéne valahova addig ő nem mozdul. A körülötte zajló eseményekből se veszi ki a részét.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi, Frandr, Quantall//
*A földön ülve bámul maga elé. Krestvir magiszter is békén hagyja végül a kérdésével. Most egyáltalán nem tudna a történtekre gondolni. Olyan értelmetlen volt az egész. A gondolat is felkavarja a fiút. Állítólag volt ennek a küldetésnek értelme, de nehéz elhinni. Azok után amit láttak nem csoda ha a valóság megkülönböztetése okoz némi problémát nekik. Mikor ismét helyszínt váltanak akkor megint csak megkésve nyúl a kardjához, de úgy néz ki csak elkerültek valahova máshova. A többiek látszólag tudják hova. Ő már fáradt. Túlságosan is fáradtnak érzi magát ahhoz, hogy érdekeljék az ilyen részletek. A fejét megtámasztja a markában és próbál kicsit pihenni. Bár nem épp a legkényelmesebb pozitúra, de jól esik lehunyni a szemét kicsit.*
~De mi van ha ez még mindig a mocsár és ez egy csapda?~
*Nem túl kellemes gondolat, de attól még nem mozdul meg. Míg nem mondják, hogy menni kéne valahova addig ő nem mozdul. A körülötte zajló eseményekből se veszi ki a részét.*
3672. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-20 22:22:47
Üzenet elküldve: 2021-12-20 22:22:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi, Frandr, Quantall//
*Egy cél. Jussanak haza, ne essenek szét, vigyenek hírt, éljenek túl... Van egy céljuk. Erre kell fókuszálnia most Frandrnek, hogy ne essen vissza az előbbi állapotba. Miután elmondta Ahroiusnak, amit akart, nem is beszél tovább, csak áll egy helyben, és figyel.
Nem csak őt viselte meg ez a hely, ez már korábban is egyértelművé vált. Quantall üres, fáradt, Laor harcoshoz illő módon ingerült, tenni akar valamit, Krestvir zokog... Riri pedig szomorú, de tűr.*
~Nyugodt, mozdíthatatlan, magabiztos.~
*Egy rövid ideig összeomlott, kapott időt és lehetőséget arra, hogy kiengedje magából a fájdalmat és az összezavarodottságot... most pedig neki is ismét csak ki kell vennie a részét a csapat egyben tartásából. Szinte egész életében ezt csinálta, most is menni fog.
Ahroius jelzi, hogy ideje hazamenniük, és már int is, ködbe burkolva őket... majd hirtelen egy ismerős erdőben találják magukat. Amíg Laor Krestvirrel kezd el foglalkozni, Frandr a környezetüket szemléli. Erdő bizony, és eleget járt itt, hogy mikor Laor végül kimondja, hogy hol vannak, csak bólint, majd ő maga is hozzátesz valamit.*
-Nyáron indultunk el.
*Hangján lehet érezni, hogy továbbra is viseltes, kissé rekedt, de elég erővel beszél, hogy a halvány és gyenge hang helyett inkább egy morajló hatást kelthetnek szavai. Az üzenet pedig a lombjukat vesztett fák alapján egyértelmű lehet.
Szinte odafigyelés nélkül gyújt fényt mellkasában, hogy legalább valamennyire védje magát a hideg levegőtől, haja pedig fokozatosan stabilizálódik egy sötét, szürkésfekete tónusban. Onnantól kezdve viszont, hogy megállapította, amit kell, nem mond semmit, még csak nem is mozdul jelentősen. Figyeli a többieket, figyeli a környezetet, de meghagyja Laornak a feladatot, hogy kiadja a parancsot az indulásra.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi, Frandr, Quantall//
*Egy cél. Jussanak haza, ne essenek szét, vigyenek hírt, éljenek túl... Van egy céljuk. Erre kell fókuszálnia most Frandrnek, hogy ne essen vissza az előbbi állapotba. Miután elmondta Ahroiusnak, amit akart, nem is beszél tovább, csak áll egy helyben, és figyel.
Nem csak őt viselte meg ez a hely, ez már korábban is egyértelművé vált. Quantall üres, fáradt, Laor harcoshoz illő módon ingerült, tenni akar valamit, Krestvir zokog... Riri pedig szomorú, de tűr.*
~Nyugodt, mozdíthatatlan, magabiztos.~
*Egy rövid ideig összeomlott, kapott időt és lehetőséget arra, hogy kiengedje magából a fájdalmat és az összezavarodottságot... most pedig neki is ismét csak ki kell vennie a részét a csapat egyben tartásából. Szinte egész életében ezt csinálta, most is menni fog.
Ahroius jelzi, hogy ideje hazamenniük, és már int is, ködbe burkolva őket... majd hirtelen egy ismerős erdőben találják magukat. Amíg Laor Krestvirrel kezd el foglalkozni, Frandr a környezetüket szemléli. Erdő bizony, és eleget járt itt, hogy mikor Laor végül kimondja, hogy hol vannak, csak bólint, majd ő maga is hozzátesz valamit.*
-Nyáron indultunk el.
*Hangján lehet érezni, hogy továbbra is viseltes, kissé rekedt, de elég erővel beszél, hogy a halvány és gyenge hang helyett inkább egy morajló hatást kelthetnek szavai. Az üzenet pedig a lombjukat vesztett fák alapján egyértelmű lehet.
Szinte odafigyelés nélkül gyújt fényt mellkasában, hogy legalább valamennyire védje magát a hideg levegőtől, haja pedig fokozatosan stabilizálódik egy sötét, szürkésfekete tónusban. Onnantól kezdve viszont, hogy megállapította, amit kell, nem mond semmit, még csak nem is mozdul jelentősen. Figyeli a többieket, figyeli a környezetet, de meghagyja Laornak a feladatot, hogy kiadja a parancsot az indulásra.*
3671. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-17 19:31:50
Üzenet elküldve: 2021-12-17 19:31:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
*Az utazás a kanyargós szerpentinen, megnyugtatta a fegyverei elvesztése miatt. De az új fegyverei már előlettek készítve és viseli is őket. De majd egy kardot kell beszereznie, hisz azzal lesz teljes a védelme. A lova nyugisan halad amíg eléri a kanyargós ösvény végét, majd kiér a főútra. Itt gyorsabb tempóra váltanak, hisz a lónak is kell hogy kifussa magát. A Piac, és az épületek, gyorsan maradnak el mögötte, nem áll meg nézelődni noha tervezte. Festéket majd csinál, de ahhoz szereznie kell anyagot. Nem áll meg hisz mihamarabb haza érne. Az útját így a kikötői erdőség felé veszi.*
*Az utazás a kanyargós szerpentinen, megnyugtatta a fegyverei elvesztése miatt. De az új fegyverei már előlettek készítve és viseli is őket. De majd egy kardot kell beszereznie, hisz azzal lesz teljes a védelme. A lova nyugisan halad amíg eléri a kanyargós ösvény végét, majd kiér a főútra. Itt gyorsabb tempóra váltanak, hisz a lónak is kell hogy kifussa magát. A Piac, és az épületek, gyorsan maradnak el mögötte, nem áll meg nézelődni noha tervezte. Festéket majd csinál, de ahhoz szereznie kell anyagot. Nem áll meg hisz mihamarabb haza érne. Az útját így a kikötői erdőség felé veszi.*
3670. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-17 15:16:12
Üzenet elküldve: 2021-12-17 15:16:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi, Frandr, Quantall//
* Az apó válaszai elszomorítják a lányt, nem sikerülhetne megmenteni Alyot. Vissza se tudnának menni. Ajkai cérnavékonnyá húzódnak, szemei csillognak a bennük ülő könnyektől. *
~ Ideje haza menni ~* úgy érzi, már nem is igazán tudja, hol van az annyit barangolt a mocsárban.
Aztán megint inog a kép, szinte kezd hozzászokni, hogy olyan random változik körülötte a táj, mintha a szellő képes lenne őt fújni vidékről vidékre.
Tekintetét végighordozza a területen. Minden más, ismerős. Míg ő tájol addig meghall egy halk zokogást. Feltekintve Krestvirt látja akinek csendesen rázza a vállát a sírás. Megérti, hogy ne értené, hiszen az egész csapat teljesen kivan lelkileg. Nyertek, mégsem érzi a nyereség ízét ajkán, csak a sós könnyekét. Laor előbb mozdul, megszorítja a varázslónő vállát. Ez halovány mosolyt csal a tündér ajkára. Igazából nem avatkozna közbe, úgy érzi, a harcos is elég a nő menyugatására, de annak segélykérő pillantására odasétál és ha a varázsló elfogadja megöleli.
Laor szavai egyszerre nyugtatják meg és mutatnak rá a tátongó űrre mellkasában, hazaértek. A birtokon vannak. De mégsem egészen, csak fizikailag. *
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi, Frandr, Quantall//
* Az apó válaszai elszomorítják a lányt, nem sikerülhetne megmenteni Alyot. Vissza se tudnának menni. Ajkai cérnavékonnyá húzódnak, szemei csillognak a bennük ülő könnyektől. *
~ Ideje haza menni ~* úgy érzi, már nem is igazán tudja, hol van az annyit barangolt a mocsárban.
Aztán megint inog a kép, szinte kezd hozzászokni, hogy olyan random változik körülötte a táj, mintha a szellő képes lenne őt fújni vidékről vidékre.
Tekintetét végighordozza a területen. Minden más, ismerős. Míg ő tájol addig meghall egy halk zokogást. Feltekintve Krestvirt látja akinek csendesen rázza a vállát a sírás. Megérti, hogy ne értené, hiszen az egész csapat teljesen kivan lelkileg. Nyertek, mégsem érzi a nyereség ízét ajkán, csak a sós könnyekét. Laor előbb mozdul, megszorítja a varázslónő vállát. Ez halovány mosolyt csal a tündér ajkára. Igazából nem avatkozna közbe, úgy érzi, a harcos is elég a nő menyugatására, de annak segélykérő pillantására odasétál és ha a varázsló elfogadja megöleli.
Laor szavai egyszerre nyugtatják meg és mutatnak rá a tátongó űrre mellkasában, hazaértek. A birtokon vannak. De mégsem egészen, csak fizikailag. *
3669. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-14 07:34:43
Üzenet elküldve: 2021-12-14 07:34:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A bámulásra csak pillog párat várva, hogy ismét valami szellemes megjegyzésnek lehet a fültanúja. De úgy fest, hogy ezt a férfi most mellőzi. Ami annyira nem is baj. Persze nem mintha bánná kettejük között ezt a kis csipkelődést, de azért a bensőségesebb, érzelmesebb és lágyabb viszony is jól esik a számára. Amit például bókok formájában kap. Még akkor is, ha néha azok kicsit furcsák.*
- A szemöldököm?
*Igyekszik felbandzsítani, hogy vethessen rájuk egy pillantást, de természetesen nem jár sikerrel, így csak egy mosollyal nyugtázza a dolgot. Elég neki, hogy hallhatja ahogy Learonnak a legkisebb részlete is tetszik.
Azután pedig elfelejtődik kicsit a bókok hada és minden más is, mikor végre vizet ér az alfele. Ha tudná, hogy Learon direkt hagy némi időt a vetkőzésre és a víz a kiélvezésére mérhetetlenül hálás lenne érte. Nyugodtan készülődhet és pihenhet meg élvezve a csendet és a békét, maga mögött hagyva az út porát, a szomjúságot és a szagát is, amit idejöveteléig szerzett magának. Azután a férfi hangja téríti vissza a valóságba. Természetesen nem neheztel rá, hogy hamar vége szakadt a csendes békének. Sőt még egy mosollyal nyugtázza is jótevője visszatértét.*
- Igen, te megmondtad.
*Kuncog fel halkan, majd jobban ülésbe tornázza magát, hagyva, hogy a pásztormágus elbíbelődhessen a hajával. Amit amúgy is szeret, ha foglalkoznak vele. Persze utoljára még kislánynak volt nevezhető, mikor nagynénje fonogatta be a haját. Ez azért jóval másabb.*
- Ha nem is azért csinálod sem lenne ellenemre.
*Kuncog fel halkan, s szemeit lehunyva élvezi a törődést. A kérdésre viszont kipattannak a szemei és szégyenlősen pislog párat maga elé. De mielőtt bármit is szólhatna Learon meg is előzi a számára ideális válasszal. Amit persze a lány is szívesen hall tőle. Csupán csak furcsa a számára zavarba ejtő kérdés úgy, hogy meztelenül ücsörög a dézsa vízben.*
- Azért egy nagy tál süti a naplementében sem rossz látvány.
*Jegyzi meg halkan, mókásra szánva, hogy egy kicsit oldja magában a feszültséget és a zavart. Amit inkább csak fokoz a vállára simító kezek érzete. Szerencsére azért nem tart sokáig, hiszen a gyakorlottnak és gyengédnek tűnő kezek alatt hamar el is tud lazulni. Így csak jóleső sóhajokkal adja meg a választ a kérdésre. Pár pillanatig nem is akaródzik szólni, viszont hirtelen pír önti el az arcát, ahogy a fejébe fészkelődik egy apró, kósza gondolat. Amit nem is szeretne sokáig magában tartani.*
- De tudod, így nekem elég körülményes lesz, ha én is meg akarlak nyomkodni.
*Motyogja, ahogy a férfi kezére simítva emeli meg azt és apró csókot nyom a tenyerébe.*
*A bámulásra csak pillog párat várva, hogy ismét valami szellemes megjegyzésnek lehet a fültanúja. De úgy fest, hogy ezt a férfi most mellőzi. Ami annyira nem is baj. Persze nem mintha bánná kettejük között ezt a kis csipkelődést, de azért a bensőségesebb, érzelmesebb és lágyabb viszony is jól esik a számára. Amit például bókok formájában kap. Még akkor is, ha néha azok kicsit furcsák.*
- A szemöldököm?
*Igyekszik felbandzsítani, hogy vethessen rájuk egy pillantást, de természetesen nem jár sikerrel, így csak egy mosollyal nyugtázza a dolgot. Elég neki, hogy hallhatja ahogy Learonnak a legkisebb részlete is tetszik.
Azután pedig elfelejtődik kicsit a bókok hada és minden más is, mikor végre vizet ér az alfele. Ha tudná, hogy Learon direkt hagy némi időt a vetkőzésre és a víz a kiélvezésére mérhetetlenül hálás lenne érte. Nyugodtan készülődhet és pihenhet meg élvezve a csendet és a békét, maga mögött hagyva az út porát, a szomjúságot és a szagát is, amit idejöveteléig szerzett magának. Azután a férfi hangja téríti vissza a valóságba. Természetesen nem neheztel rá, hogy hamar vége szakadt a csendes békének. Sőt még egy mosollyal nyugtázza is jótevője visszatértét.*
- Igen, te megmondtad.
*Kuncog fel halkan, majd jobban ülésbe tornázza magát, hagyva, hogy a pásztormágus elbíbelődhessen a hajával. Amit amúgy is szeret, ha foglalkoznak vele. Persze utoljára még kislánynak volt nevezhető, mikor nagynénje fonogatta be a haját. Ez azért jóval másabb.*
- Ha nem is azért csinálod sem lenne ellenemre.
*Kuncog fel halkan, s szemeit lehunyva élvezi a törődést. A kérdésre viszont kipattannak a szemei és szégyenlősen pislog párat maga elé. De mielőtt bármit is szólhatna Learon meg is előzi a számára ideális válasszal. Amit persze a lány is szívesen hall tőle. Csupán csak furcsa a számára zavarba ejtő kérdés úgy, hogy meztelenül ücsörög a dézsa vízben.*
- Azért egy nagy tál süti a naplementében sem rossz látvány.
*Jegyzi meg halkan, mókásra szánva, hogy egy kicsit oldja magában a feszültséget és a zavart. Amit inkább csak fokoz a vállára simító kezek érzete. Szerencsére azért nem tart sokáig, hiszen a gyakorlottnak és gyengédnek tűnő kezek alatt hamar el is tud lazulni. Így csak jóleső sóhajokkal adja meg a választ a kérdésre. Pár pillanatig nem is akaródzik szólni, viszont hirtelen pír önti el az arcát, ahogy a fejébe fészkelődik egy apró, kósza gondolat. Amit nem is szeretne sokáig magában tartani.*
- De tudod, így nekem elég körülményes lesz, ha én is meg akarlak nyomkodni.
*Motyogja, ahogy a férfi kezére simítva emeli meg azt és apró csókot nyom a tenyerébe.*
3668. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-13 17:17:21
Üzenet elküldve: 2021-12-13 17:17:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
~Én nem partot szeretnék mosni.~ *Jegyzi meg magában szellemesen, de nem akar tovább pimaszkodni a lánykával, szóval csak meghagyja ezt magának. A felvont szemöldökökben pár pillanatig elgyönyörködik, ám ebből Nys csak annyit vehet észre, hogy Learon félmosollyal az arcán elkezdi bámulni. Azért, hogy ne tűnjön túlságosan bolondnak, csak amennyire általában, megejt egy bókot is.*
-A szemöldököd is olyan gyönyörű! *Azonban nem talál semmit, amihez hasonlítaná. Nem mintha nagyon törné a fejét, hogy milyen, de azért jó volna, ha eszébe jutna valami. Főleg, hogy hamarosan már csókolóznak, így ez el is vonja minden figyelmét arról a szemöldökről...*
*Miután kimegy, gyorsan dolgozik, nem is időzik ott sokat, hogy minél előbb vissza is térhessen kedveséhez, de aztán ahogy az ajtót nyitná, máris eszébe jut valami. Hagynia kell egy kicsi időt vetkőzni és elmerülni a vízben, hiszen ha most rányit a meztelen lánykára, annak minden kedve elmehet a hirtelen ijedtségtől. Szóval Learon visszamegy a tűzhöz, és egy bottal belepiszkál, hogy a lángok ne aludhassanak el. Mikor azonban hallja kintről a csobbanást, már nem is tud megálljt parancsolni magának. Ott is hagy mindent kint és be is lép a házba. Először a ruhákat pillantja meg a földön, és ahogy átsuhan pillantása az összes darabon, érzi hogy vére mintha melegebb lenne a testében. Meg sem kell kérdeznie, hogy milyen lett a fürdő, hiszen Nys doromboló hangja már el is árulja.*
-Mondtam én, hogy megéri eljönni velem! *Lépked is oda a fürdőző lány háta mögé és nem is törődve azzal, hogy ő maga is vizes lehet, elkezdi befonni Nys haját.*
-Így könnyebb lesz megmasszírozni! *Ad magyarázatot arra, hogy mit is csinál. Ügyes kezei vannak és ha a lány nem mond nemet, akkor gyorsan összerendezi a hajfonatokat és egy nadrágjából előhalászott bőrdarabba össze is köti, majd egy újabb csókot nyom Nys vállára.*
-Hát van szebb látvány nálad ebben a dézsa vízben? *Kérdezi csak úgy halkan, hangját fel sem emelve, mert mintha nem lenne méltó ehhez a hangulathoz a hangos beszéd. Úgyis ott van az arca a lány füle mellett, felesleges is lenne ennél hangosabban beszélnie.*
-Nem hiszem. *Adja meg a választ rögtön a kérdésére, miközben gyűrűit húzza le az ujjáról és egyenként belerakja nadrágja zsebébe, nehogy a végén megkarcolja vele a báránykája vállát vagy bármit, amit megmasszírozni készül.*
-Akkor, megnyomkodhatlak? *Vigyorodik el, mint valami pimasz fiú, és kezeit máris a lány vállára teszi, hogy finom mozdulatokkal simogatni kezdje azt. Nysity érezheti, hogy Learon elég gyakorlott ebben és azt is, hogy minden figyelmét neki szenteli.*
~Én nem partot szeretnék mosni.~ *Jegyzi meg magában szellemesen, de nem akar tovább pimaszkodni a lánykával, szóval csak meghagyja ezt magának. A felvont szemöldökökben pár pillanatig elgyönyörködik, ám ebből Nys csak annyit vehet észre, hogy Learon félmosollyal az arcán elkezdi bámulni. Azért, hogy ne tűnjön túlságosan bolondnak, csak amennyire általában, megejt egy bókot is.*
-A szemöldököd is olyan gyönyörű! *Azonban nem talál semmit, amihez hasonlítaná. Nem mintha nagyon törné a fejét, hogy milyen, de azért jó volna, ha eszébe jutna valami. Főleg, hogy hamarosan már csókolóznak, így ez el is vonja minden figyelmét arról a szemöldökről...*
*Miután kimegy, gyorsan dolgozik, nem is időzik ott sokat, hogy minél előbb vissza is térhessen kedveséhez, de aztán ahogy az ajtót nyitná, máris eszébe jut valami. Hagynia kell egy kicsi időt vetkőzni és elmerülni a vízben, hiszen ha most rányit a meztelen lánykára, annak minden kedve elmehet a hirtelen ijedtségtől. Szóval Learon visszamegy a tűzhöz, és egy bottal belepiszkál, hogy a lángok ne aludhassanak el. Mikor azonban hallja kintről a csobbanást, már nem is tud megálljt parancsolni magának. Ott is hagy mindent kint és be is lép a házba. Először a ruhákat pillantja meg a földön, és ahogy átsuhan pillantása az összes darabon, érzi hogy vére mintha melegebb lenne a testében. Meg sem kell kérdeznie, hogy milyen lett a fürdő, hiszen Nys doromboló hangja már el is árulja.*
-Mondtam én, hogy megéri eljönni velem! *Lépked is oda a fürdőző lány háta mögé és nem is törődve azzal, hogy ő maga is vizes lehet, elkezdi befonni Nys haját.*
-Így könnyebb lesz megmasszírozni! *Ad magyarázatot arra, hogy mit is csinál. Ügyes kezei vannak és ha a lány nem mond nemet, akkor gyorsan összerendezi a hajfonatokat és egy nadrágjából előhalászott bőrdarabba össze is köti, majd egy újabb csókot nyom Nys vállára.*
-Hát van szebb látvány nálad ebben a dézsa vízben? *Kérdezi csak úgy halkan, hangját fel sem emelve, mert mintha nem lenne méltó ehhez a hangulathoz a hangos beszéd. Úgyis ott van az arca a lány füle mellett, felesleges is lenne ennél hangosabban beszélnie.*
-Nem hiszem. *Adja meg a választ rögtön a kérdésére, miközben gyűrűit húzza le az ujjáról és egyenként belerakja nadrágja zsebébe, nehogy a végén megkarcolja vele a báránykája vállát vagy bármit, amit megmasszírozni készül.*
-Akkor, megnyomkodhatlak? *Vigyorodik el, mint valami pimasz fiú, és kezeit máris a lány vállára teszi, hogy finom mozdulatokkal simogatni kezdje azt. Nysity érezheti, hogy Learon elég gyakorlott ebben és azt is, hogy minden figyelmét neki szenteli.*
3667. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-12 17:47:42
Üzenet elküldve: 2021-12-12 17:47:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Senkik Földje//
*Relael a tollal egy apró vonalkát húz a pergamenre, ami az első ötlet helyét jelölné, majd vár. Úgy tűnik Learon kicsit kivonódik a társaságból, amit kicsit először rossz néven vesz, de végül nem tesz szóvá, mert láthatóan kellemes elvannak a gyermekkel, így pedig egy kis csendje és nyugalma is van, és a vendége is jól szórakozik.
Ugyanakkor Learon és Strat is remek kérdéseket vet fel, Relael hümmentve gondolkodik el rajtuk.*
- Azt hiszem talán a nemességbe lenne a legérdemesebb fektetni, ugyanakkor rendkívül unom őket.
*Kezd bele, és a tollat a papírhoz ritmusosan ütögetve apró pontokkal tarkítja azt.*
- Kedvelem az egyszerű emberek báját, ezért inkább feléjük szeretnék "közeledni", ugyanakkor különleges dolgokat is kínálni. Hüm, ami azt illeti, nyilván szeretném ha hozzám lenne köze kicsit. A családom címere például a kétfejű kígyó, az nagyon riasztó? Mert számomra a kígyó rendkívül fenséges lény.
*Egy olyan állatot még meg is tűrne maga mellett, főleg mert nem különösebben kell foglalkozni vele.*
- Igen, igen.
*Helyesel, bólogat is mellé, és pár szó a pergamenre felírásra is kerül, miközben Learon és Eli egymás társaságát élvezik.*
- Vajon Ördögvigyort nehéz termeszteni? Vagy lehet belőlük érdekesebb dolgot csinálni, például szappant?
*Relael jól ismert mosolya a beszélgetés alatt lassan eltűnik, és arcára egy hétköznapi ember semlegessége költözik, ami talán ritkán megfigyelhető nála, de láthatóan elmélyülten elemzi azt, amit a tündér mondott neki.*
- Talán érdemes lenne megnézni más helyeken mit szolgálnak. A Kikötőben talán lenne piaca ennek, elég sok ember fordul meg ott és bár hallottam ott kacérkodó csinos lányokat kínáló fogadóról, de nem tudom mennyire szorítaná az ki a többi konkurenst. Olyasmiről is hallottam, hogy elég drágák és a szolgáltatás elég gyér, így talán pont segítene egy új helynek ezzel.
*Strat meglepően okos meglátásokkal áll elő, Relael nem is leplezi, hogy milyen váratlannak tartja ezt a muzsikustól, egyben pedig el is ismeri ezért.*
- Lenne kedvetek megnézni ezt? Egyébként itt tharg földön szerettem volna ebbe belevágni, közel azokhoz akik befogadtak nehéz időben, de úgy hiszem a Vaskorsó mellett csak annak árnyékában tudna létezni ez a dolog, ahhoz pedig nem fűlik a fogam.
//Senkik Földje//
*Relael a tollal egy apró vonalkát húz a pergamenre, ami az első ötlet helyét jelölné, majd vár. Úgy tűnik Learon kicsit kivonódik a társaságból, amit kicsit először rossz néven vesz, de végül nem tesz szóvá, mert láthatóan kellemes elvannak a gyermekkel, így pedig egy kis csendje és nyugalma is van, és a vendége is jól szórakozik.
Ugyanakkor Learon és Strat is remek kérdéseket vet fel, Relael hümmentve gondolkodik el rajtuk.*
- Azt hiszem talán a nemességbe lenne a legérdemesebb fektetni, ugyanakkor rendkívül unom őket.
*Kezd bele, és a tollat a papírhoz ritmusosan ütögetve apró pontokkal tarkítja azt.*
- Kedvelem az egyszerű emberek báját, ezért inkább feléjük szeretnék "közeledni", ugyanakkor különleges dolgokat is kínálni. Hüm, ami azt illeti, nyilván szeretném ha hozzám lenne köze kicsit. A családom címere például a kétfejű kígyó, az nagyon riasztó? Mert számomra a kígyó rendkívül fenséges lény.
*Egy olyan állatot még meg is tűrne maga mellett, főleg mert nem különösebben kell foglalkozni vele.*
- Igen, igen.
*Helyesel, bólogat is mellé, és pár szó a pergamenre felírásra is kerül, miközben Learon és Eli egymás társaságát élvezik.*
- Vajon Ördögvigyort nehéz termeszteni? Vagy lehet belőlük érdekesebb dolgot csinálni, például szappant?
*Relael jól ismert mosolya a beszélgetés alatt lassan eltűnik, és arcára egy hétköznapi ember semlegessége költözik, ami talán ritkán megfigyelhető nála, de láthatóan elmélyülten elemzi azt, amit a tündér mondott neki.*
- Talán érdemes lenne megnézni más helyeken mit szolgálnak. A Kikötőben talán lenne piaca ennek, elég sok ember fordul meg ott és bár hallottam ott kacérkodó csinos lányokat kínáló fogadóról, de nem tudom mennyire szorítaná az ki a többi konkurenst. Olyasmiről is hallottam, hogy elég drágák és a szolgáltatás elég gyér, így talán pont segítene egy új helynek ezzel.
*Strat meglepően okos meglátásokkal áll elő, Relael nem is leplezi, hogy milyen váratlannak tartja ezt a muzsikustól, egyben pedig el is ismeri ezért.*
- Lenne kedvetek megnézni ezt? Egyébként itt tharg földön szerettem volna ebbe belevágni, közel azokhoz akik befogadtak nehéz időben, de úgy hiszem a Vaskorsó mellett csak annak árnyékában tudna létezni ez a dolog, ahhoz pedig nem fűlik a fogam.
3666. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-09 23:08:07
Üzenet elküldve: 2021-12-09 23:08:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
-Á a franc ott egye meg.
*Zsörtölődik, míg végül anélkül távozik a korsóból, hogy bármit is rendelt volna. Ismét szeretett pej lován vágtat, ezúttal azonban haza. Igaz, hogy a nap már lebukni készül, de úgy számolja, hogy még odaérhet, legfeljebb nagyon keveset kell a sötétben haladnia majd. Addig is pedig kiélvezi a tájat és a kellemes időjárást. Igazán Vérgőzöshöz illő, a kardja pedig egyenesen ujjonghat érte. ~Akkor is ilyen idő volt, mikor atyám először vadászni vitt. Micsoda élmény volt! Pedig mennyi lehettem igazából? Hát vagy hét esztendős legfeljebb. Csak úgy ropogott a hó a talpunk alatt, a szívem pedig a torkomban lüktetett, ahogy az a nagy szarvas elterült. ~ Megmosolyogja az emléket, s szinte orrában érzi a sült vad illatát, amit kellemesen megperzselt a tűz. Valahogy egyre többet gondol arra, hogy mit hagy maga után, ha erről a földről eltávozik majd. Hogy gyermekre vágyna-e, vagy csak a hírnevet és a dicső halált keresi inkább azt csupán a szellemek tudhatják. Amit Rorkir biztosan tud, az az, hogy haját úgy fújja a szél, mintha maga is egy vad csődör lenne. *
-Gyá! Gyiá!
*Ösztökéli a lovat ami nem kevésbé élvezi ezt a röpke kis vágtát, mint maga a lovasa. Persze nem hajszolja túl az állatot, éppcsak szabadjára engedi azt, hogy kiélhesse magát. Hamarosan úgyis beérnek az erdőségbe, ahol muszáj lesz lassítaniuk. *
*Zsörtölődik, míg végül anélkül távozik a korsóból, hogy bármit is rendelt volna. Ismét szeretett pej lován vágtat, ezúttal azonban haza. Igaz, hogy a nap már lebukni készül, de úgy számolja, hogy még odaérhet, legfeljebb nagyon keveset kell a sötétben haladnia majd. Addig is pedig kiélvezi a tájat és a kellemes időjárást. Igazán Vérgőzöshöz illő, a kardja pedig egyenesen ujjonghat érte. ~Akkor is ilyen idő volt, mikor atyám először vadászni vitt. Micsoda élmény volt! Pedig mennyi lehettem igazából? Hát vagy hét esztendős legfeljebb. Csak úgy ropogott a hó a talpunk alatt, a szívem pedig a torkomban lüktetett, ahogy az a nagy szarvas elterült. ~ Megmosolyogja az emléket, s szinte orrában érzi a sült vad illatát, amit kellemesen megperzselt a tűz. Valahogy egyre többet gondol arra, hogy mit hagy maga után, ha erről a földről eltávozik majd. Hogy gyermekre vágyna-e, vagy csak a hírnevet és a dicső halált keresi inkább azt csupán a szellemek tudhatják. Amit Rorkir biztosan tud, az az, hogy haját úgy fújja a szél, mintha maga is egy vad csődör lenne. *
-Gyá! Gyiá!
*Ösztökéli a lovat ami nem kevésbé élvezi ezt a röpke kis vágtát, mint maga a lovasa. Persze nem hajszolja túl az állatot, éppcsak szabadjára engedi azt, hogy kiélhesse magát. Hamarosan úgyis beérnek az erdőségbe, ahol muszáj lesz lassítaniuk. *
3665. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-09 10:49:15
Üzenet elküldve: 2021-12-09 10:49:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Érzi a homlokán lecsorgó vér sajátos, meleg simogatását. Nehezen eszmél. Az örvénylő, szürke semmi, mi körülöleli, egyre vaskosabb takarót sző tudata köré.
Nem halt meg. Még mindig itt van. A vér pedig nem testén csorog, csupán a kardot érinti. Hát megpróbálták. Nem rituálisan s nem is úgy, ahogy őseik szokásai megkívánják. De mégis a legszentebb vérrel kenték fel, mit csak fellelhettek. Hogy e tettnek milyen hatásai lehetnek, annak csupán az Ősök Szelleme lehet a megmondója. Vagy egy sámánasszony, népe legjavából. De kurta thargföldi tartózkodása alatt ilyennel nem találkozott.
Ő azonban tudja, amit a páros nem. A vérnél több kell. Régi törvény ez: Az életet csak halállal lehet megváltani.
Most azonban, hogy ismét a wegtorenit nyomja sorsának terhe, visszatér belé a lét utáni, bosszúvággyal vegyes sóvárgás. Hogyan lehet az, hogy a rég plántált gondolat ily lassan fejti hatását?
Visszabámul a borostyánszemű leányra, s noha amaz nem láthatja, még is farkasszemet néznek. Testetlen szellem ő kardlapba zárva, még is az egyetlen tudója az igazságnak. Pontosan ezért szorul vezényletre a leány. Nem a kecskeszakállas ravaszkodóéra, nem az igricére... Ősei iránymutatására van szüksége. Ez pedig csak rajta keresztül lehetséges. Hadba szállni. Megfújni a kürtöt, zászlót bontani a falakon. Bosszút kell álljanak a világon, népük és uralmuk alá hajtani e földet. Nincs oly ellenfél az ég alatt, akitől meghátrálna. S erre kell tanítania a leányt is.
Lágyan simítja Kagaenae tincseit, ki talán nem érez ebből mást, mint a hűvös fuvallatot. Szükségük van egymásra.
Az igricnek készen kell állnia. S ha ehhez az kell, hogy megkeserített elméjét tovább rombolja a férfinek, hát megteszi.*
~Ölj. Használd a kardod és ölj.~
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.09 10:51:31
*Érzi a homlokán lecsorgó vér sajátos, meleg simogatását. Nehezen eszmél. Az örvénylő, szürke semmi, mi körülöleli, egyre vaskosabb takarót sző tudata köré.
Nem halt meg. Még mindig itt van. A vér pedig nem testén csorog, csupán a kardot érinti. Hát megpróbálták. Nem rituálisan s nem is úgy, ahogy őseik szokásai megkívánják. De mégis a legszentebb vérrel kenték fel, mit csak fellelhettek. Hogy e tettnek milyen hatásai lehetnek, annak csupán az Ősök Szelleme lehet a megmondója. Vagy egy sámánasszony, népe legjavából. De kurta thargföldi tartózkodása alatt ilyennel nem találkozott.
Ő azonban tudja, amit a páros nem. A vérnél több kell. Régi törvény ez: Az életet csak halállal lehet megváltani.
Most azonban, hogy ismét a wegtorenit nyomja sorsának terhe, visszatér belé a lét utáni, bosszúvággyal vegyes sóvárgás. Hogyan lehet az, hogy a rég plántált gondolat ily lassan fejti hatását?
Visszabámul a borostyánszemű leányra, s noha amaz nem láthatja, még is farkasszemet néznek. Testetlen szellem ő kardlapba zárva, még is az egyetlen tudója az igazságnak. Pontosan ezért szorul vezényletre a leány. Nem a kecskeszakállas ravaszkodóéra, nem az igricére... Ősei iránymutatására van szüksége. Ez pedig csak rajta keresztül lehetséges. Hadba szállni. Megfújni a kürtöt, zászlót bontani a falakon. Bosszút kell álljanak a világon, népük és uralmuk alá hajtani e földet. Nincs oly ellenfél az ég alatt, akitől meghátrálna. S erre kell tanítania a leányt is.
Lágyan simítja Kagaenae tincseit, ki talán nem érez ebből mást, mint a hűvös fuvallatot. Szükségük van egymásra.
Az igricnek készen kell állnia. S ha ehhez az kell, hogy megkeserített elméjét tovább rombolja a férfinek, hát megteszi.*
~Ölj. Használd a kardod és ölj.~
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.09 10:51:31
3664. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-08 21:50:51
Üzenet elküldve: 2021-12-08 21:50:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Nyugalom kedvesem, lassú víz partot mos. Annak is eljön az ideje.
*Inti türelemre Learont, miközben a huncut mosoly ott bujkál az ajkain. Igazából fogalma sincs hirtelen, hogy a férfinak mit takar pontosan egy rossz kislány, ahogyan saját magának sem tudja ezt kitalálni. Bár az igaz, hogy sejtései vannak, de mivel nem biztos a dolgában kellemetlen helyzetbe sem szívesen hozná magát, így szavakba már nem önti a gondolataiban való találgatásokat. Amúgy is hamar kizökkenti a bökés, amitől kuncogva rezzen össze és ösztönösen kap a férfi keze után.*
- Szóval keménykedsz, hm?
*Vonja fel vigyorogva a szemöldökeit, majd az elégedetlenségnek ható megjegyzésre félrebillenti a fejét. Az őszintét megvallva ő maga sem bánná, ha nem csak a vállai lennének elkényeztetve, hanem a háta is kapna egy kellemes kis mosdatást. Arról nem is beszélve, hogy bizony vannak ám neki egyéb porcikái is. De ezt szintén megtartja magának. Ugyanis eddig nem ismerte magát olyan típusnak, akinek ilyen pajzánnak nevezhető gondolatok fészkelik be magukat a fejébe. Főleg, hogy tapasztalatlansága eddig nem is nagyon segítette hozzá, hogy efféle gondolatai legyenek. De valahogy Learon társaságában a könnyedség mellett egészen új, de talán régóta bujkáló dolgai kezdenek a felszínre kerülni. Nem hiába, hogy nehezen veszi le a szemeit a fedetlen mellkasról, a barátságos szemekről, a szakállal díszített sármos arcról. Nem igazán kötötték le eddig a figyelmét a férfiak. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem akadt meg szeme egy-egy helyesebbnek ítélt úriemberen, de ennyire mélyen még nem merült el a kétes gondolatokban. Ahogyan ennyire közvetlen még nem is igazán volt egyikőjükkel sem. Így kissé csodálkozik, de egyáltalán nem bánja, hogy szorosan a karok közé bújhat. Amikor pedig már az ajkain csünghet szinte fáj elszakadni tőle. Kezei is tétován indulnak fel a mellkason, de a szégyenlősség sajnálatára hamar megálljt parancsol.*
- A víz.
*Sóhajtja vissza a férfi ajkaira, mikor pedig Learon el is engedi, hogy leellenőrizze a vizet már bánja is ostobaságát. Akkor már marasztalná, de nem akar ostobának vagy gyerekesnek tűnni a férfi szemében. Azt pedig főleg nem szeretné, hogy a pásztormágus azt higgye, hogy csak játszadozik vele. Így, ha fájó szívvel is, hagyja, hogy amaz végezze a dolgát. Amúgy sem hátrány, ha lassan a dézsába kerülhet. Meg amúgy is ott van a lehetőség arra az emlegetett hátmosásra. Minél hamarabb ázik a vízben, annál hamarabb élvezheti a mosdatást. Feltéve, ha még mindig áll a dolog. A teljesen lemeztelenedett felsőtest amúgy is arra ösztönzi, hogy ő is átdörgölhesse azt a látványos bőrfelületet.*
- Ezt örömmel hallom.
*Mosolyodik el halványan, ahogy a férfi után totyog. Hol a dézsát, hol pedig vendéglátóját fürkészi áhítattal. Persze azért Learon hosszabb pillantásoknak lehet gazdája.*
- Igenis.
*harapja be ajkát megborzongva a csóktól, majd amint a férfi ismét kilép kissé tétován kezdi kigombolni az inget magán. Szendesége hamar felszínre is bukkan, ahogy gombot gomb után szabadít ki, de végül a ruhadarab landol is a földön, hogy azután a nadrág, végül pedig alsóneműje kövesse azt miközben a dézsa felé lépdel. Minden illem nélkül csak úgy rendetlenül hagyja is a ruhákat szanaszét a földön. A szent cél lebeg csak a szeme előtt, hogy végre a meleg vízbe márthassa szebbik felét. S mire kettőt pislant már mezítelen valójában csúszik is a dézsába. Hosszúra nyúlt, jóleső sóhajjal veti hátát annak oldalának, majd szemeit lehunyva merül is nyakig a kellemes vízbe.*
- Learon... ez mennyei.
*Motyogja úgy, mintha ez lenne a legjobb dolog, ami eddigi életében történt vele. Egy pillanatra még a hátmosás, a férfi felsőtest látványa és a gyümölcslé is kikúszik az elméjéből. Ahogy fáradt tagjai ellazulnak a meleg víz hatására elméje egy pillanatra teljesen kikapcsol. Pár pillanat el is telik ebben a csendben és jótékony ürességben, mikor pedig lassan visszatér a valóságba igen sűrűn pillantgat abba az irányba, ahol a pásztormágus kisétált. Közben pedig azért igyekszik úgy a vízbe merülni, hogy a lehető legkevesebb porcikája látszódjon.*
- Nyugalom kedvesem, lassú víz partot mos. Annak is eljön az ideje.
*Inti türelemre Learont, miközben a huncut mosoly ott bujkál az ajkain. Igazából fogalma sincs hirtelen, hogy a férfinak mit takar pontosan egy rossz kislány, ahogyan saját magának sem tudja ezt kitalálni. Bár az igaz, hogy sejtései vannak, de mivel nem biztos a dolgában kellemetlen helyzetbe sem szívesen hozná magát, így szavakba már nem önti a gondolataiban való találgatásokat. Amúgy is hamar kizökkenti a bökés, amitől kuncogva rezzen össze és ösztönösen kap a férfi keze után.*
- Szóval keménykedsz, hm?
*Vonja fel vigyorogva a szemöldökeit, majd az elégedetlenségnek ható megjegyzésre félrebillenti a fejét. Az őszintét megvallva ő maga sem bánná, ha nem csak a vállai lennének elkényeztetve, hanem a háta is kapna egy kellemes kis mosdatást. Arról nem is beszélve, hogy bizony vannak ám neki egyéb porcikái is. De ezt szintén megtartja magának. Ugyanis eddig nem ismerte magát olyan típusnak, akinek ilyen pajzánnak nevezhető gondolatok fészkelik be magukat a fejébe. Főleg, hogy tapasztalatlansága eddig nem is nagyon segítette hozzá, hogy efféle gondolatai legyenek. De valahogy Learon társaságában a könnyedség mellett egészen új, de talán régóta bujkáló dolgai kezdenek a felszínre kerülni. Nem hiába, hogy nehezen veszi le a szemeit a fedetlen mellkasról, a barátságos szemekről, a szakállal díszített sármos arcról. Nem igazán kötötték le eddig a figyelmét a férfiak. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem akadt meg szeme egy-egy helyesebbnek ítélt úriemberen, de ennyire mélyen még nem merült el a kétes gondolatokban. Ahogyan ennyire közvetlen még nem is igazán volt egyikőjükkel sem. Így kissé csodálkozik, de egyáltalán nem bánja, hogy szorosan a karok közé bújhat. Amikor pedig már az ajkain csünghet szinte fáj elszakadni tőle. Kezei is tétován indulnak fel a mellkason, de a szégyenlősség sajnálatára hamar megálljt parancsol.*
- A víz.
*Sóhajtja vissza a férfi ajkaira, mikor pedig Learon el is engedi, hogy leellenőrizze a vizet már bánja is ostobaságát. Akkor már marasztalná, de nem akar ostobának vagy gyerekesnek tűnni a férfi szemében. Azt pedig főleg nem szeretné, hogy a pásztormágus azt higgye, hogy csak játszadozik vele. Így, ha fájó szívvel is, hagyja, hogy amaz végezze a dolgát. Amúgy sem hátrány, ha lassan a dézsába kerülhet. Meg amúgy is ott van a lehetőség arra az emlegetett hátmosásra. Minél hamarabb ázik a vízben, annál hamarabb élvezheti a mosdatást. Feltéve, ha még mindig áll a dolog. A teljesen lemeztelenedett felsőtest amúgy is arra ösztönzi, hogy ő is átdörgölhesse azt a látványos bőrfelületet.*
- Ezt örömmel hallom.
*Mosolyodik el halványan, ahogy a férfi után totyog. Hol a dézsát, hol pedig vendéglátóját fürkészi áhítattal. Persze azért Learon hosszabb pillantásoknak lehet gazdája.*
- Igenis.
*harapja be ajkát megborzongva a csóktól, majd amint a férfi ismét kilép kissé tétován kezdi kigombolni az inget magán. Szendesége hamar felszínre is bukkan, ahogy gombot gomb után szabadít ki, de végül a ruhadarab landol is a földön, hogy azután a nadrág, végül pedig alsóneműje kövesse azt miközben a dézsa felé lépdel. Minden illem nélkül csak úgy rendetlenül hagyja is a ruhákat szanaszét a földön. A szent cél lebeg csak a szeme előtt, hogy végre a meleg vízbe márthassa szebbik felét. S mire kettőt pislant már mezítelen valójában csúszik is a dézsába. Hosszúra nyúlt, jóleső sóhajjal veti hátát annak oldalának, majd szemeit lehunyva merül is nyakig a kellemes vízbe.*
- Learon... ez mennyei.
*Motyogja úgy, mintha ez lenne a legjobb dolog, ami eddigi életében történt vele. Egy pillanatra még a hátmosás, a férfi felsőtest látványa és a gyümölcslé is kikúszik az elméjéből. Ahogy fáradt tagjai ellazulnak a meleg víz hatására elméje egy pillanatra teljesen kikapcsol. Pár pillanat el is telik ebben a csendben és jótékony ürességben, mikor pedig lassan visszatér a valóságba igen sűrűn pillantgat abba az irányba, ahol a pásztormágus kisétált. Közben pedig azért igyekszik úgy a vízbe merülni, hogy a lehető legkevesebb porcikája látszódjon.*
3663. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-08 19:43:20
Üzenet elküldve: 2021-12-08 19:43:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi, Frandr, Quantall//
*Azt már régen meg kellett tanulnia, hogy veszteségek mindenhol vannak. Kivéve a hőskölteményekben, de azokat meg a gyerekeken kívül senki sem veszi komolyan. Ezzel együtt nehezen viseli az öreg szavait és valószínűleg kötné az ebet a karóhoz, hogy márpedig visszamegy Alyoért. Elvégre nem látta meghalni. Az öreg mágus azonban megelőzi és Laor pusztán ezért is át tudná vágni a torkát. Persze, biztosan segíteni akart, de miféle dolog már, hogy csak úgy mágiát alkalmaz rajta? Ez természetesen csak azután tudatosul benne, hogy furcsamód elmosódik a táj és mire újra kitisztul a látása, már egészen máshol lehetnek. Reflexből meg is pördül a sarkán, hátha ott ólálkodik mögöttük az Ahroius nevezetű, de persze nyoma sincs. Csak a furcsa hangra fordul vissza és leesik az álla. Tényleg sír a synmirai mágus? Ha könnyes a szeme, az annyira meglepi, hogy pár pillanatig moccanni sem tud. Elvégre Krestvir eleddig mindent mutatott magáról, csak éppen azt nem, hogy érzelmei lennének. Végül csak megmozdul, de amikor odalép a varázsló mellé, végül nem szól semmit, csak megszorítja kicsit a vállát. Ha Krestvir nem ellenkezik a gesztus miatt. Lehet, hogy valami vigasztalót kellene mondania, de valahogy sutának érezne minden ilyesmit. Legalábbis az ő szájából. Kicsit segélykérőn pislog Riri felé. Valamiért meggyőződése, hogy ilyen helyzetben egy tündér puszta jelenléte is sokat segít.
Aztán csak körülnéz jobban, elvégre nem árt tudni, hogy hova kerültek. A földek, fák, facsoportok persze pont olyanok, mint bárhol máshol, de távolabb szerencsére ismerős támpontot lel.*
- A birtokokon lehetünk. *kinyújtja jobbját, mutatva az irányt* Ott a Tűtorony.
*A többiekre néz, sóhajt egyet és mondaná, hogy induljunk, de eszébe jut valami. Kinyitja a száját, aztán becsukja. Ha Ahroius valóban olyan hatalommal bír mint sejti, akkor a lovat és a kordét is utánuk küldhette volna, amit a Mágustoronynál hagytak. Aztán lélekben vállat von. Ha csak ennyit vesztettek volna, nem lenne semmi baj.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi, Frandr, Quantall//
*Azt már régen meg kellett tanulnia, hogy veszteségek mindenhol vannak. Kivéve a hőskölteményekben, de azokat meg a gyerekeken kívül senki sem veszi komolyan. Ezzel együtt nehezen viseli az öreg szavait és valószínűleg kötné az ebet a karóhoz, hogy márpedig visszamegy Alyoért. Elvégre nem látta meghalni. Az öreg mágus azonban megelőzi és Laor pusztán ezért is át tudná vágni a torkát. Persze, biztosan segíteni akart, de miféle dolog már, hogy csak úgy mágiát alkalmaz rajta? Ez természetesen csak azután tudatosul benne, hogy furcsamód elmosódik a táj és mire újra kitisztul a látása, már egészen máshol lehetnek. Reflexből meg is pördül a sarkán, hátha ott ólálkodik mögöttük az Ahroius nevezetű, de persze nyoma sincs. Csak a furcsa hangra fordul vissza és leesik az álla. Tényleg sír a synmirai mágus? Ha könnyes a szeme, az annyira meglepi, hogy pár pillanatig moccanni sem tud. Elvégre Krestvir eleddig mindent mutatott magáról, csak éppen azt nem, hogy érzelmei lennének. Végül csak megmozdul, de amikor odalép a varázsló mellé, végül nem szól semmit, csak megszorítja kicsit a vállát. Ha Krestvir nem ellenkezik a gesztus miatt. Lehet, hogy valami vigasztalót kellene mondania, de valahogy sutának érezne minden ilyesmit. Legalábbis az ő szájából. Kicsit segélykérőn pislog Riri felé. Valamiért meggyőződése, hogy ilyen helyzetben egy tündér puszta jelenléte is sokat segít.
Aztán csak körülnéz jobban, elvégre nem árt tudni, hogy hova kerültek. A földek, fák, facsoportok persze pont olyanok, mint bárhol máshol, de távolabb szerencsére ismerős támpontot lel.*
- A birtokokon lehetünk. *kinyújtja jobbját, mutatva az irányt* Ott a Tűtorony.
*A többiekre néz, sóhajt egyet és mondaná, hogy induljunk, de eszébe jut valami. Kinyitja a száját, aztán becsukja. Ha Ahroius valóban olyan hatalommal bír mint sejti, akkor a lovat és a kordét is utánuk küldhette volna, amit a Mágustoronynál hagytak. Aztán lélekben vállat von. Ha csak ennyit vesztettek volna, nem lenne semmi baj.*
3662. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-08 15:43:08
Üzenet elküldve: 2021-12-08 15:43:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vándorúton//
//Nyílt//
*Ismeretlen területen halad, de koránt sem kihalt a táj. Jól látható, hogy emberek és hozzájuk hasonló lények élnek erre. Erről árulkodnak a gondosan épített épületek, a megművelt földek, és az úton haladó megannyi karaván is. Kereskedők. Yzzgthi nem túlságosan kedveli őket. Mind túl agyafúrt és pénzéhes fajta. A nőstény meg koránt sem az, akit ne lehetne könnyedén rászedni. Mert hát hisz. De ugye, mindenki magából indul ki, és mivel ő maga őszinte ork, hát úgy véli mások is azok. Nos... volt már ebből épp elég konfliktusa. Merthogy a pénzét azért nem adja oda olyan könnyedén.
Most amúgy az orra vezeti, még ha valósan nem is érzi az ételek illatát, hiszen ahhoz még túlságosan is messze van, de éhes, és ez húzza előre. Sétálásnál kicsit gyorsabban halad, és nem kerüli el figyelmét, hogy megbámulják olykor, no meg ki is kerülik, ha lehet.*
~Rossz híre van erre az orknak.~
*Jegyzi meg magában, és a gondolatra elmosolyodik kicsit. Egye fene, ha rossz a hír, kibírt már ennél többet is. A közel két napos koplalás azonban nagy úr, hát halad előre a maga által kiválasztott irányba.
Egy mellette elhaladó karavánról csípte el a beszélgetést, hogy van itt a közelbe valami taverna. Ott talán étel is van, meg ital és szállás is. Majd elválik.
Yzzgthi persze nem tudja, nem is sejti merre jár igazából, mely törzs földjét tapodják lábai, s hogy szeretik-e erre felé a fajtáját vagy sem. Ő egyelőre nem adott okot arra, hogy ne szeressék. Még Nyurgát is visszaparancsolta a válláról lelógó zsák oldalzsebébe, ahol a vadászgörény oly szívesen gömbölyödik össze aludni. Most nem ezt teszi, hanem kíváncsian pislog kifelé apró fekete gombszemeivel. Örvény még mindig a fejük felett köröz, de most kicsivel magasabban, és nagyobb köröket leírva.*
A hozzászólás írója (Yzzgthi Orkuglu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.08 15:46:20
//Nyílt//
*Ismeretlen területen halad, de koránt sem kihalt a táj. Jól látható, hogy emberek és hozzájuk hasonló lények élnek erre. Erről árulkodnak a gondosan épített épületek, a megművelt földek, és az úton haladó megannyi karaván is. Kereskedők. Yzzgthi nem túlságosan kedveli őket. Mind túl agyafúrt és pénzéhes fajta. A nőstény meg koránt sem az, akit ne lehetne könnyedén rászedni. Mert hát hisz. De ugye, mindenki magából indul ki, és mivel ő maga őszinte ork, hát úgy véli mások is azok. Nos... volt már ebből épp elég konfliktusa. Merthogy a pénzét azért nem adja oda olyan könnyedén.
Most amúgy az orra vezeti, még ha valósan nem is érzi az ételek illatát, hiszen ahhoz még túlságosan is messze van, de éhes, és ez húzza előre. Sétálásnál kicsit gyorsabban halad, és nem kerüli el figyelmét, hogy megbámulják olykor, no meg ki is kerülik, ha lehet.*
~Rossz híre van erre az orknak.~
*Jegyzi meg magában, és a gondolatra elmosolyodik kicsit. Egye fene, ha rossz a hír, kibírt már ennél többet is. A közel két napos koplalás azonban nagy úr, hát halad előre a maga által kiválasztott irányba.
Egy mellette elhaladó karavánról csípte el a beszélgetést, hogy van itt a közelbe valami taverna. Ott talán étel is van, meg ital és szállás is. Majd elválik.
Yzzgthi persze nem tudja, nem is sejti merre jár igazából, mely törzs földjét tapodják lábai, s hogy szeretik-e erre felé a fajtáját vagy sem. Ő egyelőre nem adott okot arra, hogy ne szeressék. Még Nyurgát is visszaparancsolta a válláról lelógó zsák oldalzsebébe, ahol a vadászgörény oly szívesen gömbölyödik össze aludni. Most nem ezt teszi, hanem kíváncsian pislog kifelé apró fekete gombszemeivel. Örvény még mindig a fejük felett köröz, de most kicsivel magasabban, és nagyobb köröket leírva.*
A hozzászólás írója (Yzzgthi Orkuglu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.08 15:46:20
3661. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-12-08 15:25:40
Üzenet elküldve: 2021-12-08 15:25:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Kemény dió ez a szituáció, jócskán próbára teszi mindenki türelmét, érzelmeit. Aenaeben ezernyi kimondatlan kérdés van, például, hogy a lánykérés Cha'yss önszántából történt-e, vagy netán a kísértet hatására? Vagy, hogy mi lesz, ha nem tudnak megszabadulni tőle? Ha netalántán valami gonosz ős, Nirs apja például újabban nem jelent meg a mákonyos álmaiban... A legkevésbé sem szeretné, ha Jorik suttogna Cha'yss fülébe. Vagy, hogy esetleg Kagan maga. Kagan esetében a kukkolós gondolat még gyomorforgatóbb... Kíváncsi, hogy vajon kiderül-e egyáltalán, hogy kivel-mivel is állnak szemben? Kíváncsi is, meg nem is. Azt semmiképpen sem akarja, hogy kiderüljön, Kagan az. Amit viszont mindennél jobban akar, az az, hogy vége legyen ennek, hogy Cha'yss homlokán kisimuljon az a ránc, amit lassan odavés ez a szituáció.*
- Szép, látszik rajta, hogy nem csak egy átlagos kard.
*Hangja csevegő és elleplezi azt a tényt, hogy cseppet sem ért a kardokhoz és csak az a szerencséje, hogy kard és mesterkard között messziről is jól látható a különbség, de volt is a kezében, érezhető is, hogy sokkal könnyebb.*
- Mit gondolsz, bízhatunk Habrertusban, olyan esküvőt szervezne, amilyet mi akarunk? Vagy van egy megfelelőbb embered?
*Hangja még mindig csevegő és bár kicsit a férfi figyelmét is szeretné elterelni, de mégis nagyon komolyan teszi fel a kérdést. Aztán Cha'yss kérdésére féloldalasan elmosolyodik és megrázza a fejét.*
- Szeretlek.
*A szeme sem rebben, mikor a kard belevág a tenyerébe és ujjaiba, meg aztán nagyon ügyel arra, hogy ne szaladjon túl mélyre, később pedig vagy varázsitallal, vagy varázslattal begyógyítja.
Mindenesetre végig Cha'yss szemébe néz, csak egy hosszú pillanattal később hajtja le a fejét, hogy immár nyitott, vérző tenyerét végighúzza a kard lapján, illetve annak egy részén, majd alulról támasztja meg, hogy Cha'yss ne tudja leengedni.
A mesterpengére mered, meg a saját szemeibe, amelyek visszatükröződnek a kardlapon és közben még a lélegzetét is visszafojtja, úgy várja, hogy történik-e valami. Már azonkívül, hogy Cha'yss esetleg hisztirohamot kap attól, hogy annak ellenére is az ő vére került a kardra, hogy korábban tiltakozott emiatt.*
*Kemény dió ez a szituáció, jócskán próbára teszi mindenki türelmét, érzelmeit. Aenaeben ezernyi kimondatlan kérdés van, például, hogy a lánykérés Cha'yss önszántából történt-e, vagy netán a kísértet hatására? Vagy, hogy mi lesz, ha nem tudnak megszabadulni tőle? Ha netalántán valami gonosz ős, Nirs apja például újabban nem jelent meg a mákonyos álmaiban... A legkevésbé sem szeretné, ha Jorik suttogna Cha'yss fülébe. Vagy, hogy esetleg Kagan maga. Kagan esetében a kukkolós gondolat még gyomorforgatóbb... Kíváncsi, hogy vajon kiderül-e egyáltalán, hogy kivel-mivel is állnak szemben? Kíváncsi is, meg nem is. Azt semmiképpen sem akarja, hogy kiderüljön, Kagan az. Amit viszont mindennél jobban akar, az az, hogy vége legyen ennek, hogy Cha'yss homlokán kisimuljon az a ránc, amit lassan odavés ez a szituáció.*
- Szép, látszik rajta, hogy nem csak egy átlagos kard.
*Hangja csevegő és elleplezi azt a tényt, hogy cseppet sem ért a kardokhoz és csak az a szerencséje, hogy kard és mesterkard között messziről is jól látható a különbség, de volt is a kezében, érezhető is, hogy sokkal könnyebb.*
- Mit gondolsz, bízhatunk Habrertusban, olyan esküvőt szervezne, amilyet mi akarunk? Vagy van egy megfelelőbb embered?
*Hangja még mindig csevegő és bár kicsit a férfi figyelmét is szeretné elterelni, de mégis nagyon komolyan teszi fel a kérdést. Aztán Cha'yss kérdésére féloldalasan elmosolyodik és megrázza a fejét.*
- Szeretlek.
*A szeme sem rebben, mikor a kard belevág a tenyerébe és ujjaiba, meg aztán nagyon ügyel arra, hogy ne szaladjon túl mélyre, később pedig vagy varázsitallal, vagy varázslattal begyógyítja.
Mindenesetre végig Cha'yss szemébe néz, csak egy hosszú pillanattal később hajtja le a fejét, hogy immár nyitott, vérző tenyerét végighúzza a kard lapján, illetve annak egy részén, majd alulról támasztja meg, hogy Cha'yss ne tudja leengedni.
A mesterpengére mered, meg a saját szemeibe, amelyek visszatükröződnek a kardlapon és közben még a lélegzetét is visszafojtja, úgy várja, hogy történik-e valami. Már azonkívül, hogy Cha'yss esetleg hisztirohamot kap attól, hogy annak ellenére is az ő vére került a kardra, hogy korábban tiltakozott emiatt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4228-4247