Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (3698. - 3717. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3717. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-19 22:11:52
Üzenet elküldve: 2022-01-19 22:11:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Kagaenae magyarázatát hallgatva Frandr nem titkolja véleményét, arca és hajszíne együttesen kiválóan elárulják, hogy mit gondol a dologról. Ismerős az ügy és a dilemma is, persze, hogy ismerős, hiszen pont egy hasonló esemény miatt hagyta el egykori otthonát, és jött el Nyugatra.
Számít rá, hogy ha a thargoknak köze van az ügyhöz, akkor egy háború elkerülése végett az Úrnő hazudni fog, akár a sajátjainak is. Nem rejti szkepticizmusát, de csöndben hallgatja végig a történetet, és nem is tesz olyan gesztust, mellyel meghazudtolná Kagaenae-t.
Yagnar megölésének említésénél kissé változik az arckifejezése. Nem drasztikusan, de a szkepticizmus helyét valami visszafogott tisztelet és empátia veszi át, mely azt sugallja, hogy Frandr valamennyire legalábbis tudja, mit vehetett el a lánytól ez a cselekedet.
Ám ez az arckifejezés gyorsan helyet ad valami másnak, ahogy választ ad a félig-meddig költői kérdésre.*
-A dicsőséget a hazahozott zsákmányban és a véráldozatban látják.
*Mondja sötéten, és egy pillanatra nagyon is úgy néz ki, hogy kiköpni készül, és csak a vendégséggel járó illem miatt nem teszi meg végül. Megvan a maga véleménye azokról, akik a dicsőséget mások terményében és vérében mérik a maguké helyett.*
-A többi északival mi történt? A város hogy felelt erre?
*Teszi fel a két kérdést, amit ő fontosnak talál. Az biztos, hogy a beszédtéma kirántotta a fásultságából, és válaszokat akar, mielőtt a beszélgetés továbbhaladhatna.
Rövidesen aztán áttérnek a megmosakodás témájára, mely már a dézsát tartalmazó szoba láttán felvet egy logisztikai problémát. Habár Frandr nem épp egy szégyellős alkat, nem sok kedve van osztozkodni a dézsán, és ahogy Laorra pillant, nagy eséllyel valami hasonlót állapíthat meg a másikról is.
Így, hacsak Laor nem előzi meg egy előzékeny gesztussal, szimplán csak a dézsa felé biccent fejével, majd távozik, megkezdve az újabb dézsányi víz felforralásának folyamatát.*
*Kagaenae magyarázatát hallgatva Frandr nem titkolja véleményét, arca és hajszíne együttesen kiválóan elárulják, hogy mit gondol a dologról. Ismerős az ügy és a dilemma is, persze, hogy ismerős, hiszen pont egy hasonló esemény miatt hagyta el egykori otthonát, és jött el Nyugatra.
Számít rá, hogy ha a thargoknak köze van az ügyhöz, akkor egy háború elkerülése végett az Úrnő hazudni fog, akár a sajátjainak is. Nem rejti szkepticizmusát, de csöndben hallgatja végig a történetet, és nem is tesz olyan gesztust, mellyel meghazudtolná Kagaenae-t.
Yagnar megölésének említésénél kissé változik az arckifejezése. Nem drasztikusan, de a szkepticizmus helyét valami visszafogott tisztelet és empátia veszi át, mely azt sugallja, hogy Frandr valamennyire legalábbis tudja, mit vehetett el a lánytól ez a cselekedet.
Ám ez az arckifejezés gyorsan helyet ad valami másnak, ahogy választ ad a félig-meddig költői kérdésre.*
-A dicsőséget a hazahozott zsákmányban és a véráldozatban látják.
*Mondja sötéten, és egy pillanatra nagyon is úgy néz ki, hogy kiköpni készül, és csak a vendégséggel járó illem miatt nem teszi meg végül. Megvan a maga véleménye azokról, akik a dicsőséget mások terményében és vérében mérik a maguké helyett.*
-A többi északival mi történt? A város hogy felelt erre?
*Teszi fel a két kérdést, amit ő fontosnak talál. Az biztos, hogy a beszédtéma kirántotta a fásultságából, és válaszokat akar, mielőtt a beszélgetés továbbhaladhatna.
Rövidesen aztán áttérnek a megmosakodás témájára, mely már a dézsát tartalmazó szoba láttán felvet egy logisztikai problémát. Habár Frandr nem épp egy szégyellős alkat, nem sok kedve van osztozkodni a dézsán, és ahogy Laorra pillant, nagy eséllyel valami hasonlót állapíthat meg a másikról is.
Így, hacsak Laor nem előzi meg egy előzékeny gesztussal, szimplán csak a dézsa felé biccent fejével, majd távozik, megkezdve az újabb dézsányi víz felforralásának folyamatát.*
3716. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-19 21:20:19
Üzenet elküldve: 2022-01-19 21:20:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Aenae nagyon jól szórakozik a manón, a megjelenését ugyan nagyon bizarrnak találja, de mulattató.*
- Nem!
*Talán kicsit túl hevesen vágja rá ezt a mágus kérdésére, de úgy véli, hogy jobb nem bolygatni azt a bökőt, jól van ott a falnak támasztva, addig sem akar senkitől semmit.*
- Köszönöm, hogy foglalkozol a problémánkkal.
*Biccent kicsit Krestvir felé.*
- Jó pihenést neked.
*Gondol még arra, hogy esetleg megkérdezze a nőt, hogy mikor érkezik, de végül eltekint ettől. Biztosan megoldják majd valahogy, hogy napszaknak megfelelően megetessék. Feltéve, ha nem bízzák ezt Ectorra, mert akkor Krestvir valószínűleg ugyanolyan háborgó gyomorral tölti a napja további részét, mint Aenae most.*
- Hát... Pár északi, meg egy csapat kikötői egy éjjel kifosztotta Sziritánt, és lemészárolták azokat, akik ellenálltak. Ez már önmagában sem túl örömteli, de tették mindezt a Vashegy állítólagos megbízásából.
*Egyik férfiról a másikra pillant, nyilván ugyanaz fogalmazódik meg bennük, hogy miért bízta meg a Vashegy ezzel őket, azonban mielőtt ezen kérdésekeit feltehetnék, Aenae folytatja.*
- Természetesen a Vashegy soha nem adott senkinek ilyen megbízást.
*Hangja nagyon komoly, egész testtartásában van valami nagyon komoly, ami egyszerre kicsit flegma és törődött is.*
- Yagnar Rhagodar neve mond nektek valamit? Ő volt a főkolompos. Valami oknál fogva azt képzelte, hogy ezzel visszaállítja a Vashegy dicsőségét.
*Csizmája orrát néz, miközben beszél, majd felpillant Laorra, mintha csak tőle várná a megerősítést.*
- Mióta okoz dicsőséget bárkinek az, ha olyanokat mészárol le, akik éppen álmukból ocsúdnak? De mindegy, mert megöltem Yagnart.
*Szeretne egy sötét sarokban bőgni, már csak a puszta gondolattól is, de ráadásul szinte hallja is a fülében a koponyacsont reccsenését.*
- Persze.
*Mondja kicsit zavartan.*
- Cha'yssnak biztos van.
*Mondjuk sosem látta még Cha'ysst sima arccal és igazából elképzelni sem tudja frissen borotváltan, de ugye a borotva mindig jól jöhet, szóval Aenae lát esélyt arra, hogy talál. Feláll a karfáról.*
- Mutatom az utat.
*Int a két férfinak, aztán pedig ha a másik kettő - feltéve, hogy Frandr is élt a lehetőséggel - már a dézsa mellett tanyázik, akkor elmegy, hogy feltúrja Cha'yss holmiját borotválkozószerekért. Talál is, más egyebekkel, mint például egy kis üvegnyi parfüm, amiben már nincs túl sok. Mosolyogva szagolja meg az illata enyhén édeskés, hűs. Szagolgatná napestig, de most inkább elviszi Laor(ék)nak a holmikat. Az ajtó előtt hagyja, ha már bezárkóztak, kopogással tudatja, hogy meghozta. Ezek után visszavonul a szobába és már ő is tölt magának egy pohár bort, azzal a kezében, távolról szemléli a kardot. Frandr társaságában, vagy magányosan.*
*Aenae nagyon jól szórakozik a manón, a megjelenését ugyan nagyon bizarrnak találja, de mulattató.*
- Nem!
*Talán kicsit túl hevesen vágja rá ezt a mágus kérdésére, de úgy véli, hogy jobb nem bolygatni azt a bökőt, jól van ott a falnak támasztva, addig sem akar senkitől semmit.*
- Köszönöm, hogy foglalkozol a problémánkkal.
*Biccent kicsit Krestvir felé.*
- Jó pihenést neked.
*Gondol még arra, hogy esetleg megkérdezze a nőt, hogy mikor érkezik, de végül eltekint ettől. Biztosan megoldják majd valahogy, hogy napszaknak megfelelően megetessék. Feltéve, ha nem bízzák ezt Ectorra, mert akkor Krestvir valószínűleg ugyanolyan háborgó gyomorral tölti a napja további részét, mint Aenae most.*
- Hát... Pár északi, meg egy csapat kikötői egy éjjel kifosztotta Sziritánt, és lemészárolták azokat, akik ellenálltak. Ez már önmagában sem túl örömteli, de tették mindezt a Vashegy állítólagos megbízásából.
*Egyik férfiról a másikra pillant, nyilván ugyanaz fogalmazódik meg bennük, hogy miért bízta meg a Vashegy ezzel őket, azonban mielőtt ezen kérdésekeit feltehetnék, Aenae folytatja.*
- Természetesen a Vashegy soha nem adott senkinek ilyen megbízást.
*Hangja nagyon komoly, egész testtartásában van valami nagyon komoly, ami egyszerre kicsit flegma és törődött is.*
- Yagnar Rhagodar neve mond nektek valamit? Ő volt a főkolompos. Valami oknál fogva azt képzelte, hogy ezzel visszaállítja a Vashegy dicsőségét.
*Csizmája orrát néz, miközben beszél, majd felpillant Laorra, mintha csak tőle várná a megerősítést.*
- Mióta okoz dicsőséget bárkinek az, ha olyanokat mészárol le, akik éppen álmukból ocsúdnak? De mindegy, mert megöltem Yagnart.
*Szeretne egy sötét sarokban bőgni, már csak a puszta gondolattól is, de ráadásul szinte hallja is a fülében a koponyacsont reccsenését.*
- Persze.
*Mondja kicsit zavartan.*
- Cha'yssnak biztos van.
*Mondjuk sosem látta még Cha'ysst sima arccal és igazából elképzelni sem tudja frissen borotváltan, de ugye a borotva mindig jól jöhet, szóval Aenae lát esélyt arra, hogy talál. Feláll a karfáról.*
- Mutatom az utat.
*Int a két férfinak, aztán pedig ha a másik kettő - feltéve, hogy Frandr is élt a lehetőséggel - már a dézsa mellett tanyázik, akkor elmegy, hogy feltúrja Cha'yss holmiját borotválkozószerekért. Talál is, más egyebekkel, mint például egy kis üvegnyi parfüm, amiben már nincs túl sok. Mosolyogva szagolja meg az illata enyhén édeskés, hűs. Szagolgatná napestig, de most inkább elviszi Laor(ék)nak a holmikat. Az ajtó előtt hagyja, ha már bezárkóztak, kopogással tudatja, hogy meghozta. Ezek után visszavonul a szobába és már ő is tölt magának egy pohár bort, azzal a kezében, távolról szemléli a kardot. Frandr társaságában, vagy magányosan.*
3715. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-19 20:54:44
Üzenet elküldve: 2022-01-19 20:54:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A tharg piacon//
//A drága CCC úr, aki a legjobb, aki megmentett//
*A szimpátia nem érdekli. Mindenkiből kivált valamilyen érzelmet és ez neki épp elég. Abban valahogy biztos, hogy nem állnak elé és mondják a szemébe és a pofon sem az ő arcán csattan. Pórok, egyszerű emberek.
De az igric nem azért jött, hogy szórakozzon, hanem az udvarházába keres személyzetet. És úgy tűnik, akadt is egy fogás a horgára.*
- A fizetségedről négyszemközt beszélünk, nem tartozik másra. *Szögezi le a kérdésre és talán a nő is belátja, hogy nem a piac mellett kell az ilyesmit megbeszélni. A folytatást hallva elégedetten húzza el a száját.*
- Rendben. Hívd őket is, kell nekem a segítség, mert a piacra megyek. *Osztja azonnal ki Lloslienak az utasítást.*
- Ma megnézitek, ha elvállaljátok, akkor maradtok, ha nem, akkor napszámot kaptok. *Indul el a lovát vezetve a piac felé a wegtoreni.
Ha már távolabb vannak a sokaságtól, bizalmasan folytatja.*
- Kilencszáz aranyat adok egy évre négyeteknek. *Válaszol a korábban feltett kérdésre. Ebben még benne van az is, hogy a nő feljebb srófolja az árat, de szerencsére a Kereskedőház, és így az igric lehetőségei megengedik.
A piacra érve még megvárja Lloslie válaszát, hisz addig nem kezd vásárlásba, amíg a nő igent nem mondott. Nem szívesen cipelné egymaga el az árukat Varangyvárig. A főzésről és a hasonlókról nem is beszélve.*
//A drága CCC úr, aki a legjobb, aki megmentett//
*A szimpátia nem érdekli. Mindenkiből kivált valamilyen érzelmet és ez neki épp elég. Abban valahogy biztos, hogy nem állnak elé és mondják a szemébe és a pofon sem az ő arcán csattan. Pórok, egyszerű emberek.
De az igric nem azért jött, hogy szórakozzon, hanem az udvarházába keres személyzetet. És úgy tűnik, akadt is egy fogás a horgára.*
- A fizetségedről négyszemközt beszélünk, nem tartozik másra. *Szögezi le a kérdésre és talán a nő is belátja, hogy nem a piac mellett kell az ilyesmit megbeszélni. A folytatást hallva elégedetten húzza el a száját.*
- Rendben. Hívd őket is, kell nekem a segítség, mert a piacra megyek. *Osztja azonnal ki Lloslienak az utasítást.*
- Ma megnézitek, ha elvállaljátok, akkor maradtok, ha nem, akkor napszámot kaptok. *Indul el a lovát vezetve a piac felé a wegtoreni.
Ha már távolabb vannak a sokaságtól, bizalmasan folytatja.*
- Kilencszáz aranyat adok egy évre négyeteknek. *Válaszol a korábban feltett kérdésre. Ebben még benne van az is, hogy a nő feljebb srófolja az árat, de szerencsére a Kereskedőház, és így az igric lehetőségei megengedik.
A piacra érve még megvárja Lloslie válaszát, hisz addig nem kezd vásárlásba, amíg a nő igent nem mondott. Nem szívesen cipelné egymaga el az árukat Varangyvárig. A főzésről és a hasonlókról nem is beszélve.*
3714. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-19 19:54:59
Üzenet elküldve: 2022-01-19 19:54:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A tharg piacon//
//A drága CCC úr, aki a legjobb, aki megmentett//
*Hogy CCC-t mennyire találják szimpatikusnak a helyiek? Kétségtelen, hogy megosztó személyiség, kihívó pillantására sokszor látható a felháborodás, még egy pofon is elcsattan egy lány arcán, aki visszakacsint rá. Valószínűleg a lány fivére lehet az, akinek a keze eljár, de CCC talán hallja, de látni már nem fogja, mert eltűnik mindkettő a tömegben.*
- Elvállalom. Mennyit fizetne az úr?
*A nő vércse módjára csap le a kínálkozó lehetőségre.*
- A férjem ért az állatokhoz. A húgom és az öcsém is keresnének pénzt.
*Szokták mondani, hogy szemesnek áll a világ, a nő pedig igyekszik is ehhez tartani magát. Valószínűleg évek óta ez az első ilyen esély, vagy ha nem is az első, de amennyiben hinni lehet a pletykáknak, hát a legjobb.*
- Lloslie a neve. Lloslie Feraska. A húgom Yanah, az öcsém Thibrus. Cyaqi Lawaail a férjem. Varangyvár? Elkísérem az urat, hogy megnézzem a házát. Mit óhajt az úr vacsorára? Hátha ízlik a főztöm...
*A nő végül elmosolyodik, szeme körül rögtön megjelennek a szarkalábak, azt is látni, hogy szőke hajába már ősz szálak is bőven vegyülnek. Ugyan még nem idős, de valószínűleg kemény idők állnak mögötte, ezek pedig megviselték.*
//A drága CCC úr, aki a legjobb, aki megmentett//
*Hogy CCC-t mennyire találják szimpatikusnak a helyiek? Kétségtelen, hogy megosztó személyiség, kihívó pillantására sokszor látható a felháborodás, még egy pofon is elcsattan egy lány arcán, aki visszakacsint rá. Valószínűleg a lány fivére lehet az, akinek a keze eljár, de CCC talán hallja, de látni már nem fogja, mert eltűnik mindkettő a tömegben.*
- Elvállalom. Mennyit fizetne az úr?
*A nő vércse módjára csap le a kínálkozó lehetőségre.*
- A férjem ért az állatokhoz. A húgom és az öcsém is keresnének pénzt.
*Szokták mondani, hogy szemesnek áll a világ, a nő pedig igyekszik is ehhez tartani magát. Valószínűleg évek óta ez az első ilyen esély, vagy ha nem is az első, de amennyiben hinni lehet a pletykáknak, hát a legjobb.*
- Lloslie a neve. Lloslie Feraska. A húgom Yanah, az öcsém Thibrus. Cyaqi Lawaail a férjem. Varangyvár? Elkísérem az urat, hogy megnézzem a házát. Mit óhajt az úr vacsorára? Hátha ízlik a főztöm...
*A nő végül elmosolyodik, szeme körül rögtön megjelennek a szarkalábak, azt is látni, hogy szőke hajába már ősz szálak is bőven vegyülnek. Ugyan még nem idős, de valószínűleg kemény idők állnak mögötte, ezek pedig megviselték.*
3713. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-19 18:49:42
Üzenet elküldve: 2022-01-19 18:49:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*A távozó báró után néz és fejében egymást kergetik a gondolatok: ki ez, hogy kerül ide, miként kapta ezt a helyre birtokot, de ezek kimondatlanok maradnak. Aligha tartoznak rá a válaszok. Különben is, a pillantásokból úgy veszi észre, hogy Aenae bele van habarodva a házigazdába és az sem közömbös a lány iránt. Akkor meg olyan nagy baj nem lehet. Persze ha egy kevésbé szép napon Aenae-t szerelmi bánattól sújtva találja, akkor biztosan kiheréli a wegtorenit, de ez már más lapra tartozna. Valamivel később már nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el Kilencedik felélénkülésén. Furcsának találja, hogy noha hasonlít a démonokhoz, hiszen nyakát tenné rá, hogy a manó sem erről a világról származik (legalábbis ő még hasonló szerzetet sem látott), mégis mennyire különbözik tőlük. Talán ha többet értene a mágiához és a misztikus dolgokhoz, átlátná ezt. De inkább nem is akarja.
A figyelmeztetés hatására nem fogja kézbe a kardot, így csupán megszemlélni tudja. Amiből sok nem derül ki. Ha érezné a súlyát, annak elosztását, akkor talán valamivel többet tudna. Bár, ha jobban belegondol, akkor is csak a kovács szakértelméről mondhatna véleményt, holmi átkokról aligha.*
- Vigyázzatok magatokra!
*Nem túl valószínű, hogy az eddigiek után Krestvirre és Kilencedikre a Synmiráig vezető úton leselkedne veszedelem, de mit lehet tudni?*
-Átlátogatnék, ha nem zavarok. A vízkertre mindig kíváncsi voltam, de csak futólag láttam. Érdekes lehet.
*Elvigyorodik.*
- Persze csak pár nap alvás után.
*Aenae válaszát mégvárja Frandr kérdésére. Őt is érdekli, hogy mi történhetett a közeli faluban, de nem ég a vágytól, hogy azonnal kiszálljon a tett színhelyére. Kis szerencsével nincs is közük hozzá.*
- Akkor, ha szabad, én élnék a jegyesed által felajánlott fürdővel.
*Ezt már Aenae-nek mondja valamivel később, aztán szabadkozó mosolyra húzódik a szája.*
- És ha egy beretva is akadna... *megsimítja szakállát, amivel képtelen megbékélni* Az enyém Thargarodon maradt.
*A távozó báró után néz és fejében egymást kergetik a gondolatok: ki ez, hogy kerül ide, miként kapta ezt a helyre birtokot, de ezek kimondatlanok maradnak. Aligha tartoznak rá a válaszok. Különben is, a pillantásokból úgy veszi észre, hogy Aenae bele van habarodva a házigazdába és az sem közömbös a lány iránt. Akkor meg olyan nagy baj nem lehet. Persze ha egy kevésbé szép napon Aenae-t szerelmi bánattól sújtva találja, akkor biztosan kiheréli a wegtorenit, de ez már más lapra tartozna. Valamivel később már nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el Kilencedik felélénkülésén. Furcsának találja, hogy noha hasonlít a démonokhoz, hiszen nyakát tenné rá, hogy a manó sem erről a világról származik (legalábbis ő még hasonló szerzetet sem látott), mégis mennyire különbözik tőlük. Talán ha többet értene a mágiához és a misztikus dolgokhoz, átlátná ezt. De inkább nem is akarja.
A figyelmeztetés hatására nem fogja kézbe a kardot, így csupán megszemlélni tudja. Amiből sok nem derül ki. Ha érezné a súlyát, annak elosztását, akkor talán valamivel többet tudna. Bár, ha jobban belegondol, akkor is csak a kovács szakértelméről mondhatna véleményt, holmi átkokról aligha.*
- Vigyázzatok magatokra!
*Nem túl valószínű, hogy az eddigiek után Krestvirre és Kilencedikre a Synmiráig vezető úton leselkedne veszedelem, de mit lehet tudni?*
-Átlátogatnék, ha nem zavarok. A vízkertre mindig kíváncsi voltam, de csak futólag láttam. Érdekes lehet.
*Elvigyorodik.*
- Persze csak pár nap alvás után.
*Aenae válaszát mégvárja Frandr kérdésére. Őt is érdekli, hogy mi történhetett a közeli faluban, de nem ég a vágytól, hogy azonnal kiszálljon a tett színhelyére. Kis szerencsével nincs is közük hozzá.*
- Akkor, ha szabad, én élnék a jegyesed által felajánlott fürdővel.
*Ezt már Aenae-nek mondja valamivel később, aztán szabadkozó mosolyra húzódik a szája.*
- És ha egy beretva is akadna... *megsimítja szakállát, amivel képtelen megbékélni* Az enyém Thargarodon maradt.
3712. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-19 17:54:18
Üzenet elküldve: 2022-01-19 17:54:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A tharg piacon//
//A drága CCC úr, aki a legjobb, aki megmentett//
*Mondhatni megszokott, hogy megnézik. Itt még szinte ismeretlen, bár ezen a vidéken kezdte a "karrierjét". Innen hajózott fel Artheniorba, hogy megalapozza a most már széles körben ismert és elismert Kereskedőház hírét.
A wegtoreni oroszlánt sosem érdeklik, mit ugatnak a kutyák, így nem törődik a háta mögött elhangzó jobb-rosszabb megállapításokkal. Ha valakinek nem tetszene a képe és tettlegességre kárhoztatná magát, Kathlyn majd gyorsan elejét veszi a dolgoknak. A rámosolygó szemrevalóbb leányokra visszamosolyog, megérinti a kalapja szegélyét, az éltes férfiaknak csak biccent, ha összetalálkozik a tekintetük. A féltékeny pillantásokat kihívó sárga szemekkel viszonozza.*
- Elvállalnád az udvarházam háztartását vezeted és főzöl rám? *Kérdi az őt megszólító szelíd hangú lánytól.*
- Szükségem van még egy lovászra, aki az állatokat is ellátja és egy fiatal lányra, aki takarít. A ház körüli munkákra pedig egy jó erőben lévő fiatal legényre. Ismersz ilyeneket, akiket jó szívvel ajánlanál? *Hüvelykujját fegyverövébe akasztja, amelyen most nem függ kard, de a combjára szíjazott, vékony acélvesszőket tároló tegez és a vállára akasztott számszeríj jól mutatja, az igric korántsem fegyvertelen.*
//A drága CCC úr, aki a legjobb, aki megmentett//
*Mondhatni megszokott, hogy megnézik. Itt még szinte ismeretlen, bár ezen a vidéken kezdte a "karrierjét". Innen hajózott fel Artheniorba, hogy megalapozza a most már széles körben ismert és elismert Kereskedőház hírét.
A wegtoreni oroszlánt sosem érdeklik, mit ugatnak a kutyák, így nem törődik a háta mögött elhangzó jobb-rosszabb megállapításokkal. Ha valakinek nem tetszene a képe és tettlegességre kárhoztatná magát, Kathlyn majd gyorsan elejét veszi a dolgoknak. A rámosolygó szemrevalóbb leányokra visszamosolyog, megérinti a kalapja szegélyét, az éltes férfiaknak csak biccent, ha összetalálkozik a tekintetük. A féltékeny pillantásokat kihívó sárga szemekkel viszonozza.*
- Elvállalnád az udvarházam háztartását vezeted és főzöl rám? *Kérdi az őt megszólító szelíd hangú lánytól.*
- Szükségem van még egy lovászra, aki az állatokat is ellátja és egy fiatal lányra, aki takarít. A ház körüli munkákra pedig egy jó erőben lévő fiatal legényre. Ismersz ilyeneket, akiket jó szívvel ajánlanál? *Hüvelykujját fegyverövébe akasztja, amelyen most nem függ kard, de a combjára szíjazott, vékony acélvesszőket tároló tegez és a vállára akasztott számszeríj jól mutatja, az igric korántsem fegyvertelen.*
3711. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-19 17:39:35
Üzenet elküldve: 2022-01-19 17:39:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A tharg piacon//
//A drága CCC úr, aki a legjobb, aki megmentett//
*A tharg piacon számtalan pletyka terjeng, a sziritáni fosztogatás lassan a háttérbe szorul, helyét átveszi az, hogy a minap milyen bunyó volt a Tavernában, illetve, hogy a Varangyvidék új gazdára talált. Ez utóbbi jobban izgatja a népeket, főleg mert sokáig csak pletykának tűnt a dolog, de akkor már kezdték hinni, hogy több annál, mikor érkezett megbízás odafentről, a Vashegyről, hogy ki kell takarítani az udvarházat. És most itt van személyesen az úr!
CCC hallhatja a háta mögött, hogy rendre összesúgnak, a reakciók vegyesek, egyes lányok elalélnak, hogy ők még ilyen szép urat nem láttak a környéken, más lányok fintorognak, ficsúrnak bélyegzik. A férfiak kétkednek, mitől lett ez a fickó olyan nagy úr? Az asszonyok is sutyorognak, hogy férfi ennyire nem lehet tökéletes a ruházata. Az ajánlatot persze mind fontolgatják, egyesek talán nem is komolyan, csak meg akarják nézni belülről az udvarházat, de egy tenyeres-talpas, harmincas évei elején járó, szelíd arcú, szőkés hajú nő végül megszólítja CCC-t. Ruházatán látszik, hogy nem veti fel a pénz, éles kontrasztban van CCC-vel.*
- Anyám régen egy gazdag úr konyháját vezette.
*Méregeti összevont szemöldökkel a férfit, aki gazdag úrnak látszik.*
//A drága CCC úr, aki a legjobb, aki megmentett//
*A tharg piacon számtalan pletyka terjeng, a sziritáni fosztogatás lassan a háttérbe szorul, helyét átveszi az, hogy a minap milyen bunyó volt a Tavernában, illetve, hogy a Varangyvidék új gazdára talált. Ez utóbbi jobban izgatja a népeket, főleg mert sokáig csak pletykának tűnt a dolog, de akkor már kezdték hinni, hogy több annál, mikor érkezett megbízás odafentről, a Vashegyről, hogy ki kell takarítani az udvarházat. És most itt van személyesen az úr!
CCC hallhatja a háta mögött, hogy rendre összesúgnak, a reakciók vegyesek, egyes lányok elalélnak, hogy ők még ilyen szép urat nem láttak a környéken, más lányok fintorognak, ficsúrnak bélyegzik. A férfiak kétkednek, mitől lett ez a fickó olyan nagy úr? Az asszonyok is sutyorognak, hogy férfi ennyire nem lehet tökéletes a ruházata. Az ajánlatot persze mind fontolgatják, egyesek talán nem is komolyan, csak meg akarják nézni belülről az udvarházat, de egy tenyeres-talpas, harmincas évei elején járó, szelíd arcú, szőkés hajú nő végül megszólítja CCC-t. Ruházatán látszik, hogy nem veti fel a pénz, éles kontrasztban van CCC-vel.*
- Anyám régen egy gazdag úr konyháját vezette.
*Méregeti összevont szemöldökkel a férfit, aki gazdag úrnak látszik.*
3710. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-19 16:45:37
Üzenet elküldve: 2022-01-19 16:45:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Az, hogy a pálinka üvegét keze ügyében hagyja az igric, egyértelmű gesztus, és ha amaz felé néz, valami hálaszerűséget vélhet felfedezni a harcos arcán. Valamennyit valóban segít az ital, kissé még az üresség érzésén is segít. Nem tisztulnak ki tőle gondolatai, ám valamennyi életet lehelnek belé, és ez haján is meglátszik, ahogy pár még mindig nagyon sötét, de már barnásabb árnyalatú tincs kezd el belekeveredni.
A két év kijelentésére mindenki máshogy reagál. Laor felkuncog, és humorral próbálja enyhíteni a hangulatot, míg Krestvir Synmira hogylétéről érdeklődik. Akkor pillant csak fel, mikor az utóbbira adott válaszban az Úrnő elejt egy hírt, melynek itt Nyugaton eddigi tapasztalatai szerint több súllyal kéne bírnia, mint amit ebben a beszélgetésben tulajdonítanak neki.*
-Sziritán kifosztása?
*Két rekedtes hangon feltett szó, ám nem lehet nehéz kivenni a mögötte levő kérdéseket. Ki tette? Mikor? Mi köze van hozzá a thargoknak? Ebben a témában a pusztai veterán járatos, talán jobban, mint bárki más ebben a szobában. Míg eddig látni lehetett, hogy el volt veszve gondolataiban, most kiegyenesedik tartása, és gyorsan kiélésedő szemekkel méri föl újfent a helyzetet.
A fokos felé vetett pillantás nem kerüli el a figyelmét, de fogalma sincs, hogy mit jelenthet, ha egyáltalán jelent bármit is. Ismernie kell egy embert ahhoz, hogy a kimondott szavakon túli jelekből is tudjon tájékozódni, így most csak tippelni tud, és hallgatni a megérzéseire.
Míg a ház ura további magyarázattal látja el őket a sebbel, és az azt okozó pengével kapcsolatban, addig ő a közelébe helyezett üvegért nyúl. Majdnem a nyakánál ragadja meg azt, hogy aztán egyenesen az üvegből kezdjen el inni, de még az utolsó pillanatban fogást vált, és inkább egyszerűen tölt magának még egy pohárral, és ahelyett, hogy felhajtaná, megfontoltabban juttatja azt szervezetébe.
Nem úgy néz ki, hogy kételkedne a történetében, főleg úgy, hogy Laoron sem látszik az a nagy szkepticizmus. Az igric felajánlására látni lehet a férfin, ahogy hirtelen eszébe jutnak testi szükségletei, melyek eddig csak az elméje hátuljában, a tompa zsibbadtság falán dörömbölve igyekeztek eljutni tudatáig.
Éhes, mocskos, fáradt, és azzal ellentétben, amikor Amon kapujában ácsorogtak, most már elég ideje volt visszaereszkedni világuk viszonylagos normalitásába, hogy képes legyen mindezzel kezdeni is valamit. Hajába keveredik már pár pár fáradt, szürkés tincs is, és a fekete szálakat lassacskán kezdik lecserélni a normálisabbnak kinéző barnák.
Laor köszönetadására bólint, és helyeslően felmorran. A szavak még mindig nem jönnek olyan könnyen, ám indifferensnek sem akar tűnni.
Krestvir láthatólag már máshol lenne, Synmiráról beszél, Frandr pedig megérti, hogy miért. Ha lennének itt komolyabb kapcsolatai, akkor bizonyosan ő is sietne megbizonyosodni a hogylétükről, és arra a helyre menne először, amit otthonának nevez.*
-Sok szerencsét.
*Az egyszerű búcsút egy határozott biccentéssel együtt adja át a varázslónak. Kiérdemelte tiszteletét a nő, és őszintén reméli, hogy helyén talál mindent, amit keres.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.19 17:01:51
*Az, hogy a pálinka üvegét keze ügyében hagyja az igric, egyértelmű gesztus, és ha amaz felé néz, valami hálaszerűséget vélhet felfedezni a harcos arcán. Valamennyit valóban segít az ital, kissé még az üresség érzésén is segít. Nem tisztulnak ki tőle gondolatai, ám valamennyi életet lehelnek belé, és ez haján is meglátszik, ahogy pár még mindig nagyon sötét, de már barnásabb árnyalatú tincs kezd el belekeveredni.
A két év kijelentésére mindenki máshogy reagál. Laor felkuncog, és humorral próbálja enyhíteni a hangulatot, míg Krestvir Synmira hogylétéről érdeklődik. Akkor pillant csak fel, mikor az utóbbira adott válaszban az Úrnő elejt egy hírt, melynek itt Nyugaton eddigi tapasztalatai szerint több súllyal kéne bírnia, mint amit ebben a beszélgetésben tulajdonítanak neki.*
-Sziritán kifosztása?
*Két rekedtes hangon feltett szó, ám nem lehet nehéz kivenni a mögötte levő kérdéseket. Ki tette? Mikor? Mi köze van hozzá a thargoknak? Ebben a témában a pusztai veterán járatos, talán jobban, mint bárki más ebben a szobában. Míg eddig látni lehetett, hogy el volt veszve gondolataiban, most kiegyenesedik tartása, és gyorsan kiélésedő szemekkel méri föl újfent a helyzetet.
A fokos felé vetett pillantás nem kerüli el a figyelmét, de fogalma sincs, hogy mit jelenthet, ha egyáltalán jelent bármit is. Ismernie kell egy embert ahhoz, hogy a kimondott szavakon túli jelekből is tudjon tájékozódni, így most csak tippelni tud, és hallgatni a megérzéseire.
Míg a ház ura további magyarázattal látja el őket a sebbel, és az azt okozó pengével kapcsolatban, addig ő a közelébe helyezett üvegért nyúl. Majdnem a nyakánál ragadja meg azt, hogy aztán egyenesen az üvegből kezdjen el inni, de még az utolsó pillanatban fogást vált, és inkább egyszerűen tölt magának még egy pohárral, és ahelyett, hogy felhajtaná, megfontoltabban juttatja azt szervezetébe.
Nem úgy néz ki, hogy kételkedne a történetében, főleg úgy, hogy Laoron sem látszik az a nagy szkepticizmus. Az igric felajánlására látni lehet a férfin, ahogy hirtelen eszébe jutnak testi szükségletei, melyek eddig csak az elméje hátuljában, a tompa zsibbadtság falán dörömbölve igyekeztek eljutni tudatáig.
Éhes, mocskos, fáradt, és azzal ellentétben, amikor Amon kapujában ácsorogtak, most már elég ideje volt visszaereszkedni világuk viszonylagos normalitásába, hogy képes legyen mindezzel kezdeni is valamit. Hajába keveredik már pár pár fáradt, szürkés tincs is, és a fekete szálakat lassacskán kezdik lecserélni a normálisabbnak kinéző barnák.
Laor köszönetadására bólint, és helyeslően felmorran. A szavak még mindig nem jönnek olyan könnyen, ám indifferensnek sem akar tűnni.
Krestvir láthatólag már máshol lenne, Synmiráról beszél, Frandr pedig megérti, hogy miért. Ha lennének itt komolyabb kapcsolatai, akkor bizonyosan ő is sietne megbizonyosodni a hogylétükről, és arra a helyre menne először, amit otthonának nevez.*
-Sok szerencsét.
*Az egyszerű búcsút egy határozott biccentéssel együtt adja át a varázslónak. Kiérdemelte tiszteletét a nő, és őszintén reméli, hogy helyén talál mindent, amit keres.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.19 17:01:51
3709. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-19 16:41:28
Üzenet elküldve: 2022-01-19 16:41:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Nem érti ezt a dolgot az idővel. Mármint érti, hogy a hármasnak sokkal kevesebb idő telt el kalandjuk során, mint nekik, ami azt feltételezi, hogy nem e világi utazásban volt részük. Hallott már ilyesmiről, de csak mendemondákat, sosem találkozott még olyanokkal, akik át is élték. Ha nem Aenae emberei lennének, felvetné neki, hogy így akarják elkummantani, hogy járatlan utakat jártak, de látva őket, nekik elhiszi valamiért. Rég látott ilyen törődött csapatot, pedig nem akármilyen illetőkről van szó.
A tharg lány bejelentése, hogy ők bizony jegyesek, nem marad a többieket tekintve sem hatástalan. Laor pillantását állja miközben poharába iszik.
Aztán arra is választ ad a jelenlévőknek, ami mindenkit foglalkoztat. Hogyan lett Aenae ruhája véres. Úgy tűnik, a jelenlévők elfogadják a magyarázatot, amit Aenae is megerősít.*
- Ez természetes. *Mondja Laor felé.
A távozása nem csak annak szól, hogy egy csomó, számára felesleges információ vált gazdát, hanem mert jó is lesz kiszellőztetni a fejét. A kard marad, körülbelül akkor távozik, amikor a szakállas fickó közelebb lép hozzá és Aenae kéri, hogy ne érintse meg. Még elkapja, hogy Krestvir kimenti magát, hogy Synmira felé induljon. Ennyi idő elteltével biztosan szeretné tudni, mi történt az otthonában.
Arról már lemarad, hogy a mágusnő elvinné magával a fegyvert. Ha hallaná, biztosan szót emelne ellene. Bár igazából nem tudja, hogy miért. Elkészíti a fürdőt, fiatal korában a bordélyházban ez is a feladatai közé tartozott. Most ugyan nem végzi el csak az alapokat, mármint vizet forral és kikészít egy szappant. Mielőtt a piacra indulna, jelzi a szobában lévőknek és utána lóra szállva a piac felé veszi az irányt.*
//A tharg piacon//
*Ahogy kiér a faluba, előbb nem a piacra megy, hanem felkeresi az első talonállót vagy kocsmát. Kerítenie kell embereket, akik elvégzik az udvarház körüli teendőket. Egy lovászt, aki a lovak mellett az állatokra is ügyel. Egy házvezetőnőt, aki főz rá és a vendégeire. Egy fiatal lányt, aki takarít és egy kölyköt, aki a másik háromnak segít amiben kell. Fejben ki is talál egy összeget, amit erre szánna a Kereskedőház vagyonából és ennek megfelelően kérdez körbe, de árat egyelőre nem mond, csak puhatolózik megfelelő munkaerőt keresve.*
- Koszt és kvártély Varangyvárban. Azonnal kell kezdeni. Egyszeri ajánlat. Mennyit kértek egy évre? *Áll meg a lehetséges jelöltek előtt. Ismeretlen úr még a vidéken, de az arany itt is arany és a wegtoreni bőkezű úrnak tűnik. Ha átverik, akkor majd ideküld pár markos legényt, akik helyreteszik a delikvenseket.*
*Nem érti ezt a dolgot az idővel. Mármint érti, hogy a hármasnak sokkal kevesebb idő telt el kalandjuk során, mint nekik, ami azt feltételezi, hogy nem e világi utazásban volt részük. Hallott már ilyesmiről, de csak mendemondákat, sosem találkozott még olyanokkal, akik át is élték. Ha nem Aenae emberei lennének, felvetné neki, hogy így akarják elkummantani, hogy járatlan utakat jártak, de látva őket, nekik elhiszi valamiért. Rég látott ilyen törődött csapatot, pedig nem akármilyen illetőkről van szó.
A tharg lány bejelentése, hogy ők bizony jegyesek, nem marad a többieket tekintve sem hatástalan. Laor pillantását állja miközben poharába iszik.
Aztán arra is választ ad a jelenlévőknek, ami mindenkit foglalkoztat. Hogyan lett Aenae ruhája véres. Úgy tűnik, a jelenlévők elfogadják a magyarázatot, amit Aenae is megerősít.*
- Ez természetes. *Mondja Laor felé.
A távozása nem csak annak szól, hogy egy csomó, számára felesleges információ vált gazdát, hanem mert jó is lesz kiszellőztetni a fejét. A kard marad, körülbelül akkor távozik, amikor a szakállas fickó közelebb lép hozzá és Aenae kéri, hogy ne érintse meg. Még elkapja, hogy Krestvir kimenti magát, hogy Synmira felé induljon. Ennyi idő elteltével biztosan szeretné tudni, mi történt az otthonában.
Arról már lemarad, hogy a mágusnő elvinné magával a fegyvert. Ha hallaná, biztosan szót emelne ellene. Bár igazából nem tudja, hogy miért. Elkészíti a fürdőt, fiatal korában a bordélyházban ez is a feladatai közé tartozott. Most ugyan nem végzi el csak az alapokat, mármint vizet forral és kikészít egy szappant. Mielőtt a piacra indulna, jelzi a szobában lévőknek és utána lóra szállva a piac felé veszi az irányt.*
//A tharg piacon//
*Ahogy kiér a faluba, előbb nem a piacra megy, hanem felkeresi az első talonállót vagy kocsmát. Kerítenie kell embereket, akik elvégzik az udvarház körüli teendőket. Egy lovászt, aki a lovak mellett az állatokra is ügyel. Egy házvezetőnőt, aki főz rá és a vendégeire. Egy fiatal lányt, aki takarít és egy kölyköt, aki a másik háromnak segít amiben kell. Fejben ki is talál egy összeget, amit erre szánna a Kereskedőház vagyonából és ennek megfelelően kérdez körbe, de árat egyelőre nem mond, csak puhatolózik megfelelő munkaerőt keresve.*
- Koszt és kvártély Varangyvárban. Azonnal kell kezdeni. Egyszeri ajánlat. Mennyit kértek egy évre? *Áll meg a lehetséges jelöltek előtt. Ismeretlen úr még a vidéken, de az arany itt is arany és a wegtoreni bőkezű úrnak tűnik. Ha átverik, akkor majd ideküld pár markos legényt, akik helyreteszik a delikvenseket.*
3708. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-18 23:37:14
Üzenet elküldve: 2022-01-18 23:37:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 990
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 990
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Senkik földje//
*A gyermek éppen annyira el van bűvölve Learontól, mint a férfi tőle. Igaz előbbi nem sokat lát a világból, akkor sem ha az éppen a karjaiban tartja, de a szakállat és a mély hangot be tudja azonosítani. Más, s éppen ezért jobban tetszik neki, amit örömmel fejez ki gagyogással, illetve kacagással.
Learon a nemeseket illető megjegyzésére Relael természetesen felkapja a fejét, és annyiban sem hagyhatja csak olyan könnyen.*
- Nahát, mi a gond a nemességgel? Talán rólam is ez a véleményed Learon?
*Ajkait szomorúan lebiggyesztve túlozza el az őt kínozó szomorúságot, ami amiatt tört rá, hogy esetleg a pásztormágus nem kedveli őt. Közben Strat is meg-megszólal és az elf lány figyelmét nem kerüli el a tündér férfi beszédének esetlensége, amivel persze nincsen gond, ő maga is örülne ha már abban az állapotban lehetne.*
- Tény, hogy a köznép gyakran negatív dolgokkal társítja, de számos legendában őrző szerepben tetszeleg. Egy kincset, vagy értékes tudást kell megóvnia. Sőt, Lihanechben néhány kivételes tudós a mérgükből orvosságot is tud készíteni! Emiatt ott sokkal inkább a tudás és gyógyítás jelképe is.
*Ugyan ezen érveket lelkesen vonultatja fel, de valójában cseppet sem bánja azokat a jelzőket amik elhangzottak, sőt kifejezetten tetszetősek számára.*
- Remek remek!
*Lelkendezik azon, hogy mindenki örömmel tart vele a Sellőházba, s látszólag azt sem furcsállják, hogy ezt az ötletet nőtársuk vetette fel.*
- Elaltatom. Latlie várhatóan hamarosan hazaér, de lehet majd kerítek mellé egy főállású dadát aki segít nekünk.
*Mondja Learonnak, miközben óvatosan átveszi a gyermeket, s lassú léptekkel megindul vele az emelet felé. Menet közben korábbi altatódalát kezdi el dudorászni, illetve apró ringató mozdulatokkal nyugtatni a gyermeket.
Hosszú percekre tűnik el, talán ezzel a többiek türelmetlenségét is kivívja magának, de visszatér lassú, óvatos léptekkel.*
- Mehetünk.
*Suttogja, miközben 50 aranyat helyez le Latlie, az Alázatosnak az asztalra
, hogy legyen némi költőpénze amikor visszatér. Talán valami szép ajándék is kijárna végre neki.*
- Nem hallottam még Ördögvigyoros sörről.
*Mondja kifelé menet válla felett hátrapillantva a tündérre. Jobb híján mindig vissza lehet kanyarodni egy korábbi témára.*
- De olyan pálinkát már láttam aminek üvegében egy mérges kígyó volt. Borzongató és gyönyörű volt egyszerre. Majd szerzek egyet és kirakom a polcomra.
//Senkik földje//
*A gyermek éppen annyira el van bűvölve Learontól, mint a férfi tőle. Igaz előbbi nem sokat lát a világból, akkor sem ha az éppen a karjaiban tartja, de a szakállat és a mély hangot be tudja azonosítani. Más, s éppen ezért jobban tetszik neki, amit örömmel fejez ki gagyogással, illetve kacagással.
Learon a nemeseket illető megjegyzésére Relael természetesen felkapja a fejét, és annyiban sem hagyhatja csak olyan könnyen.*
- Nahát, mi a gond a nemességgel? Talán rólam is ez a véleményed Learon?
*Ajkait szomorúan lebiggyesztve túlozza el az őt kínozó szomorúságot, ami amiatt tört rá, hogy esetleg a pásztormágus nem kedveli őt. Közben Strat is meg-megszólal és az elf lány figyelmét nem kerüli el a tündér férfi beszédének esetlensége, amivel persze nincsen gond, ő maga is örülne ha már abban az állapotban lehetne.*
- Tény, hogy a köznép gyakran negatív dolgokkal társítja, de számos legendában őrző szerepben tetszeleg. Egy kincset, vagy értékes tudást kell megóvnia. Sőt, Lihanechben néhány kivételes tudós a mérgükből orvosságot is tud készíteni! Emiatt ott sokkal inkább a tudás és gyógyítás jelképe is.
*Ugyan ezen érveket lelkesen vonultatja fel, de valójában cseppet sem bánja azokat a jelzőket amik elhangzottak, sőt kifejezetten tetszetősek számára.*
- Remek remek!
*Lelkendezik azon, hogy mindenki örömmel tart vele a Sellőházba, s látszólag azt sem furcsállják, hogy ezt az ötletet nőtársuk vetette fel.*
- Elaltatom. Latlie várhatóan hamarosan hazaér, de lehet majd kerítek mellé egy főállású dadát aki segít nekünk.
*Mondja Learonnak, miközben óvatosan átveszi a gyermeket, s lassú léptekkel megindul vele az emelet felé. Menet közben korábbi altatódalát kezdi el dudorászni, illetve apró ringató mozdulatokkal nyugtatni a gyermeket.
Hosszú percekre tűnik el, talán ezzel a többiek türelmetlenségét is kivívja magának, de visszatér lassú, óvatos léptekkel.*
- Mehetünk.
*Suttogja, miközben 50 aranyat helyez le Latlie, az Alázatosnak az asztalra
, hogy legyen némi költőpénze amikor visszatér. Talán valami szép ajándék is kijárna végre neki.* - Nem hallottam még Ördögvigyoros sörről.
*Mondja kifelé menet válla felett hátrapillantva a tündérre. Jobb híján mindig vissza lehet kanyarodni egy korábbi témára.*
- De olyan pálinkát már láttam aminek üvegében egy mérges kígyó volt. Borzongató és gyönyörű volt egyszerre. Majd szerzek egyet és kirakom a polcomra.
3707. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-16 23:05:34
Üzenet elküldve: 2022-01-16 23:05:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Sajnálatára a - szemében még újdonsült - tharg úrnő nem tud semmi hírrel szolgálni az övéiről. Ami legalább annyira aggasztó, mint amennyire megnyugtató. Végtére is, ha nagy baj történt volna Synmirán, vagy Taitos elméje megborult volna attól az átoktól, arról nagy valószínűséggel tudnának, tekintve mestere nem elhanyagolható varázshatalmát.
Értőn és köszönőleg biccent a válaszra, s ennyivel megelégszik.
Sziritán kifosztása felől most nem érdeklődik, mert nem bír már több nyomasztó tényt befogadni; egyelőre nem akar tudni erről.
A karavánpihenő romjainál történtek után már ennek a kardnak a jelenléte és a hozzá kapcsolódó rejtély és veszély is túl sok. De nem csak ő, mindannyian feszültek és gyanakvóak, ami alighanem a házigazdájuknak is feltűnik, mert egy magyarázattal áll elő a körülményekről, amelyekbe érkeztek.
Krestvir fölfogja az elhangzottakat és el is hiszi. Ettől függetlenül a kérdések tovább gyűlnek benne a fegyverrel és a jegyespár hozzá fűződő tapasztalataival kapcsolatban.
Ismét elkezdené fejtegetni, hogy miféle mágia kötődhet a kardhoz, ám amennyire kezd leengedni, a gondolatait is hamar eltereli Cha'yss nagylelkű és kedves ajánlata.*
- Ételt! Azt mondta ételt! - *Pusmogja Kilencedik izgatottan, Krestvir vállán himbálózva, de épp le is ugrik onnan a lány mellé.*
- Meg tudnék enni egy egész nagy... varangyot! - *Mondja, ami először eszébe jut.*
- Na nem őt! - *Teszi hozzá halkan, mentegetőzőn lesve a többiekre, meg a távozóban lévő "békakirály" hátára.
Krestvir egy darabig nem szól, egy rövid időre túlságosan elveszik a saját gondolataiban, így még köszönetet mondani is elfelejt a fölajánlásra.
Aztán meg egyszer csak föláll és Aenaere néz, mivel Cha'yss már kijjebb jár.*
- Köszönöm, de én most elmennék Synmirára. - *Közli, de közben a szeme sarkából észleli, hogy Laor a gyanús kard felé közelít. Már rezzen és épp szólna, hogy figyelmeztesse a harcost, hogy hozzá ne érjen, de Aenae megelőzi.*
- Magammal vigyem? Vagy biztonságosnak érzik, hogy itt maradjon, ha nem érnek hozzá? Legkésőbb holnap visszajönnék. - *Kérdi aztán a tharg lányt, mert ennyit még megtenne, ha nem is ma foglalkozik ezzel a rejtéllyel.*
- Az üstszövetségben is lesz mit enni? - *Kotyog közbe a manó, aki láthatóan nem repes annyira, hogy Krestvir azelőtt akar távozni, hogy enni kaptak volna.*
- Úgy hiszem. - *Feleli a lány bizonytalanul, miközben megdörgöli az arcát, mert viszket a rá száradt iszapos sártól.*
*Sajnálatára a - szemében még újdonsült - tharg úrnő nem tud semmi hírrel szolgálni az övéiről. Ami legalább annyira aggasztó, mint amennyire megnyugtató. Végtére is, ha nagy baj történt volna Synmirán, vagy Taitos elméje megborult volna attól az átoktól, arról nagy valószínűséggel tudnának, tekintve mestere nem elhanyagolható varázshatalmát.
Értőn és köszönőleg biccent a válaszra, s ennyivel megelégszik.
Sziritán kifosztása felől most nem érdeklődik, mert nem bír már több nyomasztó tényt befogadni; egyelőre nem akar tudni erről.
A karavánpihenő romjainál történtek után már ennek a kardnak a jelenléte és a hozzá kapcsolódó rejtély és veszély is túl sok. De nem csak ő, mindannyian feszültek és gyanakvóak, ami alighanem a házigazdájuknak is feltűnik, mert egy magyarázattal áll elő a körülményekről, amelyekbe érkeztek.
Krestvir fölfogja az elhangzottakat és el is hiszi. Ettől függetlenül a kérdések tovább gyűlnek benne a fegyverrel és a jegyespár hozzá fűződő tapasztalataival kapcsolatban.
Ismét elkezdené fejtegetni, hogy miféle mágia kötődhet a kardhoz, ám amennyire kezd leengedni, a gondolatait is hamar eltereli Cha'yss nagylelkű és kedves ajánlata.*
- Ételt! Azt mondta ételt! - *Pusmogja Kilencedik izgatottan, Krestvir vállán himbálózva, de épp le is ugrik onnan a lány mellé.*
- Meg tudnék enni egy egész nagy... varangyot! - *Mondja, ami először eszébe jut.*
- Na nem őt! - *Teszi hozzá halkan, mentegetőzőn lesve a többiekre, meg a távozóban lévő "békakirály" hátára.
Krestvir egy darabig nem szól, egy rövid időre túlságosan elveszik a saját gondolataiban, így még köszönetet mondani is elfelejt a fölajánlásra.
Aztán meg egyszer csak föláll és Aenaere néz, mivel Cha'yss már kijjebb jár.*
- Köszönöm, de én most elmennék Synmirára. - *Közli, de közben a szeme sarkából észleli, hogy Laor a gyanús kard felé közelít. Már rezzen és épp szólna, hogy figyelmeztesse a harcost, hogy hozzá ne érjen, de Aenae megelőzi.*
- Magammal vigyem? Vagy biztonságosnak érzik, hogy itt maradjon, ha nem érnek hozzá? Legkésőbb holnap visszajönnék. - *Kérdi aztán a tharg lányt, mert ennyit még megtenne, ha nem is ma foglalkozik ezzel a rejtéllyel.*
- Az üstszövetségben is lesz mit enni? - *Kotyog közbe a manó, aki láthatóan nem repes annyira, hogy Krestvir azelőtt akar távozni, hogy enni kaptak volna.*
- Úgy hiszem. - *Feleli a lány bizonytalanul, miközben megdörgöli az arcát, mert viszket a rá száradt iszapos sártól.*
3706. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-16 20:21:58
Üzenet elküldve: 2022-01-16 20:21:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Szavaira, hogy két évnél is több telt el, teljesen különböző reakciók érkeznek. De ez tulajdonképpen nem is meglepő, bár Laor halk nevetése ugyanannyira meglepi Aenaet, mint az információ Laort. A férfi szakállára mered, amitől Laor egy különösen hányattatott sorsú koldus benyomását kelti. Pillantása talán kicsit sokáig rajta ragad azon a nádfedeles falun, Laor szája körül.
Frandr egyre fásultabbnak tűnik, Aenae jobban látja, ha nem abajgatja, talán a gyorsan lehúzott italok majd kicsit visszabillentik a lelki egyensúlyát.
Krestvir meg? Olyan kérdéseket tesz fel, amik tán érhetőek, de Aenae valahogy mégsem számított rájuk.*
- Megmondom őszintén Kresvir mester, nem nagyon kerestem a kapcsolatot a synmirai mágusokkal és ők sem velem. Most akartunk átlovagolni.
*Int a kard és Cha'yss felé, hogy jelezze azt, mi célból keresték volna fel a mágustelepet.*
- És hát megvan a magam baja, különösen Sziritán kifosztása óta.
*Elhúzza a száját. A sziritáni mészárlás és fosztogatás az utóbbi időszak mélypontja. A fokos felé pillant. Átkozott Yagnar.
Továbbra is a fotel karfáján ül, lábait előre nyújtja, bokában keresztezi, mellkasán összefonja karjait, bár kicsit olyan benyomást kelt, mintha önmagát karolná át, egyik kezéből kilóg a gombóccá gyűrt, CCC monogramos zsebkendő. Cha'yss szavaira bólint, nincs mit hozzáfűznie, valóban így volt, és nem akarna magyarázkodni, amúgy sincs miért. Bár ha még sokáig méregetik csúnya szemekkel Cha'ysst, akkor valószínűleg szót fog emelni ellene, mert mégsem járja, hogy a ház urát, készséges venglátójukat ilyen ellenséges módon méregetik. Mindenesetre Cha'yss úgy dönt, hogy a továbbiakban nem akar részt venni a beszélgetésben, Aenae erre is csak bólint, de fejét azért felemeli, összemosolyognak, ő is végigsimítja a férfi karját, megszorítja a kezét egy pillanatra.
Ezen a ponton már tényleg nem tudja, hogy mit is mondhatna. Talán csak lehetőséget kéne adnia a másik háromnak, hogy éljenek Cha'yss felajánlásával.*
- Csak ne nyúlj hozzá, jó?
*Kéri Laort, mikor közelebb oldalon a kardhoz.*
- Úgy tűnik, hogy csak akkor tud befolyásolni, ha nálad van. Legalábbis ezt figyeltük meg. És... éreztem, hogy hozzám ér, mikor...
*Felemeli azt a kezét, amelyen a vágás volt, melyet a mágusnő azóta begyógyított.*
*Szavaira, hogy két évnél is több telt el, teljesen különböző reakciók érkeznek. De ez tulajdonképpen nem is meglepő, bár Laor halk nevetése ugyanannyira meglepi Aenaet, mint az információ Laort. A férfi szakállára mered, amitől Laor egy különösen hányattatott sorsú koldus benyomását kelti. Pillantása talán kicsit sokáig rajta ragad azon a nádfedeles falun, Laor szája körül.
Frandr egyre fásultabbnak tűnik, Aenae jobban látja, ha nem abajgatja, talán a gyorsan lehúzott italok majd kicsit visszabillentik a lelki egyensúlyát.
Krestvir meg? Olyan kérdéseket tesz fel, amik tán érhetőek, de Aenae valahogy mégsem számított rájuk.*
- Megmondom őszintén Kresvir mester, nem nagyon kerestem a kapcsolatot a synmirai mágusokkal és ők sem velem. Most akartunk átlovagolni.
*Int a kard és Cha'yss felé, hogy jelezze azt, mi célból keresték volna fel a mágustelepet.*
- És hát megvan a magam baja, különösen Sziritán kifosztása óta.
*Elhúzza a száját. A sziritáni mészárlás és fosztogatás az utóbbi időszak mélypontja. A fokos felé pillant. Átkozott Yagnar.
Továbbra is a fotel karfáján ül, lábait előre nyújtja, bokában keresztezi, mellkasán összefonja karjait, bár kicsit olyan benyomást kelt, mintha önmagát karolná át, egyik kezéből kilóg a gombóccá gyűrt, CCC monogramos zsebkendő. Cha'yss szavaira bólint, nincs mit hozzáfűznie, valóban így volt, és nem akarna magyarázkodni, amúgy sincs miért. Bár ha még sokáig méregetik csúnya szemekkel Cha'ysst, akkor valószínűleg szót fog emelni ellene, mert mégsem járja, hogy a ház urát, készséges venglátójukat ilyen ellenséges módon méregetik. Mindenesetre Cha'yss úgy dönt, hogy a továbbiakban nem akar részt venni a beszélgetésben, Aenae erre is csak bólint, de fejét azért felemeli, összemosolyognak, ő is végigsimítja a férfi karját, megszorítja a kezét egy pillanatra.
Ezen a ponton már tényleg nem tudja, hogy mit is mondhatna. Talán csak lehetőséget kéne adnia a másik háromnak, hogy éljenek Cha'yss felajánlásával.*
- Csak ne nyúlj hozzá, jó?
*Kéri Laort, mikor közelebb oldalon a kardhoz.*
- Úgy tűnik, hogy csak akkor tud befolyásolni, ha nálad van. Legalábbis ezt figyeltük meg. És... éreztem, hogy hozzám ér, mikor...
*Felemeli azt a kezét, amelyen a vágás volt, melyet a mágusnő azóta begyógyított.*
3705. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-16 17:30:38
Üzenet elküldve: 2022-01-16 17:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Csupa meglepetés ez a nap. Mikor Aenae kiböki, hogy már két év telt el indulásuk óta, néz egy nagyot aztán felkuncog. De csak ő nevet. Ezek szerint mégsem tréfa volt, pedig Laor úgy érzi, mint valami közepesen tréfás szellemességet. Végignéz a többieken, fogalma sincs, hogy mit mondhatna erre. Elképzelni sem tudta volna, hogy két esztendő telt el annyi idő alatt amennyit ő... mennyinek is érzett? Most már ezt sem tudná megmondani. Végigsimít a szakállán, de ez a mozdulat valahogy mégsem olyan, hogy a szemlélő első gondolata kötelezően a vén kecske legyen.*
- Ahhoz képest nem is nőtt túl nagyra.
*Mikor Aenae és Kilincedik kis jelentét figyeli, már végzett a szakáll babrálásával és egy kicsit el is mosolyodik. Furcsa, de most jut eszébe, hogy Kilencediken is le lehetett volna mérni helyzetük súlyát. A manó eleinte szeleburdin kíváncsi volt, szórakoztató, de ahogy telt az idő úgy lett ő is egyre szótlanabb, komorabb, egyre ritkábban kandikált ki a mágus kámzsájából. És most egy kicsit megint olyan, mint eleinte. Lehet, hogy ez itt és most mégsem káprázat?
Aztán jön a második meglepetés. Néz egyet Aenae-re, aztán a báróra. Aztán megint a lányra és újból felrémlik előtte első találkozásuk. Kis csitri volt akkor, aki leghőbb céljának apja bosszantását tartotta. Most pedig? Mielőtt iszonyú vénnek érezné magát kiderül, hogy mitől a seb a lány kezén. Az elmúlt évek hatására azt javasolná, hogy az elátkozott fegyverre lehetőleg egy hegyet kell ráomlasztani és nem holmi szelleműzéssel próbálkozni. De belátja magában, hogy ehhez Krestvir biztosan jobban ért. Tulajdonképpen ő az egyetlen mágus akiben megbízik. Nagyjából ekkor történik, hogy a báró távozni készül és Laor nem igazén érti, hogy miért ne tartozna rá ami itt elhangzik? Hiszen ha egyszer Aenae férje lesz...*
- Hálásan köszönjük. Figyelmességed megtiszteli.
*Igyekszik jólnevelten viselkedni, mert ennyi mégis kijár a vendéglátásért, ha már csak úgy betoppantak. Frandr magába zárkózottságát egyelőre nem akarja megzavarni, inkább közelebb lép a mesterkardhoz, szemügyre veszi. Az ő szemével persze csak egy finom munkával, kivételes minőségben készült fegyvert lát, de hátha a mágus felfedez rajta valamit. Úgyhogy igyekszik figyelni és csak a száját húzza el Waldran említésére.*
- Eggen... mintha csak egy nap telt volna el.
*Aenae bácsikája már indulásuk előtt sem rúgott be minden nap, csak rátöltött az előző napi adagra. Ami azért baj, mert úgy érzi: ha most is ilyen állapotban találja, kénytelen lesz a lelkére beszélni. Ami néhány kisebb csont törésével is járhat majd.*
*Csupa meglepetés ez a nap. Mikor Aenae kiböki, hogy már két év telt el indulásuk óta, néz egy nagyot aztán felkuncog. De csak ő nevet. Ezek szerint mégsem tréfa volt, pedig Laor úgy érzi, mint valami közepesen tréfás szellemességet. Végignéz a többieken, fogalma sincs, hogy mit mondhatna erre. Elképzelni sem tudta volna, hogy két esztendő telt el annyi idő alatt amennyit ő... mennyinek is érzett? Most már ezt sem tudná megmondani. Végigsimít a szakállán, de ez a mozdulat valahogy mégsem olyan, hogy a szemlélő első gondolata kötelezően a vén kecske legyen.*
- Ahhoz képest nem is nőtt túl nagyra.
*Mikor Aenae és Kilincedik kis jelentét figyeli, már végzett a szakáll babrálásával és egy kicsit el is mosolyodik. Furcsa, de most jut eszébe, hogy Kilencediken is le lehetett volna mérni helyzetük súlyát. A manó eleinte szeleburdin kíváncsi volt, szórakoztató, de ahogy telt az idő úgy lett ő is egyre szótlanabb, komorabb, egyre ritkábban kandikált ki a mágus kámzsájából. És most egy kicsit megint olyan, mint eleinte. Lehet, hogy ez itt és most mégsem káprázat?
Aztán jön a második meglepetés. Néz egyet Aenae-re, aztán a báróra. Aztán megint a lányra és újból felrémlik előtte első találkozásuk. Kis csitri volt akkor, aki leghőbb céljának apja bosszantását tartotta. Most pedig? Mielőtt iszonyú vénnek érezné magát kiderül, hogy mitől a seb a lány kezén. Az elmúlt évek hatására azt javasolná, hogy az elátkozott fegyverre lehetőleg egy hegyet kell ráomlasztani és nem holmi szelleműzéssel próbálkozni. De belátja magában, hogy ehhez Krestvir biztosan jobban ért. Tulajdonképpen ő az egyetlen mágus akiben megbízik. Nagyjából ekkor történik, hogy a báró távozni készül és Laor nem igazén érti, hogy miért ne tartozna rá ami itt elhangzik? Hiszen ha egyszer Aenae férje lesz...*
- Hálásan köszönjük. Figyelmességed megtiszteli.
*Igyekszik jólnevelten viselkedni, mert ennyi mégis kijár a vendéglátásért, ha már csak úgy betoppantak. Frandr magába zárkózottságát egyelőre nem akarja megzavarni, inkább közelebb lép a mesterkardhoz, szemügyre veszi. Az ő szemével persze csak egy finom munkával, kivételes minőségben készült fegyvert lát, de hátha a mágus felfedez rajta valamit. Úgyhogy igyekszik figyelni és csak a száját húzza el Waldran említésére.*
- Eggen... mintha csak egy nap telt volna el.
*Aenae bácsikája már indulásuk előtt sem rúgott be minden nap, csak rátöltött az előző napi adagra. Ami azért baj, mert úgy érzi: ha most is ilyen állapotban találja, kénytelen lesz a lelkére beszélni. Ami néhány kisebb csont törésével is járhat majd.*
3704. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-15 19:49:02
Üzenet elküldve: 2022-01-15 19:49:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Míg az igric a konyhában az italokkal foglalatoskodik, addig a kandallós helyiségben megtörténik a nagy összeborulás-üdvözlés. Még ha nem is tud róla, mi folyik odabent, örül, hogy kimarad belőle. Nehezen viseli az ilyesfajta megnyilvánulásokat. Így viszont arról is lemarad, milyen hosszúra nyúlik az ölelkezés Laorral. A megérkezéskor ugyan fellángolt benne némi féltékenységként is aposztrofálható érzelem, de megpillantva a férfit, értelmetlennek hat az érzés.
Amikor visszatér, kiosztja az italokat és elfoglal egy helyet a háttérben, de elég közel marad, hogy a jelenléte érezhető legyen. A bizalmatlan pillantást kifejezéstelen tekintettel viszonozza, úgy van vele, ha Laor kérdezni akar valamit, szívesen válaszol. De kérdések nélkül magyarázkodásnak is tűnhetnének a szavai. És különben sem tartozik válaszokkal a megjelenteknek saját portáján.
Aenae sebét begyógyítja a mágus, hasonlót látott már a lánytól is még a Taverna előtt. Szerencséje van, hogy tapasztalattal rendelkezik, mert amikor Aenae jegyeseként beszél róla, nagyot dobban a szíve, mintha csak akkor esne le neki, hogy ők a történtek ellenére még mindig azok és a lány is így gondol magukra. Hogy megnyugtassa magát és lelassítsa szíve dörömbölését, a poharába iszik és halovány, hálás mosollyal viszonozza Aenae pillantását és szavait.
A folytatásnak sikerül másfelé terelnie a figyelmét, mert a tharg lány Krestvir segítségét kéri a szellemükkel kapcsolatban. Örömteli, hogy végre ezzel is haladnak kicsit, bár ő még nem hozta volna fel most a törődöttnek tűnő mágusnak.
Közben a kérdésükre is választ kapnak. Az információ. hogy a csapat két nyárral korábban indult el, meglepi az igricet is. Vajon mi történhetett velük ez idő alatt?
Örömmel fogadja, hogy a varázslónő partner abban, hogy segítsen nekik a problémájukban a szellemmel. Igazából mostanában nem érzi a hatását, de ezt biztosan szeretné tudni, nem csak tippelgetni. Bár erőltetné, hogy a nő ne a padlón üljön, mégsem teszi. Hadd pihenjenek. A mágus következő kérdéseire sem tud válaszolni, de nem is hozzá intézték. Ráadásul nem is ismeri az említettet.
A megviselt harcos legurítja egyben a feleseket és az igric egyelőre nem tölt neki, de az üveget kartávolságba helyezi. Az újabb bizalmatlan pillantásra pedig halkan sóhajt. Érzi a ki nem mondott kérdéseket, a feléje áradó negatív érzéseket és halkan sóhajt.*
- Hadd szaladjak a dolgok elé, hogy ismerjétek a történteket. A kard *Mutat az említett mesterpenge felé.* okozta Aenae kezén a sebet, mivel a szellem vagy bármi is legyen, olyan tettekre sarkallna, amelyeket önszántamból nem tennék. Ezért úgy gondoltuk, *Pillantás Aenae felé.* hogy vérrel teszünk kísérletet. De Aenae úgy döntött, hogy saját vérét használja, amikor a kezemben van a penge. Nem tudtam róla, így keletkezett a seb. Erre érkeztetek meg. *Fejezi be a mégis-magyarázatot, amit szeretett volna elkerülni.*
- Viszont látom, fáradtak vagytok, a kulcsárom épp az erődben van Aenae ruháiért. De készítek nektek fürdőt és amíg megtisztálkodtok, hozok nektek ételt és ruhát a tharg piacról. Addig Aenae a itt marad veletek. Azt hiszem, a történetek nem rám tartoznak. *Löki el magát a fotel támlájától, aminek eddig támaszkodott.*
- Sietek vissza. *Lép oda Aenaehez és csókot nyom az arcára, megsimítja a karját és ha nem tartják fel, akkor el is indul, hogy vizet forraljon a fürdőben és megtöltse vele a dézsát. Törlőlepedőt majd kerítenek maguknak és ha végzett, elindul egy felnyergelt lóval a piacra. Tényleg nem tartoznak rá az elhangzottak. Csak Kathlynt viszi magával, a mesterkard a kandalló mellett marad a szobában.*
*Míg az igric a konyhában az italokkal foglalatoskodik, addig a kandallós helyiségben megtörténik a nagy összeborulás-üdvözlés. Még ha nem is tud róla, mi folyik odabent, örül, hogy kimarad belőle. Nehezen viseli az ilyesfajta megnyilvánulásokat. Így viszont arról is lemarad, milyen hosszúra nyúlik az ölelkezés Laorral. A megérkezéskor ugyan fellángolt benne némi féltékenységként is aposztrofálható érzelem, de megpillantva a férfit, értelmetlennek hat az érzés.
Amikor visszatér, kiosztja az italokat és elfoglal egy helyet a háttérben, de elég közel marad, hogy a jelenléte érezhető legyen. A bizalmatlan pillantást kifejezéstelen tekintettel viszonozza, úgy van vele, ha Laor kérdezni akar valamit, szívesen válaszol. De kérdések nélkül magyarázkodásnak is tűnhetnének a szavai. És különben sem tartozik válaszokkal a megjelenteknek saját portáján.
Aenae sebét begyógyítja a mágus, hasonlót látott már a lánytól is még a Taverna előtt. Szerencséje van, hogy tapasztalattal rendelkezik, mert amikor Aenae jegyeseként beszél róla, nagyot dobban a szíve, mintha csak akkor esne le neki, hogy ők a történtek ellenére még mindig azok és a lány is így gondol magukra. Hogy megnyugtassa magát és lelassítsa szíve dörömbölését, a poharába iszik és halovány, hálás mosollyal viszonozza Aenae pillantását és szavait.
A folytatásnak sikerül másfelé terelnie a figyelmét, mert a tharg lány Krestvir segítségét kéri a szellemükkel kapcsolatban. Örömteli, hogy végre ezzel is haladnak kicsit, bár ő még nem hozta volna fel most a törődöttnek tűnő mágusnak.
Közben a kérdésükre is választ kapnak. Az információ. hogy a csapat két nyárral korábban indult el, meglepi az igricet is. Vajon mi történhetett velük ez idő alatt?
Örömmel fogadja, hogy a varázslónő partner abban, hogy segítsen nekik a problémájukban a szellemmel. Igazából mostanában nem érzi a hatását, de ezt biztosan szeretné tudni, nem csak tippelgetni. Bár erőltetné, hogy a nő ne a padlón üljön, mégsem teszi. Hadd pihenjenek. A mágus következő kérdéseire sem tud válaszolni, de nem is hozzá intézték. Ráadásul nem is ismeri az említettet.
A megviselt harcos legurítja egyben a feleseket és az igric egyelőre nem tölt neki, de az üveget kartávolságba helyezi. Az újabb bizalmatlan pillantásra pedig halkan sóhajt. Érzi a ki nem mondott kérdéseket, a feléje áradó negatív érzéseket és halkan sóhajt.*
- Hadd szaladjak a dolgok elé, hogy ismerjétek a történteket. A kard *Mutat az említett mesterpenge felé.* okozta Aenae kezén a sebet, mivel a szellem vagy bármi is legyen, olyan tettekre sarkallna, amelyeket önszántamból nem tennék. Ezért úgy gondoltuk, *Pillantás Aenae felé.* hogy vérrel teszünk kísérletet. De Aenae úgy döntött, hogy saját vérét használja, amikor a kezemben van a penge. Nem tudtam róla, így keletkezett a seb. Erre érkeztetek meg. *Fejezi be a mégis-magyarázatot, amit szeretett volna elkerülni.*
- Viszont látom, fáradtak vagytok, a kulcsárom épp az erődben van Aenae ruháiért. De készítek nektek fürdőt és amíg megtisztálkodtok, hozok nektek ételt és ruhát a tharg piacról. Addig Aenae a itt marad veletek. Azt hiszem, a történetek nem rám tartoznak. *Löki el magát a fotel támlájától, aminek eddig támaszkodott.*
- Sietek vissza. *Lép oda Aenaehez és csókot nyom az arcára, megsimítja a karját és ha nem tartják fel, akkor el is indul, hogy vizet forraljon a fürdőben és megtöltse vele a dézsát. Törlőlepedőt majd kerítenek maguknak és ha végzett, elindul egy felnyergelt lóval a piacra. Tényleg nem tartoznak rá az elhangzottak. Csak Kathlynt viszi magával, a mesterkard a kandalló mellett marad a szobában.*
3703. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-15 11:19:03
Üzenet elküldve: 2022-01-15 11:19:03
ÚJ
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Senkik földje//
*Strat sokat jártatta a száját, bár ez egyáltalán nem újdonság neki, és nem is esik rosszul, főleg ha meg is hallgatják, hisz valahol jobbára ebből él. Azért kezdi érezni a megivott rum hatását, de nem rest még egy apróbb pohárral tölteni, s igazán a hófehér arca kezd kissé vörösödni. Egy csúnyább grimaszt is vág amikor lecsúszik az italt, majd egy elégedett sóhajt hallat. A nemességről úgy igazán sok tapasztalata nincs, úgyhogy nem akar nagyon beleszólni ebbe a dologba, legfeljebb valami szóviccet tudna hozzátenni, de abból tartogat későbbre is.*
-Sokan félnek tőle, de nincs azzal baj egyébként szerintem, megvan a maga bája.
*Bólogat is serényen.*
-Meg aztán szívesebben is foglalkozik az ember a jószágával, ha valamilyen formán kapcsolódik hozzá.
*Talán az italtól lehet, de a nyelve is furcsa fordulatokat vet néha a beszédében. Azért annyira nem vészes a helyzet, csak látszik, hogy spicces. Az ördögvigyor termesztéséről megint csak nem tud sokat, a felhasználási módjairól annál inkább.*
-Láttam már olyat, hogy belefőzték a sörbe is...
*Ezt csak halkan jegyzi meg, mielőtt visszafojtottan kuncogni kezdene. *
-Úgy érted a kikötőben a csinos lányokkal szolgáló puccos helyet?
*Kihúzza magát a székben és színpadiasan nagyon komoly pofát igyekszik vágni.*
-Hát ha ennyire erőszakoskodsz akkor mehetünk.
*Kacsint oda, és persze Learon szavai sem suhannak el a füle mellett, csak hát jóformán inkább ugye ő is a házigazdasszonynak válaszol. Azonban úgy látszik, hogy a hírnévre csakugyan szomjazhat, ugyanis birizgálja Strat korábbi ajánlata.*
-Pár szár aranyért Learon mesteruram szívesen írok egy dalt amit a többi mellé fűzök, ha olyan helyen járok. Több aranyért talán szándékosan is járhatok olyan helyeken, de mit szólsz ahhoz, hogyha amíg odaérünk kitalálok valamit és meglátható lesz, hogy tetszik-e vagy sem. Aztán beszélhetünk a mocskos anyagiakról.
*Széles vigyort villant, olyan igazi fültől fülig fajtát. ~Füli Strat, ez sem hangzik rosszul a fene egye meg.~ Székét maga alól kitolva feláll, kezében a még félig teli poharával.*
-Akkor... Menjünk és rakjunk be pár kígyót a kikötőbeh!
*Mit sem törődve szavai kétértelműségével igyekszik kicsit stabil lábakra állni, úgyhogy még megkapaszkodik, amíg eldől a gyermek sorsa, és hogy indulnak-e máris, vagy hogy és mint lesz. Igazi jó kedély vette át az uralmat Strat teste felett, főleg ahogy a poharat üresre tisztítja. Kedve lenne dúdolni, vagy előkapni a szerszámát hogy megpengesse azt. De talán majd az úton, ahol a friss hűvös levegő segíti majd a játékát.*
//Senkik földje//
*Strat sokat jártatta a száját, bár ez egyáltalán nem újdonság neki, és nem is esik rosszul, főleg ha meg is hallgatják, hisz valahol jobbára ebből él. Azért kezdi érezni a megivott rum hatását, de nem rest még egy apróbb pohárral tölteni, s igazán a hófehér arca kezd kissé vörösödni. Egy csúnyább grimaszt is vág amikor lecsúszik az italt, majd egy elégedett sóhajt hallat. A nemességről úgy igazán sok tapasztalata nincs, úgyhogy nem akar nagyon beleszólni ebbe a dologba, legfeljebb valami szóviccet tudna hozzátenni, de abból tartogat későbbre is.*
-Sokan félnek tőle, de nincs azzal baj egyébként szerintem, megvan a maga bája.
*Bólogat is serényen.*
-Meg aztán szívesebben is foglalkozik az ember a jószágával, ha valamilyen formán kapcsolódik hozzá.
*Talán az italtól lehet, de a nyelve is furcsa fordulatokat vet néha a beszédében. Azért annyira nem vészes a helyzet, csak látszik, hogy spicces. Az ördögvigyor termesztéséről megint csak nem tud sokat, a felhasználási módjairól annál inkább.*
-Láttam már olyat, hogy belefőzték a sörbe is...
*Ezt csak halkan jegyzi meg, mielőtt visszafojtottan kuncogni kezdene. *
-Úgy érted a kikötőben a csinos lányokkal szolgáló puccos helyet?
*Kihúzza magát a székben és színpadiasan nagyon komoly pofát igyekszik vágni.*
-Hát ha ennyire erőszakoskodsz akkor mehetünk.
*Kacsint oda, és persze Learon szavai sem suhannak el a füle mellett, csak hát jóformán inkább ugye ő is a házigazdasszonynak válaszol. Azonban úgy látszik, hogy a hírnévre csakugyan szomjazhat, ugyanis birizgálja Strat korábbi ajánlata.*
-Pár szár aranyért Learon mesteruram szívesen írok egy dalt amit a többi mellé fűzök, ha olyan helyen járok. Több aranyért talán szándékosan is járhatok olyan helyeken, de mit szólsz ahhoz, hogyha amíg odaérünk kitalálok valamit és meglátható lesz, hogy tetszik-e vagy sem. Aztán beszélhetünk a mocskos anyagiakról.
*Széles vigyort villant, olyan igazi fültől fülig fajtát. ~Füli Strat, ez sem hangzik rosszul a fene egye meg.~ Székét maga alól kitolva feláll, kezében a még félig teli poharával.*
-Akkor... Menjünk és rakjunk be pár kígyót a kikötőbeh!
*Mit sem törődve szavai kétértelműségével igyekszik kicsit stabil lábakra állni, úgyhogy még megkapaszkodik, amíg eldől a gyermek sorsa, és hogy indulnak-e máris, vagy hogy és mint lesz. Igazi jó kedély vette át az uralmat Strat teste felett, főleg ahogy a poharat üresre tisztítja. Kedve lenne dúdolni, vagy előkapni a szerszámát hogy megpengesse azt. De talán majd az úton, ahol a friss hűvös levegő segíti majd a játékát.*
3702. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-14 16:56:00
Üzenet elküldve: 2022-01-14 16:56:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Frandr észreveszi a szobában a vért, és persze Aenae sebesülései sem kerülik el a figyelmét, valamint szeme rövid ideig a mesterkardon is elidőzik. A többiek szóvá teszik, beszélnek róla, ő maga viszont hallgat.
Nincs elég energiája, hogy a fáradtságtól egyébként is eltompult elméjével bonyolultabb következtetéseket akarjon levonni. Elég neki az, hogy az Úrnőn van pár nem mindennapi, ám életét nem fenyegető seb, és hogy könnyen lehet, hogy ezeket a wegtoreni ejtette. Mindezt biztosan nem csak ő veszi észre, és így Krestvirre és Laorra hagyja, hogy a helyzet bonyolultabb részleteit felderítsék, ha akarják.
Mikor Cha'yss az elbeszélés elején visszatér, minden további nélkül felhajtja a felajánlott pálinkát, majd mikor az újratölti a poharát, azt is hasonlóképp küldi le. Nem érzi meg annyira, mint máskor tenné, de az az ismerős, perzselő érzés mégis ott van. Habár távol áll egymástól a két élmény, mégis eszébe juttatja ez a Tűz Tornya előtti harcát, ahol a forró, ritkásnak ható levegő ellenére is elemében tudta érezni magát...
Nem figyel oda különösebben, ahogy közben a többiek még mindig a sebet vitatják, és azt is alig fogja fel, hogy Aenae jegyeseként nevezi meg vendéglátójukat. Laor nézését sem viszonozza, észre sem veszi azt, de a férfinak abban igaza lehet, hogy Frandr jelen állapotában bízna benne, ha úgy döntene, hogy a szobában valakit átminősít vendéglátóból ellenséggé.
A kard különös tulajdonságánál viszont kissé kitisztul a tekintete. A jól megmunkált penge felé vetett pillantásából könnyen ki lehet venni a bizalmatlanságot. Az Ingoványban töltött idő után ez egyáltalán nem csoda, és szíve szerint távol maradna minden hasonló dologtól, amíg csak lehet.
Az elbeszélést követően aztán Krestvir az, aki felteszi a száz aranyas kérdést, és Aenae az, aki megválaszolja azt. Csak azért nem okoz ez nagyobb sokkot Frandrben, mert jelenleg még nem fogta fel a kijelentés teljes jelentését. Azt már eddig is tudta, hogy az idő nem úgy működött, mint kellett volna, és innentől kezdve nem sokat számít neki, hogy ez két hatot jelent, vagy két évet.*
*Frandr észreveszi a szobában a vért, és persze Aenae sebesülései sem kerülik el a figyelmét, valamint szeme rövid ideig a mesterkardon is elidőzik. A többiek szóvá teszik, beszélnek róla, ő maga viszont hallgat.
Nincs elég energiája, hogy a fáradtságtól egyébként is eltompult elméjével bonyolultabb következtetéseket akarjon levonni. Elég neki az, hogy az Úrnőn van pár nem mindennapi, ám életét nem fenyegető seb, és hogy könnyen lehet, hogy ezeket a wegtoreni ejtette. Mindezt biztosan nem csak ő veszi észre, és így Krestvirre és Laorra hagyja, hogy a helyzet bonyolultabb részleteit felderítsék, ha akarják.
Mikor Cha'yss az elbeszélés elején visszatér, minden további nélkül felhajtja a felajánlott pálinkát, majd mikor az újratölti a poharát, azt is hasonlóképp küldi le. Nem érzi meg annyira, mint máskor tenné, de az az ismerős, perzselő érzés mégis ott van. Habár távol áll egymástól a két élmény, mégis eszébe juttatja ez a Tűz Tornya előtti harcát, ahol a forró, ritkásnak ható levegő ellenére is elemében tudta érezni magát...
Nem figyel oda különösebben, ahogy közben a többiek még mindig a sebet vitatják, és azt is alig fogja fel, hogy Aenae jegyeseként nevezi meg vendéglátójukat. Laor nézését sem viszonozza, észre sem veszi azt, de a férfinak abban igaza lehet, hogy Frandr jelen állapotában bízna benne, ha úgy döntene, hogy a szobában valakit átminősít vendéglátóból ellenséggé.
A kard különös tulajdonságánál viszont kissé kitisztul a tekintete. A jól megmunkált penge felé vetett pillantásából könnyen ki lehet venni a bizalmatlanságot. Az Ingoványban töltött idő után ez egyáltalán nem csoda, és szíve szerint távol maradna minden hasonló dologtól, amíg csak lehet.
Az elbeszélést követően aztán Krestvir az, aki felteszi a száz aranyas kérdést, és Aenae az, aki megválaszolja azt. Csak azért nem okoz ez nagyobb sokkot Frandrben, mert jelenleg még nem fogta fel a kijelentés teljes jelentését. Azt már eddig is tudta, hogy az idő nem úgy működött, mint kellett volna, és innentől kezdve nem sokat számít neki, hogy ez két hatot jelent, vagy két évet.*
3701. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-13 08:59:56
Üzenet elküldve: 2022-01-13 08:59:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Senkik földje//
*Nem tudja miért, de végül mégsem tud túllépni ezen az egészen a nevének híresztelésével. Régebben többen voltak akik félték a Derin nevet vagy nevettek rajta bolond szokásai miatt. Mára már mindegy neki milyen kontextusban hangzik el a neve, csak sokan ismerjék. Éppen ezért vált vissza az előző beszélgetésre.*
-Mennyi pénzt gondolt arra, hogy többen ismerjék a nevemet? *Vág bele kertelés nélkül a közepébe. Nem mintha nem lenne pénze, de a birtok jólétét és növekedését fontosabbnak tartja a saját nevénél. Ha elég nagyra nő, úgyis ismerni fogják. Megenged magának egy mosolyt az első elhangzó névre, azonban a továbbiakra kicsit forgatja a szemét. Volt idő amikor ő is élt ilyen szóviccekkel, de talán már kiöregedett belőle vagy csak így az előbbi történések miatt hangzik túlontúl erőltetettnek ez. A fürdő és kandalló már közelebb hozza a beszélgetést újra az érdeklődéséhez, főleg úgy, hogy számítanak benne az ő tudására. Persze ki nem mondana ilyesmit, de szereti megmutatni mire is képes.*
-Hogyne! *Bólint előbb az elhangzottakra.*
-Ez csupán ujjgyakorlat egy mágusnak. *Mosolyodik el mindentudóan, aztán úgy csinál, mintha csak varázsport szórna a kislány feje fölé.*
-Huss és puff! *Gügyög a babának.*
-Máris kész a fürdő vagy egy pince! *Kacarászik a picinek.*
-Vendégből azonban véges van. Olyannak kell lenni, ami többet kínál a többinél, hogy hozzánk jöjjenek. *Bólint a férfi elhangzó szavaira.*
-Nemesség? *Húzza el a száját, hogy lássák, mennyire nem kultiválja ezt a csoportot.*
-Nem szeretném, hogy a nemesség igya meg a jó boromat. *Láthatóan megélénkül amikor a kígyós címer kerül terítékre. Ahol ő felnőtt, nem voltak ilyen csúszómászók. Talán még évtizedekkel ezelőtt kiirtották őket, így nem is nagyon ismeri ezeket az állatokat. Mindenesetre különlegesnek tartja őket, az biztos.*
-Riasztónak biztos nem gondolom, bár úgy hallottam, hogy errefelé az álnoksággal azonosítják őket és alávalónak tartják amiatt, hogy a porban csúsznak. Persze nem akarom megsérteni senki címerállatát, hiszen vannak jó tulajdonságai is. Például a hideg fej és számító gondolkodás, ravaszság. Én magam részéről azonban jobban szeretem a növényevőket! *Kocogtatja meg gyűrűjét amin a maga címerállata van, az alvó kecske.*
-Ördögvigyor? Nem tudom, hogy kell termeszteni, de ha gondolod utánanézhetek, hogy a földemen megterem-e. Elültethetek pár tövet is, hogy kiderüljön. Ha rossz íze lesz, legfeljebb elszívom én otthon. *Próbál fontosnak tűnni, hogy ne csak ételt és italt várjon majd tőle Relael. Valamikor még gondolkodott ilyesmiben régebben.* ~Vagy az Trodd volt? Már nem is emlékszem olyan régi történet.~
-Persze, nézzük meg! Mindenképpen hasznosabb, minthogy itt ülünk és csak beszélgetünk róla. Ami azt illeti, szívesen kipróbálnám azt a gyér szolgáltatást, ha értitek mire gondolok! *Neveti el magát, hiszen ilyesmit már úgyis régen csinált.*
-Nos, szépségem veled mi lesz addig? *Pillant a még karjaiban lévő apróságra.*
//Senkik földje//
*Nem tudja miért, de végül mégsem tud túllépni ezen az egészen a nevének híresztelésével. Régebben többen voltak akik félték a Derin nevet vagy nevettek rajta bolond szokásai miatt. Mára már mindegy neki milyen kontextusban hangzik el a neve, csak sokan ismerjék. Éppen ezért vált vissza az előző beszélgetésre.*
-Mennyi pénzt gondolt arra, hogy többen ismerjék a nevemet? *Vág bele kertelés nélkül a közepébe. Nem mintha nem lenne pénze, de a birtok jólétét és növekedését fontosabbnak tartja a saját nevénél. Ha elég nagyra nő, úgyis ismerni fogják. Megenged magának egy mosolyt az első elhangzó névre, azonban a továbbiakra kicsit forgatja a szemét. Volt idő amikor ő is élt ilyen szóviccekkel, de talán már kiöregedett belőle vagy csak így az előbbi történések miatt hangzik túlontúl erőltetettnek ez. A fürdő és kandalló már közelebb hozza a beszélgetést újra az érdeklődéséhez, főleg úgy, hogy számítanak benne az ő tudására. Persze ki nem mondana ilyesmit, de szereti megmutatni mire is képes.*
-Hogyne! *Bólint előbb az elhangzottakra.*
-Ez csupán ujjgyakorlat egy mágusnak. *Mosolyodik el mindentudóan, aztán úgy csinál, mintha csak varázsport szórna a kislány feje fölé.*
-Huss és puff! *Gügyög a babának.*
-Máris kész a fürdő vagy egy pince! *Kacarászik a picinek.*
-Vendégből azonban véges van. Olyannak kell lenni, ami többet kínál a többinél, hogy hozzánk jöjjenek. *Bólint a férfi elhangzó szavaira.*
-Nemesség? *Húzza el a száját, hogy lássák, mennyire nem kultiválja ezt a csoportot.*
-Nem szeretném, hogy a nemesség igya meg a jó boromat. *Láthatóan megélénkül amikor a kígyós címer kerül terítékre. Ahol ő felnőtt, nem voltak ilyen csúszómászók. Talán még évtizedekkel ezelőtt kiirtották őket, így nem is nagyon ismeri ezeket az állatokat. Mindenesetre különlegesnek tartja őket, az biztos.*
-Riasztónak biztos nem gondolom, bár úgy hallottam, hogy errefelé az álnoksággal azonosítják őket és alávalónak tartják amiatt, hogy a porban csúsznak. Persze nem akarom megsérteni senki címerállatát, hiszen vannak jó tulajdonságai is. Például a hideg fej és számító gondolkodás, ravaszság. Én magam részéről azonban jobban szeretem a növényevőket! *Kocogtatja meg gyűrűjét amin a maga címerállata van, az alvó kecske.*
-Ördögvigyor? Nem tudom, hogy kell termeszteni, de ha gondolod utánanézhetek, hogy a földemen megterem-e. Elültethetek pár tövet is, hogy kiderüljön. Ha rossz íze lesz, legfeljebb elszívom én otthon. *Próbál fontosnak tűnni, hogy ne csak ételt és italt várjon majd tőle Relael. Valamikor még gondolkodott ilyesmiben régebben.* ~Vagy az Trodd volt? Már nem is emlékszem olyan régi történet.~
-Persze, nézzük meg! Mindenképpen hasznosabb, minthogy itt ülünk és csak beszélgetünk róla. Ami azt illeti, szívesen kipróbálnám azt a gyér szolgáltatást, ha értitek mire gondolok! *Neveti el magát, hiszen ilyesmit már úgyis régen csinált.*
-Nos, szépségem veled mi lesz addig? *Pillant a még karjaiban lévő apróságra.*
3700. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-11 22:00:53
Üzenet elküldve: 2022-01-11 22:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*Kilencedik minden pillanatot kihasznál, míg az ölelés tart. Már épp elmarkol egy tincset a nő hajából és a saját füle mögé dobja, mikor Aenae meglapogatja a fejét. Behúzza a nyakát és hátracsapja a füleit, majd Aenaere néz nagy szemeivel. Aztán látszólag megérti, hogy a nő kedveskedni akart az érintéssel, mert utána meg az ő irányába fordulnak a fülei is, teljes figyelmének jeleként, és elmosolyodik, miközben rajtakapottan "visszaadja" Aenaenek a hajtincsét.
Krestvir végighallgatja a tharg úrnőt, s mivel nem tudja, hogy ő is ért a varázsláshoz, ezért inkább sejt a vállseb gyógyulása kapcsán varázsitalt, esetleg nem pontos fogalmazásmódot, miszerint csak kezelte, bekötözte a sebet, nem meggyógyította. Ez ellen szól, hogy mennyire szabadon mozog, így végtére arra jut, hogy valóban gyógyult lehet. Akkor viszont a keze később sérült?*
- Nem gond. *Feleli szórakozottan, s mivel ez a varázslat nem túl megerőltető, ezért a szabadkozás ellenére is begyógyítja az apró sebet, hacsak Aenae nem tiltakozik ellene határozottan. Még mérsékli is a vízsugarat, hogy csak az a kevés fakadjon tenyeréből, amennyire feltétlenül szükség van.
Egyébként meg hallgatja a továbbiakat. Mikor a tharg úrnő megemlíti, hogy Cha'yss a jegyese, előbb ezen töpreng el, mert előbb Pyctával kapcsolta őt össze, aztán egy másik férfival, akinek a nevét sem tudja, de akkor is megjegyezte, hogy Aenae ezek szerint már nincs olyan viszonyban az elffel. Most pedig ez a férfi a jegyese... A költői kérdés pedig szintén elgondolkodtatja, csak mert a kérdés ezt váltja ki belőle. Aztán bólint is, mert magában arra jut, hogy valóban, ha valaki úgy kötődik a másikhoz, hogy hozzá akarja kötni az életét, akkor természetes, hogy félti.
Ezt pedig követné aztán több gondolat is, de mivel Aenae folytatja a beszédet, a figyelmét is ismét magára vonja.
Kíváncsian pillant el az említett kard felé, eléggé hitetlenkedve is, ami azt illeti. Szívesen kérdezne még részleteket, de maga a tharg úrnő is későbbre helyezi, hogy az üggyel foglalkozzanak, s ők maguk is érkeztek ide valamiért, ezért egyelőre félreteszi ezt, hogy Laor szóhoz juthasson.*
- Rendben. Később beszéljünk róla. - *Hajt fejet beleegyezőn.
Azért magában már fejtegeti a dolgot és foglalkoztatja. Ahogy a körülmények is. Lehet összefüggésben állnak ezzel a nő sérülései?
Odapillant Cha'yssra, de sosem volt jó emberismerő, hogy bármit is le tudjon olvasni mások testbeszédéről az egyértelműn túl, és ezzel ő is tisztában van. Úgyhogy arra alapoz, ami nyilvánvalónak tűnik... Ha a kard veszélyes is, itt most nincs semmi fenyegető, Aenae nyugodtnak látszik.
Aztán Laor belekezd a történtek elbeszélésébe, így ő is félreteszi a kard ügyét, bár azért el-elkalandozik, mert az elméje amilyen nagy összpontosításra képes, annyira hajlamos arra is, hogy egyszerre több dologgal foglalkozzon. Ami elég kimerítő tud lenni...*
- Köszönöm! - *Veszi el a vizet a ház urától, majd nagyokat kortyol. Kilencedik megböködi az arcát és a pohárért nyújtja karjait, így őt is megkínálja, segítve a pohár megtartásával. Erről ismét egy kósza gondolat vándorol az elméjébe, hogy ígért a manónak apró holmikat, ruhaneműket. Egy méretére szabott étkészlet sem ártana...*
- Köszönöm, de nem szükséges, jó itt is. - *Felel közben halkan Cha'yssnak, aki kényelmesebb hellyel kínálná. Krestvir viszont nem akar semmit tönkretenni. Márpedig a ruhája még nedves a sártól, ha azzal összeken valami bútorborítást, azt nem volna egyszerű kitakarítani belőle. De még egy egyszerű fából készült szék is jobban jár, ha távol tartja magát tőle. Meg úgy igazából nem akarja jobban széthordani a koszt a szükségesnél, főleg nem valaki más otthonában, vendégként.
Laor aztán az elbeszélés végére ér, áldoznak néhány szót Alyosra emlékének, mialatt Krestvir Frandr felé pillant. Zavarja, hogy még mindig nem tudja, mi is történt ott pontosan, így valahogy még nehezebb elfogadnia. De Quantallt nem sikerült kifaggatnia, és ahogy Frandr félrevonul, az ablakon bámulva kifelé, ahelyett, hogy hozzászólna a témához, még Krestvirnek is akad egy sejtése, hogy őt sem most kellene kérdeznie. Ami a gyász mellett is külön nyomasztó és a tehetetlenség érzetével tölti el.
Ám muszáj továbblépniük, vagy legalább haladniuk valamerre. És akad itt még egyéb kérdés is...
Idegesen várja Aenae válaszát, s bár sejti, hogy valami szokatlan esemény lesz a jelenség mögött, mégis kell egy-két pillanat, hogy fölfogja az elhangzottakat. Két év...
A részeges nagybácsiról szóló szavak most kívül esnek az érdeklődésén. Sok kérdés kavarog benne, főleg arról, hogy vajon mi mindent hagytak ki, mik történtek ez idő alatt a világukban... De a végső kérdése mégis az, hogy...*
- Taitos mester... Synmira... Minden rendben? - *Összefüggéstelenre sikerül a kérdés, viszont talán érthető.
Mikor utoljára látta mesterét, valami nyugtalanító állapotban volt, valami zavarta az elméjét. Azt feltételezték, a szakadáson túlról érkezett démoni lény átka miatt, amely egy sötét pecsétet hagyott a homlokán, ismeretlen hatással. Ezért sem tartott velük Taitos a küldetésre... De vajon itthon minden rendben volt vele? És a Szövetséggel?
Reméli, hogy Aenaenek vannak hírei, vagy tudomása az övéiről. Jó volna végre valami megnyugtatót is hallani.*
*Kilencedik minden pillanatot kihasznál, míg az ölelés tart. Már épp elmarkol egy tincset a nő hajából és a saját füle mögé dobja, mikor Aenae meglapogatja a fejét. Behúzza a nyakát és hátracsapja a füleit, majd Aenaere néz nagy szemeivel. Aztán látszólag megérti, hogy a nő kedveskedni akart az érintéssel, mert utána meg az ő irányába fordulnak a fülei is, teljes figyelmének jeleként, és elmosolyodik, miközben rajtakapottan "visszaadja" Aenaenek a hajtincsét.
Krestvir végighallgatja a tharg úrnőt, s mivel nem tudja, hogy ő is ért a varázsláshoz, ezért inkább sejt a vállseb gyógyulása kapcsán varázsitalt, esetleg nem pontos fogalmazásmódot, miszerint csak kezelte, bekötözte a sebet, nem meggyógyította. Ez ellen szól, hogy mennyire szabadon mozog, így végtére arra jut, hogy valóban gyógyult lehet. Akkor viszont a keze később sérült?*
- Nem gond. *Feleli szórakozottan, s mivel ez a varázslat nem túl megerőltető, ezért a szabadkozás ellenére is begyógyítja az apró sebet, hacsak Aenae nem tiltakozik ellene határozottan. Még mérsékli is a vízsugarat, hogy csak az a kevés fakadjon tenyeréből, amennyire feltétlenül szükség van.
Egyébként meg hallgatja a továbbiakat. Mikor a tharg úrnő megemlíti, hogy Cha'yss a jegyese, előbb ezen töpreng el, mert előbb Pyctával kapcsolta őt össze, aztán egy másik férfival, akinek a nevét sem tudja, de akkor is megjegyezte, hogy Aenae ezek szerint már nincs olyan viszonyban az elffel. Most pedig ez a férfi a jegyese... A költői kérdés pedig szintén elgondolkodtatja, csak mert a kérdés ezt váltja ki belőle. Aztán bólint is, mert magában arra jut, hogy valóban, ha valaki úgy kötődik a másikhoz, hogy hozzá akarja kötni az életét, akkor természetes, hogy félti.
Ezt pedig követné aztán több gondolat is, de mivel Aenae folytatja a beszédet, a figyelmét is ismét magára vonja.
Kíváncsian pillant el az említett kard felé, eléggé hitetlenkedve is, ami azt illeti. Szívesen kérdezne még részleteket, de maga a tharg úrnő is későbbre helyezi, hogy az üggyel foglalkozzanak, s ők maguk is érkeztek ide valamiért, ezért egyelőre félreteszi ezt, hogy Laor szóhoz juthasson.*
- Rendben. Később beszéljünk róla. - *Hajt fejet beleegyezőn.
Azért magában már fejtegeti a dolgot és foglalkoztatja. Ahogy a körülmények is. Lehet összefüggésben állnak ezzel a nő sérülései?
Odapillant Cha'yssra, de sosem volt jó emberismerő, hogy bármit is le tudjon olvasni mások testbeszédéről az egyértelműn túl, és ezzel ő is tisztában van. Úgyhogy arra alapoz, ami nyilvánvalónak tűnik... Ha a kard veszélyes is, itt most nincs semmi fenyegető, Aenae nyugodtnak látszik.
Aztán Laor belekezd a történtek elbeszélésébe, így ő is félreteszi a kard ügyét, bár azért el-elkalandozik, mert az elméje amilyen nagy összpontosításra képes, annyira hajlamos arra is, hogy egyszerre több dologgal foglalkozzon. Ami elég kimerítő tud lenni...*
- Köszönöm! - *Veszi el a vizet a ház urától, majd nagyokat kortyol. Kilencedik megböködi az arcát és a pohárért nyújtja karjait, így őt is megkínálja, segítve a pohár megtartásával. Erről ismét egy kósza gondolat vándorol az elméjébe, hogy ígért a manónak apró holmikat, ruhaneműket. Egy méretére szabott étkészlet sem ártana...*
- Köszönöm, de nem szükséges, jó itt is. - *Felel közben halkan Cha'yssnak, aki kényelmesebb hellyel kínálná. Krestvir viszont nem akar semmit tönkretenni. Márpedig a ruhája még nedves a sártól, ha azzal összeken valami bútorborítást, azt nem volna egyszerű kitakarítani belőle. De még egy egyszerű fából készült szék is jobban jár, ha távol tartja magát tőle. Meg úgy igazából nem akarja jobban széthordani a koszt a szükségesnél, főleg nem valaki más otthonában, vendégként.
Laor aztán az elbeszélés végére ér, áldoznak néhány szót Alyosra emlékének, mialatt Krestvir Frandr felé pillant. Zavarja, hogy még mindig nem tudja, mi is történt ott pontosan, így valahogy még nehezebb elfogadnia. De Quantallt nem sikerült kifaggatnia, és ahogy Frandr félrevonul, az ablakon bámulva kifelé, ahelyett, hogy hozzászólna a témához, még Krestvirnek is akad egy sejtése, hogy őt sem most kellene kérdeznie. Ami a gyász mellett is külön nyomasztó és a tehetetlenség érzetével tölti el.
Ám muszáj továbblépniük, vagy legalább haladniuk valamerre. És akad itt még egyéb kérdés is...
Idegesen várja Aenae válaszát, s bár sejti, hogy valami szokatlan esemény lesz a jelenség mögött, mégis kell egy-két pillanat, hogy fölfogja az elhangzottakat. Két év...
A részeges nagybácsiról szóló szavak most kívül esnek az érdeklődésén. Sok kérdés kavarog benne, főleg arról, hogy vajon mi mindent hagytak ki, mik történtek ez idő alatt a világukban... De a végső kérdése mégis az, hogy...*
- Taitos mester... Synmira... Minden rendben? - *Összefüggéstelenre sikerül a kérdés, viszont talán érthető.
Mikor utoljára látta mesterét, valami nyugtalanító állapotban volt, valami zavarta az elméjét. Azt feltételezték, a szakadáson túlról érkezett démoni lény átka miatt, amely egy sötét pecsétet hagyott a homlokán, ismeretlen hatással. Ezért sem tartott velük Taitos a küldetésre... De vajon itthon minden rendben volt vele? És a Szövetséggel?
Reméli, hogy Aenaenek vannak hírei, vagy tudomása az övéiről. Jó volna végre valami megnyugtatót is hallani.*
3699. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-11 17:12:26
Üzenet elküldve: 2022-01-11 17:12:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
*A manószerű lény kérdésére, hogy Cha'yss lenne-e a fővarangy, nem tudja elnyomni a vigyorát, viszont addig nem is néz a férfi felé, míg nem rendezte a vonásait. Ez a manó egészen cuki. Már amennyire a bizarr lénye cuki lehet.
Cha'yss halvány mosolyára halvány mosoly a válasza, bárki láthatja, hogy ők ketten nincsenek haragban, még a látszat ellenére sem.
Hogy Laor ölelése illetlenül hosszúra nyúlik? Aenae nemigen veszi ezt észre, ha meg bárki szót emelne emiatt, akkor Aenae még ki is akadna, hogy ugyan miért ne ölelgethetne kedvére egy évek óta nem látott, kedves barátot?*
- Semmiség.
*Válaszolja a kérdésre. Merthogy tényleg az, a kendő csak Cha'yss túlzott aggodalma miatt került rá. Ez az aggodalom egyfelől jólesik a lánynak, másfelől bosszantja, de ez utóbbit a békesség jegyében eltemeti magában.
A csapat eléggé fásult, ölelés tekintetében meg végképp, egyedül a mágus vállán ücsörgő manó tűnik lelkesnek. Ugyan a hajával van elfoglalva, de Aenae azért megpróbálja meglapogatni a fejét. Egy pillanatig ugyan elgondolkodik azon, hogy vajon meg kellett volna kérdezni Krestvirt, hogy harap-e? Végül nem teszi meg, mert nyilván nem egy háziállat, hanem egy sokkal értelmesebb lény. Cha'yss közben visszatér és készségesen körbekínál mindenkit itallal, Aenae meg kimondhatatlanul hálás neki.*
- Ó nem, köszönöm. Már meggyógyítottam.
*Mondja kissé zavartan, miközben saját vérfoltos válla felé sandít.*
- Ha meg nem sértelek...
*Azért megmutatja a mágusmesternek sérült tenyerét, hogy a fancsali nőszemély is meggyőződhessen arról, sebe semmiség.*
- De nem érdemes erre pazarolni a mágiát, de még a gyógyító italt sem. Csak Cha'yss...
*Mikor kimondja a férfi nevét, akkor felé pillant.*
- Túlságosan félt engem.
*Halvány mosollyal néz Krestvirre, majd hozzáteszi:*
- De végül is jegyeseknél érthető az ilyesmi, nem? Viszont ha szánnál ránk a bűverődből, akkor kérlek, alkalomadtán, ha kipihented magad, vess egy pillantást arra a kardra.
*Széles mozdulatot tesz a véres kard felé, amelyik kezdetben a padlón hevert, de Cha'yss már feltámasztotta a fokos mellé.*
- Alapos okunk van azt feltételezni, hogy valami szellem, vagy kísértet kötődik hozzá. Ami nem is lenne baj, ha nem akarna olyan dolgokra rávenni másokat, amit azok nem akarnak. Az én tudományom sajnos kevés már ehhez.
*Neki igazán nem kell szemérmeskednie, végtére is ő lenne a Vashegy úrnője és Krestvir megpendítette a varázslat lehetőségét. Szokták mondani, hogy szemesnek áll a világ, ő pedig most igyekszik is lecsapni a kínálkozó lehetőségre.
A történetet már komoran hallgatja. Ambivalens érzései vannak, de ezeket egyelőre nem akarja megosztani a trióval, hadd pihenjék ki magukat, hadd ülepedjenek le bennük kicsit a történtek.
Laor szavaira, az odaveszett íjásszal kapcsolatban csak bólint. Különben pont ugyanerre gondolt, hogy megérte-e az áldozat? Végül Krestvir felé fordul annak kérdésére. Összevonja a szemöldökeit. Hogy lehet kíméletesen közölni azt, hogy évekre tűntek el? Valószínűleg sehogy, inkább nem is kertel.*
- Két nyárral ezelőtt mentetek el. Most tél van. Az istenek valóban csináltak valamit, de nem a fákkal, hanem veletek...
*Halkan beszél, kicsit lassan is, mintha keresné a szavakat. Keresi is.*
-Waldrant? Legutóbb az erőd falának tövében feküdt részegen. Ha nincs ott, akkor máshol iszik. Talán a Tavernában.
*Hangjába most vegyül némi harag, persze ez a harag csak és kizárólag Waldranra irányul.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.11 17:21:26
*A manószerű lény kérdésére, hogy Cha'yss lenne-e a fővarangy, nem tudja elnyomni a vigyorát, viszont addig nem is néz a férfi felé, míg nem rendezte a vonásait. Ez a manó egészen cuki. Már amennyire a bizarr lénye cuki lehet.
Cha'yss halvány mosolyára halvány mosoly a válasza, bárki láthatja, hogy ők ketten nincsenek haragban, még a látszat ellenére sem.
Hogy Laor ölelése illetlenül hosszúra nyúlik? Aenae nemigen veszi ezt észre, ha meg bárki szót emelne emiatt, akkor Aenae még ki is akadna, hogy ugyan miért ne ölelgethetne kedvére egy évek óta nem látott, kedves barátot?*
- Semmiség.
*Válaszolja a kérdésre. Merthogy tényleg az, a kendő csak Cha'yss túlzott aggodalma miatt került rá. Ez az aggodalom egyfelől jólesik a lánynak, másfelől bosszantja, de ez utóbbit a békesség jegyében eltemeti magában.
A csapat eléggé fásult, ölelés tekintetében meg végképp, egyedül a mágus vállán ücsörgő manó tűnik lelkesnek. Ugyan a hajával van elfoglalva, de Aenae azért megpróbálja meglapogatni a fejét. Egy pillanatig ugyan elgondolkodik azon, hogy vajon meg kellett volna kérdezni Krestvirt, hogy harap-e? Végül nem teszi meg, mert nyilván nem egy háziállat, hanem egy sokkal értelmesebb lény. Cha'yss közben visszatér és készségesen körbekínál mindenkit itallal, Aenae meg kimondhatatlanul hálás neki.*
- Ó nem, köszönöm. Már meggyógyítottam.
*Mondja kissé zavartan, miközben saját vérfoltos válla felé sandít.*
- Ha meg nem sértelek...
*Azért megmutatja a mágusmesternek sérült tenyerét, hogy a fancsali nőszemély is meggyőződhessen arról, sebe semmiség.*
- De nem érdemes erre pazarolni a mágiát, de még a gyógyító italt sem. Csak Cha'yss...
*Mikor kimondja a férfi nevét, akkor felé pillant.*
- Túlságosan félt engem.
*Halvány mosollyal néz Krestvirre, majd hozzáteszi:*
- De végül is jegyeseknél érthető az ilyesmi, nem? Viszont ha szánnál ránk a bűverődből, akkor kérlek, alkalomadtán, ha kipihented magad, vess egy pillantást arra a kardra.
*Széles mozdulatot tesz a véres kard felé, amelyik kezdetben a padlón hevert, de Cha'yss már feltámasztotta a fokos mellé.*
- Alapos okunk van azt feltételezni, hogy valami szellem, vagy kísértet kötődik hozzá. Ami nem is lenne baj, ha nem akarna olyan dolgokra rávenni másokat, amit azok nem akarnak. Az én tudományom sajnos kevés már ehhez.
*Neki igazán nem kell szemérmeskednie, végtére is ő lenne a Vashegy úrnője és Krestvir megpendítette a varázslat lehetőségét. Szokták mondani, hogy szemesnek áll a világ, ő pedig most igyekszik is lecsapni a kínálkozó lehetőségre.
A történetet már komoran hallgatja. Ambivalens érzései vannak, de ezeket egyelőre nem akarja megosztani a trióval, hadd pihenjék ki magukat, hadd ülepedjenek le bennük kicsit a történtek.
Laor szavaira, az odaveszett íjásszal kapcsolatban csak bólint. Különben pont ugyanerre gondolt, hogy megérte-e az áldozat? Végül Krestvir felé fordul annak kérdésére. Összevonja a szemöldökeit. Hogy lehet kíméletesen közölni azt, hogy évekre tűntek el? Valószínűleg sehogy, inkább nem is kertel.*
- Két nyárral ezelőtt mentetek el. Most tél van. Az istenek valóban csináltak valamit, de nem a fákkal, hanem veletek...
*Halkan beszél, kicsit lassan is, mintha keresné a szavakat. Keresi is.*
-Waldrant? Legutóbb az erőd falának tövében feküdt részegen. Ha nincs ott, akkor máshol iszik. Talán a Tavernában.
*Hangjába most vegyül némi harag, persze ez a harag csak és kizárólag Waldranra irányul.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.11 17:21:26
3698. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-11 16:11:51
Üzenet elküldve: 2022-01-11 16:11:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A félrecsúszott kiruccanás másnapján//
- Talán valami... baleset?
*A kérdés már azután hangzik el Aenae véres kezére vonatkozón, hogy a lány a nyakába ugrott, amit Laor nem is meglepetéssel fogad. Erre igazán nem számított. Amennyire vissza tud emlékezni, első találkozásuk a Vaskorsóban nem sikerült valami fényesre és bár azóta eltelt bizonyos idő, sohasem gondolta volna, hogy Kagan lányának ennyire fontos lehet. Mi tagadás, jóleső érzés. Úgyhogy kis késéssel át is öleli és úgy kapaszkodik bele, mintha ebből próbálna bizonyosságot nyeri afelől, hogy ez és itt nem csak egy újabb illúzió. Talán ha tudná, hogy a báró milyen viszonyban van Aenae-vel nem lenne ilyen hosszú ez az ölelés, elvégre minek teremtsen félreérthető helyzetet? De lehet, hogy akkor sem tenne másként. Mivel viszont nem tud róla, az egész kérdés zárójelbe tehető. A Cha'yss által hozott bort egy főhajtással elfogadja, és ha nem is fő- de egy hajtásra húzza le. Csak most veszi észre, hogy mennyire szomjas volt. Közben Krestvir mágikus praktikákkal orvosolja a sebet Aenae kezén, és Laor újfent elámul azon, hogy ez a synmirai mennyi mindent képes megoldani az elméje hatalmával. Igazán szerencse, hogy egy oldalon állnak, különben akár aggódhatna is. Megvárja a mágus kérdésére a választ, elvégre ez őt is foglalkoztatja, közben pillantása a véres kendő és a félrelökött kard között vándorol. Aligha lehet arról szó, hogy Aenae borotválkozás közben megvágta magát. A kezén okozott sérülésre ez akkor sem lehet magyarázat, ha abban volt a borotva. Vet egy kicsit bizalmatlan pillantást a báróra. Meg lehet érteni. Nem ismeri és itt találja vele az összekaszabolt Aenae-t. Aztán Frandr felé néz. Nem gondolatolvasó, nem régi cimborák, de az elmúlt idők alatt valamelyest összeszokhattak. Talán megérti és helyesen cselekszik, ha Laor a báró torkának ugrana. Persze ennek lehetőségét csak a kimerültség által felerősített paranoia sugallhatja, elvégre Aenae egy apró jelét nem adta, hogy őt is bántották volna.*
- Különös, az apját nem szívleltem. *válaszol Aenae sajnálkozására* De ő... teljesen más volt. Igen, én is remélem, hogy megérte. Apropó...
*Most határozottan sötéten mosolyog.*
- Merre találom a bácsikád? Vele is váltanék pár szót.
- Talán valami... baleset?
*A kérdés már azután hangzik el Aenae véres kezére vonatkozón, hogy a lány a nyakába ugrott, amit Laor nem is meglepetéssel fogad. Erre igazán nem számított. Amennyire vissza tud emlékezni, első találkozásuk a Vaskorsóban nem sikerült valami fényesre és bár azóta eltelt bizonyos idő, sohasem gondolta volna, hogy Kagan lányának ennyire fontos lehet. Mi tagadás, jóleső érzés. Úgyhogy kis késéssel át is öleli és úgy kapaszkodik bele, mintha ebből próbálna bizonyosságot nyeri afelől, hogy ez és itt nem csak egy újabb illúzió. Talán ha tudná, hogy a báró milyen viszonyban van Aenae-vel nem lenne ilyen hosszú ez az ölelés, elvégre minek teremtsen félreérthető helyzetet? De lehet, hogy akkor sem tenne másként. Mivel viszont nem tud róla, az egész kérdés zárójelbe tehető. A Cha'yss által hozott bort egy főhajtással elfogadja, és ha nem is fő- de egy hajtásra húzza le. Csak most veszi észre, hogy mennyire szomjas volt. Közben Krestvir mágikus praktikákkal orvosolja a sebet Aenae kezén, és Laor újfent elámul azon, hogy ez a synmirai mennyi mindent képes megoldani az elméje hatalmával. Igazán szerencse, hogy egy oldalon állnak, különben akár aggódhatna is. Megvárja a mágus kérdésére a választ, elvégre ez őt is foglalkoztatja, közben pillantása a véres kendő és a félrelökött kard között vándorol. Aligha lehet arról szó, hogy Aenae borotválkozás közben megvágta magát. A kezén okozott sérülésre ez akkor sem lehet magyarázat, ha abban volt a borotva. Vet egy kicsit bizalmatlan pillantást a báróra. Meg lehet érteni. Nem ismeri és itt találja vele az összekaszabolt Aenae-t. Aztán Frandr felé néz. Nem gondolatolvasó, nem régi cimborák, de az elmúlt idők alatt valamelyest összeszokhattak. Talán megérti és helyesen cselekszik, ha Laor a báró torkának ugrana. Persze ennek lehetőségét csak a kimerültség által felerősített paranoia sugallhatja, elvégre Aenae egy apró jelét nem adta, hogy őt is bántották volna.*
- Különös, az apját nem szívleltem. *válaszol Aenae sajnálkozására* De ő... teljesen más volt. Igen, én is remélem, hogy megérte. Apropó...
*Most határozottan sötéten mosolyog.*
- Merre találom a bácsikád? Vele is váltanék pár szót.
2898-2917 , 2918-2937 , 2938-2957 , 2958-2977 , 2978-2997 , 2998-3017 , 3018-3037 , 3038-3057 , 3058-3077 , 3078-3097 , 3098-3117 , 3118-3137 , 3138-3157 , 3158-3177 , 3178-3197 , 3198-3217 , 3218-3237 , 3238-3257 , 3258-3277 , 3278-3297 , 3298-3317 , 3318-3337 , 3338-3357 , 3358-3377 , 3378-3397 , 3398-3417 , 3418-3437 , 3438-3457 , 3458-3477 , 3478-3497 , 3498-3517 , 3518-3537 , 3538-3557 , 3558-3577 , 3578-3597 , 3598-3617 , 3618-3637 , 3638-3657 , 3658-3677 , 3678-3697 , 3698-3717 , 3718-3737 , 3738-3757 , 3758-3777 , 3778-3797 , 3798-3817 , 3818-3837 , 3838-3857 , 3858-3877 , 3878-3897 , 3898-3917 , 3918-3937 , 3938-3957 , 3958-3977 , 3978-3997 , 3998-4017 , 4018-4037 , 4038-4057 , 4058-4077 , 4078-4097 , 4098-4117 , 4118-4137 , 4138-4157 , 4158-4177 , 4178-4197 , 4198-4217 , 4218-4237 , 4238-4257 , 4258-4277 , 4278-4297 , 4298-4317 , 4318-4337 , 4338-4357 , 4358-4377 , 4378-4397 , 4398-4417 , 4407-4426