//Második szál//
//A Falka Örök//
*Aenae nem ásta bele magát különösebben a tharg hierarchiába és rangokba, nem is akar "valaki" lenni. Nem is túl harsány személyiség, viszont valamiért azt képzeli, hogy ezek a népek igénylik, hogy a harsány személyiségek legyenek a "valakik".*
- De hát már egyszer átraktad őket, mégsem maradtak, mi a garancia rá, hogy most maradni fognak? Persze tudom, hogy híd, de az már elég ahhoz, hogy ne szivárogjon vissza?
*Nincs igazán otthon a földműves népek lélektanában, Kagan bizonyára jobban érti őket.
A félbemaradt kérdésre csak azért nem reagál, mert félbemarad.*
- Aztán csupa olyan felel a hívó szóra, mint én, és akkor aztán kint leszel az összes vizekből, mi?
*Szomorkás mosollyal néz fel a férfire, Aenae tökéletesen pozicionálja magát a "táplálékláncban", valahol a "haszontalan" és a "még jó lehet valamire" között foglalhat helyet. Persze nagyon érdeklődő, szívesen kotyvasztgat például bájitalokat, de ahhoz bátortalan, hogy ezzel előálljon, igyekszik háttérben maradni, amikor csak lehet. Egyszóval, még akár hasznos is lehetne, ha kicsit bátrabb lenne.*
- És most azon lamentálsz, hogy tütülj-e? A lehető leghülyébb érzés ám. Tényleg. Mész-mész, de nem tudod igazán, hogy miért. De ha megint megfújod, akkor szólj az elfnek a városod kapujában, hogy ne gúnyolódjon senkivel, akitől ezt a fura mesét hallja.
*Neki személy szerint nagyon rosszul esett, de biztos az elfek reagálnak így a dologra, hiszen Pycta sem hitt neki.*
- Hát a fél város ide menekült hozzád, ez már csak elég, nem? Jó persze, értem én, hogy nem, de mi van, ha olyasvalaki kerül elő, akinek nem örülsz? Még annyira sem, mint nekem?
*Dühös, bosszú- és vérszomjas unokaöccsökre meg nagynénikre gondol most.*