//Hegyes fülek, szőke tincsek//
~Jó látni, hogy a korábbi bosszús, véresen komoly és kicsit ellenséges arcból hogy változott át ez a vadrózsa leány valami egészen mássá. Így sokkal jobban tetszik.~ *Gondolja magában, miközben haladnak előre lassacskáns.*
-Mesemondó Learon, nem is hangzik rosszul.
*Azért némi gúnyos nevetés elhagyja a száját, de igyekszik visszafogni, mert nem tudja, hogy ez a fajta tréfálkozás mennyire a lány szájíze, megbántani meg nem szeretné, hisz mégiscsak ahogy hallja közeli barátja.*
-Mi micsoda?
*Ő maga is elkezd körözni tekintetével, mintha keresné a földből kiugró törpe asszonyokat, vagy ilyesmiket. Aztán rájön, hogy valószínűleg az ő művére fakadt ki így Rheia.*
-Ó. Bocsáss meg. Ez csak egy kis apróság.
*Mondja, s lassan előhúzza a batyujából a serleget, amit a tündérektől kapott még korábban.*
-A tündérektől kaptam, mikor megnyertem egy versenyt egy nagyobb ünnepségen. Elnézést, ha zavar, akkor nem használom, de szeretem a muzsikát amikor sétálgatok az erdőben, megnyugtató és inspiráló.
*Azért annyira nagyon nem ragaszkodik hozzá, inkább csak elmeséli a gondolatait.*
-A nevek fontos dolgok, kedves Rheia. Erejük van. Hatalmuk.
*És látszik rajta, hogy egész komolyan is gondolja.*
-Azt mondják, aminek ismered az igazi nevét, hatalmat gyakorolhatsz vele, állítólag démonok gyengéje a nevük emlegetése, bár ez lehet csak pletyka.
*Nem is merne ennél biztosabbat állítani, hisz tényleg könnyen lehet, hogy csak hallotta valahol, és egyáltalán semmi alapja nincs, kipróbálni pedig sajnos, vagy inkább szerencsére nem volt lehetősége.*
-Erdőjáró Valuryen, ez tetszik.
*Jegyzi meg halkan, ahogy tovább figyel.*
-Természetesen! Ez igencsak nemes gesztus tőled, tudod? A tudás elérhetővé tétele, és terjesztése fontos dolog, s úgy hiszem a mágusoknak elől kell ebben járniuk, hisz valahol többet tudhatunk a világ működéséről, mint az átlagos zsoldosok, vagy parasztok.
*Már el is képzeli, hogy szépen jegyzetel mindent a kis könyvébe, esetleg rajzolgat is ezt-azt. El van ragadtatva.*