Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (4358. - 4377. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4377. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-06 23:48:44
Üzenet elküldve: 2025-11-06 23:48:44
ÚJ
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Természetesen a menet elejére vágtat, hű ordasával egyetemben. Magához inti legfőbb harcostársait is. Már aki a közelben van. Rorkir elment a parasztokkal, vele marad viszont Kayaerr és vélhetően Morwon, a Vasöklű.*
-Nem tudjuk, mennyien lesznek. De a győzelem nem a sokaságban rejlik. *Magyarázza utóbbinak. Fogalma sincs, az óriás mit ért meg, s mit nem. Tapasztalatai szerint a legtöbb határozottan együgyű, de volt már dolga az óhazában eszesebbekkel is. Ezzel együtt semmiféle negatív előítélet nincs benne az óriások felé. Hiába ül nyeregben, még csak tekintetét sem kell lejjebb szegni, hogy megkeresse magának Morwont.*
-A gyülevész csürhét bekebelezzük. A jobbszélen Vérgőzősék nagy elánnal megkezdik a támadást, s míg az ellen az ő megállításukkal van elfoglalva, mi éket verünk beléjük. Megkeressük a vezéreket és lekaszaboljuk őket. Úgy futnak meg, mint a tikok a róka láttán a törzsfőik nélkül. *Nem tartja magát kimondott stratégának, de sokat látott harcos, főleg, ha orkokról van szó.*
-Csatlakozz Rorkirhoz, Vasöklű uram. Úgy hiszem, kellő figyelemelterelés leszel. *A parasztok, s a nem is oly távol baktató Rorkir felé biccent. Nem félti különösebben sem a barbárt, sem az óriást. Hathatós erődemonstrációt vár tőlük.
Körbehordozza borostyán tekintetét a seregleten. Büszke a kikent-kifent harcosokra, de valójában Karheiát keresi, egyelőre azonban nem leli a lányt.*
-Ha összetalálkozol egy warggal, a nyakát keresd. *Szavait immáron Kayaerr felé intézi.*
-Vaskos a bundájuk, erős a koponyájuk. Ocsmány dögök.
//A Tűz Napja//
*Természetesen a menet elejére vágtat, hű ordasával egyetemben. Magához inti legfőbb harcostársait is. Már aki a közelben van. Rorkir elment a parasztokkal, vele marad viszont Kayaerr és vélhetően Morwon, a Vasöklű.*
-Nem tudjuk, mennyien lesznek. De a győzelem nem a sokaságban rejlik. *Magyarázza utóbbinak. Fogalma sincs, az óriás mit ért meg, s mit nem. Tapasztalatai szerint a legtöbb határozottan együgyű, de volt már dolga az óhazában eszesebbekkel is. Ezzel együtt semmiféle negatív előítélet nincs benne az óriások felé. Hiába ül nyeregben, még csak tekintetét sem kell lejjebb szegni, hogy megkeresse magának Morwont.*
-A gyülevész csürhét bekebelezzük. A jobbszélen Vérgőzősék nagy elánnal megkezdik a támadást, s míg az ellen az ő megállításukkal van elfoglalva, mi éket verünk beléjük. Megkeressük a vezéreket és lekaszaboljuk őket. Úgy futnak meg, mint a tikok a róka láttán a törzsfőik nélkül. *Nem tartja magát kimondott stratégának, de sokat látott harcos, főleg, ha orkokról van szó.*
-Csatlakozz Rorkirhoz, Vasöklű uram. Úgy hiszem, kellő figyelemelterelés leszel. *A parasztok, s a nem is oly távol baktató Rorkir felé biccent. Nem félti különösebben sem a barbárt, sem az óriást. Hathatós erődemonstrációt vár tőlük.
Körbehordozza borostyán tekintetét a seregleten. Büszke a kikent-kifent harcosokra, de valójában Karheiát keresi, egyelőre azonban nem leli a lányt.*
-Ha összetalálkozol egy warggal, a nyakát keresd. *Szavait immáron Kayaerr felé intézi.*
-Vaskos a bundájuk, erős a koponyájuk. Ocsmány dögök.
4376. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-06 20:45:19
Üzenet elküldve: 2025-11-06 20:45:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*A Vashegy kiürülni látszik. Eddig még sosem gyűlt össze itt ekkora haderő. A többszáz harcoshoz bő létszámú parasztság is csatlakozni látszik, kik jobb híján az önként közébük álló Rorkirt követik. Csekélyke létszámú lovasság is kíséri a hadat; ennyire futja a húsz ló. Szó nem érheti a ház elejét, a büszke hadtest céltudatosan veszi az irányt a Szántóföldek felé.
Ahogy átkelnek Kalácsfalván, elhaladtukban az asszonyok mezei virágokat tűzdelnek mellvértjükre, áldást mondanak rájuk, a babonásabbak nyúllábakat és thargrúnás kavicsokat tukmálnak rájuk, hogy melléjük szegődhessen a szerencse.
Néhány falubeli warg lovasokról számol be, kik ahogy feltűntek a déli horizonton, úgy tűntek is nyomban el.
Elered az eső. Egyelőre csupán szemerkél, s a szél sem támadt még fel. A tharg menetoszlopban valaki dalra zendít, talán épp az esetleges rossz hangulatot száműzendő. Rövidesen őszvégi, fakósárga búzatarlót tapodnak csizmáik, s ha a Szellemeik is úgy akarják, van rá lehetőségük még, hogy haditanácsot üljenek.*
//A Tűz Napja//
*A Vashegy kiürülni látszik. Eddig még sosem gyűlt össze itt ekkora haderő. A többszáz harcoshoz bő létszámú parasztság is csatlakozni látszik, kik jobb híján az önként közébük álló Rorkirt követik. Csekélyke létszámú lovasság is kíséri a hadat; ennyire futja a húsz ló. Szó nem érheti a ház elejét, a büszke hadtest céltudatosan veszi az irányt a Szántóföldek felé.
Ahogy átkelnek Kalácsfalván, elhaladtukban az asszonyok mezei virágokat tűzdelnek mellvértjükre, áldást mondanak rájuk, a babonásabbak nyúllábakat és thargrúnás kavicsokat tukmálnak rájuk, hogy melléjük szegődhessen a szerencse.
Néhány falubeli warg lovasokról számol be, kik ahogy feltűntek a déli horizonton, úgy tűntek is nyomban el.
Elered az eső. Egyelőre csupán szemerkél, s a szél sem támadt még fel. A tharg menetoszlopban valaki dalra zendít, talán épp az esetleges rossz hangulatot száműzendő. Rövidesen őszvégi, fakósárga búzatarlót tapodnak csizmáik, s ha a Szellemeik is úgy akarják, van rá lehetőségük még, hogy haditanácsot üljenek.*
4375. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-03 02:25:32
Üzenet elküldve: 2025-11-03 02:25:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Dolgozni ki fog?//
*Mikor ki lett kiáltva, hogy a Kese Hevrik földjén kaláka lesz az a hír eljutott Trodd-hoz is. A megbeszélt időpontban a pásztor a hátára terítette a birkabőrét, a vállára kapta a fokosát és most a kutyája társasága nélkül indult meg be a faluba. Mándli nem is tudta ezt mire vélni, de a vetésnél tényleg nem fogják, majd tudni hasznát venni. Mikor megérkeztek akkor már összegyűltek egy páran a faluból és mentek a beszélgetések. A pásztor is kezet fogott az ismerősökkel és üdvözölte azokat aztán hallgatta a történéseket. Kinek született gyereke, ki halt meg, kik jártak erre. Egykedvűen hallgatja a híreket mikor pedig kérdezik, hogy vele mi a helyzet akkor némi hallgatás után a maga szűkszavú stílusában válaszol.*
-Minden jó. Jó éve volt a jószágnak.
*Mikor ki lett kiáltva, hogy a Kese Hevrik földjén kaláka lesz az a hír eljutott Trodd-hoz is. A megbeszélt időpontban a pásztor a hátára terítette a birkabőrét, a vállára kapta a fokosát és most a kutyája társasága nélkül indult meg be a faluba. Mándli nem is tudta ezt mire vélni, de a vetésnél tényleg nem fogják, majd tudni hasznát venni. Mikor megérkeztek akkor már összegyűltek egy páran a faluból és mentek a beszélgetések. A pásztor is kezet fogott az ismerősökkel és üdvözölte azokat aztán hallgatta a történéseket. Kinek született gyereke, ki halt meg, kik jártak erre. Egykedvűen hallgatja a híreket mikor pedig kérdezik, hogy vele mi a helyzet akkor némi hallgatás után a maga szűkszavú stílusában válaszol.*
-Minden jó. Jó éve volt a jószágnak.
4374. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:37:13
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:37:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Piac//
*Bármennyire is próbálja meggyőzni Caelrilt arról, hogy teljes mértékben felesleges ingre költsenek, úgy tűnik, mindhiába. A szavak nem bántják, sokkal rosszabbak is vágtak már a fejéhez, és önbecsülése amúgy is olyan mélyen van, hogy bányász expedíciót kellene indítani, ha valaki meg akarná keresni. Tudja, hogy úgy néz ki, mint valami utolsó hajléktalan, de inkább nem emlékezteti rá a nőt, hogy alig pár napja még az is volt. Szinte egész életében utcagyerekként élt, nem csoda, hogy úgy is néz ki. Bár egy kicsit még kardoskodik a dolog ellen, végül mégis landol nála egy egyszerű, sötétbarna ing. Azért ezt a színt választja, mert ezen kevésbé látszódik a kosz és a kopás, még ha újdonsült otthonában elfogadható is lenne az, hogy akár évente vegyen egyet, számára idegen a gondolat. A lehető legtartósabb, és legtovább hordható posztót keresi, ha már muszáj választania. A nadrág is fekete, irtózik a gondolattól, hogy valami világos anyag legyen, amin a legapróbb folt is mérföldekről látszik. *
- Köszönöm. * Mondja végül hálásan, és ott a piac közepén bele is bújik a ruhákba, amennyiben ebben nem tartóztatja senki. A nadrágját persze nem veszi le, azért ennyi modor még szorult belé, helyette csak felhúzza az újat a régi fölé. Amúgy is olyan kopott az anyag, hogy szinte átlátszik, mintha ott se volna. Kicsit megnyugszik a gondolattól, hogy régi darabjait aláöltözéknek még hordhatja. Nem kell kidobja, még mindig az övé, megtarthatja. Végül az inget is a másikra próbálja meg felvenni, egyből kellemesebb is a közérzete, főleg azért, mert végre nem fázik annyira. *
- Igazából így, hogy két ingem van, már nem is kell kabát. * Próbálkozik meg menteni az elf pénzét, és saját önbecsülését. *
- Vegyünk inkább napos tymkolt a kezedre.
*Bármennyire is próbálja meggyőzni Caelrilt arról, hogy teljes mértékben felesleges ingre költsenek, úgy tűnik, mindhiába. A szavak nem bántják, sokkal rosszabbak is vágtak már a fejéhez, és önbecsülése amúgy is olyan mélyen van, hogy bányász expedíciót kellene indítani, ha valaki meg akarná keresni. Tudja, hogy úgy néz ki, mint valami utolsó hajléktalan, de inkább nem emlékezteti rá a nőt, hogy alig pár napja még az is volt. Szinte egész életében utcagyerekként élt, nem csoda, hogy úgy is néz ki. Bár egy kicsit még kardoskodik a dolog ellen, végül mégis landol nála egy egyszerű, sötétbarna ing. Azért ezt a színt választja, mert ezen kevésbé látszódik a kosz és a kopás, még ha újdonsült otthonában elfogadható is lenne az, hogy akár évente vegyen egyet, számára idegen a gondolat. A lehető legtartósabb, és legtovább hordható posztót keresi, ha már muszáj választania. A nadrág is fekete, irtózik a gondolattól, hogy valami világos anyag legyen, amin a legapróbb folt is mérföldekről látszik. *
- Köszönöm. * Mondja végül hálásan, és ott a piac közepén bele is bújik a ruhákba, amennyiben ebben nem tartóztatja senki. A nadrágját persze nem veszi le, azért ennyi modor még szorult belé, helyette csak felhúzza az újat a régi fölé. Amúgy is olyan kopott az anyag, hogy szinte átlátszik, mintha ott se volna. Kicsit megnyugszik a gondolattól, hogy régi darabjait aláöltözéknek még hordhatja. Nem kell kidobja, még mindig az övé, megtarthatja. Végül az inget is a másikra próbálja meg felvenni, egyből kellemesebb is a közérzete, főleg azért, mert végre nem fázik annyira. *
- Igazából így, hogy két ingem van, már nem is kell kabát. * Próbálkozik meg menteni az elf pénzét, és saját önbecsülését. *
- Vegyünk inkább napos tymkolt a kezedre.
4373. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:04:40
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:04:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piac//
*Valóban hálás azért, hogy nem tartja szóval a fiú. Ha nem is rezzennek a vonásai, egészen pontosan látható rajta, hogy nincs kedve beszélgetni. Nincs kedve rohadt gyakorlóbőrért kajtatni sem. Hogy megihatna egy varázsitalt mégsem jöhet szóba. Talán egyszerűbb lenne elmondani a miértet, de nem biztos, hogy megfelelő szavakat találna rá, s ha mégis, akkor jönnének az érvek, amit puszta aggódás szül. Érte nem kell aggódjon senki.
Csupán akkor szakad ki belőle egy mélyről jövő sóhaj, amikor ismét akörül forognak a gondolatai, hogy nem tudja befejezni a megkezdett munkáját. Mintha cserben hagyna vele. Keserű a tudat, hogy egyáltalán érdekli, s nem csak azért, mert még nem volt munka, amit félbehagyott volna, legyen az bármilyen természetű.
A piacon nem hömpölyög a tömeg, nem úgy, mintha a városban járnának, de így is feszült tőle. Nem kíván végignézni minden standot, de egy leheletnyit enyhül, amikor Samyrnen azt látja, hogy talán van itt kedvérevaló áru is. Rilnek talán semmije nincs, csak pénze. Nem sajnálná, nem is érdekli, ha többet veszít erszényéből, mint tervezte. Nem, ha bármit adhat a félvérnek a rengeteg megpróbáltatás után. Mintha azt lehetne valamivel jobbítani. *
- Úgy nézel ki, mint egy kibaszott utcagyerek. *Mondja színtelen, miközben végigméri az anyagot, amit aligha lehetne ingnek nevezni. Nyersségét akár meg is szokhatta, ritkán nyílik a száj, de akkor nincs kedve cenzúrázni szavait.* - Házat készülünk venni, nem menedékhelyre kéredzkedni. *Oldalra dönti a fejét, majd csak megjelenik egy halovány félmosoly.* - Nem kell ezt megszokd. *Biccent a felsője irányába.* - Na, válassz. Kabátot is. *Hogy mennyire csinos, avagy nem, nem érdekli, a lényeg semmi más, minthogy ápoltnak hasson a szőke. Ha van is benne gondoskodás, sosem vallaná be. Összeszorítja a fogait, ahogy belenyilall kezébe a fájdalom. Ha bírja is, a tényt nehezen viseli, hogy folyton arra emlékezteti, amire jobb nem is gondolni.*
*Valóban hálás azért, hogy nem tartja szóval a fiú. Ha nem is rezzennek a vonásai, egészen pontosan látható rajta, hogy nincs kedve beszélgetni. Nincs kedve rohadt gyakorlóbőrért kajtatni sem. Hogy megihatna egy varázsitalt mégsem jöhet szóba. Talán egyszerűbb lenne elmondani a miértet, de nem biztos, hogy megfelelő szavakat találna rá, s ha mégis, akkor jönnének az érvek, amit puszta aggódás szül. Érte nem kell aggódjon senki.
Csupán akkor szakad ki belőle egy mélyről jövő sóhaj, amikor ismét akörül forognak a gondolatai, hogy nem tudja befejezni a megkezdett munkáját. Mintha cserben hagyna vele. Keserű a tudat, hogy egyáltalán érdekli, s nem csak azért, mert még nem volt munka, amit félbehagyott volna, legyen az bármilyen természetű.
A piacon nem hömpölyög a tömeg, nem úgy, mintha a városban járnának, de így is feszült tőle. Nem kíván végignézni minden standot, de egy leheletnyit enyhül, amikor Samyrnen azt látja, hogy talán van itt kedvérevaló áru is. Rilnek talán semmije nincs, csak pénze. Nem sajnálná, nem is érdekli, ha többet veszít erszényéből, mint tervezte. Nem, ha bármit adhat a félvérnek a rengeteg megpróbáltatás után. Mintha azt lehetne valamivel jobbítani. *
- Úgy nézel ki, mint egy kibaszott utcagyerek. *Mondja színtelen, miközben végigméri az anyagot, amit aligha lehetne ingnek nevezni. Nyersségét akár meg is szokhatta, ritkán nyílik a száj, de akkor nincs kedve cenzúrázni szavait.* - Házat készülünk venni, nem menedékhelyre kéredzkedni. *Oldalra dönti a fejét, majd csak megjelenik egy halovány félmosoly.* - Nem kell ezt megszokd. *Biccent a felsője irányába.* - Na, válassz. Kabátot is. *Hogy mennyire csinos, avagy nem, nem érdekli, a lényeg semmi más, minthogy ápoltnak hasson a szőke. Ha van is benne gondoskodás, sosem vallaná be. Összeszorítja a fogait, ahogy belenyilall kezébe a fájdalom. Ha bírja is, a tényt nehezen viseli, hogy folyton arra emlékezteti, amire jobb nem is gondolni.*
4372. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-19 17:17:59
Üzenet elküldve: 2025-10-19 17:17:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Piac//
* Az elmúlt napok alatt Samryn elkezdett valamennyit felszedni magára, bár ez alig látszik rajta, mégis kezd lassan jobban emlékeztetni egy emberre, mint egy csontvázra. Ez a mozgásán, és a kedvén is meglátszik, sokkal jobb a közérzete úgy, hogy naponta akár kétszer, sőt, háromszor is ehet, mintha egyszer sem. Már ez is óriási változás az életvitelében, az pedig még jobb, hogy végre nem erőszakolja meg senki őt azért, hogy némi aranyat adjon, amiből vagy vehet ételt, vagy nem. Már kezdi megszokni ezt a fajta életvitelt, és ezért is ül most aggodalmas pillantás az arcán. Nem önmagáért, hanem Caelrilért aggódik, aki bármennyire is szeretné, nem akar hallani sem a bájitalokról. Pedig már rég letudhatták volna a sérülést, és a nő újra csinálhatná azt, amit szeret, és amihez ért, ha nem makacsolta volna meg magát. Így a félvér csak annyit tehet, hogy aggódva figyel minden kötéscserét, emlékeztetni minden alkalommal, amikor a kertben akar dolgozni, hogy bekoszolhatja a kötést, és amit csak tud, elvégez helyette. Ez a legkevesebb amit tehet, és amivel kimutathatja a háláját igazán. Most viszont nincs ideje annak, hogy a száját járassa, mert Caelril épp nem akarja semmivel elodázni a gyógyulás folyamatát, ha nem éppen azzal, hogy a fránya italokhoz azért se nyúl hozzá. A fiatal félvér szívesen nézelődne a sok holmi között, amik közül egyet sem engedhet meg magának, de inkább nem fájdítja saját szívét. Némán követi le azt is, amikor az alkudozásról van szó, kész vagyon kerül átadásra némi disznóbőrért cserébe. Nem is érti, hogy valaki hogyan kérhet ilyen összeget azért, ami szinte hulladék, a húsfeldolgozásból hátramaradt szemét. De több esze van annál, hogy ezt hangosan kimondja, ezért inkább hallgat továbbra is. Hallgatna ő egészen estig is, ha úgy hozná a sors, talán pont ez az egyik tulajdonsága, amit az elf kedvel benne, de kénytelen megtörni a csöndet, amikor a ruhákra kerül a sor. *
- Hogy... tessék? * Kérdez vissza egészen elképedve, mert nem biztos benne, hogy jól hallotta, amit hallott. Saját szakadt ingére néz, amihez megannyi szép és szörnyű emlék fűzi, ami mintha a lényének egy része lenne. *
- Mi baj van ezzel? * Teszi fel a kérdést, és hogy szemléltesse, semmi probléma, a derekánál lévő lyukba bedugja bal kezét, megpihentetve azt a kéztartóban. Mintha csak egy fotel karfája lenne, amin a nemesek szoktak tespedni. *
- Jó ez még. * Csóválja a fejét, és fázósan összehúzza magán, mert a hideg szél bizony átfúj a lyukakon, kíméletlenül mardosva a finom, fehér bőrt. *
- Inkább kabát kellene. De azt veszek magamnak! * Jelenti ki, bár még nem tudja, hogy ugyan miből. Ruházatánál csak erszénye szánalmasabb. *
* Az elmúlt napok alatt Samryn elkezdett valamennyit felszedni magára, bár ez alig látszik rajta, mégis kezd lassan jobban emlékeztetni egy emberre, mint egy csontvázra. Ez a mozgásán, és a kedvén is meglátszik, sokkal jobb a közérzete úgy, hogy naponta akár kétszer, sőt, háromszor is ehet, mintha egyszer sem. Már ez is óriási változás az életvitelében, az pedig még jobb, hogy végre nem erőszakolja meg senki őt azért, hogy némi aranyat adjon, amiből vagy vehet ételt, vagy nem. Már kezdi megszokni ezt a fajta életvitelt, és ezért is ül most aggodalmas pillantás az arcán. Nem önmagáért, hanem Caelrilért aggódik, aki bármennyire is szeretné, nem akar hallani sem a bájitalokról. Pedig már rég letudhatták volna a sérülést, és a nő újra csinálhatná azt, amit szeret, és amihez ért, ha nem makacsolta volna meg magát. Így a félvér csak annyit tehet, hogy aggódva figyel minden kötéscserét, emlékeztetni minden alkalommal, amikor a kertben akar dolgozni, hogy bekoszolhatja a kötést, és amit csak tud, elvégez helyette. Ez a legkevesebb amit tehet, és amivel kimutathatja a háláját igazán. Most viszont nincs ideje annak, hogy a száját járassa, mert Caelril épp nem akarja semmivel elodázni a gyógyulás folyamatát, ha nem éppen azzal, hogy a fránya italokhoz azért se nyúl hozzá. A fiatal félvér szívesen nézelődne a sok holmi között, amik közül egyet sem engedhet meg magának, de inkább nem fájdítja saját szívét. Némán követi le azt is, amikor az alkudozásról van szó, kész vagyon kerül átadásra némi disznóbőrért cserébe. Nem is érti, hogy valaki hogyan kérhet ilyen összeget azért, ami szinte hulladék, a húsfeldolgozásból hátramaradt szemét. De több esze van annál, hogy ezt hangosan kimondja, ezért inkább hallgat továbbra is. Hallgatna ő egészen estig is, ha úgy hozná a sors, talán pont ez az egyik tulajdonsága, amit az elf kedvel benne, de kénytelen megtörni a csöndet, amikor a ruhákra kerül a sor. *
- Hogy... tessék? * Kérdez vissza egészen elképedve, mert nem biztos benne, hogy jól hallotta, amit hallott. Saját szakadt ingére néz, amihez megannyi szép és szörnyű emlék fűzi, ami mintha a lényének egy része lenne. *
- Mi baj van ezzel? * Teszi fel a kérdést, és hogy szemléltesse, semmi probléma, a derekánál lévő lyukba bedugja bal kezét, megpihentetve azt a kéztartóban. Mintha csak egy fotel karfája lenne, amin a nemesek szoktak tespedni. *
- Jó ez még. * Csóválja a fejét, és fázósan összehúzza magán, mert a hideg szél bizony átfúj a lyukakon, kíméletlenül mardosva a finom, fehér bőrt. *
- Inkább kabát kellene. De azt veszek magamnak! * Jelenti ki, bár még nem tudja, hogy ugyan miből. Ruházatánál csak erszénye szánalmasabb. *
4371. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-19 16:46:32
Üzenet elküldve: 2025-10-19 16:46:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piac//
*Arcára kövült a gond. Ezernyi sérülése volt már, s mindre van megfelelő főzete, vagy gyógynövénye, de semmi nincs, ami a maradék egy hat alatt begyógyítaná a tenyerén lévő hosszanti vágást. Ideg sérült. Hatok… hónapok mire újból úgy tudja majd használni, mint régen, s ahhoz is rengeteg erőfeszítést kell tennie. A bronztűvel hosszasan és aprólékosan dolgozni lehetetlen küldetésnek bizonyul, s mellkasában ettől napjában erősödik a szorítás. Egyet kértek tőle, azt sem tudja megoldani. Megfeszül az állkapcsa, ahogy az egyetlen létező megoldásra gondol, de azt nem tenné meg senkiért. Mélyebben gyökeredzik a félelme a mágiától, mint az hogy bárkinek is csalódást okozhat.
Tudomást is alig vesz a félvérről, aki vele tart. Megismerhette már annyira az eltelt idő alatt, hogy könnyebben veszi szótlanul az akadályokat. Már kezdi szokni a jelenlétét, de az elméje még mindig nem tisztult ki a ködtől. Fájdalomcsillapításnak épp elég a tüdeje mélyére leszívott rengeteg füst. De a keze így sem mozog. Nem úgy, ahogyan kellene. Szoros kötés feszül meg rajta, még most is lüktet a seb, ami minden pillanatban jelzi számára gyengeségét.
Az út hosszú, ha a fiú leintene egy szekeret, nem ágálna ellene, de ha gyalogszerrel kell megtennie a távot a tímárig, akkor sem korholna hangosan. Épp elég, hogy magában szór szitokszavakat magára.
Hiába van öve teletűzdelve dobótőreivel, hiába van a hüvelyében a kard, jól tudja, hogy most még a védelmüket sem tudja úgy biztosítani, mint bármikor máskor. Persze nem törődne semmivel, ha a baj közeledne. Nem precíz apró szúrásokat kell ejtenie órákon át, csupán a markolatra fonni a kezét és lesújtani.
A nap sem süti már melegen a bőrét. Elsárgult levelek hullanak alá. Máskor képes volna gyönyörködni bennük, máskor élvezné a csendes tájat. Most mégis csak egy cél van: bőrt szerezni, hogy újra megtanulja azt, amit úgy hitt senki nem vehet el tőle.
A Tharg piac egy leheletnyivel kedvére valóbb, mint a városi, már ha egyáltalán lehet egy piacban bármit kedvelni. Vonásai tovább komorodnak, csak akkor enyhülnek, mikor megtalálja a bőrművest, ahol igen kellemetlenkedve nézi az árut. Semmi másra nincs szüksége, mint sózott, levegőn szárított bőrre. Majd felpuhítja, de legalább meg nem romlik. Ha létezik még olyan, hogy szerencse, az legalább most rátalált. Ha újabb teher is, rögvest vesz belőle öt, embernyi hát méretű darabot. Az érte járó összeget kissé meg is toldja, így 85 aranyat ad át,
hogy biztosan olyan csomagolásban kapja meg, ami kibírja a visszautat, s ne a saját bőréhez kelljen tapadnia, miközben cipeli. Már az is kimeríti, hogy magára kell erőltetnie hogy nem rühelli ezt az egész helyet, helyzetet. De ha már itt vannak, muszáj gondoskodnia Samyrnről is. Így hát útba ejt egy árust, aki ruhákat pakolászik épp a standra, hogy végre a tartozását is leróhassa a fiú felé. Még mindig bosszantja, hogy miatta szabdalta szét öltözékét.*
- Válassz magadnak inget, nadrágot, ha nem akarod, hogy én válasszam ki.
*Kevés mondatot intézett eddig felé, de most ad némi választási, vagy válaszadási lehetőséget. Amíg eleget tesz ennek - s, ha nem, akkor ő maga fog, csak később -, addig pipát is vásárol, vetőmagokat, ásót. Majd besegít a cipekedésbe a másik. Ugyanis nem tervez a Kikötőbe visszatérni, amíg nem rendezi el minden dolgát. *
*Arcára kövült a gond. Ezernyi sérülése volt már, s mindre van megfelelő főzete, vagy gyógynövénye, de semmi nincs, ami a maradék egy hat alatt begyógyítaná a tenyerén lévő hosszanti vágást. Ideg sérült. Hatok… hónapok mire újból úgy tudja majd használni, mint régen, s ahhoz is rengeteg erőfeszítést kell tennie. A bronztűvel hosszasan és aprólékosan dolgozni lehetetlen küldetésnek bizonyul, s mellkasában ettől napjában erősödik a szorítás. Egyet kértek tőle, azt sem tudja megoldani. Megfeszül az állkapcsa, ahogy az egyetlen létező megoldásra gondol, de azt nem tenné meg senkiért. Mélyebben gyökeredzik a félelme a mágiától, mint az hogy bárkinek is csalódást okozhat.
Tudomást is alig vesz a félvérről, aki vele tart. Megismerhette már annyira az eltelt idő alatt, hogy könnyebben veszi szótlanul az akadályokat. Már kezdi szokni a jelenlétét, de az elméje még mindig nem tisztult ki a ködtől. Fájdalomcsillapításnak épp elég a tüdeje mélyére leszívott rengeteg füst. De a keze így sem mozog. Nem úgy, ahogyan kellene. Szoros kötés feszül meg rajta, még most is lüktet a seb, ami minden pillanatban jelzi számára gyengeségét.
Az út hosszú, ha a fiú leintene egy szekeret, nem ágálna ellene, de ha gyalogszerrel kell megtennie a távot a tímárig, akkor sem korholna hangosan. Épp elég, hogy magában szór szitokszavakat magára.
Hiába van öve teletűzdelve dobótőreivel, hiába van a hüvelyében a kard, jól tudja, hogy most még a védelmüket sem tudja úgy biztosítani, mint bármikor máskor. Persze nem törődne semmivel, ha a baj közeledne. Nem precíz apró szúrásokat kell ejtenie órákon át, csupán a markolatra fonni a kezét és lesújtani.
A nap sem süti már melegen a bőrét. Elsárgult levelek hullanak alá. Máskor képes volna gyönyörködni bennük, máskor élvezné a csendes tájat. Most mégis csak egy cél van: bőrt szerezni, hogy újra megtanulja azt, amit úgy hitt senki nem vehet el tőle.
A Tharg piac egy leheletnyivel kedvére valóbb, mint a városi, már ha egyáltalán lehet egy piacban bármit kedvelni. Vonásai tovább komorodnak, csak akkor enyhülnek, mikor megtalálja a bőrművest, ahol igen kellemetlenkedve nézi az árut. Semmi másra nincs szüksége, mint sózott, levegőn szárított bőrre. Majd felpuhítja, de legalább meg nem romlik. Ha létezik még olyan, hogy szerencse, az legalább most rátalált. Ha újabb teher is, rögvest vesz belőle öt, embernyi hát méretű darabot. Az érte járó összeget kissé meg is toldja, így 85 aranyat ad át,
hogy biztosan olyan csomagolásban kapja meg, ami kibírja a visszautat, s ne a saját bőréhez kelljen tapadnia, miközben cipeli. Már az is kimeríti, hogy magára kell erőltetnie hogy nem rühelli ezt az egész helyet, helyzetet. De ha már itt vannak, muszáj gondoskodnia Samyrnről is. Így hát útba ejt egy árust, aki ruhákat pakolászik épp a standra, hogy végre a tartozását is leróhassa a fiú felé. Még mindig bosszantja, hogy miatta szabdalta szét öltözékét.*- Válassz magadnak inget, nadrágot, ha nem akarod, hogy én válasszam ki.
*Kevés mondatot intézett eddig felé, de most ad némi választási, vagy válaszadási lehetőséget. Amíg eleget tesz ennek - s, ha nem, akkor ő maga fog, csak később -, addig pipát is vásárol, vetőmagokat, ásót. Majd besegít a cipekedésbe a másik. Ugyanis nem tervez a Kikötőbe visszatérni, amíg nem rendezi el minden dolgát. *
4370. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-04 16:06:34
Üzenet elküldve: 2025-10-04 16:06:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
- Figyelmeztethetjük a kis paraszt barátodat...*ajánlja fel meglepően kedvesen, noha a szokásos komorabb képével a legkevésbé sincs összhangban baráti gesztusa. Úgy véli erre akart kilyukadni a férfi, elvégre miért is emlegette volna fel a sajtkészítőt? Bár ki tudja, lehet ebben a nagy izgalomban csupán rákívánt a juhsajtra.
Bár szíve szerint dacosan közölné, hogy neki aztán nem kell kifújnia magát, most kezd csak igazán bemelegedni, de rájön, hogy felesleges ellenkezni a piaci kitérővel. Elvégre szükségük lehet némi élelemre, csak az Ősök a megmondhatói, milyen sokáig lesznek távol, amennyiben eljön az idő.
A piacra érve Kayaerr nem igazán sertepertél, nem ismeri ki túl jól magát errefelé, ritkán jött le Amonról. Hagyja Rorkir hadd válogasson a portékák között. Fél füllel hallja már, hogy az emberek sutyorognak a standok között a kürtszóról, az orkokéról és Brennuséról egyaránt. Büszkén mustrálja, hogy szorgalmas munkájuk nyomán a hír milyen gyorsan terjed, így talán még a szántóföldek jobbágyainak is lesz alkalma némileg felkészülni.
Ahogy a barbár férfi visszaérkezik a vásárlásból, hamar a leány kezébe adja a szerzemény egy részét, s összehúzott szemekkel mustrálja, amit kapott.*
- Kösz... *szól kurtán, hangján ugyan nem hallani, de borostyánjaiban villan valami hálaféle.*
- Mi legyen Nagyfiú? Elnézzünk a Vaskorsóban? *a választól függően irányba áll, s bármerre is induljanak végül, Brennus kürtjének hangja újra felharsan a hűvös szélben.*
- Figyelmeztethetjük a kis paraszt barátodat...*ajánlja fel meglepően kedvesen, noha a szokásos komorabb képével a legkevésbé sincs összhangban baráti gesztusa. Úgy véli erre akart kilyukadni a férfi, elvégre miért is emlegette volna fel a sajtkészítőt? Bár ki tudja, lehet ebben a nagy izgalomban csupán rákívánt a juhsajtra.
Bár szíve szerint dacosan közölné, hogy neki aztán nem kell kifújnia magát, most kezd csak igazán bemelegedni, de rájön, hogy felesleges ellenkezni a piaci kitérővel. Elvégre szükségük lehet némi élelemre, csak az Ősök a megmondhatói, milyen sokáig lesznek távol, amennyiben eljön az idő.
A piacra érve Kayaerr nem igazán sertepertél, nem ismeri ki túl jól magát errefelé, ritkán jött le Amonról. Hagyja Rorkir hadd válogasson a portékák között. Fél füllel hallja már, hogy az emberek sutyorognak a standok között a kürtszóról, az orkokéról és Brennuséról egyaránt. Büszkén mustrálja, hogy szorgalmas munkájuk nyomán a hír milyen gyorsan terjed, így talán még a szántóföldek jobbágyainak is lesz alkalma némileg felkészülni.
Ahogy a barbár férfi visszaérkezik a vásárlásból, hamar a leány kezébe adja a szerzemény egy részét, s összehúzott szemekkel mustrálja, amit kapott.*
- Kösz... *szól kurtán, hangján ugyan nem hallani, de borostyánjaiban villan valami hálaféle.*
- Mi legyen Nagyfiú? Elnézzünk a Vaskorsóban? *a választól függően irányba áll, s bármerre is induljanak végül, Brennus kürtjének hangja újra felharsan a hűvös szélben.*
4369. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-02 20:37:59
Üzenet elküldve: 2025-10-02 20:37:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*Kellemesen érzi magát Kayaerr társaságában, hasonlóképp, mint mikor oly hosszú idő után először találkozott Karheiával. Egy az övéi közül. Persze nem szó szerint, de mégis valahol hasonló gyökerekkel rendelkezhet, hasonló szokásokkal és hagyományokkal. Nem egy városi hercegnőcske, hanem egy kemény, céltudatos, tüzes leány. A legjobb, már ha Rorkirt kérdezné valaki, ami persze igencsak ritkán fordul elő. ~Csak tudnám miért.~ Megingatja fejét a gondolatra, biztos félnek tőle. ~Helyes!~*
-Ó ne is törődj vele, egy paraszt. Egyszer megvendégelt a saját házi sajtjával, azóta kedvelem az öreget.
*Még egy kellemes emlék. Úgy néz ki, tényleg ez az, ami élteti. A harc szele, szinte már érzi a vér ízét a szájában, a bűzt az orrában. Ez, meg ez a vidék is. Végre valami nagyot tehet, valamit amire az elmúlt esztendőkben várt. A kardja szinte csak úgy vibrál a cikázó villámokkal, tudja jól, hogy Durogaar is pont olyan izgatott mint ő.*
-Jogos. De a piacot se hagyjuk ki, úgysincs messze. Meg lehet veszek is ezt-azt ami jól jöhet. Közben legalább kifújjuk magunkat, mielőtt mindenkit jól beszaratunk.
*Röhög, majd a piac sűrűje felé veszi az irányt. Hamar össze is szedi a holmikat, amiket hasznosnak gondol az elkövetkező időkben, s valamivel még a társának is kedveskedik.*
-Nesze, fogd. Még jól jöhet.
*Azzal két fáklyát meg egy batyu hideg élelmet ad harcostársának, majd fejével a kürtre int, biztatva a másikat, hogy fújja csak meg keményen, hogy aztán tovább folytathassák toborzó útjukat a Vaskorsóba. Közben pedig, ha tényleg megfújja a kürtöt, egy kicsit elkalandozik a fantáziája azon, hogy valami mást is a szájába vehetne útitársa.*
-Ez a beszéd!
*Tetszik neki a beszéd, maga sem fogalmazhatott volna szebben. Alig várja, hogy végre ideérjenek az orkok, és bizony reméli hogy tényleg jó sokan vannak.*
*Kellemesen érzi magát Kayaerr társaságában, hasonlóképp, mint mikor oly hosszú idő után először találkozott Karheiával. Egy az övéi közül. Persze nem szó szerint, de mégis valahol hasonló gyökerekkel rendelkezhet, hasonló szokásokkal és hagyományokkal. Nem egy városi hercegnőcske, hanem egy kemény, céltudatos, tüzes leány. A legjobb, már ha Rorkirt kérdezné valaki, ami persze igencsak ritkán fordul elő. ~Csak tudnám miért.~ Megingatja fejét a gondolatra, biztos félnek tőle. ~Helyes!~*
-Ó ne is törődj vele, egy paraszt. Egyszer megvendégelt a saját házi sajtjával, azóta kedvelem az öreget.
*Még egy kellemes emlék. Úgy néz ki, tényleg ez az, ami élteti. A harc szele, szinte már érzi a vér ízét a szájában, a bűzt az orrában. Ez, meg ez a vidék is. Végre valami nagyot tehet, valamit amire az elmúlt esztendőkben várt. A kardja szinte csak úgy vibrál a cikázó villámokkal, tudja jól, hogy Durogaar is pont olyan izgatott mint ő.*
-Jogos. De a piacot se hagyjuk ki, úgysincs messze. Meg lehet veszek is ezt-azt ami jól jöhet. Közben legalább kifújjuk magunkat, mielőtt mindenkit jól beszaratunk.
*Röhög, majd a piac sűrűje felé veszi az irányt. Hamar össze is szedi a holmikat, amiket hasznosnak gondol az elkövetkező időkben, s valamivel még a társának is kedveskedik.*
-Nesze, fogd. Még jól jöhet.
*Azzal két fáklyát meg egy batyu hideg élelmet ad harcostársának, majd fejével a kürtre int, biztatva a másikat, hogy fújja csak meg keményen, hogy aztán tovább folytathassák toborzó útjukat a Vaskorsóba. Közben pedig, ha tényleg megfújja a kürtöt, egy kicsit elkalandozik a fantáziája azon, hogy valami mást is a szájába vehetne útitársa.*
-Ez a beszéd!
*Tetszik neki a beszéd, maga sem fogalmazhatott volna szebben. Alig várja, hogy végre ideérjenek az orkok, és bizony reméli hogy tényleg jó sokan vannak.*
4368. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-09-29 09:36:03
Üzenet elküldve: 2025-09-29 09:36:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyakig a lótrágyában//
//Nyílt//
*Egyre beljebb haladnak az északi úton. Az ösvény szélesedik, a fák ritkulnak, és lassan emberi nyomok tűnnek fel. Szekérnyomok, lábnyomok a porban, sőt, az út szélén egy kopott tábla is áll, melyen alig kivehető, kopott betűk utalnak a Tharg piac felé. Shendal szája szegletében ott pihen a pipa, és elégedetten tömi meg, majd pöfékel serényen.*
-No lám, Vex! Itt vagyunk barátom! * Mondja, miközben Vex nyakát megveregeti. Néhány óra múlva a fák teljesen megnyílnak, és egy kisebb piactérre érnek. Tharg kereskedők árulják portékáikat. Szárított hal, gyümölcs, durva szövésű kelmék, s talán még fegyver is kínálja magát. A levegőben sült hús illata keveredik a hangoskodó árusok kiabálásával. Shen leugrik a nyeregből, a kantárral Vexet vezeti, és lassú léptekkel végigsétál a sorok között. Megszólít egy öreg kofát, majd egy szakállas kereskedőt, végül egy fiatal legényt. Rövid kérdezősködés után megtudja, hogy van itt a közelben egy fogadó, ahol ételt, italt és talán még szállást is kaphat. A Vörös szeme felcsillan, ahogy a bor és a meleg étel gondolata eszébe jut.*
-Ez pont az, amire szükségünk van. Köszönöm az útbaigazítást! * Búcsúzik félhangosan, miközben ismét nyeregbe száll. A piactérről kivezető keskeny útra fordítja lovát, és a fogadó felé veszi az irányt, ahol talán végre megpihenhet, és több hírt szerezhet a Vas hegyről is.*
//Nyílt//
*Egyre beljebb haladnak az északi úton. Az ösvény szélesedik, a fák ritkulnak, és lassan emberi nyomok tűnnek fel. Szekérnyomok, lábnyomok a porban, sőt, az út szélén egy kopott tábla is áll, melyen alig kivehető, kopott betűk utalnak a Tharg piac felé. Shendal szája szegletében ott pihen a pipa, és elégedetten tömi meg, majd pöfékel serényen.*
-No lám, Vex! Itt vagyunk barátom! * Mondja, miközben Vex nyakát megveregeti. Néhány óra múlva a fák teljesen megnyílnak, és egy kisebb piactérre érnek. Tharg kereskedők árulják portékáikat. Szárított hal, gyümölcs, durva szövésű kelmék, s talán még fegyver is kínálja magát. A levegőben sült hús illata keveredik a hangoskodó árusok kiabálásával. Shen leugrik a nyeregből, a kantárral Vexet vezeti, és lassú léptekkel végigsétál a sorok között. Megszólít egy öreg kofát, majd egy szakállas kereskedőt, végül egy fiatal legényt. Rövid kérdezősködés után megtudja, hogy van itt a közelben egy fogadó, ahol ételt, italt és talán még szállást is kaphat. A Vörös szeme felcsillan, ahogy a bor és a meleg étel gondolata eszébe jut.*
-Ez pont az, amire szükségünk van. Köszönöm az útbaigazítást! * Búcsúzik félhangosan, miközben ismét nyeregbe száll. A piactérről kivezető keskeny útra fordítja lovát, és a fogadó felé veszi az irányt, ahol talán végre megpihenhet, és több hírt szerezhet a Vas hegyről is.*
4367. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-09-27 23:25:13
Üzenet elküldve: 2025-09-27 23:25:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 914
OOC üzenetek: 1518
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 914
OOC üzenetek: 1518
Játékstílus: Vakmerő
* Útközben tart egy-két pihenőt, főként Pajtás miatt, aki néha úgy dönt, megáll az út közepén és egy tapodtat se mozdul. Ilyenkor Morwon általában ráhagyja a dolgot – már megszokta Pajtás olykor akadékoskodó természetét. Azonban ennek ellenére egész gyorsan haladnak. Morwon jól ismeri a környéket, hiszen itt lakott évekig. Illetve nem konkrétan itt, hanem fenn a hegyen, de azért a szántóföld is ismerős környék számára. Kifejezetten Kalácsfalva. Ha nem lenne még mindig egy kicsit másnapos a tegnapi miatt, most talán tenne is egy kitérőt, hogy megigyon egy jó kalácsfalvi sört. De így inkább kihagyja. Egyébként is, fontos dolga van: beszélni akar a Thargokkal. *
– Nemsokára megérkezünk, Pajtás! Az a nagy hegy ott a Vashegy. Ott laknak a Thargok! Ha minden igaz… Be rég láttam Thargokat! Egyedül a Sajtmesterrel találkoztam nemrég. Vajon ő visszatért már? No, és vajon ki most a Thargok törzsfőnöke? Biztos Kagan egyik rokona. Remélem, nem késtük le az orkok lerohanását! * Persze az is lehet, hogy a valóságban nincsenek is orkok, akiket meg kéne támadni. Morwon azonban bízik benne, hogy vannak. Olyan rég piszkította már be a kardját, itt az idő. *
– Hazaértünk. * Jelenti ki, mikor már a Vashegy lábánál tartanak. *
– Nemsokára megérkezünk, Pajtás! Az a nagy hegy ott a Vashegy. Ott laknak a Thargok! Ha minden igaz… Be rég láttam Thargokat! Egyedül a Sajtmesterrel találkoztam nemrég. Vajon ő visszatért már? No, és vajon ki most a Thargok törzsfőnöke? Biztos Kagan egyik rokona. Remélem, nem késtük le az orkok lerohanását! * Persze az is lehet, hogy a valóságban nincsenek is orkok, akiket meg kéne támadni. Morwon azonban bízik benne, hogy vannak. Olyan rég piszkította már be a kardját, itt az idő. *
– Hazaértünk. * Jelenti ki, mikor már a Vashegy lábánál tartanak. *
4366. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-09-27 18:43:54
Üzenet elküldve: 2025-09-27 18:43:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyakig a lótrágyában//
//Nyílt//
*A kezdeti vágta lassan ügetésbe vált. Néhány perc múlva már csak lépésben halad. A Vörös nem akarja kimeríteni hátasát, ezért hagyja, hogy Vex nyugodtabban menjen tovább. A ló patái tompán kavarják fel az út porát, néha egy-egy ág roppan a súlya alatt. Shen közben folyamatosan a bozótost figyeli, mert attól tart, hogy bármelyik pillanatban banditák ugorhatnak elő. Pipa lóg a szájában, füstje csípi a szemét, de nem törődik vele. Inkább azon jár az esze, hogy valószínűleg már a Tharg birtokokon halad keresztül, ami azt jelenti, hogy közelebb van a célhoz. Az út hirtelen nyugatnak kanyarodik. Shen meghúzza a kantárt, Vex lassít. A férfi sóhajt, majd elővesz egy érmét, és a ló füle mellett megforgatja.*
-Na, pajtás! Eldöntjük egyszerűen. Ha írás, balra megyünk. Ha fej, egyenesen tovább. *Mondja félhangosan, mintha a ló is értené. Az érme csilingelve emelkedik a levegőbe, majd visszahullik a tenyerébe. Shen kinyitja a markát, rápillant.*
-Írás. Akkor balra megyünk. *Szól a lónak, és a kantárt az ösvény kanyarja felé húzza. Nem tudja, hogy ezzel rossz döntést hozott. A biztonságosabb út helyett a krekataur barlangrendszer felé indul. A fák sűrűbbé válnak, az ösvény egyre keskenyebb és vadabb. Shen érzi, hogy valami nem stimmel, de nem tudná megmondani, mi az. A pipa füstje keserűbb, a levegő hűvösebb, és az erdő mintha elhallgatna körülötte. Ő pedig, mit sem sejtve, lassan olyan hely felé tart, ahonnan nem biztos, hogy könnyen kijut.*
//Nyílt//
*A kezdeti vágta lassan ügetésbe vált. Néhány perc múlva már csak lépésben halad. A Vörös nem akarja kimeríteni hátasát, ezért hagyja, hogy Vex nyugodtabban menjen tovább. A ló patái tompán kavarják fel az út porát, néha egy-egy ág roppan a súlya alatt. Shen közben folyamatosan a bozótost figyeli, mert attól tart, hogy bármelyik pillanatban banditák ugorhatnak elő. Pipa lóg a szájában, füstje csípi a szemét, de nem törődik vele. Inkább azon jár az esze, hogy valószínűleg már a Tharg birtokokon halad keresztül, ami azt jelenti, hogy közelebb van a célhoz. Az út hirtelen nyugatnak kanyarodik. Shen meghúzza a kantárt, Vex lassít. A férfi sóhajt, majd elővesz egy érmét, és a ló füle mellett megforgatja.*
-Na, pajtás! Eldöntjük egyszerűen. Ha írás, balra megyünk. Ha fej, egyenesen tovább. *Mondja félhangosan, mintha a ló is értené. Az érme csilingelve emelkedik a levegőbe, majd visszahullik a tenyerébe. Shen kinyitja a markát, rápillant.*
-Írás. Akkor balra megyünk. *Szól a lónak, és a kantárt az ösvény kanyarja felé húzza. Nem tudja, hogy ezzel rossz döntést hozott. A biztonságosabb út helyett a krekataur barlangrendszer felé indul. A fák sűrűbbé válnak, az ösvény egyre keskenyebb és vadabb. Shen érzi, hogy valami nem stimmel, de nem tudná megmondani, mi az. A pipa füstje keserűbb, a levegő hűvösebb, és az erdő mintha elhallgatna körülötte. Ő pedig, mit sem sejtve, lassan olyan hely felé tart, ahonnan nem biztos, hogy könnyen kijut.*
4365. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-09-24 21:38:38
Üzenet elküldve: 2025-09-24 21:38:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*Az északi leányt bőszen fűti a tettvágy, az a fajta, amit utoljára akkor érzett, mikor délnek indult. Az elmúlt hatok tétlenkedései apránként szinte visszarántották a szürke hétköznapokba, melyekből odahaza bőven kijutott neki: besegített a mindennapi teendőkbe, ha kellett barkácsolt, kútvizet hordott, besegített a kovácsnak. Véletlenül sem szeretne hálátlannak tűnni, elvégre befogadták, s az első pillanattól kezdve úgy kezelik, mintha a családja sok-sok éve együtt érkezett volna a Hadúrral a Vashegyre. Nem azért tette meg azonban ezt a hosszú, veszedelmes utat egyedül, hogy ugyanaz a sors várjon rá, mint a faluban. Most azonban végre érzi, ahogy lüktet ereiben a vér, ahogy ég a mellkasa, mint amit a legelső süldő szerelemnél él át az ember - EZ, ez az, amiért itt van, amire mindig vágyott. Harcosként élni, s ha az Ősök úgy akarják, harcosként meghalni.
Mielőtt menetközben túlságosan is elmélyedne azon, milyen utat is szántak neki a szellemek, a pimasz megjegyzésre azért felvonja szőke szemöldökét.*
- Nagyanyád a kislábú! *morran a barbárra. Durcás ábrázatot húz ugyan képére egy elnyúló pillanatig, de borostyánjaiban ott dereng valamifajta jó kedély.*
- Ki a franc az a Trodd? *szalad ki a száján, mert ugyan itt van már egy ideje, de ezt a nevet valahogy nem hallotta. Valami helyi parasztnak képzelni, a tharg harcosok neve ugyanis rendre felcsendül néhány korsó sör mellett nosztalgiázva, földművesekről azonban ritkán hall az ember - kivéve, ha egyben mágusok is, mint az a Learon Derin, akinek egyébként a borát is mindig az egekig magasztalják.
Némi morfondírozást követően egy pillanatra megtorpan.*
- A Vaskorsóba is érdemes lehet elnéznünk. *pillant a taverna irányába a távolban* - Mindig akadnak ott átutazók, akár a Kikötőig vagy Artheniorig is vihetik a hírt.
*Márpedig a közeledő orkok ténye a maga részéről nem olyan információ, amit titokban kellene tartaniuk. Minden népnek lehetősége kell hogy legyen felkészülni a hordára.
Hírvivősködésük egyelőre sikeresnek bizonyul - többen tesznek ígéretet arra, hogy fegyvert fognak és csatlakoznak a thargokhoz Amonon, ez részben Rorkir lelkesítő beszédének köszönhető, Kayaerr nem kifejezetten jeleskedik az ilyesmiben.*
- Ha valóban olyan sokan vannak, ahogy a kormosképű állította, akkor hamarosan együtt vacsorázunk az Ősök Csarnokában. De előtte levágunk néhány varangyot *nyúlik lelkes vigyorra szája. A kérdésre maga is a piac irányába tekint, de nagy hirtelen semmi sem ötlik eszébe, amire szüksége lehetne. Úgy érzi most mindenre elég a harag és a kardja.*
- Én megvagyok.
*Az északi leányt bőszen fűti a tettvágy, az a fajta, amit utoljára akkor érzett, mikor délnek indult. Az elmúlt hatok tétlenkedései apránként szinte visszarántották a szürke hétköznapokba, melyekből odahaza bőven kijutott neki: besegített a mindennapi teendőkbe, ha kellett barkácsolt, kútvizet hordott, besegített a kovácsnak. Véletlenül sem szeretne hálátlannak tűnni, elvégre befogadták, s az első pillanattól kezdve úgy kezelik, mintha a családja sok-sok éve együtt érkezett volna a Hadúrral a Vashegyre. Nem azért tette meg azonban ezt a hosszú, veszedelmes utat egyedül, hogy ugyanaz a sors várjon rá, mint a faluban. Most azonban végre érzi, ahogy lüktet ereiben a vér, ahogy ég a mellkasa, mint amit a legelső süldő szerelemnél él át az ember - EZ, ez az, amiért itt van, amire mindig vágyott. Harcosként élni, s ha az Ősök úgy akarják, harcosként meghalni.
Mielőtt menetközben túlságosan is elmélyedne azon, milyen utat is szántak neki a szellemek, a pimasz megjegyzésre azért felvonja szőke szemöldökét.*
- Nagyanyád a kislábú! *morran a barbárra. Durcás ábrázatot húz ugyan képére egy elnyúló pillanatig, de borostyánjaiban ott dereng valamifajta jó kedély.*
- Ki a franc az a Trodd? *szalad ki a száján, mert ugyan itt van már egy ideje, de ezt a nevet valahogy nem hallotta. Valami helyi parasztnak képzelni, a tharg harcosok neve ugyanis rendre felcsendül néhány korsó sör mellett nosztalgiázva, földművesekről azonban ritkán hall az ember - kivéve, ha egyben mágusok is, mint az a Learon Derin, akinek egyébként a borát is mindig az egekig magasztalják.
Némi morfondírozást követően egy pillanatra megtorpan.*
- A Vaskorsóba is érdemes lehet elnéznünk. *pillant a taverna irányába a távolban* - Mindig akadnak ott átutazók, akár a Kikötőig vagy Artheniorig is vihetik a hírt.
*Márpedig a közeledő orkok ténye a maga részéről nem olyan információ, amit titokban kellene tartaniuk. Minden népnek lehetősége kell hogy legyen felkészülni a hordára.
Hírvivősködésük egyelőre sikeresnek bizonyul - többen tesznek ígéretet arra, hogy fegyvert fognak és csatlakoznak a thargokhoz Amonon, ez részben Rorkir lelkesítő beszédének köszönhető, Kayaerr nem kifejezetten jeleskedik az ilyesmiben.*
- Ha valóban olyan sokan vannak, ahogy a kormosképű állította, akkor hamarosan együtt vacsorázunk az Ősök Csarnokában. De előtte levágunk néhány varangyot *nyúlik lelkes vigyorra szája. A kérdésre maga is a piac irányába tekint, de nagy hirtelen semmi sem ötlik eszébe, amire szüksége lehetne. Úgy érzi most mindenre elég a harag és a kardja.*
- Én megvagyok.
4364. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-09-23 21:11:40
Üzenet elküldve: 2025-09-23 21:11:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*A döntést az újonnan érkezőre hagyja, nekik viszont dolguk van.*
-Induljunk!
*Jelenti ki Kayaerre pillantva, majd kemény léptekkel, kocogva elindul a birtokok felé.*
-Sok parasztnak el kell juttatnunk a hírt, meg az utazóknak is, lézengőknek, mindenkinek. Kapkodd a kis lábaid.
*Veti oda széles vigyorral a képén a megtermett, barbár férfi. Kedveli a nőt, még ha alig ismeri is, tudja hogy egyívásúak.*
-Troddhoz is szaladjunk be, meg a piacra is. Mit szólsz, jut eszedbe még valami?
*Közben ha szerencséjük van el is érnek egy-két dolgos fickót vagy a családjuk valamelyik tagját, s el tudják nekik is mondani, hogy a Vashegy bizony fegyvert ragad, s hogy orkok súlyos csizmája fogja taposni őseik vérével szerzett földjüket, ha nem harcolnak érte foggal-körömmel. Több helyen sikerül felszítani a tüzet, s ha a szellemek is úgy akarják, sokan fognak csatlakozni az erődben a gyülekező sereghez.*
-Micsoda csata lesz! Már látom is magam előtt, hordányi ellenség mind, csak hogy jajveszékelve a földünket itassák! Remélem nem lesz nagyobb a füstje, mint a lángja. Egészen beleéltem magam, hogy talán itt ér majd a végzet.
*Messze a horizontra tekint, sokszor táncolt már a halállal, s eddig mindig az húzta a rövidebbet. De tudja, hogy egyszer mindenki kifogy a szerencséből.*
-Ha már úgyis arra tartunk, a piacról neked van szükséged valamire?
*A döntést az újonnan érkezőre hagyja, nekik viszont dolguk van.*
-Induljunk!
*Jelenti ki Kayaerre pillantva, majd kemény léptekkel, kocogva elindul a birtokok felé.*
-Sok parasztnak el kell juttatnunk a hírt, meg az utazóknak is, lézengőknek, mindenkinek. Kapkodd a kis lábaid.
*Veti oda széles vigyorral a képén a megtermett, barbár férfi. Kedveli a nőt, még ha alig ismeri is, tudja hogy egyívásúak.*
-Troddhoz is szaladjunk be, meg a piacra is. Mit szólsz, jut eszedbe még valami?
*Közben ha szerencséjük van el is érnek egy-két dolgos fickót vagy a családjuk valamelyik tagját, s el tudják nekik is mondani, hogy a Vashegy bizony fegyvert ragad, s hogy orkok súlyos csizmája fogja taposni őseik vérével szerzett földjüket, ha nem harcolnak érte foggal-körömmel. Több helyen sikerül felszítani a tüzet, s ha a szellemek is úgy akarják, sokan fognak csatlakozni az erődben a gyülekező sereghez.*
-Micsoda csata lesz! Már látom is magam előtt, hordányi ellenség mind, csak hogy jajveszékelve a földünket itassák! Remélem nem lesz nagyobb a füstje, mint a lángja. Egészen beleéltem magam, hogy talán itt ér majd a végzet.
*Messze a horizontra tekint, sokszor táncolt már a halállal, s eddig mindig az húzta a rövidebbet. De tudja, hogy egyszer mindenki kifogy a szerencséből.*
-Ha már úgyis arra tartunk, a piacról neked van szükséged valamire?
4363. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:40:43
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:40:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*A wegtoreni immáron a szövetség földjein át ér a piactérre, ahol a ligetes erdők és a domboldali szőlők közül kanyarog elő az út. A Vashegy sötét vonulata már a látóhatárra rajzolódik, árnyékában terül szét a kavargó forgatag. A piacon ugyanaz a kép várja, amit tegnap hátrahagyott. A kofák kiabálnak, bőrök, frissen nyúzott prémek, kovácsolt fegyverek és zöldséges kosarak sora tölti meg a standokat és sátrakat.
Dayaneer lassan lépdel végig a sorok között, figyelmesen hallgatja az ajánlatokat, diszkréten kérdezősködik amíg rá nem talál a megfelelő kofára. Nem ugyanahhoz a standhoz irányítják mint korábban. Egy idősebb, aprócska emberrel elegyedik most szóba, aki elmondása szerint a szántóföldekről érkezett, s véletlenül sem tharg, ezt valahogy fontosnak találja kiemelni. Az üzlet gyorsan megköttetik, hamarosan a kereskedő tarisznyájába kerül tíz adagnyi bódító hodaril gondosan becsomagolva.
Még pipára gyújt, mielőtt továbbindulna, épp ott ahol előző nap is tette. Fél füllel elkap néhány beszélgetést, noha az ízes paraszti beszéd miatt nem mindet érti tökéletesen. Annyit viszont sikerül kihámoznia a sutyorgásokból, hogy kürtszó harsant nemrég Thargarod felől, s ezt bizony mindenki baljós előjelnek veszi. Van, aki hosszú évek óta nem látott barbár portyától tart, valaki összefüggést lát a hatokkal ezelőtti másik kürtszóval - egyenesen háborút emlegetnek.
Bár egészen kíváncsi lett, nem áll most neki kérdezősködni az idegenek körében, egyébként is látja pillantásaikból sokszor, hogy bizalmatlanok. Elfüstöli még maradék dohányát majd továbbáll.*
*A wegtoreni immáron a szövetség földjein át ér a piactérre, ahol a ligetes erdők és a domboldali szőlők közül kanyarog elő az út. A Vashegy sötét vonulata már a látóhatárra rajzolódik, árnyékában terül szét a kavargó forgatag. A piacon ugyanaz a kép várja, amit tegnap hátrahagyott. A kofák kiabálnak, bőrök, frissen nyúzott prémek, kovácsolt fegyverek és zöldséges kosarak sora tölti meg a standokat és sátrakat.
Dayaneer lassan lépdel végig a sorok között, figyelmesen hallgatja az ajánlatokat, diszkréten kérdezősködik amíg rá nem talál a megfelelő kofára. Nem ugyanahhoz a standhoz irányítják mint korábban. Egy idősebb, aprócska emberrel elegyedik most szóba, aki elmondása szerint a szántóföldekről érkezett, s véletlenül sem tharg, ezt valahogy fontosnak találja kiemelni. Az üzlet gyorsan megköttetik, hamarosan a kereskedő tarisznyájába kerül tíz adagnyi bódító hodaril gondosan becsomagolva.
Még pipára gyújt, mielőtt továbbindulna, épp ott ahol előző nap is tette. Fél füllel elkap néhány beszélgetést, noha az ízes paraszti beszéd miatt nem mindet érti tökéletesen. Annyit viszont sikerül kihámoznia a sutyorgásokból, hogy kürtszó harsant nemrég Thargarod felől, s ezt bizony mindenki baljós előjelnek veszi. Van, aki hosszú évek óta nem látott barbár portyától tart, valaki összefüggést lát a hatokkal ezelőtti másik kürtszóval - egyenesen háborút emlegetnek.
Bár egészen kíváncsi lett, nem áll most neki kérdezősködni az idegenek körében, egyébként is látja pillantásaikból sokszor, hogy bizalmatlanok. Elfüstöli még maradék dohányát majd továbbáll.*
4362. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-08-27 09:32:26
Üzenet elküldve: 2025-08-27 09:32:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gyorsan szeli az utat Szürke hátán. Azért nem fárasztja ki hátasát, de kiélvezi az érzést. Milyen sokáig csak gyalogolt vagy szekeret kellett keresnie. Így viszont máris gyorsabb lesz az utazás. Gyomra kordul egyet. Most jut csak eszébe, hogy nem is reggelizett. A hűvös, süvítő szél még csillapítja az éhség érzetét, de nem sokáig. Különben sem jó ötlet éhgyomorral ilyen veszélyes felderítő útra menni. Viszont még nem akar megállni. Inkább körbenéz elsőnek a piacon, majd utána eszik. Úgy is van még bőven élelme a pusztai kalandjukból vissza maradva.*
4361. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-08-21 15:05:37
Üzenet elküldve: 2025-08-21 15:05:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kalácsfalváról reggel indul tovább. Végre kicsit nyugodtabb pihenés van mögötte. A falucskát néhány órányi távolság választja el a folyótól, és az északi ide igyekszik. A révhez. Valahogy megkönnyebbül, hogy itt van, mint amikor haza felé tart az ember és már csak a szomszéd települést elválasztó patakocska van előtte. Persze a folyó nem éppen patak, és a szomszéd település is oly messze van most ide. Igyekszik nem gondolni a maga mögött hagyott életre, csak az új lehetőségek reménye lebeg szemei előtt.
Igazából sokkal hamarabb eléri a folyót, a révet, mint ahogy azt korábban gondolta, és némi fizetség ellenében átviteti magát a túlsó partra.*
-Ez itt már Amon-Ruadh. Sok szerencsét.
*Köszön tőle a révész, ő pedig egy utolsót pihen a parton, a víz közelében, mielőtt a maradék útszakasznak nekivágna.*
Igazából sokkal hamarabb eléri a folyót, a révet, mint ahogy azt korábban gondolta, és némi fizetség ellenében átviteti magát a túlsó partra.*
-Ez itt már Amon-Ruadh. Sok szerencsét.
*Köszön tőle a révész, ő pedig egy utolsót pihen a parton, a víz közelében, mielőtt a maradék útszakasznak nekivágna.*
4360. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-08-19 18:04:35
Üzenet elküldve: 2025-08-19 18:04:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Mire a nap kiemelkedik a környező hegyek takarásából, Mykael Rohark már maga mögött hagyta a thargok épületeit, és a Szántóföldek felé veszi az irányt. Persze nem az a végcélja, éppen csak átkel a vidéken. Artheniorba kell visszatérnie.
Előző nap kora hajnalban még ott volt és onnan kutyagolt a thargokhoz. Eléggé megerőltető az ilyesmi, de Mykael szokva van az erőltetett menethez, teljes felszereléssel. Ráadásul tegnap olyan szerencséje volt, ami igen ritkán akad: egy vándor kalmár felvette a kocsijára, és egészen Amon Ruadh-ig vitte. Nagyon sok fáradtságtól kímélte meg ezzel a talpas katonát. Bár a visszaúton is hasonló szerencséje lenne!
Egyelőre azonban úgy néz ki, hogy nem lesz. Az országút a szokásosnál kihaltabb. Talán összefüggésben van ez az ominózus kürtszóval, talán mindenki kicsit óvatosabb lett. Hát, ő nem. Dolga van Artheniorban, ott akar lenni, amikor kiderül, hogy mi is rejtőzik e gyanús kürtszó hátterében. És ha végre valahára háború lesz, hát ott akar szolgálatba állni.
Ezekkel a gondolatokkal a fejében egyáltalán nem esik nehezére határozott tempót diktálni, ahogy az országúton baktat a távoli város felé.*
Előző nap kora hajnalban még ott volt és onnan kutyagolt a thargokhoz. Eléggé megerőltető az ilyesmi, de Mykael szokva van az erőltetett menethez, teljes felszereléssel. Ráadásul tegnap olyan szerencséje volt, ami igen ritkán akad: egy vándor kalmár felvette a kocsijára, és egészen Amon Ruadh-ig vitte. Nagyon sok fáradtságtól kímélte meg ezzel a talpas katonát. Bár a visszaúton is hasonló szerencséje lenne!
Egyelőre azonban úgy néz ki, hogy nem lesz. Az országút a szokásosnál kihaltabb. Talán összefüggésben van ez az ominózus kürtszóval, talán mindenki kicsit óvatosabb lett. Hát, ő nem. Dolga van Artheniorban, ott akar lenni, amikor kiderül, hogy mi is rejtőzik e gyanús kürtszó hátterében. És ha végre valahára háború lesz, hát ott akar szolgálatba állni.
Ezekkel a gondolatokkal a fejében egyáltalán nem esik nehezére határozott tempót diktálni, ahogy az országúton baktat a távoli város felé.*
4359. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-08-16 18:14:26
Üzenet elküldve: 2025-08-16 18:14:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Vashegy ménjei//
*Micarthara komorsága kezd rá is átragadni. Bár nem hisz benne komolyan, hogy a mocsárban is orkok lennének, minél többet gondolkodik a lehetőségen, annál jobban tart tőle. Komolyan bólogat a nőstény szavaira.*
- Azt semmiképpen.
*Mondja teste minden ízével egyetértve arra válaszul, hogy többé nem fordulhat elő, ami a pusztában történt velük.*
- Jó ötlet. Ha néhány Tharg velünk tart, kapóra jöhet. De az se baj, ha magunkra maradunk. Úgy nagyobb esélyünk van titokban kikémlelni a terepet.
*Részéről ezzel egyelőre megtárgyaltnak tekinti a témát. Ha itt végeztek, majd visszatérhetnek rá. Most viszont az előttük álló feladatra fókuszál, és tartja a gyors tempót, amit Thara diktál. Menet közben figyeli a tájat, mikor bukkan elő fontosnak tűnő épület, vagy személy, hogy továbbadhassák a hírt a pusztáról. Remélhetőleg nem találnak süket fülekre.*
*Micarthara komorsága kezd rá is átragadni. Bár nem hisz benne komolyan, hogy a mocsárban is orkok lennének, minél többet gondolkodik a lehetőségen, annál jobban tart tőle. Komolyan bólogat a nőstény szavaira.*
- Azt semmiképpen.
*Mondja teste minden ízével egyetértve arra válaszul, hogy többé nem fordulhat elő, ami a pusztában történt velük.*
- Jó ötlet. Ha néhány Tharg velünk tart, kapóra jöhet. De az se baj, ha magunkra maradunk. Úgy nagyobb esélyünk van titokban kikémlelni a terepet.
*Részéről ezzel egyelőre megtárgyaltnak tekinti a témát. Ha itt végeztek, majd visszatérhetnek rá. Most viszont az előttük álló feladatra fókuszál, és tartja a gyors tempót, amit Thara diktál. Menet közben figyeli a tájat, mikor bukkan elő fontosnak tűnő épület, vagy személy, hogy továbbadhassák a hírt a pusztáról. Remélhetőleg nem találnak süket fülekre.*
4358. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-08-16 17:23:43
Üzenet elküldve: 2025-08-16 17:23:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Enna türelmesen végig hallgatja Tharát. Közben lassan már a Thargok területére merészkednek.*
-Lehet tévedek és nincs ott semmi. Abban reménykedek, hogy a thargok, ha nem kergetnek el minket, talán segítenek a Romtábor felderítésében. Még egyszer nem indulhatunk neki egy ilyen útnak felkészületlenül, hisz látjuk mi történt.
*Néz komoran Ennára.*
-Már ha egy kisebb csapattal rá tudnánk nézni, vagy ha híreket kapnánk a helyről már azzal is megelégednék. A védelem felállítása fontosabb lenne mint egy rossz megérzésre hagyatkozni.
*De ki lenne olyan bolond, hogy önszántából megy neki a Romtábornak, rajta kívül? Ezért is gondolja, hogy nekik kellene ezt megtenni ezt. A thargok tudnának nélkülözni néhány embert.*
-Nagyra értékelem a segítséged. Jelenleg csak négyen tudjuk, hogy mi áll előttünk és az is lehet, hogy ez még nem minden. Ha nem is az ingoványban, de lehet a pusztában van még erődjük, még több orkkal. A legrosszabbra kell készülnünk.
*Thara baljóslatú, de muszáj ilyennek lennie. Ha a legrosszabbra számít, majd meglepetés érheti ha téved. Lehet felfújja a dolgot és nincsenek is olyan sokan. A végén meg csak nevetnek az egészen a Pegazusban egy jó ital mellett.
~Aztán meg orkok tőrnek be és lemészárolnak és felégetnek mindent és mindenkit.~
A gondolattól még a hideg is kirázza.
Az úton ha csak Enna nem kérdez valamit akkor csendben marad és gyorsabb tempót diktál.*
*Enna türelmesen végig hallgatja Tharát. Közben lassan már a Thargok területére merészkednek.*
-Lehet tévedek és nincs ott semmi. Abban reménykedek, hogy a thargok, ha nem kergetnek el minket, talán segítenek a Romtábor felderítésében. Még egyszer nem indulhatunk neki egy ilyen útnak felkészületlenül, hisz látjuk mi történt.
*Néz komoran Ennára.*
-Már ha egy kisebb csapattal rá tudnánk nézni, vagy ha híreket kapnánk a helyről már azzal is megelégednék. A védelem felállítása fontosabb lenne mint egy rossz megérzésre hagyatkozni.
*De ki lenne olyan bolond, hogy önszántából megy neki a Romtábornak, rajta kívül? Ezért is gondolja, hogy nekik kellene ezt megtenni ezt. A thargok tudnának nélkülözni néhány embert.*
-Nagyra értékelem a segítséged. Jelenleg csak négyen tudjuk, hogy mi áll előttünk és az is lehet, hogy ez még nem minden. Ha nem is az ingoványban, de lehet a pusztában van még erődjük, még több orkkal. A legrosszabbra kell készülnünk.
*Thara baljóslatú, de muszáj ilyennek lennie. Ha a legrosszabbra számít, majd meglepetés érheti ha téved. Lehet felfújja a dolgot és nincsenek is olyan sokan. A végén meg csak nevetnek az egészen a Pegazusban egy jó ital mellett.
~Aztán meg orkok tőrnek be és lemészárolnak és felégetnek mindent és mindenkit.~
A gondolattól még a hideg is kirázza.
Az úton ha csak Enna nem kérdez valamit akkor csendben marad és gyorsabb tempót diktál.*
2898-2917 , 2918-2937 , 2938-2957 , 2958-2977 , 2978-2997 , 2998-3017 , 3018-3037 , 3038-3057 , 3058-3077 , 3078-3097 , 3098-3117 , 3118-3137 , 3138-3157 , 3158-3177 , 3178-3197 , 3198-3217 , 3218-3237 , 3238-3257 , 3258-3277 , 3278-3297 , 3298-3317 , 3318-3337 , 3338-3357 , 3358-3377 , 3378-3397 , 3398-3417 , 3418-3437 , 3438-3457 , 3458-3477 , 3478-3497 , 3498-3517 , 3518-3537 , 3538-3557 , 3558-3577 , 3578-3597 , 3598-3617 , 3618-3637 , 3638-3657 , 3658-3677 , 3678-3697 , 3698-3717 , 3718-3737 , 3738-3757 , 3758-3777 , 3778-3797 , 3798-3817 , 3818-3837 , 3838-3857 , 3858-3877 , 3878-3897 , 3898-3917 , 3918-3937 , 3938-3957 , 3958-3977 , 3978-3997 , 3998-4017 , 4018-4037 , 4038-4057 , 4058-4077 , 4078-4097 , 4098-4117 , 4118-4137 , 4138-4157 , 4158-4177 , 4178-4197 , 4198-4217 , 4218-4237 , 4238-4257 , 4258-4277 , 4278-4297 , 4298-4317 , 4318-4337 , 4338-4357 , 4358-4377 , 4378-4397 , 4398-4417 , 4407-4426