//Kelardo-birtok//
– Nagyon macska. Hehe. Olyan kicsi, fekete, szőrös és sokat nyavalyog, hehehe. * Valójában Kormos pont nem nyávog sokat, de a Parden reméli, hogy ezekkel a jellemzőkkel elég pontosan írja körül a nagyon macskát. Abba persze bele sem gondol, hogy ezek a tulajdonságok éppenséggel egy kicsit macskára is aggathatóak. * Úgy mentettük meg, hogy meg kellett küzdeni érte a gonosz fehér ruhás orkkal, bizony! * Meséli nagy beleéléssel – olyannyira, hogy még a kötelező heherészést is hanyagolja. Tovább regél hát, a megfelelő ponton még hangját is eltorzítva, hogy orkosabbnak tűnjön. *
– Azt mondta: "Hé, én vagyok a fehér ruhás ork!" – Hehe, azt mondta, bizony! – "Megeszem ezt a macskát, mer' éhes vagyok!" Mi meg megmentettük, mivel csak. Hehe. * Bólogat és bazsalyog, ahogy azt megszokhattuk tőle. A város elfoglalásának kérdésére sem hagy alább mosolya – inkább szélesedik. *
– Igen, igen, igen! Hehehe! * Röhög fel elégedetten és elgondolkodik, hogy mit kezdene egy elfoglalt várossal. Néhányszor már megfejtette ezt a rejtvényt, de most elfelejtette. Így hosszú másodpercekig csak áll, mint egy cövek, utána beszámol terveiről. * Megöljük őket! Igen, bizony! Hehe, megöljük a fehér ruhásokat és felszabadítjuk a világot a gonosz fehér ruhásoktól! Hehehe... Rolf Vónék! Megöljük mindet! Hehe! * Nevet fel a változatosság kedvéért. Noha Rolf nem biztos, hogy ugyanannyira lelkesedik az ötletért, de ez a legkisebb baj! Ebben a világban a legkevesebben csinálják azt, amit akarnak. Parden el is tervezi, hogy Rolfot fogja kinevezni a seregek vezetőjévé (vagy legalábbis valami magasabb tisztséget szán neki). Mikor eljő az idő. Előtte azonban ki kell szedni belőle az információt Dinogen hollétéről, amihez pedig dolgozni kell.
Most már az érdekli a legkevésbé, hogy Rolf fehér ruhás-e – hogyha mégis az (vagy megunja a barátságát), akkor majd megöli, de most még szüksége van rá. A távolban már látni véli a készülődő seregeket, de még nem érzi a lovak patája által felvert port. Ez mondjuk betudható annak, hogy ebben a bűzben egy évtizedek óta nem tisztálkodott orkot sem érezne meg orrával; illetve annak is, hogy nincsenek csatamének a közelben – hacsak Pajtás nem annak számít. *
– Jó. * A munka halad hát tovább és egész gyorsan haladnak ahhoz képest, hogy egynéhányszor meg kellett állniuk. Persze odébb van még a pihenő, de már nem üres a szekér.
Végre rátérnek a mérgek témájára, azonban Parden nem gazdagodik túl sok újjal. Végtére is egy mezei paraszttal beszélget, nem egy sikátor mélyén megbúvó kuruzslóval. Azért ez is több mint a semmi. *
– Akarjuk tudni, hogy mi kell mihez, hogy megtudjuk, ha meg akarnak mérgezni. Hehe. Meg mi is tudjunk mérgezni, hehe. A város vezetőinek nehéz dolguk van ám, bizony! Hehe, hehe... * Mostanra egészen felszabadult Rolf társaságában – meg sem próbálja titkolni terveit, vagy próbál egyes számban beszélni. Szinte már magát adja. Ez értelemszerűen kockázattal jár együtt, de most vállalja, különben sosem talál reformereket maga mellé. Egyedül, ha el is foglalja a várost, megtartani aligha tudja hosszú távon. Egy képzeletbeli sereg ugyanis nem sokakat hat meg. *
– Mikor megyünk a Vashegyre, Rolf Vónék? Elviszel majd a bugris boszorkához, meg a méregkavaróhoz?