Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-23 14:10:57
Üzenet elküldve: 2018-09-23 14:10:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Derin-birtok //
*Megkönnyebbül, hogy bizalommal és barátsággal fogadják. Mindjárt mosolygóssá és rendkívül kedvessé válik, hiszen amit kap azt adja vissza is.*
- A Thargodrymeket én sem, ezzel tehát nincs egyedül a Nagyúr.
*Mosolya valamivel keserűbb és haragosabb lesz, de csak egy pillanat erejéig, ez, meg előbbi mondata viszont árulkodó lehet Learonék számára, hogy részben emiatt is van itt.*
- Onnan érkeztem, de nem őket képviselve.
*Teszi hozzá magyarázatként, amit ő maga elégnek vél, arról pedig nem szívesen beszél, hogy nem teljesen szabad akaratából volt ott. Ez kifejezetten olyan dolog, amit inkább szégyenkezve elfed.*
- Igen, eltalálta, őket keresném.
*Újra megenyhül arca, és kitisztul szájának görbülete ismételten örömteliséget sugározva. Közben a kisfiú is bemutatkozik, akit felettébb jópofának tart, és akitől kissé elszorul a szíve. Szőke haja és sötétkék árnyalatú szemei hasonlítanak sajátjához, de leginkább arra az angyali kis teremtésre emlékezteti, aki egykoron az övé volt és már nem lehet vele. Ezen hasonlóságból és gyermeki jellemének bájából következően máris a szívébe lopja magát.*
- Nagyon örvendek Learon Derin, és igazán köszönöm a bizalmát. Hálás lennék, ha önökkel tarthatnék, de csak ha nem jelent ez problémát önnek vagy az Egyszarvú Urának.
*Lovára pillant, akinek meleg leheletét arca környékén érzi, mert a fiatal állat jó ötletnek találja, hogy a haját kezdi el rágcsálni. Szelíden eltolja magától, mire kis sértettség a válasz, de még mindig biztosan tartja a kantárszárat.*
- Ó hát még nem adtam neki nevet. Nemrég... találtam.
~ Loptam. ~
- Fiatal, zajos, kissé vadóc jószág, de türelemmel kezelhető. Nem bántak túl jól vele, ezért érthető viselkedése, ő pedig nem olyan természetű, hogy ezt szó nélkül tűrje. Ugye?
*Az állatra pillant mintha visszajelzést várna. Egy kicsit valójában magára is emlékezteti a jószág, leszámítva a fiatal részt, lévén, hogy Karheia már megélt három évtizedet és nem érzi kifejezetten fiatalnak magát. Szelíden megpaskolgatja az állat vállát, majd megsimogatja annak szügyét. Ahogy keze végig halad pár régi sebhelyen az állat bőre beidegződésként összerándul ujjai alatt a régi emlékek hatására. Ezek után láthatóan szent a béke, legalábbis Karheia ezt feltételezi az elégedett horkantásokból.*
- Nem is vagyok túl jó a nevekben, esetleg segítenél nekem Prexiar? A Kincstárnok Számolójának biztos van pár frappáns ötlete, nemde?
*Addig amíg esetleg a gyermek gondolkodik visszaszáll a nyeregbe, és a szekér mellé léptet lovával, jelezve, hogy kész elindulni, meg egyébként ha már úgy alakult szívesen beszélgetne. Rég volt kellemes és könnyed társalgásban része.*
*Megkönnyebbül, hogy bizalommal és barátsággal fogadják. Mindjárt mosolygóssá és rendkívül kedvessé válik, hiszen amit kap azt adja vissza is.*
- A Thargodrymeket én sem, ezzel tehát nincs egyedül a Nagyúr.
*Mosolya valamivel keserűbb és haragosabb lesz, de csak egy pillanat erejéig, ez, meg előbbi mondata viszont árulkodó lehet Learonék számára, hogy részben emiatt is van itt.*
- Onnan érkeztem, de nem őket képviselve.
*Teszi hozzá magyarázatként, amit ő maga elégnek vél, arról pedig nem szívesen beszél, hogy nem teljesen szabad akaratából volt ott. Ez kifejezetten olyan dolog, amit inkább szégyenkezve elfed.*
- Igen, eltalálta, őket keresném.
*Újra megenyhül arca, és kitisztul szájának görbülete ismételten örömteliséget sugározva. Közben a kisfiú is bemutatkozik, akit felettébb jópofának tart, és akitől kissé elszorul a szíve. Szőke haja és sötétkék árnyalatú szemei hasonlítanak sajátjához, de leginkább arra az angyali kis teremtésre emlékezteti, aki egykoron az övé volt és már nem lehet vele. Ezen hasonlóságból és gyermeki jellemének bájából következően máris a szívébe lopja magát.*
- Nagyon örvendek Learon Derin, és igazán köszönöm a bizalmát. Hálás lennék, ha önökkel tarthatnék, de csak ha nem jelent ez problémát önnek vagy az Egyszarvú Urának.
*Lovára pillant, akinek meleg leheletét arca környékén érzi, mert a fiatal állat jó ötletnek találja, hogy a haját kezdi el rágcsálni. Szelíden eltolja magától, mire kis sértettség a válasz, de még mindig biztosan tartja a kantárszárat.*
- Ó hát még nem adtam neki nevet. Nemrég... találtam.
~ Loptam. ~
- Fiatal, zajos, kissé vadóc jószág, de türelemmel kezelhető. Nem bántak túl jól vele, ezért érthető viselkedése, ő pedig nem olyan természetű, hogy ezt szó nélkül tűrje. Ugye?
*Az állatra pillant mintha visszajelzést várna. Egy kicsit valójában magára is emlékezteti a jószág, leszámítva a fiatal részt, lévén, hogy Karheia már megélt három évtizedet és nem érzi kifejezetten fiatalnak magát. Szelíden megpaskolgatja az állat vállát, majd megsimogatja annak szügyét. Ahogy keze végig halad pár régi sebhelyen az állat bőre beidegződésként összerándul ujjai alatt a régi emlékek hatására. Ezek után láthatóan szent a béke, legalábbis Karheia ezt feltételezi az elégedett horkantásokból.*
- Nem is vagyok túl jó a nevekben, esetleg segítenél nekem Prexiar? A Kincstárnok Számolójának biztos van pár frappáns ötlete, nemde?
*Addig amíg esetleg a gyermek gondolkodik visszaszáll a nyeregbe, és a szekér mellé léptet lovával, jelezve, hogy kész elindulni, meg egyébként ha már úgy alakult szívesen beszélgetne. Rég volt kellemes és könnyed társalgásban része.*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-23 11:25:59
Üzenet elküldve: 2018-09-23 11:25:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
- Ezer aranyból mennyi földet lehetne amúgy venni? Csak mert akár vehetett volna belőle a fejedelemnél, vagy a kancellárnál. Mondjuk az nem lett volna ilyen látványos - * vonja meg a vállait kissé a fiú, aki kezdi érteni a nemes hangzatos felszólalásának a lényegét. Talán nem is igazán az anyagi juttatás, hanem inkább a tisztelet és megbecsülés okán adományozott a menekültek számára ezer aranyat. *
- Aha, igen - * mondja kissé elnyújtva, mert még nem igazán találkozott ilyen hívőkkel, de ha Learon azt mondja, akkor biztos úgy is van, így nem fogja tudatlanságát újfent tálcán felkínálni a pásztormágusnak. *
- Hát, akkor vegyünk több hordót! - * vidul fel Prexi és közben szélesen elvigyorodik, mert nagyon jól tudja, hogy nem csak a hordószám hiánya gátolja a borkészítésben, hanem az is, hogy nincs elég embere arra, hogy egy egész gyümölcsöst leszüretelve több száz hektót állítson elő. Meg hát akkor valakivel őriztetni is kéne a borraktárt.
Prexi már a bakon ül, amikor paták dobogását hallja, majd a lovast is megpillantják. A fiúnak a legtöbb gyerekhez hasonlóan még nem romlott meg a látása, így messziről fel tudja mérni, hogy az illető nőből van, és persze a kardokat is kiszúrja a lovasnál. Learon leugrik a szekérről, Prexi viszont marad a helyén, egyrészt mert bizalmatlan, másrészt mert a nőnél fegyverek vannak, és ha véletlen le akarna sújtani vele, akkor a földön talán könnyebb célpont, mint a szekér védelmében. Miután a lovas leszáll a nyergéből, Prexi még mindig a bakon ül, és méregeti a lányt. Kedvesnek tűnik persze, de a látszat sokszor csal, így inkább csak bámulja őt, közben izmait megfeszítve készül, hogy egyetlen használható fegyvere, a botja után kapjon, ha szükséges lenne. Jó, hát persze nem sok esélye van a kardokkal szemben, de végtére is valamit csak tennie kell, ha a nő, aki valami Karhíja néven mutatkozik be, meg kívánja támadni őket.
A fiú szívesen megkérdezné, hogy miért nem szereti Thargodar nagyúr a Thargodrimeket, de nem akar tudatlannak tűnni a jövevény előtt, és amúgy is rengeteg ideje lesz Learonnal erről beszélgetni, ha a fegyveres-lovas nőszemély útnak indul célja felé. Utóbbi reménye úgy tűnik szertefoszlik, mivel Learon úgy gondolja, hogy hármasban utazni jobb, mint kettesben. Ha már útitársak lesznek egy darabon, akkor illik bemutatkozni neki is. Mivel Learon elárulta a saját nevét, a fiú is hajlandó ilyen nemes gesztust tenni. *
- Az én nevem pedig Prexiar Beldion, a Kincstárnak Számolója, Learon segédje és Egyszarvú ura - * bök fejével a tehenére, amelynek csak egyetlen szarva van, majd apró főhajtással köszönti a lányt. * - Üdvözletem - * kitalált címei némi büszkeséggel töltik el, és ki is húzza magát ültében, majd érdeklődve a lovat kezdi el mustrálni. * - Mi a neve a hátasodnak? - * nyilván a legfontosabb kérdést teszi fel, elvégre a világ sorsa múlhat azon, hogy Karhíjának milyen nevű pacija van. ~ Vajon miért hívják így, ha mindkét keze megvan? ~ tűnődik magában. *
- Ezer aranyból mennyi földet lehetne amúgy venni? Csak mert akár vehetett volna belőle a fejedelemnél, vagy a kancellárnál. Mondjuk az nem lett volna ilyen látványos - * vonja meg a vállait kissé a fiú, aki kezdi érteni a nemes hangzatos felszólalásának a lényegét. Talán nem is igazán az anyagi juttatás, hanem inkább a tisztelet és megbecsülés okán adományozott a menekültek számára ezer aranyat. *
- Aha, igen - * mondja kissé elnyújtva, mert még nem igazán találkozott ilyen hívőkkel, de ha Learon azt mondja, akkor biztos úgy is van, így nem fogja tudatlanságát újfent tálcán felkínálni a pásztormágusnak. *
- Hát, akkor vegyünk több hordót! - * vidul fel Prexi és közben szélesen elvigyorodik, mert nagyon jól tudja, hogy nem csak a hordószám hiánya gátolja a borkészítésben, hanem az is, hogy nincs elég embere arra, hogy egy egész gyümölcsöst leszüretelve több száz hektót állítson elő. Meg hát akkor valakivel őriztetni is kéne a borraktárt.
Prexi már a bakon ül, amikor paták dobogását hallja, majd a lovast is megpillantják. A fiúnak a legtöbb gyerekhez hasonlóan még nem romlott meg a látása, így messziről fel tudja mérni, hogy az illető nőből van, és persze a kardokat is kiszúrja a lovasnál. Learon leugrik a szekérről, Prexi viszont marad a helyén, egyrészt mert bizalmatlan, másrészt mert a nőnél fegyverek vannak, és ha véletlen le akarna sújtani vele, akkor a földön talán könnyebb célpont, mint a szekér védelmében. Miután a lovas leszáll a nyergéből, Prexi még mindig a bakon ül, és méregeti a lányt. Kedvesnek tűnik persze, de a látszat sokszor csal, így inkább csak bámulja őt, közben izmait megfeszítve készül, hogy egyetlen használható fegyvere, a botja után kapjon, ha szükséges lenne. Jó, hát persze nem sok esélye van a kardokkal szemben, de végtére is valamit csak tennie kell, ha a nő, aki valami Karhíja néven mutatkozik be, meg kívánja támadni őket.
A fiú szívesen megkérdezné, hogy miért nem szereti Thargodar nagyúr a Thargodrimeket, de nem akar tudatlannak tűnni a jövevény előtt, és amúgy is rengeteg ideje lesz Learonnal erről beszélgetni, ha a fegyveres-lovas nőszemély útnak indul célja felé. Utóbbi reménye úgy tűnik szertefoszlik, mivel Learon úgy gondolja, hogy hármasban utazni jobb, mint kettesben. Ha már útitársak lesznek egy darabon, akkor illik bemutatkozni neki is. Mivel Learon elárulta a saját nevét, a fiú is hajlandó ilyen nemes gesztust tenni. *
- Az én nevem pedig Prexiar Beldion, a Kincstárnak Számolója, Learon segédje és Egyszarvú ura - * bök fejével a tehenére, amelynek csak egyetlen szarva van, majd apró főhajtással köszönti a lányt. * - Üdvözletem - * kitalált címei némi büszkeséggel töltik el, és ki is húzza magát ültében, majd érdeklődve a lovat kezdi el mustrálni. * - Mi a neve a hátasodnak? - * nyilván a legfontosabb kérdést teszi fel, elvégre a világ sorsa múlhat azon, hogy Karhíjának milyen nevű pacija van. ~ Vajon miért hívják így, ha mindkét keze megvan? ~ tűnődik magában. *
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-23 08:26:34
Üzenet elküldve: 2018-09-23 08:26:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
-Persze, megtarthatta volna, így viszont odaadta az aranyat egy jobb föld vagy bármi más reményében. *Persze ezt csak Learon gondolja és lehet, hogy közelében sincs az igazságnak, de a pásztor nem tud másra gondolni, csak, hogy valami haszonszerzés van a dolog mögött. Elvégre egy nemesről van szó, és azok mindig így gondolkodnak.* ~Más inkább saját földet vett volna belőle, ami csak az övé. Már egy hektáron is szépen el lehet kezdeni termelni!~ *Talán egy nagyobb földdel nem is fog bírni majd a férfi.*
-Sokak szerint azért, hogy a saját híveiknek adhassák majd. Tudod milyenek ezek a hívők! Csak azért szolgálnak, hogy kapjanak cserébe valamit! *Persze ez nem csak az istenek szolgáira igaz, hanem minden emberre. A Sajt-mester is azért csapott fel Kagan földművesének, hogy birtoka legyen. Számításai tökéletesen be is válltak.*
-Az biztos! Ha lenne több hordóm, és végre rendesen tudnám tárolni is őket, akkor bizony nagyon sok borom lenne! *Már csak az a kérdés, hogy mit kezdne annyival. Biztos van, aki megveszi, de egyelőre amíg nincs neve a borkészítésben a pásztornak, addig elég ez. Majd elvisz egyet Kagannak, meg egyet a Vaskorsóba és ha ott beválik, akkor jövő ilyenkor tucatszám adja majd el. Már éppen indulnának, amikor egy lovast látnak közeledni. A legtöbben Amon felé itt, a Derin-birtokon szoktak áthaladni, és úgy tűnik ez most sincsen másképp. Így hát a Sajt-mester leugrik a bakról, és egy fejbiccentéssel köszönti a lányt.*
-Önnek is szép napot Karheia! ~Milyen hasonló ez a név a Thargokéhoz!~ *Ez az első gondolata, de aztán egy pillanat nem telik bele és ki is derül, hogy miért. Ez a név annyira nem kedves neki, hiszen úgy emlékszik, hogy a Thargok ezen ágát itt nem szeretik. Persze régebben sok szó esett ezekről a dolgokról, de most már ritkább, ha egy rokon erre vetődik.*
-Thargodrymek? Őket mintha nem kedvelné a nagyúr túlságosan, ha jól emlékszem! *Vakarja meg szakállát.* ~Gondot úgyse fog tudni okozni amíg itten vagyok! Azért mégiscsak egy mágus vagyok!~
-Gondolom a Thargokat keresi! Mindenki őket szokta keresni, ha idejön! *Mosolyodik el.*
-Én egyébként Learon Derin vagyok, a thargok pásztormágusa és földművese! *Jobb így megejteni a bemutatkozást, csak, hogy tudja, nem holmi egyszerű emberrel van dolga. Persze hangjából nem az hallatszik ki, hogy mennyire felsőbbrendűnek érezné magát, hiszen nem is, csak holmi tényközlés az egész.*
-Egyébként én a Vezérhez tartok, ha gondolja, jöjjön velem!
-Persze, megtarthatta volna, így viszont odaadta az aranyat egy jobb föld vagy bármi más reményében. *Persze ezt csak Learon gondolja és lehet, hogy közelében sincs az igazságnak, de a pásztor nem tud másra gondolni, csak, hogy valami haszonszerzés van a dolog mögött. Elvégre egy nemesről van szó, és azok mindig így gondolkodnak.* ~Más inkább saját földet vett volna belőle, ami csak az övé. Már egy hektáron is szépen el lehet kezdeni termelni!~ *Talán egy nagyobb földdel nem is fog bírni majd a férfi.*
-Sokak szerint azért, hogy a saját híveiknek adhassák majd. Tudod milyenek ezek a hívők! Csak azért szolgálnak, hogy kapjanak cserébe valamit! *Persze ez nem csak az istenek szolgáira igaz, hanem minden emberre. A Sajt-mester is azért csapott fel Kagan földművesének, hogy birtoka legyen. Számításai tökéletesen be is válltak.*
-Az biztos! Ha lenne több hordóm, és végre rendesen tudnám tárolni is őket, akkor bizony nagyon sok borom lenne! *Már csak az a kérdés, hogy mit kezdne annyival. Biztos van, aki megveszi, de egyelőre amíg nincs neve a borkészítésben a pásztornak, addig elég ez. Majd elvisz egyet Kagannak, meg egyet a Vaskorsóba és ha ott beválik, akkor jövő ilyenkor tucatszám adja majd el. Már éppen indulnának, amikor egy lovast látnak közeledni. A legtöbben Amon felé itt, a Derin-birtokon szoktak áthaladni, és úgy tűnik ez most sincsen másképp. Így hát a Sajt-mester leugrik a bakról, és egy fejbiccentéssel köszönti a lányt.*
-Önnek is szép napot Karheia! ~Milyen hasonló ez a név a Thargokéhoz!~ *Ez az első gondolata, de aztán egy pillanat nem telik bele és ki is derül, hogy miért. Ez a név annyira nem kedves neki, hiszen úgy emlékszik, hogy a Thargok ezen ágát itt nem szeretik. Persze régebben sok szó esett ezekről a dolgokról, de most már ritkább, ha egy rokon erre vetődik.*
-Thargodrymek? Őket mintha nem kedvelné a nagyúr túlságosan, ha jól emlékszem! *Vakarja meg szakállát.* ~Gondot úgyse fog tudni okozni amíg itten vagyok! Azért mégiscsak egy mágus vagyok!~
-Gondolom a Thargokat keresi! Mindenki őket szokta keresni, ha idejön! *Mosolyodik el.*
-Én egyébként Learon Derin vagyok, a thargok pásztormágusa és földművese! *Jobb így megejteni a bemutatkozást, csak, hogy tudja, nem holmi egyszerű emberrel van dolga. Persze hangjából nem az hallatszik ki, hogy mennyire felsőbbrendűnek érezné magát, hiszen nem is, csak holmi tényközlés az egész.*
-Egyébként én a Vezérhez tartok, ha gondolja, jöjjön velem!
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-22 16:41:16
Üzenet elküldve: 2018-09-22 16:41:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Derin-birtok //
*Hosszú volt az út, túlzottan is a körülményekből fakadóan pedig kissé késve is érkezik meg rokona földjére. De itt van. Mind ő, mind új barátja kimerültek, és éhesek. Azért bátorítóan megpaskolja a ló nyakát, aki kezdeti makrancoskodása ellenére jól szolgálta menekülése során.*
- Ígérem meghálálom cimbora.
*Feleli az állatnak, aki prüszköl párat, mintha csak értette volna szavait. Bár hajtja a vágy, az a furcsa érzés miután meghallotta a kürt hívó szavát, mégsem siet, ahhoz már túlzottan megviselt, és egyébként is számára idegen területen jár. Ahogy szorgosan pásztázza a horizontot megpillant egy házat, meg egy méretes diófát a távolban. Ezen felbátorodva ügetésre ösztökéli lovát és reménykedik benne, hogy a ház tulajdonosa otthon van és készséges lesz vele. Bár tapasztalatai szerint az egyszerű emberek nagy szível lettek megáldva.
Közelebb érve lelassít. Ekkor már látja a szekeret is, a rajta ülő férfival együtt.*
- Szép napot jó uram!
*Szólalt meg fennhangon, majd integet is egyet, így a figyelemfelkeltés részét letudva. Gyorsan igyekszik felmérni Learont, aki mellett végül megpillant egy kisfiút is.*
- Bocsánat, hogy megzavartam.
*Kezd bele, amit közelebb ért és lovának nyergéből leszállt. A kantárt biztos kézzel fogja, hogy egyetlen utazási alkalmatosságának eszébe se jusson megszökni.*
- Karheia Rhagodar vagyok. Messziről, a Thargodrymektől érkeztem és útbaigazításra lenne szükségem. Tudna nekem segíteni, kérem?
*Bár arca kissé elcsigázott, de egy kedvesnek szánt mosolyra marad ereje. Egy kósza tincset kisimít arcából, és kihúzza magát, annak reményében, hogy az út porától koszos és viseltes megjelenése miatt nem fogják hazugnak hinni.*
*Hosszú volt az út, túlzottan is a körülményekből fakadóan pedig kissé késve is érkezik meg rokona földjére. De itt van. Mind ő, mind új barátja kimerültek, és éhesek. Azért bátorítóan megpaskolja a ló nyakát, aki kezdeti makrancoskodása ellenére jól szolgálta menekülése során.*
- Ígérem meghálálom cimbora.
*Feleli az állatnak, aki prüszköl párat, mintha csak értette volna szavait. Bár hajtja a vágy, az a furcsa érzés miután meghallotta a kürt hívó szavát, mégsem siet, ahhoz már túlzottan megviselt, és egyébként is számára idegen területen jár. Ahogy szorgosan pásztázza a horizontot megpillant egy házat, meg egy méretes diófát a távolban. Ezen felbátorodva ügetésre ösztökéli lovát és reménykedik benne, hogy a ház tulajdonosa otthon van és készséges lesz vele. Bár tapasztalatai szerint az egyszerű emberek nagy szível lettek megáldva.
Közelebb érve lelassít. Ekkor már látja a szekeret is, a rajta ülő férfival együtt.*
- Szép napot jó uram!
*Szólalt meg fennhangon, majd integet is egyet, így a figyelemfelkeltés részét letudva. Gyorsan igyekszik felmérni Learont, aki mellett végül megpillant egy kisfiút is.*
- Bocsánat, hogy megzavartam.
*Kezd bele, amit közelebb ért és lovának nyergéből leszállt. A kantárt biztos kézzel fogja, hogy egyetlen utazási alkalmatosságának eszébe se jusson megszökni.*
- Karheia Rhagodar vagyok. Messziről, a Thargodrymektől érkeztem és útbaigazításra lenne szükségem. Tudna nekem segíteni, kérem?
*Bár arca kissé elcsigázott, de egy kedvesnek szánt mosolyra marad ereje. Egy kósza tincset kisimít arcából, és kihúzza magát, annak reményében, hogy az út porától koszos és viseltes megjelenése miatt nem fogják hazugnak hinni.*
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-22 14:54:13
Üzenet elküldve: 2018-09-22 14:54:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
*Eseménytelen és egyhangú útja van a tharg birtokokig. Az út felénél ugyan az eső rövid szitálásba kezd, de ezt kámzsájának felhajtásával meg is oldja, ráadásul a szöszmötölés nem is tart tovább tíz percnél.
Többnyire ügetésben halad, csak néha fogja vissza az állatot lépésbe, hogy el ne fáradjon a cél előtt.
Mennyivel egyszerűbben el lehet érni mindent a városokban. Ott nem volt szüksége lóra vagy más utazást segítő alkalmatosságra, hogy pillanatokon belül ott legyen ahol akar.
Ha a környéken marad, ezen jó lenne valamiképpen változtatni. Nehogy már neki kelljen mindenhova rohangálnia.
Ez jól is hangzik, bár a következő átgondolásra már elhúzza a száját. Nem, senkiben nem bízik meg annyira, hogy maga helyett intéztessen el bármi apróságot is. Ez fölöttébb sajnálatos, de ebben az esetben nincs mit tenni. Változtatni egyelőre semmi kedve nincsen ahhoz, hogy változtasson a saját hozzáállásán.*
Többnyire ügetésben halad, csak néha fogja vissza az állatot lépésbe, hogy el ne fáradjon a cél előtt.
Mennyivel egyszerűbben el lehet érni mindent a városokban. Ott nem volt szüksége lóra vagy más utazást segítő alkalmatosságra, hogy pillanatokon belül ott legyen ahol akar.
Ha a környéken marad, ezen jó lenne valamiképpen változtatni. Nehogy már neki kelljen mindenhova rohangálnia.
Ez jól is hangzik, bár a következő átgondolásra már elhúzza a száját. Nem, senkiben nem bízik meg annyira, hogy maga helyett intéztessen el bármi apróságot is. Ez fölöttébb sajnálatos, de ebben az esetben nincs mit tenni. Változtatni egyelőre semmi kedve nincsen ahhoz, hogy változtasson a saját hozzáállásán.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-22 10:51:13
Üzenet elküldve: 2018-09-22 10:51:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
* Prexi nem szól, csak bólint amikor Learon legyint, egy ideig a munkára összpontosít, majd ahogy a nemes lehetőségeit ecseteli a pásztor, a fiú felnéz és kétkedő pillantással tekint a férfira. *
- Hát, de akár meg is tarthatta volna a pénzét, hogy boltot nyisson vagy ilyesmi. Nem kellett volna feltétlen elajándékoznia - * a fiú még mindig nem igazán érti a lényeget, hiszen ezer arany, az ezer arany, akárhogy is nézik és olyan hatalmas összegtől megszabadulni nem túl okos ötlet.
Prexi fejében kezd kitisztulni az átkozott és áldott közötti különbség és nagy okosan bólint, majd tovább hallgatja Learont. *
- Tényleg? Miért tették ezt? - * kérdi Prexi csalódottan, hiszen a fegyverek mágiázása roppant izgalmasan hangzik, és marha jó lenne bemágiázni a botját, mert akkor sokkal jobban lehetne vele... pásztorkodni? Talán. A fiú fejében már meg is jelenik a kép, egy villámló botról, amivel az állatokat tökéletesen lehet terelni. Na persze nem szétsütni akarja őket, hanem a hanggal a helyes irányba terelni.
A présházi melóval végezve visszaindulnak a birtokra, majd amikor haza érnek újabb feladat vár rájuk. Prexi persze nem bánja, még nem fáradt, így ahogy a felpakolandó dolgokra mutat Learon, a fiú egyből ugrik is, hogy teljesítse a feladatot. *
- Aha, tényleg egyszerű, meg gyors is a mágikus fáidnak köszönhetően. Mármint az alma termelése - * merthogy a préselésnél mindegy, hogy mágikus alma, vagy csak hagyományos.
Miután mindent felpakoltak, Perxi felkászálódik a bakra, aztán irány a hegy. *
* Prexi nem szól, csak bólint amikor Learon legyint, egy ideig a munkára összpontosít, majd ahogy a nemes lehetőségeit ecseteli a pásztor, a fiú felnéz és kétkedő pillantással tekint a férfira. *
- Hát, de akár meg is tarthatta volna a pénzét, hogy boltot nyisson vagy ilyesmi. Nem kellett volna feltétlen elajándékoznia - * a fiú még mindig nem igazán érti a lényeget, hiszen ezer arany, az ezer arany, akárhogy is nézik és olyan hatalmas összegtől megszabadulni nem túl okos ötlet.
Prexi fejében kezd kitisztulni az átkozott és áldott közötti különbség és nagy okosan bólint, majd tovább hallgatja Learont. *
- Tényleg? Miért tették ezt? - * kérdi Prexi csalódottan, hiszen a fegyverek mágiázása roppant izgalmasan hangzik, és marha jó lenne bemágiázni a botját, mert akkor sokkal jobban lehetne vele... pásztorkodni? Talán. A fiú fejében már meg is jelenik a kép, egy villámló botról, amivel az állatokat tökéletesen lehet terelni. Na persze nem szétsütni akarja őket, hanem a hanggal a helyes irányba terelni.
A présházi melóval végezve visszaindulnak a birtokra, majd amikor haza érnek újabb feladat vár rájuk. Prexi persze nem bánja, még nem fáradt, így ahogy a felpakolandó dolgokra mutat Learon, a fiú egyből ugrik is, hogy teljesítse a feladatot. *
- Aha, tényleg egyszerű, meg gyors is a mágikus fáidnak köszönhetően. Mármint az alma termelése - * merthogy a préselésnél mindegy, hogy mágikus alma, vagy csak hagyományos.
Miután mindent felpakoltak, Perxi felkászálódik a bakra, aztán irány a hegy. *
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-22 01:09:44
Üzenet elküldve: 2018-09-22 01:09:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt, főleg Leria//
* Nem kap egyértelmű igen vagy nemet a felvetésére. És ezen nincs is sok meglepődni való. Egy ilyen hirtelen felajánlásnál ez akár egy halk igennek is vehető. Hiszen Leria nem tud semmit a környéket pár éve elfoglaló barbárokról. Legyünk őszinték, Kámorf sem! Bár volt már a városban és hallott ezt-azt, de mindig volt egy furcsa miliője a Thargoknak, ők kicsit tartanak mindig az arthenioriak megvetésétől és a Levegő Városában is sokan kicsit nagyképűek a vidékiekkel szemben. És az elöl lovagló hősnőnk nem tudja hova tenni ezt. Mintha kicsit többről lenne szó, mintsem falu és város vetélkedése.*
-Oké, amíg nem lesz hozzá kedved, nem fogom felvetni ott. Nem erőszak a disznótor, csak néhány résztvevőt győzködni kellett a részvételhez. Ilyen volt például Dezső.
* Elmosolyodik kedvenc bölcsességén, még ha nem is szokott jól kijönni, ha valaki jól érzi magát saját viccétől... ha a hallgatóság esetleg meg nem. De nem lendül túl a határokon. Inkább csak jókedvnek tekinthető, mint önfeledt szórakozottságnak.*
-Igen alaposan ismerhették a falubéliek Amont. Még nálam is jobban.
* Nem mondja ki egyértelműen a véleményét, hogy egyszerűen eltúlozták a beszámolókat. De nem tudhatja a sötételf a leány viszonyítási alapját sem. Hogy milyen lehet az a község, amiből érkezettek ilyennek festették le hazaérkezve? Egy elhanyagolt falu, ahol a tyúk a házban lakik és a háztól nem messze trágyadombot hordanak össze fejedelmi központnak láthat olyat is, amit az imént emlegetett nagyvárosiak egy porfészeknek.
A Hifeti szerint Amon valójában a kettő között van. Ambiciózus tervek és gyors növekedés. Amihez kiváló pénzügyi lehetőségek társulnak. Ám egy központhoz rengeteg dolog kell még.
Ahogy visszaemlékszik arra is, mikor a kovácsukkal a fürdőben beszélgetett. Nem az akadályokat vette számba, csupán kell nekik majd idővel egy ugyan ilyen és meg fogják építeni.*
~ Ez a nagyravágyó hozzáállás viszi előre egyelőre azt a helyet.~
* Ám új ismerőse nagyon kitartóan tereli a szót saját magáról és próbál őróla valamit megtudni.*
-Az öcsém az egyetlen élő rokonom. Sokáig a Kikötőben éltünk, majd pár éve Artheniorba mentünk. De szinte állandóan úton vagyunk. Én kereskedek, ő hőstetteket hajt végre. Közkedvelt fegyverforgató.
Neked? Élnek rokonaid?
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-21 23:47:07
Üzenet elküldve: 2018-09-21 23:47:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek dorbézolása//
*Az újonnan megjelent elfnek már a látványa is felér egy műsorral. Illetve Nairadának biztosan, nem sűrűn találkozott még ilyen alakokkal, vagy ha mégis, testőrei hátától sokat nem látott.*
- Meleg...? *A mondat folytatásából azonban rájön, hogy koránt sem ez a lényeg, na meg a kezében lévő bugyit kétszer is megnézi, hogy biztosan jól látja-e. De igen, nem csak képzelődik. Hátradől a széken, a csészét leteszi maga mellé az asztalra, és arcán halvány mosollyal már csak figyeli az eseményeket. Kíváncsi mi fog ebből kisülni.*
~Eeyrre, ennyi félbolondot Amonon! Ezt még idő lesz megszoknom.~
*Benne fel sem merülnek azok az eshetőségek, amik Aenae fejében lejátszódnak. Na nem mintha utóbbi lenne a nem normális...*
- Anyám, Rel! Ez a leírás tökéletesen illik rád, rád van szüksége a... mindegy!
*Mondja nevetve, de mielőtt még barátnője véletlen magára venné - amitől azért annyira nem tart -, legyint egyet és folytatja:*
- Áh, ne haragudj, ezt nem lehetett kihagyni!
*Bár az igazat megvallva, annyira nem is groteszk a kép, ahol Rel egy ilyen csapat tagja...*
- Egyébként bocsánat, lehet csak én vagyok lemaradva, de kik is lennének ezek a Senkik?
*Az újonnan megjelent elfnek már a látványa is felér egy műsorral. Illetve Nairadának biztosan, nem sűrűn találkozott még ilyen alakokkal, vagy ha mégis, testőrei hátától sokat nem látott.*
- Meleg...? *A mondat folytatásából azonban rájön, hogy koránt sem ez a lényeg, na meg a kezében lévő bugyit kétszer is megnézi, hogy biztosan jól látja-e. De igen, nem csak képzelődik. Hátradől a széken, a csészét leteszi maga mellé az asztalra, és arcán halvány mosollyal már csak figyeli az eseményeket. Kíváncsi mi fog ebből kisülni.*
~Eeyrre, ennyi félbolondot Amonon! Ezt még idő lesz megszoknom.~
*Benne fel sem merülnek azok az eshetőségek, amik Aenae fejében lejátszódnak. Na nem mintha utóbbi lenne a nem normális...*
- Anyám, Rel! Ez a leírás tökéletesen illik rád, rád van szüksége a... mindegy!
*Mondja nevetve, de mielőtt még barátnője véletlen magára venné - amitől azért annyira nem tart -, legyint egyet és folytatja:*
- Áh, ne haragudj, ezt nem lehetett kihagyni!
*Bár az igazat megvallva, annyira nem is groteszk a kép, ahol Rel egy ilyen csapat tagja...*
- Egyébként bocsánat, lehet csak én vagyok lemaradva, de kik is lennének ezek a Senkik?
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-21 22:37:21
Üzenet elküldve: 2018-09-21 22:37:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ispotályépítők//
* A beszélgetésbe nem folyik bele aztán már meg is érkeznek. Figyeli ahogy Dora leszáll a lóról és körülnéz, a lánnyal ellentétben a tündér nem sajnálja sem a cipőjét, sem a ruháját, sem a körme alatti még halovány rózsaszín bőrt, amit a kemény munka szokott a dolgozók körében feketére festeni, csak azt nem tudja, mit és hogyan. Lemászik a lóról, s zavarta körbenéz, nincs sok felhúzva.
Közben az egyik óriás már ossza is a feladatokat, minenkinek, csak neki nem. Persze lehet eddig észre sem vette őt. *
~ Talán ugrálnom kéne? Nem, a végén még lénynek nézne... ~ * rázza meg a fejét, aztán inkább úgy dönt a könnyebb utat válassza, hangosan, hogy mindenkinek szóljon a kérdés megszólal. *
- Én miben lehetek a hasznotokra? Mit cipeljek? Kalapáljak? Fürészeljek? Szögeljek? Emeljek? Ássak? - * kérdezi, közben ujjin számolva, hogy mégis mik jutottak az eszébe. *
* A beszélgetésbe nem folyik bele aztán már meg is érkeznek. Figyeli ahogy Dora leszáll a lóról és körülnéz, a lánnyal ellentétben a tündér nem sajnálja sem a cipőjét, sem a ruháját, sem a körme alatti még halovány rózsaszín bőrt, amit a kemény munka szokott a dolgozók körében feketére festeni, csak azt nem tudja, mit és hogyan. Lemászik a lóról, s zavarta körbenéz, nincs sok felhúzva.
Közben az egyik óriás már ossza is a feladatokat, minenkinek, csak neki nem. Persze lehet eddig észre sem vette őt. *
~ Talán ugrálnom kéne? Nem, a végén még lénynek nézne... ~ * rázza meg a fejét, aztán inkább úgy dönt a könnyebb utat válassza, hangosan, hogy mindenkinek szóljon a kérdés megszólal. *
- Én miben lehetek a hasznotokra? Mit cipeljek? Kalapáljak? Fürészeljek? Szögeljek? Emeljek? Ássak? - * kérdezi, közben ujjin számolva, hogy mégis mik jutottak az eszébe. *
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-21 22:28:44
Üzenet elküldve: 2018-09-21 22:28:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt, Kámorfhoz//
* Csak halkan kuncog a sötételf kérdésén. Valóban nem volt egyértelmű, és ugyan valóban ült kutya hátán… csak az épp egy terelő kutya volt, ő pedig alig volt tíz esztendős. Merész elképzelés, ő egy Warg hátán! De nem rombolja le a nő illúzióit, hadd higgye csak*
- Még átgondolom
*Biccent, majd szigorúan Ká mögött haladva ő is elindul az emlegetett vásár felé*
- Nem jártam még Amon Ruadhban, habár sok fivérem és nővérem megfordult már ott, és néha meséltek is. Gyönyörű szép város, ritka portékák, gyógyerejű kutak és ritka, védett növények… szépnek szép, de túl mesterkélt. Nem kedvelem az ilyen helyeket…
* Sóhajtja. Egyszerű házban, fák és állatok közt nőtt fel, és bár sok fájdalommal volt tarkítva a gyerekkora, arra a gyönyörű tájra még most is szívesen gondol*
- Na de mesélj inkább kicsit magadról! A neveden kívül még semmit sem árultál el. Úgy lenne igazságos, ha te is megosztanál velem valamit… a lovaidon kívül persze. Hová valósi vagy, mi hajtott idáig, és miért pont itt kötöttél ki?
* Csak halkan kuncog a sötételf kérdésén. Valóban nem volt egyértelmű, és ugyan valóban ült kutya hátán… csak az épp egy terelő kutya volt, ő pedig alig volt tíz esztendős. Merész elképzelés, ő egy Warg hátán! De nem rombolja le a nő illúzióit, hadd higgye csak*
- Még átgondolom
*Biccent, majd szigorúan Ká mögött haladva ő is elindul az emlegetett vásár felé*
- Nem jártam még Amon Ruadhban, habár sok fivérem és nővérem megfordult már ott, és néha meséltek is. Gyönyörű szép város, ritka portékák, gyógyerejű kutak és ritka, védett növények… szépnek szép, de túl mesterkélt. Nem kedvelem az ilyen helyeket…
* Sóhajtja. Egyszerű házban, fák és állatok közt nőtt fel, és bár sok fájdalommal volt tarkítva a gyerekkora, arra a gyönyörű tájra még most is szívesen gondol*
- Na de mesélj inkább kicsit magadról! A neveden kívül még semmit sem árultál el. Úgy lenne igazságos, ha te is megosztanál velem valamit… a lovaidon kívül persze. Hová valósi vagy, mi hajtott idáig, és miért pont itt kötöttél ki?
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-21 22:07:22
Üzenet elküldve: 2018-09-21 22:07:22
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A küldetés után, hazatérés//
*Felpakolt, amit felpakolt, ideje indulni. Igazából nincs benne düh, talán egy kis csalódottság. Nem is igazán tudja mire számított, talán egy kis alapanyagra, egy kis fegyverre, vagy bármire, mit felhasználhat. Bánatosan int a többieknek a szamár hátáról.*
- Gyertek, itt már nincs keresnivalónk. Gyerünk Ignác! *Nógatja kicsit szamarát, ki békés poroszkálásba kezd. Amint felér az útra, máris könnyebben halad, a félig-meddig kitaposott ösvényt felváltja a vándorút. Sokat nem kell menniük, de azért nem tíz perces séta lesz ez sem. Komótosan eregeti a füstöt, reméli Bris mellé érkezik hamarosan a szekéren, ha így történik, meg is szólítja:*
- Aztán mondd csak Bris komám, mi jót csináltál itt egyedül míg én hoztam az erősítést? *Kérdezi vidoran. Rossz kedve csalódása máris elszállt, várja a további küldetés. Ott van még a nyomda, meg megannyi épület, amit még felhúzhat. Mondjuk nem ártana a nyomdával kezdeni, ott legalább az alapok megvannak. Sokat nincs ideje töprengeni, mert a távolban porfelhőt lát, mely egyre csak közeledik. A porfelhőből hamarosan egy lovas bontakozik ki, már messziről ordibál.*
- Vigyázzatok, ott hátul. *Köhint a többieknek.* Valaki érkezik! *De az a valaki már messziről ordibál.*
- Sfetts mester! Sfetts mester! Üzenetet hoztam! *Ijedten tekint hátra a szamáron, bár igazából ő az egyetlen Sfetts a vidéken, de ijedtségének nem is ez az oka.*
- Syv, le ne lődd, üzenetet hozott! *Mintha amaz az elf füleivel nem hallaná. De a küldönc már ott áll Sfetts előtt, s egy kancellár által pecsételt papírost nyújt át részére. Morogva, magában olvassa az üzenetet. ~ Kancellária... Nekem aztán mindegy, legalább változatos az életem. ~ Rántja meg a vállát.*
- Köszönöm, fiam. Elmehetsz. *Szamaragol tovább, mintha mi sem történt volna, az olvasottakat tudomásul veszi és megjegyzi. Amint alkalma lesz rá, felkerekedik, s a levélnek megfelelően cselekszik.*
*Felpakolt, amit felpakolt, ideje indulni. Igazából nincs benne düh, talán egy kis csalódottság. Nem is igazán tudja mire számított, talán egy kis alapanyagra, egy kis fegyverre, vagy bármire, mit felhasználhat. Bánatosan int a többieknek a szamár hátáról.*
- Gyertek, itt már nincs keresnivalónk. Gyerünk Ignác! *Nógatja kicsit szamarát, ki békés poroszkálásba kezd. Amint felér az útra, máris könnyebben halad, a félig-meddig kitaposott ösvényt felváltja a vándorút. Sokat nem kell menniük, de azért nem tíz perces séta lesz ez sem. Komótosan eregeti a füstöt, reméli Bris mellé érkezik hamarosan a szekéren, ha így történik, meg is szólítja:*
- Aztán mondd csak Bris komám, mi jót csináltál itt egyedül míg én hoztam az erősítést? *Kérdezi vidoran. Rossz kedve csalódása máris elszállt, várja a további küldetés. Ott van még a nyomda, meg megannyi épület, amit még felhúzhat. Mondjuk nem ártana a nyomdával kezdeni, ott legalább az alapok megvannak. Sokat nincs ideje töprengeni, mert a távolban porfelhőt lát, mely egyre csak közeledik. A porfelhőből hamarosan egy lovas bontakozik ki, már messziről ordibál.*
- Vigyázzatok, ott hátul. *Köhint a többieknek.* Valaki érkezik! *De az a valaki már messziről ordibál.*
- Sfetts mester! Sfetts mester! Üzenetet hoztam! *Ijedten tekint hátra a szamáron, bár igazából ő az egyetlen Sfetts a vidéken, de ijedtségének nem is ez az oka.*
- Syv, le ne lődd, üzenetet hozott! *Mintha amaz az elf füleivel nem hallaná. De a küldönc már ott áll Sfetts előtt, s egy kancellár által pecsételt papírost nyújt át részére. Morogva, magában olvassa az üzenetet. ~ Kancellária... Nekem aztán mindegy, legalább változatos az életem. ~ Rántja meg a vállát.*
- Köszönöm, fiam. Elmehetsz. *Szamaragol tovább, mintha mi sem történt volna, az olvasottakat tudomásul veszi és megjegyzi. Amint alkalma lesz rá, felkerekedik, s a levélnek megfelelően cselekszik.*
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-21 21:52:52
Üzenet elküldve: 2018-09-21 21:52:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az nyilvánvaló, hogy nem lopta be magát nagybátyja szívébe. Biztosan az sem tett jót a nagy egymásra találás légkörének, hogy ha nem is a munka dandárjában kapta őt és a lányát, de legalábbis.*
- Köszönöm. *hajol meg ültében, és ha Kagan továbbra is komor, ő sem erőlteti tovább a mosolygást. A testvéreire vonatkozó kérdésen elgondolkozik. Legszívesebben azt felelné, hogy amikor apja meghalt, ő volt az egyetlen leszármazottja, és mivel azóta sem tért vissza a halálból, hogy további utódokat nemzen, ez nem is változott. De közben visszatértek a lányok, és ha Aenae távollétében is tartaná magát ígéretéhez, most pláne.*
- Ettől nem kell tartanod, egyke vagyok.
*Az pedig úgy van rendjén, hogy Kagan sem tudja, hogy mi fán terem az a késbak. Az általános nagy derültség közben kezd el falatozni és csak akkor áll meg a villa a kezében, amikor Kagan afelől érdeklődik, hogy le is nyelte-e a falatot. Értetlenül néz rá, átfut a fején a gondolat, hogy megétették valamivel, de ezt csak nagybátyjáról tudná elképzelni az asztaltársaság tagjai közül. Ő pedig nem volt a konyhában. Aztán Aenae meg is magyarázza a kérdést.*
- Nincs ezzel semmi baj. *vesz egy újabb falatot a villára* Csak egy kicsit el van sózva.
*A teríték elengedhetetlen részét képező alkalmatosságra vonatkozó felvilágosítás után végignéz az asztalon, aztán Ephemiára pillant, és a villáját óvatosan tányérjának támasztja.*
- És ha így tesszük le? *néz fel egy kis mosollyal* Így sem lesz maszatos az abrosz. Vagy ez barbár szokás?
*Aenae közben levegőt kap a nagy nevetés után, vagy közben, és teával kínálja őket.*
- Kérek! *néz fel a lányra és nem tudja, de átszellemült lesz az arckifejezése. Aztán ismét Kagan felé fordul, és mivel még nem rendezte az arcvonásait, furcsa lehet ez a szelíd rajongás rajta.*
- Biztos vagyok benne, hogy fegyveresed van elég, de talán varázstudóból kevesebb akad földjeiden.
*Synmiráról persze nem tud.*
- Talán úgy lehetnék hasznodra, ha mágiát tanulnék, amúgy is ezt terveztem. És megszerzett tudásom állítanám szolgálatodba. Mondd csak, a közelben lehet ilyesmit tanulni?
*Azt még nem teszi hozzá, hogy a mágia mely ágára gondol. Hiszen Sa'Tereth sok helyütt nem örvend nagy népszerűségnek.*
*Az nyilvánvaló, hogy nem lopta be magát nagybátyja szívébe. Biztosan az sem tett jót a nagy egymásra találás légkörének, hogy ha nem is a munka dandárjában kapta őt és a lányát, de legalábbis.*
- Köszönöm. *hajol meg ültében, és ha Kagan továbbra is komor, ő sem erőlteti tovább a mosolygást. A testvéreire vonatkozó kérdésen elgondolkozik. Legszívesebben azt felelné, hogy amikor apja meghalt, ő volt az egyetlen leszármazottja, és mivel azóta sem tért vissza a halálból, hogy további utódokat nemzen, ez nem is változott. De közben visszatértek a lányok, és ha Aenae távollétében is tartaná magát ígéretéhez, most pláne.*
- Ettől nem kell tartanod, egyke vagyok.
*Az pedig úgy van rendjén, hogy Kagan sem tudja, hogy mi fán terem az a késbak. Az általános nagy derültség közben kezd el falatozni és csak akkor áll meg a villa a kezében, amikor Kagan afelől érdeklődik, hogy le is nyelte-e a falatot. Értetlenül néz rá, átfut a fején a gondolat, hogy megétették valamivel, de ezt csak nagybátyjáról tudná elképzelni az asztaltársaság tagjai közül. Ő pedig nem volt a konyhában. Aztán Aenae meg is magyarázza a kérdést.*
- Nincs ezzel semmi baj. *vesz egy újabb falatot a villára* Csak egy kicsit el van sózva.
*A teríték elengedhetetlen részét képező alkalmatosságra vonatkozó felvilágosítás után végignéz az asztalon, aztán Ephemiára pillant, és a villáját óvatosan tányérjának támasztja.*
- És ha így tesszük le? *néz fel egy kis mosollyal* Így sem lesz maszatos az abrosz. Vagy ez barbár szokás?
*Aenae közben levegőt kap a nagy nevetés után, vagy közben, és teával kínálja őket.*
- Kérek! *néz fel a lányra és nem tudja, de átszellemült lesz az arckifejezése. Aztán ismét Kagan felé fordul, és mivel még nem rendezte az arcvonásait, furcsa lehet ez a szelíd rajongás rajta.*
- Biztos vagyok benne, hogy fegyveresed van elég, de talán varázstudóból kevesebb akad földjeiden.
*Synmiráról persze nem tud.*
- Talán úgy lehetnék hasznodra, ha mágiát tanulnék, amúgy is ezt terveztem. És megszerzett tudásom állítanám szolgálatodba. Mondd csak, a közelben lehet ilyesmit tanulni?
*Azt még nem teszi hozzá, hogy a mágia mely ágára gondol. Hiszen Sa'Tereth sok helyütt nem örvend nagy népszerűségnek.*
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-21 21:43:41
Üzenet elküldve: 2018-09-21 21:43:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ispotályépítők//
*Komoran tekint fajtársára, ki ezek szerint beszélni is tud, nem csak szárnyaszegett madárként repdesni a földön.*
- Üdvözöllek Grotg, Zaxdor Karag a becsületes nevem. Apám, anyám, feleségem, gyermekem halott. A törzsem kitaszított.
*Biccent, s reméli a köszöntő kielégítő volt. Igaz, feleségéről és gyermekéről fogalma sincs, de úgysem látja többet őket az életben, így hát halottnak könyveli őket.*
- Egyelőre legyen meg a ház... azért köszönöm. *Néz ki oldalra, amerre Laor mutatja az utat, vélhetően közelednek céljukhoz.*
- Grotg. Semmitől nem félek.
*Szívja fel magát, hogy aztán kissé előre siessen, s megszemlélhesse mi rájuk vár. Szikla, megint szikla, még több szikla. Vállat von, volt már ilyen, miért ne lehetne megint. Igaz a törzsi kőfejtők főleg barlangban dolgoztak, de így legalább a napon van.*
- Ne félts engem, jó Laor. Meg van a magamhoz való eszem, még ha nem is látszik. *Vérfagyasztó mosoly ül ki arcára.* Természetesen megenném egészben utána, hogy ne maradjon nyoma. *Sandít hidegen a férfira, hogy aztán öblös nevetésben törjön ki, majd hirtelen ismét komoly legyen.* Csak vicceltem. Feldarabolnám előtte.
*Megint röhög egy nagyot, fenemód ízléses vidéki humorán. Még Grotgra is rákacsint, hátha ezt már érti, bár azért erősen kételkedik benne. Azt is sejti, hogy az ember nincs túl jó kedvvel megáldva, hátha ezzel kicsit felvidítja, bár fogalma sincs arról, hogy emberevő óriások kapcsán talán már van Laornak korábbi emléke. Feltekint az előttük bandukoló csendes elf nőszemélyre a hetyke kis kalapjában. Nem sokat beszél, sőt, mintha dúlna fúlna magában.*
- Hö! Féltékeny vagy, Dora? *Néz fel vidoran. Nem gondolta volna, hogy a tudós palántának vannak érzelmei is, bár a Pegazusban úgy emlékszik azért cidrizni tudott. Még talán kiderül a válasza, mielőtt az ispotályhoz érnének. Zaxdor hunyorogva méri fel az alapot, s a hozzá valókat, aztán persze a talicskára felhorkan.*
- Nah, elég a dumából, essünk neki! Félre az útból! ~ Még, hogy talicska... ez meg hol él? Szambázik itt a csilivili ruhájában. ~ *Annak rendje módja szerint neki is esik, különösebben nem szemezik a kövekkel, fogja, ami épp keze ügyébe jut, s elkezdi az alapba hajigálni.*
- Így jó lesz, aranyom? *Kérdezi vigyorogva, mert látja, hogy a sáros cipőhöz már nem fűlik Dorának a foga, látványosan félre is áll, hogy utat engedjen a dolgozóknak.*
- Addig elmehetnél vízért, de két vödört vigyél! Rohadt szomjas leszek. *Horkan fel, aztán nevetni kezd, egész kivirult most, hogy végre dolgozhat.*
- Gyere már, Laor! Sosem leszünk kész! Grotg, te addig nézd meg a pincefedelet, állj rá, elég tartós-e? *Már látja maga előtt, sok baja nem lehet, vélhetően mellkastól felfelé kilátszik majd a teste, neki nem olyan mély.*
*Komoran tekint fajtársára, ki ezek szerint beszélni is tud, nem csak szárnyaszegett madárként repdesni a földön.*
- Üdvözöllek Grotg, Zaxdor Karag a becsületes nevem. Apám, anyám, feleségem, gyermekem halott. A törzsem kitaszított.
*Biccent, s reméli a köszöntő kielégítő volt. Igaz, feleségéről és gyermekéről fogalma sincs, de úgysem látja többet őket az életben, így hát halottnak könyveli őket.*
- Egyelőre legyen meg a ház... azért köszönöm. *Néz ki oldalra, amerre Laor mutatja az utat, vélhetően közelednek céljukhoz.*
- Grotg. Semmitől nem félek.
*Szívja fel magát, hogy aztán kissé előre siessen, s megszemlélhesse mi rájuk vár. Szikla, megint szikla, még több szikla. Vállat von, volt már ilyen, miért ne lehetne megint. Igaz a törzsi kőfejtők főleg barlangban dolgoztak, de így legalább a napon van.*
- Ne félts engem, jó Laor. Meg van a magamhoz való eszem, még ha nem is látszik. *Vérfagyasztó mosoly ül ki arcára.* Természetesen megenném egészben utána, hogy ne maradjon nyoma. *Sandít hidegen a férfira, hogy aztán öblös nevetésben törjön ki, majd hirtelen ismét komoly legyen.* Csak vicceltem. Feldarabolnám előtte.
*Megint röhög egy nagyot, fenemód ízléses vidéki humorán. Még Grotgra is rákacsint, hátha ezt már érti, bár azért erősen kételkedik benne. Azt is sejti, hogy az ember nincs túl jó kedvvel megáldva, hátha ezzel kicsit felvidítja, bár fogalma sincs arról, hogy emberevő óriások kapcsán talán már van Laornak korábbi emléke. Feltekint az előttük bandukoló csendes elf nőszemélyre a hetyke kis kalapjában. Nem sokat beszél, sőt, mintha dúlna fúlna magában.*
- Hö! Féltékeny vagy, Dora? *Néz fel vidoran. Nem gondolta volna, hogy a tudós palántának vannak érzelmei is, bár a Pegazusban úgy emlékszik azért cidrizni tudott. Még talán kiderül a válasza, mielőtt az ispotályhoz érnének. Zaxdor hunyorogva méri fel az alapot, s a hozzá valókat, aztán persze a talicskára felhorkan.*
- Nah, elég a dumából, essünk neki! Félre az útból! ~ Még, hogy talicska... ez meg hol él? Szambázik itt a csilivili ruhájában. ~ *Annak rendje módja szerint neki is esik, különösebben nem szemezik a kövekkel, fogja, ami épp keze ügyébe jut, s elkezdi az alapba hajigálni.*
- Így jó lesz, aranyom? *Kérdezi vigyorogva, mert látja, hogy a sáros cipőhöz már nem fűlik Dorának a foga, látványosan félre is áll, hogy utat engedjen a dolgozóknak.*
- Addig elmehetnél vízért, de két vödört vigyél! Rohadt szomjas leszek. *Horkan fel, aztán nevetni kezd, egész kivirult most, hogy végre dolgozhat.*
- Gyere már, Laor! Sosem leszünk kész! Grotg, te addig nézd meg a pincefedelet, állj rá, elég tartós-e? *Már látja maga előtt, sok baja nem lehet, vélhetően mellkastól felfelé kilátszik majd a teste, neki nem olyan mély.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-21 20:01:42
Üzenet elküldve: 2018-09-21 20:01:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt, főleg Leria//
* Alaposan meglepi hősnőnket a könnyed felszállás és a nyeregben biztos ülés. Ám a hozzá fűzött kommentár még jobban.*
-Kutyafélék?
* Ahogy vizualizálja maga előtt, hogy egy félelf fel tud-e ülni egy házőrző hátára, hamar rá kell jönnie, hogy a legnagyobb ebek is kisebbek, mint egy póni. És döbbenten ejti ki a gyanúját.*
-Wargok?
* Sokkal kevesebb az a lakója a kontinensnek, aki nem hallott a hatalmas farkasokról és bátor lovasaikról, mint aki maga is kipróbálhatta. És egy gondolat ébred a Hifeti leányban.*
-Ha akarod, Amon Ruadhba érve megemlíthetjük ezt a képességedet. A helyi urak rengeteg hátassal és nagy hadsereggel rendelkeznek. És biztosra veszem, hogy nem csak lovas egységekre vágynak.
De persze az egész a te döntésed. Ne értsd véletlenül se úgy, hogy szeretném rád erőltetni. Sok olyan van, mint én, aki a szabadságot jobban értékeli a biztos munkánál.
* Ő maga is felszáll a nyeregbe és elindulnak ahhoz a bizonyos útkereszteződéshez, ahol mindig látni legalább egy-két árust, aki a portékáját kínálja. És mosolyogva néz a fura lányra. Kíváncsi nagyon, mit vált ki belőle a látvány.*
-Nyilván nem lehet összehasonlítani Amon Ruadhdal, ahol több kovács és egy egész város várja az odaérkezőket. De sokan megállnak itt, mert nem kell a kitérőt megtenniük.
* A gazdák állataikat és takarmányukat árulják, alkimisták a varázsitalaikat és számtalan más dolog is van, mi beszerezhető, ahogy a sötételf és a félvér ellovagol a sorok között.*
-Szólj, ha meglátod Otent! Elvileg hamar rá fog jönni, hogy egy hölgyet hol érdemes keresnie. Két elveszett csajt meg pláne!
* Irónia süt a hangjában, de egyben a rá oly jellemző mentalitás, miszerint a férfiak igazodjanak szépen a gyengébbik nemhez, különben két szépségnek a lába nyomába sem érhetnek.
És a megismerkedésükkor elég jól bizonyította az ékes szóló, hogy a szélcsapást nem kell neki megtanítani.*
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-21 18:19:19
Üzenet elküldve: 2018-09-21 18:19:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Most minden bizonnyal büszke lenne rá, ha a díjnyertes kanca titulussal illetnék, ugyanis nevetése valóban nem áll messze a nyerítéstől, ha elemében van. Hamarosan azonban moderálja magát, megköszörüli a torkát, aztán csak nekiáll megmagyarázni, mi is az a késbak.*
- A késbak egy ilyen kis rövid és vékonyka eszköz, amit arra használnak, hogy a használt kést rátegyék és így ne koszolja össze az asztalterítőt.
*Kezével is próbálja szemléltetni a késbak méretét, hosszát, magasságát, kiterjedését és vélhető alakját, aztán vagy el tudják képzelni, vagy nem. Aenae-re tekint, erre megint felröhög egyet-kettőt.
~Na de most már aztán tényleg elég.~
Nekilát a tisztességes étkezés műveletének és megpróbálja röhögcsélés nélkül elfogyasztani az étket. Közben fel-felpillant Kaganra, barátnőjére inkább nem mer.*
- Szerintem ehető. Te is megeheted Kagan, nem lesz tőle bajod... Szerintem.
*Ennyire csak nem lehet rossz, no meg ha nagyon éhes az ember, akkor igazából mindegy, hogy túl fűszeres vagy épp sótlan-e. Valami egyébként azt súgja neki, hogy Aenae-nek szimplán csak nem fekszik a rántotta.*
- Teát? Kérek!
*Ha minden jól halad, betermeli, amit kiszedett a tányérjára és a teába is belekóstol, aztán még pogácsát is eszik, tisztes díjnyertes tenyészkanca létére.*
- Kár, hogy nincsen sütemény.
*Merthogy azt is enne. Eszébe jut az a finom mézes édesség, amit az erőd konyháján evett sunyiban, pont amikor Kagan rányitott. Már csak emiatt is kellemes emlékek fűzik őt azokhoz a sütikhez. Mondani szeretne valamit egyébként, hogy biztosan ne álljon be kínos csönd a jelenlévők közé, de nemigen tud mit. Az emésztés elveszi a maradék energiáját a csevegéstől, de annyira még biztosan marad, hogy megint látens kacagógörcsöt kapjon a késbaktól. Eszébe jut ugyanis néhány mókás kúriabéli emlék, pont egy hasonló családi étkezés kapcsán, de igyekszik nem felröhögni az asztalnál.*
*Most minden bizonnyal büszke lenne rá, ha a díjnyertes kanca titulussal illetnék, ugyanis nevetése valóban nem áll messze a nyerítéstől, ha elemében van. Hamarosan azonban moderálja magát, megköszörüli a torkát, aztán csak nekiáll megmagyarázni, mi is az a késbak.*
- A késbak egy ilyen kis rövid és vékonyka eszköz, amit arra használnak, hogy a használt kést rátegyék és így ne koszolja össze az asztalterítőt.
*Kezével is próbálja szemléltetni a késbak méretét, hosszát, magasságát, kiterjedését és vélhető alakját, aztán vagy el tudják képzelni, vagy nem. Aenae-re tekint, erre megint felröhög egyet-kettőt.
~Na de most már aztán tényleg elég.~
Nekilát a tisztességes étkezés műveletének és megpróbálja röhögcsélés nélkül elfogyasztani az étket. Közben fel-felpillant Kaganra, barátnőjére inkább nem mer.*
- Szerintem ehető. Te is megeheted Kagan, nem lesz tőle bajod... Szerintem.
*Ennyire csak nem lehet rossz, no meg ha nagyon éhes az ember, akkor igazából mindegy, hogy túl fűszeres vagy épp sótlan-e. Valami egyébként azt súgja neki, hogy Aenae-nek szimplán csak nem fekszik a rántotta.*
- Teát? Kérek!
*Ha minden jól halad, betermeli, amit kiszedett a tányérjára és a teába is belekóstol, aztán még pogácsát is eszik, tisztes díjnyertes tenyészkanca létére.*
- Kár, hogy nincsen sütemény.
*Merthogy azt is enne. Eszébe jut az a finom mézes édesség, amit az erőd konyháján evett sunyiban, pont amikor Kagan rányitott. Már csak emiatt is kellemes emlékek fűzik őt azokhoz a sütikhez. Mondani szeretne valamit egyébként, hogy biztosan ne álljon be kínos csönd a jelenlévők közé, de nemigen tud mit. Az emésztés elveszi a maradék energiáját a csevegéstől, de annyira még biztosan marad, hogy megint látens kacagógörcsöt kapjon a késbaktól. Eszébe jut ugyanis néhány mókás kúriabéli emlék, pont egy hasonló családi étkezés kapcsán, de igyekszik nem felröhögni az asztalnál.*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-21 17:50:42
Üzenet elküldve: 2018-09-21 17:50:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hallgatja a férfiak beszélgetését, de nem szól bele. Miért is tenné? Hallgatni is pont elég és hát nem elégedett teljesen a beszélgetésük alakulásával. Példának okáért halálra idegesíti, hogy Nirs folyton "jó rokon"-ként utal Kaganra, hiszen mindahányan tudják, hogy rokonnak ugyan rokon, de a jó rokontól baromi messze van. Aenae tenyere valószínűleg attól is viszketne, ha "bátyám"-nak, vagy valami hasonlónak hívná. Miért nem hívja egyszerűen Kagannak? Hadúrnak? Akárminek. Ennél bármi csak jobb lehet, tulajdonképpen még a "bátyám" is. Mindazonáltal még ő sem döntötte el, hogy hogyan is szólítsa Kagant, az "apám" vagy az "atyám" éppen úgy nem jön a szájára, mint az, hogy Kagan. Persze ha nincsen jelen, akkor inkább "hadúrként" szokott ráutalni, de most nagyon is jelen van, kétméternyi szőr és izom formájában.
Különben Kagan stílusa is nagyon idegesíti, az, ahogyan Nirsszel beszél. Amúgy vele is hasonlóképpen szokott beszélni, nagyon reméli, hogy Effyvel azért kedvesebb. Bár lehet, hogy nem is tud kedves lenni? Rámered a szakállas arcra, de mielőtt a bámulás hibájába esne, már vissza is néz a tányérjába, ahol ott a pocsék, lucskos, sótlan rántotta. Amin viszont csak röhögni tud. Effy kiakadásán is csak röhög, marokra fogja a villáját, pendül a villa a tányér szélén, ahogy véletlen nekicsapja. Erre kicsit megembereli magát és visszafojtott nevetéstől rángó arccal Effyre néz.*
- Ephemia, ez hallatlan!
*Persze mondhatná azt is, hogy kár a disznók elé gyöngyöt vetni, hiszen a barbároknak szemlátomást gőzünk sincs arról, hogy a késbak mi célt is szolgál. Nyilván az asztalon lévő evőeszközök nagy többségéről sem tudják, hogy mit is kell vele enni. Mit nekik halkés és desszertes villa?! Mindenesetre a késbak elmagyarázását meghagyja Effynek, ő viszont Kaganra néz, aki egy olyan kérdést intéz Nirshez, amitől Aenaenek megint röhöghetnékje támad, de visszafojtja újra.*
- Simán csak pocsék, nincs benne semmi.
*Se méreg, sem pedig só, vagy egyéb olyan fűszer, amitől árnyalatnyival jobb lehetne.*
- Még rántottához képest is borzalmas. Nem mintha egy rántotta lehetne finom, de ez...
*Aztán összeszorítja a száját, mielőtt újra röhögni kezd.*
- Teát?
*Kérdezi felállva, aztán magának rögtön tölt is, meg még annak, aki esetleg kér. Ő nem nagyon akar többet enni, bedob majd pár pogácsát, az pont elég lesz.*
*Hallgatja a férfiak beszélgetését, de nem szól bele. Miért is tenné? Hallgatni is pont elég és hát nem elégedett teljesen a beszélgetésük alakulásával. Példának okáért halálra idegesíti, hogy Nirs folyton "jó rokon"-ként utal Kaganra, hiszen mindahányan tudják, hogy rokonnak ugyan rokon, de a jó rokontól baromi messze van. Aenae tenyere valószínűleg attól is viszketne, ha "bátyám"-nak, vagy valami hasonlónak hívná. Miért nem hívja egyszerűen Kagannak? Hadúrnak? Akárminek. Ennél bármi csak jobb lehet, tulajdonképpen még a "bátyám" is. Mindazonáltal még ő sem döntötte el, hogy hogyan is szólítsa Kagant, az "apám" vagy az "atyám" éppen úgy nem jön a szájára, mint az, hogy Kagan. Persze ha nincsen jelen, akkor inkább "hadúrként" szokott ráutalni, de most nagyon is jelen van, kétméternyi szőr és izom formájában.
Különben Kagan stílusa is nagyon idegesíti, az, ahogyan Nirsszel beszél. Amúgy vele is hasonlóképpen szokott beszélni, nagyon reméli, hogy Effyvel azért kedvesebb. Bár lehet, hogy nem is tud kedves lenni? Rámered a szakállas arcra, de mielőtt a bámulás hibájába esne, már vissza is néz a tányérjába, ahol ott a pocsék, lucskos, sótlan rántotta. Amin viszont csak röhögni tud. Effy kiakadásán is csak röhög, marokra fogja a villáját, pendül a villa a tányér szélén, ahogy véletlen nekicsapja. Erre kicsit megembereli magát és visszafojtott nevetéstől rángó arccal Effyre néz.*
- Ephemia, ez hallatlan!
*Persze mondhatná azt is, hogy kár a disznók elé gyöngyöt vetni, hiszen a barbároknak szemlátomást gőzünk sincs arról, hogy a késbak mi célt is szolgál. Nyilván az asztalon lévő evőeszközök nagy többségéről sem tudják, hogy mit is kell vele enni. Mit nekik halkés és desszertes villa?! Mindenesetre a késbak elmagyarázását meghagyja Effynek, ő viszont Kaganra néz, aki egy olyan kérdést intéz Nirshez, amitől Aenaenek megint röhöghetnékje támad, de visszafojtja újra.*
- Simán csak pocsék, nincs benne semmi.
*Se méreg, sem pedig só, vagy egyéb olyan fűszer, amitől árnyalatnyival jobb lehetne.*
- Még rántottához képest is borzalmas. Nem mintha egy rántotta lehetne finom, de ez...
*Aztán összeszorítja a száját, mielőtt újra röhögni kezd.*
- Teát?
*Kérdezi felállva, aztán magának rögtön tölt is, meg még annak, aki esetleg kér. Ő nem nagyon akar többet enni, bedob majd pár pogácsát, az pont elég lesz.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-21 15:08:59
Üzenet elküldve: 2018-09-21 15:08:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Egy darabig csendben eszik, a lány kérdésére sem válaszol azonnal. Főleg, mert az étek tényleg nagyon fojtós, sokat kell rá inni. Viszont a gyomorban gyorsan megdagad és könnyen emésztődik, így éhüket is elveri.*
- Nem. *mondja végül.*
- Holnap majd... valamikor délután, feljebb megyünk a folyó mellett. Idefelé láttam ott néhány új épületet, meg egy hajót. Ott lesz egy kis dolgunk... *a sajt és a kenyér is hamar elfogy, Harath pedig Shaiyamára pillant. Megmozdul benne a vágy, de fáradt és még mindig érzi minden penge hasítását; a lány pedig úgy tűnik, mint aki ülve elalszik. Vagy elájul.*
- Gyere... lefekszünk. *közli, aztán iszik még egy korsó vizet, aztán nekiáll levetkőzni. Bár a gyógyitalok számos sebet begyógyítottak, a rajzolatok még ott vannak a bőrén. Mint egy agyagkorsó, ami összetört és újra össze lett ragasztva.*
*Egy darabig csendben eszik, a lány kérdésére sem válaszol azonnal. Főleg, mert az étek tényleg nagyon fojtós, sokat kell rá inni. Viszont a gyomorban gyorsan megdagad és könnyen emésztődik, így éhüket is elveri.*
- Nem. *mondja végül.*
- Holnap majd... valamikor délután, feljebb megyünk a folyó mellett. Idefelé láttam ott néhány új épületet, meg egy hajót. Ott lesz egy kis dolgunk... *a sajt és a kenyér is hamar elfogy, Harath pedig Shaiyamára pillant. Megmozdul benne a vágy, de fáradt és még mindig érzi minden penge hasítását; a lány pedig úgy tűnik, mint aki ülve elalszik. Vagy elájul.*
- Gyere... lefekszünk. *közli, aztán iszik még egy korsó vizet, aztán nekiáll levetkőzni. Bár a gyógyitalok számos sebet begyógyítottak, a rajzolatok még ott vannak a bőrén. Mint egy agyagkorsó, ami összetört és újra össze lett ragasztva.*
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-21 15:03:48
Üzenet elküldve: 2018-09-21 15:03:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nirs mosolyára fapofa a válasz.*
- Annyit kapsz. *annyi még egy emberevő óriásnak is szokott járni, így Kagan nem érzi úgy, hogy túllőne a célon. Persze ábrándokba sem ringatja magát: tudja, hogy ha lehetőséget ad rá, Nirs el fogja tenni léb alól, és ha lánykája pont olyan sültbolond, amilyennek kinéz, akkor benne sem bízhat-e kérdésben.*
*Visszatérőben a nőstények, elől a furákat beszélő Ephemia, mögötte a dagadt arcú Kagaenae.*
~ Nők. ~ *sóhajt magában fáradtan, és kicsit elgondolkodik, hogy érdemes-e ez a feleségesdi. Aztán rápillant Effi feszes formáira, és a kérdés rögtön megválaszolásra kerül.*
- Tényleg? Remek. *kérdez vissza lanyha érdeklődéssel, bár nem lehet tudni, hogy a bizalomra vagy az egy vérből valóságra gondol közben. Vagy valami másra, mondjuk Ephemia ajkára.*
- Az ígéretek jók. Nekem is van pár. *néhány félbehagyott is, de az istenek néha adnak egy második esélyt.*
- Vannak testvéreid, Nirs? Tudod... akik még előkerülhetnek? *öregszik már, vigyáznia kell a szívére meg az izgalmakra. Még inkább a türelmére.*
*Nirs első őszintének tűnő megnyilvánulása a késbakra vonatkozó igény felmerülésekor látható, de erre Kagan csak egy "fogalmam sincs" fejrázással tud válaszolni. Ez olyan városi dolog lehet, mint a hereverő heverő, meg a mártásoskanál.*
- Öhm... *Aenae vihogni kezd, mint egy gombát faló warg, Kagan pedig lepillant a lány előtt lévő ételre, aztán a sajátjára is. Eközben Ephemia is nyeríteni kezd, mint a répakúrára fogott díjnyertes kanca.*
- Nirs... le is nyelted? *pislog a rokonra, mert lehet, hogy az ételben van valami, és hamarosan Nirs is röhögni kezd, mint egy üzekedő tretil.*
- Öhm.
*Nirs mosolyára fapofa a válasz.*
- Annyit kapsz. *annyi még egy emberevő óriásnak is szokott járni, így Kagan nem érzi úgy, hogy túllőne a célon. Persze ábrándokba sem ringatja magát: tudja, hogy ha lehetőséget ad rá, Nirs el fogja tenni léb alól, és ha lánykája pont olyan sültbolond, amilyennek kinéz, akkor benne sem bízhat-e kérdésben.*
*Visszatérőben a nőstények, elől a furákat beszélő Ephemia, mögötte a dagadt arcú Kagaenae.*
~ Nők. ~ *sóhajt magában fáradtan, és kicsit elgondolkodik, hogy érdemes-e ez a feleségesdi. Aztán rápillant Effi feszes formáira, és a kérdés rögtön megválaszolásra kerül.*
- Tényleg? Remek. *kérdez vissza lanyha érdeklődéssel, bár nem lehet tudni, hogy a bizalomra vagy az egy vérből valóságra gondol közben. Vagy valami másra, mondjuk Ephemia ajkára.*
- Az ígéretek jók. Nekem is van pár. *néhány félbehagyott is, de az istenek néha adnak egy második esélyt.*
- Vannak testvéreid, Nirs? Tudod... akik még előkerülhetnek? *öregszik már, vigyáznia kell a szívére meg az izgalmakra. Még inkább a türelmére.*
*Nirs első őszintének tűnő megnyilvánulása a késbakra vonatkozó igény felmerülésekor látható, de erre Kagan csak egy "fogalmam sincs" fejrázással tud válaszolni. Ez olyan városi dolog lehet, mint a hereverő heverő, meg a mártásoskanál.*
- Öhm... *Aenae vihogni kezd, mint egy gombát faló warg, Kagan pedig lepillant a lány előtt lévő ételre, aztán a sajátjára is. Eközben Ephemia is nyeríteni kezd, mint a répakúrára fogott díjnyertes kanca.*
- Nirs... le is nyelted? *pislog a rokonra, mert lehet, hogy az ételben van valami, és hamarosan Nirs is röhögni kezd, mint egy üzekedő tretil.*
- Öhm.
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-20 20:46:01
Üzenet elküldve: 2018-09-20 20:46:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézőben//
*Bár nem sokkal ezelőtt még kerülte a társaságot, az egyedüllét már kezdi megőrjíteni. Úgy érzi, sürgősen beszélnie kell valakivel, hogy tudja, vannak még élő, lélegző emberek ezen a világon és nem maradt teljesen magára. Ennek megfelelően korábbi lassú tempóján gyorsítva már sietősebb léptekkel halad Synmira felé, remélve, ha máshol nem is, legalább ott találhat valakit, akihez szólhat pár szót. Már ezerszer megbánta, hogy valaha is úgy dönt, elmegy a városba, így most nem is vágyik másra, mint hogy visszatérjen arra a helyre, ahol legutoljára egy kis békére lelt, remélve, hogy hamar sikerül visszaállítania a lelki egyensúlyát, ha végre újra ott lehet.*
*Bár nem sokkal ezelőtt még kerülte a társaságot, az egyedüllét már kezdi megőrjíteni. Úgy érzi, sürgősen beszélnie kell valakivel, hogy tudja, vannak még élő, lélegző emberek ezen a világon és nem maradt teljesen magára. Ennek megfelelően korábbi lassú tempóján gyorsítva már sietősebb léptekkel halad Synmira felé, remélve, ha máshol nem is, legalább ott találhat valakit, akihez szólhat pár szót. Már ezerszer megbánta, hogy valaha is úgy dönt, elmegy a városba, így most nem is vágyik másra, mint hogy visszatérjen arra a helyre, ahol legutoljára egy kis békére lelt, remélve, hogy hamar sikerül visszaállítania a lelki egyensúlyát, ha végre újra ott lehet.*
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-09-20 20:27:07
Üzenet elküldve: 2018-09-20 20:27:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Így akarjon békejobbot nyújtani az ember! Kagan ismét meglovagolja kedvenc vesszőparipáját, miszerint szét kéne tépje őt. Persze ha jobban belegondolna beláthatná, hogy az mégis valószínűtlen, hogy Kagan széles mosollyal ölelje a keblére, kedves öcsémnek szólítva. Viszont jelenleg az is elégségesnek tűnik, ha a szakállas rokon csak fenyegetőzik, de nem cselekszik.*
- Nem kérek semmit. Azt az egy esélyt leszámítva.
*Késztetést érez rá, hogy az egy szót ő is megnyomja, de legyőzi. Inkább csak mosolyogva bólint egyet. Bár kétségbevonhatatlan tény, hogy Kagan a nagybátyja, de kifejezetten örül annak az akárha szónak. Közben megérkezik Aenae és előbb a kandallóval szöszmötöl, aztán a gyertyákkal. Eközben feltűnően kerüli a tekintetét. Nirs ezt nem veszi rossz néven, betudja Kagan jelenlétének.*
- Azon leszek, jó rokon, hogy megszolgáljam a bizalmad.
*E szavak legalább annyira szólnak a lánynak, mint az apjának.*
- Egy vérből valók vagyunk, tudod, hogy az adott szó mennyit számít mifelénk. Egy ígéretet már tettem. Ahogy ahhoz, ehhez is tartom magam.
*Sajnos elég messzinek tűnik még az a pillanat, amikor a kedves nagybácsi vére a Legnagyobb Úr oltárára csorog majd, de talán ez a fejlemény segít előbbre hozni. Kicsit nehezítheti majd a dolgot, hogy Aenae erről nem szerezhet tudomást. De hát szerencsétlen balesetek bárkit érhetnek. Erről eszébe jut, hogy a bárkibe ő is beletartozik. Muszáj lesz résen lennie. Amikor pedig a vacsora is megérkezik, egy jó étvágyat után nekilát saját adagjának. A tojást szereti, aránylag át is van sülve, meleg is. Miért foglalkozna olyan apróságokkal, hogy esetleg sóból került bele kevesebb a kelleténél. Alig kezdtek el enni, Aenae nevetni kezd. Értetlenül néz rá, aztán Effyre, hátha a barátnő tudja, hogy mi az oka a nagy derültségnek. Lenyeli a falatot, és értetlensége csak fokozódik. Körbenéz az asztalon. Ugyan mit keresne itt egy bak?*
- Késbak? Az meg mi?
*Szörnyű, hogy milyen szokásokat vettek fel rokonai a délvidéken. Kecskebakot szívesen látnának a vacsoraasztalnál, de sehol egy kutya aminek a bundájába meg lehetne törölni a kezet a lakoma végeztével. Ahogy az illendő.*
*Így akarjon békejobbot nyújtani az ember! Kagan ismét meglovagolja kedvenc vesszőparipáját, miszerint szét kéne tépje őt. Persze ha jobban belegondolna beláthatná, hogy az mégis valószínűtlen, hogy Kagan széles mosollyal ölelje a keblére, kedves öcsémnek szólítva. Viszont jelenleg az is elégségesnek tűnik, ha a szakállas rokon csak fenyegetőzik, de nem cselekszik.*
- Nem kérek semmit. Azt az egy esélyt leszámítva.
*Késztetést érez rá, hogy az egy szót ő is megnyomja, de legyőzi. Inkább csak mosolyogva bólint egyet. Bár kétségbevonhatatlan tény, hogy Kagan a nagybátyja, de kifejezetten örül annak az akárha szónak. Közben megérkezik Aenae és előbb a kandallóval szöszmötöl, aztán a gyertyákkal. Eközben feltűnően kerüli a tekintetét. Nirs ezt nem veszi rossz néven, betudja Kagan jelenlétének.*
- Azon leszek, jó rokon, hogy megszolgáljam a bizalmad.
*E szavak legalább annyira szólnak a lánynak, mint az apjának.*
- Egy vérből valók vagyunk, tudod, hogy az adott szó mennyit számít mifelénk. Egy ígéretet már tettem. Ahogy ahhoz, ehhez is tartom magam.
*Sajnos elég messzinek tűnik még az a pillanat, amikor a kedves nagybácsi vére a Legnagyobb Úr oltárára csorog majd, de talán ez a fejlemény segít előbbre hozni. Kicsit nehezítheti majd a dolgot, hogy Aenae erről nem szerezhet tudomást. De hát szerencsétlen balesetek bárkit érhetnek. Erről eszébe jut, hogy a bárkibe ő is beletartozik. Muszáj lesz résen lennie. Amikor pedig a vacsora is megérkezik, egy jó étvágyat után nekilát saját adagjának. A tojást szereti, aránylag át is van sülve, meleg is. Miért foglalkozna olyan apróságokkal, hogy esetleg sóból került bele kevesebb a kelleténél. Alig kezdtek el enni, Aenae nevetni kezd. Értetlenül néz rá, aztán Effyre, hátha a barátnő tudja, hogy mi az oka a nagy derültségnek. Lenyeli a falatot, és értetlensége csak fokozódik. Körbenéz az asztalon. Ugyan mit keresne itt egy bak?*
- Késbak? Az meg mi?
*Szörnyű, hogy milyen szokásokat vettek fel rokonai a délvidéken. Kecskebakot szívesen látnának a vacsoraasztalnál, de sehol egy kutya aminek a bundájába meg lehetne törölni a kezet a lakoma végeztével. Ahogy az illendő.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4229-4248