Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-28 20:15:20
Üzenet elküldve: 2018-11-28 20:15:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Nozarin és Prexiar //
*Már előre mosolyog amiatt, hogy Nozarin nem helyesen mondja a ló nevét, persze az nem gond, hogy Prexiar egyikükét sem mondta helyesen. Csatanglónak persze ez továbbra sem teher, hiszen Karheia sem nyerte még vissza versenysúlyát és a kisfiú is minden, csak nem nehéz, a ló pedig egyébként is egy fiatalabb példány azok még tele vannak energiával. Legalábbis eddig elég nehezen sikerült lefárasztania igazán a hátast. Meg is érkezik a javítás annak rendje és módja szerint, ő pedig csak somolyog orra alatt.*
- Bizony Nozarin, az Csatangló. Nagyon figyelj oda hogy mondod!
*Igyekszik nagyon komoly arcot vágni hozzá, elég kevés sikerrel, az erre való törekvése pedig végleg elbukik, amikor a kisfiúra nézve az kedvesen rámosolyog. Jaj hát nagyon imádja a kis kölköt, ezt a vak is látja és talán már Prexi is érzékeli - ha eddig még nem történt meg - abból, ahogy Rheia bánik vele.*
- Én? Nem egészen, de ha úgy vesszük volt valamiféle közöm hozzájuk.
*Válaszol kurtán mindaddig amíg a férfi beszél és esetleg Prexi rá nem kérdez jobban. Most látja, hogy a gyermek figyelme arra a történetre fókuszál és sajátja is.
Kérdőn pillant Nozra és amint az megerősíti a fiú információit rá kell jöjjön, hogy egy gyerek is tájékozottabb nála, ami kissé talán elszomorító, Karheia viszont inkább csodálja emiatt a gyermeket. A történettel egyébként baja nem is lenne, ha éppen nem alkoholfogyasztásról is szó lenne, mire azért feljebb szöknek szemöldökei és talán ezt Nozarin is érzékeli, viszont Prexiar nevetését hallva meg is enyhül.*
- Fekete a föld?
*Kérdez vissza elámulva újra, bár mintha Nozar már említette volna, hogy mennyivel termékenyebb ott a talaj. Nagyon szívesen megnézne egy ennyire szélsőséges vidéket is. Ami azt illeti őt sem annyira érdeklik a csapat tagjai, úgy tűnik ezzel Prexi is így van.*
- Á inkább mesélj még a helyről. Nem is voltak ott fák, ugye?
*Már előre mosolyog amiatt, hogy Nozarin nem helyesen mondja a ló nevét, persze az nem gond, hogy Prexiar egyikükét sem mondta helyesen. Csatanglónak persze ez továbbra sem teher, hiszen Karheia sem nyerte még vissza versenysúlyát és a kisfiú is minden, csak nem nehéz, a ló pedig egyébként is egy fiatalabb példány azok még tele vannak energiával. Legalábbis eddig elég nehezen sikerült lefárasztania igazán a hátast. Meg is érkezik a javítás annak rendje és módja szerint, ő pedig csak somolyog orra alatt.*
- Bizony Nozarin, az Csatangló. Nagyon figyelj oda hogy mondod!
*Igyekszik nagyon komoly arcot vágni hozzá, elég kevés sikerrel, az erre való törekvése pedig végleg elbukik, amikor a kisfiúra nézve az kedvesen rámosolyog. Jaj hát nagyon imádja a kis kölköt, ezt a vak is látja és talán már Prexi is érzékeli - ha eddig még nem történt meg - abból, ahogy Rheia bánik vele.*
- Én? Nem egészen, de ha úgy vesszük volt valamiféle közöm hozzájuk.
*Válaszol kurtán mindaddig amíg a férfi beszél és esetleg Prexi rá nem kérdez jobban. Most látja, hogy a gyermek figyelme arra a történetre fókuszál és sajátja is.
Kérdőn pillant Nozra és amint az megerősíti a fiú információit rá kell jöjjön, hogy egy gyerek is tájékozottabb nála, ami kissé talán elszomorító, Karheia viszont inkább csodálja emiatt a gyermeket. A történettel egyébként baja nem is lenne, ha éppen nem alkoholfogyasztásról is szó lenne, mire azért feljebb szöknek szemöldökei és talán ezt Nozarin is érzékeli, viszont Prexiar nevetését hallva meg is enyhül.*
- Fekete a föld?
*Kérdez vissza elámulva újra, bár mintha Nozar már említette volna, hogy mennyivel termékenyebb ott a talaj. Nagyon szívesen megnézne egy ennyire szélsőséges vidéket is. Ami azt illeti őt sem annyira érdeklik a csapat tagjai, úgy tűnik ezzel Prexi is így van.*
- Á inkább mesélj még a helyről. Nem is voltak ott fák, ugye?
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-27 22:16:57
Üzenet elküldve: 2018-11-27 22:16:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia, Nozarin//
* Prexi minden bizonnyal elsüllyedne szégyenében, ha tudná, hogy Karheiának szomorúságot okozott, de mint minden gyerek, elvan a saját maga világával és nem feltétlenül veszi észre, ha valakinek fájdalmat okoz. Csatangló nehézségeit bezzeg észreveszi, sőt még szóvá is teszi. A korábban elcsattanó csókra Prexi nem igazán tud érdemben reagálni, elvégre a nők és a férfiak szoktak ilyet csinálni, meg mást is, amit a bika és a tehén esetében jó párszor már megpillanthatott. Ennek ellenére a gyerek csak elméje hátsó zugában gondol mélyebben bele, az előteret úgyis a ló és szörnyű helyzete határozza meg, na meg Nozarin remekbe szabott története a szellemről, meg a szigetről. *
- Csatangló a neve - * javítja ki csak úgy mellékesen, mindenféle él nélkül a férfit, majd a történetbe belemerülve észre sem igazán veszi, hogy jól felültették a lóra. Karheia testének melege jóleső érzéssel tölti el, és ha módjában áll, akkor a nőre mosolyog vidáman, kék szemeinek teljes ragyogásával. *
- Menteni? - * pillant csodálkozó arccal Nozarinra, mert fogalma sincs, hogy mit kell azon érteni, hogy relikviákat kellett menteniük, de már jóval türelmesebben tekint a férfire, mert megkapta, amit hallani akart. A szellemnek vége! *
- Te láttál már szellemeket? - * tekint a nőre, bízik benne, hogy igen, mert akkor ha Nozarin története elfogy, akkor Karheia is mesélhet valami izgalmasat. Meg egyébként is szereti hallani a hangját. Persze az fura, hogy mindig az arcát birizgálja, de hát a felnőttek már csak ilyenek. Még jó, hogy nem csipkedi is közben. Azt Prexi felettébb utálja. *
- Amúgy a tó, amit mondtál, az ott van a Mágustoronyál, igaz? - * kérdi a férfitől, közben azon mereng, hogy milyen mókás lenne a tóban úszkálni hármasban. Mint egy család, kivéve, hogy nem azok, mert Prexi anyja halott, az apja egy idióta, és Learon a gyámja úgymond. ~ Miért is megyek velük piacra? ~ jut eszébe a jogos kérdés, hiszen nincs tizenkét órája, hogy ismerik egymást. Ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy kedveli őket és kedvesek vele. Mellesleg Preixnek amúgy sem a racionális gondolkodás az erőssége, így pár pillanatnyi merengés után már el is felejti, hogy ilyesmi megfordult a fejében. * - Aha, én is - * lelkendezik Karheia szavaira az úszással kapcsolatban. Kicsit persze feszélyezné egy nő előtt a meztelenség, de annyira nem lehet gáz, csak legyen a tó elég koszos.
Nozarin aztán folytatja történetét, közben az átkozott bolhák Learon szekeréről ismét megtámadhatták, mert a fiú deréktájon csípést érez. Hirtelen kap öltözéke alá, hogy elkaphassa, de csak a semmit kapirgálja, ahogy az már lenni szokott. A bolhák irtó fürgék és ügyesek. Csalódottan vakarózásba kezd, de nem törődik túlságosan vele, elvégre a férfi épp a kalandjait meséli.
Sok helyen elképed és elcsodálkozik, rengeteg mindent nem ért, de összességében tetszik neki a sziget és Nozarin históriája.
A leitatós résznél felnevet. Szórakoztatja a dolog, de aztán eszébe jut, hogy apja ökle akkor volt a legerősebb, amikor be volt rúgva, így egy kicsit visszább vesz a kuncogásból, de azért a jókedv ott marad arcán. *
- És a szellem? - * vonja fel szemöldökét. A több útitárs említése nem hozza lázba, elvégre azt sem tudja, hogy kikről beszél. Csak nevek, arcok nélkül. *
* Prexi minden bizonnyal elsüllyedne szégyenében, ha tudná, hogy Karheiának szomorúságot okozott, de mint minden gyerek, elvan a saját maga világával és nem feltétlenül veszi észre, ha valakinek fájdalmat okoz. Csatangló nehézségeit bezzeg észreveszi, sőt még szóvá is teszi. A korábban elcsattanó csókra Prexi nem igazán tud érdemben reagálni, elvégre a nők és a férfiak szoktak ilyet csinálni, meg mást is, amit a bika és a tehén esetében jó párszor már megpillanthatott. Ennek ellenére a gyerek csak elméje hátsó zugában gondol mélyebben bele, az előteret úgyis a ló és szörnyű helyzete határozza meg, na meg Nozarin remekbe szabott története a szellemről, meg a szigetről. *
- Csatangló a neve - * javítja ki csak úgy mellékesen, mindenféle él nélkül a férfit, majd a történetbe belemerülve észre sem igazán veszi, hogy jól felültették a lóra. Karheia testének melege jóleső érzéssel tölti el, és ha módjában áll, akkor a nőre mosolyog vidáman, kék szemeinek teljes ragyogásával. *
- Menteni? - * pillant csodálkozó arccal Nozarinra, mert fogalma sincs, hogy mit kell azon érteni, hogy relikviákat kellett menteniük, de már jóval türelmesebben tekint a férfire, mert megkapta, amit hallani akart. A szellemnek vége! *
- Te láttál már szellemeket? - * tekint a nőre, bízik benne, hogy igen, mert akkor ha Nozarin története elfogy, akkor Karheia is mesélhet valami izgalmasat. Meg egyébként is szereti hallani a hangját. Persze az fura, hogy mindig az arcát birizgálja, de hát a felnőttek már csak ilyenek. Még jó, hogy nem csipkedi is közben. Azt Prexi felettébb utálja. *
- Amúgy a tó, amit mondtál, az ott van a Mágustoronyál, igaz? - * kérdi a férfitől, közben azon mereng, hogy milyen mókás lenne a tóban úszkálni hármasban. Mint egy család, kivéve, hogy nem azok, mert Prexi anyja halott, az apja egy idióta, és Learon a gyámja úgymond. ~ Miért is megyek velük piacra? ~ jut eszébe a jogos kérdés, hiszen nincs tizenkét órája, hogy ismerik egymást. Ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy kedveli őket és kedvesek vele. Mellesleg Preixnek amúgy sem a racionális gondolkodás az erőssége, így pár pillanatnyi merengés után már el is felejti, hogy ilyesmi megfordult a fejében. * - Aha, én is - * lelkendezik Karheia szavaira az úszással kapcsolatban. Kicsit persze feszélyezné egy nő előtt a meztelenség, de annyira nem lehet gáz, csak legyen a tó elég koszos.
Nozarin aztán folytatja történetét, közben az átkozott bolhák Learon szekeréről ismét megtámadhatták, mert a fiú deréktájon csípést érez. Hirtelen kap öltözéke alá, hogy elkaphassa, de csak a semmit kapirgálja, ahogy az már lenni szokott. A bolhák irtó fürgék és ügyesek. Csalódottan vakarózásba kezd, de nem törődik túlságosan vele, elvégre a férfi épp a kalandjait meséli.
Sok helyen elképed és elcsodálkozik, rengeteg mindent nem ért, de összességében tetszik neki a sziget és Nozarin históriája.
A leitatós résznél felnevet. Szórakoztatja a dolog, de aztán eszébe jut, hogy apja ökle akkor volt a legerősebb, amikor be volt rúgva, így egy kicsit visszább vesz a kuncogásból, de azért a jókedv ott marad arcán. *
- És a szellem? - * vonja fel szemöldökét. A több útitárs említése nem hozza lázba, elvégre azt sem tudja, hogy kikről beszél. Csak nevek, arcok nélkül. *
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-27 19:37:39
Üzenet elküldve: 2018-11-27 19:37:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Dorának eddig egy pillanatra se tűnt fel, hogy Kagaenae bámulná, legalább is nem jobban, mint bárki más. Szerénynek éppen nem lehet mondani az elf lányt, úgyhogy számára sem titok, hogy nem csúnya, csak ez az esetek nagy részében irreleváns – nem tervez magának férjet fogni a közeljövőben. A fajtája pedig csak olyan szempontból egyedi, hogy elég kevés elf van Amonon, de hát Artheniorban is volt, és mindketten onnan valósiak. Inkább az öltözéke szokta meglepni azt, aki korábban még nem látta.*
- Nos, az elfek zöme nem visel kalapot, ez igaz. *Nevet fel.* De nem is sok jár erre. Összesen ha… *Számolni kezd magában, a kapuőr, meg az az ispotályos lány… Meg Pycta…* Ha három elfet láttam eddig itt. Az egyik nem is maradt a városban. *Eltöpreng egy kicsit rajta, hogy hát azért csak jó lett volna, ha Pycta véletlenül mégis a férje lenne, de kívülről csak a csöndes töprengés látszik az arcán pár röpke másodpercig. Aztán megrázza a fejét, és folytatja a munkát.
Nem érti Kagaenae véleményét, neki legtöbbször előnyére vált, ha valakinek volt a valakije.*
- Egy nemes hölgy vagy. *Pillant fel.* Nincs ezzel semmi baj. Emlékszem, mikor ott ültél az emelvényen a tanács alatt. Nem tudtam volna megmondani, hogy csak mostanában érkeztél Amonra, szép vagy, elegáns, biztosan akad udvarlód… *Elgondolkodik, mennyire ment messzire, de igyekszik mosolyogni hozzá, hogy barátságosnak tűnjön. Aenae azonban elmondja saját verzióját arról, mi történt vele, úgyhogy a lány kellő tapintattal áll hozzá a halottak kérdéséhez.*
- Ebben az esetben részvétem. *Leveszi a kalapját, mert anélkül nem valami meggyőző az udvariassági fogás. Hacsak nem szeretne tovább beszélni erről Aenae, ő is leül a fűbe, most kicsit közelebb, de még mindig nem mászik bele a lány életterébe. Nem valami tapogatózós-ölelgetős típus.* Szerencse, hogy te átvészelted a dolgot. *Teszi hozzá, bár ilyenkor sose tudja, mit kell mondani. Saját véleménye szerint a halál egy út, amire mindenki rálép előbb vagy utóbb, aztán eggyé válik a természettel, ebbe pedig nem fér bele a pityergés. Eszébe jut a holttest, aminek a boncolásában Aenae is segédkezett előtte, előkészítette, amíg Nestar dolgozott, és bár arra nem számít, hogy a lány erről szívesen beszélgetne, azért megemlíti a dolgot, ha már végre tényleg szóba állnak egymással.*
- Már el akartam mondani egy ideje, de csak most volt alkalmam: nagyon bátor dolog volt tőled, hogy segítettél Nestar mesternek a sátorban, mielőtt szétváltak útjaink.
*Ha valami, ez tényleg komoly elismerés Dora részéről, mivel láthatóan zavarba jön tőle, hogy érzelmileg megnyilatkozott. Köhent is egyet a biztonság kedvéért, így próbálja elütni az őszinteség élét.*
*Dorának eddig egy pillanatra se tűnt fel, hogy Kagaenae bámulná, legalább is nem jobban, mint bárki más. Szerénynek éppen nem lehet mondani az elf lányt, úgyhogy számára sem titok, hogy nem csúnya, csak ez az esetek nagy részében irreleváns – nem tervez magának férjet fogni a közeljövőben. A fajtája pedig csak olyan szempontból egyedi, hogy elég kevés elf van Amonon, de hát Artheniorban is volt, és mindketten onnan valósiak. Inkább az öltözéke szokta meglepni azt, aki korábban még nem látta.*
- Nos, az elfek zöme nem visel kalapot, ez igaz. *Nevet fel.* De nem is sok jár erre. Összesen ha… *Számolni kezd magában, a kapuőr, meg az az ispotályos lány… Meg Pycta…* Ha három elfet láttam eddig itt. Az egyik nem is maradt a városban. *Eltöpreng egy kicsit rajta, hogy hát azért csak jó lett volna, ha Pycta véletlenül mégis a férje lenne, de kívülről csak a csöndes töprengés látszik az arcán pár röpke másodpercig. Aztán megrázza a fejét, és folytatja a munkát.
Nem érti Kagaenae véleményét, neki legtöbbször előnyére vált, ha valakinek volt a valakije.*
- Egy nemes hölgy vagy. *Pillant fel.* Nincs ezzel semmi baj. Emlékszem, mikor ott ültél az emelvényen a tanács alatt. Nem tudtam volna megmondani, hogy csak mostanában érkeztél Amonra, szép vagy, elegáns, biztosan akad udvarlód… *Elgondolkodik, mennyire ment messzire, de igyekszik mosolyogni hozzá, hogy barátságosnak tűnjön. Aenae azonban elmondja saját verzióját arról, mi történt vele, úgyhogy a lány kellő tapintattal áll hozzá a halottak kérdéséhez.*
- Ebben az esetben részvétem. *Leveszi a kalapját, mert anélkül nem valami meggyőző az udvariassági fogás. Hacsak nem szeretne tovább beszélni erről Aenae, ő is leül a fűbe, most kicsit közelebb, de még mindig nem mászik bele a lány életterébe. Nem valami tapogatózós-ölelgetős típus.* Szerencse, hogy te átvészelted a dolgot. *Teszi hozzá, bár ilyenkor sose tudja, mit kell mondani. Saját véleménye szerint a halál egy út, amire mindenki rálép előbb vagy utóbb, aztán eggyé válik a természettel, ebbe pedig nem fér bele a pityergés. Eszébe jut a holttest, aminek a boncolásában Aenae is segédkezett előtte, előkészítette, amíg Nestar dolgozott, és bár arra nem számít, hogy a lány erről szívesen beszélgetne, azért megemlíti a dolgot, ha már végre tényleg szóba állnak egymással.*
- Már el akartam mondani egy ideje, de csak most volt alkalmam: nagyon bátor dolog volt tőled, hogy segítettél Nestar mesternek a sátorban, mielőtt szétváltak útjaink.
*Ha valami, ez tényleg komoly elismerés Dora részéről, mivel láthatóan zavarba jön tőle, hogy érzelmileg megnyilatkozott. Köhent is egyet a biztonság kedvéért, így próbálja elütni az őszinteség élét.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-27 17:03:46
Üzenet elküldve: 2018-11-27 17:03:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A bálvány nyomában//
- Majdan elmondom. A tűz után, nim. Ó, az én Istennőm kegyes, de sok az olyan, aki nem érteni szavát.
*A süteménysütés ráér, először az Istennővel kell beszélnie. A ligetbe érvén Grotg bevezeti a tűzgyújtás rejtelmeibe.*
- Mutassad, mutassad!
*Ő figyeli az óriás minden mozdulatát és csodálattal nézi a folyamatot. Csak bólogat esztelenül, aztán ahogy a tűz fellobban, hátrahőköl.*
- Na mostan jó.
*Nézegeti egy ideig a lángcsóvákat, aztán kezébe kapja a zöld poros üvegcsét. Azonban mielőtt kinyitná azt és alkalmazná a port, az óriáshoz intéz szót.*
- Mostan csuda dolgot fogol látni, nim, bizony! De azt mondja Tepis, állj majdan hátrább, oda, messze a tűzhöz. Ez a por csuda dolgokat művel, ha túl közel mész és nem vagy készülve rá, akkor rémséges dolgok jönnek a szemed elé!
*Ekkorra már leveszi az üvegcse tetejét.*
- Készen lészen Grotg, az óriás?
- Majdan elmondom. A tűz után, nim. Ó, az én Istennőm kegyes, de sok az olyan, aki nem érteni szavát.
*A süteménysütés ráér, először az Istennővel kell beszélnie. A ligetbe érvén Grotg bevezeti a tűzgyújtás rejtelmeibe.*
- Mutassad, mutassad!
*Ő figyeli az óriás minden mozdulatát és csodálattal nézi a folyamatot. Csak bólogat esztelenül, aztán ahogy a tűz fellobban, hátrahőköl.*
- Na mostan jó.
*Nézegeti egy ideig a lángcsóvákat, aztán kezébe kapja a zöld poros üvegcsét. Azonban mielőtt kinyitná azt és alkalmazná a port, az óriáshoz intéz szót.*
- Mostan csuda dolgot fogol látni, nim, bizony! De azt mondja Tepis, állj majdan hátrább, oda, messze a tűzhöz. Ez a por csuda dolgokat művel, ha túl közel mész és nem vagy készülve rá, akkor rémséges dolgok jönnek a szemed elé!
*Ekkorra már leveszi az üvegcse tetejét.*
- Készen lészen Grotg, az óriás?
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-27 16:32:17
Üzenet elküldve: 2018-11-27 16:32:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A birtoknál//
- Nem tudok gazdag özvegyekről Tizio, de amint tudomásomra jut, hogy van egy a környéken, azonnal értesíteni foglak.
*Teszi kezét együtt érző módon fivére vállára. Persze ő nem gondolja komolyan a dolgot, de lehet Tizio igen. ~Ha neki jó...~ A hálószobák ismertetése után folytatja az otthonos házikó bemutatását.*
- Jaj, ne beszélj már botorságokat! Addig maradsz nálam, ameddig kívánsz. És egyébként is, Aenae sem mindig van itt a birtokon, mint látod, az udvarlója meg végképp. Szerintem emiatt ne aggódj.
*Ami az ételeket illeti, a hagymával nem volt nagy baja a kellemetlen szájszagon kívül, a túl sok fűszer viszont neki sem ízlik.*
- Ha szerencsénk van és jelentkezik valaki a hirdetésemre, akkor majd megmondjuk neki.
*Pharajo és Diq szemmel láthatóan jól érzik magukat, melynek hatására Effi úgy dönt, legyen hát vége a házbemutatónak minél hamarább.*
- Szerintem lassan menjünk tovább... És szedjük szét a gyapjastevéket.
*Kimegy a főépületből s ha Tizio is követi őt, visszazárja a bejárati ajtót, aztán pedig rárivall Pharajora, mintha az értené a közös nyelvet.*
- Hát Pharajo! Hát ne most! Várjál már egy kicsit, majd a Staardhalban udvarolsz!
*Odamegy és megpróbálja házi kedvencét lerángatni Diqről. Szerencsére Diq annyira nem érzi magát termékenynek most, meg lehet zavarban is van, így nincs nehéz dolga Effinek. Amikor ezzel megvannak, felevickél a lovára. Most már jobban szemmel fogja tartani Pharajot és Diqet.*
- A közeljövőben még visszatérhetünk ide. Jót fog tenni neked ez a környék, meglátod.
*Talán több élet költözik majd fivérébe. ~És örülnék, ha valami csoda folytán azt a mérget sem kívánnád ott a zsebedben.~ Bár erre ő maga nem venne mérget, hogy így lesz. Van egy olyan érzése, hogy sok gondja lesz Tizioval, de más egyelőre nincs, akire számíthat.
Így ha mindennel elkészültek, akkor sietős lépéseket diktálva útnak indul vissza Amon Ruadh felé, nagyon ügyelve a rakoncátlan és szerelmes Pharajora.*
- Nem tudok gazdag özvegyekről Tizio, de amint tudomásomra jut, hogy van egy a környéken, azonnal értesíteni foglak.
*Teszi kezét együtt érző módon fivére vállára. Persze ő nem gondolja komolyan a dolgot, de lehet Tizio igen. ~Ha neki jó...~ A hálószobák ismertetése után folytatja az otthonos házikó bemutatását.*
- Jaj, ne beszélj már botorságokat! Addig maradsz nálam, ameddig kívánsz. És egyébként is, Aenae sem mindig van itt a birtokon, mint látod, az udvarlója meg végképp. Szerintem emiatt ne aggódj.
*Ami az ételeket illeti, a hagymával nem volt nagy baja a kellemetlen szájszagon kívül, a túl sok fűszer viszont neki sem ízlik.*
- Ha szerencsénk van és jelentkezik valaki a hirdetésemre, akkor majd megmondjuk neki.
*Pharajo és Diq szemmel láthatóan jól érzik magukat, melynek hatására Effi úgy dönt, legyen hát vége a házbemutatónak minél hamarább.*
- Szerintem lassan menjünk tovább... És szedjük szét a gyapjastevéket.
*Kimegy a főépületből s ha Tizio is követi őt, visszazárja a bejárati ajtót, aztán pedig rárivall Pharajora, mintha az értené a közös nyelvet.*
- Hát Pharajo! Hát ne most! Várjál már egy kicsit, majd a Staardhalban udvarolsz!
*Odamegy és megpróbálja házi kedvencét lerángatni Diqről. Szerencsére Diq annyira nem érzi magát termékenynek most, meg lehet zavarban is van, így nincs nehéz dolga Effinek. Amikor ezzel megvannak, felevickél a lovára. Most már jobban szemmel fogja tartani Pharajot és Diqet.*
- A közeljövőben még visszatérhetünk ide. Jót fog tenni neked ez a környék, meglátod.
*Talán több élet költözik majd fivérébe. ~És örülnék, ha valami csoda folytán azt a mérget sem kívánnád ott a zsebedben.~ Bár erre ő maga nem venne mérget, hogy így lesz. Van egy olyan érzése, hogy sok gondja lesz Tizioval, de más egyelőre nincs, akire számíthat.
Így ha mindennel elkészültek, akkor sietős lépéseket diktálva útnak indul vissza Amon Ruadh felé, nagyon ügyelve a rakoncátlan és szerelmes Pharajora.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-27 09:51:55
Üzenet elküldve: 2018-11-27 09:51:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Dora elf, Aenaenek pedig rossz szokása az, hogy az elfeket nemre való tekintet nélkül megbámulja. Mivel az elfek különösen szépek, még akkor is, ha amúgy a viselkedésük teljesen ellenszenves. Életében csak egy ronda elfet látott, a kovácsműhelyben azt az alacsonyt. Meg mondjuk Shen sem volt olyan lenyűgöző szépségű, de csak azért mert iszonyatosan göthösnek tűnt. Dora viszont szép. A szépek meg nyilván a szépekhez vonzódnak, szóval Pyctát is teljesen megérti. A dolog meg talán sosem derült volna ki, ha Kagan nem fújja meg a kürtjét aznap.*
- Bocsáss meg, általában megbámulom a fajtádbéliket. De igyekszem visszafogni magam.
*Még egy mosolyt is sikeresen az arcára erőltet. Bár a topáz szempár nem mosolyog, de a próbálkozás egészen jó, aki nem akarja az nem is veszi észre a "turpiszságot".*
- Nem, kösz.
*Nem is érti a kérdést, miért kellene, hogy a nő segítsen neki? Ugyan miben tudna segíteni? Hogyan kísértessük magunkat férfiakkal? Hogy menjünk velük fogadóba? Ezt talán Aenae megoldja magától is.*
- Jah, hát igen. Nem nagyon szoktam dicsekedni azzal, hogy ki vagyok.
*Mert akkor jön a hátrányos megkülönböztetés, hogy "a gazdag lány", "a főnök nője", "a főnök lánya". Zabigyereknek lenni kínos, még akkor is, ha a helyiek ezt nem kezelik annyira szigorúan, mint annak idején otthon.*
- Az anyám a városban volt a lázadás idején.
*Válaszolja arra, hogy Effy szerint megviselte az út. Nem is hazudik akkorát, mert tényleg nagyon izgult az anyja miatt, még annak ellenére is, hogy nem voltak jóban.*
- Meggyilkolta a csőcselék.
*Dora elf, Aenaenek pedig rossz szokása az, hogy az elfeket nemre való tekintet nélkül megbámulja. Mivel az elfek különösen szépek, még akkor is, ha amúgy a viselkedésük teljesen ellenszenves. Életében csak egy ronda elfet látott, a kovácsműhelyben azt az alacsonyt. Meg mondjuk Shen sem volt olyan lenyűgöző szépségű, de csak azért mert iszonyatosan göthösnek tűnt. Dora viszont szép. A szépek meg nyilván a szépekhez vonzódnak, szóval Pyctát is teljesen megérti. A dolog meg talán sosem derült volna ki, ha Kagan nem fújja meg a kürtjét aznap.*
- Bocsáss meg, általában megbámulom a fajtádbéliket. De igyekszem visszafogni magam.
*Még egy mosolyt is sikeresen az arcára erőltet. Bár a topáz szempár nem mosolyog, de a próbálkozás egészen jó, aki nem akarja az nem is veszi észre a "turpiszságot".*
- Nem, kösz.
*Nem is érti a kérdést, miért kellene, hogy a nő segítsen neki? Ugyan miben tudna segíteni? Hogyan kísértessük magunkat férfiakkal? Hogy menjünk velük fogadóba? Ezt talán Aenae megoldja magától is.*
- Jah, hát igen. Nem nagyon szoktam dicsekedni azzal, hogy ki vagyok.
*Mert akkor jön a hátrányos megkülönböztetés, hogy "a gazdag lány", "a főnök nője", "a főnök lánya". Zabigyereknek lenni kínos, még akkor is, ha a helyiek ezt nem kezelik annyira szigorúan, mint annak idején otthon.*
- Az anyám a városban volt a lázadás idején.
*Válaszolja arra, hogy Effy szerint megviselte az út. Nem is hazudik akkorát, mert tényleg nagyon izgult az anyja miatt, még annak ellenére is, hogy nem voltak jóban.*
- Meggyilkolta a csőcselék.
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-26 20:16:57
Üzenet elküldve: 2018-11-26 20:16:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia és Prexiar//
-Mikor végre nyomtok egy rendes férfinyit, akkor megbeszélhetjük Csatang teherbírását. Addig aggodalomra semmi ok, a telivéreknek ennyit kell cipelnie, általában súlyos zsákokkal együtt!
*A bunkó kölök panaszait gyorsan elsöpri, hisz ha fél a lóra mászni, akkor majd Karheia megnyugtatja, egyébként az állat arra van, hogy cipekedjen. Még, ha ezen elv nem egyezik meg azzal, amivel maga szabadkozott Karheia felé, amikor ezt kettejükre vetette fel. És talán Karheia se szomorkodik annyit, ha minél előbb mögé kerül Prexiar.*
-A sötét szellemnek esélye sem volt ellenünk! -szól fel büszkén- Majdnem így történt, viszont nem gyilkolászni mentünk arra, hanem relikviákat menteni a szigetet lakó első törzsek leszármazottjainak. De a dolgokat kezdjük az elején.
*Majd most, hogy már nem kell felsegédkeznie a lóra, vissza is tér kalandos aláfestő dallamokhoz.*
-Elsőként a lehetőségre vártunk, hogy a szigetre léphessünk. A tűzhányók érdekessége, hogy bár nehéz előre megjósolni, mikor törnek ki pontosan, azt könnyedén tudni lehet, mikor nem. Ugyanis, mint a házsártos öregek, egyszer mogorván kidühöngik magukat, utána lenyugszanak és napokig békességben üldögélnek. Ez volt most is, a dörgés és földrengés a hajónkat is megrázta, pedig csak egy távoli pontként tekintettünk a hegyre, de a végeztével már megmertük közelíteni. Így is majdnem fél napot vett el a hajóút, mert nagyon közel menni nem mertünk. Koutua, ki a törzsi szokásokban és a szigetlakókkal való békerendezésben segített, azt mondta, hogy közel egy hatunk lehet biztonságosan a következő rengéstől, de ettől még ott fogunk pusztulni, ha megközelítjük. Kuotoa bőrének színe barnás volt, mint a száraz falevél, de barátságos, babonás alak, aki inkább a mi életünket féltette, helyettünk is, de a sajátjáért is rendesen rettegett. Ő előre "látta", hogy tüzes bestiák fognak minket lándzsáira szúrni és maga ezt oly komolyan gondolta, hogy nem is mert kimenni a hajóból és napjában többször is tudtunkra adta, hogy nem erről egyeztünk meg. Ja igen, volt egy apró félreértés köztünk, mert mi szóltunk neki, hogy megnéznénk a szigetet és elvinne-e oda, de ő azt hitte, hogy így távolról néznénk meg. Pedig mi a lehető legközelebbről gondoltuk, hisz a törzsfő jóinduata nagyon kellett, egy másik feladathoz. Nem is emlékezik sokra a dologból, mert lehet leitattuk, miután elegünk lett a jajveszékeléséből. Kedves népség amúgy, nem bírják a töményet.
*Rájön, hogy a gyereknek nem való részeket a jövőben kerülje.*
-De ami a szigetet illeti... a föld fekete volt, mint a szén, de kemény és repedezett, mintha a túlvilágra jutottál volna el, melyből kellemes melegség áradt, ha a földre raktad a kezed. Két tucatnyian voltunk a hajón, mely éppen elég volt a kis karavellánk utaztatásához. Gondolom a többiekről is ejthetnék pár szót...
*Mereng el kicsit, meg várja a választ, hisz annyira nem fontos az, hogy mindenkiről teljes képet adjon ki, lehet Prexit csak a szellemek és szörnyek érdeklik.*
-Mikor végre nyomtok egy rendes férfinyit, akkor megbeszélhetjük Csatang teherbírását. Addig aggodalomra semmi ok, a telivéreknek ennyit kell cipelnie, általában súlyos zsákokkal együtt!
*A bunkó kölök panaszait gyorsan elsöpri, hisz ha fél a lóra mászni, akkor majd Karheia megnyugtatja, egyébként az állat arra van, hogy cipekedjen. Még, ha ezen elv nem egyezik meg azzal, amivel maga szabadkozott Karheia felé, amikor ezt kettejükre vetette fel. És talán Karheia se szomorkodik annyit, ha minél előbb mögé kerül Prexiar.*
-A sötét szellemnek esélye sem volt ellenünk! -szól fel büszkén- Majdnem így történt, viszont nem gyilkolászni mentünk arra, hanem relikviákat menteni a szigetet lakó első törzsek leszármazottjainak. De a dolgokat kezdjük az elején.
*Majd most, hogy már nem kell felsegédkeznie a lóra, vissza is tér kalandos aláfestő dallamokhoz.*
-Elsőként a lehetőségre vártunk, hogy a szigetre léphessünk. A tűzhányók érdekessége, hogy bár nehéz előre megjósolni, mikor törnek ki pontosan, azt könnyedén tudni lehet, mikor nem. Ugyanis, mint a házsártos öregek, egyszer mogorván kidühöngik magukat, utána lenyugszanak és napokig békességben üldögélnek. Ez volt most is, a dörgés és földrengés a hajónkat is megrázta, pedig csak egy távoli pontként tekintettünk a hegyre, de a végeztével már megmertük közelíteni. Így is majdnem fél napot vett el a hajóút, mert nagyon közel menni nem mertünk. Koutua, ki a törzsi szokásokban és a szigetlakókkal való békerendezésben segített, azt mondta, hogy közel egy hatunk lehet biztonságosan a következő rengéstől, de ettől még ott fogunk pusztulni, ha megközelítjük. Kuotoa bőrének színe barnás volt, mint a száraz falevél, de barátságos, babonás alak, aki inkább a mi életünket féltette, helyettünk is, de a sajátjáért is rendesen rettegett. Ő előre "látta", hogy tüzes bestiák fognak minket lándzsáira szúrni és maga ezt oly komolyan gondolta, hogy nem is mert kimenni a hajóból és napjában többször is tudtunkra adta, hogy nem erről egyeztünk meg. Ja igen, volt egy apró félreértés köztünk, mert mi szóltunk neki, hogy megnéznénk a szigetet és elvinne-e oda, de ő azt hitte, hogy így távolról néznénk meg. Pedig mi a lehető legközelebbről gondoltuk, hisz a törzsfő jóinduata nagyon kellett, egy másik feladathoz. Nem is emlékezik sokra a dologból, mert lehet leitattuk, miután elegünk lett a jajveszékeléséből. Kedves népség amúgy, nem bírják a töményet.
*Rájön, hogy a gyereknek nem való részeket a jövőben kerülje.*
-De ami a szigetet illeti... a föld fekete volt, mint a szén, de kemény és repedezett, mintha a túlvilágra jutottál volna el, melyből kellemes melegség áradt, ha a földre raktad a kezed. Két tucatnyian voltunk a hajón, mely éppen elég volt a kis karavellánk utaztatásához. Gondolom a többiekről is ejthetnék pár szót...
*Mereng el kicsit, meg várja a választ, hisz annyira nem fontos az, hogy mindenkiről teljes képet adjon ki, lehet Prexit csak a szellemek és szörnyek érdeklik.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-26 19:58:06
Üzenet elküldve: 2018-11-26 19:58:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Dora szerint az egész világnak a feje tetejére kell állnia, ha ez a lány csak úgy képes válaszolni neki. Ennyit talán még életükben nem beszélgettek, és csak onnan tudja, hogy Aenae egyáltalán szokott beszélni, hogy a kancellárral lényegesen közlékenyebb volt a jelenlétében. Nem is igazán megy közelebb, továbbra is tartja a távolságot, amit egérútnak szán, ha netán hirtelen mozdulatot tesz, vagy megreccsen alatta egy ág, és a lány menekülőre fogná. Persze ez azt jelenti, hogy Aenae-nek sem kell igazán szagolnia Dora parfümjét, ha nem akarja.
Az elf tudja, hogy most illene elmennie, de kíváncsi egy kissé. Ez az egyetlen reménye, hogy esetleg hasson a lányra. Ő nem ül le, lógó kis tarisznyába válogatja a növényeket: némelyiknek a szárát, némelyiknek a szép virágát tépi le, amit éppen meg tervez belőle szárítani otthon.*
- Lehet, hogy buta kérdés, de…
*Nagyon elgondolkodik, hogyan legyen tapintatos, és ne szője bele egyedi véleményét abba, amit kérdezni szeretne, beleértve azt, hogy Kagaenae viselkedése valamiért gyerekes. Ahogy kirohant a boncolásról, és miatta… Még balesetveszélyes is.*
- Tudok segíteni valamiben? *Fejezi be.* Nem tudtam, hogy te vagy… Hogy ki vagy, mikor először találkoztunk. *Gesztikulál egyet, hogy a nyilvánvalóra utaljon, de közben még mindig nem néz fel.* De igyekeztem kedves lenni. Ephemiát is megkérdeztem, ő is azt mondta, megviselt az út, de mintha több lenne ennél.
*Aztán vár, meglátja, mi lesz. Ennél diplomatikusabban nem tudta megközelíteni a dolgot, főleg, mert emlékszik magára, amikor ilyen fiatal volt… Nem volt egy egyszerű eset, akivel csak úgy le lehetne ülni beszélgetni, az biztos.*
*Dora szerint az egész világnak a feje tetejére kell állnia, ha ez a lány csak úgy képes válaszolni neki. Ennyit talán még életükben nem beszélgettek, és csak onnan tudja, hogy Aenae egyáltalán szokott beszélni, hogy a kancellárral lényegesen közlékenyebb volt a jelenlétében. Nem is igazán megy közelebb, továbbra is tartja a távolságot, amit egérútnak szán, ha netán hirtelen mozdulatot tesz, vagy megreccsen alatta egy ág, és a lány menekülőre fogná. Persze ez azt jelenti, hogy Aenae-nek sem kell igazán szagolnia Dora parfümjét, ha nem akarja.
Az elf tudja, hogy most illene elmennie, de kíváncsi egy kissé. Ez az egyetlen reménye, hogy esetleg hasson a lányra. Ő nem ül le, lógó kis tarisznyába válogatja a növényeket: némelyiknek a szárát, némelyiknek a szép virágát tépi le, amit éppen meg tervez belőle szárítani otthon.*
- Lehet, hogy buta kérdés, de…
*Nagyon elgondolkodik, hogyan legyen tapintatos, és ne szője bele egyedi véleményét abba, amit kérdezni szeretne, beleértve azt, hogy Kagaenae viselkedése valamiért gyerekes. Ahogy kirohant a boncolásról, és miatta… Még balesetveszélyes is.*
- Tudok segíteni valamiben? *Fejezi be.* Nem tudtam, hogy te vagy… Hogy ki vagy, mikor először találkoztunk. *Gesztikulál egyet, hogy a nyilvánvalóra utaljon, de közben még mindig nem néz fel.* De igyekeztem kedves lenni. Ephemiát is megkérdeztem, ő is azt mondta, megviselt az út, de mintha több lenne ennél.
*Aztán vár, meglátja, mi lesz. Ennél diplomatikusabban nem tudta megközelíteni a dolgot, főleg, mert emlékszik magára, amikor ilyen fiatal volt… Nem volt egy egyszerű eset, akivel csak úgy le lehetne ülni beszélgetni, az biztos.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-26 16:25:55
Üzenet elküldve: 2018-11-26 16:25:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kecskevarázs//
*Bólogat lelkesen a mester szavaira a soha véget nem érő tanulásról.*
- Igen, szerencsére. Unalmas lenne a világ újdonságok felfedezése nélkül.
*Szintén bólogat rá, hogy megtanulja a kőformázás módját. Igazából le se tudná beszélni róla. Lelki szemei előtt apró figurák sora jelenik meg. A finommunkát mindig is jobban szerette a hivalkodó méretű tárgyak elkészítésénél. Ebben a testvérével jól kiegészítették egymást az agyagvárak építésében. A bátyja lerakta az alapokat, meghatározta a főbb elrendezést, Lyll pedig az apró részleteket tette a helyére. Például a csipkézést az őrtornyon és a falakon, zászlót készített vékony ágból és ügyesen meghajtogatott levélből, erkélyt a tornyok tetejére, feldíszítette az ablakokat, s még hercegnőt is rejtett a függöny mögé. Meg persze lovat az istállóba. Régi, boldog idők voltak ezek, igazán nem panaszkodhat.
Később aztán előkerülnek a szomorúbb témák, amitől fázós hangulatba kerül. Amint Learon azt mondja, hogy tudja, hogyan kellene megelőzni a harcokat, kerekre nyitja szemeit.*
- Tényleg?
*Szíve szerint rögtön lecsapna a dolog mikéntjére, de a mágus további mondanivalóját illedelmesen végig hallgatja, hasonlóan csodálkozó arckifejezéssel. A mélységi említésén összerezzen, és a szája elé kapja azt a kezét, amelyiken nem Gidácska pihen épp.*
- Jujj! Egy mélységi?
*A legfélelmetesebb nép számára. Szerencsére Lihanechben igen ritkák. Elveszi a kezét és bizalmasan előre hajol kissé.*
- És ez itt történt? Má-mármint a környéken?
*Ő meg itt lófrál egyedül. Ki is pillant az ablakon, nehogy rásötétedjen. Akkor aztán szaladhat haza. Persze azért összerakja magában, hogy ez még akkor történt, amikor nem tudott a mester varázsolni, és azt ugyebár már említette, hogy ezt a birtokot azért választotta, mert mágiával akarta beültetni. No de mi a garancia rá, hogy nem a környéken lakott korábban?*
//Kecskevarázs//
*Bólogat lelkesen a mester szavaira a soha véget nem érő tanulásról.*
- Igen, szerencsére. Unalmas lenne a világ újdonságok felfedezése nélkül.
*Szintén bólogat rá, hogy megtanulja a kőformázás módját. Igazából le se tudná beszélni róla. Lelki szemei előtt apró figurák sora jelenik meg. A finommunkát mindig is jobban szerette a hivalkodó méretű tárgyak elkészítésénél. Ebben a testvérével jól kiegészítették egymást az agyagvárak építésében. A bátyja lerakta az alapokat, meghatározta a főbb elrendezést, Lyll pedig az apró részleteket tette a helyére. Például a csipkézést az őrtornyon és a falakon, zászlót készített vékony ágból és ügyesen meghajtogatott levélből, erkélyt a tornyok tetejére, feldíszítette az ablakokat, s még hercegnőt is rejtett a függöny mögé. Meg persze lovat az istállóba. Régi, boldog idők voltak ezek, igazán nem panaszkodhat.
Később aztán előkerülnek a szomorúbb témák, amitől fázós hangulatba kerül. Amint Learon azt mondja, hogy tudja, hogyan kellene megelőzni a harcokat, kerekre nyitja szemeit.*
- Tényleg?
*Szíve szerint rögtön lecsapna a dolog mikéntjére, de a mágus további mondanivalóját illedelmesen végig hallgatja, hasonlóan csodálkozó arckifejezéssel. A mélységi említésén összerezzen, és a szája elé kapja azt a kezét, amelyiken nem Gidácska pihen épp.*
- Jujj! Egy mélységi?
*A legfélelmetesebb nép számára. Szerencsére Lihanechben igen ritkák. Elveszi a kezét és bizalmasan előre hajol kissé.*
- És ez itt történt? Má-mármint a környéken?
*Ő meg itt lófrál egyedül. Ki is pillant az ablakon, nehogy rásötétedjen. Akkor aztán szaladhat haza. Persze azért összerakja magában, hogy ez még akkor történt, amikor nem tudott a mester varázsolni, és azt ugyebár már említette, hogy ezt a birtokot azért választotta, mert mágiával akarta beültetni. No de mi a garancia rá, hogy nem a környéken lakott korábban?*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-26 15:15:18
Üzenet elküldve: 2018-11-26 15:15:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A birtoknál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ühüm. ~Kifogás, az mindig van. Csak rád ne unjon, mielőtt nőül vesz.~ Azért ne húzódjon ez az ügy túl sokáig. *Minél tovább nyújtják, mint a rétestésztát, annál kevésbé lesznek a felek motiváltak, ha meg még Effy közben meg is hasasodik, akkor elveszítheti a vonzerejét.* - Mert ezek a barbárok csak szabad téren ünnepelnek? *Hárítja mosolyogva a kifogást, hogy az évszak nem alkalmas az esküvők megszervezésére.
A ház bejárása közben elismeréssel adózik. ~Lám csak, egy csinos pofi és máris jár egy szép ház.~ Tizio kicsit irigy emiatt, nem csak Effyre, de minden nőre, aki ilyen könnyen jut mindenféle földi javakhoz.*
- Talán el kéne vegyek valami gazdag özvegyet. Vannak itt gazdag özvegyek a környéken? ~Csak ha csinos, mert ha valami ráncos, elhasznált nőszemély, akkor nekem ugyan nem kell, akkor sem ha vagyonos.~ *Mosolya sejteni engedi, hogy száz százalékban talán nem gondolja komolyan azt, amit mond, gondolatai véresen komolyak, de ezeket nem köti húga orrára.* - Mondhatsz nemet is. Biztosan találok egy lyukat, ahol meghúzzam magam. ~Lehetőleg egy olyat, ami egy nő combjai között van.~ *Vigyorog húgára a férfi, a vigyor odafagy a borostás arcra, mikor megtudja, hogy kinek a szobáját is nézte ki magának.* - És az udvarló idejár hozzá? Mert akkor a lehető legmesszebbit szeretném, nem szeretném hallani az udvarlás hangjait. *Fintor kúszik az arcára, kár is lenne tagadnia, hogy mennyire rosszul esik neki az, hogy imádata tárgyát előbb megbecsteleníti egy elf, utána meg már megint más udvarol neki. Görcsösen szorítja a szelencét a zsebében és kifordul a szobából, hogy kövesse húgát az étkezőbe és a konyhába.* - Ha jobb szakácsot találsz, mint az otthoni volt, akkor kevesebb hagymát és fűszert fogunk magunkhoz venni. A hagyma nem is baj, néha már én magam is rosszul voltam a saját hagymaszagomtól. Azigen... *Kinéz ő is az ablakon, ahol is látja, hogy a jó Pharajo bizony rámászott a drága Diqre.* - Nem lacafacázik a jószág. Együtt szülhettek Diq-el!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ühüm. ~Kifogás, az mindig van. Csak rád ne unjon, mielőtt nőül vesz.~ Azért ne húzódjon ez az ügy túl sokáig. *Minél tovább nyújtják, mint a rétestésztát, annál kevésbé lesznek a felek motiváltak, ha meg még Effy közben meg is hasasodik, akkor elveszítheti a vonzerejét.* - Mert ezek a barbárok csak szabad téren ünnepelnek? *Hárítja mosolyogva a kifogást, hogy az évszak nem alkalmas az esküvők megszervezésére.
A ház bejárása közben elismeréssel adózik. ~Lám csak, egy csinos pofi és máris jár egy szép ház.~ Tizio kicsit irigy emiatt, nem csak Effyre, de minden nőre, aki ilyen könnyen jut mindenféle földi javakhoz.*
- Talán el kéne vegyek valami gazdag özvegyet. Vannak itt gazdag özvegyek a környéken? ~Csak ha csinos, mert ha valami ráncos, elhasznált nőszemély, akkor nekem ugyan nem kell, akkor sem ha vagyonos.~ *Mosolya sejteni engedi, hogy száz százalékban talán nem gondolja komolyan azt, amit mond, gondolatai véresen komolyak, de ezeket nem köti húga orrára.* - Mondhatsz nemet is. Biztosan találok egy lyukat, ahol meghúzzam magam. ~Lehetőleg egy olyat, ami egy nő combjai között van.~ *Vigyorog húgára a férfi, a vigyor odafagy a borostás arcra, mikor megtudja, hogy kinek a szobáját is nézte ki magának.* - És az udvarló idejár hozzá? Mert akkor a lehető legmesszebbit szeretném, nem szeretném hallani az udvarlás hangjait. *Fintor kúszik az arcára, kár is lenne tagadnia, hogy mennyire rosszul esik neki az, hogy imádata tárgyát előbb megbecsteleníti egy elf, utána meg már megint más udvarol neki. Görcsösen szorítja a szelencét a zsebében és kifordul a szobából, hogy kövesse húgát az étkezőbe és a konyhába.* - Ha jobb szakácsot találsz, mint az otthoni volt, akkor kevesebb hagymát és fűszert fogunk magunkhoz venni. A hagyma nem is baj, néha már én magam is rosszul voltam a saját hagymaszagomtól. Azigen... *Kinéz ő is az ablakon, ahol is látja, hogy a jó Pharajo bizony rámászott a drága Diqre.* - Nem lacafacázik a jószág. Együtt szülhettek Diq-el!
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-26 12:52:48
Üzenet elküldve: 2018-11-26 12:52:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A birtoknál//
*Fivére szokásos aggodalmaskodásai és a tény, hogy a dolgok nem a férfi elképzelései szerint folynak (és hogy ennek hangot is ad elég gyakran), már lassacskán megszokott háttérzajokká válnak Effi számára. De ha választani kellene, hogy Tizio az artheniori nemesség sorsára jusson, mint feltehetőleg atyjuk és a család többi része, vagy hallgassa panaszait és cinikus szavait, inkább ez utóbbit választaná.*
- Biztos vagyok benne, hogy nem egyik napról a másikra. Mostanában rengeteg menekült érkezik Arthenior felől, Kagannak sok dolga van, én pedig még csak most próbálok beilleszkedni. És amúgy is jön a tél és a hideg, nem tanácsos a közeljövőben menyegzőt szervezni.
*Ha eljön az ideje a készülődésnek, akkor majd ráér ruhát venni meg ünnepséget szervezni. Másrészt pedig nem igazán gondolt még bele a dologba eddig, csak Tizio szavai ébresztették rá; van arra némi esély ugyanis, hogy egy-két mérettel nagyobb ruhát kell majd vennie vagy csináltatnia arra a nagy napra.*
*A birtokhoz érvén meglepődve veszi tudomásul, hogy Tizio arckifejezése most nem megvetésről árulkodik. ~Csak nem tetszik neki? Még egy olyat!~*
- Nézzünk be akkor.
*Hozzá hasonló módon ő is kiköti lovát és a még mindig zavarodott pofájú Pharajot, aztán kinyitja a főépületet és besétál rajta. A bent uralkodó sivárság neki is feltűnik. Szép itt minden, tiszta és rendezett, csak épp egy teremtett lélek nem tiszteli meg jelenlétével. ~Na majd nemsokára.~*
- Van más választásom?
*Mondja sóhajtva, de egyben mosolyogva is. Természetes, hogyha szert tett egy ilyen birtokra, akkor már befogadja fivérét.*
- Öhm... Az ott tudtommal Aenae szobája, de... Hát, megbeszélhetem vele a dolgot, vagy megnézheted a másik kettőt, ami még nem foglalt.
*Örült volna, ha nem kell megint felhoznia Tizio szívének valaha hőn áhított asszonyát, de valahogy mindig szóba kerül.*
- Na még nézzük meg az étkezőt meg a konyhát, aztán menjünk tovább.
*A szalon ablakában eközben ott kukkolja őket Pharajo és Diq, akik közül az előbbi szemmel láthatóan nem bír nyugton maradni.
~Kagan biztos örülni fog Pharajoéknak.~
Ha fivére nem ellenkezik, akkor úgy az egész kis szépre sikeredett étkezőt és a felszerelt konyhát is megmutatja neki, mielőtt elhagynák az épületet.*
*Fivére szokásos aggodalmaskodásai és a tény, hogy a dolgok nem a férfi elképzelései szerint folynak (és hogy ennek hangot is ad elég gyakran), már lassacskán megszokott háttérzajokká válnak Effi számára. De ha választani kellene, hogy Tizio az artheniori nemesség sorsára jusson, mint feltehetőleg atyjuk és a család többi része, vagy hallgassa panaszait és cinikus szavait, inkább ez utóbbit választaná.*
- Biztos vagyok benne, hogy nem egyik napról a másikra. Mostanában rengeteg menekült érkezik Arthenior felől, Kagannak sok dolga van, én pedig még csak most próbálok beilleszkedni. És amúgy is jön a tél és a hideg, nem tanácsos a közeljövőben menyegzőt szervezni.
*Ha eljön az ideje a készülődésnek, akkor majd ráér ruhát venni meg ünnepséget szervezni. Másrészt pedig nem igazán gondolt még bele a dologba eddig, csak Tizio szavai ébresztették rá; van arra némi esély ugyanis, hogy egy-két mérettel nagyobb ruhát kell majd vennie vagy csináltatnia arra a nagy napra.*
*A birtokhoz érvén meglepődve veszi tudomásul, hogy Tizio arckifejezése most nem megvetésről árulkodik. ~Csak nem tetszik neki? Még egy olyat!~*
- Nézzünk be akkor.
*Hozzá hasonló módon ő is kiköti lovát és a még mindig zavarodott pofájú Pharajot, aztán kinyitja a főépületet és besétál rajta. A bent uralkodó sivárság neki is feltűnik. Szép itt minden, tiszta és rendezett, csak épp egy teremtett lélek nem tiszteli meg jelenlétével. ~Na majd nemsokára.~*
- Van más választásom?
*Mondja sóhajtva, de egyben mosolyogva is. Természetes, hogyha szert tett egy ilyen birtokra, akkor már befogadja fivérét.*
- Öhm... Az ott tudtommal Aenae szobája, de... Hát, megbeszélhetem vele a dolgot, vagy megnézheted a másik kettőt, ami még nem foglalt.
*Örült volna, ha nem kell megint felhoznia Tizio szívének valaha hőn áhított asszonyát, de valahogy mindig szóba kerül.*
- Na még nézzük meg az étkezőt meg a konyhát, aztán menjünk tovább.
*A szalon ablakában eközben ott kukkolja őket Pharajo és Diq, akik közül az előbbi szemmel láthatóan nem bír nyugton maradni.
~Kagan biztos örülni fog Pharajoéknak.~
Ha fivére nem ellenkezik, akkor úgy az egész kis szépre sikeredett étkezőt és a felszerelt konyhát is megmutatja neki, mielőtt elhagynák az épületet.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-26 11:43:03
Üzenet elküldve: 2018-11-26 11:43:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae azon mereng, hogy vajon mi célja is van az életének? Miért is született erre a világra? Jó, a válasz elég egyszerű, azért történt ez, mert a szülei összebújtak. Persze lehet is, hogy nincs is cél, nincs is értelem, tényleg csak egy erotikus gondolatnak a gyakorlatba ültetése volt az egész. Ez elég hervasztó gondolat. A másik gondolata az, hogy talán azért van ő itt, hogy apját idegesítse, úgy nagyjából minden tettével. Valószínűleg az lenne az ideális, ha nem is lenne. Igen, talán meg kéne ölnie magát, hogy ne legyen útban senkinek. Ezzel az a bökkenő, hogy meghalni viszont nem akar. Igazán azt sem tudja, hogy hova menne, ha innen elmenne. Összességében szeret itt lenni, de csak olyankor, mikor nincsen útban Kagannak.
Nincsen lehetősége arra, hogy a depresszív gondolatok legmélyére lesüllyedhessen, mert megszólítják. Olyannyira magával volt elfoglalva, hogy nem is vette észre, hogy Dora mikor került a közelébe. Pedig megérezhette volna az elfet belengő szagot. Érdekes, ha nem Dorához kötné, akkor még kellemesnek is találná.*
- Jó reggelt.
*Böki oda a köszönést nagy nehezen. Nem kedveli Dorát, bár csak kétszer vagy háromszor találkoztak, de ez elég volt ahhoz, hogy kialakuljon az ellenszenve benne. Mert Pycta kísérgette, meg egy fogadóban is együtt múlatták az idejüket. Persze Aenae megérti, Dora elf, egy fajba tartozik Pyctával, nyilvánvaló, hogy helyette - az emberfajú kis penészvirág helyett - egy szép elfet választott inkább.*
- Ja, ő izé, köszi. Igen, ja, egyedül.
*Aenae azon mereng, hogy vajon mi célja is van az életének? Miért is született erre a világra? Jó, a válasz elég egyszerű, azért történt ez, mert a szülei összebújtak. Persze lehet is, hogy nincs is cél, nincs is értelem, tényleg csak egy erotikus gondolatnak a gyakorlatba ültetése volt az egész. Ez elég hervasztó gondolat. A másik gondolata az, hogy talán azért van ő itt, hogy apját idegesítse, úgy nagyjából minden tettével. Valószínűleg az lenne az ideális, ha nem is lenne. Igen, talán meg kéne ölnie magát, hogy ne legyen útban senkinek. Ezzel az a bökkenő, hogy meghalni viszont nem akar. Igazán azt sem tudja, hogy hova menne, ha innen elmenne. Összességében szeret itt lenni, de csak olyankor, mikor nincsen útban Kagannak.
Nincsen lehetősége arra, hogy a depresszív gondolatok legmélyére lesüllyedhessen, mert megszólítják. Olyannyira magával volt elfoglalva, hogy nem is vette észre, hogy Dora mikor került a közelébe. Pedig megérezhette volna az elfet belengő szagot. Érdekes, ha nem Dorához kötné, akkor még kellemesnek is találná.*
- Jó reggelt.
*Böki oda a köszönést nagy nehezen. Nem kedveli Dorát, bár csak kétszer vagy háromszor találkoztak, de ez elég volt ahhoz, hogy kialakuljon az ellenszenve benne. Mert Pycta kísérgette, meg egy fogadóban is együtt múlatták az idejüket. Persze Aenae megérti, Dora elf, egy fajba tartozik Pyctával, nyilvánvaló, hogy helyette - az emberfajú kis penészvirág helyett - egy szép elfet választott inkább.*
- Ja, ő izé, köszi. Igen, ja, egyedül.
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-26 10:58:13
Üzenet elküldve: 2018-11-26 10:58:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Dora egészen biztosan meglepődne, ha tudná, hogy Aenae hasonló okokból indult sétálni, mint ő, ugyanis éppen a kísérleteihez gyűjtöget a szezonális növényekből, és még akár gyógyital is kikerekedhet belőle, ha a megfelelő receptúrát követi. Most amúgy is különösen jól is esik a séta, mert nincs olyan borzasztóan meleg, mint az utóbbi időben rendszeresen. Meg hát melyik elf nem szeretne a természet lágy ölén sétálgatni? Még ha olyan tisztaságmániás is, mint Dora, és aztán fél óra múlva úgyis visszamenekül fürdeni?
Már javában szedegeti a virágokat, mikor megpillantja a Hadúr lányát, amint egy csokor virággal ücsörög – nem mintha bármi más tudnivaló eszébe jutna róla, mert az emberlánynak mindig sietősebb dolga volt, valahányszor véletlenül összefutottak. Dora ennek szerencsére soha nem tulajdonított nagy jelentőséget, elvégre Aenae valami nemesféle ~ vagy hogy mondják errefelé ~ ő meg értelemszerűen nem az, nem is lesz. Megérti, ha nem őt hívja meg teapartikra, meg nem vele cseveg. Meg táncol. És akkor Dora nagyjából kimerítette szegényes fantáziájával azokat a lehetőségeket, amiket egy úrikisasszony egy nap csinálhat. Aenae meg meg se akarja ezt cáfolni, úgy ül ott, mintha éppen egy esti mese királykisasszonya lenne, aki épp a hercege után álmodozik. Dora közelebb lép, hogy üdvözölje, a miheztartás végett.*
- Jó reggelt! *Mondja kalaplendítve, és még egy mosolyfélét is megereszt, bár tudja, hogy ilyenkor szokott elrohanni a lány, ezért hagy néhány lépés távolságot, hogy tudjon merre futni.* Szép virágok. Csak így egyedül? *Teszi hozzá. Valamiért úgy érzi, hogy Aenae-t egy seregnyi katonának kéne őriznie, de az is lehet, hogy túl sok romantikus regényt olvasott.*
*Dora egészen biztosan meglepődne, ha tudná, hogy Aenae hasonló okokból indult sétálni, mint ő, ugyanis éppen a kísérleteihez gyűjtöget a szezonális növényekből, és még akár gyógyital is kikerekedhet belőle, ha a megfelelő receptúrát követi. Most amúgy is különösen jól is esik a séta, mert nincs olyan borzasztóan meleg, mint az utóbbi időben rendszeresen. Meg hát melyik elf nem szeretne a természet lágy ölén sétálgatni? Még ha olyan tisztaságmániás is, mint Dora, és aztán fél óra múlva úgyis visszamenekül fürdeni?
Már javában szedegeti a virágokat, mikor megpillantja a Hadúr lányát, amint egy csokor virággal ücsörög – nem mintha bármi más tudnivaló eszébe jutna róla, mert az emberlánynak mindig sietősebb dolga volt, valahányszor véletlenül összefutottak. Dora ennek szerencsére soha nem tulajdonított nagy jelentőséget, elvégre Aenae valami nemesféle ~ vagy hogy mondják errefelé ~ ő meg értelemszerűen nem az, nem is lesz. Megérti, ha nem őt hívja meg teapartikra, meg nem vele cseveg. Meg táncol. És akkor Dora nagyjából kimerítette szegényes fantáziájával azokat a lehetőségeket, amiket egy úrikisasszony egy nap csinálhat. Aenae meg meg se akarja ezt cáfolni, úgy ül ott, mintha éppen egy esti mese királykisasszonya lenne, aki épp a hercege után álmodozik. Dora közelebb lép, hogy üdvözölje, a miheztartás végett.*
- Jó reggelt! *Mondja kalaplendítve, és még egy mosolyfélét is megereszt, bár tudja, hogy ilyenkor szokott elrohanni a lány, ezért hagy néhány lépés távolságot, hogy tudjon merre futni.* Szép virágok. Csak így egyedül? *Teszi hozzá. Valamiért úgy érzi, hogy Aenae-t egy seregnyi katonának kéne őriznie, de az is lehet, hogy túl sok romantikus regényt olvasott.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-26 10:33:55
Üzenet elküldve: 2018-11-26 10:33:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae alapvetően szeret egyedül lenni. Sőt kifejezetten élvezi, napokat is ellenne magában, anélkül, hogy egy szót is szóljon. Azért indult el, hogy az ilyenkor gyűjthető gyógynövények közül összeszedjen párat, de aztán valahogy nem sikerült a dolog, csak egy jó nagy csokor színes, illatos mezei virággal lett gazdagabb, amit egy gondozott szántóföld szélén ülve szagolgat. Kívülről kissé bolondnak tűnhet, hogy magányosan ül a semmi közepén és egy csokor virágot az orra alatt tartva "belelélegzik" abba. Most egészen elégedett az életével, senki nem akarja nevelni, nem akar hozzászólni és neki sem kell hozzászólni senkihez. Már azonkívül, hogy köszönt az elhaladó parasztoknak, akik szintén köszöntötték őt.*
*Aenae alapvetően szeret egyedül lenni. Sőt kifejezetten élvezi, napokat is ellenne magában, anélkül, hogy egy szót is szóljon. Azért indult el, hogy az ilyenkor gyűjthető gyógynövények közül összeszedjen párat, de aztán valahogy nem sikerült a dolog, csak egy jó nagy csokor színes, illatos mezei virággal lett gazdagabb, amit egy gondozott szántóföld szélén ülve szagolgat. Kívülről kissé bolondnak tűnhet, hogy magányosan ül a semmi közepén és egy csokor virágot az orra alatt tartva "belelélegzik" abba. Most egészen elégedett az életével, senki nem akarja nevelni, nem akar hozzászólni és neki sem kell hozzászólni senkihez. Már azonkívül, hogy köszönt az elhaladó parasztoknak, akik szintén köszöntötték őt.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-26 09:41:54
Üzenet elküldve: 2018-11-26 09:41:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyapjasteve köll dik//
*Érti ő, hogy Effy nem feltétlenül örül a második jószágnak, biztosan azért, mert nem tetszik neki a színe, mert nem olyan pompás példány, mint az ő Pharajoja. ~Etetni nem lehet gond, ha ilyen csinos a pofikád, akkor a vashegyi bika biztos lesi minden óhajod.~ Diq jóval fegyelmezettebb állat, mint hím fajtársa, Tizionak nincsen sok gondja azzal, hogy terelgesse, bezzeg a húgával, Effyvel csak a baj van. ~Mi az, hogy nem tudod, hogy mikor lesz az esküvőd napja?!~*
- Ha nem tudod, hogy mikor lesz, akkor hogy tudsz felkészülni rá. Ruha kell, csak nem mehetsz férjhez ilyen rongyokban. *Most Tizio ingatja rosszallóan a fejét, egyetlen szem húga, akkor is, ha sosem volt valami belsőséges a kapcsolatuk, jelen állás szerint az egyetlen szem testvére. ~Francba már Briwal, dugd elő a képed!~ Vigyázni kell rá, akkor is ha ezt nem igényli, akkor mindenképpen vigyázni kell rá, még a végén elbízza magát.*
//A birtoknál//
*Tizio a húga vezeti a birtokához, Ephemia birtokához.*
- Ejha. ~Nem is rossz.~ Ez olyan... Vidéki... *Szemléli az alacsony kőkerítést, ami mellett az utuk vezet, az épületek kicsit lerobbantak, de a férfi látja benne a potenciált. ~Miért nem költöztünk vidékre már évekkel ezelőtt?~* - Azért gyorsan bekukkantanék, ha nincs ellenedre. Tényleg gyorsan, hogy a vőlegényed ne érezze magát rosszul attól, hogy távol vagy tőle. *Lovát kiköti, mellé Diq-et és tényleg gyors körsétát tesz odabent, valószínűleg Effy társaságában. Ház belseje csillog-villog, tisztaság van benne, csak sivár, hiszen nem lakja senki.* - Befogadsz? *Igenlő válasz esetén folytatja.* - Melyik szoba lehet az enyém? Mondjuk ez?
*Érti ő, hogy Effy nem feltétlenül örül a második jószágnak, biztosan azért, mert nem tetszik neki a színe, mert nem olyan pompás példány, mint az ő Pharajoja. ~Etetni nem lehet gond, ha ilyen csinos a pofikád, akkor a vashegyi bika biztos lesi minden óhajod.~ Diq jóval fegyelmezettebb állat, mint hím fajtársa, Tizionak nincsen sok gondja azzal, hogy terelgesse, bezzeg a húgával, Effyvel csak a baj van. ~Mi az, hogy nem tudod, hogy mikor lesz az esküvőd napja?!~*
- Ha nem tudod, hogy mikor lesz, akkor hogy tudsz felkészülni rá. Ruha kell, csak nem mehetsz férjhez ilyen rongyokban. *Most Tizio ingatja rosszallóan a fejét, egyetlen szem húga, akkor is, ha sosem volt valami belsőséges a kapcsolatuk, jelen állás szerint az egyetlen szem testvére. ~Francba már Briwal, dugd elő a képed!~ Vigyázni kell rá, akkor is ha ezt nem igényli, akkor mindenképpen vigyázni kell rá, még a végén elbízza magát.*
//A birtoknál//
*Tizio a húga vezeti a birtokához, Ephemia birtokához.*
- Ejha. ~Nem is rossz.~ Ez olyan... Vidéki... *Szemléli az alacsony kőkerítést, ami mellett az utuk vezet, az épületek kicsit lerobbantak, de a férfi látja benne a potenciált. ~Miért nem költöztünk vidékre már évekkel ezelőtt?~* - Azért gyorsan bekukkantanék, ha nincs ellenedre. Tényleg gyorsan, hogy a vőlegényed ne érezze magát rosszul attól, hogy távol vagy tőle. *Lovát kiköti, mellé Diq-et és tényleg gyors körsétát tesz odabent, valószínűleg Effy társaságában. Ház belseje csillog-villog, tisztaság van benne, csak sivár, hiszen nem lakja senki.* - Befogadsz? *Igenlő válasz esetén folytatja.* - Melyik szoba lehet az enyém? Mondjuk ez?
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-25 21:44:06
Üzenet elküldve: 2018-11-25 21:44:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Lasli Ceone Madra Wiq//
* Nem úgy tűnik a Hifeti leány számára, hogy új társa szilárd elhatározással tartana valamerre, ami ismerős érzés számára is. Nem egyszer megesett már vele. Bár ő nem zuhant mélabúba, sokkal jobban élvezi az ilyen helyzeteket.
De ezt most nem szeretné kimutatni.*
-Örvendek Lesli! Ha gondolod, akkor megnézhetjük közben a piacot. Épp onnan jöttem. Gyönyörű lovakat, kecskéket és almát árulnak. És az alkimisták áruja is érdekes.
Csak ne hagyd magad rászedni! Bármennyire ajnározzák a löttyeiket, egyik sem ér meg hetvenöt aranynál többet.
Ha van kedved nézzük meg és ha netán fogyóban a készleted, akkor segítek tudok a legjobb helyen beszerezni újakat. Egy tapasztalt kereskedő mindig jól jön a háznál.
És nem ártana venni neked egy új csatalovat. Egy ilyen harcosnak...
* Arcáról hirtelen lehervad a mosoly.*
-Jaj, mit fecsegek, hiszen biztos megvan mindened. Nem tőlem fogod megkapni életed első baráti tanácsait.
* Zavarában hangosan felnevet és már meg is indul az úton tovább, hogy minél gyorsabban feledtesse az iménti elragadtatását. És élénken figyeli szeme sarkából, hogy vajon új barátnője nem harap-e rá a csalira és nincs-e szüksége némi támaszra bevásárlásnál.
Talán Lasli Ceone Madra Wiq nem is sejti, hogy máris egy számító nőszemély karmaiba kerül, aki elsőként anyagi helyzetét igyekszik ezzel a játékkal feltérképezni.*
-Tudod, szakmai ártalom. Imádok alkudozni és nálam olcsóbban meg könnyebben megkapsz mindent, mintha ezektől a fösvény gazemberektől akarnád kicsikarni. Ezek az útszéli kufárok nem ismerik a tisztességet és a méltányos árakat.
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-25 20:44:47
Üzenet elküldve: 2018-11-25 20:44:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kámorf Hifeti//
*Lasli gondolatai szinte megfojtják a lányt. Nem tudja mire vélni előző viselkedését. Egészen mélyen persze sejti, jól döntött, azonban újból cél nélkül barangol, és ez kellemetlen érzéssel tölti el. Maga elé meredve lépked, észre sem veszi a vele szembejövő fajtársát. Bár csak második pillantásra véli felfedezni, hogy a lány is sötételf, hisz bőre rendkívül világos. Las már a kezdetektől fogva felnéz rá, egyrészt mert lovon ül, de úgy nyergeli meg csődörét, ahogyan senki más. Szinte sugárzik, ahogyan magabiztosan a lány felé lépked. Kissé félreáll útjából, hogy elengedje, nem gondolja, hogy következő szavait felé intézi majd. Hangja kellemesen cseng, a leányt elönti a kedvesség. Egy ideig némán bámulja az ismeretlent, megfontolja a lehetőségeit. Úgy tűnik, talált egy alkalmat, hogy kitörjön a bolyongásból. Majd megszakítja a csendet, és felé nyújtja a kezét.*
- Üdv Ká! A nevem Lesli. Lehet róla szó, hogy együtt folytatjuk utunk!
A hozzászólást Hengerfej (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.25 21:13:01, a következő indokkal:
* jelölés elmulasztása / mondatvégi írjásel.
*Lasli gondolatai szinte megfojtják a lányt. Nem tudja mire vélni előző viselkedését. Egészen mélyen persze sejti, jól döntött, azonban újból cél nélkül barangol, és ez kellemetlen érzéssel tölti el. Maga elé meredve lépked, észre sem veszi a vele szembejövő fajtársát. Bár csak második pillantásra véli felfedezni, hogy a lány is sötételf, hisz bőre rendkívül világos. Las már a kezdetektől fogva felnéz rá, egyrészt mert lovon ül, de úgy nyergeli meg csődörét, ahogyan senki más. Szinte sugárzik, ahogyan magabiztosan a lány felé lépked. Kissé félreáll útjából, hogy elengedje, nem gondolja, hogy következő szavait felé intézi majd. Hangja kellemesen cseng, a leányt elönti a kedvesség. Egy ideig némán bámulja az ismeretlent, megfontolja a lehetőségeit. Úgy tűnik, talált egy alkalmat, hogy kitörjön a bolyongásból. Majd megszakítja a csendet, és felé nyújtja a kezét.*
- Üdv Ká! A nevem Lesli. Lehet róla szó, hogy együtt folytatjuk utunk!
A hozzászólást Hengerfej (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.25 21:13:01, a következő indokkal:
* jelölés elmulasztása / mondatvégi írjásel.
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:23:46
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:23:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Lasli Ceone Madra Wiq//
* Már egy ideje elhagyta a Hifeti leány Amon Ruadhot, ismét nyeregben érezve magát. Nem csak fizikailag, de igazán boldog, hogy kedvenc csataménje hátán roboghat a tágas vidéken végig.
Aki mellett csak elvágtázik, annak feltűnhet, hogy nyolc pata dörömböl. Hiszen hátasa mögött ott szalad a barna kanca is. A rengeteg fegyverrel, amit visel, igazi harcos személynek vélheti bárki, noha fiatal és termete igen csak vékony.
A nevezetes kereszteződésben most is ott vannak kipakolva az árusok. A pultok előtt visszafog a tempóból és csak lassan lépteti lovát. Mindig kíváncsian megszemléli, vajon mit talál itt, ami esetleg megtetszik neki. A legkülönbözőbb dolgok keresik új gazdájukat. És az állatok mosolyt csalnak az arcára. Sokan lenézik őt, szokatlanul halvány bőréért, de sosem zavarta. Inkább irigyeknek könyveli el őket szépségéért. Néhány háziállatot megsimogat, de utána megy is tovább.
A piacot elhagyva egy fajtársába fut bele. Nem ismeri a lányt, de szintén harcedzettnek tűnik. És ez megtetszik neki.*
~ Nincs is jobb, ha két mélyésgi csaj együtt lófrál.~
* Rögtön meg is szólítja.*
-Szia! Merre mész? Még nem találkoztunk. Ká vagyok. Épp Arthenior felé tartok.
* Igyekszik barátságosan mosolyogni és közvetlenül viselkedni. Elég sokan járnak az utakon, nem olyan messze van innen a Vaskorsó Taverna, ha valaki nem is utazik messze, a közeli kisvárosból gyakran kiszaladnak ételért vagy inni oda és a kereskedés is vonzza a tömegeket.*
-Nincs kedved velem tartani? Ki tudja mit hozhat egy ismeretség! *utolsó mondata igen sejtelmes, dallamos hangon hangzik el, mintha többet is mondani akarna ezzel.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-25 18:54:02
Üzenet elküldve: 2018-11-25 18:54:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
*Elhagyja a Vaskorsót hát és caplat asszonyos testével hazafelé.
~Milyen eccerü vón', ha vóna lú! Csak főpattanék, oszt uccu neki! Lábam se érné a fődet! Bár... Akkó télleg nem.~
Pár másodpercig még elmélázik a lovakon, aztán arra a kellemetlen csípésre gondol, amit még a fogadóban érzett.
~Hej, ha vón' uram, most megleshetné, mi harapott a tomporomba. A mindenit! Tán nem vénjány leszek?~
Amikorra már elég távolra ért a fogadótól, letér kicsit a földútról oda, ahol a föld porhanyós és nem olyan nehéz kézzel kaparni azt. Szántás széle az, ottan csak jó lesz elásni ezt a hányásos keszkenőt.
Így hát nem sajnálja bőrkeményedéses, dolgos kezét, kiás neki egy gödröcskét, belehajítja a koszos kendőt, aztán pikk-pakk, be is ássa azt. Amikor elkészül, leporolja a kezét, felkapja zsákját a hátára és caplat haza a portára.
~Jó lett vón' enni valamit a Korsóba'. De hát micsináljak, ha beözönlöttek a kókik.~
Korog a gyomra. Hátha otthon lesz neki valami kis maradék, bár már nem valószínű. Majd maximum kieszi a zsák tartalmát, igaz, öreganyja le fogja cédázni, ha megteszi. Így hát mendegél, által a piacon, hogy majd elhagyva azt, a szántóföldekre érjék.*
*Elhagyja a Vaskorsót hát és caplat asszonyos testével hazafelé.
~Milyen eccerü vón', ha vóna lú! Csak főpattanék, oszt uccu neki! Lábam se érné a fődet! Bár... Akkó télleg nem.~
Pár másodpercig még elmélázik a lovakon, aztán arra a kellemetlen csípésre gondol, amit még a fogadóban érzett.
~Hej, ha vón' uram, most megleshetné, mi harapott a tomporomba. A mindenit! Tán nem vénjány leszek?~
Amikorra már elég távolra ért a fogadótól, letér kicsit a földútról oda, ahol a föld porhanyós és nem olyan nehéz kézzel kaparni azt. Szántás széle az, ottan csak jó lesz elásni ezt a hányásos keszkenőt.
Így hát nem sajnálja bőrkeményedéses, dolgos kezét, kiás neki egy gödröcskét, belehajítja a koszos kendőt, aztán pikk-pakk, be is ássa azt. Amikor elkészül, leporolja a kezét, felkapja zsákját a hátára és caplat haza a portára.
~Jó lett vón' enni valamit a Korsóba'. De hát micsináljak, ha beözönlöttek a kókik.~
Korog a gyomra. Hátha otthon lesz neki valami kis maradék, bár már nem valószínű. Majd maximum kieszi a zsák tartalmát, igaz, öreganyja le fogja cédázni, ha megteszi. Így hát mendegél, által a piacon, hogy majd elhagyva azt, a szántóföldekre érjék.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-11-25 16:06:07
Üzenet elküldve: 2018-11-25 16:06:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kecskevarázs//
*Elmosolyodik mikor hallja a lány szavait. Magának Learonnak is sokat kell tanulnia, de ilyen gondolatok csak azért jöttek elő nála is, mert beszélgetett másokkal. Prexi például a sok kérdésével rengeteg fejtörésre ad okot neki, de az ilyesmit a Sajt-mester nagyon szívesen veszi.*
-A tanulás sosem ér véget, ezt ne feledd! Ha megtanulnánk a létező összes mágiát, még csak akkor lenne csak a legtöbb kérdés a használatukat illetőn! *Hiszen amíg az ember nem ismer igazán egy ágat, addig nem látja hasznát és előnyeit meg hátrányait. Csak akkor, ha már használta. Addig csak elmélkedhet hosszasan. Ezért is tanulja meg Learon a leghaszontalabbnak tűnő varázslatokat is. Ki tudja mikor jut eszébe használatának valamilyen módja.*
-Mindenképpen tanulja meg! Az egyik legsokrétűbb varázslat ezen az ágon! *A következő kérdés meglepi. Ugyan eddig is a harcokról beszéltek, azonban az, hogy most beszélnie kell erről mégsem olyan, mint mondani, hogy látott már olyat.*
-Eleget láttam ahhoz, hogy tudjam, hogy meg kéne előzni őket, Legtöbbször azonban szerencsére nem emberek harcolnak egymással, hanem démonok, vagy élőholtak, esetleg szörnyetegek. Kétszer volt összetűzésem emberekkel. Egyszer egy bandita leütött, de ott hiába a varázshatalom, még az arcát se láttam a gyáva orvul támadónak. *Ezután megforgatja szemeit.*
-A másik meg igazából nem is ember, hanem egy mélységi. Az még akkor volt amikor nem is tudtam még varázsolni. *Gondol vissza a sok évvel ezelőtti történetre.*
-Leszúrt és lebénult a karom. Egy isten kellett ahhoz, hogy újra mozgatni tudjam!
//Kecskevarázs//
*Elmosolyodik mikor hallja a lány szavait. Magának Learonnak is sokat kell tanulnia, de ilyen gondolatok csak azért jöttek elő nála is, mert beszélgetett másokkal. Prexi például a sok kérdésével rengeteg fejtörésre ad okot neki, de az ilyesmit a Sajt-mester nagyon szívesen veszi.*
-A tanulás sosem ér véget, ezt ne feledd! Ha megtanulnánk a létező összes mágiát, még csak akkor lenne csak a legtöbb kérdés a használatukat illetőn! *Hiszen amíg az ember nem ismer igazán egy ágat, addig nem látja hasznát és előnyeit meg hátrányait. Csak akkor, ha már használta. Addig csak elmélkedhet hosszasan. Ezért is tanulja meg Learon a leghaszontalabbnak tűnő varázslatokat is. Ki tudja mikor jut eszébe használatának valamilyen módja.*
-Mindenképpen tanulja meg! Az egyik legsokrétűbb varázslat ezen az ágon! *A következő kérdés meglepi. Ugyan eddig is a harcokról beszéltek, azonban az, hogy most beszélnie kell erről mégsem olyan, mint mondani, hogy látott már olyat.*
-Eleget láttam ahhoz, hogy tudjam, hogy meg kéne előzni őket, Legtöbbször azonban szerencsére nem emberek harcolnak egymással, hanem démonok, vagy élőholtak, esetleg szörnyetegek. Kétszer volt összetűzésem emberekkel. Egyszer egy bandita leütött, de ott hiába a varázshatalom, még az arcát se láttam a gyáva orvul támadónak. *Ezután megforgatja szemeit.*
-A másik meg igazából nem is ember, hanem egy mélységi. Az még akkor volt amikor nem is tudtam még varázsolni. *Gondol vissza a sok évvel ezelőtti történetre.*
-Leszúrt és lebénult a karom. Egy isten kellett ahhoz, hogy újra mozgatni tudjam!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4228-4247