Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (4138. - 4157. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4157. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-06-26 15:38:23
Üzenet elküldve: 2023-06-26 15:38:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Báránybőrbe bújt thargok//
*Aki, előtt nem ismeretlen a vidék annak számára a Trodd övén lógó pásztorkészség sokat elárulhat. Egyrészt a pásztor foglalkozását, másrészt, hogy van ideje kézműveskedni, de azt is mutatja milyen fokon gyakorolja a fafaragást és a bőrsallangok készítését. Úgy néz ki nem zavar az érkezése. Vidáman köszöntik őt. Közelebb érve pedig a veder mellé fogja a fokosát, és szabad jobbjával megszorítja a felé nyújtott kezet miközben nyugodt egykedvű hangnemében ő is köszönti barátját és a Yagnar-ként bemutatkozó harcost.*
-Adj'isten! Trodd Molound.
*Ő nem szokta mindig híresztelni a vashegy pásztora címet. Azt, hallotta, hogy a másik felismerte a hivatását annyi meg neki éppen elég is. Learont is köszönti.*
-Adj'isten! A folyóhoz engedtem a nyájat és pecáztam. Hoztam pár angolnát. Nekem sok volna.
*Mutatja meg a veder tartalmát.*
//Báránybőrbe bújt thargok//
*Aki, előtt nem ismeretlen a vidék annak számára a Trodd övén lógó pásztorkészség sokat elárulhat. Egyrészt a pásztor foglalkozását, másrészt, hogy van ideje kézműveskedni, de azt is mutatja milyen fokon gyakorolja a fafaragást és a bőrsallangok készítését. Úgy néz ki nem zavar az érkezése. Vidáman köszöntik őt. Közelebb érve pedig a veder mellé fogja a fokosát, és szabad jobbjával megszorítja a felé nyújtott kezet miközben nyugodt egykedvű hangnemében ő is köszönti barátját és a Yagnar-ként bemutatkozó harcost.*
-Adj'isten! Trodd Molound.
*Ő nem szokta mindig híresztelni a vashegy pásztora címet. Azt, hallotta, hogy a másik felismerte a hivatását annyi meg neki éppen elég is. Learont is köszönti.*
-Adj'isten! A folyóhoz engedtem a nyájat és pecáztam. Hoztam pár angolnát. Nekem sok volna.
*Mutatja meg a veder tartalmát.*
4156. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-06-23 06:55:08
Üzenet elküldve: 2023-06-23 06:55:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Báránybőrbe bújt thargok//
*Learon nem szokta meg a tharg harcosoktól, hogy ennyit beszélnek, de egy cseppet sincs ellenére, ha éppen őt vagy kedves barátját dicsérik ilyen hosszadalmasan, ahogy Yagnar éppen teszi. Az ilyesmit a Sajt-mester, bár be nem vallaná magának sosem, napokig el tudná hallgatni zokszó nélkül.*
-Végre Rheián kívül másoktól is hallom magasztalni az Ősök Szellemét! *Csillan fel a mágus szeme a szavak hallatán.*
-Örülök, hogy nem halt ki a tradíció és a hagyomány a Vashegyen! *Mostanában csupa olyan alak érkezett erre, hogy az ittenieknek volt félnivalója, hogy lecserélik a régi hitvilágot az új istenekre. Learon maga is tartott ettől.*
-Részemről az öröm, Yagnar! *Valahogy a sok beszéd nem szokott illeni a hatalmas harcosokhoz, de erre emez itt előtte rácáfol, mert a pásztor csak úgy issza a szavait, mint a bort is inná, ami a kezébe került, de persze koccintás és beszéd nélkül ezt nem teszi meg. Az pedig egyelőre elmarad, hiszen másik világi cimboráját pillantja meg Learon, mégpedig Troddot. Integet is neki, hogy jöjjön közelebb.*
-Szaladj fiú és hozz egy kancsó bort és plusz kupát Troddnak, meg sajtot is hozzá kenyérrel, hogy legyen mit leöblíteni! Szólj édesanyádnak is, hogy kintre terítsen majd, plusz két fővel! *Ezzel meginvitálva a két alakot egy esetleges vacsorára. Időközben a kutya is előmerészkedik a házból, hiszen érzi, hogy neki is akad itt földije a pásztor Mándlijának személyében. Azonban Learon ebe még kivár, csak úgy leül gazdája mellé és megvárja, hogy a két ismerős jöjjön közelebb hozzájuk.*
//Báránybőrbe bújt thargok//
*Learon nem szokta meg a tharg harcosoktól, hogy ennyit beszélnek, de egy cseppet sincs ellenére, ha éppen őt vagy kedves barátját dicsérik ilyen hosszadalmasan, ahogy Yagnar éppen teszi. Az ilyesmit a Sajt-mester, bár be nem vallaná magának sosem, napokig el tudná hallgatni zokszó nélkül.*
-Végre Rheián kívül másoktól is hallom magasztalni az Ősök Szellemét! *Csillan fel a mágus szeme a szavak hallatán.*
-Örülök, hogy nem halt ki a tradíció és a hagyomány a Vashegyen! *Mostanában csupa olyan alak érkezett erre, hogy az ittenieknek volt félnivalója, hogy lecserélik a régi hitvilágot az új istenekre. Learon maga is tartott ettől.*
-Részemről az öröm, Yagnar! *Valahogy a sok beszéd nem szokott illeni a hatalmas harcosokhoz, de erre emez itt előtte rácáfol, mert a pásztor csak úgy issza a szavait, mint a bort is inná, ami a kezébe került, de persze koccintás és beszéd nélkül ezt nem teszi meg. Az pedig egyelőre elmarad, hiszen másik világi cimboráját pillantja meg Learon, mégpedig Troddot. Integet is neki, hogy jöjjön közelebb.*
-Szaladj fiú és hozz egy kancsó bort és plusz kupát Troddnak, meg sajtot is hozzá kenyérrel, hogy legyen mit leöblíteni! Szólj édesanyádnak is, hogy kintre terítsen majd, plusz két fővel! *Ezzel meginvitálva a két alakot egy esetleges vacsorára. Időközben a kutya is előmerészkedik a házból, hiszen érzi, hogy neki is akad itt földije a pásztor Mándlijának személyében. Azonban Learon ebe még kivár, csak úgy leül gazdája mellé és megvárja, hogy a két ismerős jöjjön közelebb hozzájuk.*
4155. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-06-22 22:13:15
Üzenet elküldve: 2023-06-22 22:13:15
ÚJ
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Báránybőrbe bújt thargok//
*Olybá tűnik, a pásztort sem kell félteni, ha szócséplésről van szó. Mindenre mondd valamit, ez pedig ijesztően hosszú csevejt bocsájt előre. Hisz ő maga nem veti meg az ízes és hosszú mondatokat, na meg történeteket. Most pedig minden bizonnyal emberére akadt.
A folytatás azonban meglepi, de nem tud nem együtt vigyorogni a mágussal. Főleg, miután tulajdon vére is szóba kerül.*
-Csak nem Learon Derin volt, ki népünk csillagát okította a mágiára? *Megszorongatja a pásztor kezét. Kiszúrja a rúnákat a férfi kezén, hogyne szúrná ki.* -Átjárja a leányt az Ősök vére, s hiszem, hogy a Szellemek azok, kik segítenek zabolázni a mágiáját. Bizonyosan így van ez pásztor urammal is! Hogy is lenne másképp! Kérlek, pásztor uram, szólíts Yagnarnak. Ha már osztozunk a családon. *Tekintetével kíséri, ahogy Learon leülepszik, s közben magához veszi a felé kínált poharat is.*
-Úgy. Sok beszédnek sok az alja, a bor pedig a szép szavakat előcsalja. *Megemeli a pásztor felé a kupát, de mielőtt ajkához emelné azt, közeledő alakra lesz figyelmes.*
-Adjanak az Ősök jó termést és bő kaszálni valót, pásztor uram! *Merthogy pásztornak véli azt is első ránézésre.*
-Jöjjön csak közelebb! Tűz nincs, de talán az is lesz majd, mert sok a kimondani való szó és annál kevesebb az idő... S ha ránk esteledik, jól esik a tenyérmelengető. Ejj! Kelleni fog még egy kupa. *Pillant körbe, mintha akármelyik bozótosból előugorhatna egy pohár.*
-Yagnar Rhagodar vagyok, cimbora. Kit tisztelhetek tebenned? *Kezét nyújtja Trodd felé, miközben feltápászkodik a földről, ahol eddig ült.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.22 22:14:02
//Báránybőrbe bújt thargok//
*Olybá tűnik, a pásztort sem kell félteni, ha szócséplésről van szó. Mindenre mondd valamit, ez pedig ijesztően hosszú csevejt bocsájt előre. Hisz ő maga nem veti meg az ízes és hosszú mondatokat, na meg történeteket. Most pedig minden bizonnyal emberére akadt.
A folytatás azonban meglepi, de nem tud nem együtt vigyorogni a mágussal. Főleg, miután tulajdon vére is szóba kerül.*
-Csak nem Learon Derin volt, ki népünk csillagát okította a mágiára? *Megszorongatja a pásztor kezét. Kiszúrja a rúnákat a férfi kezén, hogyne szúrná ki.* -Átjárja a leányt az Ősök vére, s hiszem, hogy a Szellemek azok, kik segítenek zabolázni a mágiáját. Bizonyosan így van ez pásztor urammal is! Hogy is lenne másképp! Kérlek, pásztor uram, szólíts Yagnarnak. Ha már osztozunk a családon. *Tekintetével kíséri, ahogy Learon leülepszik, s közben magához veszi a felé kínált poharat is.*
-Úgy. Sok beszédnek sok az alja, a bor pedig a szép szavakat előcsalja. *Megemeli a pásztor felé a kupát, de mielőtt ajkához emelné azt, közeledő alakra lesz figyelmes.*
-Adjanak az Ősök jó termést és bő kaszálni valót, pásztor uram! *Merthogy pásztornak véli azt is első ránézésre.*
-Jöjjön csak közelebb! Tűz nincs, de talán az is lesz majd, mert sok a kimondani való szó és annál kevesebb az idő... S ha ránk esteledik, jól esik a tenyérmelengető. Ejj! Kelleni fog még egy kupa. *Pillant körbe, mintha akármelyik bozótosból előugorhatna egy pohár.*
-Yagnar Rhagodar vagyok, cimbora. Kit tisztelhetek tebenned? *Kezét nyújtja Trodd felé, miközben feltápászkodik a földről, ahol eddig ült.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.22 22:14:02
4154. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-06-20 17:01:04
Üzenet elküldve: 2023-06-20 17:01:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Yagnar és Learon//
*Egyszerű alak ballag nyugodt tempójában a birtokok mellett elhaladó poros utakon. Hátán egyszerű birkabőr, fokosa a vállán pihen, kezében pedig egy veder amiben pár angolna tekereg. Az ő nyugodt tempójával ellentétben Mándli a kis fekete kutyája alaposan körbeszaladgálja a környéket. Tudja jól, hogy járt már itt. Emlékszik is azokra a fűcsomókra amiket még ő jelölt meg. Pár szimatolással kiszagolja a helyi híreket, aztán szalad is tovább. Mennyi izgalmas dolog van itt! Bár a pásztor nyugodt tempót diktál, de úti céljukat így is elérik. Észreveszi, hogy közben Learon-nak vendége van.*
~Remélem nem jöttem rosszkor.~
*A helyieket már messziről köszönti egy-egy széles intésével.*
//Yagnar és Learon//
*Egyszerű alak ballag nyugodt tempójában a birtokok mellett elhaladó poros utakon. Hátán egyszerű birkabőr, fokosa a vállán pihen, kezében pedig egy veder amiben pár angolna tekereg. Az ő nyugodt tempójával ellentétben Mándli a kis fekete kutyája alaposan körbeszaladgálja a környéket. Tudja jól, hogy járt már itt. Emlékszik is azokra a fűcsomókra amiket még ő jelölt meg. Pár szimatolással kiszagolja a helyi híreket, aztán szalad is tovább. Mennyi izgalmas dolog van itt! Bár a pásztor nyugodt tempót diktál, de úti céljukat így is elérik. Észreveszi, hogy közben Learon-nak vendége van.*
~Remélem nem jöttem rosszkor.~
*A helyieket már messziről köszönti egy-egy széles intésével.*
4153. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-06-20 08:40:35
Üzenet elküldve: 2023-06-20 08:40:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Yagnar//
*A fiú elvezeti a lovat. Látszik rajta, hogy ért az állatokhoz, fiatal kora ellenére is, szóval Yagnar megnyugodhat az ellátását illetően. A legjobb kezekben van a hátas.*
-Vendég a birtokon, uram, nálam vendég! *Mosolyog a szakállas a harcosra.*
-Mindenki vendég, ha ide betér. *Ő is kezet nyújt a férfinak, és ha az szemfüles, észre veheti a tharg rúnát a tenyerén, amit még évekkel ezelőtt kapott.*
-Nos, ha nem pihenünk, akkor legalább így állva igyon velem. *Meg sem várva a választ odakiált a sepregető fiúnak.*
-Morael, hozzál kérlek két nagy kupa bort! *Azzal a gyermek le is rakja a seprűt és megy is be a házba a kért italért.*
-Hát, akkor a legjobba botlott! *Neveti el magát a sajt-mester, de arcáról szinte egyből lefagy a vigyor, amikor a nevet hallja. Egy pillanatig köpni, nyelni sem tud, aztán csak újra megpróbál rászorítani a férfi kezére, persze csak ha meg tudja fogni azt. Újra nevetésben tör ki és valamiféle öröm és hála keveréke tükröződik a szemében.*
-Rhagodar? Jól hallottam, hogy azt mondta, Yagnar Rhagodar? *Néz fel a harcosra, aki persze jóval magasabb és fiatalabb, mint ő, de azért érezheti, hogy Learon kezének szorítása jóval erősebb most, mint a kézfogásnál.*
-Akkor maga nem vendég, hanem szinte családtag! *Gyorsan köhécsel egyet, hogy nevetését abba tudja hagyni.*
-Karheia Rhagodar az egyik legkedvesebb barátom és legjobb tanítványom! Maga pedig a rokona! Hát hihetetlen, hogy találkoztam magával! El sem hiszi, hogy mennyire örülök magának! *Végül úgy érzi, hogy a lába kicsit meginog, szóval gyorsan keres egy fatönköt, amire le tud ülni.*
-Minden kérdésére válaszolok, amit csak szeretne, de most előbb koccintani kell! *Kapja ki a fakupát a fiú kezéből, aki időközben odaért hozzájuk és az egyiket a férfi kezébe nyomja.*
-El sem hiszi!
//Yagnar//
*A fiú elvezeti a lovat. Látszik rajta, hogy ért az állatokhoz, fiatal kora ellenére is, szóval Yagnar megnyugodhat az ellátását illetően. A legjobb kezekben van a hátas.*
-Vendég a birtokon, uram, nálam vendég! *Mosolyog a szakállas a harcosra.*
-Mindenki vendég, ha ide betér. *Ő is kezet nyújt a férfinak, és ha az szemfüles, észre veheti a tharg rúnát a tenyerén, amit még évekkel ezelőtt kapott.*
-Nos, ha nem pihenünk, akkor legalább így állva igyon velem. *Meg sem várva a választ odakiált a sepregető fiúnak.*
-Morael, hozzál kérlek két nagy kupa bort! *Azzal a gyermek le is rakja a seprűt és megy is be a házba a kért italért.*
-Hát, akkor a legjobba botlott! *Neveti el magát a sajt-mester, de arcáról szinte egyből lefagy a vigyor, amikor a nevet hallja. Egy pillanatig köpni, nyelni sem tud, aztán csak újra megpróbál rászorítani a férfi kezére, persze csak ha meg tudja fogni azt. Újra nevetésben tör ki és valamiféle öröm és hála keveréke tükröződik a szemében.*
-Rhagodar? Jól hallottam, hogy azt mondta, Yagnar Rhagodar? *Néz fel a harcosra, aki persze jóval magasabb és fiatalabb, mint ő, de azért érezheti, hogy Learon kezének szorítása jóval erősebb most, mint a kézfogásnál.*
-Akkor maga nem vendég, hanem szinte családtag! *Gyorsan köhécsel egyet, hogy nevetését abba tudja hagyni.*
-Karheia Rhagodar az egyik legkedvesebb barátom és legjobb tanítványom! Maga pedig a rokona! Hát hihetetlen, hogy találkoztam magával! El sem hiszi, hogy mennyire örülök magának! *Végül úgy érzi, hogy a lába kicsit meginog, szóval gyorsan keres egy fatönköt, amire le tud ülni.*
-Minden kérdésére válaszolok, amit csak szeretne, de most előbb koccintani kell! *Kapja ki a fakupát a fiú kezéből, aki időközben odaért hozzájuk és az egyiket a férfi kezébe nyomja.*
-El sem hiszi!
4152. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-06-19 12:16:54
Üzenet elküldve: 2023-06-19 12:16:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Learon//
-Varázsló? Úgy? *Kissé felszalad szemöldöke, de hangjából nem érződik a meglepetés. Pedig ott motoszkál benne. Hisz nem várta, hogy a földművesek között mágiahasználóra lel. Megvan a maga véleménye a varázslatról és annak használóiról. A legtöbbet kuruzslónak és szemfényvesztőnek gondolja, kivéve persze tulajdon vérét, Rheiát. Az ő képessége adomány. Adomány az Ősöktől.
Közben hagyja, hogy a kölyök elvezesse a lovát lecsutakolni. Valóban nem bánja a dolgot, bár kissé túlzásnak véli. Tán kevés a vendég manapság, hogy ily bánásmódban részesül az idegen.*
-Nem vagyok én vendég, sokkal inkább helybéli. Pihentem én már eleget, Learon Derin. Úgy ébredtem, mint akinek évezrednyi alvás van a háta mögött. Most viszont nincs pihenésem. *Nem foglalkoztatja, ha a pásztor valószínűleg egy szavát sem érti a félrejtvényeinek.*
-Körbejárom a birtokokat. Addig teszek így, míg nem ismerem úgy, mint a tulajdon tenyerem. Közben pedig örülök, ha nagybirtokosokba botlom. Olyanokba, kik több éhes szájat is etetnek. *Pillant a földmívesek felé sárga tekintetével. Elmereng egy darabon, de hamar visszatér Learonhoz.*
-Üdvözöllek. Yagnar vagyok. Yagnar Rhagodar. *Vaskos kezét nyújtja a mágus felé, s ha az köszönti, hát megszorítja alkarját.*
-Régebb óta élsz itt, Learon Derin, mint hogy én e földre léptem volna. Mondd hát, mit tartanak a népek a Vashegyről? És hogy lehet, hogy a legnagyobb varázsló a környéken földműveléssel és pásztorkodással foglalatoskodik? *Idézi a kölyök szavait. Közben letelepszik a fűbe, onnan pislog joviálisan Learonra.*
-Én magam egyikhez sem konyítok igazán. Egyéb feladatokat ruháztak rám az Ősök. Mekkora ez a föld? Már megbocsáss, hisz nem tartozol feleletekkel egy idegennek. *Learon hamar észreveheti, vendége szószátyár típus.*
-Merem remélni, hogy nem idegenként válunk majd el.
//Learon//
-Varázsló? Úgy? *Kissé felszalad szemöldöke, de hangjából nem érződik a meglepetés. Pedig ott motoszkál benne. Hisz nem várta, hogy a földművesek között mágiahasználóra lel. Megvan a maga véleménye a varázslatról és annak használóiról. A legtöbbet kuruzslónak és szemfényvesztőnek gondolja, kivéve persze tulajdon vérét, Rheiát. Az ő képessége adomány. Adomány az Ősöktől.
Közben hagyja, hogy a kölyök elvezesse a lovát lecsutakolni. Valóban nem bánja a dolgot, bár kissé túlzásnak véli. Tán kevés a vendég manapság, hogy ily bánásmódban részesül az idegen.*
-Nem vagyok én vendég, sokkal inkább helybéli. Pihentem én már eleget, Learon Derin. Úgy ébredtem, mint akinek évezrednyi alvás van a háta mögött. Most viszont nincs pihenésem. *Nem foglalkoztatja, ha a pásztor valószínűleg egy szavát sem érti a félrejtvényeinek.*
-Körbejárom a birtokokat. Addig teszek így, míg nem ismerem úgy, mint a tulajdon tenyerem. Közben pedig örülök, ha nagybirtokosokba botlom. Olyanokba, kik több éhes szájat is etetnek. *Pillant a földmívesek felé sárga tekintetével. Elmereng egy darabon, de hamar visszatér Learonhoz.*
-Üdvözöllek. Yagnar vagyok. Yagnar Rhagodar. *Vaskos kezét nyújtja a mágus felé, s ha az köszönti, hát megszorítja alkarját.*
-Régebb óta élsz itt, Learon Derin, mint hogy én e földre léptem volna. Mondd hát, mit tartanak a népek a Vashegyről? És hogy lehet, hogy a legnagyobb varázsló a környéken földműveléssel és pásztorkodással foglalatoskodik? *Idézi a kölyök szavait. Közben letelepszik a fűbe, onnan pislog joviálisan Learonra.*
-Én magam egyikhez sem konyítok igazán. Egyéb feladatokat ruháztak rám az Ősök. Mekkora ez a föld? Már megbocsáss, hisz nem tartozol feleletekkel egy idegennek. *Learon hamar észreveheti, vendége szószátyár típus.*
-Merem remélni, hogy nem idegenként válunk majd el.
4151. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-06-18 23:35:23
Üzenet elküldve: 2023-06-18 23:35:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Yagnar//
*A fiú azonnal odaszalad, amint a nagydarab harcos szól neki. Egy percig sem csodálkozik vagy bámészkodik, hiszen megszokta már, hogy ide nagyon sokféle és érdekes figurák járkálnak be. Illedelmesen fejet biccent a férfinak.*
-Szép napot! Learon Derin úré a birtok! A legnagyobb varázsló a környéken és a legjobb pásztor Trodd után, aki a szomszédunk! *Jelenti ki úgy, mintha ezt mindenki tudná igazából. Nagyon ritkán érkeznek ide cél nélkül. Aztán ahogy hallja a beszédet, egyből el is neveti magát.*
-Természetesen uram, azonnal! De biztosítom, hogy Learon úr, vízzel csak a lovát fogja kínálni, a vendégnek pedig a legjobb bor vagy tej jár. *Kicsit megigazgatja a ruháját és kinyújtja a kezét a kantárért, ha egyáltalán van ilyesmi a hátason.*
-Ha megengedi, adok egy pár almát és friss vizet szegénynek és lemosom, nehogy beteg legyen. *Akárhogy dönt is a férfi, a fiú még válaszol az utolsó mondatára is, ezúttal büszkén húzza ki magát és a kisebbik ház felé mutat, ott is arra a fiúra, aki áll előtte.*
-Én földműves akarok lenni, de meglátja, az öcsém mindenkinél nagyobb harcos lesz! Learon úr már el is tervezte, hogy igazi tharg harcost farag belőle, hogy a Vezér örömére váljon! *Persze ő igazából nem is érti, hogy ezek mit jelentenek, hiszen hiába izmos és erős ő maga is, jobban szereti a kapát, mint a kardot. Ezt a mondatot csak úgy hallotta apjától, aki pedig valószínűleg a sajt-mestertől. A gyerek még csak azt sem tudják, hogy ki is az a Vezér, csak annyit, hogy ott él a Vashegyen.*
-Learon úr! Vendég! *Kiabál teljes hanggal a ház felé, mire a birtok ura feláll és elindul egyenesen a kettős felé. A kutya ezúttal valamiért elő se kerül. Talán bent van a házban és alszik valahol vagy egyszerűen úgy érezte, hogy nincs még elég közel az idegen, hogy megugassa. Aztán Learon, ha már elég közel van, úgy köszönti a jövevényt.*
-Áh! Üdvözlöm a Derin-birtokon! Mi járatban erre? Csak pihenne egyet vagy kérdése van?
//Yagnar//
*A fiú azonnal odaszalad, amint a nagydarab harcos szól neki. Egy percig sem csodálkozik vagy bámészkodik, hiszen megszokta már, hogy ide nagyon sokféle és érdekes figurák járkálnak be. Illedelmesen fejet biccent a férfinak.*
-Szép napot! Learon Derin úré a birtok! A legnagyobb varázsló a környéken és a legjobb pásztor Trodd után, aki a szomszédunk! *Jelenti ki úgy, mintha ezt mindenki tudná igazából. Nagyon ritkán érkeznek ide cél nélkül. Aztán ahogy hallja a beszédet, egyből el is neveti magát.*
-Természetesen uram, azonnal! De biztosítom, hogy Learon úr, vízzel csak a lovát fogja kínálni, a vendégnek pedig a legjobb bor vagy tej jár. *Kicsit megigazgatja a ruháját és kinyújtja a kezét a kantárért, ha egyáltalán van ilyesmi a hátason.*
-Ha megengedi, adok egy pár almát és friss vizet szegénynek és lemosom, nehogy beteg legyen. *Akárhogy dönt is a férfi, a fiú még válaszol az utolsó mondatára is, ezúttal büszkén húzza ki magát és a kisebbik ház felé mutat, ott is arra a fiúra, aki áll előtte.*
-Én földműves akarok lenni, de meglátja, az öcsém mindenkinél nagyobb harcos lesz! Learon úr már el is tervezte, hogy igazi tharg harcost farag belőle, hogy a Vezér örömére váljon! *Persze ő igazából nem is érti, hogy ezek mit jelentenek, hiszen hiába izmos és erős ő maga is, jobban szereti a kapát, mint a kardot. Ezt a mondatot csak úgy hallotta apjától, aki pedig valószínűleg a sajt-mestertől. A gyerek még csak azt sem tudják, hogy ki is az a Vezér, csak annyit, hogy ott él a Vashegyen.*
-Learon úr! Vendég! *Kiabál teljes hanggal a ház felé, mire a birtok ura feláll és elindul egyenesen a kettős felé. A kutya ezúttal valamiért elő se kerül. Talán bent van a házban és alszik valahol vagy egyszerűen úgy érezte, hogy nincs még elég közel az idegen, hogy megugassa. Aztán Learon, ha már elég közel van, úgy köszönti a jövevényt.*
-Áh! Üdvözlöm a Derin-birtokon! Mi járatban erre? Csak pihenne egyet vagy kérdése van?
4150. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-06-18 18:39:22
Üzenet elküldve: 2023-06-18 18:39:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Learon//
*Lekászálódik lováról, jobbját pedig végighúzza csatakos halántékán. Hosszú nap ez, s még a nagyja hátra van. A hátas is megfáradt, prüszköl s gyöngyözve verejtékezik a melegven. Bejárták a tharg birtokokat, keresztül-kasul. Hisz miféle jarl az, ki nem ismeri a birodalom határain belül húzódó földeket? Éppen ezért szemléli meg a jól művelt kertet, a takaros házakat és a tágas, zöld mezőt. Biztos léteznek valahol a kancellárnál papírosok, hogy vajon kié e szeglete a tharg földeknek, de a kecskeszakállast nem is látta érkezése óta. Legjobb tippje az lenne, hogy farkát behúzva meglépett, mikor fülébe jutottak a hírek. Annyi baj legyen!
Egyszerű, barbár inget visel, fegyvere is csak az oldalán mezítelenül lógó fokos. Nincs se cicoma, se farkas, se kompánia.*
-Mondd csak, fiú, kié e föld? S ha itthon van, szólsz-e neki? Hátha megkínálja egy korsó vízzel a fáradt utazót. *Szólítja meg a kecskékkel játszadozó fiút.* -Látom, erős és gyors vagy! Biztosan nagy tharg harcos leszel, ha felcseperedsz. Nagyobb, mint én magam, ahogy elnézlek!
//Learon//
*Lekászálódik lováról, jobbját pedig végighúzza csatakos halántékán. Hosszú nap ez, s még a nagyja hátra van. A hátas is megfáradt, prüszköl s gyöngyözve verejtékezik a melegven. Bejárták a tharg birtokokat, keresztül-kasul. Hisz miféle jarl az, ki nem ismeri a birodalom határain belül húzódó földeket? Éppen ezért szemléli meg a jól művelt kertet, a takaros házakat és a tágas, zöld mezőt. Biztos léteznek valahol a kancellárnál papírosok, hogy vajon kié e szeglete a tharg földeknek, de a kecskeszakállast nem is látta érkezése óta. Legjobb tippje az lenne, hogy farkát behúzva meglépett, mikor fülébe jutottak a hírek. Annyi baj legyen!
Egyszerű, barbár inget visel, fegyvere is csak az oldalán mezítelenül lógó fokos. Nincs se cicoma, se farkas, se kompánia.*
-Mondd csak, fiú, kié e föld? S ha itthon van, szólsz-e neki? Hátha megkínálja egy korsó vízzel a fáradt utazót. *Szólítja meg a kecskékkel játszadozó fiút.* -Látom, erős és gyors vagy! Biztosan nagy tharg harcos leszel, ha felcseperedsz. Nagyobb, mint én magam, ahogy elnézlek!
4149. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-06-17 19:03:55
Üzenet elküldve: 2023-06-17 19:03:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon végre hazaért a mágustoronyból és előtte megjárta a nagy kalandját, amiben úgy érzi, legalább tíz évet öregedett. Azért jobb neki itthon. Éppen azon a lócán üldögél és pipázgat, amit még Trodd készített neki. Egy pár percig elmereng, hogy mi is lehet a pásztorral. Mióta van neki háza, valahogy még kevesebbet látja a szomszédját, mint eddig. Aztán persze újra csak gyönyörködik a birtokában. Nagy, jó fél hektárnyi üres, zöld füves terület van a háza előtt, ami nem nagy, összesen egy szoba, konyha és egy kis raktár mellette, de mindig is szerette ezt az kis épületet, főleg a hatalmas diófa miatt, amit varázslattal ültetett ide szinte pont elé. Nagy melegben a jó terebélyes fa árnyékot vet az épületre, de a munkásai házára is még, ami szinte a szomszédjában foglal helyet. Most is éppen ott söpröget a kis Morael a ház előtt, hogy ezzel is segítse anyját. A másik fiú pedig a birkák és kecskék között játszik. Éppen kergeti az egyik gidát, aki mekegve futkos előle és ugrál fel arra a néhány rönkre, amit Fortas úr és Learon pakolt ki a jószágoknak csak így játszási célzatra. Aztán mikor már elszakítja mosolygó arcát a sajt-mester a gyerekekről, egyből kiszúrja a nem is olyan messzi lévő almásban tevékenykedő Norenn, kedvenc munkását.* ~Ez az ember egy kincs!~ *Oda is integet neki, mire az viszonozza a köszöntést. Felesége Fortas asszony a kis zöldséges kertben sertepertél, valamit gyomlálgat. Nem nagy kertet művel, de arra pontosan elég, hogy így ötüket megetesse belőle. Na nem mintha éhezniük kellene bármikor is, hiszen a gyümölcsös is éppen eleget ad, meg az az erdővég, ami azontúl terül el és még az is Learon tulajdona. Illetve azt már csak örökbérbe kapta a régi Hadúrtól. Learon számára a pletykák kimaradtak egy jó ideje, szóval nem is igazán tudja mi a helyzet a Vashegyen, de mindenki tudja, hogy milyen tekintélyes mágus és még senki nem hívta, hogy baj van, tehát akkora gond nem lehet. Ezzel jó nagyot szív a pipából és hátra is dől, élvezve a napsütést és a meleget.*
*Learon végre hazaért a mágustoronyból és előtte megjárta a nagy kalandját, amiben úgy érzi, legalább tíz évet öregedett. Azért jobb neki itthon. Éppen azon a lócán üldögél és pipázgat, amit még Trodd készített neki. Egy pár percig elmereng, hogy mi is lehet a pásztorral. Mióta van neki háza, valahogy még kevesebbet látja a szomszédját, mint eddig. Aztán persze újra csak gyönyörködik a birtokában. Nagy, jó fél hektárnyi üres, zöld füves terület van a háza előtt, ami nem nagy, összesen egy szoba, konyha és egy kis raktár mellette, de mindig is szerette ezt az kis épületet, főleg a hatalmas diófa miatt, amit varázslattal ültetett ide szinte pont elé. Nagy melegben a jó terebélyes fa árnyékot vet az épületre, de a munkásai házára is még, ami szinte a szomszédjában foglal helyet. Most is éppen ott söpröget a kis Morael a ház előtt, hogy ezzel is segítse anyját. A másik fiú pedig a birkák és kecskék között játszik. Éppen kergeti az egyik gidát, aki mekegve futkos előle és ugrál fel arra a néhány rönkre, amit Fortas úr és Learon pakolt ki a jószágoknak csak így játszási célzatra. Aztán mikor már elszakítja mosolygó arcát a sajt-mester a gyerekekről, egyből kiszúrja a nem is olyan messzi lévő almásban tevékenykedő Norenn, kedvenc munkását.* ~Ez az ember egy kincs!~ *Oda is integet neki, mire az viszonozza a köszöntést. Felesége Fortas asszony a kis zöldséges kertben sertepertél, valamit gyomlálgat. Nem nagy kertet művel, de arra pontosan elég, hogy így ötüket megetesse belőle. Na nem mintha éhezniük kellene bármikor is, hiszen a gyümölcsös is éppen eleget ad, meg az az erdővég, ami azontúl terül el és még az is Learon tulajdona. Illetve azt már csak örökbérbe kapta a régi Hadúrtól. Learon számára a pletykák kimaradtak egy jó ideje, szóval nem is igazán tudja mi a helyzet a Vashegyen, de mindenki tudja, hogy milyen tekintélyes mágus és még senki nem hívta, hogy baj van, tehát akkora gond nem lehet. Ezzel jó nagyot szív a pipából és hátra is dől, élvezve a napsütést és a meleget.*
4148. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-05-21 18:12:51
Üzenet elküldve: 2023-05-21 18:12:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezve Tharg földre//
*A nap már lemenőben, de még nem jött el a szürkület ideje, amikor Orthus Morthimer szekere már Tharg földön gördül.
Nagyon elégedett azzal, hogy a kora reggeli indulással sikerül az utat ilyen gyorsan megtenniük. Semmi se hátráltatta őket, a szekér kiválóan teljesítette első hosszabb útját, a kocsisa pedig váratlanul kellemes társaságnak bizonyult - pusztán azzal, hogy körülbelül háromszor szólalt meg az egész nap folyamán.
Orthusnak nem ez az első útja, így tudja jól, hogy ezen a vidéken az egyetlen megfelelő szálláshely a Vaskorsó Taverna. Japher, a kocsis azonban sose járt még erre, így most Orthus adja neki az utasításokat, hogy merre vigye a szekeret.*
*A nap már lemenőben, de még nem jött el a szürkület ideje, amikor Orthus Morthimer szekere már Tharg földön gördül.
Nagyon elégedett azzal, hogy a kora reggeli indulással sikerül az utat ilyen gyorsan megtenniük. Semmi se hátráltatta őket, a szekér kiválóan teljesítette első hosszabb útját, a kocsisa pedig váratlanul kellemes társaságnak bizonyult - pusztán azzal, hogy körülbelül háromszor szólalt meg az egész nap folyamán.
Orthusnak nem ez az első útja, így tudja jól, hogy ezen a vidéken az egyetlen megfelelő szálláshely a Vaskorsó Taverna. Japher, a kocsis azonban sose járt még erre, így most Orthus adja neki az utasításokat, hogy merre vigye a szekeret.*
4147. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-04-29 21:31:10
Üzenet elküldve: 2023-04-29 21:31:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
-Éreztem, hogy te sem vársz még egy csillagfordulót. *Öleli keblére a férfit. Hosszú évek óta nem látta Rhaegakot, s lám... Néhány sebhellyel gazdagabban, de egészében van jelen. Mikor útnak indult, nem gondolta volna, hogy mások is megérzik majd Thargia hívását. Most pedig itt áll, az erdő szélén, legalább tucatmagával.*
-Nincs több várakozás. Az istenek vezettek minket ide és ők is óvnak minket. Az Ősök szelleme itt van köröttünk. Tekintetük pedig rajtunk csüng, és tetteink lesznek bizonyítékai, érdemesek vagyunk velük koccintani! Nincs több várakozás! *Magasba emeli öklét, s ugyanígy tesznek a többiek is. Komor, de elszánt arcok veszik körbe, s noha nem mindegyikük ismerni névről, úgy bízik bennük, mintha saját vérei lennének.*
-A Vashegyre megyünk. De nem háborúba. Nem onthatjuk sajátjaink vérét. Túl kevesen vagyunk már a régi idők szép hagyományaihoz. *Vigyorodik el, ám szeme nem nevet hozzá. Megcirógatja a mellette gubbasztó farkas fülét, majd az út felé biccent.*
-Ám legyetek résen. Thargia felhígult a városi népek vérével. Nem átkozott vér ez, de hiszem, hogy nem mindőjük örül majd annak, ami történni fog.
*Elindul, s tudja, a többiek követni fogják majd. Nem indultak el akkor, mikor a kürtszót hallották lelkükben, de az isteneik hívását mindegyikük érezte. Míg egyikkel lehet dacolni, a másikkal aligha.
Még egyszer végigpillant az arcokon. Hibádzik a két leány, Rorkir és Rheia... De hamar hírük fog menni, s eljönnek majd ők is. Tudja.*
-Éreztem, hogy te sem vársz még egy csillagfordulót. *Öleli keblére a férfit. Hosszú évek óta nem látta Rhaegakot, s lám... Néhány sebhellyel gazdagabban, de egészében van jelen. Mikor útnak indult, nem gondolta volna, hogy mások is megérzik majd Thargia hívását. Most pedig itt áll, az erdő szélén, legalább tucatmagával.*
-Nincs több várakozás. Az istenek vezettek minket ide és ők is óvnak minket. Az Ősök szelleme itt van köröttünk. Tekintetük pedig rajtunk csüng, és tetteink lesznek bizonyítékai, érdemesek vagyunk velük koccintani! Nincs több várakozás! *Magasba emeli öklét, s ugyanígy tesznek a többiek is. Komor, de elszánt arcok veszik körbe, s noha nem mindegyikük ismerni névről, úgy bízik bennük, mintha saját vérei lennének.*
-A Vashegyre megyünk. De nem háborúba. Nem onthatjuk sajátjaink vérét. Túl kevesen vagyunk már a régi idők szép hagyományaihoz. *Vigyorodik el, ám szeme nem nevet hozzá. Megcirógatja a mellette gubbasztó farkas fülét, majd az út felé biccent.*
-Ám legyetek résen. Thargia felhígult a városi népek vérével. Nem átkozott vér ez, de hiszem, hogy nem mindőjük örül majd annak, ami történni fog.
*Elindul, s tudja, a többiek követni fogják majd. Nem indultak el akkor, mikor a kürtszót hallották lelkükben, de az isteneik hívását mindegyikük érezte. Míg egyikkel lehet dacolni, a másikkal aligha.
Még egyszer végigpillant az arcokon. Hibádzik a két leány, Rorkir és Rheia... De hamar hírük fog menni, s eljönnek majd ők is. Tudja.*
4146. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-04-05 20:41:49
Üzenet elküldve: 2023-04-05 20:41:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza Artheniorba//
*Miután gyakorlatilag az összes pénzét ráköltötte különféle főzetekre, amiket a hátizsákjában helyezett el gondosan, felkerekedik, hogy visszatérjen Artheniorba.
Igaz, érdekli ez a vidék, de úgy látja, errefelé kevesebb lehetőség adódik, mint a nagyvárosban.
Így nem késlekedik, hiszen ha jól kilép, akkor a nap végéig meg tudja tenni a fele utat visszafelé is.
Azt már jó előre eldöntötte magában, hogy ha visszaért Artheniorba, ezúttal a Pegazus fogadóban fog megszállni. Egyrészt, hogy azt is kipróbálja, másrészt pedig mert ott az a fürdő, amit egyszer már volt alkalma kipróbálni - egy egészen különleges okból.
De ez még a jövő szele. Tudja, hogy a visszaút fárasztóbb lesz, és lassabban fog haladni. Hiába gyakorlott vándor, másfél nap volt az ide vezető út, és újabb másfél napra számít visszafelé. Immáron kicsit jobban megpakolva, bár a főzetek azért nem jelentenek akkora túlsúlyt.
Ahogy jött, úgy megy, hátán a zsákjával, valószínűleg fel se tűnik a helyiek többségének, hogy egyáltalában itt járt. Talán legközelebb majd nagyobb benyomást tesz a Tharg népekre.*
*Miután gyakorlatilag az összes pénzét ráköltötte különféle főzetekre, amiket a hátizsákjában helyezett el gondosan, felkerekedik, hogy visszatérjen Artheniorba.
Igaz, érdekli ez a vidék, de úgy látja, errefelé kevesebb lehetőség adódik, mint a nagyvárosban.
Így nem késlekedik, hiszen ha jól kilép, akkor a nap végéig meg tudja tenni a fele utat visszafelé is.
Azt már jó előre eldöntötte magában, hogy ha visszaért Artheniorba, ezúttal a Pegazus fogadóban fog megszállni. Egyrészt, hogy azt is kipróbálja, másrészt pedig mert ott az a fürdő, amit egyszer már volt alkalma kipróbálni - egy egészen különleges okból.
De ez még a jövő szele. Tudja, hogy a visszaút fárasztóbb lesz, és lassabban fog haladni. Hiába gyakorlott vándor, másfél nap volt az ide vezető út, és újabb másfél napra számít visszafelé. Immáron kicsit jobban megpakolva, bár a főzetek azért nem jelentenek akkora túlsúlyt.
Ahogy jött, úgy megy, hátán a zsákjával, valószínűleg fel se tűnik a helyiek többségének, hogy egyáltalában itt járt. Talán legközelebb majd nagyobb benyomást tesz a Tharg népekre.*
4145. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-04-05 17:46:23
Üzenet elküldve: 2023-04-05 17:46:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Úton az Alkimistaműhely felé//
*A nap már lassan lemenőben van, amikor Mykael - mostanra azért már elég elcsigázottan - átkel a Gázlón, útban az Alkimistaműhely felé.
Az biztos, hogy ma már nem fogja elérni. Egyre jobban szürkül, a hideg kezd csípőssé válni, és még messze van az út vége.
De ez nem baj, számított is rá, hogy így lesz. Sőt, voltaképpen akarta is. Elvégre nemrégiben vett magának egy rendes sátrat, hát mi másért, ha nem azért, hogy megaludjon benne?
Na persze nem rögtön az út mentén. Túlzottan szem előtt lenni sose célszerű. Inkább behúzódik az út menti erdőbe, és keres egy nyugodtabb tisztást. Ott végre leveszi a hátáról a hátizsákját - ami egyébként szintén új darab -, és nekilát tábortüzet rakni, sátrat felállítani, a környéket egy kissé feltérképezni.
Nem valami jó nyomolvasó, de azért a nagyobb, veszedelmesebb vadállatok nyomait fel tudja ismerni. De ahogy sejtette, semmi ilyesmit nem talál. Túl közel van az út, túl sok ember jár erre, a nagyvadak elkerülik ezt a vidéket.
Mykael gyorsan tüzet gyújt, amiben segítségére van egy szintén újonnan beszerzett kovakő is. Mennyivel könnyebb ezekkel az új, nem teljesen elkoptatott eszközökkel dolgozni! Szokatlan érzés a számára, hogy nem kell percekig küszködni pár kósza szikráért, vagy hogy a sátra sehol se toldozott-foltozott és nem is huzatos.
Hamar elnyomja a tapasztalt vándorok, sokat megélt zsoldosok féléber álma. Fegyverét persze a keze ügyében tartja, de az éjszaka folyamán semmiféle zaj nem zavarja meg a nyugalmát.
Így másnap, amikor a nap felkel, sátrat bont, gondosan elföldeli a tábortűz nyomait, aztán felkerekedik, és folytatja az újtát a célja felé.*
*A nap már lassan lemenőben van, amikor Mykael - mostanra azért már elég elcsigázottan - átkel a Gázlón, útban az Alkimistaműhely felé.
Az biztos, hogy ma már nem fogja elérni. Egyre jobban szürkül, a hideg kezd csípőssé válni, és még messze van az út vége.
De ez nem baj, számított is rá, hogy így lesz. Sőt, voltaképpen akarta is. Elvégre nemrégiben vett magának egy rendes sátrat, hát mi másért, ha nem azért, hogy megaludjon benne?
Na persze nem rögtön az út mentén. Túlzottan szem előtt lenni sose célszerű. Inkább behúzódik az út menti erdőbe, és keres egy nyugodtabb tisztást. Ott végre leveszi a hátáról a hátizsákját - ami egyébként szintén új darab -, és nekilát tábortüzet rakni, sátrat felállítani, a környéket egy kissé feltérképezni.
Nem valami jó nyomolvasó, de azért a nagyobb, veszedelmesebb vadállatok nyomait fel tudja ismerni. De ahogy sejtette, semmi ilyesmit nem talál. Túl közel van az út, túl sok ember jár erre, a nagyvadak elkerülik ezt a vidéket.
Mykael gyorsan tüzet gyújt, amiben segítségére van egy szintén újonnan beszerzett kovakő is. Mennyivel könnyebb ezekkel az új, nem teljesen elkoptatott eszközökkel dolgozni! Szokatlan érzés a számára, hogy nem kell percekig küszködni pár kósza szikráért, vagy hogy a sátra sehol se toldozott-foltozott és nem is huzatos.
Hamar elnyomja a tapasztalt vándorok, sokat megélt zsoldosok féléber álma. Fegyverét persze a keze ügyében tartja, de az éjszaka folyamán semmiféle zaj nem zavarja meg a nyugalmát.
Így másnap, amikor a nap felkel, sátrat bont, gondosan elföldeli a tábortűz nyomait, aztán felkerekedik, és folytatja az újtát a célja felé.*
4144. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-03-02 18:03:54
Üzenet elküldve: 2023-03-02 18:03:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*A hátasra mondott bókot és a felajánlást is, hogy a nyerget majd ő a házba viszi, megköszöni a férfinak, az óva intést pedig egy bólintással nyugtázza.*
- Ennyi fegyverrel szégyen is volna, ha holmi útonállók felül kerekednének rajtunk.
*Pillant végig kettősükön. Myriinél is ott van az íja, meg a kardja, illetve a saját íja is Fajal oldaltáskájában pihen. No meg persze ott van a combjára erősített tőr is - bár erről talán a férfi még nem szerzett tudomást, jóllehet a lovagló-üléstől meglehetősen felcsusszant a szoknyája.
Myrii halk megjegyzésére finoman oldalba böki könyökével a lányt (már amennyire oldalba bökésnek lehet nevezni a hátrafele könyöklést).*
- Éppen azon vagyok, látod.
*Suttogja vissza. Kicsit sem érzi magát kínosan, áh. Persze a feszültség belőle is kienged, ahogy eltávolodnak a kunyhótól, így amikor barátnéja nevetésben tör ki, belőle is könnyedebben távozik a sóhaj.*
- Egy kissé belém fojtottátok a szót ezzel az egész helyzettel, így nem volt sok alkalmam megkérdezni őt. *védekezik* - Különben is, javarészt veled volt elfoglalva, ha jól vettem ki. Nem azért, de úgy végigmért, mintha ezer éve nem látott volna nőt.
*Na nem azt mondja, hogy izzó erotikát érzett volna ki a párosból, de az mégis csak feltűnt neki, hogy Myrii a (valószínűleg) szokásosnál jóval több bókot kapott a férfitól.*
- Szóval Yagnar is akkor támadt föl, mikor volt az a... *elharapja a mondatot, mert erről a gondolatról azonnal korábbi beszélgetésükre asszociál, azon belül is arra a bizonyos apró tényezőre a pőrén vándorolgatásról* - Hmm.
*Inkább lezárja az elméletet, és magában gondosan elraktározza az információt.*
//Útközben//
*Szerencsére nagyjából tudja, merre kell a Vashegyre menni, így különösebb figyelmet nem kell fordítania a navigációra. Ennek köszönhetően természetesen meghallja az elharapott kérdést a háta mögül.*
- Mi mi?
*Fordul kissé hátra, jelezve, hogy figyel, ha Myriinek mondandója akadna.*
- Hogy csináljuk? *felvonja szemöldökét; ezen nem is gondolkozott még* - Én arra gondoltam, megmondjuk szépen a kapuőrnek, már ha van olyan, hogy a Szellemjárónak hoztunk üzenetet.
*Megvakargatja a sebhelyét.*
- De persze mondhatjuk azt is, hogy a családodhoz érkeztünk.
*Myrii következő megjegyzésére kedve támadna újfent könyökével illetni utasát, de visszafogja magát, és csak elvigyorodik.*
- Na persze. Szerintem tharg szemmel te vagy a kívánatosabb, úgyhogy ezt az opciót inkább neked ajánlanám fel.
*Szavait nyomatékosítva egyik kezével megpaskolja a lány combját.*
- Ha nagyon szeretnéd, megtanítalak, hogyan kell csábítónak lenni.
*Nem mintha sok idejük lenne ilyesmikre (és nem mintha Nettienek annyira hatalmas tapasztalata lenne a dologban), ugyanis már kezd is körvonalazódni előttük a sziklaplató, tetején az erőddel.*
- Azt mondanám egyébként, hogy ha a Szellemjáró odabent van, és nem rabláncon, akkor talán a hírnökeit sem koncolják azonnal fel.
*Komorodik kicsit vissza, hiszen természetesen még mindig nem nyert bizonyságot afelől, hogy küldetésük valós.*
*A hátasra mondott bókot és a felajánlást is, hogy a nyerget majd ő a házba viszi, megköszöni a férfinak, az óva intést pedig egy bólintással nyugtázza.*
- Ennyi fegyverrel szégyen is volna, ha holmi útonállók felül kerekednének rajtunk.
*Pillant végig kettősükön. Myriinél is ott van az íja, meg a kardja, illetve a saját íja is Fajal oldaltáskájában pihen. No meg persze ott van a combjára erősített tőr is - bár erről talán a férfi még nem szerzett tudomást, jóllehet a lovagló-üléstől meglehetősen felcsusszant a szoknyája.
Myrii halk megjegyzésére finoman oldalba böki könyökével a lányt (már amennyire oldalba bökésnek lehet nevezni a hátrafele könyöklést).*
- Éppen azon vagyok, látod.
*Suttogja vissza. Kicsit sem érzi magát kínosan, áh. Persze a feszültség belőle is kienged, ahogy eltávolodnak a kunyhótól, így amikor barátnéja nevetésben tör ki, belőle is könnyedebben távozik a sóhaj.*
- Egy kissé belém fojtottátok a szót ezzel az egész helyzettel, így nem volt sok alkalmam megkérdezni őt. *védekezik* - Különben is, javarészt veled volt elfoglalva, ha jól vettem ki. Nem azért, de úgy végigmért, mintha ezer éve nem látott volna nőt.
*Na nem azt mondja, hogy izzó erotikát érzett volna ki a párosból, de az mégis csak feltűnt neki, hogy Myrii a (valószínűleg) szokásosnál jóval több bókot kapott a férfitól.*
- Szóval Yagnar is akkor támadt föl, mikor volt az a... *elharapja a mondatot, mert erről a gondolatról azonnal korábbi beszélgetésükre asszociál, azon belül is arra a bizonyos apró tényezőre a pőrén vándorolgatásról* - Hmm.
*Inkább lezárja az elméletet, és magában gondosan elraktározza az információt.*
//Útközben//
*Szerencsére nagyjából tudja, merre kell a Vashegyre menni, így különösebb figyelmet nem kell fordítania a navigációra. Ennek köszönhetően természetesen meghallja az elharapott kérdést a háta mögül.*
- Mi mi?
*Fordul kissé hátra, jelezve, hogy figyel, ha Myriinek mondandója akadna.*
- Hogy csináljuk? *felvonja szemöldökét; ezen nem is gondolkozott még* - Én arra gondoltam, megmondjuk szépen a kapuőrnek, már ha van olyan, hogy a Szellemjárónak hoztunk üzenetet.
*Megvakargatja a sebhelyét.*
- De persze mondhatjuk azt is, hogy a családodhoz érkeztünk.
*Myrii következő megjegyzésére kedve támadna újfent könyökével illetni utasát, de visszafogja magát, és csak elvigyorodik.*
- Na persze. Szerintem tharg szemmel te vagy a kívánatosabb, úgyhogy ezt az opciót inkább neked ajánlanám fel.
*Szavait nyomatékosítva egyik kezével megpaskolja a lány combját.*
- Ha nagyon szeretnéd, megtanítalak, hogyan kell csábítónak lenni.
*Nem mintha sok idejük lenne ilyesmikre (és nem mintha Nettienek annyira hatalmas tapasztalata lenne a dologban), ugyanis már kezd is körvonalazódni előttük a sziklaplató, tetején az erőddel.*
- Azt mondanám egyébként, hogy ha a Szellemjáró odabent van, és nem rabláncon, akkor talán a hírnökeit sem koncolják azonnal fel.
*Komorodik kicsit vissza, hiszen természetesen még mindig nem nyert bizonyságot afelől, hogy küldetésük valós.*
4143. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-03-02 14:35:47
Üzenet elküldve: 2023-03-02 14:35:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
* Kisimítja az arcát, a gondolatait is elcsitítja, pedig kedve lenne kinevetni Nettie-t, ahogy szinte megszeppen a hatalmas harcos jelenlétében. Még piszkálhatja érte később is eleget.
Így csak hálásan biccent, lám, nem marad fuvar nékül most sem, ismét számíthat barátnéjára. *
- Nyugodtan.
* Nem lenne Myriinek azzal sem gondja, ha a nyereg mögé ül, de ráhagyja a gazdájára a dolgot. Már nagyon belejöttek ebbe a lóhátra-szökkenős dologba, így habozás nélkül lendül fel a lány mögé. Yagnar szavaira beléhasít a kétely, de igyekszik nem mutatni.
Elfordítja a fejét, összeszorított szájjal, nehogy kiszökjön rajta egy, a kételyeit bizonyító kérdés, vagy bármi.
Nettie bizonytalanul mond valamit az Ősökről. Legszívesebben kikacagná, ha éppen nem lenne ennyire ideges. Csak halkan súgja oda. *
- Ezt még gyakorolnod kell.
* Mikor kicsivel távolabb járnak, már nyugodtan kiengedheti magából a nevetést, amit eddig visszatartott és vele együtt a sok visszafojtott feszültséget, aggódást is, amit a feladatuk kapcsán érez. *
- Nos, akár meg is kérdezhetted volna.
* Nevet, még mindig. *
- Yagnar Rhagodar a neve. Ő egy... visszatért lélek, akit említettél. Lelkek Vándora.
* Még maga sem tudja pontosan mit tesz e név, de annyira illik a harcosra, hogy magában már csak így tud rágondolni. Az biztos, ha visszatérnek, még rengeteg kérdése lesz hozzá. *
//Útközben//
* Kitartóan lovagolnak a céljuk felé, Nettie irányításával, így Myrii nyugodtan átadhatja magát baljós gondolatainak. *
- Mi...
* Kezd bele egy mondatba, de meggondolja magát és elhallgat. *
~ Mit is akarok kérdezni? Aggódik-e? Fél-e? Van-e terve? ~
* Ami azt illeti, neki van. Ideje hát egyeztetni a gondolataikat és összeszednie magát. Fontos dolgot bíztak rájuk. Majd összezuhanhat utólag is, ha már senki nem látja. *
- Jó, rendben. Akkor... hogy csináljuk?
* Kérdezi, mintha csak folytatná az előbbieket, és nem mintha eddig csak magában folytatott volna belső társalgást. *
- Nem gondolnám, hogy bárki idegent csak úgy beengednének a kapun, igaz? És nem nagyon kellene hangoztatni sem, hogy mi okból jöttünk. Talán... mondhatnánk azt, hogy a fivéreimet látogatjuk meg.
~ De jó is lenne. ~
* A kapu sarkalatos pont. Utána már valahogy eljutnak a Szellemjáróhoz. Sóhajt. *
- Vagy, végső esetben bevetheted női bájaidat is, Nettie.
* De csak mert nem hinné, hogy saját magának lenne olyanja. Ahhoz ő túl... *
~ Távolságtartó. Házsártos. Zsémbes. Piszkálódó. ~
- Mit gondolsz?
A hozzászólás írója (Myriilana Gillynndar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.02 14:36:18
* Kisimítja az arcát, a gondolatait is elcsitítja, pedig kedve lenne kinevetni Nettie-t, ahogy szinte megszeppen a hatalmas harcos jelenlétében. Még piszkálhatja érte később is eleget.
Így csak hálásan biccent, lám, nem marad fuvar nékül most sem, ismét számíthat barátnéjára. *
- Nyugodtan.
* Nem lenne Myriinek azzal sem gondja, ha a nyereg mögé ül, de ráhagyja a gazdájára a dolgot. Már nagyon belejöttek ebbe a lóhátra-szökkenős dologba, így habozás nélkül lendül fel a lány mögé. Yagnar szavaira beléhasít a kétely, de igyekszik nem mutatni.
Elfordítja a fejét, összeszorított szájjal, nehogy kiszökjön rajta egy, a kételyeit bizonyító kérdés, vagy bármi.
Nettie bizonytalanul mond valamit az Ősökről. Legszívesebben kikacagná, ha éppen nem lenne ennyire ideges. Csak halkan súgja oda. *
- Ezt még gyakorolnod kell.
* Mikor kicsivel távolabb járnak, már nyugodtan kiengedheti magából a nevetést, amit eddig visszatartott és vele együtt a sok visszafojtott feszültséget, aggódást is, amit a feladatuk kapcsán érez. *
- Nos, akár meg is kérdezhetted volna.
* Nevet, még mindig. *
- Yagnar Rhagodar a neve. Ő egy... visszatért lélek, akit említettél. Lelkek Vándora.
* Még maga sem tudja pontosan mit tesz e név, de annyira illik a harcosra, hogy magában már csak így tud rágondolni. Az biztos, ha visszatérnek, még rengeteg kérdése lesz hozzá. *
//Útközben//
* Kitartóan lovagolnak a céljuk felé, Nettie irányításával, így Myrii nyugodtan átadhatja magát baljós gondolatainak. *
- Mi...
* Kezd bele egy mondatba, de meggondolja magát és elhallgat. *
~ Mit is akarok kérdezni? Aggódik-e? Fél-e? Van-e terve? ~
* Ami azt illeti, neki van. Ideje hát egyeztetni a gondolataikat és összeszednie magát. Fontos dolgot bíztak rájuk. Majd összezuhanhat utólag is, ha már senki nem látja. *
- Jó, rendben. Akkor... hogy csináljuk?
* Kérdezi, mintha csak folytatná az előbbieket, és nem mintha eddig csak magában folytatott volna belső társalgást. *
- Nem gondolnám, hogy bárki idegent csak úgy beengednének a kapun, igaz? És nem nagyon kellene hangoztatni sem, hogy mi okból jöttünk. Talán... mondhatnánk azt, hogy a fivéreimet látogatjuk meg.
~ De jó is lenne. ~
* A kapu sarkalatos pont. Utána már valahogy eljutnak a Szellemjáróhoz. Sóhajt. *
- Vagy, végső esetben bevetheted női bájaidat is, Nettie.
* De csak mert nem hinné, hogy saját magának lenne olyanja. Ahhoz ő túl... *
~ Távolságtartó. Házsártos. Zsémbes. Piszkálódó. ~
- Mit gondolsz?
A hozzászólás írója (Myriilana Gillynndar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.02 14:36:18
4142. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-20 11:05:27
Üzenet elküldve: 2023-02-20 11:05:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
- Blöee!
*Őhozzá aztán senki ne érjen hozzá. Rírionnak is megszabta, hogy merre hány méter. Hogy pár nappal később meg bőgve omlott a karjaiba az más kérdés, mert egy teljesen másik szituáció volt. Amazok ott nem bőgtek, legalábbis látszólag nem. Szóval nemigen tudja elképzelni azt a szituációt, hogy valaha is kézenfogva andalogjon bárkivel is. Eleve nincsen semmi értelme.*
- Gondolom, hogy van valami szörnyük, amivel nem bírnak.
*Pycta ugyan ezt sem látja, de Niev flegmán megvonja a vállát. Nem sokat tud ezekről a thargokról, nagyjából csak azt, amit mindenki más is. Vad népek, akik ellenségeik bőréből feszített dobokon játsszák a talpalávalót a győzelmi lakomán, ahol ellenségeik koponyájából készült korsóból isszák a savanyú sört és az erjesztett kancatejet. Emellett kizárólag állatbőrökkel takarják a testüket, és sátorban alszanak. A húst meg mintha a nyereg alatt puhítanák. Niev persze tudja, hogy mindezek csupán sztereotípiák. Sokkal inkább kíváncsi ezekre a népekre, mint arra, hogy mit is akarnak Pyctától.*
- Látod, szerénykedtél annak az öregembernek is. Pedig még ezek a thargok is tudják, hogy téged kell hívni, ha ilyen bajuk van. Levelet küldtek? Tudnak egyáltalán írni?
*Őhozzá aztán senki ne érjen hozzá. Rírionnak is megszabta, hogy merre hány méter. Hogy pár nappal később meg bőgve omlott a karjaiba az más kérdés, mert egy teljesen másik szituáció volt. Amazok ott nem bőgtek, legalábbis látszólag nem. Szóval nemigen tudja elképzelni azt a szituációt, hogy valaha is kézenfogva andalogjon bárkivel is. Eleve nincsen semmi értelme.*
- Gondolom, hogy van valami szörnyük, amivel nem bírnak.
*Pycta ugyan ezt sem látja, de Niev flegmán megvonja a vállát. Nem sokat tud ezekről a thargokról, nagyjából csak azt, amit mindenki más is. Vad népek, akik ellenségeik bőréből feszített dobokon játsszák a talpalávalót a győzelmi lakomán, ahol ellenségeik koponyájából készült korsóból isszák a savanyú sört és az erjesztett kancatejet. Emellett kizárólag állatbőrökkel takarják a testüket, és sátorban alszanak. A húst meg mintha a nyereg alatt puhítanák. Niev persze tudja, hogy mindezek csupán sztereotípiák. Sokkal inkább kíváncsi ezekre a népekre, mint arra, hogy mit is akarnak Pyctától.*
- Látod, szerénykedtél annak az öregembernek is. Pedig még ezek a thargok is tudják, hogy téged kell hívni, ha ilyen bajuk van. Levelet küldtek? Tudnak egyáltalán írni?
4141. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-19 18:53:23
Üzenet elküldve: 2023-02-19 18:53:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Valószínűleg Nievesha is megtette már ezt az utat egyszer, amikor Aenae a városba hozta őt, hogy később az erdőmélyi elf gondjaira bízza. Persze nem emlékezhet rá, hisz akkor még csak csecsemő volt. Csendben lovagolnak a szántók között, a falvakkal határolt vidéken. Csak a lány töri meg a csendet építő kritikájával, amikor a csuhátlan csuhás megmutatja neki a párost a messziségben.*
- Egyszer majd megérted. *Válaszolja sóhajtva és reméli, hogy ez az "egyszer" sosem jön el.
A továbbiakban újra némaság borul rájuk, míg Nievesha meg nem töri azt egy kérdéssel. Nem válaszol azonnal, kivár pár szívdobbanást, míg megszólal.*
- Jó kérdés. *Morogja a csuklya árnyékában.*
- Gondolkozz egy kicsit és mondd el, szerinted milyen munkát akarnak adni nekünk. *Valószínűleg vagy hallgatást vagy valami kamaszos gorombaságot kap majd válaszul, de legalább lesz annyi ideje, hogy átgondolja az egészet.
A szántók mögött terülnek el a thargok birtokai, erdők és mezők, a sziklaplatón pedig az erőd. Valamikor nagyon régen már járt Aenaevel Thargarod erődjében, ahol Kagannal találkozott. Akkor a hadúr maihhínok befogásával bízta meg az egykori erdőmélyi klánt. Az volt az utolsó látogatása a környéken és most újra itt van, ezúttal Nievvel az oldalán.*
- Egyszer majd megérted. *Válaszolja sóhajtva és reméli, hogy ez az "egyszer" sosem jön el.
A továbbiakban újra némaság borul rájuk, míg Nievesha meg nem töri azt egy kérdéssel. Nem válaszol azonnal, kivár pár szívdobbanást, míg megszólal.*
- Jó kérdés. *Morogja a csuklya árnyékában.*
- Gondolkozz egy kicsit és mondd el, szerinted milyen munkát akarnak adni nekünk. *Valószínűleg vagy hallgatást vagy valami kamaszos gorombaságot kap majd válaszul, de legalább lesz annyi ideje, hogy átgondolja az egészet.
A szántók mögött terülnek el a thargok birtokai, erdők és mezők, a sziklaplatón pedig az erőd. Valamikor nagyon régen már járt Aenaevel Thargarod erődjében, ahol Kagannal találkozott. Akkor a hadúr maihhínok befogásával bízta meg az egykori erdőmélyi klánt. Az volt az utolsó látogatása a környéken és most újra itt van, ezúttal Nievvel az oldalán.*
4140. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-07 12:35:44
Üzenet elküldve: 2023-02-07 12:35:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Persze gondolhatta volna, hogy Habrertus félreérti a kérdését, pedig még meg is magyarázta. Talán nem is félreértette, hanem csak megpróbálja elterelni a témát egy olyan dologról, amihez nem ért, vagy amire nem tud mit mondani. Mindegy is. Próbál nem elfintorodni a juhbél alternatív felhasználási módjának említésére, de a szeme azért elkerekedik. Úgy dönt, hogy azon a folyón akkor kel át, mikor majd a partjára ér, jelenleg meg inkább próbál túllépni a történteken.
A zokogó kancellár még a nem-zokogó kancellárnál is bizarrabb. Ráadásul, mintha csúszna lefelé, Aenae próbál a férfi könyöke alá nyúlni, hogy legalább kicsit két lábon tartsa. De aztán véget ér, mintha csak elvágták volna. Aenae meg csak pislog, mint a szántószéli kocsonya, nehezen követi Habrertus pillanatról pillanatra változó hangulatait. Jobb lesz úgy tenni, mintha meg sem történt volna ez a rendkívül férfiatlan bőgés.*
- Ugyan, nem kell szabadkoznod. Szerintem Jágó igen szórakoztató jószág.
*Nem veszi komolyan, hogy Habrertus lelövetné Cha'ysszal a madarat, viszont a madár mintha komolyan venné, mert őnála keres menedéket - talán mégsem olyan tyúkeszű, mint amilyennek gondolják? Aenae nem mulasztja el, hogy kicsit a tükör felé ne forduljon és falábat, meg kampókezet ne képzeljen magának. Kicsit el is mosolyodik a gondolatra.*
- Te talán elfelejtetted, de mi soha nem múló hálával gondolunk a munkásságodra.
*Így a sírás után, talán jót tesz Habrertus lelkének egy kis hízelgés. Valószínűleg, ha az orra alá dörgölné, hogy mennyire nem áll jól neki az álszerénység, akkor újra bőgni kezdene, netán felháborodna, Aenae szerint azonban jobb békében elválni. Ami most már meglehetősen hosszúra sikerül, legalábbis azok fényében mindenképpen, hogy pár perccel - és egy bőgéssel - ezelőtt még sietett elhagyni a házat. Aenae csak mosolyog, bólogat és a búcsút Cha'yssra hagyja.*
- Nehezen válik meg tőlünk.
*Ő is felnevet, jóízűen. Kicsit úgy is marad, a hasa belefájdul, a könnye kicsordul. Fél kezével még fogja is a hasát, a másikkal Cha'yss karjába kapaszkodik.*
- Csak egy percet adj. Szerintem azt hitte a vén hülye, hogy lelövöd. Egek, hát miért lőnéd le?!
*Éppen csak a térdét nem csapkodja, az elmúlt hat fényében talán túl jó is a kedve. Szüksége van pár percre, míg kicsit lenyugszik, akkor leakasztja a lovaglókabátot a szekrény ajtajáról, belebújik.
A pettyes farú kanca vemhes ugyan, de Aenae nem olyan nagy súly, mint a holmik, amit a vezetéklovak hátára felpakoltak. Megpaskolja a kanca nyakát, hiányzott neki, hogy lóra üljön, bár nem is volt olyan rossz, hogy kicsit fekhetett. A kesztyűit már a nyeregben ülve húzza fel, csak Cha'yssra pillant, a Vashegy irányába nem.*
*Persze gondolhatta volna, hogy Habrertus félreérti a kérdését, pedig még meg is magyarázta. Talán nem is félreértette, hanem csak megpróbálja elterelni a témát egy olyan dologról, amihez nem ért, vagy amire nem tud mit mondani. Mindegy is. Próbál nem elfintorodni a juhbél alternatív felhasználási módjának említésére, de a szeme azért elkerekedik. Úgy dönt, hogy azon a folyón akkor kel át, mikor majd a partjára ér, jelenleg meg inkább próbál túllépni a történteken.
A zokogó kancellár még a nem-zokogó kancellárnál is bizarrabb. Ráadásul, mintha csúszna lefelé, Aenae próbál a férfi könyöke alá nyúlni, hogy legalább kicsit két lábon tartsa. De aztán véget ér, mintha csak elvágták volna. Aenae meg csak pislog, mint a szántószéli kocsonya, nehezen követi Habrertus pillanatról pillanatra változó hangulatait. Jobb lesz úgy tenni, mintha meg sem történt volna ez a rendkívül férfiatlan bőgés.*
- Ugyan, nem kell szabadkoznod. Szerintem Jágó igen szórakoztató jószág.
*Nem veszi komolyan, hogy Habrertus lelövetné Cha'ysszal a madarat, viszont a madár mintha komolyan venné, mert őnála keres menedéket - talán mégsem olyan tyúkeszű, mint amilyennek gondolják? Aenae nem mulasztja el, hogy kicsit a tükör felé ne forduljon és falábat, meg kampókezet ne képzeljen magának. Kicsit el is mosolyodik a gondolatra.*
- Te talán elfelejtetted, de mi soha nem múló hálával gondolunk a munkásságodra.
*Így a sírás után, talán jót tesz Habrertus lelkének egy kis hízelgés. Valószínűleg, ha az orra alá dörgölné, hogy mennyire nem áll jól neki az álszerénység, akkor újra bőgni kezdene, netán felháborodna, Aenae szerint azonban jobb békében elválni. Ami most már meglehetősen hosszúra sikerül, legalábbis azok fényében mindenképpen, hogy pár perccel - és egy bőgéssel - ezelőtt még sietett elhagyni a házat. Aenae csak mosolyog, bólogat és a búcsút Cha'yssra hagyja.*
- Nehezen válik meg tőlünk.
*Ő is felnevet, jóízűen. Kicsit úgy is marad, a hasa belefájdul, a könnye kicsordul. Fél kezével még fogja is a hasát, a másikkal Cha'yss karjába kapaszkodik.*
- Csak egy percet adj. Szerintem azt hitte a vén hülye, hogy lelövöd. Egek, hát miért lőnéd le?!
*Éppen csak a térdét nem csapkodja, az elmúlt hat fényében talán túl jó is a kedve. Szüksége van pár percre, míg kicsit lenyugszik, akkor leakasztja a lovaglókabátot a szekrény ajtajáról, belebújik.
A pettyes farú kanca vemhes ugyan, de Aenae nem olyan nagy súly, mint a holmik, amit a vezetéklovak hátára felpakoltak. Megpaskolja a kanca nyakát, hiányzott neki, hogy lóra üljön, bár nem is volt olyan rossz, hogy kicsit fekhetett. A kesztyűit már a nyeregben ülve húzza fel, csak Cha'yssra pillant, a Vashegy irányába nem.*
4139. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-06 21:21:25
Üzenet elküldve: 2023-02-06 21:21:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Habrertus sír, mit sír, zokog és ez minden pillanattal kellemetlenebb és kellemetlenebb lesz az igric számára. Már azon van, hogy inkább elhagyja a szobát, amíg a kancellár összeszedi magát és abbahagyja a hisztériát. Nem is érti pontosan, hogy miért is van ez az egész színjáték, pedig most úgy érzi, a vén kecske nem is játszik, őszintének tűnnek a könnyei. Sárga pillantása segélykérőn keresi Aenae tekintetét, aki szúrósan néz rá, mintha haragudna valamiért. Viszont a lány is hasonlóan kínosan érzi magát a zokogó kancellár jelenlétében, főleg úgy, hogy az ő vállát könnyezi-nyálazza össze.
Az idegesítő madár rikácsolása se segít a helyzeten, ahogy az a gonosz tréfa sem, hogy felajánlja a papagáj lelövését. Aenaenek sem tetszik az ötlet, amire az igric lesújtón néz a lányra. Aztán kedvesének eszébe ötlik, hogy még nem adta át azt a mithril gyűrűt Habrertusnak, amit a Kereskedőházzal csináltatott már jó ideje.
Aztán a zokogásnak hirtelen vége szakad és a wegtoreni nem tudja eldönteni, hogy a papagáj lelövésének tiltása vagy az ajándék zárja el a könnyek özönét. Ám a kancellár engedélyt ad a madár kilövésére és az igric kérdőn néz hol a kancellárra, hol a madárra, hol Aenaere. Már épp azt fontolgatja egy pár pillanat után, hogy mégis véget vet a rikácsolásnak, amikor a madár, mintha tudná, védelmet keres előle, miközben tovább zajong, ráadásul valami érthetetlen, de bizonyosan értelmes nyelven.
A remegő hangú, vöröslő szemű kecske közben átveszi a plecsnit.*
- Vigyázz rá, barátom, a legnemesebb és legdrágább fémből készült, amit e földön kapni lehet. *Kacsint a kancellárra és igyekszik maga is úgy tenni, mintha a sírás meg sem történt volna. Kathlynt a vállára akasztja, végképp letéve róla, hogy bárki ellen használja is.*
- Így van, indulnánk. *Erősíti meg az elhangzottakat.*
- Nagyon köszönöm, a személyzetet kifizettem egy évre előre, de örülök, ha vigyázó tekinteted a birtok felett tartod. *Megrázná Habrertus kezét, de a kancellár meghajol és gyorsan távozik is.*
- Az istenek vigyázzanak rád! *Lép a távozó felé, de megáll és inkább Aenae felé fordul elkerekedett sárga szemekkel.*
- Ez mi a fene volt? *Szakad ki belőle a nevetés, mert halvány lila segédfogalma sincs arról, hogy mi is történt az elmúlt percekben a szobában.
Amikor aztán megnyugodott kissé, halk sóhajjal engedi ki magából a feszültséget, ideje valóban indulni.*
- Kész vagy? *Kérdi Aenaet fürkésző pillantással. Az az igazság, hogy örül annak, hogy egy időre elhagyják thargföldet és visszatérnek Artheniorba. Jó lesz újra otthon lenni.*
*Habrertus sír, mit sír, zokog és ez minden pillanattal kellemetlenebb és kellemetlenebb lesz az igric számára. Már azon van, hogy inkább elhagyja a szobát, amíg a kancellár összeszedi magát és abbahagyja a hisztériát. Nem is érti pontosan, hogy miért is van ez az egész színjáték, pedig most úgy érzi, a vén kecske nem is játszik, őszintének tűnnek a könnyei. Sárga pillantása segélykérőn keresi Aenae tekintetét, aki szúrósan néz rá, mintha haragudna valamiért. Viszont a lány is hasonlóan kínosan érzi magát a zokogó kancellár jelenlétében, főleg úgy, hogy az ő vállát könnyezi-nyálazza össze.
Az idegesítő madár rikácsolása se segít a helyzeten, ahogy az a gonosz tréfa sem, hogy felajánlja a papagáj lelövését. Aenaenek sem tetszik az ötlet, amire az igric lesújtón néz a lányra. Aztán kedvesének eszébe ötlik, hogy még nem adta át azt a mithril gyűrűt Habrertusnak, amit a Kereskedőházzal csináltatott már jó ideje.
Aztán a zokogásnak hirtelen vége szakad és a wegtoreni nem tudja eldönteni, hogy a papagáj lelövésének tiltása vagy az ajándék zárja el a könnyek özönét. Ám a kancellár engedélyt ad a madár kilövésére és az igric kérdőn néz hol a kancellárra, hol a madárra, hol Aenaere. Már épp azt fontolgatja egy pár pillanat után, hogy mégis véget vet a rikácsolásnak, amikor a madár, mintha tudná, védelmet keres előle, miközben tovább zajong, ráadásul valami érthetetlen, de bizonyosan értelmes nyelven.
A remegő hangú, vöröslő szemű kecske közben átveszi a plecsnit.*
- Vigyázz rá, barátom, a legnemesebb és legdrágább fémből készült, amit e földön kapni lehet. *Kacsint a kancellárra és igyekszik maga is úgy tenni, mintha a sírás meg sem történt volna. Kathlynt a vállára akasztja, végképp letéve róla, hogy bárki ellen használja is.*
- Így van, indulnánk. *Erősíti meg az elhangzottakat.*
- Nagyon köszönöm, a személyzetet kifizettem egy évre előre, de örülök, ha vigyázó tekinteted a birtok felett tartod. *Megrázná Habrertus kezét, de a kancellár meghajol és gyorsan távozik is.*
- Az istenek vigyázzanak rád! *Lép a távozó felé, de megáll és inkább Aenae felé fordul elkerekedett sárga szemekkel.*
- Ez mi a fene volt? *Szakad ki belőle a nevetés, mert halvány lila segédfogalma sincs arról, hogy mi is történt az elmúlt percekben a szobában.
Amikor aztán megnyugodott kissé, halk sóhajjal engedi ki magából a feszültséget, ideje valóban indulni.*
- Kész vagy? *Kérdi Aenaet fürkésző pillantással. Az az igazság, hogy örül annak, hogy egy időre elhagyják thargföldet és visszatérnek Artheniorba. Jó lesz újra otthon lenni.*
4138. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2023-02-06 17:27:07
Üzenet elküldve: 2023-02-06 17:27:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Látott ő már harcedzett, marcona férfiakat is sírni az életükért. Ahogy ő látja, a halált megvető bátorság leginkább regében, hősénekekben létezik. Az emberek túlnyomó többsége bizony bármire hajlandó, hogy mentse a tyúkszaros életét. Akkor ő miért ne tehetné? Hiszen azt könnyű belátni, hogy vele pótolhatatlan veszteség érné a Vashegyet. A párocska szerencséjére a kiborulásra csak azután kerül sor, hogy a jó kancellár elmagyarázza a naiv kislánynak, hogy a szerelem testi oldalától nem kell örökre megtartóztatnia magát, még ha egyelőre csak mértékkel részesüljenek belőle. Egyben felhívja a figyelmet azon fedhetetlen erkölcsű asszonyságok termékeire, akik - ha jól tudja - a tharg piacon is árulják portékáikat. Tisztított, megfelelően kialakított juhbélről van szó, amit a nemes báró még nemesebb testrészére húzhat alkalomadtán, így jó eséllyel elkerülve a mostanihoz hasonló szomorú helyzeteket.
Most viszont már a múlt ködébe vesz a jó tanács, hiszen a wegtoreni éppen engedélyt kér a kivégézéséhez. Hubi felhüppög, még erősebben kapaszkodik Aenae-be, és mintha csúszna is lefelé. Hogy a végén a lábai elé boruljon. A tréfának szánt mondat talán el sem ér az elméjéig, a következő annál inkább. A zokogás egy csuklással abbamarad. Ezek a papagájra gondoltak? Hát miféle ocsmány játékot űztek vele? Hubinak szinte megint sírni van kedve, de most a dühtől és a megaláztatástól. Ez már tényleg mindennek a teteje! Megmenti a kis cemende életét, és ez a hála! Elengedi a lányt kihúzza magát, néhány mozdulattal elegyengeti felborzolódott szakállát.*
- Való igaz. Jágó igen kedves ajándék volt, igazán nem a te hibád, hogy viselkedése, mondjuk úgy, hagy kívánnivalót maga után. Ezért is talán nagyobb örömet szerezne nekem, ha kitömve díszítené íróasztalom. Barátom, ha megkérhetlek...
*Egy kézmozdulatot tesz a szárnyas felé, mint aki éppen arra kéri a bárót, hogy lője keresztül a szemtelen szárnyast. Aki, mit adnak az istenek, mintha megértené a szavakat vagy a gesztust. Riadt rikácsolással kap szárnyra és igyekszik megkapaszkodni Aenae Hubival átellenes vállán. Hubi pedig újfent elcsodálkozik a papagájon. Vajon kik lehettek korábbi gazdái? Mert most a sötételfek régi nyelvén káromolja őt és a bárót, de olyan válogatott fordulatokat használva, melyek hallatán Pirtianes-ben haladéktalanul kardot ragadnának. Talán jobb is, hogy hármójuk közöl ezt talán csak ő érti. És persze ismét elgondolkodhat rajta, hogy miért kapott ajándékba ilyen kimagaslóan intelligens állatot?*
- Ugyan... khm...
*Megköszörüli a torkát amikor az ajándékot átveszi. Még mindig bosszantóan remeg a hangja. Abba nem is akar belegondolni, hogy szemei mennyire lehetnek vörösek.*
- Olyan rég történt már, szinte el is felejtettem...
*Ezt természetesen minden további nélkül lehet érteni úgy is, hogy a pestis legyőzéséért kapott érdemérmet szokásos szerénységével fogadja. Mint aki nem érdemel viszonzást tettéért. És nem is vár. Persze lehet úgy is, hogy neheztel: akkor ismerik el nagyságát, amikor az okra a hálátlan pórok már alig emlékeznek. Akkor is mit kap? Fényesen csillogó aranyakat? Kellemes fekvésű és jövedelmű birtokot, kellemes fekvésű és hátsójú szolgálókkal? Nem. Egy plecsnit. Szinte késztetést érez, hogy ráharapjon. Nyakát tenné rá, hogy nem aranyból készült.*
- Megtisztelsz és hálára kötelezel figyelmességeddel. *áll fel és meghajol. Igyekszik úgy tenni, mintha a pityergés meg sem történt volna. Noha tudja, hogy hiába. Igazság szerint azon sem lepődne meg, ha hamarosan bömbölő kancellárokat ábrázoló falfirkák jelennének meg a Vashegyen.*
-De látom, hogy legszívesebben már indulnátok, hát nem is zavarok tovább.
*Ha Jágó megúszta a keresztül lövetést, akkor Hubi kurtán megveregeti a vállát, hogy csatlakozzon. Ebben az esetben a papagáj nem kevés hezitálás után szakad csak el Aenae-től.*
- Egyik szemem mindig a birtokon lesz, hogy úgy fogadjon visszatértetekkor, ahogy elhagytátok. Őszinte szívvel remélem, hogy ez a nem túl távoli jövőben lesz esedékes.
*Az ajtóban még egyszer meghajol.*
- Minden jót kívánok nektek, az istenek áldása kísérje lépteitek! ~Különösen Sa'Tereth-é.~ A mielőbbi viszontlátásra!
*Amikor már kifelé tart az öszvére felé, akkor persze már motyog magában. Rég elfeledett átkokat mormol a bajusza alatt. Ezek fényében az is kész csoda, hogy Aenae és wegtoreni szeretője nem változtak azonnal gyíkká.*
*Látott ő már harcedzett, marcona férfiakat is sírni az életükért. Ahogy ő látja, a halált megvető bátorság leginkább regében, hősénekekben létezik. Az emberek túlnyomó többsége bizony bármire hajlandó, hogy mentse a tyúkszaros életét. Akkor ő miért ne tehetné? Hiszen azt könnyű belátni, hogy vele pótolhatatlan veszteség érné a Vashegyet. A párocska szerencséjére a kiborulásra csak azután kerül sor, hogy a jó kancellár elmagyarázza a naiv kislánynak, hogy a szerelem testi oldalától nem kell örökre megtartóztatnia magát, még ha egyelőre csak mértékkel részesüljenek belőle. Egyben felhívja a figyelmet azon fedhetetlen erkölcsű asszonyságok termékeire, akik - ha jól tudja - a tharg piacon is árulják portékáikat. Tisztított, megfelelően kialakított juhbélről van szó, amit a nemes báró még nemesebb testrészére húzhat alkalomadtán, így jó eséllyel elkerülve a mostanihoz hasonló szomorú helyzeteket.
Most viszont már a múlt ködébe vesz a jó tanács, hiszen a wegtoreni éppen engedélyt kér a kivégézéséhez. Hubi felhüppög, még erősebben kapaszkodik Aenae-be, és mintha csúszna is lefelé. Hogy a végén a lábai elé boruljon. A tréfának szánt mondat talán el sem ér az elméjéig, a következő annál inkább. A zokogás egy csuklással abbamarad. Ezek a papagájra gondoltak? Hát miféle ocsmány játékot űztek vele? Hubinak szinte megint sírni van kedve, de most a dühtől és a megaláztatástól. Ez már tényleg mindennek a teteje! Megmenti a kis cemende életét, és ez a hála! Elengedi a lányt kihúzza magát, néhány mozdulattal elegyengeti felborzolódott szakállát.*
- Való igaz. Jágó igen kedves ajándék volt, igazán nem a te hibád, hogy viselkedése, mondjuk úgy, hagy kívánnivalót maga után. Ezért is talán nagyobb örömet szerezne nekem, ha kitömve díszítené íróasztalom. Barátom, ha megkérhetlek...
*Egy kézmozdulatot tesz a szárnyas felé, mint aki éppen arra kéri a bárót, hogy lője keresztül a szemtelen szárnyast. Aki, mit adnak az istenek, mintha megértené a szavakat vagy a gesztust. Riadt rikácsolással kap szárnyra és igyekszik megkapaszkodni Aenae Hubival átellenes vállán. Hubi pedig újfent elcsodálkozik a papagájon. Vajon kik lehettek korábbi gazdái? Mert most a sötételfek régi nyelvén káromolja őt és a bárót, de olyan válogatott fordulatokat használva, melyek hallatán Pirtianes-ben haladéktalanul kardot ragadnának. Talán jobb is, hogy hármójuk közöl ezt talán csak ő érti. És persze ismét elgondolkodhat rajta, hogy miért kapott ajándékba ilyen kimagaslóan intelligens állatot?*
- Ugyan... khm...
*Megköszörüli a torkát amikor az ajándékot átveszi. Még mindig bosszantóan remeg a hangja. Abba nem is akar belegondolni, hogy szemei mennyire lehetnek vörösek.*
- Olyan rég történt már, szinte el is felejtettem...
*Ezt természetesen minden további nélkül lehet érteni úgy is, hogy a pestis legyőzéséért kapott érdemérmet szokásos szerénységével fogadja. Mint aki nem érdemel viszonzást tettéért. És nem is vár. Persze lehet úgy is, hogy neheztel: akkor ismerik el nagyságát, amikor az okra a hálátlan pórok már alig emlékeznek. Akkor is mit kap? Fényesen csillogó aranyakat? Kellemes fekvésű és jövedelmű birtokot, kellemes fekvésű és hátsójú szolgálókkal? Nem. Egy plecsnit. Szinte késztetést érez, hogy ráharapjon. Nyakát tenné rá, hogy nem aranyból készült.*
- Megtisztelsz és hálára kötelezel figyelmességeddel. *áll fel és meghajol. Igyekszik úgy tenni, mintha a pityergés meg sem történt volna. Noha tudja, hogy hiába. Igazság szerint azon sem lepődne meg, ha hamarosan bömbölő kancellárokat ábrázoló falfirkák jelennének meg a Vashegyen.*
-De látom, hogy legszívesebben már indulnátok, hát nem is zavarok tovább.
*Ha Jágó megúszta a keresztül lövetést, akkor Hubi kurtán megveregeti a vállát, hogy csatlakozzon. Ebben az esetben a papagáj nem kevés hezitálás után szakad csak el Aenae-től.*
- Egyik szemem mindig a birtokon lesz, hogy úgy fogadjon visszatértetekkor, ahogy elhagytátok. Őszinte szívvel remélem, hogy ez a nem túl távoli jövőben lesz esedékes.
*Az ajtóban még egyszer meghajol.*
- Minden jót kívánok nektek, az istenek áldása kísérje lépteitek! ~Különösen Sa'Tereth-é.~ A mielőbbi viszontlátásra!
*Amikor már kifelé tart az öszvére felé, akkor persze már motyog magában. Rég elfeledett átkokat mormol a bajusza alatt. Ezek fényében az is kész csoda, hogy Aenae és wegtoreni szeretője nem változtak azonnal gyíkká.*
2898-2917 , 2918-2937 , 2938-2957 , 2958-2977 , 2978-2997 , 2998-3017 , 3018-3037 , 3038-3057 , 3058-3077 , 3078-3097 , 3098-3117 , 3118-3137 , 3138-3157 , 3158-3177 , 3178-3197 , 3198-3217 , 3218-3237 , 3238-3257 , 3258-3277 , 3278-3297 , 3298-3317 , 3318-3337 , 3338-3357 , 3358-3377 , 3378-3397 , 3398-3417 , 3418-3437 , 3438-3457 , 3458-3477 , 3478-3497 , 3498-3517 , 3518-3537 , 3538-3557 , 3558-3577 , 3578-3597 , 3598-3617 , 3618-3637 , 3638-3657 , 3658-3677 , 3678-3697 , 3698-3717 , 3718-3737 , 3738-3757 , 3758-3777 , 3778-3797 , 3798-3817 , 3818-3837 , 3838-3857 , 3858-3877 , 3878-3897 , 3898-3917 , 3918-3937 , 3938-3957 , 3958-3977 , 3978-3997 , 3998-4017 , 4018-4037 , 4038-4057 , 4058-4077 , 4078-4097 , 4098-4117 , 4118-4137 , 4138-4157 , 4158-4177 , 4178-4197 , 4198-4217 , 4218-4237 , 4238-4257 , 4258-4277 , 4278-4297 , 4298-4317 , 4318-4337 , 4338-4357 , 4358-4377 , 4378-4397 , 4398-4417 , 4407-4426