Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 169 (3361. - 3380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3380. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-08 19:41:30
Üzenet elküldve: 2021-07-08 19:41:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nem csak a húszéveseké a világ//
*Az öreg Nanának bizony igencsak felkeltette az érdeklődését az öreg. No nem úgy persze, ahogy egy asszonyt egy férfiember, az ilyenekhez ő már túl vén, csak a mondandója és a vakondok eltűnésének édes ígérete hozza lázba. A tavalyi aratás óta szenved velük, ha ez a csúf aggastyán valóban elűzi őket, hát nem bánja, még fizet is érte.
Hogy fel sem tűnik neki az erélyesebb hanghordozás vagy csak jó magasról tesz rá, nehéz lenne megmondani.*
-Én az oszt ráérek, gondolkodjék csak Kend!
*Legyint, mikor amaz merengeni kezd és igyekszik felidézni a többi kártevőűző lehetőséget. Várakozás közben előszedi kendőjét köténye zsebéből, hogy kicsit megtörölgethesse gyöngyöző homlokát. Bitang meleg van, meg kell hagyni, legszívesebben lepihenne most valamelyik magányos fa árnyékába egy időre, már térde is sajog halványan. Tán eső lesz.
Ahogy egyre tovább elmélkedik a másik, szemöldöke lassacskán kíváncsian emelkedni kezd, s egy rövid időre megereszkedett szemhéja alatt megvillan derűs bogárszeme.*
-No?
*Sürgetné meg kicsit a dolgokat, de már érkezik is a felelet, ami azért sokkal jobban hangzik mint a ganégyújtogatás.*
-Osztan ez beválik? Tudja mit Jóuram, aszondom, ha elgyün, oszt megszabadít azoktú' a férgektű', s még a falu népe sem megy világgá, jól megfizetem. Kap aranyat, na meg megvendígelem.
*Egyébként sem bánna egy kis társaságot, bár jobb szeret fiatalok között lenni, attól valahogy nem érzi magát olyan vénségesnek*
-Mit szól?
*Az öreg Nanának bizony igencsak felkeltette az érdeklődését az öreg. No nem úgy persze, ahogy egy asszonyt egy férfiember, az ilyenekhez ő már túl vén, csak a mondandója és a vakondok eltűnésének édes ígérete hozza lázba. A tavalyi aratás óta szenved velük, ha ez a csúf aggastyán valóban elűzi őket, hát nem bánja, még fizet is érte.
Hogy fel sem tűnik neki az erélyesebb hanghordozás vagy csak jó magasról tesz rá, nehéz lenne megmondani.*
-Én az oszt ráérek, gondolkodjék csak Kend!
*Legyint, mikor amaz merengeni kezd és igyekszik felidézni a többi kártevőűző lehetőséget. Várakozás közben előszedi kendőjét köténye zsebéből, hogy kicsit megtörölgethesse gyöngyöző homlokát. Bitang meleg van, meg kell hagyni, legszívesebben lepihenne most valamelyik magányos fa árnyékába egy időre, már térde is sajog halványan. Tán eső lesz.
Ahogy egyre tovább elmélkedik a másik, szemöldöke lassacskán kíváncsian emelkedni kezd, s egy rövid időre megereszkedett szemhéja alatt megvillan derűs bogárszeme.*
-No?
*Sürgetné meg kicsit a dolgokat, de már érkezik is a felelet, ami azért sokkal jobban hangzik mint a ganégyújtogatás.*
-Osztan ez beválik? Tudja mit Jóuram, aszondom, ha elgyün, oszt megszabadít azoktú' a férgektű', s még a falu népe sem megy világgá, jól megfizetem. Kap aranyat, na meg megvendígelem.
*Egyébként sem bánna egy kis társaságot, bár jobb szeret fiatalok között lenni, attól valahogy nem érzi magát olyan vénségesnek*
-Mit szól?
3379. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-08 17:39:22
Üzenet elküldve: 2021-07-08 17:39:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
-Ó, vagy úgy. Hát ez roppant érdekes!
*Böki ki az elf, hisz nem mindennap hall a mágus mindenféle félistenekről.*
-Meglepődnél, mennyi minden hihetetlennek tűnő dolog történik velünk nap mint nap. Csak mi már hozzászoktunk. Képzeld el azt a teknőst, aki meséli a társának, hogy állítólag vannak állatok, akik tudnak repülni fenn az égen. Milyen hihetetlen mese lehet.
*Közben pedig, büszke vigyor ül az arcán, egy olyan ábrázat, ami szinte önkénytelenül átragad az emberre, aki ránéz.*
-Nem láttam ezt a jelet, de legközelebb biztosan kifaggatom Learont, ha találkozom vele. Nem hinném, hogy nem szívesen mesélne róla.
*Azzal egy kacsintást is megenged a lány felé. A rajza közben pedig készülget, s ahogy látja, Rheia is felfigyel rá. Nem fűz hozzá különösebben semmit Val, majd idővel, ha úgy alakul a helyzet előveszi. Halkan, szinte magában kacag az úgynevezett labilitáson, s mint kiderül, mégiscsak siethet egy kicsit mágustársa.*
-Hát akkor uccu neki! Nincs más hátra, mint előre. Kíváncsi vagyok a kutyusokra.
*Azzal a lendülettel pedig elindul legjobb tudomása szerint Synmira felé, ahová pedig a Tharg birtokon vezet az út. Nem is olyan régen járt erre, szinte még a saját lábnyomait is látja, természetesen csak a fejében, mert a szemével aligha találhat bármiféle nyomot. Közben pedig, hogy ne unatkozzanak annyira egy dalt kezd el fütyörészni. Egész kellemes füttyhangja van, hallhatóan sokat űzi ezt a tevékenységet, és a füle sem bot hozzá. Aztán hirtelen ő abbahagyja a fütyülést, s helyébe kellemes, lágy zene szólal meg a batyuból, mit a vállán átvetve hord magával, közben pedig kérdez is valamit a lánytól.*
-Adtál már nekik nevet?
*Talán meglepő lehet, hogy a zene ekkor sem áll meg, sőt egészen olyan, mintha egy komplett társulat muzsikálna csak az ő kedvükért.*
-Ó, vagy úgy. Hát ez roppant érdekes!
*Böki ki az elf, hisz nem mindennap hall a mágus mindenféle félistenekről.*
-Meglepődnél, mennyi minden hihetetlennek tűnő dolog történik velünk nap mint nap. Csak mi már hozzászoktunk. Képzeld el azt a teknőst, aki meséli a társának, hogy állítólag vannak állatok, akik tudnak repülni fenn az égen. Milyen hihetetlen mese lehet.
*Közben pedig, büszke vigyor ül az arcán, egy olyan ábrázat, ami szinte önkénytelenül átragad az emberre, aki ránéz.*
-Nem láttam ezt a jelet, de legközelebb biztosan kifaggatom Learont, ha találkozom vele. Nem hinném, hogy nem szívesen mesélne róla.
*Azzal egy kacsintást is megenged a lány felé. A rajza közben pedig készülget, s ahogy látja, Rheia is felfigyel rá. Nem fűz hozzá különösebben semmit Val, majd idővel, ha úgy alakul a helyzet előveszi. Halkan, szinte magában kacag az úgynevezett labilitáson, s mint kiderül, mégiscsak siethet egy kicsit mágustársa.*
-Hát akkor uccu neki! Nincs más hátra, mint előre. Kíváncsi vagyok a kutyusokra.
*Azzal a lendülettel pedig elindul legjobb tudomása szerint Synmira felé, ahová pedig a Tharg birtokon vezet az út. Nem is olyan régen járt erre, szinte még a saját lábnyomait is látja, természetesen csak a fejében, mert a szemével aligha találhat bármiféle nyomot. Közben pedig, hogy ne unatkozzanak annyira egy dalt kezd el fütyörészni. Egész kellemes füttyhangja van, hallhatóan sokat űzi ezt a tevékenységet, és a füle sem bot hozzá. Aztán hirtelen ő abbahagyja a fütyülést, s helyébe kellemes, lágy zene szólal meg a batyuból, mit a vállán átvetve hord magával, közben pedig kérdez is valamit a lánytól.*
-Adtál már nekik nevet?
*Talán meglepő lehet, hogy a zene ekkor sem áll meg, sőt egészen olyan, mintha egy komplett társulat muzsikálna csak az ő kedvükért.*
3378. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-07 17:56:16
Üzenet elküldve: 2021-07-07 17:56:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Olyasmi, igen. De Tizio is jó úton halad efelé.
*Felröhög arra, hogy Aenae nem akarja tudni, milyen volt Effinek az apjával hálni. Nem is érti, miért tiltakozik ellene.*
- Jó, jó, bocsánat. Hát, akár. Csak úgy tolonganak a barbár jelentkezők az ajtóm előtt.
*A gyapjastevéktől bizony sok dolgot elleshetnének. Mondjuk azt, hogy ugyan hogy a csudába tudnak mindig ilyen nyugodt lelkiállapotban maradni, és ilyen nagyon messzire köpni.*
- Hogy mit csináltál? *Kérdez vissza a megsemmisített papírok hallatán.* Mindent? Ilyen... Minden mindent? Csak házassági papírokat vagy más mindeneket is?
*Megértőn bólogat, amikor barátosnéja az "olyan" barátját említi.*
- Áhá. Kicsoda az illető? Ő is barbár?
*Hanem most ő is halkabbra veszi a szót, mintha ezen a birtokon bárki is ki tudná őket hallgatni.*
- Szóval gondolod, hogy a kancellárnak valami köze van a dologhoz? Vagy rosszban sántikál? ~Mondjuk elég sunyi feje van, meg kell hagyni. És kétségkívül sunyi is.~ És mit csinálnál, ha kiderülne róla valami? Elhajtanád innen?
- Olyasmi, igen. De Tizio is jó úton halad efelé.
*Felröhög arra, hogy Aenae nem akarja tudni, milyen volt Effinek az apjával hálni. Nem is érti, miért tiltakozik ellene.*
- Jó, jó, bocsánat. Hát, akár. Csak úgy tolonganak a barbár jelentkezők az ajtóm előtt.
*A gyapjastevéktől bizony sok dolgot elleshetnének. Mondjuk azt, hogy ugyan hogy a csudába tudnak mindig ilyen nyugodt lelkiállapotban maradni, és ilyen nagyon messzire köpni.*
- Hogy mit csináltál? *Kérdez vissza a megsemmisített papírok hallatán.* Mindent? Ilyen... Minden mindent? Csak házassági papírokat vagy más mindeneket is?
*Megértőn bólogat, amikor barátosnéja az "olyan" barátját említi.*
- Áhá. Kicsoda az illető? Ő is barbár?
*Hanem most ő is halkabbra veszi a szót, mintha ezen a birtokon bárki is ki tudná őket hallgatni.*
- Szóval gondolod, hogy a kancellárnak valami köze van a dologhoz? Vagy rosszban sántikál? ~Mondjuk elég sunyi feje van, meg kell hagyni. És kétségkívül sunyi is.~ És mit csinálnál, ha kiderülne róla valami? Elhajtanád innen?
3377. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-06 12:13:40
Üzenet elküldve: 2021-07-06 12:13:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
*Nos mivel a pusztákat már bejárta, s hírnévre is tett szert, amit igen nagy becsben tart, úgy dönt, hogy inkább a Tharg földek felé veszi az irányt. ~Vajon mik lehetnek ott? Milyen népek, milyen kultúra?~ És miféle kaland várhat ott a kis tündérre? Talán csak Teysus maga tudja, vagy még ő sem, hisz ki tudja, hogy mennyi dolga akadhat egy istennek. Miközben As'tyr füle tövét vakargatja, hogy ne loholjon annyira, vagy csak szimplán csak kellemesebben érezze magát, észre sem veszi, hogy már jó ideje az ismeretlen vidéken járnak. Most már igencsak megszomjazott, s talán enne is valamit, úgyhogy szemével valami fogadószerűt igyekszik keresni.*
3376. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-05 22:46:42
Üzenet elküldve: 2021-07-05 22:46:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a húszéveseké a világ//
- Van há! * Válaszolja mély tisztelettel az érdeklődé kérdésre, bizonyossá téve, hogy amit állít, az igaz. *
- Itten üsső' el a karavánt, ha nem igaz amit mondák, biza! * Teszi még hozzá, hogy a néne többet ne kétkedjen állításainak igazságtartalmában. *
- Fő fő, hát mindent kétsze' kő mondani, néne? * Teszi fel az udvarias kérdést kissé mérgesebben, mint a helyzet megkívánja. * Hát aztat nem mondtam egy szóva' se, hogy ami eccerű, az nem büdös. Na de ha válogatni teccik, akkó mondok ám eccerűbbet. Csak egy pillanat, amíg visszemlékszem. * Vakargatja a fejét, mert érzi már, hogy ami könnyű pénzszerzési lehetőségnek tűnt, az hamar inkább nehézség lesz. Hiszen vannak még praktikák, de olyat kitalálni, ami nem nagy munka - ez az ő kritériuma - és nem büdös - ez a néne feltétele - hát olyat biz nem nagyon ismer. *
- Aztat mondja, hogy állítólag nem bírják a fokhagyma szagát sem. Néhány csokor hagymának kő levágni az aljátot, és úgy dugni bé a fűdbe, ottan, ahun nagyon túrnak. Oszt akkó ha gyün a vakond, megérzi a fokhagyma szagátot, oszt fordul is ki inkább a fűdbő aszt menekű messzire. És még a bogarakat meg a tetveket is elűzi, sok mindenre jó ám a fokhagyma.
- Van há! * Válaszolja mély tisztelettel az érdeklődé kérdésre, bizonyossá téve, hogy amit állít, az igaz. *
- Itten üsső' el a karavánt, ha nem igaz amit mondák, biza! * Teszi még hozzá, hogy a néne többet ne kétkedjen állításainak igazságtartalmában. *
- Fő fő, hát mindent kétsze' kő mondani, néne? * Teszi fel az udvarias kérdést kissé mérgesebben, mint a helyzet megkívánja. * Hát aztat nem mondtam egy szóva' se, hogy ami eccerű, az nem büdös. Na de ha válogatni teccik, akkó mondok ám eccerűbbet. Csak egy pillanat, amíg visszemlékszem. * Vakargatja a fejét, mert érzi már, hogy ami könnyű pénzszerzési lehetőségnek tűnt, az hamar inkább nehézség lesz. Hiszen vannak még praktikák, de olyat kitalálni, ami nem nagy munka - ez az ő kritériuma - és nem büdös - ez a néne feltétele - hát olyat biz nem nagyon ismer. *
- Aztat mondja, hogy állítólag nem bírják a fokhagyma szagát sem. Néhány csokor hagymának kő levágni az aljátot, és úgy dugni bé a fűdbe, ottan, ahun nagyon túrnak. Oszt akkó ha gyün a vakond, megérzi a fokhagyma szagátot, oszt fordul is ki inkább a fűdbő aszt menekű messzire. És még a bogarakat meg a tetveket is elűzi, sok mindenre jó ám a fokhagyma.
3375. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-05 17:24:06
Üzenet elküldve: 2021-07-05 17:24:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
* Az egykori nemes szót sem szól, de ez nem zavarja a mélységit. Annál, hogy a halálát kívánja, és felbujtson ellene még a hallgatás is jobb. Figyeli a nőt és Learont, és észre is veszi, hogy az elf kerüli a tekintetét. Nem zavarja a dolog, ez legyen a legkevesebb baj. Magában azért megjegyzi a dolgot, és azt, hogy barbárok között is a kényes kis úrinőt alakítja. *
- Igazán lekötelez, de azt hiszem azt kell mondjam, és az a tisztességes, ha a visszautasítást visszautasítás követi. * Mosolyog inkább a mágusra, és vissza is húzza a kezét a sértődöttség minden nyoma nélkül. *
- Aligha hagyhatom, hogy egy ilyen nap után valaki más fizessen. Az a legkevesebb, hogy az estét, ha már eltűrik a társaságom, akkor én állom. Ennek megfelelően pedig aligha hagyhatom, hogy bármit is fizessen. De szaván fogom, ha legközelebb újra látom! * Fenyegeti meg jókedvűen, mintha csak ezer éve barátok lennének. Igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna az előbb, egyedül szemei szomorúak még mindig, és szája is lefelé görbül olykor-olykor, mintha csak megjátszaná a mosolyt, de belül még mindig bántaná az előző kis előadás, ahogy kitárta szívét lelkét. Persze erről szó sincs, ellenben a férfi színjátékának szerves része az, hogy ezt elhitesse másokkal. Hiszen aligha lenne hihető az előző alakítása, ha ilyen könnyedén maga mögött hagyná azt. Ezek után, ha nincs több intézni való, akkor a Vaskorsó ajtajához lép, amit szélesre nyit a többiek előtt, először a hölgyeket engedve maga elé, aztán természetesen Learont is, hiszen egy ilyen nagy mágust nem sértene meg azzal, hogy előtte érkezzen az ivóba. Úgy figyelte meg, hogy a férfi egójának jót tesznek az ilyen apróságok is. Odabent viszont kicsit szótlan magányba burkolózik, persze ha rá néznek, akkor mintha csak felocsúdna, kapja fel a fejét és jelenik meg egy mosoly az arcán, a társalgásból sem igyekszik kimaradni. *
- Ki mit iszik? * Teszi fel a kérdést, hogyha helyet foglalnak, felkészülve arra, hogy mélyre kell majd nyúljon az erszényébe, de ennyit igazán megér az, hogy az este folyamán Ysanee sokszor, és hosszan fejezhesse ki a háláját azért, amiért ilyen remekül viselkedett, és amiért ilyen tökéletesen vette az akadályt. *
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
* Az egykori nemes szót sem szól, de ez nem zavarja a mélységit. Annál, hogy a halálát kívánja, és felbujtson ellene még a hallgatás is jobb. Figyeli a nőt és Learont, és észre is veszi, hogy az elf kerüli a tekintetét. Nem zavarja a dolog, ez legyen a legkevesebb baj. Magában azért megjegyzi a dolgot, és azt, hogy barbárok között is a kényes kis úrinőt alakítja. *
- Igazán lekötelez, de azt hiszem azt kell mondjam, és az a tisztességes, ha a visszautasítást visszautasítás követi. * Mosolyog inkább a mágusra, és vissza is húzza a kezét a sértődöttség minden nyoma nélkül. *
- Aligha hagyhatom, hogy egy ilyen nap után valaki más fizessen. Az a legkevesebb, hogy az estét, ha már eltűrik a társaságom, akkor én állom. Ennek megfelelően pedig aligha hagyhatom, hogy bármit is fizessen. De szaván fogom, ha legközelebb újra látom! * Fenyegeti meg jókedvűen, mintha csak ezer éve barátok lennének. Igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna az előbb, egyedül szemei szomorúak még mindig, és szája is lefelé görbül olykor-olykor, mintha csak megjátszaná a mosolyt, de belül még mindig bántaná az előző kis előadás, ahogy kitárta szívét lelkét. Persze erről szó sincs, ellenben a férfi színjátékának szerves része az, hogy ezt elhitesse másokkal. Hiszen aligha lenne hihető az előző alakítása, ha ilyen könnyedén maga mögött hagyná azt. Ezek után, ha nincs több intézni való, akkor a Vaskorsó ajtajához lép, amit szélesre nyit a többiek előtt, először a hölgyeket engedve maga elé, aztán természetesen Learont is, hiszen egy ilyen nagy mágust nem sértene meg azzal, hogy előtte érkezzen az ivóba. Úgy figyelte meg, hogy a férfi egójának jót tesznek az ilyen apróságok is. Odabent viszont kicsit szótlan magányba burkolózik, persze ha rá néznek, akkor mintha csak felocsúdna, kapja fel a fejét és jelenik meg egy mosoly az arcán, a társalgásból sem igyekszik kimaradni. *
- Ki mit iszik? * Teszi fel a kérdést, hogyha helyet foglalnak, felkészülve arra, hogy mélyre kell majd nyúljon az erszényébe, de ennyit igazán megér az, hogy az este folyamán Ysanee sokszor, és hosszan fejezhesse ki a háláját azért, amiért ilyen remekül viselkedett, és amiért ilyen tökéletesen vette az akadályt. *
3374. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-05 16:38:16
Üzenet elküldve: 2021-07-05 16:38:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*A mélységi úgy tűnik, hogy érti, hogy Learon miről beszél és hajlandó helyzetén változtatnia jó irányba. Talán Learon Derin is megváltozik ezzel és régóta tartó, megalapozott gyűlölete is változik a sötételfekkel szemben. A mosolya is kevésbé gunyoros és már nem annyira fejez ki undort, mint előbb, ahogy tovább hallgatja a férfi szavait, de azért még nem is olyan, mint általában, amikor bárki másra néz, akit nem vet meg. A kézfogást nem fogja, de mivel látja, hogy Cale a legnagyobb jóindulattal nyújtja a tenyerét, úgy véli, még egy ilyen kártevőnek is kijár a tisztességes magyarázat.*
-Az italt szívesen fogadom és a vendégem ön is egyre, de kérem! Mikor utoljára kezet nyújtott nekem egy a fajtájából, három évre lebénult a karom és azóta is ott egy szép luk a vállamon. *Erre nevetés következik. Nem megvető és nem is bosszús, hanem egy rendes, boldog nevetés, ami a saját humorának szól. Learon mindig jól tud kacagni magán.*
-Szóval ne vegye sértésnek kérem! ~De ha valakit egy kutya megharap, nem simogatja meg újra.~
-Ha lenne kalapom viszont, megemelném ön előtt, ezzel is kifejezve, hogy mennyire tisztelem a próbálkozását. *Ahogy észreveszi Relael tekintetét, egy megnyugtató mosolyt villant felé, amivel azt próbálja meg jelezni, hogy akárhogy is lesz, ő mellette áll mindenben.*
-Igen, ez látja igaz! *Utal a lanton játszásra.* ~Bár az egerek is szépen cincognak, mielőtt elviszik a raktárból a gabonát.~ *Már csak úgy magában tesz megjegyzéseket, de látni, hogy a szája rögtön valami csípősségre nyílik, de le is nyeli azt, hiszen megígérte, hogy megadja az esélyt a változásra.*
-Hogy? *Gondolkodik el egy pillanatra, hogy milyen nyavalyáról van szó, de aztán egyből eszébe is jut.*
-Igen, szerencsére vége a Kancellár segítségével. Sok jó ember meghalt akkor sajnos. Akkor került hozzám a Fortas család, akik azóta is a birtokomon dolgoznak. Becsületesen igazgatják a földjeimet, mikor éppen nem vagyok otthon. A pestis legyőzése viszont a Kancellár érdeme. Nem úgy tűnhet, de nagyon jó ember, az Ősök Szellemeinek hála!
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*A mélységi úgy tűnik, hogy érti, hogy Learon miről beszél és hajlandó helyzetén változtatnia jó irányba. Talán Learon Derin is megváltozik ezzel és régóta tartó, megalapozott gyűlölete is változik a sötételfekkel szemben. A mosolya is kevésbé gunyoros és már nem annyira fejez ki undort, mint előbb, ahogy tovább hallgatja a férfi szavait, de azért még nem is olyan, mint általában, amikor bárki másra néz, akit nem vet meg. A kézfogást nem fogja, de mivel látja, hogy Cale a legnagyobb jóindulattal nyújtja a tenyerét, úgy véli, még egy ilyen kártevőnek is kijár a tisztességes magyarázat.*
-Az italt szívesen fogadom és a vendégem ön is egyre, de kérem! Mikor utoljára kezet nyújtott nekem egy a fajtájából, három évre lebénult a karom és azóta is ott egy szép luk a vállamon. *Erre nevetés következik. Nem megvető és nem is bosszús, hanem egy rendes, boldog nevetés, ami a saját humorának szól. Learon mindig jól tud kacagni magán.*
-Szóval ne vegye sértésnek kérem! ~De ha valakit egy kutya megharap, nem simogatja meg újra.~
-Ha lenne kalapom viszont, megemelném ön előtt, ezzel is kifejezve, hogy mennyire tisztelem a próbálkozását. *Ahogy észreveszi Relael tekintetét, egy megnyugtató mosolyt villant felé, amivel azt próbálja meg jelezni, hogy akárhogy is lesz, ő mellette áll mindenben.*
-Igen, ez látja igaz! *Utal a lanton játszásra.* ~Bár az egerek is szépen cincognak, mielőtt elviszik a raktárból a gabonát.~ *Már csak úgy magában tesz megjegyzéseket, de látni, hogy a szája rögtön valami csípősségre nyílik, de le is nyeli azt, hiszen megígérte, hogy megadja az esélyt a változásra.*
-Hogy? *Gondolkodik el egy pillanatra, hogy milyen nyavalyáról van szó, de aztán egyből eszébe is jut.*
-Igen, szerencsére vége a Kancellár segítségével. Sok jó ember meghalt akkor sajnos. Akkor került hozzám a Fortas család, akik azóta is a birtokomon dolgoznak. Becsületesen igazgatják a földjeimet, mikor éppen nem vagyok otthon. A pestis legyőzése viszont a Kancellár érdeme. Nem úgy tűnhet, de nagyon jó ember, az Ősök Szellemeinek hála!
3373. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-05 13:54:43
Üzenet elküldve: 2021-07-05 13:54:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Mikor még napokkal ezelőtt az indulást tervezte, meg sem fordul a fejében, hogy esetleg az események ilyen irányt vesznek majd. Azt gondolta, a legnagyobb nehézsége legfeljebb az lesz, hogy a hosszú úton majd rettentően elfárad. Aztán összetalálkozott a mélységivel és a többi apróság miatt már igazán ostobaságnak tűnt aggódni. Figyelve a többieket, a megvető pillantásokat, hallgatva az indulatos szavakat, már nem tudja, mégis hogy a fenébe gondolta ez az egészet. Valamiért azt képzelte, hogyha nem is lesz egyszerű megpuhítani az elfet, azért mégsem lehetetlen feladat, tervei között azonban egyáltalán nem szerepeltek fajgyűlölő mágusok. Ha nem lenne itt, úgy véli, sokkal könnyebb dolguk lenne, Relaelt sem hergelné tovább senki az egyébként is mély utálatra, na meg nem mellesleg erőfölényben is lennének. Ezen véleménye akkor sem változik meg, mikor épp Learon lesz az, akit végül valamelyest meghat Cale dagályos története.
A tolvaj széles, hamis derűs mosolyt varázsol arcára egy pillanat alatt, ahogy -ha csak egy kis időre is- de elül a veszély, s úgy tesz, mintha mi sem történt volna az imént.*
-Nem fogja megbánni, kedves Learon! Fogadok ezelőtt még sohasem látott mélységit lanton játszani.
*Aztán már indul is tovább, a Vaskorsó felé, hogy végre maguk mögött hagyják a birtokokat és remélhetőleg ezt az egész kellemetlen jelenetet. Leginkább a pásztor mellett lépdel, gondosan megtartva a távolságot a hosszúéltűtől, s kicsit a bárdtól is, valamennyire azért neheztel rá a kis rögtönzése miatt, még ha arcára nem is ül ki ennek a jele. Néha azért lopva Relre pillant, ahogy próbálja megfejteni, vajon mi játszódhat most le elméjében, de figyelmét inkább az idősebb férfinak szenteli. Üres csevegéssel igyekszik tovább oldani a feszültséget.*
-És mondja csak minden rendben van már a Vashegyen? Mikor legutóbb itt jártam felütötte a fejét valami nyavalya.
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.05 13:55:55
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Mikor még napokkal ezelőtt az indulást tervezte, meg sem fordul a fejében, hogy esetleg az események ilyen irányt vesznek majd. Azt gondolta, a legnagyobb nehézsége legfeljebb az lesz, hogy a hosszú úton majd rettentően elfárad. Aztán összetalálkozott a mélységivel és a többi apróság miatt már igazán ostobaságnak tűnt aggódni. Figyelve a többieket, a megvető pillantásokat, hallgatva az indulatos szavakat, már nem tudja, mégis hogy a fenébe gondolta ez az egészet. Valamiért azt képzelte, hogyha nem is lesz egyszerű megpuhítani az elfet, azért mégsem lehetetlen feladat, tervei között azonban egyáltalán nem szerepeltek fajgyűlölő mágusok. Ha nem lenne itt, úgy véli, sokkal könnyebb dolguk lenne, Relaelt sem hergelné tovább senki az egyébként is mély utálatra, na meg nem mellesleg erőfölényben is lennének. Ezen véleménye akkor sem változik meg, mikor épp Learon lesz az, akit végül valamelyest meghat Cale dagályos története.
A tolvaj széles, hamis derűs mosolyt varázsol arcára egy pillanat alatt, ahogy -ha csak egy kis időre is- de elül a veszély, s úgy tesz, mintha mi sem történt volna az imént.*
-Nem fogja megbánni, kedves Learon! Fogadok ezelőtt még sohasem látott mélységit lanton játszani.
*Aztán már indul is tovább, a Vaskorsó felé, hogy végre maguk mögött hagyják a birtokokat és remélhetőleg ezt az egész kellemetlen jelenetet. Leginkább a pásztor mellett lépdel, gondosan megtartva a távolságot a hosszúéltűtől, s kicsit a bárdtól is, valamennyire azért neheztel rá a kis rögtönzése miatt, még ha arcára nem is ül ki ennek a jele. Néha azért lopva Relre pillant, ahogy próbálja megfejteni, vajon mi játszódhat most le elméjében, de figyelmét inkább az idősebb férfinak szenteli. Üres csevegéssel igyekszik tovább oldani a feszültséget.*
-És mondja csak minden rendben van már a Vashegyen? Mikor legutóbb itt jártam felütötte a fejét valami nyavalya.
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.05 13:55:55
3372. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-05 12:38:01
Üzenet elküldve: 2021-07-05 12:38:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Szóval a bátyád egy rigolyás vénember lett?
*Elvigyorodik, Briwal kárán mégis jobb szórakozni, mint mondjuk a magáén.*
- Visszagondolva, mindig is koravén volt. Aldo bácsi, csak szakáll nélkül, fiatalabban.
*Elgondolkodik egy pillanatra, hogy Briwal és Denjaar milyen jó cimborák lehetnének, elvégre mindkettő olyan merev, mint a tavalyelőtt, avas szalonnabőr. És a velük való kontakt is nagyjából annyi élvezetet nyújt, mint az a bőrke.*
- Effy kérlek! Nem akarom tudni!
*Végül is az a barbár pont az ő apja.*
- De azt gondolom, hogy ki kéne próbálj többet is, hogy legyen valami viszonyítási alapod, nem? Úgy értem, hogy most jónak gondolod, de valójában lehetne sokkal jobb is.
*Mindezt olyan látszólagos bölcsességgel mondja, mintha olyan hatalmas tapasztalata lenne. Pedig hát akkora nincs.*
- Legyen ügyes a fickó, na! Ha barbár, ha nem.
*Halkan nevet. Valamiért anyjára gondol, főleg azért, mert tudja, hogy mennyire ki lenne akadva, ha ezt a beszélgetést hallaná.
A gyapjasok természetét illetően bólint, végül is logikus, ha beszélni nem tudnak, akkor valahogy el kell mondják a véleményüket.*
- Hallod, annyit köpnék másokra, hogy nem lenne már nyálam.
*Hosszú a lista, hogy ki mindenkit köpne le, nem mondja ki, de Briwal igen előkelő helyet foglalna el rajta.*
- Szerintem a fenébe a házassággal. Semmissé nyilváníttattam a magamét a kancellárral. És...
*Kicsit közelebb hajol Effyhez, bele akar suttogni a fülébe, hogy senki ne hallja meg, még Pharajó se.*
- Betörtem a kancellárhoz és minden papírt elhoztam és megsemmisítettem.
*Nagyon nagy kő esik le a szívéről, hogy kimondhatta. Nem nagyon bírja ugyanis a titoktartást.*
- És van egy barátom. Olyan barátom. Tudod, akivel úgy vagyunk.
*Ez nem is kő, hanem egyenesen szikla és szinte hallható a robaj, ahogy legördül a kebeléről.*
- Habrertus ismerte Yagnart.
*Már nem hajol annyira közel, de továbbra is halkan beszél.*
- Kerestem valamit, valami bizonyítékot.
*Már mikor betört ugye.*
- De sajnos nem találtam. Ráadásul Habrertus valamiért minden szó nélkül Artheniorba ment. De ráállítottam a barátom, hátha megtud valamit. Remélem, hogy talál valamit.
- Szóval a bátyád egy rigolyás vénember lett?
*Elvigyorodik, Briwal kárán mégis jobb szórakozni, mint mondjuk a magáén.*
- Visszagondolva, mindig is koravén volt. Aldo bácsi, csak szakáll nélkül, fiatalabban.
*Elgondolkodik egy pillanatra, hogy Briwal és Denjaar milyen jó cimborák lehetnének, elvégre mindkettő olyan merev, mint a tavalyelőtt, avas szalonnabőr. És a velük való kontakt is nagyjából annyi élvezetet nyújt, mint az a bőrke.*
- Effy kérlek! Nem akarom tudni!
*Végül is az a barbár pont az ő apja.*
- De azt gondolom, hogy ki kéne próbálj többet is, hogy legyen valami viszonyítási alapod, nem? Úgy értem, hogy most jónak gondolod, de valójában lehetne sokkal jobb is.
*Mindezt olyan látszólagos bölcsességgel mondja, mintha olyan hatalmas tapasztalata lenne. Pedig hát akkora nincs.*
- Legyen ügyes a fickó, na! Ha barbár, ha nem.
*Halkan nevet. Valamiért anyjára gondol, főleg azért, mert tudja, hogy mennyire ki lenne akadva, ha ezt a beszélgetést hallaná.
A gyapjasok természetét illetően bólint, végül is logikus, ha beszélni nem tudnak, akkor valahogy el kell mondják a véleményüket.*
- Hallod, annyit köpnék másokra, hogy nem lenne már nyálam.
*Hosszú a lista, hogy ki mindenkit köpne le, nem mondja ki, de Briwal igen előkelő helyet foglalna el rajta.*
- Szerintem a fenébe a házassággal. Semmissé nyilváníttattam a magamét a kancellárral. És...
*Kicsit közelebb hajol Effyhez, bele akar suttogni a fülébe, hogy senki ne hallja meg, még Pharajó se.*
- Betörtem a kancellárhoz és minden papírt elhoztam és megsemmisítettem.
*Nagyon nagy kő esik le a szívéről, hogy kimondhatta. Nem nagyon bírja ugyanis a titoktartást.*
- És van egy barátom. Olyan barátom. Tudod, akivel úgy vagyunk.
*Ez nem is kő, hanem egyenesen szikla és szinte hallható a robaj, ahogy legördül a kebeléről.*
- Habrertus ismerte Yagnart.
*Már nem hajol annyira közel, de továbbra is halkan beszél.*
- Kerestem valamit, valami bizonyítékot.
*Már mikor betört ugye.*
- De sajnos nem találtam. Ráadásul Habrertus valamiért minden szó nélkül Artheniorba ment. De ráállítottam a barátom, hátha megtud valamit. Remélem, hogy talál valamit.
3371. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-05 11:47:43
Üzenet elküldve: 2021-07-05 11:47:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Kicsit meg is nyugszik, hogy Aldo nem beszélt róla, de kicsit szomorú is lesz tőle. Pont róla feledkezett el a szellem apja?*
- Hát nem azt mondták, hogy Leandana is tudott szellemekkel beszélgetni? Hogy ő is látta őket? ~Már ha igaz.~ Lehet, hogy te is ugyanarra vagy képes.
*Kagan biztosan többet tudott volna mondani erről tulajdon lányának. Vagy nem. De hát mindegy is, mert megkövült a csóró.*
- Briwal sokat változott, ahogy idősödött. És sokkal kevesebb időt töltött velem egy idő után. Néha ugyanúgy utáltam őt, ahogy utáltam atyám atyáskodását. De való igaz, vajmi keveset törődtünk az ilyesmivel, mint valakinek a szép személyisége, vagy jósága. Ha szép szál legény, akkor szép szál legény, aztán... Aztán az úgy jó, ugye? Ó hát igen, ha Briwalra várok, talán már mind elpatkoltunk volna.
*Barátnőjéhez hasonlóan ő is elvigyorodik, mint a tejbetök.*
- Ezek a barbárok mind jók az ágyban, nem? Bár én csak eggyel voltam még.
*Hogy miért is köpködnek a gyapjastevék, ő sem tudja még. Furcsa egy szokás ez, és fogalma sem volt róla, amikor beszerezte ezeket a különleges példányokat.*
- Szerintem ők így adnak hangot a nemtetszésüknek. Képzeld el, mi volna, ha mi is köpnénk mindenkire, aki nem tetszik nekünk.
*Megvonja a vállát a Waldrant illető kérdésre.*
- Nem tudom, hogy mit tegyek, Aenae. Igazából jól megvagyok itt egyedül a birtokon. Talán a józan ész úgy diktálja, hogy minél hamarabb újra megházasodjak, de nem is tudom. Nem tudom azt sem, hogy Waldran mennyire akarja ezt az egészet. Merem állítani, hogy pusztán kötelességtudatból jegyzett el akkoriban. Majd lesz valahogy, nem igaz?
*Briwal említésére felnyög, mintha csak a sarkára léptek volna. Vagy a kislábujjára.*
- Azt sem tudom, merre van. Szinte sohasem szól. Szóval ha szeretnél, bármikor bármeddig itt lehetsz.
*Kicsit meg is nyugszik, hogy Aldo nem beszélt róla, de kicsit szomorú is lesz tőle. Pont róla feledkezett el a szellem apja?*
- Hát nem azt mondták, hogy Leandana is tudott szellemekkel beszélgetni? Hogy ő is látta őket? ~Már ha igaz.~ Lehet, hogy te is ugyanarra vagy képes.
*Kagan biztosan többet tudott volna mondani erről tulajdon lányának. Vagy nem. De hát mindegy is, mert megkövült a csóró.*
- Briwal sokat változott, ahogy idősödött. És sokkal kevesebb időt töltött velem egy idő után. Néha ugyanúgy utáltam őt, ahogy utáltam atyám atyáskodását. De való igaz, vajmi keveset törődtünk az ilyesmivel, mint valakinek a szép személyisége, vagy jósága. Ha szép szál legény, akkor szép szál legény, aztán... Aztán az úgy jó, ugye? Ó hát igen, ha Briwalra várok, talán már mind elpatkoltunk volna.
*Barátnőjéhez hasonlóan ő is elvigyorodik, mint a tejbetök.*
- Ezek a barbárok mind jók az ágyban, nem? Bár én csak eggyel voltam még.
*Hogy miért is köpködnek a gyapjastevék, ő sem tudja még. Furcsa egy szokás ez, és fogalma sem volt róla, amikor beszerezte ezeket a különleges példányokat.*
- Szerintem ők így adnak hangot a nemtetszésüknek. Képzeld el, mi volna, ha mi is köpnénk mindenkire, aki nem tetszik nekünk.
*Megvonja a vállát a Waldrant illető kérdésre.*
- Nem tudom, hogy mit tegyek, Aenae. Igazából jól megvagyok itt egyedül a birtokon. Talán a józan ész úgy diktálja, hogy minél hamarabb újra megházasodjak, de nem is tudom. Nem tudom azt sem, hogy Waldran mennyire akarja ezt az egészet. Merem állítani, hogy pusztán kötelességtudatból jegyzett el akkoriban. Majd lesz valahogy, nem igaz?
*Briwal említésére felnyög, mintha csak a sarkára léptek volna. Vagy a kislábujjára.*
- Azt sem tudom, merre van. Szinte sohasem szól. Szóval ha szeretnél, bármikor bármeddig itt lehetsz.
3370. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-05 00:10:11
Üzenet elküldve: 2021-07-05 00:10:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Relaelben is számtalan érzelem bukkan fel, és sodorja ki lábai alól a stabilitást, de ebben a zavaros pillanatban is képes érzékelni Ysanee indulatait. Pontos beazonosításukra nem képes, csupán nagy vonalakban sejti, hogy mihez lehet köze a lány kékjeiben megjelenő harag. De most nem tudja behatóan elemezni mindenki reakcióját, kicsit túl sokan is vannak ahhoz, hogy mindenkire kellő figyelmet tudjon szentelni.
Learon végül meghozza a döntését, amivel Relael teljesen közömbös. Fényes nappal, minden ok nélkül megölni egy sötételfet nem az ő stílusa, minimum lopnia kellene tőle, hogy olyan szenvedéllyel akarjon Relael az életére törni, mint ahogy a törpe orrát akarta lemetszeni. Ugyanakkor az sem rendítette volna meg, ha itt rögvest véget ér az idegen élete. Learon érzései és szavai viszont érdekesnek bizonyulnak, és Relaelt meglepi a férfi komplexitása. Ezt igazán nem várta volna, igaz a pásztormágussal nem is igazán ismerik egymást.
Nem örül annak, hogy Salwar velük fog tartani, és ezen az sem segít, hogy Ysanee azt ígéri kezeskedik felőle, ennek ellenére nem szól és nem zavarja el a párost. Minden vegye érzés ellenére túlzottan kíváncsi, hogy mi fog lezajlani a két férfi között, hiszen maga részéről teljesen biztos abban, hogy Salwarnak esélye sincs elnyerni a bizalmát, ennek ellenére miért ne élvezhetné a műsort?
Ysaneeval továbbra is távolságtartó, bár feltehetően ezek után a lány sem fogja az ő közelségét keresni. Továbbra sem szól semmit, csak figyel és elemezget, ez a szintű szótlanság pedig meglehetősen szokatlan az elf lánytól. Végül minden további nélkül, a többieket kikerülve folytatja útját a Vaskorsó felé, és amikor visszapillant gondosan ügyel arra, hogy csak Learonon pihenjenek meg világoszöld íriszei, ezzel is kifejezve azt, hogy ő az egyetlen akinek a társaságát keresi a csapatból.*
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Relaelben is számtalan érzelem bukkan fel, és sodorja ki lábai alól a stabilitást, de ebben a zavaros pillanatban is képes érzékelni Ysanee indulatait. Pontos beazonosításukra nem képes, csupán nagy vonalakban sejti, hogy mihez lehet köze a lány kékjeiben megjelenő harag. De most nem tudja behatóan elemezni mindenki reakcióját, kicsit túl sokan is vannak ahhoz, hogy mindenkire kellő figyelmet tudjon szentelni.
Learon végül meghozza a döntését, amivel Relael teljesen közömbös. Fényes nappal, minden ok nélkül megölni egy sötételfet nem az ő stílusa, minimum lopnia kellene tőle, hogy olyan szenvedéllyel akarjon Relael az életére törni, mint ahogy a törpe orrát akarta lemetszeni. Ugyanakkor az sem rendítette volna meg, ha itt rögvest véget ér az idegen élete. Learon érzései és szavai viszont érdekesnek bizonyulnak, és Relaelt meglepi a férfi komplexitása. Ezt igazán nem várta volna, igaz a pásztormágussal nem is igazán ismerik egymást.
Nem örül annak, hogy Salwar velük fog tartani, és ezen az sem segít, hogy Ysanee azt ígéri kezeskedik felőle, ennek ellenére nem szól és nem zavarja el a párost. Minden vegye érzés ellenére túlzottan kíváncsi, hogy mi fog lezajlani a két férfi között, hiszen maga részéről teljesen biztos abban, hogy Salwarnak esélye sincs elnyerni a bizalmát, ennek ellenére miért ne élvezhetné a műsort?
Ysaneeval továbbra is távolságtartó, bár feltehetően ezek után a lány sem fogja az ő közelségét keresni. Továbbra sem szól semmit, csak figyel és elemezget, ez a szintű szótlanság pedig meglehetősen szokatlan az elf lánytól. Végül minden további nélkül, a többieket kikerülve folytatja útját a Vaskorsó felé, és amikor visszapillant gondosan ügyel arra, hogy csak Learonon pihenjenek meg világoszöld íriszei, ezzel is kifejezve azt, hogy ő az egyetlen akinek a társaságát keresi a csapatból.*
3369. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-02 22:50:12
Üzenet elküldve: 2021-07-02 22:50:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
* Hiába int a tolvaj felé, kerüli annak tekintetét, nem akar a szemébe nézni. Inkább Learont figyeli, és Relaelt, hiszen most ők azok, akik veszélyt jelentenek rá. Hiába minden szó és tettetett nyugalom, nem tervezi hagyni, hogy bárki is bántalmazza, vagy az életére törjön. Az események eddig úgy történnek, ahogy azt a mélységi szeretné, a terve pontosan az volt, hogy zavarodottságot, és szánalmat ébresszen a többiekben. Bár azt nem tudja, hogy az elfnél mennyire járt sikerrel, a mágus láthatóan őrlődik, és végül szerencsés - legalábbis Ysanee és társa számára - döntést hoz. A bárd az egykori nemesre pillant, majd vissza a férfira. *
- Ahhoz, hogy megtegyem amit kér, nem elég néhány szó, és pár röpke pillanat. * Sóhajt nagyot, szomorúan, és széttárja karjait. * És azt se szeretném, hogy valaki elrontsa a napjukat, és szürke folt legyen a társaságukban. De Learon Derin, köszönöm a szavait.
* Teszi hozzá, és beszéd közben, ha a mágus engedi, akkor közelebb sétál, és a karját nyújtja felé, parolázásra. *
- Megtisztel velük, és mindent meg fogok tenni, hogy úgy legyen, ahogy kéri. Ha gondolja, kezdhetjük egy itallal odabent. Természetesen mindenki a vendégem, aki hajlandó velem egy asztalnál helyet foglalni. * Néz végig mindenkin, és egy bátortalan mosolyt varázsol arcára, olyat, ami a kisgyerekek arcán jelenik meg, amikor valami olyat kérnek, amit nagyon szeretnének, de sejtik, hogy nem kaphatják meg. *
- Őszintén szeretném megismerni Ysanee barátait, és azt, hogy engem is annak tartsanak, már ha lehetséges ez.
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
* Hiába int a tolvaj felé, kerüli annak tekintetét, nem akar a szemébe nézni. Inkább Learont figyeli, és Relaelt, hiszen most ők azok, akik veszélyt jelentenek rá. Hiába minden szó és tettetett nyugalom, nem tervezi hagyni, hogy bárki is bántalmazza, vagy az életére törjön. Az események eddig úgy történnek, ahogy azt a mélységi szeretné, a terve pontosan az volt, hogy zavarodottságot, és szánalmat ébresszen a többiekben. Bár azt nem tudja, hogy az elfnél mennyire járt sikerrel, a mágus láthatóan őrlődik, és végül szerencsés - legalábbis Ysanee és társa számára - döntést hoz. A bárd az egykori nemesre pillant, majd vissza a férfira. *
- Ahhoz, hogy megtegyem amit kér, nem elég néhány szó, és pár röpke pillanat. * Sóhajt nagyot, szomorúan, és széttárja karjait. * És azt se szeretném, hogy valaki elrontsa a napjukat, és szürke folt legyen a társaságukban. De Learon Derin, köszönöm a szavait.
* Teszi hozzá, és beszéd közben, ha a mágus engedi, akkor közelebb sétál, és a karját nyújtja felé, parolázásra. *
- Megtisztel velük, és mindent meg fogok tenni, hogy úgy legyen, ahogy kéri. Ha gondolja, kezdhetjük egy itallal odabent. Természetesen mindenki a vendégem, aki hajlandó velem egy asztalnál helyet foglalni. * Néz végig mindenkin, és egy bátortalan mosolyt varázsol arcára, olyat, ami a kisgyerekek arcán jelenik meg, amikor valami olyat kérnek, amit nagyon szeretnének, de sejtik, hogy nem kaphatják meg. *
- Őszintén szeretném megismerni Ysanee barátait, és azt, hogy engem is annak tartsanak, már ha lehetséges ez.
3368. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-02 11:53:07
Üzenet elküldve: 2021-07-02 11:53:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Megrázza a fejét, mert Aldo bácsi Effyt sosem említette, sem pedig Tiziot, sőt Briwal kivételével egyik családtagját sem. Egy rövid időre maga elé mered, majd lassan Effyre emeli topázsárga tekintetét.*
- Effy, én nem tudom, hogy valóságosak-e, vagy csak a képzeletem játszik velem egy ízetlen tréfát? Mindenképpen félelmetes.
*Úgy néz Effyre, mintha tőle várna feloldozást, vagy valami biztatást az elmeállapotára nézvést.*
- Tudod valójában fogalmam sincs, hogy Briwal milyen, vagy milyen volt. Kamaszlányokat ritkán érdekli, hogy a rajongásuk tárgya milyen is valójában, nem? Jóképű, más nem érdekelt, talán csak annyi, hogy mennyire jó lenne, ha a legjobb barátnőm lenne a sógornőm is. De, hogy mit szeret, mivel tölti szívesen az idejét, vagy mi a kedvenc színe? Dunsztom sincs.
*Kamaszként biztosan attól is elájult volna, ha Briwal csak ránéz. Felnőttként csak annyit szeretett volna, ha csupán a felelősséget vállalja. De úgy tűnik, hogy Briwalnak nem a felelősségvállalás a legnagyobb erőssége. Ha van egyáltalán bármiféle erőssége.*
- Szerintem ha a hülye bátyáidra vártál volna, akkor már régen földönfutó lenne az egész családod.
*A hangjában ott a bántó, rosszindulatú él, de ez a legkevésbé sem Effynek szól, hanem a béna fivéreinek. Jobb is, hogy nem házasodott össze egyikükkel sem. Bár Lestiel lehet, hogy más lett volna.*
- Megtettem.
*Térden támaszkodva kissé válla közé ejti a fejét, a talajt bámulja kicsit, majd elvigyorodva Effyre néz.*
- Azért izgatja a fantáziámat. Vajon az ágyban is olyan nagy legény lett volna? Tényleg szép volt. Mármint olyan barbár és kicsit tán állatias, de hát ilyenek a gyökereim, nem?
*Effynek dől, fejét barátnője vállára hajtja, átöleli a derekát.*
- Köpni? Miért köpköd?
*Pillant a gyapjas irányába, elképzeli megnyírva, csak a fején egy hosszabb, sörényszerű résszel, meg a bokái körül. Nevetséges látvány volna.*
- Effy, ugye kiverted a fejedből, hogy hozzámenj? Szeretem, tényleg a kedvenc bácsikám. Mindig is jó volt hozzám, de nem hiszem, hogy boldoggá tennétek egymást.
*Merthogy nagyon nincsenek egy szinten. Ha másban nem, hát Effynek nincsenek vizelettartási problémái.*
- Keress valami fiatal, jóképű fickót, biztos akad. És csak érezd jól magad.
*Végül is, ő pont így van Cha'ysszal, minden kötelezettség nélkül jól érzi magát vele, de nem töltenek annyi időt együtt, hogy egymásra unhassanak, vagy veszekedhessenek. Bár most már azért hiányzik neki egy picit a férfi, talán jobban aludna kicsit.*
- Szívesen maradok, de tényleg csak akkor, ha Briwal nincs itt a környéken. Kínos lenne belefutni.
*Megrázza a fejét, mert Aldo bácsi Effyt sosem említette, sem pedig Tiziot, sőt Briwal kivételével egyik családtagját sem. Egy rövid időre maga elé mered, majd lassan Effyre emeli topázsárga tekintetét.*
- Effy, én nem tudom, hogy valóságosak-e, vagy csak a képzeletem játszik velem egy ízetlen tréfát? Mindenképpen félelmetes.
*Úgy néz Effyre, mintha tőle várna feloldozást, vagy valami biztatást az elmeállapotára nézvést.*
- Tudod valójában fogalmam sincs, hogy Briwal milyen, vagy milyen volt. Kamaszlányokat ritkán érdekli, hogy a rajongásuk tárgya milyen is valójában, nem? Jóképű, más nem érdekelt, talán csak annyi, hogy mennyire jó lenne, ha a legjobb barátnőm lenne a sógornőm is. De, hogy mit szeret, mivel tölti szívesen az idejét, vagy mi a kedvenc színe? Dunsztom sincs.
*Kamaszként biztosan attól is elájult volna, ha Briwal csak ránéz. Felnőttként csak annyit szeretett volna, ha csupán a felelősséget vállalja. De úgy tűnik, hogy Briwalnak nem a felelősségvállalás a legnagyobb erőssége. Ha van egyáltalán bármiféle erőssége.*
- Szerintem ha a hülye bátyáidra vártál volna, akkor már régen földönfutó lenne az egész családod.
*A hangjában ott a bántó, rosszindulatú él, de ez a legkevésbé sem Effynek szól, hanem a béna fivéreinek. Jobb is, hogy nem házasodott össze egyikükkel sem. Bár Lestiel lehet, hogy más lett volna.*
- Megtettem.
*Térden támaszkodva kissé válla közé ejti a fejét, a talajt bámulja kicsit, majd elvigyorodva Effyre néz.*
- Azért izgatja a fantáziámat. Vajon az ágyban is olyan nagy legény lett volna? Tényleg szép volt. Mármint olyan barbár és kicsit tán állatias, de hát ilyenek a gyökereim, nem?
*Effynek dől, fejét barátnője vállára hajtja, átöleli a derekát.*
- Köpni? Miért köpköd?
*Pillant a gyapjas irányába, elképzeli megnyírva, csak a fején egy hosszabb, sörényszerű résszel, meg a bokái körül. Nevetséges látvány volna.*
- Effy, ugye kiverted a fejedből, hogy hozzámenj? Szeretem, tényleg a kedvenc bácsikám. Mindig is jó volt hozzám, de nem hiszem, hogy boldoggá tennétek egymást.
*Merthogy nagyon nincsenek egy szinten. Ha másban nem, hát Effynek nincsenek vizelettartási problémái.*
- Keress valami fiatal, jóképű fickót, biztos akad. És csak érezd jól magad.
*Végül is, ő pont így van Cha'ysszal, minden kötelezettség nélkül jól érzi magát vele, de nem töltenek annyi időt együtt, hogy egymásra unhassanak, vagy veszekedhessenek. Bár most már azért hiányzik neki egy picit a férfi, talán jobban aludna kicsit.*
- Szívesen maradok, de tényleg csak akkor, ha Briwal nincs itt a környéken. Kínos lenne belefutni.
3367. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-07-01 17:46:39
Üzenet elküldve: 2021-07-01 17:46:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Nehezen tudja tulajdon apját nyugodtnak elképzelni. Az ő emlékeiben ha róla van szó, mindig a háborgó Aldo dominál, és nem a nyugodt, higgadt Aldo. Ehhez mondjuk jócskán hozzájárult Effi nehéz kamaszkora.*
- És megemlített valaha engem? Vagy Tiziót?
*Valahol azt reméli, hogy nem, mert ugyan el nem tudja képzelni, mondana-e egyetlen leányáról bármi jót is a túlvilágon.*
- Briwal egy... Furcsa szerzet. Régen nem ilyen volt. Akármit is érzel iránta, nem tudlak hibáztatni. Én most sem tudom hol van például, pedig elviekben ő a családfő. Neki illett volna intéznie a sorsunkat ezen a földön is... Habár, talán jobb is, hogy nem így alakult. Csak veszekednék vele. Sokkal csúnyábban, mint Tizióval.
*Sziritánt illetően minden bizonnyal botrányos esetről van szó, és mint tharg vezér, Aenae issza (itta) meg a levét mindennek. Nem irigyli barátnője helyzetét, és nem is csodálkozik állapotán. ~Kagan hogy bírta mindezt? Jaj tudom. Ő igazából borostyánkő volt, mikor már megszületett is, csak jól titkolta. A kövek szerintem nem éreznek ilyeneket. A kövek nem is éreznek semmit. És ő igazából egy kő. Jaj. Akkor én... Én valójában háltam egy embernek álcázott szoborral? Akkor ezért nem tudtam utána járni rendesen?~ A gondolatmenet végére belefárad, és inkább elhessegeti a borostyánköveket a fejéből.*
- Utólag mindez már úgyis mindegy. Te megtetted, amit meg kellett tenned, nemigaz?
*A gyapjastevéket illető kérdésre kissé idegesen felkacag.*
- Hehe. Szoktam, igen. Évente egyszer meg is kell nyírni őket, úgy tudom. Noha Pharajo néha ingerült. Vigyázni kell vele, hogy szembe ne köpjön.
*Na igen, a régi bálok, a képmutatás, a felesleges bájcsevegések. Akkoriban mindezt iszonyatosan gyűlölte.*
- Én is. Nem gondoltam, hogy hiányozni fog. Mondjuk azt se gondoltam, hogy itt kötök ki. Nos hát Waldran meg... Ha jól van, annak csak örülök. Nem kerestem jó ideje a társaságát.
*Néz egy darabig maga elé csöndben, aztán Aenae-re tekint.*
- Ha gondolod, itt maradhatsz a birtokon, míg jobban érzed magad. Látom, hogy megviselt vagy. Az is csoda, hogy épen ideértél ilyen állapotban.
*Nehezen tudja tulajdon apját nyugodtnak elképzelni. Az ő emlékeiben ha róla van szó, mindig a háborgó Aldo dominál, és nem a nyugodt, higgadt Aldo. Ehhez mondjuk jócskán hozzájárult Effi nehéz kamaszkora.*
- És megemlített valaha engem? Vagy Tiziót?
*Valahol azt reméli, hogy nem, mert ugyan el nem tudja képzelni, mondana-e egyetlen leányáról bármi jót is a túlvilágon.*
- Briwal egy... Furcsa szerzet. Régen nem ilyen volt. Akármit is érzel iránta, nem tudlak hibáztatni. Én most sem tudom hol van például, pedig elviekben ő a családfő. Neki illett volna intéznie a sorsunkat ezen a földön is... Habár, talán jobb is, hogy nem így alakult. Csak veszekednék vele. Sokkal csúnyábban, mint Tizióval.
*Sziritánt illetően minden bizonnyal botrányos esetről van szó, és mint tharg vezér, Aenae issza (itta) meg a levét mindennek. Nem irigyli barátnője helyzetét, és nem is csodálkozik állapotán. ~Kagan hogy bírta mindezt? Jaj tudom. Ő igazából borostyánkő volt, mikor már megszületett is, csak jól titkolta. A kövek szerintem nem éreznek ilyeneket. A kövek nem is éreznek semmit. És ő igazából egy kő. Jaj. Akkor én... Én valójában háltam egy embernek álcázott szoborral? Akkor ezért nem tudtam utána járni rendesen?~ A gondolatmenet végére belefárad, és inkább elhessegeti a borostyánköveket a fejéből.*
- Utólag mindez már úgyis mindegy. Te megtetted, amit meg kellett tenned, nemigaz?
*A gyapjastevéket illető kérdésre kissé idegesen felkacag.*
- Hehe. Szoktam, igen. Évente egyszer meg is kell nyírni őket, úgy tudom. Noha Pharajo néha ingerült. Vigyázni kell vele, hogy szembe ne köpjön.
*Na igen, a régi bálok, a képmutatás, a felesleges bájcsevegések. Akkoriban mindezt iszonyatosan gyűlölte.*
- Én is. Nem gondoltam, hogy hiányozni fog. Mondjuk azt se gondoltam, hogy itt kötök ki. Nos hát Waldran meg... Ha jól van, annak csak örülök. Nem kerestem jó ideje a társaságát.
*Néz egy darabig maga elé csöndben, aztán Aenae-re tekint.*
- Ha gondolod, itt maradhatsz a birtokon, míg jobban érzed magad. Látom, hogy megviselt vagy. Az is csoda, hogy épen ideértél ilyen állapotban.
3366. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-30 18:15:29
Üzenet elküldve: 2021-06-30 18:15:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Először valahol reméli, hogy Rel megadja a parancsot arra, hogy elégethesse a bárdot és egy pillanatra olyasmi is megfordul a fejében, hogy a megpörkölt bőréből készít Rel gyermekének egy szép felöltőt vagy egy csinos inget, de ahogy hallgatja a férfit, egyre inkább változik meg ez az érzés valami megfoghatatlan szánalommá, amit akkor szokott érezni, amikor egy sebesült farkast vagy más vadállatot lát, akiknek beszorult a lába egy medvecsapdába.* ~Emberek nevelték? Ki vetemedne ilyenre?~ *Húzza fel a szemét és ökölbe szorított, megfeszült karja elernyed, mintha már nem is tartana semmi vésztől. Két nevető arc is felrémlik előtte, mégpedig Moraelé és Miredé, akikből lehetett volna már most gyilkod is vagy akármi, ha nem menti ki őket rossz sorukból és nem veszi maga mellé a birtokra.* ~Talán mikor gyerek volt ez, a nevelői is úgy gondolkodhattak róla, hogy megpróbálnak valamit kezdeni vele.~ *Persze tudja, hogy nem lehet óvatlan és még mindig gyűlöli a faja miatt, de elhangzik egy olyan mondat, ami felett nem tud elsiklani.* ~Gyűlöli a fajtáját? Ki mondta nemrég, hogy aki a mélységieket gyűlöli az nem olyan rossz alak? Te voltál Learon!~ *Egy pillanatra felfordul vele a világ, és nem is tudja mihez kezdjen.*
-Én bizony nem teszek szívességet egy mélységinek! *Felei önkéntelenül, oda sem figyelve a szavaira.*
-Annak biztos nem! *Teszi még ezt is hozzá, nyomatékosítván szavait. A hegekre a csuklón nem is figyel és nem is érdekli. Megveti az öngyilkosságot, de megérti, hogy ez egy jó megoldás lett volna a férfi problémáira. Végül Relael nem utasítja egyértelműen arra, hogy ölje meg a férfit, így az utolsó kapaszkodó is kiesik a kezéből és kénytelen pipogya jóhiszeműségének engedni, ami azt suttogja bele a fejébe, hogy bizony itt most nem lesz sütögetés.*
-A szívem nem jól dönt, de az agyam ezzel nem tud most mit kezdeni. *Húzza el a száját, méghozzá élesen és mintegy megvetve a saját kedvességét, amire egyébként olyan büszke. Azzal tenyerével egyenesen az arcára csap, majd ott is hagyja egy másodpercig, végül csípőre teszi és fellengzős hangnemben szól a mélységihez.*
-Nos, Salwar Caleihaisan! *Egy kis undor is vegyül a beszédébe, ezzel nem tud mit kezdeni.*
-Kénytelen lesz azzal a tudattal élni, hogy be kell bizonyítsa, hogy nem egy kártevő, aminek először gondoltam! Azonban figyelmeztetem! Egy rossz lépés és megölöm! *Csóválja meg a fejét.*
-Kérem szolgáljon rá a bizalmamra és érje el, hogy egyszer úgy nézzek magára, hogy nem is veszem észre a csúf bőrszínét, hanem csak a mögötte lévő tisztes jellemet. *Ezzel erőltetetten összerendezi arcát és rákényszerít egy mosolyt, megtéve ezzel egy gesztust a férfi felé.*
-Learon Derint az anyja úgy nevelte, hogy mindenkinek adjon egy esélyt! Remélem nem hibázom ezzel.
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Először valahol reméli, hogy Rel megadja a parancsot arra, hogy elégethesse a bárdot és egy pillanatra olyasmi is megfordul a fejében, hogy a megpörkölt bőréből készít Rel gyermekének egy szép felöltőt vagy egy csinos inget, de ahogy hallgatja a férfit, egyre inkább változik meg ez az érzés valami megfoghatatlan szánalommá, amit akkor szokott érezni, amikor egy sebesült farkast vagy más vadállatot lát, akiknek beszorult a lába egy medvecsapdába.* ~Emberek nevelték? Ki vetemedne ilyenre?~ *Húzza fel a szemét és ökölbe szorított, megfeszült karja elernyed, mintha már nem is tartana semmi vésztől. Két nevető arc is felrémlik előtte, mégpedig Moraelé és Miredé, akikből lehetett volna már most gyilkod is vagy akármi, ha nem menti ki őket rossz sorukból és nem veszi maga mellé a birtokra.* ~Talán mikor gyerek volt ez, a nevelői is úgy gondolkodhattak róla, hogy megpróbálnak valamit kezdeni vele.~ *Persze tudja, hogy nem lehet óvatlan és még mindig gyűlöli a faja miatt, de elhangzik egy olyan mondat, ami felett nem tud elsiklani.* ~Gyűlöli a fajtáját? Ki mondta nemrég, hogy aki a mélységieket gyűlöli az nem olyan rossz alak? Te voltál Learon!~ *Egy pillanatra felfordul vele a világ, és nem is tudja mihez kezdjen.*
-Én bizony nem teszek szívességet egy mélységinek! *Felei önkéntelenül, oda sem figyelve a szavaira.*
-Annak biztos nem! *Teszi még ezt is hozzá, nyomatékosítván szavait. A hegekre a csuklón nem is figyel és nem is érdekli. Megveti az öngyilkosságot, de megérti, hogy ez egy jó megoldás lett volna a férfi problémáira. Végül Relael nem utasítja egyértelműen arra, hogy ölje meg a férfit, így az utolsó kapaszkodó is kiesik a kezéből és kénytelen pipogya jóhiszeműségének engedni, ami azt suttogja bele a fejébe, hogy bizony itt most nem lesz sütögetés.*
-A szívem nem jól dönt, de az agyam ezzel nem tud most mit kezdeni. *Húzza el a száját, méghozzá élesen és mintegy megvetve a saját kedvességét, amire egyébként olyan büszke. Azzal tenyerével egyenesen az arcára csap, majd ott is hagyja egy másodpercig, végül csípőre teszi és fellengzős hangnemben szól a mélységihez.*
-Nos, Salwar Caleihaisan! *Egy kis undor is vegyül a beszédébe, ezzel nem tud mit kezdeni.*
-Kénytelen lesz azzal a tudattal élni, hogy be kell bizonyítsa, hogy nem egy kártevő, aminek először gondoltam! Azonban figyelmeztetem! Egy rossz lépés és megölöm! *Csóválja meg a fejét.*
-Kérem szolgáljon rá a bizalmamra és érje el, hogy egyszer úgy nézzek magára, hogy nem is veszem észre a csúf bőrszínét, hanem csak a mögötte lévő tisztes jellemet. *Ezzel erőltetetten összerendezi arcát és rákényszerít egy mosolyt, megtéve ezzel egy gesztust a férfi felé.*
-Learon Derint az anyja úgy nevelte, hogy mindenkinek adjon egy esélyt! Remélem nem hibázom ezzel.
3365. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-30 15:10:07
Üzenet elküldve: 2021-06-30 15:10:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nem csak a húszéveseké a világ//
*A bajszos bódés bácsika, akinek már egyáltalán nem emlékezik a nevére ~Tán Shaenji... vagy valami hasonlatos hangzású~ töprengve néz végig saját portékáján a néne kérdését hallva. Épp szóra nyitná a száját szerencsétlen, mikor egy igencsak magas vénember lép mellé. No épp tudja, ő sem olyan szépséges és kellemes látványú már mint jánykorában, de kalapos férfi még az áltagos vén kecskéknél is egy fokkal rusnyább. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogja meghallgatni tanácsát.*
-Van-é?
*Kérdez vissza némi illetődöttséggel hangjában, mert ő bizony egy egyszerű vakondűző praktikumot sem ismer, hosszú-hosszú évekig elkerülték a portáját a kártékony kis állatok. Egyszer, mikor még harmadik megboldogult férje élt, betévedt egy kis család a veteményesbe, Yano azonban egy éjszaka alatt kiebrudalta őket. Bár emlékezne még, hogy hogyan.*
-Tehenganajt? Főgyúttani?
*Ráncos homlokán hitetlenkedve csúszik magasra megkopott szemöldöke*
-Attól az oszt nem csak a vakondokok menekűnek ki drága uram, biz' egész Szántáshát szedné a cókmókját.
*Bele se mer gondolni, milyen átkozottul büdös lehet a meggyújtott trágya. Na meg nem szívesen csapkodná agyon a kis lényeket, akármennyire is az idegeire megy, hogy kikaparják a palántákat.*
-Asszondja inkább meg nékem, másat nem tud? Valamit, amihez nem kő ganét égetni?
*Pár aranyat igazán nem sajnál, ha a vénség valóban megoldja a problémáját. Közben a bajszosnak már legyint is lemondóan, ezek után nincs szüksége segítségre tőle, remélhetőleg jobb a kártevőűző képessége ennek a kalaposnak, mint a szaga. Mert az bizony orrfacsaró még a Nanának is, pedig már nem a legjobb a szaglása.*
*A bajszos bódés bácsika, akinek már egyáltalán nem emlékezik a nevére ~Tán Shaenji... vagy valami hasonlatos hangzású~ töprengve néz végig saját portékáján a néne kérdését hallva. Épp szóra nyitná a száját szerencsétlen, mikor egy igencsak magas vénember lép mellé. No épp tudja, ő sem olyan szépséges és kellemes látványú már mint jánykorában, de kalapos férfi még az áltagos vén kecskéknél is egy fokkal rusnyább. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogja meghallgatni tanácsát.*
-Van-é?
*Kérdez vissza némi illetődöttséggel hangjában, mert ő bizony egy egyszerű vakondűző praktikumot sem ismer, hosszú-hosszú évekig elkerülték a portáját a kártékony kis állatok. Egyszer, mikor még harmadik megboldogult férje élt, betévedt egy kis család a veteményesbe, Yano azonban egy éjszaka alatt kiebrudalta őket. Bár emlékezne még, hogy hogyan.*
-Tehenganajt? Főgyúttani?
*Ráncos homlokán hitetlenkedve csúszik magasra megkopott szemöldöke*
-Attól az oszt nem csak a vakondokok menekűnek ki drága uram, biz' egész Szántáshát szedné a cókmókját.
*Bele se mer gondolni, milyen átkozottul büdös lehet a meggyújtott trágya. Na meg nem szívesen csapkodná agyon a kis lényeket, akármennyire is az idegeire megy, hogy kikaparják a palántákat.*
-Asszondja inkább meg nékem, másat nem tud? Valamit, amihez nem kő ganét égetni?
*Pár aranyat igazán nem sajnál, ha a vénség valóban megoldja a problémáját. Közben a bajszosnak már legyint is lemondóan, ezek után nincs szüksége segítségre tőle, remélhetőleg jobb a kártevőűző képessége ennek a kalaposnak, mint a szaga. Mert az bizony orrfacsaró még a Nanának is, pedig már nem a legjobb a szaglása.*
3364. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-29 19:20:22
Üzenet elküldve: 2021-06-29 19:20:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a húszéveseké a világ//
* A piac olyan hely, ahol Ka'roi bácsi ritkán fordul meg, akkor is inkább csak azért, hogy kétes eredetű, és minőségű, de magas alkohol tartalmú italokat szerezzen be, vagy ha valamilyen szerszámra, eszközre van szüksége a mindennapos dolgokhoz. Most azonban meglát egy korabeli asszonyt, akinek láthatóan segítségre van szüksége. *
- Aztat könnyű megódani, néne, vannak rá eccerű praktikumok! * Lép oda, hogy segítséget nyújtson ott, ahol arra szükség adódik. *
- Tehénszartot kő tömni a lyukakba, oszt főgyújtani, nem bírják a füstjét és a szagát, egybű kimenekűnek. Akkó osztán jó fejbe kő csapkodni mindöt valami súlyossa', hogy megszenderüljenek a túlvilágra. Amúgy is kábák a füsttő, nem nehéz, de ha kő, akkó segítek szívesen. Persze nem ingyé, Töjszusz még megharagudik. Mindennek ára van ám, az ám! De én ócsó vagyok, biztosítom, nálam ócsóbat nem kap. Se jobbat. * Vigyoránál csak leheletének szaga lehengerlőbb, ahogy közelebb lép, még a nyílt téren is messzire viszi a rossz fogak, a kiszáradt nyelv, és az alkoholfogyasztás hármasának mindent letaroló egyvelegét. Egyesek talán azt is gondolhatják, hogy elég lenne, ha az öreg Lachatoss belehelne a lyukakba, egyből menekülnének nem csak a vakondok, de még a kukacok is kifelé. Ha nem döglenének bele egyből. *
- De ne beszíjjünk pénzrő' amíg annak nincsen itten az ideje, asztat mondom én. Eccerűbb, ha nap közben csinájjuk, mer a vakond éccakai lény, meg kő lepni amíg fönn van a nap. Arra nem számít a sok beste.
* A piac olyan hely, ahol Ka'roi bácsi ritkán fordul meg, akkor is inkább csak azért, hogy kétes eredetű, és minőségű, de magas alkohol tartalmú italokat szerezzen be, vagy ha valamilyen szerszámra, eszközre van szüksége a mindennapos dolgokhoz. Most azonban meglát egy korabeli asszonyt, akinek láthatóan segítségre van szüksége. *
- Aztat könnyű megódani, néne, vannak rá eccerű praktikumok! * Lép oda, hogy segítséget nyújtson ott, ahol arra szükség adódik. *
- Tehénszartot kő tömni a lyukakba, oszt főgyújtani, nem bírják a füstjét és a szagát, egybű kimenekűnek. Akkó osztán jó fejbe kő csapkodni mindöt valami súlyossa', hogy megszenderüljenek a túlvilágra. Amúgy is kábák a füsttő, nem nehéz, de ha kő, akkó segítek szívesen. Persze nem ingyé, Töjszusz még megharagudik. Mindennek ára van ám, az ám! De én ócsó vagyok, biztosítom, nálam ócsóbat nem kap. Se jobbat. * Vigyoránál csak leheletének szaga lehengerlőbb, ahogy közelebb lép, még a nyílt téren is messzire viszi a rossz fogak, a kiszáradt nyelv, és az alkoholfogyasztás hármasának mindent letaroló egyvelegét. Egyesek talán azt is gondolhatják, hogy elég lenne, ha az öreg Lachatoss belehelne a lyukakba, egyből menekülnének nem csak a vakondok, de még a kukacok is kifelé. Ha nem döglenének bele egyből. *
- De ne beszíjjünk pénzrő' amíg annak nincsen itten az ideje, asztat mondom én. Eccerűbb, ha nap közben csinájjuk, mer a vakond éccakai lény, meg kő lepni amíg fönn van a nap. Arra nem számít a sok beste.
3363. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-29 14:14:40
Üzenet elküldve: 2021-06-29 14:14:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Néha beszélnek. Tanácsokat adnak. Aldo bácsi nem annyira beszédes. Azt mondta, hogy édesanyám jót akar nekem. Az egész szürreális látomásban ő volt az egyetlen, nyugodt pont. És, hogy ne haragudjak Briwalra.
*Elgondolkodva néz maga elé, miközben felidézi a jelenetet, mikor a rúna a karjára kerül. Ujjbegyeivel végigsimít a hegen.*
- Aldo bácsi kedves. Ha már mindenféle szellem látogat, akkor neki örülök a legjobban.
*Kigombolt mandzsettájába törli a szemeit. Nem zokog, csak diszkréten könnyezik.*
- Nem haragszom Briwalra. Már nem. Úgy érzetem, hogy cserben hagy, hogy minden felelősséget rám hárít. Pedig egy gyerekhez ketten kellenek, nem?
*Talán kicsit lódít azzal, hogy nem haragszik Effy fivérére, mert valójában haragszik. Leginkább amiatt, hogy elhitette Nirsszel, hogy az a gyermek az övé. Az a gyerek már akkor a hasában volt, mikor megismerkedett Nirsszel.*
- Bocsáss meg... Én... Elkalandoztam.
*Ökölbe szorult keze sem arról árulkodik, hogy ne haragudna Briwalra, de most végül kinyújtja ujjait, mintha képzeletbeli zongorán játszana velük.*
- A Vashegy nevében és hozzájárulása nélkül. Bár érdekes a dolog.
*Körbepillant, hogy meggyőződjön arról, hogy csak maguk vannak. De a kérődző gyapjaokon kívül nincs más társaságuk.*
- Azt állították, hogy Waldran utasította őket. Megkérdeztem tőle, tagadja. Vagyis azt nem, hogy áldását adta a dologra, de azt igen, hogy azt akarta, hogy a Vashegy nevében járjanak el. Amúgy hiszek neki. Én is úgy vagyok vele, hogy nem érdekelt volna Sziritán sorsa. Hát mit érdekli a Vashegyet, hogy Arthenior területén fosztogatnak, meg gyilkolnak?
*Farkasszemet néz a kérődző Pharajóval. Zavarba ejtő állat.*
- Te tényleg fésülgeted ezeket? Azt hallottam, hogy éjjelente halkan dalolászol és úgy fésülöd őket.
*Főleg villámlásban ijesztő ahogy fésül és közben hisztérikusan nevet. Bár miért fésülgetné villámló háttér előtt az állatokat? A pletykák furcsák.*
- Csuda jó lett volna. Visszasírom azokat az időket. Szeretnék táncolni. Waldranról?
*Pillant a gyapjasról Effyre. Elgondolkodik azon, hogy vajon barátnője fel van-e készülve arra, amit Waldranról tud? Vajon közölnie kell-e vele?*
- Jól van.
*Mondja végül, bár ebből a két szóból világosan kihallatszik a bizonytalansága. Nincs jól, aki álmában maga alá hugyozik, az nincs jól. Ráadásul az erődfal tövében aludt, vánkosául üres üvegek szolgáltak.*
- Néha beszélnek. Tanácsokat adnak. Aldo bácsi nem annyira beszédes. Azt mondta, hogy édesanyám jót akar nekem. Az egész szürreális látomásban ő volt az egyetlen, nyugodt pont. És, hogy ne haragudjak Briwalra.
*Elgondolkodva néz maga elé, miközben felidézi a jelenetet, mikor a rúna a karjára kerül. Ujjbegyeivel végigsimít a hegen.*
- Aldo bácsi kedves. Ha már mindenféle szellem látogat, akkor neki örülök a legjobban.
*Kigombolt mandzsettájába törli a szemeit. Nem zokog, csak diszkréten könnyezik.*
- Nem haragszom Briwalra. Már nem. Úgy érzetem, hogy cserben hagy, hogy minden felelősséget rám hárít. Pedig egy gyerekhez ketten kellenek, nem?
*Talán kicsit lódít azzal, hogy nem haragszik Effy fivérére, mert valójában haragszik. Leginkább amiatt, hogy elhitette Nirsszel, hogy az a gyermek az övé. Az a gyerek már akkor a hasában volt, mikor megismerkedett Nirsszel.*
- Bocsáss meg... Én... Elkalandoztam.
*Ökölbe szorult keze sem arról árulkodik, hogy ne haragudna Briwalra, de most végül kinyújtja ujjait, mintha képzeletbeli zongorán játszana velük.*
- A Vashegy nevében és hozzájárulása nélkül. Bár érdekes a dolog.
*Körbepillant, hogy meggyőződjön arról, hogy csak maguk vannak. De a kérődző gyapjaokon kívül nincs más társaságuk.*
- Azt állították, hogy Waldran utasította őket. Megkérdeztem tőle, tagadja. Vagyis azt nem, hogy áldását adta a dologra, de azt igen, hogy azt akarta, hogy a Vashegy nevében járjanak el. Amúgy hiszek neki. Én is úgy vagyok vele, hogy nem érdekelt volna Sziritán sorsa. Hát mit érdekli a Vashegyet, hogy Arthenior területén fosztogatnak, meg gyilkolnak?
*Farkasszemet néz a kérődző Pharajóval. Zavarba ejtő állat.*
- Te tényleg fésülgeted ezeket? Azt hallottam, hogy éjjelente halkan dalolászol és úgy fésülöd őket.
*Főleg villámlásban ijesztő ahogy fésül és közben hisztérikusan nevet. Bár miért fésülgetné villámló háttér előtt az állatokat? A pletykák furcsák.*
- Csuda jó lett volna. Visszasírom azokat az időket. Szeretnék táncolni. Waldranról?
*Pillant a gyapjasról Effyre. Elgondolkodik azon, hogy vajon barátnője fel van-e készülve arra, amit Waldranról tud? Vajon közölnie kell-e vele?*
- Jól van.
*Mondja végül, bár ebből a két szóból világosan kihallatszik a bizonytalansága. Nincs jól, aki álmában maga alá hugyozik, az nincs jól. Ráadásul az erődfal tövében aludt, vánkosául üres üvegek szolgáltak.*
3362. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-28 18:32:19
Üzenet elküldve: 2021-06-28 18:32:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nem csak a húszéveseké a világ//
- Tőlem aztán a csoffadtakbú' is adhat csillagom!
*Húzza össze szemöldökét a vén Nana, ahogy hunyorogva szemléli a vágott növényeket az egyik kofánál, mert hát nem lát már valami jól. Nem mintha a hunyorgás már oly sokat segítene ezen gondján, inkább csak úgy megnyugtatja az embert a mozdulat.
A fiatal fiúcska kihez igen gyakran jár virágért máris cseréli a napon már sokat szenvedett zsályákat, hogy aztán egy madzaggal szorosan kötözni kezdje. Közben még arra is van ideje, hogy viccelődve megkérdezze mégis kinek viszi az öreg Nana a virágot, ki csak legyintve felel.*
- Ó, hát a szeretőimnek! *vonásai egészen komolynak tűnnek így hirtelen, de fekete szemei huncutan csillognak.*
- Hát több is van?
- Most mondd meg fiam, egy mi a ménkűnek?!
*Mély, pipázástól karcos kacagása csal még egy mosolyt a legénykére, mielőtt átvenné a dudvát, aztán máris sűrű viszontlátások közepette biceg odébb botjára támaszkodva. Még van pár dolog, amit vennie kéne, de igazság szerint igencsak melege van, főleg így, a sötét kendő alatt, de tudja jól, hogy nem szabad ilyenkor levetni. Attól felforr az ember feje. Egyszer a Maerishkájé is úgy felforrott, menten szélütést kapott a kaszálón, le is fittyent az orcája fele, azóta se állt helyre. Nanának meg már van elég baja, még csak az kellene, hogy a képe is fittyenjen, magától is csúszik már a ráncoktól rendesen.
Nehézkesen átcammogva egy bajszos bácsika bódéjához gondosan szemlélni kezdi portékáit.*
- Nincs valamije fiam, ami elűzné a vakondokokat? *szól végül, miután hiába mustrálja merengve az árut, néhányról fogalma sincs mi lehet*
- Hatok óta lakmároznak a plántákbú', hogy törné ki őket a nehézség!
- Tőlem aztán a csoffadtakbú' is adhat csillagom!
*Húzza össze szemöldökét a vén Nana, ahogy hunyorogva szemléli a vágott növényeket az egyik kofánál, mert hát nem lát már valami jól. Nem mintha a hunyorgás már oly sokat segítene ezen gondján, inkább csak úgy megnyugtatja az embert a mozdulat.
A fiatal fiúcska kihez igen gyakran jár virágért máris cseréli a napon már sokat szenvedett zsályákat, hogy aztán egy madzaggal szorosan kötözni kezdje. Közben még arra is van ideje, hogy viccelődve megkérdezze mégis kinek viszi az öreg Nana a virágot, ki csak legyintve felel.*
- Ó, hát a szeretőimnek! *vonásai egészen komolynak tűnnek így hirtelen, de fekete szemei huncutan csillognak.*
- Hát több is van?
- Most mondd meg fiam, egy mi a ménkűnek?!
*Mély, pipázástól karcos kacagása csal még egy mosolyt a legénykére, mielőtt átvenné a dudvát, aztán máris sűrű viszontlátások közepette biceg odébb botjára támaszkodva. Még van pár dolog, amit vennie kéne, de igazság szerint igencsak melege van, főleg így, a sötét kendő alatt, de tudja jól, hogy nem szabad ilyenkor levetni. Attól felforr az ember feje. Egyszer a Maerishkájé is úgy felforrott, menten szélütést kapott a kaszálón, le is fittyent az orcája fele, azóta se állt helyre. Nanának meg már van elég baja, még csak az kellene, hogy a képe is fittyenjen, magától is csúszik már a ráncoktól rendesen.
Nehézkesen átcammogva egy bajszos bácsika bódéjához gondosan szemlélni kezdi portékáit.*
- Nincs valamije fiam, ami elűzné a vakondokokat? *szól végül, miután hiába mustrálja merengve az árut, néhányról fogalma sincs mi lehet*
- Hatok óta lakmároznak a plántákbú', hogy törné ki őket a nehézség!
3361. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-06-28 15:59:32
Üzenet elküldve: 2021-06-28 15:59:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Tudom.
*Csak legyint egyet a Tiziót érő megjegyzésre, hanem a szellemek már sokkal jobban izgatják a fantáziáját, mint fivére beteges szokásai.*
- Az apámat? És... És mondott valamit? Szoktak neked beszélni, vagy csak úgy látod őket?
*Valamelyest még mindig szkeptikus a szellemekkel kapcsolatban, de persze könnyen meglehet, hogy Aenae-nek is van valami különleges képessége a tharg vér miatt. Ennek az eshetőségnek jobban örül, mint egy esetleges szerfüggőségnek, vagy nagyon szélsőséges esetben annak, hogy barátnője meggárgyult, akárcsak ő maga.*
- Dehogy vagy rossz társaság! Ne beszélj már marhaságokat. Én olykor a fivéremmel, de még gyakrabban a gyapjastevéimmel vagyok összezárva. A társaságod üdítő dolog nekem.
*A történet arról a bizonyos Yagnarról és annak ámokfutásáról új dolog neki. Mondjuk nem is igen állt mostanában kapcsolatban a külvilággal, annyira el volt foglalva a saját dolgaival a birtokon. ~Lehet, hogy többet kellene kimozdulnom, és akkor nem kerülnek el az ilyen hírek.~*
- Tehát ha jól értem, a Vashegy nevében ölt a Vashegy tudta és hozzájárulása nélkül? Hah! Ez igen.
*Kicsit olyan ez, mint mikor pár éve az apjától ellopott értékeket akarta annak nevében visszaszerezni annak tudta nélkül, aztán amikor hazatért végre, a hála egy jó nagy büdös pofon volt. Bár ez nyilván kisebb vétek, mint az emberölés és fosztogatás.*
- Alábecsült téged. ~Ahogy Kagan is.~
*A bálok és Briwal említésére elmosolyodik egy pillanatra.*
- Ugye, micsoda élet lett volna az? Pedig akkoriban rosszul voltam még a gondolatától is. Látnod kellett volna atyám arcát, amikor bevallottam neki, hogy rangon aluli udvarlóm volt, és még el is szöktem vele egy napra. Mekkora botrány is volt az akkoriban! Most odaadhatnám magam egy részeges kondásnak, az se érdekelne senkit errefelé. ~Apropó, részeges.~ Egyébiránt mondd, Waldranról tudsz valamit? Találkoztál vele mostanság? Rég láttam már őt.
- Tudom.
*Csak legyint egyet a Tiziót érő megjegyzésre, hanem a szellemek már sokkal jobban izgatják a fantáziáját, mint fivére beteges szokásai.*
- Az apámat? És... És mondott valamit? Szoktak neked beszélni, vagy csak úgy látod őket?
*Valamelyest még mindig szkeptikus a szellemekkel kapcsolatban, de persze könnyen meglehet, hogy Aenae-nek is van valami különleges képessége a tharg vér miatt. Ennek az eshetőségnek jobban örül, mint egy esetleges szerfüggőségnek, vagy nagyon szélsőséges esetben annak, hogy barátnője meggárgyult, akárcsak ő maga.*
- Dehogy vagy rossz társaság! Ne beszélj már marhaságokat. Én olykor a fivéremmel, de még gyakrabban a gyapjastevéimmel vagyok összezárva. A társaságod üdítő dolog nekem.
*A történet arról a bizonyos Yagnarról és annak ámokfutásáról új dolog neki. Mondjuk nem is igen állt mostanában kapcsolatban a külvilággal, annyira el volt foglalva a saját dolgaival a birtokon. ~Lehet, hogy többet kellene kimozdulnom, és akkor nem kerülnek el az ilyen hírek.~*
- Tehát ha jól értem, a Vashegy nevében ölt a Vashegy tudta és hozzájárulása nélkül? Hah! Ez igen.
*Kicsit olyan ez, mint mikor pár éve az apjától ellopott értékeket akarta annak nevében visszaszerezni annak tudta nélkül, aztán amikor hazatért végre, a hála egy jó nagy büdös pofon volt. Bár ez nyilván kisebb vétek, mint az emberölés és fosztogatás.*
- Alábecsült téged. ~Ahogy Kagan is.~
*A bálok és Briwal említésére elmosolyodik egy pillanatra.*
- Ugye, micsoda élet lett volna az? Pedig akkoriban rosszul voltam még a gondolatától is. Látnod kellett volna atyám arcát, amikor bevallottam neki, hogy rangon aluli udvarlóm volt, és még el is szöktem vele egy napra. Mekkora botrány is volt az akkoriban! Most odaadhatnám magam egy részeges kondásnak, az se érdekelne senkit errefelé. ~Apropó, részeges.~ Egyébiránt mondd, Waldranról tudsz valamit? Találkoztál vele mostanság? Rég láttam már őt.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4229-4248