Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 177 (3521. - 3540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3540. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-04 10:34:24
Üzenet elküldve: 2021-11-04 10:34:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
~Ölj. Méghozzá acéllal. Ölj most!~
*Nem érheti szó a ház elejét, ő megtette, amit megtudott. Azután pedig, hogy a kandalló mellé kerül a kard, néma csendbe burkolódzik. Valójában nem is bánja, hogy egy rövid időre "leválasztották". Roppant mód untatja a páros csicsergésének nyomonkövetése. Szívesebben merül el inkább gondolatai között, létének magányában. Számos akadállyal számolt, mikor az Alvó Isten úgy határozott, hogy dolga van még itt e földön, ám a turbékolás nem volt közöttük. Nem erénye épp a türelem, de jelen helyzetében aligha tehetne mást. Egy dolgot viszont megtehet. Visszahúzódik a lét és nemlét között elterülő homályba, míg újra kézhez nem kerül.*
~Ölj. Méghozzá acéllal. Ölj most!~
*Nem érheti szó a ház elejét, ő megtette, amit megtudott. Azután pedig, hogy a kandalló mellé kerül a kard, néma csendbe burkolódzik. Valójában nem is bánja, hogy egy rövid időre "leválasztották". Roppant mód untatja a páros csicsergésének nyomonkövetése. Szívesebben merül el inkább gondolatai között, létének magányában. Számos akadállyal számolt, mikor az Alvó Isten úgy határozott, hogy dolga van még itt e földön, ám a turbékolás nem volt közöttük. Nem erénye épp a türelem, de jelen helyzetében aligha tehetne mást. Egy dolgot viszont megtehet. Visszahúzódik a lét és nemlét között elterülő homályba, míg újra kézhez nem kerül.*
3539. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-03 11:09:27
Üzenet elküldve: 2021-11-03 11:09:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
- Igazán nincs mit.
*Hangja a körülményekhez képest eléggé vidám, de egyértelműen nem az ad neki okot a vidámságra, hogy most egy jót nevethet a férfin, meg annak különös aggodalmain. Egyszerűen csak vidám, talán attól, hogy Cha'yss láthatóan nyugszik lefelé, de amilyen változékony a hangulata, Aenae már felkészül lélekben egy újabb felcsattanásra, vagy epés megjegyzésre. A legrosszabbon, vagyis a lánykérésen már úgyis túlvannak, mással nemigen tudja Cha'yss meglepni.*
- Ez nagyon lovagias tőled.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy emellett esztelenség is, sem pedig azt, hogy nem feltétlenül tart igényt az állandó felügyeletre és megmentésre, mert ma is látható volt, hogy meg tudja védeni magát. Cha'ysshoz képest olcsón megúszta, csak a blúza bánja a dolgot, bár Aenae nagyon bánja ezt, mert tényleg az egyik kedvenc blúza.*
- Cha'yss, többet morogsz, mint egy bolhás kutya. Természetesen nem játékszer.
*Sóhajtja a szemét forgatva. Tudja jól, hogy nem játékszer, hiszen látta már használat közben az artheniori piacon és a kaszárnyában is. Lesandít a számszeríjra, hüvelykujjával végigsimít a tusába vésett betűkön. Fél szemöldöke felkúszik, kicsit hosszabban mered a fegyverre, elgondolkodva hümment. Gondolatait egyelőre nem osztja meg, csak vet még egy pillantást a kis fegyvertárukra, gondosan szemrevételezve mindet. A fokoson is megáll a tekintete egy kis időre, ijesztően könnyen megölhette volna vele a késes fickót, ha nem dönt úgy, hogy mégsem az éllel sújt le.*
- Azt kérsz, szerelmem, amit csak akarsz.
*Csicsergi, de azt a tényt elhallgatja, hogy fogalma sincsen arról, hogy hogyan is kell megmasszírozni valakit. Mármint elméletben tudja, hogy nyomkodni kell a görcsös izmokat, de Cha'yssra nézve, most a teste valószínűleg egyetlen görcsbe rándult izom. De valahogy csak elboldogul ezzel, ha máshogy nem, akkor kisimogatja és kicsókolja ezt a görcsöt.*
- Persze, kérheted boldog befejezéssel is, jelentsen ez bármit is.
*Bizonyára valami számára ismeretlen, wegtoreni szokás lehet.*
- De biztosan elmondod, igaz?
*A férfi derekát átölelve felnéz rá, mosolyog. Ha boldog befejezéses masszázs kell ahhoz, hogy Cha'yss megnyugodjon, akkor az kell hozzá. Aenae szeret új dolgokat tanulni, ez mindig is jellemző volt rá, ráadásul igen szorgalmasan igyekszik elsajátítani az újdonságokat. Illetve szeret a másik kedvére tenni.*
- Igazán nincs mit.
*Hangja a körülményekhez képest eléggé vidám, de egyértelműen nem az ad neki okot a vidámságra, hogy most egy jót nevethet a férfin, meg annak különös aggodalmain. Egyszerűen csak vidám, talán attól, hogy Cha'yss láthatóan nyugszik lefelé, de amilyen változékony a hangulata, Aenae már felkészül lélekben egy újabb felcsattanásra, vagy epés megjegyzésre. A legrosszabbon, vagyis a lánykérésen már úgyis túlvannak, mással nemigen tudja Cha'yss meglepni.*
- Ez nagyon lovagias tőled.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy emellett esztelenség is, sem pedig azt, hogy nem feltétlenül tart igényt az állandó felügyeletre és megmentésre, mert ma is látható volt, hogy meg tudja védeni magát. Cha'ysshoz képest olcsón megúszta, csak a blúza bánja a dolgot, bár Aenae nagyon bánja ezt, mert tényleg az egyik kedvenc blúza.*
- Cha'yss, többet morogsz, mint egy bolhás kutya. Természetesen nem játékszer.
*Sóhajtja a szemét forgatva. Tudja jól, hogy nem játékszer, hiszen látta már használat közben az artheniori piacon és a kaszárnyában is. Lesandít a számszeríjra, hüvelykujjával végigsimít a tusába vésett betűkön. Fél szemöldöke felkúszik, kicsit hosszabban mered a fegyverre, elgondolkodva hümment. Gondolatait egyelőre nem osztja meg, csak vet még egy pillantást a kis fegyvertárukra, gondosan szemrevételezve mindet. A fokoson is megáll a tekintete egy kis időre, ijesztően könnyen megölhette volna vele a késes fickót, ha nem dönt úgy, hogy mégsem az éllel sújt le.*
- Azt kérsz, szerelmem, amit csak akarsz.
*Csicsergi, de azt a tényt elhallgatja, hogy fogalma sincsen arról, hogy hogyan is kell megmasszírozni valakit. Mármint elméletben tudja, hogy nyomkodni kell a görcsös izmokat, de Cha'yssra nézve, most a teste valószínűleg egyetlen görcsbe rándult izom. De valahogy csak elboldogul ezzel, ha máshogy nem, akkor kisimogatja és kicsókolja ezt a görcsöt.*
- Persze, kérheted boldog befejezéssel is, jelentsen ez bármit is.
*Bizonyára valami számára ismeretlen, wegtoreni szokás lehet.*
- De biztosan elmondod, igaz?
*A férfi derekát átölelve felnéz rá, mosolyog. Ha boldog befejezéses masszázs kell ahhoz, hogy Cha'yss megnyugodjon, akkor az kell hozzá. Aenae szeret új dolgokat tanulni, ez mindig is jellemző volt rá, ráadásul igen szorgalmasan igyekszik elsajátítani az újdonságokat. Illetve szeret a másik kedvére tenni.*
3538. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-03 10:51:29
Üzenet elküldve: 2021-11-03 10:51:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Valuryen igazán nagyon kedves vele, és ezért hálás Karheia, aki barbár mivolta ellenére ideális esetben szelíd és jószívű teremtés. A megnyugtatónak szánt gesztusért is hálás lenne alap esetben, de a nő elég sok múltbéli traumát cipel, ennek okán a hosszúéletű érezheti, hogy kicsit megrezzen érintése alatt a nő, és nem tudja természetesnek venni a vállára simuló kézfejet. Karheia nem észleli magán ezt a reakciót, talán a másik sem figyel arra, hogy ebben a "feszült" állapotban teste ösztönösen reagál, és vállai kicsit megemelkednek.
Az előkerülő varázsitalra heves bólogatásba kezd.*
- Igen, ilyenem is van. Ugyanez, csak kék színű.
*Érdeklődve hallgatja, hogy mi mindenre képes a kék ital is, ajkai el is vállnak egymástól csodálkozása közben.*
- Á , vagy úgy! Tehát akkor érdemes megtartanom arra az esetre, amikor ismét meglátogatom a Mágustornyot?
*Érdeklődve szemléli a kezében lévő üvegcsét, és hümmögve töpreng a hallottakon.*
- Igen csekély a tudásom a mágikus italokról. A toronyban akad erről olvasmány? Nem láttam ilyesmit, de lehet csupán elkerülte a figyelmemet.
*Igaz, hogy jelenleg minden erőforrását az elemi mágia tanulmányozására fordítja, de ezek a bájitalok is izgalmasnak tűnnek a számára, és mindenek előtt pedig hasznosnak.*
- Ahol felnőttem, abban a faluban sokat segédkeztem a nagymamámnak, ő remek javasasszony volt, számtalan életet mentett vagy könnyített meg tudásával. Ezek az italok viszont újabb kapukat nyithatnának harcosaink ápolásában.
*Magyarázza rendkívüli szenvedéllyel, miközben láthatóan ismételten elkalandoznak gondolatai ahogy a lehetőségek újabb tárháza nyílik meg előtte.*
- Igen, az lennék. Elsősorban a tűz ággal ismerkedtem eddig, mert szeretnék majd a tharg harcosok mellett küzdeni én is. Elég pusztító tud lenni nem megfelelő kézben, én viszont inkább "védelemre" használnám, hogy népemet megóvhassam, és a férfiainknak segíthessek. Meg egyébként is, nincs élet tűz nélkül. Veszélyessége miatt olyan sokan elfelejtik azt a sok ajándékkal teli pillanatot, amit nyújthat nekünk.
*Ahogy a korábbi jelenet is jól prezentálta, Karheia életében mindig fontos szerepe volt a tűznek, és talán ezt sok család elmondhatja magáról, akik mind esténként a tűz köré gyűltek, hogy élvezhessék egymás társaságát.*
- Sajnos ismereteim elég csekélyek, és csak ennyire terjednek ki egyelőre, ezért nem is hiszem, hogy tudnék neked bármi olyat adni, amit ne tudnál már most.
*Valuryen igazán nagyon kedves vele, és ezért hálás Karheia, aki barbár mivolta ellenére ideális esetben szelíd és jószívű teremtés. A megnyugtatónak szánt gesztusért is hálás lenne alap esetben, de a nő elég sok múltbéli traumát cipel, ennek okán a hosszúéletű érezheti, hogy kicsit megrezzen érintése alatt a nő, és nem tudja természetesnek venni a vállára simuló kézfejet. Karheia nem észleli magán ezt a reakciót, talán a másik sem figyel arra, hogy ebben a "feszült" állapotban teste ösztönösen reagál, és vállai kicsit megemelkednek.
Az előkerülő varázsitalra heves bólogatásba kezd.*
- Igen, ilyenem is van. Ugyanez, csak kék színű.
*Érdeklődve hallgatja, hogy mi mindenre képes a kék ital is, ajkai el is vállnak egymástól csodálkozása közben.*
- Á , vagy úgy! Tehát akkor érdemes megtartanom arra az esetre, amikor ismét meglátogatom a Mágustornyot?
*Érdeklődve szemléli a kezében lévő üvegcsét, és hümmögve töpreng a hallottakon.*
- Igen csekély a tudásom a mágikus italokról. A toronyban akad erről olvasmány? Nem láttam ilyesmit, de lehet csupán elkerülte a figyelmemet.
*Igaz, hogy jelenleg minden erőforrását az elemi mágia tanulmányozására fordítja, de ezek a bájitalok is izgalmasnak tűnnek a számára, és mindenek előtt pedig hasznosnak.*
- Ahol felnőttem, abban a faluban sokat segédkeztem a nagymamámnak, ő remek javasasszony volt, számtalan életet mentett vagy könnyített meg tudásával. Ezek az italok viszont újabb kapukat nyithatnának harcosaink ápolásában.
*Magyarázza rendkívüli szenvedéllyel, miközben láthatóan ismételten elkalandoznak gondolatai ahogy a lehetőségek újabb tárháza nyílik meg előtte.*
- Igen, az lennék. Elsősorban a tűz ággal ismerkedtem eddig, mert szeretnék majd a tharg harcosok mellett küzdeni én is. Elég pusztító tud lenni nem megfelelő kézben, én viszont inkább "védelemre" használnám, hogy népemet megóvhassam, és a férfiainknak segíthessek. Meg egyébként is, nincs élet tűz nélkül. Veszélyessége miatt olyan sokan elfelejtik azt a sok ajándékkal teli pillanatot, amit nyújthat nekünk.
*Ahogy a korábbi jelenet is jól prezentálta, Karheia életében mindig fontos szerepe volt a tűznek, és talán ezt sok család elmondhatja magáról, akik mind esténként a tűz köré gyűltek, hogy élvezhessék egymás társaságát.*
- Sajnos ismereteim elég csekélyek, és csak ennyire terjednek ki egyelőre, ezért nem is hiszem, hogy tudnék neked bármi olyat adni, amit ne tudnál már most.
3537. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-02 20:55:13
Üzenet elküldve: 2021-11-02 20:55:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
*Ha az igric fárasztó is, (és miért lenne az?) akkor se veszi észre. Nyűgös, persze, de ki ne volna az a vele történtek után. Idejön, hogy kipihenje magát vidéken, erre mindenféle kellemetlenségek történnek vele. Először kiderül, hogy Aenae nem is igazán akar hozzámenni, vagy ha akar is, nem úgy, ahogy azt a wegtoreni elképzelte. Vagy valami ilyesmi. Aztán jönnek ezek a szellemes történések, a megmagyarázhatatlan gyilkos sugallat és a verekedés, amiben ráadásul még két egyformát is kap. Mindenki nyűgös lenne a helyében.
A válaszra csak bólint, mert lehet, hogy tényleg nem figyelt. De amíg nem volt értelme odafigyelni, addig minek is tette volna. A nők össze-visszafecsegnek.*
- Köszönöm. *Mondja hálásan és kissé megnyugodva. Nem is gondolta, hogy háznál van a segítség és nem kell valami tyúkszarszagú ólban egy kuruzslóval seftelnie.
A mosoly jól esik neki, ő is elmosolyodik. Tényleg mintha kicsit jobban is lenne, de az is lehet, hogy a hűs érzésnek a hatása amit nemrég érzett. Szerencsére Aenae sem húzza jobban az agyát, így nyugodtabban sóhajt.*
- Ha bárki bármikor fegyvert ránt rád, azt készen állok a túlvilágra küldeni. *Mondja lesütve a szemét. Valahogy talál értelmet ebben, pedig tudja, hogy kocsmai verekedésbe nem viszünk kardot. De mégis jól esett volna kiontani a parasztok belét. Mondaná, hogy "nincs nekem vérszomjam", de nem jön az ajkára, így inkább letesz róla.
A csók elveszi a maradék dühét is, laposan mosolyog ültében, de az eset a kandallóval újra visszalöki a kezdeti állapotba. Már kezdene rá, hogy ezek a "véletlenek" nem lehetnek véletlenek, de a lány megelőzi. A határozottság, amivel a fegyvereit kéri, beléfojtja a szót. Némán nyújtja át a karfára akasztott számszeríjat, miközben azt mormogja.*
- Ez nem játékszer.
*Addig bíbelődik a fegyverövével, hogy végül Aenaenek segíteni kell kicsatolni. A helyzet halvány, pajkos mosolyt csal az igric szája sarkába.
A fegyverek a kandalló mellé kerülnek, Kathlyn a párkányára.
Felemelkedik ültéből és mintha tényleg jobban lenne, pedig nem hiszi, hogy attól történne ez, hogy nincsenek nála a fegyverei.*
- Kérhetek teljes testes masszázst? *Kérdi immáron a háló felé sétálva kéz a kézben a lánnyal.*
- Boldog befejezéssel? *Teszi hozzá már nevetve.*
*Ha az igric fárasztó is, (és miért lenne az?) akkor se veszi észre. Nyűgös, persze, de ki ne volna az a vele történtek után. Idejön, hogy kipihenje magát vidéken, erre mindenféle kellemetlenségek történnek vele. Először kiderül, hogy Aenae nem is igazán akar hozzámenni, vagy ha akar is, nem úgy, ahogy azt a wegtoreni elképzelte. Vagy valami ilyesmi. Aztán jönnek ezek a szellemes történések, a megmagyarázhatatlan gyilkos sugallat és a verekedés, amiben ráadásul még két egyformát is kap. Mindenki nyűgös lenne a helyében.
A válaszra csak bólint, mert lehet, hogy tényleg nem figyelt. De amíg nem volt értelme odafigyelni, addig minek is tette volna. A nők össze-visszafecsegnek.*
- Köszönöm. *Mondja hálásan és kissé megnyugodva. Nem is gondolta, hogy háznál van a segítség és nem kell valami tyúkszarszagú ólban egy kuruzslóval seftelnie.
A mosoly jól esik neki, ő is elmosolyodik. Tényleg mintha kicsit jobban is lenne, de az is lehet, hogy a hűs érzésnek a hatása amit nemrég érzett. Szerencsére Aenae sem húzza jobban az agyát, így nyugodtabban sóhajt.*
- Ha bárki bármikor fegyvert ránt rád, azt készen állok a túlvilágra küldeni. *Mondja lesütve a szemét. Valahogy talál értelmet ebben, pedig tudja, hogy kocsmai verekedésbe nem viszünk kardot. De mégis jól esett volna kiontani a parasztok belét. Mondaná, hogy "nincs nekem vérszomjam", de nem jön az ajkára, így inkább letesz róla.
A csók elveszi a maradék dühét is, laposan mosolyog ültében, de az eset a kandallóval újra visszalöki a kezdeti állapotba. Már kezdene rá, hogy ezek a "véletlenek" nem lehetnek véletlenek, de a lány megelőzi. A határozottság, amivel a fegyvereit kéri, beléfojtja a szót. Némán nyújtja át a karfára akasztott számszeríjat, miközben azt mormogja.*
- Ez nem játékszer.
*Addig bíbelődik a fegyverövével, hogy végül Aenaenek segíteni kell kicsatolni. A helyzet halvány, pajkos mosolyt csal az igric szája sarkába.
A fegyverek a kandalló mellé kerülnek, Kathlyn a párkányára.
Felemelkedik ültéből és mintha tényleg jobban lenne, pedig nem hiszi, hogy attól történne ez, hogy nincsenek nála a fegyverei.*
- Kérhetek teljes testes masszázst? *Kérdi immáron a háló felé sétálva kéz a kézben a lánnyal.*
- Boldog befejezéssel? *Teszi hozzá már nevetve.*
3536. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-02 16:04:46
Üzenet elküldve: 2021-11-02 16:04:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
*A tündér kérdésére a mélységi elmosolyodik, és megcsóválja a fejét. *
- Csak egy jóképű vándorénekes, néhány férj és féltékeny szerető bánatára. * Ad kitérő választ a sebhely kapcsán, és meglapogatja a lantját is, jelezve, hogy nem dísznek hordozza mindig a hangszert magával.
Ysanee kérdésére bólint, már nyelni is nehezebben tud, szúró, fájó érzés lakozik a torkában, ami alighanem a szárazságtól lehet. Ezért, ha a lány tölt neki, akkor határozott, nagy kortyokkal tünteti el a pohár tartalmát, mielőtt visszatenné az asztalra. Elégedetten cuppantana is, mert bizony jól mondta a házigazda, erős ital, és ez kedvére való.
A varázslás közben el kellene nyomjon egy ásítást, ha nem az asztalra kitett ördögvigyor vonná el a figyelmét. Vékony papírost idéz meg az egyik zsebéből, szépen gyakorlott mozdulattal méretre tépi azt, és már tölti is bele a dohányt. Láthatóan nem kell kétszer kínálni semmivel. *
- Csináljak másnak is? * Teszi fel a kérdést, mielőtt nyelve hegyén található nyálával tapasztaná össze a papírt, hogy kis méretű kovakővel meg is gyújtja rögvest. Elégedetten szív bele, és ha senki nem él az ajánlatával, akkor az asztalon hagyja a papírt, hogy ha szükséges, tudjon még tépni belőle. Az ételhez nem nyúl, nem látja értelmét. *
- Tudta kend, hogy magam is jártas vagyok bizonyos mágiában? * Fordul a pásztormágushoz vigyorogva, és úgy dönt, tart ő is egy kis bemutatót. *
- Csak én egyszerűbb fajtát tanultam, bár az is anyagmanipuláció. Szükségem lesz hozzá négy aranyérméhez. * Nyúl szütyőjébe, kivéve egy kis marékkal. Ahogy kinyitja kezét, megcsóválja a fejét. *
- Ejnye, ez csak három. * Csóválja meg, másik kezébe téve az elővett érméket, és üres kezével zsebébe nyúl, hogy kivegyen egy negyediket is. *
- No, így máris van nálam négy érme. Ezeket fogom egyenként eltűntetni, vagyis, a zsebeimbe teleportálni. * Mondja, miközben a három érmét rejtő kezébe teszi a negyediket is. Ökölbe zárva meg is rázza a kezét, hogy mindenki hallhassa, ott csörögnek benne az érmék, üres kezét meg is mutatja, hogy nem rejt semmit. Átdobja az érméket a jobbkezébe, és mutatja is a jobbat, hogy üres lett. Megrázza a bal kezét, hallható a csilingelés. *
- Na, az egyik érme máris a zsebemben landolt. * Mondja mindenkinek, és gyors mozdulatokkal át is számolja a három érmét a bal kezébe, jobbját kinyitva, tenyerét lefelé tartva mutatja, hogy bizony üres a keze. Megrázza a balt, kis csilingelés, és mosolyog hozzá. *
- Azt hiszem sikerült a másikat is átvinni. * Kinyitja kezét, és mutatja, hogy tényleg csak két érme van benne. Csettint egyet, és kinyitja a kezét, már csak egy érme van benne. Átdobja a másikba, majd vissza, és megint át, végül látványosan ujjai között tartva teszi át a bal kezébe, ökölbe szorítja, ráfúj, és kinyitja. Nem esik ki belőle semmi, tehát üres kell legyen. *
- Remélem minden ott van, ahova küldtem. * Köszörüli meg a torkát, majd jobb hátsó zsebébe nyúl, és kivesz belőle egy érmét, amit feldob a levegőbe, majd maga elé tesz. Ugyan így kivesz egy másikat a bal hátsó zsebéből is, ez is elé kerül, és a két első zsebéből is egy-egy érmét tesz ki. *
- Egyszer elnéztem a távolságot, és nem a zsebemben, hanem egy sokkal kínosabb helyen kötött ki az érme. Na onnan előszedni is kellemetlenebb volt. * Törli meg a homlokát látványosan, mielőtt ismét helyet foglalna. *
*A tündér kérdésére a mélységi elmosolyodik, és megcsóválja a fejét. *
- Csak egy jóképű vándorénekes, néhány férj és féltékeny szerető bánatára. * Ad kitérő választ a sebhely kapcsán, és meglapogatja a lantját is, jelezve, hogy nem dísznek hordozza mindig a hangszert magával.
Ysanee kérdésére bólint, már nyelni is nehezebben tud, szúró, fájó érzés lakozik a torkában, ami alighanem a szárazságtól lehet. Ezért, ha a lány tölt neki, akkor határozott, nagy kortyokkal tünteti el a pohár tartalmát, mielőtt visszatenné az asztalra. Elégedetten cuppantana is, mert bizony jól mondta a házigazda, erős ital, és ez kedvére való.
A varázslás közben el kellene nyomjon egy ásítást, ha nem az asztalra kitett ördögvigyor vonná el a figyelmét. Vékony papírost idéz meg az egyik zsebéből, szépen gyakorlott mozdulattal méretre tépi azt, és már tölti is bele a dohányt. Láthatóan nem kell kétszer kínálni semmivel. *
- Csináljak másnak is? * Teszi fel a kérdést, mielőtt nyelve hegyén található nyálával tapasztaná össze a papírt, hogy kis méretű kovakővel meg is gyújtja rögvest. Elégedetten szív bele, és ha senki nem él az ajánlatával, akkor az asztalon hagyja a papírt, hogy ha szükséges, tudjon még tépni belőle. Az ételhez nem nyúl, nem látja értelmét. *
- Tudta kend, hogy magam is jártas vagyok bizonyos mágiában? * Fordul a pásztormágushoz vigyorogva, és úgy dönt, tart ő is egy kis bemutatót. *
- Csak én egyszerűbb fajtát tanultam, bár az is anyagmanipuláció. Szükségem lesz hozzá négy aranyérméhez. * Nyúl szütyőjébe, kivéve egy kis marékkal. Ahogy kinyitja kezét, megcsóválja a fejét. *
- Ejnye, ez csak három. * Csóválja meg, másik kezébe téve az elővett érméket, és üres kezével zsebébe nyúl, hogy kivegyen egy negyediket is. *
- No, így máris van nálam négy érme. Ezeket fogom egyenként eltűntetni, vagyis, a zsebeimbe teleportálni. * Mondja, miközben a három érmét rejtő kezébe teszi a negyediket is. Ökölbe zárva meg is rázza a kezét, hogy mindenki hallhassa, ott csörögnek benne az érmék, üres kezét meg is mutatja, hogy nem rejt semmit. Átdobja az érméket a jobbkezébe, és mutatja is a jobbat, hogy üres lett. Megrázza a bal kezét, hallható a csilingelés. *
- Na, az egyik érme máris a zsebemben landolt. * Mondja mindenkinek, és gyors mozdulatokkal át is számolja a három érmét a bal kezébe, jobbját kinyitva, tenyerét lefelé tartva mutatja, hogy bizony üres a keze. Megrázza a balt, kis csilingelés, és mosolyog hozzá. *
- Azt hiszem sikerült a másikat is átvinni. * Kinyitja kezét, és mutatja, hogy tényleg csak két érme van benne. Csettint egyet, és kinyitja a kezét, már csak egy érme van benne. Átdobja a másikba, majd vissza, és megint át, végül látványosan ujjai között tartva teszi át a bal kezébe, ökölbe szorítja, ráfúj, és kinyitja. Nem esik ki belőle semmi, tehát üres kell legyen. *
- Remélem minden ott van, ahova küldtem. * Köszörüli meg a torkát, majd jobb hátsó zsebébe nyúl, és kivesz belőle egy érmét, amit feldob a levegőbe, majd maga elé tesz. Ugyan így kivesz egy másikat a bal hátsó zsebéből is, ez is elé kerül, és a két első zsebéből is egy-egy érmét tesz ki. *
- Egyszer elnéztem a távolságot, és nem a zsebemben, hanem egy sokkal kínosabb helyen kötött ki az érme. Na onnan előszedni is kellemetlenebb volt. * Törli meg a homlokát látványosan, mielőtt ismét helyet foglalna. *
3535. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-02 13:47:34
Üzenet elküldve: 2021-11-02 13:47:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
*Amikor látja, hogy a fiúk végül mégis heg-méregetésbe kezdenek, már átkozza jó neveltetését, hogy ő maga nem tette meg, pedig lett volna mivel villognia, aztán egy másodperccel később már csak mosolyog magán, hogy mik nem jutnak eszébe.* ~Learon, mi vagy te? Egy hatalmas mágus aki a világ sorsán változtatott már vagy fél-tucatszor vagy egy buta gyerek?~ *A választ akárhogy gondolkodik, végül nem tudja megadni magának.* ~Talán mind a kettő?~ *Amikor a kutya engedi magát megsimogatni, már inkább úgy tűnik, hogy az eb adja meg a választ, hiszen a férfi minden méltóságát levetkőzi és magasabb hangon a szokásosnál fűz egy pár mondatot a négylábúhoz.*
-Jaj de szép vagy te! Hát ki az okos kutya? Hát te vagy az! *Aztán mintha a dolog meg sem történt volna egyenesedik ki, köhint egyet és komoly arcot vesz fel egy félmosollyal. A szokásos arca. Először fel sem tűnik neki az elhangzó név, csak az, hogy erre a mosolya egy sokkal természetesebb és lágyabb görbét vesz fel. Aztán a többi témára már nem is igazán figyel oda. beszélgessenek, ismerkedjenek a népek, neki nincs hozzáfűznivalója, mert ahogy arcán is látszik, az öregekhez hasonlóan belemerül a nosztalgiába, mikor ott a kocsmában eltöltött egy pár órát azzal a szimpatikus hölgyeménnyel. Aztán amikor agyának rejtett zugaiból előtáncol a lány képe és arca is, nem csak a beszélgetések foszlányai, akaratlan szavak esnek ki az ajkain.*
-Valea? Milyen kedves kis elf. Vajon, hogy van? *A varázslás ügyére gondolkodik egy sort és olyasmi jut eszébe, hogy az egyik még sosem használt varázslatát próbálja ki. A szerelemhold csókja jut eszébe, hogy mit szólna a tündérfiú, ha rajta alkalmazná.* ~Vajon fiúkon is működik ez a dolog? Korhoz van kötve vagy akárkit elcsábíthatok?~ *De valamiért ez a bűnös gondolat annyira felháborítja, hogy el is hessegeti az egész gondolatot magával a varázslattal együtt és inkább egy jól bevált mágiát ötöl ki, ami kevésbé hagyja talán cserben. Ennek kivitelezésére elő is vesz egy öklénél kicsit kisebb kődarabot az erszényéből.*
-Ne kérdezzétek ez miért van nálam! Mindjárt megmutatom! *Szereti az ilyen praktikus varázslatokat, amik sokszor kihúzzák a csávából.*
-Persze csinálhatnék ide egy hatalmas gejzírt a szoba közepére vagy méteres lángokat oda! *Mutat a kandalló felé, majd széttárja kezeit.*
-De nem akarok itten pusztítani mint egy vadbarom, szóval érjük be ezzel. *Aztán ha sikerül a mágia, pár gyors mozdulattal egy egyszerű poharat formál a darab kőből, egyik oldalára pedig egy gyerekkézszerűen alkotott kígyó kerül.*
-Tudom, nem vagyok ügyes, de a praktikum jobban számít mint a szépség!
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
*Amikor látja, hogy a fiúk végül mégis heg-méregetésbe kezdenek, már átkozza jó neveltetését, hogy ő maga nem tette meg, pedig lett volna mivel villognia, aztán egy másodperccel később már csak mosolyog magán, hogy mik nem jutnak eszébe.* ~Learon, mi vagy te? Egy hatalmas mágus aki a világ sorsán változtatott már vagy fél-tucatszor vagy egy buta gyerek?~ *A választ akárhogy gondolkodik, végül nem tudja megadni magának.* ~Talán mind a kettő?~ *Amikor a kutya engedi magát megsimogatni, már inkább úgy tűnik, hogy az eb adja meg a választ, hiszen a férfi minden méltóságát levetkőzi és magasabb hangon a szokásosnál fűz egy pár mondatot a négylábúhoz.*
-Jaj de szép vagy te! Hát ki az okos kutya? Hát te vagy az! *Aztán mintha a dolog meg sem történt volna egyenesedik ki, köhint egyet és komoly arcot vesz fel egy félmosollyal. A szokásos arca. Először fel sem tűnik neki az elhangzó név, csak az, hogy erre a mosolya egy sokkal természetesebb és lágyabb görbét vesz fel. Aztán a többi témára már nem is igazán figyel oda. beszélgessenek, ismerkedjenek a népek, neki nincs hozzáfűznivalója, mert ahogy arcán is látszik, az öregekhez hasonlóan belemerül a nosztalgiába, mikor ott a kocsmában eltöltött egy pár órát azzal a szimpatikus hölgyeménnyel. Aztán amikor agyának rejtett zugaiból előtáncol a lány képe és arca is, nem csak a beszélgetések foszlányai, akaratlan szavak esnek ki az ajkain.*
-Valea? Milyen kedves kis elf. Vajon, hogy van? *A varázslás ügyére gondolkodik egy sort és olyasmi jut eszébe, hogy az egyik még sosem használt varázslatát próbálja ki. A szerelemhold csókja jut eszébe, hogy mit szólna a tündérfiú, ha rajta alkalmazná.* ~Vajon fiúkon is működik ez a dolog? Korhoz van kötve vagy akárkit elcsábíthatok?~ *De valamiért ez a bűnös gondolat annyira felháborítja, hogy el is hessegeti az egész gondolatot magával a varázslattal együtt és inkább egy jól bevált mágiát ötöl ki, ami kevésbé hagyja talán cserben. Ennek kivitelezésére elő is vesz egy öklénél kicsit kisebb kődarabot az erszényéből.*
-Ne kérdezzétek ez miért van nálam! Mindjárt megmutatom! *Szereti az ilyen praktikus varázslatokat, amik sokszor kihúzzák a csávából.*
-Persze csinálhatnék ide egy hatalmas gejzírt a szoba közepére vagy méteres lángokat oda! *Mutat a kandalló felé, majd széttárja kezeit.*
-De nem akarok itten pusztítani mint egy vadbarom, szóval érjük be ezzel. *Aztán ha sikerül a mágia, pár gyors mozdulattal egy egyszerű poharat formál a darab kőből, egyik oldalára pedig egy gyerekkézszerűen alkotott kígyó kerül.*
-Tudom, nem vagyok ügyes, de a praktikum jobban számít mint a szépség!
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
3534. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-02 13:15:20
Üzenet elküldve: 2021-11-02 13:15:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Mired bőszen bólogat a férfi szavaira, ahogy Learon is arra, hogy egy reggelire még marad a férfi. Legalább ennyiről sikerült meggyőznie. Amikor a reggeliről kérdez, már nem a pásztor, hanem annak dolgos háziasszonya felel, méghozzá aközben, hogy egy nagy edényben pakolja le az asztalra a reggelit, és már fordul is a következő tálcáért. Azért, hogy egyértelmű legyen, szóban is elmondja.*
-Sült gomba, főtt tojás, erdei zöldségekből készült saláta és persze frissen sült kenyérlepény. *Ha helyet foglalnak az asztalnál, ebből válogathat a férfi, vagy ehet akár mindegyikből. S bor dolgára pedig Norenn felel, aki máris egy nagy hasas kőkancsóban teszi eléjük az említett italt és a tegnapi poharakat, persze tisztán.*
-Akkor jó étvágyat. Igyunk erre a jó lovagra és a mielőbbi viszontlátásra! *Húzza le az első pohárral a férfi tiszteletére.*
-Majd elmegyek Fortas-asszonnyal meg a gyerekekkel, ha úgy van. *Válaszolja a mágus, miközben egy darab gombát dob csak úgy lezseren a szájába.* ~Ez az egyik legjobb a birtokban. Itt van mellette az erdő, amiből télen-nyáron mindig megvan legalább egy-két étkezésre elég. Lehet meg is kéne vennem egy pár hektárt a biztonság kedvéért, nehogy a végén eltüntessék innen.~ *Aztán ahogy megbeszélték, a reggeli végeztével egy erős kézfogással és nem egy ígérettel a jövőre tekintően búcsúznak és Learon pedig visszatér a megszokott, nyugodt életéhez és a birtok igazgatásához.*
*Mired bőszen bólogat a férfi szavaira, ahogy Learon is arra, hogy egy reggelire még marad a férfi. Legalább ennyiről sikerült meggyőznie. Amikor a reggeliről kérdez, már nem a pásztor, hanem annak dolgos háziasszonya felel, méghozzá aközben, hogy egy nagy edényben pakolja le az asztalra a reggelit, és már fordul is a következő tálcáért. Azért, hogy egyértelmű legyen, szóban is elmondja.*
-Sült gomba, főtt tojás, erdei zöldségekből készült saláta és persze frissen sült kenyérlepény. *Ha helyet foglalnak az asztalnál, ebből válogathat a férfi, vagy ehet akár mindegyikből. S bor dolgára pedig Norenn felel, aki máris egy nagy hasas kőkancsóban teszi eléjük az említett italt és a tegnapi poharakat, persze tisztán.*
-Akkor jó étvágyat. Igyunk erre a jó lovagra és a mielőbbi viszontlátásra! *Húzza le az első pohárral a férfi tiszteletére.*
-Majd elmegyek Fortas-asszonnyal meg a gyerekekkel, ha úgy van. *Válaszolja a mágus, miközben egy darab gombát dob csak úgy lezseren a szájába.* ~Ez az egyik legjobb a birtokban. Itt van mellette az erdő, amiből télen-nyáron mindig megvan legalább egy-két étkezésre elég. Lehet meg is kéne vennem egy pár hektárt a biztonság kedvéért, nehogy a végén eltüntessék innen.~ *Aztán ahogy megbeszélték, a reggeli végeztével egy erős kézfogással és nem egy ígérettel a jövőre tekintően búcsúznak és Learon pedig visszatér a megszokott, nyugodt életéhez és a birtok igazgatásához.*
3533. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-31 21:47:42
Üzenet elküldve: 2021-10-31 21:47:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
*Feszülten figyel a páros reakciójára. Nem tesz az égvilágon semmit. Hagyja, hogy megemésszék a jelenést. Egy ilyen élmény bizony megrémíthet bármely embert, még akkor is, ha tisztában van vele, mit is jelent az Ősök Szelleme.*
~Nem köt minket össze vér, de vér pettyezi utunk, mit ketten taposunk. El nem válhatunk, míg az ösvény el nem fogy.~ *Tisztában van vele, hogy az igric nem hallja szavait. Legalábbis nem próbál sugallni neki semmit. Talán magát nyugtatja a "beszéddel". Mindenesetre egyáltalán nincs ínyére, hogy megváljon partnerétől, még akkor sem, ha szép szóval történik mindez az úrnő és a wegtoreni között. Tenni azonban nem tud ellene és nem is akar igazán. Ha egy kardban kell meghúznia magát a léleknek, megtanul türelemmel viseltetni a hasonló helyzetekben. Elvégre senki fiához sem nő oda a fegyvere, meg kell emészteni, ha megválnak tőle. Magányos küldetés az övé, tele buktatókkal. Ugyanakkor nem csak Őseik Akaratában van bizodalma, de saját magában is.
Az írmagot már elültette a férfi fejében, legalábbis olybá tűnik, gyilkos gondolatok űzik az igricet. Azzal, hogy megválik a kardtól, e gondolat nem tűnhet el, sőt. A kard híján még az eszközt is kicsavarják kezéből. Egy dolgot tehet csupán. Türelmesen kivár.*
*Feszülten figyel a páros reakciójára. Nem tesz az égvilágon semmit. Hagyja, hogy megemésszék a jelenést. Egy ilyen élmény bizony megrémíthet bármely embert, még akkor is, ha tisztában van vele, mit is jelent az Ősök Szelleme.*
~Nem köt minket össze vér, de vér pettyezi utunk, mit ketten taposunk. El nem válhatunk, míg az ösvény el nem fogy.~ *Tisztában van vele, hogy az igric nem hallja szavait. Legalábbis nem próbál sugallni neki semmit. Talán magát nyugtatja a "beszéddel". Mindenesetre egyáltalán nincs ínyére, hogy megváljon partnerétől, még akkor sem, ha szép szóval történik mindez az úrnő és a wegtoreni között. Tenni azonban nem tud ellene és nem is akar igazán. Ha egy kardban kell meghúznia magát a léleknek, megtanul türelemmel viseltetni a hasonló helyzetekben. Elvégre senki fiához sem nő oda a fegyvere, meg kell emészteni, ha megválnak tőle. Magányos küldetés az övé, tele buktatókkal. Ugyanakkor nem csak Őseik Akaratában van bizodalma, de saját magában is.
Az írmagot már elültette a férfi fejében, legalábbis olybá tűnik, gyilkos gondolatok űzik az igricet. Azzal, hogy megválik a kardtól, e gondolat nem tűnhet el, sőt. A kard híján még az eszközt is kicsavarják kezéből. Egy dolgot tehet csupán. Türelmesen kivár.*
3532. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-31 20:51:34
Üzenet elküldve: 2021-10-31 20:51:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
*Nem tetszenek neki Cale szavai. Egy szempillantás alatt hárítja el a döntés felelősségét és varrja a tolvaj nyakába, anélkül, hogy elmondaná, ő mit akar. Hazugság lenne azt állítani, hogy a lánynak sejtelme sincs róla, de úgy gondolja, a mélységi a történtek után, csupán az ő kedvéért nem maradna. Vagy mégis? Okosabb lett volna inkább kérdezni, akkor kénytelen lett volna a másik őszintén felelni, ezt viszont már nincs alkalma diszkréten, négy szem között megejteni. Úgy dönt inkább az első komolyabb, rosszindulatú sértegetésnél távoznak, jobb megelőzni a bajt. A bárd nem fog csendben tűrni a végtelenségig.
Nem tesz megjegyzést egyébként, mikor útitársa is mutogatni kezdi sebhelyét, bár igencsak kikívánkozna valami finom gúnyolódás. Helyette csak szemeit forgatja meg.
Odabent Learonhoz hasonlóan hamarosan ő is ülőhely után néz. Sokat gyalogolt az utóbbi két napban, amihez nem igazán van hozzászokva, minden alkalmat megragad hát, hogy kicsit megpihenhessen.
Sajnálja, hogy Alyo nincs most itt. A társasága úgy véli némileg talán feldobná Relael igencsak különös hangulatát, na meg talán még a tolvajét is. Kezdeti lelkesedéséből ugyanis nem sok maradt meg mostanra, igazából már fogalma sincs, miért is jöttek el ide. Jobb lett volna a tavernában maradni.
Elmerülve gondolataiban arra kapja fel már csak a fejét, mikor Relael a kancsókat az asztalra teszi. Szíve szerint alaposan becsípne, hogy kicsit jobban viselje a helyzetet, de tudja, a legkevésbé sem lenne bölcs döntés. Elvégre bármikor feszültté válhat újra a helyzet, fontos, hogy józan maradjon. És a mélységi is, bár utóbbira nem sok esélyt lát.*
-Mindenki kér, jól gondolom?
*Kérdi, ha pohár kerül az asztalra, aztán előzékenyen pattan fel, hogy a hosszúfülű segítségére legyen és mindenkinek töltsön egy kupicával. Magának nem tölti tele, de ez remélhetőleg nem tűnik fel senkinek a beszélgetés közben. Mielőtt még Learon belekezdene valami látványos hókuszpókuszban már emeli is italát.*
-A nagylelkű házigazdánkra!
*Mosolyodik el szélesen, aztán ha más nem szól, már küldi is gallér mögé a rumot. Kivételesen arca meg se rezzen.*
*Nem tetszenek neki Cale szavai. Egy szempillantás alatt hárítja el a döntés felelősségét és varrja a tolvaj nyakába, anélkül, hogy elmondaná, ő mit akar. Hazugság lenne azt állítani, hogy a lánynak sejtelme sincs róla, de úgy gondolja, a mélységi a történtek után, csupán az ő kedvéért nem maradna. Vagy mégis? Okosabb lett volna inkább kérdezni, akkor kénytelen lett volna a másik őszintén felelni, ezt viszont már nincs alkalma diszkréten, négy szem között megejteni. Úgy dönt inkább az első komolyabb, rosszindulatú sértegetésnél távoznak, jobb megelőzni a bajt. A bárd nem fog csendben tűrni a végtelenségig.
Nem tesz megjegyzést egyébként, mikor útitársa is mutogatni kezdi sebhelyét, bár igencsak kikívánkozna valami finom gúnyolódás. Helyette csak szemeit forgatja meg.
Odabent Learonhoz hasonlóan hamarosan ő is ülőhely után néz. Sokat gyalogolt az utóbbi két napban, amihez nem igazán van hozzászokva, minden alkalmat megragad hát, hogy kicsit megpihenhessen.
Sajnálja, hogy Alyo nincs most itt. A társasága úgy véli némileg talán feldobná Relael igencsak különös hangulatát, na meg talán még a tolvajét is. Kezdeti lelkesedéséből ugyanis nem sok maradt meg mostanra, igazából már fogalma sincs, miért is jöttek el ide. Jobb lett volna a tavernában maradni.
Elmerülve gondolataiban arra kapja fel már csak a fejét, mikor Relael a kancsókat az asztalra teszi. Szíve szerint alaposan becsípne, hogy kicsit jobban viselje a helyzetet, de tudja, a legkevésbé sem lenne bölcs döntés. Elvégre bármikor feszültté válhat újra a helyzet, fontos, hogy józan maradjon. És a mélységi is, bár utóbbira nem sok esélyt lát.*
-Mindenki kér, jól gondolom?
*Kérdi, ha pohár kerül az asztalra, aztán előzékenyen pattan fel, hogy a hosszúfülű segítségére legyen és mindenkinek töltsön egy kupicával. Magának nem tölti tele, de ez remélhetőleg nem tűnik fel senkinek a beszélgetés közben. Mielőtt még Learon belekezdene valami látványos hókuszpókuszban már emeli is italát.*
-A nagylelkű házigazdánkra!
*Mosolyodik el szélesen, aztán ha más nem szól, már küldi is gallér mögé a rumot. Kivételesen arca meg se rezzen.*
3531. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-31 19:12:30
Üzenet elküldve: 2021-10-31 19:12:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
*Forgatja a szemét, és mindezt elfordulva teszi, mert Cha'yss valahogy fárasztó. Persze adott esetben, ha őt agyalják meg, akkor lehet, hogy ő is pont ugyanennyire fárasztó lenne. Szóval Aenae próbál megértő lenni, vagy legalábbis nem adni látható jelét annak, hogy egészen más tervei voltak a nap további részére, semmint Cha'yss bús képét nézni. Bús és összevert.*
- Mondtam már neked, bár talán nem is vettél komolyan. Betudtad fáradtságnak, meg ördögvigyornak, halálközeli élménynek. De hát mindenki hasonlóra gondolt volna.
*Flegmán megrántja a vállát, közben pedig lepillant a saját bal karjára, ahol ott a tharg rúna, mi azon az estén került oda. A rúnát most eltakarja a blúza ujja.*
- Megpróbálok segíteni, igen. Közösen kitalálunk valamit.
*Rámosolyog a férfira, mintha egy mosoly felvidíthatná, vagy elűzhetné a szellemeit. De mindenesetre próbál kicsit biztató lenni, meg ellavírozni valahogy a férfi hangulatainak hullámain.
Csak egy sóhajt nyom el félig, a nagyobb verésekre. Szíve szerint firtatná, hogy mind után ilyen enyhén hisztérikus hangulatba került-e, de nem teszi, mert ebben az állapotban Cha'yss valószínűleg nem lenne vevő a félig humorosnak szánt kérdésére.*
- Véred, és megmagyarázhatatlan vérszomjad, kedvesem.
*A másik karfára támaszkodva apró csókot a nyom Cha'yss sebes szájára, amolyan gyógypuszi jelleggel, talán mélyebben bele is merülne ebbe a tevékenységbe, ha nem történne meg az, ami. Fél szemöldöke felcsúszik a homloka közepére, ez mind a váratlan eseménynek szól, mind pedig annak, hogy a férfi már megint vigyázna rá.*
- Tudod mit?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel.*
- Mégiscsak hozzám tartozik a te kísérteted. Azokról biztosan tudom, hogy értelenek a drámai elemek felsorakoztatásához. Kérem a kardod! Meg a másik kis játékszered is.
*Hangja határozott, de hát miért is ne adná neki Cha'yss oda a fegyvereket? Aenae azért előveszi a behízelgőbbik mosolyát, ráadásul attól sem riad vissza, hogy a férfi elé térdelve szabadítsa meg a fegyverövétől, ha pedig megszerzett mindent, akkor a kardot a tűzpiszkáló mellé támasztja a saját fokosával együtt, a számszeríjat pedig a saját tőrével együtt a kandallópárkányra teszi. Aenae azon az állásponton van, hogy ha nincs Cha'yss keze ügyében fegyver, akkor talán nem érez majd olthatatlan gyilkolási vágyat. Persze a nyakát ettől még kitekerheti, de az közel sem lenne elég drámai, mikor le is hentelheti.*
- Megmasszírozom kicsit a vállad odaát.
*Állával a háló felé mutat.*
- Vagy simogatom a fejed, amit szeretnél. Alszol egyet, pár óra múlva rózsásabb lesz a hangulatod, nyugodtabb az elméd. Tiszta fejjel mindig könnyebb gondolkodni.
*Forgatja a szemét, és mindezt elfordulva teszi, mert Cha'yss valahogy fárasztó. Persze adott esetben, ha őt agyalják meg, akkor lehet, hogy ő is pont ugyanennyire fárasztó lenne. Szóval Aenae próbál megértő lenni, vagy legalábbis nem adni látható jelét annak, hogy egészen más tervei voltak a nap további részére, semmint Cha'yss bús képét nézni. Bús és összevert.*
- Mondtam már neked, bár talán nem is vettél komolyan. Betudtad fáradtságnak, meg ördögvigyornak, halálközeli élménynek. De hát mindenki hasonlóra gondolt volna.
*Flegmán megrántja a vállát, közben pedig lepillant a saját bal karjára, ahol ott a tharg rúna, mi azon az estén került oda. A rúnát most eltakarja a blúza ujja.*
- Megpróbálok segíteni, igen. Közösen kitalálunk valamit.
*Rámosolyog a férfira, mintha egy mosoly felvidíthatná, vagy elűzhetné a szellemeit. De mindenesetre próbál kicsit biztató lenni, meg ellavírozni valahogy a férfi hangulatainak hullámain.
Csak egy sóhajt nyom el félig, a nagyobb verésekre. Szíve szerint firtatná, hogy mind után ilyen enyhén hisztérikus hangulatba került-e, de nem teszi, mert ebben az állapotban Cha'yss valószínűleg nem lenne vevő a félig humorosnak szánt kérdésére.*
- Véred, és megmagyarázhatatlan vérszomjad, kedvesem.
*A másik karfára támaszkodva apró csókot a nyom Cha'yss sebes szájára, amolyan gyógypuszi jelleggel, talán mélyebben bele is merülne ebbe a tevékenységbe, ha nem történne meg az, ami. Fél szemöldöke felcsúszik a homloka közepére, ez mind a váratlan eseménynek szól, mind pedig annak, hogy a férfi már megint vigyázna rá.*
- Tudod mit?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel.*
- Mégiscsak hozzám tartozik a te kísérteted. Azokról biztosan tudom, hogy értelenek a drámai elemek felsorakoztatásához. Kérem a kardod! Meg a másik kis játékszered is.
*Hangja határozott, de hát miért is ne adná neki Cha'yss oda a fegyvereket? Aenae azért előveszi a behízelgőbbik mosolyát, ráadásul attól sem riad vissza, hogy a férfi elé térdelve szabadítsa meg a fegyverövétől, ha pedig megszerzett mindent, akkor a kardot a tűzpiszkáló mellé támasztja a saját fokosával együtt, a számszeríjat pedig a saját tőrével együtt a kandallópárkányra teszi. Aenae azon az állásponton van, hogy ha nincs Cha'yss keze ügyében fegyver, akkor talán nem érez majd olthatatlan gyilkolási vágyat. Persze a nyakát ettől még kitekerheti, de az közel sem lenne elég drámai, mikor le is hentelheti.*
- Megmasszírozom kicsit a vállad odaát.
*Állával a háló felé mutat.*
- Vagy simogatom a fejed, amit szeretnél. Alszol egyet, pár óra múlva rózsásabb lesz a hangulatod, nyugodtabb az elméd. Tiszta fejjel mindig könnyebb gondolkodni.
3530. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-31 17:31:04
Üzenet elküldve: 2021-10-31 17:31:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
- És most már tudja? *Kérdez vissza szarkasztikusan. De ez a vita parttalan lenne. Az igric így gondolja, Aenae meg úgy. Nem is tisztje tanácsot adni vagy irányítani, azt amúgy is utálja a lány, de a véleményét elmondta. Nem lenne kellemes újra egy öngyilkosnak tetsző akcióval megmenteni a későbbiekben. Persze megtenné, de csak az orra alá dörgölné, ha túlélné, hogy igaza volt.
A gödörbe dobatásra csak megvonja a vállát. Már így is túl sok szót pazaroltak erre. Aenae él és virul, még a sebe is eltűnt valahogy, csak a véres, megvágott blúz maradt. ~ Mágia? ~*
- Nem azt mondtam, hogy az őseid vagy bárki istenek verte ősei, csak azt, hogy valami nem kerek. *Válaszolja lehangoltan. Úgy érzi, hogy Aenae nem érzi amit mond vagy teljesen más irányba gondolkodik. Ám amikor a lány azt mondja, vele kell beérnie, érdeklődve néz rá.*
- Te értesz ehhez? *Kérdi kételkedve. Mert eddig Aenae nem adta jelét, hogy bármiféle kapcsolatban is állna őseivel vagy olykor kapcsolatba lépne velük valamilyen módon.*
- És segítesz? *Kérdi reménykedve, hátha véget érhet ez a rémálom.
Nem csak pocsékul néz(het) ki, de úgy is érzi magát, de ez azért is lehet, mert két méretes pofont kapott a tavernában.*
- Igen, az jó lenne. *Sóhajtja a pihenésre.
Varangyvárban aztán a kandalló mellett az egyik karszékbe dől, Aenae pedig leül mellé a karfára.*
- Kaptam már nagyobb verést is. *Horkan fel benne a büszkeség. Két ütés még nem elég, hogy leverjék, bár annyira nincs otthon a kocsmai verekedésben. Átalában nem szemtől-szemben intézi az ilyen dolgokat.*
- Rendben. *Veszi sorra villás nyelvének végével fogait. Szerencsére egyik sem bánta a verekedést. Jó érzés Aenae ujja az ajkán.*
- Csak a vérem van, rúnáim nincsenek. *Válaszolja rezignáltan, de reméli, hogy ez annak a kezdete, hogy a lány kideríti, mi lelte. Az érintésre hűst érez, a fájdalmát mintha hideg forrásvíz mosná el és épp mondaná, hogy "Ez jó.", amikor Aenae beszéde közben amikor épp a rituálékról beszél, fellobban a kandalló tüze, szikrát és pernyeesőt hullatva.*
- Sa'tereth-re! *Morran fel az igric és felülve karját emeli óvón a lány elé, de amikor észleli, hogy "csak" a kandalló az, kissé leenged.*
- Tessék. *Int a sárga szemek pillantását keresve, mintha ez minden kérdésükre választ adna.
Persze lehet, hogy csak egy kósza szél tolakodott a kéménybe és okozta mindezt, de elég furcsa, hogy épp akkor történt, amikor Aenae ősei rituáléit emlegette. Máskor talán fel sem merülne benne bármiféle összefüggés, de most elég paranoiás ahhoz, hogy kapcsot keressen helyzete és a történtek között.*
- És most már tudja? *Kérdez vissza szarkasztikusan. De ez a vita parttalan lenne. Az igric így gondolja, Aenae meg úgy. Nem is tisztje tanácsot adni vagy irányítani, azt amúgy is utálja a lány, de a véleményét elmondta. Nem lenne kellemes újra egy öngyilkosnak tetsző akcióval megmenteni a későbbiekben. Persze megtenné, de csak az orra alá dörgölné, ha túlélné, hogy igaza volt.
A gödörbe dobatásra csak megvonja a vállát. Már így is túl sok szót pazaroltak erre. Aenae él és virul, még a sebe is eltűnt valahogy, csak a véres, megvágott blúz maradt. ~ Mágia? ~*
- Nem azt mondtam, hogy az őseid vagy bárki istenek verte ősei, csak azt, hogy valami nem kerek. *Válaszolja lehangoltan. Úgy érzi, hogy Aenae nem érzi amit mond vagy teljesen más irányba gondolkodik. Ám amikor a lány azt mondja, vele kell beérnie, érdeklődve néz rá.*
- Te értesz ehhez? *Kérdi kételkedve. Mert eddig Aenae nem adta jelét, hogy bármiféle kapcsolatban is állna őseivel vagy olykor kapcsolatba lépne velük valamilyen módon.*
- És segítesz? *Kérdi reménykedve, hátha véget érhet ez a rémálom.
Nem csak pocsékul néz(het) ki, de úgy is érzi magát, de ez azért is lehet, mert két méretes pofont kapott a tavernában.*
- Igen, az jó lenne. *Sóhajtja a pihenésre.
Varangyvárban aztán a kandalló mellett az egyik karszékbe dől, Aenae pedig leül mellé a karfára.*
- Kaptam már nagyobb verést is. *Horkan fel benne a büszkeség. Két ütés még nem elég, hogy leverjék, bár annyira nincs otthon a kocsmai verekedésben. Átalában nem szemtől-szemben intézi az ilyen dolgokat.*
- Rendben. *Veszi sorra villás nyelvének végével fogait. Szerencsére egyik sem bánta a verekedést. Jó érzés Aenae ujja az ajkán.*
- Csak a vérem van, rúnáim nincsenek. *Válaszolja rezignáltan, de reméli, hogy ez annak a kezdete, hogy a lány kideríti, mi lelte. Az érintésre hűst érez, a fájdalmát mintha hideg forrásvíz mosná el és épp mondaná, hogy "Ez jó.", amikor Aenae beszéde közben amikor épp a rituálékról beszél, fellobban a kandalló tüze, szikrát és pernyeesőt hullatva.*
- Sa'tereth-re! *Morran fel az igric és felülve karját emeli óvón a lány elé, de amikor észleli, hogy "csak" a kandalló az, kissé leenged.*
- Tessék. *Int a sárga szemek pillantását keresve, mintha ez minden kérdésükre választ adna.
Persze lehet, hogy csak egy kósza szél tolakodott a kéménybe és okozta mindezt, de elég furcsa, hogy épp akkor történt, amikor Aenae ősei rituáléit emlegette. Máskor talán fel sem merülne benne bármiféle összefüggés, de most elég paranoiás ahhoz, hogy kapcsot keressen helyzete és a történtek között.*
3529. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-30 19:56:52
Üzenet elküldve: 2021-10-30 19:56:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Hát végül is reggelire maradhatok még. Annyira sok dolgom nincs otthon. A kecskémet meg majdnem itt hagytam. * Aztán ránéz Miredre a lovag mikor a gyerek megütögeti a bicepszét. *
- Jól van látom elhatározás az van benned. Csak így tovább. * Mondja ezt a gyereknek a lovag. *
- Mi lesz a reggeli? Esetleg egy kis borocska is lesz mellé? * Huncutul kacsint amikor az italt hozza fel, mert azt gondolja, hogy nyilván az ő egyik rossz szokásának hihetik, hogy nagyon szereti a bort. *
- Majd egyszer eljöhetnél te is hozzám Learon. Jöhetnek Fortas-ék is, csak kicsit szűken leszünk. Mondjuk egy valakinek legalább a birtokon kell maradni, mert ugye őrizni kell. Na mindegy majd lesz valami. Majd eljövök máskor is, de ezt a kis reggelit elfogyasztom még, aztán már tényleg elmegyek.
- Hát végül is reggelire maradhatok még. Annyira sok dolgom nincs otthon. A kecskémet meg majdnem itt hagytam. * Aztán ránéz Miredre a lovag mikor a gyerek megütögeti a bicepszét. *
- Jól van látom elhatározás az van benned. Csak így tovább. * Mondja ezt a gyereknek a lovag. *
- Mi lesz a reggeli? Esetleg egy kis borocska is lesz mellé? * Huncutul kacsint amikor az italt hozza fel, mert azt gondolja, hogy nyilván az ő egyik rossz szokásának hihetik, hogy nagyon szereti a bort. *
- Majd egyszer eljöhetnél te is hozzám Learon. Jöhetnek Fortas-ék is, csak kicsit szűken leszünk. Mondjuk egy valakinek legalább a birtokon kell maradni, mert ugye őrizni kell. Na mindegy majd lesz valami. Majd eljövök máskor is, de ezt a kis reggelit elfogyasztom még, aztán már tényleg elmegyek.
3528. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-30 19:22:21
Üzenet elküldve: 2021-10-30 19:22:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
*Learon késztetés érez arra, hogy megsimogassa a jószágot, ami szokatlan Relael számára, de emlékezteti valakire.*
- Valea is biztos oda lenne érte.
*Jegyzi meg halkan orra alatt, láthatóan nem tudatos megjegyzésként, mert gyorsan megy is tova dolgára, hiszen vendégül kell látnia az embereket.
Az asztalról tehát letakarítja a felesleges tárgyakat, és a székeket is oda igazítja, illetve a sarokban lévőt is oda teszi, hogy legyen elég számukra. Salwar felajánlja a rumhoz segítségét, mire Relael kelletlenül egy halovány mosolyt erőltet arcára.*
- Megoldom, köszönöm.
*Kezében két kancsóval már indulna is el éppen, amikor a rumot illetően kérdés érkezik felé. Szemérmesen, kissé szégyenkezve pislog a föld felé.*
- Azt sajnos nem tudom. De azt igen, hogy erős. Én magam inkább a bort kedvelem, arról többet tudnék mondani.
*Alyo kérdésére megrándul szeme sarkában az izom, és mintha arca is elkomorodna valamelyest, de igyekszik ezt gyorsan palástolni.*
- Nem említette merre lesz, de egy ideje még nem jött haza. Biztosan hosszú úton van a többi harcossal.
*Akiket aligha ismer, csak párukat felületesen - például Fandrt aki némi fegyverforgatásban segédkezett neki - mégis feltűnt neki, hogy egy ideje nem látta semerre őket.
Az étel kérését tudomásul veszi, de először az italról gondoskodik, így el is tűnik egy időre a lépcsőknél, hogy a pince felé vegye az irányt, majd egy bő 10 perc múlva érkezik meg a két teli kancsóval, addig reményei szerint a társalgás tovább folytatódik. A kancsókat az asztalra teszi, majd a szekrényekhez lép, hogy ételeket vegyen elő.*
- És Learon, miféle mágiákat tudsz? Kaphatunk bármiféle bemutatót amitől nem omlik ránk a ház?
*Kérdezi kedélyesen, miközben sajtot szeletel apróbb falatkákká és pipáját is kitisztogatja közben. Lassan az asztalra kerül kenyér, kolbász, egy kis szalonna és lekvár pár evőeszközzel, illetve a legfontosabbal is, ami pár csomag Ördögvigyor. Az ételeket egy fatálon és a tányérokat, késeket középre téve a kancsók mellé mindenki számára elérhetővé válnak. Relael kényelmesen leül a székében, és elkezdi megtömni pipáját, miközben igyekszik felvenni a beszélgetés fonalát aminek eddig többnyire hallgatólagosan volt része csak.*
*Learon késztetés érez arra, hogy megsimogassa a jószágot, ami szokatlan Relael számára, de emlékezteti valakire.*
- Valea is biztos oda lenne érte.
*Jegyzi meg halkan orra alatt, láthatóan nem tudatos megjegyzésként, mert gyorsan megy is tova dolgára, hiszen vendégül kell látnia az embereket.
Az asztalról tehát letakarítja a felesleges tárgyakat, és a székeket is oda igazítja, illetve a sarokban lévőt is oda teszi, hogy legyen elég számukra. Salwar felajánlja a rumhoz segítségét, mire Relael kelletlenül egy halovány mosolyt erőltet arcára.*
- Megoldom, köszönöm.
*Kezében két kancsóval már indulna is el éppen, amikor a rumot illetően kérdés érkezik felé. Szemérmesen, kissé szégyenkezve pislog a föld felé.*
- Azt sajnos nem tudom. De azt igen, hogy erős. Én magam inkább a bort kedvelem, arról többet tudnék mondani.
*Alyo kérdésére megrándul szeme sarkában az izom, és mintha arca is elkomorodna valamelyest, de igyekszik ezt gyorsan palástolni.*
- Nem említette merre lesz, de egy ideje még nem jött haza. Biztosan hosszú úton van a többi harcossal.
*Akiket aligha ismer, csak párukat felületesen - például Fandrt aki némi fegyverforgatásban segédkezett neki - mégis feltűnt neki, hogy egy ideje nem látta semerre őket.
Az étel kérését tudomásul veszi, de először az italról gondoskodik, így el is tűnik egy időre a lépcsőknél, hogy a pince felé vegye az irányt, majd egy bő 10 perc múlva érkezik meg a két teli kancsóval, addig reményei szerint a társalgás tovább folytatódik. A kancsókat az asztalra teszi, majd a szekrényekhez lép, hogy ételeket vegyen elő.*
- És Learon, miféle mágiákat tudsz? Kaphatunk bármiféle bemutatót amitől nem omlik ránk a ház?
*Kérdezi kedélyesen, miközben sajtot szeletel apróbb falatkákká és pipáját is kitisztogatja közben. Lassan az asztalra kerül kenyér, kolbász, egy kis szalonna és lekvár pár evőeszközzel, illetve a legfontosabbal is, ami pár csomag Ördögvigyor. Az ételeket egy fatálon és a tányérokat, késeket középre téve a kancsók mellé mindenki számára elérhetővé válnak. Relael kényelmesen leül a székében, és elkezdi megtömni pipáját, miközben igyekszik felvenni a beszélgetés fonalát aminek eddig többnyire hallgatólagosan volt része csak.*
3527. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-30 17:04:37
Üzenet elküldve: 2021-10-30 17:04:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon nem igen érti a nagy elköszöngetést, hiszen úgy remélte, hogy a férfi legalább egy jó reggelire marad, nehogy üres gyomorral kelljen nekivágnia az útnak, de úgy látszik, hogy a lovagnak más tervei vannak. Megvárja míg a gyerekektől is elköszön, csak aztán áll elő ötletével.*
-Tán nem gondolod, hogy reggeli nélkül bocsátalak el a Learon-birtokról? *Teszi csípőre a kezét ahogy utat áll a férfi előtt. Közben Fortas-asszony elkezd teríteni az asztalon, jól láthatóan öt főre, hiszen ő sem gondolta, hogy vendégük csak úgy itt hagyja őket evés nélkül.*
-Meg aztán a kecskéddel mi lesz? Őt nem viszed? Persze elvan itten nálam, de azért na! *Mutat a kis jószág irányába, mert talán direkt, talán véletlenségből, azt nem vette a hóna alá a férfi, csak úgy az utat...* ~Talán másnapos? Elég szeleburdi ez a lovag, mit ne mondjak!~ *Mired is úgy néz rá, ahogy a gyerekek szoktak olyanokra, akiket kedvelnek és akikről nem akarják, hogy otthagyja őket. Hatalmas, őzekére hajazó szemekkel, de azért ő tudomásul veszi, hogy eljött a búcsú pillanata, szóval nem kezd bele kérlelésbe, mint Learon.*
-Köszönöm, hogy eljöttél Frekderkun. Legközelebb már erősebb leszek, meglátod! *Ütögeti meg alig létező bicepszeit a kisfiú, miközben elszánt arcot vág.*
*Learon nem igen érti a nagy elköszöngetést, hiszen úgy remélte, hogy a férfi legalább egy jó reggelire marad, nehogy üres gyomorral kelljen nekivágnia az útnak, de úgy látszik, hogy a lovagnak más tervei vannak. Megvárja míg a gyerekektől is elköszön, csak aztán áll elő ötletével.*
-Tán nem gondolod, hogy reggeli nélkül bocsátalak el a Learon-birtokról? *Teszi csípőre a kezét ahogy utat áll a férfi előtt. Közben Fortas-asszony elkezd teríteni az asztalon, jól láthatóan öt főre, hiszen ő sem gondolta, hogy vendégük csak úgy itt hagyja őket evés nélkül.*
-Meg aztán a kecskéddel mi lesz? Őt nem viszed? Persze elvan itten nálam, de azért na! *Mutat a kis jószág irányába, mert talán direkt, talán véletlenségből, azt nem vette a hóna alá a férfi, csak úgy az utat...* ~Talán másnapos? Elég szeleburdi ez a lovag, mit ne mondjak!~ *Mired is úgy néz rá, ahogy a gyerekek szoktak olyanokra, akiket kedvelnek és akikről nem akarják, hogy otthagyja őket. Hatalmas, őzekére hajazó szemekkel, de azért ő tudomásul veszi, hogy eljött a búcsú pillanata, szóval nem kezd bele kérlelésbe, mint Learon.*
-Köszönöm, hogy eljöttél Frekderkun. Legközelebb már erősebb leszek, meglátod! *Ütögeti meg alig létező bicepszeit a kisfiú, miközben elszánt arcot vág.*
3526. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-30 12:19:03
Üzenet elküldve: 2021-10-30 12:19:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Másnap //
* Frekderkun egy jó kiadós alvás után felkel. Hirtelen nem jut eszébe hol is van, de azért hamar kapcsol. Keresni kezdi Learont, és Fortassékat. Meg is találja Norennt, és a gazdát a fejés közben. Nyújtja a kezét mintegy búcsúzás képen. Mindent szépen megköszön. Norennek pedig felhozza, hogy reméli még lesz lehetőségük szkanderozni. Aztán az aszonytól, és a két gyerektől köszön el. Mirednek még odasúg egypár szót. *
- Ha szorgalmasan gyakorolsz akkor még sokra viheted, mint lovag.
* Kedvesen rá mosolyog a gyerekre, aztán elindul hazafelé. *
// Másnap //
* Frekderkun egy jó kiadós alvás után felkel. Hirtelen nem jut eszébe hol is van, de azért hamar kapcsol. Keresni kezdi Learont, és Fortassékat. Meg is találja Norennt, és a gazdát a fejés közben. Nyújtja a kezét mintegy búcsúzás képen. Mindent szépen megköszön. Norennek pedig felhozza, hogy reméli még lesz lehetőségük szkanderozni. Aztán az aszonytól, és a két gyerektől köszön el. Mirednek még odasúg egypár szót. *
- Ha szorgalmasan gyakorolsz akkor még sokra viheted, mint lovag.
* Kedvesen rá mosolyog a gyerekre, aztán elindul hazafelé. *
3525. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-30 10:40:30
Üzenet elküldve: 2021-10-30 10:40:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon örül, hogy vendégül láthatja a férfit, hiszen neki szinte semmibe nem kerül, ha itt van valaki más is, talán csak abba, amit megiszik és megeszik, de mivel ezek nagy része itt terem meg a birtokon, így ez sem számottevő tétel. A férfi nagyon hamar el is alszik, a pásztor viszont nem követi egyből a példáját. Még néhány dolgot elpakol a házban, aztán kimegy és összeszedi az edényeket amiből kint ittak és egy lavórba teszi, hogy azt Fortas-asszonynak reggel csak meg kelljen fognia és vinni mosogatni. Aztán letörli az asztalra véletlenül kilocsolt bort és levest ami egyenes következménye annak, ha valakik együtt vacsoráznak, ebédelnek. Apróságok ezek, de tudja, hogy az asszonyság nagyon fog neki örülni reggel és megjegyzi az ilyesmit a Sajt-mesternek. Egy pillanatig elgondolkodik, hogy felseperjen-e a ház előtt, de végül arra jut, hogy ez olyan dolog amit a nő szeret egyedül intézni, mert szerinte úgy tisztább lesz minden, ezért hagyja a dolgot holnap reggelre. Aztán bemegy a házba, dob még egy darab fát a tűzre és maga is lefekszik aludni.*
//Másnap//
*A gazda nagyon korán kel, de még így se olyan korán, hogy ne találkozna a már friss és megmosakodott háznéppel. Az asszony éppen tiszta abroszt terít az asztalra és igazgatja a székeket, a férfi még a harmattól nedves csizmában lép ki éppen az almafák közül, kezében pedig fonott kosárka, ami bizonyára felesége műve, abban pedig mindenféle zöld erdei növények és a legjobb eső utáni szerzemény, hiszen tegnap, miközben aludtak, kicsit szitáltak a felhők, gombák. Legalább négyféle ehető gomba. Ebből lesz az itteni népség reggelije. Oda is adja a nőnek, aki elviszi megsütni a zsákmányt. Mire Frek felkel, bizonyára már az állatok is ki vannak hajtva legelni, méghozzá az ő kecskéje is, és javában sül az étel, Learon pedig nekiáll fejni Norennel egyetemben. Ketten könnyebben megy. A gyermekek még alszanak, anyjuk legnagyobb felháborodására, hiszen mióta próbálja már beléjük verni a korán kelést, azoknak sehogy sem megy...*
*Learon örül, hogy vendégül láthatja a férfit, hiszen neki szinte semmibe nem kerül, ha itt van valaki más is, talán csak abba, amit megiszik és megeszik, de mivel ezek nagy része itt terem meg a birtokon, így ez sem számottevő tétel. A férfi nagyon hamar el is alszik, a pásztor viszont nem követi egyből a példáját. Még néhány dolgot elpakol a házban, aztán kimegy és összeszedi az edényeket amiből kint ittak és egy lavórba teszi, hogy azt Fortas-asszonynak reggel csak meg kelljen fognia és vinni mosogatni. Aztán letörli az asztalra véletlenül kilocsolt bort és levest ami egyenes következménye annak, ha valakik együtt vacsoráznak, ebédelnek. Apróságok ezek, de tudja, hogy az asszonyság nagyon fog neki örülni reggel és megjegyzi az ilyesmit a Sajt-mesternek. Egy pillanatig elgondolkodik, hogy felseperjen-e a ház előtt, de végül arra jut, hogy ez olyan dolog amit a nő szeret egyedül intézni, mert szerinte úgy tisztább lesz minden, ezért hagyja a dolgot holnap reggelre. Aztán bemegy a házba, dob még egy darab fát a tűzre és maga is lefekszik aludni.*
//Másnap//
*A gazda nagyon korán kel, de még így se olyan korán, hogy ne találkozna a már friss és megmosakodott háznéppel. Az asszony éppen tiszta abroszt terít az asztalra és igazgatja a székeket, a férfi még a harmattól nedves csizmában lép ki éppen az almafák közül, kezében pedig fonott kosárka, ami bizonyára felesége műve, abban pedig mindenféle zöld erdei növények és a legjobb eső utáni szerzemény, hiszen tegnap, miközben aludtak, kicsit szitáltak a felhők, gombák. Legalább négyféle ehető gomba. Ebből lesz az itteni népség reggelije. Oda is adja a nőnek, aki elviszi megsütni a zsákmányt. Mire Frek felkel, bizonyára már az állatok is ki vannak hajtva legelni, méghozzá az ő kecskéje is, és javában sül az étel, Learon pedig nekiáll fejni Norennel egyetemben. Ketten könnyebben megy. A gyermekek még alszanak, anyjuk legnagyobb felháborodására, hiszen mióta próbálja már beléjük verni a korán kelést, azoknak sehogy sem megy...*
3524. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-30 09:48:50
Üzenet elküldve: 2021-10-30 09:48:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* Látszik, hogy a lovag nagyon örül annak, hogy nem kell elindulnia a város felé, mert ilyen tájban már veszélyes is lehet. *
- Hát ha nem baj akkor elfogadom az ágyat, ha neked megfelel a földön. Úgyis csak egy éjszaka lenne, aztán korán reggel már indulok is.
* Mikor beér a jó meleg kis házba, nagyon jól érzi magát, mert még soha senki nem volt vele ilyen kedves. Főleg ilyen nagyobb hatalmú valakitől nem várta volna ezt. Egyszóval kellemesen csalódott. Mivel Frekderkun már nagyon fáradt így hamar ágyba bújik, és egy körülbelül tízperc múlva már horkol is. *
* Látszik, hogy a lovag nagyon örül annak, hogy nem kell elindulnia a város felé, mert ilyen tájban már veszélyes is lehet. *
- Hát ha nem baj akkor elfogadom az ágyat, ha neked megfelel a földön. Úgyis csak egy éjszaka lenne, aztán korán reggel már indulok is.
* Mikor beér a jó meleg kis házba, nagyon jól érzi magát, mert még soha senki nem volt vele ilyen kedves. Főleg ilyen nagyobb hatalmú valakitől nem várta volna ezt. Egyszóval kellemesen csalódott. Mivel Frekderkun már nagyon fáradt így hamar ágyba bújik, és egy körülbelül tízperc múlva már horkol is. *
3523. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-30 09:31:24
Üzenet elküldve: 2021-10-30 09:31:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Csatlakozik a nevetéshez, de csak külsőleg, hiszen a nevetés mögött azon gondolkozik, hogy igaza lehet a lovagnak, hiszen mostanában, ahogy öregszik Learon, egyre több mindent felejt el sajnos. Neveket, számokat...* ~Remélem a varázslatok a fejemben maradnak. Hallottam olyan mágusról aki kilencven felett azt képzelte magáról, hogy huszonéves és mindig eltévedt a mosdó felé menet, de még akkor is egy fél várost fel tudott volna égetni, mert a mágia nem ment ki a fejéből. Ez azért biztató.~
-Hát, itt a szomszédban nincs kakas. *Vonja meg a vállát még mindig vigyorogva az előbbi nevetés miatt.*
-Hát, vendégszoba igazából nincs, de ágyat fel tudok ajánlani amit senki nem használ. Én magam a földön alszom, állatbőrökön, mert sosem tudtam megszokni ezt az ágyban alvás dolgot. *Régen, még nagyon kölyökkorában aludt ágyban, de már akkor is kicsit furcsa volt neki. Aztán ahogy már elég biztos volt a lába, hogy kihajtsa az állatokat a mezőre, már inkább ott éjszakázott a csillagok alatt. A hazamenetelre megrázza a fejét és kezével nemet int.*
-Szó sem lehet róla. A Vashegyen kívül nem biztonságos éjszaka és ha most elindulsz, reggelre érnél haza. *Nincsen közel a város, több óra gyalogutat nem bölcs megkockáztatni sötétben, főleg mióta fellázadt a város. Sok helyen még mindig banditák garázdálkodnak.*
-Itt a birtokon pedig biztonság, meleg és béke van este. *Ropogtatja meg ujjait és nyakát, hiszen a sok egy helyben való üléstől kezd elgémberedni mindene. Nincs ő hozzászokva ilyen mértékű pihenéshez. Tulajdon kívül ma a beszélgetésen kívül nem is csinált semmit, szóval holnap, ha hazakísérte a lovagot, bele kell vetnie magát a munkába.* ~Majd készítek sajtot! Kezd már elfogyni a friss itthon. A régieket meg csak nem kéne megvágni, ha már el is tudom adni!~ *Gondolkodik holnapi teendőiről a pásztor és sok egyéb munka is eszébe jut még, ami reá vár az elkövetkező napok folyamán.*
-Fortas-asszony már begyújtott, szóval jó meleg lesz bent. *Áll fel a székből, hogy indulhasson a házához.*
*Csatlakozik a nevetéshez, de csak külsőleg, hiszen a nevetés mögött azon gondolkozik, hogy igaza lehet a lovagnak, hiszen mostanában, ahogy öregszik Learon, egyre több mindent felejt el sajnos. Neveket, számokat...* ~Remélem a varázslatok a fejemben maradnak. Hallottam olyan mágusról aki kilencven felett azt képzelte magáról, hogy huszonéves és mindig eltévedt a mosdó felé menet, de még akkor is egy fél várost fel tudott volna égetni, mert a mágia nem ment ki a fejéből. Ez azért biztató.~
-Hát, itt a szomszédban nincs kakas. *Vonja meg a vállát még mindig vigyorogva az előbbi nevetés miatt.*
-Hát, vendégszoba igazából nincs, de ágyat fel tudok ajánlani amit senki nem használ. Én magam a földön alszom, állatbőrökön, mert sosem tudtam megszokni ezt az ágyban alvás dolgot. *Régen, még nagyon kölyökkorában aludt ágyban, de már akkor is kicsit furcsa volt neki. Aztán ahogy már elég biztos volt a lába, hogy kihajtsa az állatokat a mezőre, már inkább ott éjszakázott a csillagok alatt. A hazamenetelre megrázza a fejét és kezével nemet int.*
-Szó sem lehet róla. A Vashegyen kívül nem biztonságos éjszaka és ha most elindulsz, reggelre érnél haza. *Nincsen közel a város, több óra gyalogutat nem bölcs megkockáztatni sötétben, főleg mióta fellázadt a város. Sok helyen még mindig banditák garázdálkodnak.*
-Itt a birtokon pedig biztonság, meleg és béke van este. *Ropogtatja meg ujjait és nyakát, hiszen a sok egy helyben való üléstől kezd elgémberedni mindene. Nincs ő hozzászokva ilyen mértékű pihenéshez. Tulajdon kívül ma a beszélgetésen kívül nem is csinált semmit, szóval holnap, ha hazakísérte a lovagot, bele kell vetnie magát a munkába.* ~Majd készítek sajtot! Kezd már elfogyni a friss itthon. A régieket meg csak nem kéne megvágni, ha már el is tudom adni!~ *Gondolkodik holnapi teendőiről a pásztor és sok egyéb munka is eszébe jut még, ami reá vár az elkövetkező napok folyamán.*
-Fortas-asszony már begyújtott, szóval jó meleg lesz bent. *Áll fel a székből, hogy indulhasson a házához.*
3522. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-29 19:18:30
Üzenet elküldve: 2021-10-29 19:18:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
*Már az idejét sem tudja annak, mikor vették fejét. Egy dolgot tud csupán: Feladata van. E feladat pedig bárhogy is, de a pároshoz köti. Mindkettejükre szüksége van. Még is ódzkodik attól, hogy holtában valjon színt. Nem attól tart, hogy esetleg meggátolják céljai elérésben. Ó, nem. Isteneik és az Ősök akaratával senki ember, elf vagy bármi más fia vagy leánya nem szállhat szembe. Legalábbis ez a meggyőződése.
Sokkal jobban tart attól, hogy értékes vérnek kell folynia. Mert nem fél átgázolni senkin azért, hogy bevégezze, mivel megbízták. De ha nem értik meg, ha nem fogadják el... Úgy nem lesz más választása. Lelkiismeretfurdalás nélkül fog átlépni a holttest felett, s mindennek tetejébe még hagyományaiknak megfelelő kegyeletben sem részesülhet.
Önmagában elégnek kell lennie jelenlétének. Hisz az, hogy még mindig e földet "tapossa", bizonyíték Őseik akaratára. Ezt be kell látnia úgy az Úrnőnek, ahogy a népnek. Máskülönben elvesztek.
Tudja, hogy az igric sejti. Elvégre nem rejtette véka alá jelenlétét. A korlátok közé szorított elme azonban nem látja meg a valót maga előtt.
Ő azonban nyitott szemekkel jár, s ezért van még mindig itt. Vagy naggyá teszi népét, vagy velük együtt veszik. Más ösvény nem maradt, nincs is rá szüksége.
Testetlen jobbjával a pernyét sepri a lángok alól, pont akkor, mikor Kagaenae a "vér" szót ejti. Minden bizonnyal nagy adag parazsat és hamut szór ezzel a levegőbe, jelét adva létének.*
~A kard mit sem ér, ha nem festi vörösre vér. Gyilkolnod kell.~
*Már az idejét sem tudja annak, mikor vették fejét. Egy dolgot tud csupán: Feladata van. E feladat pedig bárhogy is, de a pároshoz köti. Mindkettejükre szüksége van. Még is ódzkodik attól, hogy holtában valjon színt. Nem attól tart, hogy esetleg meggátolják céljai elérésben. Ó, nem. Isteneik és az Ősök akaratával senki ember, elf vagy bármi más fia vagy leánya nem szállhat szembe. Legalábbis ez a meggyőződése.
Sokkal jobban tart attól, hogy értékes vérnek kell folynia. Mert nem fél átgázolni senkin azért, hogy bevégezze, mivel megbízták. De ha nem értik meg, ha nem fogadják el... Úgy nem lesz más választása. Lelkiismeretfurdalás nélkül fog átlépni a holttest felett, s mindennek tetejébe még hagyományaiknak megfelelő kegyeletben sem részesülhet.
Önmagában elégnek kell lennie jelenlétének. Hisz az, hogy még mindig e földet "tapossa", bizonyíték Őseik akaratára. Ezt be kell látnia úgy az Úrnőnek, ahogy a népnek. Máskülönben elvesztek.
Tudja, hogy az igric sejti. Elvégre nem rejtette véka alá jelenlétét. A korlátok közé szorított elme azonban nem látja meg a valót maga előtt.
Ő azonban nyitott szemekkel jár, s ezért van még mindig itt. Vagy naggyá teszi népét, vagy velük együtt veszik. Más ösvény nem maradt, nincs is rá szüksége.
Testetlen jobbjával a pernyét sepri a lángok alól, pont akkor, mikor Kagaenae a "vér" szót ejti. Minden bizonnyal nagy adag parazsat és hamut szór ezzel a levegőbe, jelét adva létének.*
~A kard mit sem ér, ha nem festi vörösre vér. Gyilkolnod kell.~
3521. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-29 15:57:11
Üzenet elküldve: 2021-10-29 15:57:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
*Sikeresen elindulnak a kis útjukra, újdonsült, vagy inkább leendő asztaltársai közt igyekszik elvegyülni Strat, amennyire ez lehetséges. Nem ismeri egyiküket sem, és számára teljesen jelentéktelen is mind, de az ingyen ital, és a talán szórakoztató este lehetősége azért némileg felcsigázza. Különösebben nincsenek előítéletei egyik fajjal sem, a sötételfekkel, vagy a közönséges elfekkel sem. Mindet utálja úgy ahogy van, aki nem tündér, persze ezt elpalástolja, ahogy azt illik. Nem kell nekik mindenről tudniuk.*
-Nem tudom, sajnos nem értek hozzájuk.
*Vallja be az őszintét, ahogy az orkok szokták mondani. Szemében pedig egy csipetnyi mímelt szégyen. Learon kérdésére csak kurtán biccent, s ha kezét nyújtja, úgy a jószág egy aprócska szaglás, és tétova várakozás után bátran nyomja felfelé a fejét a kézbe, ami szeretettel simítja azt. Közben pedig lassacskán ahhoz a bizonyos házhoz érnek, ami feltételezése szerint a meghívója otthona lehet.*
-Tökéletesen el van kint, de hálás vagyok a felajánlásért.
*Kicsit meg is hajol, majd a lovak közé köti őt is, persze hagyva neki némi teret. Azért kicsit furcsa számára ez a mentalitás, hisz ő igencsak közel áll az állatokhoz és a természethez, de megszokta, hogy sokan máshogy állnak a dolgokhoz. Főleg ezek a ficsúr hosszúéletűek.*
-Ne aggódjon, a lovakat sem bántja.
*Teszi azért hozzá, noha talán erre senki sem gondolt, mégis így tartja helyénvalónak. Közben persze a többiekkel is sikerül némi ártatlan csevejt folytatnia.*
-Persze tudom én, hogy jó eséllyel nem ön választotta magának.
*Mosolyog kedvesen a lányra, hisz gyakran szokták ezt hangoztatni a leányok. Persze fogalma sincs róla, hogy Ysane miféle hölgy lehet. Talán idővel majd nagyobb képet kap róla. Egyébként az, ha valaki esetleg odafigyel rá, könnyen észrevehető, hogy nem különösebben bókol neki, inkább csak afféle úrias etika ez. A sötételf megjegyzésére pedig szinte a nyelve hegyén van az éles riposzt, az a fajta csattanó, amit az embernek külön erővel kell letuszkolnia a torkán, ha nem akarja hangosan kimondani. De sikerül valahogy erőt vennie magán, így csak egy csodálkozó "nahát" kap szabad utat.*
-Ön netán kalandor, vagy bérkard? Már a...
*Mutat ujjával saját magán oda, ahol Salwar sebhelye van. Relael pedig talán a legfontosabb kérdéseket teszi fel egymás után sorban, amire Start pofátlanul le is csap.*
-Fehér, barna vagy arany?
*Feleli rögtön a rum dolgára, ezzel is mutatva, hogy micsoda tanult egy tündér ő.*
-No nem mintha válogatnék, mind kedvemre való.
*Mosolyog kacéran a gazdasszonyra.*
-Ha nem okoz nagy gondot, én harapnék valamit, köszönöm. Hosszú út áll mögöttem, és a Vaskorsóban csábítóbb ajánlatot kaptam, mintsem megvárjam a sültet.
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.29 15:57:58
*Sikeresen elindulnak a kis útjukra, újdonsült, vagy inkább leendő asztaltársai közt igyekszik elvegyülni Strat, amennyire ez lehetséges. Nem ismeri egyiküket sem, és számára teljesen jelentéktelen is mind, de az ingyen ital, és a talán szórakoztató este lehetősége azért némileg felcsigázza. Különösebben nincsenek előítéletei egyik fajjal sem, a sötételfekkel, vagy a közönséges elfekkel sem. Mindet utálja úgy ahogy van, aki nem tündér, persze ezt elpalástolja, ahogy azt illik. Nem kell nekik mindenről tudniuk.*
-Nem tudom, sajnos nem értek hozzájuk.
*Vallja be az őszintét, ahogy az orkok szokták mondani. Szemében pedig egy csipetnyi mímelt szégyen. Learon kérdésére csak kurtán biccent, s ha kezét nyújtja, úgy a jószág egy aprócska szaglás, és tétova várakozás után bátran nyomja felfelé a fejét a kézbe, ami szeretettel simítja azt. Közben pedig lassacskán ahhoz a bizonyos házhoz érnek, ami feltételezése szerint a meghívója otthona lehet.*
-Tökéletesen el van kint, de hálás vagyok a felajánlásért.
*Kicsit meg is hajol, majd a lovak közé köti őt is, persze hagyva neki némi teret. Azért kicsit furcsa számára ez a mentalitás, hisz ő igencsak közel áll az állatokhoz és a természethez, de megszokta, hogy sokan máshogy állnak a dolgokhoz. Főleg ezek a ficsúr hosszúéletűek.*
-Ne aggódjon, a lovakat sem bántja.
*Teszi azért hozzá, noha talán erre senki sem gondolt, mégis így tartja helyénvalónak. Közben persze a többiekkel is sikerül némi ártatlan csevejt folytatnia.*
-Persze tudom én, hogy jó eséllyel nem ön választotta magának.
*Mosolyog kedvesen a lányra, hisz gyakran szokták ezt hangoztatni a leányok. Persze fogalma sincs róla, hogy Ysane miféle hölgy lehet. Talán idővel majd nagyobb képet kap róla. Egyébként az, ha valaki esetleg odafigyel rá, könnyen észrevehető, hogy nem különösebben bókol neki, inkább csak afféle úrias etika ez. A sötételf megjegyzésére pedig szinte a nyelve hegyén van az éles riposzt, az a fajta csattanó, amit az embernek külön erővel kell letuszkolnia a torkán, ha nem akarja hangosan kimondani. De sikerül valahogy erőt vennie magán, így csak egy csodálkozó "nahát" kap szabad utat.*
-Ön netán kalandor, vagy bérkard? Már a...
*Mutat ujjával saját magán oda, ahol Salwar sebhelye van. Relael pedig talán a legfontosabb kérdéseket teszi fel egymás után sorban, amire Start pofátlanul le is csap.*
-Fehér, barna vagy arany?
*Feleli rögtön a rum dolgára, ezzel is mutatva, hogy micsoda tanult egy tündér ő.*
-No nem mintha válogatnék, mind kedvemre való.
*Mosolyog kacéran a gazdasszonyra.*
-Ha nem okoz nagy gondot, én harapnék valamit, köszönöm. Hosszú út áll mögöttem, és a Vaskorsóban csábítóbb ajánlatot kaptam, mintsem megvárjam a sültet.
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.29 15:57:58
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4229-4248