//Elvarázsol-lak//
//Wym, Taitos//
*A szúrgumós lányon Taitos elmosolyodik, tetszik neki, ahogy a nemeslány hevességét felváltja az óvatos csodálat. Ez egészen addig így is marad, míg meg nem hallja az árat. Magában egy gyors "tedd csak le, mert tüskéje száz arany!" felkiáltást nyom el, aztán igyekszik nyugalmát megőrizve hallgatni az újabb ajánlatot.*
~Eilot? Már neve is van?~
*Ahogyan a nők megtárgyalják, hogy jó lakberendezők, Taitos érzi, hogy ő itt ma jó vásárló lesz, mert ezt bizony nem ússza meg.*
-Tudsz vigyázni rá és elhozod évente a picit?
*Kérdezi mélyen a lány szemébe nézve.*
~Egy ilyen magatehetetlen állat nagy felelősség.~
*Nem ismeri még Wymnit annyira, hogy rá merné vágni, igen, a lány tud rá vigyázni. A dolgot egyelőre ennyiben is hagyja, Taitos tudja, az alku a végére marad. Belemerül inkább a jósnő történetébe.*
~Hát persze, hogy vannak. A kérdés, hogy hogy jutottak el idáig.~
*A csodák hallatán egyenként tágul egyre szélesebbre szeme és mosolya, mindegyikre rávágná, hogy "ez most kell, hadd vigyem!" annyi titkot hall egyszerre, amit az elmúlt években megsejteni sem bírt volna, aztán... Egy szék, egy csont és bőr szék marad csupán, és a szem, ami most őt vizslatja talán kicsit túlságosan is átható tekintettel.*
~Miért pont ez?~
*Összecsap benne a bizonytalanság. Elege van a holtakból, elege van a halálból, ugyanakkor ez a szék titkokat rejt. Titkokat arról a szekérről, ami olyan világokat tárhatott volna fel Taitos előtt, melyeket még csak nem is ismer.*
~Kérdés, hogy akarok-e egy ilyet ismerni...~
*Inkább kutatásként, mint díszként tekint a székre és fél szemével lakberendezőjére, a smaragdhajú lányra pillant.*
-Vigyük el, aztán legfeljebb letakarva hagyjuk.
*Mondja, és visszanéz a jósra.*
-Leplestül kérném őket.
*Aztán számolni kezd, és vigyorogva a jósra pillant.*
-Akkor legyen a két tároló, a két légykapó, a szúrgumó, tíz üvegcse világító gomba, A Szem, és a szék.
*Mormogja a listát.*
-A veszélyességüket, de az egyediségüket is beszámítva...
*Itt szünetet tart, csak gondol arra, hogy ezernyolcszáz aranyat adna mindezért, várja, hogy a jós reflektáljon az ajánlatra, amit a jövőben tervez tenni, aztán ha pár pillanatig semmi reakció csak befejezi.*
-Ezernyolcszáz és évente a szúrgomó kölykök.
*Teszi meg az első ajánlatot, aztán még egy kérdést intéz.*
-És a keze? Annak van köze a szekérhez?
*Kérdezi most jól megszemlélve a pórul járt végtagot.*
-Netán az is egy másik világból van?
*Kérdez rá, és az asztalosok, anyagosok dolgára csak hálásan biccent.*
-Csak egy kis hangulatra vágyom a gyorsabb munka érdekében. Szóval... Igen, hangulatos lesz.
~Ha lesz még miből vásárolnom addigra.~