Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (4338. - 4357. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4357. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-08-16 02:43:14
Üzenet elküldve: 2025-08-16 02:43:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Időjárás jelentés//
* Az óriás izzadtságtól tapadós testtel ébred, álmosan nyitogatja a szemeit. Igazából már jó néhány fertályórája ébren van, csak forgolódik az ágyban. Ebben a melegben nehezen alszik, jobb szereti a hideget, amikor annyi pokrócot húz magára, amennyi csak szükséges ahhoz, hogy kellemesen érezze magát. Ehelyett most nem tud hová vetkőzni, és a huzat sem elég, amit éjszaka csinál az ablakokkal. Zsémbesen kel fel az ágyból, és indul ki, hogy megkezdje reggeli rutinját. Mint mindig, most is a csirkéknél kezd. Kiengedi az állatokat, és kiszórja nekik a takarmányt, ügyelve rá, hogy a karám előtti területet alaposan befedje, és ne egy-egy halomba hulljon csak az étel. Így kényelmesen tudnak csipegetni, anélkül, hogy egymással kellene küzdeniük a tápanyagért. Ezután a csirkekarámokat veszi szemügyre, boldogan szedve elő egy nagy kosárnyi tojást. Hosszas munka, mert nem akarja nagy ujjaival összeroppantani a törékeny ételt. Miután ezzel megvan, a kosarat a karám mellé, az árnyékba teszi, és neki áll kitakarítani egy söprűvel. Fáradtságos munka, de megéri, hogyha egészséges, és jó környezetet akar teremteni az állatainak, akikből az élelmet kapja.
Miután itt végez, hagyja, hogy a baromfik tovább csipegessenek, és a kosarat visszaviszi a házba. Kis tüzet rak, éppen akkorát, amekkora a serpenyőt kényelmesen felmelegíti. Neki lát rántottát csinálni, persze csak kilenc-tíz tojásból, de az utolsó olyan pici, hogy azt inkább félnek számolná, ha tudna számolni. Helyette addig töri bele, amíg a serpenyőben úgy látja, hogy elég van, akkor aztán kavargatni kezdi egy fakanállal, majd megszórja egy csipet sóval. Borsot nem használ, mert drága, meg amúgy sem ismeri. A só viszont nem csak kiváló tartósítószer, de az ételbe is remek. Ahogy a rántottával elkészül, hogy egy kiló karéj kenyeret, amit már szinte kő keményre szárított a levegő, és jóízűen falatozni kezd. A kenyér héja vágja az ínyét, bemegy a fogai közé, de nem zavartatja magát ilyen apróságokkal. A reggeli végeztével természetesen kútból hozott vízzel öblíti el a lábost, mert azt hallotta, hogy ez így szokás. Amíg nem barátkozott össze Learonnal, addig sokkal nagyobb barbár volt, mint azóta.
A pásztormágus kellemes emlékeket kelt benne, és dolga végeztével ki is sétál a gyümölcsfákhoz, amiket neki köszönhet. Elégedetten nézi a termő almát, és tudja, hogy ebből bizony finom ital lesz, ha kedve támad leszedni, és kifacsarni. Ehelyett inkább a disznókat eteti meg, moslékkal, és olyan étellel, amit a környező gazdáktól kapott. Ezek után jön az a rész, amit a legkevésbé szeret. Fogja a lapátot, és a trágyát kezdi el lapátolni. Néha megáll, hogy megtörölje verejtékező homlokát, a száraz levegőtől pedig néha elfogja a köhögés. Rosszallóan pillant az égbolt felé, a nap már magasan jár, de a felhők mozgása, és a szél alapján elégedett mosoly jön az arcára. *
- Rohadt nagy vihar jön, olyan, amit már rég nem láttunk. * Jelenti ki inkább csak magának, mint másoknak, és ezzel folytatja is a munkát. Alig várja, hogy este megjöjjön a lehűlés, és végre kialudja magát. Ha ismerne jó dalokat, akkor bizonyosan ezeket fütyörészné, de csak rosszat ismer, úgyhogy ezzel kell beérje. A disznó szarlapátolása után kénytelen tovább folytatni a munkát. Zsákokat szed elő, és azokat kezdi megtölteni az állati ürülékkel, hiszen megígérte, hogy a terméshez jóféle trágyát visz majd azoknak, akik a disznó etetésében támogatták. Sokan mondják, hogy nekik nem büdös a munka, ők még nem csináltak hasonlót. Ahogy megtölti a zsákokat, beköti a szájukat, és egyszerűen a hátára csapja, így indul meg, hogy az adósságát kifizesse. Jó néhány órába telik, mire újra visszatér, persze volt benne annyi jó ízlés, hogy a folyóban megfürödjön előtte. *
* Az óriás izzadtságtól tapadós testtel ébred, álmosan nyitogatja a szemeit. Igazából már jó néhány fertályórája ébren van, csak forgolódik az ágyban. Ebben a melegben nehezen alszik, jobb szereti a hideget, amikor annyi pokrócot húz magára, amennyi csak szükséges ahhoz, hogy kellemesen érezze magát. Ehelyett most nem tud hová vetkőzni, és a huzat sem elég, amit éjszaka csinál az ablakokkal. Zsémbesen kel fel az ágyból, és indul ki, hogy megkezdje reggeli rutinját. Mint mindig, most is a csirkéknél kezd. Kiengedi az állatokat, és kiszórja nekik a takarmányt, ügyelve rá, hogy a karám előtti területet alaposan befedje, és ne egy-egy halomba hulljon csak az étel. Így kényelmesen tudnak csipegetni, anélkül, hogy egymással kellene küzdeniük a tápanyagért. Ezután a csirkekarámokat veszi szemügyre, boldogan szedve elő egy nagy kosárnyi tojást. Hosszas munka, mert nem akarja nagy ujjaival összeroppantani a törékeny ételt. Miután ezzel megvan, a kosarat a karám mellé, az árnyékba teszi, és neki áll kitakarítani egy söprűvel. Fáradtságos munka, de megéri, hogyha egészséges, és jó környezetet akar teremteni az állatainak, akikből az élelmet kapja.
Miután itt végez, hagyja, hogy a baromfik tovább csipegessenek, és a kosarat visszaviszi a házba. Kis tüzet rak, éppen akkorát, amekkora a serpenyőt kényelmesen felmelegíti. Neki lát rántottát csinálni, persze csak kilenc-tíz tojásból, de az utolsó olyan pici, hogy azt inkább félnek számolná, ha tudna számolni. Helyette addig töri bele, amíg a serpenyőben úgy látja, hogy elég van, akkor aztán kavargatni kezdi egy fakanállal, majd megszórja egy csipet sóval. Borsot nem használ, mert drága, meg amúgy sem ismeri. A só viszont nem csak kiváló tartósítószer, de az ételbe is remek. Ahogy a rántottával elkészül, hogy egy kiló karéj kenyeret, amit már szinte kő keményre szárított a levegő, és jóízűen falatozni kezd. A kenyér héja vágja az ínyét, bemegy a fogai közé, de nem zavartatja magát ilyen apróságokkal. A reggeli végeztével természetesen kútból hozott vízzel öblíti el a lábost, mert azt hallotta, hogy ez így szokás. Amíg nem barátkozott össze Learonnal, addig sokkal nagyobb barbár volt, mint azóta.
A pásztormágus kellemes emlékeket kelt benne, és dolga végeztével ki is sétál a gyümölcsfákhoz, amiket neki köszönhet. Elégedetten nézi a termő almát, és tudja, hogy ebből bizony finom ital lesz, ha kedve támad leszedni, és kifacsarni. Ehelyett inkább a disznókat eteti meg, moslékkal, és olyan étellel, amit a környező gazdáktól kapott. Ezek után jön az a rész, amit a legkevésbé szeret. Fogja a lapátot, és a trágyát kezdi el lapátolni. Néha megáll, hogy megtörölje verejtékező homlokát, a száraz levegőtől pedig néha elfogja a köhögés. Rosszallóan pillant az égbolt felé, a nap már magasan jár, de a felhők mozgása, és a szél alapján elégedett mosoly jön az arcára. *
- Rohadt nagy vihar jön, olyan, amit már rég nem láttunk. * Jelenti ki inkább csak magának, mint másoknak, és ezzel folytatja is a munkát. Alig várja, hogy este megjöjjön a lehűlés, és végre kialudja magát. Ha ismerne jó dalokat, akkor bizonyosan ezeket fütyörészné, de csak rosszat ismer, úgyhogy ezzel kell beérje. A disznó szarlapátolása után kénytelen tovább folytatni a munkát. Zsákokat szed elő, és azokat kezdi megtölteni az állati ürülékkel, hiszen megígérte, hogy a terméshez jóféle trágyát visz majd azoknak, akik a disznó etetésében támogatták. Sokan mondják, hogy nekik nem büdös a munka, ők még nem csináltak hasonlót. Ahogy megtölti a zsákokat, beköti a szájukat, és egyszerűen a hátára csapja, így indul meg, hogy az adósságát kifizesse. Jó néhány órába telik, mire újra visszatér, persze volt benne annyi jó ízlés, hogy a folyóban megfürödjön előtte. *
4356. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-08-12 07:58:40
Üzenet elküldve: 2025-08-12 07:58:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Lova nem sokat pihen, de valahogy az is érzi magában a tenni akarást, nem úgy tűnik mintha bánná, hogy hasíthatja szelet. Az erdőségből hamar a birtokokon találják magukat, innen már nem lesz hosszú az út. ~Vajon Throdd mester még mindig itt van ?~ Elmélkedik, emlékszik hogy egyszer segített neki a kerítéssel vagy valami ilyesmivel és utána milyen kellemeset ettek együtt. Az a sajt nagyon finom volt, ha lesz alkalma biztos szerez még belőle. Bár most nem annyira hajtja gyomra éhsége, a reggeli bőséges volt úgyhogy erre nem lehet panasza. Más dolgokon jár az esze. Például Rheián, és azon hogy most, hogy visszanyerte erejét talán méltó férfi lehet, aki asszonyának nevezheti őt a szellemek színe előtt is, s hogy mindkettejük ősei büszkék lehetnek rájuk. Ezen és azon, hogy vajon mi közeleg azzal a kürtszóval? Talán újabb ellenség tűnik fel a színen? Újabb kalandokba keveredet, újabb jajveszékeléseket hagyhat maga mögött? Talán. Ha szerencséje lesz.*
*Lova nem sokat pihen, de valahogy az is érzi magában a tenni akarást, nem úgy tűnik mintha bánná, hogy hasíthatja szelet. Az erdőségből hamar a birtokokon találják magukat, innen már nem lesz hosszú az út. ~Vajon Throdd mester még mindig itt van ?~ Elmélkedik, emlékszik hogy egyszer segített neki a kerítéssel vagy valami ilyesmivel és utána milyen kellemeset ettek együtt. Az a sajt nagyon finom volt, ha lesz alkalma biztos szerez még belőle. Bár most nem annyira hajtja gyomra éhsége, a reggeli bőséges volt úgyhogy erre nem lehet panasza. Más dolgokon jár az esze. Például Rheián, és azon hogy most, hogy visszanyerte erejét talán méltó férfi lehet, aki asszonyának nevezheti őt a szellemek színe előtt is, s hogy mindkettejük ősei büszkék lehetnek rájuk. Ezen és azon, hogy vajon mi közeleg azzal a kürtszóval? Talán újabb ellenség tűnik fel a színen? Újabb kalandokba keveredet, újabb jajveszékeléseket hagyhat maga mögött? Talán. Ha szerencséje lesz.*
4355. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-08-07 19:57:43
Üzenet elküldve: 2025-08-07 19:57:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*A Tharg Piactérre érve elkezd a forgatagban kutatni. Határozott céllal érkezett: disznőbőrt kell vennie, hogy azon gyakorolhassa a tetoválást. Amilyen szokatlan portéka, annyira könnyű megtalálni, hiszen kinél keresse: sertéstenyésztőknél, bőrcserzőknél. Hamar talál is magának olyat, akitől vásárolhat. Igaz, a kupec először nem érti, hogy mégis miért kellene valakinek disznóbőr, de miután elmagyarázza, máris értelmet nyer a dolog. Némi alkudozás kezdődik, ami nem igazán Mykael erőssége, de a lényeg, hogy végül megszerzi a tíz disznóbőrt.
Ezért jött, nincs több dolga a Piactéren, ezért arra készül, hogy szépen továbbálljon, felkeresse a Vaskoró tavernát.
Ám ahogy próbál kikveredni a Piacról, megakad a tekintete egy fegyverkovács portékáin. Kardok, tőrök, dárdahegyek, lándsza- és alabárd- fejek. És valami, ami meg is tetszik Mykaelnek: egy machete, vagyis bozótvágó, amihez egy egyszerűbb barna bőrtok is jár. Már a tretilvadászat idején is érezte, hogy jó hasznát venné egy rendes bozótvágónak. Elég sok időt tölt a vadonban, gyakran meggyűlik a baja a sűrű növényzettel. Ráadásul egy machete fegyvernek se utolsó megfelelő kezekben. Pont neki való, könnyű penge.
Alkudozásba is kezd rá a kováccsal. Aztán eszébe jut, hogy cipel magával ezt-azt, amire semmi szüksége nincs. Épp az ominózis tretilvadászat idején kapott két dárdát, valamint két dárdahegyet, meg még egy szablyát is. Ezeknek pont nem veszi semmi hasznát a mindennapokban, de épp elég vacak cipelni. Előveszi ezeket és megmutatja a kovácsnak. Szó szót követ, és az eszközök gazdát cserélnek.
A nap végén az összes vásárlás és eladás mérlege: mindösszesen 125 arany
. Ennyivel lesz szegényebb, meg persze a két dárdával, meg a két dárdaheggyel, meg a szablyával. De se a pénz, se az említett holmik elveszítése nem rázza meg különösebben, hiszen cserébe sikerült beszereznie tíz darab, különböző méretű disznóbőrt, amiken majd gyakorolni tudja a tetoválás művészetét. Valamint egy machetével, amit a bőrtokjával együtt felszíjazhat a lábára, a hátára, a hátizsákjára vagy bárhova.
Egy végül elégedetten távozik a Piacról.*
Ezért jött, nincs több dolga a Piactéren, ezért arra készül, hogy szépen továbbálljon, felkeresse a Vaskoró tavernát.
Ám ahogy próbál kikveredni a Piacról, megakad a tekintete egy fegyverkovács portékáin. Kardok, tőrök, dárdahegyek, lándsza- és alabárd- fejek. És valami, ami meg is tetszik Mykaelnek: egy machete, vagyis bozótvágó, amihez egy egyszerűbb barna bőrtok is jár. Már a tretilvadászat idején is érezte, hogy jó hasznát venné egy rendes bozótvágónak. Elég sok időt tölt a vadonban, gyakran meggyűlik a baja a sűrű növényzettel. Ráadásul egy machete fegyvernek se utolsó megfelelő kezekben. Pont neki való, könnyű penge.
Alkudozásba is kezd rá a kováccsal. Aztán eszébe jut, hogy cipel magával ezt-azt, amire semmi szüksége nincs. Épp az ominózis tretilvadászat idején kapott két dárdát, valamint két dárdahegyet, meg még egy szablyát is. Ezeknek pont nem veszi semmi hasznát a mindennapokban, de épp elég vacak cipelni. Előveszi ezeket és megmutatja a kovácsnak. Szó szót követ, és az eszközök gazdát cserélnek.
A nap végén az összes vásárlás és eladás mérlege: mindösszesen 125 arany
. Ennyivel lesz szegényebb, meg persze a két dárdával, meg a két dárdaheggyel, meg a szablyával. De se a pénz, se az említett holmik elveszítése nem rázza meg különösebben, hiszen cserébe sikerült beszereznie tíz darab, különböző méretű disznóbőrt, amiken majd gyakorolni tudja a tetoválás művészetét. Valamint egy machetével, amit a bőrtokjával együtt felszíjazhat a lábára, a hátára, a hátizsákjára vagy bárhova.Egy végül elégedetten távozik a Piacról.*
4354. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-08-03 21:30:15
Üzenet elküldve: 2025-08-03 21:30:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és Vas//
*Nem sokat időzik a tavernában, ahogy felhajtja italát és elpöfékeli dohányát már szedi is a sátorfáját, hogy még lehetőleg sötétedés előtt elérhesse a várost. Szemtanúja még, hogy két ork veszi célba a fogadót, rettentően rég nem látott már a fajtájukból errefelé, így fel is libben illetődve a szemöldöke, s kicsit bánja már, hogy ilyen hamar meglógott. Akár még valami izgalmas is kikerekedhetett volna a látogatásukból, de annyi baj legyen, Artheniorban biztos akad majd épp elég izgalom. Vagy nem.
Immár csak a távolból figyeli a még mindig nyüzsgő piacot. Hodarilt végül nem itt vett, utánakérdezett ugyan az árának, s jóval kedvezőbb is az undorítóan feltolt kikötői díjszabásnál, de még mindig úgy gondolja, találhat ennél kedvezőbben. Aztán, ha mégsem, legfeljebb a visszafelé úton betér ismét a piacra.*
*Nem sokat időzik a tavernában, ahogy felhajtja italát és elpöfékeli dohányát már szedi is a sátorfáját, hogy még lehetőleg sötétedés előtt elérhesse a várost. Szemtanúja még, hogy két ork veszi célba a fogadót, rettentően rég nem látott már a fajtájukból errefelé, így fel is libben illetődve a szemöldöke, s kicsit bánja már, hogy ilyen hamar meglógott. Akár még valami izgalmas is kikerekedhetett volna a látogatásukból, de annyi baj legyen, Artheniorban biztos akad majd épp elég izgalom. Vagy nem.
Immár csak a távolból figyeli a még mindig nyüzsgő piacot. Hodarilt végül nem itt vett, utánakérdezett ugyan az árának, s jóval kedvezőbb is az undorítóan feltolt kikötői díjszabásnál, de még mindig úgy gondolja, találhat ennél kedvezőbben. Aztán, ha mégsem, legfeljebb a visszafelé úton betér ismét a piacra.*
4353. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-07-28 19:24:00
Üzenet elküldve: 2025-07-28 19:24:00
ÚJ
![>Yzzgthi Orkuglu [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12104_1638970879_ork_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nyurga előre rohant a keskeny ösvényen, amely valahol a puszta és a megművelt földek között bújt meg, más számára talán láthatatlanul, s a távolban keresztezte az utat, mely a város felől dél felé szaladt. A nőstény hátába kapta a felkelő napot, melynek sugarai már most is árasztották magukból a hőséget, vérszínűre lobbantva vörös haját, mely félujjnyi vastagságúra font tincsekkel omlott csupasz vállaira. Magasan a feje felett, mintegy másfélméter fesztávú szárnyakkal rétisas körőzött, tekintetével a sűrű fűcsomók között iszkoló vékony szőrcsíkot követve, bár ezúttal nem vadászott. Legalább is, nem a vadászgörényre, hiszen ők hárman régóta társak.
Az útkereszteződésben Nyurga bevárja, míg a madár egy félig holt fa, elszáradt csontujján pihen meg. A nőstény csak egy pillanatra torpan meg, hogy mérlegeljen. A város még messze van. A folyó túlpartján viszont valami erődféle emelkedik, s Yzzgthi pontosan tudja, hogy az emberlakta helyeken könnyebb ételt szerezni. Igaz, vadászhatna is, de ahhoz is át kell kelnie a folyón, és bevenni magát a sűrűbe. A szántóföldek közelében, eltávolodva a pusztától, kevés a vad. Az apróbb rágcsálófélékből pedig elege van kissé.*
~Ott talán van étel.~
*Bukkan fel benne a gondolat, ahogy halkan kordul egyet a gyomra. Tényleg ideje lenne annak, hogy valami értelmes étel kerüljön bele. Így aztán a folyó felé fordul, kissé talán gyorsít is léptein.
Az úton persze nagyobb a forgalom. Karavánok, kereskedők szekerei haladnak el mellette, talán meg is bámulják a nőstényt. Néha ő maga is megtorpanva fordul egy-egy kíváncsi tekintetet követve, de marad a kitűzött cél. Tovább indul mindannyiszor.
Nem tudja, nem is sejti, mely törzs területén jár, és hogy mennyire kedvelik, vagy sem, erre felé a fajtáját. Mindenesetre még nem adott okot arra, hogy ne kedveljék. Azért persze, óvatos, hiszen a két kísérőjétől eltekintve magányosan rója útját.
Mielőtt a folyón átkelne, visszaparancsolja Nyurgát a válláról lelógó zsák oldalzsebébe, ahol az állat szívesen időzik, összegömbölyödve bújik meg az árnyékban. Örvény továbbra is magasan a feje felett köröz, figyelve mindenre, nagyobb köröket leírva, de egyelőre nincs semmi veszély, amelyre figyelmeztetnie kéne kétlábú társát.*
Az útkereszteződésben Nyurga bevárja, míg a madár egy félig holt fa, elszáradt csontujján pihen meg. A nőstény csak egy pillanatra torpan meg, hogy mérlegeljen. A város még messze van. A folyó túlpartján viszont valami erődféle emelkedik, s Yzzgthi pontosan tudja, hogy az emberlakta helyeken könnyebb ételt szerezni. Igaz, vadászhatna is, de ahhoz is át kell kelnie a folyón, és bevenni magát a sűrűbe. A szántóföldek közelében, eltávolodva a pusztától, kevés a vad. Az apróbb rágcsálófélékből pedig elege van kissé.*
~Ott talán van étel.~
*Bukkan fel benne a gondolat, ahogy halkan kordul egyet a gyomra. Tényleg ideje lenne annak, hogy valami értelmes étel kerüljön bele. Így aztán a folyó felé fordul, kissé talán gyorsít is léptein.
Az úton persze nagyobb a forgalom. Karavánok, kereskedők szekerei haladnak el mellette, talán meg is bámulják a nőstényt. Néha ő maga is megtorpanva fordul egy-egy kíváncsi tekintetet követve, de marad a kitűzött cél. Tovább indul mindannyiszor.
Nem tudja, nem is sejti, mely törzs területén jár, és hogy mennyire kedvelik, vagy sem, erre felé a fajtáját. Mindenesetre még nem adott okot arra, hogy ne kedveljék. Azért persze, óvatos, hiszen a két kísérőjétől eltekintve magányosan rója útját.
Mielőtt a folyón átkelne, visszaparancsolja Nyurgát a válláról lelógó zsák oldalzsebébe, ahol az állat szívesen időzik, összegömbölyödve bújik meg az árnyékban. Örvény továbbra is magasan a feje felett köröz, figyelve mindenre, nagyobb köröket leírva, de egyelőre nincs semmi veszély, amelyre figyelmeztetnie kéne kétlábú társát.*
4352. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-07-14 01:21:47
Üzenet elküldve: 2025-07-14 01:21:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
-Na végre! A piac!
*Elérkezik első céljához a hosszú úton. No nem mintha nehezére esne egy kis séta. Botjára támaszkodva lassan járja be a környéket, gyakorlott orra viszont piszok hamar kiszagolja a jóféle italok rejtekhelyét. Rögtön meg is találja amit keres, a legócskább bor amit csak lehet, valami Waldrannak a bora, tökéletes lesz neki! És az ital istennője most is kegyes hozzá, ugyanis hamar meg is találja a butykosokat áruló kofát is. Talál is egy szép, bőrből készült darabot, ami bizonyosan jó tartós lesz! Mellé pedig még egy üveg gyümölcs pálinkát is vesz, hiába, az öreg édesszájú, kell egy kis szilva a szervezetbe.*
*Elérkezik első céljához a hosszú úton. No nem mintha nehezére esne egy kis séta. Botjára támaszkodva lassan járja be a környéket, gyakorlott orra viszont piszok hamar kiszagolja a jóféle italok rejtekhelyét. Rögtön meg is találja amit keres, a legócskább bor amit csak lehet, valami Waldrannak a bora, tökéletes lesz neki! És az ital istennője most is kegyes hozzá, ugyanis hamar meg is találja a butykosokat áruló kofát is. Talál is egy szép, bőrből készült darabot, ami bizonyosan jó tartós lesz! Mellé pedig még egy üveg gyümölcs pálinkát is vesz, hiába, az öreg édesszájú, kell egy kis szilva a szervezetbe.*
4351. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-07-13 20:35:46
Üzenet elküldve: 2025-07-13 20:35:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és Vas//
*A vashegyi ösvény szélén állva Dayaneer mélyet szív a hűvös, erdei levegőből. A kikötő fülledt, sós párájának immár halovány nyoma sincs, most inkább nedves föld és füstölt hús illata tölti meg a tüdejét. Léptei kissé fáradtan koppannak a döngölt földúton, ahogy megérkezik a piacra.
A piac sokkal élettel telibb, mint az várta. Már messziről hallani lehet a kofák hangját, s egyre közeledve az ember kiveheti a vitásan csendülő alkukat, a jószágok prüszkölését és a rakodások hangját. Sátrak, asztalok, ponyvák sora nyúlik szét a kitaposott út mentén, s bár össze sem hasonlítható a wegtoreni piacok és bazárok zsúfoltságával, úgy tűnik nem is oly kevés árus hordja ide portékáját. A nézelődők nagy része legkevésbé sem tűnik vérszomjas barbárnak. Parasztasszonyok, napszítta férfiak a földekről, egy-kettőnek egészen városi formája akad - de az is lehet, hogy a thargok jobban öltözöttek, mint az sejtette.
Dayaneer zöld szemeit összehúzza az erős déli napfényben, ahogy lassan halad el a kofák mellett. Érzi, hogy az emberek megnézik, az erre vetődő arthenioriak és kikötői népségektől azért jócskán eltér, ékszereivel, kreol bőrével és öltözetével egyértelműen kirí, nem lehet túl gyakori látvány errefelé egy nyugati. Ennek ellenére nem hallja, hogy összesúgnának mögötte, s nem is köt belé senki, szemlélődése egészen zavartalan.
Egy asszonytól friss kecskesajtot kér, de csak egy harapásnyit – szóra bírja közben, hátha tudja hol lehet itt ördögvigyort kapni. A nő hunyorít, megnyalja az ujját, s egy kopottas ponyva felé bök, mely nem túl bizalomgerjesztő.
Széles, bájolgó mosollyal köszöni meg, olyan ez, amire csak az ilyen tenyérbemászó kereskedők képesek, mint amilyen maga is. Kergetőző, thargnak tűnő gyerekek szaladgálnak az árusok között, épp Daya előtt rohannak el most. Egy kisfiú futva kap levegő után, mögötte a másik üvölt, mint a vad.*
- Én vagyok Yagnar, és bosszút állok mindazokon, akik a túlvilágra száműztek! *szerepét vándorszínészeket megszégyenítően átélve farkas üvöltését utánozza, majd a játszó gyermekek eltűnnek szeme elől az árusok között.
Rémlik neki valamiféle mesebeszéd a Vashegy új uráról és egy farkasról, de most különösebben nem morfondírozik ezen. Nem azért van itt, hogy elmerüljön a helyi mítoszok és szokások világában.
Dayaneer végül eléri a standot, melyre az asszony mutatott, a feltűzött szárított növényszárak már messziről árulkodnak, ahogy a kissé édeskés, nehezen meghatározható illat is, amitől a kikötőbeli tengerészek lassabban beszélnek, és hevesebben nevetnek.
A lány, aki mögötte ül, fiatal. Szőke haja vastag fonatokban lóg vállára, ingujja felgyűrve, pillantása kissé barátságtalan. Nem szól, nem köszön csak végigméri Dayaneert, de ezt ő különösebben nem veszi zokon.*
- Ördögvigyorra volna szükségem, vagy harminc maroknyira.
*A leány bólint, matat egy darabig hátul majd egy megtömött kisebb vászonzsákot rak az asztalra. Alkudoznak még egy keveset, de összességében a Rumosban kínáltnál sokkal jutányosabb áron jut hozzá az áruhoz. Fene vinné el a kikötőiek zsugori pofáját.
A vásárlás után Dayaneer megáll egy kőrakásnál, letelepszik, és lassú mozdulattal meggyújtja pipáját. Csak egyszerű wegtoreni pipadohány, de mintha az ördögvigyor sokszori emlegetésétől annak az édeskés illatát vélné felfedezni a füstjében.
A piac moraja elhalkul mögötte, csak a messzi domb alján füstölő kéményt figyeli. A pipa parazsa lassan izzik fel újra, és a következő slukk után feláll. A taverna felé veszi az irányt.*
*A vashegyi ösvény szélén állva Dayaneer mélyet szív a hűvös, erdei levegőből. A kikötő fülledt, sós párájának immár halovány nyoma sincs, most inkább nedves föld és füstölt hús illata tölti meg a tüdejét. Léptei kissé fáradtan koppannak a döngölt földúton, ahogy megérkezik a piacra.
A piac sokkal élettel telibb, mint az várta. Már messziről hallani lehet a kofák hangját, s egyre közeledve az ember kiveheti a vitásan csendülő alkukat, a jószágok prüszkölését és a rakodások hangját. Sátrak, asztalok, ponyvák sora nyúlik szét a kitaposott út mentén, s bár össze sem hasonlítható a wegtoreni piacok és bazárok zsúfoltságával, úgy tűnik nem is oly kevés árus hordja ide portékáját. A nézelődők nagy része legkevésbé sem tűnik vérszomjas barbárnak. Parasztasszonyok, napszítta férfiak a földekről, egy-kettőnek egészen városi formája akad - de az is lehet, hogy a thargok jobban öltözöttek, mint az sejtette.
Dayaneer zöld szemeit összehúzza az erős déli napfényben, ahogy lassan halad el a kofák mellett. Érzi, hogy az emberek megnézik, az erre vetődő arthenioriak és kikötői népségektől azért jócskán eltér, ékszereivel, kreol bőrével és öltözetével egyértelműen kirí, nem lehet túl gyakori látvány errefelé egy nyugati. Ennek ellenére nem hallja, hogy összesúgnának mögötte, s nem is köt belé senki, szemlélődése egészen zavartalan.
Egy asszonytól friss kecskesajtot kér, de csak egy harapásnyit – szóra bírja közben, hátha tudja hol lehet itt ördögvigyort kapni. A nő hunyorít, megnyalja az ujját, s egy kopottas ponyva felé bök, mely nem túl bizalomgerjesztő.
Széles, bájolgó mosollyal köszöni meg, olyan ez, amire csak az ilyen tenyérbemászó kereskedők képesek, mint amilyen maga is. Kergetőző, thargnak tűnő gyerekek szaladgálnak az árusok között, épp Daya előtt rohannak el most. Egy kisfiú futva kap levegő után, mögötte a másik üvölt, mint a vad.*
- Én vagyok Yagnar, és bosszút állok mindazokon, akik a túlvilágra száműztek! *szerepét vándorszínészeket megszégyenítően átélve farkas üvöltését utánozza, majd a játszó gyermekek eltűnnek szeme elől az árusok között.
Rémlik neki valamiféle mesebeszéd a Vashegy új uráról és egy farkasról, de most különösebben nem morfondírozik ezen. Nem azért van itt, hogy elmerüljön a helyi mítoszok és szokások világában.
Dayaneer végül eléri a standot, melyre az asszony mutatott, a feltűzött szárított növényszárak már messziről árulkodnak, ahogy a kissé édeskés, nehezen meghatározható illat is, amitől a kikötőbeli tengerészek lassabban beszélnek, és hevesebben nevetnek.
A lány, aki mögötte ül, fiatal. Szőke haja vastag fonatokban lóg vállára, ingujja felgyűrve, pillantása kissé barátságtalan. Nem szól, nem köszön csak végigméri Dayaneert, de ezt ő különösebben nem veszi zokon.*
- Ördögvigyorra volna szükségem, vagy harminc maroknyira.
*A leány bólint, matat egy darabig hátul majd egy megtömött kisebb vászonzsákot rak az asztalra. Alkudoznak még egy keveset, de összességében a Rumosban kínáltnál sokkal jutányosabb áron jut hozzá az áruhoz. Fene vinné el a kikötőiek zsugori pofáját.
A vásárlás után Dayaneer megáll egy kőrakásnál, letelepszik, és lassú mozdulattal meggyújtja pipáját. Csak egyszerű wegtoreni pipadohány, de mintha az ördögvigyor sokszori emlegetésétől annak az édeskés illatát vélné felfedezni a füstjében.
A piac moraja elhalkul mögötte, csak a messzi domb alján füstölő kéményt figyeli. A pipa parazsa lassan izzik fel újra, és a következő slukk után feláll. A taverna felé veszi az irányt.*
4350. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-07-12 15:00:42
Üzenet elküldve: 2025-07-12 15:00:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Egy kereskedő szekere halad komótosan a Tharg földeken. Raktere már üres, de bakján ketten is ülnek. Mykael az egyik, aki felkéredzkedett a szekérre, amit így utólag is nagyon jó döntésnek talál - meg szerencsének, hogy engedték. Ez hosszabb és körülményesebb út, mint ami a Kikötőbe vezet, nem is beszélve a rekkenő hőségről, amitől még a bakon ülve is szenvedett.
Kedélyesen elbeszélgetett a kereskedővel mindenféléről, szórakoztatta némi hegedűszóval, még meg is tanult egy pikáns versikét, ami őt ugyan jól szórakoztatta, de azért valószínűleg nem fogja dalolva előadni soha. Legfeljebb egy zsoldostáborban, katonák között.
Mikor aztán megérkeznek, lepattan a szekérről és magára kanyarintja a hátizsákját. Eddig volt közös az útjuk, de most már ideje elbúcsúzniuk. Elég későre jár, lehet, hogy Mykael ma már nem üti nyélbe az üzletet, amiért idejött. De azért körülnéz, hátha.*
Kedélyesen elbeszélgetett a kereskedővel mindenféléről, szórakoztatta némi hegedűszóval, még meg is tanult egy pikáns versikét, ami őt ugyan jól szórakoztatta, de azért valószínűleg nem fogja dalolva előadni soha. Legfeljebb egy zsoldostáborban, katonák között.
Mikor aztán megérkeznek, lepattan a szekérről és magára kanyarintja a hátizsákját. Eddig volt közös az útjuk, de most már ideje elbúcsúzniuk. Elég későre jár, lehet, hogy Mykael ma már nem üti nyélbe az üzletet, amiért idejött. De azért körülnéz, hátha.*
4349. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-06-26 22:39:03
Üzenet elküldve: 2025-06-26 22:39:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a vezérhez//
*Sosem értette Rheia-t, annyira nyugodt volt hozzá képest, pedig vele is eléggé kibabrált a sors. Na meg az orkok. Mégis végtelen türelemmel viseli sorsát, meg azt, hogy a nyakára vette Ellét. Amiért természetesen végtelenül hálás a lány, mert nem tudna magával mit kezdeni, ha nincs aki irányba állítsa. A Szellemek és Rheia igazán kegyesek volt hozzá, hogy vele lehet. Bár nem nagyon említi, de tényleg kedveli a gyámját. Még akkor is, ha ráparancsol, vagy ha megbünteti mondjuk házimunkával, vagy éppen akármivel, amit Luryelle nem akar megtenni. Persze puffog, vagy akár csapkod is, de megteszi.*
- Nem butáskodok, csak... *Végül elhallat egy rövid időre. ~Tényleg miért ne fogadna el a jarl? Majd Rheia megvéd, ha úgy van. Igaz?~ Kételkedik még egy kicsit saját szavaiban, és az idegessége nem igazán múlik el. Ezért újabb dolgokkal próbálkozik, hátha kísérője felfigyel rá. Végül is sikerül.*
- Kösz, jó lenne, ha az én szívem nem nyitná fel. *Forgatja meg a szemeit a mosolygós Rhagodarnak. Persze, hogy értette, mint mondott a másik, de félelmei nem igazán akarnak eltűnni. Valószínűleg amíg oda nem érnek ez csak esetleg enyhülni fog, megszűnni nem. Hogy figyelme elterelődjön egy kicsit, inkább az ígéretekre koncentrál. Rosszul esik neki az igazság, de a száját azt nem igazán tudja befogni. Ő már csak ilyen.*
- Próbálkozom, nem? A múltkor is vagy egy órát ültem csendben! *Mondja kissé felháborodva, de Rheia tudja jól, hogy az egy fertályóránál biztos nem volt több, de lehet, hogy annyi sem. Az "óra" végül is benne van a szóban.*
- Jó nem fejeztet le. *Egyezik bele csalódottan. Ez még számára is erősnek tűnik, miközben megjönnek a kutyák is, tehát velük is foglalkoznia kell. A névválasztás nem könnyű, és ő nem akar balga neveket adni az ebeknek. Gondolkodik, majd bevillan Yagnar képe és akkor megtorpan újra és nem akaródzik neki tovább menni.*
- Nem? Hát engem igen! A tiéd is olyan szép, meg rendezett, ez meg? *Kócol bele megint, és fújtat egyet. Végül eszébe jut két szuper név a kutyáknak, de persze Rheia ezt is leszavazza. Ki látott már ilyet?*
- Kagi és Isi. *Vágja rá azonnal, de végül elfintorodik. Ezek még a "nyalinál" is bénább nevek lennének és biztosan nem alázná meg az ősök emlékét. Isurii-val egyébként sem tudja, hogy mi történt, vagy él-e még. Kagan azért egyértelműbb. Közben pedig Rheia nem kíván foglalkozni a gondjaival tovább és nekiindul. ~Ó, ezt komolyan gondolta? A Szellemekre!~ Kicsit vár még, mert nem hiszi el, hogy nem fordul hátra a gyámja, de nagyon úgy tűnik, hogy most sem a levegőbe beszél.*
- Hééé! Ezt nem teheted! *Kiáltja, majd nekiiramodik, mert Rheia már jó harminc lépés távolságba jutott. Néhányan odapillantanak a földekről, néhányan a fejük ingatják. Elle jól megmondaná nekik a véleményét, de most a másikat nem hozná szégyenbe. Végül utoléri a másikat és az arcát fürkészi. A kutyák közben egymást kergetik, és amikor messzire kerülnének, hangos csaholással utánuk rohannak.*
- Szóval azt mondod, hogy nem lesz baj? Ugye nem akar hozzáadni senkihez? *Fintorodik el, majd közvetlenül ezután elmosolyodik.* Még sosem kérdeztem. Neked nem kellene valaki? Egy pótapukának örülnék. *Mondja lelkesen, mintha még tíz éves lenne. De nem nagyon tud senkit, aki sokat járna Rheiahoz, vagyis inkább eddig nem vette észre. A szavai pedig nem annyira valósak, mert ő inkább kettesben maradna a gyámjával, amíg csak lehet.*
*Sosem értette Rheia-t, annyira nyugodt volt hozzá képest, pedig vele is eléggé kibabrált a sors. Na meg az orkok. Mégis végtelen türelemmel viseli sorsát, meg azt, hogy a nyakára vette Ellét. Amiért természetesen végtelenül hálás a lány, mert nem tudna magával mit kezdeni, ha nincs aki irányba állítsa. A Szellemek és Rheia igazán kegyesek volt hozzá, hogy vele lehet. Bár nem nagyon említi, de tényleg kedveli a gyámját. Még akkor is, ha ráparancsol, vagy ha megbünteti mondjuk házimunkával, vagy éppen akármivel, amit Luryelle nem akar megtenni. Persze puffog, vagy akár csapkod is, de megteszi.*
- Nem butáskodok, csak... *Végül elhallat egy rövid időre. ~Tényleg miért ne fogadna el a jarl? Majd Rheia megvéd, ha úgy van. Igaz?~ Kételkedik még egy kicsit saját szavaiban, és az idegessége nem igazán múlik el. Ezért újabb dolgokkal próbálkozik, hátha kísérője felfigyel rá. Végül is sikerül.*
- Kösz, jó lenne, ha az én szívem nem nyitná fel. *Forgatja meg a szemeit a mosolygós Rhagodarnak. Persze, hogy értette, mint mondott a másik, de félelmei nem igazán akarnak eltűnni. Valószínűleg amíg oda nem érnek ez csak esetleg enyhülni fog, megszűnni nem. Hogy figyelme elterelődjön egy kicsit, inkább az ígéretekre koncentrál. Rosszul esik neki az igazság, de a száját azt nem igazán tudja befogni. Ő már csak ilyen.*
- Próbálkozom, nem? A múltkor is vagy egy órát ültem csendben! *Mondja kissé felháborodva, de Rheia tudja jól, hogy az egy fertályóránál biztos nem volt több, de lehet, hogy annyi sem. Az "óra" végül is benne van a szóban.*
- Jó nem fejeztet le. *Egyezik bele csalódottan. Ez még számára is erősnek tűnik, miközben megjönnek a kutyák is, tehát velük is foglalkoznia kell. A névválasztás nem könnyű, és ő nem akar balga neveket adni az ebeknek. Gondolkodik, majd bevillan Yagnar képe és akkor megtorpan újra és nem akaródzik neki tovább menni.*
- Nem? Hát engem igen! A tiéd is olyan szép, meg rendezett, ez meg? *Kócol bele megint, és fújtat egyet. Végül eszébe jut két szuper név a kutyáknak, de persze Rheia ezt is leszavazza. Ki látott már ilyet?*
- Kagi és Isi. *Vágja rá azonnal, de végül elfintorodik. Ezek még a "nyalinál" is bénább nevek lennének és biztosan nem alázná meg az ősök emlékét. Isurii-val egyébként sem tudja, hogy mi történt, vagy él-e még. Kagan azért egyértelműbb. Közben pedig Rheia nem kíván foglalkozni a gondjaival tovább és nekiindul. ~Ó, ezt komolyan gondolta? A Szellemekre!~ Kicsit vár még, mert nem hiszi el, hogy nem fordul hátra a gyámja, de nagyon úgy tűnik, hogy most sem a levegőbe beszél.*
- Hééé! Ezt nem teheted! *Kiáltja, majd nekiiramodik, mert Rheia már jó harminc lépés távolságba jutott. Néhányan odapillantanak a földekről, néhányan a fejük ingatják. Elle jól megmondaná nekik a véleményét, de most a másikat nem hozná szégyenbe. Végül utoléri a másikat és az arcát fürkészi. A kutyák közben egymást kergetik, és amikor messzire kerülnének, hangos csaholással utánuk rohannak.*
- Szóval azt mondod, hogy nem lesz baj? Ugye nem akar hozzáadni senkihez? *Fintorodik el, majd közvetlenül ezután elmosolyodik.* Még sosem kérdeztem. Neked nem kellene valaki? Egy pótapukának örülnék. *Mondja lelkesen, mintha még tíz éves lenne. De nem nagyon tud senkit, aki sokat járna Rheiahoz, vagyis inkább eddig nem vette észre. A szavai pedig nem annyira valósak, mert ő inkább kettesben maradna a gyámjával, amíg csak lehet.*
4348. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-06-26 20:56:10
Üzenet elküldve: 2025-06-26 20:56:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a vezérhez//
*Karheát egészen más dolgok foglalkoztatják, mint az izgágat Luryellet, többek között sokat elmélkedik népük sorsán. Utóbbi időben úgy érzi, hogy a boldog békeidők miatt eltunyultak, s bár élvezi a nyugalmat, de mintha valamelyest megállt volna az idő a thargoknál. Ismeri már eléggé népét ahhoz, hogy jól tudja ezt hosszútávon meg fogják sínyleni, valamint az Őseik sem nézik majd mindezt jó szemmel.
Ezen gondolatfolyamából gyakorta szakítja ki az őket kíséri két eb egyike, vagy Luryelle, aki ismételten fecsegéssel igyekszik belső frusztrációján könnyíteni.*
- Ne butáskodj!
*Feleli higgadtan, ám szórakozottsága megjelenik egy aprócska mosoly formájában.*
- Yagnar mindig nyitott szívvel fogadja az övéit, kortól függetlenül.
*Kijelentése sziklaszilárdnak hangozhat Luryelle számára, nem is csoda, hiszen Karheia el is hiszi amit mond. Abban már valamelyest kételkedik, hogy Luryelle ifjú kora és hontalansága következtében született elhamarkodott döntést is jó szemmel nézi-e nagybátyja, aki lehetséges, hogy jobban megválogatná kivel osztozik a Rhagodar néven.*
- A mágiahasználat és tanulás igen rögös út, no meg persze igen hosszú is. Olyannyira, hogy a végét sem látni. Ezen az úton pedig a legfontosabb erény a türelem, ideje valamelyest gyakorolnod.
*Nem korholja túlzottan a fiatal lányt, aki elevenebb, mint amilyen Karheia volt egykoron, mégis homályosan emlékszik mennyire nehézkes volt időnként várni.*
- Jaj ugyan!
*Felkacag.*
- Ennyire nem szükséges elragadtatnod magadat, bár elismerem mókás a színpadiasságod.
*Luryelle megtorpan, így a varázslónő is lelassít, majd megáll. A képtelen kérdésre feljebb szaladnak szemöldökei.*
- A Szellemekre te lány, senkit nem foglalkoztat a hajad.
*Luryelle furcsa korszakát éli, melyet Karheiának nem volt szerencséje megtapasztalnia saját gyermekével, de időnként nem is bánja ezt. A leány már kinőtte a babusgatós időszakát - melyet a barbár mágus mindig a legjobban szeretett -, helyette számára egészen képtelen kérdések foglalkoztatják.*
- Úgy vélem akad illőbb név kutyáknak, mint mélyen tisztelt thargok neve. Ügyes lány vagy, biztos kitalálsz valamit. Na!
*Sarkon fordul, hogy végre folytathassák útjukat Thargarod felé.*
- Ne húzd az időt, mert itt hagylak!
*Valójában nem tudja ez mennyire rémisztő fenyegetés, mindenesetre Karheia lassú tempóban folytatja útját Luryelle társaságában, vagy anélkül, számára teljesen mindegy.*
*Karheát egészen más dolgok foglalkoztatják, mint az izgágat Luryellet, többek között sokat elmélkedik népük sorsán. Utóbbi időben úgy érzi, hogy a boldog békeidők miatt eltunyultak, s bár élvezi a nyugalmat, de mintha valamelyest megállt volna az idő a thargoknál. Ismeri már eléggé népét ahhoz, hogy jól tudja ezt hosszútávon meg fogják sínyleni, valamint az Őseik sem nézik majd mindezt jó szemmel.
Ezen gondolatfolyamából gyakorta szakítja ki az őket kíséri két eb egyike, vagy Luryelle, aki ismételten fecsegéssel igyekszik belső frusztrációján könnyíteni.*
- Ne butáskodj!
*Feleli higgadtan, ám szórakozottsága megjelenik egy aprócska mosoly formájában.*
- Yagnar mindig nyitott szívvel fogadja az övéit, kortól függetlenül.
*Kijelentése sziklaszilárdnak hangozhat Luryelle számára, nem is csoda, hiszen Karheia el is hiszi amit mond. Abban már valamelyest kételkedik, hogy Luryelle ifjú kora és hontalansága következtében született elhamarkodott döntést is jó szemmel nézi-e nagybátyja, aki lehetséges, hogy jobban megválogatná kivel osztozik a Rhagodar néven.*
- A mágiahasználat és tanulás igen rögös út, no meg persze igen hosszú is. Olyannyira, hogy a végét sem látni. Ezen az úton pedig a legfontosabb erény a türelem, ideje valamelyest gyakorolnod.
*Nem korholja túlzottan a fiatal lányt, aki elevenebb, mint amilyen Karheia volt egykoron, mégis homályosan emlékszik mennyire nehézkes volt időnként várni.*
- Jaj ugyan!
*Felkacag.*
- Ennyire nem szükséges elragadtatnod magadat, bár elismerem mókás a színpadiasságod.
*Luryelle megtorpan, így a varázslónő is lelassít, majd megáll. A képtelen kérdésre feljebb szaladnak szemöldökei.*
- A Szellemekre te lány, senkit nem foglalkoztat a hajad.
*Luryelle furcsa korszakát éli, melyet Karheiának nem volt szerencséje megtapasztalnia saját gyermekével, de időnként nem is bánja ezt. A leány már kinőtte a babusgatós időszakát - melyet a barbár mágus mindig a legjobban szeretett -, helyette számára egészen képtelen kérdések foglalkoztatják.*
- Úgy vélem akad illőbb név kutyáknak, mint mélyen tisztelt thargok neve. Ügyes lány vagy, biztos kitalálsz valamit. Na!
*Sarkon fordul, hogy végre folytathassák útjukat Thargarod felé.*
- Ne húzd az időt, mert itt hagylak!
*Valójában nem tudja ez mennyire rémisztő fenyegetés, mindenesetre Karheia lassú tempóban folytatja útját Luryelle társaságában, vagy anélkül, számára teljesen mindegy.*
4347. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-06-25 21:09:51
Üzenet elküldve: 2025-06-25 21:09:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a vezérhez//
//Rheia//
*Borzasztóan ideges. Talán ezzel a szóval tudná leírni a legjobban, amit érez. Miközben a halálosan nyugodt gyámja mellette sétál, nem tud igazán nyugodt lenni. Két körmét már így is lerágta, biztos benne, hogy fájdalmassá fog válni ez az akciója a következő hetekben.*
- Mi van ha nem fogad el? Végül is, én csak egy gyerek vagyok! *Csattan fel a magabiztos szőkének. Mélyen a saját hajába túr, pedig szavait nem gondolta komolyan, sőt, ő már egy felnőtt, érett, büszke vasvérű nő! Nehogy már egy vezértől beijedjen?! Mégsem Kaganhoz mennek! Pedig jobb lenne, a szobor vezérrel jobban szót tudna érteni és biztos nem ellenezne semmit.*
- Meg azt mondtad, hogy tanítasz! Egy árva szellőt nem tudok kinyögni! Mit fog így szólni? Talán le is fejeztet! Hé, hallod amit mondok?! *Megpróbálja egy kicsit megrántani a másik vállát, miközben a két juhászkutya szerteszét szaladgál körülöttük. Az út jelenleg nem túlságosan forgalmas, a két szőke nő mégis feltűnő, főleg a fiatalabbik miatt. Hirtelen meg is áll.*
- Figyelj, most biztos sok dolga van, mint, hogy velem vesződjön. Hogy néz ki a hajam? *Persze ő tudja jól, hogy nem csúnya egy tharg, édesanyja Liliom - ő becézte így - nagyon szép nő volt, és sok mindent örökölt tőle. Végignéz magán, meglátja a vádliját és legyintve fintorogni kezd. Fújtat is egy nagyot és mindenkit okol magában, akit csak lehet. De főleg az orkokat, akik elrabolták és felkoncolták a szüleit. Az egyik kutyus odajön hozzá és nyalogatni kezdi a kezét.*
- Fujj már, te dög! Úgy foglak hívni, hogy Nyali! De lehet, hogy Isurii és Kagan lesznek, mit szólsz? *Bármiről beszélgetne, csak ne kelljen a félelmetes Yagnar elé mennie. Ettől függetlenül megvakarássza a kutya füle tövét, aki hálásan lihegi össze a kezét.*
//Rheia//
*Borzasztóan ideges. Talán ezzel a szóval tudná leírni a legjobban, amit érez. Miközben a halálosan nyugodt gyámja mellette sétál, nem tud igazán nyugodt lenni. Két körmét már így is lerágta, biztos benne, hogy fájdalmassá fog válni ez az akciója a következő hetekben.*
- Mi van ha nem fogad el? Végül is, én csak egy gyerek vagyok! *Csattan fel a magabiztos szőkének. Mélyen a saját hajába túr, pedig szavait nem gondolta komolyan, sőt, ő már egy felnőtt, érett, büszke vasvérű nő! Nehogy már egy vezértől beijedjen?! Mégsem Kaganhoz mennek! Pedig jobb lenne, a szobor vezérrel jobban szót tudna érteni és biztos nem ellenezne semmit.*
- Meg azt mondtad, hogy tanítasz! Egy árva szellőt nem tudok kinyögni! Mit fog így szólni? Talán le is fejeztet! Hé, hallod amit mondok?! *Megpróbálja egy kicsit megrántani a másik vállát, miközben a két juhászkutya szerteszét szaladgál körülöttük. Az út jelenleg nem túlságosan forgalmas, a két szőke nő mégis feltűnő, főleg a fiatalabbik miatt. Hirtelen meg is áll.*
- Figyelj, most biztos sok dolga van, mint, hogy velem vesződjön. Hogy néz ki a hajam? *Persze ő tudja jól, hogy nem csúnya egy tharg, édesanyja Liliom - ő becézte így - nagyon szép nő volt, és sok mindent örökölt tőle. Végignéz magán, meglátja a vádliját és legyintve fintorogni kezd. Fújtat is egy nagyot és mindenkit okol magában, akit csak lehet. De főleg az orkokat, akik elrabolták és felkoncolták a szüleit. Az egyik kutyus odajön hozzá és nyalogatni kezdi a kezét.*
- Fujj már, te dög! Úgy foglak hívni, hogy Nyali! De lehet, hogy Isurii és Kagan lesznek, mit szólsz? *Bármiről beszélgetne, csak ne kelljen a félelmetes Yagnar elé mennie. Ettől függetlenül megvakarássza a kutya füle tövét, aki hálásan lihegi össze a kezét.*
4346. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-05-18 19:05:51
Üzenet elküldve: 2025-05-18 19:05:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Karheia nem is sejtette, hogy mennyire vágyta a szép idő és a napfény érkezését egészen addig, amíg a tavasz be nem köszöntött. A szeles idő ellenére kedve töretlen, s nyughatatlanul járja a vidéket, hogy gyönyörködhessen abban miként tör magának utat az élet a hosszú téli szunyókálást követően.
Tudja, hogy ezen lusta napok némileg elvesztegetett időt jelentenek, elvégre folytathatná tanulmányait a Mágustoronyban - nem mellesleg utóbbi időben jócskán megrekedt a mágia terén, így akadna mit bepótolni -, vagy akár fejleszthetné harci képességeit is, most mégis szívesebben üti el ezzel idejét.*
*Reggeli szokásos sétája során üdvözli kedves ismerősét Elirát, akivel már nem is tudja, hogy miként alakult ki baráti kapcsolata, de örül a jó viszonynak. A jól bevált rutinjuk szerint Karheia készít egy meleg teát magának, Elira számára önt egy korsó gyönge sört, majd leülnek a tornácra megpihentetni lábukat, s elcsevegnek miközben a négy gyermek önfeledt játékba kezd Karheia kölyökkutyáival.
Hosszan elbeszélgetnek az időjárásról, a házkörüli teendőkről, hogy milyen hosszú és zord volt a tél, illetve Elira még aprócska pocakjában cseperedő életről. A megszokott módon segítik egymást tincseik kibogozásában, fonataik megigazításában, majd Karheia barátnője számtalan teendőinek enyhítéseként önként ajánlkozik a koszos edények elmosására.*
*Már magasan jár a nap, mire elbúcsúznak, s már az ebek nyelve is jócskán kilóg, visszapillantva pedig a gyermekek is kimerülten nyúlnak el a fűben.*
- Jól van kis bestiák, kifáradtatok mi?
*A combjára ugró két kölyök vastag, sűrűn hulló bundájába túr és jó alaposan megdögönyözi őket. Még nem fedi fel a két kutya előtt, hogy kapott némi finomságot, pár aprócska falatot, aminek segítségével kicsit később gyakorolhatnak alap parancsszavakat.*
- Na, nyomás! Szaladjatok!
*Apró tapssal ösztökéli a kutyákat, akik örömmel szökkennek tovább és szaladnak előre a poros úton.*
Tudja, hogy ezen lusta napok némileg elvesztegetett időt jelentenek, elvégre folytathatná tanulmányait a Mágustoronyban - nem mellesleg utóbbi időben jócskán megrekedt a mágia terén, így akadna mit bepótolni -, vagy akár fejleszthetné harci képességeit is, most mégis szívesebben üti el ezzel idejét.*
*Reggeli szokásos sétája során üdvözli kedves ismerősét Elirát, akivel már nem is tudja, hogy miként alakult ki baráti kapcsolata, de örül a jó viszonynak. A jól bevált rutinjuk szerint Karheia készít egy meleg teát magának, Elira számára önt egy korsó gyönge sört, majd leülnek a tornácra megpihentetni lábukat, s elcsevegnek miközben a négy gyermek önfeledt játékba kezd Karheia kölyökkutyáival.
Hosszan elbeszélgetnek az időjárásról, a házkörüli teendőkről, hogy milyen hosszú és zord volt a tél, illetve Elira még aprócska pocakjában cseperedő életről. A megszokott módon segítik egymást tincseik kibogozásában, fonataik megigazításában, majd Karheia barátnője számtalan teendőinek enyhítéseként önként ajánlkozik a koszos edények elmosására.*
*Már magasan jár a nap, mire elbúcsúznak, s már az ebek nyelve is jócskán kilóg, visszapillantva pedig a gyermekek is kimerülten nyúlnak el a fűben.*
- Jól van kis bestiák, kifáradtatok mi?
*A combjára ugró két kölyök vastag, sűrűn hulló bundájába túr és jó alaposan megdögönyözi őket. Még nem fedi fel a két kutya előtt, hogy kapott némi finomságot, pár aprócska falatot, aminek segítségével kicsit később gyakorolhatnak alap parancsszavakat.*
- Na, nyomás! Szaladjatok!
*Apró tapssal ösztökéli a kutyákat, akik örömmel szökkennek tovább és szaladnak előre a poros úton.*
4345. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:17:14
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:17:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*Egy hosszabb pihenő és millió nyomasztó gondolat után Dora továbbindul, de még így is túl hamar találja magát a thargok földjén. Minél közelebb ér a Vashegyhez, annál inkább érzi, hogy nincs felkészülve. Hogy mire? Ő maga sem tudná megmondani, hogy a belső vívódása, a régi jó és rossz emlékei, vagy a jelenlegi gazdasági-politikai helyzet aggasztja leginkább – mármint nem a társadalom sorsa, hanem az, hogy egy karón végzi-e az okos feje a jó kancellár írnokaként. Az egyetlen eszköze ezek ellen a törhetetlen makacssága és büszkesége, meg a tény, hogy nem igazán tudja kormányozni a lovát. Ha egyszer az úton akar menni Legény, akkor haladjon arra, ha gyorsan, akkor úgy. Mit piszkálja?*
~ Én is utálom, ha belepofáznak a munkámba. ~ *Állapítja meg bölcsen és már-már együttérzőn (ahhoz képest, hogy továbbra sincs oda az élő állatokért), miközben a hegyes füleket bámulja maga előtt. Inkább az, mint a fenyegető domb.*
*Egy hosszabb pihenő és millió nyomasztó gondolat után Dora továbbindul, de még így is túl hamar találja magát a thargok földjén. Minél közelebb ér a Vashegyhez, annál inkább érzi, hogy nincs felkészülve. Hogy mire? Ő maga sem tudná megmondani, hogy a belső vívódása, a régi jó és rossz emlékei, vagy a jelenlegi gazdasági-politikai helyzet aggasztja leginkább – mármint nem a társadalom sorsa, hanem az, hogy egy karón végzi-e az okos feje a jó kancellár írnokaként. Az egyetlen eszköze ezek ellen a törhetetlen makacssága és büszkesége, meg a tény, hogy nem igazán tudja kormányozni a lovát. Ha egyszer az úton akar menni Legény, akkor haladjon arra, ha gyorsan, akkor úgy. Mit piszkálja?*
~ Én is utálom, ha belepofáznak a munkámba. ~ *Állapítja meg bölcsen és már-már együttérzőn (ahhoz képest, hogy továbbra sincs oda az élő állatokért), miközben a hegyes füleket bámulja maga előtt. Inkább az, mint a fenyegető domb.*
4344. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-01-04 08:36:29
Üzenet elküldve: 2025-01-04 08:36:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Lassan bólint, és mormog valamit, ami leginkább úgy hangzik, hogy „ühüm”.*
- Igen, oda viszem. *-ismétli türelmes hangsúllyal. A nőt körbelengi a lobbanékonyságnak az a kisugárzása, ami a kardforgatók sajátja. Jól ismeri ezt, jól ismeri a fegyverforgatók temperamentumát, és sajnos jól ismeri azt is, hogy milyen keményre tudják összeszorítani az öklüket, ha ütni akarnak. Ismét a lóra pislant, aprót szív az orrán. Gebe? Ezt nem mondaná. Csak kissé elhanyagolt szegény pára. És ránézésre szét is lett hajtva.
A következő szavakra meglepődötten pislant a nő arcára, tekintete összetalálkozik a másik pillantásával.*
- Meghívlak? *-kérdez vissza. Ez aztán az önbizalom! Thargéknál így megy a széptevés? Mi lesz a következő dolog? A nő rámar a hátsójára? A gondolattól nevethetnékje támad, de próbál komolyságot erőltetni magára.-* Nos, ihatunk egyet. Gondolom.
*Hogy azért egyezik ebbe bele, mert maga is szeretné, vagy csak kíváncsi, vagy inkább.. megszeppent a vele szemben állótól – az legyen talány. Vállát és hátát újra meg-megérinti a suta feje, mintha csak azért hajtaná oda, hogy nyugalmat keressen. A lovat illető szavak megerősítik abban, hogy a nő valószínűleg nem sokat konyít a hátasokhoz, és hogy a tarka kacola egyszerűen a hanyag bánásmód áldozata lett. Biztos benne, hogy egy újrapatkolás, pár nap pihenő, bőséges friss vízből és zabból álló hízlalás után a ló sokkal szebb lesz.*
- Nem, tényleg nem rég érkeztem. *-pislant az útról a nőre, majd a nőről az útra-* Nem hiszem, hogy flancos nevem lenne.
*Szájzugába apró mosoly ül.*
- Haldor. Egészen egyszerű. *-oldalra pislant, maga is a másik fegyvereit méri fel, az öltözékét, és azt, amit ez utóbbi láttatni enged.-* És te? Kit tisztelhetek benned?
*Kíváncsi, hogy hogy hívják a nőt. Mindenképp beszélni akar róla Kjenar-al, és úgy sejti, hogy a kovácsnak is meg lesz a maga véleménye arról a forgószél-szerű jelenségről, amit ez a harcosnő képvisel.*
- Hát, íjász volnék. *-ismeri el szerényen. Feleslegesnek érzi saját képességeit méltatni, arra ott van a hátán az elejtett vad, és a tény, hogy tegezéből nem hiányzik egy nyíl sem.-* Hogy mire lövök, az attól függ, hogy mire van szükség.
*Tekintete újra a fegyverekre siklik. Tipikus harcos-beszélgetést folytatnak. Ki-mivel harcol, kinek mekkora az akármicsodája, ilyesmi. Hányszor volt már része ilyenben..?!*
- Te pedig, ha jól sejtem, kardforgató volnál? Ugye?
*Lassan bólint, és mormog valamit, ami leginkább úgy hangzik, hogy „ühüm”.*
- Igen, oda viszem. *-ismétli türelmes hangsúllyal. A nőt körbelengi a lobbanékonyságnak az a kisugárzása, ami a kardforgatók sajátja. Jól ismeri ezt, jól ismeri a fegyverforgatók temperamentumát, és sajnos jól ismeri azt is, hogy milyen keményre tudják összeszorítani az öklüket, ha ütni akarnak. Ismét a lóra pislant, aprót szív az orrán. Gebe? Ezt nem mondaná. Csak kissé elhanyagolt szegény pára. És ránézésre szét is lett hajtva.
A következő szavakra meglepődötten pislant a nő arcára, tekintete összetalálkozik a másik pillantásával.*
- Meghívlak? *-kérdez vissza. Ez aztán az önbizalom! Thargéknál így megy a széptevés? Mi lesz a következő dolog? A nő rámar a hátsójára? A gondolattól nevethetnékje támad, de próbál komolyságot erőltetni magára.-* Nos, ihatunk egyet. Gondolom.
*Hogy azért egyezik ebbe bele, mert maga is szeretné, vagy csak kíváncsi, vagy inkább.. megszeppent a vele szemben állótól – az legyen talány. Vállát és hátát újra meg-megérinti a suta feje, mintha csak azért hajtaná oda, hogy nyugalmat keressen. A lovat illető szavak megerősítik abban, hogy a nő valószínűleg nem sokat konyít a hátasokhoz, és hogy a tarka kacola egyszerűen a hanyag bánásmód áldozata lett. Biztos benne, hogy egy újrapatkolás, pár nap pihenő, bőséges friss vízből és zabból álló hízlalás után a ló sokkal szebb lesz.*
- Nem, tényleg nem rég érkeztem. *-pislant az útról a nőre, majd a nőről az útra-* Nem hiszem, hogy flancos nevem lenne.
*Szájzugába apró mosoly ül.*
- Haldor. Egészen egyszerű. *-oldalra pislant, maga is a másik fegyvereit méri fel, az öltözékét, és azt, amit ez utóbbi láttatni enged.-* És te? Kit tisztelhetek benned?
*Kíváncsi, hogy hogy hívják a nőt. Mindenképp beszélni akar róla Kjenar-al, és úgy sejti, hogy a kovácsnak is meg lesz a maga véleménye arról a forgószél-szerű jelenségről, amit ez a harcosnő képvisel.*
- Hát, íjász volnék. *-ismeri el szerényen. Feleslegesnek érzi saját képességeit méltatni, arra ott van a hátán az elejtett vad, és a tény, hogy tegezéből nem hiányzik egy nyíl sem.-* Hogy mire lövök, az attól függ, hogy mire van szükség.
*Tekintete újra a fegyverekre siklik. Tipikus harcos-beszélgetést folytatnak. Ki-mivel harcol, kinek mekkora az akármicsodája, ilyesmi. Hányszor volt már része ilyenben..?!*
- Te pedig, ha jól sejtem, kardforgató volnál? Ugye?
4343. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-01-03 15:04:31
Üzenet elküldve: 2025-01-03 15:04:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Csak magát okolhatja érte, hogy az "oda" alatt a félvér nem találta ki, hogy Thargarod erődjére utal. Merthogy azokat, akik ott székelnek, nem szíveli feltétel nélkül. Ha oda vinné Haldor a prédáját, hát inkább megvásárolná tőle az egészet. Már ha eladná, de nem úgy fest, hogy a helyi vadászemberek közül való.*
-A Vaskorsóba. *Visszhangozza.*
-Oda viszed? Ha! Akkor elkísérlek. Istállóba kell tennem ezt a gebét. *Fejével a mellette érdeklődve bámészkodó kanca felé int.*
-Úgy viszont meghívsz egy korsóra. *Barna tekintete megkeresi a férfi majdhogynem borostyán tekintetét. Szavai inkább hangzanak utasításnak, semmint kérésnek. Nem is vár választ, megindul a nem is oly messzeségben fejsejlő fogadó felé, háta mögött vezetve kantáron Trubát.*
-Kényelem kell a szarházinak. Mármint a lónak. Patkó kell, nem is egy. Most ha ráülnék, abba belesántulna. *Megcsóválja fejét. Nem ismer mesterembert erre, csak azt az önjelölt kovács kurafit, aki legutóbb félrepatkolta.*
-Nem lehetsz itt régebben, mint én. A hegyesfülűeket megjegyzi az ember. Mi a neved? De csak ha nem túl flancos. Mert akkor úgy sem jegyzem meg. Fáradtságos lenne. *Elvigyorodik. Lopva méri meg ismét szeme sarkából a kölyökképű fél-elfet. Elidőzik a fegyverzetén, na meg a hátán cipelt őzsután.*
-Jól bánsz az íjjal, hmm? *Talán nem bánja újdonsült kompániája, ha sokat kérdez. Napok óta alig szólt valakihez, valahogy könnyen jár most a nyelve.*
-Vagy csak vadat ejtesz vele? *Valójában nem szíveli különösebben ezt a fajta harcmodort. Elveszi valahogy a küzdelem lényegét, a finom apróságokat, mik egy kiadós csetepatéval járnak.*
*Csak magát okolhatja érte, hogy az "oda" alatt a félvér nem találta ki, hogy Thargarod erődjére utal. Merthogy azokat, akik ott székelnek, nem szíveli feltétel nélkül. Ha oda vinné Haldor a prédáját, hát inkább megvásárolná tőle az egészet. Már ha eladná, de nem úgy fest, hogy a helyi vadászemberek közül való.*
-A Vaskorsóba. *Visszhangozza.*
-Oda viszed? Ha! Akkor elkísérlek. Istállóba kell tennem ezt a gebét. *Fejével a mellette érdeklődve bámészkodó kanca felé int.*
-Úgy viszont meghívsz egy korsóra. *Barna tekintete megkeresi a férfi majdhogynem borostyán tekintetét. Szavai inkább hangzanak utasításnak, semmint kérésnek. Nem is vár választ, megindul a nem is oly messzeségben fejsejlő fogadó felé, háta mögött vezetve kantáron Trubát.*
-Kényelem kell a szarházinak. Mármint a lónak. Patkó kell, nem is egy. Most ha ráülnék, abba belesántulna. *Megcsóválja fejét. Nem ismer mesterembert erre, csak azt az önjelölt kovács kurafit, aki legutóbb félrepatkolta.*
-Nem lehetsz itt régebben, mint én. A hegyesfülűeket megjegyzi az ember. Mi a neved? De csak ha nem túl flancos. Mert akkor úgy sem jegyzem meg. Fáradtságos lenne. *Elvigyorodik. Lopva méri meg ismét szeme sarkából a kölyökképű fél-elfet. Elidőzik a fegyverzetén, na meg a hátán cipelt őzsután.*
-Jól bánsz az íjjal, hmm? *Talán nem bánja újdonsült kompániája, ha sokat kérdez. Napok óta alig szólt valakihez, valahogy könnyen jár most a nyelve.*
-Vagy csak vadat ejtesz vele? *Valójában nem szíveli különösebben ezt a fajta harcmodort. Elveszi valahogy a küzdelem lényegét, a finom apróságokat, mik egy kiadós csetepatéval járnak.*
4342. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-01-03 07:58:14
Üzenet elküldve: 2025-01-03 07:58:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Ütemesen verdesi a suta feje a hátát, valahol a lapockája tájékán, ahogy komótosan sétál visszafelé a saját nyomán. Orrát már rég kitöltötte az őz nyers szaga, nyelvén szinte érzi a vér rezes aromáját. Tisztában van vele, hogy ha visszaér és gondoskodik a zsákmányról, akkor tisztára kell pucolnia könnyű bőrvértjét, és az inget is addig suvickolhatja, amíg ujjai fehérré nem gémberednek a lúgszappantól. De ez mind nem baj. Hiszen ez mind azt jelenti, hogy sikeres volt a vadászat. És ez az, ami számít. A teli gyomor, az erőre kapó izmok. Az számít, hogy bár talán nem elvárás, de mégis törleszthet a jarl bizalmáért.
Fülét fura ritmusú dübbenések hangja üti meg, zizegés, horkantások. Felpislant, szinte el is felejtette hogy merre jár. A susnyából már egy ideje kiért, és már az átvezető úton lépked. Előtte valamennyivel egy sudár férfiú jön az ösvényen, száron vezetve a lovat. Nem nagyon ért a lovakhoz, de azt látja, hogy az állat valahogy rosszul lép, ezért olyan fura a járásának hangja. ~Kjenar,~ gondolja, ~na ő biztos tudná, hogy mi a baja neki.~ A lóról utána a férfira pislant, és ujjai egy pillanatra jobban rászorítanak a suta lábaira. Férfi?! A francokat! A meglepődéstől majdnem megbotlik egy aljasul megbújó gyökér-göcsörtön.*
- Köszönöm. *-fogadja a dicséretet apró biccentéssel, megpróbálja nem elröhögni magát saját ostobasága felett. Kíváncsian méri végig az asszonyt, mert hát, a fene egye meg, ez nem férfi, hanem asszony. Látott már kardforgató nőket, de ilyet.. ilyet még nem. Lenyűgözve érzi magát szinte. Megint eszébe jut a kovács és a jarl, a kérdés, hogy volt-e már dolga tharg asszonnyal. A kérdés pontosabban úgy hangzana: volt-e már dolga egy tharg asszonynak vele, nemde? Újra rászorít kicsit a suta lábaira, és a feltett kérdésre koncentrál.*
- Ami azt illeti, épp így van. *-igazít kicsit a vállát húzó állaton-* A Vaskorsóba viszem, hogy mindenki kaphasson belőle, aki csak kér. És..
*Kicsit félrehajtja a fejét, viszonozza a szigorú tekintetet, bár a sajátja inkább csak kíváncsi, és talán derűs. Megpróbálja nem másodjára is végigmérni a nőt, hanem egyenesen a szemébe nézni. ~Ó Kjenar, cimbora,* fut át megint a fején egy gondolat, ujjai alatt már szinte érzi elmozdulni a szárkapocs-csontokat, *ezt látnod kéne neked is!~*
- ..sem aranyakat, sem sört nem várok érte cserébe. *-halványan elmosolyodik. Természetesen nem kerülte el a figyelmét a köpés a taverna említése után. Természetesen nem is bír a pofájával.-* Ha gondolod, tarts velem. Igaz, kell majd neki némi idő, de a raguból biztos jár neked is. Vagy, ha a combját szeretnéd, szerintem sütnek neked pár szeletet. Igazából fogalmam sincs, hogy ez hogy működik ott. Még csak egyszer jártam bent.
*Amennyire tudja, a suta súlya alatt kissé megvonja a vállát.*
*Ütemesen verdesi a suta feje a hátát, valahol a lapockája tájékán, ahogy komótosan sétál visszafelé a saját nyomán. Orrát már rég kitöltötte az őz nyers szaga, nyelvén szinte érzi a vér rezes aromáját. Tisztában van vele, hogy ha visszaér és gondoskodik a zsákmányról, akkor tisztára kell pucolnia könnyű bőrvértjét, és az inget is addig suvickolhatja, amíg ujjai fehérré nem gémberednek a lúgszappantól. De ez mind nem baj. Hiszen ez mind azt jelenti, hogy sikeres volt a vadászat. És ez az, ami számít. A teli gyomor, az erőre kapó izmok. Az számít, hogy bár talán nem elvárás, de mégis törleszthet a jarl bizalmáért.
Fülét fura ritmusú dübbenések hangja üti meg, zizegés, horkantások. Felpislant, szinte el is felejtette hogy merre jár. A susnyából már egy ideje kiért, és már az átvezető úton lépked. Előtte valamennyivel egy sudár férfiú jön az ösvényen, száron vezetve a lovat. Nem nagyon ért a lovakhoz, de azt látja, hogy az állat valahogy rosszul lép, ezért olyan fura a járásának hangja. ~Kjenar,~ gondolja, ~na ő biztos tudná, hogy mi a baja neki.~ A lóról utána a férfira pislant, és ujjai egy pillanatra jobban rászorítanak a suta lábaira. Férfi?! A francokat! A meglepődéstől majdnem megbotlik egy aljasul megbújó gyökér-göcsörtön.*
- Köszönöm. *-fogadja a dicséretet apró biccentéssel, megpróbálja nem elröhögni magát saját ostobasága felett. Kíváncsian méri végig az asszonyt, mert hát, a fene egye meg, ez nem férfi, hanem asszony. Látott már kardforgató nőket, de ilyet.. ilyet még nem. Lenyűgözve érzi magát szinte. Megint eszébe jut a kovács és a jarl, a kérdés, hogy volt-e már dolga tharg asszonnyal. A kérdés pontosabban úgy hangzana: volt-e már dolga egy tharg asszonynak vele, nemde? Újra rászorít kicsit a suta lábaira, és a feltett kérdésre koncentrál.*
- Ami azt illeti, épp így van. *-igazít kicsit a vállát húzó állaton-* A Vaskorsóba viszem, hogy mindenki kaphasson belőle, aki csak kér. És..
*Kicsit félrehajtja a fejét, viszonozza a szigorú tekintetet, bár a sajátja inkább csak kíváncsi, és talán derűs. Megpróbálja nem másodjára is végigmérni a nőt, hanem egyenesen a szemébe nézni. ~Ó Kjenar, cimbora,* fut át megint a fején egy gondolat, ujjai alatt már szinte érzi elmozdulni a szárkapocs-csontokat, *ezt látnod kéne neked is!~*
- ..sem aranyakat, sem sört nem várok érte cserébe. *-halványan elmosolyodik. Természetesen nem kerülte el a figyelmét a köpés a taverna említése után. Természetesen nem is bír a pofájával.-* Ha gondolod, tarts velem. Igaz, kell majd neki némi idő, de a raguból biztos jár neked is. Vagy, ha a combját szeretnéd, szerintem sütnek neked pár szeletet. Igazából fogalmam sincs, hogy ez hogy működik ott. Még csak egyszer jártam bent.
*Amennyire tudja, a suta súlya alatt kissé megvonja a vállát.*
4341. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-01-02 23:56:02
Üzenet elküldve: 2025-01-02 23:56:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Hogyhogy, hogyhogy nem, egy időre háta mögött hagyja a Vashegyet és vele együtt a kényelmes szállását. Unja a félfarkas vezért és a csürhéjét, de nem oly ostoba, hogy feleslegesen bárki orra alá kösse véleményét. Olyan ez, mint a langyos víz a meleg nyáron; issza az ember, mert nincs jobb, közben pedig panaszkodik.
Morcosan vezeti a lankás úton a fehér, barna foltos kanca kantárját. Nem akarja megülni, a Vaskorsó istállójában készül elszállásolni Trubát. Merthogy ez a hátas neve. Nem a legnemesebb fajta és nem is túl koros. Olykor dobál, néha meg harap. Szerencsére betörte már annyira, hogy legalább őt magát nem illeti ilyen bánásmóddal. Ippeg, hogy elviseli magán az ócska nyerget, amit rádobott. Egy kiadós patkolás is ráférne már. Kettőről már el is hagyta a szerszámot.
A Vaskorsó felé tartva szúrja ki a hegyesfülű férfit, ki a jókora őzt cipeli a hátán az ellentétes irányba. Kendőzetlen méri végig az ismeretlent. Csupán néhány hatot töltött itt a Vashegyen, de őt még nem látta.*
-Szép préda. Adok tizenöt aranyat a combjáért. Tizenhetet, ha nem nekem kell levágnom. *Szólítja meg foghegyről a férfit, nagyjából egy tucat lépésnyiről. Így, közelről megszemlélve erőteljesebb felépítése van, mint azoknak a nyüzüge telivér hegyesfülűeknek, így saccra félvérnek mondja. Válla felett átveti a szőke fürtöket, majd szigorú tekintete megkeresi magának az idegenét. Nem nagy ár, amit kínál, de errefelé a parasztok megbecsülnek minden guruló aranyat. Neki pedig éppenséggel van még egy kevés abból, amit magával hozott északról.*
-De ha a Vaskorsóba tartasz eztán, két korsó sör is lehet az ára. Remélem, nem oda fel viszed. *Kiköp, már csak a miheztartás végett is. Be nem mutatkozik rögtön; megvárja, előbb kötélnek-e áll e a férfi bármelyik fronton.*
*Hogyhogy, hogyhogy nem, egy időre háta mögött hagyja a Vashegyet és vele együtt a kényelmes szállását. Unja a félfarkas vezért és a csürhéjét, de nem oly ostoba, hogy feleslegesen bárki orra alá kösse véleményét. Olyan ez, mint a langyos víz a meleg nyáron; issza az ember, mert nincs jobb, közben pedig panaszkodik.
Morcosan vezeti a lankás úton a fehér, barna foltos kanca kantárját. Nem akarja megülni, a Vaskorsó istállójában készül elszállásolni Trubát. Merthogy ez a hátas neve. Nem a legnemesebb fajta és nem is túl koros. Olykor dobál, néha meg harap. Szerencsére betörte már annyira, hogy legalább őt magát nem illeti ilyen bánásmóddal. Ippeg, hogy elviseli magán az ócska nyerget, amit rádobott. Egy kiadós patkolás is ráférne már. Kettőről már el is hagyta a szerszámot.
A Vaskorsó felé tartva szúrja ki a hegyesfülű férfit, ki a jókora őzt cipeli a hátán az ellentétes irányba. Kendőzetlen méri végig az ismeretlent. Csupán néhány hatot töltött itt a Vashegyen, de őt még nem látta.*
-Szép préda. Adok tizenöt aranyat a combjáért. Tizenhetet, ha nem nekem kell levágnom. *Szólítja meg foghegyről a férfit, nagyjából egy tucat lépésnyiről. Így, közelről megszemlélve erőteljesebb felépítése van, mint azoknak a nyüzüge telivér hegyesfülűeknek, így saccra félvérnek mondja. Válla felett átveti a szőke fürtöket, majd szigorú tekintete megkeresi magának az idegenét. Nem nagy ár, amit kínál, de errefelé a parasztok megbecsülnek minden guruló aranyat. Neki pedig éppenséggel van még egy kevés abból, amit magával hozott északról.*
-De ha a Vaskorsóba tartasz eztán, két korsó sör is lehet az ára. Remélem, nem oda fel viszed. *Kiköp, már csak a miheztartás végett is. Be nem mutatkozik rögtön; megvárja, előbb kötélnek-e áll e a férfi bármelyik fronton.*
4340. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-19 12:31:41
Üzenet elküldve: 2024-12-19 12:31:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Trodd az a fajta ember, aki ritkán válaszol hamar és akkor se szokott sokat mondani. Éppen annyit mindig amennyit elégnek talál. A pletykálkodás ezért sincs ínyére, de mivel a vashegy dolga az ő dolguk is ezért csak elmondja mi a helyzet az új vezérrel. Ha arról lenne szó, hogy az más asszonyát megkívánta ahhoz semmi közük nem lenne és nem is mondaná el mindenkinek. Ez viszont fontos. A kapott kérdésre a pásztor vállat ránt.*
-Nem tudom.
*Nem éheznek. Meg is tudják védeni magukat ha kell. Trodd is úgy gondolja, hogy felesleges hadakozni. De vagy a tharg vér vagy a nagyravágyás olyan dolgok amiket ő nem tud megérteni. Arra, hogy ez nem jó hír bólint.*
-Nem.
*Ad igazat. Neki se tetszik. A következő kérdésen már elgondolkozik és csak utána szólal meg.*
-Gondolom.
*Ha nem is magát a várost támadják, de ha a környékbeli falvakat zargatják az is a városhoz tartozik. Annak fizetik az adót. Arthenior meg nem biztos, hogy örülne nekik. Sőt, valószínűleg nem. A sok rémtörténet után inkább nekilátnak ajtót szerelni. Erre legalább van ráhatásuk. Mivel Trodd jó nagyra nőtt ezért leskelődhet mögötte a lány. Mikor pedig meglesz a terv akkor nekiláthatnak a munkának. A férfi szótlanul tartja a faszerkezetet. Nem is sietteti másikat. Persze érzi a súlyát, de munka edzette az ő karját. Jóval tovább is bírná, azt tartani. Viszont nem tervezi kipróbálni, hogy mégis meddig. Mikor engedheti akkor óvatosan leereszti az ajtót, majd megnyugodva látja, hogy tényleg tart a zsanér és a szög. Na, ez is meg lett csinálva. Ezért már nem kell aggódnia. Elégedetten bólogat ő is. A lány szavaira ezek után felé néz és nemi gondolkodás után bólint.*
-A piacra indultam igen, de ablakok rendben vannak. Este még megfagysz magadnak.
*Saját jószágot tud venni máskor is, de ez a lány itt van egyedül ebben a leharcolt házban. Legalább lakható állapotba jó lenne varázsolni.*
-Nem tudom.
*Nem éheznek. Meg is tudják védeni magukat ha kell. Trodd is úgy gondolja, hogy felesleges hadakozni. De vagy a tharg vér vagy a nagyravágyás olyan dolgok amiket ő nem tud megérteni. Arra, hogy ez nem jó hír bólint.*
-Nem.
*Ad igazat. Neki se tetszik. A következő kérdésen már elgondolkozik és csak utána szólal meg.*
-Gondolom.
*Ha nem is magát a várost támadják, de ha a környékbeli falvakat zargatják az is a városhoz tartozik. Annak fizetik az adót. Arthenior meg nem biztos, hogy örülne nekik. Sőt, valószínűleg nem. A sok rémtörténet után inkább nekilátnak ajtót szerelni. Erre legalább van ráhatásuk. Mivel Trodd jó nagyra nőtt ezért leskelődhet mögötte a lány. Mikor pedig meglesz a terv akkor nekiláthatnak a munkának. A férfi szótlanul tartja a faszerkezetet. Nem is sietteti másikat. Persze érzi a súlyát, de munka edzette az ő karját. Jóval tovább is bírná, azt tartani. Viszont nem tervezi kipróbálni, hogy mégis meddig. Mikor engedheti akkor óvatosan leereszti az ajtót, majd megnyugodva látja, hogy tényleg tart a zsanér és a szög. Na, ez is meg lett csinálva. Ezért már nem kell aggódnia. Elégedetten bólogat ő is. A lány szavaira ezek után felé néz és nemi gondolkodás után bólint.*
-A piacra indultam igen, de ablakok rendben vannak. Este még megfagysz magadnak.
*Saját jószágot tud venni máskor is, de ez a lány itt van egyedül ebben a leharcolt házban. Legalább lakható állapotba jó lenne varázsolni.*
4339. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-19 12:03:37
Üzenet elküldve: 2024-12-19 12:03:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A lány türelmes, és igyekszik jó hallgatóság lenni. Saját nyughatatlanságát remekül le tudja vezetni közben a kezei közé férkőzött kiskutyán. *
- Tehát háborúzni akar? De miért? Nincs elég birtoka a thargoknak így is?
* Elvégre neki is olyan szívesen adtak itt területet, nem úgy tűnik, mintha helyszűkében lennének. *
- Hát, ez nem olyan jó hír.
* Kényszeredetten elneveti magát. Az ő szívébe is aggodalom fészkeli be magát. Még csak most érkezett, erre lehet hamarosan kiűzi őt valami ellenséges portyázó csapat. Nagyszerű. Sóhaj
Egy sima mezei haramia ellen se tudná megvédeni magát, nem hogy egy átvonuló bosszúszomjas sereg ellen. Talán mire kitavaszodik már abbamarad a háborúskodás. Úgy is akkor állna neki a kertnek. Igen, tényleg sok esély van erre... *
- Ki ellen háborúznának?
* Kérdezi tétovázva. Azért képben van a helyi viszonyokkal. Van a kikötő, a falvak, Arthenior... *
- Ugye nem Artheniorral?
* Kérdezi sebesen hadarva, kerekre tágult szemekkel. Ha igen, nekik annyi.
Valamivel később szegekkel és kalapáccsal felszerelkezve tér vissza. A férfi válla, hóna alatt igyekszik rálesni az ajtóra, vajon mit talál olyan hümmögnivalónak a pásztor. *
- Ó, őőő, rendben.
* Trodd megkapja az ajtót, így igyekszik minél gyorsabban nekilátni. Combjával próbálja ő is a megfelelő szögben dönteni az ajtót. Látott ő már szeget, meg kalapácsot. Igaz, nem bízik teljesen a célzó képességeiben, ezért inkább az elején több apróbb ütéssel kalapálja be, majd amikor már megáll a szeg a fában, akkor lendül bele jobban. *
- Sietek, sietek.
* Mégis csak a saját ajtaja, így próbál ügyes lenni, de azért csak el-elkonyul az a fránya vas. Na sebaj, kicsit megkocogatja a helyes irányba. *
- Rendben, azt hiszem.
* Hátrál egy lépést és olyan csillogó, gyönyörködő szemmel tekint végig a kopott ajtón, mintha legalább aranycirádás palotakapu volna. *
- Köszönöm a segítségedet. De igazán nem akarlak feltartóztatni, bizonyára volt úti célod.
* Hebegi szégyenkezve, mert eddig eszébe sem jutott, hogy talán megzavarta valamiben a pásztort. *
- Tehát háborúzni akar? De miért? Nincs elég birtoka a thargoknak így is?
* Elvégre neki is olyan szívesen adtak itt területet, nem úgy tűnik, mintha helyszűkében lennének. *
- Hát, ez nem olyan jó hír.
* Kényszeredetten elneveti magát. Az ő szívébe is aggodalom fészkeli be magát. Még csak most érkezett, erre lehet hamarosan kiűzi őt valami ellenséges portyázó csapat. Nagyszerű. Sóhaj
Egy sima mezei haramia ellen se tudná megvédeni magát, nem hogy egy átvonuló bosszúszomjas sereg ellen. Talán mire kitavaszodik már abbamarad a háborúskodás. Úgy is akkor állna neki a kertnek. Igen, tényleg sok esély van erre... *
- Ki ellen háborúznának?
* Kérdezi tétovázva. Azért képben van a helyi viszonyokkal. Van a kikötő, a falvak, Arthenior... *
- Ugye nem Artheniorral?
* Kérdezi sebesen hadarva, kerekre tágult szemekkel. Ha igen, nekik annyi.
Valamivel később szegekkel és kalapáccsal felszerelkezve tér vissza. A férfi válla, hóna alatt igyekszik rálesni az ajtóra, vajon mit talál olyan hümmögnivalónak a pásztor. *
- Ó, őőő, rendben.
* Trodd megkapja az ajtót, így igyekszik minél gyorsabban nekilátni. Combjával próbálja ő is a megfelelő szögben dönteni az ajtót. Látott ő már szeget, meg kalapácsot. Igaz, nem bízik teljesen a célzó képességeiben, ezért inkább az elején több apróbb ütéssel kalapálja be, majd amikor már megáll a szeg a fában, akkor lendül bele jobban. *
- Sietek, sietek.
* Mégis csak a saját ajtaja, így próbál ügyes lenni, de azért csak el-elkonyul az a fránya vas. Na sebaj, kicsit megkocogatja a helyes irányba. *
- Rendben, azt hiszem.
* Hátrál egy lépést és olyan csillogó, gyönyörködő szemmel tekint végig a kopott ajtón, mintha legalább aranycirádás palotakapu volna. *
- Köszönöm a segítségedet. De igazán nem akarlak feltartóztatni, bizonyára volt úti célod.
* Hebegi szégyenkezve, mert eddig eszébe sem jutott, hogy talán megzavarta valamiben a pásztort. *
4338. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-06 06:16:21
Üzenet elküldve: 2024-12-06 06:16:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Trodd biztos benne, hogy valami pap vagy hasonló kéne ide a környékre. Az istenek, szellemek vagy egyéb hatalmasságok jóindulata megfizethetetlen. Mándli közben hamar összebarátkozik a lánnyal. Kis idő múlva már le is fekszik és a hasát mutatja neki, hogy ott is jól esne egy kis simi. A kapott kérdésre a pásztor megrázza a fejét.*
-Nem itt születtem.
*Talán látszik is a megjelenésén, hogy nem valami barbár. Egyszerű parasztember ő a szántók vidékéről. Mikor megkérdezik a címéről, hogy honnan kapta akkor mesélni kezd. Lassú kissé vontatott stílusában. A lány pedig hallgatja. Majd mikor visszakérdez akkor a pásztor megfontolja a szavait és csak utána válaszol.*
-Őt még nem ismerem. Közvetlen és az asztalához hívott mikor a vashegyen ünnepség volt, hogy igyak vele. Megígérte ő is, hogy vigyáz, majd ránk, de ő nem olyan békés. Lobogó tüzekről és kiontott vérről beszél. Harcra készülődik.
*Ami, pedig nem összeegyeztethető azzal, hogy vigyázni fog rájuk. Ugyanis ha valakit magára haragít akkor mindig a parasztok azok akiken elsőként leverik a sérelmeket. Ő maga aggódik azért, ami rájuk vár. A lány kérdését hallva mellébeszélés nélkül bólint.*
-Lesz.
*De meg fogja érni. Meghálálja, majd ez a föld. Az ő földje. A saját földeden dolgozni nagy dolog ám. Mikor a lány felpattan és elindul a szögekért akkor a pásztor bólint a kiskutya meg értetlenül néz utána, hogy hova lett a simi?*
-Ha volna egy kalapács az se ártana.
*A fokosa is alkalmas lehet a célra, de mégiscsak kényelmesebb lenne egy kalapács. Mikor visszatér a lány akkor Trodd is felegyenesedik és megnézi azokat.*
-Jó lesz.
*Azzal az ajtóhoz sétál én nekilát a szerelésnek. A régi elhajlott szögeket kifeszegeti a helyükről. Fogót elfelejtett kérni, de szerencsére meg tudja oldani anélkül is. Majd beigazítja a helyére az ajtót. Közben Mándli kíváncsian járkál a gazdája mögött és lába alatt figyelve, hogy milyen munka zajlik itt. Hümmög egy párat a férfi ugyanis, mint a legtöbb munka esetében itt is változtatni kell a koncepción. Az ajtó ugyanis, majd egy centit a levegőben van. Hát persze. Bizonyára azért, hogy tudjon mozogni. Így viszont ha be akarja verni az új szegeket a helyére akkor, azt úgy kell csinálnia, hogy közben tartja, azt nem könnyű faszerkezetet.*
-Én tartom az ajtót. Neked kéne közben a szegeket beverni. Ott a helyük.
*Mutatja. Majd, ha megbeszélték akkor meg is ragadja, azt az ajtót és megemeli. Ezek után ahogy a lány kéri úgy próbálja igazítani még a levegőben. Kicsit feljebb, lejjebb, balra, oldalra... Nem gondolta volna, hogy mikor elindul a piacra akkor itt köt majd ki.*
-Nem itt születtem.
*Talán látszik is a megjelenésén, hogy nem valami barbár. Egyszerű parasztember ő a szántók vidékéről. Mikor megkérdezik a címéről, hogy honnan kapta akkor mesélni kezd. Lassú kissé vontatott stílusában. A lány pedig hallgatja. Majd mikor visszakérdez akkor a pásztor megfontolja a szavait és csak utána válaszol.*
-Őt még nem ismerem. Közvetlen és az asztalához hívott mikor a vashegyen ünnepség volt, hogy igyak vele. Megígérte ő is, hogy vigyáz, majd ránk, de ő nem olyan békés. Lobogó tüzekről és kiontott vérről beszél. Harcra készülődik.
*Ami, pedig nem összeegyeztethető azzal, hogy vigyázni fog rájuk. Ugyanis ha valakit magára haragít akkor mindig a parasztok azok akiken elsőként leverik a sérelmeket. Ő maga aggódik azért, ami rájuk vár. A lány kérdését hallva mellébeszélés nélkül bólint.*
-Lesz.
*De meg fogja érni. Meghálálja, majd ez a föld. Az ő földje. A saját földeden dolgozni nagy dolog ám. Mikor a lány felpattan és elindul a szögekért akkor a pásztor bólint a kiskutya meg értetlenül néz utána, hogy hova lett a simi?*
-Ha volna egy kalapács az se ártana.
*A fokosa is alkalmas lehet a célra, de mégiscsak kényelmesebb lenne egy kalapács. Mikor visszatér a lány akkor Trodd is felegyenesedik és megnézi azokat.*
-Jó lesz.
*Azzal az ajtóhoz sétál én nekilát a szerelésnek. A régi elhajlott szögeket kifeszegeti a helyükről. Fogót elfelejtett kérni, de szerencsére meg tudja oldani anélkül is. Majd beigazítja a helyére az ajtót. Közben Mándli kíváncsian járkál a gazdája mögött és lába alatt figyelve, hogy milyen munka zajlik itt. Hümmög egy párat a férfi ugyanis, mint a legtöbb munka esetében itt is változtatni kell a koncepción. Az ajtó ugyanis, majd egy centit a levegőben van. Hát persze. Bizonyára azért, hogy tudjon mozogni. Így viszont ha be akarja verni az új szegeket a helyére akkor, azt úgy kell csinálnia, hogy közben tartja, azt nem könnyű faszerkezetet.*
-Én tartom az ajtót. Neked kéne közben a szegeket beverni. Ott a helyük.
*Mutatja. Majd, ha megbeszélték akkor meg is ragadja, azt az ajtót és megemeli. Ezek után ahogy a lány kéri úgy próbálja igazítani még a levegőben. Kicsit feljebb, lejjebb, balra, oldalra... Nem gondolta volna, hogy mikor elindul a piacra akkor itt köt majd ki.*
2898-2917 , 2918-2937 , 2938-2957 , 2958-2977 , 2978-2997 , 2998-3017 , 3018-3037 , 3038-3057 , 3058-3077 , 3078-3097 , 3098-3117 , 3118-3137 , 3138-3157 , 3158-3177 , 3178-3197 , 3198-3217 , 3218-3237 , 3238-3257 , 3258-3277 , 3278-3297 , 3298-3317 , 3318-3337 , 3338-3357 , 3358-3377 , 3378-3397 , 3398-3417 , 3418-3437 , 3438-3457 , 3458-3477 , 3478-3497 , 3498-3517 , 3518-3537 , 3538-3557 , 3558-3577 , 3578-3597 , 3598-3617 , 3618-3637 , 3638-3657 , 3658-3677 , 3678-3697 , 3698-3717 , 3718-3737 , 3738-3757 , 3758-3777 , 3778-3797 , 3798-3817 , 3818-3837 , 3838-3857 , 3858-3877 , 3878-3897 , 3898-3917 , 3918-3937 , 3938-3957 , 3958-3977 , 3978-3997 , 3998-4017 , 4018-4037 , 4038-4057 , 4058-4077 , 4078-4097 , 4098-4117 , 4118-4137 , 4138-4157 , 4158-4177 , 4178-4197 , 4198-4217 , 4218-4237 , 4238-4257 , 4258-4277 , 4278-4297 , 4298-4317 , 4318-4337 , 4338-4357 , 4358-4377 , 4378-4397 , 4398-4417 , 4407-4426