Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (3738. - 3757. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3757. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-02-11 15:45:22
Üzenet elküldve: 2022-02-11 15:45:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir meg a Kalmár és a Kard//
*A fürdő minden bizonnyal jót tett Aenaenek, mert amikor megérkezik, akkor az arca egészségesen pirospozsgás és nyugodtnak tűnik. Újra megszokott, kényelmes ruháit viseli és az igricnek meg kell állapítania, hogy bár előző este a vacsoránál csodásan festett, mégis így tetszik neki leginkább.*
- Jó reggelt, szerelmem. *Köszönti mosolyogva ahogy a lány a fotel karfájára ül mellette. A teát eltartja maguktól oldalra, hogy Aenae az ölébe csússzanhasson oldalról. Ha kap, akkor csókot kér a lánytól és ha így lesz, talán megízlelheti az ajkán a bor ízét.*
- Boroztál? *Kérdi széles mosollyal előbb eltolva a kapott kérdésre a választ. Hangjában nincs neheztelés, inkább elismerés és büszkeség. Amikor megismerte a lányt, még csak egy ostoba fruska volt, akit könnyedén az ujja köré csavart üres szavakkal és csábító mosollyal. Ám most már igazi úrnő, aki akár reggel is megenged magának egy kis alkoholt.*
- Jól aludtam, lehet, hogy igazad volt. *Az, hogy nem vár választ, híven tükrözi, hogy nem bánja, ha Aenae ivott egy pohárral a korai időpontban. Ám azt nem pontosítja, hogy miben ad igazat neki. Az igric persze a kardra céloz, mert Aenae volt az, aki nem engedte, hogy újra a kezébe vegye, hanem a falnak támasztotta. A mesterkard azóta is ott árválkodik a kandalló melletti falnak támasztva. A pengén még ott a barnás folttá száradt vér, Aenae vére.*
*Odakint Krestvirt az udvaron sepregető Thibrus fogadja. A nők mosni mentek, Cyaqi pedig a lovakat látja el. Kissé megszeppenve a manó látványától kíséri be az udvarházba a varázslónőt és jelenti be őt a nappaliban andalgó kettősnek. Úgy tesz, mintha nem látná az igric ölében ülő tharg úrnőt, lesütött szemmel, kurtán beszél, majd amint teheti, elinal.*
- Krestvir kisasszony. Bocsásson meg nekünk. *Mondja a wegtoreni, ám semmi zavart nem látni rajta, mintha mi sem történt volna. Leteszi a teáscsészét és jobbját ajánlja fel Aenaenek, hogy segítsen neki kikászálódni az öléből.*
- Örülök, hogy újra látom. Köszönöm, hogy ilyen hamar idefáradt. *Hajtja meg fejét a nő felé. A manóra csak egy pillantást vet és nem tudja, hogy neki is köszönjön-e vagy tekintsen el tőle. Bár előző este egész elevennek és intelligensnek tűnt.*
- Kíván esetleg valamit? Egy teát, bort? *Kínálja meg Krestvirt. Aenae is minden bizonnyal köszönteni fogja a mágust és csak utána térhetnek rá a dologra, ami miatt valójában érkezett.*
- Nem tudom, mivel kezdjünk. Szükség van valami előkészületre? *Dörzsöli össze zavartan a kezeit, mert fogalma sincs, hogy most mit kellene tennie vagy mondania. De Krestvir azért érkezett, hogy minderre választ adjon, így megadja neki a lehetőséget, hogy eldöntse, hogyan tovább.*
*A fürdő minden bizonnyal jót tett Aenaenek, mert amikor megérkezik, akkor az arca egészségesen pirospozsgás és nyugodtnak tűnik. Újra megszokott, kényelmes ruháit viseli és az igricnek meg kell állapítania, hogy bár előző este a vacsoránál csodásan festett, mégis így tetszik neki leginkább.*
- Jó reggelt, szerelmem. *Köszönti mosolyogva ahogy a lány a fotel karfájára ül mellette. A teát eltartja maguktól oldalra, hogy Aenae az ölébe csússzanhasson oldalról. Ha kap, akkor csókot kér a lánytól és ha így lesz, talán megízlelheti az ajkán a bor ízét.*
- Boroztál? *Kérdi széles mosollyal előbb eltolva a kapott kérdésre a választ. Hangjában nincs neheztelés, inkább elismerés és büszkeség. Amikor megismerte a lányt, még csak egy ostoba fruska volt, akit könnyedén az ujja köré csavart üres szavakkal és csábító mosollyal. Ám most már igazi úrnő, aki akár reggel is megenged magának egy kis alkoholt.*
- Jól aludtam, lehet, hogy igazad volt. *Az, hogy nem vár választ, híven tükrözi, hogy nem bánja, ha Aenae ivott egy pohárral a korai időpontban. Ám azt nem pontosítja, hogy miben ad igazat neki. Az igric persze a kardra céloz, mert Aenae volt az, aki nem engedte, hogy újra a kezébe vegye, hanem a falnak támasztotta. A mesterkard azóta is ott árválkodik a kandalló melletti falnak támasztva. A pengén még ott a barnás folttá száradt vér, Aenae vére.*
*Odakint Krestvirt az udvaron sepregető Thibrus fogadja. A nők mosni mentek, Cyaqi pedig a lovakat látja el. Kissé megszeppenve a manó látványától kíséri be az udvarházba a varázslónőt és jelenti be őt a nappaliban andalgó kettősnek. Úgy tesz, mintha nem látná az igric ölében ülő tharg úrnőt, lesütött szemmel, kurtán beszél, majd amint teheti, elinal.*
- Krestvir kisasszony. Bocsásson meg nekünk. *Mondja a wegtoreni, ám semmi zavart nem látni rajta, mintha mi sem történt volna. Leteszi a teáscsészét és jobbját ajánlja fel Aenaenek, hogy segítsen neki kikászálódni az öléből.*
- Örülök, hogy újra látom. Köszönöm, hogy ilyen hamar idefáradt. *Hajtja meg fejét a nő felé. A manóra csak egy pillantást vet és nem tudja, hogy neki is köszönjön-e vagy tekintsen el tőle. Bár előző este egész elevennek és intelligensnek tűnt.*
- Kíván esetleg valamit? Egy teát, bort? *Kínálja meg Krestvirt. Aenae is minden bizonnyal köszönteni fogja a mágust és csak utána térhetnek rá a dologra, ami miatt valójában érkezett.*
- Nem tudom, mivel kezdjünk. Szükség van valami előkészületre? *Dörzsöli össze zavartan a kezeit, mert fogalma sincs, hogy most mit kellene tennie vagy mondania. De Krestvir azért érkezett, hogy minderre választ adjon, így megadja neki a lehetőséget, hogy eldöntse, hogyan tovább.*
3756. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-02-10 22:39:32
Üzenet elküldve: 2022-02-10 22:39:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir meg a Kalmár és a Kard//
-... és nem tudom, mit tegyek. Van-e értelme elmondanom nekik. Te is hallottad: Ahroius azt mondta, nem mehetünk vissza. És még ha vissza is tudnánk menni... Nem tudom, pontosan mit láttam. Hogy ez tényleg azt jelenti-e, hogy még él. Vagy ha él, akkor meddig. És hogy hogyan találhatnánk meg. A halálát talán el tudják fogadni, nem? De azt, hogy lehet még él... miközben nem tudunk visszamenni érte... - *Krestvir megrázza a fejét és néhány pillanatra az arcát is tenyereibe temeti kínlódva, majd jobb keze kinyújtott ujjaival megütögeti a homlokát.
A vállán ülő Kilencediknek magyaráz a félresikerült varázslatáról és mindarról a kétségről, amit ez a számára hozott. Nem akar már sírni, de túl sok érzelem ez ahhoz képest, amennyihez egyébként szokva van, s amennyit még kezelni bírna. Ahogy a helyzet is összetettebb, morális kérdések szempontjából is.*
- De lehet mégis meg kellene próbálnom? Hogy hagyhatnám, hogy ott éljen tovább, ha még él?
- De nem él! Ahroius azt is mondta, hogy nem élhettek egymás világában. A démonok itt és ti az ő világukban meghaltok, emlékszel?
- Ő sem tudhat mindent! A tornyokkal sem úgy történt minden, ahogy mondták!
- Azért a nagyja... - *Veti ellen a manó.*
- Mi van, ha ebben is tévedtek?... Egyedül nem tudok dönteni. - *Mondja, s ha hangja nem is tükrözi a kétségbeesését, a testbeszéde már inkább. Meredten nézi az utat maguk előtt és idegesen mozgatja a kezeit, épp csak nem rázza.*
- Akkor hallgass rám! Már halott. Fogadd el! És légy szíves, ne csináld többet azt a varázslatot! Nagyon ijesztő volt és csak beteg leszel tőle.
- De mi van, ha...
- Nem! - *Vágja rá Kili, csipogó hangján, már élesebben. De aztán meg is enyhül.*
- Talán Laornak elmondhatod. - *Veti föl bizonytalanul a lánynak.*
- Vagy Frandrnak, vagy Quantallnak! Ők el tudnák mondani, hogy mi történt pontosan... Abból talán kiderülne, hogy élhet-e még.
- Gondolod, úgy viselkedtek volna, ha esélyét látják annak, hogy életben maradt? - *Veti ellen Kilencedik, próbálva hatni Krestvirre.*
- Szerintem pont nekik nem kellene említened. Így is eléggé... kikészültek.
- Laor nem? - *Kérdi a lány, mert számára nem annyira egyértelmű az ilyesmi.*
- Neki sem kellene... De ha már rám nem hallgatsz... Azért gondold még át! - *Sóhajt a manó.
Közben már Varangyvár területén járnak. Krestvirnek sikerül megnyugodnia annyira, hogy már ne lássék bolondnak a furcsa, ideges kézmozdulataival. Lassan és enyhén sántítva, de természetesebb tartással sétál a ház felé. Feltűnőnek persze így is feltűnő lehet a vállán ülő manóval, meg a köpenyével, amit mintha a hold fényéből szőttek volna.
A tegnaphoz képest ugyanakkor sokkal rendezettebb. Tiszta mind maga, mind a ruhái. A haja ugyan nem gondosan fésült, de nem is kimondottan kócos, az ujjaival áttúrta a tincseit.
Ha valakivel találkozik az udvaron, meghajol köszöntés gyanánt, de meg nem áll, csak ha megszólítják. Ha ez nem történne meg, a bejárathoz sétál és bezörget az ajtón, hogy így kérjen bebocsátást.*
-... és nem tudom, mit tegyek. Van-e értelme elmondanom nekik. Te is hallottad: Ahroius azt mondta, nem mehetünk vissza. És még ha vissza is tudnánk menni... Nem tudom, pontosan mit láttam. Hogy ez tényleg azt jelenti-e, hogy még él. Vagy ha él, akkor meddig. És hogy hogyan találhatnánk meg. A halálát talán el tudják fogadni, nem? De azt, hogy lehet még él... miközben nem tudunk visszamenni érte... - *Krestvir megrázza a fejét és néhány pillanatra az arcát is tenyereibe temeti kínlódva, majd jobb keze kinyújtott ujjaival megütögeti a homlokát.
A vállán ülő Kilencediknek magyaráz a félresikerült varázslatáról és mindarról a kétségről, amit ez a számára hozott. Nem akar már sírni, de túl sok érzelem ez ahhoz képest, amennyihez egyébként szokva van, s amennyit még kezelni bírna. Ahogy a helyzet is összetettebb, morális kérdések szempontjából is.*
- De lehet mégis meg kellene próbálnom? Hogy hagyhatnám, hogy ott éljen tovább, ha még él?
- De nem él! Ahroius azt is mondta, hogy nem élhettek egymás világában. A démonok itt és ti az ő világukban meghaltok, emlékszel?
- Ő sem tudhat mindent! A tornyokkal sem úgy történt minden, ahogy mondták!
- Azért a nagyja... - *Veti ellen a manó.*
- Mi van, ha ebben is tévedtek?... Egyedül nem tudok dönteni. - *Mondja, s ha hangja nem is tükrözi a kétségbeesését, a testbeszéde már inkább. Meredten nézi az utat maguk előtt és idegesen mozgatja a kezeit, épp csak nem rázza.*
- Akkor hallgass rám! Már halott. Fogadd el! És légy szíves, ne csináld többet azt a varázslatot! Nagyon ijesztő volt és csak beteg leszel tőle.
- De mi van, ha...
- Nem! - *Vágja rá Kili, csipogó hangján, már élesebben. De aztán meg is enyhül.*
- Talán Laornak elmondhatod. - *Veti föl bizonytalanul a lánynak.*
- Vagy Frandrnak, vagy Quantallnak! Ők el tudnák mondani, hogy mi történt pontosan... Abból talán kiderülne, hogy élhet-e még.
- Gondolod, úgy viselkedtek volna, ha esélyét látják annak, hogy életben maradt? - *Veti ellen Kilencedik, próbálva hatni Krestvirre.*
- Szerintem pont nekik nem kellene említened. Így is eléggé... kikészültek.
- Laor nem? - *Kérdi a lány, mert számára nem annyira egyértelmű az ilyesmi.*
- Neki sem kellene... De ha már rám nem hallgatsz... Azért gondold még át! - *Sóhajt a manó.
Közben már Varangyvár területén járnak. Krestvirnek sikerül megnyugodnia annyira, hogy már ne lássék bolondnak a furcsa, ideges kézmozdulataival. Lassan és enyhén sántítva, de természetesebb tartással sétál a ház felé. Feltűnőnek persze így is feltűnő lehet a vállán ülő manóval, meg a köpenyével, amit mintha a hold fényéből szőttek volna.
A tegnaphoz képest ugyanakkor sokkal rendezettebb. Tiszta mind maga, mind a ruhái. A haja ugyan nem gondosan fésült, de nem is kimondottan kócos, az ujjaival áttúrta a tincseit.
Ha valakivel találkozik az udvaron, meghajol köszöntés gyanánt, de meg nem áll, csak ha megszólítják. Ha ez nem történne meg, a bejárathoz sétál és bezörget az ajtón, hogy így kérjen bebocsátást.*
3755. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-02-09 17:51:27
Üzenet elküldve: 2022-02-09 17:51:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir meg a Kalmár és a Kard//
*Valami rossz érzés keríti hatalmába, közvetlenül azelőtt, hogy felriadna. A rossz érzést az okozza, hogy nézik, márpedig Aenae utálja ha nézik, ébren is és álmában is.*
- Hol a nő?
*Hangzik a halk kérdés, miközben félig fekvőből ülő helyzetbe tornázza magát. A kérdésére egy vállrándítás a válasz, mire ő a szemét forgatja. Azt már meg sem kérdezi a férfitől, hogy ugyan mi a frászkarikát keres itt, mert arra sem kapna épkézláb választ.*
- Legalább a fürdőlepedőt ideadnád...
*Ciccent bosszúsan, tekintete a fürdőlepedőt keresi, de elsőre mégis a félig kiivott borospohárra talál rá és valahogy fontosabbnak is tűnik, egy szellem meg bármikor kukkolhat amúgy is, anélkül, hogy testet öltene. Illetve Aenae úgy képzeli el, hogy a szellemek így működnek.*
- Mikor mondod el neki?
*Kérdezi a férfi végül, miközben hanyagul a dézsának támaszkodik. Aenaeben pedig az első kérdés, ami megfogalmazódik, az az, hogy ha a dézsának nekidőlhet, akkor a fürdőlepedőt miért nem adta oda? Aenae először felhorkan, aztán törülközni kezd.*
- Mármint, hogy túl sokat ettem az este?
*Ezúttal a férfi az, aki felhorkan. A horkanásra pedig Aenae érzi, hogy elfogja a harag, nem is a férfi számonkérő hangneme az, ami dühíti, hanem az, hogy benne máris ott az az érzés, hogy magyarázkodnia kell.*
- Nem készült fel rá.
*Dohogja morózusan, mire a férfi halkan felnevet.*
- Ő?
- Jó, akkor én.
*Ezúttal Aenaen a sor, hogy megvonja a vállát. Kellően felpaprikázódott hangulatban tér vissza a hálóba, hogy felöltözzön. Pontosan vissza tudja idézni a pillanatot, ami ehhez vezetett: a vitájuk után, mikor tőle szokatlan módon üvöltözött, csapkodott és szétdobált mindent, amihez csak hozzáért.*
- Francba...
*A tükör előtt kell egy kicsit trenírozza magát és az arcizmait, hogy mire felöltözik és megkeresi Cha'ysst, addigra már legalább kívülről úgy tűnjön, hogy minden rendben van. Az üres gyomorra ivott bortól icipicit spicces.
Úgy öltözik fel, mint máskor is szokott, zsabós blúz felül, alul testhezálló lovaglónadrág és a kedvenc, kényelmesre taposott csizmája. Haja laza fonatban omlik előre a bal válla fölött, kicsit még nedves, szappan illatú. Cha'yssra könnyen rálel, a karfára ül először, de ha úgy ítéli meg, hogy nem borítja a férfira a teáját, akkor átcsusszan az ölébe. A kardra csak egy pillantást vet, a kandalló mellett álló férfiról pedig tudomást sem vesz, ha megint kérdéseket tenne fel neki, akkor meg úgy fog tenni, mintha meg sem hallaná. Amúgy is, miért kellene egy kísértetre bármit reagálnia?*
- Jól aludtál?
*Valami rossz érzés keríti hatalmába, közvetlenül azelőtt, hogy felriadna. A rossz érzést az okozza, hogy nézik, márpedig Aenae utálja ha nézik, ébren is és álmában is.*
- Hol a nő?
*Hangzik a halk kérdés, miközben félig fekvőből ülő helyzetbe tornázza magát. A kérdésére egy vállrándítás a válasz, mire ő a szemét forgatja. Azt már meg sem kérdezi a férfitől, hogy ugyan mi a frászkarikát keres itt, mert arra sem kapna épkézláb választ.*
- Legalább a fürdőlepedőt ideadnád...
*Ciccent bosszúsan, tekintete a fürdőlepedőt keresi, de elsőre mégis a félig kiivott borospohárra talál rá és valahogy fontosabbnak is tűnik, egy szellem meg bármikor kukkolhat amúgy is, anélkül, hogy testet öltene. Illetve Aenae úgy képzeli el, hogy a szellemek így működnek.*
- Mikor mondod el neki?
*Kérdezi a férfi végül, miközben hanyagul a dézsának támaszkodik. Aenaeben pedig az első kérdés, ami megfogalmazódik, az az, hogy ha a dézsának nekidőlhet, akkor a fürdőlepedőt miért nem adta oda? Aenae először felhorkan, aztán törülközni kezd.*
- Mármint, hogy túl sokat ettem az este?
*Ezúttal a férfi az, aki felhorkan. A horkanásra pedig Aenae érzi, hogy elfogja a harag, nem is a férfi számonkérő hangneme az, ami dühíti, hanem az, hogy benne máris ott az az érzés, hogy magyarázkodnia kell.*
- Nem készült fel rá.
*Dohogja morózusan, mire a férfi halkan felnevet.*
- Ő?
- Jó, akkor én.
*Ezúttal Aenaen a sor, hogy megvonja a vállát. Kellően felpaprikázódott hangulatban tér vissza a hálóba, hogy felöltözzön. Pontosan vissza tudja idézni a pillanatot, ami ehhez vezetett: a vitájuk után, mikor tőle szokatlan módon üvöltözött, csapkodott és szétdobált mindent, amihez csak hozzáért.*
- Francba...
*A tükör előtt kell egy kicsit trenírozza magát és az arcizmait, hogy mire felöltözik és megkeresi Cha'ysst, addigra már legalább kívülről úgy tűnjön, hogy minden rendben van. Az üres gyomorra ivott bortól icipicit spicces.
Úgy öltözik fel, mint máskor is szokott, zsabós blúz felül, alul testhezálló lovaglónadrág és a kedvenc, kényelmesre taposott csizmája. Haja laza fonatban omlik előre a bal válla fölött, kicsit még nedves, szappan illatú. Cha'yssra könnyen rálel, a karfára ül először, de ha úgy ítéli meg, hogy nem borítja a férfira a teáját, akkor átcsusszan az ölébe. A kardra csak egy pillantást vet, a kandalló mellett álló férfiról pedig tudomást sem vesz, ha megint kérdéseket tenne fel neki, akkor meg úgy fog tenni, mintha meg sem hallaná. Amúgy is, miért kellene egy kísértetre bármit reagálnia?*
- Jól aludtál?
3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-02-09 15:09:43
Üzenet elküldve: 2022-02-09 15:09:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir meg a Kalmár és a Kard//
*Még az este tisztázzák, ki az a Krestvir és miért kapott levelet a Vashegyről Aenae. Ahogy abban is megegyezhetnek, hogy bár kényelmetlen a lány ruhája, de gyönyörű benne és tetszik az igricnek.
Mindazonáltal nagyon fáradtak mindketten. A wegtoreni nem is tudja mennyire és az sem zavarja, hogy hancúrozás nélkül kerüljenek az ágyba. Jó együtt aludni és ha minden igaz, nem csak az igric alszik jobban, ha Aenae ott van mellette. Meglehet, hogy a kardtól való távolság is közrejátszik, de amióta letette a kandalló mellé, nem tapasztal annyit furcsaságot. És ha minden igaz, a varázslónő pontot tesz annak is a végére. Vagy kideríti, hogy mi is áll a furcsaságok mögött.
Másnap hajnalban annyira fáradt, hogy fel sem ébred arra, hogy Aenae elhagyja az ágyat és kimegy a szobából. Hasra fordulva, bal karján nyugtatva fejét alszik a kellemesen befűtött szobában. A személyzet tudja a dolgát, nem zavarják, nem ébresztik fel felesleges kérdésekkel.
Mire kinyitja a szemét a nap már magasan jár, a függöny apró résén át beszűrődik a napfény. A hátára fordul és először a lányt keresi és amikor meggyőződik arról, hogy nincs ott vagy a közelben, kikászálódik az ágyból. Egy ásítással kísérve kinyújtózik, elhúzza a nehéz függönyt, hogy szélesre tárja az ablakot és beengedje a napfényt és a hűs, borzongató levegőt.*
- Jó reggel, Cyaqi! *Köszön oda a lovásznak és nem zavartatja magát, hogy teljesen meztelen. Az ablak úgyis takarja az intim testrészeit. A férfitól megtudja, hogy a reggel már jócskán eltelt és Lloslie ugyan készített reggelit, de lassan már ebédidő lesz. Megegyeznek abban, hogy kinek mi a reggel és az igric széles mosollyal az ajkán csukja be az ablakot és öltözik fel. A lovász már ellátta az állatokat, fát hasogatott a fiával és megjárta az erdőt.
Egy nadrágot és egy inget vesz csak magára és mezítláb indul el Aenae keresésére. A konyhában kezd, bár tart tőle, hogy az az utolsó hely, ahol keresnie kellene. Ott Yanahtól kap forró teát és kalácsot és megtudja, hogy a tharg úrnő fürdőt kért magának és még mindig ott van. Lloslie az ebédet főzi. A wegtoreni úgy dönt, hogy nem zavarja meg Aenaet fürdés közben és a nappaliba megy, hogy a fotelbe ülve fogyassza el maradék teáját és kalácsát. Míg ezzel foglalatoskodik, a fal mellé támasztott kardot fürkészi.*
- Nah, barátom, ma kiderül, hogy hogyan is állunk egymással. *Dörmögi a mesterkardnak két korty között.*
*Még az este tisztázzák, ki az a Krestvir és miért kapott levelet a Vashegyről Aenae. Ahogy abban is megegyezhetnek, hogy bár kényelmetlen a lány ruhája, de gyönyörű benne és tetszik az igricnek.
Mindazonáltal nagyon fáradtak mindketten. A wegtoreni nem is tudja mennyire és az sem zavarja, hogy hancúrozás nélkül kerüljenek az ágyba. Jó együtt aludni és ha minden igaz, nem csak az igric alszik jobban, ha Aenae ott van mellette. Meglehet, hogy a kardtól való távolság is közrejátszik, de amióta letette a kandalló mellé, nem tapasztal annyit furcsaságot. És ha minden igaz, a varázslónő pontot tesz annak is a végére. Vagy kideríti, hogy mi is áll a furcsaságok mögött.
Másnap hajnalban annyira fáradt, hogy fel sem ébred arra, hogy Aenae elhagyja az ágyat és kimegy a szobából. Hasra fordulva, bal karján nyugtatva fejét alszik a kellemesen befűtött szobában. A személyzet tudja a dolgát, nem zavarják, nem ébresztik fel felesleges kérdésekkel.
Mire kinyitja a szemét a nap már magasan jár, a függöny apró résén át beszűrődik a napfény. A hátára fordul és először a lányt keresi és amikor meggyőződik arról, hogy nincs ott vagy a közelben, kikászálódik az ágyból. Egy ásítással kísérve kinyújtózik, elhúzza a nehéz függönyt, hogy szélesre tárja az ablakot és beengedje a napfényt és a hűs, borzongató levegőt.*
- Jó reggel, Cyaqi! *Köszön oda a lovásznak és nem zavartatja magát, hogy teljesen meztelen. Az ablak úgyis takarja az intim testrészeit. A férfitól megtudja, hogy a reggel már jócskán eltelt és Lloslie ugyan készített reggelit, de lassan már ebédidő lesz. Megegyeznek abban, hogy kinek mi a reggel és az igric széles mosollyal az ajkán csukja be az ablakot és öltözik fel. A lovász már ellátta az állatokat, fát hasogatott a fiával és megjárta az erdőt.
Egy nadrágot és egy inget vesz csak magára és mezítláb indul el Aenae keresésére. A konyhában kezd, bár tart tőle, hogy az az utolsó hely, ahol keresnie kellene. Ott Yanahtól kap forró teát és kalácsot és megtudja, hogy a tharg úrnő fürdőt kért magának és még mindig ott van. Lloslie az ebédet főzi. A wegtoreni úgy dönt, hogy nem zavarja meg Aenaet fürdés közben és a nappaliba megy, hogy a fotelbe ülve fogyassza el maradék teáját és kalácsát. Míg ezzel foglalatoskodik, a fal mellé támasztott kardot fürkészi.*
- Nah, barátom, ma kiderül, hogy hogyan is állunk egymással. *Dörmögi a mesterkardnak két korty között.*
3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-02-06 14:36:10
Üzenet elküldve: 2022-02-06 14:36:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Az már bizonyos, hogy Aenae egy hét alatt sem eszik meg annyit, mint a két harcos, szóval Cha'ysst nemigen fenyegeti az a veszély, hogy Aenae kienné a vagyonából. Abban meg valamiért biztos, hogy a másik kettő nem fog minden nap a Varangyvárban vacsorázni, főleg azért nem, mert valószínűleg több napot is alvással fognak tölteni.*
- Hát a mágusnő. Azzal a manószerű izével...
*Nem tud nem mosolyogni azon, hogy a manó logikája szerint a Varangyvár ura maga a Fővarangy. Tulajdonképpen hibátlan gondolatmenet. Vagy ha nem is hibátlan, hát megmosolyogtató.
A futár által kézbesített pársoros üzenetet szívesen megmutatja Cha'yssnak, arról értesítik benne, hogy megérkeztek a városőrségtől a Sziritán-ügyben. Aenae nem kezdi kifejteni, hogy mennyire nincs kedve ehhez a találkozóhoz, hiszen annyira kellemes ez az este, hogy kár lenne elrontani azzal, hogy azon nyafog, mennyire nem akarja a dolgot.
Haloványan elmosolyodik arra, hogy Cha'yss gyönyörűnek találja, tulajdonképpen az volt a cél, hogy a férfi annak találja. A bókokat persze sosem tudta a helyén kezelni, Cha'yss nyilván nem lepődik meg azon, hogy egy mosolyon, némi arcpíron és egy tréfás-feddő fejrándításon kívül más reakciót nem kap. Ez utóbbi leginkább még Aenae szerint is gyenge poénnak szól.
Bók ide, vagy oda, de a lánynak kifejezetten jólesik megszabadulni ettől a ruhától és minden olyan kiegészítőjétől, ami roppant kényelmetlenné teszi. Szokás ugyan mondani, hogy a szépségért szenvedni kell, de ő úgy érzi, hogy nem feltétlenül éri meg az, hogy nehezen kapjon levegőt azért cserébe, hogy dekoltázsa vonzza a tekinteteket. Jó-jó, ha Cha'yssnak valóban tetszik, akkor talán a holnapi vacsorához is kiöltözik.
Szobalánya mindenre gondolt, így hálóruhát is küldött Eqtorral. A pakk, amit a kulcsár hozott, talán azért hízott olyan nagyra, mert a szobalány tényleg minden eshetőségre felkészült, nemcsak alvóruhával készült, de kötött sapka és sál is van a csomagban. Meg illatos olaj!
Nem kell neki sok ahhoz, hogy elaludjon és viszonylag jól is alszik a férfihoz bújva. Alig vergődik, alig nyöszörög. Meglehet, hogy Cha'yss karjai között végre ott az áhított nyugalom és biztonság, de az is, hogy egyszerűen csak bezabált, esetleg a kettő együtt.
//Krestvir meg a Kalmár és a Kard//
Hajnalban már biztosan tudja, hogy bezabált, mert arra ébred, hogy mennyire pocsékul érzi magát és mennyire vékony hajszál választja el attól, hogy hányjon. Ha nem lenne ennyire sürgős felkelnie és keríteni egy vödröt, akkor törekedne arra, hogy Cha'ysst ne ébressze fel azzal, hogy kikászálódik mellőle.
Fertályórányi hasztalan öklendezés után már csak egy pohár borra és egy forró fürdőre vágyik. Szerencsére a személyzet még nála is korábban kelt, így teljesíthetik valamennyi kívánságát. A forró vízben meg el is bóbiskol kicsit, teljesen megfelejtkezve arról, hogy dolga van. Ha pedig még akkor is a dézsában ázna, mikor megérkezik a mágusnő, akkor úgyis szólni fognak neki, hogy vendégük van.*
*Az már bizonyos, hogy Aenae egy hét alatt sem eszik meg annyit, mint a két harcos, szóval Cha'ysst nemigen fenyegeti az a veszély, hogy Aenae kienné a vagyonából. Abban meg valamiért biztos, hogy a másik kettő nem fog minden nap a Varangyvárban vacsorázni, főleg azért nem, mert valószínűleg több napot is alvással fognak tölteni.*
- Hát a mágusnő. Azzal a manószerű izével...
*Nem tud nem mosolyogni azon, hogy a manó logikája szerint a Varangyvár ura maga a Fővarangy. Tulajdonképpen hibátlan gondolatmenet. Vagy ha nem is hibátlan, hát megmosolyogtató.
A futár által kézbesített pársoros üzenetet szívesen megmutatja Cha'yssnak, arról értesítik benne, hogy megérkeztek a városőrségtől a Sziritán-ügyben. Aenae nem kezdi kifejteni, hogy mennyire nincs kedve ehhez a találkozóhoz, hiszen annyira kellemes ez az este, hogy kár lenne elrontani azzal, hogy azon nyafog, mennyire nem akarja a dolgot.
Haloványan elmosolyodik arra, hogy Cha'yss gyönyörűnek találja, tulajdonképpen az volt a cél, hogy a férfi annak találja. A bókokat persze sosem tudta a helyén kezelni, Cha'yss nyilván nem lepődik meg azon, hogy egy mosolyon, némi arcpíron és egy tréfás-feddő fejrándításon kívül más reakciót nem kap. Ez utóbbi leginkább még Aenae szerint is gyenge poénnak szól.
Bók ide, vagy oda, de a lánynak kifejezetten jólesik megszabadulni ettől a ruhától és minden olyan kiegészítőjétől, ami roppant kényelmetlenné teszi. Szokás ugyan mondani, hogy a szépségért szenvedni kell, de ő úgy érzi, hogy nem feltétlenül éri meg az, hogy nehezen kapjon levegőt azért cserébe, hogy dekoltázsa vonzza a tekinteteket. Jó-jó, ha Cha'yssnak valóban tetszik, akkor talán a holnapi vacsorához is kiöltözik.
Szobalánya mindenre gondolt, így hálóruhát is küldött Eqtorral. A pakk, amit a kulcsár hozott, talán azért hízott olyan nagyra, mert a szobalány tényleg minden eshetőségre felkészült, nemcsak alvóruhával készült, de kötött sapka és sál is van a csomagban. Meg illatos olaj!
Nem kell neki sok ahhoz, hogy elaludjon és viszonylag jól is alszik a férfihoz bújva. Alig vergődik, alig nyöszörög. Meglehet, hogy Cha'yss karjai között végre ott az áhított nyugalom és biztonság, de az is, hogy egyszerűen csak bezabált, esetleg a kettő együtt.
//Krestvir meg a Kalmár és a Kard//
Hajnalban már biztosan tudja, hogy bezabált, mert arra ébred, hogy mennyire pocsékul érzi magát és mennyire vékony hajszál választja el attól, hogy hányjon. Ha nem lenne ennyire sürgős felkelnie és keríteni egy vödröt, akkor törekedne arra, hogy Cha'ysst ne ébressze fel azzal, hogy kikászálódik mellőle.
Fertályórányi hasztalan öklendezés után már csak egy pohár borra és egy forró fürdőre vágyik. Szerencsére a személyzet még nála is korábban kelt, így teljesíthetik valamennyi kívánságát. A forró vízben meg el is bóbiskol kicsit, teljesen megfelejtkezve arról, hogy dolga van. Ha pedig még akkor is a dézsában ázna, mikor megérkezik a mágusnő, akkor úgyis szólni fognak neki, hogy vendégük van.*
3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-02-06 10:04:38
Üzenet elküldve: 2022-02-06 10:04:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*A tharg harcosoknak jó az étvágya és bár kicsit többet esznek, mint az az etikett diktálná, az igric elnézi nekik. Megérdemlik és örül, hogy vendégül láthattál őket. Laort láthatóan meglepik Aenae szavai és az ahogyan néz rá. Ritka alkalom lehet, amikor az erős férfi, a kemény harcos szeme elfelhősödik. A wegtoreni diszkréten félrenéz addig, míg a dolog elmúlik. A fura mekegésszerű válasz különben is mosolyt akarna csalni az ajkára és nem volna jó, ha a férfi félreértené. Laor igent mond a kíséretre, mindenki boldog lehet. Aenae is megnyugszik kicsit, a simításra talán a zavara is oldódni látszik, de az öröm tisztán látszik az arcán.
A vacsora véget ér, mindenki jóllakhatott. Aenae nem evett sokat, de ez tőle megszokott dolog. Felajánlja még Varangyvár vendégszobáját, de a férfiak visszautasítják és inkább a lovakkal élnének. Az igric kiadja Cyaqinak, hogy készítsen fel két lovat nekik és a verandán, Aenae mellett állva búcsúzik el a harcosoktól.*
Az istenek óvjanak benneteket! Ha úgy hozza az élet, gyertek el még! *Köszön el a férfiaktól, a lány vállára saját köpenyét teríti, ha nem kívánna felvenni másikat. Hideg van még odakint ilyenkor. A futár érkezését figyelmen kívül hagyja, ha Aenae nem világosítja fel a hozott levél tartalmáról.*
- Elhiszem. *Öleli át a fáradtságáról beszélő lányt.*
- Gyere, aludjunk. *Indulna el befelé.*
- Krestvir? *Kérdi és gyorsan a helyére teszi a neveket.*
- Legalább azon is túlesünk. *Sóhajtja már odabent. Egy alapos mosakodás ráfér, miután elrendezte a személyzettel a dolgot. Mind maradnának. Talán a tharg úrnő jelenléte, talán a ház győzte meg őket, az igric mindenképp elégedett.*
- Pedig gyönyörű voltál. *Válaszolja immáron maga is vetkőzve.*
- Most hozzátettem volna, hogy az asztalnál, de ott nem volt nehéz. *Mosolyog saját gyenge tréfáján és ha befekszenek mindketten az ágyba, csak akkor jön rá, mennyire is hiányzott már neki.*
- Ha belegondolok, a legtöbb asztalnál te vagy a legszebb. *Öleli meg Aenaet, ha melléhúzódik.
Ha összegabalyodnak, nincs ellenére, de azt sem bánja, ha alszanak csak. Talán mégis van valami abban a kardos dologban, mert most először érzi magát könnyűnek.*
*A tharg harcosoknak jó az étvágya és bár kicsit többet esznek, mint az az etikett diktálná, az igric elnézi nekik. Megérdemlik és örül, hogy vendégül láthattál őket. Laort láthatóan meglepik Aenae szavai és az ahogyan néz rá. Ritka alkalom lehet, amikor az erős férfi, a kemény harcos szeme elfelhősödik. A wegtoreni diszkréten félrenéz addig, míg a dolog elmúlik. A fura mekegésszerű válasz különben is mosolyt akarna csalni az ajkára és nem volna jó, ha a férfi félreértené. Laor igent mond a kíséretre, mindenki boldog lehet. Aenae is megnyugszik kicsit, a simításra talán a zavara is oldódni látszik, de az öröm tisztán látszik az arcán.
A vacsora véget ér, mindenki jóllakhatott. Aenae nem evett sokat, de ez tőle megszokott dolog. Felajánlja még Varangyvár vendégszobáját, de a férfiak visszautasítják és inkább a lovakkal élnének. Az igric kiadja Cyaqinak, hogy készítsen fel két lovat nekik és a verandán, Aenae mellett állva búcsúzik el a harcosoktól.*
Az istenek óvjanak benneteket! Ha úgy hozza az élet, gyertek el még! *Köszön el a férfiaktól, a lány vállára saját köpenyét teríti, ha nem kívánna felvenni másikat. Hideg van még odakint ilyenkor. A futár érkezését figyelmen kívül hagyja, ha Aenae nem világosítja fel a hozott levél tartalmáról.*
- Elhiszem. *Öleli át a fáradtságáról beszélő lányt.*
- Gyere, aludjunk. *Indulna el befelé.*
- Krestvir? *Kérdi és gyorsan a helyére teszi a neveket.*
- Legalább azon is túlesünk. *Sóhajtja már odabent. Egy alapos mosakodás ráfér, miután elrendezte a személyzettel a dolgot. Mind maradnának. Talán a tharg úrnő jelenléte, talán a ház győzte meg őket, az igric mindenképp elégedett.*
- Pedig gyönyörű voltál. *Válaszolja immáron maga is vetkőzve.*
- Most hozzátettem volna, hogy az asztalnál, de ott nem volt nehéz. *Mosolyog saját gyenge tréfáján és ha befekszenek mindketten az ágyba, csak akkor jön rá, mennyire is hiányzott már neki.*
- Ha belegondolok, a legtöbb asztalnál te vagy a legszebb. *Öleli meg Aenaet, ha melléhúzódik.
Ha összegabalyodnak, nincs ellenére, de azt sem bánja, ha alszanak csak. Talán mégis van valami abban a kardos dologban, mert most először érzi magát könnyűnek.*
3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-02-01 18:44:22
Üzenet elküldve: 2022-02-01 18:44:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Bár Aenae nem gondolkodott ezen sokat, mert az első találkozásukat leszámítva - mikor Frandrral együtt Kagan elé akarták citálni pusztán a szemük színének egyezése miatt - Laor mindig nagyon kedves és előzékeny volt vele és próbált valami iránymutatást adni neki. Kagan erre sosem volt hajlandó, amiért Aenae megveszekedetten gyűlöli, viszont mindenkinek nagyon hálás, aki normálisan viselkedett vele. Ha pedig az illető nem egy italosüveg fenekén át tekint a világra, akkor igenis neki kell annak a személynek lennie, akinek a karján ellejt a jövendőbelijéig.
Cha'yssra sandít, mikor a férfi megsimítja a kezét, lassan bólint, igen, hagynia kell Laort, hogy végiggondolja a kérést. Aztán már Laorra mosolyog, és újra bólint, mikor az kiböki a döntését. Szíve szerint a nyakába borulna újra, de félő, hogy lehányná, úgy tele van. Igazából a vacsora végeztével felállnia is nehezére esik.
Laor a távozás mellett dönt, így neki előkészítenek egy lovat és természetesen Frandrnak is, ha ő sem élne a felajánlott vendégszobával. Ha mindketten távoznak, akkor Aenae ki fogja kísérni őket, akár Cha'ysszal, akár egyedül, addig marad a tornácon, míg el nem nyeli ő(ke)t a sötétség.
Hogy újabb látogató érkezik, egy futár személyében, azon már meg sem lepődik. Levelet hoz a Vashegyről, hogy megérkeztek a városőrség küldöttei. Abban Aenae már egészen biztos, hogy ma nem fog velük foglalkozni.*
- Elfáradtam.
*Tényleg végtelenül elcsigázottnak érzi magát, továbbá szeretne még ledönteni egy-két kupicával.*
- Krestvir mester reggel visszajön a kard miatt.
*Az a kard nehezen ereszti, szeretné a kezébe venni és újra érezni azt, hogy a szellem hozzáér. A racionális énje persze nem engedi, hogy ilyet tegyen, legalábbis Krestvir nélkül semmiképpen sem. Töprengeni persze lehet rajta, valószínűleg még akkor is azon fog gondolkodni, mikor már lefekvéshez készülődve vetkőzni kezd.*
- Nadrágot hordani praktikusabb.
*Félhangos megjegyzés, inkább csak magának.*
*Bár Aenae nem gondolkodott ezen sokat, mert az első találkozásukat leszámítva - mikor Frandrral együtt Kagan elé akarták citálni pusztán a szemük színének egyezése miatt - Laor mindig nagyon kedves és előzékeny volt vele és próbált valami iránymutatást adni neki. Kagan erre sosem volt hajlandó, amiért Aenae megveszekedetten gyűlöli, viszont mindenkinek nagyon hálás, aki normálisan viselkedett vele. Ha pedig az illető nem egy italosüveg fenekén át tekint a világra, akkor igenis neki kell annak a személynek lennie, akinek a karján ellejt a jövendőbelijéig.
Cha'yssra sandít, mikor a férfi megsimítja a kezét, lassan bólint, igen, hagynia kell Laort, hogy végiggondolja a kérést. Aztán már Laorra mosolyog, és újra bólint, mikor az kiböki a döntését. Szíve szerint a nyakába borulna újra, de félő, hogy lehányná, úgy tele van. Igazából a vacsora végeztével felállnia is nehezére esik.
Laor a távozás mellett dönt, így neki előkészítenek egy lovat és természetesen Frandrnak is, ha ő sem élne a felajánlott vendégszobával. Ha mindketten távoznak, akkor Aenae ki fogja kísérni őket, akár Cha'ysszal, akár egyedül, addig marad a tornácon, míg el nem nyeli ő(ke)t a sötétség.
Hogy újabb látogató érkezik, egy futár személyében, azon már meg sem lepődik. Levelet hoz a Vashegyről, hogy megérkeztek a városőrség küldöttei. Abban Aenae már egészen biztos, hogy ma nem fog velük foglalkozni.*
- Elfáradtam.
*Tényleg végtelenül elcsigázottnak érzi magát, továbbá szeretne még ledönteni egy-két kupicával.*
- Krestvir mester reggel visszajön a kard miatt.
*Az a kard nehezen ereszti, szeretné a kezébe venni és újra érezni azt, hogy a szellem hozzáér. A racionális énje persze nem engedi, hogy ilyet tegyen, legalábbis Krestvir nélkül semmiképpen sem. Töprengeni persze lehet rajta, valószínűleg még akkor is azon fog gondolkodni, mikor már lefekvéshez készülődve vetkőzni kezd.*
- Nadrágot hordani praktikusabb.
*Félhangos megjegyzés, inkább csak magának.*
3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-02-01 16:11:25
Üzenet elküldve: 2022-02-01 16:11:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Mire felfogja, hogy Frandr miért szerencsétlenkedik mellette a széken, addigra a különös szakállú tharg már visszanyerte az egyensúlyát. Így ha már neki nem kell segítő kezet nyújtania, kihasználja az alkalmat, hogy az Aenae által visszautasított madártejet ne hagyja veszni. Ha a gazdasszonyként (vagy szakácsnőként, már nem is emlékszik) bemutatott asszonyság el akarja vinni mellette, akkor megfogja a kezét és egy kedvesnek szánt mosollyal veszi rá, hogy azt is tegye elé. Nem érez ebben semmi rosszat. Talán lökjék a kutyáknak? Akkor inkább megeszi ő. Amúgy is ez a kedvence és tényleg fogalma sincs, hogy mikor jutott hozzá legutóbb. Szerencsére a nagyjával már végzett amikor Aenae megszólal, mert most meg enni felejt el. Az apafigura szerep annyira váratlanul éri, hogy még rosszallón nézni sincs érkezése amikor Aenae az atyjáról emlékezik meg, Laor szerint nem megfelelőn. Utána pedig az sem lenne meglepő, ha magáról a lélegzésről is megfeledkezne. A kérés már önmagában megtisztelő, de ahogy Aenae felvezeti a dolgot, attól Laor egészen elképed. Ezt talán hezitálásnak vehetik, mert Aenae és a báró is azt mondják, hogy lesz ideje átgondolni.*
- Ejnye, e kecske gebedjen meg!
*Bizonyára az imént átélt sokk hatására mekeg ő is.*
- Abban biztos vagyok, hogy kapna az alkalmon, de nem lesz rá lehetősége.
*Furcsa a terem megvilágítása, így estefelé. Bizonyára a bizonytalanul táncoló gyertyalángok is tehetnek róla, hogy megtévesztően úgy látszik, mintha a szakállas veterán szeme könnyben úszna.*
- Nincs mit átgondolnom. Boldogan.
*Megköszörüli a torkát, mert bosszantóan rekedt volt a hangja, aztán Frandr felé sandít. Ő meg rá. Fogalma sincs, hogy mit akarhat, bizonyára társának is feltűnt a zavara. A helyzetet végül Cha'yss oldja meg, aki virágnyelven közli, hogy a vacsora véget ért, és vagy elvonulnak a vendégszobába vagy indulnak a Vashegyre. Ahogy Frandr, úgy ő is érzi a tele has, a kellemesen meleg szoba és a fáradság hatását aminek köszönhetően akár a sárrázó rácson is képes lenne napokat aludni. Mégis ahhoz érez nagyobb kedvet, hogy azt a rövid utat még megtegyék a Vashegyig. Szeretne már végre otthon lenni. Igazán otthon. És egyedül egy kicsit.*
- Köszönjük a vendéglátást, báró uram! *emelkedik fel ültéből és figyel arra, hogy ha Frandr hasonlón cselekszik akkor elkaphassa ha megint megszédülne* A vendégszeretet és a vacsora is...
*Mosolyogva megvonja a vállát, mint aki nem nagyon talál jelzőket. És valóban nem. Abból a madártejből egy vödörrel meg tudott volna enni.*
- Pompás. A magam részéről nem is élnék vissza tovább a szíves látással, és ~Úgy beszélek, mint a kancellár. Mi folyik itt?~ elfogadom a lovat. Köszönettel.
*Ezt még fontosnak látja hozzátenni, mert nem akar modortalannak tűnni. Ha már az étkezési szokásai miatt megszólnák a báró köreiben. Azt pedig, hogy Frandr mit szeretne, majd elmondja ő maga. Most már nem fog parancsokat osztogatni.*
*Mire felfogja, hogy Frandr miért szerencsétlenkedik mellette a széken, addigra a különös szakállú tharg már visszanyerte az egyensúlyát. Így ha már neki nem kell segítő kezet nyújtania, kihasználja az alkalmat, hogy az Aenae által visszautasított madártejet ne hagyja veszni. Ha a gazdasszonyként (vagy szakácsnőként, már nem is emlékszik) bemutatott asszonyság el akarja vinni mellette, akkor megfogja a kezét és egy kedvesnek szánt mosollyal veszi rá, hogy azt is tegye elé. Nem érez ebben semmi rosszat. Talán lökjék a kutyáknak? Akkor inkább megeszi ő. Amúgy is ez a kedvence és tényleg fogalma sincs, hogy mikor jutott hozzá legutóbb. Szerencsére a nagyjával már végzett amikor Aenae megszólal, mert most meg enni felejt el. Az apafigura szerep annyira váratlanul éri, hogy még rosszallón nézni sincs érkezése amikor Aenae az atyjáról emlékezik meg, Laor szerint nem megfelelőn. Utána pedig az sem lenne meglepő, ha magáról a lélegzésről is megfeledkezne. A kérés már önmagában megtisztelő, de ahogy Aenae felvezeti a dolgot, attól Laor egészen elképed. Ezt talán hezitálásnak vehetik, mert Aenae és a báró is azt mondják, hogy lesz ideje átgondolni.*
- Ejnye, e kecske gebedjen meg!
*Bizonyára az imént átélt sokk hatására mekeg ő is.*
- Abban biztos vagyok, hogy kapna az alkalmon, de nem lesz rá lehetősége.
*Furcsa a terem megvilágítása, így estefelé. Bizonyára a bizonytalanul táncoló gyertyalángok is tehetnek róla, hogy megtévesztően úgy látszik, mintha a szakállas veterán szeme könnyben úszna.*
- Nincs mit átgondolnom. Boldogan.
*Megköszörüli a torkát, mert bosszantóan rekedt volt a hangja, aztán Frandr felé sandít. Ő meg rá. Fogalma sincs, hogy mit akarhat, bizonyára társának is feltűnt a zavara. A helyzetet végül Cha'yss oldja meg, aki virágnyelven közli, hogy a vacsora véget ért, és vagy elvonulnak a vendégszobába vagy indulnak a Vashegyre. Ahogy Frandr, úgy ő is érzi a tele has, a kellemesen meleg szoba és a fáradság hatását aminek köszönhetően akár a sárrázó rácson is képes lenne napokat aludni. Mégis ahhoz érez nagyobb kedvet, hogy azt a rövid utat még megtegyék a Vashegyig. Szeretne már végre otthon lenni. Igazán otthon. És egyedül egy kicsit.*
- Köszönjük a vendéglátást, báró uram! *emelkedik fel ültéből és figyel arra, hogy ha Frandr hasonlón cselekszik akkor elkaphassa ha megint megszédülne* A vendégszeretet és a vacsora is...
*Mosolyogva megvonja a vállát, mint aki nem nagyon talál jelzőket. És valóban nem. Abból a madártejből egy vödörrel meg tudott volna enni.*
- Pompás. A magam részéről nem is élnék vissza tovább a szíves látással, és ~Úgy beszélek, mint a kancellár. Mi folyik itt?~ elfogadom a lovat. Köszönettel.
*Ezt még fontosnak látja hozzátenni, mert nem akar modortalannak tűnni. Ha már az étkezési szokásai miatt megszólnák a báró köreiben. Azt pedig, hogy Frandr mit szeretne, majd elmondja ő maga. Most már nem fog parancsokat osztogatni.*
3749. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-31 20:33:02
Üzenet elküldve: 2022-01-31 20:33:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
*A reggeli órák felé végre a lány és a manó is mélyebb álomba merülnek, s találnak némi pihentető nyugalmat a hosszú éjszaka után.
Az ablakon beszűrődő fény azonban így is elég hamar ébreszti Krestvirt...
Nyűgösen ébred, émelyegve, fejfájással, bár az este tapasztaltakhoz képest ez már megkönnyebbülés. Kinyitja lassan a szemét és két szőrös, apró lábfejet lát.
A manó az ő fejére dőlve aludt el, de időközben lecsúszott, így most csak rendkívül közel szuszog a homlokánál.
Megpróbál felülni, de húzza a haját, amiből rájön, hogy a manó részben azon is fekszik. Nem akarja őt még felébreszteni, meg a mozgástól kicsit rosszabbul is lesz, úgyhogy amellett dönt, hogy egy rövid ideig még marad fekve.
Mélyeket lélegzik, közben hallgatja a manó megnyugtató pihegését és nézelődik a szobában maga előtt. Ekkor akad meg a szeme a föltekert szőnyegen, amire nem is emlékszik tegnapról, pedig igazán szépnek találja az élénk vörös színét, meg az aranyozott szegélyt a rúnákkal. Kinyújtja felé a kezét, majd ahogy megérinti, úgy érkezik elméjébe az öregtől származó üzenet.
A meglepetéstől megrezzen, de az ijedtség mellett az enyhülés is eléri, mert a koponyáját ostromló fájdalom megszűnik Ahroius hangjára. Nem tud nem odafigyelni rá, mind az üzenet, mind az ajándékkal kapcsolatos tudnivalók úgy töltik ki elméjét, mintha saját gondolatai volnának, s így egy időre ki is szorítják azokat, melyek tőle származnának. Ám mikor a varázs megszűnik, akkor egy döbbent pillanat után, míg a történteket és hallottakat feldolgozza, hirtelen kap levegőért és kiált föl.*
- Ahroius! Várj! Várj! - *Ül fel gyorsan és úgy beszél az ablak felé, mintha onnan szólították volna. Ismeri ezt a varázslatot, az istenek eljövetele előtt ő maga is megtanulta, vagy legalábbis a mentális fonállal azonosítja, ami történik. Ő pedig nagyon szeretne Ahroius-al beszélni, szüksége volna rá, hogy megossza vele az este történteket.
Ám válasz nem érkezik, amitől olyan csalódottá válik, hogy elfutja szemeit a könny.*
- Krestvir! - *Áll elébe a manó, fölnézve az arcára. A lány mozgolódására fölébredt és talán nem véletlen, hogy ekkora aggodalommal vizsgálja Krestvirt, aki megint furcsán viselkedik.*
- Mi a baj? Rosszat álmodtál? Krestvir! Krestvir! Jól vagy? - *Kapaszkodik is bele a lány ruhájának ujjába és igyekszik magára vonni a figyelmét. Azt látja, hogy most legalább nem vérzik, de komolyan félti Krestvirt, hogy megint rosszul lesz.
A lány lepillant a manóra, s ugyan tovább sír, de bólogat. Majd hátra tolja magát a lábával a falhoz és nekiveti a hátát, térdeit fölhúzva, átkarolva.
Így hintázik egy ideig, előre-hátra, neki-nekikoccanva a falnak. Ez segít megnyugodnia, közben pedig gondolkodik.
Kilencedik ezt figyeli egészen hosszan, mielőtt idejét látná, hogy megzavarja őt.*
- Gyere! Menjünk innen! Keressünk valamit enni! - *Fogja meg a lány karját. Krestvir pedig engedelmeskedik. Megáll a hintázásban, majd gépiesen föláll és elkezd készülődni.
Kilencedik néhányszor még rászól, mikor a lány mintha megállna a "működésben", de végül csak sikerül indulásra kész állapotba kerülniük. Krestvir összeszedi még a zsákját is, majd anélkül, hogy néhány pillantásnál jobban megvizsgálná, az összetekert szőnyeget betekeri még egy lepedőbe, hogy jobban óvja, majd a zsákja tetejébe kötözi. Nem egészen érti még a holmi működését, de az elméjét valóban frissebbnek érzi, ahogy a maga közelében tudja a kis szőnyeget, épp ahogy az öreg Őrző ígérte.*
- Most már elárulod, mi történt? - *Kérdi Kilencedik bátortalanul, immár a lány vállán ülve, miközben Krestvir már a fehér kavicsos ösvényt tapossa, Synmirától távozóban. A lány pedig rövid igét mormol, hogy óvja magát a tél hidegétől, majd mesél...*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*A reggeli órák felé végre a lány és a manó is mélyebb álomba merülnek, s találnak némi pihentető nyugalmat a hosszú éjszaka után.
Az ablakon beszűrődő fény azonban így is elég hamar ébreszti Krestvirt...
Nyűgösen ébred, émelyegve, fejfájással, bár az este tapasztaltakhoz képest ez már megkönnyebbülés. Kinyitja lassan a szemét és két szőrös, apró lábfejet lát.
A manó az ő fejére dőlve aludt el, de időközben lecsúszott, így most csak rendkívül közel szuszog a homlokánál.
Megpróbál felülni, de húzza a haját, amiből rájön, hogy a manó részben azon is fekszik. Nem akarja őt még felébreszteni, meg a mozgástól kicsit rosszabbul is lesz, úgyhogy amellett dönt, hogy egy rövid ideig még marad fekve.
Mélyeket lélegzik, közben hallgatja a manó megnyugtató pihegését és nézelődik a szobában maga előtt. Ekkor akad meg a szeme a föltekert szőnyegen, amire nem is emlékszik tegnapról, pedig igazán szépnek találja az élénk vörös színét, meg az aranyozott szegélyt a rúnákkal. Kinyújtja felé a kezét, majd ahogy megérinti, úgy érkezik elméjébe az öregtől származó üzenet.
A meglepetéstől megrezzen, de az ijedtség mellett az enyhülés is eléri, mert a koponyáját ostromló fájdalom megszűnik Ahroius hangjára. Nem tud nem odafigyelni rá, mind az üzenet, mind az ajándékkal kapcsolatos tudnivalók úgy töltik ki elméjét, mintha saját gondolatai volnának, s így egy időre ki is szorítják azokat, melyek tőle származnának. Ám mikor a varázs megszűnik, akkor egy döbbent pillanat után, míg a történteket és hallottakat feldolgozza, hirtelen kap levegőért és kiált föl.*
- Ahroius! Várj! Várj! - *Ül fel gyorsan és úgy beszél az ablak felé, mintha onnan szólították volna. Ismeri ezt a varázslatot, az istenek eljövetele előtt ő maga is megtanulta, vagy legalábbis a mentális fonállal azonosítja, ami történik. Ő pedig nagyon szeretne Ahroius-al beszélni, szüksége volna rá, hogy megossza vele az este történteket.
Ám válasz nem érkezik, amitől olyan csalódottá válik, hogy elfutja szemeit a könny.*
- Krestvir! - *Áll elébe a manó, fölnézve az arcára. A lány mozgolódására fölébredt és talán nem véletlen, hogy ekkora aggodalommal vizsgálja Krestvirt, aki megint furcsán viselkedik.*
- Mi a baj? Rosszat álmodtál? Krestvir! Krestvir! Jól vagy? - *Kapaszkodik is bele a lány ruhájának ujjába és igyekszik magára vonni a figyelmét. Azt látja, hogy most legalább nem vérzik, de komolyan félti Krestvirt, hogy megint rosszul lesz.
A lány lepillant a manóra, s ugyan tovább sír, de bólogat. Majd hátra tolja magát a lábával a falhoz és nekiveti a hátát, térdeit fölhúzva, átkarolva.
Így hintázik egy ideig, előre-hátra, neki-nekikoccanva a falnak. Ez segít megnyugodnia, közben pedig gondolkodik.
Kilencedik ezt figyeli egészen hosszan, mielőtt idejét látná, hogy megzavarja őt.*
- Gyere! Menjünk innen! Keressünk valamit enni! - *Fogja meg a lány karját. Krestvir pedig engedelmeskedik. Megáll a hintázásban, majd gépiesen föláll és elkezd készülődni.
Kilencedik néhányszor még rászól, mikor a lány mintha megállna a "működésben", de végül csak sikerül indulásra kész állapotba kerülniük. Krestvir összeszedi még a zsákját is, majd anélkül, hogy néhány pillantásnál jobban megvizsgálná, az összetekert szőnyeget betekeri még egy lepedőbe, hogy jobban óvja, majd a zsákja tetejébe kötözi. Nem egészen érti még a holmi működését, de az elméjét valóban frissebbnek érzi, ahogy a maga közelében tudja a kis szőnyeget, épp ahogy az öreg Őrző ígérte.*
- Most már elárulod, mi történt? - *Kérdi Kilencedik bátortalanul, immár a lány vállán ülve, miközben Krestvir már a fehér kavicsos ösvényt tapossa, Synmirától távozóban. A lány pedig rövid igét mormol, hogy óvja magát a tél hidegétől, majd mesél...*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
3748. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-31 13:11:29
Üzenet elküldve: 2022-01-31 13:11:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Synmira//
//Krestvir//
*A történtek után az ébredés nem lesz a legrózsásabb Krestvir számára, bár reggelre talán elmúlik a fejfájás, de biztos, hogy redukálódik. Kilencedik vele ébredhet, de ha hamarabb térne magához, mint a varázsló, akkor maguk mellett egy körülbelül egy métes széles, összecsavart vörös fonálból font szőnyegre figyelhet fel, amit kapcsok tartanak feltekerve. Finom holminak tűnik, a szőnyeg szélén aranyszín fonálsor fut végig, az ugyancsak vörössel hímzett minták aprólékosak és különös rúnajelekké állnak össze.
~ Amikor visszatértetek nem volt alkalmam átadni ezt, sem az idő, sem a helyszín nem tette lehetővé. A hőstettetek nem maradhat jutalom nélkül, ami bár nem tudja pótolni a veszteségeket, de remélem, hasznodra válik majd. A szőnyeg a tiéd, legyen hasznodra! ~ Krestvir az Öreg hangját hallja a fejében, amitől a fájdalom azonnal megszűnik és elméjét kitöltik az információk, amelyekkel a szőnyeget használhatja.*
//Krestvir//
*A történtek után az ébredés nem lesz a legrózsásabb Krestvir számára, bár reggelre talán elmúlik a fejfájás, de biztos, hogy redukálódik. Kilencedik vele ébredhet, de ha hamarabb térne magához, mint a varázsló, akkor maguk mellett egy körülbelül egy métes széles, összecsavart vörös fonálból font szőnyegre figyelhet fel, amit kapcsok tartanak feltekerve. Finom holminak tűnik, a szőnyeg szélén aranyszín fonálsor fut végig, az ugyancsak vörössel hímzett minták aprólékosak és különös rúnajelekké állnak össze.
~ Amikor visszatértetek nem volt alkalmam átadni ezt, sem az idő, sem a helyszín nem tette lehetővé. A hőstettetek nem maradhat jutalom nélkül, ami bár nem tudja pótolni a veszteségeket, de remélem, hasznodra válik majd. A szőnyeg a tiéd, legyen hasznodra! ~ Krestvir az Öreg hangját hallja a fejében, amitől a fájdalom azonnal megszűnik és elméjét kitöltik az információk, amelyekkel a szőnyeget használhatja.*
3747. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-31 12:15:46
Üzenet elküldve: 2022-01-31 12:15:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*A pohárköszöntők után kicsit elterelődik a beszélgetés az esküvő irányába. Hogy mit látnak rajta a többiek, azt nem tudja, csak azt, hogy szívesen maradna most kettesben inkább Aenaevel. És ami azt illeti, a vacsora már kezd közelíteni a végéhez. Mindent megettek, amit az új házvezetőnő főzött és az igric roppant elégedett a végeredménnyel. Mind megérik a pénzük, ha maradni akarnak, megtartja őket.
Laor az esküvő időpontjáról kérdezi őket és a wegtoreni meghagyja a válasz jogát a tharg lánynak. Addig ő iszik egy korty bort. A borotválkozás dolgán haloványan elmosolyodik. Aenae zavarát nem veszi észre vagy csak már annyira megszokta, hogy nem fordít annyi figyelmet rá, mint eddig. A lány folyton zavarba jön, amit többnyire magának köszönhet.
A Laornak adott válaszra csak bólint. Valóban a tavaszt beszélték meg. A folytatásban Aenae elmondja, hogy szívesen látná Laort a menyegzőn, mint aki az oltárhoz kíséri. Apafigurának nevezi a férfit, aki Kagan helyett apja volt. Aztán, ahogy szokott, a lány kezd belegabalyodni a szavaiba. Az igric megsimogatja a kezét, hogy kicsit elvonja a figyelmét.*
- Hadd gondolja át előbb. *Mondja és tölt egy pohárral mindenkinek.*
- Remélem, ízlett a vacsora és nem is tartanálak fel benneteket tovább, hisz biztosan fáradtak vagytok. *Emeli poharát újra. Frandr is fáradtnak tűnik, Laor sem különben. Itt az ideje eltenni magukat másnapra.*
- Sajnos csak egy vendégszobánk van, de azt felajánlom nektek, ha itt szeretnétek maradni éjszakára. Ha pedig nem, akkor felajánlhatok két lovat, hogy ne gyalogszerrel induljatok el. Majd visszakerülnek valamikor. *Mondja a két férfi felé.*
- Köszönöm, hogy maradtatok és együtt tölthettük ezt az estét. *Emeli poharát a jelenlévők felé és hajtja le az italt.
Ha mindenki úgy látja, akkor megbonthatják az asztalt. Lloslie és Yanah majd eltakarítják a romokat. Attól függően, hogy Laor és Frandr hogyan döntenek, szobát vagy a lovakat kapják meg, az igric pedig a kandalló mellett várja meg Aenaet, hogy elintézze, amit el szeretne a két férfival.*
*A pohárköszöntők után kicsit elterelődik a beszélgetés az esküvő irányába. Hogy mit látnak rajta a többiek, azt nem tudja, csak azt, hogy szívesen maradna most kettesben inkább Aenaevel. És ami azt illeti, a vacsora már kezd közelíteni a végéhez. Mindent megettek, amit az új házvezetőnő főzött és az igric roppant elégedett a végeredménnyel. Mind megérik a pénzük, ha maradni akarnak, megtartja őket.
Laor az esküvő időpontjáról kérdezi őket és a wegtoreni meghagyja a válasz jogát a tharg lánynak. Addig ő iszik egy korty bort. A borotválkozás dolgán haloványan elmosolyodik. Aenae zavarát nem veszi észre vagy csak már annyira megszokta, hogy nem fordít annyi figyelmet rá, mint eddig. A lány folyton zavarba jön, amit többnyire magának köszönhet.
A Laornak adott válaszra csak bólint. Valóban a tavaszt beszélték meg. A folytatásban Aenae elmondja, hogy szívesen látná Laort a menyegzőn, mint aki az oltárhoz kíséri. Apafigurának nevezi a férfit, aki Kagan helyett apja volt. Aztán, ahogy szokott, a lány kezd belegabalyodni a szavaiba. Az igric megsimogatja a kezét, hogy kicsit elvonja a figyelmét.*
- Hadd gondolja át előbb. *Mondja és tölt egy pohárral mindenkinek.*
- Remélem, ízlett a vacsora és nem is tartanálak fel benneteket tovább, hisz biztosan fáradtak vagytok. *Emeli poharát újra. Frandr is fáradtnak tűnik, Laor sem különben. Itt az ideje eltenni magukat másnapra.*
- Sajnos csak egy vendégszobánk van, de azt felajánlom nektek, ha itt szeretnétek maradni éjszakára. Ha pedig nem, akkor felajánlhatok két lovat, hogy ne gyalogszerrel induljatok el. Majd visszakerülnek valamikor. *Mondja a két férfi felé.*
- Köszönöm, hogy maradtatok és együtt tölthettük ezt az estét. *Emeli poharát a jelenlévők felé és hajtja le az italt.
Ha mindenki úgy látja, akkor megbonthatják az asztalt. Lloslie és Yanah majd eltakarítják a romokat. Attól függően, hogy Laor és Frandr hogyan döntenek, szobát vagy a lovakat kapják meg, az igric pedig a kandalló mellett várja meg Aenaet, hogy elintézze, amit el szeretne a két férfival.*
3746. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-29 18:47:12
Üzenet elküldve: 2022-01-29 18:47:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*A pohárköszöntőt viszonylag jól fogadják, és így Frandr, mint ki jól végezte dolgát, vissza is zuttyan a székére... vagyis nem egészen. Addig ugyanis minden a terv szerint halad, hogy megrogyasztja térdét, és hagyja, hogy a gravitáció ülő helyzetbe hozza, csak a teste bal oldalán nincs, ami megállítsa ezt a folyamatot, így fél fenékkel éri csak az ülőalkalmatosságot.
Pusztán a szerencse kérdése, hogy nem ér érzékeny helyeket a szék ülőlapjának széle, ahogy Frandr kissé lebillen róla, mielőtt sikerülne visszanyernie az egyensúlyát, hogy aztán normális ülőhelyzetbe szenvedje fel magát. Hajszínét rövid időre élénkebb vörös színek kezdik uralni, ám alig pár másodperc múlva túlteszi magát zavarán. Eltűnődik picit...
Elég rendszeresen iszik, hogy tudja, az eddigiek miatt még nem kéne szétesnie, és az eszébe sem jut, hogy a szék maga volt a ludas. Így végül arra a konklúzióra jut, hogy egyszerűen fáradt, ami valójában teljes mértékben logikus. Az a pár perc pihenés a kádban nem minősül sok alvásnak, és most, hogy végre egy kényelmes, meleg helyen finom étellel tömheti meg gyomrát, bizony határozottan elálmosodott.
Picit ront is ez a figyelmén, így alig fogja fel Kagaenae zavarát, vagy a kettő közötti viszonyt. Az azért neki is átjön, hogy a pár egy friss eljegyzésen van túl, így nem feltétlenül a vendéglátás az első dolog, amit szívük szerint csinálnának.
Lassan már szíve szerint nem is lenne ennek akadálya, hiszen eléggé ráférne az alvás... vagy egy élénkítő összetalálkozás egy bizonyos tharggal, aki két évre önkényesen beíratta őket az "Iszapbirkózás a pokolban" nevű vendéglátóipari egységbe.
Akkor kapja csak kissé fel a fejét, mikor Aenae hirtelen (számára legalábbis úgy érződik) Laorral való viszonyát kezdi el pedzegetni. Aztán arról kezd el beszélni, hogy milyen rossz lenne a szüleinek... Egyrészről Frandr nem érzi úgy, hogy különösebb köze van ehhez a beszélgetésnek, másrészt viszont a napnál is világosabb, hogy az Úrnőnek kezd megártani az ital.
Nem szól persze hozzá a beszélgetéshez, de miután Laor válaszolt a kérdésre, és elhagyták ezt a témát, megpróbálja felvenni a szemkontaktust vele. Pár sokatmondó pillantás segítségével próbálja jelezni, hogy talán itt az ideje kettesben hagyni a szerelmespárt. Azt pedig már szavak nélkül nehezebb lenne közvetíteni, hogy ezután minden vágya lenne felkutatni az árkot, melyben Waldran épp részegen fetreng, csak egy civilizált beszélgetés erejéig.*
*A pohárköszöntőt viszonylag jól fogadják, és így Frandr, mint ki jól végezte dolgát, vissza is zuttyan a székére... vagyis nem egészen. Addig ugyanis minden a terv szerint halad, hogy megrogyasztja térdét, és hagyja, hogy a gravitáció ülő helyzetbe hozza, csak a teste bal oldalán nincs, ami megállítsa ezt a folyamatot, így fél fenékkel éri csak az ülőalkalmatosságot.
Pusztán a szerencse kérdése, hogy nem ér érzékeny helyeket a szék ülőlapjának széle, ahogy Frandr kissé lebillen róla, mielőtt sikerülne visszanyernie az egyensúlyát, hogy aztán normális ülőhelyzetbe szenvedje fel magát. Hajszínét rövid időre élénkebb vörös színek kezdik uralni, ám alig pár másodperc múlva túlteszi magát zavarán. Eltűnődik picit...
Elég rendszeresen iszik, hogy tudja, az eddigiek miatt még nem kéne szétesnie, és az eszébe sem jut, hogy a szék maga volt a ludas. Így végül arra a konklúzióra jut, hogy egyszerűen fáradt, ami valójában teljes mértékben logikus. Az a pár perc pihenés a kádban nem minősül sok alvásnak, és most, hogy végre egy kényelmes, meleg helyen finom étellel tömheti meg gyomrát, bizony határozottan elálmosodott.
Picit ront is ez a figyelmén, így alig fogja fel Kagaenae zavarát, vagy a kettő közötti viszonyt. Az azért neki is átjön, hogy a pár egy friss eljegyzésen van túl, így nem feltétlenül a vendéglátás az első dolog, amit szívük szerint csinálnának.
Lassan már szíve szerint nem is lenne ennek akadálya, hiszen eléggé ráférne az alvás... vagy egy élénkítő összetalálkozás egy bizonyos tharggal, aki két évre önkényesen beíratta őket az "Iszapbirkózás a pokolban" nevű vendéglátóipari egységbe.
Akkor kapja csak kissé fel a fejét, mikor Aenae hirtelen (számára legalábbis úgy érződik) Laorral való viszonyát kezdi el pedzegetni. Aztán arról kezd el beszélni, hogy milyen rossz lenne a szüleinek... Egyrészről Frandr nem érzi úgy, hogy különösebb köze van ehhez a beszélgetésnek, másrészt viszont a napnál is világosabb, hogy az Úrnőnek kezd megártani az ital.
Nem szól persze hozzá a beszélgetéshez, de miután Laor válaszolt a kérdésre, és elhagyták ezt a témát, megpróbálja felvenni a szemkontaktust vele. Pár sokatmondó pillantás segítségével próbálja jelezni, hogy talán itt az ideje kettesben hagyni a szerelmespárt. Azt pedig már szavak nélkül nehezebb lenne közvetíteni, hogy ezután minden vágya lenne felkutatni az árkot, melyben Waldran épp részegen fetreng, csak egy civilizált beszélgetés erejéig.*
3745. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-28 18:42:57
Üzenet elküldve: 2022-01-28 18:42:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Aenae tele van, de a rosszullétig, egy normális ember mértékével mérve persze nem evett sokat, alig csak összekoszolta a tányért, míg csipegetett. A szakácsnő szemével nézve valószínűleg sértően kevés is az a mennyiség, amit elfogyasztott. Az asztalon megjelenő madártejnek viszont már látványa is elég ahhoz, hogy hányinger fogja el, fejének rázásával hárítja el, de még kezével is hevesen gesztikulál, hogy elé ne kerüljön, előle vigyék. Pedig édesszájú.
Rosszul van az ételtől is, de valahogy a szituációtól is. Valahogy nem érzi helyénvalónak, hogy örüljön, mikor ez a két ember csak most tudta meg, hogy két év elsuhant az életükből, ráadásul elveszítettek - egy valószínűleg számukra fontos - társat. És akkor hasba akasztják őket egy esküvői meghívóval? Meg aztán ott van a kardos ügy is... Emiatt Aenaeben dolgozik a bűntudat, ami csak még jobban zavarba hozza. Ördögi kör. Szeretne tényleg elbujdosni, de valahogy csak egyre jobban beleragad a kutyaszorítóba. Következésképpen meg kell emberelnie magát. Csevegni, meg ilyenek.*
- Tavasszal. Még a nyári kánikula előtt.
*Haloványan Laorra mosolyog, topázsárga pillantása végigsvenkel a férfi állán. Aztán Frandrén. Aztán Cha'yssén. Próbálja Cha'yss arcára ráképzelni akár Laor, akár Frandr arcszőrzetét. Nehezen zabolázza meg a kuncogást. Frandré viccesebb lenne. Talán a pálinka tehet róla, de elképzeli a sértett Cha'ysst színjátszó szakállal. Meg a vidám Cha'ysst.*
- Tudod Laor, kicsit olyan apafigura vagy nekem. És ugya Kagan nincs már. Mindannyiunk legnagyobb sajnálatára.
*Ha akarna, akkor talán lehetne kevésbé szarkasztikus, de nem akar kevésbé szarkasztikus lenni. Foghatná a pálinkára ezt is, de nem fog ilyesmit tenni, hisz valószínűleg mind ismerik a Kaganhoz fűződő viszonyát. Jó, Frandr talán nem.*
- Persze Waldran a legközelebbi családtagom, és tényleg nagyon szeretem, de általában részegen fetreng valahol. Szóval nem bíznám ezt rá... De Laor, lennél az apám helyett apám? Mármint csak egy napra, mert ki akarna ilyen gyereket, mint én?! Senki, akinek kicsit is ép az elméje.
*Ezen a ponton már halkan nevetgél, arca rákvörös és Cha'yss azt is érezheti, hogy a tenyere is iszamós.*
- Nem kell rögtön válaszolnod, biztos nagyon-nagyon fáradt vagy, aludj rá egyet-kettőt-ötöt. Szóval gondold végig, nem sértődöm meg, ha nemleges választ adsz. A kancellár biztos szívesen vállalja, ha te nem. Ó a fenébe már, igyunk még egyet!
*Cha'yssra pillant végül, kicsit abban a reményben, hogy az majd szól, hogy ideje befogni, mielőtt még több hülyeség kiömlik a száján.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.28 20:25:33
*Aenae tele van, de a rosszullétig, egy normális ember mértékével mérve persze nem evett sokat, alig csak összekoszolta a tányért, míg csipegetett. A szakácsnő szemével nézve valószínűleg sértően kevés is az a mennyiség, amit elfogyasztott. Az asztalon megjelenő madártejnek viszont már látványa is elég ahhoz, hogy hányinger fogja el, fejének rázásával hárítja el, de még kezével is hevesen gesztikulál, hogy elé ne kerüljön, előle vigyék. Pedig édesszájú.
Rosszul van az ételtől is, de valahogy a szituációtól is. Valahogy nem érzi helyénvalónak, hogy örüljön, mikor ez a két ember csak most tudta meg, hogy két év elsuhant az életükből, ráadásul elveszítettek - egy valószínűleg számukra fontos - társat. És akkor hasba akasztják őket egy esküvői meghívóval? Meg aztán ott van a kardos ügy is... Emiatt Aenaeben dolgozik a bűntudat, ami csak még jobban zavarba hozza. Ördögi kör. Szeretne tényleg elbujdosni, de valahogy csak egyre jobban beleragad a kutyaszorítóba. Következésképpen meg kell emberelnie magát. Csevegni, meg ilyenek.*
- Tavasszal. Még a nyári kánikula előtt.
*Haloványan Laorra mosolyog, topázsárga pillantása végigsvenkel a férfi állán. Aztán Frandrén. Aztán Cha'yssén. Próbálja Cha'yss arcára ráképzelni akár Laor, akár Frandr arcszőrzetét. Nehezen zabolázza meg a kuncogást. Frandré viccesebb lenne. Talán a pálinka tehet róla, de elképzeli a sértett Cha'ysst színjátszó szakállal. Meg a vidám Cha'ysst.*
- Tudod Laor, kicsit olyan apafigura vagy nekem. És ugya Kagan nincs már. Mindannyiunk legnagyobb sajnálatára.
*Ha akarna, akkor talán lehetne kevésbé szarkasztikus, de nem akar kevésbé szarkasztikus lenni. Foghatná a pálinkára ezt is, de nem fog ilyesmit tenni, hisz valószínűleg mind ismerik a Kaganhoz fűződő viszonyát. Jó, Frandr talán nem.*
- Persze Waldran a legközelebbi családtagom, és tényleg nagyon szeretem, de általában részegen fetreng valahol. Szóval nem bíznám ezt rá... De Laor, lennél az apám helyett apám? Mármint csak egy napra, mert ki akarna ilyen gyereket, mint én?! Senki, akinek kicsit is ép az elméje.
*Ezen a ponton már halkan nevetgél, arca rákvörös és Cha'yss azt is érezheti, hogy a tenyere is iszamós.*
- Nem kell rögtön válaszolnod, biztos nagyon-nagyon fáradt vagy, aludj rá egyet-kettőt-ötöt. Szóval gondold végig, nem sértődöm meg, ha nemleges választ adsz. A kancellár biztos szívesen vállalja, ha te nem. Ó a fenébe már, igyunk még egyet!
*Cha'yssra pillant végül, kicsit abban a reményben, hogy az majd szól, hogy ideje befogni, mielőtt még több hülyeség kiömlik a száján.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.28 20:25:33
3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-28 16:43:16
Üzenet elküldve: 2022-01-28 16:43:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Végül minden jóra fordulni látszik. Frandr enyhe megrökönyödéssel szemléli a bájital hatását és később, már a vacsora alatt sem lehetnek újabb tanúi haja színeváltozásának. Úgy látszik, hogy meg van elégedve. Ezzel Laor is így van, és bár a kés és villa kezelése nem mindig egyszerű, de a sült húst kényelmesebb azokkal enni, és nem kanállal. Ráadásul úgy tűnik, hogy szivárványszakállú társának valahol volt gyerekszobája, mert noszogatni sem kell a pohárköszöntőhöz. Így persze az történik, hogy Laor társa lába helyett a szék lábába rúg bele, amiről Frandr épp felkelt és ami így pár hüvelykkel arrább is csúszik. Ha a jólnevelt harcos nem veszi ezt észre, akár mellé is ülhet amikor újra helyet akar foglalni. Hogy a jókívánságok kifejezése után Aenae zavarba jön, különösebben nem lepi meg. Túlzás lenne azt állítani, hogy jól ismeri a lányt, de amennyire vissza tud emlékezni, valamennyi találkozásukkor megesett ez. Úgy látszik, hogy ilyen fajta. Most viszont mintha a bárón is valami hasonló mutatkozna. Szeme néhányszor ide-oda vág a szemben ülő párocska tagjain, aztán kicsit lehajtja a fejét. Hátha szakálla nem fedi el teljesen a somolygást. Arra gondol, hogy a báró vagy olyan ügyesen színlel, hogy vásári csepűrágók is megirigyelnék, vagy valóban bele van habarodva a tharg lányba. Laor végül úgy dönt magában, hogy az utóbbiról lehet szó. Így könnyebb rokonszenvesnek találnia a nemest.*
- Mikor tervezitek a menyegzőt? *kortyol egyet* Remélem lesz idő megborotválkozni rá.
*Mert Cha'yss Aenae-re vetett pillantásaiból egyértelmű, hogy talán az esküvővel is igyekezne, de a nászéjszakával mindenképp.*
*Végül minden jóra fordulni látszik. Frandr enyhe megrökönyödéssel szemléli a bájital hatását és később, már a vacsora alatt sem lehetnek újabb tanúi haja színeváltozásának. Úgy látszik, hogy meg van elégedve. Ezzel Laor is így van, és bár a kés és villa kezelése nem mindig egyszerű, de a sült húst kényelmesebb azokkal enni, és nem kanállal. Ráadásul úgy tűnik, hogy szivárványszakállú társának valahol volt gyerekszobája, mert noszogatni sem kell a pohárköszöntőhöz. Így persze az történik, hogy Laor társa lába helyett a szék lábába rúg bele, amiről Frandr épp felkelt és ami így pár hüvelykkel arrább is csúszik. Ha a jólnevelt harcos nem veszi ezt észre, akár mellé is ülhet amikor újra helyet akar foglalni. Hogy a jókívánságok kifejezése után Aenae zavarba jön, különösebben nem lepi meg. Túlzás lenne azt állítani, hogy jól ismeri a lányt, de amennyire vissza tud emlékezni, valamennyi találkozásukkor megesett ez. Úgy látszik, hogy ilyen fajta. Most viszont mintha a bárón is valami hasonló mutatkozna. Szeme néhányszor ide-oda vág a szemben ülő párocska tagjain, aztán kicsit lehajtja a fejét. Hátha szakálla nem fedi el teljesen a somolygást. Arra gondol, hogy a báró vagy olyan ügyesen színlel, hogy vásári csepűrágók is megirigyelnék, vagy valóban bele van habarodva a tharg lányba. Laor végül úgy dönt magában, hogy az utóbbiról lehet szó. Így könnyebb rokonszenvesnek találnia a nemest.*
- Mikor tervezitek a menyegzőt? *kortyol egyet* Remélem lesz idő megborotválkozni rá.
*Mert Cha'yss Aenae-re vetett pillantásaiból egyértelmű, hogy talán az esküvővel is igyekezne, de a nászéjszakával mindenképp.*
3743. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-27 15:36:58
Üzenet elküldve: 2022-01-27 15:36:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Hogy mennyire váratlan az őszinteségi rohama, maga sem tudja, ám ettől még a vacsora közben-után elmondja, amit el szeretne mondani a jelenlévőknek. De lám, milyen jó hatással van a körülötte lévőkre, így Laorra is. Ha észleli is a férfi viselkedésében beállt változást, nem szólja meg, hisz miért hozna kellemetlen helyzetbe ezzel bárkit is. Sokan tartják kékvérűnek és piperkőcnek, pedig valójában kevesen ismerik. Ez azért lehet, mert Wegtorenben élt és így Artheniorban nem voltak kapcsolatai. Ám egy szajha fiából lett az, aki most. Megfizette az árát annak, hogy nemes lehessen, kihasználta az élet és az istenek adta lehetőségeket.
Amikor Laor és később Frandr felállnak, hogy pohárköszöntőt mondjanak, nem áll fel, hisz nem illik, csak a poharát emeli feléjük és jobbjával megfogná a mellette ülő Aenae kezét. Már ha eddig még nem tette volna. A szavaiból mintha azt szűrné le, hogy Laor sem kedveli a kancellárt, de ezt most félreteszi.*
- Köszönjük. *Emeli mindkettőjük felé a poharát és iszik belőle. Minden nappal, amit Aeane jegyeseként él meg, jobb és jobb lesz. Pedig a szellemes balhé még véget sem ért.
A tharg lány zavartnak tűnik, de mondhatni, ez már megszokott nála. Úgy tűnik, még mindig nem fogta fel, hogy egybekelhetnek. Mindig is bizonytalan volt, mintha sem magának sem másoknak nem lenne elég jó. Bátorítón megszorítja a kezét, rámosolyog.
Csak most tűnik fel neki, hogy mennyire gyönyörű. A vacsora és a vendégek körüli hercehurca annyira elvonta a figyelmét, hogy észre sem vette, milyen tökéletesen fest a lány. Más esetben feltűnne neki a dekoltázsa, ami így kipirulva még kívánatosabbá teszi, ám csak az arcát tudja nézni és mosolyogni rá. Be kell vallania magának, hogy teljesen elveszett, hogy menthetetlenül belehabarodott. Legszívesebben kimentené magukat csak hogy megcsókolhassa. Ám erre úgy tűnik, még nem lesz esélyük egy darabig.*
*Hogy mennyire váratlan az őszinteségi rohama, maga sem tudja, ám ettől még a vacsora közben-után elmondja, amit el szeretne mondani a jelenlévőknek. De lám, milyen jó hatással van a körülötte lévőkre, így Laorra is. Ha észleli is a férfi viselkedésében beállt változást, nem szólja meg, hisz miért hozna kellemetlen helyzetbe ezzel bárkit is. Sokan tartják kékvérűnek és piperkőcnek, pedig valójában kevesen ismerik. Ez azért lehet, mert Wegtorenben élt és így Artheniorban nem voltak kapcsolatai. Ám egy szajha fiából lett az, aki most. Megfizette az árát annak, hogy nemes lehessen, kihasználta az élet és az istenek adta lehetőségeket.
Amikor Laor és később Frandr felállnak, hogy pohárköszöntőt mondjanak, nem áll fel, hisz nem illik, csak a poharát emeli feléjük és jobbjával megfogná a mellette ülő Aenae kezét. Már ha eddig még nem tette volna. A szavaiból mintha azt szűrné le, hogy Laor sem kedveli a kancellárt, de ezt most félreteszi.*
- Köszönjük. *Emeli mindkettőjük felé a poharát és iszik belőle. Minden nappal, amit Aeane jegyeseként él meg, jobb és jobb lesz. Pedig a szellemes balhé még véget sem ért.
A tharg lány zavartnak tűnik, de mondhatni, ez már megszokott nála. Úgy tűnik, még mindig nem fogta fel, hogy egybekelhetnek. Mindig is bizonytalan volt, mintha sem magának sem másoknak nem lenne elég jó. Bátorítón megszorítja a kezét, rámosolyog.
Csak most tűnik fel neki, hogy mennyire gyönyörű. A vacsora és a vendégek körüli hercehurca annyira elvonta a figyelmét, hogy észre sem vette, milyen tökéletesen fest a lány. Más esetben feltűnne neki a dekoltázsa, ami így kipirulva még kívánatosabbá teszi, ám csak az arcát tudja nézni és mosolyogni rá. Be kell vallania magának, hogy teljesen elveszett, hogy menthetetlenül belehabarodott. Legszívesebben kimentené magukat csak hogy megcsókolhassa. Ám erre úgy tűnik, még nem lesz esélyük egy darabig.*
3742. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-27 09:40:38
Üzenet elküldve: 2022-01-27 09:40:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Megkapván a választ az Úrnőtől, végül a sötétzöld ital megivása mellett dönt. Különösebb ceremónia nélkül dönti le a fiola tartalmát, majd figyeli, ahogy a szeme előtt gyógyulnak be hegesedés nélkül az újonnan kitisztított sebek. Láthatólag nem szokott még hozzá a látványhoz, ám a hitetlenkedés most már nem része a reakciójának.
Később, a vacsoránál Frandr észreveszi, hogy a ház ura és úrnője bizony kiöltöztek az alkalomra. Nem tisztje viszont ezt kommentálni, valamint a maga egyszerű öltözéke sem zavarja különösebben. Végtére is aligha tehet róla, hogy nem pakolt ünneplőt az ingoványba indulásakor. Haja és szakálla persze frissen mosottsága ellenére kissé ápolatlan, ám ezzel is csak később lesz ideje kezdeni valamit.
Cha'yss szavai elsőre kissé korai dicséretnek, méztől csöpögő szavaknak tűnnek. Tekintve viszont, hogy milyen történettel jöttek el idáig, Frandr elismerésnek veszi a dolgot, és ha nem is nagyon dagad tőle a melle, az üres, céltalan szavakkal szembeni reakciója sem jelenik meg.
A hangulat kényelmes, kissé családias, és így valamennyire Frandr hagyja magát feloldódni, egyszerűen átadva magát az étel élvezetének. Mosolyog, mikor a beszélgetés ezt teszi indokolttá, de egyébként egyszerűen eszik.
Mikor végeztek az oldalassal, és rátérnek a desszertre, a báró hirtelen beszélni kezd. Egy pillantás Aenae-re nyugtázza, hogy a menyasszony nem lett figyelmeztetve erről a bejelentésről. A maga részéről nem tartja úgy, hogy túlságosan sok köze lenne az Úrnő szerelmi életéhez, és hogy érdekházasságot kötött, vagy szerelemből választott férjet.
Szigorúan véve csak annak kell érdekelnie, hogy Kagaenae biztonságban van-e, a többiből pedig probléma nélkül kimaradhat. Ennek ellenére viszont sosincs ellenére egy kevés vigadalomnak, és most külön szüksége is van rá.*
-Hasonlóképp.
*Visszhangozza Laort, majd ahogy amaz feláll, ő is követi a példáját, nem kell rugdosni.*
-Éljetek hosszú, és boldog életet együtt.
*Nem a szavak mestere, így hosszú beszédekre nem lehet tőle számítani. Az esküvői ajándékokon már most elkezd gondolkozni, ám ez egyelőre nem befolyásol semmit. Az ivás említésére csak helyeslően bólint.*
*Megkapván a választ az Úrnőtől, végül a sötétzöld ital megivása mellett dönt. Különösebb ceremónia nélkül dönti le a fiola tartalmát, majd figyeli, ahogy a szeme előtt gyógyulnak be hegesedés nélkül az újonnan kitisztított sebek. Láthatólag nem szokott még hozzá a látványhoz, ám a hitetlenkedés most már nem része a reakciójának.
Később, a vacsoránál Frandr észreveszi, hogy a ház ura és úrnője bizony kiöltöztek az alkalomra. Nem tisztje viszont ezt kommentálni, valamint a maga egyszerű öltözéke sem zavarja különösebben. Végtére is aligha tehet róla, hogy nem pakolt ünneplőt az ingoványba indulásakor. Haja és szakálla persze frissen mosottsága ellenére kissé ápolatlan, ám ezzel is csak később lesz ideje kezdeni valamit.
Cha'yss szavai elsőre kissé korai dicséretnek, méztől csöpögő szavaknak tűnnek. Tekintve viszont, hogy milyen történettel jöttek el idáig, Frandr elismerésnek veszi a dolgot, és ha nem is nagyon dagad tőle a melle, az üres, céltalan szavakkal szembeni reakciója sem jelenik meg.
A hangulat kényelmes, kissé családias, és így valamennyire Frandr hagyja magát feloldódni, egyszerűen átadva magát az étel élvezetének. Mosolyog, mikor a beszélgetés ezt teszi indokolttá, de egyébként egyszerűen eszik.
Mikor végeztek az oldalassal, és rátérnek a desszertre, a báró hirtelen beszélni kezd. Egy pillantás Aenae-re nyugtázza, hogy a menyasszony nem lett figyelmeztetve erről a bejelentésről. A maga részéről nem tartja úgy, hogy túlságosan sok köze lenne az Úrnő szerelmi életéhez, és hogy érdekházasságot kötött, vagy szerelemből választott férjet.
Szigorúan véve csak annak kell érdekelnie, hogy Kagaenae biztonságban van-e, a többiből pedig probléma nélkül kimaradhat. Ennek ellenére viszont sosincs ellenére egy kevés vigadalomnak, és most külön szüksége is van rá.*
-Hasonlóképp.
*Visszhangozza Laort, majd ahogy amaz feláll, ő is követi a példáját, nem kell rugdosni.*
-Éljetek hosszú, és boldog életet együtt.
*Nem a szavak mestere, így hosszú beszédekre nem lehet tőle számítani. Az esküvői ajándékokon már most elkezd gondolkozni, ám ez egyelőre nem befolyásol semmit. Az ivás említésére csak helyeslően bólint.*
3741. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-26 23:40:16
Üzenet elküldve: 2022-01-26 23:40:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Most is korán van még. A pásztor és a kutyája viszont már hazafelé ballagnak a piacról ahova Trodd kivitte az eladni való terményt. Helyi viszonylatban ő jómódúnak számít. Gyakran kerül hús az asztalára, szép nagy földje van, mindig van mit eladnia. A kocsmába is lejárhatna ha akarna, de szorgosabb annál. Hazaérve mivel a jószágok már el vannak látva folytatja a deszka készítést. Kemény munka. A padlón csak azért nem gyűlik a forgács mert időnként összesöpri és tűzre dobja. Ha egy hétköznapi kerti budit akarna csinálni ahhoz gyűjthetné, hogy beleszórja a szag ellen, de neki nem kell majd. Erre gondol és jó hangulatban dolgozza át a napot. Megint eljut a gyalulásig és megdolgoztatja az anyag. Próbált rá odafigyelni, de nem egyenes. Ügyeskednie kell a szerszámmal amiben nincs nagy gyakorlata, de igyekszik. Este nem kell altatni.*
3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-25 20:28:03
Üzenet elküldve: 2022-01-25 20:28:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Aenae kicsit csalódott, legalább egy leesett állat várt volna, vagy ilyesmit, mármint Cha'yss részéről, mert nyilvánvaló, hogy csak és kizárólag az ő kedvéért húzott szoknyát. Abból a korból már régen kinőtt, hogy a maga szórakoztatására öltözzön ki, és illegesse magát a tükör előtt. Akár haragudhatna is a férfira, de jellemzően csak csalódottságot érez. Legalább Laor nem hagyja szó nélkül, azt a tényt, hogy évek óta először nem a sokkal praktikusabb, egyébként nadrágnak hívott, ruhadarabot részesíti előnyben. Laornak halovány, zavart mosoly a "jutalma", aztán pedig inkább az evésre koncentrál, ami pont ugyanazt a kellemetlen érzést hozza, mint szokott és amire most még egy lapáttal rátesz a fűző, a harisnya, meg - bár ülés közben nem számít - a ruhához passzoló topánka, ami nélkülözi az általában viselt csizmái magasított sarkát. Az édesség sem lelkesíti különösebben, a férfiak meg szerencsére nem beszédesek, így neki sem kell kinyitnia a száját azonkívül, hogy belerakjon egy-egy falatot. Mire a sütemény végére ér, addigra pedig meg is győzi magát, hogy ő volt az, aki túlértékelte a saját tükörképét, meg a selyemruhát saját magán, a felismerés megkeresíti valamennyire a rétest a szájában, de aztán egy könnyed kilégzéssel el is engedi a dolgot.
Ha az étkezés folyamán nem a saját nyomorával lett volna elfoglalva, akkor valószínűleg nagyon jól szórakozna Laoron és azon, hogy menetközben rájön, úgy lapátol, mintha sosem evett volna. Mondjuk ki tudja, hogy mikor ettek utoljára? A szakállas arcokon nehéz megmondani, hogy mennyire ugranak ki a járomcsontok.
Mire végeztek a vacsorával, már úgy érzi, hogy tele ette magát, nemigen tudna egy falatot sem letuszkolni a torkán és valahogy az a fajta telítettség-érzés lesz rajta úrrá, mikor a rókázás is jó alternatívának tűnik, hogy könnyítsen az ember magán. Mivel azonban étkezési zavara még nem fajult odáig, hogy hánytassa magát ezért hajlik arra, hogy szétcsapassa az egészet egy újabb pálinkával. A pálinka azonban úgy tűnik várat még magára, mert Cha'yss beszélni kezd. Aenae érzi, hogy elönti a vörösség, mellkasát, arcát, valószínűleg a lába szárát is. Eleve hadilábon áll mind az érzelmeivel, mind azon kifejezésével, erre tessék, Cha'yss nyilvánosan mondja, hogy szereti, nem is simán mondja, hanem mintha bizonygatná a másik kettőnek. Ő meg érzi, hogy a szíve kalapál. Talán nyakának bőrén látni is, ahogy lüktet az ér, ő meg csak most fogja fel, hogy a selyemruha bűvöletében megfelejtkezett a színes kendőről, amit mindig a nyakában hord. Zavartan nyúl a saját nyakához. Ez az a pont, mikor legszívesebben elrohanna, de Cha'yss fogja a kezét, így nehéz elszelelni.*
- Azt hiszem, hogy erre innunk kéne. Nem gondolod?
*Teszi fel könnyedén a kérdést, Cha'yssra nézve.*
*Aenae kicsit csalódott, legalább egy leesett állat várt volna, vagy ilyesmit, mármint Cha'yss részéről, mert nyilvánvaló, hogy csak és kizárólag az ő kedvéért húzott szoknyát. Abból a korból már régen kinőtt, hogy a maga szórakoztatására öltözzön ki, és illegesse magát a tükör előtt. Akár haragudhatna is a férfira, de jellemzően csak csalódottságot érez. Legalább Laor nem hagyja szó nélkül, azt a tényt, hogy évek óta először nem a sokkal praktikusabb, egyébként nadrágnak hívott, ruhadarabot részesíti előnyben. Laornak halovány, zavart mosoly a "jutalma", aztán pedig inkább az evésre koncentrál, ami pont ugyanazt a kellemetlen érzést hozza, mint szokott és amire most még egy lapáttal rátesz a fűző, a harisnya, meg - bár ülés közben nem számít - a ruhához passzoló topánka, ami nélkülözi az általában viselt csizmái magasított sarkát. Az édesség sem lelkesíti különösebben, a férfiak meg szerencsére nem beszédesek, így neki sem kell kinyitnia a száját azonkívül, hogy belerakjon egy-egy falatot. Mire a sütemény végére ér, addigra pedig meg is győzi magát, hogy ő volt az, aki túlértékelte a saját tükörképét, meg a selyemruhát saját magán, a felismerés megkeresíti valamennyire a rétest a szájában, de aztán egy könnyed kilégzéssel el is engedi a dolgot.
Ha az étkezés folyamán nem a saját nyomorával lett volna elfoglalva, akkor valószínűleg nagyon jól szórakozna Laoron és azon, hogy menetközben rájön, úgy lapátol, mintha sosem evett volna. Mondjuk ki tudja, hogy mikor ettek utoljára? A szakállas arcokon nehéz megmondani, hogy mennyire ugranak ki a járomcsontok.
Mire végeztek a vacsorával, már úgy érzi, hogy tele ette magát, nemigen tudna egy falatot sem letuszkolni a torkán és valahogy az a fajta telítettség-érzés lesz rajta úrrá, mikor a rókázás is jó alternatívának tűnik, hogy könnyítsen az ember magán. Mivel azonban étkezési zavara még nem fajult odáig, hogy hánytassa magát ezért hajlik arra, hogy szétcsapassa az egészet egy újabb pálinkával. A pálinka azonban úgy tűnik várat még magára, mert Cha'yss beszélni kezd. Aenae érzi, hogy elönti a vörösség, mellkasát, arcát, valószínűleg a lába szárát is. Eleve hadilábon áll mind az érzelmeivel, mind azon kifejezésével, erre tessék, Cha'yss nyilvánosan mondja, hogy szereti, nem is simán mondja, hanem mintha bizonygatná a másik kettőnek. Ő meg érzi, hogy a szíve kalapál. Talán nyakának bőrén látni is, ahogy lüktet az ér, ő meg csak most fogja fel, hogy a selyemruha bűvöletében megfelejtkezett a színes kendőről, amit mindig a nyakában hord. Zavartan nyúl a saját nyakához. Ez az a pont, mikor legszívesebben elrohanna, de Cha'yss fogja a kezét, így nehéz elszelelni.*
- Azt hiszem, hogy erre innunk kéne. Nem gondolod?
*Teszi fel könnyedén a kérdést, Cha'yssra nézve.*
3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-25 18:06:13
Üzenet elküldve: 2022-01-25 18:06:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Ha rosszmájú akarna lenni akkor megkérné a tisztálkodásból, felszerelése rendbetételéből visszatérő Frandrt, hogy esetleg induljon és szedje rendbe magát, nemsokára asztal mellé ülnek. Teljesen rendben van, hogy csak nyámnyila zsúrfiúk járnak fényesre suvickolt vértezettel, akik az első pofontól felülvizsgálják elveiket és mégsem akarnak lovagosdit játszani ezután, de Frandr cuccaiért egy magára valamit adó ócskás sem nagyon kapkodna. Persze lehet, hogy egy handlé csak a külcsín után ítél. Az is igaz, hogy az ő öltözéke sem mérhető a báróéhoz, de Aenae mindenkit felülmúl. Laor elismerőn biggyeszti le a szája sarkát, végigméri a lányt - szerencsére nem úgy, ahogy egy kecskeszakállú illető tenné - és hümmög egyet.*
- Nincsenek szavak.
*Az asztal mellett aztán megfutják a valamiért mindenfelé kötelező köröket, és utána már az evésnek szentelhetik figyelmük. Laor pedig csak most jön rá, hogy mennyire éhes, mint ahogy ennek az imént hangot is adott. Jó étvággyal falatozik tehát, és csak egyszer, amikor valamiért felpillant vagy a só után nyúl, mindegy is, akkor veszi észre, hogy Cha'yss hogyan ül az asztalnál. Az első gondolata az erről, hogy "piperkőc" de muszáj elismernie, hogy van ebben valami elegáns, valami nemes. Önkéntelen is igazít a testtartásán, hogy legalább mímelje a bárót, és akkor veszi észre, hogy ez idáig bal könyökére támaszkodva ült és jobbjában marokra fogva a kanalat, lapátolta befelé a vacsorát. Ha nem is esik kétségbe a dolog miatt, a füle azért elvörösödik és innentől igyekszik kulturált körökben is elfogadható módon étkezni. Sajnos az ínycsiklandó bőrös karaj előtt a bárón váratlan őszinteségi roham lesz úrrá, így ezt egyelőre nem tudja megkóstolni. A karajt, nem a bárót, akire most egy kicsit csodálkozva néz. Ha őszinte akar lenni magához, semmi ilyesmi nem jutott eszébe. Tulajdonképpen még azt sem döntötte el, hogy rokonszenves-e neki a kékvérű, avagy nem. Annak a kijelentésnek mindenesetre örül, hogy szereti a Thargodar lányt, mert Aenae szemlátomást odavan érte. Az esküvő tervére és a meghívásra Frandr felé néz, elmosolyodik, aztán visszafordul a párocskához.*
- Megtisztelsz.
*Arra jut, hogy nem lehet olyan rossz fiú ez. Elvégre földije, még ha a báró ezt valószínűleg fintorogva venné. Hogy jönne egy nemes egy kovács fiához? És különben is, amíg Aenae-t boldoggá teszi, addig nincs baj. Ha pedig egyszer olyasmit tenne, amitől Aenae nem lenne boldog, akkor Laor tenne olyasmit amitől Cha'yss nem lenne boldog.
Feláll a székéről, emeli kézfejét, hogy megtörölje a száját, de megakad a mozdulat és inkább az asztalkendőt használja.*
- Ilyenkor szép szavakkal illik kifejezni a jókívánságokat, de sajnos nem vagyok jó szónok. Ha itt lenne, a kancellár valószínűleg addig cifrázná, míg mind ülve aludnánk el. De *vonja meg a vállát és megemeli a poharát* szerintem annyi is elég, hogy legyetek nagyon boldogok!
*Ha Frandr eddig még nem csatlakozott fel hozzá, akkor az asztal alatt bokán rúgja és vigyorogva néz rá.*
*Ha rosszmájú akarna lenni akkor megkérné a tisztálkodásból, felszerelése rendbetételéből visszatérő Frandrt, hogy esetleg induljon és szedje rendbe magát, nemsokára asztal mellé ülnek. Teljesen rendben van, hogy csak nyámnyila zsúrfiúk járnak fényesre suvickolt vértezettel, akik az első pofontól felülvizsgálják elveiket és mégsem akarnak lovagosdit játszani ezután, de Frandr cuccaiért egy magára valamit adó ócskás sem nagyon kapkodna. Persze lehet, hogy egy handlé csak a külcsín után ítél. Az is igaz, hogy az ő öltözéke sem mérhető a báróéhoz, de Aenae mindenkit felülmúl. Laor elismerőn biggyeszti le a szája sarkát, végigméri a lányt - szerencsére nem úgy, ahogy egy kecskeszakállú illető tenné - és hümmög egyet.*
- Nincsenek szavak.
*Az asztal mellett aztán megfutják a valamiért mindenfelé kötelező köröket, és utána már az evésnek szentelhetik figyelmük. Laor pedig csak most jön rá, hogy mennyire éhes, mint ahogy ennek az imént hangot is adott. Jó étvággyal falatozik tehát, és csak egyszer, amikor valamiért felpillant vagy a só után nyúl, mindegy is, akkor veszi észre, hogy Cha'yss hogyan ül az asztalnál. Az első gondolata az erről, hogy "piperkőc" de muszáj elismernie, hogy van ebben valami elegáns, valami nemes. Önkéntelen is igazít a testtartásán, hogy legalább mímelje a bárót, és akkor veszi észre, hogy ez idáig bal könyökére támaszkodva ült és jobbjában marokra fogva a kanalat, lapátolta befelé a vacsorát. Ha nem is esik kétségbe a dolog miatt, a füle azért elvörösödik és innentől igyekszik kulturált körökben is elfogadható módon étkezni. Sajnos az ínycsiklandó bőrös karaj előtt a bárón váratlan őszinteségi roham lesz úrrá, így ezt egyelőre nem tudja megkóstolni. A karajt, nem a bárót, akire most egy kicsit csodálkozva néz. Ha őszinte akar lenni magához, semmi ilyesmi nem jutott eszébe. Tulajdonképpen még azt sem döntötte el, hogy rokonszenves-e neki a kékvérű, avagy nem. Annak a kijelentésnek mindenesetre örül, hogy szereti a Thargodar lányt, mert Aenae szemlátomást odavan érte. Az esküvő tervére és a meghívásra Frandr felé néz, elmosolyodik, aztán visszafordul a párocskához.*
- Megtisztelsz.
*Arra jut, hogy nem lehet olyan rossz fiú ez. Elvégre földije, még ha a báró ezt valószínűleg fintorogva venné. Hogy jönne egy nemes egy kovács fiához? És különben is, amíg Aenae-t boldoggá teszi, addig nincs baj. Ha pedig egyszer olyasmit tenne, amitől Aenae nem lenne boldog, akkor Laor tenne olyasmit amitől Cha'yss nem lenne boldog.
Feláll a székéről, emeli kézfejét, hogy megtörölje a száját, de megakad a mozdulat és inkább az asztalkendőt használja.*
- Ilyenkor szép szavakkal illik kifejezni a jókívánságokat, de sajnos nem vagyok jó szónok. Ha itt lenne, a kancellár valószínűleg addig cifrázná, míg mind ülve aludnánk el. De *vonja meg a vállát és megemeli a poharát* szerintem annyi is elég, hogy legyetek nagyon boldogok!
*Ha Frandr eddig még nem csatlakozott fel hozzá, akkor az asztal alatt bokán rúgja és vigyorogva néz rá.*
3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-01-25 12:37:59
Üzenet elküldve: 2022-01-25 12:37:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Az igric igyekszik kitenni magáért. És nem csak azért, mert azt akarja érzékeltetni a tharg harcosokkal, hogy mekkora úr és miféle javak felett rendelkezik. Ők az elsők, Habrertuson kívül, akiket Aenae oldaláról ismer meg közelebbről, akiket vendégül láthat az udvarházában. Igyekszik valamiféle jó benyomást tenni rájuk, mert ő itt, thargföldön mindig egy jöttment lesz, aki beházasodott a nagyasszonyhoz. Mindig céltáblája lesz mindenféle szóbeszédnek, hogy csak a vagyon és a hatalom miatt "csavarta el" Aenae fejét.
Persze, ahogy mindig mondani szokta, nem érdekli a wegtoreni oroszlánt, mit ugatnak a kutyák és ők nem is tudják, mennyit tett a lányért. Magát is meglepték saját érzelmei, ahogy mostanában is napról-napra lepi meg magát. Rosszakarók, irigyek mindig is lesznek, ez ellen nem tud tenni, de valahol legbelül ösztönösen bizonyítani akar azoknak, akik közel állnak Aenaehez.
Az étkezőasztalnál mind ott vannak már, amikor a lány megérkezik. A késés ilyenkor szinte kötelező egy hölgy számára. Az evés előtt az igric röviden mond köszönetet vendégeiknek pár szóval. Laor is barátságosabbnak látszik, legalábbis szavai erről tanúskodnak. A wegtoreni barátságos mosollyal emeli meg felé a poharát és Frandr is, akinek változó hajszíne csak most kelti fel igazán az igric figyelmét, szól pár szót a vacsora és a vendéglátás mellett.*
- Mindig szívesen látott vendégek lesztek, ha erre tévedtek. Aenae boldog lehet, hogy ilyen férfiak állnak az oldalán. *Mosolyog a lányra is mielőtt lehajtaná az italt.
Amikor Laor méltatja az ételeket, amik az igricet is meglepik ízletességükkel, csak bólogatni tud, amíg lenyel egy falatot.*
- Reggel a kulcsár főzött nekünk és az borzasztó volt, de valójában neki köszönhetem, hogy megtaláltam Llosliet. *Nevet, mert tényleg a Eqtor "lökte" a döntés elé a reggelijével.*
- Örülök, hogy ízlik. *Hajtja meg kissé fejét a két harcos felé és a végén szélesen Aenaere mosolyog.
Az étkezést nem kívánja fecsegéssel tarkítani, ha a vendégek nem igénylik a beszélgetést. És úgy hiszi, férfiakról lévén szó, nem fognak csacsogni közben. Amúgy apró falatokkal, egyenes derékkal eszik, ahogy egy báróhoz illik. Olykor egy-egy korttyal kíséri az ételt, amikor pedig mindenki végzett és Lloslie, kiegészülve Yanahval elviszik előlük a tányérokat és felszolgálják a túróval töltött ropogós rétest desszertként, az igric rászánja magát pár szóra.*
- Uraim, tudom, hogy én csak egy wegtoreni nemes vagyok nektek és higgyétek el, rengetegszer megkaptam már, hogy azért akarok Aenae férje lenni, mert a hatalmára és a birodalmára vetettem szemet, de tudnotok kell, hogy őszintén szeretem és remélem, hogy visszafelé is így van. *Néz a két férfire felváltva.*
- Ezt csak azért mondom ki, mert biztos vagyok benne, hogy ezek a kétségek bennetek is felmerültek. Remélem, hogy megelőlegezitek nekem ezt a bizalmat és hogy méltó leszek rá. *Tekintete aztán a lányét keresi.*
- Ha az istenek is úgy akarják, tavasszal egybekelünk és örülnék, ha ti is itt lennétek velünk ünnepelni. *Fejezi be és ha Aenae engedi, megfogja a kezét és gyengéden megszorítja. Ők az első vendégeik Varangyvárban, legyenek ők abban is az elsők, hogy meghívja őket az esküvőre.*
*Az igric igyekszik kitenni magáért. És nem csak azért, mert azt akarja érzékeltetni a tharg harcosokkal, hogy mekkora úr és miféle javak felett rendelkezik. Ők az elsők, Habrertuson kívül, akiket Aenae oldaláról ismer meg közelebbről, akiket vendégül láthat az udvarházában. Igyekszik valamiféle jó benyomást tenni rájuk, mert ő itt, thargföldön mindig egy jöttment lesz, aki beházasodott a nagyasszonyhoz. Mindig céltáblája lesz mindenféle szóbeszédnek, hogy csak a vagyon és a hatalom miatt "csavarta el" Aenae fejét.
Persze, ahogy mindig mondani szokta, nem érdekli a wegtoreni oroszlánt, mit ugatnak a kutyák és ők nem is tudják, mennyit tett a lányért. Magát is meglepték saját érzelmei, ahogy mostanában is napról-napra lepi meg magát. Rosszakarók, irigyek mindig is lesznek, ez ellen nem tud tenni, de valahol legbelül ösztönösen bizonyítani akar azoknak, akik közel állnak Aenaehez.
Az étkezőasztalnál mind ott vannak már, amikor a lány megérkezik. A késés ilyenkor szinte kötelező egy hölgy számára. Az evés előtt az igric röviden mond köszönetet vendégeiknek pár szóval. Laor is barátságosabbnak látszik, legalábbis szavai erről tanúskodnak. A wegtoreni barátságos mosollyal emeli meg felé a poharát és Frandr is, akinek változó hajszíne csak most kelti fel igazán az igric figyelmét, szól pár szót a vacsora és a vendéglátás mellett.*
- Mindig szívesen látott vendégek lesztek, ha erre tévedtek. Aenae boldog lehet, hogy ilyen férfiak állnak az oldalán. *Mosolyog a lányra is mielőtt lehajtaná az italt.
Amikor Laor méltatja az ételeket, amik az igricet is meglepik ízletességükkel, csak bólogatni tud, amíg lenyel egy falatot.*
- Reggel a kulcsár főzött nekünk és az borzasztó volt, de valójában neki köszönhetem, hogy megtaláltam Llosliet. *Nevet, mert tényleg a Eqtor "lökte" a döntés elé a reggelijével.*
- Örülök, hogy ízlik. *Hajtja meg kissé fejét a két harcos felé és a végén szélesen Aenaere mosolyog.
Az étkezést nem kívánja fecsegéssel tarkítani, ha a vendégek nem igénylik a beszélgetést. És úgy hiszi, férfiakról lévén szó, nem fognak csacsogni közben. Amúgy apró falatokkal, egyenes derékkal eszik, ahogy egy báróhoz illik. Olykor egy-egy korttyal kíséri az ételt, amikor pedig mindenki végzett és Lloslie, kiegészülve Yanahval elviszik előlük a tányérokat és felszolgálják a túróval töltött ropogós rétest desszertként, az igric rászánja magát pár szóra.*
- Uraim, tudom, hogy én csak egy wegtoreni nemes vagyok nektek és higgyétek el, rengetegszer megkaptam már, hogy azért akarok Aenae férje lenni, mert a hatalmára és a birodalmára vetettem szemet, de tudnotok kell, hogy őszintén szeretem és remélem, hogy visszafelé is így van. *Néz a két férfire felváltva.*
- Ezt csak azért mondom ki, mert biztos vagyok benne, hogy ezek a kétségek bennetek is felmerültek. Remélem, hogy megelőlegezitek nekem ezt a bizalmat és hogy méltó leszek rá. *Tekintete aztán a lányét keresi.*
- Ha az istenek is úgy akarják, tavasszal egybekelünk és örülnék, ha ti is itt lennétek velünk ünnepelni. *Fejezi be és ha Aenae engedi, megfogja a kezét és gyengéden megszorítja. Ők az első vendégeik Varangyvárban, legyenek ők abban is az elsők, hogy meghívja őket az esküvőre.*
2898-2917 , 2918-2937 , 2938-2957 , 2958-2977 , 2978-2997 , 2998-3017 , 3018-3037 , 3038-3057 , 3058-3077 , 3078-3097 , 3098-3117 , 3118-3137 , 3138-3157 , 3158-3177 , 3178-3197 , 3198-3217 , 3218-3237 , 3238-3257 , 3258-3277 , 3278-3297 , 3298-3317 , 3318-3337 , 3338-3357 , 3358-3377 , 3378-3397 , 3398-3417 , 3418-3437 , 3438-3457 , 3458-3477 , 3478-3497 , 3498-3517 , 3518-3537 , 3538-3557 , 3558-3577 , 3578-3597 , 3598-3617 , 3618-3637 , 3638-3657 , 3658-3677 , 3678-3697 , 3698-3717 , 3718-3737 , 3738-3757 , 3758-3777 , 3778-3797 , 3798-3817 , 3818-3837 , 3838-3857 , 3858-3877 , 3878-3897 , 3898-3917 , 3918-3937 , 3938-3957 , 3958-3977 , 3978-3997 , 3998-4017 , 4018-4037 , 4038-4057 , 4058-4077 , 4078-4097 , 4098-4117 , 4118-4137 , 4138-4157 , 4158-4177 , 4178-4197 , 4198-4217 , 4218-4237 , 4238-4257 , 4258-4277 , 4278-4297 , 4298-4317 , 4318-4337 , 4338-4357 , 4358-4377 , 4378-4397 , 4398-4417 , 4407-4426