Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 138 (2741. - 2760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2760. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-09 07:31:30
Üzenet elküldve: 2019-10-09 07:31:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
- Nem. Könyvelő vagyok. Az egy másik szakma. ~És milyen jövedelmező tud lenni, ha jól csinálja az ember.~ A bátyám vette. Nem ilyenhez szoktunk, de megteszi. *Navára pillant, aki nagyon nem híve az ivásnak és a tegnapi műsor után maximálisan meg is érti. ~De azóta gyűrű került az ujjadra, kislány.~* - Jó étvágyat. *Feléjük az volt a szokás, hogy mindenki csöndben egyen, de ezek a népen nem feléjük nevelődtek. ~Annyi baj legyen.~ Az elf különösen harsány, de Tizio ura a vonásainak és nem látszik rajta az, hogy mennyire helyteleníti azt, hogy valaki teli szájjal dumál meg böfög. Szeme sarkából Navára néz, hátha a lány szóvá teszi az elf udvariatlanságát.*
- Sok van. Bőven több, mint amennyit megennénk, elajándékoznánk a szomszédoknak és amiből lekvárt főznénk. Sajnálnám, ha megrohadna a fán és maradni fog lekvárra való is. *Válaszolja Tintás kérdésére, miután lenyelte a falatot és megtörölte a száját a szalvétájába.* - Nem gondoltam összegre. ~Én mindenképpen jól járok.~ Szóval azt, amit hajlandó vagy rááldozni. *Vannak esetek, amikor szemérmetlenül alkudna, de ez nem az, nem nyerészkedni akar, hanem megszabadulni a sok gyümölcstől, amivel volt ugyan némi munkája, de nem szakadt bele és nem is abból él, hogy eladásra termel, az ilyesmit meghagyja a helyi parasztoknak.*
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
- Nem. Könyvelő vagyok. Az egy másik szakma. ~És milyen jövedelmező tud lenni, ha jól csinálja az ember.~ A bátyám vette. Nem ilyenhez szoktunk, de megteszi. *Navára pillant, aki nagyon nem híve az ivásnak és a tegnapi műsor után maximálisan meg is érti. ~De azóta gyűrű került az ujjadra, kislány.~* - Jó étvágyat. *Feléjük az volt a szokás, hogy mindenki csöndben egyen, de ezek a népen nem feléjük nevelődtek. ~Annyi baj legyen.~ Az elf különösen harsány, de Tizio ura a vonásainak és nem látszik rajta az, hogy mennyire helyteleníti azt, hogy valaki teli szájjal dumál meg böfög. Szeme sarkából Navára néz, hátha a lány szóvá teszi az elf udvariatlanságát.*
- Sok van. Bőven több, mint amennyit megennénk, elajándékoznánk a szomszédoknak és amiből lekvárt főznénk. Sajnálnám, ha megrohadna a fán és maradni fog lekvárra való is. *Válaszolja Tintás kérdésére, miután lenyelte a falatot és megtörölte a száját a szalvétájába.* - Nem gondoltam összegre. ~Én mindenképpen jól járok.~ Szóval azt, amit hajlandó vagy rááldozni. *Vannak esetek, amikor szemérmetlenül alkudna, de ez nem az, nem nyerészkedni akar, hanem megszabadulni a sok gyümölcstől, amivel volt ugyan némi munkája, de nem szakadt bele és nem is abból él, hogy eladásra termel, az ilyesmit meghagyja a helyi parasztoknak.*
2759. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-06 14:44:50
Üzenet elküldve: 2019-10-06 14:44:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*Eddig nem volt gyanús a másik ahogy a kancellárról beszélt. A művelt se volt gyanús, de az utána jövő mondatok már igen. És ez nem tetszik a dokinak. Vannak reményei ehhez a találkozóhoz. Meg nem is. Zavaros, de túl fáradt ahhoz, hogy igyekezzen rendbe rakni a fejét annyira, hogy ne hirtelen ötlettől vezérelve tegyen dolgokat. Felajánlására, hogy a másik válasszon valamit róla amit megkíván. Ravasz játék és bár van egy olyan gyanúja, hogy a másik belemegy a játékba, de abban biztos volt az eddigiek alapján, hogy nem most lesz az. A kalapos olyan nőnek tűnik aki szereti a játékokat. Nem olyan aki hamar leteperi a férfit hanem az akit oda kell csalni a bokorba miközben a játékban jól szerepelünk. Ez a kérdés is annak a része ahogy a pillantás amit a doki viszonoz. Belefúrja tekintetét a kék szempárba miközben ravaszkás mosolya egy pillanatra se tűnik el.*
-Még nem tudom, hogy milyen lány is a kollegina, de azt is kideríteném.
*Kicsit szélesebbre húzódik az a mosoly. A lány pedig meg is érinti. Csak a haját. A doki pedig közben igyekszik kihasználni a helyzetet, hogy ilyen közelségből is megcsodálhassa a másik csinos pofiját és előnyös felsőjét. A mozdulat amivel a levelet kiveszi a másik a hajából egyáltalán nem fájt. Kicsit meglepi a dokit, hogy nem vette észre, de csak játékosan mosolyog azon ahogy odakerül az a kis növény amit épp meghódítani tervez. Bárcsak el lehetne mondani, hogy ha a másik titkokat akar szerezni a dokitól akkor ahhoz jobban meg kell szenvednie, de sajnos nem így van. Ennyi elég ahhoz, hogy a doki elárulja a saját titkát.*
-Én a hajamra szoktam használni*Kezd bele és lassan vontatottan elkezdi sorolni*csalánt, ecetet, bort, de a legtitkosabb hozzávaló a...*Itt elhalkítja a hangját szétnéz mintha hallgatózóktól tartana, a kosarát a csonka kezére akasztja, hogy ép kezével közelebb intse a lányt majd ha az közelebb hajol a fülébe búgja.*fűzfakéreg.*Ezek után kihasználva a helyzetet egy gyors puszit próbál nyomni az elf lány pofijára, hogy a legártatlanabb képpel felemelkedjen.*Csak egy katica volt.
*Teszi még hozzá. Lehet ezzel bukta a másik hajának a titkát, de neki akkor is megérte. Amúgy főleg ezzel a kifogással majdnem biztos benne, hogy nem lesz harag. Rá nem is lehet haragudni. Túl szerethető és dögös. Arról nem is beszélve, hogy milyen az ágyban. Honnan jött ez a hirtelen önbizalom? Most épp ilyenje van a dokinak és ki tudja meddig tart. A szép lányok közelsége általában jó hatással van rá. A komolyabb témákat kicsit kevésbé, de szintén élvezi. A tetoválást amit felületesen már megnézett most jobban is szemügyre veheti. Nagyon érdekes aminek hangot is ad.*
-Igen már észrevettem. Gratulálok hozzá. Korábban hajóorvosként láttam már sok tetoválást, de ilyet még nem. Amúgy a beteg esetében mivel egy nőről van szó nem tudom mennyire jöhet szóba egy egész hátat takaró tetoválás. Inkább férfiakra jellemző.
~Agyontetovált hát, mellkas vagy kar ami hirdeti, hogy mennyire odavannak érte a nők. Mondjuk egy ork asszony esetében is eltudom képzelni. Egy féltucat név a karján lehúzva mert elhasználta az urait.~
*Nincs baja a tetovált nőkkel csak egy nagyméretűt nem szoktak nőiesnek tartani. Bár elképzelve annak a szerencsétlen nőnek a hátát annak mindegy, hogy van-e tinta rajta vagy nem. A másik megjegyzésére a városról csak mosolyog.*
-Persze megértem. Én jelenleg egy semmi közepén lévő kúriában vagyok ahova befogadtak. A kultúra és a nyüzsgés közelsége jól esne nekem is. Egyszer összefuthatnánk a városban. Ma nyírtam meg a városőrség parancsnokát szóval elméletileg rendnek kell ott lennie. Mikor volt utoljára otthon?
*Közben figyeli a környezetét hátha talál egy hasznos növényt.*
*Eddig nem volt gyanús a másik ahogy a kancellárról beszélt. A művelt se volt gyanús, de az utána jövő mondatok már igen. És ez nem tetszik a dokinak. Vannak reményei ehhez a találkozóhoz. Meg nem is. Zavaros, de túl fáradt ahhoz, hogy igyekezzen rendbe rakni a fejét annyira, hogy ne hirtelen ötlettől vezérelve tegyen dolgokat. Felajánlására, hogy a másik válasszon valamit róla amit megkíván. Ravasz játék és bár van egy olyan gyanúja, hogy a másik belemegy a játékba, de abban biztos volt az eddigiek alapján, hogy nem most lesz az. A kalapos olyan nőnek tűnik aki szereti a játékokat. Nem olyan aki hamar leteperi a férfit hanem az akit oda kell csalni a bokorba miközben a játékban jól szerepelünk. Ez a kérdés is annak a része ahogy a pillantás amit a doki viszonoz. Belefúrja tekintetét a kék szempárba miközben ravaszkás mosolya egy pillanatra se tűnik el.*
-Még nem tudom, hogy milyen lány is a kollegina, de azt is kideríteném.
*Kicsit szélesebbre húzódik az a mosoly. A lány pedig meg is érinti. Csak a haját. A doki pedig közben igyekszik kihasználni a helyzetet, hogy ilyen közelségből is megcsodálhassa a másik csinos pofiját és előnyös felsőjét. A mozdulat amivel a levelet kiveszi a másik a hajából egyáltalán nem fájt. Kicsit meglepi a dokit, hogy nem vette észre, de csak játékosan mosolyog azon ahogy odakerül az a kis növény amit épp meghódítani tervez. Bárcsak el lehetne mondani, hogy ha a másik titkokat akar szerezni a dokitól akkor ahhoz jobban meg kell szenvednie, de sajnos nem így van. Ennyi elég ahhoz, hogy a doki elárulja a saját titkát.*
-Én a hajamra szoktam használni*Kezd bele és lassan vontatottan elkezdi sorolni*csalánt, ecetet, bort, de a legtitkosabb hozzávaló a...*Itt elhalkítja a hangját szétnéz mintha hallgatózóktól tartana, a kosarát a csonka kezére akasztja, hogy ép kezével közelebb intse a lányt majd ha az közelebb hajol a fülébe búgja.*fűzfakéreg.*Ezek után kihasználva a helyzetet egy gyors puszit próbál nyomni az elf lány pofijára, hogy a legártatlanabb képpel felemelkedjen.*Csak egy katica volt.
*Teszi még hozzá. Lehet ezzel bukta a másik hajának a titkát, de neki akkor is megérte. Amúgy főleg ezzel a kifogással majdnem biztos benne, hogy nem lesz harag. Rá nem is lehet haragudni. Túl szerethető és dögös. Arról nem is beszélve, hogy milyen az ágyban. Honnan jött ez a hirtelen önbizalom? Most épp ilyenje van a dokinak és ki tudja meddig tart. A szép lányok közelsége általában jó hatással van rá. A komolyabb témákat kicsit kevésbé, de szintén élvezi. A tetoválást amit felületesen már megnézett most jobban is szemügyre veheti. Nagyon érdekes aminek hangot is ad.*
-Igen már észrevettem. Gratulálok hozzá. Korábban hajóorvosként láttam már sok tetoválást, de ilyet még nem. Amúgy a beteg esetében mivel egy nőről van szó nem tudom mennyire jöhet szóba egy egész hátat takaró tetoválás. Inkább férfiakra jellemző.
~Agyontetovált hát, mellkas vagy kar ami hirdeti, hogy mennyire odavannak érte a nők. Mondjuk egy ork asszony esetében is eltudom képzelni. Egy féltucat név a karján lehúzva mert elhasználta az urait.~
*Nincs baja a tetovált nőkkel csak egy nagyméretűt nem szoktak nőiesnek tartani. Bár elképzelve annak a szerencsétlen nőnek a hátát annak mindegy, hogy van-e tinta rajta vagy nem. A másik megjegyzésére a városról csak mosolyog.*
-Persze megértem. Én jelenleg egy semmi közepén lévő kúriában vagyok ahova befogadtak. A kultúra és a nyüzsgés közelsége jól esne nekem is. Egyszer összefuthatnánk a városban. Ma nyírtam meg a városőrség parancsnokát szóval elméletileg rendnek kell ott lennie. Mikor volt utoljára otthon?
*Közben figyeli a környezetét hátha talál egy hasznos növényt.*
2758. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-05 02:23:04
Üzenet elküldve: 2019-10-05 02:23:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
- Nagyon művelt. *Bólint Dora, mármint nyilván a kancellárral kapcsolatban. Egészen elmélázik a hallottakon, meg azon is, hogyan ismerkedtek meg ők ketten. Nagyon nehéz feladat még ennyi idő (és közös kaland) után is jellemezni a férfit, de megpróbálkozik vele. Intath láthatja, ahogy halvány, szeretetteljes mosollyal arcán magyaráz, de nem is néz az elfre, mintha csak a fák leveleivel beszélgetne.* Kissé szigorú néha, de nem bántóan. És meglepően jóindulatú tud lenni. *Maga sem hiszi el magáról, hogy épp kimondja ezeket a szavakat, pedig már olyan régen megfogalmazódtak benne. Hogy addig se kelljen Intath szemébe néznie, inkább növényeket keresgél, és játékosan megérinti a fák finom kérgét. Azonban figyelmét újra magára vonja a szép elf társa, aki látszólag nem állhatja a titkokat. Dora meg tudja érteni. Mikor Intath megperdül, a lány nagyot kacag, és úgy dönt, közelebb lép, bár előtte nem mulasztja el végigmérni szép termetét. Ujjával a férfi fejére bök gyengéden, éppen a füle fölé. Persze ettől kifejezett közelségbe kerül hozzá, csintalanságtól ragyogó, szinte már gyermekien rosszcsont, mégis okos pillantását társára szegezi.*
- Ezt választom. Vagy mit hitt, hogy olyan lány vagyok, aki másra vágyik, mint egy másik kolléga receptjeire, hogy gonosz mód visszaéljen velük? *Szeretné azt hinni, hogy csak ennyire vágyik, ám amint megérinti a szőke hajat, elámul a selymességén. Ehhez pedig még hozzájön az is, hogy meglátja a levelet, összecsippenti ujjaival, és gondosan, minél kevésbé húzva meg a másik hajszálait, kihúzza fürtjei közül, majd saját szája elé tartja, mintegy barikádként a csók elcsattanása ellen.*
- Levele jött. *Pörgeti meg a növényt.* De most mondjon maga is egy különösebb receptet, hadd legyek okosabb. És ha mond, én is elárulom a titkot. *Hacsak a férfi nem akadályozza, ellép előle, és tesz néhány lépést az avarban. A levél még mindig nála.*
- Szerintem kiváló tetoválásokat lehet ilyen hegekre készíteni. Láttam már néhányat. Nézze. *Azzal Intath felé nyújtja kézfejét, ahol egy csillámos vadászt látni, de csak úgy mutatóba tartja oda.* Ezt a tündérektől kaptam a kiváló performanszomért, varázslatos, szóval valószínűleg egyszer elmúlik. De remélem, érti, mire célzok.
*Intath közelebb kerül hozzá, ő pedig nem bánja. Csak mosolyog, bár ő még nem hallott soha a vízhordó kifejezésről, de talán pont ugyanazzal teszi.*
- Igazából Arthenior szebb volt, mint Amon. Talán maga érti leginkább, de ezek a kopár kövek meg nagy erődök nem igazán az én világom részei. Meghagyom az embernépnek az irántuk való rajongást. *Von vállat.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.05 02:23:27
- Nagyon művelt. *Bólint Dora, mármint nyilván a kancellárral kapcsolatban. Egészen elmélázik a hallottakon, meg azon is, hogyan ismerkedtek meg ők ketten. Nagyon nehéz feladat még ennyi idő (és közös kaland) után is jellemezni a férfit, de megpróbálkozik vele. Intath láthatja, ahogy halvány, szeretetteljes mosollyal arcán magyaráz, de nem is néz az elfre, mintha csak a fák leveleivel beszélgetne.* Kissé szigorú néha, de nem bántóan. És meglepően jóindulatú tud lenni. *Maga sem hiszi el magáról, hogy épp kimondja ezeket a szavakat, pedig már olyan régen megfogalmazódtak benne. Hogy addig se kelljen Intath szemébe néznie, inkább növényeket keresgél, és játékosan megérinti a fák finom kérgét. Azonban figyelmét újra magára vonja a szép elf társa, aki látszólag nem állhatja a titkokat. Dora meg tudja érteni. Mikor Intath megperdül, a lány nagyot kacag, és úgy dönt, közelebb lép, bár előtte nem mulasztja el végigmérni szép termetét. Ujjával a férfi fejére bök gyengéden, éppen a füle fölé. Persze ettől kifejezett közelségbe kerül hozzá, csintalanságtól ragyogó, szinte már gyermekien rosszcsont, mégis okos pillantását társára szegezi.*
- Ezt választom. Vagy mit hitt, hogy olyan lány vagyok, aki másra vágyik, mint egy másik kolléga receptjeire, hogy gonosz mód visszaéljen velük? *Szeretné azt hinni, hogy csak ennyire vágyik, ám amint megérinti a szőke hajat, elámul a selymességén. Ehhez pedig még hozzájön az is, hogy meglátja a levelet, összecsippenti ujjaival, és gondosan, minél kevésbé húzva meg a másik hajszálait, kihúzza fürtjei közül, majd saját szája elé tartja, mintegy barikádként a csók elcsattanása ellen.*
- Levele jött. *Pörgeti meg a növényt.* De most mondjon maga is egy különösebb receptet, hadd legyek okosabb. És ha mond, én is elárulom a titkot. *Hacsak a férfi nem akadályozza, ellép előle, és tesz néhány lépést az avarban. A levél még mindig nála.*
- Szerintem kiváló tetoválásokat lehet ilyen hegekre készíteni. Láttam már néhányat. Nézze. *Azzal Intath felé nyújtja kézfejét, ahol egy csillámos vadászt látni, de csak úgy mutatóba tartja oda.* Ezt a tündérektől kaptam a kiváló performanszomért, varázslatos, szóval valószínűleg egyszer elmúlik. De remélem, érti, mire célzok.
*Intath közelebb kerül hozzá, ő pedig nem bánja. Csak mosolyog, bár ő még nem hallott soha a vízhordó kifejezésről, de talán pont ugyanazzal teszi.*
- Igazából Arthenior szebb volt, mint Amon. Talán maga érti leginkább, de ezek a kopár kövek meg nagy erődök nem igazán az én világom részei. Meghagyom az embernépnek az irántuk való rajongást. *Von vállat.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.05 02:23:27
2757. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-02 10:17:16
Üzenet elküldve: 2019-10-02 10:17:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Könnyes búcsút vesz az őrtől, akit amúgy komált, de ideje menni már. Ha jól rémlik neki, akkor a Kikötői erdőség felé kell majd mennie. Most még azonban a végtelen Tharg földeken kell átvágnia, ami legalább akkorának tűnik, mint a világ nyugati felén a sivatag. Van itt földesúrnak való minden inger, termőföld, erős rész vadászni, nádas bújócskázni, dimbes dombos vidékeken meghajtani a lovat a liftező gyomor érzetéért. Nem fut, de azért sietősen halad, mert egy fontos üzleti útja van, ahogy azt az őrrel s eldiskurálta.*
~Egy nem gyengét késni fogok.~
*Lohol, mint az avarban meghajtott vad, de hátas híján nehéznek a közlekedés.*
~Egy nem gyengét késni fogok.~
*Lohol, mint az avarban meghajtott vad, de hátas híján nehéznek a közlekedés.*
2756. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:32:51
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:32:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Természetes, mint a légzés. *Válaszol csípőből Tizio szavaira nagylelkűségét illetően. Ő már csak ilyen. Laza és nagylelkű. Hát nem imádni való? De!
Persze arra nem derül fény, hogy Sheni milyen remek szakács. Erdőmélyén az ork szakácsnő mellett kitanulta a szakmát, bár egy ideje nem volt rá lehetősége, hogy gyakoroljon. De a főzés olyan, mint a lovaglás, nem lehet víz alatt csinálni.
A fickó nekiáll teríteni és előkerül a paprikás krumpli, aminek már az illatától is összefolyik a hegyesfülű szájában a nyál. A sok hati rágós vadsült és szárított hús után mekkora királyság már egy ilyen fogás.*
- Aztakurva. *Szalad ki a száján a káromkodás, de azonnal észreveszi magát. Fülei, amennyire tehetik lelapulnak, elkerekedik a szeme és mint aki betojt, egyik jelenlévőről a másikra néz.*
- Bocsika. Csak nagyon szeretem aaa... *meg kell lássa, mit is szolgálnak fel.* paprikásrumlit. *Vigyorog és még kissé vörösre is szineződik a füle hegye, mint szeretett Lyzendrájáé, amikor zavarba jön.
Az étel megérkezésétől számítva őt nem sok minden érdekli. Umonnak igaza van, nem kell kétszer mondani, máris szed magának egy nagy tányérral és falni kezdi a kanállal. Kapnak kenyeret és még - tejóerdeiszellem - még kovászos uborkát is. ~ Ez a paradicsom! ~
Nehezen, de mindháromból töm magába, kenyér, uborka és krumpli.*
- Hát ezs zsizsdeni! *Szeretné méltatni az ételt a ház asszonyának, de nehezen érthető hangok hagyják csak el a száját.
Őt kurvára nem érdekli a szesz vagy a gyümölcs kérdése, gyermekien csillogó szemmel tömi magát, mintha nem lenne holnap és az se okoz neki problémát, ha esetleg mások ezt nem nézik jó szemmel. Ha hónapok óta eszed a makkot az erdőben, megtanulod értékelni a jó kosztot.*
- Ha a lekvárzst izs olyan finoman főzsöd, mint ezst, akkor bizstozsan világi lenne. *Mondja két falás között, mert nem győzi dicsérni az ételt.
Nava egyébiránt nem túl közlékeny, mintha zavarban volna, de az is lehet, hogy nem szoktak vendégek jönni hozzájuk. Sheni minden falat után mosolyog, mint a vad alma és csak hallgatja a két férfi társalgását. Ő azért van itt, hogy egyen, vagyis, hogy majd segítsen Umonnak valami gyümölcsöt szedni. Nem árt emlékeztetnie magát olykor.
Amint befalta az ételt, öklét a szája elé téve böffent egyet, bár ez a metódus keveset segít.*
- Bocsánat. *Törli meg úriasan szája két sarkát.
Közben italt is kaptak, amire rámar, mint gyöngytyúk a takonyra.*
- Szétcsapatom. *Vigyorog Navára, majd tapasztalt szeszezőként lehajtja az egészet. Megforgatja a garatjában, látni rajta, hogy gyakorlott fogyasztó és lenyeli.*
- Mintha harmatos szüzek hárfáznának a nyelvemen. *Mondja hunyt szemmel, szinte elfolyva a széken.*
- Kaphatok még egyet? Éreztem egy érdekes ízt a nyelvem szélén. *Tartja kupicáját újabb adagra Navarentine felé, mert attól tart, hogy Tizio esetében hoppon maradna.*
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Természetes, mint a légzés. *Válaszol csípőből Tizio szavaira nagylelkűségét illetően. Ő már csak ilyen. Laza és nagylelkű. Hát nem imádni való? De!
Persze arra nem derül fény, hogy Sheni milyen remek szakács. Erdőmélyén az ork szakácsnő mellett kitanulta a szakmát, bár egy ideje nem volt rá lehetősége, hogy gyakoroljon. De a főzés olyan, mint a lovaglás, nem lehet víz alatt csinálni.
A fickó nekiáll teríteni és előkerül a paprikás krumpli, aminek már az illatától is összefolyik a hegyesfülű szájában a nyál. A sok hati rágós vadsült és szárított hús után mekkora királyság már egy ilyen fogás.*
- Aztakurva. *Szalad ki a száján a káromkodás, de azonnal észreveszi magát. Fülei, amennyire tehetik lelapulnak, elkerekedik a szeme és mint aki betojt, egyik jelenlévőről a másikra néz.*
- Bocsika. Csak nagyon szeretem aaa... *meg kell lássa, mit is szolgálnak fel.* paprikásrumlit. *Vigyorog és még kissé vörösre is szineződik a füle hegye, mint szeretett Lyzendrájáé, amikor zavarba jön.
Az étel megérkezésétől számítva őt nem sok minden érdekli. Umonnak igaza van, nem kell kétszer mondani, máris szed magának egy nagy tányérral és falni kezdi a kanállal. Kapnak kenyeret és még - tejóerdeiszellem - még kovászos uborkát is. ~ Ez a paradicsom! ~
Nehezen, de mindháromból töm magába, kenyér, uborka és krumpli.*
- Hát ezs zsizsdeni! *Szeretné méltatni az ételt a ház asszonyának, de nehezen érthető hangok hagyják csak el a száját.
Őt kurvára nem érdekli a szesz vagy a gyümölcs kérdése, gyermekien csillogó szemmel tömi magát, mintha nem lenne holnap és az se okoz neki problémát, ha esetleg mások ezt nem nézik jó szemmel. Ha hónapok óta eszed a makkot az erdőben, megtanulod értékelni a jó kosztot.*
- Ha a lekvárzst izs olyan finoman főzsöd, mint ezst, akkor bizstozsan világi lenne. *Mondja két falás között, mert nem győzi dicsérni az ételt.
Nava egyébiránt nem túl közlékeny, mintha zavarban volna, de az is lehet, hogy nem szoktak vendégek jönni hozzájuk. Sheni minden falat után mosolyog, mint a vad alma és csak hallgatja a két férfi társalgását. Ő azért van itt, hogy egyen, vagyis, hogy majd segítsen Umonnak valami gyümölcsöt szedni. Nem árt emlékeztetnie magát olykor.
Amint befalta az ételt, öklét a szája elé téve böffent egyet, bár ez a metódus keveset segít.*
- Bocsánat. *Törli meg úriasan szája két sarkát.
Közben italt is kaptak, amire rámar, mint gyöngytyúk a takonyra.*
- Szétcsapatom. *Vigyorog Navára, majd tapasztalt szeszezőként lehajtja az egészet. Megforgatja a garatjában, látni rajta, hogy gyakorlott fogyasztó és lenyeli.*
- Mintha harmatos szüzek hárfáznának a nyelvemen. *Mondja hunyt szemmel, szinte elfolyva a széken.*
- Kaphatok még egyet? Éreztem egy érdekes ízt a nyelvem szélén. *Tartja kupicáját újabb adagra Navarentine felé, mert attól tart, hogy Tizio esetében hoppon maradna.*
2755. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:46:17
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:46:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Úgy véli, a bemutatkozás nem igazán úgy sült el, mint szerette volna, emiatt pedig nyugtalanság fogja el és a kelleténél talán kissé erősebben szorítja Tizio karját, míg a házhoz sétálnak. A konyhába érve azonban elengedi őt és rögtön tüsténkedni kezd a vendégek körül, segítve a férfinak amiben csak tud, így hamarosan felszolgálásra kerül nemcsak az alkohol, de egy kancsó víz, egy kis kovászos uborka és egy adag kenyér is, ha valaki esetleg kívánna ilyesmit, valamint a paprikás krumpli, közelebb tolva az újonnan érkezettekhez, hogy ők vegyenek belőle először, miközben ő maga visszaereszkedik korábbi helyére*
- Jó étvágyat! *ereszt meg egy halvány mosolyt az asztalnál ülők felé, jelezve, hogy nyugodtan szedhet magának mindenki amennyit csak szeretne*
- É... értem. *jegyzi meg a kérdésére kapott válaszok hallatán, elvörösödve kissé, hiszen az az érzése, a kertben lévő fákkal gyümölcsözőbb csevejt folytathatna, mint az asztal körül ülő férfiakkal, ez is felismerés pedig önkéntelenül is zavarba hozza. Bár szereti megismerni, akivel találkozik, ha úgy érzi, egyedül van ezzel a véleménnyel, amúgy se sok bátorsága végképp elszáll, és inkább hallgatásba burkolódzik, rábízva a többiekre, hogy arra tereljék a beszélgetés témáját, amerre szeretnék. Mikor rákerül a sor, ő is szed magának az ebédből, bár nem sokat, hisz szeretné, ha mindenkinek jutna elég, és amúgy se érzi túl éhesnek magát. Szomjasnak és idegesnek viszont annál inkább, ezért a kelleténél nagyobbat kortyol a poharából, elfeledve, hogy bor van benne. A torkát végigégő alkohol akaratlanul is köhögést vált ki belőle, hisz nincs hozzászokva az ilyesmihez, az arcán megjelenő halvány fintor pedig elárulja, hogy jó eséllyel már soha nem is fogja megkedvelni ezt az italt vagy bármi erősebbet. Gyorsan tölt is magának a vízből inkább, remélve, hogy azzal el tudja tüntetni a szájában lévő kellemetlen ízt*
- Azt hiszem, marad még így is bőven elég. *szól közbe halkan, mikor a saját nevét hallja. Bár fogalma sincs, mennyi gyümölcsöt tervez Tintás és a barátja pontosan vásárolni, úgy véli, annyi mindenképp marad még nekik, hogy megpróbálkozzon a lekvárkészítéssel, bár mivel még sose csinált ilyesmit, és tart tőle, hogy csak elrontaná, az se zavarná túlzottan, ha mindent felvásárolnának a kedves vevők. Ezt követően azonban inkább biztosra megy és ismét visszatér korábbi némaságához, hiszen nem akar olyasmit kérdezni, amire szemmel láthatóan nem szívesen válaszolnak vendégeik. Zavara azonban továbbra sem múlik, és fogalma sincs, hogyan enyhíthetne rajta, így az asztal alatt, feltűnés nélkül igyekszik térdét Tizioéhoz érinteni, a férfi közelségétől remélve megnyugvást, inkább rábízva a társalgás irányítását. Ő maga addig az asztalt és az a körül ülőket szemléli, akad-e még valami, amire nem gondolt, de a vendégeknek esetleg szükségük lenne rá.*
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Úgy véli, a bemutatkozás nem igazán úgy sült el, mint szerette volna, emiatt pedig nyugtalanság fogja el és a kelleténél talán kissé erősebben szorítja Tizio karját, míg a házhoz sétálnak. A konyhába érve azonban elengedi őt és rögtön tüsténkedni kezd a vendégek körül, segítve a férfinak amiben csak tud, így hamarosan felszolgálásra kerül nemcsak az alkohol, de egy kancsó víz, egy kis kovászos uborka és egy adag kenyér is, ha valaki esetleg kívánna ilyesmit, valamint a paprikás krumpli, közelebb tolva az újonnan érkezettekhez, hogy ők vegyenek belőle először, miközben ő maga visszaereszkedik korábbi helyére*
- Jó étvágyat! *ereszt meg egy halvány mosolyt az asztalnál ülők felé, jelezve, hogy nyugodtan szedhet magának mindenki amennyit csak szeretne*
- É... értem. *jegyzi meg a kérdésére kapott válaszok hallatán, elvörösödve kissé, hiszen az az érzése, a kertben lévő fákkal gyümölcsözőbb csevejt folytathatna, mint az asztal körül ülő férfiakkal, ez is felismerés pedig önkéntelenül is zavarba hozza. Bár szereti megismerni, akivel találkozik, ha úgy érzi, egyedül van ezzel a véleménnyel, amúgy se sok bátorsága végképp elszáll, és inkább hallgatásba burkolódzik, rábízva a többiekre, hogy arra tereljék a beszélgetés témáját, amerre szeretnék. Mikor rákerül a sor, ő is szed magának az ebédből, bár nem sokat, hisz szeretné, ha mindenkinek jutna elég, és amúgy se érzi túl éhesnek magát. Szomjasnak és idegesnek viszont annál inkább, ezért a kelleténél nagyobbat kortyol a poharából, elfeledve, hogy bor van benne. A torkát végigégő alkohol akaratlanul is köhögést vált ki belőle, hisz nincs hozzászokva az ilyesmihez, az arcán megjelenő halvány fintor pedig elárulja, hogy jó eséllyel már soha nem is fogja megkedvelni ezt az italt vagy bármi erősebbet. Gyorsan tölt is magának a vízből inkább, remélve, hogy azzal el tudja tüntetni a szájában lévő kellemetlen ízt*
- Azt hiszem, marad még így is bőven elég. *szól közbe halkan, mikor a saját nevét hallja. Bár fogalma sincs, mennyi gyümölcsöt tervez Tintás és a barátja pontosan vásárolni, úgy véli, annyi mindenképp marad még nekik, hogy megpróbálkozzon a lekvárkészítéssel, bár mivel még sose csinált ilyesmit, és tart tőle, hogy csak elrontaná, az se zavarná túlzottan, ha mindent felvásárolnának a kedves vevők. Ezt követően azonban inkább biztosra megy és ismét visszatér korábbi némaságához, hiszen nem akar olyasmit kérdezni, amire szemmel láthatóan nem szívesen válaszolnak vendégeik. Zavara azonban továbbra sem múlik, és fogalma sincs, hogyan enyhíthetne rajta, így az asztal alatt, feltűnés nélkül igyekszik térdét Tizioéhoz érinteni, a férfi közelségétől remélve megnyugvást, inkább rábízva a társalgás irányítását. Ő maga addig az asztalt és az a körül ülőket szemléli, akad-e még valami, amire nem gondolt, de a vendégeknek esetleg szükségük lenne rá.*
2754. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-30 18:31:39
Üzenet elküldve: 2019-09-30 18:31:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*A pillanatnyi zavar, talán szemmel látható, mindenesetre Umon fékezi magát, hogy ne bámulja meg a ház asszonyát. Helyette megteszi ezt Shen, aki immár kendőzetlenül kinyitja a száját, de a volt szerzetes, ezt nem is bánja igazán, maga úgy sem olyan beszédes, akárcsak házigazdájuk. Shen méltatására maga is bólint halvány mosollyal, s inkább a ház berendezéseit veszi szemügyre alaposan. Szép hely. Shenen'riel mindeközben biztosítja őt a hűségről, kitartásról és barátságról, amire kissé gyanakodva kapja oda fejét, aztán végül úgy dönt neki, hogy az elf talán nem cinizál most kivételesen.*
- Messziről. *Hagyja jóvá. Erdei táborukról feleslegesen nem beszél, tudja, hogy csupán úgyis udvariaskodásból megy a kérdés, legalábbis azt gondolja, külsőleg sem elég csábító, akár csak egy haveri csevejre. Mogorva és magányos, ezen nem is kíván változtatni. Tizio a kés és a villa tekintetében annyira nem lőtt mellé. Umon nem úr és az elf sem az, jóllehet a férfi meglepődne, hogy miket tanult annak idején, sem kérkedni nem akar ezzel, sem mást. Inkább csak türelmesen megvárja, míg az étel elébük kerül, majd, ha engedélyt kap rá, akkor Shenire pillant, hogy szedjen magának, ugyan van egy olyan érzése, hogy az elfet erre nem kell biztatni. Ha itóka is kiöntésre kerül, azt azért alaposan megvizsgálja:*
- Saját termésből van a szesz? Te csináltad, vagy úgy főzetted? *Kérdezi Tiziót, ez a kérdés akkor is fennáll, ha éppen még nem isznak semmit.*
- Miért adod el a gyümölcsöt? Nava főzhetne belőle lekvárt. *Vonja meg a vállát, anélkül, hogy a mosolynak a szikrája is odakerülne.* Persze nekem ez így csak jobb, mégis mennyi összegre gondoltál? *Pillant fel a tál felett, egyből a lényegre térve.*
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*A pillanatnyi zavar, talán szemmel látható, mindenesetre Umon fékezi magát, hogy ne bámulja meg a ház asszonyát. Helyette megteszi ezt Shen, aki immár kendőzetlenül kinyitja a száját, de a volt szerzetes, ezt nem is bánja igazán, maga úgy sem olyan beszédes, akárcsak házigazdájuk. Shen méltatására maga is bólint halvány mosollyal, s inkább a ház berendezéseit veszi szemügyre alaposan. Szép hely. Shenen'riel mindeközben biztosítja őt a hűségről, kitartásról és barátságról, amire kissé gyanakodva kapja oda fejét, aztán végül úgy dönt neki, hogy az elf talán nem cinizál most kivételesen.*
- Messziről. *Hagyja jóvá. Erdei táborukról feleslegesen nem beszél, tudja, hogy csupán úgyis udvariaskodásból megy a kérdés, legalábbis azt gondolja, külsőleg sem elég csábító, akár csak egy haveri csevejre. Mogorva és magányos, ezen nem is kíván változtatni. Tizio a kés és a villa tekintetében annyira nem lőtt mellé. Umon nem úr és az elf sem az, jóllehet a férfi meglepődne, hogy miket tanult annak idején, sem kérkedni nem akar ezzel, sem mást. Inkább csak türelmesen megvárja, míg az étel elébük kerül, majd, ha engedélyt kap rá, akkor Shenire pillant, hogy szedjen magának, ugyan van egy olyan érzése, hogy az elfet erre nem kell biztatni. Ha itóka is kiöntésre kerül, azt azért alaposan megvizsgálja:*
- Saját termésből van a szesz? Te csináltad, vagy úgy főzetted? *Kérdezi Tiziót, ez a kérdés akkor is fennáll, ha éppen még nem isznak semmit.*
- Miért adod el a gyümölcsöt? Nava főzhetne belőle lekvárt. *Vonja meg a vállát, anélkül, hogy a mosolynak a szikrája is odakerülne.* Persze nekem ez így csak jobb, mégis mennyi összegre gondoltál? *Pillant fel a tál felett, egyből a lényegre térve.*
2753. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-30 14:00:34
Üzenet elküldve: 2019-09-30 14:00:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igazán nagylelkű vagy. *Villan az amúgy sokat gyakorolt, de mostanában inkább hanyagolt bájmosoly a férfi arcára, mikor Thuskó azt mondja, hogy elnézik az udvariatlaságát. ~Anyát picsáját.~ Tudja, hogy Nava nem így gondolta, hogy ő maga udvariatlan lenne, ezért aztán fel sem veszi a lány célozgatásait. ~Túl sokat aggódsz cicám.~ Arra sem reagál semmit, hogy mindenki nekiáll szerénykedni a főzési tudományát illetően, annyi bizonyos, hogy Tizio számára egy rántotta is nehézséget okoz, de még a kenyérszelet megzsírozása is, ráadásul a szelet sem lesz túl csinos.
A konyhába érve viszont gond nélkül nekilát a terítésnek, azt tudja nagyjából, hogy mit hol talál a konyhában, hiszen pár hatig egyedül élt. ~És mekkora disznóólban.~*
- Köszönjük. *Válaszolja a dicséretre, közben pedig tányérokat tesz az asztalra, tudja, hogy paprikás krumpliról van szó, ezért a terítést sem viszi túlzásba. ~Úgysem tudjátok, hogy minek annyi kanál, meg villa. Tényleg, minek is?~ Ha ezzel végzett, akkor leül és várja a választ Nava kérdésére, bár sejti, hogy Tintás nem túl közlékeny, vagy ha közöl is valamit, akkor az nem biztos, hogy a teljes igazság, mindazonáltal ők meg nem valami vallatóbizottság, így Tizio nem csinál kabinetkérdést abból ha Tintás nem vall színt. ~Csak vidd el a gyümölcsöt, fizess ki és én nem teszek fel felesleges kérdéseket.~ Munkája során nagyon megtanulta, hogy ne kérdezzen rá olyan dolgokra, amikre amúgy nincsen szüksége a munkája elvégzéséhez.*
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igazán nagylelkű vagy. *Villan az amúgy sokat gyakorolt, de mostanában inkább hanyagolt bájmosoly a férfi arcára, mikor Thuskó azt mondja, hogy elnézik az udvariatlaságát. ~Anyát picsáját.~ Tudja, hogy Nava nem így gondolta, hogy ő maga udvariatlan lenne, ezért aztán fel sem veszi a lány célozgatásait. ~Túl sokat aggódsz cicám.~ Arra sem reagál semmit, hogy mindenki nekiáll szerénykedni a főzési tudományát illetően, annyi bizonyos, hogy Tizio számára egy rántotta is nehézséget okoz, de még a kenyérszelet megzsírozása is, ráadásul a szelet sem lesz túl csinos.
A konyhába érve viszont gond nélkül nekilát a terítésnek, azt tudja nagyjából, hogy mit hol talál a konyhában, hiszen pár hatig egyedül élt. ~És mekkora disznóólban.~*
- Köszönjük. *Válaszolja a dicséretre, közben pedig tányérokat tesz az asztalra, tudja, hogy paprikás krumpliról van szó, ezért a terítést sem viszi túlzásba. ~Úgysem tudjátok, hogy minek annyi kanál, meg villa. Tényleg, minek is?~ Ha ezzel végzett, akkor leül és várja a választ Nava kérdésére, bár sejti, hogy Tintás nem túl közlékeny, vagy ha közöl is valamit, akkor az nem biztos, hogy a teljes igazság, mindazonáltal ők meg nem valami vallatóbizottság, így Tizio nem csinál kabinetkérdést abból ha Tintás nem vall színt. ~Csak vidd el a gyümölcsöt, fizess ki és én nem teszek fel felesleges kérdéseket.~ Munkája során nagyon megtanulta, hogy ne kérdezzen rá olyan dolgokra, amikre amúgy nincsen szüksége a munkája elvégzéséhez.*
2752. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-29 21:21:33
Üzenet elküldve: 2019-09-29 21:21:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a kikötőbe//
*A Tharg földre érve akaratlanul kesernyés szájíze lesz. Vissza is kéri a helyét Reenotól. Inkább navigál, mint vakarja a tomporát, mert éppen nincs mit feszíteni vagy lazítani a köteleken. Elhaladnak amellett a jó kis kiszögellés mellett is, ahol korábban kikötöttek, és aminek partján elcsesződött valami Chayss és közte. Legalábbis azóta viselkedik másképp. Az okra mondjuk nem volt nehéz rájönnie. Az istállószag mindent elárult. Még szerencse, hogy ő maga is beújította Pasht, de a fiaskó ettől még fiaskó.*
*A Tharg földre érve akaratlanul kesernyés szájíze lesz. Vissza is kéri a helyét Reenotól. Inkább navigál, mint vakarja a tomporát, mert éppen nincs mit feszíteni vagy lazítani a köteleken. Elhaladnak amellett a jó kis kiszögellés mellett is, ahol korábban kikötöttek, és aminek partján elcsesződött valami Chayss és közte. Legalábbis azóta viselkedik másképp. Az okra mondjuk nem volt nehéz rájönnie. Az istállószag mindent elárult. Még szerencse, hogy ő maga is beújította Pasht, de a fiaskó ettől még fiaskó.*
2751. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-27 12:36:31
Üzenet elküldve: 2019-09-27 12:36:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
- Biztos vagyok benne, kisasszony. *Válaszol mosolyogva Navának. A sok mag, meg tűzön sült hús után biztosan üdítő változatosság lesz valami rendes étel.*
- Jah, jó sok van. *Suttogja Umonnak válaszul. Tényleg sok fa van. Az meg sok munka.*
- Simaliba. *Mondja hitetlenkedve, amikor a szakállas férfi szinte kiosztja.*
- Nyugi, segítek. Mire valók a barátok. *Vigyorog, de szavai bizalmasak. Egy kicsit meglepi, hogy Umon hozzátette a varázsszót. És nem azt a varázsszót, hogy "de gyorsan".
Tizionak igaza van, bár Sheni nem tudja, hogy éppen mire gondol, de tényleg nem volt gyerekszobája. A fogadóban, ahol felnőtt, nem voltak külön gyerekek számára fenntartott szobák. De volt istálló, meg erdő, meg konyha és ilyenek.*
- Semmi gond, haver, elnézzük. *Mondja könnyedén az ebédmeghívás megerősítésére és Tizio udvariatlanságának említésére, barátságosan még a vállát is megtapogatja. Az egész napos munka kicsit még aggasztja, de ha ebédelnek egy jót és lesz pia, akkor talán mégsem lesz annyira rossz mindez. ~ Jól telezabálom magam, aztán majd lesz valami. ~ Dönti el magában.*
- Mindenképpen. *Kacsint a férfire a kóstoló említésére. De ez neki egyáltalán nem számít, majd Umon intézi vele.
A konyhába lépve derűsen szétnéz, majd már le is tenné magát az egyik székre, amikor Tizio hellyel kínálja őket. Megtorpan a leülés procedúrájában, de csak egy pillanatra.*
- Hupsz. *Pillant körbe, majd leül végre. Leküzdi a kényszert, hogy feltegye a lábát, de végül is ilyen úrias közegben vannak.
Navarentine kérdésére a lányra néz és mivel nem beszélték meg előre Umonnal, hogy mi lesz a történet, így igyekszik nem túl behatárolóan fogalmazni.*
- Höpff... Én csak a kikötői erdőségben csatlakoztam Tintás pajtáshoz. *Dől kényelmesen hátra a székben és pillant az említett férfi felé, hogy folytathassa, ha gondolja.*
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
- Biztos vagyok benne, kisasszony. *Válaszol mosolyogva Navának. A sok mag, meg tűzön sült hús után biztosan üdítő változatosság lesz valami rendes étel.*
- Jah, jó sok van. *Suttogja Umonnak válaszul. Tényleg sok fa van. Az meg sok munka.*
- Simaliba. *Mondja hitetlenkedve, amikor a szakállas férfi szinte kiosztja.*
- Nyugi, segítek. Mire valók a barátok. *Vigyorog, de szavai bizalmasak. Egy kicsit meglepi, hogy Umon hozzátette a varázsszót. És nem azt a varázsszót, hogy "de gyorsan".
Tizionak igaza van, bár Sheni nem tudja, hogy éppen mire gondol, de tényleg nem volt gyerekszobája. A fogadóban, ahol felnőtt, nem voltak külön gyerekek számára fenntartott szobák. De volt istálló, meg erdő, meg konyha és ilyenek.*
- Semmi gond, haver, elnézzük. *Mondja könnyedén az ebédmeghívás megerősítésére és Tizio udvariatlanságának említésére, barátságosan még a vállát is megtapogatja. Az egész napos munka kicsit még aggasztja, de ha ebédelnek egy jót és lesz pia, akkor talán mégsem lesz annyira rossz mindez. ~ Jól telezabálom magam, aztán majd lesz valami. ~ Dönti el magában.*
- Mindenképpen. *Kacsint a férfire a kóstoló említésére. De ez neki egyáltalán nem számít, majd Umon intézi vele.
A konyhába lépve derűsen szétnéz, majd már le is tenné magát az egyik székre, amikor Tizio hellyel kínálja őket. Megtorpan a leülés procedúrájában, de csak egy pillanatra.*
- Hupsz. *Pillant körbe, majd leül végre. Leküzdi a kényszert, hogy feltegye a lábát, de végül is ilyen úrias közegben vannak.
Navarentine kérdésére a lányra néz és mivel nem beszélték meg előre Umonnal, hogy mi lesz a történet, így igyekszik nem túl behatárolóan fogalmazni.*
- Höpff... Én csak a kikötői erdőségben csatlakoztam Tintás pajtáshoz. *Dől kényelmesen hátra a székben és pillant az említett férfi felé, hogy folytathassa, ha gondolja.*
2750. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-26 01:08:37
Üzenet elküldve: 2019-09-26 01:08:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*Egyáltalán nem sértődik meg a másik kacaján. Maga is jót mosolyog a dolgon.*
-Pedig így van. Biztos nagyon kellemetlen lehet a környezetemnek.
*Vallja be ezt is. Persze vannak rosszabb dolgok is a világon minthogy egy Int külsejű fickó ölelget, de a közel hajolás és sörtől savanyú szájszag lehet nem esik jól másoknak. Bár ki tudja? A rendes kikötői lányokat nem szokta zavarni. Vagy csak nem szólnak? Ki tudja? A mulatságos erődnézegetés történetét ahogy a doki meghallja látszik rajta, hogy ő nem mulatságosnak ítéli a majdnem lezuhanást egy toronyból.*
-Micsoda szerencse, hogy végül mégsem. Nagy tragédia lett volna. Nem. Még nem volt szerencsém megismerni. Pedig biztos nagyon művelt személy lehet.
~És szerencsés is. Ilyen segéddel. Maga mellett.~
*A másik csillogó tekintetét bár észreveszi, de nem teszi el magában még sehova. Egy olyan érzése azért van, hogy ez nem neki szól. Nem baj. Azért ügyködik rajta, hogy ő is kapjon majd ilyen szép pillantásokat. El is kezdi megfejteni a másik nagy titkát. Aki cicázni kezd vele. A doki is vigyorog azokba a kék szemekbe. A lány is sejtheti, hogy neki is izgalmasabb ha nem pénzzel kell fizetnie ezért a titokért.*
-Hmmm. Jó kérdés. Nem adják drágán, de mégiscsak kegyed titkáról van szó. Ez, hogy hangzik? Végignéz rajtam*Forog is egyet, haja követi őt. A beleragadt levél még mindig ott bujkál mint egy komisz kisgyerek aki tréfát akar űzni a doktorbácsiból.*és maga dönti el mi az amit kíván tőlem. Én pedig esküszöm meg is adom.
*Bár egy játékos mosoly látható továbbra is az arcán, de zöld tekintete teljesen őszintén fúródik a másikéba. Élvezi a helyzetet. Pedig tudja jól, hogy csúnyán pofára is eshet, de ettől izgalmasabb. A szakmai beszélgetés során viszont már ő is komolyabb. És olyat mondd amivel a doki is tökéletesen egyet ért. Ha nem lehet tenni semmit akkor a próbálkozás is felesleges. Már csak azért is mert áltatás. Bólint is.*
-Nem is kívánom eltüntetni. Csak talán halványítani vagy kicsit szebbé tenni ha lehetséges. A beteg együtt tud élni a sebekkel, de van egy férje. Az ő kedvéért szeretne szebbnek lenni. Mit gondol megéri egyáltalán foglalkozni ezzel vagy érdemesebb csak a hajának fényt adni és bőrének meg puhaságot kencékkel és olajokkal?
*Távol álljon tőle, hogy reményt akarjon árulni. Nem pap. De ha valamit tényleg tehet akkor szeretne. Rheia asszony mégiscsak olyan kedves volt. A kis bókjaival ahogy megfigyeli jó húrokat penget meg. A kalapos persze le se tagadhatná, hogy mennyire sokat törődik a külsejével. Van is mire büszkének lennie. A további bókokra és a megállapításra a doki csak bólint.*
-Valóban. Hozzátartozik a munkához, hogy a külsőnk is tükrözze a hozzáértésünket. Nagyobb bizalommal fordulnak hozzánk.
*Mondja az aki hajóorvos korában szinte összenőtt az ingével és akit egy-egy durvább szegénynegyedi rendelés után nem lehetett megkülönböztetni egy mészárostól. Kéne is valami szakmaibb orvosi ruha. Például egy sima hosszú fehér köpeny. Közben közelebb sasszézik a kalapos kisasszonyhoz, aki szerényen mosolyog. Ez a mosoly ismerős a dokinak. Úgy hívja vízhordó mosoly. A falusi lányok szoktak így mosolyogni azokra a gáláns férfiakra akik segítenek nekik hazahordani egy vödör vizet a kútról. Úgy tűnik a városi kisasszonyoknak is van vízhordó mosolyuk.*
-Biztos hiányozhat a város kényelme. A könyvtár közelsége, az a szép fürdő.
*Egyáltalán nem sértődik meg a másik kacaján. Maga is jót mosolyog a dolgon.*
-Pedig így van. Biztos nagyon kellemetlen lehet a környezetemnek.
*Vallja be ezt is. Persze vannak rosszabb dolgok is a világon minthogy egy Int külsejű fickó ölelget, de a közel hajolás és sörtől savanyú szájszag lehet nem esik jól másoknak. Bár ki tudja? A rendes kikötői lányokat nem szokta zavarni. Vagy csak nem szólnak? Ki tudja? A mulatságos erődnézegetés történetét ahogy a doki meghallja látszik rajta, hogy ő nem mulatságosnak ítéli a majdnem lezuhanást egy toronyból.*
-Micsoda szerencse, hogy végül mégsem. Nagy tragédia lett volna. Nem. Még nem volt szerencsém megismerni. Pedig biztos nagyon művelt személy lehet.
~És szerencsés is. Ilyen segéddel. Maga mellett.~
*A másik csillogó tekintetét bár észreveszi, de nem teszi el magában még sehova. Egy olyan érzése azért van, hogy ez nem neki szól. Nem baj. Azért ügyködik rajta, hogy ő is kapjon majd ilyen szép pillantásokat. El is kezdi megfejteni a másik nagy titkát. Aki cicázni kezd vele. A doki is vigyorog azokba a kék szemekbe. A lány is sejtheti, hogy neki is izgalmasabb ha nem pénzzel kell fizetnie ezért a titokért.*
-Hmmm. Jó kérdés. Nem adják drágán, de mégiscsak kegyed titkáról van szó. Ez, hogy hangzik? Végignéz rajtam*Forog is egyet, haja követi őt. A beleragadt levél még mindig ott bujkál mint egy komisz kisgyerek aki tréfát akar űzni a doktorbácsiból.*és maga dönti el mi az amit kíván tőlem. Én pedig esküszöm meg is adom.
*Bár egy játékos mosoly látható továbbra is az arcán, de zöld tekintete teljesen őszintén fúródik a másikéba. Élvezi a helyzetet. Pedig tudja jól, hogy csúnyán pofára is eshet, de ettől izgalmasabb. A szakmai beszélgetés során viszont már ő is komolyabb. És olyat mondd amivel a doki is tökéletesen egyet ért. Ha nem lehet tenni semmit akkor a próbálkozás is felesleges. Már csak azért is mert áltatás. Bólint is.*
-Nem is kívánom eltüntetni. Csak talán halványítani vagy kicsit szebbé tenni ha lehetséges. A beteg együtt tud élni a sebekkel, de van egy férje. Az ő kedvéért szeretne szebbnek lenni. Mit gondol megéri egyáltalán foglalkozni ezzel vagy érdemesebb csak a hajának fényt adni és bőrének meg puhaságot kencékkel és olajokkal?
*Távol álljon tőle, hogy reményt akarjon árulni. Nem pap. De ha valamit tényleg tehet akkor szeretne. Rheia asszony mégiscsak olyan kedves volt. A kis bókjaival ahogy megfigyeli jó húrokat penget meg. A kalapos persze le se tagadhatná, hogy mennyire sokat törődik a külsejével. Van is mire büszkének lennie. A további bókokra és a megállapításra a doki csak bólint.*
-Valóban. Hozzátartozik a munkához, hogy a külsőnk is tükrözze a hozzáértésünket. Nagyobb bizalommal fordulnak hozzánk.
*Mondja az aki hajóorvos korában szinte összenőtt az ingével és akit egy-egy durvább szegénynegyedi rendelés után nem lehetett megkülönböztetni egy mészárostól. Kéne is valami szakmaibb orvosi ruha. Például egy sima hosszú fehér köpeny. Közben közelebb sasszézik a kalapos kisasszonyhoz, aki szerényen mosolyog. Ez a mosoly ismerős a dokinak. Úgy hívja vízhordó mosoly. A falusi lányok szoktak így mosolyogni azokra a gáláns férfiakra akik segítenek nekik hazahordani egy vödör vizet a kútról. Úgy tűnik a városi kisasszonyoknak is van vízhordó mosolyuk.*
-Biztos hiányozhat a város kényelme. A könyvtár közelsége, az a szép fürdő.
2749. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-25 23:19:14
Üzenet elküldve: 2019-09-25 23:19:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
*Intath úgy dönt, ő maga is beismeri, mivel jár nála az alkoholmámor. Dora abban a hitben élt, hogy az ő esete kínos, hiszen érzelmesnek lenni igenis baj. Az elf férfi viszont olyan oldalát mutatja meg, illetve olyanról számol be, amit egyáltalán nem várt. Nem tud mit tenni, udvariasság ide vagy oda, kuncog egy jót.*
- Pedig nem tűnik annak. Mármint nem barátságosnak. Hanem „ölelkezősnek”? *Ismétli meg kicsit kérdő hangsúllyal az érdekes szót, és közben nem próbálja elképzelni, milyen lehet, ha egy ilyen szép, fiatal elf úriember őt ölelgeti. A kancellárral közös kirándulására terelődik a szó, úgyhogy néhány pillanatig megint megfékezheti furcsán csapongó gondolatait, de az emlékek újabb gúnyos mosolyt csalnak a szája szélére. Persze arra rá kell jönnie, hogy nem mondhatja el a teljes igazságot. De okosan körvonalazza.*
- Nos, kicsit megszédültem a Tűtoronyban, és majdnem lepottyantunk. De a kancellár megragadta a kezem, és nem engedte. Nagyon jó ember. Ismeri, mármint közelebbről, mint futólag? *Szemében pajkos csillogást láthat Intath, de hogy mire véli, az az ő dolga. Nem is foglalkozik tovább Habrertussal, mert közben a titkára terelődik a szó.*
- Ó, drága az. Bár… Az igazat megvallva egyáltalán nem adják drágán, de… Nem is tudom, mit kérjek cserébe. A pénze nem kell. Mit tud felajánlani? *Vigyorog rá. Dora csak szeret játszani egy kissé, ha egyszer lehet, de persze nem ígér közben semmit. Így nehéz megütni a bokáját.*
- Heg… És gondolja, hogy ha nincs jól kezelve a seb, és csúnya maradt, akkor a heget el lehet tüntetni? Mert ez attól is függ ám. Szerintem jobb megbékélni azokkal, ha vannak, hát vannak. *Fordul komolyra, pontosabban szakmaira ez a beszélgetés ismét. A lány kiválóan szórakozik így is, de az előbbit is élvezte. Közben néha lehajol vagy körülnéz, hátha lát valami növénykét, és szerencséje lesz.* Én azon szerencsések közé tartozom, akiknek egy darab sincs. De ha lenne, akkor is jobban zavarnának a körülmények, mint maga a heg.
*A szépítőszerekkel kapcsolatban viszont csak kalapjával biccent a férfi felé, de inkább elégedett képet vág, semmint hogy szerénykedni vagy pirulni kezdjen a bőrét ért megjegyzés miatt.*
- Megtisztel! És igen, igyekszem. *Intath mintha észrevette volna a rá villanó tekintetet, Dora hangja ettől a felfedezéstől megbicsaklik.* A maga bőre is szép ápolt. De hát furcsa lenne, ha a doktor úr maga nem törődne az egészséggel.
*Azon, hogy a lóra termettség látszatát keltette az előbb, csengő kacagással felel. Nem szokott ilyen jót nevetni, meg is lepődik magán, de ami történt, már megtörtént. Kezd magáért aggódni, ez ki is zökkenti egy röpke pillanatra, így Intath közeledése elől bár el nem lép, nem is viszonozza. Csak szerényen rámosolyog, és azon gondolkodik, hogyan tudna elmenekülni a felelősség elől, miközben „véletlenül” a karjai közé veti magát.
A felelősség karjai közé, természetesen.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.25 23:19:29
*Intath úgy dönt, ő maga is beismeri, mivel jár nála az alkoholmámor. Dora abban a hitben élt, hogy az ő esete kínos, hiszen érzelmesnek lenni igenis baj. Az elf férfi viszont olyan oldalát mutatja meg, illetve olyanról számol be, amit egyáltalán nem várt. Nem tud mit tenni, udvariasság ide vagy oda, kuncog egy jót.*
- Pedig nem tűnik annak. Mármint nem barátságosnak. Hanem „ölelkezősnek”? *Ismétli meg kicsit kérdő hangsúllyal az érdekes szót, és közben nem próbálja elképzelni, milyen lehet, ha egy ilyen szép, fiatal elf úriember őt ölelgeti. A kancellárral közös kirándulására terelődik a szó, úgyhogy néhány pillanatig megint megfékezheti furcsán csapongó gondolatait, de az emlékek újabb gúnyos mosolyt csalnak a szája szélére. Persze arra rá kell jönnie, hogy nem mondhatja el a teljes igazságot. De okosan körvonalazza.*
- Nos, kicsit megszédültem a Tűtoronyban, és majdnem lepottyantunk. De a kancellár megragadta a kezem, és nem engedte. Nagyon jó ember. Ismeri, mármint közelebbről, mint futólag? *Szemében pajkos csillogást láthat Intath, de hogy mire véli, az az ő dolga. Nem is foglalkozik tovább Habrertussal, mert közben a titkára terelődik a szó.*
- Ó, drága az. Bár… Az igazat megvallva egyáltalán nem adják drágán, de… Nem is tudom, mit kérjek cserébe. A pénze nem kell. Mit tud felajánlani? *Vigyorog rá. Dora csak szeret játszani egy kissé, ha egyszer lehet, de persze nem ígér közben semmit. Így nehéz megütni a bokáját.*
- Heg… És gondolja, hogy ha nincs jól kezelve a seb, és csúnya maradt, akkor a heget el lehet tüntetni? Mert ez attól is függ ám. Szerintem jobb megbékélni azokkal, ha vannak, hát vannak. *Fordul komolyra, pontosabban szakmaira ez a beszélgetés ismét. A lány kiválóan szórakozik így is, de az előbbit is élvezte. Közben néha lehajol vagy körülnéz, hátha lát valami növénykét, és szerencséje lesz.* Én azon szerencsések közé tartozom, akiknek egy darab sincs. De ha lenne, akkor is jobban zavarnának a körülmények, mint maga a heg.
*A szépítőszerekkel kapcsolatban viszont csak kalapjával biccent a férfi felé, de inkább elégedett képet vág, semmint hogy szerénykedni vagy pirulni kezdjen a bőrét ért megjegyzés miatt.*
- Megtisztel! És igen, igyekszem. *Intath mintha észrevette volna a rá villanó tekintetet, Dora hangja ettől a felfedezéstől megbicsaklik.* A maga bőre is szép ápolt. De hát furcsa lenne, ha a doktor úr maga nem törődne az egészséggel.
*Azon, hogy a lóra termettség látszatát keltette az előbb, csengő kacagással felel. Nem szokott ilyen jót nevetni, meg is lepődik magán, de ami történt, már megtörtént. Kezd magáért aggódni, ez ki is zökkenti egy röpke pillanatra, így Intath közeledése elől bár el nem lép, nem is viszonozza. Csak szerényen rámosolyog, és azon gondolkodik, hogyan tudna elmenekülni a felelősség elől, miközben „véletlenül” a karjai közé veti magát.
A felelősség karjai közé, természetesen.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.25 23:19:29
2748. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-24 14:13:10
Üzenet elküldve: 2019-09-24 14:13:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*Ahogy fogynának a szántóföldek, újabb földekre lépnek. Furcsa ez. ~Sosincs vége ezeknek a földeknek?~ Gondolja magában, miközben oldalán a fiúval céltudatosan sétál Amon Ruadh felé. Mindenfelé vadászházakat, kis kunyhókat, kuckókat lát. Meg is irigyli kicsit, ő maga is szívesen lakna egy ilyenben. Távol mindentől. Csak bor legyen, pár hordó és akkor elvadászgathatna. Szép álmok, de most egy reálisabb álmon jár inkább az esze. Szeretne a fiúból is embert faragni, ha már az ő kezeire bízták az életét, jobb életet remélve neki, mint ami otthon várt volna rá. Rá is lel hamar az ösvényre, mely Amon Ruadh felé vezet, ha minden igaz.*
-Mester, sok még? Éhes vagyok!
*Bólogat Riwanden, hogy nem. Ő maga is éhes ugyan, de talán a korgó gyomra még várhat egy kicsit. Biztos akad majd valami ennivaló is, bár az innivaló jobban érdekli.*
~Kitartás!~
*Mutatja kezével a jelet, s eltökélten még inkább, még gyorsabban lépked előre az úton.*
*Ahogy fogynának a szántóföldek, újabb földekre lépnek. Furcsa ez. ~Sosincs vége ezeknek a földeknek?~ Gondolja magában, miközben oldalán a fiúval céltudatosan sétál Amon Ruadh felé. Mindenfelé vadászházakat, kis kunyhókat, kuckókat lát. Meg is irigyli kicsit, ő maga is szívesen lakna egy ilyenben. Távol mindentől. Csak bor legyen, pár hordó és akkor elvadászgathatna. Szép álmok, de most egy reálisabb álmon jár inkább az esze. Szeretne a fiúból is embert faragni, ha már az ő kezeire bízták az életét, jobb életet remélve neki, mint ami otthon várt volna rá. Rá is lel hamar az ösvényre, mely Amon Ruadh felé vezet, ha minden igaz.*
-Mester, sok még? Éhes vagyok!
*Bólogat Riwanden, hogy nem. Ő maga is éhes ugyan, de talán a korgó gyomra még várhat egy kicsit. Biztos akad majd valami ennivaló is, bár az innivaló jobban érdekli.*
~Kitartás!~
*Mutatja kezével a jelet, s eltökélten még inkább, még gyorsabban lépked előre az úton.*
2747. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-24 02:17:15
Üzenet elküldve: 2019-09-24 02:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*Figyelmesen hallgatja a másikat. A téma pedig ügyesen kellemesebb témára lesz vezetve. Ahelyett a barom helyett az alkohol hatásaira. Értőn bólogat mikor a másik az érzelmi túltöltődésről beszél. Mikor visszakapja a kérdést elgondolkozik.*
-Hmmm. Azt, hiszem én is ezt mondanám. Túlzott vidámság vagy szomorúság. Magányérzet és a környezetemmel való túlzott barátságosság. Ölelkezőssé válok.
*A tharg birodalom leírásában nem csalódik. Tényleg nem egy ilyen cifra tetovált, illatos kalapos kisasszonynak való hely. Mondjuk úgy hallotta több nemes kisasszony is oda költözött. Egymást talán elszórakoztatják emelkedetten. Talán a barbár pasik is elszórakoztatják őket. Ki tudja? A befejezésre felvonja a szemöldökét és rá is kérdez.*
-Mitől volt mulatságos?
*A tapasztalatai, azt mondják ilyenkor a nők mesélni szeretnének és rá kell kérdezni. Ő pedig jó hallgatóság. A játékba is belemegy. Mosolyogva várja az eredményt és félsiker. Elégedetten mosolyog. A kacsintásra nagyon kérlelőn néz a kalaposra.*
-De Dorawyna kisasszony úgy felcsigázott engem. Mit tehetnék, hogy elárulja ezt a titkát? Esküszöm nem adom tovább.
*Teszi a kezét a szívére. A kalóz esküt pedig komolyan kell venni. Nem szokás megszegni. Csak a szárazföldön. Vagy a tengeren. Esetleg a levegőben vagy a föld alatt. De csak akkor! Azt, hogy egy kolléganőről lenne szó mi sem igazolja minthogy a sebek említésére undor helyett inkább izgatottság jelenik meg az arcán. A csipkebogyóval hall újdonságot.*
-Csak heg. Ezért problémásabb. Meg mert nagyon csúnya. Nem tiszta. Gályarabokon láttam hasonlókat. Ostornyomok. Talán valamit kötöttek is a végére. Végig a hátán.
*Csúnya sztori. Csak akkor éri meg róla mesélni ha a másik tud segíteni valamivel. Az ez iránti lelkesedésből meri csak felhozni a doki. A másik ajánlatára, hogy vásárolna tőle elkerekednek a szemei.*
-Oh! Személyes véleményem szerint a kisasszony bőre makulátlan. Ezért is mertem a szépítőszerekről érdeklődni. De persze ha készítek ilyet akkor kegyed lesz az első akit megkeresek.
*Enged meg egy megnyerő mosolyt a másik felé. Ő lesz az első valóban? Ki tudja? Még a folytatásból az is kiderülhet. A doki tekintete most nem talál semmilyen növényt, de részben azért is mert magáról beszél annyi őszinteséggel amivel feltűnően szórakoztathatja a kisasszonyt. Ez jót tesz az egójának. Mikor a másik mesél, azt érdeklődve hallgatja. A mosoly és az elkapott tekintet pedig tökéletes jelei annak, hogy két csinos fiatal elf a susnyásban játék akár el is kezdődhetne. Hogy a doki ez iránt mit érez még nem tudja, de folytatja a dolgot.*
-Kitűnően. Mintha egyenesen oda termett volna.
*Húzódik kicsit közelebb a másikhoz. Nem túlzottan, de közelebb. Érdekli mit reagál a lány. Közben tekintete a földet pásztázza. Már mikor nem épp a kalapos szépséget.*
*Figyelmesen hallgatja a másikat. A téma pedig ügyesen kellemesebb témára lesz vezetve. Ahelyett a barom helyett az alkohol hatásaira. Értőn bólogat mikor a másik az érzelmi túltöltődésről beszél. Mikor visszakapja a kérdést elgondolkozik.*
-Hmmm. Azt, hiszem én is ezt mondanám. Túlzott vidámság vagy szomorúság. Magányérzet és a környezetemmel való túlzott barátságosság. Ölelkezőssé válok.
*A tharg birodalom leírásában nem csalódik. Tényleg nem egy ilyen cifra tetovált, illatos kalapos kisasszonynak való hely. Mondjuk úgy hallotta több nemes kisasszony is oda költözött. Egymást talán elszórakoztatják emelkedetten. Talán a barbár pasik is elszórakoztatják őket. Ki tudja? A befejezésre felvonja a szemöldökét és rá is kérdez.*
-Mitől volt mulatságos?
*A tapasztalatai, azt mondják ilyenkor a nők mesélni szeretnének és rá kell kérdezni. Ő pedig jó hallgatóság. A játékba is belemegy. Mosolyogva várja az eredményt és félsiker. Elégedetten mosolyog. A kacsintásra nagyon kérlelőn néz a kalaposra.*
-De Dorawyna kisasszony úgy felcsigázott engem. Mit tehetnék, hogy elárulja ezt a titkát? Esküszöm nem adom tovább.
*Teszi a kezét a szívére. A kalóz esküt pedig komolyan kell venni. Nem szokás megszegni. Csak a szárazföldön. Vagy a tengeren. Esetleg a levegőben vagy a föld alatt. De csak akkor! Azt, hogy egy kolléganőről lenne szó mi sem igazolja minthogy a sebek említésére undor helyett inkább izgatottság jelenik meg az arcán. A csipkebogyóval hall újdonságot.*
-Csak heg. Ezért problémásabb. Meg mert nagyon csúnya. Nem tiszta. Gályarabokon láttam hasonlókat. Ostornyomok. Talán valamit kötöttek is a végére. Végig a hátán.
*Csúnya sztori. Csak akkor éri meg róla mesélni ha a másik tud segíteni valamivel. Az ez iránti lelkesedésből meri csak felhozni a doki. A másik ajánlatára, hogy vásárolna tőle elkerekednek a szemei.*
-Oh! Személyes véleményem szerint a kisasszony bőre makulátlan. Ezért is mertem a szépítőszerekről érdeklődni. De persze ha készítek ilyet akkor kegyed lesz az első akit megkeresek.
*Enged meg egy megnyerő mosolyt a másik felé. Ő lesz az első valóban? Ki tudja? Még a folytatásból az is kiderülhet. A doki tekintete most nem talál semmilyen növényt, de részben azért is mert magáról beszél annyi őszinteséggel amivel feltűnően szórakoztathatja a kisasszonyt. Ez jót tesz az egójának. Mikor a másik mesél, azt érdeklődve hallgatja. A mosoly és az elkapott tekintet pedig tökéletes jelei annak, hogy két csinos fiatal elf a susnyásban játék akár el is kezdődhetne. Hogy a doki ez iránt mit érez még nem tudja, de folytatja a dolgot.*
-Kitűnően. Mintha egyenesen oda termett volna.
*Húzódik kicsit közelebb a másikhoz. Nem túlzottan, de közelebb. Érdekli mit reagál a lány. Közben tekintete a földet pásztázza. Már mikor nem épp a kalapos szépséget.*
2746. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-24 00:17:22
Üzenet elküldve: 2019-09-24 00:17:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
*Dora eredetileg úgy hiszi, hogy halálosan untatja majd az orvost a társasága. Elvégre valahol a két műfaj, mások életben tartása és lelkes felboncolása ég és föld. Alapvetően tényleg szeret egyedül lenni, de a férfi rokonszenves neki, és bár nagyrészt a (meglehetősen szép) külseje az, ami befolyásolja, azért úgy dönt, ad neki egy esélyt arra, hogy belülről is megismerkedjenek. Elméleti síkon.*
- Nem is tudom… *Töpreng a lány.* Ha én iszom, akkor általában túltöltődök érzelmekkel. Az sem egy jó dolog. *Teszi hozzá, ha esetleg nem lenne egyértelmű a hanghordozásából, hogy ez nem valamiféle romantikus évődés, hanem rühelli ezt az állapotot. Legutóbb is a kancellárnál kötött ki vele, bár tény, hogy utóbbi meg jó volt.* És maga hogy reagál az italra? *Kíváncsiskodik.*
- Azt hiszem, a piacban és a fogadón kívül aligha lenne valami. Thargarod szép, hatalmas, méltóságteljes, az mondjuk igaz… De akárki nem mehet be, sajnos. Én is a kancellár úrral jártam arra, amikor körbevezetett. Nagyon mulatságos volt.
*Na, persze erre Habrertus nem ezt mondaná, de ez részletkérdés. Hiszen nincs itt, igaz? Ugye? A lány szinte magán érzi a pillantását, de gyötrődés ide vagy oda, folytatja.*
- Áh, nem, egyik sem. De a jázmin jó volna hozzá, ebben igaza van. Nem, levendulával szoktam felfőzni. Ez az egyik titkos összetevő, de a másik… Hajaj, arról nem beszélhetek. Ez a legféltettebb titkom. *Kacsint a férfira, hiszen már erről is beszélt. Most már nem lesz ennyire könnyelmű, már ami a titkokat illeti.*
- Ó, sebek! *Álmélkodik, majd hirtelen ötlettel hozzáteszi.* Igen, az orbáncfű, hasznos holmi. De például ezekre jó a már emlegetett levendula is, úgy tudom. Sőt, a csipkebogyó is jótékony hatású, és nem csak akkor, ha teaként elfogyasztjuk. Milyen jellegű a seb? *Érdeklődik kíváncsian. Vagdosni szokott, ahhoz ért.*
- Ha találna valamiféle olajat, amitől hidratált lesz a bőröm, de nem érzem nehéznek, én is megvenném.
*Eközben sétálgatni indulnak, Dora pedig új növények után kutat tekintetével, de közben élvezi is a kialakult helyzetet. Jókedvű, derűsen, már-már hízelgően mosolyog, de csak ha épp nem a környezetére koncentrál. Akkor már kacagni lenne kedve, mikor Intath teljesen hasonló életutat mesél el a lovagló múltjából, mint amilyen az övé.*
- A lovaglás nekem se nagy kedvencem. Bevallom, csak azért vagyok hajlandó ráülni a ló hátára *Mutat a messzebb legelésző állat felé*, hogy annyival kevesebbet kelljen gyalogolnom. Nem vagyok valami jó erőben. De maga látott, mikor jöttem. Jól álcáztam? Különben is, azt mondják, hajón utazni sokkal kellemetlenebb, mint lovon. *Mosolyog cinkosan Intathra, de aztán le is kapja róla a tekintetét.*
~ Túl sokáig néztem. ~ *Véli, s közben próbál gátat szabni feltörekvő érzéseinek. Semmi negatív nincs abban, hogy egy férfival beszélget – de általában zárkózott természete most valahogy ide-oda csapong ahelyett, hogy megtartaná a lány komolyságát. Mi ütött belé?*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.24 00:47:51
*Dora eredetileg úgy hiszi, hogy halálosan untatja majd az orvost a társasága. Elvégre valahol a két műfaj, mások életben tartása és lelkes felboncolása ég és föld. Alapvetően tényleg szeret egyedül lenni, de a férfi rokonszenves neki, és bár nagyrészt a (meglehetősen szép) külseje az, ami befolyásolja, azért úgy dönt, ad neki egy esélyt arra, hogy belülről is megismerkedjenek. Elméleti síkon.*
- Nem is tudom… *Töpreng a lány.* Ha én iszom, akkor általában túltöltődök érzelmekkel. Az sem egy jó dolog. *Teszi hozzá, ha esetleg nem lenne egyértelmű a hanghordozásából, hogy ez nem valamiféle romantikus évődés, hanem rühelli ezt az állapotot. Legutóbb is a kancellárnál kötött ki vele, bár tény, hogy utóbbi meg jó volt.* És maga hogy reagál az italra? *Kíváncsiskodik.*
- Azt hiszem, a piacban és a fogadón kívül aligha lenne valami. Thargarod szép, hatalmas, méltóságteljes, az mondjuk igaz… De akárki nem mehet be, sajnos. Én is a kancellár úrral jártam arra, amikor körbevezetett. Nagyon mulatságos volt.
*Na, persze erre Habrertus nem ezt mondaná, de ez részletkérdés. Hiszen nincs itt, igaz? Ugye? A lány szinte magán érzi a pillantását, de gyötrődés ide vagy oda, folytatja.*
- Áh, nem, egyik sem. De a jázmin jó volna hozzá, ebben igaza van. Nem, levendulával szoktam felfőzni. Ez az egyik titkos összetevő, de a másik… Hajaj, arról nem beszélhetek. Ez a legféltettebb titkom. *Kacsint a férfira, hiszen már erről is beszélt. Most már nem lesz ennyire könnyelmű, már ami a titkokat illeti.*
- Ó, sebek! *Álmélkodik, majd hirtelen ötlettel hozzáteszi.* Igen, az orbáncfű, hasznos holmi. De például ezekre jó a már emlegetett levendula is, úgy tudom. Sőt, a csipkebogyó is jótékony hatású, és nem csak akkor, ha teaként elfogyasztjuk. Milyen jellegű a seb? *Érdeklődik kíváncsian. Vagdosni szokott, ahhoz ért.*
- Ha találna valamiféle olajat, amitől hidratált lesz a bőröm, de nem érzem nehéznek, én is megvenném.
*Eközben sétálgatni indulnak, Dora pedig új növények után kutat tekintetével, de közben élvezi is a kialakult helyzetet. Jókedvű, derűsen, már-már hízelgően mosolyog, de csak ha épp nem a környezetére koncentrál. Akkor már kacagni lenne kedve, mikor Intath teljesen hasonló életutat mesél el a lovagló múltjából, mint amilyen az övé.*
- A lovaglás nekem se nagy kedvencem. Bevallom, csak azért vagyok hajlandó ráülni a ló hátára *Mutat a messzebb legelésző állat felé*, hogy annyival kevesebbet kelljen gyalogolnom. Nem vagyok valami jó erőben. De maga látott, mikor jöttem. Jól álcáztam? Különben is, azt mondják, hajón utazni sokkal kellemetlenebb, mint lovon. *Mosolyog cinkosan Intathra, de aztán le is kapja róla a tekintetét.*
~ Túl sokáig néztem. ~ *Véli, s közben próbál gátat szabni feltörekvő érzéseinek. Semmi negatív nincs abban, hogy egy férfival beszélget – de általában zárkózott természete most valahogy ide-oda csapong ahelyett, hogy megtartaná a lány komolyságát. Mi ütött belé?*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.24 00:47:51
2745. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-23 19:05:28
Üzenet elküldve: 2019-09-23 19:05:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kezdet kapujában//
//Nyílt//
*A Vaskorsó Taverna ajtaja nyikorogva csukódik be, ahogy Cara kilép. Lováért megy, Stellához, aki egy hosszú kötélen van kikötve a fogadó mögött. A hátas békésen legelészik, de amikor a félvér lány megjelenik, érdeklődve, hegyezett fülekkel kapja fel a fejét.*
- Szia! Nah, gyere, te lókötő. Ideje, hogy tovább álljunk. – *Szól Cara a hátashoz, miközben felkantározza, felnyergeli, majd fellendül a hátára, aztán ló és lovasa lépésben megindulnak a Vashegyre. Lassan felbaktatnak a szerpentinen, a fennsíkon a Tharg város terül el. Cara végignéz az erődön, annak magas falain, megáll a hatalmas kapu előtt. Lehuppan a nyeregből és lovát kantárszáron vezetve, közvetlen a kapuhoz lép, háromszor bezörget rajta, majd még egyszer, és így szól: *
- 'Napot a thargoknak! Levelet hoztam!
//Nyílt//
*A Vaskorsó Taverna ajtaja nyikorogva csukódik be, ahogy Cara kilép. Lováért megy, Stellához, aki egy hosszú kötélen van kikötve a fogadó mögött. A hátas békésen legelészik, de amikor a félvér lány megjelenik, érdeklődve, hegyezett fülekkel kapja fel a fejét.*
- Szia! Nah, gyere, te lókötő. Ideje, hogy tovább álljunk. – *Szól Cara a hátashoz, miközben felkantározza, felnyergeli, majd fellendül a hátára, aztán ló és lovasa lépésben megindulnak a Vashegyre. Lassan felbaktatnak a szerpentinen, a fennsíkon a Tharg város terül el. Cara végignéz az erődön, annak magas falain, megáll a hatalmas kapu előtt. Lehuppan a nyeregből és lovát kantárszáron vezetve, közvetlen a kapuhoz lép, háromszor bezörget rajta, majd még egyszer, és így szól: *
- 'Napot a thargoknak! Levelet hoztam!
2744. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-22 13:05:08
Üzenet elküldve: 2019-09-22 13:05:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Maga se tudja miért, de a túlzott udvariasság, amivel fogadják, zavarba hozza kissé, ráadásul nem tudja nem észrevenni, ezúttal nem csak végrehajtója, de elszenvedője is a csendes szemlélődésnek, így akaratlanul is kicsit közelebb húzódik Tiziohoz, mintha csak elbújhatna mögötte, vagy észrevétlen maradhatna mellette. A férfi mosolya végül megnyugtatja kissé, a szavai azonban annál kevésbé, hiszen egyáltalán nem úgy értette, amit mondott, kicsit sem gondolja őt udvariatlannak, csak aggódik az ötlet miatt, hogy evés helyett már megint az ital kerüljön a középpontba. Ezt pillantásával igyekszik is Tizio tudtára adni, ahogy belekarol, egy pillanatra megszorítva a karját, a többiek előtt ugyanis nem mer máshogy hangot adni ezen félelmeinek.*
- Kö... köszönöm. *válaszol bizonytalanul Thuskó dicséretére, hátrafordulva, hogy lássa beszélgetőpartnerét, míg magában azon töpreng, vajon találkoztak-e már korábban. ~Manapság? Talán már összefutottunk egyszer?~ méri végig tetőtől talpig újra a férfit, hátha eszébe jut valami, de mivel ez sajnos nem történik meg, arra kell jutnia, most látják egymást először ezzel a fura figurával*
- Én se mondanám, hogy nagyon értek hozzá, de azért remélem, ízleni fog... *jegyzi meg zavartan az ebéd kapcsán, hiszen nem úgy készült, hogy vendégeik lesznek, akkor nyilván sokkal különlegesebb fogásokkal kedveskedett volna nekik. Thuskó megjegyzése azért halvány mosolyt csal arcára, miközben egy jóindulatú pillantást is megereszt Tintás felé. Mindenki máshoz ért, és ez így is van jól, a maga részéről ő is készségesen elhiszi, hogy a férfi nagyon finom italokat tud készíteni, bár cseppet sem ért a témához, így a véleménye sem igazán mérvadó. Ezt követően azonban visszafordul inkább előre, hogy a lába elé nézzen, hiszen nem szeretne a vendégek előtt egy hatalmas hasra eséssel bemutatkozni, ráadásul így alkalma van egy-két oldalpillantást vetni Tiziora is, vajon hogy viseli a látogatókat, hiszen nélkülük se érezte túl jól magát az előbb. A házba érve már indul is, hogy segítsen elpakolni, valamint új poharakat keresni, a bortöltést azonban inkább Tiziora hagyja, elvégre mégiscsak ő a házigazda. Úgy véli, Tintás dicsérete is neki szól a házat illetően, hiszen ő maga nem sokat tett érte, hogy így nézzen ki, bár azért egy halvány mosolyt így is megereszt a férfi felé köszönetképpen*
- Messziről érkeztetek? Remélem, nem volt túlságosan fárasztó az út... *érdeklődik kedvesen, Tintás és Thuskó között járatva tekintetét, hiszen ha erről már szó is esett korábban, ő nem hallotta, honnan is jöttek vendégeik. Magában eközben azon töpreng, talán jó lenne, ha az egész gyümölcsszedést inkább holnapra és holnaputánra halasztanák. Természetesen nem csak a látogatók miatt aggódik, hanem Tizioért is, akire lopva vet egy kérdő pillantást, vajon akad-e még valami, amiben segíthetne neki.*
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Maga se tudja miért, de a túlzott udvariasság, amivel fogadják, zavarba hozza kissé, ráadásul nem tudja nem észrevenni, ezúttal nem csak végrehajtója, de elszenvedője is a csendes szemlélődésnek, így akaratlanul is kicsit közelebb húzódik Tiziohoz, mintha csak elbújhatna mögötte, vagy észrevétlen maradhatna mellette. A férfi mosolya végül megnyugtatja kissé, a szavai azonban annál kevésbé, hiszen egyáltalán nem úgy értette, amit mondott, kicsit sem gondolja őt udvariatlannak, csak aggódik az ötlet miatt, hogy evés helyett már megint az ital kerüljön a középpontba. Ezt pillantásával igyekszik is Tizio tudtára adni, ahogy belekarol, egy pillanatra megszorítva a karját, a többiek előtt ugyanis nem mer máshogy hangot adni ezen félelmeinek.*
- Kö... köszönöm. *válaszol bizonytalanul Thuskó dicséretére, hátrafordulva, hogy lássa beszélgetőpartnerét, míg magában azon töpreng, vajon találkoztak-e már korábban. ~Manapság? Talán már összefutottunk egyszer?~ méri végig tetőtől talpig újra a férfit, hátha eszébe jut valami, de mivel ez sajnos nem történik meg, arra kell jutnia, most látják egymást először ezzel a fura figurával*
- Én se mondanám, hogy nagyon értek hozzá, de azért remélem, ízleni fog... *jegyzi meg zavartan az ebéd kapcsán, hiszen nem úgy készült, hogy vendégeik lesznek, akkor nyilván sokkal különlegesebb fogásokkal kedveskedett volna nekik. Thuskó megjegyzése azért halvány mosolyt csal arcára, miközben egy jóindulatú pillantást is megereszt Tintás felé. Mindenki máshoz ért, és ez így is van jól, a maga részéről ő is készségesen elhiszi, hogy a férfi nagyon finom italokat tud készíteni, bár cseppet sem ért a témához, így a véleménye sem igazán mérvadó. Ezt követően azonban visszafordul inkább előre, hogy a lába elé nézzen, hiszen nem szeretne a vendégek előtt egy hatalmas hasra eséssel bemutatkozni, ráadásul így alkalma van egy-két oldalpillantást vetni Tiziora is, vajon hogy viseli a látogatókat, hiszen nélkülük se érezte túl jól magát az előbb. A házba érve már indul is, hogy segítsen elpakolni, valamint új poharakat keresni, a bortöltést azonban inkább Tiziora hagyja, elvégre mégiscsak ő a házigazda. Úgy véli, Tintás dicsérete is neki szól a házat illetően, hiszen ő maga nem sokat tett érte, hogy így nézzen ki, bár azért egy halvány mosolyt így is megereszt a férfi felé köszönetképpen*
- Messziről érkeztetek? Remélem, nem volt túlságosan fárasztó az út... *érdeklődik kedvesen, Tintás és Thuskó között járatva tekintetét, hiszen ha erről már szó is esett korábban, ő nem hallotta, honnan is jöttek vendégeik. Magában eközben azon töpreng, talán jó lenne, ha az egész gyümölcsszedést inkább holnapra és holnaputánra halasztanák. Természetesen nem csak a látogatók miatt aggódik, hanem Tizioért is, akire lopva vet egy kérdő pillantást, vajon akad-e még valami, amiben segíthetne neki.*
2743. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-20 19:20:22
Üzenet elküldve: 2019-09-20 19:20:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
- Nava... *Hajtja meg magát ismételten mosolyogva, s szelíd tekintete tisztelettel elidőzik a lányon. Tizio. Érdekes választás, bár csendességre egymásra hajaznak, valahogyan mégis különböznek, meglátása szerint nem illenek egymáshoz, de nem is tiszte eldönteni. A mosoly halványan szélesedik, mikor a lány is leküzdi zavarát, Umon sok mindent látott, mély tekintetét végül elfordítja róla, s biccent Tizionak.*
- Köszönjük. *Mondja csendesen, mintegy válaszol szolgálva Navának is, ha már ily kedvesen fogadja őket.*
- Elég sok a gyümölcsfa... *Legyint Shen felé, mikor már elindulnak befelé, s talán kissé lemaradva baktathatnak egymás mellett.* Ha nem a szád jár, hamar megvagyunk, kapsz a szeszből, amit főzök belőle. *Sziszegi fogai között.* Úgyhogy ne ugrálj, csak segíts... kérlek. *Préseli ki magából végül, ha nagy nehezen, de sikerül.*
- Mindenféleképpen! *Mondja fennhangon Tizionak, bár nem tervezi hosszú, áldásos kapcsolatra az övékét, a lányt elnézve így hátulról, nem bánja, hogy végül innen vásárol. Persze csak vicc a gondolat, hosszú ideje eszébe sem jut már, hogy valaki lehetne mellett, amint felparázslik az érzés, abban a pillanatban ki is huny. Ez maradt Umon sorsa, a magány, ami nem is fog megváltozni, erről mindig tenni fog. Fogadja Shen vállba veregetését, most kivételesen még jól is esik neki a dicséret, bár nem tudja, az elf honnan gondolja, hogy olyan kiváló szeszfőző lenne, de tény, hogy sokat foglalkozott a témával. Halványan bólint, s belép a konyhába, majd a felkínált ülőalkalmatosságok egyikére leül, aztán vár, kezét összefűzve, maga elé teszi az asztalra.*
- Szép ház... *Mondja csendesen, kezdve az egyik legunalmasabb közhellyel, ami létezik a világon, de Tizio oly távol áll tőle személyiségben, mint Lanawin két sarka, meg minek magyarázzon, Sheni kitölti a teret és az időt is.*
//A tuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
- Nava... *Hajtja meg magát ismételten mosolyogva, s szelíd tekintete tisztelettel elidőzik a lányon. Tizio. Érdekes választás, bár csendességre egymásra hajaznak, valahogyan mégis különböznek, meglátása szerint nem illenek egymáshoz, de nem is tiszte eldönteni. A mosoly halványan szélesedik, mikor a lány is leküzdi zavarát, Umon sok mindent látott, mély tekintetét végül elfordítja róla, s biccent Tizionak.*
- Köszönjük. *Mondja csendesen, mintegy válaszol szolgálva Navának is, ha már ily kedvesen fogadja őket.*
- Elég sok a gyümölcsfa... *Legyint Shen felé, mikor már elindulnak befelé, s talán kissé lemaradva baktathatnak egymás mellett.* Ha nem a szád jár, hamar megvagyunk, kapsz a szeszből, amit főzök belőle. *Sziszegi fogai között.* Úgyhogy ne ugrálj, csak segíts... kérlek. *Préseli ki magából végül, ha nagy nehezen, de sikerül.*
- Mindenféleképpen! *Mondja fennhangon Tizionak, bár nem tervezi hosszú, áldásos kapcsolatra az övékét, a lányt elnézve így hátulról, nem bánja, hogy végül innen vásárol. Persze csak vicc a gondolat, hosszú ideje eszébe sem jut már, hogy valaki lehetne mellett, amint felparázslik az érzés, abban a pillanatban ki is huny. Ez maradt Umon sorsa, a magány, ami nem is fog megváltozni, erről mindig tenni fog. Fogadja Shen vállba veregetését, most kivételesen még jól is esik neki a dicséret, bár nem tudja, az elf honnan gondolja, hogy olyan kiváló szeszfőző lenne, de tény, hogy sokat foglalkozott a témával. Halványan bólint, s belép a konyhába, majd a felkínált ülőalkalmatosságok egyikére leül, aztán vár, kezét összefűzve, maga elé teszi az asztalra.*
- Szép ház... *Mondja csendesen, kezdve az egyik legunalmasabb közhellyel, ami létezik a világon, de Tizio oly távol áll tőle személyiségben, mint Lanawin két sarka, meg minek magyarázzon, Sheni kitölti a teret és az időt is.*
2742. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-20 02:22:10
Üzenet elküldve: 2019-09-20 02:22:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*A másik hangos gondolkozását ő is komolyan hallgatja. Végül is egy komoly kisasszonyt, hogy kéne hallgatni.*
-Ittasan volna békésebb? Érdekes. Hallottam már ilyesmit, de ritka. Inkább olyat szoktam hallani, hogy amíg van mit inni addig békés az illető.
*A szavait úgy tűnik most rosszul válogatta meg mert sikerül megsértenie a kalapos kisasszonyt aki majdnem el is mond valamit amit az elf fontosnak érez. És ami iránt kíváncsi lett. Persze van olyan nagylelkű, hogy elengedje ezt a látszólag kellemetlen témát.*
-Bocsásson meg nem úgy értettem. Milyen lehetőségekkel szokott élni amit a vashegy nyújt kegyednek a kikapcsolódásra? Nem sok időm volt szétnézni. Csak a piacot és azt a fogadót volt szerencsém látni.
*A másik eddig felkeltette az ő érdeklődését, de a doki egyelőre még nem tudja megállapítani, hogy kölcsönös-e a dolog. Mindenesetre érdekes lányok vannak itt ezen a vashegyen az biztos. Egyszer akár csapathatnának egy nagy ivászatot. A zöld szemű akarta is őt meghívni valamire és az erre szánt bor azóta is ott vár a doki szobájában. Mindenesetre az udvariaskodások közben a doki azért vet egy pillantást a kisasszony domborulataira és maga is szétnéz. Tapasztalt elf szemek mi mindent meg nem látnak. Nemcsak a kabát által takart formás feneket szúrják ki hanem a fűben megbúvó kis virágokat is. Kosarába szed is párat. Kérdésére olyan reakciót kap amit bátorításnak vél. Maga is elmosolyodik és belemegy a játékba.*
-Titkos összetevők? Felcsigáz kisasszony? Mik lehetnek azok? Méhviasz? Rozmaring? Esetleg...jázmin?
*Figyelmesen nézi a másikat akár véletlenül is, de elárul-e valamit a tippek hallatán. A szépítőszerek hallatán érdeklődve figyel. Bizony a másik nő. Kíváncsi és szeret szépnek lenni. Ezért se tudja a doki elítélni. Főleg, hogy ez a szép lány vele kíván járni egyet. A kezet egy hálás mosoly kíséretében elfogadja.*
-Igen én is hasonlókban. Meg olajokban. Hajra, vagy bőrre. És egy megrendelésem van. Krém. Egy csúnya sebhely eltüntetésére. Persze eltüntetni nem fog menni, de talán valami orbáncfűolajt is tartalmazó krém segíthet.
*Most gondolkodik ő hangosan. Közben dögös kosárkáját magához veszi. Ha a másiknak van egyéb tanácsa az jól jönne a dokinak. Látta Rhea asszony hátát. Tudja, hogy azt a sebet nincs, ami eltüntesse. De ez javíthat rajta. Reméli ez számít és nem csak átveri szegény nőt. A természettel kapcsolatos kérdésre vállat ránt.*
-Én fajom egy elég furcsa példánya vagyok. Nem jövök ki jól az állatokkal, csak tavaly tanultam meg lovagolni, az erdőben a hajam beleakad a bokrokba meg a levelek is beleakadnak és nem szeretem a koszt. A sarat, leveleket, széltől összeborzolt hajat. Jobban szeretem a rendelőm kényelmét ahol békében dolgozhatok. De ha természet akkor is inkább a tenger. Korábban hajóorvos voltam.
*Ha lát valamit akkor teszi is el a kosárkájába. Bár nem szívesen, de bepiszkolja a kezét.*
*A másik hangos gondolkozását ő is komolyan hallgatja. Végül is egy komoly kisasszonyt, hogy kéne hallgatni.*
-Ittasan volna békésebb? Érdekes. Hallottam már ilyesmit, de ritka. Inkább olyat szoktam hallani, hogy amíg van mit inni addig békés az illető.
*A szavait úgy tűnik most rosszul válogatta meg mert sikerül megsértenie a kalapos kisasszonyt aki majdnem el is mond valamit amit az elf fontosnak érez. És ami iránt kíváncsi lett. Persze van olyan nagylelkű, hogy elengedje ezt a látszólag kellemetlen témát.*
-Bocsásson meg nem úgy értettem. Milyen lehetőségekkel szokott élni amit a vashegy nyújt kegyednek a kikapcsolódásra? Nem sok időm volt szétnézni. Csak a piacot és azt a fogadót volt szerencsém látni.
*A másik eddig felkeltette az ő érdeklődését, de a doki egyelőre még nem tudja megállapítani, hogy kölcsönös-e a dolog. Mindenesetre érdekes lányok vannak itt ezen a vashegyen az biztos. Egyszer akár csapathatnának egy nagy ivászatot. A zöld szemű akarta is őt meghívni valamire és az erre szánt bor azóta is ott vár a doki szobájában. Mindenesetre az udvariaskodások közben a doki azért vet egy pillantást a kisasszony domborulataira és maga is szétnéz. Tapasztalt elf szemek mi mindent meg nem látnak. Nemcsak a kabát által takart formás feneket szúrják ki hanem a fűben megbúvó kis virágokat is. Kosarába szed is párat. Kérdésére olyan reakciót kap amit bátorításnak vél. Maga is elmosolyodik és belemegy a játékba.*
-Titkos összetevők? Felcsigáz kisasszony? Mik lehetnek azok? Méhviasz? Rozmaring? Esetleg...jázmin?
*Figyelmesen nézi a másikat akár véletlenül is, de elárul-e valamit a tippek hallatán. A szépítőszerek hallatán érdeklődve figyel. Bizony a másik nő. Kíváncsi és szeret szépnek lenni. Ezért se tudja a doki elítélni. Főleg, hogy ez a szép lány vele kíván járni egyet. A kezet egy hálás mosoly kíséretében elfogadja.*
-Igen én is hasonlókban. Meg olajokban. Hajra, vagy bőrre. És egy megrendelésem van. Krém. Egy csúnya sebhely eltüntetésére. Persze eltüntetni nem fog menni, de talán valami orbáncfűolajt is tartalmazó krém segíthet.
*Most gondolkodik ő hangosan. Közben dögös kosárkáját magához veszi. Ha a másiknak van egyéb tanácsa az jól jönne a dokinak. Látta Rhea asszony hátát. Tudja, hogy azt a sebet nincs, ami eltüntesse. De ez javíthat rajta. Reméli ez számít és nem csak átveri szegény nőt. A természettel kapcsolatos kérdésre vállat ránt.*
-Én fajom egy elég furcsa példánya vagyok. Nem jövök ki jól az állatokkal, csak tavaly tanultam meg lovagolni, az erdőben a hajam beleakad a bokrokba meg a levelek is beleakadnak és nem szeretem a koszt. A sarat, leveleket, széltől összeborzolt hajat. Jobban szeretem a rendelőm kényelmét ahol békében dolgozhatok. De ha természet akkor is inkább a tenger. Korábban hajóorvos voltam.
*Ha lát valamit akkor teszi is el a kosárkájába. Bár nem szívesen, de bepiszkolja a kezét.*
2741. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-09-20 00:44:16
Üzenet elküldve: 2019-09-20 00:44:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
*Ha Dora bármi jelét is látja Intath-tal beszélgetve, hogy ideje lenne Umonnal kapcsolatban befognia a száját, ennek semmi jelét sem mutatja, nem is reagál rá másképp. Egyszerűen kellő határozottsággal elmondja a véleményét a balhéról, ami megesett az előbb.*
- Hogy ittas volt-e? *Kérdezi kicsit meglepetten, mert ez valóban nem rossz kérdés.* Bevallom, fogalmam sincs. Miért ivott volna, mielőtt bejött a kocsmába? Vagy… Lehet, hogy pont a békés Umon volt a részeg? *Töpreng hangosan, elvégre, ha nem is sok, de azért egy jó kancsó bor biztosan elfogyott közöttük, amíg együtt beszélgettek a Pegazusban. De bármi is történt, már megtörtént.*
- Én nem szeretek ilyen körökben forogni. *Veszi magára a lány a dolgot.* Ne értsen félre, biztos jó ott szórakozni annak, aki szereti a társaságot. De azt hiszem, én maradok magamban, vagy a k… *És most majdnem elköpi, hogy kivel múlatja az időt, ezért elharapja a mondatot, helyette kissé türelmetlenül megköszörüli a torkát.* A közeli barátaimmal.
*Dora valahol azért kicsit csodálkozik, hogy a férfi nem kéri rajta számon orvostudományát, ha egyszer meggyógyította a népet a pestistől. Bár tény és való, hogy ez leginkább a rideg alkímiatudásának és boncolásból szerzett tudományos ismereteinek köszönhető. Elég csak visszagondolnia Lynával folytatott beszélgetésére – egy orvos nem olyan, mint Dora. A lány mosolyog.*
- Részemről a szerencse. *A lány egy kissé zavarba jön a gondolatra, hogy majdnem elköpte a kancellárral folytatott viszonyát, de valami egészen más huncutság is kezd beleköltözni. Ahogy leguggol a növényért, tudja jól, hogy a fenekét nézik. Felegyenesedik, leporolja magát (így csak egy tisztaságmániás ügyel a ruháira), majd halvány mosollyal közli:*
- Citromfű, nagyrészt ezt érezheti rajtam. Meg néhány titkos összetevő. *Kacsint cinkosan, mint akiből azért még ki lehetne húzni az információt, de meg kell fontolni, hogyan.*
- A szépítőszerek! Én is éppen ezen gondolkodtam. Mármint illatok előállításán, szappanba, parfümbe, ilyesmibe. Ha mást nem, legalább azért, hogy magamnak kotyvasszak többfélét. Már kedvem lenne váltani. Maga miben gondolkodott? A hölgyek örülnének neki, az biztos. De mire vár még, járjunk egyet!
*Karját nyújtja a férfi felé, hogy felsegítse ültéből, ha elfogadja a támaszt. Ha nem, az se baj, de a lány mindenképpen vele akar továbbindulni.*
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de hogy érti, hogy távol áll öntől a természet? Egy elftől furcsa ezt hallani. *Mondja a lány. Azt nem teszi hozzá, hogy ezekkel a vádakkal kergették őt el otthonról örökre. Pedig ő szereti a növényeket, keresgél is, hátha talál valami illatosat az illatanyagához. Persze közben figyel a férfira – talán túlságosan is.*
*Ha Dora bármi jelét is látja Intath-tal beszélgetve, hogy ideje lenne Umonnal kapcsolatban befognia a száját, ennek semmi jelét sem mutatja, nem is reagál rá másképp. Egyszerűen kellő határozottsággal elmondja a véleményét a balhéról, ami megesett az előbb.*
- Hogy ittas volt-e? *Kérdezi kicsit meglepetten, mert ez valóban nem rossz kérdés.* Bevallom, fogalmam sincs. Miért ivott volna, mielőtt bejött a kocsmába? Vagy… Lehet, hogy pont a békés Umon volt a részeg? *Töpreng hangosan, elvégre, ha nem is sok, de azért egy jó kancsó bor biztosan elfogyott közöttük, amíg együtt beszélgettek a Pegazusban. De bármi is történt, már megtörtént.*
- Én nem szeretek ilyen körökben forogni. *Veszi magára a lány a dolgot.* Ne értsen félre, biztos jó ott szórakozni annak, aki szereti a társaságot. De azt hiszem, én maradok magamban, vagy a k… *És most majdnem elköpi, hogy kivel múlatja az időt, ezért elharapja a mondatot, helyette kissé türelmetlenül megköszörüli a torkát.* A közeli barátaimmal.
*Dora valahol azért kicsit csodálkozik, hogy a férfi nem kéri rajta számon orvostudományát, ha egyszer meggyógyította a népet a pestistől. Bár tény és való, hogy ez leginkább a rideg alkímiatudásának és boncolásból szerzett tudományos ismereteinek köszönhető. Elég csak visszagondolnia Lynával folytatott beszélgetésére – egy orvos nem olyan, mint Dora. A lány mosolyog.*
- Részemről a szerencse. *A lány egy kissé zavarba jön a gondolatra, hogy majdnem elköpte a kancellárral folytatott viszonyát, de valami egészen más huncutság is kezd beleköltözni. Ahogy leguggol a növényért, tudja jól, hogy a fenekét nézik. Felegyenesedik, leporolja magát (így csak egy tisztaságmániás ügyel a ruháira), majd halvány mosollyal közli:*
- Citromfű, nagyrészt ezt érezheti rajtam. Meg néhány titkos összetevő. *Kacsint cinkosan, mint akiből azért még ki lehetne húzni az információt, de meg kell fontolni, hogyan.*
- A szépítőszerek! Én is éppen ezen gondolkodtam. Mármint illatok előállításán, szappanba, parfümbe, ilyesmibe. Ha mást nem, legalább azért, hogy magamnak kotyvasszak többfélét. Már kedvem lenne váltani. Maga miben gondolkodott? A hölgyek örülnének neki, az biztos. De mire vár még, járjunk egyet!
*Karját nyújtja a férfi felé, hogy felsegítse ültéből, ha elfogadja a támaszt. Ha nem, az se baj, de a lány mindenképpen vele akar továbbindulni.*
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de hogy érti, hogy távol áll öntől a természet? Egy elftől furcsa ezt hallani. *Mondja a lány. Azt nem teszi hozzá, hogy ezekkel a vádakkal kergették őt el otthonról örökre. Pedig ő szereti a növényeket, keresgél is, hátha talál valami illatosat az illatanyagához. Persze közben figyel a férfira – talán túlságosan is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4228-4247