//Varangyvár//
//vacsora//
*A jó kancellár kellően ittas már hozzá, hogy ne vegye észre: vadásztörténete csak a bárónál hozta meg a kellő hatást. A báró elismeréssel hümmög, amire pedig Hubi nyájasan bólogat és nem figyel arra, hogy a szebbik nem képviselői meglehetős könnyedséggel lettek úrrá csodálatukon.*
- Ez tagadhatatlan tény. *bazsalyog Yezára, akit ezúttal nem akart meginteni. Inkább csak a szokás hatalma miatt kötözködött.*
- És a pénz legalább megfogható istenség, nem afféle akihez csak imákat lehet intézni és rendszerint nem válaszol rájuk. No persze, bármelyikük hívei most letorkolnának mondván, hogy istenük igenis meghallgatja a fohászokat. Az is igaz továbbá, hogy kétségbevonhatatlan tények igazolják ezen istenek létét. Más kérdés, hogy személyes megfigyeléseim alapján nagy biztonsággal állíthatom, hogy kegyeiket nem osztják bő kézzel és a halandók igen szűk körére terjesztik csak ki.
*Elnyom egy csuklást és kicsit bizonytalanul mosolyog a vörösre.*
- De lám, az imént óva intettelek, hogy meggondolatlanul nyilatkozz az égiekről, és most mintha én esnék ebbe a hiába.
*Aenae feltételezése bizonyára kedvére való lenne, ám azt bizonyítani nem igyekezne. Való igaz, hogy Hubi igen kedveli magát Lanawin jelenkori polihisztorának beállítani, és ha ebben van is némi igazság, zenélni nem tud. Az efféle tevékenységet mindig is méltatlan dolognak tartotta. Nemes kisasszonyok elfoglaltságának vagy vásári csepűrágók mesterségének. Olyasminek, amivel egy komoly tudós nem foglalkozik. Mindezek fényében, és az alkohol ködén át, örül is neki, hogy Yeza nem kéri fel egy kis klimpírozásra. A vörös elkápráztatására minden lehetőséget megragadna, és ez esetben bánnia kellene, hogy a muzsikához nem ért. Szerencsére ilyesmi nem történt. Ellenkezőleg, Yeza jólnevelten segített a kancellárnak átfáradni a társalgóba. Bár az asztaltól felállva Hubi imbolyog kissé, de azért nem jelentene számára megoldhatatlan feladatot pár lépést sétálni a másik helyiségig. Tehát a kért támogatásnak az az oka, hogy Hubi közben átfoghassa Yeza derekát. Ami aztán mégsem történik meg, a vállát karolja át. Hubi úriember, minden ellenkező híresztelés és rosszindulatú mendemonda dacára.
Amikor Aenae visszavonulna, Hubi felemelkedik ültéből és állapotához képest aránylag rendben meghajol. A gesztus közben épp csak egy lépést kell tennie előre, nem többet, hogy orra ne bukjon.*
- A világért sem venném tovább igénybe idődet, mint amennyit megérdemlek. Köszönöm a csodálatos estét, és a gyönyörű muzsikát.
*Ahogy Aenae távozott, Hubi Yeza felé fordul és bizony megfordul a fejében, hogy számára is a visszavonulást javasolja. Az ő illő társaságában. Pontosabban oda fordul ahol Yezát sejti, de a vörös nincs sehol.
~Ezt meg hogyan csinálta? Biztos boszorkány.~
Ami egyébként nem lehetetlen, hiszen már nem egyszer tette lóvá a bölcs kancellárt, ami bűbájosság nélkül aligha sikerült volna.*
- Nos, kedves báróm... *huppan vissza a helyére. Megtehetné, hogy elnézést kér arra hivatkozva, hogy friss levegőre vágyik és nekiindulhatna Yeza felkutatására. De mondani sem kell, hogy ezt méltóságán alulinak tartaná. Csak nem fog holmi fehérnépek után szaladgálni!*
- Úgy tűnik, hogy a hölgyek elfáradtak. *felkuncog* Vagy elunták a társaságunk.
*Előhúzza a pipáját és a hozzá tartozó aszeszoárokat és kérdőn néz Cha'yss-ra. Ha nincs ellenkezés, rápipál.*
- Ahogy a ház úrnőjének is mondtam, kitűnően éreztem magam. A vendéglátás, a vacsora, a kiszolgálás... mind-mind elsőrangú volt. Forrón remélem, hogy lehetőségem lesz viszonozni a nemes gesztust.
*A végén aztán kicsit töprengőn néz a báróra. A maga részéről biztos benne, hogy nem a kancellári tisztség iránt érzett feltétlen tisztelet vagy személye iránt táplált baráti érzések okán hívták meg. És van egy olyan sejtése, hogy - ha feltételezése igaz - a báró megfelelőnek fogja érezni a pillanatot, hogy előjöjjön a farbával.*