//Második szál//
- És vajon jól teszik, hogy nem hisznek? Milyen gyakran mondasz igazat? *méregeti kicsit félrebillentett fejjel a férfit, próbálva valamit kiolvasni az arcvonásaiból, ám nem jár sok sikerrel. Amennyire hajtja a vágy, hogy megismerjen másokat, olyan rosszul tud olvasni az érzelmeikben, így viszont csak az elhangzottak alapján tud következtetéseket levonni, ez pedig, lévén nem mindig mondják azt az emberek, amit tényleg gondolnak, gyakran tévútra viszi. ~Vajon most is így van?~ töpreng magában, ám a szinte kifejezéstelen arc nem ad sok támpontot neki, vajon mi rejlik az agy és a szív legmélyén. A beszélgetés azonban hamar továbbsodródik, ismét olyan vizekre, amikről gyakorlatilag semmi fogalma, hisz a nemesek problémái igencsak távol állnak tőle*
- Ez borzasztóan hangzik! *szörnyed el kissé a hallottak kapcsán, talán most először örülve életében, hogy mégsem ismerte az apját, és nem az ő arannyal futtatott világában nevelkedett* Szomorú, hogy csak ebből áll az életük! *sajnálja is meg kicsit szegény lányokat, akiknek az a legfontosabb az életben, hogy minél hamarabb kifogjanak egy gazdag, és lehetőleg jóképű férjet*
- Nem tudom, hogy cselekednék, de bízom benne, hogy akkor is csak szerelemből mennék férjhez bárkihez, nem azért, mert kötelező. *válaszol őszintén a kérdésre, még ha az nem is feltétlen igényelt választ. Kicsit bele is rázkódik a gondolatba, hogy anélkül menjen hozzá valakihez, hogy tényleg igazán szívből szeretné. ~Nem mintha valaha is fenyegetne az a veszély, hogy valaki el akar venni...~ jut eszébe szomorúan, hiszen alacsony származása és félvér mivolta mind erősen hátráltató tényezők a pártalálásban*
- Szóval nem akarsz akárkit elvenni? Akkor mégis kit szeretnél? Milyennek képzeled az ideális házastársad? *érdeklődik kíváncsian, vajon létezik-e egyáltalán olyan nő a világon, akit Tizio méltónak ítélne arra, hogy a párja legyen*
- Meglehet, ugyanakkor nem kezdtél heves tiltakozásba, így talán valamennyire mégis igazam van. *világít rá a tényállásra, hogy még ha talán kicsit messzire is szaladt a képzelete, a kiindulási alap mégsem olyan valóságtól elrugaszkodott elképzelés, mint ahogy a férfi azt most beállítani igyekszik*
- Amúgy meg mindig úgy véltem, a hízelgésnél jobb az őszinteség. Te nem így gondolod? *nevezték már párszor tapintatlannak emiatt, de az az érzése, Tizio osztozni fog ebben a véleményében, így nem érzi szükségét, hogy bocsánatot kérjen a szavaiért, még ha azok nem is feltétlen estek jól a férfinak. ~Úgy érzem, túl kevesen merik a szemedbe mondani az igazat...~ töpreng magában, egy pillanatra elveszve az emlegetett szemekben*
- Kriyon más. Ő mindig is kicsit fura volt... *~És ha lehetőségem lenne rá, vele is jó alaposan elbeszélgetnék, de nála valahogy még kevésbé érnek célba a szavaim, mint nálad~ ezt már csak gondolatban teszi hozzá, alaposan megválogatva, mit mond hangosan, ugyanis nem szeretne semmi bántót vagy sértőt mondani a tűzmágusra* Ő lehet, hogy csak az élvezet miatt csinálja, bár attól még ugyanúgy káros ez a szokás. De az az érzésem, benned ennél több van! *újból keresetlen őszinteséggel beszél, még ha kissé naivan hangzik is, amit mondd, és Tizio csak ki fogja gúnyolni őt emiatt. Biztos benne, hogy valami komoly, a régmúlt sérelmeiből táplálkozó oka van a férfi mostani viselkedésének, melyet szívesen megismerne, azonban a benne lévő tapintat azt már nem engedi, hogy nyíltan rákérdezzen erre, ha a férfi önként nem akar erről beszélni, így csak reménykedni tud, hogy a kiváltó okok pontos ismerete nélkül is tud végül hatni rá*
- Meglehet. De ez esetben elég lenne csak annyit mondaniuk, hogy erről nem szeretnének beszélni, és akkor nem erőltetném tovább. *válaszol talán kissé túlzottan is nemtörődöm hangnemben, így pillanatnyi habozás után hozzáteszi* Ugye te szólnál, ha túl sokat kérdeznék? *sandít Tiziora, hiszen bár nem nézi ki belőle, hogy olyanról beszéljen, amiről nem akar, azért jobbnak tartja legalább most tisztázni a dolgokat*
- Tudom, hogy ez csak vicc akart lenni, de szerintem igazából tényleg kedves vagy. Már ha úgy döntesz, hogy megmutatod ezt az oldalad másoknak is. *válaszol a kelleténél kissé komolyabban a megjegyzésre, majd ő maga is tréfálkozásra vált át*
- Ezzel se vádoltak még túl gyakran! *jegyzi meg nevetve az optimizmus kapcsán, majd jókedve a csevegés további része során is megmarad, egészen addig, míg talán egy picit már későn is, de le nem esik neki, mire gondolt Tizio. Nagy fokú önbizalomhiánya miatt sosem gondolta volna, hogy esetleg ő is a csinos lányok kategóriába lenne sorolható, így még akkor sem kapcsol, mikor a férfi finoman megérinti. Akkor lesz csak világos számára, hogyan is értette korábbi szavait Tizio, mikor a férfi már megcsókolja, így először nem is tud máshogy reagálni, csak egy pillanatnyi teljes ledermedéssel, a döbbenet elmúltával azonban átadja magát az érzésnek és visszacsókolja Tiziot. Hamarosan azonban gondolatai is tudatosulnak az agyában, egyetlen szót formálva fejében. ~Ne!~ kiáltja minden porcikája, amit végül kénytelen meghallani és válaszolni rá*
- Ne, ezt nem kellene! *helyezi egyik kezét a férfi mellkasára, így próbálva növelni köztük a távolságot, miután véget vetett a csóknak. Biztos benne, Tizionak ez puszta szórakozás csupán, pillanatnyi figyelemelterelés a különféle élvezeti szerek fogyasztása helyett, és bár jóképűnek találja, tudja, hogy Tizio sosem lenne képes igazán szeretni őt, így jobbnak látja befejezni a dolgot, mielőtt az igazán elkezdődhetne.*