//Gizuka//
*Aztán elkerekednek ám szemei a szavakra, mert a menyecske meg olyat talál mondani, hogy menten földhöz vágja a kapát.*
- Elverne-ee? Hát miféle vasorrú, házsártos jó anyád van tenéked, hogy ilyeneket mondd?! Hogy vinné el a minyiori rosseb! *Teszi karba kezét hirtelen, szemét mérgesen összehúzva.*
- Aki beteg pihenjen, mer még ótvarosabb lesz, mint előtte vót! Ez így van jól, na. *Bólint egy nagy határozottat, aztán elégedetten figyeli, hogy Gizut felsegítheti a szekérre, egészen a krumplis zsák mellé. A lány kényelmesen elhelyezkedhet, mert a szekér, vagy inkább kiskocsi elég nagy, ahogy a kerekei is, így akármilyen termetes hátsóval is áldották meg a teremtők, Garik azt elhúzza Wegtoren széléig is. Főleg egy ilyen menyecskét, egy ilyen jóízű hátsóval.*
- Minyior? Hát az nem messze van, tán az én falumból, alig egy napi járófődre. *Bólogat, mert bizony térképészettanból eléggé otthon van, már, ha a tanyákat, meg a falukat kérdezik. Oltári hahotára nyílik el a szája, úgy kacag a lánnyal, mintha csiklandoznák, aztán persze aggódva hajol közelebb, összébb húzva azt a pokrócot.*
- Jajj, hogy nincs nálam kettő! *Toppant egy nagyot mérgesen, csak úgy porzik a tharg piac poros talaja.* Bújjál beljebb, aztán melegedjé, nem vagy jól, te Gizu! Osztán persze, hogy udvarias vagyok, hát lennék furkó, vagy lingár egy ilyen szép leánnyal? *Csóválja meg fejét, karba tett kézzel, hetykén vállával megtámasztva a kocsi oldalát, onnan figyelve fel a lányra, meg néha persze körbefuttatva tekintetét a piacon.*
- Dehogy mész, a minyioni rosseb vigye, hát olyan anyáhó? Megmondom, hogyan legyen, aztán majd eldöntöd. Előbb eladjuk a krumplid, hát mégsem mehecc így haza! Anyád a pecuba zár, pfej!
*Megint toppant aztán, közben megigazgatja kicsit azt a pokrócot, kedvesen mosolyogva a lányra nézve, csak az úti célra komorodik el kissé.*
- Ispotályhó nem megyünk, teli van az pöstissel, bóhásak mind, csak vakaróznál. *Legyint bosszúsan.*
- Eladjuk a krumplit, aztán jössz hozzám, majd én kigyógyítalak. Nem sezlony van ottan, hanem dikó, ott majd megleszel, míg fölgyógyulsz. *Aztán fordul is már, éktelen ordításba kezd, csak ahogyan tanulta:*
- Eladó a jó kolompér! IDE GYŰJJÖN, AKI VENNE! Olcsó, mintha maga szedte vóna, még sincs munka vele, csak megpucóni kő! *Azért visszafordul.* Addig csak pihenj, Guzi, Garik megoldja, de aztán mondd csak! Mennyiért adjam ezt a zsákot, hogy az a vasorrú anyád is örüljön? *Kérdezi sutyorogva. Magában persze már arra gondol, jöhetne erre egy pásztor, aki mindig az olcsó krumplit keresi, akkor aztán lear(on)athatná a dicsőséget a lánynál.*
A hozzászólás írója (Garik Branton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.04 16:48:21