Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 202 (4021. - 4040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4040. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-01 23:33:24
Üzenet elküldve: 2022-11-01 23:33:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
-Á. Talán ha az utunk engedi majd, vagy akadnak unalmas órák, no és persze ha érdekel majd elmesélem. Együtt segítettünk Abogr mesternek a toronynál a pásztormágussal, tőle kaptam ezt a gyűrűt hálája jeléül. *Persze nem Learontól, de talán egy elég egyértelmű lehet a lánynak. Közben pedig a nyakába akasztott ékszert kocogtatja meg, azt amit korábban a kapuban már láthatott Krestvir, habár akkor más egyebet nem nagyon volt alkalma hozzáfűzni az elfnek.*
-Ennek örülök.
*Feleli arra, hogy nem érzi úgy, hogy muszáj felajánlania ezt. Benne az egyébként egyértelmű indokokon kívül még azért is merül fel ez a kérdés, mert hát ugye ez egy igencsak különleges varázsvacok ha úgy tetszik. Ő sem engedne csak úgy be akárki a varázsvackába. A lány további gondonlatmenetén egy kicsit meglepődik, aztán igazából őt magát is gondolkodóba ejti.*
-Azt hiszem ha nem igaz, akkor lesz pletyka. Függetlenül attól, hogy ki mondja kinek. Még inkább talán a szándék lehet a lényeg, ha elmesélsz valamit valakinek amit láttál és vagy hallottál az más, mintha rosszindulattal elferdíted ugyanazt a dolgot. Vagy egy olyan dolgot, amit eleve nem is láttál, csak látni véltél, vagy csak egyszerűen kitaláltad.
*Megvonja a vállát, nincs igazán ellenére a pletyka, mert féligazságok mindig akadnak benne, igaz több nagyritkán. De ennek is jó hasznát veheti egy világjáró.*
-Rendben.
*Válaszolja ő is elismételve Krestvir szavait egy halvány mosollyal. Nehezen tudja hová tenni a dolgot, nehezen dönti el, hogy nem érti az ő játékát, vagy teljesen érti csak így forgatja a maga lapjait. Nem mintha gondja lenne bármelyikkel is.*
-Nem, nem hiszem. Akkor.. én itt megvárlak.
*Mondja, majd egy rövid körbepillantás után leakasztja nyakánál a palástját és az egyik székre teríti, majd leveszi a csizmáját is amit úgy tesz, hogy ne legyen útban. Majd pedig nekikezd vetkőzni, kigombolja ingét és leveszi azt is, majd a nadrágját is a palástra rakva így helyet spórolva. Nem igazán szégyenlősködik, ha esetleg Krestvir addigra nincs már rég odafent, alsónadrágja marad rajta, ami fehér színű egyszerű anyag, a térde fölött ér véget és talán csak a férfiasságánál simul a testére némileg, egyébként laza darab. Testén nincsenek harci hegek vagy forradások, sima a bőre, fehér és tiszta. Mellkasán esztétikus mennyiségű szőr van, és úgy általában elmondható hogy több mint száz éves létére jó formában van. Nem kifejezetten izmos alkat, nem olyan mint a nagy harcosok vagy a munkások általában, de szikár és látszik rajta, hogy nem hagyta el magát. Aztán ahogy végez, és ha Krestvir nem szól vagy kérdez közben semmit akkor visszaül az ágyra, talán le is fekszik hogy tarkója alá tegye mindkét kezét és úgy várjon a lányra.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
-Á. Talán ha az utunk engedi majd, vagy akadnak unalmas órák, no és persze ha érdekel majd elmesélem. Együtt segítettünk Abogr mesternek a toronynál a pásztormágussal, tőle kaptam ezt a gyűrűt hálája jeléül. *Persze nem Learontól, de talán egy elég egyértelmű lehet a lánynak. Közben pedig a nyakába akasztott ékszert kocogtatja meg, azt amit korábban a kapuban már láthatott Krestvir, habár akkor más egyebet nem nagyon volt alkalma hozzáfűzni az elfnek.*
-Ennek örülök.
*Feleli arra, hogy nem érzi úgy, hogy muszáj felajánlania ezt. Benne az egyébként egyértelmű indokokon kívül még azért is merül fel ez a kérdés, mert hát ugye ez egy igencsak különleges varázsvacok ha úgy tetszik. Ő sem engedne csak úgy be akárki a varázsvackába. A lány további gondonlatmenetén egy kicsit meglepődik, aztán igazából őt magát is gondolkodóba ejti.*
-Azt hiszem ha nem igaz, akkor lesz pletyka. Függetlenül attól, hogy ki mondja kinek. Még inkább talán a szándék lehet a lényeg, ha elmesélsz valamit valakinek amit láttál és vagy hallottál az más, mintha rosszindulattal elferdíted ugyanazt a dolgot. Vagy egy olyan dolgot, amit eleve nem is láttál, csak látni véltél, vagy csak egyszerűen kitaláltad.
*Megvonja a vállát, nincs igazán ellenére a pletyka, mert féligazságok mindig akadnak benne, igaz több nagyritkán. De ennek is jó hasznát veheti egy világjáró.*
-Rendben.
*Válaszolja ő is elismételve Krestvir szavait egy halvány mosollyal. Nehezen tudja hová tenni a dolgot, nehezen dönti el, hogy nem érti az ő játékát, vagy teljesen érti csak így forgatja a maga lapjait. Nem mintha gondja lenne bármelyikkel is.*
-Nem, nem hiszem. Akkor.. én itt megvárlak.
*Mondja, majd egy rövid körbepillantás után leakasztja nyakánál a palástját és az egyik székre teríti, majd leveszi a csizmáját is amit úgy tesz, hogy ne legyen útban. Majd pedig nekikezd vetkőzni, kigombolja ingét és leveszi azt is, majd a nadrágját is a palástra rakva így helyet spórolva. Nem igazán szégyenlősködik, ha esetleg Krestvir addigra nincs már rég odafent, alsónadrágja marad rajta, ami fehér színű egyszerű anyag, a térde fölött ér véget és talán csak a férfiasságánál simul a testére némileg, egyébként laza darab. Testén nincsenek harci hegek vagy forradások, sima a bőre, fehér és tiszta. Mellkasán esztétikus mennyiségű szőr van, és úgy általában elmondható hogy több mint száz éves létére jó formában van. Nem kifejezetten izmos alkat, nem olyan mint a nagy harcosok vagy a munkások általában, de szikár és látszik rajta, hogy nem hagyta el magát. Aztán ahogy végez, és ha Krestvir nem szól vagy kérdez közben semmit akkor visszaül az ágyra, talán le is fekszik hogy tarkója alá tegye mindkét kezét és úgy várjon a lányra.*
4039. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-11-01 20:10:12
Üzenet elküldve: 2022-11-01 20:10:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Learon... Tudja, kiről van szó, bár nem igazán ismeri a férfit. Helybéli és mágus ő is, azt biztosan tudja.
Egyébként pedig finoman megrázza a fejét, jelezve, hogy nem emlékszik, hogy Valuryen mesélt volna erről.
Fölmerül benne, hogy fölajánlja, hogy a férfi tanulhat többet is az ő jegyzeteiből erről az ágról, ha szeretné, de aztán eszébe jut, hogy Valuryen a szakrális mágiát választotta. Ami persze a jelek szerint nem akadályozza, hogy elementáris ágakban is fejlessze magát, ám az ajánlat mégis benne reked. Sok kérdése volna ugyanis a férfi felé, de azt még ő is tudja, hogy ezekkel a kérdésekkel elronthatná az este nyugalmát. Márpedig nem szeretné. Amilyen üresnek és magányosnak érezte tegnap este Synmirát, most örül, hogy mégis van itt valaki az "övéi" közül. Talán az elfet sem ismeri túl jól, de mivel nincs családja, sem emlékei közeli hozzátartozókról, valahogy úgy alakult, hogy a Szövetség tagjai felé engedte meg magának a bizalmat. Többé-kevésbé... De az biztos, hogy neki is szüksége van a kötődésre, s mivel Taitos most nincs itt, s a többiek is lemorzsolódtak, akikkel valaha közelebbi kapcsolatot alakíthatott volna ki, így most Valuryenben próbálja megtalálni a biztonságérzetét. Úgyhogy még most, az elején kikerüli a konfliktus lehetőségét és a vallás témáját.
Zavar ennek ellenére is kerül közéjük, de már egy egészen más témában.*
- Nem érzem úgy. - *Feleli. Bár a gondolatmenetet nem teljesen érti, de ez nem újdonság számára, gyakran nem érti az udvariassági köröket, úgyhogy nem is akad fönn ezen.*
- Ágyba bújni. Vagy kettesben egy szobában aludni... - *Válaszol egyenesen, magára a kérdésre. Mindenféle zavar nélkül, mintha a tréfa vagy a piszkálódás teljesen elkerülné a figyelmét, s épp csak tisztázná a szavai értelmét.*
- De azt hiszem, pletykálni is illetlen. Ha valakik arról pletykálnak, hogy egy férfi és egy nő együtt aludt, és szerintük ez illetlen, akkor közben ők is illetlenek? Vagy csak akkor, ha nem igaz, amiről pletykálnak? - *Merül el és zavarodik bele az illemszabályokba. Elég bonyolultnak tartja ezt. Főleg, hogy közben olyan sokan szegik meg ezeket körülötte, hogy nehéz felmérnie, egyáltalán miért is léteznek ezek a szabályok, vagy mennyire fontosak.*
- Rendben. - *Fogadja el aztán Valuryen "válaszát", s megint csak mintha fel sem tűnne számára a kétértelműség, vagy a célozgatás.*
- Fel kell még menned? - *Kérdi aztán, s lassan föláll az ágyról és a följárat felé fordul, ami jelezheti, hogy neki van még dolga odafönn.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Learon... Tudja, kiről van szó, bár nem igazán ismeri a férfit. Helybéli és mágus ő is, azt biztosan tudja.
Egyébként pedig finoman megrázza a fejét, jelezve, hogy nem emlékszik, hogy Valuryen mesélt volna erről.
Fölmerül benne, hogy fölajánlja, hogy a férfi tanulhat többet is az ő jegyzeteiből erről az ágról, ha szeretné, de aztán eszébe jut, hogy Valuryen a szakrális mágiát választotta. Ami persze a jelek szerint nem akadályozza, hogy elementáris ágakban is fejlessze magát, ám az ajánlat mégis benne reked. Sok kérdése volna ugyanis a férfi felé, de azt még ő is tudja, hogy ezekkel a kérdésekkel elronthatná az este nyugalmát. Márpedig nem szeretné. Amilyen üresnek és magányosnak érezte tegnap este Synmirát, most örül, hogy mégis van itt valaki az "övéi" közül. Talán az elfet sem ismeri túl jól, de mivel nincs családja, sem emlékei közeli hozzátartozókról, valahogy úgy alakult, hogy a Szövetség tagjai felé engedte meg magának a bizalmat. Többé-kevésbé... De az biztos, hogy neki is szüksége van a kötődésre, s mivel Taitos most nincs itt, s a többiek is lemorzsolódtak, akikkel valaha közelebbi kapcsolatot alakíthatott volna ki, így most Valuryenben próbálja megtalálni a biztonságérzetét. Úgyhogy még most, az elején kikerüli a konfliktus lehetőségét és a vallás témáját.
Zavar ennek ellenére is kerül közéjük, de már egy egészen más témában.*
- Nem érzem úgy. - *Feleli. Bár a gondolatmenetet nem teljesen érti, de ez nem újdonság számára, gyakran nem érti az udvariassági köröket, úgyhogy nem is akad fönn ezen.*
- Ágyba bújni. Vagy kettesben egy szobában aludni... - *Válaszol egyenesen, magára a kérdésre. Mindenféle zavar nélkül, mintha a tréfa vagy a piszkálódás teljesen elkerülné a figyelmét, s épp csak tisztázná a szavai értelmét.*
- De azt hiszem, pletykálni is illetlen. Ha valakik arról pletykálnak, hogy egy férfi és egy nő együtt aludt, és szerintük ez illetlen, akkor közben ők is illetlenek? Vagy csak akkor, ha nem igaz, amiről pletykálnak? - *Merül el és zavarodik bele az illemszabályokba. Elég bonyolultnak tartja ezt. Főleg, hogy közben olyan sokan szegik meg ezeket körülötte, hogy nehéz felmérnie, egyáltalán miért is léteznek ezek a szabályok, vagy mennyire fontosak.*
- Rendben. - *Fogadja el aztán Valuryen "válaszát", s megint csak mintha fel sem tűnne számára a kétértelműség, vagy a célozgatás.*
- Fel kell még menned? - *Kérdi aztán, s lassan föláll az ágyról és a följárat felé fordul, ami jelezheti, hogy neki van még dolga odafönn.*
4038. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-31 13:57:35
Üzenet elküldve: 2022-10-31 13:57:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//vacsora//
*Voltaképpen hálás lehet anyjának, hogy egyes darabokat unásig gyakoroltatott vele a zongorán, ha nem tudná kívülről is, akkor még félreütne, mikor Habrertus a vadászsikereit emlegeti. Az meg aztán végképp szerencsés körülmény, hogy háttal ül a nagyérdeműnek, mert így sem a gonosz mosolya nem látszik, sem pedig az, hogy a nyilvánvaló lódításra a szemét forgatja. Nem mintha ne lennének emberek, akiket képesnek tart arra, hogy az említett vadakat elejtse, de Habrertus egész biztosan nem tudna felemelni egy lándzsát, nemhogy tisztességesen elhajítani, vagy odaszúrni vele. De szívesen megnézné, ahogy próbálkozik, bár úgysem próbálkozna, csomó kifogása lenne, például az élemedett kora vagy a furcsa keze. Meg ugye mennyivel kényelmesebb egy szénaboglya közepén, Yeza társaságában bevárni a hajtókat! Össze kell szorítania a száját, hogy ne nevessen fel hangosan. Ugyanakkor, nem kockáztathat meg további zongorázást, mert félő, hogy a későbbiekben már nem lenne lélekjelenléte, mikor a kancellár ismét mond valami nagyot - Aenae biztos benne, hogy fog. Feláll ugyan a hangszer elől, de nem csukja le, hátha valaki más is elnyomogatná a billentyűket - igen, Habrertusra gondol, aki kiváló mindenben, már legalábbis önmaga szerint.
Egy pillanattal később már egy kívülről szemlélve is igen bensőséges szituációban találja magát Cha'yss kezét fogva. Halvány mosollyal néz rá, alig észrevehetően előbb megrázza a fejét, majd egy fokkal határozottabban bólint is egyet. Hazudna, ha azt mondaná, hogy fényesen érzi magát, egyrészt túl sokat evett - önmagához képest -, másrészt valóban igen mozgalmas volt a napja, akkor is elfáradt volna benne, ha nincsen gyerek a hasában. Az ágy már a vacsora előtt is hívogatta, az udvariaskodás meg fárasztotta és bár Habrertus valahol szórakoztató részegen, de Aenae nem szeretné látni, mikor majd eljut a leejtő aljára.*
- Ha megbocsátotok, én visszavonulok.
*Udvariaskodás ismét, hisz akkor is visszavonul, ha nem bocsátanak meg neki. Ha Yeza is menekülőre fogná, akkor akár egyszerre is elhagyhatják a helyiséget, csak Aenae nem a veranda, hanem a hálószobája felé veszi majd az irányt.*
//vacsora//
*Voltaképpen hálás lehet anyjának, hogy egyes darabokat unásig gyakoroltatott vele a zongorán, ha nem tudná kívülről is, akkor még félreütne, mikor Habrertus a vadászsikereit emlegeti. Az meg aztán végképp szerencsés körülmény, hogy háttal ül a nagyérdeműnek, mert így sem a gonosz mosolya nem látszik, sem pedig az, hogy a nyilvánvaló lódításra a szemét forgatja. Nem mintha ne lennének emberek, akiket képesnek tart arra, hogy az említett vadakat elejtse, de Habrertus egész biztosan nem tudna felemelni egy lándzsát, nemhogy tisztességesen elhajítani, vagy odaszúrni vele. De szívesen megnézné, ahogy próbálkozik, bár úgysem próbálkozna, csomó kifogása lenne, például az élemedett kora vagy a furcsa keze. Meg ugye mennyivel kényelmesebb egy szénaboglya közepén, Yeza társaságában bevárni a hajtókat! Össze kell szorítania a száját, hogy ne nevessen fel hangosan. Ugyanakkor, nem kockáztathat meg további zongorázást, mert félő, hogy a későbbiekben már nem lenne lélekjelenléte, mikor a kancellár ismét mond valami nagyot - Aenae biztos benne, hogy fog. Feláll ugyan a hangszer elől, de nem csukja le, hátha valaki más is elnyomogatná a billentyűket - igen, Habrertusra gondol, aki kiváló mindenben, már legalábbis önmaga szerint.
Egy pillanattal később már egy kívülről szemlélve is igen bensőséges szituációban találja magát Cha'yss kezét fogva. Halvány mosollyal néz rá, alig észrevehetően előbb megrázza a fejét, majd egy fokkal határozottabban bólint is egyet. Hazudna, ha azt mondaná, hogy fényesen érzi magát, egyrészt túl sokat evett - önmagához képest -, másrészt valóban igen mozgalmas volt a napja, akkor is elfáradt volna benne, ha nincsen gyerek a hasában. Az ágy már a vacsora előtt is hívogatta, az udvariaskodás meg fárasztotta és bár Habrertus valahol szórakoztató részegen, de Aenae nem szeretné látni, mikor majd eljut a leejtő aljára.*
- Ha megbocsátotok, én visszavonulok.
*Udvariaskodás ismét, hisz akkor is visszavonul, ha nem bocsátanak meg neki. Ha Yeza is menekülőre fogná, akkor akár egyszerre is elhagyhatják a helyiséget, csak Aenae nem a veranda, hanem a hálószobája felé veszi majd az irányt.*
4037. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-31 07:28:48
Üzenet elküldve: 2022-10-31 07:28:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//Vacsora//
*A hölgyek ijedősségét firtató megjegyzésnél a kisasszony ~nagyasszony, asszony, leendő asszony... ~ *már egy kicsit kusza a fejében, mi is lenne a megfelel megszólítás* rá pillant. Ő viszont csak megvonja a kompetencia híján lévők tartózkodó módján. Honnan is tudhatná ő? Sosem volt hölgy. Azért utána csak kunkorodik egy cinkos mosoly a szája szélére a lány felé. A Wegtorenen kívüli világban él valami betokosodott elvárás a nők felé, mely elvárja, hogy védelemre szoruljanak. A sebezhetőség pont olyan formális kellék, mint az illemtudó, bájos mosolygás. Arról fogalma sincs, hogy A tharg lányt mennyire avatta be, de a Báró tudja, hogy a vöröst miféle fából faragták ezen a téren. Különös irónia, hogy ettől függetlenül épp a sebezhetőség az, ami Yezát Caldorcor szolgálatába terelte. Persze nem azért, mert a Báró férfi, hanem mert befolyással bír.
A Kancellár viszont egészen más lapra tartozik. Egyelőre jobbnak tartja nem kiteríteni előtte a tényeket a fegyverforgatói képességeiről. Persze, talán izgalmasnak találná a vén kecske, de a vörös túl bizalmatlannak és óvatosnak ismerte meg az eddigiek alapján, hogy azt feltételezhesse, mindez nem nehezítené meg a dolgát.
Az egyelőre talány marad, hogy Habrertus Úr hogy áll a hírneves fegyverforgató fehérnépekhez, de az aligha titok, hogy a hízelgés bizony a kedvére való. Így tehát Yeza nem is mulasztja el, hogy az istenek felé kanyarodó beszélgetés fonalán a "nem tudnám megmondani, hogy mit miért tesznek" mondatot ne tűzze meg egy mosollyal. Egy amolyan "ugyan-ugyan, Méltóságod csak szerénykedik" sugallattal.
Mi tagadás, kihagy egy ütemet a szíve, amikor a figyelmeztetőn lendülő mutatóujj óvatosságra inti. Valóban nem járatos vallási kérdésekben és valóban, ez a téma némely helyeken túl nagy komolysággal és súllyal bír. A meggondolatlanságát egyelőre az biztosan menti, hogy a Báró házában vannak.*
- Mint mondottam, járatlan vagyok e témában.
*Szerencsére az intelem éle csak megvillan, de aztán hamar el is tompul. Yeza pedig tölt még a várakozón kitartott pohárba.*
- A rossz nyelvek szerint a kereskedők istene a pénz *mondja, ahogy ellép a Kancellár mögött, s nem mulasztja el finoman végigsimítani az úri felöltő vállát.* - Persze Caldorcor Báró nem mérhető a kereskedők zömével egy lapon, hiszen vitathatatlan üzleti érzéke mellett Wegtoren nemese is. ~És a legtöbben amúgy is csak köszönésnél vagy szitkozódásnál citálják a nyelvükre az isteneket.~ *Wegtoreniként nehezére esik elképzelni, hogy a Báró ájtatos imádságokat mormoljon.
Amikor a vadászat kapcsán a Kancellár díszes sorba emlegeti trófeáit, Yeza elengeti a törekvést, hogy valamelyest megőrizze a Tharg Főhivatalnok józanságát. Emlékszik még, amikor legutóbb elejtett wargról szónokolt. Óhatatlanul elé is idéződik benne a kép, amikor a dicső vadász vérző orral, rögtönzött szoknyácskában ücsörög a Kalmár lépcsőjén. Neki el kell fordulnia hozzá, hogy elrejtse a vonásait (természetesen valami tesz-vesz égisze alá rejtve a dolgot), de Caldordor olyan elismeréssel hümmög, hogy azt bármelyik hamiskártyás megirigyelhetné.
Természetesen a felkérésre készségesen átsegíti a Kancellárt a másik helyiségbe, akármennyire kétes arányban szól is ez a gesztus a támogatásról vagy az illemet áthágó érintésről. De őszintén, inkább sétálna körbe háromszor a vén kappannal így a ház körül, ha azzal kihúzhatná magát a lagymatag klimpírozás végighallgatásának terhe alól. Akármennyire is művészi Aenae játéka, ez a hangszer annyira idegen az ő ízléséhez, hogy bármilyen kiváló dallamot megnyomorít a fülének.
Mikor aztán előkerül a rum és a dohány, Yeza megragadja az alkalmat, hogy elnézést kérve egy rövidebb időre kisurranjon egy kis friss levegőt szívni a verandára. Ugatnak a kutyák. Ha rablók környékezik a birtokot, most még azt is szívesebben veszi, mint hogy még mélyebbre merüljön a nyájaskodásba. Ráfér egy kis szusszanás.*
//Vacsora//
*A hölgyek ijedősségét firtató megjegyzésnél a kisasszony ~nagyasszony, asszony, leendő asszony... ~ *már egy kicsit kusza a fejében, mi is lenne a megfelel megszólítás* rá pillant. Ő viszont csak megvonja a kompetencia híján lévők tartózkodó módján. Honnan is tudhatná ő? Sosem volt hölgy. Azért utána csak kunkorodik egy cinkos mosoly a szája szélére a lány felé. A Wegtorenen kívüli világban él valami betokosodott elvárás a nők felé, mely elvárja, hogy védelemre szoruljanak. A sebezhetőség pont olyan formális kellék, mint az illemtudó, bájos mosolygás. Arról fogalma sincs, hogy A tharg lányt mennyire avatta be, de a Báró tudja, hogy a vöröst miféle fából faragták ezen a téren. Különös irónia, hogy ettől függetlenül épp a sebezhetőség az, ami Yezát Caldorcor szolgálatába terelte. Persze nem azért, mert a Báró férfi, hanem mert befolyással bír.
A Kancellár viszont egészen más lapra tartozik. Egyelőre jobbnak tartja nem kiteríteni előtte a tényeket a fegyverforgatói képességeiről. Persze, talán izgalmasnak találná a vén kecske, de a vörös túl bizalmatlannak és óvatosnak ismerte meg az eddigiek alapján, hogy azt feltételezhesse, mindez nem nehezítené meg a dolgát.
Az egyelőre talány marad, hogy Habrertus Úr hogy áll a hírneves fegyverforgató fehérnépekhez, de az aligha titok, hogy a hízelgés bizony a kedvére való. Így tehát Yeza nem is mulasztja el, hogy az istenek felé kanyarodó beszélgetés fonalán a "nem tudnám megmondani, hogy mit miért tesznek" mondatot ne tűzze meg egy mosollyal. Egy amolyan "ugyan-ugyan, Méltóságod csak szerénykedik" sugallattal.
Mi tagadás, kihagy egy ütemet a szíve, amikor a figyelmeztetőn lendülő mutatóujj óvatosságra inti. Valóban nem járatos vallási kérdésekben és valóban, ez a téma némely helyeken túl nagy komolysággal és súllyal bír. A meggondolatlanságát egyelőre az biztosan menti, hogy a Báró házában vannak.*
- Mint mondottam, járatlan vagyok e témában.
*Szerencsére az intelem éle csak megvillan, de aztán hamar el is tompul. Yeza pedig tölt még a várakozón kitartott pohárba.*
- A rossz nyelvek szerint a kereskedők istene a pénz *mondja, ahogy ellép a Kancellár mögött, s nem mulasztja el finoman végigsimítani az úri felöltő vállát.* - Persze Caldorcor Báró nem mérhető a kereskedők zömével egy lapon, hiszen vitathatatlan üzleti érzéke mellett Wegtoren nemese is. ~És a legtöbben amúgy is csak köszönésnél vagy szitkozódásnál citálják a nyelvükre az isteneket.~ *Wegtoreniként nehezére esik elképzelni, hogy a Báró ájtatos imádságokat mormoljon.
Amikor a vadászat kapcsán a Kancellár díszes sorba emlegeti trófeáit, Yeza elengeti a törekvést, hogy valamelyest megőrizze a Tharg Főhivatalnok józanságát. Emlékszik még, amikor legutóbb elejtett wargról szónokolt. Óhatatlanul elé is idéződik benne a kép, amikor a dicső vadász vérző orral, rögtönzött szoknyácskában ücsörög a Kalmár lépcsőjén. Neki el kell fordulnia hozzá, hogy elrejtse a vonásait (természetesen valami tesz-vesz égisze alá rejtve a dolgot), de Caldordor olyan elismeréssel hümmög, hogy azt bármelyik hamiskártyás megirigyelhetné.
Természetesen a felkérésre készségesen átsegíti a Kancellárt a másik helyiségbe, akármennyire kétes arányban szól is ez a gesztus a támogatásról vagy az illemet áthágó érintésről. De őszintén, inkább sétálna körbe háromszor a vén kappannal így a ház körül, ha azzal kihúzhatná magát a lagymatag klimpírozás végighallgatásának terhe alól. Akármennyire is művészi Aenae játéka, ez a hangszer annyira idegen az ő ízléséhez, hogy bármilyen kiváló dallamot megnyomorít a fülének.
Mikor aztán előkerül a rum és a dohány, Yeza megragadja az alkalmat, hogy elnézést kérve egy rövidebb időre kisurranjon egy kis friss levegőt szívni a verandára. Ugatnak a kutyák. Ha rablók környékezik a birtokot, most még azt is szívesebben veszi, mint hogy még mélyebbre merüljön a nyájaskodásba. Ráfér egy kis szusszanás.*
4036. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-26 23:21:10
Üzenet elküldve: 2022-10-26 23:21:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Kedvesen megmosolyogja Krestvirt a tréfamesterséget illetően. Úgy érzi hogy kicsit sikerült feloldódnia a lánynak, de legalábbis elterelni a figyelmét a közelmúlt borzalmairól, és még ha csak átmenetileg is, de mosolyogni látni őt. Igazán szívmelengető érzés az elfnek. Ő maga is csak biccent.*
-Bár nem vagyok túlságosan járatos a holdmágiában be kell valljam. Csak azt a csodálatos köpenyt vagyok képes magamra ölteni, az a kecskegyűrűs mágus tanított meg rá, Learon. Vagy már meséltem? Elnézést.
*Néha elfelejti hogy kinek és mit mondott már, vagy mi az, amit csak szeretett volna.*
-De szeretnék!
*Jelenti ki határozottan.*
-Tudom hogy nem muszáj, csak nem szerettem volna hogy.. nos hát tudod. Úgy érezd hogy muszáj ezt felajánlanod vagy ilyesmi.
*Aztán ahogy tovább szabadkozik Krestvir úgy gondolja ez egy jó alkalom, hogy kicsit visszatréfálja őt a korábbiért.*
-Pletykálni?
*Természetesen arra reagálva, hogy nem illik.*
-Vagy ágyba bújni egymással?
*Egy darabon kivár, csak kíváncsi a másik arcára, hogy mit gondol, majd folytatja.*
-Nincs egyébként ellenemre.
*Újabb kisebb hatásszünet.*
-Nem szokott zavarni ha pletykálnak rólam.
*Talán ennél többértelműen ha akart volna se tudott volna fogalmazni.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Kedvesen megmosolyogja Krestvirt a tréfamesterséget illetően. Úgy érzi hogy kicsit sikerült feloldódnia a lánynak, de legalábbis elterelni a figyelmét a közelmúlt borzalmairól, és még ha csak átmenetileg is, de mosolyogni látni őt. Igazán szívmelengető érzés az elfnek. Ő maga is csak biccent.*
-Bár nem vagyok túlságosan járatos a holdmágiában be kell valljam. Csak azt a csodálatos köpenyt vagyok képes magamra ölteni, az a kecskegyűrűs mágus tanított meg rá, Learon. Vagy már meséltem? Elnézést.
*Néha elfelejti hogy kinek és mit mondott már, vagy mi az, amit csak szeretett volna.*
-De szeretnék!
*Jelenti ki határozottan.*
-Tudom hogy nem muszáj, csak nem szerettem volna hogy.. nos hát tudod. Úgy érezd hogy muszáj ezt felajánlanod vagy ilyesmi.
*Aztán ahogy tovább szabadkozik Krestvir úgy gondolja ez egy jó alkalom, hogy kicsit visszatréfálja őt a korábbiért.*
-Pletykálni?
*Természetesen arra reagálva, hogy nem illik.*
-Vagy ágyba bújni egymással?
*Egy darabon kivár, csak kíváncsi a másik arcára, hogy mit gondol, majd folytatja.*
-Nincs egyébként ellenemre.
*Újabb kisebb hatásszünet.*
-Nem szokott zavarni ha pletykálnak rólam.
*Talán ennél többértelműen ha akart volna se tudott volna fogalmazni.*
4035. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-24 20:26:11
Üzenet elküldve: 2022-10-24 20:26:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kicsi legény kicsi leányra vár a hegy lábánál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Abból a hangyafasznyi üzenetből, amit kapott, egy valami derült ki biztosan. Álldogáljon nyugodtan és várjon ennek a nagy hegynek a lábánál és várja be testvérét. ~Ez már fasza, komolyan. Csak tudnék többet, mint amennyit írtak.~ Nem baj. Egy vaskosabb törzsű fának támaszkodva áll. Sütkérezhetne is, ha nem lenne minden centi bőrfelülete takarva. De mivel nem ismeri még úgy a vidéket, hülye lett volna segg pucéron ide tolni a képét. Tehát hősünk teljes harci díszben ejtőzik egy fa árnyékában és vár. A nyálas madárcsicsergésen kívül nem sok zajt szűrnek ki hosszúkásabb fülei, ami jó. A kevés közöl csak kiböki, ki az, aki vele hasonszőrű? Dhar türelmesen vár, mást úgy sem tehet. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Abból a hangyafasznyi üzenetből, amit kapott, egy valami derült ki biztosan. Álldogáljon nyugodtan és várjon ennek a nagy hegynek a lábánál és várja be testvérét. ~Ez már fasza, komolyan. Csak tudnék többet, mint amennyit írtak.~ Nem baj. Egy vaskosabb törzsű fának támaszkodva áll. Sütkérezhetne is, ha nem lenne minden centi bőrfelülete takarva. De mivel nem ismeri még úgy a vidéket, hülye lett volna segg pucéron ide tolni a képét. Tehát hősünk teljes harci díszben ejtőzik egy fa árnyékában és vár. A nyálas madárcsicsergésen kívül nem sok zajt szűrnek ki hosszúkásabb fülei, ami jó. A kevés közöl csak kiböki, ki az, aki vele hasonszőrű? Dhar türelmesen vár, mást úgy sem tehet. *
4034. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-24 16:35:22
Üzenet elküldve: 2022-10-24 16:35:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//Emlékek//
*Vadászat. Rég elfeledett, ma már jelentéktelennek tűnő emlékeket hoz fel e szó tudatának mélységes kútjából. Ha az ember fia testetlen és hangtalan lebeg élet és halál között, nem nehéz elmerülni e sötét kút örvényében.
Fehérség övezi a tájat, a csizmák alatt pedig úgy ropog a friss, vastag hóréteg, mint öleb szájában a maradékcsont.
Atyja megálljt int. Ő még nem látja, ő még nem hallja. Hibádzik belőle a tapasztalat. Oly vézna kölyök még ekkor, mit nem is gondolna az élő, ha ma látja. Mármint éltében, persze. Ránézésre még a szél is odébb vinné, ha egy kicsit erősebben fúna.
Mindhárman megtorpannak a cserjék között. Még a lélegzetük is visszafojtják. Valahol a távolban kakukk nyűvi a fát, a kopogása pedig messzire száll a völgy beálló némaságában.
Hogy atyja miként vette észre előbb a most tisztásra lépő szarvast, annak csak ő lehet a megmondója. De nem most. Úgy jár a fenséges agancsos füle, mintha az erdő összes neszét egyszerre kívánná hallani. Nem hajol le, hogy orrával megbolygassa patái előtt a szűz havat. Szemmel láthatóan feszülten figyel. A vézna kölyök, íjjal a kezében biztosra veszi, hogy prédájuk tud róluk.
Atyja mellettük még nem ad jelt. Ha mindhármuk nyila egyszerre éri a vadat, bizonyosan nagyobb az esély. Ám íj pendül a téli csendben. Az ő íja. Nem bízhatja másra ily helyzetben a döntést. Még meglép a szarvas!
A nyíl a szarvas combjába fúródik, de a vad mintha mi sem történt volna, úgy szelel tova. Hiába követték a vérnyomokat majd fél napon át, nem lelték meg újra a szarvasok királyát.
A türelem erény, ahogy a mondás is tartja. S hiába az első lecke, mit e vadászat hozott, később sem sajátította el e képességet soha. Talán vesztét is ez okozta. Ám holtában sem különb, mint éltében.*
//Vacsora//
*Éppen e hiányossága az, mi vezérli. Nem képes türelemmel ülni az élet és halál mezsgyéjén, míg ezek a jónépek evéssel és ivással múlatják az időt. Ők nem tudják, honnan is tudhatnák?! Vész közeleg, s ha nincs ott, hogy bosszúszomjától vezérelve megvédhesse népüket, úgy mindnyájan rajta vesztenek. Úgy a nép, ahogy ez az asztaltársaság itt.
E gondolat keríti épp hatalmába, mikor jelzésértékűen meglöki az igric poharát, mit épp ajkához emel a férfi. Na nem látványosan, épp csak annyira, hogy Cha'yss tudomást vegyen jelenlétéről. Nem kívánja kiborítani a pohár tartalmát. Nem kíván jelenetet. Tisztában van vele, mivel tartozik a férfinak, de szent meggyőződése, hogyha nem cselekszik időben, az a jövevény ott, a leány hasában tán sosem látja meg a napvilágot.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.24 16:41:55
//Emlékek//
*Vadászat. Rég elfeledett, ma már jelentéktelennek tűnő emlékeket hoz fel e szó tudatának mélységes kútjából. Ha az ember fia testetlen és hangtalan lebeg élet és halál között, nem nehéz elmerülni e sötét kút örvényében.
Fehérség övezi a tájat, a csizmák alatt pedig úgy ropog a friss, vastag hóréteg, mint öleb szájában a maradékcsont.
Atyja megálljt int. Ő még nem látja, ő még nem hallja. Hibádzik belőle a tapasztalat. Oly vézna kölyök még ekkor, mit nem is gondolna az élő, ha ma látja. Mármint éltében, persze. Ránézésre még a szél is odébb vinné, ha egy kicsit erősebben fúna.
Mindhárman megtorpannak a cserjék között. Még a lélegzetük is visszafojtják. Valahol a távolban kakukk nyűvi a fát, a kopogása pedig messzire száll a völgy beálló némaságában.
Hogy atyja miként vette észre előbb a most tisztásra lépő szarvast, annak csak ő lehet a megmondója. De nem most. Úgy jár a fenséges agancsos füle, mintha az erdő összes neszét egyszerre kívánná hallani. Nem hajol le, hogy orrával megbolygassa patái előtt a szűz havat. Szemmel láthatóan feszülten figyel. A vézna kölyök, íjjal a kezében biztosra veszi, hogy prédájuk tud róluk.
Atyja mellettük még nem ad jelt. Ha mindhármuk nyila egyszerre éri a vadat, bizonyosan nagyobb az esély. Ám íj pendül a téli csendben. Az ő íja. Nem bízhatja másra ily helyzetben a döntést. Még meglép a szarvas!
A nyíl a szarvas combjába fúródik, de a vad mintha mi sem történt volna, úgy szelel tova. Hiába követték a vérnyomokat majd fél napon át, nem lelték meg újra a szarvasok királyát.
A türelem erény, ahogy a mondás is tartja. S hiába az első lecke, mit e vadászat hozott, később sem sajátította el e képességet soha. Talán vesztét is ez okozta. Ám holtában sem különb, mint éltében.*
//Vacsora//
*Éppen e hiányossága az, mi vezérli. Nem képes türelemmel ülni az élet és halál mezsgyéjén, míg ezek a jónépek evéssel és ivással múlatják az időt. Ők nem tudják, honnan is tudhatnák?! Vész közeleg, s ha nincs ott, hogy bosszúszomjától vezérelve megvédhesse népüket, úgy mindnyájan rajta vesztenek. Úgy a nép, ahogy ez az asztaltársaság itt.
E gondolat keríti épp hatalmába, mikor jelzésértékűen meglöki az igric poharát, mit épp ajkához emel a férfi. Na nem látványosan, épp csak annyira, hogy Cha'yss tudomást vegyen jelenlétéről. Nem kívánja kiborítani a pohár tartalmát. Nem kíván jelenetet. Tisztában van vele, mivel tartozik a férfinak, de szent meggyőződése, hogyha nem cselekszik időben, az a jövevény ott, a leány hasában tán sosem látja meg a napvilágot.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.24 16:41:55
4033. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-24 08:19:45
Üzenet elküldve: 2022-10-24 08:19:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//Vacsora//
*Hogy a báró utasította a szolgálólányt, hogy folyamatosan töltse újra a kancellár poharát vagy csak a véletlen hozza, nem derül ki akkor sem, amikor a vörös az igric felé pillant. A wegtoreni arca rezzenéstelen, csak a jó vendéglátó derűs mosolyával és elégedett mosolyával figyeli az asztal felett zajló eseményeket. Úgy tűnhet, észre sem veszi Yeza kérdő pillantását.
Akkor sem érkezik felőle reakció, amikor a vörös az újabb üveg bor érkeztekor kezébe ragadja az irányítást és Yanaht citromos kézmosóért szalajtja és tovább gördíti a zongora körül kialakuló beszélgetést.
Amikor a borból az igric is kap a poharába, kedves mosollyal köszöni meg a kiszolgálást, Yeza ekkor sem láthat semmit, a viselkedése természetes marad, nincs jele neheztelésnek, de bátorításnak sem.
Az asztalbontás után, még mielőtt a társalgóba indulnának, a vörös magvakat kér a szolgálóktól, amire az igric megengedőn bólint, biztosan akad valami ezekből a kamrában.
Aenaet is érdekli a "rémtörténetként" beharangozott történet, de az igric sem talál párhuzamot Dexsia úrnője és a tharg leány helyzete között. A zárómondat után derűs mosolyát a borospohár mögé rejti, maga sem örülne, ha a visszaváltozó egykori birtokossal kellene vitáznia Varangyvár birtoklásáért. Természetesen nem hiszi, hogy ilyesmi előfordulhat.
Érzi az erősödő szorítást a kezén, amikor Habrertus szomorúan közli, hogy már biztosan nem tudná megfeszíteni az íját, Aenaere néz, csak sárga szemeiben születik kérdés a dologra, másképp nem reagál, hogy aztán a társalgóban találják magukat, ahol a tharg lány feltárja az álajtó mögött rejtőző zongorát. Yanah érkezik dióval, almával és némi birssel megrakott tányérral, amihez erősebb, bizonyosan wegotreni rumot és szépen metszett poharakat hoz, hogy a társalgó kis kerek asztalára tegye. Nem tölt, meghagyja Yezának, majd gyorsan távozik. Az igric az egyik fotelbe ül, kényelmesen, de az etikettnek megfelelően hátradől, hogy arcán derűs és büszke mosollyal hallgassa végig Aenae játékát a zongorán. Kevesen tudják, hogy a báró remek zenész, alapvetően ebbe az irányba indult el annak idején és szerzett elismeréseket, ám mióta Artheniorban van, nem is emlékszik rá, mikor vett hangszert a kezébe vagy énekelt. Most sem kívánja produkálni magát, megelégszik Aenae játékával, amit láthatón élvez. Csak akkor olvad le kissé a mosolya, amikor megfordulva a lány közli, hogy neki is kedve volna a vadászathoz. Egyelőre nem közli aggályait, ismeri már annyira Aenaet, hogy tudja, nem jönne ki jól, ha kifejezné őket, csak belekortyolna a rumba, már ha azóta kapott belőle.
Ha Habrertusszal egy őszinteségen alapuló kérdezz-felelek játékot játszanának, bizonyosan meglepő kérdések és válaszok születnének mindkettőjük részéről. Bizonyos, hogy az igric nem ismeri igazán a kancellárt, de kialakult már benne egy kép, amihez igyekszik tartani magát. Megvannak az elképzelései, amelyek lehetnek igazak, de ugyanúgy hamisak is vagy ezek keveréke. Nem számít arra, hogy a vén kecske annyit iszik majd, hogy álcája alól - már, ha visel olyat - egyszer csak kibújik a valódi Habrertus.
A szerencséjét valóban elismeri, ahogy a kancellár is. Szerény mosollyal veszi a megállapítást, hogy érzéke van az üzlethez. Ami igaz, az igaz. Amióta betette a lábát Artheniorba, a pályája meredeken ível felfelé és ez az emelkedés, ha lassult is, megtörni nem látszik. A bukás eszébe sem jut, hisz mindig jó előre tervez és mérlegel. Szerencsére olyanok veszik körül, akikre számíthat, akiket így vagy úgy állított az oldalára.
A vadhoz felszolgált bort a kancellár nem utasítja vissza, ám a vacsora további részében már Yeza szolgálja ki, aki finomabban adagolja a testesebb italt.
A vadászat boncolgatására Habrertus megemlíti egykori trófeáit, amire az igric elismerően és a kétség látható jelei nélkül válaszol.*
- Maihhin és warg, ezt nevezem. *Mondja és poharát emeli a nagy vadász felé, hisz az utóbbi kettő elejtése komoly fegyvertény vadász körökben.
Aenae játéka után visszafogottan együtt tapsol a kancellárral a társalgóban, ahová Yeza minden bizonnyal átsegítette a kapatos kancellárt korábban.
Kezét nyújtja Aenae felé, hogy ha a lány hozzá lép, szerelmes pillantással nézzen fel rá, ha most valaki rájuk néz, nem kételkedik szerelmük tisztaságában.*
- Nem fáradtál el? Jól érzed magad? *Kérdi csendesen, hisz tudja, hogy eltelt az idő és a várandós nők hamar fáradnak. Hangjában érződik némi aggodalom, de sárga szemében látszik, hogy menekülőutat kínál kedvesének, hogy több időt kelljen töltenie Habrertusszal. Innen már úgyis csak még többet isznak és pipáznak majd, hogy az élet mély és nagy dolgairól beszélgessék át magukat az éjszakán.*
//Vacsora//
*Hogy a báró utasította a szolgálólányt, hogy folyamatosan töltse újra a kancellár poharát vagy csak a véletlen hozza, nem derül ki akkor sem, amikor a vörös az igric felé pillant. A wegtoreni arca rezzenéstelen, csak a jó vendéglátó derűs mosolyával és elégedett mosolyával figyeli az asztal felett zajló eseményeket. Úgy tűnhet, észre sem veszi Yeza kérdő pillantását.
Akkor sem érkezik felőle reakció, amikor a vörös az újabb üveg bor érkeztekor kezébe ragadja az irányítást és Yanaht citromos kézmosóért szalajtja és tovább gördíti a zongora körül kialakuló beszélgetést.
Amikor a borból az igric is kap a poharába, kedves mosollyal köszöni meg a kiszolgálást, Yeza ekkor sem láthat semmit, a viselkedése természetes marad, nincs jele neheztelésnek, de bátorításnak sem.
Az asztalbontás után, még mielőtt a társalgóba indulnának, a vörös magvakat kér a szolgálóktól, amire az igric megengedőn bólint, biztosan akad valami ezekből a kamrában.
Aenaet is érdekli a "rémtörténetként" beharangozott történet, de az igric sem talál párhuzamot Dexsia úrnője és a tharg leány helyzete között. A zárómondat után derűs mosolyát a borospohár mögé rejti, maga sem örülne, ha a visszaváltozó egykori birtokossal kellene vitáznia Varangyvár birtoklásáért. Természetesen nem hiszi, hogy ilyesmi előfordulhat.
Érzi az erősödő szorítást a kezén, amikor Habrertus szomorúan közli, hogy már biztosan nem tudná megfeszíteni az íját, Aenaere néz, csak sárga szemeiben születik kérdés a dologra, másképp nem reagál, hogy aztán a társalgóban találják magukat, ahol a tharg lány feltárja az álajtó mögött rejtőző zongorát. Yanah érkezik dióval, almával és némi birssel megrakott tányérral, amihez erősebb, bizonyosan wegotreni rumot és szépen metszett poharakat hoz, hogy a társalgó kis kerek asztalára tegye. Nem tölt, meghagyja Yezának, majd gyorsan távozik. Az igric az egyik fotelbe ül, kényelmesen, de az etikettnek megfelelően hátradől, hogy arcán derűs és büszke mosollyal hallgassa végig Aenae játékát a zongorán. Kevesen tudják, hogy a báró remek zenész, alapvetően ebbe az irányba indult el annak idején és szerzett elismeréseket, ám mióta Artheniorban van, nem is emlékszik rá, mikor vett hangszert a kezébe vagy énekelt. Most sem kívánja produkálni magát, megelégszik Aenae játékával, amit láthatón élvez. Csak akkor olvad le kissé a mosolya, amikor megfordulva a lány közli, hogy neki is kedve volna a vadászathoz. Egyelőre nem közli aggályait, ismeri már annyira Aenaet, hogy tudja, nem jönne ki jól, ha kifejezné őket, csak belekortyolna a rumba, már ha azóta kapott belőle.
Ha Habrertusszal egy őszinteségen alapuló kérdezz-felelek játékot játszanának, bizonyosan meglepő kérdések és válaszok születnének mindkettőjük részéről. Bizonyos, hogy az igric nem ismeri igazán a kancellárt, de kialakult már benne egy kép, amihez igyekszik tartani magát. Megvannak az elképzelései, amelyek lehetnek igazak, de ugyanúgy hamisak is vagy ezek keveréke. Nem számít arra, hogy a vén kecske annyit iszik majd, hogy álcája alól - már, ha visel olyat - egyszer csak kibújik a valódi Habrertus.
A szerencséjét valóban elismeri, ahogy a kancellár is. Szerény mosollyal veszi a megállapítást, hogy érzéke van az üzlethez. Ami igaz, az igaz. Amióta betette a lábát Artheniorba, a pályája meredeken ível felfelé és ez az emelkedés, ha lassult is, megtörni nem látszik. A bukás eszébe sem jut, hisz mindig jó előre tervez és mérlegel. Szerencsére olyanok veszik körül, akikre számíthat, akiket így vagy úgy állított az oldalára.
A vadhoz felszolgált bort a kancellár nem utasítja vissza, ám a vacsora további részében már Yeza szolgálja ki, aki finomabban adagolja a testesebb italt.
A vadászat boncolgatására Habrertus megemlíti egykori trófeáit, amire az igric elismerően és a kétség látható jelei nélkül válaszol.*
- Maihhin és warg, ezt nevezem. *Mondja és poharát emeli a nagy vadász felé, hisz az utóbbi kettő elejtése komoly fegyvertény vadász körökben.
Aenae játéka után visszafogottan együtt tapsol a kancellárral a társalgóban, ahová Yeza minden bizonnyal átsegítette a kapatos kancellárt korábban.
Kezét nyújtja Aenae felé, hogy ha a lány hozzá lép, szerelmes pillantással nézzen fel rá, ha most valaki rájuk néz, nem kételkedik szerelmük tisztaságában.*
- Nem fáradtál el? Jól érzed magad? *Kérdi csendesen, hisz tudja, hogy eltelt az idő és a várandós nők hamar fáradnak. Hangjában érződik némi aggodalom, de sárga szemében látszik, hogy menekülőutat kínál kedvesének, hogy több időt kelljen töltenie Habrertusszal. Innen már úgyis csak még többet isznak és pipáznak majd, hogy az élet mély és nagy dolgairól beszélgessék át magukat az éjszakán.*
4032. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-21 14:27:19
Üzenet elküldve: 2022-10-21 14:27:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Zavartan, eltöprengve dörzsöli meg homlokát és rázza meg finoman a fejét az elf visszakérdezése hallatán. Egy kicsit bolondnak nézi őt, de szilárdan megállapítani nem merné ezt, mert a furcsa gondolatmenet azért befészkeli magát az ő elméjébe is. Ahhoz mégsem kap kedvet, hogy ő is megkóstolja a falakat vagy a bútorzatot, épp csak érdeklődőbben tapogatja és morzsolgatja ujjai között az ágyra vetett takaró szövetét: valódinak tűnik. Ezzel a lopott mozdulattal pedig meg is elégszik.
Valuryen lelkes vizsgálódása végén aztán elébe kerül a maga különös megjegyzésével, amire pedig neki is akad egy tréfásnak szánt, s látszólag sikeres válasza.*
- Mindig is az voltam. - *Jelenti ki nagyképűen a kérdésbe burkolt dicséretre feleletül. S ehhez kimondottan illik fanyar mosolya, ami jelenleg a valós érzelmeit tükrözi.*
- Feltételezem. - *Biccent a fények kapcsán. Majd adódik az ötlete, amit habozás nélkül föl is vet, a férfi válasza azonban elég bizonytalan.
Értetlen hunyorgással bólint kapásból, mert nem világos számára, hogy minek szól a visszakérdezés. Ki mással aludna itt, mint vele?...
Aztán ahogy jobban belegondol, már érteni véli, és valahol ő is zavarba jön.*
- Nem muszáj. - *Szabadkozik.*
- Tudom, hogy nem illik. De úgyis egyedül vagyunk itt, ha valaki rosszat pletykálna rólunk, már azért megteheti, mert nincs más itt rajtunk kívül. Csak Kilencedik... De tudom, hogy nem illik. - *Magyarázkodik, mikor úgy hiszi, rájött a zavar okára. Még Zaxdor magyarázta el neki, hogy egy lánynak nem illik egy szobában aludni egy férfival, amit nagyjából sikerült megértenie, de a jelen helyzetben elég értelmetlennek találja az óvatoskodást.*
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Zavartan, eltöprengve dörzsöli meg homlokát és rázza meg finoman a fejét az elf visszakérdezése hallatán. Egy kicsit bolondnak nézi őt, de szilárdan megállapítani nem merné ezt, mert a furcsa gondolatmenet azért befészkeli magát az ő elméjébe is. Ahhoz mégsem kap kedvet, hogy ő is megkóstolja a falakat vagy a bútorzatot, épp csak érdeklődőbben tapogatja és morzsolgatja ujjai között az ágyra vetett takaró szövetét: valódinak tűnik. Ezzel a lopott mozdulattal pedig meg is elégszik.
Valuryen lelkes vizsgálódása végén aztán elébe kerül a maga különös megjegyzésével, amire pedig neki is akad egy tréfásnak szánt, s látszólag sikeres válasza.*
- Mindig is az voltam. - *Jelenti ki nagyképűen a kérdésbe burkolt dicséretre feleletül. S ehhez kimondottan illik fanyar mosolya, ami jelenleg a valós érzelmeit tükrözi.*
- Feltételezem. - *Biccent a fények kapcsán. Majd adódik az ötlete, amit habozás nélkül föl is vet, a férfi válasza azonban elég bizonytalan.
Értetlen hunyorgással bólint kapásból, mert nem világos számára, hogy minek szól a visszakérdezés. Ki mással aludna itt, mint vele?...
Aztán ahogy jobban belegondol, már érteni véli, és valahol ő is zavarba jön.*
- Nem muszáj. - *Szabadkozik.*
- Tudom, hogy nem illik. De úgyis egyedül vagyunk itt, ha valaki rosszat pletykálna rólunk, már azért megteheti, mert nincs más itt rajtunk kívül. Csak Kilencedik... De tudom, hogy nem illik. - *Magyarázkodik, mikor úgy hiszi, rájött a zavar okára. Még Zaxdor magyarázta el neki, hogy egy lánynak nem illik egy szobában aludni egy férfival, amit nagyjából sikerült megértenie, de a jelen helyzetben elég értelmetlennek találja az óvatoskodást.*
4031. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-20 10:43:11
Üzenet elküldve: 2022-10-20 10:43:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A báróhoz //
* Az út váratlan meglepetéssel szolgál az utazó párosnak. A semmiből jövő alak kapkodva a levegőt számol be a tündér apjáról. A mélységinek csak a szemöldökét van ideje emelgetni, mire társa már vissza is fordul. *
- Deh.. Mi van?
* Állítja meg Banditát, majd a tündér felé néz. Nem fogja meggátolni, de azért mégis meglepetten tekint felé. ~ Kurva jó... Most mi a francot csináljak? ~ Néz az ismeretlen táj felé... ~ Nagyjából ismerem a kereskedelmi utakat, de azért egy kis kíséret nem ártott volna. ~ Sóhajt fel, hogy aztán újra a megfelelő irányba vezesse a lovát.
Bizonytalanul üget a ló hátán, de nem azért, mert annyira ügyetlen lenne a ló nyergében. Nagyobb problémát okoz számára, hogy nem tudja a tényleges érkezési helyet. ~ Persze Aztyan... Találd meg a bárót... Biztos olyan egyszerű lesz... Hisz csak arra van! Ott ni! És már ott is vagy! ~ Morogja csalódottan, de tekintetével figyelmesen követi az utat.
Néhány óra lovaglás után egy békés kis falut pillant meg a távolban, amit megközelítve csak még több szántóföldet vehet szemügyre. Nagyjából a falu már egy kisebb várost is kitesz, mégis unottan pöfögnek a kéményeikből a felfelé irányuló füst gomolyagok. A csend szinte természetesen csap le a faluban.
Kalácsfalva központjában a kútnál leszáll a lóról, hogy friss vizet mérjen Banditának. A kihúzott vödörben imbolyog a hideg víz. Gyorsan le is rakja, hogy nyugodtan fogyaszthasson a hűs folyadékból, míg ő a szemével a tájat fürkészi. ~ Igen persze... Csak hip hopp már ott is vagyok! Hol a francban vagyok? ~
Tekintetét addig végig hordozza a birtokon. ~ Ez már Tharg föld? ~ Gondolkozik el, mire egy őrjárat halad el mellette. ~ Igen... Már az... Ilyen katonák nem járnak Artheniorban. ~
Szemöldöke újfent megrándul a látványra, de csuklyáját magára húzva inkább Bandita felé fordul. A ló amint végez az ivással, vissza pattan a nyeregbe, hogy mihamarabb eltávolodhasson a kis falucskától.
Végül az út egy piachoz vezeti, ahol türelmesen nézelődve halad át. Az őrök még mindig szorosan fogják a területet, de zavartalanul haladhat. Ha bármikor is megállítják könnyedén felmutatja csak a kereskedőház dokumentumát, így szinte egy bólintással átengedik. ~ Limmen ilyenkor persze távol van... Most jó lenne egy mogorva utitárs... Ő legalább nem hagyna cserben, mint ez a tündér. ~
Szemeivel a megfelelő irányt keresve elindul Amon Ruadh táblája felé. *
* Az út váratlan meglepetéssel szolgál az utazó párosnak. A semmiből jövő alak kapkodva a levegőt számol be a tündér apjáról. A mélységinek csak a szemöldökét van ideje emelgetni, mire társa már vissza is fordul. *
- Deh.. Mi van?
* Állítja meg Banditát, majd a tündér felé néz. Nem fogja meggátolni, de azért mégis meglepetten tekint felé. ~ Kurva jó... Most mi a francot csináljak? ~ Néz az ismeretlen táj felé... ~ Nagyjából ismerem a kereskedelmi utakat, de azért egy kis kíséret nem ártott volna. ~ Sóhajt fel, hogy aztán újra a megfelelő irányba vezesse a lovát.
Bizonytalanul üget a ló hátán, de nem azért, mert annyira ügyetlen lenne a ló nyergében. Nagyobb problémát okoz számára, hogy nem tudja a tényleges érkezési helyet. ~ Persze Aztyan... Találd meg a bárót... Biztos olyan egyszerű lesz... Hisz csak arra van! Ott ni! És már ott is vagy! ~ Morogja csalódottan, de tekintetével figyelmesen követi az utat.
Néhány óra lovaglás után egy békés kis falut pillant meg a távolban, amit megközelítve csak még több szántóföldet vehet szemügyre. Nagyjából a falu már egy kisebb várost is kitesz, mégis unottan pöfögnek a kéményeikből a felfelé irányuló füst gomolyagok. A csend szinte természetesen csap le a faluban.
Kalácsfalva központjában a kútnál leszáll a lóról, hogy friss vizet mérjen Banditának. A kihúzott vödörben imbolyog a hideg víz. Gyorsan le is rakja, hogy nyugodtan fogyaszthasson a hűs folyadékból, míg ő a szemével a tájat fürkészi. ~ Igen persze... Csak hip hopp már ott is vagyok! Hol a francban vagyok? ~
Tekintetét addig végig hordozza a birtokon. ~ Ez már Tharg föld? ~ Gondolkozik el, mire egy őrjárat halad el mellette. ~ Igen... Már az... Ilyen katonák nem járnak Artheniorban. ~
Szemöldöke újfent megrándul a látványra, de csuklyáját magára húzva inkább Bandita felé fordul. A ló amint végez az ivással, vissza pattan a nyeregbe, hogy mihamarabb eltávolodhasson a kis falucskától.
Végül az út egy piachoz vezeti, ahol türelmesen nézelődve halad át. Az őrök még mindig szorosan fogják a területet, de zavartalanul haladhat. Ha bármikor is megállítják könnyedén felmutatja csak a kereskedőház dokumentumát, így szinte egy bólintással átengedik. ~ Limmen ilyenkor persze távol van... Most jó lenne egy mogorva utitárs... Ő legalább nem hagyna cserben, mint ez a tündér. ~
Szemeivel a megfelelő irányt keresve elindul Amon Ruadh táblája felé. *
4030. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-20 01:31:59
Üzenet elküldve: 2022-10-20 01:31:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Agin//
*A pásztor alaposan megfontolta az ajánlatot és úgy gondolta megéri neki. Bőven visszahozzák neki a hasznukat azok a jószágok. Szóval őt egyszerűen a logika győzte meg. A cifra vagy túl sok beszédet nem is szereti. Azok olyan városi dolgok. A legény is városinak tűnik azért kapta meg az "úr" jelzőt. Arra, hogy mikorra kellenének a jószágok nem kap konkrét választ úgyhogy némán bámulja őket egy darabig. Ha a másik elég jó emberismerő rájöhet, hogy az ilyen néma bámulás nem csak bambulás a férfi részéről. Alaposan megfontolja mit csinál. Hogy nem siet sehova az lerí róla. Ha még ráérősebb lenne már benőtte volna a moha is.*
-Négy jószág levágása nagy munka. Ha ma elkezdem, holnapra végzek vele. Délutánra.
*Egyedül van. Így meg tényleg nem egy két pillanat szétkapni egy birkát. Lecsapni még talán, de rendesen szétszedni. Pedig munka közben azért nem alszik meg a pásztor szájában a tej. Ha kell akkor jár a keze rendesen. Ha még vagy két koma lenne itt azokkal talán mára meg is volnának. Arra, hogy a kutya harap-e Trodd nem válaszol. Egyértelmű, hogy egy kutya tud harapni. A maga szerénységével kutyája egyéb értékeit meg se említi. A nevére válaszol.*
-Mándli!
*Mikor a nevét hallja a kutya a gazdájára kapja a fejét. Pislog párat, de mikor rájön, hogy nem is akart tőle semmit a férfi akkor folytatja addigi megfigyelését. A pásztor magától nem mondja el a másiknak, hogy miképp tudna megbarátkozni vele. Városi. Ha nem tudja akkor így járt.*
*A pásztor alaposan megfontolta az ajánlatot és úgy gondolta megéri neki. Bőven visszahozzák neki a hasznukat azok a jószágok. Szóval őt egyszerűen a logika győzte meg. A cifra vagy túl sok beszédet nem is szereti. Azok olyan városi dolgok. A legény is városinak tűnik azért kapta meg az "úr" jelzőt. Arra, hogy mikorra kellenének a jószágok nem kap konkrét választ úgyhogy némán bámulja őket egy darabig. Ha a másik elég jó emberismerő rájöhet, hogy az ilyen néma bámulás nem csak bambulás a férfi részéről. Alaposan megfontolja mit csinál. Hogy nem siet sehova az lerí róla. Ha még ráérősebb lenne már benőtte volna a moha is.*
-Négy jószág levágása nagy munka. Ha ma elkezdem, holnapra végzek vele. Délutánra.
*Egyedül van. Így meg tényleg nem egy két pillanat szétkapni egy birkát. Lecsapni még talán, de rendesen szétszedni. Pedig munka közben azért nem alszik meg a pásztor szájában a tej. Ha kell akkor jár a keze rendesen. Ha még vagy két koma lenne itt azokkal talán mára meg is volnának. Arra, hogy a kutya harap-e Trodd nem válaszol. Egyértelmű, hogy egy kutya tud harapni. A maga szerénységével kutyája egyéb értékeit meg se említi. A nevére válaszol.*
-Mándli!
*Mikor a nevét hallja a kutya a gazdájára kapja a fejét. Pislog párat, de mikor rájön, hogy nem is akart tőle semmit a férfi akkor folytatja addigi megfigyelését. A pásztor magától nem mondja el a másiknak, hogy miképp tudna megbarátkozni vele. Városi. Ha nem tudja akkor így járt.*
4029. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-19 21:07:40
Üzenet elküldve: 2022-10-19 21:07:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira//
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*A manó hangját szinte akaratlanul zárja ki az elméje, mert egyszerűen túl sok egyéb más tölti be azt az egyébként igencsak tetemes helyet.*
-Te még nem?!
*Kérdez vissza rögtön Valuryen Krestvir kérdése hallatán.*
-Honnan tudod különben, hogy nem cukorból van? Vagy sárból! Kőből? Varázslatból..? Milyen íze lehet a mágiának..
*Az utolsót már inkább csak motyogja mintha elveszne az újabb és újabb feltáratlan rejtélyek végtelen tengerében. A korábbi feltett kérdéseire pedig a lány igyekszik legjobb tudása szerint felelni, aminek az elf igencsak örül. Nem is szól közbe, csak a szakállát birizgálja miközben nagyokat hümmög. Aztán meg csak szélesen vigyorog amikor Krestvir megérti, hogy miért is hívta csigának őt a hosszúéletű. Az ábrázata ugyan kissé furcsa, de ezen nem lepődik meg, kezdi megszokni. Egy darabig még tartja egyébként magát, de a viccen igazán kifakad.*
-Ez szép volt, kár lenne tagadni. Mikor lettél ilyen tréfamester?
*Kitöröl egy aprócska könnycseppet a szeme sarkából, majd ahogy megnyugszik leül az ágyra.*
-Gondolod hogy ezek a különös fények hozzák azt a bizonyos biztos nyugodt alvást? Lehet benne valami.
*Eddig nem is igazán vette észre a fényeket, annyira lefoglalta minden más, hogy alaposabban csak most veszi szemügyre azokat. El is időzik rajtuk egy darabig, mintha csak a csillagokat bámulná a mezőn.*
-H-hogy én?
*Lassan fordítja fejét Krestvir felé, és kissé el is pirul az arca.*
-Úgy érted veled? Vagy..
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*A manó hangját szinte akaratlanul zárja ki az elméje, mert egyszerűen túl sok egyéb más tölti be azt az egyébként igencsak tetemes helyet.*
-Te még nem?!
*Kérdez vissza rögtön Valuryen Krestvir kérdése hallatán.*
-Honnan tudod különben, hogy nem cukorból van? Vagy sárból! Kőből? Varázslatból..? Milyen íze lehet a mágiának..
*Az utolsót már inkább csak motyogja mintha elveszne az újabb és újabb feltáratlan rejtélyek végtelen tengerében. A korábbi feltett kérdéseire pedig a lány igyekszik legjobb tudása szerint felelni, aminek az elf igencsak örül. Nem is szól közbe, csak a szakállát birizgálja miközben nagyokat hümmög. Aztán meg csak szélesen vigyorog amikor Krestvir megérti, hogy miért is hívta csigának őt a hosszúéletű. Az ábrázata ugyan kissé furcsa, de ezen nem lepődik meg, kezdi megszokni. Egy darabig még tartja egyébként magát, de a viccen igazán kifakad.*
-Ez szép volt, kár lenne tagadni. Mikor lettél ilyen tréfamester?
*Kitöröl egy aprócska könnycseppet a szeme sarkából, majd ahogy megnyugszik leül az ágyra.*
-Gondolod hogy ezek a különös fények hozzák azt a bizonyos biztos nyugodt alvást? Lehet benne valami.
*Eddig nem is igazán vette észre a fényeket, annyira lefoglalta minden más, hogy alaposabban csak most veszi szemügyre azokat. El is időzik rajtuk egy darabig, mintha csak a csillagokat bámulná a mezőn.*
-H-hogy én?
*Lassan fordítja fejét Krestvir felé, és kissé el is pirul az arca.*
-Úgy érted veled? Vagy..
4028. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-18 18:06:28
Üzenet elküldve: 2022-10-18 18:06:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//vacsora//
*Ha most egy vidám kis vetélkedővel, játékkal ütnék el az időt, akkor fontos kérdésként lehetne feltenni azt, hogy hol téved a báró? Őkegyelmessége ott téved amikor azt gondolja, hogy a színjáték Hubi részéről amolyan szükséges rossz, velejárója az ő köreiben szokásos társadalmi érintkezéseknek. Ezzel szemben a valósága az, hogy bár valóban szükséges az ilyesmi, de Hubi ezt élvezi is. Van aki kártyajátékkal múlatja az időt, van aki golyózik vagy kockázik. Hubi színlel. Mindig. Ezért az ő esetében, a báróval ellentétben, könnyű megmondani, hogy ki a kancellár és ki Habrertus. Ugyanis a Vashegyen sokan ismerik vagy ismerni vélik a kancellárt, de Habrertust senki sem. Talán csak egy kalapos elf volt kivétel, de ő olyan rútul hagyta cserben, hogy a jó kancellárnak azóta eszébe sem jut, hogy ne a kancellárt mutassa kifelé, hanem saját magát.
Ugyanúgy sarkalatos kérdés lehetne az is, hogy hol nem téved a báró? Ott, hogy Hubi messze nem olyan vonzó férfiú, mint a wegtoreni. Más kérdés, hogy ezzel tökéletesen tisztában van, mint ahogy azzal is, hogy a neki kijutott pénz és hatalom nélkül legfeljebb olcsó kikötői szajhák kegyeit élvezné. Ugyanakkor Hubi ezzel is tökéletesen tisztában van, és az ő korában ebből már nem csinál büszkeségi kérdést. Ha a pénz vagy a hatalom vonzó benne, akkor az. Ez a játék pedig annyira a lényévé vált, hogy most, kapatosan, szinte öntudatlanul folytatja.*
- Ebben egyetértünk, barátom. *bólint arra, hogy a báró nem csak a szerelemben tartja magát szerencsésnek* A hozzád hasonló emberekre mondják Artheniorban, hogy minden arannyá válik a kezei között.
*És általában ezek az emberek tudnak a legnagyobbat bukni. Ezt a gondolatot már megtartja magának, bár a tapasztalatai is azt mondják, hogy a mindenben sikeres emberek annyira hozzászoknak jó szerencséjükhöz, hogy fel sem merül bennük a tévedés lehetősége. Amiben pedig a bárónak nem kell csalatkoznia, az a kancellár ízlése. Hubi nem követne el olyan szentségtörést, hogy a főfogáshoz is beérné könnyebb fehérborral. A vöröshöz dukáló poharat emeli fel és meglepődik amikor a vörös szólal meg. Nem a bor, Yeza.*
- Az istenek gondolatai kifürkészhetetlenek, kedvesem. *dől egy kicsit hátra, hogy jobban szemügyre vehesse alkalmi felszolgálóját* Nem tudnám megmondani, hogy mit miért tesznek. Könnyen lehet, hogy úgy van, ahogy te mondod.
*Elneveti magát, aztán kortyol a borból és utána elismerően biccent a báró felé. Ez a nedű is kitűnő.*
- De hát ez csupán egy, a pórok ajkán élő mendemonda. Valami valóságalapja bizonyára van, alighanem az egykori úrnő gyalázatos játéka. A többi csak népköltészet.
*Várakozón tartja még a pohárt és ha kap még bort, azt már nem issza olyan mohón, mint eddig. Ettől függetlenül már messze van a józanságtól.*
- Csak óvatosan, gyermekem! *emeli fel intőn az ujját* A hármak új vallása? Vallási kérdésekben türelmetlenebb lelkek ezt istenkáromlásnak vennék. Elvégre Eeyr hívei egyenesen azt tartják, hogy istennőjük teremtette a világot, Sa'Tereth követői pedig... nos, nekik valójában nem kell ürügy. Teysus... de róla talán a báró úr mondhatna többet. Ha nem tévedek, a kereskedők zöme őt tiszteli.
*A desszert mellé felszolgált csemegebort a kancellár elkortyolja és valóban nem nézi, hogy többet kapott belőle. Evett, ivott derekasan és csupán az előbbinek köszönhető, hogy még nem szédült be az asztal alá. De a nyelve mintha már kicsit nehezebben forogna.*
- Túlbecsülsz, báróm. *mosolyog negédesen amikor a vadászat kerül szóba* Csupán néhány szarvas, minx és maihhin. És warg. Utóbbit lándzsával.
*Ez már merőben valószínűtlen, és a jó kancellár úgy mosolyog, mint aki maga sem tart rá igényt, hogy komolyan vegyék. Ettől függetlenül megsértődne, ha valaki túlzással vádolná.*
- Pompás! *lelkesedik, és egy könnyed mozdulattal belekönyököl az elébe tett mandulás tálkába* Okvetlen megszervezem a vadászatot. Ilyesmire úgyis rég volt példa a Vashegyen.
*Aenae szabódik, Hubi pedig tiltakozva rázza meg a fejét*
- Hová gondolsz, úrnőm? Meg sem fordult a fejemben, hogy énekhangod esetleg sérthetné az égieket. Éppen ellenkezőleg!
*Hiába, Aenae csak zongorázni hajlandó. Hubi érdeklődve hallgatja. Kis idő múlva előre is hajol, lekönyökölve az asztalra. Halk ropogás hallatszik, a jó kancellár pedig bosszúsan söpri le a könyökéről a szétlapult manduladarabkákat. Viszont azt meg kell hagynia, hogy a fruska tényleg ügyesen zongorázik. Bizonyára kitűnő neveltetésben részesült. Milyen kár, hogy ennek kevés látszata van. Az utolsó hangok elültével Hubi sóhajt egyet, aztán halkan tapsolni kezd.*
- Brávó!
*De ezt olyan mély meggyőződéssel és elragadtatottsággal mondja, hogy el lehet neki hinni a lelkesedést. És tényleg. Errefelé, ahol a művészetek nem élveznek prioritást és a lelke mélyén még mindig városi ficsúr kancellár oly nagy hiányát érzi, most valóban elégedett. Amikor pedig a báró a társalgóba invitálja vendégeit, Hubi felemelkedik az asztal mellől. Aztán visszaül. Kicsit sokat ivott és megszédült a hirtelen mozdulattól. De ha már így alakult...*
- Ha nem veszed tolakodásnak, kedvesem... *bazsalyog Yezára* Megkérhetlek, hogy segíts át a társalgóba? A magamfajta öregembernek hamar elmacskásodnak a lábai a hosszas ücsörgésben.
//vacsora//
*Ha most egy vidám kis vetélkedővel, játékkal ütnék el az időt, akkor fontos kérdésként lehetne feltenni azt, hogy hol téved a báró? Őkegyelmessége ott téved amikor azt gondolja, hogy a színjáték Hubi részéről amolyan szükséges rossz, velejárója az ő köreiben szokásos társadalmi érintkezéseknek. Ezzel szemben a valósága az, hogy bár valóban szükséges az ilyesmi, de Hubi ezt élvezi is. Van aki kártyajátékkal múlatja az időt, van aki golyózik vagy kockázik. Hubi színlel. Mindig. Ezért az ő esetében, a báróval ellentétben, könnyű megmondani, hogy ki a kancellár és ki Habrertus. Ugyanis a Vashegyen sokan ismerik vagy ismerni vélik a kancellárt, de Habrertust senki sem. Talán csak egy kalapos elf volt kivétel, de ő olyan rútul hagyta cserben, hogy a jó kancellárnak azóta eszébe sem jut, hogy ne a kancellárt mutassa kifelé, hanem saját magát.
Ugyanúgy sarkalatos kérdés lehetne az is, hogy hol nem téved a báró? Ott, hogy Hubi messze nem olyan vonzó férfiú, mint a wegtoreni. Más kérdés, hogy ezzel tökéletesen tisztában van, mint ahogy azzal is, hogy a neki kijutott pénz és hatalom nélkül legfeljebb olcsó kikötői szajhák kegyeit élvezné. Ugyanakkor Hubi ezzel is tökéletesen tisztában van, és az ő korában ebből már nem csinál büszkeségi kérdést. Ha a pénz vagy a hatalom vonzó benne, akkor az. Ez a játék pedig annyira a lényévé vált, hogy most, kapatosan, szinte öntudatlanul folytatja.*
- Ebben egyetértünk, barátom. *bólint arra, hogy a báró nem csak a szerelemben tartja magát szerencsésnek* A hozzád hasonló emberekre mondják Artheniorban, hogy minden arannyá válik a kezei között.
*És általában ezek az emberek tudnak a legnagyobbat bukni. Ezt a gondolatot már megtartja magának, bár a tapasztalatai is azt mondják, hogy a mindenben sikeres emberek annyira hozzászoknak jó szerencséjükhöz, hogy fel sem merül bennük a tévedés lehetősége. Amiben pedig a bárónak nem kell csalatkoznia, az a kancellár ízlése. Hubi nem követne el olyan szentségtörést, hogy a főfogáshoz is beérné könnyebb fehérborral. A vöröshöz dukáló poharat emeli fel és meglepődik amikor a vörös szólal meg. Nem a bor, Yeza.*
- Az istenek gondolatai kifürkészhetetlenek, kedvesem. *dől egy kicsit hátra, hogy jobban szemügyre vehesse alkalmi felszolgálóját* Nem tudnám megmondani, hogy mit miért tesznek. Könnyen lehet, hogy úgy van, ahogy te mondod.
*Elneveti magát, aztán kortyol a borból és utána elismerően biccent a báró felé. Ez a nedű is kitűnő.*
- De hát ez csupán egy, a pórok ajkán élő mendemonda. Valami valóságalapja bizonyára van, alighanem az egykori úrnő gyalázatos játéka. A többi csak népköltészet.
*Várakozón tartja még a pohárt és ha kap még bort, azt már nem issza olyan mohón, mint eddig. Ettől függetlenül már messze van a józanságtól.*
- Csak óvatosan, gyermekem! *emeli fel intőn az ujját* A hármak új vallása? Vallási kérdésekben türelmetlenebb lelkek ezt istenkáromlásnak vennék. Elvégre Eeyr hívei egyenesen azt tartják, hogy istennőjük teremtette a világot, Sa'Tereth követői pedig... nos, nekik valójában nem kell ürügy. Teysus... de róla talán a báró úr mondhatna többet. Ha nem tévedek, a kereskedők zöme őt tiszteli.
*A desszert mellé felszolgált csemegebort a kancellár elkortyolja és valóban nem nézi, hogy többet kapott belőle. Evett, ivott derekasan és csupán az előbbinek köszönhető, hogy még nem szédült be az asztal alá. De a nyelve mintha már kicsit nehezebben forogna.*
- Túlbecsülsz, báróm. *mosolyog negédesen amikor a vadászat kerül szóba* Csupán néhány szarvas, minx és maihhin. És warg. Utóbbit lándzsával.
*Ez már merőben valószínűtlen, és a jó kancellár úgy mosolyog, mint aki maga sem tart rá igényt, hogy komolyan vegyék. Ettől függetlenül megsértődne, ha valaki túlzással vádolná.*
- Pompás! *lelkesedik, és egy könnyed mozdulattal belekönyököl az elébe tett mandulás tálkába* Okvetlen megszervezem a vadászatot. Ilyesmire úgyis rég volt példa a Vashegyen.
*Aenae szabódik, Hubi pedig tiltakozva rázza meg a fejét*
- Hová gondolsz, úrnőm? Meg sem fordult a fejemben, hogy énekhangod esetleg sérthetné az égieket. Éppen ellenkezőleg!
*Hiába, Aenae csak zongorázni hajlandó. Hubi érdeklődve hallgatja. Kis idő múlva előre is hajol, lekönyökölve az asztalra. Halk ropogás hallatszik, a jó kancellár pedig bosszúsan söpri le a könyökéről a szétlapult manduladarabkákat. Viszont azt meg kell hagynia, hogy a fruska tényleg ügyesen zongorázik. Bizonyára kitűnő neveltetésben részesült. Milyen kár, hogy ennek kevés látszata van. Az utolsó hangok elültével Hubi sóhajt egyet, aztán halkan tapsolni kezd.*
- Brávó!
*De ezt olyan mély meggyőződéssel és elragadtatottsággal mondja, hogy el lehet neki hinni a lelkesedést. És tényleg. Errefelé, ahol a művészetek nem élveznek prioritást és a lelke mélyén még mindig városi ficsúr kancellár oly nagy hiányát érzi, most valóban elégedett. Amikor pedig a báró a társalgóba invitálja vendégeit, Hubi felemelkedik az asztal mellől. Aztán visszaül. Kicsit sokat ivott és megszédült a hirtelen mozdulattól. De ha már így alakult...*
- Ha nem veszed tolakodásnak, kedvesem... *bazsalyog Yezára* Megkérhetlek, hogy segíts át a társalgóba? A magamfajta öregembernek hamar elmacskásodnak a lábai a hosszas ücsörgésben.
4027. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-18 14:47:25
Üzenet elküldve: 2022-10-18 14:47:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Trodd //
* Kissé meglepődik azon, hogy milyen könnyen nyélbe tudták ütni az üzletet. *
~ Ennyire jó lennék az üzletelésben és a meggyőzésben? ~
* Az, hogy a pásztor őt Nardan úrnak szólítja, büszkeséggel, illetve egy kicsit furcsa érzéssel tölti el őt. Nincs ő ehhez hozzá szokva, hogy valaki úrnak hívja. A "kölyökhöz" és a "fiúhoz" viszont annál inkább, így a pásztor megszólítása mindenképp hízelgő. Kihúzza magát, megpróbál komoly lenni. *
- Amint csak lehet. Nem azt mondom, hogy életbevágóan sürgős, de a gyors munkáért talán még bónuszt is adhatok.
* Magabiztosan ereszt egy fél mosolyt, majd újból a kutyára fordítja a tekintetét. Ahogy látja, a háziállat még mindig nem lazult el. Meg is érti ő ezt, elvégre ő még mindig egy idegen. Újra a juhász felé fordul. *
-Ügyes egy kutyád van. Lefogadom, hogy harapni is tud. Mi a neve?
* Kissé meglepődik azon, hogy milyen könnyen nyélbe tudták ütni az üzletet. *
~ Ennyire jó lennék az üzletelésben és a meggyőzésben? ~
* Az, hogy a pásztor őt Nardan úrnak szólítja, büszkeséggel, illetve egy kicsit furcsa érzéssel tölti el őt. Nincs ő ehhez hozzá szokva, hogy valaki úrnak hívja. A "kölyökhöz" és a "fiúhoz" viszont annál inkább, így a pásztor megszólítása mindenképp hízelgő. Kihúzza magát, megpróbál komoly lenni. *
- Amint csak lehet. Nem azt mondom, hogy életbevágóan sürgős, de a gyors munkáért talán még bónuszt is adhatok.
* Magabiztosan ereszt egy fél mosolyt, majd újból a kutyára fordítja a tekintetét. Ahogy látja, a háziállat még mindig nem lazult el. Meg is érti ő ezt, elvégre ő még mindig egy idegen. Újra a juhász felé fordul. *
-Ügyes egy kutyád van. Lefogadom, hogy harapni is tud. Mi a neve?
4026. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-16 21:13:43
Üzenet elküldve: 2022-10-16 21:13:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//vacsora//
*Tulajdonképpen meglehetősen szórakoztatónak találja, hogy a drága kancellár mennyire gyorsan halad a totális lerészegedés útján. Bár azért szól a vészcsengő a fejében, mert ugye mikor legutóbb együtt vacsoráztak Habrertusszal, akkor egy korty Kagan-ökle majdnem megölte. De talán ez a kellemes bor nem üt akkorát, mint Kagan-ökle, illetve de, csak nem veri úgy állcsúcson az embert, hanem alattomosan fekteti ki.
Kihívóan felkúszik a fél szemöldöke, mikor Habrertus azt mondja, hogy a történet akár ijesztő is lehet.*
- Szerintem a hölgyek ritkán ijedősek annyira, mint azt a férfiak gondolják.
*Yeza felé pillant, hogy az egyetért-e vele? Nem mintha nagyon szüksége lenne a megerősítésre, rögtön látszik, hogy Yeza nem félős, például nem fél kartávolságon belülre kerülni a részeg kancellárnak. Pedig ebben az állapotban még lehet, hogy olyasmire is vetemedik, minthogy megpaskolja a vörös hátsóját, mikor épp tölt neki.
A történet meg valóban nem olyan, amitől megijedne, mindamellett badarság az egész.*
- Nem kancellárom, nem értettelek félre. Jómagam tisztában vagyok a képességeimmel. Az éneklés nem tartozik a képességeim közé, de a játékomra nem lehet panasz, mert mindig is jó diák voltam.
*Tanulmányai során megvolt az ösztönző erő, például az, hogy nem kellett anyja duzzogó kiselőadását meghallgatni arról, hogy ő mennyire szerencsés helyzetben van, hogy zenélni és táncolni tanulhat. Pedig mennyi, mennyivel hasznosabb tudást megszerezhetett volna.*
- Különben kínos lenne, ha az istenek kiengesztelődnének és visszaváltoztatnák az egykori tuladjonosokat emberré, akkor nem lenne hol aludnunk ma éjjel. Szóval nem, semmiképpen sem kockáztatnám meg az éneklést.
*Hangjában ugyan van egy kis gonosz él, de a lágy mosoly teljesen ellensúlyozza az epésséget.
Egy pillanattal később már azon kapja magát, hogy szorítja Cha'yss kezét, de más is fogódzót keresne, mikor kénytelen meghallgatni, hogy a kancellárnak már bizony renyhe az íja az ő korában. Megváltozik fejében az elképzelt kép, a kancellár bánatosan üldögélve siratja ifjonti éveinek elmúlását és mindenféle kicsinyes bosszúkat ötöl ki, hisz nyilvánvaló, hogy a vad nem elég nemes, azért nem feszül meg eléggé az íj. Bár Yeza most rögtön orrbacsűrné, vagy őt, igen egy eltörő orrcsont rögtön kizökkenti az embert a gusztustalan képzettársítások világából.
Mivel azonban ez nem történik meg, így csak a társalgóba vonulnak át, ő pedig felfedi a zongorát az álajtó mögött és rögtön elé is ül, ujjait végigfuttatja a billentyűkön. Megállapítja magában, hogy hangolásra szorulna ugyan, de nem annyira vészes, hogy hozzá-nem-értők is kiszúrják, de azért Cha'yssra pillant, nem engedélyt vár tőle, vagy ilyesmit, csupán jelezni akarja neki, hogy észrevette.*
- Nem emlékszem a zeneszerző nevére. De valami édességet is elneveztek róla. A-dúr zongoraszonáta, harmadik tétel, ha minden igaz.
*Bár évek óta nem játszott, de oly sokszor játszotta ezt el, hogy az egész egy pillanat alatt visszajön. Ujjai tökélesen tudják, hogy melyik billentyűt is kell leütniük, ő pedig erre a pár percre úgy érzi, hogy valahol máshol jár, otthon Artheniorban. Anyja kicsit odébb ül, valami hímezget, közben azon puffog, hogy nem ilyen lányt akart, hanem engedelmest, csendest, olyat, aki nem felesel. Akkor nem játszotta végig, ököllel csapott a billentyűkre, hogy aztán ez is, mint minden beszélgetésük, ordibálásba torkoljon.*
- Talán többet kéne gyakorolnom.
*Hangzik, a tőle teljesen szokatlan, álszerény megjegyzés, mikor a mű végére ér és megfordul a széken.*
- Azt hiszem, hogy nekem is kedvemre lenne egy vadászat.
*Ő igazából csak be akar lovagolni az erdőbe és kicsit eltűnni ott mindenki szeme elől. Persze amúgy is megtehetné ezt, de akkor keresni kezdenék. Bár ki tudja, lehet, hogy többen örülnének, ha elveszejtené magát az erdőben.*
//vacsora//
*Tulajdonképpen meglehetősen szórakoztatónak találja, hogy a drága kancellár mennyire gyorsan halad a totális lerészegedés útján. Bár azért szól a vészcsengő a fejében, mert ugye mikor legutóbb együtt vacsoráztak Habrertusszal, akkor egy korty Kagan-ökle majdnem megölte. De talán ez a kellemes bor nem üt akkorát, mint Kagan-ökle, illetve de, csak nem veri úgy állcsúcson az embert, hanem alattomosan fekteti ki.
Kihívóan felkúszik a fél szemöldöke, mikor Habrertus azt mondja, hogy a történet akár ijesztő is lehet.*
- Szerintem a hölgyek ritkán ijedősek annyira, mint azt a férfiak gondolják.
*Yeza felé pillant, hogy az egyetért-e vele? Nem mintha nagyon szüksége lenne a megerősítésre, rögtön látszik, hogy Yeza nem félős, például nem fél kartávolságon belülre kerülni a részeg kancellárnak. Pedig ebben az állapotban még lehet, hogy olyasmire is vetemedik, minthogy megpaskolja a vörös hátsóját, mikor épp tölt neki.
A történet meg valóban nem olyan, amitől megijedne, mindamellett badarság az egész.*
- Nem kancellárom, nem értettelek félre. Jómagam tisztában vagyok a képességeimmel. Az éneklés nem tartozik a képességeim közé, de a játékomra nem lehet panasz, mert mindig is jó diák voltam.
*Tanulmányai során megvolt az ösztönző erő, például az, hogy nem kellett anyja duzzogó kiselőadását meghallgatni arról, hogy ő mennyire szerencsés helyzetben van, hogy zenélni és táncolni tanulhat. Pedig mennyi, mennyivel hasznosabb tudást megszerezhetett volna.*
- Különben kínos lenne, ha az istenek kiengesztelődnének és visszaváltoztatnák az egykori tuladjonosokat emberré, akkor nem lenne hol aludnunk ma éjjel. Szóval nem, semmiképpen sem kockáztatnám meg az éneklést.
*Hangjában ugyan van egy kis gonosz él, de a lágy mosoly teljesen ellensúlyozza az epésséget.
Egy pillanattal később már azon kapja magát, hogy szorítja Cha'yss kezét, de más is fogódzót keresne, mikor kénytelen meghallgatni, hogy a kancellárnak már bizony renyhe az íja az ő korában. Megváltozik fejében az elképzelt kép, a kancellár bánatosan üldögélve siratja ifjonti éveinek elmúlását és mindenféle kicsinyes bosszúkat ötöl ki, hisz nyilvánvaló, hogy a vad nem elég nemes, azért nem feszül meg eléggé az íj. Bár Yeza most rögtön orrbacsűrné, vagy őt, igen egy eltörő orrcsont rögtön kizökkenti az embert a gusztustalan képzettársítások világából.
Mivel azonban ez nem történik meg, így csak a társalgóba vonulnak át, ő pedig felfedi a zongorát az álajtó mögött és rögtön elé is ül, ujjait végigfuttatja a billentyűkön. Megállapítja magában, hogy hangolásra szorulna ugyan, de nem annyira vészes, hogy hozzá-nem-értők is kiszúrják, de azért Cha'yssra pillant, nem engedélyt vár tőle, vagy ilyesmit, csupán jelezni akarja neki, hogy észrevette.*
- Nem emlékszem a zeneszerző nevére. De valami édességet is elneveztek róla. A-dúr zongoraszonáta, harmadik tétel, ha minden igaz.
*Bár évek óta nem játszott, de oly sokszor játszotta ezt el, hogy az egész egy pillanat alatt visszajön. Ujjai tökélesen tudják, hogy melyik billentyűt is kell leütniük, ő pedig erre a pár percre úgy érzi, hogy valahol máshol jár, otthon Artheniorban. Anyja kicsit odébb ül, valami hímezget, közben azon puffog, hogy nem ilyen lányt akart, hanem engedelmest, csendest, olyat, aki nem felesel. Akkor nem játszotta végig, ököllel csapott a billentyűkre, hogy aztán ez is, mint minden beszélgetésük, ordibálásba torkoljon.*
- Talán többet kéne gyakorolnom.
*Hangzik, a tőle teljesen szokatlan, álszerény megjegyzés, mikor a mű végére ér és megfordul a széken.*
- Azt hiszem, hogy nekem is kedvemre lenne egy vadászat.
*Ő igazából csak be akar lovagolni az erdőbe és kicsit eltűnni ott mindenki szeme elől. Persze amúgy is megtehetné ezt, de akkor keresni kezdenék. Bár ki tudja, lehet, hogy többen örülnének, ha elveszejtené magát az erdőben.*
4025. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-16 16:17:14
Üzenet elküldve: 2022-10-16 16:17:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//Vacsora//
*Nem tudja nem észrevenni, hogy a jó Kancellár kezében megszalad a bor. Torkát a nedűvel olajozva megered a nyelve, ami amúgy határozottan beszédes természete dacára is érezhető. Yanah pedig csak tölt. Yeza egyszer-egyszer a Báróra pillant, amikor a fiatal leány ismét pótolja a bort Habrertus poharában. De Caldorcor vagy nem veszi észre a dolgot vagy nem érdekli, esetleg kifejezett célja van azzal, hogy a Kancellár Úr kapatosra mámorosodjon a vacsora alatt. Ez utóbbin töprengve annyira nem talál benne rációt, ha csak nem visszavágás lenne egy korábbi sérelemért.*
- Ezt bízd csak rám *állítja meg a lánykát, mikor az egy újabb palack borral tér vissza és máris Habrertus felé indulna sietve, hiszen a pohara csaknem üres.* - Inkább hozz egy kis mézes-citromos vizet az asztalra, kérlek.
*Az étkezést félbehagyva az asztalkendőt a csuklójára hajtva felkel és maga tölt a Kancellárnak. Gyakorlott mozdulat de igen fukar mérce. Talán kétujjnyit tölt a pohárba, de mielőtt a vendég ezt szóvá tehetné, megszólal.*
- Dexsia úrnő kivívta a büntetést, de az ura és a háznép? Az ő bűnük mi volt e példás tanmesében? Meglehet, hogy csak épp annyi hogy engedték megtörténni azt a csúfságot?
*Finoman megsimítja Habrertus karját és egészen diszkréten a pohár felé pillant.*
- Nézd el nekem, Kegyelmes Úr. Szörnyen járatlan vagyok a hármak új vallásában *mosolyodik el végül és a döntés és önvizsgálat abszolút jogát a férfira hagyva, ismét a palackért nyúl, mint aki már el is feledkezett róla, hogy épp az imént töltött, vagy csak most vette észre, hogy mily kevés került a pohárba.* - Tölthetek még bort?
*Természetesen utána körbejár és mindenkinek tölt, aki szeretne. Ez alól a tharg lány sem kivétel, hiszen a vélemények eléggé megoszlanak arról, hogy kerülendő vagy pont, hogy jót tesz az ilyen nedű a várandósság alatt.
Sajnos az ártalmatlan csevegésnek szánt vadászat tessék-lássék témából előirányzott eseménnyé fajul, mire kettőt pislog. ~Hát ez remek!~ Már most a háta közepére kívánja az egészet. Ő a flórát és faunát csak így szereti: gusztusosan elkészítve, az asztalon. Ráadásul mindezen a viszonyon az itteni időjárás sem segít túl sokat.
Érdekes, hogy Kagaenae kisasszony milyen csendes. Mintha a társaságában töltött idővel egyenes arányban egyre kevésbé tudná véka alá rejteni a Kancellár felé táplált ellenszenvét. Vagy azért nem is pillant inkább az asztal azon oldala felé, mert a figyelmét elragadta a Báró iránti vonzalma? Nem nagyon tud még kiigazodni rajta.
Mikor a desszerttel is végeznek és kellőképp leülepedett az étel, a vendéglátó a társalgóba invitálja őket, hogy a személyzet asztalt bonthasson és természetesen, hogy sort keríthessenek a mátka előadására.*
- És diót meg mandulát, ha akad *egészíti ki az utasítást Yanah felé egy utólagos engedély kérő pillantással Caldorcor felé.* - Ha nem bánod, Báróm.
*Ő sokkal szívesebben menne most inkább ki, hogy levegőzzön egy kicsit, minthogy klimpírozást hallgasson. Még akkor is, ha odakint egész hűvösre váltott mostanra az idő. Apró sóhajjal fordul vissza a kifelé vezető útról a tekintete, amikor átsétálnak a másik helyiségbe. Túl kell esni rajta.*
//Vacsora//
*Nem tudja nem észrevenni, hogy a jó Kancellár kezében megszalad a bor. Torkát a nedűvel olajozva megered a nyelve, ami amúgy határozottan beszédes természete dacára is érezhető. Yanah pedig csak tölt. Yeza egyszer-egyszer a Báróra pillant, amikor a fiatal leány ismét pótolja a bort Habrertus poharában. De Caldorcor vagy nem veszi észre a dolgot vagy nem érdekli, esetleg kifejezett célja van azzal, hogy a Kancellár Úr kapatosra mámorosodjon a vacsora alatt. Ez utóbbin töprengve annyira nem talál benne rációt, ha csak nem visszavágás lenne egy korábbi sérelemért.*
- Ezt bízd csak rám *állítja meg a lánykát, mikor az egy újabb palack borral tér vissza és máris Habrertus felé indulna sietve, hiszen a pohara csaknem üres.* - Inkább hozz egy kis mézes-citromos vizet az asztalra, kérlek.
*Az étkezést félbehagyva az asztalkendőt a csuklójára hajtva felkel és maga tölt a Kancellárnak. Gyakorlott mozdulat de igen fukar mérce. Talán kétujjnyit tölt a pohárba, de mielőtt a vendég ezt szóvá tehetné, megszólal.*
- Dexsia úrnő kivívta a büntetést, de az ura és a háznép? Az ő bűnük mi volt e példás tanmesében? Meglehet, hogy csak épp annyi hogy engedték megtörténni azt a csúfságot?
*Finoman megsimítja Habrertus karját és egészen diszkréten a pohár felé pillant.*
- Nézd el nekem, Kegyelmes Úr. Szörnyen járatlan vagyok a hármak új vallásában *mosolyodik el végül és a döntés és önvizsgálat abszolút jogát a férfira hagyva, ismét a palackért nyúl, mint aki már el is feledkezett róla, hogy épp az imént töltött, vagy csak most vette észre, hogy mily kevés került a pohárba.* - Tölthetek még bort?
*Természetesen utána körbejár és mindenkinek tölt, aki szeretne. Ez alól a tharg lány sem kivétel, hiszen a vélemények eléggé megoszlanak arról, hogy kerülendő vagy pont, hogy jót tesz az ilyen nedű a várandósság alatt.
Sajnos az ártalmatlan csevegésnek szánt vadászat tessék-lássék témából előirányzott eseménnyé fajul, mire kettőt pislog. ~Hát ez remek!~ Már most a háta közepére kívánja az egészet. Ő a flórát és faunát csak így szereti: gusztusosan elkészítve, az asztalon. Ráadásul mindezen a viszonyon az itteni időjárás sem segít túl sokat.
Érdekes, hogy Kagaenae kisasszony milyen csendes. Mintha a társaságában töltött idővel egyenes arányban egyre kevésbé tudná véka alá rejteni a Kancellár felé táplált ellenszenvét. Vagy azért nem is pillant inkább az asztal azon oldala felé, mert a figyelmét elragadta a Báró iránti vonzalma? Nem nagyon tud még kiigazodni rajta.
Mikor a desszerttel is végeznek és kellőképp leülepedett az étel, a vendéglátó a társalgóba invitálja őket, hogy a személyzet asztalt bonthasson és természetesen, hogy sort keríthessenek a mátka előadására.*
- És diót meg mandulát, ha akad *egészíti ki az utasítást Yanah felé egy utólagos engedély kérő pillantással Caldorcor felé.* - Ha nem bánod, Báróm.
*Ő sokkal szívesebben menne most inkább ki, hogy levegőzzön egy kicsit, minthogy klimpírozást hallgasson. Még akkor is, ha odakint egész hűvösre váltott mostanra az idő. Apró sóhajjal fordul vissza a kifelé vezető útról a tekintete, amikor átsétálnak a másik helyiségbe. Túl kell esni rajta.*
4024. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-13 22:43:08
Üzenet elküldve: 2022-10-13 22:43:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//Vacsora//
*A képmutató színjáték korántsem az élvezetet szolgálja, legalábbis az igric részéről nem és abban is biztos, hogy a kancellár sem ilyen célból játssza a szerepét. Bár Habrertusnak nincs szüksége arra, hogy mást mutasson magából, ellentétben a wegtorenivel. Az igric esetében kevesen tudnák megmondani, hol kezdődik a képmutatás és hol maga a báró. De ez így is van jól. Ettől szép az egész.
Nem veszi észre, hogy Yeza tekintete őt és Aenaet fürkészi olykor, azt találgatva, hogy vajon érzéseik mennyire hitelesek. Egy időben maga az igric sem volt tisztában azzal, hogy valóban érez-e valós érzéseket a tharg lány iránt, de végül arra a következtetésre jutott - meglepve saját magát is -, hogy érzései igazak. A vörös még nem ismerte őket akkor, amikor még titkolniuk kellett kapcsolatukat a nagyvilág előtt. Akkor többször megesett, hogy alkalmi helyeken estek egymással nagy hévvel, de ezek az idők már elmúltak. Most az esküvő és a lány hasában növekvő gyermek némileg átvette az irányítást az életük felett. Nem beszélve a szellemről, amiről sem a kancellár, sem Yeza nem tud.
Mosolytalan néma figyelője a vörös és a vén kecske között lezajló interakciónak a sajttal. Legszívesebben fintorogna, ha a kancellár nem volna kancellár, akkor egy olyan férfi, mint ő, soha az életben nem kaphatna meg egy Yezához fogható nőt.
A vacsora halad tovább, ételek követik egymást és a főételnél a vörös megkérdi Habrertust, vadászik-e. Az igric két falat között érdeklődve várja a választ.
Aenae úgy tűnik, jó étvággyal étkezik, azaz eszik mindenből, amit a báró a terhesség áldásos állapotának tulajdonít. Épp összeakad a tekintetük amikor Yezáék a sajtról társalognak a kancellárral. Halovány, szeretetteljes mosollyal néz rá, ami kiszélesedik, amikor megérzi a csizmája szárán a lány lábának érintését. Azon kapja magát, hogy szeretné most kimenteni magukat és a baldachinos ágyba vinni azonnal Aenaet, hogy gyors liezonnal eltöltsenek egy kis időt.
Az éneklésre Aenae komoly önkritikát gyakorolva válaszol Habrertusnak és bár énekelni nem hallotta őt, baljával megérinti a lány kezét egy szelíd mosollyal. Az érintést lehet sokféleképp értelmezni. A báró szerint Aenae túl kemény magához, legalábbis a válasz erre enged következtetni és ennek az élét kívánja elvenni kissé. Az elmebajos előző tulaj gondolatára csak derűsen mosolyog. Maga sem érti, hogy miért kellett a zongorát eldugni egy álajtó mögé, amikor a hangszer bármelyik társalgóban díszként foglalhat helyet.
A jó kancellár bármennyire is szeretne titokzatos lenni, kiismerhető és általában az elvártaknak megfelelően cselekszik. Ez teszi kiszámíthatóvá. Vagy az, hogy valójában "csúcsragadozó" a Vashegyen és nincs olyan, aki veszélyt jelentene rá. Tréfás, mert sok minden az igric eszébe jut, ha Habrertusra néz, de a "csúcsragadozó" nincs köztük.
Sejthető volt az is, hogy ha a wegtoreni megjegyzi, hogy a vacsora alapanyagai tharg földről származnak, elismerést vált majd ki a kancellárból. A sajt valóban a sósabb fajtából származik, ami még épp nem zavaró, de kéri az italt. Habrertusnak Yanah tölt amikor megemeli a poharát, majd visszatér a háttérbe, ahogy egy jó szolgálónak tennie kell.
Az igric kissé megemelkedik a székében, amikor a kancellárra rájön a köhögőroham, mintha az aggodalom mozgatná. Tenne is valamit, mondjuk jól hátba vágná a kancellárt, de tényleg, úgy erőből.
A levesből természetesen annyit kap a vén kecske, amennyit kíván, Yanah arcát elfutja a pír a kancellár tekintetének súlya alatt, de gyorsan összeszedi magát.*
- Azt kell mondjam, kancellár uram, hogy nem csak a szerelemben vagyok szerencsés, *Érinti meg újra Aenae szabad kezét.* de abban is, hogy sikerült ilyen remek tharg szolgálókat találnom. *Apró megjegyzés csak itt is a "tharg" szó, de újabb dicsérete a kancellár holdudvarának.
A zongora körüli eszmecsere kiszélesedik, a kancellár is szót kér magának. Az igric is megtörli a száját és visszateszi az ölébe a továbbra is makulátlan kendőt, hogy érdeklődve hallgassa meg a vén kecske - valószínűleg újabb unalmas - történetét. Amikor a kancellár két korty bor után belekezd az elbeszélésébe, Yanah visszatölti a megivott mennyiséget a poharába, nehogy újabb rosszalló pillantást kapjon figyelmetlenségéért. Emiatt a kancellár azzal fog szembesülni, amikor italt kér magának története közepén, hogy már poharában ott csillog a nedű.*
- Békává? *Kérdi az igric derűs mosollyal, hitetlenkedő hangon. Habrertus aztán Aenae bocsánatát kéri, jelezve, hogy nem húz párhuzamot közte és az említett egykori birtokos között. A wegtoreni nem érzi úgy, hogy erre rá kelljen erősítenie, a tharg lány is meg tudja védeni magát, ha úgy érzi, hogy szükséges.
A kancellár a vacsora további részében is férfiasan étkezik, a vadhoz már testesebb, erősebb vörös érkezik, ám ha Habrertus maradna a fehérnél - ami az igric szerint valódi sértés volna -, akkor abból tölt neki folyamatosan, ahogy fogyna a poharából Yanah.
Az igric apró falatokkal eszik, a bort mértékkel fogyasztja, bár neki nem kell(ene) annyira odafigyelnie a mennyiségre. Ereje teljében lévő férfi, remek állóképességgel, kétszer ennyi sem ingatná meg. A vadászatra vonatkozó kérdésre figyelmesen várja a választ. Udvariasságból csak visszafogottan, amolyan hitetlenkedőn mosolyog Habrertus szavain.*
- Biztos vagyok benne, hogy fiatalabb korában komoly vadakat terített le, kancellár uram és még ma sem vallana szégyent. *Természetesen gáláns hazugság csak, ki nem nézné belőle, hogy bármikor is képes volna elejteni egy vadat, de akár nyulat is.*
- Kedvemre való volna egy vadászat szavamra. *Válaszol lelkesedés színlelve. Természetesen nem vágyik a vadonba, ám máris beindul a fantáziája, hisz egy-egy vadászat alkalmával nem ritka, hogy valakit baleset ér. Felökleli egy vadkan, széttépi egy medve vagy egy ügyetlen vadász nyila kerül a hátába.
A vad után érkezik a desszert, amihez édesebb bor dukál, amiből a kancellár kétujjnyival többet kap, mint az asztalnál ülők, de ki nézi ezt?*
- Átmehetünk a társalgóba? *Kérdi a vacsora végén az igric félretéve az asztalkendőt és ha a többiek sem emelnek szót ellene, akkor Yanah felé fordul a sárga tekintet.*
- Kérlek, kedvesem, hozz a társalgóba rumot és pipadohányt és még egy kis bort. *Mosolyog a fiatal lányra és udvariasan előre engedi a hármast, hogy sereghajtóként kövesse őket a társalóig.*
//Vacsora//
*A képmutató színjáték korántsem az élvezetet szolgálja, legalábbis az igric részéről nem és abban is biztos, hogy a kancellár sem ilyen célból játssza a szerepét. Bár Habrertusnak nincs szüksége arra, hogy mást mutasson magából, ellentétben a wegtorenivel. Az igric esetében kevesen tudnák megmondani, hol kezdődik a képmutatás és hol maga a báró. De ez így is van jól. Ettől szép az egész.
Nem veszi észre, hogy Yeza tekintete őt és Aenaet fürkészi olykor, azt találgatva, hogy vajon érzéseik mennyire hitelesek. Egy időben maga az igric sem volt tisztában azzal, hogy valóban érez-e valós érzéseket a tharg lány iránt, de végül arra a következtetésre jutott - meglepve saját magát is -, hogy érzései igazak. A vörös még nem ismerte őket akkor, amikor még titkolniuk kellett kapcsolatukat a nagyvilág előtt. Akkor többször megesett, hogy alkalmi helyeken estek egymással nagy hévvel, de ezek az idők már elmúltak. Most az esküvő és a lány hasában növekvő gyermek némileg átvette az irányítást az életük felett. Nem beszélve a szellemről, amiről sem a kancellár, sem Yeza nem tud.
Mosolytalan néma figyelője a vörös és a vén kecske között lezajló interakciónak a sajttal. Legszívesebben fintorogna, ha a kancellár nem volna kancellár, akkor egy olyan férfi, mint ő, soha az életben nem kaphatna meg egy Yezához fogható nőt.
A vacsora halad tovább, ételek követik egymást és a főételnél a vörös megkérdi Habrertust, vadászik-e. Az igric két falat között érdeklődve várja a választ.
Aenae úgy tűnik, jó étvággyal étkezik, azaz eszik mindenből, amit a báró a terhesség áldásos állapotának tulajdonít. Épp összeakad a tekintetük amikor Yezáék a sajtról társalognak a kancellárral. Halovány, szeretetteljes mosollyal néz rá, ami kiszélesedik, amikor megérzi a csizmája szárán a lány lábának érintését. Azon kapja magát, hogy szeretné most kimenteni magukat és a baldachinos ágyba vinni azonnal Aenaet, hogy gyors liezonnal eltöltsenek egy kis időt.
Az éneklésre Aenae komoly önkritikát gyakorolva válaszol Habrertusnak és bár énekelni nem hallotta őt, baljával megérinti a lány kezét egy szelíd mosollyal. Az érintést lehet sokféleképp értelmezni. A báró szerint Aenae túl kemény magához, legalábbis a válasz erre enged következtetni és ennek az élét kívánja elvenni kissé. Az elmebajos előző tulaj gondolatára csak derűsen mosolyog. Maga sem érti, hogy miért kellett a zongorát eldugni egy álajtó mögé, amikor a hangszer bármelyik társalgóban díszként foglalhat helyet.
A jó kancellár bármennyire is szeretne titokzatos lenni, kiismerhető és általában az elvártaknak megfelelően cselekszik. Ez teszi kiszámíthatóvá. Vagy az, hogy valójában "csúcsragadozó" a Vashegyen és nincs olyan, aki veszélyt jelentene rá. Tréfás, mert sok minden az igric eszébe jut, ha Habrertusra néz, de a "csúcsragadozó" nincs köztük.
Sejthető volt az is, hogy ha a wegtoreni megjegyzi, hogy a vacsora alapanyagai tharg földről származnak, elismerést vált majd ki a kancellárból. A sajt valóban a sósabb fajtából származik, ami még épp nem zavaró, de kéri az italt. Habrertusnak Yanah tölt amikor megemeli a poharát, majd visszatér a háttérbe, ahogy egy jó szolgálónak tennie kell.
Az igric kissé megemelkedik a székében, amikor a kancellárra rájön a köhögőroham, mintha az aggodalom mozgatná. Tenne is valamit, mondjuk jól hátba vágná a kancellárt, de tényleg, úgy erőből.
A levesből természetesen annyit kap a vén kecske, amennyit kíván, Yanah arcát elfutja a pír a kancellár tekintetének súlya alatt, de gyorsan összeszedi magát.*
- Azt kell mondjam, kancellár uram, hogy nem csak a szerelemben vagyok szerencsés, *Érinti meg újra Aenae szabad kezét.* de abban is, hogy sikerült ilyen remek tharg szolgálókat találnom. *Apró megjegyzés csak itt is a "tharg" szó, de újabb dicsérete a kancellár holdudvarának.
A zongora körüli eszmecsere kiszélesedik, a kancellár is szót kér magának. Az igric is megtörli a száját és visszateszi az ölébe a továbbra is makulátlan kendőt, hogy érdeklődve hallgassa meg a vén kecske - valószínűleg újabb unalmas - történetét. Amikor a kancellár két korty bor után belekezd az elbeszélésébe, Yanah visszatölti a megivott mennyiséget a poharába, nehogy újabb rosszalló pillantást kapjon figyelmetlenségéért. Emiatt a kancellár azzal fog szembesülni, amikor italt kér magának története közepén, hogy már poharában ott csillog a nedű.*
- Békává? *Kérdi az igric derűs mosollyal, hitetlenkedő hangon. Habrertus aztán Aenae bocsánatát kéri, jelezve, hogy nem húz párhuzamot közte és az említett egykori birtokos között. A wegtoreni nem érzi úgy, hogy erre rá kelljen erősítenie, a tharg lány is meg tudja védeni magát, ha úgy érzi, hogy szükséges.
A kancellár a vacsora további részében is férfiasan étkezik, a vadhoz már testesebb, erősebb vörös érkezik, ám ha Habrertus maradna a fehérnél - ami az igric szerint valódi sértés volna -, akkor abból tölt neki folyamatosan, ahogy fogyna a poharából Yanah.
Az igric apró falatokkal eszik, a bort mértékkel fogyasztja, bár neki nem kell(ene) annyira odafigyelnie a mennyiségre. Ereje teljében lévő férfi, remek állóképességgel, kétszer ennyi sem ingatná meg. A vadászatra vonatkozó kérdésre figyelmesen várja a választ. Udvariasságból csak visszafogottan, amolyan hitetlenkedőn mosolyog Habrertus szavain.*
- Biztos vagyok benne, hogy fiatalabb korában komoly vadakat terített le, kancellár uram és még ma sem vallana szégyent. *Természetesen gáláns hazugság csak, ki nem nézné belőle, hogy bármikor is képes volna elejteni egy vadat, de akár nyulat is.*
- Kedvemre való volna egy vadászat szavamra. *Válaszol lelkesedés színlelve. Természetesen nem vágyik a vadonba, ám máris beindul a fantáziája, hisz egy-egy vadászat alkalmával nem ritka, hogy valakit baleset ér. Felökleli egy vadkan, széttépi egy medve vagy egy ügyetlen vadász nyila kerül a hátába.
A vad után érkezik a desszert, amihez édesebb bor dukál, amiből a kancellár kétujjnyival többet kap, mint az asztalnál ülők, de ki nézi ezt?*
- Átmehetünk a társalgóba? *Kérdi a vacsora végén az igric félretéve az asztalkendőt és ha a többiek sem emelnek szót ellene, akkor Yanah felé fordul a sárga tekintet.*
- Kérlek, kedvesem, hozz a társalgóba rumot és pipadohányt és még egy kis bort. *Mosolyog a fiatal lányra és udvariasan előre engedi a hármast, hogy sereghajtóként kövesse őket a társalóig.*
4023. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-11 20:55:07
Üzenet elküldve: 2022-10-11 20:55:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Ha tényleg léteznek olyan helyek, ahol fogságba zárnak valakit egy véletlen miatt, akkor Tina joggal állíthatja magáról, hogy mázlista. Még ha nem is az. Azért a megállapításra bólint egyet.*
-Ráéreztem, hova kell eltévednem.
*Önkritikája mindig is volt. Szándékosan sem vetődhetett volna ennél jobb helyre; mintha az elmúlt évtized nem nyomta volna még rá a pecsétjét eléggé az életére, jól meg is kellett forgatni azt a billogot a képletes borítékon. Ha általános kínja mellé még arról is tudna, hogy a férfi életében létezik egy bizonyos Lea, akinek hatalmában van válogatott büntetésekben is részesíteni másokat, nos... de szerencsére nem tud semmilyen Leáról, és végképp nem képzeli saját magát összezárva az emberrel egy kalodában. Ahhoz, hogy saját magát el tudja képzelni egyben, bőven elég pár bizalmatlan pillantást vetnie a kapuőr felé. Elhiszi ő, hogy nem rossz elf, de egyelőre nehezen képzeli el, hogy valaha jóban lehetnének. És hogy valaha jó szívvel engedné a lányt a kapun túlra, ha a másik férfi azt is mond...*
-Hogy? *Ütközik meg, ahogy feldolgozza a mondandó lényegét. Bár látja, hogy az ember egy legyintéssel elhessegetné a gondolatot, ő nem tud ilyen könnyen túllépni rajta.* -Ön mondja meg, ki mehet be oda?
*Érzi, hogy a szavak megismétlése nem feltétlenül a legértelmesebb kommunikációs alap, de ezt az új tudást emésztenie kell egy kicsit. Ha most kiderül, hogy szerelmének hasonmása ráadásképp valami koronás fő is errefelé, végképp elsüllyed zavarában. Hogy ezt elkerülje, megköszörüli kicsit a torkát, nagy levegőt vesz, s csak ezután folytatja.*
-Bocsásson meg a kérdésért, de... ki maga?
*Bár korábban a férfi kérdezett rá önnön nevére még a földön, nem valószínű, hogy amnéziában szenvedne, és annyit már tud a lány is, hogy nem Samarnak hívják. Ám azt nem tudja, igazából kivel áll szemben. Akár név-, akár titulus ügyében tesszük fel a kérdést.
Mikor a másik biztosítja róla, hogy valóban elveszettnek néz ki, szinte bűnbánón mosolyodik el. Nem is állhatnának ennél közelebb a valósághoz. Kiérzi a szavakból a neheztelést is, amit bár nem ért, de ahhoz elég, hogy elkönyvelje, nem a legszorosabb a barátság a két helyszín között.*
-Nos, még csak pár hat óta lakok ott. De akkor maga szerint honnan származom?
*Szabad kezével tétován hegyes füle mögé simítja a haját, miközben próbára teszi az embert, mennyire ismerheti ki amaz máris őt, akár csak ránézésből. Ettől persze azonnal eszébe jut, hogy korábbi esésének köszönhetően valószínűleg úgy nézhet ki a haja, mint valami szénaboglya, így mozdulatát tovább kanyarítja, hogy diszkréten megpróbálja rendezni elszabadult tincseit is.
A thargokat illető óvatos válaszára kapott vigyorgáson ismét megdöbben, a kérdésre pedig ideje sincs válaszolni, mielőtt az ember a karját nyújtja neki. Lassan kezdi végre elfogadni, hogy a férfi nem harap - mármint nem úgy, és nem olyat, és nem... ennél a pontnál gondolatban ad saját magának egy csattanós pofont, hogy ilyesmi egyáltalán eszébe jutott - és szabad baljával lassan, bátortalanul és kétségkívül a torkában dobogó szívvel belékarol. Pillantásával megtalálja az így szeme elé kerülő gyűrűt saját gyűrűsujján, ami határozottan nem segít neki értelmes lelkiállapotban maradni. Valahol a millió környékén elvesztette a fonalat, hányszor képzelte már el ezt a jelenetet az elmúlt években, persze nyilván igazi kedvesével az oldalán, és nem éppen egy fogadó felé menet lépkedve - és a szinte megelevenedő kép olyan erővel találja telibe, hogy egész testében remegni kezd, ahogy együtt folytatják az utat. Gondolatait megpróbálja inkább visszafókuszálni a válaszolgatásra, hátha az ember úgy nem veszi észre romosodó állapotát.*
-Egy bizonyos fosztogatásnak jutott el hozzám is a híre... ne vegye zokon, kérem, de azt mondták, a thargok dúlták fel a falvakat.
*És bár szerepelt a hírekben valami olyasmi is, hogy végül saját nagyasszonyuk vonta felelősségre a fosztogatókat, mégis, már csak a tény, hogy egyáltalán nekiindultak az egésznek...*
-Nem tudom, mennyi igaz belőle, az emberek csak pletykálnak. Bocsásson meg, ha valami sértőt mondtam.
*Vonja meg végül a vállát, elvégre tényleg nem akarja a férfit vádolni semmivel. Ugyanakkor felmerül benne a gyanú, hogy ha amaz már "nagyon rég" a thargok között él, akkor esetleg szerepe is lehetett ebben az egészen közelmúltbeli ügyben. De nem... továbbra sem hajlandó elhinni, hogy ilyesfajta erőszakos tettekre lenne képes.
Mielőtt még bajt hozna saját fejére, hogy a témát - és saját remegéséről való gondolatait - biztonságosabb mederbe terelje, inkább a férfi származását kezdi firtatni.*
-Hogy keveredett ide, ha szabad kérdeznem? És hogy érte el, hogy az őr beengedje?
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Ha tényleg léteznek olyan helyek, ahol fogságba zárnak valakit egy véletlen miatt, akkor Tina joggal állíthatja magáról, hogy mázlista. Még ha nem is az. Azért a megállapításra bólint egyet.*
-Ráéreztem, hova kell eltévednem.
*Önkritikája mindig is volt. Szándékosan sem vetődhetett volna ennél jobb helyre; mintha az elmúlt évtized nem nyomta volna még rá a pecsétjét eléggé az életére, jól meg is kellett forgatni azt a billogot a képletes borítékon. Ha általános kínja mellé még arról is tudna, hogy a férfi életében létezik egy bizonyos Lea, akinek hatalmában van válogatott büntetésekben is részesíteni másokat, nos... de szerencsére nem tud semmilyen Leáról, és végképp nem képzeli saját magát összezárva az emberrel egy kalodában. Ahhoz, hogy saját magát el tudja képzelni egyben, bőven elég pár bizalmatlan pillantást vetnie a kapuőr felé. Elhiszi ő, hogy nem rossz elf, de egyelőre nehezen képzeli el, hogy valaha jóban lehetnének. És hogy valaha jó szívvel engedné a lányt a kapun túlra, ha a másik férfi azt is mond...*
-Hogy? *Ütközik meg, ahogy feldolgozza a mondandó lényegét. Bár látja, hogy az ember egy legyintéssel elhessegetné a gondolatot, ő nem tud ilyen könnyen túllépni rajta.* -Ön mondja meg, ki mehet be oda?
*Érzi, hogy a szavak megismétlése nem feltétlenül a legértelmesebb kommunikációs alap, de ezt az új tudást emésztenie kell egy kicsit. Ha most kiderül, hogy szerelmének hasonmása ráadásképp valami koronás fő is errefelé, végképp elsüllyed zavarában. Hogy ezt elkerülje, megköszörüli kicsit a torkát, nagy levegőt vesz, s csak ezután folytatja.*
-Bocsásson meg a kérdésért, de... ki maga?
*Bár korábban a férfi kérdezett rá önnön nevére még a földön, nem valószínű, hogy amnéziában szenvedne, és annyit már tud a lány is, hogy nem Samarnak hívják. Ám azt nem tudja, igazából kivel áll szemben. Akár név-, akár titulus ügyében tesszük fel a kérdést.
Mikor a másik biztosítja róla, hogy valóban elveszettnek néz ki, szinte bűnbánón mosolyodik el. Nem is állhatnának ennél közelebb a valósághoz. Kiérzi a szavakból a neheztelést is, amit bár nem ért, de ahhoz elég, hogy elkönyvelje, nem a legszorosabb a barátság a két helyszín között.*
-Nos, még csak pár hat óta lakok ott. De akkor maga szerint honnan származom?
*Szabad kezével tétován hegyes füle mögé simítja a haját, miközben próbára teszi az embert, mennyire ismerheti ki amaz máris őt, akár csak ránézésből. Ettől persze azonnal eszébe jut, hogy korábbi esésének köszönhetően valószínűleg úgy nézhet ki a haja, mint valami szénaboglya, így mozdulatát tovább kanyarítja, hogy diszkréten megpróbálja rendezni elszabadult tincseit is.
A thargokat illető óvatos válaszára kapott vigyorgáson ismét megdöbben, a kérdésre pedig ideje sincs válaszolni, mielőtt az ember a karját nyújtja neki. Lassan kezdi végre elfogadni, hogy a férfi nem harap - mármint nem úgy, és nem olyat, és nem... ennél a pontnál gondolatban ad saját magának egy csattanós pofont, hogy ilyesmi egyáltalán eszébe jutott - és szabad baljával lassan, bátortalanul és kétségkívül a torkában dobogó szívvel belékarol. Pillantásával megtalálja az így szeme elé kerülő gyűrűt saját gyűrűsujján, ami határozottan nem segít neki értelmes lelkiállapotban maradni. Valahol a millió környékén elvesztette a fonalat, hányszor képzelte már el ezt a jelenetet az elmúlt években, persze nyilván igazi kedvesével az oldalán, és nem éppen egy fogadó felé menet lépkedve - és a szinte megelevenedő kép olyan erővel találja telibe, hogy egész testében remegni kezd, ahogy együtt folytatják az utat. Gondolatait megpróbálja inkább visszafókuszálni a válaszolgatásra, hátha az ember úgy nem veszi észre romosodó állapotát.*
-Egy bizonyos fosztogatásnak jutott el hozzám is a híre... ne vegye zokon, kérem, de azt mondták, a thargok dúlták fel a falvakat.
*És bár szerepelt a hírekben valami olyasmi is, hogy végül saját nagyasszonyuk vonta felelősségre a fosztogatókat, mégis, már csak a tény, hogy egyáltalán nekiindultak az egésznek...*
-Nem tudom, mennyi igaz belőle, az emberek csak pletykálnak. Bocsásson meg, ha valami sértőt mondtam.
*Vonja meg végül a vállát, elvégre tényleg nem akarja a férfit vádolni semmivel. Ugyanakkor felmerül benne a gyanú, hogy ha amaz már "nagyon rég" a thargok között él, akkor esetleg szerepe is lehetett ebben az egészen közelmúltbeli ügyben. De nem... továbbra sem hajlandó elhinni, hogy ilyesfajta erőszakos tettekre lenne képes.
Mielőtt még bajt hozna saját fejére, hogy a témát - és saját remegéséről való gondolatait - biztonságosabb mederbe terelje, inkább a férfi származását kezdi firtatni.*
-Hogy keveredett ide, ha szabad kérdeznem? És hogy érte el, hogy az őr beengedje?
4022. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-11 09:31:27
Üzenet elküldve: 2022-10-11 09:31:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Varangyvár//
//vacsora//
*A jó kancellár végtelenül dühös lenne ha tudná, hogy a wegtoreni mennyire kiismerte. Hiszen amit a báró gondol róla, az tulajdonképpen igaz. És eme tudás birtokában óvatosabb is lenne. De sajnos nem tud róla.*
- Ezt igen nagy örömmel hallom. *jegyzi meg arra, hogy a felszolgált étkek java helyből származik* Kalácsfalva például mindig is híres volt a nagy körültekintéssel, háztáji mennyiségben előállított termékeiről, de ez szinte új minőség.
*Bár késztetést érez rá, nem tarolja le a sajttálat, bár az elismeréssel arra próbálna célozni, hogy egy kis csomagban, amit természetesen a kutyájának vinne, jó néven venne egy kis útravalót belőle. Hiszen az előétel valóban ízletes és ahelyett, hogy felszívná a gyomrában a bort, a sós sajt még itatja is magát. Megemeli tehát kiürült poharát és maga mellett tartja, jelezve a szolgálóknak, hogy utántöltést kér. Ha pedig megkapja, jót kortyol belőle. Érdekes, most már nem érzi a bor kiforratlanságát, ami első kortyolásra feltűnt neki. És mintha a vacsora alatt a kelleténél több fát dobtak volna a tűzre, kezd meleg lenni. Aztán a kezében tartott pohárral hallgatja Yezát és önkéntelenül maga is a sajt után nyúl, a lány mozdulatát követve. Helyeslően bólogat a hallottakra, elmajszolja a falatot és éppen egy korty borral öblíti le, amikor leolvasni vél valamit Yeza ajakáról. Halkan furcsát nyikkan, kigúvadnak a szemei. Félrenyelte a bort. Legszívesebben visszaköpné a pohárba, de hogy nézne az ki? Tehát két csuklás között lenyeli a kortyot, aztán köhögni kezd.*
- Elnézésetek kérem! *szuszog amikor ismét levegőhöz jut* Kiváló a sajt, kiváló a borod, báró uram, így talán az ízek kavalkádja miatt lehetett ez a kis incidens.
*Ennek nem sok értelme van, de annyi baj legyen. Legalábbis a spicces Hubi így gondolja. Közben megérkezik a leves is. Hubi, a báróhoz hasonlóan, egy merőkanállal kap belőle, amire felkapja a fejét és szúrósan néz az ételt felszolgálóra. Ha kap még egy kanállal, megnyugszik.*
- Báró uram... *szólal meg, miután belekanalazott* Nagyon, de nagyon irigy vagyok a szakácsodra!
*Ezt a wegtoreni nem tudhatja, így valószínűleg csak beletrafált, de Hubinak gyengéje a gomba. A leves pedig valóban kifogástalan és a jó kancellárnak tényleg igyekeznie kell, hogy étkezzen. És ne zabáljon.*
- Ó, annak igen érdekes története van.
*Megtörölgeti a bajszát az asztalkendővel, miután végzett a levessel.*
- Midőn a kegyelmes báró úr a Vashegy számára nyújtott értékes szolgálataiért birtokadományban részesült, a Kancellária irattárában utánanéztem e hely múltjának. Noha amit el fogok mondani, az a hölgyek számára akár ijesztően is hathat...
*A jó kancellár mézesmázos mosollyal és bizonytalanul csillogó szemekkel fordul Yeza és Aenae felé.*
- Ezért elöljáróban csak annyit, hogy mindez a helyi pórok elbeszélésein alapul, így érdemes bizonyos forráskritikával lennünk.
*A biztonság kedvéért még két korty bor, mielőtt a történetnek és az elébe tálalt szarvasnak nekilátna.*
- A feljegyzések szerint e hely már a thargok ideérkezte előtt is lakott vidék volt. Kifejezetten prosperáló uradalomnak számított, természetesen még más néven. Utolsó uraként egy artheniori nemesembert, bizonyos Aubertin de Rapariegos-t említik és nejét, Dexsiát. A történet szerint az asszony módfelett szeretett zongorázni és játékával rendszeresen kínozta férjét és esetleges vendégeit. Ugyanis Dexsia asszony művészete felért egy szakavatott hóhért kezei között eltöltött órácskával a kínzókamrában, ha az elbeszéléseknek hinni lehet. Mi több, a hangok amiket a szerencsétlen hangszerből kicsikart oly iszonyatosak voltak, hogy a klimpírozás már az istenek füleit is sértette. Ezért eshetett meg - kaphatnék még egy kis bort, kedvesem, egészen kiszáradt a torkom - hogy egy kivételesen gyalázatos előadás után valamelyik isten, feltehetően nem Eeyr, a nemes de Rapariegos urat, nejét és egész háza népét békákká változtatta.
*A közbeszúrt félmondat természetesen egy szolgálónak szólt, és ha bor került kiürült poharába, jót kortyol belőle.*
- Szívemből remélem, úrnőm, hogy történetem nem értetted félre.
*Kicsit ijedten néz Aenae-re és a jó kancellár már ültében is imbolyogni látszik. De lehet, hogy csak kényelmetlenül feszeng.*
- Biztos vagyok benne, hogy játékod és énekhangod egy napon sem lehetne említeni Dexsia asszonyságéval. Sőt, talán a többiek is egyetértenek velem, hogy igazi művészettel az isteneket is ki lehet engesztelni.
*Hubi a továbbiakban elismerően szól a sültről is, a süteményről is. És a borról is, amiből már egészen emberes mennyiséget elfogyasztott. De odáig még nem jutott, hogy az aszal alá essen. Ellenkezőleg, ha Yezáról van szó, aki épp most intézett hozzá egy kérdést, egészen más bútordarabra gondol és nem alá, hanem rá szeretne kerülni.*
- Csak nemes vadra, kedvesem. *hajol kicsit előre egy negédes mosollyal* És főleg ifjabb éveimben. Az én koromban talán... talám már az íjat sem tudnám tisztességesen megfeszíteni. Viszont az ötlet nem rossz, szavamra. Talán a báró úr nem venné rossz néven, ha tiszteletére vadászatot rendeznék a közeli erdőkben?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.11 09:35:31
//vacsora//
*A jó kancellár végtelenül dühös lenne ha tudná, hogy a wegtoreni mennyire kiismerte. Hiszen amit a báró gondol róla, az tulajdonképpen igaz. És eme tudás birtokában óvatosabb is lenne. De sajnos nem tud róla.*
- Ezt igen nagy örömmel hallom. *jegyzi meg arra, hogy a felszolgált étkek java helyből származik* Kalácsfalva például mindig is híres volt a nagy körültekintéssel, háztáji mennyiségben előállított termékeiről, de ez szinte új minőség.
*Bár késztetést érez rá, nem tarolja le a sajttálat, bár az elismeréssel arra próbálna célozni, hogy egy kis csomagban, amit természetesen a kutyájának vinne, jó néven venne egy kis útravalót belőle. Hiszen az előétel valóban ízletes és ahelyett, hogy felszívná a gyomrában a bort, a sós sajt még itatja is magát. Megemeli tehát kiürült poharát és maga mellett tartja, jelezve a szolgálóknak, hogy utántöltést kér. Ha pedig megkapja, jót kortyol belőle. Érdekes, most már nem érzi a bor kiforratlanságát, ami első kortyolásra feltűnt neki. És mintha a vacsora alatt a kelleténél több fát dobtak volna a tűzre, kezd meleg lenni. Aztán a kezében tartott pohárral hallgatja Yezát és önkéntelenül maga is a sajt után nyúl, a lány mozdulatát követve. Helyeslően bólogat a hallottakra, elmajszolja a falatot és éppen egy korty borral öblíti le, amikor leolvasni vél valamit Yeza ajakáról. Halkan furcsát nyikkan, kigúvadnak a szemei. Félrenyelte a bort. Legszívesebben visszaköpné a pohárba, de hogy nézne az ki? Tehát két csuklás között lenyeli a kortyot, aztán köhögni kezd.*
- Elnézésetek kérem! *szuszog amikor ismét levegőhöz jut* Kiváló a sajt, kiváló a borod, báró uram, így talán az ízek kavalkádja miatt lehetett ez a kis incidens.
*Ennek nem sok értelme van, de annyi baj legyen. Legalábbis a spicces Hubi így gondolja. Közben megérkezik a leves is. Hubi, a báróhoz hasonlóan, egy merőkanállal kap belőle, amire felkapja a fejét és szúrósan néz az ételt felszolgálóra. Ha kap még egy kanállal, megnyugszik.*
- Báró uram... *szólal meg, miután belekanalazott* Nagyon, de nagyon irigy vagyok a szakácsodra!
*Ezt a wegtoreni nem tudhatja, így valószínűleg csak beletrafált, de Hubinak gyengéje a gomba. A leves pedig valóban kifogástalan és a jó kancellárnak tényleg igyekeznie kell, hogy étkezzen. És ne zabáljon.*
- Ó, annak igen érdekes története van.
*Megtörölgeti a bajszát az asztalkendővel, miután végzett a levessel.*
- Midőn a kegyelmes báró úr a Vashegy számára nyújtott értékes szolgálataiért birtokadományban részesült, a Kancellária irattárában utánanéztem e hely múltjának. Noha amit el fogok mondani, az a hölgyek számára akár ijesztően is hathat...
*A jó kancellár mézesmázos mosollyal és bizonytalanul csillogó szemekkel fordul Yeza és Aenae felé.*
- Ezért elöljáróban csak annyit, hogy mindez a helyi pórok elbeszélésein alapul, így érdemes bizonyos forráskritikával lennünk.
*A biztonság kedvéért még két korty bor, mielőtt a történetnek és az elébe tálalt szarvasnak nekilátna.*
- A feljegyzések szerint e hely már a thargok ideérkezte előtt is lakott vidék volt. Kifejezetten prosperáló uradalomnak számított, természetesen még más néven. Utolsó uraként egy artheniori nemesembert, bizonyos Aubertin de Rapariegos-t említik és nejét, Dexsiát. A történet szerint az asszony módfelett szeretett zongorázni és játékával rendszeresen kínozta férjét és esetleges vendégeit. Ugyanis Dexsia asszony művészete felért egy szakavatott hóhért kezei között eltöltött órácskával a kínzókamrában, ha az elbeszéléseknek hinni lehet. Mi több, a hangok amiket a szerencsétlen hangszerből kicsikart oly iszonyatosak voltak, hogy a klimpírozás már az istenek füleit is sértette. Ezért eshetett meg - kaphatnék még egy kis bort, kedvesem, egészen kiszáradt a torkom - hogy egy kivételesen gyalázatos előadás után valamelyik isten, feltehetően nem Eeyr, a nemes de Rapariegos urat, nejét és egész háza népét békákká változtatta.
*A közbeszúrt félmondat természetesen egy szolgálónak szólt, és ha bor került kiürült poharába, jót kortyol belőle.*
- Szívemből remélem, úrnőm, hogy történetem nem értetted félre.
*Kicsit ijedten néz Aenae-re és a jó kancellár már ültében is imbolyogni látszik. De lehet, hogy csak kényelmetlenül feszeng.*
- Biztos vagyok benne, hogy játékod és énekhangod egy napon sem lehetne említeni Dexsia asszonyságéval. Sőt, talán a többiek is egyetértenek velem, hogy igazi művészettel az isteneket is ki lehet engesztelni.
*Hubi a továbbiakban elismerően szól a sültről is, a süteményről is. És a borról is, amiből már egészen emberes mennyiséget elfogyasztott. De odáig még nem jutott, hogy az aszal alá essen. Ellenkezőleg, ha Yezáról van szó, aki épp most intézett hozzá egy kérdést, egészen más bútordarabra gondol és nem alá, hanem rá szeretne kerülni.*
- Csak nemes vadra, kedvesem. *hajol kicsit előre egy negédes mosollyal* És főleg ifjabb éveimben. Az én koromban talán... talám már az íjat sem tudnám tisztességesen megfeszíteni. Viszont az ötlet nem rossz, szavamra. Talán a báró úr nem venné rossz néven, ha tiszteletére vadászatot rendeznék a közeli erdőkben?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.11 09:35:31
4021. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2022-10-11 08:35:19
Üzenet elküldve: 2022-10-11 08:35:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
- Lehet, hogy vannak helyek a világon, ahol ilyesmiért kaloda jár, de errefelé megengedőbbek a népek.
*A második gondolata már nem feltétlenül ez. Ha valóban elcsattan az a csók és Lea fülébe jut a dolog - és biztosan odajut - akkor valószínű, hogy a kaloda nem is tűnne olyan szörnyű dolognak. Legalább mindketten ott kuksolhatnának. Ráadásnak pedig még itt van a pokróc modorú strázsa is, akitől a lány láthatóan tart. Ezzel sok gond nincs is. Az őr inkább ilyen legyen, mint mindenkivel végtelenül szívélyes.*
- Nem rossz fiú, csak nincs humorérzéke. Azt pedig én mondom meg, hogy kit enged be.
*Ez elsőre hatásosnak tűnt, de ahogy kimondja inkább már röhejes. Legyint is egyet. Szerencsére más kérdésre is válaszolhat.*
- Igen, elveszettnek.
*Ez egy igen találó leírása annak ami eszébe jut, amikor az elfre néz. Gyalogosan, megviselten érkezik, bicegve lábal el a kapuig. Aztán olyan zavartan viselkedik, amilyet rég nem látott. Gyanakvó természetű ember akár valami hátsó szándékot is láthatna a dolog mögé, hiszen együttérzést keltve a másikban könnyebben lehet a bizalmába férkőzni. Laor viszont jó emberismerőnek tartja magát. Sajnos nem az. De kevéssé tart gyanúsnak mindent amit nem ért, így tényleg megsajnálja a másikat.*
- Meg aztán ha artheniori lennél, tudnád, hogy hol jársz. Ott ismerik ezt a helyet.
*Van a hangsúlyában valami neheztelő. Ahogy errefelé sokan, Laor is úgy gondolja, hogy az artheniori hálátlan egy népség. Véleménye szerint a thargok nem egyszer mentették meg a selyembugyogókba bújtatott fenekeiket és gyakorlatilag semmit sem kaptak cserébe. Ha a lány nem is a városból származik, de ahhoz mégis eltölthetett ott egy kis időt, hogy halljon a thargokról.*
- Nocsak! *vigyorodik el arra, hogy az elf értesülései a thargokról nem valami fényesek* És mik lennének azok a nem túl hízelgő dolgok? Szabad?
*Az utolsó kérdés már annak szól, hogy a karját nyújtja. Valóban nincs messze a Vaskorsó, és akkor is hamar odaérnek, ha a lánynak nincs szüksége hátasra. Segítségre talán van. És ha már ilyen gyorsan tette fel ezt a kérdést az előző után, az elfnek arra nem is kell felelnie ha nem akar. Ha pedig elindultak, biccent egyet.*
- Igen. Bár nem a vér jogán. Wegtoren környékén születtem, onnan keveredtem ide. De már olyan régen, hogy...
*Olyan régen, hogy most nagyon öregnek érzi magát. Legyint is egyet vigyorogva.*
- Nagyon rég.
//Ismerkedés az ismeretlennel//
- Lehet, hogy vannak helyek a világon, ahol ilyesmiért kaloda jár, de errefelé megengedőbbek a népek.
*A második gondolata már nem feltétlenül ez. Ha valóban elcsattan az a csók és Lea fülébe jut a dolog - és biztosan odajut - akkor valószínű, hogy a kaloda nem is tűnne olyan szörnyű dolognak. Legalább mindketten ott kuksolhatnának. Ráadásnak pedig még itt van a pokróc modorú strázsa is, akitől a lány láthatóan tart. Ezzel sok gond nincs is. Az őr inkább ilyen legyen, mint mindenkivel végtelenül szívélyes.*
- Nem rossz fiú, csak nincs humorérzéke. Azt pedig én mondom meg, hogy kit enged be.
*Ez elsőre hatásosnak tűnt, de ahogy kimondja inkább már röhejes. Legyint is egyet. Szerencsére más kérdésre is válaszolhat.*
- Igen, elveszettnek.
*Ez egy igen találó leírása annak ami eszébe jut, amikor az elfre néz. Gyalogosan, megviselten érkezik, bicegve lábal el a kapuig. Aztán olyan zavartan viselkedik, amilyet rég nem látott. Gyanakvó természetű ember akár valami hátsó szándékot is láthatna a dolog mögé, hiszen együttérzést keltve a másikban könnyebben lehet a bizalmába férkőzni. Laor viszont jó emberismerőnek tartja magát. Sajnos nem az. De kevéssé tart gyanúsnak mindent amit nem ért, így tényleg megsajnálja a másikat.*
- Meg aztán ha artheniori lennél, tudnád, hogy hol jársz. Ott ismerik ezt a helyet.
*Van a hangsúlyában valami neheztelő. Ahogy errefelé sokan, Laor is úgy gondolja, hogy az artheniori hálátlan egy népség. Véleménye szerint a thargok nem egyszer mentették meg a selyembugyogókba bújtatott fenekeiket és gyakorlatilag semmit sem kaptak cserébe. Ha a lány nem is a városból származik, de ahhoz mégis eltölthetett ott egy kis időt, hogy halljon a thargokról.*
- Nocsak! *vigyorodik el arra, hogy az elf értesülései a thargokról nem valami fényesek* És mik lennének azok a nem túl hízelgő dolgok? Szabad?
*Az utolsó kérdés már annak szól, hogy a karját nyújtja. Valóban nincs messze a Vaskorsó, és akkor is hamar odaérnek, ha a lánynak nincs szüksége hátasra. Segítségre talán van. És ha már ilyen gyorsan tette fel ezt a kérdést az előző után, az elfnek arra nem is kell felelnie ha nem akar. Ha pedig elindultak, biccent egyet.*
- Igen. Bár nem a vér jogán. Wegtoren környékén születtem, onnan keveredtem ide. De már olyan régen, hogy...
*Olyan régen, hogy most nagyon öregnek érzi magát. Legyint is egyet vigyorogva.*
- Nagyon rég.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4229-4248