Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 178 (3541. - 3560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3560. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-13 20:17:27
Üzenet elküldve: 2021-11-13 20:17:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Hümmög és gondolkodik, mintha komoly dilemma elé állna most azzal, hogy az alma és a körtelé közül ugyan melyiket válassza. De végül is teljesen mindegy. A lényeg úgy is az, hogy hideg legyen és finom. Mondjuk az is igaz, hogy az eperlének jobban örülne, de túlélné valahogy a hiányát. Abba ő nem gondol bele, hogy sokkal drágább és több munka lenne egy pohár pirosló frissítő, mint a többi, de mentségére szóljon, hogy egyáltalán nem ért az efféle dolgokhoz. Sosem termelt semmit, csak elfogyasztotta. A kész ételek és italok elfogyasztása után sosem merengett azon, hogy a hozzávalók elkészülte mennyi idővel és munkával is jár.*
- Hát azt hiszem túl tudnám magam tenni az eperhiányon.
*Mosolyodik el halványan, de a mosoly a férfi mély sóhajával hamar tova is tűnik. Talán valami rosszat mondott? Tűnődik el egy pillanatra, de nem igazán talál semmi kivetnivalót az eddig elhangzottakban. De a kíváncsiság azért csak böködi az oldalát, ami igen gyors kielégítésre szorul.*
- Minden rendben?
*Tesz is egy tétova lépést a férfi felé, de hamar megtorpan, mikor a kutyával újfent elvonják a figyelmét. Most egész aranyosnak tűnik a szőrgombóc, de azért nem kezd el olvadozni, s közelíteni sem az eb felé. Mindenesetre azért elég mókás, ahogy megörül a visszaszerzett botnak. Ha barátok lennének biztos kihasználná a kutya játékosságát. Ezzel a gondolattal pedig futólag vissza is pillant Learonra. Hümment párat, s még alsó ajkát is beharapja a megerőltető fejtörésben.*
~Egyszer hallottam, hogy a kutya állítólag olyan, mint a gazdája.~
*Vajon a férfi is olyan játékos, mint az ebe? Persze nem egészen arra gondol, hogy ő is ilyen önfeledten játszogatna egy bottal. Sokkal inkább valami hús-vérre gondol, mint például, persze pusztán csak a feltételezés kedvéért, mint éppen Nys is. Persze a balga gondolatot egy fejrázással ki is űzi. Nem szokott ő ilyen szemérmetlen dolgokon merengni. Vagyis de, de ugye erről senkinek sem kell tudnia.*
- Szintén öröm a találkozás.
*Ölt ismét mosolyt magára, ahogy a bugyuta gondolatok távozóra is fogják. Persze egészen addig, amíg a szakállas arcra nem szegeződik a tekintete a kézcsók lehelése kellős közepén. Azért csak a fejébe fészkeli magát az elképzelés, hogy milyen is lehet egy szakállas arc cirógatása. Persze erre most nem fog fény derülni, meg hát zavarba sem fog jönni, hiszen Nayka ismételten kizökkenti a gondolatmenetből. Ijedt nyögéssel jutalmazza a szerencsétlen állat barátkozását. Készülne is, hogy finoman a lábához bújó kutya fejére paskoljon, de kezét félúton megállítva inkább közelebb húzódik annak gazdájához.*
- Nem is vagy te olyan ijesztő.
*Jegyzi meg félmosollyal, de biztosabb távolságból az ebnek, miközben a felé nyújtott kulacsra fog.*
- Köszönöm.
*Azzal pedig meg is lódítja a kulacsot, de a férfi intelmére gyorsan meg is torpan. Ennek hálája pedig az lesz, hogy a lendülettől egy kortynyi almabor a nyakán landol, hogy azután apró cseppek induljanak meg a kivágott ing alá. Kényelmesen, s szemérmetlenül eltűnve a kerek mellek között.*
- Ha így haladok muszáj leszek tényleg a fogadóba menni. Úgy fest lassan egy dézsa víz sem ártana.
*Nevet fel halkan, ahogy elkezdi letörölgetni az italt, de igazából ez felesleges művelet, hisz a ruhaanyag és a bőre hamar gondoskodik is a cseppek eltüntetéséről. Mikor végez már óvatosabban kortyol párat az italból, hogy azután dolga végeztével vissza is nyújtsa azt jótevőjének.*
- Mi?
*Pillog is párat értetlenül. Azután viszont a bóknak vett megjegyzésre csak pimaszul elmosolyodik. Persze replika nem érkezik rá, inkább megtartja magának a gondolatait, hiszen a végén még zavarba hozná a kedves pásztormágust.*
- Amikor?
*Kérdez rá inkább arra, ami most jobban érdekelné. Még fejét is félrebillenti, közben, hogy a férfinak is eleget tegyen a hunyorgást abbahagyja, s a napnak hála most aranyas csillogású szemeivel érdeklődve hallgatja, hogy mit is takar pontosan az a pásztormágia. Mikor Learon a végére jut szinte felvidult elégedettséggel csapja is össze a tenyereit.*
- Hát ez igen érdekesen hangzik. Egyszer majd tarthatna nekem valami bemutatót, hogy mit is tud művelni a képességeivel.
*Bólogat is hevesen, közben igyekszik túltenni magát a halovány félreérthetőségen. Talán ez nem is annyira feltűnő, mint amennyire ő hallott ki belőle mást, mint aminek szánta. csupán csak bárgyú mosolya árulkodik a pillanatnyi zavaráról. De amilyen fura figura, talán ez nem is annyira feltűnő.*
- Úr bizony. Egy igazi herceg, ahogy néha viselkedik. Vagy legalábbis ő azt hiszi magáról.
*Kuncog fel, ahogy az állat fejére vakar a mutatóujjával. Szerencse, hogy itt van, így legalább Mydaw észhez téríti. Persze arra azért nem veszi a fáradtságot, hogy megmutassa magát a lány nyakából. Csak a vörös, egyenletesen szuszogó bunda mutatja meg, hogy valóban egy állatot cipel, nem csak egy szépen elkészített prémmellényt.*
- Barátkozós higgye el, csak kicsit lusta.
*Ingatja meg a fejét sóhajtva. Majd ismételt mosollyal fordul vissza a férfi felé. A batyut ismét kézbe véve, egyszerűen csak mezítlábasan hajol aprót hálás pofival.*
- Nem tudom, hogy megköszöntem e már a kisegítést. Meg a bónusznak járó társaságot. Egy ideje már nem nagyon volt alkalmam olyanhoz szólni, aki értelmes szavakkal válaszol is.
*Céloz is most a menyétre, hisz amióta ismét útra kelt java részében csak Mydaw képezte a társaságát. Ami azért valljuk meg, nem mindig teljesen kielégítő.*
*Hümmög és gondolkodik, mintha komoly dilemma elé állna most azzal, hogy az alma és a körtelé közül ugyan melyiket válassza. De végül is teljesen mindegy. A lényeg úgy is az, hogy hideg legyen és finom. Mondjuk az is igaz, hogy az eperlének jobban örülne, de túlélné valahogy a hiányát. Abba ő nem gondol bele, hogy sokkal drágább és több munka lenne egy pohár pirosló frissítő, mint a többi, de mentségére szóljon, hogy egyáltalán nem ért az efféle dolgokhoz. Sosem termelt semmit, csak elfogyasztotta. A kész ételek és italok elfogyasztása után sosem merengett azon, hogy a hozzávalók elkészülte mennyi idővel és munkával is jár.*
- Hát azt hiszem túl tudnám magam tenni az eperhiányon.
*Mosolyodik el halványan, de a mosoly a férfi mély sóhajával hamar tova is tűnik. Talán valami rosszat mondott? Tűnődik el egy pillanatra, de nem igazán talál semmi kivetnivalót az eddig elhangzottakban. De a kíváncsiság azért csak böködi az oldalát, ami igen gyors kielégítésre szorul.*
- Minden rendben?
*Tesz is egy tétova lépést a férfi felé, de hamar megtorpan, mikor a kutyával újfent elvonják a figyelmét. Most egész aranyosnak tűnik a szőrgombóc, de azért nem kezd el olvadozni, s közelíteni sem az eb felé. Mindenesetre azért elég mókás, ahogy megörül a visszaszerzett botnak. Ha barátok lennének biztos kihasználná a kutya játékosságát. Ezzel a gondolattal pedig futólag vissza is pillant Learonra. Hümment párat, s még alsó ajkát is beharapja a megerőltető fejtörésben.*
~Egyszer hallottam, hogy a kutya állítólag olyan, mint a gazdája.~
*Vajon a férfi is olyan játékos, mint az ebe? Persze nem egészen arra gondol, hogy ő is ilyen önfeledten játszogatna egy bottal. Sokkal inkább valami hús-vérre gondol, mint például, persze pusztán csak a feltételezés kedvéért, mint éppen Nys is. Persze a balga gondolatot egy fejrázással ki is űzi. Nem szokott ő ilyen szemérmetlen dolgokon merengni. Vagyis de, de ugye erről senkinek sem kell tudnia.*
- Szintén öröm a találkozás.
*Ölt ismét mosolyt magára, ahogy a bugyuta gondolatok távozóra is fogják. Persze egészen addig, amíg a szakállas arcra nem szegeződik a tekintete a kézcsók lehelése kellős közepén. Azért csak a fejébe fészkeli magát az elképzelés, hogy milyen is lehet egy szakállas arc cirógatása. Persze erre most nem fog fény derülni, meg hát zavarba sem fog jönni, hiszen Nayka ismételten kizökkenti a gondolatmenetből. Ijedt nyögéssel jutalmazza a szerencsétlen állat barátkozását. Készülne is, hogy finoman a lábához bújó kutya fejére paskoljon, de kezét félúton megállítva inkább közelebb húzódik annak gazdájához.*
- Nem is vagy te olyan ijesztő.
*Jegyzi meg félmosollyal, de biztosabb távolságból az ebnek, miközben a felé nyújtott kulacsra fog.*
- Köszönöm.
*Azzal pedig meg is lódítja a kulacsot, de a férfi intelmére gyorsan meg is torpan. Ennek hálája pedig az lesz, hogy a lendülettől egy kortynyi almabor a nyakán landol, hogy azután apró cseppek induljanak meg a kivágott ing alá. Kényelmesen, s szemérmetlenül eltűnve a kerek mellek között.*
- Ha így haladok muszáj leszek tényleg a fogadóba menni. Úgy fest lassan egy dézsa víz sem ártana.
*Nevet fel halkan, ahogy elkezdi letörölgetni az italt, de igazából ez felesleges művelet, hisz a ruhaanyag és a bőre hamar gondoskodik is a cseppek eltüntetéséről. Mikor végez már óvatosabban kortyol párat az italból, hogy azután dolga végeztével vissza is nyújtsa azt jótevőjének.*
- Mi?
*Pillog is párat értetlenül. Azután viszont a bóknak vett megjegyzésre csak pimaszul elmosolyodik. Persze replika nem érkezik rá, inkább megtartja magának a gondolatait, hiszen a végén még zavarba hozná a kedves pásztormágust.*
- Amikor?
*Kérdez rá inkább arra, ami most jobban érdekelné. Még fejét is félrebillenti, közben, hogy a férfinak is eleget tegyen a hunyorgást abbahagyja, s a napnak hála most aranyas csillogású szemeivel érdeklődve hallgatja, hogy mit is takar pontosan az a pásztormágia. Mikor Learon a végére jut szinte felvidult elégedettséggel csapja is össze a tenyereit.*
- Hát ez igen érdekesen hangzik. Egyszer majd tarthatna nekem valami bemutatót, hogy mit is tud művelni a képességeivel.
*Bólogat is hevesen, közben igyekszik túltenni magát a halovány félreérthetőségen. Talán ez nem is annyira feltűnő, mint amennyire ő hallott ki belőle mást, mint aminek szánta. csupán csak bárgyú mosolya árulkodik a pillanatnyi zavaráról. De amilyen fura figura, talán ez nem is annyira feltűnő.*
- Úr bizony. Egy igazi herceg, ahogy néha viselkedik. Vagy legalábbis ő azt hiszi magáról.
*Kuncog fel, ahogy az állat fejére vakar a mutatóujjával. Szerencse, hogy itt van, így legalább Mydaw észhez téríti. Persze arra azért nem veszi a fáradtságot, hogy megmutassa magát a lány nyakából. Csak a vörös, egyenletesen szuszogó bunda mutatja meg, hogy valóban egy állatot cipel, nem csak egy szépen elkészített prémmellényt.*
- Barátkozós higgye el, csak kicsit lusta.
*Ingatja meg a fejét sóhajtva. Majd ismételt mosollyal fordul vissza a férfi felé. A batyut ismét kézbe véve, egyszerűen csak mezítlábasan hajol aprót hálás pofival.*
- Nem tudom, hogy megköszöntem e már a kisegítést. Meg a bónusznak járó társaságot. Egy ideje már nem nagyon volt alkalmam olyanhoz szólni, aki értelmes szavakkal válaszol is.
*Céloz is most a menyétre, hisz amióta ismét útra kelt java részében csak Mydaw képezte a társaságát. Ami azért valljuk meg, nem mindig teljesen kielégítő.*
3559. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-12 18:59:16
Üzenet elküldve: 2021-11-12 18:59:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ahogy hallgatja a választ a gyümölcslével kapcsolatos értetlenkedésére, egy kicsit feldereng neki valaki a múltból, akivel régen egészen jóban volt.* ~Mofeta volt ilyen! Ő tudott ilyen furcsa válaszokat adni, mint ez.~ *El is időzik a gondolaton és ebből csak az tudja visszahozni amit utolsó szóként hall a levek ügyében.* ~Eperlé? Ki kell egyszer próbálnom. Finomnak hangzik.~
-Almám és körtém van otthon bőven, de eperből még sosem hallottam, hogy valaki gyümölcslevet csinált volna. *Ha ezt otthon felvetette volna nekik valaki a családi házban, hát biztos nem szép szavakat kapott volna viszonzásul. Az eperrel nagyon sok a munka, így senki sem lett volna képes így elpazarolni, inkább eladták súlyos összegekért. Azonban ahogy végigméri a lányt, rájön hogy bizony lehet elég pénze, hogy ilyen hóbortoknak hódoljon. Ha nem is olyan nemesféle, biztos valami gazdag utazó lehet.* ~Bár meg kell hagyni, biztos jobban festene egy dézsa forróvízben, mint itt az út szélén porosan.~ *Erre a gondolatra már kalandozna el a szeme a lányon, de a pásztormágus igencsak visszafogja magát és ahogy anyja és nagyanyja tanította neki, csak a lány szemét nézi, de meg kell vallania magának, hogy az sem egy átlagos látvány.* ~Mi van veled Learon? Ennyire rég láttál volna asszonyt?~ *Ahogy ezeket kimondja magában, sóhajt egyet, méghozzá mélyen és szinte fájdalmasan. Magára sem ismer ebben a percben, hiszen nem szokott ő ilyen ostobán csak úgy szemekbe bámulni mint most.*
-Tudja, jobb a békesség! *Neveti el magát és ahogy a kutya botja a földre kerül, oldalba is böki sarkával a pásztor az ebet.*
-Fogd! *Azzal az eb előrelendül, felkapja az ágacskát és olyan felszegett fejjel, ahogy csak egy kutya tud, mutatja hogy zsákmánya már megint az övé és csak az övé. Bizonyára valami olyasmi zajlik le a fejében, hogy valami gaz bandita elbitorolta legnagyobb kincsét és ő hatalmas csatában visszaszerezte. Ezt a boldogságot csak azzal mutatja ki, hogy farkán három hatalmasat csóvál és úgy tér vissza gazdája mellé, hogy még a nyála is csorog.*
-Örülök, hogy megismerhetem Nysity kisasszony! *Lehel finoman csókot a kéz fölé, vigyázva, hogy illendően nehogy hozzáérjen a lányhoz az ajka. Bizonyára amaz nem örülne, ha egy ilyen szakállas parasztember össze-vissza karcolná bajszával a bőrét. A kutya, ahogy meghallja nevét az ismeretlen hangon, máris mint egy kölyökkutya csóválni kezdi farkát, nem olyan büszkén, ahogy előbb, hanem valójában önfeledten. Egy pillanatra, amikor a lány már áll és éppen a bemutatkozás után vannak, még oda is dörgölődzik egy kicsit Nysity lábához.*
-Akkor parancsoljon! *Veszi elő a kulacsot és miután lecsavarja a tetejét a lány kezébe adja.*
-Óvatosan igyon, kicsit csalóka lehet, erősebb mint gondolná az ember, akármilyen finom! *Kicsit le is porolja magát, hogy ne nézzen ki úgy mint egy ágrólszakadt és átkozza a sorsot és minden felmenője szellemét, hogy nem öltözött fel rendesen mikor elhagyta a birtok határát.* ~Az ember mindig akkor találkozik valakivel, amikor a legrondább gönceiben van! Hihetetlen!~ *Amikor meghallja a visszakérdezést, már ömlene is belőle a szinte már unásig ismételt szöveg, amivel megmagyarázza, hogy mit is jelent ez a szó, de végül arra jut, hogy talán ez a lány megérdemel valami értelmesebb elbeszélést is, ha már ilyen szép szemekkel hunyorog rá.*
-Na, szépen tessék rám nézni! Ha már ilyen csinos arca van, ne hunyorogjon! *Végül csak ennyi szakad ki belőle, amiért rögtön tenyerébe temeti arcát mint valami bolond.*
-Elnézést, nem azért mondtam, csak tudja nehéz gondolkodni amikor. *A mondatot azonban nem fejezi be, hiszen csak még rosszabb színben tüntetné fel magát.*
-Szóval pásztormágus! *Bólint egy nagyot, miközben kicsit összerendezi ujjaival a haját.*
-Egész életemben pásztor voltam, most is az vagyok, csak lett egy nagyobb birtokom. A varázsláshoz meg gyerekkorom óta tehetségem van. Egy fél évtizede nagyjából megtanultam alkalmazni is. Tudja, fákat növesztek ki a semmiből, a szememmel lángra gyújtok akármit. Mint egy mágus. Ezt a kettőt ötvözöm és így vagyok képes a birtokomon többre mint egy átlagos ember! *Ahogy ezt elmondja, arra jut, hogy talán jobb lett volna ha a már unásig ismételt szöveget adja elő, de már mindegy.*
-Oh, bocsánat! *Torpan meg egy pillanatra.*
-Üdvözlöm Mydaw kisasszony vagy uram, egyelőre ez még nem derült ki, ha meg nem sértem! *Pillant a kis rágcsálóra nevetve.*
-Pedig azért ez nem mindegy!
*Ahogy hallgatja a választ a gyümölcslével kapcsolatos értetlenkedésére, egy kicsit feldereng neki valaki a múltból, akivel régen egészen jóban volt.* ~Mofeta volt ilyen! Ő tudott ilyen furcsa válaszokat adni, mint ez.~ *El is időzik a gondolaton és ebből csak az tudja visszahozni amit utolsó szóként hall a levek ügyében.* ~Eperlé? Ki kell egyszer próbálnom. Finomnak hangzik.~
-Almám és körtém van otthon bőven, de eperből még sosem hallottam, hogy valaki gyümölcslevet csinált volna. *Ha ezt otthon felvetette volna nekik valaki a családi házban, hát biztos nem szép szavakat kapott volna viszonzásul. Az eperrel nagyon sok a munka, így senki sem lett volna képes így elpazarolni, inkább eladták súlyos összegekért. Azonban ahogy végigméri a lányt, rájön hogy bizony lehet elég pénze, hogy ilyen hóbortoknak hódoljon. Ha nem is olyan nemesféle, biztos valami gazdag utazó lehet.* ~Bár meg kell hagyni, biztos jobban festene egy dézsa forróvízben, mint itt az út szélén porosan.~ *Erre a gondolatra már kalandozna el a szeme a lányon, de a pásztormágus igencsak visszafogja magát és ahogy anyja és nagyanyja tanította neki, csak a lány szemét nézi, de meg kell vallania magának, hogy az sem egy átlagos látvány.* ~Mi van veled Learon? Ennyire rég láttál volna asszonyt?~ *Ahogy ezeket kimondja magában, sóhajt egyet, méghozzá mélyen és szinte fájdalmasan. Magára sem ismer ebben a percben, hiszen nem szokott ő ilyen ostobán csak úgy szemekbe bámulni mint most.*
-Tudja, jobb a békesség! *Neveti el magát és ahogy a kutya botja a földre kerül, oldalba is böki sarkával a pásztor az ebet.*
-Fogd! *Azzal az eb előrelendül, felkapja az ágacskát és olyan felszegett fejjel, ahogy csak egy kutya tud, mutatja hogy zsákmánya már megint az övé és csak az övé. Bizonyára valami olyasmi zajlik le a fejében, hogy valami gaz bandita elbitorolta legnagyobb kincsét és ő hatalmas csatában visszaszerezte. Ezt a boldogságot csak azzal mutatja ki, hogy farkán három hatalmasat csóvál és úgy tér vissza gazdája mellé, hogy még a nyála is csorog.*
-Örülök, hogy megismerhetem Nysity kisasszony! *Lehel finoman csókot a kéz fölé, vigyázva, hogy illendően nehogy hozzáérjen a lányhoz az ajka. Bizonyára amaz nem örülne, ha egy ilyen szakállas parasztember össze-vissza karcolná bajszával a bőrét. A kutya, ahogy meghallja nevét az ismeretlen hangon, máris mint egy kölyökkutya csóválni kezdi farkát, nem olyan büszkén, ahogy előbb, hanem valójában önfeledten. Egy pillanatra, amikor a lány már áll és éppen a bemutatkozás után vannak, még oda is dörgölődzik egy kicsit Nysity lábához.*
-Akkor parancsoljon! *Veszi elő a kulacsot és miután lecsavarja a tetejét a lány kezébe adja.*
-Óvatosan igyon, kicsit csalóka lehet, erősebb mint gondolná az ember, akármilyen finom! *Kicsit le is porolja magát, hogy ne nézzen ki úgy mint egy ágrólszakadt és átkozza a sorsot és minden felmenője szellemét, hogy nem öltözött fel rendesen mikor elhagyta a birtok határát.* ~Az ember mindig akkor találkozik valakivel, amikor a legrondább gönceiben van! Hihetetlen!~ *Amikor meghallja a visszakérdezést, már ömlene is belőle a szinte már unásig ismételt szöveg, amivel megmagyarázza, hogy mit is jelent ez a szó, de végül arra jut, hogy talán ez a lány megérdemel valami értelmesebb elbeszélést is, ha már ilyen szép szemekkel hunyorog rá.*
-Na, szépen tessék rám nézni! Ha már ilyen csinos arca van, ne hunyorogjon! *Végül csak ennyi szakad ki belőle, amiért rögtön tenyerébe temeti arcát mint valami bolond.*
-Elnézést, nem azért mondtam, csak tudja nehéz gondolkodni amikor. *A mondatot azonban nem fejezi be, hiszen csak még rosszabb színben tüntetné fel magát.*
-Szóval pásztormágus! *Bólint egy nagyot, miközben kicsit összerendezi ujjaival a haját.*
-Egész életemben pásztor voltam, most is az vagyok, csak lett egy nagyobb birtokom. A varázsláshoz meg gyerekkorom óta tehetségem van. Egy fél évtizede nagyjából megtanultam alkalmazni is. Tudja, fákat növesztek ki a semmiből, a szememmel lángra gyújtok akármit. Mint egy mágus. Ezt a kettőt ötvözöm és így vagyok képes a birtokomon többre mint egy átlagos ember! *Ahogy ezt elmondja, arra jut, hogy talán jobb lett volna ha a már unásig ismételt szöveget adja elő, de már mindegy.*
-Oh, bocsánat! *Torpan meg egy pillanatra.*
-Üdvözlöm Mydaw kisasszony vagy uram, egyelőre ez még nem derült ki, ha meg nem sértem! *Pillant a kis rágcsálóra nevetve.*
-Pedig azért ez nem mindegy!
3558. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-12 17:34:59
Üzenet elküldve: 2021-11-12 17:34:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Valószínűleg nem árulna el meglepő dolgot, ha bevallaná, hogy ezidáig még nem volt így "sarokba szorítva" egy állattól sem. Persze kutya kergette már meg, sőt a köpenyét is rángatta már meg az állat, de azoknál az eseteknél nem igen volt ideje kitapasztalni a vadállatokkal szemezés mély rejtelmeit. Ha kedve lenne biztos jól is fogadná az erről szóló oktatást, de ez most nem az a nap. Szerencsére, nem is következik be a dolog, meg persze még a kutya sem igyekszik átharapni a torkát, úgyhogy ezen a kis mellékességen át is siklik gyorsan. Mindamellett az nem hozza meg a bátorságát, mikor a fehér vicsorral találja szembe magát, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik a kutya pofájáról. Így már ismét a gazdának szentelheti a figyelmét, persze a botot közben úgy szorongatja, mintha az élete múlna rajta. Az le sem esik neki, hogy szerencsétlen állat valószínűleg csak azt szeretné visszakaparintani.*
- Gyümölcslé.
*Vonja is fel a szemöldökeit, talán ugyan olyan meglepettséggel, ahogyan a férfi kérdezett rá a dologra. Nincs is jobb egy fárasztó utazás után, mint egy pohár hideg gyümölcslé vagy víz. Persze az utóbbiban inkább szívesebben fürdik, mint issza, de ha nincs más akkor az is megteszi. Persze szó sincs arról, hogy alkoholhoz nem nyúlna, de annak számára más a helye és az ideje.*
- Tudja csinálnak olyat almából, szőlőből, körtéből, meg még sorolhatnám. Mondjuk a kedvencem az epres.
*Jegyzi is meg oktató jelleggel. Bár meglepettsége nem apad, hiszen a férfi megjelenéséből arra következtetett, hogy köze lehet a földműveléshez, a gyümölcsökhöz. Tévedett volna? Vagy az volt meglepő a számára, hogy éppen azt kért? A fene se tudja, talán majd rákérdez, de előbb a segítség, utána a kérdések.*
- Messze?
*Nyögi is elkeseredve, ahogy lábacskáját visszaereszti a földre, s azzal közelebb húzza magához bakancsait. De amilyen gyorsan száll rá a csalódottság olyan hamar vidul is fel. ~Tudtam én, hogy tudja mi az a gyümölcslé.~ Érzi is, hogy nyert ügye van, bár a további megjegyzés azért kissé felébreszti benne a gyanakvás szörnyetegét. Noha nem tűnik olyannak, aki szándékozik elrabolni és különösen kegyetlen mód tenni vele... dolgokat. De ugye gyerekkorából azért még emlékszik a báránybőrbe bújt farkasra. Mindamellett, ha a férfi bájosnak tartja, a lány sem mondaná azt rá, hogy visszataszító. Sőt, a sötét és hosszú haj igencsak a gyengéi közé tartozik, persze ez még nem jelenti azt, hogy megbízható.
De ugye ahogy mondani szokás egyszer élünk. Miért is ne élne a lehetőséggel. A férfi a közelben lakik, a fogadó állítólag messze van. Neki sincs már sem energiája, sem kedve a végtelenségig gyalogolni. Így a mosolyt viszonozva csúszik előrébb a kövön, jelezve, hogy teljességgel benne van abban, hogy meglátogassa azt a közeli házat.*
- Hogy mit?
*Pislog párat bugyután, majd a kezében szorongatott botra sandít. Pillanatok kellettek csak hozzá, hogy teljesen elfelejtkezzen róla.*
- Oh, bocsánat. Erről meg is feledkeztem.
*Kuncog fel zavarában, majd a kőről lepattanva egyenesedik ki, s a botot nyújtja is a Naykának nevezett szőrgombóc felé. De félúton meggondolva magát inkább elé dobja. Azért jobb az óvatosság. Azt nem szeretné, ha az ujjai is mennének a bottal együtt. Miután gazdát cserél a tárgyacska lehajolva kapja fel a batyuját, majd másik kezével pedig a bakancsokat szedi össze, a csuklyát pedig lelökve a fejéről ismét a férfi felé fordul.*
- Nagyon örvendek Learon... és Nayka.
*Eszközöl is meg egy biccentést egy barátságosabb mosoly kíséretében, még a kutyának is szánva belőle.*
- A nevem Nysity Shyinau, kezdő világjáró, ő pedig *Bök is a nyakában szuszogó vörös szőrgombócra.* Mydaw a menyét, főállású lustaság.
*A felé nyújtott kézre először csak pislog, majd észbe kapva dobja is el a batyut, hogy apró kezét a férfiéba helyezze. Természetesen ő csupán csak egy barátságos kézrázásra számít, hiszen eddig nem nagyon volt szerencséje másféle kényeztetésben.*
- Egy kortyot azt hiszem elfogadnék. *Bólint is az almabor említésére. Fejben pedig már vissza is kanyarodik az elhangzott bemutatkozásra.* Pásztormágus?
*Jön is a kérdés, miközben a fejében próbálja összerakni a dolgokat. Vajon nyájat varázsol magának, hogy lelegeljék a gazt? Vagy pont, hogy varázslattal terelgeti a bárányokat? Tolulnak is fejébe a bugyutábbnál bugyutább kérdések. De igazából az ködösíti el teljesen a fejét, mikor elé kerül egy kép egy varázsbárány gyapjából szőtt pulcsiról.* ~Ha eltűnik a mágia, akkor eltűnik a pulcsi is?~ *Hunyorog is a férfi arcát fürkészve, mintha abból ki tudná olvasni, hogy most mekkora baromságokat gondolt magában.*
*Valószínűleg nem árulna el meglepő dolgot, ha bevallaná, hogy ezidáig még nem volt így "sarokba szorítva" egy állattól sem. Persze kutya kergette már meg, sőt a köpenyét is rángatta már meg az állat, de azoknál az eseteknél nem igen volt ideje kitapasztalni a vadállatokkal szemezés mély rejtelmeit. Ha kedve lenne biztos jól is fogadná az erről szóló oktatást, de ez most nem az a nap. Szerencsére, nem is következik be a dolog, meg persze még a kutya sem igyekszik átharapni a torkát, úgyhogy ezen a kis mellékességen át is siklik gyorsan. Mindamellett az nem hozza meg a bátorságát, mikor a fehér vicsorral találja szembe magát, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik a kutya pofájáról. Így már ismét a gazdának szentelheti a figyelmét, persze a botot közben úgy szorongatja, mintha az élete múlna rajta. Az le sem esik neki, hogy szerencsétlen állat valószínűleg csak azt szeretné visszakaparintani.*
- Gyümölcslé.
*Vonja is fel a szemöldökeit, talán ugyan olyan meglepettséggel, ahogyan a férfi kérdezett rá a dologra. Nincs is jobb egy fárasztó utazás után, mint egy pohár hideg gyümölcslé vagy víz. Persze az utóbbiban inkább szívesebben fürdik, mint issza, de ha nincs más akkor az is megteszi. Persze szó sincs arról, hogy alkoholhoz nem nyúlna, de annak számára más a helye és az ideje.*
- Tudja csinálnak olyat almából, szőlőből, körtéből, meg még sorolhatnám. Mondjuk a kedvencem az epres.
*Jegyzi is meg oktató jelleggel. Bár meglepettsége nem apad, hiszen a férfi megjelenéséből arra következtetett, hogy köze lehet a földműveléshez, a gyümölcsökhöz. Tévedett volna? Vagy az volt meglepő a számára, hogy éppen azt kért? A fene se tudja, talán majd rákérdez, de előbb a segítség, utána a kérdések.*
- Messze?
*Nyögi is elkeseredve, ahogy lábacskáját visszaereszti a földre, s azzal közelebb húzza magához bakancsait. De amilyen gyorsan száll rá a csalódottság olyan hamar vidul is fel. ~Tudtam én, hogy tudja mi az a gyümölcslé.~ Érzi is, hogy nyert ügye van, bár a további megjegyzés azért kissé felébreszti benne a gyanakvás szörnyetegét. Noha nem tűnik olyannak, aki szándékozik elrabolni és különösen kegyetlen mód tenni vele... dolgokat. De ugye gyerekkorából azért még emlékszik a báránybőrbe bújt farkasra. Mindamellett, ha a férfi bájosnak tartja, a lány sem mondaná azt rá, hogy visszataszító. Sőt, a sötét és hosszú haj igencsak a gyengéi közé tartozik, persze ez még nem jelenti azt, hogy megbízható.
De ugye ahogy mondani szokás egyszer élünk. Miért is ne élne a lehetőséggel. A férfi a közelben lakik, a fogadó állítólag messze van. Neki sincs már sem energiája, sem kedve a végtelenségig gyalogolni. Így a mosolyt viszonozva csúszik előrébb a kövön, jelezve, hogy teljességgel benne van abban, hogy meglátogassa azt a közeli házat.*
- Hogy mit?
*Pislog párat bugyután, majd a kezében szorongatott botra sandít. Pillanatok kellettek csak hozzá, hogy teljesen elfelejtkezzen róla.*
- Oh, bocsánat. Erről meg is feledkeztem.
*Kuncog fel zavarában, majd a kőről lepattanva egyenesedik ki, s a botot nyújtja is a Naykának nevezett szőrgombóc felé. De félúton meggondolva magát inkább elé dobja. Azért jobb az óvatosság. Azt nem szeretné, ha az ujjai is mennének a bottal együtt. Miután gazdát cserél a tárgyacska lehajolva kapja fel a batyuját, majd másik kezével pedig a bakancsokat szedi össze, a csuklyát pedig lelökve a fejéről ismét a férfi felé fordul.*
- Nagyon örvendek Learon... és Nayka.
*Eszközöl is meg egy biccentést egy barátságosabb mosoly kíséretében, még a kutyának is szánva belőle.*
- A nevem Nysity Shyinau, kezdő világjáró, ő pedig *Bök is a nyakában szuszogó vörös szőrgombócra.* Mydaw a menyét, főállású lustaság.
*A felé nyújtott kézre először csak pislog, majd észbe kapva dobja is el a batyut, hogy apró kezét a férfiéba helyezze. Természetesen ő csupán csak egy barátságos kézrázásra számít, hiszen eddig nem nagyon volt szerencséje másféle kényeztetésben.*
- Egy kortyot azt hiszem elfogadnék. *Bólint is az almabor említésére. Fejben pedig már vissza is kanyarodik az elhangzott bemutatkozásra.* Pásztormágus?
*Jön is a kérdés, miközben a fejében próbálja összerakni a dolgokat. Vajon nyájat varázsol magának, hogy lelegeljék a gazt? Vagy pont, hogy varázslattal terelgeti a bárányokat? Tolulnak is fejébe a bugyutábbnál bugyutább kérdések. De igazából az ködösíti el teljesen a fejét, mikor elé kerül egy kép egy varázsbárány gyapjából szőtt pulcsiról.* ~Ha eltűnik a mágia, akkor eltűnik a pulcsi is?~ *Hunyorog is a férfi arcát fürkészve, mintha abból ki tudná olvasni, hogy most mekkora baromságokat gondolt magában.*
3557. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-12 16:04:35
Üzenet elküldve: 2021-11-12 16:04:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Szerencsére Learon nem szemtanúja a kutyás közjátéknak, mert akkor minden bizonnyal hosszú és kimerítő szónoklatot tartana a lánykának, hogy bizony nem kezdünk el beszélni egy vadidegen és feltehetően veszélyes állatnak, miközben végig a szemébe bámulunk, hiszen akkor megtámadhat. Nos, Nayka még életében nem harapott meg senkit parancs nélkül, így inkább néhány ártatlan és értetlen fejforgatás a válasz minden szóra. Jól nevelt négylábú, tehát még akkor se kezd el morogni, mikor a lány a kutya tulajdonáért nyúl, pedig pár évvel ezelőtt még ezt tette volna. Azóta Learon jól leszidta nem egyszer ezért. Bizonyára most is megfordul Nayka fejében ilyesmi, de végül a sok oktatás miatt nem tesz semmit amíg gazdája oda nem ér. Azonban láthatja a lány, hogy amikor felveszi a földről a botot, hiába minden tanítás, azért az állat kissé kivillantja fogait, de semmi több. Egy pillanat az egész, aztán rájőve, hogy mekkorát hibázott és ezt valószínűleg gazdája is észrevette volna, ha nem éppen a kövön elhelyezkedő leányka lábacskájában gyönyörködik, behúzza kissé a fülét és közelebb húzódik Learon lábához.*
-Gyümölcslé? *Rökönyödik meg kissé a pásztor, hiszen azért ennél idősebbnek saccolta a lányt, minthogy gyümölcslevet kérjen. Ilyenkor mindenki egy kupa bort vagy sört szokott emlegetni, ha éppen a napon ül és el van fáradva.* ~Na mindegy, annál jobb minél fiatalabb, nem?~ *Hangzik el fejében egy mondat, méghozzá bátyja hangján aki gyakran mondogatta ezt még fiatalabb korukban.*
-Nos, fogadót messze talál, de egy pohár gyümölcslével meg tudom kínálni. Itt lakom a közelben. *Hangja nem úgy hangzik mint valami megrögzött emberrablónak, de tekintete sem, ami nagy akaraterőről téve tanulságot, felkúszik a kecses lábakról a lány arcára.* ~Nos, ez sem rosszabb, mint a többi része! Sőt, kifejezetten csinoska, meg kell hagyni!~ *Mosolya ellágyul, már sokkal inkább baráti, nem úgy, ahogy az idegenekre szokott mosolyogni. valahol mindig megüt benne egy mélyebb hangot, ha egy ilyen fiatal, szép lány szorul a segítségére. Látja Naykán, hogy tekintete elkalandozik a botjára, amit gazdája beszélgetőtársa úgy tart a kezében, mintha csak a saját zsákmánya lenne. Emiatt is jut eszébe, hogy talán a kutya némileg nyugodtabb lenne, ha az a kis ágacska visszakerülne hozzá.*
-Viszont előbb visszakérhetném Nayka botját? Nem fog harapni vagy ilyesmi, de maga se örülne, ha elvenném a botját csak úgy! *Próbál kicsit viccesebb hangot megütni, hogy ezzel is feloldja azt a feszültséget, ami óhatatlanul is kialakul két ismeretlen között. Ezen nem segít az a kép, ami azonnal fejébe tolul.* ~Milyen szép is lenne, ha úgy ugrana a bot után, mint Nayka!~ *Azonban megrázza a fejét és ezzel el is tünteti ezt a borzasztóan ostoba jelenetet belőle, legyen az akármilyen gyönyörű is.*
-Engedelmével Learon Derin vagyok helyi Tharg-birtokos és pásztormágus! *Hajol meg kissé és nyújtja ki kezét úgy, hogy nyilvánvalóvá tegye kézcsókra való szándékát.*
-Gyümölcslével csak a birtokon tudok szolgálni, de ha szereti, van nálam almabor. *Lapogatja meg a kulacsot, ami övéről lóg le.*
*Szerencsére Learon nem szemtanúja a kutyás közjátéknak, mert akkor minden bizonnyal hosszú és kimerítő szónoklatot tartana a lánykának, hogy bizony nem kezdünk el beszélni egy vadidegen és feltehetően veszélyes állatnak, miközben végig a szemébe bámulunk, hiszen akkor megtámadhat. Nos, Nayka még életében nem harapott meg senkit parancs nélkül, így inkább néhány ártatlan és értetlen fejforgatás a válasz minden szóra. Jól nevelt négylábú, tehát még akkor se kezd el morogni, mikor a lány a kutya tulajdonáért nyúl, pedig pár évvel ezelőtt még ezt tette volna. Azóta Learon jól leszidta nem egyszer ezért. Bizonyára most is megfordul Nayka fejében ilyesmi, de végül a sok oktatás miatt nem tesz semmit amíg gazdája oda nem ér. Azonban láthatja a lány, hogy amikor felveszi a földről a botot, hiába minden tanítás, azért az állat kissé kivillantja fogait, de semmi több. Egy pillanat az egész, aztán rájőve, hogy mekkorát hibázott és ezt valószínűleg gazdája is észrevette volna, ha nem éppen a kövön elhelyezkedő leányka lábacskájában gyönyörködik, behúzza kissé a fülét és közelebb húzódik Learon lábához.*
-Gyümölcslé? *Rökönyödik meg kissé a pásztor, hiszen azért ennél idősebbnek saccolta a lányt, minthogy gyümölcslevet kérjen. Ilyenkor mindenki egy kupa bort vagy sört szokott emlegetni, ha éppen a napon ül és el van fáradva.* ~Na mindegy, annál jobb minél fiatalabb, nem?~ *Hangzik el fejében egy mondat, méghozzá bátyja hangján aki gyakran mondogatta ezt még fiatalabb korukban.*
-Nos, fogadót messze talál, de egy pohár gyümölcslével meg tudom kínálni. Itt lakom a közelben. *Hangja nem úgy hangzik mint valami megrögzött emberrablónak, de tekintete sem, ami nagy akaraterőről téve tanulságot, felkúszik a kecses lábakról a lány arcára.* ~Nos, ez sem rosszabb, mint a többi része! Sőt, kifejezetten csinoska, meg kell hagyni!~ *Mosolya ellágyul, már sokkal inkább baráti, nem úgy, ahogy az idegenekre szokott mosolyogni. valahol mindig megüt benne egy mélyebb hangot, ha egy ilyen fiatal, szép lány szorul a segítségére. Látja Naykán, hogy tekintete elkalandozik a botjára, amit gazdája beszélgetőtársa úgy tart a kezében, mintha csak a saját zsákmánya lenne. Emiatt is jut eszébe, hogy talán a kutya némileg nyugodtabb lenne, ha az a kis ágacska visszakerülne hozzá.*
-Viszont előbb visszakérhetném Nayka botját? Nem fog harapni vagy ilyesmi, de maga se örülne, ha elvenném a botját csak úgy! *Próbál kicsit viccesebb hangot megütni, hogy ezzel is feloldja azt a feszültséget, ami óhatatlanul is kialakul két ismeretlen között. Ezen nem segít az a kép, ami azonnal fejébe tolul.* ~Milyen szép is lenne, ha úgy ugrana a bot után, mint Nayka!~ *Azonban megrázza a fejét és ezzel el is tünteti ezt a borzasztóan ostoba jelenetet belőle, legyen az akármilyen gyönyörű is.*
-Engedelmével Learon Derin vagyok helyi Tharg-birtokos és pásztormágus! *Hajol meg kissé és nyújtja ki kezét úgy, hogy nyilvánvalóvá tegye kézcsókra való szándékát.*
-Gyümölcslével csak a birtokon tudok szolgálni, de ha szereti, van nálam almabor. *Lapogatja meg a kulacsot, ami övéről lóg le.*
3556. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-12 15:36:27
Üzenet elküldve: 2021-11-12 15:36:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Még az lenne mesés a mai napjában, hogy az égiek lesújtanának rá egy kiadós záporral is. De ahogy az égre pillant olybá tűnik marad a vidám napsütés, a tiszta égbolt. Meg persze agyvizének forrása. Mert ugyebár az hülyeség, hogy behúzódjon egy fa alá. De most egy nagyon kényelmes követ talált a fenekének. Kár lenne így magára hagyni, az meg biztos, hogy nem görgetné magával sehova. Szóval marad az, hogy Mydawot elrendezi, s köpenyének csuklyáját a fejére dobja. Nem mintha kéne a plusz réteg, de ez a kis hajszálnyi köpeny legalább a naptól megvédi.
Közben, meg az alapos lábmasszírozás közepette azért végigvezeti szemeit a környéken. Talán csak nem lenne olyan balga ötlet, ha az egyik legközelebb eső háznál kérne egy kis útbaigazítást. Persze, ha ráveszi magát arra, hogy valaha is felkeljen ültéből.*
- Mi a búbánat?
*Vonja is fel szemöldökeit, mikor a semmiből elé pottyan egy ágacska. Az addig oké, hogy az esőn filózott, de létezik olyan, hogy az égből ágzápor szakad rá? Mert akkor inkább az eső. Határozottan, minden kétséget kizárólag az eső. De úgy tűnik, hogy az ághoz nincsen köze semmiféle tréfás időjárási jelenségnek, ugyanis nem sokra rá megérkezik egy szőrös négylábú is, s nem tart sokáig megfejteni a rejtélyt, hogy valószínűleg az ő tulajdonát képezi az az ágacska.*
- Ó, hogy... szia.
*Nyögi is megszeppenten, mikor rávakkant Szőr Bottulajdonos. Mert magában már el is nevezte az idegen állatot, mert miért is ne aggathatna rá hangzatos nevet magában, annak ellenére, hogy nem túl nagy bizalommal van egyelőre a kutya felé. Ezt megerősítve jobban fel is kuporodik a kőre, mintha az megvédhetné egy be nem tervezett kutyatámadástól.*
- Jó kutya... Én barát vagyok.
*Bizonygatja is, bár most még nem fest úgy a helyzete, mintha az állat készülne szétmarcangolni. Sajnos vannak kevésbé kellemes emlékei egy-egy kutyatalálkozásról, így jobbnak találja az óvatosságot. Meg amúgy sem az ő stílusa, hogy az állat nyakába borulva gügyögjön neki, mint egy sült bolond, közben pedig dögönyözze szünet nélkül. Azt meghagyja a kislányoknak. Ő köszöni szépen megszokta már, hogy nincs kicakkozva a feneke pár kutyaharapástól.*
- Ügyes kutya. Neeem harap.
*Szinte pislogás nélkül mered az állatra, igyekezve fenntartani a szemkontaktust. Mondjuk nem igazán emlékszik milyen is az, ha az állat támadni akarna, de most így olyan szakszerűnek és hozzáértőnek tűnik, amit csinál.*
- Ezt szeretnéd?
*Közben lassú, óvatos mozdulatokkal kezd is hajolni az előtte pihenő botért. Hátha azzal majd sikere lesz és a friss hús helyett a száraz botot választja a szőrcsomó. Ha nem akkor b-tervnek még mindig nyakában pihen Mydaw. Majd elhajítja őt. Már, ha lenne hozzá szíve.
Ez a kis közjáték szinte óráknak hat, de valószínűleg nem sokra a kutya megjelenése után érkezik annak feltehetően gazdája is. Így a lány meg is torpan a botért nyúlásban, s balga mód szemeit el is kapja az állatról, hogy a férfi hangon megszólaló idegenre pillanthasson. ~Bájos?~ Húzná is ki magát büszke vigyorral, ha épp nem az lenne most műsoron, hogy készül berezelni egy egyelőre ártatlannak tűnő kutyától. Így csak bárgyú fejjel, továbbra is hajolós-nyújtózós pózban mered fel a férfira. ~Eltévedt? Minden jel szerint erre ráhibázott. Fáradt? Közel jársz az igazsághoz barátom. De, ha már így ismered ezt az állatot, inkább őt rendeznéd le előbb.~
Zúgja is a fejében, de végül csak felkapja a botot, s ültében visszaegyenesedve bólogat a férfi felvetéseire. Természetesen szemei végigjártak már az idegenen, így kiszúrta hamar az ápolt, de mégis munkás megjelenést. Sem batyut, sem lovat nem lát nála, így ezekből a morzsákból gondolni véli, hogy a közelbe való lehet. Ami pedig vonza magával azt a feltételezést is miszerint igen, épp ő az, aki tudna neki segíteni. Az ő felszerelése is árulkodó lehet. A földre hajított batyu, a koszos, viseltes bakancs, ami elé van rúgva, meg a poros köpeny bizony tényleg arról mesél, hogy van mögötte pár megtett lépés már, amitől nem valami fitt. A köpeny alatt bujkáló ruházata csak azt mondaná el róla, hogy vagy nagyon csinos vagy mérhetetlenül ízlésficamos. Ezt majd később mindenki eldönti magának, hiszen a kopott, rásimuló vászonnadrág és a mellé viselt, rikítóan nap sárga ujjatlan, szűkebben szabott ing nem mindenkit nyűgöz le.*
- Nos teli találat minden feltételezés. Azt hiszem egy fogadó nem lenne rossz. Vagy gyümölcslé.
*Billenti félre a fejét, de szeme sarkából ismét a kutya felé pillantgat, hogy amaz idő közben nem e akarja kihasználni, hogy nem rá fordította eddig a figyelmét.*
*Még az lenne mesés a mai napjában, hogy az égiek lesújtanának rá egy kiadós záporral is. De ahogy az égre pillant olybá tűnik marad a vidám napsütés, a tiszta égbolt. Meg persze agyvizének forrása. Mert ugyebár az hülyeség, hogy behúzódjon egy fa alá. De most egy nagyon kényelmes követ talált a fenekének. Kár lenne így magára hagyni, az meg biztos, hogy nem görgetné magával sehova. Szóval marad az, hogy Mydawot elrendezi, s köpenyének csuklyáját a fejére dobja. Nem mintha kéne a plusz réteg, de ez a kis hajszálnyi köpeny legalább a naptól megvédi.
Közben, meg az alapos lábmasszírozás közepette azért végigvezeti szemeit a környéken. Talán csak nem lenne olyan balga ötlet, ha az egyik legközelebb eső háznál kérne egy kis útbaigazítást. Persze, ha ráveszi magát arra, hogy valaha is felkeljen ültéből.*
- Mi a búbánat?
*Vonja is fel szemöldökeit, mikor a semmiből elé pottyan egy ágacska. Az addig oké, hogy az esőn filózott, de létezik olyan, hogy az égből ágzápor szakad rá? Mert akkor inkább az eső. Határozottan, minden kétséget kizárólag az eső. De úgy tűnik, hogy az ághoz nincsen köze semmiféle tréfás időjárási jelenségnek, ugyanis nem sokra rá megérkezik egy szőrös négylábú is, s nem tart sokáig megfejteni a rejtélyt, hogy valószínűleg az ő tulajdonát képezi az az ágacska.*
- Ó, hogy... szia.
*Nyögi is megszeppenten, mikor rávakkant Szőr Bottulajdonos. Mert magában már el is nevezte az idegen állatot, mert miért is ne aggathatna rá hangzatos nevet magában, annak ellenére, hogy nem túl nagy bizalommal van egyelőre a kutya felé. Ezt megerősítve jobban fel is kuporodik a kőre, mintha az megvédhetné egy be nem tervezett kutyatámadástól.*
- Jó kutya... Én barát vagyok.
*Bizonygatja is, bár most még nem fest úgy a helyzete, mintha az állat készülne szétmarcangolni. Sajnos vannak kevésbé kellemes emlékei egy-egy kutyatalálkozásról, így jobbnak találja az óvatosságot. Meg amúgy sem az ő stílusa, hogy az állat nyakába borulva gügyögjön neki, mint egy sült bolond, közben pedig dögönyözze szünet nélkül. Azt meghagyja a kislányoknak. Ő köszöni szépen megszokta már, hogy nincs kicakkozva a feneke pár kutyaharapástól.*
- Ügyes kutya. Neeem harap.
*Szinte pislogás nélkül mered az állatra, igyekezve fenntartani a szemkontaktust. Mondjuk nem igazán emlékszik milyen is az, ha az állat támadni akarna, de most így olyan szakszerűnek és hozzáértőnek tűnik, amit csinál.*
- Ezt szeretnéd?
*Közben lassú, óvatos mozdulatokkal kezd is hajolni az előtte pihenő botért. Hátha azzal majd sikere lesz és a friss hús helyett a száraz botot választja a szőrcsomó. Ha nem akkor b-tervnek még mindig nyakában pihen Mydaw. Majd elhajítja őt. Már, ha lenne hozzá szíve.
Ez a kis közjáték szinte óráknak hat, de valószínűleg nem sokra a kutya megjelenése után érkezik annak feltehetően gazdája is. Így a lány meg is torpan a botért nyúlásban, s balga mód szemeit el is kapja az állatról, hogy a férfi hangon megszólaló idegenre pillanthasson. ~Bájos?~ Húzná is ki magát büszke vigyorral, ha épp nem az lenne most műsoron, hogy készül berezelni egy egyelőre ártatlannak tűnő kutyától. Így csak bárgyú fejjel, továbbra is hajolós-nyújtózós pózban mered fel a férfira. ~Eltévedt? Minden jel szerint erre ráhibázott. Fáradt? Közel jársz az igazsághoz barátom. De, ha már így ismered ezt az állatot, inkább őt rendeznéd le előbb.~
Zúgja is a fejében, de végül csak felkapja a botot, s ültében visszaegyenesedve bólogat a férfi felvetéseire. Természetesen szemei végigjártak már az idegenen, így kiszúrta hamar az ápolt, de mégis munkás megjelenést. Sem batyut, sem lovat nem lát nála, így ezekből a morzsákból gondolni véli, hogy a közelbe való lehet. Ami pedig vonza magával azt a feltételezést is miszerint igen, épp ő az, aki tudna neki segíteni. Az ő felszerelése is árulkodó lehet. A földre hajított batyu, a koszos, viseltes bakancs, ami elé van rúgva, meg a poros köpeny bizony tényleg arról mesél, hogy van mögötte pár megtett lépés már, amitől nem valami fitt. A köpeny alatt bujkáló ruházata csak azt mondaná el róla, hogy vagy nagyon csinos vagy mérhetetlenül ízlésficamos. Ezt majd később mindenki eldönti magának, hiszen a kopott, rásimuló vászonnadrág és a mellé viselt, rikítóan nap sárga ujjatlan, szűkebben szabott ing nem mindenkit nyűgöz le.*
- Nos teli találat minden feltételezés. Azt hiszem egy fogadó nem lenne rossz. Vagy gyümölcslé.
*Billenti félre a fejét, de szeme sarkából ismét a kutya felé pillantgat, hogy amaz idő közben nem e akarja kihasználni, hogy nem rá fordította eddig a figyelmét.*
3555. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-12 14:52:31
Üzenet elküldve: 2021-11-12 14:52:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon, mint minden reggel, ma is jó korán felkelt, hogy elvégezze otthoni dolgait. A fejést, a reggelizést, a lova lecsutakolását és még sorolva a többi ilyen rutin dolog, amivel gyakorlatilag a fél napja elmegy egy jó gazdának. Már éppen menne ki az almásba, amikor Norenn megjelenik és elmondja neki, hogy ne fáradjon a fákkal, azt a feladatot magára veszi a jó paraszt. Így most a pásztormágus ott áll a birtok közepén egy jókora szabadidővel a nyakában, amit előre nem látott és éppen azon gondolkodik, hogy mivel is töltse ki.* ~Talán meglátogathatnám a piacot? Vagy ugorjak át Troddhoz? Biztos ő is éppen otthon van, hátha besegíthetek neki valamiben!~ *Azonban mire rászánná magát, hogy átmegy barátjához, egy kutya feje jelenik meg a hónaljánál. Éppen, hogy leült egy tönkre ami ott van a legelésző kecskék között, és Nayka a jó házőrzője és pásztor-munkatársa, már le is csap rá, hogy egy kis játékra csábítsa. Szájában egy aprócska darab bot, amit talán most talált nemrég, hiszen amikor kezébe veszi a Sajt-mester, látja hogy alig pár fognyom van rajta.*
-Na mi van Nayka? Talán dobálni akarsz? *A jószág, mintha értené egy nagyot vakkant és mintha csak kölyökkutya lenne, nagyot ugrik helyben.*
-No jól van, meggyőztél! Ennél jobb dolgom talán úgysem akad! *Felállva tekintetével Fachutát, hűséges bakkecskéjét figyeli, hogy amaz velük tart-e, de szemmel láthatóan az egyik kecskelánnyal foglalkozik, feléjük aligha pillant.*
-Elmentünk sétálni! *Kiabál oda a nagyobbik Fortas-fiúnak, hogy valaki tudjon róla, hova megy és ne az legyen, hogy fél óra múlva az egész birtok őt fogja keresni.*
-Akkor indulás! *El is dobja az ágacskát, méghozzá jó messzire, az út felé, hogy arra bóklásszanak tovább. A kutya mintha csak egy elf lőtte volna ki az íjából, úgy rohan a fadarab után, de visszafelé, már csak úgy ügetve hozza, hogy aztán megismételhessék a játékot és így tovább jó pár percig. Talán egy jó negyedóra is eltelik, mire az egyik dobás után a kutyája vakkantását hallja. Nem szokott ám ilyesmit csinálni, szóval megszaporázza a lépteit és odaszalad a jószághoz. A lány, aki csak úgy üldögél az út szélén, előbb egy az égből lepottyanó fadarabot lát, később pedig már egy kutyával találhatja szembe magát, aki egy hangos ugatással hívja fel magára a figyelmet. Tartása nem támadó, csak úgy álldogál, miután a lány észrevette. Pillanatokon belül a gazdája is megérkezik, akinek az eb azonnal a lábához húzódik.*
-Nayka na! Maradj már! Nem látod, hogy csak egy bájos utazó került az utunkba? *Először a férfi a lány arcába mosolyog, majd leplezetlenül azoknak lábait kezdi el vizslatni.*
-Bájos, de úgy tűnik eltévedt vagy elfáradt. Tudunk segíteni? *Ha megnézi magának a férfit, akkor azt láthatja, hogy amaz egyszerű, szellős ruhadarabot visel csak, egy néhol megsárgult inget és egy egyszerű vászonnadrágot, aminek térdeit jókora földes folt ékteleníti, azonban haja, szakálla tiszta, rendezett.*
*Learon, mint minden reggel, ma is jó korán felkelt, hogy elvégezze otthoni dolgait. A fejést, a reggelizést, a lova lecsutakolását és még sorolva a többi ilyen rutin dolog, amivel gyakorlatilag a fél napja elmegy egy jó gazdának. Már éppen menne ki az almásba, amikor Norenn megjelenik és elmondja neki, hogy ne fáradjon a fákkal, azt a feladatot magára veszi a jó paraszt. Így most a pásztormágus ott áll a birtok közepén egy jókora szabadidővel a nyakában, amit előre nem látott és éppen azon gondolkodik, hogy mivel is töltse ki.* ~Talán meglátogathatnám a piacot? Vagy ugorjak át Troddhoz? Biztos ő is éppen otthon van, hátha besegíthetek neki valamiben!~ *Azonban mire rászánná magát, hogy átmegy barátjához, egy kutya feje jelenik meg a hónaljánál. Éppen, hogy leült egy tönkre ami ott van a legelésző kecskék között, és Nayka a jó házőrzője és pásztor-munkatársa, már le is csap rá, hogy egy kis játékra csábítsa. Szájában egy aprócska darab bot, amit talán most talált nemrég, hiszen amikor kezébe veszi a Sajt-mester, látja hogy alig pár fognyom van rajta.*
-Na mi van Nayka? Talán dobálni akarsz? *A jószág, mintha értené egy nagyot vakkant és mintha csak kölyökkutya lenne, nagyot ugrik helyben.*
-No jól van, meggyőztél! Ennél jobb dolgom talán úgysem akad! *Felállva tekintetével Fachutát, hűséges bakkecskéjét figyeli, hogy amaz velük tart-e, de szemmel láthatóan az egyik kecskelánnyal foglalkozik, feléjük aligha pillant.*
-Elmentünk sétálni! *Kiabál oda a nagyobbik Fortas-fiúnak, hogy valaki tudjon róla, hova megy és ne az legyen, hogy fél óra múlva az egész birtok őt fogja keresni.*
-Akkor indulás! *El is dobja az ágacskát, méghozzá jó messzire, az út felé, hogy arra bóklásszanak tovább. A kutya mintha csak egy elf lőtte volna ki az íjából, úgy rohan a fadarab után, de visszafelé, már csak úgy ügetve hozza, hogy aztán megismételhessék a játékot és így tovább jó pár percig. Talán egy jó negyedóra is eltelik, mire az egyik dobás után a kutyája vakkantását hallja. Nem szokott ám ilyesmit csinálni, szóval megszaporázza a lépteit és odaszalad a jószághoz. A lány, aki csak úgy üldögél az út szélén, előbb egy az égből lepottyanó fadarabot lát, később pedig már egy kutyával találhatja szembe magát, aki egy hangos ugatással hívja fel magára a figyelmet. Tartása nem támadó, csak úgy álldogál, miután a lány észrevette. Pillanatokon belül a gazdája is megérkezik, akinek az eb azonnal a lábához húzódik.*
-Nayka na! Maradj már! Nem látod, hogy csak egy bájos utazó került az utunkba? *Először a férfi a lány arcába mosolyog, majd leplezetlenül azoknak lábait kezdi el vizslatni.*
-Bájos, de úgy tűnik eltévedt vagy elfáradt. Tudunk segíteni? *Ha megnézi magának a férfit, akkor azt láthatja, hogy amaz egyszerű, szellős ruhadarabot visel csak, egy néhol megsárgult inget és egy egyszerű vászonnadrágot, aminek térdeit jókora földes folt ékteleníti, azonban haja, szakálla tiszta, rendezett.*
3554. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-12 14:18:40
Üzenet elküldve: 2021-11-12 14:18:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A világjárásnak megvannak a maga szépségei. Köztük azzal, hogy sok új helyet fedezhet fel az ember. Ahogyan láthatta Arthenior városát most úgy csodálhatja meg a sokszor emlegetett Tharg földeket. Már, ha persze egyáltalán jó helyen jár. Mert ugye abban sem lehet biztos az, akinek a tudása hagy némi kívánnivalót maga után. Persze azért az önérzetesség nem engedi, hogy kétségbe essen, így sétál tovább, lépést lépés után tesz. Csak annyi pihenőt engedve magának, hogy a kulacsából kortyoljon egy kis vizet.*
- Hát Mydaw... *Cirógatja is meg az említett fejét, aki kelletlenül kandikál ki a köpeny anyaga alól.* Következőnek lehetnél erélyesebb is, ha a piacon lovat akarok venni. Mennyivel könnyebb lenne most.
*Korholja is a szerencsétlen állatot, mintha amaz tehetne akármiről is. De mivel más útitársa nem lévén, így maradt a kis menyét, akinek bosszúságát kitárhatja. Persze az elégedetlenkedve, mintha csak értette volna ráharap a köpeny anyagára, s pár rángatás után vissza vackolja magát a gazda nyakába. Azután csend, majd egyenletes szuszogás, ahogy visszatér a menyétálmokhoz.*
- Na persze.
*Sóhajtva forgatja meg a szemeit, de ajkán azért kedves mosoly bujkál.*
- Ha találok egy fogadót a vendégem vagy egy szörpre.
*Kuncog fel, majd hosszú sóhaj kíséretében teszi el a kulacsát. Az út porát részlegesen leöblítette, most ideje, hogy nyúzott tagjaira is gondoljon kicsit, amihez segítséget nyújt egy nagyobb kődarab az út szélén. Fenekét le is helyezi rá, majd minden szemérmességet mellőzve rúgja le viseltes bakancsait, hogy először jobb lábát a combjára pakolva masszírozza meg sajgó talpait.*
- Akkor mi lett volna, ha nem kérek útbaigazítást. De most mekkora hülye lennék, ha megint bezargatnék valakihez. Azért ennyire nem bonyolult ez a Tharg föld, nem?
*Érkezik a költői kérdés a jóleső nyöszörgések közepette. De Mydaw csipogásra sem méltatja, más pedig ugye nincs, akivel szóba állhatna. Ő maga pedig tisztában is van a válasszal, hogy orbitális barom, amiért képtelen pár egyszerű útbaigazítást komolyan megjegyezni. Mi lett volna, ha még oda is figyel?*
*A világjárásnak megvannak a maga szépségei. Köztük azzal, hogy sok új helyet fedezhet fel az ember. Ahogyan láthatta Arthenior városát most úgy csodálhatja meg a sokszor emlegetett Tharg földeket. Már, ha persze egyáltalán jó helyen jár. Mert ugye abban sem lehet biztos az, akinek a tudása hagy némi kívánnivalót maga után. Persze azért az önérzetesség nem engedi, hogy kétségbe essen, így sétál tovább, lépést lépés után tesz. Csak annyi pihenőt engedve magának, hogy a kulacsából kortyoljon egy kis vizet.*
- Hát Mydaw... *Cirógatja is meg az említett fejét, aki kelletlenül kandikál ki a köpeny anyaga alól.* Következőnek lehetnél erélyesebb is, ha a piacon lovat akarok venni. Mennyivel könnyebb lenne most.
*Korholja is a szerencsétlen állatot, mintha amaz tehetne akármiről is. De mivel más útitársa nem lévén, így maradt a kis menyét, akinek bosszúságát kitárhatja. Persze az elégedetlenkedve, mintha csak értette volna ráharap a köpeny anyagára, s pár rángatás után vissza vackolja magát a gazda nyakába. Azután csend, majd egyenletes szuszogás, ahogy visszatér a menyétálmokhoz.*
- Na persze.
*Sóhajtva forgatja meg a szemeit, de ajkán azért kedves mosoly bujkál.*
- Ha találok egy fogadót a vendégem vagy egy szörpre.
*Kuncog fel, majd hosszú sóhaj kíséretében teszi el a kulacsát. Az út porát részlegesen leöblítette, most ideje, hogy nyúzott tagjaira is gondoljon kicsit, amihez segítséget nyújt egy nagyobb kődarab az út szélén. Fenekét le is helyezi rá, majd minden szemérmességet mellőzve rúgja le viseltes bakancsait, hogy először jobb lábát a combjára pakolva masszírozza meg sajgó talpait.*
- Akkor mi lett volna, ha nem kérek útbaigazítást. De most mekkora hülye lennék, ha megint bezargatnék valakihez. Azért ennyire nem bonyolult ez a Tharg föld, nem?
*Érkezik a költői kérdés a jóleső nyöszörgések közepette. De Mydaw csipogásra sem méltatja, más pedig ugye nincs, akivel szóba állhatna. Ő maga pedig tisztában is van a válasszal, hogy orbitális barom, amiért képtelen pár egyszerű útbaigazítást komolyan megjegyezni. Mi lett volna, ha még oda is figyel?*
3553. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-11 15:40:12
Üzenet elküldve: 2021-11-11 15:40:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
*Máskor valószínűleg egészen más módját választaná annak, hogy felébressze a férfit. Csókokkal hintené be a vállát, addig simogatná míg a hátára fordul, hogy aztán mellkasára hajtsa a fejét, netán boldoggá tegye az ébredését úgy, ahogy azokban a wegtoreni bordélyokban a masszázst teszik azzá. Majd holnap talán erre is sort kerít, de most ezzel a látszólag teljesen kontextus nélküli kérdéssel rázza fel. Mellette ül az ágyban, haja kócos, arcán még ott a párna nyoma, kulcscsontján nyomot hagyott a lánc, amire a gyűrűt akasztotta.
A felé forduló Cha'yssnak nem egyszerű ellenállni, nem mintha nem érne rá megválaszolni a kérdést azután, hogy rávetette magát, de mégsem tűnik helyesnek. Csak a férfi mellkasán simít végig, miközben kicsit pozíciót vált és csípőjével a másik csípőjének dől.*
- A késes fickót. Miért nem lőtted le?
*Halkan beszél, mintha csak attól félne, hogy bárki meghallhatja. Pedig maximum a kulcsár hallhatja, de ő is csak akkor, ha a hálószoba ajtóra tapasztott füllel hallgatózik. Az ajtó felé fordul, mintha egy pillantással meggyőződhetne arról, hogy a kulcsár hallgatózik-e.*
- Láttalak sokszor lőni a kis játékszereddel.
*Neki nem jön a szájára az, hogy egy női névvel illesse a fegyvert. Pláne, hogy milyen szomorú története van.*
- Soha nem hibáztál. Soha.
*Legalábbis, mikor Aenae látta vele és olyan hamar került elő minden egyes alkalommal, hogy mire Aenae eszmélt, addigra a férfi már legalább egy, halálos nyílvesszőt útnak indított.*
- Lelőhetted volna, azelőtt, hogy hozzám ért volna, vagy rohanás helyett.
*Az a baj Cha'ysszal - a legnagyobb baj -, hogy a jelenlétében sokszor nehéz koncentrálnia, pláne, hogy meztelen, pláne, hogy reggel is jó ránézni, még a véraláfutásos arcára is. Aenae keze a férfi mellkasát cirógatja, mintha arra figyelne inkább, mint a válaszra. Ha mérlegre kéne tenni, akkor nagyjából egyensúlyban lenne, hogy a válasz érdekli-e jobban, vagy az, hogy rámásszon a férfire?*
*Máskor valószínűleg egészen más módját választaná annak, hogy felébressze a férfit. Csókokkal hintené be a vállát, addig simogatná míg a hátára fordul, hogy aztán mellkasára hajtsa a fejét, netán boldoggá tegye az ébredését úgy, ahogy azokban a wegtoreni bordélyokban a masszázst teszik azzá. Majd holnap talán erre is sort kerít, de most ezzel a látszólag teljesen kontextus nélküli kérdéssel rázza fel. Mellette ül az ágyban, haja kócos, arcán még ott a párna nyoma, kulcscsontján nyomot hagyott a lánc, amire a gyűrűt akasztotta.
A felé forduló Cha'yssnak nem egyszerű ellenállni, nem mintha nem érne rá megválaszolni a kérdést azután, hogy rávetette magát, de mégsem tűnik helyesnek. Csak a férfi mellkasán simít végig, miközben kicsit pozíciót vált és csípőjével a másik csípőjének dől.*
- A késes fickót. Miért nem lőtted le?
*Halkan beszél, mintha csak attól félne, hogy bárki meghallhatja. Pedig maximum a kulcsár hallhatja, de ő is csak akkor, ha a hálószoba ajtóra tapasztott füllel hallgatózik. Az ajtó felé fordul, mintha egy pillantással meggyőződhetne arról, hogy a kulcsár hallgatózik-e.*
- Láttalak sokszor lőni a kis játékszereddel.
*Neki nem jön a szájára az, hogy egy női névvel illesse a fegyvert. Pláne, hogy milyen szomorú története van.*
- Soha nem hibáztál. Soha.
*Legalábbis, mikor Aenae látta vele és olyan hamar került elő minden egyes alkalommal, hogy mire Aenae eszmélt, addigra a férfi már legalább egy, halálos nyílvesszőt útnak indított.*
- Lelőhetted volna, azelőtt, hogy hozzám ért volna, vagy rohanás helyett.
*Az a baj Cha'ysszal - a legnagyobb baj -, hogy a jelenlétében sokszor nehéz koncentrálnia, pláne, hogy meztelen, pláne, hogy reggel is jó ránézni, még a véraláfutásos arcára is. Aenae keze a férfi mellkasát cirógatja, mintha arra figyelne inkább, mint a válaszra. Ha mérlegre kéne tenni, akkor nagyjából egyensúlyban lenne, hogy a válasz érdekli-e jobban, vagy az, hogy rámásszon a férfire?*
3552. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-11 13:50:53
Üzenet elküldve: 2021-11-11 13:50:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
*Sosem zavarta a meztelenség, hisz nincs mit rejtegetnie. Ereje teljében lévő férfiember, aki jó kiállással áldottak meg az istenek. A sötét konyhában állva sem zavarja az, hogy így áll Aenae előtt. Kisebb gondjuk is nagyon ennél, hogy az igricen épp nincs ruha.
A lány talált magának italt, amiből a férfi is tölt magának és lehúzza, hogy attól karcos hangon szólaljon meg. Kissé szárazon megegyeznek abban, hogy másnap reggel nekiállnak kideríteni, hogy valóban mi is történt.
Mindkettőjüket megrágta ez a nap, ez jól látszik, de legalább nem alszanak el haraggal. Valaki szerint sosem szabad úgy lefeküdni. A reggel számára reményt, megváltást ígér, de igyekszik tudatni magával, hogy nem biztos a siker. A valódi sikerhez sok kudacon át vezet az út, ezt jól megtanulta. Könnyen nem kap senki sikert, de ha mégis, az rövidéletű általában.
A könyörgőnek ható kérdésre közelebb lép az asztalon ülő lányhoz a lábai közt megállva öleli magához, ami akár izgatóan is hathatna, de most valahogy nem ébred benne ilyen ösztön. Talán öregszik, talán a helyzet miatt. Inkább az utóbbi.
Ha visszatérnek a hálóba és befekszenek az ágyba, ahogy ígérte szavak nélkül, megöleli Aenaet. Bár korábban az ilyen alvás nem jelentett mást, mint elzsibbadt kard, hajat a szájában és kellemetlen merevedést, most mégis jóleső érzés így elaludni.*
//Másnap reggel//
*Régóta először jól alszik. Talán azért, mert nem volt még lehetősége kipihenni magát vagy tényleg amiatt, mert Aenae mellette alszik. Hason fekszik, egyik kezét a párna alatt, a másikat a feje mellett tartva. Még mindig meztelen, szeret úgy aludni. Olyan szabad érzés. Az álmok elkerülték és az ősök szellemei is békében hagyták. A varangyének sem zavarja már annyira, mint legelőször.
Arra ébred, hogy a vállát rázzák, álomittasan próbálja meg kinyitni a szemeit és eltart pár pillanatig, míg rájön, hogy már nem alszik, de korántsem ilyen reggelre számított.*
- Mi... tessék? *Kérdi, hogy időt nyerjen és felébredjen. Megfordul és a vállát rázó Aenaere néz álomittas szemekkel.*
- Kit nem lőttem le és mikor? *Értetlenül szedegeti az információkat, megpróbálja kitörölni az álmot a szeméből.*
- Aenae, miről beszélsz? *Igyekszik megfejteni, miről is lehet szó, mert még mindig Varangyvárban vannak és senki sincs ott, akit lelőhetett volna. Arról nem is beszélve, hogy Kathlyn épp a kandalló párkányán pihen, azóta, hogy a lány elvette tőle a fegyvereit.*
*Sosem zavarta a meztelenség, hisz nincs mit rejtegetnie. Ereje teljében lévő férfiember, aki jó kiállással áldottak meg az istenek. A sötét konyhában állva sem zavarja az, hogy így áll Aenae előtt. Kisebb gondjuk is nagyon ennél, hogy az igricen épp nincs ruha.
A lány talált magának italt, amiből a férfi is tölt magának és lehúzza, hogy attól karcos hangon szólaljon meg. Kissé szárazon megegyeznek abban, hogy másnap reggel nekiállnak kideríteni, hogy valóban mi is történt.
Mindkettőjüket megrágta ez a nap, ez jól látszik, de legalább nem alszanak el haraggal. Valaki szerint sosem szabad úgy lefeküdni. A reggel számára reményt, megváltást ígér, de igyekszik tudatni magával, hogy nem biztos a siker. A valódi sikerhez sok kudacon át vezet az út, ezt jól megtanulta. Könnyen nem kap senki sikert, de ha mégis, az rövidéletű általában.
A könyörgőnek ható kérdésre közelebb lép az asztalon ülő lányhoz a lábai közt megállva öleli magához, ami akár izgatóan is hathatna, de most valahogy nem ébred benne ilyen ösztön. Talán öregszik, talán a helyzet miatt. Inkább az utóbbi.
Ha visszatérnek a hálóba és befekszenek az ágyba, ahogy ígérte szavak nélkül, megöleli Aenaet. Bár korábban az ilyen alvás nem jelentett mást, mint elzsibbadt kard, hajat a szájában és kellemetlen merevedést, most mégis jóleső érzés így elaludni.*
//Másnap reggel//
*Régóta először jól alszik. Talán azért, mert nem volt még lehetősége kipihenni magát vagy tényleg amiatt, mert Aenae mellette alszik. Hason fekszik, egyik kezét a párna alatt, a másikat a feje mellett tartva. Még mindig meztelen, szeret úgy aludni. Olyan szabad érzés. Az álmok elkerülték és az ősök szellemei is békében hagyták. A varangyének sem zavarja már annyira, mint legelőször.
Arra ébred, hogy a vállát rázzák, álomittasan próbálja meg kinyitni a szemeit és eltart pár pillanatig, míg rájön, hogy már nem alszik, de korántsem ilyen reggelre számított.*
- Mi... tessék? *Kérdi, hogy időt nyerjen és felébredjen. Megfordul és a vállát rázó Aenaere néz álomittas szemekkel.*
- Kit nem lőttem le és mikor? *Értetlenül szedegeti az információkat, megpróbálja kitörölni az álmot a szeméből.*
- Aenae, miről beszélsz? *Igyekszik megfejteni, miről is lehet szó, mert még mindig Varangyvárban vannak és senki sincs ott, akit lelőhetett volna. Arról nem is beszélve, hogy Kathlyn épp a kandalló párkányán pihen, azóta, hogy a lány elvette tőle a fegyvereit.*
3551. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-10 12:05:34
Üzenet elküldve: 2021-11-10 12:05:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
*A konyhában nem kell sokáig kutatnia, hogy találjon az elvárásainak megfelelő italt. Nem kell túl mélyen magába néznie ahhoz, hogy tudja, újabban kicsit sokszor iszik ilyen vackokat és gyújt ördögvigyoros pipára. Ugyanakkor Waldrannak talán igaza van abban, hogy az üveg fenekén át nézve, könnyebb elviselni a világot. Bár az is igaz, hogy ő azért messze nincs azon a szinten, mint bácsikája.
Két kézzel támaszkodik a konyhaasztalon, az üres kupicába meredve, fejét a vállai közé ejti és akkor sem emeli fel, mikor hallja Cha'yss lépteit. Valahogy az foglalkoztatja jobban, hogy meztelen talpának mennyire hideg a konyha köve. Csak akkor néz fel, mikor Cha'yss megszólal.*
- Rendben.
*Szólal meg végül, a hangjában némi engedékenységgel. Az asztalra ül, kezében a kupica, ujjai között forgatja, talpai végre nem érintik a hideg követ.*
- Jó, reggel.
*A reggel egy ijesztő napszak, mert mindig egy pocsék éjszaka után következik. Fejét felemeli a férfi irányába ugyan, de pillantása a pohárra szegeződik, legalább egy percig ül így, néma csendben, mielőtt felnéz Cha'yssra. Arcán látszik, hogy a mai napja sem a legvidámabban közül való.*
- Át fogsz ölelni, ugye?
*Hangja szinte könyörgő, mert attól várja az enyhülést, a nyugodt álmodt, hogy Cha'yss karjai között térhet nyugovóra.*
//Másnap reggel//
*Az éjjel sem alszik annyira jól, mint amennyire szeretne, talán egy fokkal jobb, bizonyára a férfi közelsége az oka, az egyenletes szuszogása, vagy a testének melege. A rémálmok ennek ellenére sem kerülik el, forgolódik - vagy inkább hánykolódik -, néhányszor fel is ébred, bár sokkal kevesebbszer, mint általában szokott. Nyöszörög, valószínűleg ez teszi a legrosszabb élménnyé a mellette való alvást, bár ez utóbbit kis bökdösésre abbahagyja.
Álmaiban gyakran felbukkanó elem Bjok, meg a pillanat, mikor bedöfi és Yagnar életének utolsó pillanata is, a mai napig a fülében cseng a koponyacsont reccsenése. De most a foltos kancája hátán vágtat, kezében íjjal, hátrafordulva lő a mögötte vágtatóra. Egy pillanattal később pedig zihálva felriad, mellkasához kapva. Pár másodperc kell neki, hogy felfogja, nem lőtte le saját magát, hiszen nem tudja üldözni önmagát, sem pedig hátrafordulva lenyilazni.*
- Cha'yss, miért nem lőtted le?
*Teszi fel ezt a kérdést, ha tekintete rátalált a férfira és az ébren van, ha esetleg nincs ébren, akkor kíméletlenül fel fogja rázni, ha pedig már esetleg nincs a szobában, akkor megkeresi és úgy szegezi neki ezt a kérdést.*
*A konyhában nem kell sokáig kutatnia, hogy találjon az elvárásainak megfelelő italt. Nem kell túl mélyen magába néznie ahhoz, hogy tudja, újabban kicsit sokszor iszik ilyen vackokat és gyújt ördögvigyoros pipára. Ugyanakkor Waldrannak talán igaza van abban, hogy az üveg fenekén át nézve, könnyebb elviselni a világot. Bár az is igaz, hogy ő azért messze nincs azon a szinten, mint bácsikája.
Két kézzel támaszkodik a konyhaasztalon, az üres kupicába meredve, fejét a vállai közé ejti és akkor sem emeli fel, mikor hallja Cha'yss lépteit. Valahogy az foglalkoztatja jobban, hogy meztelen talpának mennyire hideg a konyha köve. Csak akkor néz fel, mikor Cha'yss megszólal.*
- Rendben.
*Szólal meg végül, a hangjában némi engedékenységgel. Az asztalra ül, kezében a kupica, ujjai között forgatja, talpai végre nem érintik a hideg követ.*
- Jó, reggel.
*A reggel egy ijesztő napszak, mert mindig egy pocsék éjszaka után következik. Fejét felemeli a férfi irányába ugyan, de pillantása a pohárra szegeződik, legalább egy percig ül így, néma csendben, mielőtt felnéz Cha'yssra. Arcán látszik, hogy a mai napja sem a legvidámabban közül való.*
- Át fogsz ölelni, ugye?
*Hangja szinte könyörgő, mert attól várja az enyhülést, a nyugodt álmodt, hogy Cha'yss karjai között térhet nyugovóra.*
//Másnap reggel//
*Az éjjel sem alszik annyira jól, mint amennyire szeretne, talán egy fokkal jobb, bizonyára a férfi közelsége az oka, az egyenletes szuszogása, vagy a testének melege. A rémálmok ennek ellenére sem kerülik el, forgolódik - vagy inkább hánykolódik -, néhányszor fel is ébred, bár sokkal kevesebbszer, mint általában szokott. Nyöszörög, valószínűleg ez teszi a legrosszabb élménnyé a mellette való alvást, bár ez utóbbit kis bökdösésre abbahagyja.
Álmaiban gyakran felbukkanó elem Bjok, meg a pillanat, mikor bedöfi és Yagnar életének utolsó pillanata is, a mai napig a fülében cseng a koponyacsont reccsenése. De most a foltos kancája hátán vágtat, kezében íjjal, hátrafordulva lő a mögötte vágtatóra. Egy pillanattal később pedig zihálva felriad, mellkasához kapva. Pár másodperc kell neki, hogy felfogja, nem lőtte le saját magát, hiszen nem tudja üldözni önmagát, sem pedig hátrafordulva lenyilazni.*
- Cha'yss, miért nem lőtted le?
*Teszi fel ezt a kérdést, ha tekintete rátalált a férfira és az ébren van, ha esetleg nincs ébren, akkor kíméletlenül fel fogja rázni, ha pedig már esetleg nincs a szobában, akkor megkeresi és úgy szegezi neki ezt a kérdést.*
3550. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-10 10:57:32
Üzenet elküldve: 2021-11-10 10:57:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
*Nehéz úgy megnyugodni, hogy közben az az érzése, hogy a bolondját járatják vele. Bár már sokkal békésebb, mint eddig, de amikor a szakácskönyves említés elhangzik, valahogy nem az esik le neki, hogy Aenae komolyan venné. Ezt ki is fejezi amikor kikel az ágyból. Nem látja az ágyban felülő és válaszoló lány arcán a dühöt, mert épp kifelé bámul az ablakon. Nem is felel, mert nem hiszi, hogy az igazat hallaná, csak a feje mozdul meg alig, ahogy aprót bólint.
Aztán a lány is csatlakozik hozzá az ablaknál, de nem pillant felé, szomorú kiskutya-szemekkel bámul ki az ablakon. Nem is érti igazán, mi történt. Boldognak és elégedettnek kellene lennie. Mindene megvan, amire ember csak vágyhat. Arany, ingó és ingatlan, befolyás, lehetőségek. Még asszonyt is találna magának, minden ujjára egyet. Ám neki csak Aenae kell, akivel valamiért nem mennek olyan simán a dolgok, mint képzelte. Azért jött el Wegtorenből, mert gondjai akadtak és egy darabig jól is mentek a dolgok. Aztán most a régi gondokat újakra cserélte. Más gondokra.
Ezalatt mindkettőjüknek van ideje lenyugodni, bár ez inkább csak Aenaenek lehet fontos. Aztán a lány bizonygatni kezdi, hogy komolyan veszi és az igric sárga pillantása felé fordul. Pár pillanatig fürkészi a másik topáz szempárt. Végighallgatja a teljes monológot, a szeme csak akkor rebben, amikor Aenae a szúrásról beszél, az álla két oldalán megfeszül egy izom.
Hagyja, hogy a lány elhagyja a hálót és innivalóért menjen. A kulcsárral hozattak ételt és italt, biztosan van közte olyan, ami kielégíti az igényét. Áll még kicsit az ablakban, majd visszasétál az ágyhoz, hogy leüljön a szélére. Szakállas képét megdörzsöli két tenyerével, hogy elűzze magából a levertséget.
Valahogy nem hiszi, hogy ha valóban a thargok ősei szórakoznak vele, akkor megelégednének holmi állat vérével. Bár az is igaz, hallott már róla, hogy a barbárok előszeretettel áldoznak kecskét, baromfit primitív, istennek hitt szellemeiknek.
Percek múltán indul Aenae után és ha megleli a konyhában, akkok tölt magának is a szeszből.*
- Csináljuk. *Mondja karcos hangon miután lehúzta egyszerre az italt.*
- Reggel megpróbáljuk, rendben? *Kérdi a lány pillantását keresve. Ahhoz túl büszke, hogy bocsánatot kérjen, de reméli, ennyi elég lesz ahhoz, hogy kicsit megbékítse. Vissza kell találnia az útra, vissza kell szereznie magabiztosságát, ha újra önmaga akar lenni.*
*Nehéz úgy megnyugodni, hogy közben az az érzése, hogy a bolondját járatják vele. Bár már sokkal békésebb, mint eddig, de amikor a szakácskönyves említés elhangzik, valahogy nem az esik le neki, hogy Aenae komolyan venné. Ezt ki is fejezi amikor kikel az ágyból. Nem látja az ágyban felülő és válaszoló lány arcán a dühöt, mert épp kifelé bámul az ablakon. Nem is felel, mert nem hiszi, hogy az igazat hallaná, csak a feje mozdul meg alig, ahogy aprót bólint.
Aztán a lány is csatlakozik hozzá az ablaknál, de nem pillant felé, szomorú kiskutya-szemekkel bámul ki az ablakon. Nem is érti igazán, mi történt. Boldognak és elégedettnek kellene lennie. Mindene megvan, amire ember csak vágyhat. Arany, ingó és ingatlan, befolyás, lehetőségek. Még asszonyt is találna magának, minden ujjára egyet. Ám neki csak Aenae kell, akivel valamiért nem mennek olyan simán a dolgok, mint képzelte. Azért jött el Wegtorenből, mert gondjai akadtak és egy darabig jól is mentek a dolgok. Aztán most a régi gondokat újakra cserélte. Más gondokra.
Ezalatt mindkettőjüknek van ideje lenyugodni, bár ez inkább csak Aenaenek lehet fontos. Aztán a lány bizonygatni kezdi, hogy komolyan veszi és az igric sárga pillantása felé fordul. Pár pillanatig fürkészi a másik topáz szempárt. Végighallgatja a teljes monológot, a szeme csak akkor rebben, amikor Aenae a szúrásról beszél, az álla két oldalán megfeszül egy izom.
Hagyja, hogy a lány elhagyja a hálót és innivalóért menjen. A kulcsárral hozattak ételt és italt, biztosan van közte olyan, ami kielégíti az igényét. Áll még kicsit az ablakban, majd visszasétál az ágyhoz, hogy leüljön a szélére. Szakállas képét megdörzsöli két tenyerével, hogy elűzze magából a levertséget.
Valahogy nem hiszi, hogy ha valóban a thargok ősei szórakoznak vele, akkor megelégednének holmi állat vérével. Bár az is igaz, hallott már róla, hogy a barbárok előszeretettel áldoznak kecskét, baromfit primitív, istennek hitt szellemeiknek.
Percek múltán indul Aenae után és ha megleli a konyhában, akkok tölt magának is a szeszből.*
- Csináljuk. *Mondja karcos hangon miután lehúzta egyszerre az italt.*
- Reggel megpróbáljuk, rendben? *Kérdi a lány pillantását keresve. Ahhoz túl büszke, hogy bocsánatot kérjen, de reméli, ennyi elég lesz ahhoz, hogy kicsit megbékítse. Vissza kell találnia az útra, vissza kell szereznie magabiztosságát, ha újra önmaga akar lenni.*
3549. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-10 10:19:23
Üzenet elküldve: 2021-11-10 10:19:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
*Miközben varázsol, észreveszi, hogy a mélységi nem igazán figyel rá és ez mélyen sérti az önérzetét, hiszen megszokta már, hogyha valakiknek megteszi azt a szívességet, hogy varázsol, akkor minden szem rá szegeződik.* ~Majd amikor felgyújtalak a fenébe te kurafi, akkor majd jól fogsz figyelni!~ *Azonban arcára ez nem tud kiülni, hiszen kontrollálja magát. Mégiscsak egy jó ismerőse, leendő barátja házában vannak és az valószínűleg nem örülne, ha az egyik szép függönye véletlenül leégne miközben a kormost igazi korommá változtatja.* ~Valóban kár lenne valamelyik szép kárpitért! Na majd ha a szabad égen leszünk!~ *Ez a kilátás már vissza is csalja a lágy mosolyt az arcára és egy kicsit az éhségét is meghozza a sülő hús gondolata, így gyorsan bekap pár falatot az asztalról. Mindenből egy kicsit. Amikor a férfi az érmetrükköt csinálja, akkor ő maga látványosan előveszi pipáját és nagyjából annyira figyel oda, mint a férfi előbb őrá. Aztán ahogy kész van, meggyújtja, ezúttal mágia nélkül, normálisan ahogy egy egyszerű ember.*
-Ez csak szemfényvesztés, nem mágia. *Vonja meg vállát Ysa szavaira. Ő maga is tanult ilyesmiket, de mióta képes valódi csodákra, nem sokra tartja a csepűrágást.*
-A tehetségtelenek sajátja. Esetleg másfajta tehetség, de vajon tud vele ilyet? *Ha sikerül a varázslata, a rumos kancsóból kiemelkedik egy nőalak, ami pár másodperc alatt Relael formáját veszi fel, méghozzá nem is akárhogy. Fején koronával, egyik kezében karddal, másikban jogarral, lábai előtt pedig az italból formált aranyhalom. Mellette egy szakállas, pásztorbotos alak áll, aki méretarányaiban a valóságtól eltérően kissé magasabb mint az igazi Learon. Pontosan akkora, mint Relael kis modellje. Huncutul a lányra néz, aztán hatalmasat szív a pipájából és ahogy ráfújja a füstöt az alakokra, azok úgy omlanak vissza a kancsóba.*
-Valeát pedig igen. Egyszer táncoltunk valami kocsmában. Káprázatos teremtés, meg kell hagyni. Kíváncsi vagyok mi lehet most vele. Honnan az ismeretség? *Aztán elterelődik a figyelme a díszítés kérdésére, amire igazából nem tud helyes választ adni, mert nem ismeri saját határait még. Evőeszközökön és konyhai kiegészítőkön meg egy pipán kívül nem csinált még semmi nagy dolgot ezzel a varázslattal.*
-Szerény ember vagyok, az én házamban nincs díszítés, de amennyire kézügyességem képes. *Vonja meg a vállát elgondolkodva.*
-Azt hiszem önálló sziklatömbökből tudok. Például szobrokat vagy ilyesmit. *A fogadó hallatán még inkább felélénkül, ő maga nem is tudja, de végig aprókat bólint amikor a nemes lányka beszél és fejében már forognak a fogaskerekek, hogy milyen névvel is láthatná el borát, meg úgy egyébként újra felmerül benne, hogy meg kéne venni azt a lepárlót amiről Norenn már mesélt neki és kéne pár liter pálinkát is lefőzni, csak úgy kóstolónak, bár az elsőre biztos nem lenne olyan jó mint a bor, lévén azt sem tudja mi fán terem ez a párlat.*
-Learon készséggel rendelkezésére áll! Idén elvetek pár hektár búzát is, szóval egy idő után azzal is tudnék szolgálni, nem csak borral. *Kortyol is egyet a poharában lévő rumból, de csak úgy aprót, hiszen még mindig nem tud mit kezdeni régi alkoholizmusával, ha a kedvenc itala kerül elé. Hosszasan forgatja szájában és mikor legurítja torkán, egy jó mélyet szippant rá pipájából és olyan elégedett arcot vág, mintha legalábbis most váltotta volna meg a világot.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy közelben lévő, kisebb víztömeget tud bármilyen alakra formálni, de arrébb mozdítani nem.
*Miközben varázsol, észreveszi, hogy a mélységi nem igazán figyel rá és ez mélyen sérti az önérzetét, hiszen megszokta már, hogyha valakiknek megteszi azt a szívességet, hogy varázsol, akkor minden szem rá szegeződik.* ~Majd amikor felgyújtalak a fenébe te kurafi, akkor majd jól fogsz figyelni!~ *Azonban arcára ez nem tud kiülni, hiszen kontrollálja magát. Mégiscsak egy jó ismerőse, leendő barátja házában vannak és az valószínűleg nem örülne, ha az egyik szép függönye véletlenül leégne miközben a kormost igazi korommá változtatja.* ~Valóban kár lenne valamelyik szép kárpitért! Na majd ha a szabad égen leszünk!~ *Ez a kilátás már vissza is csalja a lágy mosolyt az arcára és egy kicsit az éhségét is meghozza a sülő hús gondolata, így gyorsan bekap pár falatot az asztalról. Mindenből egy kicsit. Amikor a férfi az érmetrükköt csinálja, akkor ő maga látványosan előveszi pipáját és nagyjából annyira figyel oda, mint a férfi előbb őrá. Aztán ahogy kész van, meggyújtja, ezúttal mágia nélkül, normálisan ahogy egy egyszerű ember.*
-Ez csak szemfényvesztés, nem mágia. *Vonja meg vállát Ysa szavaira. Ő maga is tanult ilyesmiket, de mióta képes valódi csodákra, nem sokra tartja a csepűrágást.*
-A tehetségtelenek sajátja. Esetleg másfajta tehetség, de vajon tud vele ilyet? *Ha sikerül a varázslata, a rumos kancsóból kiemelkedik egy nőalak, ami pár másodperc alatt Relael formáját veszi fel, méghozzá nem is akárhogy. Fején koronával, egyik kezében karddal, másikban jogarral, lábai előtt pedig az italból formált aranyhalom. Mellette egy szakállas, pásztorbotos alak áll, aki méretarányaiban a valóságtól eltérően kissé magasabb mint az igazi Learon. Pontosan akkora, mint Relael kis modellje. Huncutul a lányra néz, aztán hatalmasat szív a pipájából és ahogy ráfújja a füstöt az alakokra, azok úgy omlanak vissza a kancsóba.*
-Valeát pedig igen. Egyszer táncoltunk valami kocsmában. Káprázatos teremtés, meg kell hagyni. Kíváncsi vagyok mi lehet most vele. Honnan az ismeretség? *Aztán elterelődik a figyelme a díszítés kérdésére, amire igazából nem tud helyes választ adni, mert nem ismeri saját határait még. Evőeszközökön és konyhai kiegészítőkön meg egy pipán kívül nem csinált még semmi nagy dolgot ezzel a varázslattal.*
-Szerény ember vagyok, az én házamban nincs díszítés, de amennyire kézügyességem képes. *Vonja meg a vállát elgondolkodva.*
-Azt hiszem önálló sziklatömbökből tudok. Például szobrokat vagy ilyesmit. *A fogadó hallatán még inkább felélénkül, ő maga nem is tudja, de végig aprókat bólint amikor a nemes lányka beszél és fejében már forognak a fogaskerekek, hogy milyen névvel is láthatná el borát, meg úgy egyébként újra felmerül benne, hogy meg kéne venni azt a lepárlót amiről Norenn már mesélt neki és kéne pár liter pálinkát is lefőzni, csak úgy kóstolónak, bár az elsőre biztos nem lenne olyan jó mint a bor, lévén azt sem tudja mi fán terem ez a párlat.*
-Learon készséggel rendelkezésére áll! Idén elvetek pár hektár búzát is, szóval egy idő után azzal is tudnék szolgálni, nem csak borral. *Kortyol is egyet a poharában lévő rumból, de csak úgy aprót, hiszen még mindig nem tud mit kezdeni régi alkoholizmusával, ha a kedvenc itala kerül elé. Hosszasan forgatja szájában és mikor legurítja torkán, egy jó mélyet szippant rá pipájából és olyan elégedett arcot vág, mintha legalábbis most váltotta volna meg a világot.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy közelben lévő, kisebb víztömeget tud bármilyen alakra formálni, de arrébb mozdítani nem.
3548. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-09 21:23:46
Üzenet elküldve: 2021-11-09 21:23:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
*Talán még sohasem -de legalább is nagyon rég- esett ilyen jól alkohol a tolvajnak. Az erős szesz, mint mindig, most is alattomosan mar végig torkán, de kivételesen nem találja kellemetlennek, ám ennek oka nem valószínű, hogy a rum kiváló minősége. Sokkal inkább a feszült helyzet szépíti meg.
Nem fogadja el a felkínált ördögvigyort azonban. Igazán jól esne neki persze, ha a szer jótékonyan tompítaná szokásosnál hangosabb gondolatait, de félő, hogy akkor kicsúszna a kezéből az irányítás. Most pedig arra nagy szükség van. Nem is csoda, hogy vet pár észrevétlen, rosszalló pillantást a bárdra, aki vele ellentétben nem utasítja el a dohányt. Sejti, hogy bizonyára ő is ingerlékenységét igyekszik minden eszközzel kúrálni, de tart attól, hogyha nem marad józan, ostobaságot fog csinálni. Ha pedig bármi baja esik, az kizárólag Ysanee hibája lesz.
Learon aprócska varázslata zökkenti ki pár pillanatra a sötét gondolatok mételyéből, -és bár igazán nehezére esik most- elbűvölt ábrázattal figyeli, ahogy a kőből végül pohár lesz, még derűsen tapsol is halkan, mint valami kisgyerek. Pedig nehéz nem azon tűnődni most, hogy ha rosszul sül el az este, akkor esetleg belőle is edényt hajtogat a pásztor.*
-Ki hitte volna, hogy két mágus is ül közöttünk.
*Jegyzi meg viccelődve, miután Cale bemutatja az érmés trükkjét, amelyet egyébként valamivel lelkesebben néz végig, na nem azért olyannyira lekötné az ilyesmi. Jobban érdekli a mutatványos, mint a mutatvány.
Érdeklődő tekintetét ezután inkább függeszti Relaelre, aki jelenleg rettentően elérhetetlennek tűnik számára, s talán az is marad. Nem is próbálkozik most egyelőre azzal, hogy hozzászól egyébként szimpatikusnak tűnő ötletéhez, inkább csak csendben hallgatja a társalgást.*
*Talán még sohasem -de legalább is nagyon rég- esett ilyen jól alkohol a tolvajnak. Az erős szesz, mint mindig, most is alattomosan mar végig torkán, de kivételesen nem találja kellemetlennek, ám ennek oka nem valószínű, hogy a rum kiváló minősége. Sokkal inkább a feszült helyzet szépíti meg.
Nem fogadja el a felkínált ördögvigyort azonban. Igazán jól esne neki persze, ha a szer jótékonyan tompítaná szokásosnál hangosabb gondolatait, de félő, hogy akkor kicsúszna a kezéből az irányítás. Most pedig arra nagy szükség van. Nem is csoda, hogy vet pár észrevétlen, rosszalló pillantást a bárdra, aki vele ellentétben nem utasítja el a dohányt. Sejti, hogy bizonyára ő is ingerlékenységét igyekszik minden eszközzel kúrálni, de tart attól, hogyha nem marad józan, ostobaságot fog csinálni. Ha pedig bármi baja esik, az kizárólag Ysanee hibája lesz.
Learon aprócska varázslata zökkenti ki pár pillanatra a sötét gondolatok mételyéből, -és bár igazán nehezére esik most- elbűvölt ábrázattal figyeli, ahogy a kőből végül pohár lesz, még derűsen tapsol is halkan, mint valami kisgyerek. Pedig nehéz nem azon tűnődni most, hogy ha rosszul sül el az este, akkor esetleg belőle is edényt hajtogat a pásztor.*
-Ki hitte volna, hogy két mágus is ül közöttünk.
*Jegyzi meg viccelődve, miután Cale bemutatja az érmés trükkjét, amelyet egyébként valamivel lelkesebben néz végig, na nem azért olyannyira lekötné az ilyesmi. Jobban érdekli a mutatványos, mint a mutatvány.
Érdeklődő tekintetét ezután inkább függeszti Relaelre, aki jelenleg rettentően elérhetetlennek tűnik számára, s talán az is marad. Nem is próbálkozik most egyelőre azzal, hogy hozzászól egyébként szimpatikusnak tűnő ötletéhez, inkább csak csendben hallgatja a társalgást.*
3547. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-08 20:58:11
Üzenet elküldve: 2021-11-08 20:58:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ysanee készségesen segít neki az italok kiszolgálásában, amit éppenséggel nem vesz rossz néven, de ezzel még nem bocsátotta meg neki, hogy egy kormost hozott köreikbe. De most kivételesen nem igyekszik szorgosan kifejezni ellenszenvét, mert akad elég dolog ami eléggé leköti figyelmét, példának okáért szeretett féltestvére emlegetése.*
- Nohát, ismerted őt?
*Ragyognak fel zöldjei lelkesen, és kíváncsian, annyira izgatottá válik, hogy észre sem veszi a múlt idő használatát. Elvégre Relael sem ostoba, és rossz érzések járják át azzal kapcsolatban, hogy sem Syoud, sem Alyou nem tért még haza, szeretett nővérétől pedig jó ideje levelet sem kapott. Bár ezeket mindenféle ostoba indokkal nyomja el, például azzal, hogy Syoud biztosan sötételf szukákat kerget, de tudat alatt ott motoszkál az a nyugtalanító kis féreg, hogy talán bajuk esett.
Kérésére Learon elővesz egy követ, amire szemöldökei rögvest feljebb is szaladnak, de ahogy a pásztor javasolja inkább nem kérdez semmit, és érdeklődve várja a fejleményeket. Amit tapasztal viszont lázba hozza, éppen ajkaihoz emelné pipáját, de megfagy a mozdulatban. Ennél talán már csak az nyűgözné le még jobban, ha Learon lángra lobbantaná Salwart. Relael, aki életében eddig aligha látott bármiféle mágikus trükköt, hirtelen azt érzi, hogy kitárul előtte a világ, amit már annyira unalmasnak vélt és lehetőségek végtelen tárháza tárul elé. Talán akár gyermekinek is nevezhetőek azon kevés pillanatai - köztük ez is - mikor ilyen érdeklődéssel viseltetek valamivel szemben.*
- Az istenekre Learon, hát mi mindenre vagy még képes? Ez megy nagyobb méretben is? Mennyire tudsz bonyolult formákat csinálni? Például egy terem kidíszítésére is képes vagy ezzel?
*Hadarja el, miközben a válaszra vár türelmetlenül. Eddig éber figyelme úgy tűnik lankadni is látszik, részben persze lehet a pár szippantás Ördögvigyor miatt is. Salwar persze megszólal, és Relael megint irritálttá válik, mert eltereli gondolatait magára. Annyira azért mégis megtiszteli Salwart, hogy ráfigyel, ha ezt egy nagy sóhaj előzi is meg.
A mutatvány elismerésreméltó, talán még lenyűgözőnek is mondható, de Relael ezt már valószínűleg túlzó jelzőnek vélné rá, nyilván csak azért mert ez előadónak nem kedveli a fajtáját. Azért igyekszik nem úgy tenni, mint aki citromba harapott volna, és minimális méltatást közvetíteni a trükköt illetően. De csakis annyit, amennyi elvárható és illendő.
Strat kérdése hízelgő számára, ahogy a korábbi pohárköszöntő is az volt, és bár Relael igyekszik minden érdemes embernél behízelegnie magát, de a vak is láthatja, hogy ő maga is rendkívül büszke teremtés akárcsak Learon, és kedvére való ha a figyelem rá terelődik. Sőt, ami azt illeti rosszul is viseli, ha nem részesülhet benne valamilyen formában.*
- Nem elég gyakran. De egyre inkább dédelgetem a gondolatot, hogy talán nekem kellene fogadót nyitnom. A családom számtalan sikeres mulatságot rendezett a Gazdagnegyedben.
*Azt persze nem teszi hozzá, hogy bizony kénytelenek is voltak erre, ha helyet akartak maguknak az arisztokraták egyébként zord közösségében, hiszen annyira gazdagok és annyira híresek nem voltak. Sajnos kétes ügyleteik, és édesapjának igen nehéz természete beárnyékolta azokat a fényűző, kacagással teli borittas éjszakákat, pedig Relael mindig igyekezett igazán szórakoztató légkört teremteni ott ahol megjelent.*
- Talán tényleg ideje is lenne belevágnom. Főleg ha Learon tudna nekem finom borral és sajttal szolgálni.
*Ha már bor, akkor az ő itala bizony elfogyott, ezért beszéde közben megint teletölti poharát és amíg a többieket hallgatja, addig bőszen pipájában keresi jó hangulatát. Talán az Ördögvigyor és a rum tehet arról, hogy az elf leány mintha kicsit jobban is viselné Salwar jelenlétét, de lehet csak az az oka ennek, hogy hasonlóságot vélt benne felfedezni, mint amiről egykoron a Vaskorsóban Nirssel társalogtak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ysanee készségesen segít neki az italok kiszolgálásában, amit éppenséggel nem vesz rossz néven, de ezzel még nem bocsátotta meg neki, hogy egy kormost hozott köreikbe. De most kivételesen nem igyekszik szorgosan kifejezni ellenszenvét, mert akad elég dolog ami eléggé leköti figyelmét, példának okáért szeretett féltestvére emlegetése.*
- Nohát, ismerted őt?
*Ragyognak fel zöldjei lelkesen, és kíváncsian, annyira izgatottá válik, hogy észre sem veszi a múlt idő használatát. Elvégre Relael sem ostoba, és rossz érzések járják át azzal kapcsolatban, hogy sem Syoud, sem Alyou nem tért még haza, szeretett nővérétől pedig jó ideje levelet sem kapott. Bár ezeket mindenféle ostoba indokkal nyomja el, például azzal, hogy Syoud biztosan sötételf szukákat kerget, de tudat alatt ott motoszkál az a nyugtalanító kis féreg, hogy talán bajuk esett.
Kérésére Learon elővesz egy követ, amire szemöldökei rögvest feljebb is szaladnak, de ahogy a pásztor javasolja inkább nem kérdez semmit, és érdeklődve várja a fejleményeket. Amit tapasztal viszont lázba hozza, éppen ajkaihoz emelné pipáját, de megfagy a mozdulatban. Ennél talán már csak az nyűgözné le még jobban, ha Learon lángra lobbantaná Salwart. Relael, aki életében eddig aligha látott bármiféle mágikus trükköt, hirtelen azt érzi, hogy kitárul előtte a világ, amit már annyira unalmasnak vélt és lehetőségek végtelen tárháza tárul elé. Talán akár gyermekinek is nevezhetőek azon kevés pillanatai - köztük ez is - mikor ilyen érdeklődéssel viseltetek valamivel szemben.*
- Az istenekre Learon, hát mi mindenre vagy még képes? Ez megy nagyobb méretben is? Mennyire tudsz bonyolult formákat csinálni? Például egy terem kidíszítésére is képes vagy ezzel?
*Hadarja el, miközben a válaszra vár türelmetlenül. Eddig éber figyelme úgy tűnik lankadni is látszik, részben persze lehet a pár szippantás Ördögvigyor miatt is. Salwar persze megszólal, és Relael megint irritálttá válik, mert eltereli gondolatait magára. Annyira azért mégis megtiszteli Salwart, hogy ráfigyel, ha ezt egy nagy sóhaj előzi is meg.
A mutatvány elismerésreméltó, talán még lenyűgözőnek is mondható, de Relael ezt már valószínűleg túlzó jelzőnek vélné rá, nyilván csak azért mert ez előadónak nem kedveli a fajtáját. Azért igyekszik nem úgy tenni, mint aki citromba harapott volna, és minimális méltatást közvetíteni a trükköt illetően. De csakis annyit, amennyi elvárható és illendő.
Strat kérdése hízelgő számára, ahogy a korábbi pohárköszöntő is az volt, és bár Relael igyekszik minden érdemes embernél behízelegnie magát, de a vak is láthatja, hogy ő maga is rendkívül büszke teremtés akárcsak Learon, és kedvére való ha a figyelem rá terelődik. Sőt, ami azt illeti rosszul is viseli, ha nem részesülhet benne valamilyen formában.*
- Nem elég gyakran. De egyre inkább dédelgetem a gondolatot, hogy talán nekem kellene fogadót nyitnom. A családom számtalan sikeres mulatságot rendezett a Gazdagnegyedben.
*Azt persze nem teszi hozzá, hogy bizony kénytelenek is voltak erre, ha helyet akartak maguknak az arisztokraták egyébként zord közösségében, hiszen annyira gazdagok és annyira híresek nem voltak. Sajnos kétes ügyleteik, és édesapjának igen nehéz természete beárnyékolta azokat a fényűző, kacagással teli borittas éjszakákat, pedig Relael mindig igyekezett igazán szórakoztató légkört teremteni ott ahol megjelent.*
- Talán tényleg ideje is lenne belevágnom. Főleg ha Learon tudna nekem finom borral és sajttal szolgálni.
*Ha már bor, akkor az ő itala bizony elfogyott, ezért beszéde közben megint teletölti poharát és amíg a többieket hallgatja, addig bőszen pipájában keresi jó hangulatát. Talán az Ördögvigyor és a rum tehet arról, hogy az elf leány mintha kicsit jobban is viselné Salwar jelenlétét, de lehet csak az az oka ennek, hogy hasonlóságot vélt benne felfedezni, mint amiről egykoron a Vaskorsóban Nirssel társalogtak.*
3546. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-08 14:05:32
Üzenet elküldve: 2021-11-08 14:05:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Mikor már azt hinné, hogy Cha'yss megnyugodott, akkor kiderül, hogy továbbra sem. Pedig jogos lenne az elvárása azután, hogy boldog befejezéses masszázst kapott - bár talán nem az eredeti értelmében -, végre lenyugszik. Aenae elnyomja a sóhajt, amivel ezen felismerését honorálni szeretné és a hátára hengeredik, hogy a férfi felülhessen. Végül ő is felül, közben maga elé húzza a takarót, nemcsak azért, mert fázik, hanem mert még mindig mérhetetlenül visszataszítónak találja a sebhelyet a hasán. Felhorgad benne a düh, talán egy pillanatra látszik is a tekintetén.*
- De, Cha'yss, teljesen komolyan veszlek.
*Felhánytorgathatná persze, hogy bezzeg a férfi mennyire nem vette komolyan, mikor hasonló dolgokról számolt neki be. Persze nem teszi meg, de a keze azért ökölbe szorul. Komoly önfegyelemről teszi tanúbizonyságot azzal, hogy első dühében nem vágja állon a férfit és nem dörgöli az orra alá a kettős mércét.
A lenyugvásban nagyban a segítségére van az, hogy a férfi hátat fordít neki és nemcsak azért, mert így szemérmetlenül stírölheti a meztelen hátsóját, hanem mert van egy hosszú perce arra, hogy arcára engedje a haragvást, ezáltal valamelyest lenyugodva.
Végül ő maga is felkel, mellkasa előtt összefont karokkal dől az ablak melletti falnak, kifelé néz ő is. Fázik, egész teste libabőrös. Hátrapillant a feldúlt ágyra, talán magával kellett volna hoznia a takarót?*
- Teljesen komolyan veszlek és a lehetséges megoldáson vagy megoldásokon gondolkodom.
*Tárgyilagos próbál maradni és nem utat engedni a haragjának.*
- És igen, vagy valami véres rituáléban, ha esetleg nem lenne ínyedre a hókuszpókusz szó, gondolkodom, vagy abban, hogy engedsz a késztetésnek.
*Felnéz a férfira.*
- Pár csepp vért biztosan rááldozol erre, vagy ha te nem, hát én.
*Megrántja a vállát, hiszen ebben nem lát megugorhatatlan akadályt. Abban viszont annál inkább, hogy a férfi engedjen annak a vágynak, hogy gyilkoljon, ha már egyszer eddig pont lebeszélte magát erről.*
- Ha azt mondom, hogy ide szúrj.
*Mutat a saját szívtájékára.*
- Akkor úgy gondolnád, hogy komolyan veszlek? Mert csinálhatjuk így is.
*Hangjában ott az elfojtott indulat. A vállrándításban is ott van ugyanezt. Sérelmezi, hogy Cha'yss szerint nem veszi komolyan.*
- De lássuk be, hogy állatokon kicsit könnyebb kielégíteni az embernek a vérszomját. Már ha kielégíthető. Egyelőre ezek az ötleteim.
*Ezen a ponton már tudja, hogy még néhány szó és ő felrobban.*
- Innom kell valamit.
*Szándékai szerint megkaparintja Cha'yss földre dobott ingét és a konyhában kutat valami itókát. Lehetőleg olyasmit, mint Kagan ökle, ami pocsék és árt, ha talál ilyesmit, akkor abból rögtön kettőt is legurít. Ez a nap is pocsék.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Mikor már azt hinné, hogy Cha'yss megnyugodott, akkor kiderül, hogy továbbra sem. Pedig jogos lenne az elvárása azután, hogy boldog befejezéses masszázst kapott - bár talán nem az eredeti értelmében -, végre lenyugszik. Aenae elnyomja a sóhajt, amivel ezen felismerését honorálni szeretné és a hátára hengeredik, hogy a férfi felülhessen. Végül ő is felül, közben maga elé húzza a takarót, nemcsak azért, mert fázik, hanem mert még mindig mérhetetlenül visszataszítónak találja a sebhelyet a hasán. Felhorgad benne a düh, talán egy pillanatra látszik is a tekintetén.*
- De, Cha'yss, teljesen komolyan veszlek.
*Felhánytorgathatná persze, hogy bezzeg a férfi mennyire nem vette komolyan, mikor hasonló dolgokról számolt neki be. Persze nem teszi meg, de a keze azért ökölbe szorul. Komoly önfegyelemről teszi tanúbizonyságot azzal, hogy első dühében nem vágja állon a férfit és nem dörgöli az orra alá a kettős mércét.
A lenyugvásban nagyban a segítségére van az, hogy a férfi hátat fordít neki és nemcsak azért, mert így szemérmetlenül stírölheti a meztelen hátsóját, hanem mert van egy hosszú perce arra, hogy arcára engedje a haragvást, ezáltal valamelyest lenyugodva.
Végül ő maga is felkel, mellkasa előtt összefont karokkal dől az ablak melletti falnak, kifelé néz ő is. Fázik, egész teste libabőrös. Hátrapillant a feldúlt ágyra, talán magával kellett volna hoznia a takarót?*
- Teljesen komolyan veszlek és a lehetséges megoldáson vagy megoldásokon gondolkodom.
*Tárgyilagos próbál maradni és nem utat engedni a haragjának.*
- És igen, vagy valami véres rituáléban, ha esetleg nem lenne ínyedre a hókuszpókusz szó, gondolkodom, vagy abban, hogy engedsz a késztetésnek.
*Felnéz a férfira.*
- Pár csepp vért biztosan rááldozol erre, vagy ha te nem, hát én.
*Megrántja a vállát, hiszen ebben nem lát megugorhatatlan akadályt. Abban viszont annál inkább, hogy a férfi engedjen annak a vágynak, hogy gyilkoljon, ha már egyszer eddig pont lebeszélte magát erről.*
- Ha azt mondom, hogy ide szúrj.
*Mutat a saját szívtájékára.*
- Akkor úgy gondolnád, hogy komolyan veszlek? Mert csinálhatjuk így is.
*Hangjában ott az elfojtott indulat. A vállrándításban is ott van ugyanezt. Sérelmezi, hogy Cha'yss szerint nem veszi komolyan.*
- De lássuk be, hogy állatokon kicsit könnyebb kielégíteni az embernek a vérszomját. Már ha kielégíthető. Egyelőre ezek az ötleteim.
*Ezen a ponton már tudja, hogy még néhány szó és ő felrobban.*
- Innom kell valamit.
*Szándékai szerint megkaparintja Cha'yss földre dobott ingét és a konyhában kutat valami itókát. Lehetőleg olyasmit, mint Kagan ökle, ami pocsék és árt, ha talál ilyesmit, akkor abból rögtön kettőt is legurít. Ez a nap is pocsék.*
3545. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-08 12:43:05
Üzenet elküldve: 2021-11-08 12:43:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*A szokatlan viselkedés lassan megszokottá válik. Legalábbis amióta itt van thargföldön. Hiszi is meg nem is, hogy valóban az ősök szellemei szórakoznak vele, annak ellenére is, hogy Aenae azt mondta neki, hogy ha szórakoznának is, akkor azt nem az igriccel tennék. Sovány vigasz, mert mégis ő érzi úgy, hogy valami nincs rendben vele.
A hálóba tartva, maguk mögött hagyva a fegyvereket és a lány szerint a szellemeket is, elmagyarázza a "boldog befejezés" mibenlétét és Aenae láthatóan érti is, mire is gondol.
Persze a masszázsból szeretkezés lesz, de egyikük sem gondolta másképp, így ez egy nyert-nyert helyzet mindkettőjüknek. A liezon végén aztán kellemesen elfáradva, kissé nyugodtabban és békésebben fog bele a beszélgetésbe a wegtoreni. A kérdésére megnyugtató választ kap, sárga pillantása a lányét fürkészi a kimondottak őszintesége után kutatva.
Az ötletre, hogy el se hagyják az ágyat, elhúzott szájjal reagál aprót bólogatva, jelezve, hogy tetszik neki az ötlet. Aztán a véres barbár "hókusz-pókusz" említésére lemondón sóhajt egyet. Kifejezéstelen pillantással figyeli a lány szemét ahogy a tyúkról és a szakácskönyvről beszél. Felül az ágyban, kezeit az ölébe ejti.*
- Úgy érzem, nem veszel komolyan. *Mondja halkan, szomorúan. Rövid csendet hagy a folytatásig.*
- Figyelj, ha nem segítesz akkor keresek egy kuruzslót vagy valakit, aki segít, de tudni akarom, hogy mi van velem. *Kikel az ágyból, az ablakhoz sétál és kinéz azon át.*
- Tudom... érzem, hogy valami nem kerek és veled vagy nélküled, de utána járok a dolgoknak. *Fordul vissza Aenae felé.*
- De jobban szeretném, ha velem lennél. *Fogja vissza a hangját.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*A szokatlan viselkedés lassan megszokottá válik. Legalábbis amióta itt van thargföldön. Hiszi is meg nem is, hogy valóban az ősök szellemei szórakoznak vele, annak ellenére is, hogy Aenae azt mondta neki, hogy ha szórakoznának is, akkor azt nem az igriccel tennék. Sovány vigasz, mert mégis ő érzi úgy, hogy valami nincs rendben vele.
A hálóba tartva, maguk mögött hagyva a fegyvereket és a lány szerint a szellemeket is, elmagyarázza a "boldog befejezés" mibenlétét és Aenae láthatóan érti is, mire is gondol.
Persze a masszázsból szeretkezés lesz, de egyikük sem gondolta másképp, így ez egy nyert-nyert helyzet mindkettőjüknek. A liezon végén aztán kellemesen elfáradva, kissé nyugodtabban és békésebben fog bele a beszélgetésbe a wegtoreni. A kérdésére megnyugtató választ kap, sárga pillantása a lányét fürkészi a kimondottak őszintesége után kutatva.
Az ötletre, hogy el se hagyják az ágyat, elhúzott szájjal reagál aprót bólogatva, jelezve, hogy tetszik neki az ötlet. Aztán a véres barbár "hókusz-pókusz" említésére lemondón sóhajt egyet. Kifejezéstelen pillantással figyeli a lány szemét ahogy a tyúkról és a szakácskönyvről beszél. Felül az ágyban, kezeit az ölébe ejti.*
- Úgy érzem, nem veszel komolyan. *Mondja halkan, szomorúan. Rövid csendet hagy a folytatásig.*
- Figyelj, ha nem segítesz akkor keresek egy kuruzslót vagy valakit, aki segít, de tudni akarom, hogy mi van velem. *Kikel az ágyból, az ablakhoz sétál és kinéz azon át.*
- Tudom... érzem, hogy valami nem kerek és veled vagy nélküled, de utána járok a dolgoknak. *Fordul vissza Aenae felé.*
- De jobban szeretném, ha velem lennél. *Fogja vissza a hangját.*
3544. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-08 10:12:43
Üzenet elküldve: 2021-11-08 10:12:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos végül berendezkedni látszanak, s a rum is megkerül, és mindenki helyet foglalhat az asztalnál, Strat sem tesz másként. Persze azért a természetes ösztöneihez hűen picit távolabb foglal helyet, nem szeret feltétlen ennyire közel kerülni idegenekhez, ki tudja, hogy nem-e akarják a vérét venni, csak kellemesen elhiteti vele, hogy nem? Ravaszabb ő ennél, vagy paranoiásabb, ahogy tetszik. Sosem lehet tudni. Talán ő sem tenne másként, ha fordítva lenne a helyzet, és igencsak ostobának gondolná azt, aki négy idegennek csak úgy elmegy, és egy fikarcnyi kétkedés sincs benne. Főleg hogy az egyik állítólag egy nagy hatalmú mágus, a másik meg kormos képű, nem beszélve a legrosszabbakról, hisz a másik kettő pedig nő. Az elf nők pedig, tapasztalatai szerint, különösen kényes jószágok, az a fenenagy büszkeségük a semmire... Persze ezek Strat előítéletei, életének korábbi tapasztalataiból merítődve. A rum dolgára csak bólint mind a két némbernek.*
-Köszönöm.
*Mondja, s el is veszi a saját poharát, hogyha kap bele egy töltésnyit Ysanétől.*
-A házigazdára!
*S ő maga is emeli a poharát, amit le is hajt, amint nincs egyedül vele. Nem akar úgy hatni, mintha valami italos lenne, hogy még meg sem várja a tósztot. Ami viszont fontosabb, hogy a gyomra is jelzi, hogy bizony üres a tartály, úgyhogy egy halk nevetéssel reagálja csak le, főleg hogy Relael bizony bőségesen kipakolt az asztalra. Hasonlóan Salwarhoz, ő sem arról híres, hogy külön kínálgatni kellene. Úgyhogy maga elé is vesz némi sajtot, kolbászt és kenyeret, és falatozni kezd. Persze ezt is csak úgy finoman, kecsesen, hogy szinte öröm nézni. Nem folyik a zsír sehol, és nem is kézzel zabál, de azért jóízűen eszik, könnyen akár másnak is kedve támadhat tőle hozzá.*
-Akkor mi rokonok vagyunk, komám.
*Bök közben a saját mandolinjára, bár kissé talán késve érkezik a válasz, úgy gondolja, hogy nem töri meg a fonalat, és egyébként sem lehet különösen másra gondolnia a másiknak, mint a vándorénekességre. Ahogy pedig a kérdését hallja, rögtön jelzi is udvariasan, hogy ő is kér. Ha kap is, egy főbiccentéssel köszöni meg, s az étkezést abbahagyva hamar füstölni kezd ő is. A mágia dolgában pedig igencsak kíváncsian figyel, szinte mindkét könyökével igyekszik megtámasztani az asztalt. ~Persze mondani bárki tudja, hogy mágus, akár én is mondhatnám. Kíváncsi vagyok mit tud ez a kecskebaszó. Ha tényleg olyan ügyes, talán elleshetnék tőle valamit, vagy meggyőzhetném, hogy ingyen tanítson meg valami trükkre.~ Kedves mosollyal várja a bemutatót, majd amikor a pohár formálódni kezd, tettetett meglepettséget mutat.*
-Nahát pásztormágus uram!
*Egyébként hasznos varázslatnak tűnik, sok helyzetben kihúzhatta volna már Stratot a bajból egy ilyesmi tudomány. De ahogy mondani szokás, ami késik nem múlik. Az érmetrükkön a derűje jóval őszintébb, mert nagyjából sejteni véli, hogy hogy is csinálhatja a másik a "varázslatot", és tetszik neki, hogy így párhuzamot von a kőformálás és eme trükk között. A szakállasnak ez biztos nem eshet jól. Aztán halk kuncogásban tör ki az érmék dolgán, s egy pillanatra túl komolyan is elgondolkozik rajta, hogy vajon hogy tenné a saját seggébe az érmét, ha valami különös oknál fogva tényleg erre lenne szükség, hogy sikert arasson.*
-Micsoda színes és díszes társaság ez, köszönöm a meghívást, kedves Relael. Igazán lekötelez. Mondja csak, gyakran tart ilyen összejöveteleket?
*Igyekszik kisugárzásával kicsit behálózni az elfet, mert bárhogy is nem kedveli a hosszúéletűeket, ezzel az eggyel még nincs rossz tapasztalata, és igazából tetszik is neki, megkapóan csinos és erős karakter.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos végül berendezkedni látszanak, s a rum is megkerül, és mindenki helyet foglalhat az asztalnál, Strat sem tesz másként. Persze azért a természetes ösztöneihez hűen picit távolabb foglal helyet, nem szeret feltétlen ennyire közel kerülni idegenekhez, ki tudja, hogy nem-e akarják a vérét venni, csak kellemesen elhiteti vele, hogy nem? Ravaszabb ő ennél, vagy paranoiásabb, ahogy tetszik. Sosem lehet tudni. Talán ő sem tenne másként, ha fordítva lenne a helyzet, és igencsak ostobának gondolná azt, aki négy idegennek csak úgy elmegy, és egy fikarcnyi kétkedés sincs benne. Főleg hogy az egyik állítólag egy nagy hatalmú mágus, a másik meg kormos képű, nem beszélve a legrosszabbakról, hisz a másik kettő pedig nő. Az elf nők pedig, tapasztalatai szerint, különösen kényes jószágok, az a fenenagy büszkeségük a semmire... Persze ezek Strat előítéletei, életének korábbi tapasztalataiból merítődve. A rum dolgára csak bólint mind a két némbernek.*
-Köszönöm.
*Mondja, s el is veszi a saját poharát, hogyha kap bele egy töltésnyit Ysanétől.*
-A házigazdára!
*S ő maga is emeli a poharát, amit le is hajt, amint nincs egyedül vele. Nem akar úgy hatni, mintha valami italos lenne, hogy még meg sem várja a tósztot. Ami viszont fontosabb, hogy a gyomra is jelzi, hogy bizony üres a tartály, úgyhogy egy halk nevetéssel reagálja csak le, főleg hogy Relael bizony bőségesen kipakolt az asztalra. Hasonlóan Salwarhoz, ő sem arról híres, hogy külön kínálgatni kellene. Úgyhogy maga elé is vesz némi sajtot, kolbászt és kenyeret, és falatozni kezd. Persze ezt is csak úgy finoman, kecsesen, hogy szinte öröm nézni. Nem folyik a zsír sehol, és nem is kézzel zabál, de azért jóízűen eszik, könnyen akár másnak is kedve támadhat tőle hozzá.*
-Akkor mi rokonok vagyunk, komám.
*Bök közben a saját mandolinjára, bár kissé talán késve érkezik a válasz, úgy gondolja, hogy nem töri meg a fonalat, és egyébként sem lehet különösen másra gondolnia a másiknak, mint a vándorénekességre. Ahogy pedig a kérdését hallja, rögtön jelzi is udvariasan, hogy ő is kér. Ha kap is, egy főbiccentéssel köszöni meg, s az étkezést abbahagyva hamar füstölni kezd ő is. A mágia dolgában pedig igencsak kíváncsian figyel, szinte mindkét könyökével igyekszik megtámasztani az asztalt. ~Persze mondani bárki tudja, hogy mágus, akár én is mondhatnám. Kíváncsi vagyok mit tud ez a kecskebaszó. Ha tényleg olyan ügyes, talán elleshetnék tőle valamit, vagy meggyőzhetném, hogy ingyen tanítson meg valami trükkre.~ Kedves mosollyal várja a bemutatót, majd amikor a pohár formálódni kezd, tettetett meglepettséget mutat.*
-Nahát pásztormágus uram!
*Egyébként hasznos varázslatnak tűnik, sok helyzetben kihúzhatta volna már Stratot a bajból egy ilyesmi tudomány. De ahogy mondani szokás, ami késik nem múlik. Az érmetrükkön a derűje jóval őszintébb, mert nagyjából sejteni véli, hogy hogy is csinálhatja a másik a "varázslatot", és tetszik neki, hogy így párhuzamot von a kőformálás és eme trükk között. A szakállasnak ez biztos nem eshet jól. Aztán halk kuncogásban tör ki az érmék dolgán, s egy pillanatra túl komolyan is elgondolkozik rajta, hogy vajon hogy tenné a saját seggébe az érmét, ha valami különös oknál fogva tényleg erre lenne szükség, hogy sikert arasson.*
-Micsoda színes és díszes társaság ez, köszönöm a meghívást, kedves Relael. Igazán lekötelez. Mondja csak, gyakran tart ilyen összejöveteleket?
*Igyekszik kisugárzásával kicsit behálózni az elfet, mert bárhogy is nem kedveli a hosszúéletűeket, ezzel az eggyel még nincs rossz tapasztalata, és igazából tetszik is neki, megkapóan csinos és erős karakter.*
3543. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-06 06:07:41
Üzenet elküldve: 2021-11-06 06:07:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Most, hogy magára hagyták, "kényelmesen elhelyezkedhet". Ugyan lábait nem tudja kinyújtóztatni és a kandalló melegét sem érzi, még élő elméjét nyugtatva visszahúzódhat gondolatai és emlékei jótékony homályába.
"Határozott mozdulattal vágja át az ork nyakát, mielőtt az egy elhaló sóhaj kíséretében nyúlna el a földön. A fokossal a kezében fordul körbe, hogy tanúja lehessen a csata utolsó mozzanatainak. Nem nagy csata, de győztes, s most csak ez számít. E néhány ork porhüvelye kiváló mementója lesz majd annak, mivel jár, ha Thargföldre teszi a lábát valaki az engedélyük nélkül. Kiváltképp a Rhagodarok földjére.*
-Rakjunk máglyát. *Véres tenyerét amúgy is vér pöttyözte mellkasába keni, majd ellenfele porhüvelyét megragadva neki áll csinos kupacba halmozni a hullákat. A sajátjaikat természetesen nem. Odahaza kell őket elégetni, ahol a helyük van.
Sámánasszony ugyan nincs velük, de volt alkalmuk elégszer vért ontani hozzá, hogy ismerjék a rituálé módját. A vért vérrel kell mosni, még ha oly alantas is, mint az orkoké.*
-Yagnar. *Állapodik meg mellette egy őszbe hajló, ám medvényi méretű harcos, s húz elő a hátán lógó batyuból egy aranykelyhet.*
-Birka az nincs. Úgyhogy a sajátunkkal kell beérjük. *Vigyorog rá a férfi, ahogy átveszi tőle a kupát. A lassan gomolygó, csípős füst szaga, mi a máglyára pakolt orkok alól kígyózik, megtölti a mezőt, kellemetlen gombócot költöztetve az ember torkába.*
-Akkor igen csak nagy megtiszteltetésben lesz része ezeknek itt. *Bólint a férfi szavaira, miközben a máglyához lép. Jó egy tucat harcos állja körbe, mind kipróbált, mind legjobbja övéinek.*
-A vért vérrel kell megfizetni. A mi vérünket pedig élettel. Mert a hegyen innen s túl, legyen Thargodar, Rhagodar, Thargodrym vagy Hardoghar, vagy Ősök tudják, kinek leánya és fia... Míg a mi vérünk, addig szentebb, mint bármi az ég alatt! *Fokosa élével vágja meg tenyerét, hogy néhány csepp vért csorgasson a kupába, majd továbbadja azt.*
-A vér pedig nem válik vízzé. Nyögni fogják még a nevünket ott is, ahol a nap kél, testvérem. *Teszi vállára kezét az őszhajú harcos, miközben felé fordul.*
-Ahogy földünket őrizzük, úgy kell hódítanunk is. Különben csak zsugorodunk majd, míg el nem fogyunk teljesen. Mindnyájunknak megvan a maga szerepe a nagy egészben. Ne feledd, mit mondott neked a sámánasszony. Dolgod van még.
*Némán hallgatja a hozzá intézett szavakat, miközben borostyánszín szemével a kupa útját követi.*
-Tulajdon véred bírád is egyben. A vér pedig megszárad ereidben és tűzben forogsz majd. Az elmúlás azonban visszaköp, hogy befejezhesd, mit elkezdtél.
*A szavakon nem tud nem vigyorogni, még ha nem is pontosan idézi őket fel emlékeiből.*
-A sámánasszony sok bolondságot hord össze a gyógynövényei füstjébe burkolva, Harkgan testvér. Az egyetlen dolgunk most inni a vérre. *Megveregeti a férfi vállát, majd tovalép az öregtől, hogy még mindig vigyorral arcán csatlakozhasson az ünneplőkhöz."
Az emlék tovaszáll, akár egy felleg, de a szél minduntalan visszafújja. Valóban dolga van. Nem lesz könnyű feladat ennyi tenni akarás közepette egy acélban tengődnie, s várnia, míg eljön az idő, már ha eljön egyáltalán.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Most, hogy magára hagyták, "kényelmesen elhelyezkedhet". Ugyan lábait nem tudja kinyújtóztatni és a kandalló melegét sem érzi, még élő elméjét nyugtatva visszahúzódhat gondolatai és emlékei jótékony homályába.
"Határozott mozdulattal vágja át az ork nyakát, mielőtt az egy elhaló sóhaj kíséretében nyúlna el a földön. A fokossal a kezében fordul körbe, hogy tanúja lehessen a csata utolsó mozzanatainak. Nem nagy csata, de győztes, s most csak ez számít. E néhány ork porhüvelye kiváló mementója lesz majd annak, mivel jár, ha Thargföldre teszi a lábát valaki az engedélyük nélkül. Kiváltképp a Rhagodarok földjére.*
-Rakjunk máglyát. *Véres tenyerét amúgy is vér pöttyözte mellkasába keni, majd ellenfele porhüvelyét megragadva neki áll csinos kupacba halmozni a hullákat. A sajátjaikat természetesen nem. Odahaza kell őket elégetni, ahol a helyük van.
Sámánasszony ugyan nincs velük, de volt alkalmuk elégszer vért ontani hozzá, hogy ismerjék a rituálé módját. A vért vérrel kell mosni, még ha oly alantas is, mint az orkoké.*
-Yagnar. *Állapodik meg mellette egy őszbe hajló, ám medvényi méretű harcos, s húz elő a hátán lógó batyuból egy aranykelyhet.*
-Birka az nincs. Úgyhogy a sajátunkkal kell beérjük. *Vigyorog rá a férfi, ahogy átveszi tőle a kupát. A lassan gomolygó, csípős füst szaga, mi a máglyára pakolt orkok alól kígyózik, megtölti a mezőt, kellemetlen gombócot költöztetve az ember torkába.*
-Akkor igen csak nagy megtiszteltetésben lesz része ezeknek itt. *Bólint a férfi szavaira, miközben a máglyához lép. Jó egy tucat harcos állja körbe, mind kipróbált, mind legjobbja övéinek.*
-A vért vérrel kell megfizetni. A mi vérünket pedig élettel. Mert a hegyen innen s túl, legyen Thargodar, Rhagodar, Thargodrym vagy Hardoghar, vagy Ősök tudják, kinek leánya és fia... Míg a mi vérünk, addig szentebb, mint bármi az ég alatt! *Fokosa élével vágja meg tenyerét, hogy néhány csepp vért csorgasson a kupába, majd továbbadja azt.*
-A vér pedig nem válik vízzé. Nyögni fogják még a nevünket ott is, ahol a nap kél, testvérem. *Teszi vállára kezét az őszhajú harcos, miközben felé fordul.*
-Ahogy földünket őrizzük, úgy kell hódítanunk is. Különben csak zsugorodunk majd, míg el nem fogyunk teljesen. Mindnyájunknak megvan a maga szerepe a nagy egészben. Ne feledd, mit mondott neked a sámánasszony. Dolgod van még.
*Némán hallgatja a hozzá intézett szavakat, miközben borostyánszín szemével a kupa útját követi.*
-Tulajdon véred bírád is egyben. A vér pedig megszárad ereidben és tűzben forogsz majd. Az elmúlás azonban visszaköp, hogy befejezhesd, mit elkezdtél.
*A szavakon nem tud nem vigyorogni, még ha nem is pontosan idézi őket fel emlékeiből.*
-A sámánasszony sok bolondságot hord össze a gyógynövényei füstjébe burkolva, Harkgan testvér. Az egyetlen dolgunk most inni a vérre. *Megveregeti a férfi vállát, majd tovalép az öregtől, hogy még mindig vigyorral arcán csatlakozhasson az ünneplőkhöz."
Az emlék tovaszáll, akár egy felleg, de a szél minduntalan visszafújja. Valóban dolga van. Nem lesz könnyű feladat ennyi tenni akarás közepette egy acélban tengődnie, s várnia, míg eljön az idő, már ha eljön egyáltalán.*
3542. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-05 10:08:39
Üzenet elküldve: 2021-11-05 10:08:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
- Ühüm...
*Meglehet, hogy kissé elbízta most magát - bár Rorkir a nap folyamán többször figyelmeztette arra, hogy ne tegyen ilyesmit -, de őt kifejezetten feldobja az a tény, hogy milyen ügyesen kezelte a helyzetet. Megvédte magát, a fickót meg elintézte. Fél szemöldökét felhúzva nézi a tűzbe bámuló férfit, szóra nyitja a száját ugyan, de aztán anélkül csukja be, hogy megjegyezné, hogy Cha'yss mennyire szokatlanul viselkedik. A férfi magától is tudja ezt, nem kell lépten-nyomon az orra alá dörgölni. Aztán pedig, mivel éppen a fegyverarzenállal bíbelődik, így lemarad arról, hogy a másik kifigurázza őt, ha látná, akkor ezt bizonyosan szóvá tenné, vagy legalábbis látványosan forgatná a szemét.*
- Tényleg.
*Válaszolja mosolyogva és a mosoly akkor sem tűnik el az arcáról, mikor megtudja, hogy mitől is lehet egy masszázs befejezése boldog.*
- Hogyne érteném.
*Nem tudja, sőt nem is akarja megállni azt, hogy rácsapjon a férfi hátsójára egyet. Más talán megsértődne azon, hogy olyat kérnek tőle, amit egy hivatásostól szokás, de ő tényleg szeret örömöt okozni a másiknak. És mennyivel jobb az ilyesmit úgy intézni, hogy nem kell attól tartania, hogy a tisztás egyéb látogatói is meglátják, hogy mit művel?
Masszírozni nem tud, csak valami ahhoz hasonlót művel, jellemzően inkább simogat, csókolgat, becézget. Az pedig egyáltalán nincsen ellenére, hogy az egész dolog szerelmeskedésbe torkollik, hiszen eleve tudta, hogy ez lesz a vége, sőt tulajdonképpen ezért indult el hazulról.
A férfi szavai előtt már félálomban simul hozzá a másik testéhez, de erőt vesz magán és felkönyököl, állát a tenyerébe támasztja, másik keze elbabrál a nyakába akasztott gyűrűn, ami lánccal együtt is nagy az ujjára.*
- Nem Cha'yss, nem hiszem, hogy megőrültél.
*Csak egy csók a férfi állcsúcsára és visszaheveredik mellé.*
- Először is azt mondanám, hogy egy-két-három hatig ki sem kéne másznunk az ágyból.
*Ujjai végigszaladnak a másik mellkasán, aztán a szíve fölötti sebhelyen állapodnak meg.*
- Aztán arra gondoltam, hogy mi lenne, ha kipróbálnák valami véres, tharg hókuszpókuszt? Legrosszabb esetben pedig, mi van, ha engedsz a késztetésnek? Aztán ha lemészároltál egy tyúkot, akkor főzök belőle levest.
*Bár nem hiszi, hogy az a szellem egy tyúk vérére szomjazna, de nem lehet ezt sem kizárni. Aenae pedig mosolyog, de saját magán, hogy nem tud levest főzni. Levest sem.*
- De akkor szerezni kell egy szakácskönyvet is.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
- Ühüm...
*Meglehet, hogy kissé elbízta most magát - bár Rorkir a nap folyamán többször figyelmeztette arra, hogy ne tegyen ilyesmit -, de őt kifejezetten feldobja az a tény, hogy milyen ügyesen kezelte a helyzetet. Megvédte magát, a fickót meg elintézte. Fél szemöldökét felhúzva nézi a tűzbe bámuló férfit, szóra nyitja a száját ugyan, de aztán anélkül csukja be, hogy megjegyezné, hogy Cha'yss mennyire szokatlanul viselkedik. A férfi magától is tudja ezt, nem kell lépten-nyomon az orra alá dörgölni. Aztán pedig, mivel éppen a fegyverarzenállal bíbelődik, így lemarad arról, hogy a másik kifigurázza őt, ha látná, akkor ezt bizonyosan szóvá tenné, vagy legalábbis látványosan forgatná a szemét.*
- Tényleg.
*Válaszolja mosolyogva és a mosoly akkor sem tűnik el az arcáról, mikor megtudja, hogy mitől is lehet egy masszázs befejezése boldog.*
- Hogyne érteném.
*Nem tudja, sőt nem is akarja megállni azt, hogy rácsapjon a férfi hátsójára egyet. Más talán megsértődne azon, hogy olyat kérnek tőle, amit egy hivatásostól szokás, de ő tényleg szeret örömöt okozni a másiknak. És mennyivel jobb az ilyesmit úgy intézni, hogy nem kell attól tartania, hogy a tisztás egyéb látogatói is meglátják, hogy mit művel?
Masszírozni nem tud, csak valami ahhoz hasonlót művel, jellemzően inkább simogat, csókolgat, becézget. Az pedig egyáltalán nincsen ellenére, hogy az egész dolog szerelmeskedésbe torkollik, hiszen eleve tudta, hogy ez lesz a vége, sőt tulajdonképpen ezért indult el hazulról.
A férfi szavai előtt már félálomban simul hozzá a másik testéhez, de erőt vesz magán és felkönyököl, állát a tenyerébe támasztja, másik keze elbabrál a nyakába akasztott gyűrűn, ami lánccal együtt is nagy az ujjára.*
- Nem Cha'yss, nem hiszem, hogy megőrültél.
*Csak egy csók a férfi állcsúcsára és visszaheveredik mellé.*
- Először is azt mondanám, hogy egy-két-három hatig ki sem kéne másznunk az ágyból.
*Ujjai végigszaladnak a másik mellkasán, aztán a szíve fölötti sebhelyen állapodnak meg.*
- Aztán arra gondoltam, hogy mi lenne, ha kipróbálnák valami véres, tharg hókuszpókuszt? Legrosszabb esetben pedig, mi van, ha engedsz a késztetésnek? Aztán ha lemészároltál egy tyúkot, akkor főzök belőle levest.
*Bár nem hiszi, hogy az a szellem egy tyúk vérére szomjazna, de nem lehet ezt sem kizárni. Aenae pedig mosolyog, de saját magán, hogy nem tud levest főzni. Levest sem.*
- De akkor szerezni kell egy szakácskönyvet is.
3541. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-11-04 21:43:43
Üzenet elküldve: 2021-11-04 21:43:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Valóban nyugszik le, de még él benne a kandallóban fellobbanó láng és szikraeső képe. Ám Aenae olyan megnyugtatóan beszél - és cselekszik -, hogy átragad rá valami a nyugalmából. Lám, tud bánni az igriccel és ez elismerésre méltó, mert a wegtoreni nem könnyű eset.*
- Az embernek meg kell védeni a szerelmét. *A lány akár azt is hihetné, hogy bókolni akar, de ha ránéz, láthatja, hogy a férfi csak a kandallóban lobogó lángokat nézi és gépiesen felel. Egyáltalán nem tűnhet mesterkéltnek a kijelentés. Lehet, hogy egy időben, régebben annak szánta volna, de most túl fáradt, elcsigázott ahhoz, hogy alakoskodjon. Jól is esik, hogy ezúttal nem kell "megjátszania" magát.
Aztán elveszik a fegyvereit és amikor Aenae leszólja a morgás miatt, csak némán, lecsücsörített szájjal, túljátszva ismétli meg a lánytól hallottakat. Lehetőleg akkor, ha az épp a fegyvereket támasztja le a fal mellé.*
- Tényleg? *Kérdi meglepetten amikor Aenae arról biztosítja, hogy kérhet, amit akar.
A háló felé tartva kiderül, hogy Aenae előtt nem ismeretes a "boldog befejezés" jelentése, így az igric készségesen megosztja azt vele.*
- A wegtoreni bordélyházakban dolgoznak olyan lányok és férfiak, akik végeznek masszázst és a végén mondjuk úgy, hogy a vendég kedvére is tesznek. *Magyarázza lelkesen.*
- Ha érted, mire gondolok. *Teszi hozzá lapos pillantással. Sárga tekintetéből könnyedén kiolvasni, hogy mire gondol és hogy milyen jelentést rejt a "vendég kedvére tesznek" kifejezés.
Ahogy átérnek, ledobja a ruháit az ágy mellé és beledől az ágyba hassal előre. A hideg ágynemű érintése jól esik a bőrének és mintha tényleg sokkal jobban lenne. Nem gondolja, hogy mindez azért lenne, mert nincsenek nála a fegyverei, de a végeredményt nézve mindegy is.
Ha Aenae a hálóban teljesítené a kérését és masszírozni kezdené, valószínűleg gyorsan könnyed liezonba csapna át a dolog. Ezúttal visszafogottabb szenvedéllyel, inkább gyengéden és kedvesen tenne a kedvére maga is. A végén pedig biztosan boldog lenne. Bárhogy is legyen, végül az ágyon fekve, magához ölelve a lányt bámulná a plafont és hallgatná a varangyok brekegését.*
- Ugye nem hiszed, hogy megőrültem? *Kérdi halkan, alig mozdulva.*
- Hogyan kezdjünk hozzá kideríteni, hogy tényleg van-e bennem... valaki? *Először valamit akart mondani, de ha szellem van benne, akkor az inkább valaki, mint valami.
Ha Aenae tényleg ki tudja ezt deríteni, akkor jobb lenne hamar utánajárni és kizárni vagy megerősíteni a sejtését.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Valóban nyugszik le, de még él benne a kandallóban fellobbanó láng és szikraeső képe. Ám Aenae olyan megnyugtatóan beszél - és cselekszik -, hogy átragad rá valami a nyugalmából. Lám, tud bánni az igriccel és ez elismerésre méltó, mert a wegtoreni nem könnyű eset.*
- Az embernek meg kell védeni a szerelmét. *A lány akár azt is hihetné, hogy bókolni akar, de ha ránéz, láthatja, hogy a férfi csak a kandallóban lobogó lángokat nézi és gépiesen felel. Egyáltalán nem tűnhet mesterkéltnek a kijelentés. Lehet, hogy egy időben, régebben annak szánta volna, de most túl fáradt, elcsigázott ahhoz, hogy alakoskodjon. Jól is esik, hogy ezúttal nem kell "megjátszania" magát.
Aztán elveszik a fegyvereit és amikor Aenae leszólja a morgás miatt, csak némán, lecsücsörített szájjal, túljátszva ismétli meg a lánytól hallottakat. Lehetőleg akkor, ha az épp a fegyvereket támasztja le a fal mellé.*
- Tényleg? *Kérdi meglepetten amikor Aenae arról biztosítja, hogy kérhet, amit akar.
A háló felé tartva kiderül, hogy Aenae előtt nem ismeretes a "boldog befejezés" jelentése, így az igric készségesen megosztja azt vele.*
- A wegtoreni bordélyházakban dolgoznak olyan lányok és férfiak, akik végeznek masszázst és a végén mondjuk úgy, hogy a vendég kedvére is tesznek. *Magyarázza lelkesen.*
- Ha érted, mire gondolok. *Teszi hozzá lapos pillantással. Sárga tekintetéből könnyedén kiolvasni, hogy mire gondol és hogy milyen jelentést rejt a "vendég kedvére tesznek" kifejezés.
Ahogy átérnek, ledobja a ruháit az ágy mellé és beledől az ágyba hassal előre. A hideg ágynemű érintése jól esik a bőrének és mintha tényleg sokkal jobban lenne. Nem gondolja, hogy mindez azért lenne, mert nincsenek nála a fegyverei, de a végeredményt nézve mindegy is.
Ha Aenae a hálóban teljesítené a kérését és masszírozni kezdené, valószínűleg gyorsan könnyed liezonba csapna át a dolog. Ezúttal visszafogottabb szenvedéllyel, inkább gyengéden és kedvesen tenne a kedvére maga is. A végén pedig biztosan boldog lenne. Bárhogy is legyen, végül az ágyon fekve, magához ölelve a lányt bámulná a plafont és hallgatná a varangyok brekegését.*
- Ugye nem hiszed, hogy megőrültem? *Kérdi halkan, alig mozdulva.*
- Hogyan kezdjünk hozzá kideríteni, hogy tényleg van-e bennem... valaki? *Először valamit akart mondani, de ha szellem van benne, akkor az inkább valaki, mint valami.
Ha Aenae tényleg ki tudja ezt deríteni, akkor jobb lenne hamar utánajárni és kizárni vagy megerősíteni a sejtését.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4229-4248