Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (3498. - 3517. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3517. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-29 13:15:20
Üzenet elküldve: 2021-10-29 13:15:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
*Nem örül, hogy Aenae csak így elengedi a késest, de ha a lány így döntött, a saját földjén legfeljebb véleményt tud mondani, azt pedig már megtette. Halk sóhajjal néz az eliszkoló után, majd vissza Aenaere.*
- Csak azokat, akik rád rántanak fegyvert. *Mutatrá, de más egy halvány mosollyal. Akár lehetne tréfának is venni, de ha egy uralkodó hagyja, hogy mindenféle pórok megsebesítsék, akkor nem csak a testét, de a tekintélyén is sebet ejtenek.*
- Ez természetes érzés. *Válaszolja. Hisz ki ne akarná megtorolni, ha megtámadják. A lánynak szerencséje volt, a fickó biztosan nem gondolkodott el azon, hogy csak megsebesítse. Rosszabb esetben akár komolyabb sebet is ejthetett volna.*
- Látom. *Mondja rezignáltan és megmasszírozza orrnyegét. Nem érzi igazán jól magát a bőrében. Habrertusról eszébe jut saját ügye is a fával, de most túl elcsigázott, hogy szót emeljen emellett.
A kis monológja után talán látja a meglepetést Aenaen a szellemes kérdést illetően, amire csak megvonja a vállát, jelezve, hogy ő se igazán hiszi. De a lehetőséget nem szabad elvetni.*
- Az most mindegy, hogy hiszek-e. *Horkan fel benne a harag és talán kicsit erélyesebben is szólal fel, de ezt érzi maga is.*
- Bocsáss meg, de mióta itt vagyunk, *Int körbe, mintha az egész thargfölre értené.* nem érzem jól magam. Talán az őseig nem örülnek, hogy itt vagyok? *Kérdi ahogy lóra szállnak.*
- Nem tudom. Ezért kérdezlek, hogy ismersz-e valakit. *Sóhajtja és Varangyvár felé fordítja lova orrát.
A kérésre, hogy meséljen, először berzenkedik, mert semmi kedve nincs hozzá. A feje lüktet az ütésektől, a szája felrepedt és fáj.*
- Először a kancellárián történt, amikor bezártuk Habrertus irodáját. Nem tudom, láttad-e, de a kilincs megmozdult. Tisztán láttam, mert épp a zárral bajlódtam. Azt hittem, van bent valaki, de nem volt. Aztán a trónteremben, mintha a karomnál fogva rángattak volna, hogy a trón felé. Aztán itt, *Fejével a távolodó taverna felé int.* amikor elindultam az udvarházból, gyilkos indulat volt bennem, azt éreztem, hogy fel kell koncolnom valakit és még mindig bennem volt, de azért túlzásnak tartom, hogy egy kocsmai verekedésben öljek. A kardot is akkor húztam elő, amikor az a szerencsétlen kést rántott rád. *Meséli el az elmúlt pár nap eseményeit, amelyeket összeköt a történtekkel.*
- Szóval, van valaki, aki tudna segíteni? *Kérdi újra, mert ha meg is szállta valami, akkor jobb lenne időben megtudni és kiűzni vagy bármi. Ha meg semmi sem szállta meg, akkor elkezdett megőrülni, azt is szívesen megtudná.
Míg elbeszélgetnek erről, haladnak Varangyvár felé és ha elérték, akkor bekanyarodhatnak az udvarra. Ott a kulcsárért kiált és átadja neki a lovaikat, hogy Aenaevel elinduljanak befelé. Odabent ledől az egyik fotelre és hátrahajtja lüktető fejét.*
- Szétreped a koponyám. *Mormolja hunyt szemmel.*
*Nem örül, hogy Aenae csak így elengedi a késest, de ha a lány így döntött, a saját földjén legfeljebb véleményt tud mondani, azt pedig már megtette. Halk sóhajjal néz az eliszkoló után, majd vissza Aenaere.*
- Csak azokat, akik rád rántanak fegyvert. *Mutatrá, de más egy halvány mosollyal. Akár lehetne tréfának is venni, de ha egy uralkodó hagyja, hogy mindenféle pórok megsebesítsék, akkor nem csak a testét, de a tekintélyén is sebet ejtenek.*
- Ez természetes érzés. *Válaszolja. Hisz ki ne akarná megtorolni, ha megtámadják. A lánynak szerencséje volt, a fickó biztosan nem gondolkodott el azon, hogy csak megsebesítse. Rosszabb esetben akár komolyabb sebet is ejthetett volna.*
- Látom. *Mondja rezignáltan és megmasszírozza orrnyegét. Nem érzi igazán jól magát a bőrében. Habrertusról eszébe jut saját ügye is a fával, de most túl elcsigázott, hogy szót emeljen emellett.
A kis monológja után talán látja a meglepetést Aenaen a szellemes kérdést illetően, amire csak megvonja a vállát, jelezve, hogy ő se igazán hiszi. De a lehetőséget nem szabad elvetni.*
- Az most mindegy, hogy hiszek-e. *Horkan fel benne a harag és talán kicsit erélyesebben is szólal fel, de ezt érzi maga is.*
- Bocsáss meg, de mióta itt vagyunk, *Int körbe, mintha az egész thargfölre értené.* nem érzem jól magam. Talán az őseig nem örülnek, hogy itt vagyok? *Kérdi ahogy lóra szállnak.*
- Nem tudom. Ezért kérdezlek, hogy ismersz-e valakit. *Sóhajtja és Varangyvár felé fordítja lova orrát.
A kérésre, hogy meséljen, először berzenkedik, mert semmi kedve nincs hozzá. A feje lüktet az ütésektől, a szája felrepedt és fáj.*
- Először a kancellárián történt, amikor bezártuk Habrertus irodáját. Nem tudom, láttad-e, de a kilincs megmozdult. Tisztán láttam, mert épp a zárral bajlódtam. Azt hittem, van bent valaki, de nem volt. Aztán a trónteremben, mintha a karomnál fogva rángattak volna, hogy a trón felé. Aztán itt, *Fejével a távolodó taverna felé int.* amikor elindultam az udvarházból, gyilkos indulat volt bennem, azt éreztem, hogy fel kell koncolnom valakit és még mindig bennem volt, de azért túlzásnak tartom, hogy egy kocsmai verekedésben öljek. A kardot is akkor húztam elő, amikor az a szerencsétlen kést rántott rád. *Meséli el az elmúlt pár nap eseményeit, amelyeket összeköt a történtekkel.*
- Szóval, van valaki, aki tudna segíteni? *Kérdi újra, mert ha meg is szállta valami, akkor jobb lenne időben megtudni és kiűzni vagy bármi. Ha meg semmi sem szállta meg, akkor elkezdett megőrülni, azt is szívesen megtudná.
Míg elbeszélgetnek erről, haladnak Varangyvár felé és ha elérték, akkor bekanyarodhatnak az udvarra. Ott a kulcsárért kiált és átadja neki a lovaikat, hogy Aenaevel elinduljanak befelé. Odabent ledől az egyik fotelre és hátrahajtja lüktető fejét.*
- Szétreped a koponyám. *Mormolja hunyt szemmel.*
3516. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-28 18:03:22
Üzenet elküldve: 2021-10-28 18:03:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Jól van na csak azért mondtam, hogyha elfelejtenéd, hogy merre is lakok. Ilyen előfordulhat még veletek nagy mágusokkal is. * Jót nevet Frekderkun azon, hogy sejti bolondnak nézik, ami azért van mert már szinte majd leragad a szeme az italtól, meg attól, hogy mostanában nem alszik jól, és ezért felejt el dolgokat. *
- A szomszéd kakas otthon nem akarja, hogy reggel sokáig aludjak, aztán már ilyenkor álmos vagyok, és nem tudok túl jól figyelni. Már félig alszom. Mi lenne, hogyha nálatok aludhatnák? Van vendégszobátok? Nem akarok én kellemetlenkedni, haza megyek én ha kell. * Már Frek kettőt lát Learonból, és ha ezt megfigyelik bizony látszik, hogy a fáradtságtól van. *
- Jól van na csak azért mondtam, hogyha elfelejtenéd, hogy merre is lakok. Ilyen előfordulhat még veletek nagy mágusokkal is. * Jót nevet Frekderkun azon, hogy sejti bolondnak nézik, ami azért van mert már szinte majd leragad a szeme az italtól, meg attól, hogy mostanában nem alszik jól, és ezért felejt el dolgokat. *
- A szomszéd kakas otthon nem akarja, hogy reggel sokáig aludjak, aztán már ilyenkor álmos vagyok, és nem tudok túl jól figyelni. Már félig alszom. Mi lenne, hogyha nálatok aludhatnák? Van vendégszobátok? Nem akarok én kellemetlenkedni, haza megyek én ha kell. * Már Frek kettőt lát Learonból, és ha ezt megfigyelik bizony látszik, hogy a fáradtságtól van. *
3515. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-28 18:01:12
Üzenet elküldve: 2021-10-28 18:01:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 570
OOC üzenetek: 162
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 570
OOC üzenetek: 162
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
* A séta egész kellemes, főleg azért, mert nem nagyon keresi senki a társaságát, és így nem is kell megjátszania magát. Saját gondolataival lehet elfoglalva, és a hangulata is javulni kezd, ahogy szép lassan megnyugszik, és lehiggad. Valóban jól jön ez a kis pihenő, egyre kevésbé akarja egy kanál vizeletben megfojtani a mágust. *
- Ahogy érzed. * Feleli Ysaneenek, ismét jelezve, hogy nem rajta múlik az, hogy maradnak, vagy mennek. A sötételf jobban érezné magát a Pegazusban, civilizált helyen, arra érdemesebb társaságban. Vagy igazából társaság nélkül is, Learonnál még a magány is jobb, és szórakoztatóbb. A kutya különösebb érzelmet nem vált ki belőle, nagyjából annyi érzelem fűzi a szőrös négylábúakhoz, mint a csirkékhez. Csak a csirkének finomabb a húsa. Úgyhogy nem is mond semmit a megjelenő állatra, csak a sebhely témára köszörüli meg a torkát. *
- Az enyém nagyobb. * Vigyorog, elhúzva a mellkasát elfedő inget, és felfedve a Karavánpihenőben szerzett heget. Míg a tündér sérülése csak a nyakáig tart, úgy Cale testét a szemöldökétől egészen mellkasáig jelölte meg egy életre az elszenvedett vágás nyoma. Ahogy a házhoz érnek, a bárd egyből szemügyre veszi az épületet, lehetséges menekülő utakat térképez fel, olyan pontokat, amin kiugorva eliszkolhat, ha a szükség úgy hozza. Akár még egy nem túl magas emeleti ablak is hasznos lehet ilyen célokra, ha a mélységi fia tudja hogyan érjen földet a lehető legkevesebb sérüléssel. Az ital kérdésére csak biccent, neki aztán mindegy, hogy mit isznak, amíg nem mérgezett. Nem egy válogatós fajta. Ellenben szívesen inna már, porzik a szája, de keze még szerencsére nem remeg. *
- A rum? * Teszi fel a kérdést, ahogy az ételre terelődik a szó, mert nem szeretné, ha egy ilyen fontos kérdés fölött csak úgy elsiklanának. *
- Fel kell hozni esetleg? * Ajánlkozik, hiába, jó erőben van, egy-két hordót, mérettől függően még simán a vállára dob, ha kell. *
* A séta egész kellemes, főleg azért, mert nem nagyon keresi senki a társaságát, és így nem is kell megjátszania magát. Saját gondolataival lehet elfoglalva, és a hangulata is javulni kezd, ahogy szép lassan megnyugszik, és lehiggad. Valóban jól jön ez a kis pihenő, egyre kevésbé akarja egy kanál vizeletben megfojtani a mágust. *
- Ahogy érzed. * Feleli Ysaneenek, ismét jelezve, hogy nem rajta múlik az, hogy maradnak, vagy mennek. A sötételf jobban érezné magát a Pegazusban, civilizált helyen, arra érdemesebb társaságban. Vagy igazából társaság nélkül is, Learonnál még a magány is jobb, és szórakoztatóbb. A kutya különösebb érzelmet nem vált ki belőle, nagyjából annyi érzelem fűzi a szőrös négylábúakhoz, mint a csirkékhez. Csak a csirkének finomabb a húsa. Úgyhogy nem is mond semmit a megjelenő állatra, csak a sebhely témára köszörüli meg a torkát. *
- Az enyém nagyobb. * Vigyorog, elhúzva a mellkasát elfedő inget, és felfedve a Karavánpihenőben szerzett heget. Míg a tündér sérülése csak a nyakáig tart, úgy Cale testét a szemöldökétől egészen mellkasáig jelölte meg egy életre az elszenvedett vágás nyoma. Ahogy a házhoz érnek, a bárd egyből szemügyre veszi az épületet, lehetséges menekülő utakat térképez fel, olyan pontokat, amin kiugorva eliszkolhat, ha a szükség úgy hozza. Akár még egy nem túl magas emeleti ablak is hasznos lehet ilyen célokra, ha a mélységi fia tudja hogyan érjen földet a lehető legkevesebb sérüléssel. Az ital kérdésére csak biccent, neki aztán mindegy, hogy mit isznak, amíg nem mérgezett. Nem egy válogatós fajta. Ellenben szívesen inna már, porzik a szája, de keze még szerencsére nem remeg. *
- A rum? * Teszi fel a kérdést, ahogy az ételre terelődik a szó, mert nem szeretné, ha egy ilyen fontos kérdés fölött csak úgy elsiklanának. *
- Fel kell hozni esetleg? * Ajánlkozik, hiába, jó erőben van, egy-két hordót, mérettől függően még simán a vállára dob, ha kell. *
3514. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-28 10:29:30
Üzenet elküldve: 2021-10-28 10:29:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
*Amikor a kis tündér udvarolni kezd Ysaneenak, egy kicsit felhúzza a szemöldökét a pásztor, de valamiért a tündér férfiakat mindig inkább gyerekeknek tekinti, mint valódi felnőtteknek, nem bosszankodik a dolgon. Amikor a férfi egy kutyával tér vissza, egyből felderül a pásztormágus arca, hiszen az állat nagyon is hasonlít Naykára, még ha jóval nagyobb is és látszatra jobban is van ápolva, mint az ő öntörvényű házőrzője.* ~Nayka bezzeg mindig csupa sár meg kosz! De mit is várjon az ember egy pásztorkutyától?~ *Látott már furcsaságokat és nagyon harcias tündéreket, az egyik egyszer a Vashegyen megsebesítette az egyik birkáját, de azt nem gondolta volna, hogy egy ilyen apróság...* ~Persze, apróság. Akkora mint én, majdnem.~ *Ezekről mindig nehéz feltételezni, hogy valóban tudnak harcolni. Aztán Stratra néz, majd a kutyára és simogató mozdulatokat tesz a levegőben.*
-Szabad? Nem hamis? *Kérdezi, hiszen ő úgy van vele, hogyha lát egy szőrös jószágot, azt feltétlenül meg kell simogatnia.* ~Mint amikor az ember lát egy kiskölyköt vagy tündérlányt! Hát olyan aranyosak, hogy egyből meg kell őket szeretgetni!~ *Szóval ha az engedélyt megkapja, óvatosan kinyújtja a kezét a jószág felé és ha az engedi, akkor megsimogatja annak fejét. Első gondolata amikor a fiú a hegét mutogatja, hogy ő is ledobja magáról a felsőjét, hogy sajátjával dicsekedjen, de ezt végül megállja és úriember módjára csak megigazítja ingét, mintha csak azért fogta volna meg, mert egy ránc volt a vállánál. Ahogy elérnek a céljukhoz, Rel olyan megjegyzéseket tesz a kutyával kapcsolatban, amitől a pásztor egy pillanatra el is veszti szokásos mosolyát és elhúzza a száját.* ~Nálam bezzeg még a kecske is felmegy az asztalra! ha ezt látná a nemesasszony, megütné a guta!~ *Aztán amikor látja, hogy Relael leveszi a cipőjét, arra jut, hogy talán ez valami itteni szokás, tehát ő maga is levarázsolja a magáét és szépen lehelyezi a másik lábbeli mellé.*
-Rum? Nekem is tökéletes. *Válaszol az alkohol dolgára és tekintetével valami ülőhelyet keres, ahová kényelmesen letelepedhet. Nem fiatal már és a sok séta megárt a térgyeinek, hiába van rendkívül jó erőben a Sajt-mester. Legszívesebben odadugná valamelyik lány orra alá a lábát, hogy masszírozza meg jó alaposan, de visszafogja magát, hiszen nem otthon van, hanem vendégségben.*
*Amikor a kis tündér udvarolni kezd Ysaneenak, egy kicsit felhúzza a szemöldökét a pásztor, de valamiért a tündér férfiakat mindig inkább gyerekeknek tekinti, mint valódi felnőtteknek, nem bosszankodik a dolgon. Amikor a férfi egy kutyával tér vissza, egyből felderül a pásztormágus arca, hiszen az állat nagyon is hasonlít Naykára, még ha jóval nagyobb is és látszatra jobban is van ápolva, mint az ő öntörvényű házőrzője.* ~Nayka bezzeg mindig csupa sár meg kosz! De mit is várjon az ember egy pásztorkutyától?~ *Látott már furcsaságokat és nagyon harcias tündéreket, az egyik egyszer a Vashegyen megsebesítette az egyik birkáját, de azt nem gondolta volna, hogy egy ilyen apróság...* ~Persze, apróság. Akkora mint én, majdnem.~ *Ezekről mindig nehéz feltételezni, hogy valóban tudnak harcolni. Aztán Stratra néz, majd a kutyára és simogató mozdulatokat tesz a levegőben.*
-Szabad? Nem hamis? *Kérdezi, hiszen ő úgy van vele, hogyha lát egy szőrös jószágot, azt feltétlenül meg kell simogatnia.* ~Mint amikor az ember lát egy kiskölyköt vagy tündérlányt! Hát olyan aranyosak, hogy egyből meg kell őket szeretgetni!~ *Szóval ha az engedélyt megkapja, óvatosan kinyújtja a kezét a jószág felé és ha az engedi, akkor megsimogatja annak fejét. Első gondolata amikor a fiú a hegét mutogatja, hogy ő is ledobja magáról a felsőjét, hogy sajátjával dicsekedjen, de ezt végül megállja és úriember módjára csak megigazítja ingét, mintha csak azért fogta volna meg, mert egy ránc volt a vállánál. Ahogy elérnek a céljukhoz, Rel olyan megjegyzéseket tesz a kutyával kapcsolatban, amitől a pásztor egy pillanatra el is veszti szokásos mosolyát és elhúzza a száját.* ~Nálam bezzeg még a kecske is felmegy az asztalra! ha ezt látná a nemesasszony, megütné a guta!~ *Aztán amikor látja, hogy Relael leveszi a cipőjét, arra jut, hogy talán ez valami itteni szokás, tehát ő maga is levarázsolja a magáét és szépen lehelyezi a másik lábbeli mellé.*
-Rum? Nekem is tökéletes. *Válaszol az alkohol dolgára és tekintetével valami ülőhelyet keres, ahová kényelmesen letelepedhet. Nem fiatal már és a sok séta megárt a térgyeinek, hiába van rendkívül jó erőben a Sajt-mester. Legszívesebben odadugná valamelyik lány orra alá a lábát, hogy masszírozza meg jó alaposan, de visszafogja magát, hiszen nem otthon van, hanem vendégségben.*
3513. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-28 10:00:24
Üzenet elküldve: 2021-10-28 10:00:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learonnak nagyon hízeleg, hogy a férfi nagy embernek nevezi, de az a helyzet, hogy ő is tisztában van vele, hogy sok mindenre választották már ki és ha nem is saját erejéből, de a Szellemek és az istenek miatt hatalmas dolgokba keveredett bele.*
-Remélem azért mostanában lesz egy pár év nyugalmam. *Sóhajt egyet, hiszen a legutóbbi két esemény nagyon kivette az erejét. Az egyikben meghalt, a másikban pedig alapvetően ártatlan lényeket kellett legyilkolnia, hogy Abogr nehogy meghaljon.* ~Szörnyű, hogy azok a szarvaslények nem értették meg, hogy nem kéne harcolniuk! Ki tudja, talán boldogan megfértünk volna egymás mellett, ha szép szavakkal és nem fegyverrel közelítünk!~
-Ha jó tenyésztőtől veszed a lovat, az némi garanciát ad arra, hogy szelíd lesz. Vannak nyugodt fajták, amikkel ha jól bánik az ember, mindig szelídek maradnak. Persze van, hogy azok közül is megbokrosodik egyik-másik, de általában nem esik meg, csak olyanokkal, akik ütik az állatot. *Nem egyszer látott már ilyet parasztoktól, nemesektől is. Azt hiszik, hogyha odavágnak ostorral, akkor majd jobban dolgozik az állat.* ~Pedig a jutalmazás mindig célravezetőbb mint a fenyegetés.~ *Először felszalad a szemöldöke, mikor a lovag azt említi, hogy keresse meg és kérdezzen körbe, hiszen a Sajt-mester annak a házánál találkozott a férfival.* ~Talán tréfál vagy még nem ment ki a fejéből az alkohol? Lehet, hogy mégis bolond?~ *Gondolkozik magában, de sehogy nem jön rá a dologra, így amellett dönt, hogy nyíltan kimondja ami először eszébe jutott.*
-Tudom hol laksz. Ott találkoztunk. *Mosolyodik el a pásztor kedvesen, nehogy megsértse újdonsült barátját.*
-És ne aggódj, mindenképpen felkeresek majd. Én, vagy valaki a Fortasok közül. Szerintem Mired se bánná, ha meglátogathatna. *Ez csak találgatás, de ismeri annyira a kalandvágyó fiút, hogy tudja, hogy akárhova szívesen elmegy, ami nem a saját lakóhelye. Akármennyire szereti a birtokot, nem olyan mint bátyja, nem tud megülni egy helyen sokáig.*
-Ha a Szellemek és az istenek is úgy akarják, nemsokára úgyis keresni foglak a vetés miatt. *Tárja szét karjait, majd vakargatja meg szakállát.*
*Learonnak nagyon hízeleg, hogy a férfi nagy embernek nevezi, de az a helyzet, hogy ő is tisztában van vele, hogy sok mindenre választották már ki és ha nem is saját erejéből, de a Szellemek és az istenek miatt hatalmas dolgokba keveredett bele.*
-Remélem azért mostanában lesz egy pár év nyugalmam. *Sóhajt egyet, hiszen a legutóbbi két esemény nagyon kivette az erejét. Az egyikben meghalt, a másikban pedig alapvetően ártatlan lényeket kellett legyilkolnia, hogy Abogr nehogy meghaljon.* ~Szörnyű, hogy azok a szarvaslények nem értették meg, hogy nem kéne harcolniuk! Ki tudja, talán boldogan megfértünk volna egymás mellett, ha szép szavakkal és nem fegyverrel közelítünk!~
-Ha jó tenyésztőtől veszed a lovat, az némi garanciát ad arra, hogy szelíd lesz. Vannak nyugodt fajták, amikkel ha jól bánik az ember, mindig szelídek maradnak. Persze van, hogy azok közül is megbokrosodik egyik-másik, de általában nem esik meg, csak olyanokkal, akik ütik az állatot. *Nem egyszer látott már ilyet parasztoktól, nemesektől is. Azt hiszik, hogyha odavágnak ostorral, akkor majd jobban dolgozik az állat.* ~Pedig a jutalmazás mindig célravezetőbb mint a fenyegetés.~ *Először felszalad a szemöldöke, mikor a lovag azt említi, hogy keresse meg és kérdezzen körbe, hiszen a Sajt-mester annak a házánál találkozott a férfival.* ~Talán tréfál vagy még nem ment ki a fejéből az alkohol? Lehet, hogy mégis bolond?~ *Gondolkozik magában, de sehogy nem jön rá a dologra, így amellett dönt, hogy nyíltan kimondja ami először eszébe jutott.*
-Tudom hol laksz. Ott találkoztunk. *Mosolyodik el a pásztor kedvesen, nehogy megsértse újdonsült barátját.*
-És ne aggódj, mindenképpen felkeresek majd. Én, vagy valaki a Fortasok közül. Szerintem Mired se bánná, ha meglátogathatna. *Ez csak találgatás, de ismeri annyira a kalandvágyó fiút, hogy tudja, hogy akárhova szívesen elmegy, ami nem a saját lakóhelye. Akármennyire szereti a birtokot, nem olyan mint bátyja, nem tud megülni egy helyen sokáig.*
-Ha a Szellemek és az istenek is úgy akarják, nemsokára úgyis keresni foglak a vetés miatt. *Tárja szét karjait, majd vakargatja meg szakállát.*
3512. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-27 17:55:51
Üzenet elküldve: 2021-10-27 17:55:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*A lovát vezetve, féli rá-rá támaszkodva bandukol arra a piacra, ahol már korábban járt egyszer. Természetesen nincs túl kedves ábrázata a vérző fejével, és leharcolt külsejével, de üsse kavics, az arany az arany, csak kiszolgálják. Nem is igen foglalkozik semmivel, csak óvatosan lépdel előre, és keresi azt, amire szüksége van. Amint megtalálja és kifizeti, már indul is vissza haza. ~Haza.~ Érdekesen cseng a fejében a gondolat, de mégis csak azt nevezheti leginkább annak. A csendes kis fakunyhóját, ahol ha minden igaz Árnyék már várja őt.*
3511. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-27 16:24:44
Üzenet elküldve: 2021-10-27 16:24:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Senkik Földje//
*Akármennyire is kedves hozzá a mágus, a tolvajnak mostanra több erőre van szüksége, hogy hasonlóképp cselekedjen. Elég óvatos teremtés, épp emiatt végtelenül türelmes tud lenni és képes mélyre temetni érzéseit, ha a helyzet úgy kívánja, ez viszont nem jelenti azt, hogy felejt. Vagy hogy ne venne valamilyen módon revansot a későbbiekben sértegetései miatt. Bosszúszomja a legkevésbé sem tükröződik pillantásaiban, továbbra is csak a mímelt derűt láthatja benne, akik kutatja, Strat bókolására még egy kis huncut csillogás is megjelenik a szemekben.*
-Köszönöm!
*Ezután egy darabig nem is szólal meg. Némán, barátságos ábrázattal hallgatja a cseverészést, még akkor sem nyitja száját, mikor szóba jön a kockázás, pedig nem igazán tetszik neki az ötlet, úgy véli csak tovább fokozná az egyébként is feszült hangulatot. Főleg, ha sok aranyról van szó.
Útközben a mágus és tündér beszélgetésébe sem szól bele, noha szinte mindaddig mellettük lépdel, míg lassan elérik a Senkik földjét. Ahogy azonban Relael előremegy, hogy ajtót nyisson előttük, kissé hátramarad, amíg senki nem figyel, csakhogy lopva végig simíthasson a mélységi karján.*
-Bármikor elmehetünk, ha úgy akarod.
*Suttogja még a szürke szemekbe pillantva, mielőtt sietve el is lépne tőle, hogy a többieket követve besétáljon az épületbe.
Nem túl víg kedélyén valamelyest javít a hirtelen rátörő nosztalgia, ahogy végigszalad tekintete az ismerős berendezésen. Rögtön eszébe jut, ahogy Zaxdor borgőzös kacagások közepette hozta őket a hátán a hóban, aztán persze a szégyellős tharg fiúról is megemlékezik, meg is jelenik valamiféle halvány mosoly a képén.*
-Tökéletes!
*Felel a hosszúéltű kérdésére, ha más nem teszi, közben beljebb merészkedik, aztán már rázza is a fejét az éhség dolgára. Pedig rég volt már, mikor utoljára evett, az izgalom miatt valahogy most nem tud erre gondolni.*
-Alyo?
*Függeszti végül tekintetét az elfre némi bámészkodás után.*
//Senkik Földje//
*Akármennyire is kedves hozzá a mágus, a tolvajnak mostanra több erőre van szüksége, hogy hasonlóképp cselekedjen. Elég óvatos teremtés, épp emiatt végtelenül türelmes tud lenni és képes mélyre temetni érzéseit, ha a helyzet úgy kívánja, ez viszont nem jelenti azt, hogy felejt. Vagy hogy ne venne valamilyen módon revansot a későbbiekben sértegetései miatt. Bosszúszomja a legkevésbé sem tükröződik pillantásaiban, továbbra is csak a mímelt derűt láthatja benne, akik kutatja, Strat bókolására még egy kis huncut csillogás is megjelenik a szemekben.*
-Köszönöm!
*Ezután egy darabig nem is szólal meg. Némán, barátságos ábrázattal hallgatja a cseverészést, még akkor sem nyitja száját, mikor szóba jön a kockázás, pedig nem igazán tetszik neki az ötlet, úgy véli csak tovább fokozná az egyébként is feszült hangulatot. Főleg, ha sok aranyról van szó.
Útközben a mágus és tündér beszélgetésébe sem szól bele, noha szinte mindaddig mellettük lépdel, míg lassan elérik a Senkik földjét. Ahogy azonban Relael előremegy, hogy ajtót nyisson előttük, kissé hátramarad, amíg senki nem figyel, csakhogy lopva végig simíthasson a mélységi karján.*
-Bármikor elmehetünk, ha úgy akarod.
*Suttogja még a szürke szemekbe pillantva, mielőtt sietve el is lépne tőle, hogy a többieket követve besétáljon az épületbe.
Nem túl víg kedélyén valamelyest javít a hirtelen rátörő nosztalgia, ahogy végigszalad tekintete az ismerős berendezésen. Rögtön eszébe jut, ahogy Zaxdor borgőzös kacagások közepette hozta őket a hátán a hóban, aztán persze a szégyellős tharg fiúról is megemlékezik, meg is jelenik valamiféle halvány mosoly a képén.*
-Tökéletes!
*Felel a hosszúéltű kérdésére, ha más nem teszi, közben beljebb merészkedik, aztán már rázza is a fejét az éhség dolgára. Pedig rég volt már, mikor utoljára evett, az izgalom miatt valahogy most nem tud erre gondolni.*
-Alyo?
*Függeszti végül tekintetét az elfre némi bámészkodás után.*
3510. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-26 14:26:56
Üzenet elküldve: 2021-10-26 14:26:56
ÚJ
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Félresiklott kiruccanás//
*A halál az halál. Ő már csak tudja. A földön hentergő alak az, ki úgy döntött, eképp néz szembe vele. A fegyver helyett a szánalmat választotta fegyveréül, s úgy tűnik, célt is ér. Hogy holmi félreértelmezett erkölcsi indíttatásból, vagy más okból kifolyólag hagyják meg a fickó életét, az immáron mindegy. Az ilyen alakok azok, akik hátulról vágnak torkot, de ezt alighanem a páros is jól tudja.
Sóhajtva veszi tudomásul, hogy ismét csak szárazon marad a penge. Persze csupán átvitt értelemben, elvégre az acélnak nincs szüksége levegőre.
Partnere ekkor egészen új mederbe tereli a beszélgetés fonalát. Itt már őróla van szó. Vajon miképp járnának el, ha felfedné magát? Nem gondolná, hogy Kagaenae repesne az örömtől. Ahogy azt sem hiszi, a lány hite elég erős hozzá, hogy megértse és elfogadja a nagy egészet. Az Ősök Szelleme nem véletlenül láncolta őt e világhoz, ám ezt az Úrnő aligha érthetné. Fejét vette botor módon, biztosan nem látná be hibáját. Túl fiatal és túl makacs.
Végig kell gondolnia. Őseik Szellemének akarata nem múlhat egy felelőtlen leányon, vezessen az bármekkora népet. Ahogy rajta sem fog múlni soha. Kard ő istenei kezében, legalábbis az ő felfogásában nem lehet más. Halál a jutalma annak, ki útjában áll, legyen az bárki fia vagy leánya.
Most azonban nem több egy gyönge fuvallatnál, mi acélba zárva tengedi óráit és napjait. E fuvallat pedig könnyűszerrel törhet meg bármelyik sziklán, mi útját állja. Szörnyű állapot, ám ő bízva bízik. Ősei nem kudarcra ítélték.*
*A halál az halál. Ő már csak tudja. A földön hentergő alak az, ki úgy döntött, eképp néz szembe vele. A fegyver helyett a szánalmat választotta fegyveréül, s úgy tűnik, célt is ér. Hogy holmi félreértelmezett erkölcsi indíttatásból, vagy más okból kifolyólag hagyják meg a fickó életét, az immáron mindegy. Az ilyen alakok azok, akik hátulról vágnak torkot, de ezt alighanem a páros is jól tudja.
Sóhajtva veszi tudomásul, hogy ismét csak szárazon marad a penge. Persze csupán átvitt értelemben, elvégre az acélnak nincs szüksége levegőre.
Partnere ekkor egészen új mederbe tereli a beszélgetés fonalát. Itt már őróla van szó. Vajon miképp járnának el, ha felfedné magát? Nem gondolná, hogy Kagaenae repesne az örömtől. Ahogy azt sem hiszi, a lány hite elég erős hozzá, hogy megértse és elfogadja a nagy egészet. Az Ősök Szelleme nem véletlenül láncolta őt e világhoz, ám ezt az Úrnő aligha érthetné. Fejét vette botor módon, biztosan nem látná be hibáját. Túl fiatal és túl makacs.
Végig kell gondolnia. Őseik Szellemének akarata nem múlhat egy felelőtlen leányon, vezessen az bármekkora népet. Ahogy rajta sem fog múlni soha. Kard ő istenei kezében, legalábbis az ő felfogásában nem lehet más. Halál a jutalma annak, ki útjában áll, legyen az bárki fia vagy leánya.
Most azonban nem több egy gyönge fuvallatnál, mi acélba zárva tengedi óráit és napjait. E fuvallat pedig könnyűszerrel törhet meg bármelyik sziklán, mi útját állja. Szörnyű állapot, ám ő bízva bízik. Ősei nem kudarcra ítélték.*
3509. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-26 07:44:59
Üzenet elküldve: 2021-10-26 07:44:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 990
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 990
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Senkik Földje//
*Miközben Ysanee és Salwar egymás tekintetét keresi, és abban a válaszokat, addig megtörténik a szedelőzködés. Közben figyeli a többieket a megszokott mosollyal arcán, és igyekszik az újdonsült tagot is feltérképezni, de nem kívánja megzavarni a társalgást.*
- Miféle eb ez?
*Kérdezi Relael a termetes kutyára pillantva, amikhez hasonlót látott már Arthenior piacán, a kérdés inkább csak a beszélgetés tovább gördítésére szolgál. Közben ő is maga mellett vezeti lovát, ennyi áldozatra képes azért, hogy ne tűnjön udvariatlannak.*
*Miközben a társalgás zajlik, és kényelmesen küzdik le a távolságot hamarosan felsejlik Relael lakhelyének körvonala, amit persze Alyonak köszönhet, aki továbbra sem tért még haza a tharg harcosokkal. Az épület viszont meglepően nagy, legalábbis egy személy számára biztosan.
Relael elvezeti lovát annak helyére, majd kissé bizonytalanul pillant Strat kutyájára.*
- Ő kint vagy bent szokott lenni?
*Igyekszik palástolni azt, hogy valójában nem rajong az állatokért, nem úgy mint féltestvére, aki városi elf ellenére igazi erdőjáróként viselkedett. Persze egy macskával talán meg tudna barátkozni, őket szépnek találja, bár biztos az is bosszantaná őt.*
- Felőlem bejöhet, csak ne ugráljon fel sehova.
*Mondja végül, és a csapat első tagjaként lép az ajtóhoz, hogy kinyissa azt, majd kitárja a többiek előtt. Félreáll, hogy mindenki kényelmesen betérhessen a meleg épületbe, majd bezárja az ajtót, hogy ne szökjön ki az a kellemes meleg amit a pislákoló tűznek köszönhet. Elsőként csizmáját varázsolja le magáról, hiszen otthon rendkívül szeret mezítláb rohangálni, és most nincsenek kényes nemesek a közelében, vagy szülei, hogy emiatt húzzák a szájukat.
Rögtön a tűzhöz siet, hogy új erőt adjon neki pár száraz fahasáb segítségével.*
- Csak rum van, az jó lesz?
*Kérdezi, miközben ezzel foglalatoskodik, és egy pár dolgot arrébb tesz, például az asztalon lévő anyagot amit szabadidejében hímezgetett.*
- LATLIE!
*Szólítja meg a bájos lányt, de nem hall semmiféle mozgást.*
- LATLIE!
*Szólítja ismét a lépcsőkhöz sétálva az emelet felé rikkantva, de továbbra sem történik semmit, mire fejét csóválja. Most kénytelen lesz ő sürögni forogni, mint egykoron a szolgálók tették körülötte. Valahol bosszantja ez, megalázónak tartja, valahol pedig kedvére való.*
- Valaki éhes esetleg?
//Senkik Földje//
*Miközben Ysanee és Salwar egymás tekintetét keresi, és abban a válaszokat, addig megtörténik a szedelőzködés. Közben figyeli a többieket a megszokott mosollyal arcán, és igyekszik az újdonsült tagot is feltérképezni, de nem kívánja megzavarni a társalgást.*
- Miféle eb ez?
*Kérdezi Relael a termetes kutyára pillantva, amikhez hasonlót látott már Arthenior piacán, a kérdés inkább csak a beszélgetés tovább gördítésére szolgál. Közben ő is maga mellett vezeti lovát, ennyi áldozatra képes azért, hogy ne tűnjön udvariatlannak.*
*Miközben a társalgás zajlik, és kényelmesen küzdik le a távolságot hamarosan felsejlik Relael lakhelyének körvonala, amit persze Alyonak köszönhet, aki továbbra sem tért még haza a tharg harcosokkal. Az épület viszont meglepően nagy, legalábbis egy személy számára biztosan.
Relael elvezeti lovát annak helyére, majd kissé bizonytalanul pillant Strat kutyájára.*
- Ő kint vagy bent szokott lenni?
*Igyekszik palástolni azt, hogy valójában nem rajong az állatokért, nem úgy mint féltestvére, aki városi elf ellenére igazi erdőjáróként viselkedett. Persze egy macskával talán meg tudna barátkozni, őket szépnek találja, bár biztos az is bosszantaná őt.*
- Felőlem bejöhet, csak ne ugráljon fel sehova.
*Mondja végül, és a csapat első tagjaként lép az ajtóhoz, hogy kinyissa azt, majd kitárja a többiek előtt. Félreáll, hogy mindenki kényelmesen betérhessen a meleg épületbe, majd bezárja az ajtót, hogy ne szökjön ki az a kellemes meleg amit a pislákoló tűznek köszönhet. Elsőként csizmáját varázsolja le magáról, hiszen otthon rendkívül szeret mezítláb rohangálni, és most nincsenek kényes nemesek a közelében, vagy szülei, hogy emiatt húzzák a szájukat.
Rögtön a tűzhöz siet, hogy új erőt adjon neki pár száraz fahasáb segítségével.*
- Csak rum van, az jó lesz?
*Kérdezi, miközben ezzel foglalatoskodik, és egy pár dolgot arrébb tesz, például az asztalon lévő anyagot amit szabadidejében hímezgetett.*
- LATLIE!
*Szólítja meg a bájos lányt, de nem hall semmiféle mozgást.*
- LATLIE!
*Szólítja ismét a lépcsőkhöz sétálva az emelet felé rikkantva, de továbbra sem történik semmit, mire fejét csóválja. Most kénytelen lesz ő sürögni forogni, mint egykoron a szolgálók tették körülötte. Valahol bosszantja ez, megalázónak tartja, valahol pedig kedvére való.*
- Valaki éhes esetleg?
3508. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-25 23:37:20
Üzenet elküldve: 2021-10-25 23:37:20
ÚJ
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
-Ysanee Farnelis. Milyen bájos név.
*Ismétli el ő maga is, csak hogy biztos az eszébe vésse. Bár egyébként semmi problémája a nevek megjegyzésével, főleg ha ilyen szemrevaló a viselője. Talán csak az égiek tudhatják az okét. Persze ő maga is bemutatkozik.*
-Strat vagyok, hathúros, örvendek.
*S kicsit meg is hajol, ahogy azt illik.*
-Ritkaságnak számít, azt hiszem.
*Bár nem tudja biztosan, hisz ő magam sem találkozott még hasonlóval, így legfeljebb csak következtetni tud, mint minden jóérzésű tündér.*
-Az bizony!
*Feleli a pásztormágus kérdésére, s jót derül a visszakapott szavak dolgán, ezek olyan apróságok, amik mindig jókedvre derítik.*
-Ugyan mire jó bármi ezen a világon, pásztormágus uram, ha nem arra amire?
*Kacsint oda játékosan, talán nem veszi rossz néven a másik, ha meg igen, akkor tudjon rá, különösebben nem zavarja az ilyesmi. Közben pedig kikászálódnak valahogy a tavernából, Strat legalábbis mindenképp, bár nem tudja, hogy a kecses házigazdája merrefelé is lakik pontosan, azonban a hátasa az istállóban van, úgyhogy egy bocsánatkérő pillantást és néhány szót követően el is szalad érte.*
-Elnézést.
*Oldalán hozza a hozzá képest méretes, ezüstös-fehér jószágot, ami valamiféle farkaskutya lehet. Kezét a fején pihentetve vezeti, egyébként is barátságos fajta, sosem mérges senkire, akire nem kell annak lennie.*
-De bizony én vadásztam!
*Bök is a saját mellkasára, majd halkan felkuncog.*
-Na meg ő.
*Lapogatja meg az állat fejét.*
-Megmentett egy djh'Ibou-tól.
*Le is húzza az inget a nyakán, hogy látszódjon a heg, ami elég méretes, végig a nyakától az arca egy részéig.*
-A kocka dolgában pedig ahogy az úr mondja.
*Utal is teljesen egyértelműen Salwarra.*
-Hogy is mondják az öregek? Ha kicsi a tét, a kedvem sötét?
-Ysanee Farnelis. Milyen bájos név.
*Ismétli el ő maga is, csak hogy biztos az eszébe vésse. Bár egyébként semmi problémája a nevek megjegyzésével, főleg ha ilyen szemrevaló a viselője. Talán csak az égiek tudhatják az okét. Persze ő maga is bemutatkozik.*
-Strat vagyok, hathúros, örvendek.
*S kicsit meg is hajol, ahogy azt illik.*
-Ritkaságnak számít, azt hiszem.
*Bár nem tudja biztosan, hisz ő magam sem találkozott még hasonlóval, így legfeljebb csak következtetni tud, mint minden jóérzésű tündér.*
-Az bizony!
*Feleli a pásztormágus kérdésére, s jót derül a visszakapott szavak dolgán, ezek olyan apróságok, amik mindig jókedvre derítik.*
-Ugyan mire jó bármi ezen a világon, pásztormágus uram, ha nem arra amire?
*Kacsint oda játékosan, talán nem veszi rossz néven a másik, ha meg igen, akkor tudjon rá, különösebben nem zavarja az ilyesmi. Közben pedig kikászálódnak valahogy a tavernából, Strat legalábbis mindenképp, bár nem tudja, hogy a kecses házigazdája merrefelé is lakik pontosan, azonban a hátasa az istállóban van, úgyhogy egy bocsánatkérő pillantást és néhány szót követően el is szalad érte.*
-Elnézést.
*Oldalán hozza a hozzá képest méretes, ezüstös-fehér jószágot, ami valamiféle farkaskutya lehet. Kezét a fején pihentetve vezeti, egyébként is barátságos fajta, sosem mérges senkire, akire nem kell annak lennie.*
-De bizony én vadásztam!
*Bök is a saját mellkasára, majd halkan felkuncog.*
-Na meg ő.
*Lapogatja meg az állat fejét.*
-Megmentett egy djh'Ibou-tól.
*Le is húzza az inget a nyakán, hogy látszódjon a heg, ami elég méretes, végig a nyakától az arca egy részéig.*
-A kocka dolgában pedig ahogy az úr mondja.
*Utal is teljesen egyértelműen Salwarra.*
-Hogy is mondják az öregek? Ha kicsi a tét, a kedvem sötét?
3507. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-24 18:58:25
Üzenet elküldve: 2021-10-24 18:58:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Bólint Valuryen szava hallatán, amire kicsit nehezére esik figyelnie miután olyan érdekes ez a téma számára és gondolatait ennek okán igen csak sikerült elkalandoztatnia. Azon is eltöpreng kicsit, hogy vajon az elf mit szólna ahhoz, ha megtudná, hogy aprócska bőrtáskájában nem csak fából faragott figurák, de bizony ork agyarok és apró csontok is zörögnek.
~ A láncot sem készítettem még el Rorkirnak. ~
Némileg szokatlan ez a részéről, de a csontokat valamiért rendkívül szépnek tartja, és ilyen esetben halott ellenfelekét viselni nem megbecstelenítésnek, hanem dicséretnek véli.
Az ezeken való ábrándozását követően ugyebár hosszú kábulatba esik a régi kép láttán, és némi időt vesz igénybe, hogy kiszakadjon belőlük, valamint hogy érzelmeit is némileg kontroll alá helyezze. Az elf láthatja rajta a szégyen jeleit, hiszen Karheia sok-sok kiszolgáltatott év után már nem szereti ezen sebezhető pillanatait megmutatni, főleg nem egy fél-idegennek, akármilyen kedves is az.*
- Bocsánat.
*Bukik ki végül ajkain, és rögtön meg is köszörüli torkát. Reméli, hogy nem akarják tovább megvitatni ezt a témát, mert már kellőképpen kínosan érzi magát.*
- Igazán lenyűgöző.
*Feleli, miközben igyekszik a témaváltással haladni, és csillapítani kellemetlenségét. Ebben segítségére vannak a kiskutyák is, amelyik puha bundájának megsimogatása rögtön némi nyugalmat hoznak el a varázslónő számára.*
- Egyben pedig rendkívül inspiráló is. Ha már ennek a tudásnak a töredékéhez hozzáférhetek majd, én már hálás leszek.
*Szenvedélyesen bújja is a könyveket, amit emlékszik, hogy Nozarin mindig szóvá is tett, többnyire szórakozottan, de jól tudta, hogy a férfi valóban nem kedvelte mikor órákra csendbe burkolózott rengeteg por, papír és gyertyafény jelenlétében.*
- Na!
*Szólal meg határozottabban, mire a kölykök kajla fülüket valamelyest hegyezve kapják fel a fejüket a hangra.*
- Tessék végre szépen viselkedni, mert elverem a seggeteket!
*Dorgálja meg szelíden az ebeket, mintha gyermekei lennének, amire már annyira áhítozik valójában, de jól tudja, hogy a Szellemek most más feladatot szántak neki.*
- Jut eszembe, van nálam egy ital, amit gyermekek adtak még nekem. Kék a színe. Te fel tudnád valamihez használni? Értesz a bájitalokhoz? Én nem látom szükségét, nem is teljesen tudom mire való.
*Bólint Valuryen szava hallatán, amire kicsit nehezére esik figyelnie miután olyan érdekes ez a téma számára és gondolatait ennek okán igen csak sikerült elkalandoztatnia. Azon is eltöpreng kicsit, hogy vajon az elf mit szólna ahhoz, ha megtudná, hogy aprócska bőrtáskájában nem csak fából faragott figurák, de bizony ork agyarok és apró csontok is zörögnek.
~ A láncot sem készítettem még el Rorkirnak. ~
Némileg szokatlan ez a részéről, de a csontokat valamiért rendkívül szépnek tartja, és ilyen esetben halott ellenfelekét viselni nem megbecstelenítésnek, hanem dicséretnek véli.
Az ezeken való ábrándozását követően ugyebár hosszú kábulatba esik a régi kép láttán, és némi időt vesz igénybe, hogy kiszakadjon belőlük, valamint hogy érzelmeit is némileg kontroll alá helyezze. Az elf láthatja rajta a szégyen jeleit, hiszen Karheia sok-sok kiszolgáltatott év után már nem szereti ezen sebezhető pillanatait megmutatni, főleg nem egy fél-idegennek, akármilyen kedves is az.*
- Bocsánat.
*Bukik ki végül ajkain, és rögtön meg is köszörüli torkát. Reméli, hogy nem akarják tovább megvitatni ezt a témát, mert már kellőképpen kínosan érzi magát.*
- Igazán lenyűgöző.
*Feleli, miközben igyekszik a témaváltással haladni, és csillapítani kellemetlenségét. Ebben segítségére vannak a kiskutyák is, amelyik puha bundájának megsimogatása rögtön némi nyugalmat hoznak el a varázslónő számára.*
- Egyben pedig rendkívül inspiráló is. Ha már ennek a tudásnak a töredékéhez hozzáférhetek majd, én már hálás leszek.
*Szenvedélyesen bújja is a könyveket, amit emlékszik, hogy Nozarin mindig szóvá is tett, többnyire szórakozottan, de jól tudta, hogy a férfi valóban nem kedvelte mikor órákra csendbe burkolózott rengeteg por, papír és gyertyafény jelenlétében.*
- Na!
*Szólal meg határozottabban, mire a kölykök kajla fülüket valamelyest hegyezve kapják fel a fejüket a hangra.*
- Tessék végre szépen viselkedni, mert elverem a seggeteket!
*Dorgálja meg szelíden az ebeket, mintha gyermekei lennének, amire már annyira áhítozik valójában, de jól tudja, hogy a Szellemek most más feladatot szántak neki.*
- Jut eszembe, van nálam egy ital, amit gyermekek adtak még nekem. Kék a színe. Te fel tudnád valamihez használni? Értesz a bájitalokhoz? Én nem látom szükségét, nem is teljesen tudom mire való.
3506. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-23 08:18:47
Üzenet elküldve: 2021-10-23 08:18:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A nap még csak most kel fel, a pásztor pedig békésen ücsörög a konyhájában túl a reggelin. Lábánál Mándli küzd nagy elszántsággal egy rossz bőrszíj ellen. Kiegyenlített küzdelemnek tűnik. Trodd pedig gondolkodik. Megnőtt a földjének a mérete. Saját birkaállományát is kibővíthetné, de ahhoz még gyűjtenie kéne az aranyakat. Viszont a stég építését a folyóra már jó ideje tervezi. Ha meg eljön a hideg nem lesz abból semmi tavaszig. Ami nem jelenti, hogy télen ne dolgozhatna vele. A faanyag feldolgozása nem kevés idejét fogja felemészteni és legalább lesz mivel foglalatoskodnia megint szabadidejében. Stégnek, azt mondják a nagy öregek, hogy fenyő a legjobb. Csak az meg nincs a környéken kereskedőtől meg nem érdemes venni. Akác se lehet rossz. Az még elő is fordulhat a környéken. Viszont a földjén nincs úgyhogy az erdőbe kell majd mennie érte. Egyedül hazahozni meg nem tudja majd. Megint kell majd valami jószág. Lassan vennie kéne egy szamarat vagy egy öszvért. Amelyik olcsóbb. Mondjuk a szamarat lehet fedeztetni. No, mindegy. Majd ha lesz ideje bemegy a városba és valakitől kölcsön kér majd egy állatot. Ezzel fel is áll az asztaltól, megropogtatja a hátát majd megy a jószágokat intézni.*
3505. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-21 14:59:46
Üzenet elküldve: 2021-10-21 14:59:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Hihetetlen dolgokról mesélsz nekem. Nehogy félreértsd elhiszem amit mondasz, csak ez az én dolgaimat már jócskán felülmúlja. Eddig csak sejtettem, de most már tudom, hogy egy nagy emberrel sikerült összebarátkoznom, ha szabad ezt kijelentenem.
* Ahogyan újból a jószágra néz a lovag kicsit megkönnyebbül. Látja a ló szemén, hogy nem fogja őt bántani. *
- Egy szelíd lovat könnyen kivisz az ember a legelőre, de mi van, ha véletlenül olyan lovat veszek meg ami megbokrosodik néha? * Frekderkunt majdnem elkapja a hisztéria, de azért türtőzteti magát. Ennyire nem akarja kimutatni félelmét a gazdának. *
- Ha majd tudsz a környéken egy szelíd lovat keress fel, és szólj nekem. Szerintem is ki kéne kúrálnom magam ebből az elmebajból. A polgárnegyedben megtalálsz. Csak kérdezd, hogy hol lakik a kecskés ember. Egyből tudni fogják kit keresel. Majd én megveszem azt a lovat. Remélem lesz annyi vagyonom, hogy megfizessem.
- Hihetetlen dolgokról mesélsz nekem. Nehogy félreértsd elhiszem amit mondasz, csak ez az én dolgaimat már jócskán felülmúlja. Eddig csak sejtettem, de most már tudom, hogy egy nagy emberrel sikerült összebarátkoznom, ha szabad ezt kijelentenem.
* Ahogyan újból a jószágra néz a lovag kicsit megkönnyebbül. Látja a ló szemén, hogy nem fogja őt bántani. *
- Egy szelíd lovat könnyen kivisz az ember a legelőre, de mi van, ha véletlenül olyan lovat veszek meg ami megbokrosodik néha? * Frekderkunt majdnem elkapja a hisztéria, de azért türtőzteti magát. Ennyire nem akarja kimutatni félelmét a gazdának. *
- Ha majd tudsz a környéken egy szelíd lovat keress fel, és szólj nekem. Szerintem is ki kéne kúrálnom magam ebből az elmebajból. A polgárnegyedben megtalálsz. Csak kérdezd, hogy hol lakik a kecskés ember. Egyből tudni fogják kit keresel. Majd én megveszem azt a lovat. Remélem lesz annyi vagyonom, hogy megfizessem.
3504. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-21 12:04:43
Üzenet elküldve: 2021-10-21 12:04:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon csak bólogat a férfinek először, de annak második mondatára végül hosszabb választ ad, hogy minden világosság váljon. Ez is egy rövidebb változata a történetnek, de ha most mindent elmesélne, holnap reggelig itt ülnének, szóval annyira nem ereszti bő lére, hanem csak pipára gyújt és beszélni kezd.*
-Annak idején nagyon kevés mágiát tudtam még, az is olyan volt, aminek sok haszna nincs. Például egy kiscsibéből tudtam többet készíteni. *Még a gondolatra is megborzong, hogy anno képes lett volna ilyesmire. Örül, hogy nem tette meg és Lorew felnyitotta a szemét, mennyire nemtelen dolog ez, és az élet meggyalázása.*
-Azonban nagyon fogékony voltam már akkor is a varázslatra és a jóra egyaránt. Talán ezért is választott ki Wojest a félisten, hogy a bajnoka legyek. Elhívott engem én még pár embert, hogy győzzünk le a nevében egy démont. Megtettük, de közben meghaltunk. Azóta sem értem, hogyan. *Látszik, hogy még ma is érzi a fájdalmat, ami halálakor érte, mert kezét egy pár pillanatra a szívére teszi. Ott érte először az a fegyver, aminek hatására elpusztult.*
-Mikor feltámasztott, már az agyamban volt az egyik varázslata és a béna karomat is tudtam használni. *Ennyi a történet röviden. Nem számol be a társairól és a többi bestiáról akikkel küzdöttek meg egyebekről. Nem is olyan fontos, gondolja Learon, hiszen már jó pár éve történt és a mai napokra nézve nincs is jelentősége, főleg mert nemrég akarta felkeresni Wojestet, aki ebben nem bizonyult túl készségesnek és Eeyr papja, aki velük tartott is elég furcsa szerzet volt.* ~Vajon mi lett vele? Hazaért épségben vagy meghalt?~ *Húzza el a száját, hiszen lehet, hogy az ő lelkén szárad egy fiatalember halála.* ~Ne okold magad akármi lett, a saját döntése volt, hogy továbbment!~
-Kevés nála barátságosabb lovat ismerek. *Ismeri el a pásztor a lovag meglátását Redullal kapcsolatban.*
-Talán kezdhetnéd kicsiben. Próbáltál azóta lovakkal foglalkozni? Tudod, letisztítani őket vagy kikísérni a legelőre, ilyesmi. Ha több időt töltesz el velük, meglátod, hogy nem olyan félelmetesek, mint a képzeletedben és az emlékeidben. *A Sajt-mester már csak ilyen. Minden állatot a védelmébe vesz, amíg az nem követ el semmit. A farkasokkal sincs baja addig, míg őt vagy jószágait nem bántják.*
*Learon csak bólogat a férfinek először, de annak második mondatára végül hosszabb választ ad, hogy minden világosság váljon. Ez is egy rövidebb változata a történetnek, de ha most mindent elmesélne, holnap reggelig itt ülnének, szóval annyira nem ereszti bő lére, hanem csak pipára gyújt és beszélni kezd.*
-Annak idején nagyon kevés mágiát tudtam még, az is olyan volt, aminek sok haszna nincs. Például egy kiscsibéből tudtam többet készíteni. *Még a gondolatra is megborzong, hogy anno képes lett volna ilyesmire. Örül, hogy nem tette meg és Lorew felnyitotta a szemét, mennyire nemtelen dolog ez, és az élet meggyalázása.*
-Azonban nagyon fogékony voltam már akkor is a varázslatra és a jóra egyaránt. Talán ezért is választott ki Wojest a félisten, hogy a bajnoka legyek. Elhívott engem én még pár embert, hogy győzzünk le a nevében egy démont. Megtettük, de közben meghaltunk. Azóta sem értem, hogyan. *Látszik, hogy még ma is érzi a fájdalmat, ami halálakor érte, mert kezét egy pár pillanatra a szívére teszi. Ott érte először az a fegyver, aminek hatására elpusztult.*
-Mikor feltámasztott, már az agyamban volt az egyik varázslata és a béna karomat is tudtam használni. *Ennyi a történet röviden. Nem számol be a társairól és a többi bestiáról akikkel küzdöttek meg egyebekről. Nem is olyan fontos, gondolja Learon, hiszen már jó pár éve történt és a mai napokra nézve nincs is jelentősége, főleg mert nemrég akarta felkeresni Wojestet, aki ebben nem bizonyult túl készségesnek és Eeyr papja, aki velük tartott is elég furcsa szerzet volt.* ~Vajon mi lett vele? Hazaért épségben vagy meghalt?~ *Húzza el a száját, hiszen lehet, hogy az ő lelkén szárad egy fiatalember halála.* ~Ne okold magad akármi lett, a saját döntése volt, hogy továbbment!~
-Kevés nála barátságosabb lovat ismerek. *Ismeri el a pásztor a lovag meglátását Redullal kapcsolatban.*
-Talán kezdhetnéd kicsiben. Próbáltál azóta lovakkal foglalkozni? Tudod, letisztítani őket vagy kikísérni a legelőre, ilyesmi. Ha több időt töltesz el velük, meglátod, hogy nem olyan félelmetesek, mint a képzeletedben és az emlékeidben. *A Sajt-mester már csak ilyen. Minden állatot a védelmébe vesz, amíg az nem követ el semmit. A farkasokkal sincs baja addig, míg őt vagy jószágait nem bántják.*
3503. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-19 18:47:09
Üzenet elküldve: 2021-10-19 18:47:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* Frekderkun nagyot néz, amikor megtudja, hogy a magas és erős nők tettszenek Learonnak. *
- Hát, én egyszerűen nem tudom elképzelni rólad, hogy valaha voltál volna olyan gyenge. Biztos a mágia segített felépülni a kezednek. Igazam van? * Közben oda ballag hozzájuk a nagydarab ló *
- Ez tényleg jó nagy állat így közelről.
* Learon láthatja a lovag kezét, hogyan remeg meg, de aztán elhatározza magát, és megsimogatja a jószágot. *
- Tudod... Régen volt egy balesetem, és másokat is láttam még gyerekkoromban balesetezni lóval. Volt egy amire nem szívesen emlékszem. Nem tudom, hogy valaha képes leszek-e ráülni egy igazi hátas lóra. Még az is nehézség, hogy hozzáérjek pedig ez az állat igavonó, és még barátságosnak is látszik.
* Frekderkun nagyot néz, amikor megtudja, hogy a magas és erős nők tettszenek Learonnak. *
- Hát, én egyszerűen nem tudom elképzelni rólad, hogy valaha voltál volna olyan gyenge. Biztos a mágia segített felépülni a kezednek. Igazam van? * Közben oda ballag hozzájuk a nagydarab ló *
- Ez tényleg jó nagy állat így közelről.
* Learon láthatja a lovag kezét, hogyan remeg meg, de aztán elhatározza magát, és megsimogatja a jószágot. *
- Tudod... Régen volt egy balesetem, és másokat is láttam még gyerekkoromban balesetezni lóval. Volt egy amire nem szívesen emlékszem. Nem tudom, hogy valaha képes leszek-e ráülni egy igazi hátas lóra. Még az is nehézség, hogy hozzáérjek pedig ez az állat igavonó, és még barátságosnak is látszik.
3502. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-19 16:47:00
Üzenet elküldve: 2021-10-19 16:47:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Rád bizony! *Bólogat, aztán nevet ő maga is a kicsit profánra sikeredett megfogalmazáson. Elgondolkodik kicsit, méghozzá látványosan, hogy neki milyen nők jönnek be. Töri a fejét, kicsit orrnyergét is megmasszírozza, hogy jobban ki tudja csikarni a gondolatokat és a régi emlékeket a fejéből, hogy milyen nők is voltak eddig vele. Sorolja magában a neveket, akiket itt Artheniorban vagy a thargföldeken összeszedett magának és végül mind egy szálra fut ki, ami kicsit vicces is, de a tények magukért beszélnek.*
-Hát, próbálhatom magam becsapni, hogy ne legyek olyan furcsa, de ha igazat kell mondanom, akkor a magas és erős nők. Legyen izmos és tekintélyt sugárzó a megjelenése! *Ez a létező legjobban elütő típus tőle, hiszen ő maga nagyon alacsony, alig öt és fél láb, talán el sem éri azt.*
-Régebben ez még furcsább lehetett, hiszen ha hiszed, ha nem, volt idő amikor nagyon satnya ember voltam. Képzeld el! *Kiált fel, aztán leírja hat-hét évvel ezelőtti önmagát.*
-Mikor ide érkeztem, a bal karom béna volt, mert egy mélységi leszúrt. A karom mint egy gyermeké, mert akkor csak tanultam a mágiát és pásztorkodtam. Amíg nem volt földem, nem is foglalkoztam vele, milyen erős vagyok, hiszen mindent megoldottam az eszemmel. Bárki levert volna szkanderben és a buzogányomat is alig bírtam el nem, hogy még harcoljak vele! *Kuncog a furcsa emlékre, hiszen már a legerősebb emberek között van és fegyvert forgatni is egész jól tud. Visszagondol az emlékre, mikor karámot építettek Troddal a disznóknak és ő maga még egy deszkát is csak bajosan tudott megtartani gyenge, fél karjával. Akkor még nem voltak jóban a szótlan pásztorral.* ~Lám, ez is megváltozott! Azóta Trodd a legjobb barátom, ha lehet így mondani.~ *A ló dolgára csak úgy vállat von, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga és füttyent egyet, mire a bamba állat szép, komótos léptekkel elindul feléjük. Ilyen ez a Redul, sehova sem siet már. Nem kell neki. Kinőtt ő már a rohanásból és még Learon sem látta futni évek óta, pedig biztos megremegne alatta a föld, ha egyszer rászánná magát és semmi sem állhatná útját.*
-Simogassad meg nyugodtan, de a hátára ne akarj soha felülni. Ő egy büszke igásló, rajtam kívül nem engedi senkinek és még tőlem is zokon veszi. *Volt, hogy utána rendesen meg volt sértődve Redul és miután gazdája lecsutakolta és ellátta, látványosan elvonult, hogy magában álldogáljon.*
-Mondjuk érdekes választás, hogy egy ilyen óriással próbálkozol. A magam részéről, ha félnék valamitől, nem pont a legnagyobb képviselőjével kúrálnám magam, de persze ez is egy megoldás. *Közben a ló odaér hozzájuk és ha a férfi nem adja jelét látványos elutasításnak, akkor az állat hatalmas fejét tartja oda egy kis simogatásért. Marmagassága meghaladja a két métert is, szóval elég tiszteletet parancsoló látvány, ahogy ott álldogál mellettük.*
-Rád bizony! *Bólogat, aztán nevet ő maga is a kicsit profánra sikeredett megfogalmazáson. Elgondolkodik kicsit, méghozzá látványosan, hogy neki milyen nők jönnek be. Töri a fejét, kicsit orrnyergét is megmasszírozza, hogy jobban ki tudja csikarni a gondolatokat és a régi emlékeket a fejéből, hogy milyen nők is voltak eddig vele. Sorolja magában a neveket, akiket itt Artheniorban vagy a thargföldeken összeszedett magának és végül mind egy szálra fut ki, ami kicsit vicces is, de a tények magukért beszélnek.*
-Hát, próbálhatom magam becsapni, hogy ne legyek olyan furcsa, de ha igazat kell mondanom, akkor a magas és erős nők. Legyen izmos és tekintélyt sugárzó a megjelenése! *Ez a létező legjobban elütő típus tőle, hiszen ő maga nagyon alacsony, alig öt és fél láb, talán el sem éri azt.*
-Régebben ez még furcsább lehetett, hiszen ha hiszed, ha nem, volt idő amikor nagyon satnya ember voltam. Képzeld el! *Kiált fel, aztán leírja hat-hét évvel ezelőtti önmagát.*
-Mikor ide érkeztem, a bal karom béna volt, mert egy mélységi leszúrt. A karom mint egy gyermeké, mert akkor csak tanultam a mágiát és pásztorkodtam. Amíg nem volt földem, nem is foglalkoztam vele, milyen erős vagyok, hiszen mindent megoldottam az eszemmel. Bárki levert volna szkanderben és a buzogányomat is alig bírtam el nem, hogy még harcoljak vele! *Kuncog a furcsa emlékre, hiszen már a legerősebb emberek között van és fegyvert forgatni is egész jól tud. Visszagondol az emlékre, mikor karámot építettek Troddal a disznóknak és ő maga még egy deszkát is csak bajosan tudott megtartani gyenge, fél karjával. Akkor még nem voltak jóban a szótlan pásztorral.* ~Lám, ez is megváltozott! Azóta Trodd a legjobb barátom, ha lehet így mondani.~ *A ló dolgára csak úgy vállat von, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga és füttyent egyet, mire a bamba állat szép, komótos léptekkel elindul feléjük. Ilyen ez a Redul, sehova sem siet már. Nem kell neki. Kinőtt ő már a rohanásból és még Learon sem látta futni évek óta, pedig biztos megremegne alatta a föld, ha egyszer rászánná magát és semmi sem állhatná útját.*
-Simogassad meg nyugodtan, de a hátára ne akarj soha felülni. Ő egy büszke igásló, rajtam kívül nem engedi senkinek és még tőlem is zokon veszi. *Volt, hogy utána rendesen meg volt sértődve Redul és miután gazdája lecsutakolta és ellátta, látványosan elvonult, hogy magában álldogáljon.*
-Mondjuk érdekes választás, hogy egy ilyen óriással próbálkozol. A magam részéről, ha félnék valamitől, nem pont a legnagyobb képviselőjével kúrálnám magam, de persze ez is egy megoldás. *Közben a ló odaér hozzájuk és ha a férfi nem adja jelét látványos elutasításnak, akkor az állat hatalmas fejét tartja oda egy kis simogatásért. Marmagassága meghaladja a két métert is, szóval elég tiszteletet parancsoló látvány, ahogy ott álldogál mellettük.*
3501. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-19 15:22:41
Üzenet elküldve: 2021-10-19 15:22:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Rám hagynád a keresést? Végül is igazad van. Úgy izgalmas a dolog. Neked milyen női típus jön be? A teltebb? Vagy a soványabb? Vagy esetleg a teltkarcsúak? Nekem a jó bögyös nők a kedvenceim.* Nevet saját kijelentésen a lovag. Persze ezeknek a hölgyeknek nem esik úgy neki, mert néha eszébe jut az a régi fogadalom, de ha megfeledkezik az ital miatt róla akkor játssza a nagy kurafit. * Mellesleg az a ló amit mutatsz. Redul vagy mi. Nem szeret rugdosódni, meg harapdálni? Lehet, hogy megkísérelek odamenni hozzá, és leküzdeni kicsit félelmemet a lovaktól. Mit szólsz?? Ha nem is ülök rá, csak megsimogatom.
- Rám hagynád a keresést? Végül is igazad van. Úgy izgalmas a dolog. Neked milyen női típus jön be? A teltebb? Vagy a soványabb? Vagy esetleg a teltkarcsúak? Nekem a jó bögyös nők a kedvenceim.* Nevet saját kijelentésen a lovag. Persze ezeknek a hölgyeknek nem esik úgy neki, mert néha eszébe jut az a régi fogadalom, de ha megfeledkezik az ital miatt róla akkor játssza a nagy kurafit. * Mellesleg az a ló amit mutatsz. Redul vagy mi. Nem szeret rugdosódni, meg harapdálni? Lehet, hogy megkísérelek odamenni hozzá, és leküzdeni kicsit félelmemet a lovaktól. Mit szólsz?? Ha nem is ülök rá, csak megsimogatom.
3500. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-19 09:12:10
Üzenet elküldve: 2021-10-19 09:12:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon elgondolkodik, hogy kit is lehetne összeadni Kalácsfalváról a lovaggal, de végül arra jut, hogy felesleges lenne neveket sorolnia, hiszen minden lány másmilyen és hiába voltak vele ilyenek vagy olyanok, lehet, hogy egy másik emberrel teljesen máshogy viselkednek.* ~No igen, egy gazdag birtokoshoz és mágushoz mégis máshogy állnak, mint egy elszegényedett lovaghoz.~ *Persze ezzel nem lebecsülni vagy becsmérelni szeretné újdonsült barátját, csupán tisztában van a tényekkel.*
-Ismerek jó pár családot és lányt, de nem szeretném elvenni tőled a lehetőséget, hogy a magad erejéből keress magadnak asszonyt. Az a legjobb része, nem igaz? *Nevet a pásztor, hiszen fiatal korában ő maga is gyakran vadászott lányokra, még mikor vándorolt egyik városból a másikba.*
-Igaz, elvégzi munkát, méghozzá kiválóan. *Ad igazat a lovagnak, hiszen Fortas-asszony a létező legjobb háziasszony. Nem is panaszkodik a sok munkára, hiszen jóformán nincs is semmivel több azzal, hogy Learon is itt van. A családjának meg kell főzni, ruháik nekik is vannak és takarítani amúgy is kell. Az a két-három ing meg nadrág nem sokat számít.*
-Két éve még magamnak kellett mindezt. Nem mondom, kemény világ volt. Mostanában sokkal több szabadidőm van. Reggel az állatokkal is fele a munka és a női munkával sem kell törődni. Lett napi két-három óra szabadidőm és akár eltűnhetek napokra is szerencsére, nem omlik össze a birtok. *Ha másért nem is, de ezért nagyon jó választás volt a Fortas család. A Sajt-mester egészen meglepődik a kérdésen, hiszen ez ma már talán harmadjára hangzik el és ő mindannyiszor ugyanazt a választ tudja csak adni. Rámutat a kecskék között vígan legelésző bamba fejű, ámde hatalmas, barna igáslóra.*
-Az ott Redul, a lovam. Öreg már, de nagyon szeret dolgozni. Ő is segíteni fog nekünk majd a szántás-vetésnél. Nagyon nagy erő van benne, de azért nem hajtanám túl, mégis sok év van már mögötte. *Persze ha a lovon múlna, az addig hajtaná magát fáradatlanul amíg össze nem esik. A mágus mindig rokonszenvezett ezzel az ostoba jószággal, aki csak akkor panaszkodik, ha a hátára ülnek, egyébként bármit szó nélkül elhúz vagy megtesz amit csak kérnek tőle.*
-Olyan buta szegény állat, hogy észre sem veszi, ha elfárad. *Sóhajt egy nagyot a pásztor, de azért kedvesen mosolyog az igásra.*
*Learon elgondolkodik, hogy kit is lehetne összeadni Kalácsfalváról a lovaggal, de végül arra jut, hogy felesleges lenne neveket sorolnia, hiszen minden lány másmilyen és hiába voltak vele ilyenek vagy olyanok, lehet, hogy egy másik emberrel teljesen máshogy viselkednek.* ~No igen, egy gazdag birtokoshoz és mágushoz mégis máshogy állnak, mint egy elszegényedett lovaghoz.~ *Persze ezzel nem lebecsülni vagy becsmérelni szeretné újdonsült barátját, csupán tisztában van a tényekkel.*
-Ismerek jó pár családot és lányt, de nem szeretném elvenni tőled a lehetőséget, hogy a magad erejéből keress magadnak asszonyt. Az a legjobb része, nem igaz? *Nevet a pásztor, hiszen fiatal korában ő maga is gyakran vadászott lányokra, még mikor vándorolt egyik városból a másikba.*
-Igaz, elvégzi munkát, méghozzá kiválóan. *Ad igazat a lovagnak, hiszen Fortas-asszony a létező legjobb háziasszony. Nem is panaszkodik a sok munkára, hiszen jóformán nincs is semmivel több azzal, hogy Learon is itt van. A családjának meg kell főzni, ruháik nekik is vannak és takarítani amúgy is kell. Az a két-három ing meg nadrág nem sokat számít.*
-Két éve még magamnak kellett mindezt. Nem mondom, kemény világ volt. Mostanában sokkal több szabadidőm van. Reggel az állatokkal is fele a munka és a női munkával sem kell törődni. Lett napi két-három óra szabadidőm és akár eltűnhetek napokra is szerencsére, nem omlik össze a birtok. *Ha másért nem is, de ezért nagyon jó választás volt a Fortas család. A Sajt-mester egészen meglepődik a kérdésen, hiszen ez ma már talán harmadjára hangzik el és ő mindannyiszor ugyanazt a választ tudja csak adni. Rámutat a kecskék között vígan legelésző bamba fejű, ámde hatalmas, barna igáslóra.*
-Az ott Redul, a lovam. Öreg már, de nagyon szeret dolgozni. Ő is segíteni fog nekünk majd a szántás-vetésnél. Nagyon nagy erő van benne, de azért nem hajtanám túl, mégis sok év van már mögötte. *Persze ha a lovon múlna, az addig hajtaná magát fáradatlanul amíg össze nem esik. A mágus mindig rokonszenvezett ezzel az ostoba jószággal, aki csak akkor panaszkodik, ha a hátára ülnek, egyébként bármit szó nélkül elhúz vagy megtesz amit csak kérnek tőle.*
-Olyan buta szegény állat, hogy észre sem veszi, ha elfárad. *Sóhajt egy nagyot a pásztor, de azért kedvesen mosolyog az igásra.*
3499. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-14 18:24:16
Üzenet elküldve: 2021-10-14 18:24:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Majd szétnézek valamikor erre asszony ügyben. Kalácsfalváról mit gondolsz? Ismersz arra valakit? * Kérdezősködik Frekderkun. Hirtelen olyan elhatározottság született a lovagban, ami csak egy párt kereső férfiban van. Már nem is gondol a régi fogadalomra. Egyébként már vegyesek az érzései a fiatalkori szerelméhez. *
Ami a munkát illeti, én szívesen dolgozok nálad. Mindegy hogy mit csak javunkra legyen mindkettőnknek. Visszatérve az asszonyokhoz. Neked könnyű mert itt van Norenn felesége. Ő gondolom mos, és főz rád. Nekem már nehezebb dolgom van. Na de hagyjuk az én bajom. Inkább megkérdezem csak úgy kíváncsiságból a kutyán, a juhokon, a koson, és a kecskéken kívül van még valamilyen jószágod?
- Majd szétnézek valamikor erre asszony ügyben. Kalácsfalváról mit gondolsz? Ismersz arra valakit? * Kérdezősködik Frekderkun. Hirtelen olyan elhatározottság született a lovagban, ami csak egy párt kereső férfiban van. Már nem is gondol a régi fogadalomra. Egyébként már vegyesek az érzései a fiatalkori szerelméhez. *
Ami a munkát illeti, én szívesen dolgozok nálad. Mindegy hogy mit csak javunkra legyen mindkettőnknek. Visszatérve az asszonyokhoz. Neked könnyű mert itt van Norenn felesége. Ő gondolom mos, és főz rád. Nekem már nehezebb dolgom van. Na de hagyjuk az én bajom. Inkább megkérdezem csak úgy kíváncsiságból a kutyán, a juhokon, a koson, és a kecskéken kívül van még valamilyen jószágod?
3498. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2021-10-14 12:12:06
Üzenet elküldve: 2021-10-14 12:12:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon hatalmasat nevet azon, hogy Frek majd felhizlalja a lányt és el is mondja, hogy mi számára olyan vicces ebben a dologban.*
-Előbb a kecskédet hizlaljad fel, hogy adjon elég tejet! *Mert ugye anélkül elég nehéz lesz bármit is elérni. Egy rosszul tartott állat teje kevésbé zsíros és kevesebb tápanyagot tartalmaz, nehezebb vele erősíteni valakit. Szerencsére megegyeznek abban, hogy a lovag jön majd segíteni neki és ez egészen felvillanyozza a Sajt-mestert. Persze eddig sem lett volna hiány munkásokban, de mégis jobb, ha egy ismerős jön segíteni. Könnyebben és gyorsabban fog zajlani a munka és a gyermekek sem fognak talán annyira unatkozni így. A kisebbik majd rághatja a fülét a lovagnak, hogy újabb fura gyakorlatokat mutasson neki, mint például az előbbi földön fekvős dolog.*
-Persze, hogy ott fognak! Elvégre az ő kenyerük is abból lesz majd, amit megtermelünk. Itt még búzát nem vetettem, de a föld jó, pont alkalmas rá, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle. *Nem olyan nehéz előre látni, hiszen a környéken is remek termés szokott lenni, ha éppen nem pusztít dögvész vagy jönnek élőhalottak és démonok.*
-Sokkal jobb lesz úgy jövőre, ha nem nekem kell megvenni a lisztet, hanem csak kimegyek érte a ház végébe! Nagyon sokat fogok spórolni vele. Ha beválsz a vetésnél, hívlak majd aratásra is, de ott csak búzával fizethetek, ahogy a szokás tartja. *Itt nem tudja, hogy zajlanak ezek, de náluk a faluban a munkás aratásnál aznapi ételt és később egy kis zsák búzát kapott vagy lisztet, hiszen erre a munkára mindig a legszegényebbek jelentkeztek. Gyermekek, idősebb asszonyok a kaszáló férjek és apjuk mellett.*
-Annak idején nálunk azok akik végigjártak minden földet, hogy dolgozzanak, az egész évre való búzájukat megkereshették. *Az alvás dolgán Learon egészen elgondolkodik, hiszen a házában tudna helyet szorítani a férfinek, el is férnének, de jobb lenne, ha kialakítana magának egy másik zugot. El is dönti hogy mire a férfi jön, ő csinál magának egy szép, takaros lakópincét.*
-Nagyon sok munka lesz jövőre a birtokon. És mennyi pénz fog beáramlani! *Sóhajt egy nagyot, mert előre látja mennyi fejlesztést fog beüzemelni itt.*
*Learon hatalmasat nevet azon, hogy Frek majd felhizlalja a lányt és el is mondja, hogy mi számára olyan vicces ebben a dologban.*
-Előbb a kecskédet hizlaljad fel, hogy adjon elég tejet! *Mert ugye anélkül elég nehéz lesz bármit is elérni. Egy rosszul tartott állat teje kevésbé zsíros és kevesebb tápanyagot tartalmaz, nehezebb vele erősíteni valakit. Szerencsére megegyeznek abban, hogy a lovag jön majd segíteni neki és ez egészen felvillanyozza a Sajt-mestert. Persze eddig sem lett volna hiány munkásokban, de mégis jobb, ha egy ismerős jön segíteni. Könnyebben és gyorsabban fog zajlani a munka és a gyermekek sem fognak talán annyira unatkozni így. A kisebbik majd rághatja a fülét a lovagnak, hogy újabb fura gyakorlatokat mutasson neki, mint például az előbbi földön fekvős dolog.*
-Persze, hogy ott fognak! Elvégre az ő kenyerük is abból lesz majd, amit megtermelünk. Itt még búzát nem vetettem, de a föld jó, pont alkalmas rá, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle. *Nem olyan nehéz előre látni, hiszen a környéken is remek termés szokott lenni, ha éppen nem pusztít dögvész vagy jönnek élőhalottak és démonok.*
-Sokkal jobb lesz úgy jövőre, ha nem nekem kell megvenni a lisztet, hanem csak kimegyek érte a ház végébe! Nagyon sokat fogok spórolni vele. Ha beválsz a vetésnél, hívlak majd aratásra is, de ott csak búzával fizethetek, ahogy a szokás tartja. *Itt nem tudja, hogy zajlanak ezek, de náluk a faluban a munkás aratásnál aznapi ételt és később egy kis zsák búzát kapott vagy lisztet, hiszen erre a munkára mindig a legszegényebbek jelentkeztek. Gyermekek, idősebb asszonyok a kaszáló férjek és apjuk mellett.*
-Annak idején nálunk azok akik végigjártak minden földet, hogy dolgozzanak, az egész évre való búzájukat megkereshették. *Az alvás dolgán Learon egészen elgondolkodik, hiszen a házában tudna helyet szorítani a férfinek, el is férnének, de jobb lenne, ha kialakítana magának egy másik zugot. El is dönti hogy mire a férfi jön, ő csinál magának egy szép, takaros lakópincét.*
-Nagyon sok munka lesz jövőre a birtokon. És mennyi pénz fog beáramlani! *Sóhajt egy nagyot, mert előre látja mennyi fejlesztést fog beüzemelni itt.*
2898-2917 , 2918-2937 , 2938-2957 , 2958-2977 , 2978-2997 , 2998-3017 , 3018-3037 , 3038-3057 , 3058-3077 , 3078-3097 , 3098-3117 , 3118-3137 , 3138-3157 , 3158-3177 , 3178-3197 , 3198-3217 , 3218-3237 , 3238-3257 , 3258-3277 , 3278-3297 , 3298-3317 , 3318-3337 , 3338-3357 , 3358-3377 , 3378-3397 , 3398-3417 , 3418-3437 , 3438-3457 , 3458-3477 , 3478-3497 , 3498-3517 , 3518-3537 , 3538-3557 , 3558-3577 , 3578-3597 , 3598-3617 , 3618-3637 , 3638-3657 , 3658-3677 , 3678-3697 , 3698-3717 , 3718-3737 , 3738-3757 , 3758-3777 , 3778-3797 , 3798-3817 , 3818-3837 , 3838-3857 , 3858-3877 , 3878-3897 , 3898-3917 , 3918-3937 , 3938-3957 , 3958-3977 , 3978-3997 , 3998-4017 , 4018-4037 , 4038-4057 , 4058-4077 , 4078-4097 , 4098-4117 , 4118-4137 , 4138-4157 , 4158-4177 , 4178-4197 , 4198-4217 , 4218-4237 , 4238-4257 , 4258-4277 , 4278-4297 , 4298-4317 , 4318-4337 , 4338-4357 , 4358-4377 , 4378-4397 , 4398-4417 , 4407-4426