Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-29 18:33:41
Üzenet elküldve: 2019-04-29 18:33:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Bár eleinte félt, hogy meglátják őket, Tizio karjaiban egy csapásra semmivé válnak aggodalmai és lelkesen karolja át a férfi nyakát, miközben igyekszik kiélvezni csókjukat. Bár nemrég váltak csak el, így is hiányzott neki a férfi érintése. A levesről azonban továbbra sem tud megfeledkezni, ahogy a szolgálókkal kapcsolatos ellenérzéseitől sem, így hiába érzi a gyengéd ösztönzést, csak lassan fordul vissza újra Tizio felé és félve pillant újra a szemébe, mintha ismét csak olyat tett volna, amit nem kellene*
- De szívesen csinálom. Bármikor. *kezd zavart magyarázkodásba, majd egy halvány mosollyal is megpróbálkozik, hogy jelezze, neki tényleg nem okoz problémát, ha főznie vagy takarítania kell, sőt, csak örül neki, ha olyasmit csinálhat, amivel könnyebbé teheti Tizio életét. Hogy ezen munkásságát folytassa, bár nehezére esik otthagynia a férfit, egy bólintással tudomásul véve a beköltözés tényét, visszalép a tűzhely mellé, hogy az utolsó műveleteket elvégezze a levesen, miközben fél szemmel mosolyogva nézi, ahogy eltűnik egy szelet az almás pitéből*
- Örülök, hogy így gondolod! *fordítja hátra a fejét mosolyogva, csak hogy aztán egyik kezét is emelje, hüvelyujjával óvatosan lesöpörve pár apró morzsát Tizio szája széléről, majd végigsimítva a férfi ajkain és arcán, pusztán saját élvezete kedvéért. Keze azonban hamar továbbsiklik Tizio nyakára, ahogy sajátján érzi a férfi csókjait, miközben önkéntelenül is hátrébb dől kicsit, hogy még jobban hozzásimuljon. Egy pillanatra a szemeit is lehunyja, kiélvezve a másik közelségét, hamar észbe kap azonban és visszafordítja figyelmét az ebéd és annak előkészítése felé, furcsán magányosnak érezve magát, ahogy Tizio elengedi és távolabb lép tőle. Nem tétlenkedik azonban sokáig, rögtön hozzálát a rendrakáshoz és az asztal takarításához, miközben magában a férfi szavain mereng. Nem sieti el a dolgot, látszólag az alapos takarításra fogva a késői választ, valójában azonban azért habozik felelni, mert fogalma sincs, mit mondjon. Továbbra is minden porcikája tiltakozik az ellen az elképzelés ellen, hogy egy olyan házban éljen, ahol szolgálók lesik minden kívánságát, ugyanakkor tisztában van vele, ez a helyzet csak számára visszás és zavarba ejtő, hiszen Tizio eddig is így élt, neki ez természetes, ő pedig nem szeretné, ha a férfinak változtatnia kellene korábbi életén*
- Rendben. De csak hogy tisztázzuk, nekem ez nem jelent gondot most sem és a jövőben sem. *feleli végül halk, de határozott hangon egy rövid biccentés kíséretében, úgy gondolva, egyelőre még úgyse fenyegeti az azonnali változás, hiszen egyáltalán nincs arról szó, hogy rögtön szolgák hada lepi el a házat, addig pedig nyugodtan végezheti ő a házimunkát, így reméli, egy darabig mindkettejüket megnyugtatja ez a felállás, az igazi pánikot pedig akkora halasztja, mikor már nem csak ketten lesznek. ~Vagyis hárman.~ javítja ki magát gondolatban, ahogy eszébe jut, most már Briwal is ideköltözött. Nem mintha kifogása lenne ez ellen, mégis kissé feszélyezve érzi magát a helyzettől. Mindent megtesz azonban, hogy ezen érzéseit ne mutassa ki Tizio előtt, még ha ő közel se tudja olyan jól leplezni érzelmeit, mint a férfi, így inkább el is fordul tőle, hogy abroszt és tányérokat kerítsen az ebédhez*
- Akkor legyen az étkező! *nyilatkozik halvány mosollyal az ebéd helyszínét illetően is, hiszen el kell ismernie, a konyha most nem igazán van a legalkalmasabb állapotban erre, majd új szerzeményeivel el is indul, hogy megterítsen, egy újabb körben evőeszközökkel és poharakkal egészítve ki a terítéket*
- Talán szólhatnál Briwalnak, hogy kész az ebéd. *fordul újra Tizio felé, miután egy utolsó kóstolót vesz a levesből, majd hozzálát, hogy a fazék helyett egy üres tálba merje át a gőzölgő folyadékot. Ő maga nem szívesen zavarná meg a férfit a kipakolásban, inkább befejezi addig a leves tálalását, ha pedig ezzel is kész, elindul vele az étkező felé.*
*Bár eleinte félt, hogy meglátják őket, Tizio karjaiban egy csapásra semmivé válnak aggodalmai és lelkesen karolja át a férfi nyakát, miközben igyekszik kiélvezni csókjukat. Bár nemrég váltak csak el, így is hiányzott neki a férfi érintése. A levesről azonban továbbra sem tud megfeledkezni, ahogy a szolgálókkal kapcsolatos ellenérzéseitől sem, így hiába érzi a gyengéd ösztönzést, csak lassan fordul vissza újra Tizio felé és félve pillant újra a szemébe, mintha ismét csak olyat tett volna, amit nem kellene*
- De szívesen csinálom. Bármikor. *kezd zavart magyarázkodásba, majd egy halvány mosollyal is megpróbálkozik, hogy jelezze, neki tényleg nem okoz problémát, ha főznie vagy takarítania kell, sőt, csak örül neki, ha olyasmit csinálhat, amivel könnyebbé teheti Tizio életét. Hogy ezen munkásságát folytassa, bár nehezére esik otthagynia a férfit, egy bólintással tudomásul véve a beköltözés tényét, visszalép a tűzhely mellé, hogy az utolsó műveleteket elvégezze a levesen, miközben fél szemmel mosolyogva nézi, ahogy eltűnik egy szelet az almás pitéből*
- Örülök, hogy így gondolod! *fordítja hátra a fejét mosolyogva, csak hogy aztán egyik kezét is emelje, hüvelyujjával óvatosan lesöpörve pár apró morzsát Tizio szája széléről, majd végigsimítva a férfi ajkain és arcán, pusztán saját élvezete kedvéért. Keze azonban hamar továbbsiklik Tizio nyakára, ahogy sajátján érzi a férfi csókjait, miközben önkéntelenül is hátrébb dől kicsit, hogy még jobban hozzásimuljon. Egy pillanatra a szemeit is lehunyja, kiélvezve a másik közelségét, hamar észbe kap azonban és visszafordítja figyelmét az ebéd és annak előkészítése felé, furcsán magányosnak érezve magát, ahogy Tizio elengedi és távolabb lép tőle. Nem tétlenkedik azonban sokáig, rögtön hozzálát a rendrakáshoz és az asztal takarításához, miközben magában a férfi szavain mereng. Nem sieti el a dolgot, látszólag az alapos takarításra fogva a késői választ, valójában azonban azért habozik felelni, mert fogalma sincs, mit mondjon. Továbbra is minden porcikája tiltakozik az ellen az elképzelés ellen, hogy egy olyan házban éljen, ahol szolgálók lesik minden kívánságát, ugyanakkor tisztában van vele, ez a helyzet csak számára visszás és zavarba ejtő, hiszen Tizio eddig is így élt, neki ez természetes, ő pedig nem szeretné, ha a férfinak változtatnia kellene korábbi életén*
- Rendben. De csak hogy tisztázzuk, nekem ez nem jelent gondot most sem és a jövőben sem. *feleli végül halk, de határozott hangon egy rövid biccentés kíséretében, úgy gondolva, egyelőre még úgyse fenyegeti az azonnali változás, hiszen egyáltalán nincs arról szó, hogy rögtön szolgák hada lepi el a házat, addig pedig nyugodtan végezheti ő a házimunkát, így reméli, egy darabig mindkettejüket megnyugtatja ez a felállás, az igazi pánikot pedig akkora halasztja, mikor már nem csak ketten lesznek. ~Vagyis hárman.~ javítja ki magát gondolatban, ahogy eszébe jut, most már Briwal is ideköltözött. Nem mintha kifogása lenne ez ellen, mégis kissé feszélyezve érzi magát a helyzettől. Mindent megtesz azonban, hogy ezen érzéseit ne mutassa ki Tizio előtt, még ha ő közel se tudja olyan jól leplezni érzelmeit, mint a férfi, így inkább el is fordul tőle, hogy abroszt és tányérokat kerítsen az ebédhez*
- Akkor legyen az étkező! *nyilatkozik halvány mosollyal az ebéd helyszínét illetően is, hiszen el kell ismernie, a konyha most nem igazán van a legalkalmasabb állapotban erre, majd új szerzeményeivel el is indul, hogy megterítsen, egy újabb körben evőeszközökkel és poharakkal egészítve ki a terítéket*
- Talán szólhatnál Briwalnak, hogy kész az ebéd. *fordul újra Tizio felé, miután egy utolsó kóstolót vesz a levesből, majd hozzálát, hogy a fazék helyett egy üres tálba merje át a gőzölgő folyadékot. Ő maga nem szívesen zavarná meg a férfit a kipakolásban, inkább befejezi addig a leves tálalását, ha pedig ezzel is kész, elindul vele az étkező felé.*
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-29 14:02:24
Üzenet elküldve: 2019-04-29 14:02:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Derin-birtok//
*Nincs igazán helye vitának az ülés kérdésében, hiszen Learon földjén senki nem lehet kényelmetlenül akit ő odahív magához. Még a végén rossz híre kelne és valaki a fejére vetné, hogy rossz házigazda. Ezt pedig nem engedheti meg magának, mert sok utazó aki a Vashegy felé tart, nála áll meg útbaigazításért vagy egy pohár italért. Norenn a köszönetre elmosolyodik és bólint. Őt nem illeti dicséret, hiszen csak az ura parancsát teljesítette, de azért persze jól esik neki a szó.*
-Nem is csodálom, hogy félnek. Veszélyes időket élünk! *Vagyis hát mások azt élnek. Ők itt a Vashegy lábánál biztosan nem, hiszen béke honol Kagan szobrának árnyékában.*
-Hát én kívánom a legjobbakat nektek. Minél többen mennek, neked is annál több lesz a pénzed Khul, igazam van? *Azzal nincs tisztában, hogy az ilyen zsoldosokat miként fizetik. A parasztember ha jó a termés több aranyat kap, de lehet egy őrnek csak a munkája lesz több a sok vendéggel.*
-A szomszédomban ugyan nem! *Nevet fel a pásztormágus.*
-Ugyanis minden oldalról vannak szomszédaim! De ha telekszomszédom nem is lehetsz, hát eggyel arrébb már biztosan! ~Persze ha valaki földet akar, sietni kell, mert mindet szétosztogatják holmi nemeseknek!~ *Nem mintha rosszul járt volna azokkal akik most itt vannak, mert azok rendes emberek, de ki tudja ki más fog még idejönni!*
-Üzleti megbeszélések? *Gondolkodik el Learon és arra jut, hogy már a bordélyok se az igaziak. Amikor ő utazása során ilyen helyen járt nagyon kellett ügyelnie, hogy nehogy a sörét kiborítsa egy-egy nő, akit éppen feldobnak az asztalra csak úgy, hogy használhassák. Sokszor még ágyakat se tettek ezekre a helyekre, mert az ember úgyis csak arra a kis időre érkezik. Persze a világ változik és az igények is.*
-Hát úgy! Értem. *Bólint mosolyogva, de nem fűz hozzá többet.*
-Abban a házban Norenn fiai és asszonya! *Mutat egy kisebbre pár méterre tőlük.*
-Ebben pedig az enyém! *Bök arra, ami előtt ülnek és isznak.*
-De az én fiam bizony nem fog felébredni egyhamar! Úgy alszik mint a bunda! *Amikor Khul közli, hogy szeretne egy gyermeket magának, Learon felé tartja a kupáját, hogy összekoccinthassák.*
-A jövőbeni pulyádra! *Neveti el magát visszafogottan, de boldogan, hiszen akármilyen ember is legyen ez a Khul, azért a gyerek mindenkinek jár!*
//Derin-birtok//
*Nincs igazán helye vitának az ülés kérdésében, hiszen Learon földjén senki nem lehet kényelmetlenül akit ő odahív magához. Még a végén rossz híre kelne és valaki a fejére vetné, hogy rossz házigazda. Ezt pedig nem engedheti meg magának, mert sok utazó aki a Vashegy felé tart, nála áll meg útbaigazításért vagy egy pohár italért. Norenn a köszönetre elmosolyodik és bólint. Őt nem illeti dicséret, hiszen csak az ura parancsát teljesítette, de azért persze jól esik neki a szó.*
-Nem is csodálom, hogy félnek. Veszélyes időket élünk! *Vagyis hát mások azt élnek. Ők itt a Vashegy lábánál biztosan nem, hiszen béke honol Kagan szobrának árnyékában.*
-Hát én kívánom a legjobbakat nektek. Minél többen mennek, neked is annál több lesz a pénzed Khul, igazam van? *Azzal nincs tisztában, hogy az ilyen zsoldosokat miként fizetik. A parasztember ha jó a termés több aranyat kap, de lehet egy őrnek csak a munkája lesz több a sok vendéggel.*
-A szomszédomban ugyan nem! *Nevet fel a pásztormágus.*
-Ugyanis minden oldalról vannak szomszédaim! De ha telekszomszédom nem is lehetsz, hát eggyel arrébb már biztosan! ~Persze ha valaki földet akar, sietni kell, mert mindet szétosztogatják holmi nemeseknek!~ *Nem mintha rosszul járt volna azokkal akik most itt vannak, mert azok rendes emberek, de ki tudja ki más fog még idejönni!*
-Üzleti megbeszélések? *Gondolkodik el Learon és arra jut, hogy már a bordélyok se az igaziak. Amikor ő utazása során ilyen helyen járt nagyon kellett ügyelnie, hogy nehogy a sörét kiborítsa egy-egy nő, akit éppen feldobnak az asztalra csak úgy, hogy használhassák. Sokszor még ágyakat se tettek ezekre a helyekre, mert az ember úgyis csak arra a kis időre érkezik. Persze a világ változik és az igények is.*
-Hát úgy! Értem. *Bólint mosolyogva, de nem fűz hozzá többet.*
-Abban a házban Norenn fiai és asszonya! *Mutat egy kisebbre pár méterre tőlük.*
-Ebben pedig az enyém! *Bök arra, ami előtt ülnek és isznak.*
-De az én fiam bizony nem fog felébredni egyhamar! Úgy alszik mint a bunda! *Amikor Khul közli, hogy szeretne egy gyermeket magának, Learon felé tartja a kupáját, hogy összekoccinthassák.*
-A jövőbeni pulyádra! *Neveti el magát visszafogottan, de boldogan, hiszen akármilyen ember is legyen ez a Khul, azért a gyerek mindenkinek jár!*
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-29 10:19:32
Üzenet elküldve: 2019-04-29 10:19:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Deguszta fivérek//
- Összesen négy, szóval a két szédült tyúknak még jut egy-egy, de gondolom, hogy ők maradnak inkább odafenn. ~Nem hiányzik Ephemia rikácsolása.~ A gazdasági épületek nincsenek a legjobb állapotban, még a nyáron javítani kéne őket. Hátul meg van egy ház, ahová be lehet kvártélyozni a személyzetet. *Tartja meg a gyors eligazítást, bár Briwal nyilván maga is felfedez majd mindent, de egy kis iránymutatással sokkal könnyebb.* - Akkor később találkozunk.
*Hagyja magára bátyját, az ajtót is becsukja maga után, ezután olyan pikk-pakk a konyhában terem, hogy az odaút teljesen kiesik, pedig csak egy szippantásra áll meg valahol a folyosón, aztán egy pillanattal később már Nava derekát karolja és a száját csókolja, ő nem törődik azzal, hogy Briwal esetleg meglátja, fivére ennél cifrább helyzetben is látta már.*
- Gond. Mert ez nem a te dolgod. Igazából a főzés sem. Viszont köszönöm, hogy megtetted. *Fél karja a lány derekát öleli, másik keze az állát érinti, hogy felfelé irányítsa Nava tekintetét magára.* - Minden rendben, berendezkedik. *Elereszti Navát, mert kiszúrja az almás pitét, ugyan nem különösebben édesszájú, de idejét sem tudja már, hogy mikor evett utoljára süteményt.* - Umm, ez nagyon jó. ~Jó, hogy Ephemia nincs itt, egyből felzabálná mindet.~ *Mondja teli szájjal, miközben átöleli hátulról a tűzhelynél szorgoskodó lányt, hogy mikor lenyelte a falatot, akkor a nyakát kezdje hátulról kóstolgatni, nem azért, hogy aztán leteperje itt a konyhaasztalon ismét, hanem azért mert rendkívül kívánatosnak találja.* - Nem kérek semmit. *A szavak előtt, között és utánuk is csókokat helyez el Nava nyakán. ~Talán mégis le kellene teperjelek?~ Mély sóhajjal végül csak elereszti a lányt, hátralép, az asztalnak támaszkodik, karjait összefonja a mellkasa előtt.* - Ehetünk az étkezőben is. Vagy nekem mindegy. És csak, hogy tisztázzuk. A jövőben ez nem a te dolgod, rendben? Most sem a te dolgod. ~Csak mi magunktól meghalnánk éhen, vagy ételmérgezést kapnánk.~ Rendben? *Kék tekintete a lányon pihen, arca és hangja a szokásos, érzelem nem tükröződik rajta, testtartásában viszont van valami, ami a lazaság benyomását kelti.*
//Deguszta fivérek//
- Összesen négy, szóval a két szédült tyúknak még jut egy-egy, de gondolom, hogy ők maradnak inkább odafenn. ~Nem hiányzik Ephemia rikácsolása.~ A gazdasági épületek nincsenek a legjobb állapotban, még a nyáron javítani kéne őket. Hátul meg van egy ház, ahová be lehet kvártélyozni a személyzetet. *Tartja meg a gyors eligazítást, bár Briwal nyilván maga is felfedez majd mindent, de egy kis iránymutatással sokkal könnyebb.* - Akkor később találkozunk.
*Hagyja magára bátyját, az ajtót is becsukja maga után, ezután olyan pikk-pakk a konyhában terem, hogy az odaút teljesen kiesik, pedig csak egy szippantásra áll meg valahol a folyosón, aztán egy pillanattal később már Nava derekát karolja és a száját csókolja, ő nem törődik azzal, hogy Briwal esetleg meglátja, fivére ennél cifrább helyzetben is látta már.*
- Gond. Mert ez nem a te dolgod. Igazából a főzés sem. Viszont köszönöm, hogy megtetted. *Fél karja a lány derekát öleli, másik keze az állát érinti, hogy felfelé irányítsa Nava tekintetét magára.* - Minden rendben, berendezkedik. *Elereszti Navát, mert kiszúrja az almás pitét, ugyan nem különösebben édesszájú, de idejét sem tudja már, hogy mikor evett utoljára süteményt.* - Umm, ez nagyon jó. ~Jó, hogy Ephemia nincs itt, egyből felzabálná mindet.~ *Mondja teli szájjal, miközben átöleli hátulról a tűzhelynél szorgoskodó lányt, hogy mikor lenyelte a falatot, akkor a nyakát kezdje hátulról kóstolgatni, nem azért, hogy aztán leteperje itt a konyhaasztalon ismét, hanem azért mert rendkívül kívánatosnak találja.* - Nem kérek semmit. *A szavak előtt, között és utánuk is csókokat helyez el Nava nyakán. ~Talán mégis le kellene teperjelek?~ Mély sóhajjal végül csak elereszti a lányt, hátralép, az asztalnak támaszkodik, karjait összefonja a mellkasa előtt.* - Ehetünk az étkezőben is. Vagy nekem mindegy. És csak, hogy tisztázzuk. A jövőben ez nem a te dolgod, rendben? Most sem a te dolgod. ~Csak mi magunktól meghalnánk éhen, vagy ételmérgezést kapnánk.~ Rendben? *Kék tekintete a lányon pihen, arca és hangja a szokásos, érzelem nem tükröződik rajta, testtartásában viszont van valami, ami a lazaság benyomását kelti.*
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-28 22:22:37
Üzenet elküldve: 2019-04-28 22:22:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Épp a konyhában sürgölődik ismét, már majdnem késznek ítélve a levest, mikor meghallja, hogy nincs többé egyedül a házban. Halványan elmosolyodik, ahogy Tizio hangját hallja a folyosó felől, azonban nem rohan ki kiabálva, hogy a férfi nyakában vesse magát, hiszen az efféle tolakodóan heves és hangos érzelemnyilvánítás távol áll tőle. Megadja inkább a testvéreknek a lehetőséget, hogy ketten fedezzék fel a házat és intézzék a beköltözést, hiszen ehhez nincs szükségük az ő segítségére. Amúgy is biztos benne, hogy ha végeztek mindennel, előbb-utóbb úgyis keresni fogják, és valóban nem is kell sokat várnia, mielőtt Tizio tűnne fel a konyhában. Így is váratlanul éri azonban a megjelenése, ezért összerezzen kissé, mikor már sokkal közelebbről hallja a hangját, ám boldog mosoly terül el arcán, ahogy a férfira néz, majd közelebb lép hozzá, és miután pár lopott pillantást vet a folyosóra mindkét irányba, meggyőződve róla, hogy Briwal nincs a közelben, egy gyors csókkal üdvözli, csak hogy aztán elhúzódva elvörösödjön kissé*
- Csak azt szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen, mire visszaértek. Remélem, nem gond... *jegyzi meg félszegen, egyszerre értve a ház tisztaságára és az ételek ízletességére szavait, hiszen tisztában van Tizio véleményével azt illetően, ez kinek is lenne a feladata*
- Minden rendben ment? *érdeklődik kíváncsian az út sikeressége felől, miközben fél szemmel a levesre pillant*
- Mindjárt kész az ebéd! Kérsz addig valamit? *foglalja össze röviden a konyhában uralkodó állapotokat, míg visszalép a tűzhely mellé, hogy a tésztát is beledobja a levesbe, miközben bizonytalanul pillant Tiziora, vajon itt szeretné-e megvárni vele, míg befejezi, vagy inkább segít Briwalnak berendezkedni. Ő a maga részéről kicsit sem várja el, hogy a férfi itt maradjon, sőt még örülne is neki, ha egyedül fejezhetné be, hiszen azt szeretné, ha Tizio és Briwal már csak az ínycsiklandó végeredményt látnák, az ahhoz vezető káoszt és felfordulást nem, hiszen jelenleg a konyha közel sem olyan rendezett, mint a többi szoba, azonban elküldeni se fogja Tiziot, ha az asztal mellett szeretné kipihenni magát vagy esetleg szomját oltaná. Míg a válaszra vár, hozzálát, hogy asztalról is elpakolja a nem odaillő holmikat, majd egy alapos törölgetés után már a terítésnek kezd neki, akár egyedül marad, akár nem.*
*Épp a konyhában sürgölődik ismét, már majdnem késznek ítélve a levest, mikor meghallja, hogy nincs többé egyedül a házban. Halványan elmosolyodik, ahogy Tizio hangját hallja a folyosó felől, azonban nem rohan ki kiabálva, hogy a férfi nyakában vesse magát, hiszen az efféle tolakodóan heves és hangos érzelemnyilvánítás távol áll tőle. Megadja inkább a testvéreknek a lehetőséget, hogy ketten fedezzék fel a házat és intézzék a beköltözést, hiszen ehhez nincs szükségük az ő segítségére. Amúgy is biztos benne, hogy ha végeztek mindennel, előbb-utóbb úgyis keresni fogják, és valóban nem is kell sokat várnia, mielőtt Tizio tűnne fel a konyhában. Így is váratlanul éri azonban a megjelenése, ezért összerezzen kissé, mikor már sokkal közelebbről hallja a hangját, ám boldog mosoly terül el arcán, ahogy a férfira néz, majd közelebb lép hozzá, és miután pár lopott pillantást vet a folyosóra mindkét irányba, meggyőződve róla, hogy Briwal nincs a közelben, egy gyors csókkal üdvözli, csak hogy aztán elhúzódva elvörösödjön kissé*
- Csak azt szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen, mire visszaértek. Remélem, nem gond... *jegyzi meg félszegen, egyszerre értve a ház tisztaságára és az ételek ízletességére szavait, hiszen tisztában van Tizio véleményével azt illetően, ez kinek is lenne a feladata*
- Minden rendben ment? *érdeklődik kíváncsian az út sikeressége felől, miközben fél szemmel a levesre pillant*
- Mindjárt kész az ebéd! Kérsz addig valamit? *foglalja össze röviden a konyhában uralkodó állapotokat, míg visszalép a tűzhely mellé, hogy a tésztát is beledobja a levesbe, miközben bizonytalanul pillant Tiziora, vajon itt szeretné-e megvárni vele, míg befejezi, vagy inkább segít Briwalnak berendezkedni. Ő a maga részéről kicsit sem várja el, hogy a férfi itt maradjon, sőt még örülne is neki, ha egyedül fejezhetné be, hiszen azt szeretné, ha Tizio és Briwal már csak az ínycsiklandó végeredményt látnák, az ahhoz vezető káoszt és felfordulást nem, hiszen jelenleg a konyha közel sem olyan rendezett, mint a többi szoba, azonban elküldeni se fogja Tiziot, ha az asztal mellett szeretné kipihenni magát vagy esetleg szomját oltaná. Míg a válaszra vár, hozzálát, hogy asztalról is elpakolja a nem odaillő holmikat, majd egy alapos törölgetés után már a terítésnek kezd neki, akár egyedül marad, akár nem.*
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-28 21:33:43
Üzenet elküldve: 2019-04-28 21:33:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Deguszta fivérek//
//Napváltás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár nem érződik a gúny, sem a düh, Briwal mégsem ezek hiánya miatt tud szívből felnevetni.*
-Mondtam, hogy fingom sincs a szerelemről. Te ebben tapasztaltabb vagy.
*Hallgatja a további szófosást Naváról, lelkében éled a gyanú, hogy ez ismét egy olyan alkalom Tiznél, mikor sokat szívott, és talán nem is a kis tacskókra jellemző odaadás az, mi ilyen bő beszédre készteti. Így inkább némán üget mellette, figyelve az állatokra, a pergő szavakra egyaránt.
A birtok ügyeire már élénkül kissé, vagyis egyetértőn bólogat.
Érkezve segít karámba terelni a dögöket, maga szerszámozza le Vétlent, és a nyeregtáskákkal vállán indul fivére után.
A szobával elégedett, lép is be nyomban, pakolja le holmiját, fordul körbe, majd jelenti ki benyomásait.*
-Tetszik, jó lesz. Hány üres szobánk van még máskülönben?
*A láda dolgára csak fejét rázza, nem akar azzal most törődni, mikor öccse távozik veszi elő zsebéből a levelet, futtatja végig tekintetét a sorokon, gyűri vissza a papírost előző helyére, majd indul az istálló felé, hogy lecsutakolja, megabrakoltassa Vétlent még az ebéd előtt.*
//Deguszta fivérek//
//Napváltás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár nem érződik a gúny, sem a düh, Briwal mégsem ezek hiánya miatt tud szívből felnevetni.*
-Mondtam, hogy fingom sincs a szerelemről. Te ebben tapasztaltabb vagy.
*Hallgatja a további szófosást Naváról, lelkében éled a gyanú, hogy ez ismét egy olyan alkalom Tiznél, mikor sokat szívott, és talán nem is a kis tacskókra jellemző odaadás az, mi ilyen bő beszédre készteti. Így inkább némán üget mellette, figyelve az állatokra, a pergő szavakra egyaránt.
A birtok ügyeire már élénkül kissé, vagyis egyetértőn bólogat.
Érkezve segít karámba terelni a dögöket, maga szerszámozza le Vétlent, és a nyeregtáskákkal vállán indul fivére után.
A szobával elégedett, lép is be nyomban, pakolja le holmiját, fordul körbe, majd jelenti ki benyomásait.*
-Tetszik, jó lesz. Hány üres szobánk van még máskülönben?
*A láda dolgára csak fejét rázza, nem akar azzal most törődni, mikor öccse távozik veszi elő zsebéből a levelet, futtatja végig tekintetét a sorokon, gyűri vissza a papírost előző helyére, majd indul az istálló felé, hogy lecsutakolja, megabrakoltassa Vétlent még az ebéd előtt.*
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-28 17:55:51
Üzenet elküldve: 2019-04-28 17:55:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//Deguszta fivérek//
//Napváltás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- De jó, hogy mondod, eddig eszembe sem jutott, hogy kényeztessem. *Mondja sóhajtva, magában a szemét forgatva, de olyan hangon, hogy nem érződik a gunyoros felhang.* - Esetleg van valami tipped? *Másodjára már nem tudja visszafojtani a pillanatnyi dühöt, amit fivére szavai hagytak benne. ~Ejnye Tizio, ne legyél fasz.~* - Bocs. Régi berögződések. *Kényszeredett a vigyorral néz bátyjára, próbál ő változni, de évek berögzüléseit nehéz egyik pillanatról a másikra elengedni, nagyon nehéz nem beszólni bármire, ami elhagyja Briwal száját.*
- Nálunk valóban. *Bólint. ~Mondjuk nincs túl magasan a mérce a húgunkkal, meg a kebelbarátnőjével.~* - Varázslatos lány. A szó minden értelmében és a legszörnyűbb, hogy egykettőre kiismert. Persze be voltam állva. Mármint úgy tényleg, mert amúgy nem szoktam. Na mindegy. Igen, remélem, hogy hamar megszokja és elfogadja azt, hogy a cselédek fölött áll. Végül is a kedvesem. Ha nem lenne félvér, akkor feleségül is venném, meg biztos lenne gyerekünk is. De az se baj, hogy így meg nem lesz, amúgy sem akartam. *Nem is Briwalnak beszél, inkább csak hangosan gondolkodik.*
- De nem akarok úgy gondolni rá, mint egy vadászatra. Meg aztán tudod, hogy milyenek voltak a gazdagnegyedi lányok, két szót szólsz hozzá, aztán egy hattal később azt hallod vissza, hogy eljegyezted. Szóval inkább a szajhák, és azok meg legyenek hálásak azért, hogy bőkezűen fizetek, nem az a dolguk, hogy ők élvezzék, hanem az, hogy én. *Tizio már csak ilyen konzervatív a kurvák tekintetében, nem beszélgetni akart velük, sosem akarta kielégíteni őket, a saját kielégülése volt mindig is a cél. ~Persze, még ki is nyaljak egy kurvát, mi?~ A gondolatra elkapja a hányingerérzés, még erősebben, mint mikor a csirkét próbálta meggyilkolni.*
- Valamiért úgy gondolom, hogy a barbár kölykök kancatejen nevelkednek. *Megrántja a vállát, tulajdonképpen nem érdekli, hogy a barbárok mit és hogyan tesznek a gyerekeikkel, ahogyan az sem, hogy rögeszméjének egykori tárgya mennyire labilis, vagy nem. ~Ephemia és Kagaenae az eszményi páros.~*
- Lesz vevő a gyümölcsökre. Már ha kinő azokon a fákon valami. De pár hata beszéltem egy emberrel, aki érdeklődött a termés iránt. Szóval ha szépen kinő az alma, meg a szilva, akkor lesz belőle pénz. Derin meg elvileg elviszi a trágyát, amit a jószág pottyant ki magából. *Meséli, hogy miket intézett az elmúlt időszakban, illetve, hogy miről gondolja úgy, hogy elintézte. ~Jó lesz ez.~ Fél kézzel tartja a gyeplőt, a másikkal elővarázsolja a zsebéből a szelencét, Vétkes nyakára támaszkodik mindkét alkarjával és úgy szippant az út során többször is, kellemes delíriumban van már, mikor megérkeznek a birtokra. Első dolga, hogy a két lapos-gyapjast leköti a nyeregkápáról és a karámba ereszti, majd Briwal nyeregtáskájával a vállán szerszámozza le Vétkest és küldi a rusnyaságok után.*
- Zsalma jobban néz ki, mint ez a kettő. Ephemia elhanyagolta őket. *Állapítja meg magában, ha kell akkor leszedi a szerszámot Vétlenről is, aztán a házba kíséri fivérét. Nem kiabálja, hogy megérkeztek, egyenesen megy a hálószobák felé.* - Amaz az enyém. Vagyis a miénk. Arra gondoltam, hogy a tiéd meg lehetne ez. *Nyit be abba, aminek az ajtaja előtt megállt, a két szoba távol esik egymástól, illetve van közöttük két üres háló, Tizio meg úgy gondolja, hogy így mindenkinek lehet kellő személyes tere. ~És tán nem hallatszik át az se, ha dugunk.~* - Mind ugyanolyan egyébként. *Ha észre is veszi azt, hogy a szoba csilivili, akkor sem adja ennek jelét. ~Nem bírtad ki, igaz cicám?~* - A láda, amiben jött a cucc nálam van. A kulcs a zsebemben, akarsz belenézni? ~Bár nincs mit nézni a főkönyveken és a pénzen.~ Gondolom, hogy berendezkednél. Megnézem Navát, hogy elszaladt-e, mikor végiggondolta, hogy két milyen szörnyű fickóval fog eztán együtt élni. *Választ nem is várva hagyja Briwalt magára és elindul felderíteni kedvesét, természetesen a konyhában keresi, ahogy közeledik úgy az illatokból arra következtet, hogy a lány nem egyelőre még nem futott el.* - Látom, hogy szorgoskodtál. Többet is, mint kellett volna.
//Deguszta fivérek//
//Napváltás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- De jó, hogy mondod, eddig eszembe sem jutott, hogy kényeztessem. *Mondja sóhajtva, magában a szemét forgatva, de olyan hangon, hogy nem érződik a gunyoros felhang.* - Esetleg van valami tipped? *Másodjára már nem tudja visszafojtani a pillanatnyi dühöt, amit fivére szavai hagytak benne. ~Ejnye Tizio, ne legyél fasz.~* - Bocs. Régi berögződések. *Kényszeredett a vigyorral néz bátyjára, próbál ő változni, de évek berögzüléseit nehéz egyik pillanatról a másikra elengedni, nagyon nehéz nem beszólni bármire, ami elhagyja Briwal száját.*
- Nálunk valóban. *Bólint. ~Mondjuk nincs túl magasan a mérce a húgunkkal, meg a kebelbarátnőjével.~* - Varázslatos lány. A szó minden értelmében és a legszörnyűbb, hogy egykettőre kiismert. Persze be voltam állva. Mármint úgy tényleg, mert amúgy nem szoktam. Na mindegy. Igen, remélem, hogy hamar megszokja és elfogadja azt, hogy a cselédek fölött áll. Végül is a kedvesem. Ha nem lenne félvér, akkor feleségül is venném, meg biztos lenne gyerekünk is. De az se baj, hogy így meg nem lesz, amúgy sem akartam. *Nem is Briwalnak beszél, inkább csak hangosan gondolkodik.*
- De nem akarok úgy gondolni rá, mint egy vadászatra. Meg aztán tudod, hogy milyenek voltak a gazdagnegyedi lányok, két szót szólsz hozzá, aztán egy hattal később azt hallod vissza, hogy eljegyezted. Szóval inkább a szajhák, és azok meg legyenek hálásak azért, hogy bőkezűen fizetek, nem az a dolguk, hogy ők élvezzék, hanem az, hogy én. *Tizio már csak ilyen konzervatív a kurvák tekintetében, nem beszélgetni akart velük, sosem akarta kielégíteni őket, a saját kielégülése volt mindig is a cél. ~Persze, még ki is nyaljak egy kurvát, mi?~ A gondolatra elkapja a hányingerérzés, még erősebben, mint mikor a csirkét próbálta meggyilkolni.*
- Valamiért úgy gondolom, hogy a barbár kölykök kancatejen nevelkednek. *Megrántja a vállát, tulajdonképpen nem érdekli, hogy a barbárok mit és hogyan tesznek a gyerekeikkel, ahogyan az sem, hogy rögeszméjének egykori tárgya mennyire labilis, vagy nem. ~Ephemia és Kagaenae az eszményi páros.~*
- Lesz vevő a gyümölcsökre. Már ha kinő azokon a fákon valami. De pár hata beszéltem egy emberrel, aki érdeklődött a termés iránt. Szóval ha szépen kinő az alma, meg a szilva, akkor lesz belőle pénz. Derin meg elvileg elviszi a trágyát, amit a jószág pottyant ki magából. *Meséli, hogy miket intézett az elmúlt időszakban, illetve, hogy miről gondolja úgy, hogy elintézte. ~Jó lesz ez.~ Fél kézzel tartja a gyeplőt, a másikkal elővarázsolja a zsebéből a szelencét, Vétkes nyakára támaszkodik mindkét alkarjával és úgy szippant az út során többször is, kellemes delíriumban van már, mikor megérkeznek a birtokra. Első dolga, hogy a két lapos-gyapjast leköti a nyeregkápáról és a karámba ereszti, majd Briwal nyeregtáskájával a vállán szerszámozza le Vétkest és küldi a rusnyaságok után.*
- Zsalma jobban néz ki, mint ez a kettő. Ephemia elhanyagolta őket. *Állapítja meg magában, ha kell akkor leszedi a szerszámot Vétlenről is, aztán a házba kíséri fivérét. Nem kiabálja, hogy megérkeztek, egyenesen megy a hálószobák felé.* - Amaz az enyém. Vagyis a miénk. Arra gondoltam, hogy a tiéd meg lehetne ez. *Nyit be abba, aminek az ajtaja előtt megállt, a két szoba távol esik egymástól, illetve van közöttük két üres háló, Tizio meg úgy gondolja, hogy így mindenkinek lehet kellő személyes tere. ~És tán nem hallatszik át az se, ha dugunk.~* - Mind ugyanolyan egyébként. *Ha észre is veszi azt, hogy a szoba csilivili, akkor sem adja ennek jelét. ~Nem bírtad ki, igaz cicám?~* - A láda, amiben jött a cucc nálam van. A kulcs a zsebemben, akarsz belenézni? ~Bár nincs mit nézni a főkönyveken és a pénzen.~ Gondolom, hogy berendezkednél. Megnézem Navát, hogy elszaladt-e, mikor végiggondolta, hogy két milyen szörnyű fickóval fog eztán együtt élni. *Választ nem is várva hagyja Briwalt magára és elindul felderíteni kedvesét, természetesen a konyhában keresi, ahogy közeledik úgy az illatokból arra következtet, hogy a lány nem egyelőre még nem futott el.* - Látom, hogy szorgoskodtál. Többet is, mint kellett volna.
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-28 16:37:43
Üzenet elküldve: 2019-04-28 16:37:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Épp könnyei eltüntetésén ügyködik, mikor Tizio magához vonja, így csak egy zavart mosolyra futja tőle, ahogy karjait a férfi nyaka köré fűzi. Nem tehet róla, nehéz megszabadulnia az örökös szabadkozás rossz szokásától, ahogy a hitetlenségtől is, hogy valakinek tényleg ő kell, de ahogy Tizio kék szemébe néz, miközben észrevétlenül is egyre közelebb hajol hozzá, lassan kezd tudatosodni benne, hogy ez itt most tényleg valami csodálatosnak a kezdete. Mosolyogva rázza meg a fejét két csók között, így jelezve, hogy nem szükséges mindennap ezerszer elmondania, most már biztos mind a férfi, mind saját érzéseiben*
- Köszönöm! *suttogja Tizio hajába, ahogy teljesen hozzásimul, látszólag a költözésre értve szavait, ám magában sokkal inkább arra gondolva, hogy megkérte, hogy maradjon. Még sohasem érezte ilyen tökéletesen boldognak magát és semmi kedve elereszteni a férfit, azonban engedelmesen kibontakozik Tizio öleléséből, mikor indulni szeretne*
- Szívesen. *fogadja mosolyogva az újabb csókot, majd hozzálát a takarításhoz, hogy mire a férfi ismét visszatér a konyhába, már nyoma se legyen a reggelinek*
- Vigyázzatok magatokra! *búcsúzik aggodalmasan, mielőtt egy utolsó csókkal útjára engedné Tiziot. Furcsán érzi magát, hogy teljesen egyedül maradt a házban, pár pillanatig nem is képes mozdulni, csak meredten néz az ajtóra, melyen át a férfi távozott, végül azonban összeszedi magát és kénytelen-kelletlen visszafordul a csirke felé, ami az asztalon vár további sorsára. Úgy tűnik neki, mintha csak egy örökkévalósággal ezelőtt lett volna, hogy odakerült, még ha valójában csak pár perc is telt el azóta. Ez a gondolat halvány mosolyt csal az arcára, ahogy egy újabb adag vizet tesz fel forrni. Míg erre vár, hozzálát a húsleveskészítés talán legnehezebb lépéséhez, nevezetesen a csirke fejének eltávolításához. Bár minél hamarabb szeretne végezni ezzel a művelettel, elsőre nem megy neki, kell vagy két-három csapás, mire az végre elválik a testtől. Amint ezzel végzett, egy üres tál fölé tartja az immár fejetlen csirkét, hogy az összes vér távozhasson belőle. Ahogy nézi, míg az éltető, vörös folyadék távozik a már élettelen állatból, az ájulás kerülgeti, azonban szerencsére az egésznek hamarabb vége lesz, mint hogy összeeshetne, az időközben felforrt víz lágy duruzsolása pedig végleg magához téríti. Jó alaposan megmártja párszor a tetemet a vízben, hogy utána később könnyebb legyen eltávolítani a tollait, majd egy üres tálba téve át az állatot, úgy dönt, a további lépésekre inkább a verandán kerít sort, ne járja át az egész házat az átható szag. Aprólékos feladat ez, mellyel elpepecsel egy darabig, ám ez legalább nem teljesen ismeretlen a számára, hiszen korábban is csinált ilyesmit. Miután ezzel is végzett, az immár megkopasztott csirkét visszaviszi a konyhába, majd a kúthoz indul egy újabb vödör vízért, melynek egy részében még egyszer megmossa a csirkét, hogy teljesen tiszta legyen, a másik felét pedig egyelőre félreteszi, hogy majd a készülő húsleves alapja legyen. Előbb azonban még egy újabb nehéz feladat vár rá, nevezetesen a csirke felbontása. Hiába tudja, hogy az állat már nem érez semmit, mégis sajnálja szegényt, ahogy óvatosan végigvágja, feltárva a belsejében rejlő szerveket, melyeket gyorsan eltávolít, majd gyakorlott mozdulatokkal lát hozzá, hogy részeire szedje a csirkét, a levesbe való darabokat a fazék aljába dobálva, majd felöntve vízzel, mielőtt odatenné főni. Míg a leves elvan a tűzhelyen, rendet rak kicsit, ugyanis a bontás végére eléggé kaotikus állapotok kezdtek el eluralkodni a konyhában, majd hozzálát a leves mellett a további szükséges hozzávalók, azaz a zöldségek előkészítéséhez. Gondosan megpucolja és felaprítja a zöldségeket, ám egyelőre még nem teszi bele őket a levesbe, ugyanis egy gyors ellenőrzés után arra jut, ez korai még picit. Addig sem tétlenkedik azonban, míg várakozik, hiszen egy igazán finom leveshez szükség van tésztára is, így megpróbálkozik ezzel is. Bár nem először csinálja, eddig nem sok sikere volt ezen a téren, így magában bőszen fohászkodik, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretné. Egy pillanatra abbahagyja azonban a munkát és újra a levesre fordítja figyelmét, hogy megfűszerezze picit, valamint hogy megnézze, mennyire főtt már meg a hús, majd visszatér a tésztához, hogy vékonyra nyújtsa és szépen felszeletelje. Mikor ezzel is kész, elérkezettnek látja az időt, hogy a zöldségeket is a készülő leveshez adja, így immár csak a tészta várakozik sorára, ugyanis annak pár perc is elég, míg a levesnek egy-két órára még mindenképpen szüksége van. Ahogy a szépen gyöngyöző vízfelszínt nézi, eszébe jut, hogy talán kevés lesz csak egy leves ebédre, így esetleg kihasználhatná az idejét, hogy készítsen még valamit. Alapos megfontolás után arra jut, a sós leves után a legjobban valami édes sütemény esne, így a kamrában talált alapanyagok számbavétele után úgy dönt, még egy almás pitével egészíti ki a menüt. Ezen a téren sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkezik, így gyorsan végez is a desszert összeállításával, és beteszi a sütőbe, hogy szép aranybarnára piruljon. Míg erre vár, leül az egyik székre az asztal mellé, hogy kissé kifújja magát, hiszen szeretne még kitakarítani kicsit, amíg alkalma van rá, ehhez pedig össze kell szednie az erejét. Ahogy elkészül a sütemény, vár egy kicsit, míg kihűl, majd szépen felvágja és egy tányérra helyezi, ha pedig ezzel is végzett, hozzá is lát a takarításhoz, Briwal szobájával kezdve, majd szép lassan halad tovább a többi hálószoba és az egyéb helyiségek felé, időközönként rápillantva a fazékra, hogy áll a benne készülő étel. Bár kezd kimerülni, ahogy dolgozik, kicsit sem bánja azonban a sajgó érzést a karjaiban, ami a fáradtság velejárója, ugyanis boldogítja a tudat, hogy a ház lassan tökéletes rendben pompázik, és ha csak nem szúr el valamit nagyon, a leves is egészen ehetőre fog sikerülni és pont akkora fog elkészülni, mire Tizio és Briwal visszatér.*
*Épp könnyei eltüntetésén ügyködik, mikor Tizio magához vonja, így csak egy zavart mosolyra futja tőle, ahogy karjait a férfi nyaka köré fűzi. Nem tehet róla, nehéz megszabadulnia az örökös szabadkozás rossz szokásától, ahogy a hitetlenségtől is, hogy valakinek tényleg ő kell, de ahogy Tizio kék szemébe néz, miközben észrevétlenül is egyre közelebb hajol hozzá, lassan kezd tudatosodni benne, hogy ez itt most tényleg valami csodálatosnak a kezdete. Mosolyogva rázza meg a fejét két csók között, így jelezve, hogy nem szükséges mindennap ezerszer elmondania, most már biztos mind a férfi, mind saját érzéseiben*
- Köszönöm! *suttogja Tizio hajába, ahogy teljesen hozzásimul, látszólag a költözésre értve szavait, ám magában sokkal inkább arra gondolva, hogy megkérte, hogy maradjon. Még sohasem érezte ilyen tökéletesen boldognak magát és semmi kedve elereszteni a férfit, azonban engedelmesen kibontakozik Tizio öleléséből, mikor indulni szeretne*
- Szívesen. *fogadja mosolyogva az újabb csókot, majd hozzálát a takarításhoz, hogy mire a férfi ismét visszatér a konyhába, már nyoma se legyen a reggelinek*
- Vigyázzatok magatokra! *búcsúzik aggodalmasan, mielőtt egy utolsó csókkal útjára engedné Tiziot. Furcsán érzi magát, hogy teljesen egyedül maradt a házban, pár pillanatig nem is képes mozdulni, csak meredten néz az ajtóra, melyen át a férfi távozott, végül azonban összeszedi magát és kénytelen-kelletlen visszafordul a csirke felé, ami az asztalon vár további sorsára. Úgy tűnik neki, mintha csak egy örökkévalósággal ezelőtt lett volna, hogy odakerült, még ha valójában csak pár perc is telt el azóta. Ez a gondolat halvány mosolyt csal az arcára, ahogy egy újabb adag vizet tesz fel forrni. Míg erre vár, hozzálát a húsleveskészítés talán legnehezebb lépéséhez, nevezetesen a csirke fejének eltávolításához. Bár minél hamarabb szeretne végezni ezzel a művelettel, elsőre nem megy neki, kell vagy két-három csapás, mire az végre elválik a testtől. Amint ezzel végzett, egy üres tál fölé tartja az immár fejetlen csirkét, hogy az összes vér távozhasson belőle. Ahogy nézi, míg az éltető, vörös folyadék távozik a már élettelen állatból, az ájulás kerülgeti, azonban szerencsére az egésznek hamarabb vége lesz, mint hogy összeeshetne, az időközben felforrt víz lágy duruzsolása pedig végleg magához téríti. Jó alaposan megmártja párszor a tetemet a vízben, hogy utána később könnyebb legyen eltávolítani a tollait, majd egy üres tálba téve át az állatot, úgy dönt, a további lépésekre inkább a verandán kerít sort, ne járja át az egész házat az átható szag. Aprólékos feladat ez, mellyel elpepecsel egy darabig, ám ez legalább nem teljesen ismeretlen a számára, hiszen korábban is csinált ilyesmit. Miután ezzel is végzett, az immár megkopasztott csirkét visszaviszi a konyhába, majd a kúthoz indul egy újabb vödör vízért, melynek egy részében még egyszer megmossa a csirkét, hogy teljesen tiszta legyen, a másik felét pedig egyelőre félreteszi, hogy majd a készülő húsleves alapja legyen. Előbb azonban még egy újabb nehéz feladat vár rá, nevezetesen a csirke felbontása. Hiába tudja, hogy az állat már nem érez semmit, mégis sajnálja szegényt, ahogy óvatosan végigvágja, feltárva a belsejében rejlő szerveket, melyeket gyorsan eltávolít, majd gyakorlott mozdulatokkal lát hozzá, hogy részeire szedje a csirkét, a levesbe való darabokat a fazék aljába dobálva, majd felöntve vízzel, mielőtt odatenné főni. Míg a leves elvan a tűzhelyen, rendet rak kicsit, ugyanis a bontás végére eléggé kaotikus állapotok kezdtek el eluralkodni a konyhában, majd hozzálát a leves mellett a további szükséges hozzávalók, azaz a zöldségek előkészítéséhez. Gondosan megpucolja és felaprítja a zöldségeket, ám egyelőre még nem teszi bele őket a levesbe, ugyanis egy gyors ellenőrzés után arra jut, ez korai még picit. Addig sem tétlenkedik azonban, míg várakozik, hiszen egy igazán finom leveshez szükség van tésztára is, így megpróbálkozik ezzel is. Bár nem először csinálja, eddig nem sok sikere volt ezen a téren, így magában bőszen fohászkodik, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretné. Egy pillanatra abbahagyja azonban a munkát és újra a levesre fordítja figyelmét, hogy megfűszerezze picit, valamint hogy megnézze, mennyire főtt már meg a hús, majd visszatér a tésztához, hogy vékonyra nyújtsa és szépen felszeletelje. Mikor ezzel is kész, elérkezettnek látja az időt, hogy a zöldségeket is a készülő leveshez adja, így immár csak a tészta várakozik sorára, ugyanis annak pár perc is elég, míg a levesnek egy-két órára még mindenképpen szüksége van. Ahogy a szépen gyöngyöző vízfelszínt nézi, eszébe jut, hogy talán kevés lesz csak egy leves ebédre, így esetleg kihasználhatná az idejét, hogy készítsen még valamit. Alapos megfontolás után arra jut, a sós leves után a legjobban valami édes sütemény esne, így a kamrában talált alapanyagok számbavétele után úgy dönt, még egy almás pitével egészíti ki a menüt. Ezen a téren sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkezik, így gyorsan végez is a desszert összeállításával, és beteszi a sütőbe, hogy szép aranybarnára piruljon. Míg erre vár, leül az egyik székre az asztal mellé, hogy kissé kifújja magát, hiszen szeretne még kitakarítani kicsit, amíg alkalma van rá, ehhez pedig össze kell szednie az erejét. Ahogy elkészül a sütemény, vár egy kicsit, míg kihűl, majd szépen felvágja és egy tányérra helyezi, ha pedig ezzel is végzett, hozzá is lát a takarításhoz, Briwal szobájával kezdve, majd szép lassan halad tovább a többi hálószoba és az egyéb helyiségek felé, időközönként rápillantva a fazékra, hogy áll a benne készülő étel. Bár kezd kimerülni, ahogy dolgozik, kicsit sem bánja azonban a sajgó érzést a karjaiban, ami a fáradtság velejárója, ugyanis boldogítja a tudat, hogy a ház lassan tökéletes rendben pompázik, és ha csak nem szúr el valamit nagyon, a leves is egészen ehetőre fog sikerülni és pont akkora fog elkészülni, mire Tizio és Briwal visszatér.*
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-26 20:26:51
Üzenet elküldve: 2019-04-26 20:26:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Derin-birtok//
*Mosolyogva, s kissé kényelmesen elhelyezkedve, tűnődve néz szét a takaros birtokon. Nem bánja ő, hogy a földre ült, igazából semmi gondja sincs vele, szokta már a kemény talajt. A dicséretre a házigazdának csak egy kacsintással mond köszönetet, valóban nem akart ő rosszat.*
- Igazán ne fáradj, Learon uram, elvagyok én így is. *De mire kimondaná, a jó szolgáló máris székkel áll elő, amit meg udvariatlanság lenne visszautasítani. Felszedelőzködik hát, igazából ruganyos mozdulattal emeli fel magát, bár nem siheder már, de az izmai még működnek valamelyest, főleg egy ilyen kiadós séta után.*
- Köszönöm. Neked is, Norenn. *Biccent a férfinak, ki a széket hozta, majd leül. A rövid bemutatkozás után sejtette, hogy lesznek kérdések, bár nem az üzletre gondolt, valójában ő csak a forgalmat figyeli, részletekkel, mármint az anyagi részével nincs tisztában, jóllehet Learon valószínűleg nem is erre gondolt.*
- Olykor jobb, olykor kevésbé jó. Messze van a kikötő. Kevesen keresik fel, sokan félnek tőle. De a főnököm már tervez gondoskodni a biztonságról. *Mondja csendesen, majd kezében megforgatja poharát, aztán a büszke szavakra ismét felpillant a férfira.*
- Derék. Magam nem tudnék egy portán élni, mindig is mozgásra vágyott a vérem, kalandokra, veszélyre... persze... az ember megöregszik egyszer, ki tudja, lehet a szomszédodban veszek majd tanyát. *Kuncog fel magában.*
- Gyerekek? Amúgy higgyétek el, a Sellőház sem hangos, amit kell elrejti a szemek és a fülek elől, sokan szeretik üzleti megbeszélésekre is. *Vonja meg a vállát.* Amióta vezetőváltás volt, kényesen figyelnek a részletekre. Na de mindegy is. Hanem mondd csak! Tán a te gyermekeid alszanak bent? *Biccent a ház felé mosolyogva.* Nekem nincs családom, pedig egyszer majd azért szeretnék egy pulyát. *Pillant közben Norennre is.*
//Derin-birtok//
*Mosolyogva, s kissé kényelmesen elhelyezkedve, tűnődve néz szét a takaros birtokon. Nem bánja ő, hogy a földre ült, igazából semmi gondja sincs vele, szokta már a kemény talajt. A dicséretre a házigazdának csak egy kacsintással mond köszönetet, valóban nem akart ő rosszat.*
- Igazán ne fáradj, Learon uram, elvagyok én így is. *De mire kimondaná, a jó szolgáló máris székkel áll elő, amit meg udvariatlanság lenne visszautasítani. Felszedelőzködik hát, igazából ruganyos mozdulattal emeli fel magát, bár nem siheder már, de az izmai még működnek valamelyest, főleg egy ilyen kiadós séta után.*
- Köszönöm. Neked is, Norenn. *Biccent a férfinak, ki a széket hozta, majd leül. A rövid bemutatkozás után sejtette, hogy lesznek kérdések, bár nem az üzletre gondolt, valójában ő csak a forgalmat figyeli, részletekkel, mármint az anyagi részével nincs tisztában, jóllehet Learon valószínűleg nem is erre gondolt.*
- Olykor jobb, olykor kevésbé jó. Messze van a kikötő. Kevesen keresik fel, sokan félnek tőle. De a főnököm már tervez gondoskodni a biztonságról. *Mondja csendesen, majd kezében megforgatja poharát, aztán a büszke szavakra ismét felpillant a férfira.*
- Derék. Magam nem tudnék egy portán élni, mindig is mozgásra vágyott a vérem, kalandokra, veszélyre... persze... az ember megöregszik egyszer, ki tudja, lehet a szomszédodban veszek majd tanyát. *Kuncog fel magában.*
- Gyerekek? Amúgy higgyétek el, a Sellőház sem hangos, amit kell elrejti a szemek és a fülek elől, sokan szeretik üzleti megbeszélésekre is. *Vonja meg a vállát.* Amióta vezetőváltás volt, kényesen figyelnek a részletekre. Na de mindegy is. Hanem mondd csak! Tán a te gyermekeid alszanak bent? *Biccent a ház felé mosolyogva.* Nekem nincs családom, pedig egyszer majd azért szeretnék egy pulyát. *Pillant közben Norennre is.*
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-25 15:24:59
Üzenet elküldve: 2019-04-25 15:24:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Derin-birtok//
*Mivel a férfi egyből mentegetőzni kezd, Learon úgy van vele, hogy talán tényleg nem akart ő rosszat mondani Naykára, csak valahogy kicsúszott a száján.*
-Akkor jó ember vagy Khul! Mi pedig szeretjük a jó embereket! *A rosszak ugyanis csak bajt hoznak a környékre. Elég abból az a pár darab akit megtűrnek maguk mellett a Thargok. Aztán koccintanak és isznak, majd a férfi leül a földre. Ezt a pásztormágus nem igazán tűrheti, hiszen egy jó házigazda bizony elsüllyed szégyenében ha valakinek nem tud helyet adni.*
-Norenn! Hozz ki egy széket a házamból Khulnak! Ne üljön a földön! *Azzal a paraszt el is siet és csakhamar, hiszen alig pár métert kell mennie, máris megfordul a székkel és a férfi mellé teszi.*
-Na! Foglaljon helyet! *Azzal ők meg leülnek szembe vele a lócára. Az elmondásból egyből leesik Learonnak, hogy bizony egy bordélyház ez a Sellőház nevű hely. Ilyenekre ő mostanában nem ment és az is biztos, hogy akkora utat nem fog megtenni egy kis fizetős lányért. Akad itt a környéken olyan is, aki ingyen megteszi amit kér.*
-Aztán jól megy az üzlet? *Érdeklődik kedvesen, hiszen egy ilyen hely akár potenciális vevője is lehet majd a későbbiekben, ha lesz több bora.*
-Bizony, hogy az enyém! *Mosolyodik el. Sok év munkája volt mire ezt elérte, de minden pillanat és minden csepp izzadtság megérte, hogy a saját borát ihassa.*
-Nem csak az én érdemem! Amíg egyedül kellett ezt a sok hektárt művelni, nem volt ilyen rendezett! A ház körüli részeket már a jobbágyaim művelik! Régebben mindig magas volt a fű itt, de már rendesen kaszálva van szerencsére! *Nem kezd bele hosszasabb magyarázatokba, hiszen egy őr úgysem feltétlenül értené meg.*
-De azért köszönöm az elismerést! *El is veszi a kupát, hogy megtölthesse és Norennét is szintúgy.*
-Annyi biztos Khul, hogy itt nagyobb a csend mint a Sellőházban és nekem ez már bőven elég! *Azzal Norenn halkan felkacag.*
-Persze, hogy nagy a csend Learon uram! Hiszen nincsenek kint a gyerekek!
//Derin-birtok//
*Mivel a férfi egyből mentegetőzni kezd, Learon úgy van vele, hogy talán tényleg nem akart ő rosszat mondani Naykára, csak valahogy kicsúszott a száján.*
-Akkor jó ember vagy Khul! Mi pedig szeretjük a jó embereket! *A rosszak ugyanis csak bajt hoznak a környékre. Elég abból az a pár darab akit megtűrnek maguk mellett a Thargok. Aztán koccintanak és isznak, majd a férfi leül a földre. Ezt a pásztormágus nem igazán tűrheti, hiszen egy jó házigazda bizony elsüllyed szégyenében ha valakinek nem tud helyet adni.*
-Norenn! Hozz ki egy széket a házamból Khulnak! Ne üljön a földön! *Azzal a paraszt el is siet és csakhamar, hiszen alig pár métert kell mennie, máris megfordul a székkel és a férfi mellé teszi.*
-Na! Foglaljon helyet! *Azzal ők meg leülnek szembe vele a lócára. Az elmondásból egyből leesik Learonnak, hogy bizony egy bordélyház ez a Sellőház nevű hely. Ilyenekre ő mostanában nem ment és az is biztos, hogy akkora utat nem fog megtenni egy kis fizetős lányért. Akad itt a környéken olyan is, aki ingyen megteszi amit kér.*
-Aztán jól megy az üzlet? *Érdeklődik kedvesen, hiszen egy ilyen hely akár potenciális vevője is lehet majd a későbbiekben, ha lesz több bora.*
-Bizony, hogy az enyém! *Mosolyodik el. Sok év munkája volt mire ezt elérte, de minden pillanat és minden csepp izzadtság megérte, hogy a saját borát ihassa.*
-Nem csak az én érdemem! Amíg egyedül kellett ezt a sok hektárt művelni, nem volt ilyen rendezett! A ház körüli részeket már a jobbágyaim művelik! Régebben mindig magas volt a fű itt, de már rendesen kaszálva van szerencsére! *Nem kezd bele hosszasabb magyarázatokba, hiszen egy őr úgysem feltétlenül értené meg.*
-De azért köszönöm az elismerést! *El is veszi a kupát, hogy megtölthesse és Norennét is szintúgy.*
-Annyi biztos Khul, hogy itt nagyobb a csend mint a Sellőházban és nekem ez már bőven elég! *Azzal Norenn halkan felkacag.*
-Persze, hogy nagy a csend Learon uram! Hiszen nincsenek kint a gyerekek!
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-25 10:40:25
Üzenet elküldve: 2019-04-25 10:40:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Komolyabban nem is beszélhetnék. *Bólint a lány kérdésére. ~Nehéz elhinned, mi? Én is nehezen hiszem el.~ Magához vonná Navát, hogy az ölébe üljön, karjait a lány derekára akarja fonni. ~Megbűvöltél. Szerelmi varázslat, igaz?~ Szemét forgatva sóhajt fel.* - És megint szabadkozol. *Halvány mosollyal, fejét csóválva nézi a lányt, kezd hozzászokni a folyamatos bocsánatkéréseihez. ~Szinte hiányozna, ha nem csinálnád.~ Újra végigsimít Nava arcán. ~Ó, ha tudnád, hogy milyen messze vagyok én a nagyszerűtől.~* - Hát ennyire hihetetlen, hogy tényleg ezt akarom? Igen, ez akarom. Hányszor mondjam még el, hogy elhidd? Ötször, tízszer? Százszor? Ezerszer? *Közelebb hajol a lányhoz, orruk hegye összeér, hangja már suttogás.* - Elmondjam minden nap? Minden nap ezerszer? *A futó csók között további számokat mond, prímszámokat, a csókok-csókocskák puhák, gyengédek.* - Azzal már boldoggá teszel, hogy igent mondasz. *Odabújik a lányhoz, arcát Nava nyakába nyomja, pár pillanatig leszívja az illatát.* - Neked is segítek költözni, ha szeretnéd. *Suttogja bele a lány bőrébe anélkül, hogy felemelné a fejét, aztán újabb pillanatok telnek, nem akaródzik indulnia, de lassan tényleg muszáj lesz, nehezen szakad el a lánytól. ~Fenébe Briwal, valahogy sosem jó az időzítésed.~ Nehezen ereszti a lányt, nehezen áll fel.*
- Köszönöm a reggelit. *A lány mellett megállva lehajol, hogy megcsókolja, aztán a háló felé indul, ahol nyakkendőt köt, könnyű lovaglókabátot húz, a ládából kiveszi a Briwalnak szóló levelet, a kabátja belső zsebébe csúsztatja, szippant párat a szelencéből, aztán visszatér a konyhába, hogy búcsúcsókot adjon a lánynak, fertályóra múlva pedig Vétkes hátán elporoszkál.*
- Komolyabban nem is beszélhetnék. *Bólint a lány kérdésére. ~Nehéz elhinned, mi? Én is nehezen hiszem el.~ Magához vonná Navát, hogy az ölébe üljön, karjait a lány derekára akarja fonni. ~Megbűvöltél. Szerelmi varázslat, igaz?~ Szemét forgatva sóhajt fel.* - És megint szabadkozol. *Halvány mosollyal, fejét csóválva nézi a lányt, kezd hozzászokni a folyamatos bocsánatkéréseihez. ~Szinte hiányozna, ha nem csinálnád.~ Újra végigsimít Nava arcán. ~Ó, ha tudnád, hogy milyen messze vagyok én a nagyszerűtől.~* - Hát ennyire hihetetlen, hogy tényleg ezt akarom? Igen, ez akarom. Hányszor mondjam még el, hogy elhidd? Ötször, tízszer? Százszor? Ezerszer? *Közelebb hajol a lányhoz, orruk hegye összeér, hangja már suttogás.* - Elmondjam minden nap? Minden nap ezerszer? *A futó csók között további számokat mond, prímszámokat, a csókok-csókocskák puhák, gyengédek.* - Azzal már boldoggá teszel, hogy igent mondasz. *Odabújik a lányhoz, arcát Nava nyakába nyomja, pár pillanatig leszívja az illatát.* - Neked is segítek költözni, ha szeretnéd. *Suttogja bele a lány bőrébe anélkül, hogy felemelné a fejét, aztán újabb pillanatok telnek, nem akaródzik indulnia, de lassan tényleg muszáj lesz, nehezen szakad el a lánytól. ~Fenébe Briwal, valahogy sosem jó az időzítésed.~ Nehezen ereszti a lányt, nehezen áll fel.*
- Köszönöm a reggelit. *A lány mellett megállva lehajol, hogy megcsókolja, aztán a háló felé indul, ahol nyakkendőt köt, könnyű lovaglókabátot húz, a ládából kiveszi a Briwalnak szóló levelet, a kabátja belső zsebébe csúsztatja, szippant párat a szelencéből, aztán visszatér a konyhába, hogy búcsúcsókot adjon a lánynak, fertályóra múlva pedig Vétkes hátán elporoszkál.*
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-25 09:02:28
Üzenet elküldve: 2019-04-25 09:02:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Jól hallhatóan elakad a lélegzete, ahogy Tizio ajkainak gyengéd érintését érzi a gyűrűsujján. Az elmúlt pár percben hangulata a mélységesen szomorú és a kicsattanóan vidám közti skála összes fokát bejárta, így most már kellőképpen össze van zavarodva ahhoz, hogy fogalma se legyen, mint is érez igazából, vagy mit is kellene éreznie. Megdöbbenve hallgatja a férfi szavait, a jelentésüket azonban nehezére esik feldolgoznia*
- Komolyan beszélsz? Tényleg így gondolod? *hebegi, ahogy a házasságra és a családra terelődik a szó. Természetesen tisztában van vele, ő az oka, hogy nem lehet köztük igazi házasság, ezért pedig csak még jobban megveti önmagát, Tiziora azonban kicsit se tud haragudni, hogy nem akarja a családjába fogadni. ~Talán jobb is így, csak lealacsonyítana egy ilyen házasság... ~ ismeri be magában szomorúan, az öngyűlölet új mélységeit fedezve fel abban a pár pillanatban, míg a férfi szavait mérlegeli. ~Miért vagy ilyen kedves velem? Egyáltalán nem érdemlem meg... mindkettőnknek jobb lenne, ha elmennék!~ gondolja magában, hiába kéri Tizio az ellenkezőjére. Ahogy a férfi ujjai az arcát simítják, vészesen közel áll hozzá, hogy számtalan másik kövesse azt az egy könnycseppet, ám pár mély lélegzetvétellel igyekszik elejét venni a katasztrófának, hiszen az az érzése, Tizio nem örülne, ha sírni kezdene*
- Sajnálom! *suttogja, miközben kezeit elhúzva igyekszik letörölni könnyeit, próbálva megelőzni ezzel a sírást, csak hogy aztán ujjai hamarosan újra Tizio kezét szorongassák, attól félve, hogy örökre elveszíti, ha elengedi. Légzés terén eközben az ellenkező végletbe esik át, és levegőt venni is elfelejt, ahogy a férfi további szavait hallgatja. ~Te... tényleg azt szeretnéd, hogy maradjak? Tényleg engem akarsz?~ fürkészi a kék szemek mélyét, remélve, hogy ott megleli a választ aggodalmaira. ~Igazán azt gondolod, hogy kedves vagyok? Úgy bánnál velem, mint a házad úrnőjével?~ képed el teljesen a hallottakon. Sohasem remélte, hogy bárki ilyesmit mond majd neki, és még mindig nehezen tudja elhinni, hogy Tizio tényleg azt állítja, szereti őt és vele szeretne élni. Aggódva várja a férfi további feltételét is, hiszen biztos benne, valahol van buktatója a dolognak, nem lehet, hogy ilyen tökéletesen szép legyen az egész. Váratlanul éri azonban a kérés, egyáltalán nem erre számított, így akaratlanul is egy sírós-csuklós, remegő hangú kacaj hagyja el ajkait*
- A legnagyszerűbb férfi vagy, akivel valaha találkoztam, és az egyetlen, akit szeretek... *kezd bele, ahogy felemeli egyik kezét, hogy végigsimítson Tizio arcán* Örömmel élnék együtt veled, ha tényleg ezt akarod! *pillant még egyszer a férfi szemébe, utolsó jelét keresve a bizonytalanság akár csak szikrájának is, mielőtt végleg átadná magát a mindent elsöprő boldogságnak. Miközben felemelkedik kissé ültében, ujjai lejjebb siklanak Tizio nyakára, hogy magához vonja egy csókra*
- Mindent meg fogok tenni, hogy boldoggá tegyelek! *suttogja, ahogy elválnak ajkaik. Még soha nem érezte magát ilyen csodálatosan, mint ebben a pillanatban, és úgy bámul Tiziora, mintha most látná először, igyekezve emlékezetébe vésni arcvonásait, hogy sose felejtse el ezt a percet. A férfi megjegyzését hallva azonban csak bólint egyet és visszaül a helyére. ~Itt fogok várni rád!~ gondolja magában, mosolya ezúttal szélesen terül el arcán. Nem sokkal később felemelkedik székéről, hogy hozzálásson a reggeli romjainak eltakarításához.*
*Jól hallhatóan elakad a lélegzete, ahogy Tizio ajkainak gyengéd érintését érzi a gyűrűsujján. Az elmúlt pár percben hangulata a mélységesen szomorú és a kicsattanóan vidám közti skála összes fokát bejárta, így most már kellőképpen össze van zavarodva ahhoz, hogy fogalma se legyen, mint is érez igazából, vagy mit is kellene éreznie. Megdöbbenve hallgatja a férfi szavait, a jelentésüket azonban nehezére esik feldolgoznia*
- Komolyan beszélsz? Tényleg így gondolod? *hebegi, ahogy a házasságra és a családra terelődik a szó. Természetesen tisztában van vele, ő az oka, hogy nem lehet köztük igazi házasság, ezért pedig csak még jobban megveti önmagát, Tiziora azonban kicsit se tud haragudni, hogy nem akarja a családjába fogadni. ~Talán jobb is így, csak lealacsonyítana egy ilyen házasság... ~ ismeri be magában szomorúan, az öngyűlölet új mélységeit fedezve fel abban a pár pillanatban, míg a férfi szavait mérlegeli. ~Miért vagy ilyen kedves velem? Egyáltalán nem érdemlem meg... mindkettőnknek jobb lenne, ha elmennék!~ gondolja magában, hiába kéri Tizio az ellenkezőjére. Ahogy a férfi ujjai az arcát simítják, vészesen közel áll hozzá, hogy számtalan másik kövesse azt az egy könnycseppet, ám pár mély lélegzetvétellel igyekszik elejét venni a katasztrófának, hiszen az az érzése, Tizio nem örülne, ha sírni kezdene*
- Sajnálom! *suttogja, miközben kezeit elhúzva igyekszik letörölni könnyeit, próbálva megelőzni ezzel a sírást, csak hogy aztán ujjai hamarosan újra Tizio kezét szorongassák, attól félve, hogy örökre elveszíti, ha elengedi. Légzés terén eközben az ellenkező végletbe esik át, és levegőt venni is elfelejt, ahogy a férfi további szavait hallgatja. ~Te... tényleg azt szeretnéd, hogy maradjak? Tényleg engem akarsz?~ fürkészi a kék szemek mélyét, remélve, hogy ott megleli a választ aggodalmaira. ~Igazán azt gondolod, hogy kedves vagyok? Úgy bánnál velem, mint a házad úrnőjével?~ képed el teljesen a hallottakon. Sohasem remélte, hogy bárki ilyesmit mond majd neki, és még mindig nehezen tudja elhinni, hogy Tizio tényleg azt állítja, szereti őt és vele szeretne élni. Aggódva várja a férfi további feltételét is, hiszen biztos benne, valahol van buktatója a dolognak, nem lehet, hogy ilyen tökéletesen szép legyen az egész. Váratlanul éri azonban a kérés, egyáltalán nem erre számított, így akaratlanul is egy sírós-csuklós, remegő hangú kacaj hagyja el ajkait*
- A legnagyszerűbb férfi vagy, akivel valaha találkoztam, és az egyetlen, akit szeretek... *kezd bele, ahogy felemeli egyik kezét, hogy végigsimítson Tizio arcán* Örömmel élnék együtt veled, ha tényleg ezt akarod! *pillant még egyszer a férfi szemébe, utolsó jelét keresve a bizonytalanság akár csak szikrájának is, mielőtt végleg átadná magát a mindent elsöprő boldogságnak. Miközben felemelkedik kissé ültében, ujjai lejjebb siklanak Tizio nyakára, hogy magához vonja egy csókra*
- Mindent meg fogok tenni, hogy boldoggá tegyelek! *suttogja, ahogy elválnak ajkaik. Még soha nem érezte magát ilyen csodálatosan, mint ebben a pillanatban, és úgy bámul Tiziora, mintha most látná először, igyekezve emlékezetébe vésni arcvonásait, hogy sose felejtse el ezt a percet. A férfi megjegyzését hallva azonban csak bólint egyet és visszaül a helyére. ~Itt fogok várni rád!~ gondolja magában, mosolya ezúttal szélesen terül el arcán. Nem sokkal később felemelkedik székéről, hogy hozzálásson a reggeli romjainak eltakarításához.*
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-24 21:59:12
Üzenet elküldve: 2019-04-24 21:59:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- És ha én szeretnék gyűrűt húzni az ujjadra? *Szájához emeli Nava kezét, hogy csókot lehelhessen a gyűrűsujja hegyére.* - Te kellesz nekem. A többi nem fontos. Nem akartam soha megnősülni, és nem is rendeztek el nekem házasságot. ~Mert teljesen alkalmatlan vagyok rá.~ De a látszatot fenntartanám. ~A te biztonságod érdekében.~ Nem azért, mert nincs vagyonod, vagy jól csengő családneved, ezek engem nem érdekelnek, de ott van a családom is, már ami maradt belőle. Jajj kislány, ne sírj nekem... ~Akkor kiszaladok a világból.~ *Letörli a könnycseppet Nava arcáról.* - Nézd, a kevert közénk nem állhat, csak a házasságunknak áll útjában. Gyereket meg amúgy sem akartam soha. *Megrántja a vállát. ~Igazán megnyugtató vagy, Tizio.~* - Hogy mit gondolok rólad? A legkedvesebb lény vagy, akit csak ismerek. És nem, ha csupán a szeretőmnek tartanálak, akkor nem akarnám, hogy lakj velem, hiszen bármelyik szénakazalba bedönthetlek, abból van egy pár a vidéken. *Elmosolyodik kicsit, bár a vicc satnya és rosszkor is helyezte el, de a lényegre azért rátapint vele és talán kicsit a dolog élét is elveszi.*
- És bárkit nem bántok, csak azt, aki megérdemli. ~Teee, te bunyósok gyöngye.~ *Megcirógatja Nava arcát.* - És sosem kell és nem is szabad elviseld, ha megszólnak. Az én házam úrnője senki ne tegyen megjegyzéseket. Jó, a húgom háza, de ez lényegtelen. A lényeg, hogy veled szeretnék lenni. *A lány kezeit fogva fejét kicsit lehajtja, de a tekintetét Naván tartja, arca mosolytalan, mint mindig, a bólintásra bólint.*
- Csak szeretnék neked ajándékokat venni. Gyűrűt az ujjadra, karperecet a csuklódra, gyöngysort a nyakadba. Mert... ~Mert amúgy tök suta vagyok mindenféle érzelemnyilvánításban.~ mert sérült és nyomorék kisállat vagyok, aki csak így tudja kifejezni, hogy mennyire szeret. ~Mennyire béna vagy már... Jobb dumád nincs? Kussolj inkább.~ *Tizio rögtön meg is fogadja a saját tanácsát és inkább befogja a továbbiakban a száját, már ami az esetlen szerelmi vallomásokat illeti.* - Lassan mennem kell Briwalért. ~Fuss csak, gyáva vagy.~
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.24 22:00:43
- És ha én szeretnék gyűrűt húzni az ujjadra? *Szájához emeli Nava kezét, hogy csókot lehelhessen a gyűrűsujja hegyére.* - Te kellesz nekem. A többi nem fontos. Nem akartam soha megnősülni, és nem is rendeztek el nekem házasságot. ~Mert teljesen alkalmatlan vagyok rá.~ De a látszatot fenntartanám. ~A te biztonságod érdekében.~ Nem azért, mert nincs vagyonod, vagy jól csengő családneved, ezek engem nem érdekelnek, de ott van a családom is, már ami maradt belőle. Jajj kislány, ne sírj nekem... ~Akkor kiszaladok a világból.~ *Letörli a könnycseppet Nava arcáról.* - Nézd, a kevert közénk nem állhat, csak a házasságunknak áll útjában. Gyereket meg amúgy sem akartam soha. *Megrántja a vállát. ~Igazán megnyugtató vagy, Tizio.~* - Hogy mit gondolok rólad? A legkedvesebb lény vagy, akit csak ismerek. És nem, ha csupán a szeretőmnek tartanálak, akkor nem akarnám, hogy lakj velem, hiszen bármelyik szénakazalba bedönthetlek, abból van egy pár a vidéken. *Elmosolyodik kicsit, bár a vicc satnya és rosszkor is helyezte el, de a lényegre azért rátapint vele és talán kicsit a dolog élét is elveszi.*
- És bárkit nem bántok, csak azt, aki megérdemli. ~Teee, te bunyósok gyöngye.~ *Megcirógatja Nava arcát.* - És sosem kell és nem is szabad elviseld, ha megszólnak. Az én házam úrnője senki ne tegyen megjegyzéseket. Jó, a húgom háza, de ez lényegtelen. A lényeg, hogy veled szeretnék lenni. *A lány kezeit fogva fejét kicsit lehajtja, de a tekintetét Naván tartja, arca mosolytalan, mint mindig, a bólintásra bólint.*
- Csak szeretnék neked ajándékokat venni. Gyűrűt az ujjadra, karperecet a csuklódra, gyöngysort a nyakadba. Mert... ~Mert amúgy tök suta vagyok mindenféle érzelemnyilvánításban.~ mert sérült és nyomorék kisállat vagyok, aki csak így tudja kifejezni, hogy mennyire szeret. ~Mennyire béna vagy már... Jobb dumád nincs? Kussolj inkább.~ *Tizio rögtön meg is fogadja a saját tanácsát és inkább befogja a továbbiakban a száját, már ami az esetlen szerelmi vallomásokat illeti.* - Lassan mennem kell Briwalért. ~Fuss csak, gyáva vagy.~
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.24 22:00:43
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-24 20:43:30
Üzenet elküldve: 2019-04-24 20:43:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Nem azért hallgat olyan sokáig, hogy kínozza Tiziot, csupán annyi gondolat rohanja meg hirtelen, hogy fogalma sincs, melyik után kapjon, melyikbe kapaszkodjon, hogy fennmaradjon érzelmei hullámzó tengerén. Kell neki egy perc, vagy talán kettő is, míg úgy-ahogy sikerül rendeznie gondolatait, bár így is keresnie kell a szavakat, mikor megszólal, és úgy érzi, így sem sikerült a megfelelőeket választania. ~Ez nem olyan de~ mosolyodik el magában a gyengéd sürgetést hallva, azonban ahhoz túlságosan zavart még, hogy ez kívülről is látszódjon rajta, így egyelőre csak egy rövid biccentésre, majd egy lassú fejcsóválásra futja tőle, behunyva egy pillanatra a szemét, ahogy a férfi ujjai a hajához érnek*
- Nem kell gyűrű, se semmi olyasmi, amit nem adhatnál meg. Csak te kellesz, hogy minden éjjel melletted aludjak el és minden reggel veled ébredjek fel. *ismétli meg Tizio szavait, miközben végre tényleg sikerül egy halvány mosolyt kicsikarnia magából, ám szemében szomorúság csillan*
- De ezért nem adhatok mást, csak a szívemet. Nincs vagyonom, nincsen házam vagy birtokaim, de még csak előkelő családnevem se, és ha lenne, se tudnám továbbadni senkinek... Biztos elég ez neked? *a végére már csak suttogja a szavakat, ismét a sírás kerülgeti, bár igyekszik küzdeni ellene. ~Jobban járnál, ha keresnél valaki mást, aki hasonlóan lenyűgöző és előkelő, mint te. Akit elvehetnél, és akivel igazi családod lehetne. Miért én kellek neked?~ sóhajt fel magában, és bár hiába mondja a józan esze, hogy el kellene engednie a férfit, mégsem képes lemondani róla, és lélegzet-visszafojtva vár a válaszára. Soha nem akart még semmit ennyire életében, mint hogy Tizio azt mondja, mindezek ellenére is szereti őt, és még soha nem fél ennyire semmitől, mint amit most hallani fog. ~Hogy is gondolhattam, hogy ebből tényleg lehet valami? Embernek, elfnek, de még csak nőnek se vagyok elég jó, ugyan ki vágyna erre?~ készül fel magában az elkerülhetetlenre, ahogy visszatérnek aggodalmai, melyek egész életében kísértették. Nem véletlen tartotta távol magát a kapcsolatoktól, tudta, hogy lehetetlen, hogy bárki is képes legyen szeretni őt, így most sem képes elhinni, hogy Tizio tényleg őt akarja. Ahogy a férfi ajkát érzi a kezén, egy árva könnycsepp valahogy mégis megtalálja útját arcán legördülve az asztallap felé*
- Nem szeretném, hogy bárkit is bánts miattam. *szólal meg végül halkan, mikor újra képes rá. ~Nem érek én annyit!~ teszi hozzá gondolatban, hiszen tisztában van vele, a jó hírének abban a pillanatban annyi, hogy igent mond Tizio ajánlatára, ha nincs már így is vége. ~De nem baj, bármikor lemondok róla érted!~ pillant Tizio szemébe, újra elveszve kissé a gondolataiban. Ha már a saját tisztességére nem tud vigyázni, legalább a férfiéra szeretne, így örülne, ha nem bántana senkit sem azért, amit róla mond vagy gondol*
- El tudom viselni, hogy megszólnak, ha cserébe veled lehetek, de tudnom kell, te mit gondolnál rólam? Te is csak egy szeretőnek tartanál, aki bármikor lecserélhető, ha megunják? *tekintetét továbbra sem veszi le Tizioról, hiszen nem akar lemaradni egyetlen apró, önkéntelen gesztusról sem, amiből a férfi érzelmeire következtethet. ~Ha tényleg együtt élnénk, nem tudnék csak szeretőként gondolni rád. Szeretném, ha ez tényleg működne, minél tovább és minél boldogabban, az élet minden területén, nem csak az ágyban... ~igyekszik üzenni némán, miközben egy apró pillantással jelzi, hogy szeretné hallani Tizio feltételeit, hiszen ő már elmondott mindent, amit szeretett volna. ~Csak téged szeretnélek!~ ismeri be gondolatban, míg a folytatásra vár.*
*Nem azért hallgat olyan sokáig, hogy kínozza Tiziot, csupán annyi gondolat rohanja meg hirtelen, hogy fogalma sincs, melyik után kapjon, melyikbe kapaszkodjon, hogy fennmaradjon érzelmei hullámzó tengerén. Kell neki egy perc, vagy talán kettő is, míg úgy-ahogy sikerül rendeznie gondolatait, bár így is keresnie kell a szavakat, mikor megszólal, és úgy érzi, így sem sikerült a megfelelőeket választania. ~Ez nem olyan de~ mosolyodik el magában a gyengéd sürgetést hallva, azonban ahhoz túlságosan zavart még, hogy ez kívülről is látszódjon rajta, így egyelőre csak egy rövid biccentésre, majd egy lassú fejcsóválásra futja tőle, behunyva egy pillanatra a szemét, ahogy a férfi ujjai a hajához érnek*
- Nem kell gyűrű, se semmi olyasmi, amit nem adhatnál meg. Csak te kellesz, hogy minden éjjel melletted aludjak el és minden reggel veled ébredjek fel. *ismétli meg Tizio szavait, miközben végre tényleg sikerül egy halvány mosolyt kicsikarnia magából, ám szemében szomorúság csillan*
- De ezért nem adhatok mást, csak a szívemet. Nincs vagyonom, nincsen házam vagy birtokaim, de még csak előkelő családnevem se, és ha lenne, se tudnám továbbadni senkinek... Biztos elég ez neked? *a végére már csak suttogja a szavakat, ismét a sírás kerülgeti, bár igyekszik küzdeni ellene. ~Jobban járnál, ha keresnél valaki mást, aki hasonlóan lenyűgöző és előkelő, mint te. Akit elvehetnél, és akivel igazi családod lehetne. Miért én kellek neked?~ sóhajt fel magában, és bár hiába mondja a józan esze, hogy el kellene engednie a férfit, mégsem képes lemondani róla, és lélegzet-visszafojtva vár a válaszára. Soha nem akart még semmit ennyire életében, mint hogy Tizio azt mondja, mindezek ellenére is szereti őt, és még soha nem fél ennyire semmitől, mint amit most hallani fog. ~Hogy is gondolhattam, hogy ebből tényleg lehet valami? Embernek, elfnek, de még csak nőnek se vagyok elég jó, ugyan ki vágyna erre?~ készül fel magában az elkerülhetetlenre, ahogy visszatérnek aggodalmai, melyek egész életében kísértették. Nem véletlen tartotta távol magát a kapcsolatoktól, tudta, hogy lehetetlen, hogy bárki is képes legyen szeretni őt, így most sem képes elhinni, hogy Tizio tényleg őt akarja. Ahogy a férfi ajkát érzi a kezén, egy árva könnycsepp valahogy mégis megtalálja útját arcán legördülve az asztallap felé*
- Nem szeretném, hogy bárkit is bánts miattam. *szólal meg végül halkan, mikor újra képes rá. ~Nem érek én annyit!~ teszi hozzá gondolatban, hiszen tisztában van vele, a jó hírének abban a pillanatban annyi, hogy igent mond Tizio ajánlatára, ha nincs már így is vége. ~De nem baj, bármikor lemondok róla érted!~ pillant Tizio szemébe, újra elveszve kissé a gondolataiban. Ha már a saját tisztességére nem tud vigyázni, legalább a férfiéra szeretne, így örülne, ha nem bántana senkit sem azért, amit róla mond vagy gondol*
- El tudom viselni, hogy megszólnak, ha cserébe veled lehetek, de tudnom kell, te mit gondolnál rólam? Te is csak egy szeretőnek tartanál, aki bármikor lecserélhető, ha megunják? *tekintetét továbbra sem veszi le Tizioról, hiszen nem akar lemaradni egyetlen apró, önkéntelen gesztusról sem, amiből a férfi érzelmeire következtethet. ~Ha tényleg együtt élnénk, nem tudnék csak szeretőként gondolni rád. Szeretném, ha ez tényleg működne, minél tovább és minél boldogabban, az élet minden területén, nem csak az ágyban... ~igyekszik üzenni némán, miközben egy apró pillantással jelzi, hogy szeretné hallani Tizio feltételeit, hiszen ő már elmondott mindent, amit szeretett volna. ~Csak téged szeretnélek!~ ismeri be gondolatban, míg a folytatásra vár.*
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-24 11:32:46
Üzenet elküldve: 2019-04-24 11:32:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio egyrészről nem válogatós, másrészről pedig tényleg megfelelőnek találja az ételt, így aztán valóban nem csupán udvariasságból dicséri azt, halvány mosollyal adja át a tányérját, de ez a mosoly szinte azonnal el is tűnik az arcáról, mikor Nava keze remegni kezd, majd a földre hull az evőeszköz, mozdul ő is, hogy felvegye, de a lány megelőzi. ~Ennyire pocsék az ajánlat?~ Úgy érzi, hogy Nava túl sokáig váratja a válasszal, összeszorítja a fogát, egy pillanat alatt bánja meg, hogy egyáltalán megkérdezte. ~Ostoba vagy Tizio. Szerelmes hülye. Egy kibaszott nagy barom.~ Visszakozni viszont már késő, pillantását a lányon tartja, arca szokás szerint kifürkészhetetlen, de belül azért már felkészül a visszautasításra. ~Tisztességtelen ajánlat volt, mégis mit vártál? Hogy aléltan a karodba omlik? Ostoba vagy.~*
- Nem szeretnél nemet mondani, de...? ~Itt mindig következik egy "de".~ *Lélekben felkészül a folytatásra. ~De ez nekem kevés. De ez tisztességtelen. De én nem ugyanazt érzem, amit te.~ Rettentően megkönnyebbül, hogy a lány egyik elképzelttel sem folytatja, a megkönnyebbülés nem látszik az arcán, ahogyan belső vívódása sem, csupán átható tekintete függ a lányon, csak addig szakad míg lepillant Nava kezére, mellyel az övét érinti, rögtön rárakja a másik kezét, hüvelykujja simít végig a lány puha bőrén.* - Mint egy igazi házasság? *Kérdez vissza, keze közben elemelkedik a lányéról, míg a másikon kicsit fordít, hogy megfoghassa Naváét, felemelkedő keze Nava fülét érinti, mögé igazít egy hajtincset. ~Bárcsak ember lennél.~* - Húzok gyűrűt az ujjadra, de a nevem nem adhatom neked. Meg kell értened. De szeretnék minden éjjel melletted aludni és minden reggel veled ébredni. Ez tudom neked adni, de ezt nagyon szívesen. *Biccent egyet, ezzel akarja jelezni, hogy önmagára gondol. ~Mintha bárki rád vágyna, te barom.~ Szájához emeli a lány kezét, hogy csókot lehelhessen rá.* - Nem szeretném rossz híred kelteni, még akkor sem, ha azt kérem, hogy legyél a... khm szeretőm. Rossz szó ez, olyan rosszul cseng és igazán nem akarom, hogy megszóljanak érte, bár beverem bárki pofáját, aki egy bántó szót szól. Ez neked így megfelel? Meg én is szeretnék kérni valamit. Még valamit. ~Azonkívül, hogy rossz híred keltem.~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio egyrészről nem válogatós, másrészről pedig tényleg megfelelőnek találja az ételt, így aztán valóban nem csupán udvariasságból dicséri azt, halvány mosollyal adja át a tányérját, de ez a mosoly szinte azonnal el is tűnik az arcáról, mikor Nava keze remegni kezd, majd a földre hull az evőeszköz, mozdul ő is, hogy felvegye, de a lány megelőzi. ~Ennyire pocsék az ajánlat?~ Úgy érzi, hogy Nava túl sokáig váratja a válasszal, összeszorítja a fogát, egy pillanat alatt bánja meg, hogy egyáltalán megkérdezte. ~Ostoba vagy Tizio. Szerelmes hülye. Egy kibaszott nagy barom.~ Visszakozni viszont már késő, pillantását a lányon tartja, arca szokás szerint kifürkészhetetlen, de belül azért már felkészül a visszautasításra. ~Tisztességtelen ajánlat volt, mégis mit vártál? Hogy aléltan a karodba omlik? Ostoba vagy.~*
- Nem szeretnél nemet mondani, de...? ~Itt mindig következik egy "de".~ *Lélekben felkészül a folytatásra. ~De ez nekem kevés. De ez tisztességtelen. De én nem ugyanazt érzem, amit te.~ Rettentően megkönnyebbül, hogy a lány egyik elképzelttel sem folytatja, a megkönnyebbülés nem látszik az arcán, ahogyan belső vívódása sem, csupán átható tekintete függ a lányon, csak addig szakad míg lepillant Nava kezére, mellyel az övét érinti, rögtön rárakja a másik kezét, hüvelykujja simít végig a lány puha bőrén.* - Mint egy igazi házasság? *Kérdez vissza, keze közben elemelkedik a lányéról, míg a másikon kicsit fordít, hogy megfoghassa Naváét, felemelkedő keze Nava fülét érinti, mögé igazít egy hajtincset. ~Bárcsak ember lennél.~* - Húzok gyűrűt az ujjadra, de a nevem nem adhatom neked. Meg kell értened. De szeretnék minden éjjel melletted aludni és minden reggel veled ébredni. Ez tudom neked adni, de ezt nagyon szívesen. *Biccent egyet, ezzel akarja jelezni, hogy önmagára gondol. ~Mintha bárki rád vágyna, te barom.~ Szájához emeli a lány kezét, hogy csókot lehelhessen rá.* - Nem szeretném rossz híred kelteni, még akkor sem, ha azt kérem, hogy legyél a... khm szeretőm. Rossz szó ez, olyan rosszul cseng és igazán nem akarom, hogy megszóljanak érte, bár beverem bárki pofáját, aki egy bántó szót szól. Ez neked így megfelel? Meg én is szeretnék kérni valamit. Még valamit. ~Azonkívül, hogy rossz híred keltem.~
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-24 10:03:48
Üzenet elküldve: 2019-04-24 10:03:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
*Remek. Lelépett az a fickó. Rel sincs ott. Még egy ingyen sörrel se marasztalták ha már csak úgy leüthetik itt szóval tovább nincs oka maradni. Megy az istállóba szexi fehér csajért némi ügyeskedéssel a hátára mászik majd eszébe jut, hogy előbb ki kéne menni onnan. Szóval lemászik kivezeti, irányba állítja, ismét felmászik rá és elindulnak. Megállapítja, hogy ez a ló másképp kényelmetlen mint az előző és hogy a vörös nélkül hideg van. Kéne egy másik nő. Ezen a gondolaton elgondolkozik. Relael-el valahogy elfelejtették megbeszélni a dolgot.*
~Mire célzott azzal, hogy csak egy kefélés? Úgy hangzik mintha nem lenne gáz, de haragudott érte? Basszus akartam őszintén beszélni a csajjal erre csak dugtunk és leütött egy barom. Megint nem tudom mi van. És ha hirtelen az ölembe pattan még egy nemes kisasszony? Olyan felelőtlen az a nő.~
~Mire célzott azzal, hogy csak egy kefélés? Úgy hangzik mintha nem lenne gáz, de haragudott érte? Basszus akartam őszintén beszélni a csajjal erre csak dugtunk és leütött egy barom. Megint nem tudom mi van. És ha hirtelen az ölembe pattan még egy nemes kisasszony? Olyan felelőtlen az a nő.~
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-24 08:27:09
Üzenet elküldve: 2019-04-24 08:27:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Bár nem nyugtatja meg Tizio érintése, megérti a jelentését, és inkább a konyhában várakozik egy darabig, azonban csak nem bír tovább ott maradni, muszáj a férfi után mennie. A bejárathoz érve bebizonyosodik, hogy balsejtelmei nem voltak alaptalanok. Az sem csökkenti aggodalmait, hogy munkáról van szó, Tizio érintésére azonban mégis elmosolyodik kissé, bár a korábbiakhoz képest igencsak halványra és erőtlenre sikerül ez a mosoly. Visszaindul inkább a konyhába, hogy befejezze a reggelit, azonban meglehetősen gondterhelt arckifejezéssel várja, hogy megsüljön a rántotta. Ha elkészült, gondosan kiporciózza az adagokat, a férfi tányérjára többet téve, mint a sajátjára, hiszen neki kevesebb is elég, Tizionak viszont igencsak szüksége van rá, hogy visszanyerje az energiáját. Miután ezzel is végzett, leül az asztalhoz, ám nemigen tud mit kezdeni magával, aggodalmai továbbra sem hagyják nyugodni, így hogy lefoglalja magát, a zöldségeket kezdi rendezgetni a tányéron, hogy tökéletes rendben sorakozzon mindegyik szelet egymás mellett. Olyannyira elmélyül ebben a tevékenységben, hogy összerezzen kissé, mikor Tizio hangját hallja a háta mögül*
- Kö... köszönöm! *feleli zavartan, elpirulva kicsit, bár nem egészen biztos benne, mire is érti a férfi a megjegyzését. Árgus szemekkel figyeli, ahogy leül mellé, nyugtalanul lesve minden mozdulatát. Ő maga se szól reggeli közben, az aggódás túlságosan leköti a gondolatait ahhoz, hogy fesztelenül tudjon csevegni, azonban mindig hevesebben dobban a szíve, ahogy összetalálkozik tekintetük. Csak akkor kúszik arcára az első őszinte mosoly, amikor Tizio dicsérő szavait hallja*
- Örülök, hogy ízlett! *feleli, ahogy a férfira pillant. Ő maga nincs igazán megelégedve vele, úgy érzi, egy picivel több sót még el bírt volna viselni a rántotta, és talán kicsivel előbb is levehette volna a tűzről, így bizonytalanul vizsgálja Tizio arcát, vajon komolyan gondolja, amit mond, vagy csak az udvariasság beszél belőle. Miközben ezen töpreng, már nyújtja is a kezét a kiürült tányérért, hogy majd elmosogassa, hiszen már ő is végzett, a következő kérdés azonban teljesen lesokkolja. Érzi, ahogy elsápad kissé, miközben a tányért tartó keze kontrollálhatatlanul remegni kezd, melynek következtében a kés és a villa hangos csörömpöléssel ér földet*
- Bocsánat! *hebegi, ahogy gyorsan lehajol, hogy felvegye őket, immár vöröslő arccal bukkanva fel ismét. Nem tudja elhinni, hogy tényleg azt hallja, amit hallani vél, ám Tizio további szavai csak megerősíteni látszanak ezt. Akármennyire is örömteli ez a pillanat, kicsit félve is várta a percet, mikor tisztázniuk kell, mi is van köztük igazából és hogyan folytassák. Ez a momentum pedig hamarabb jött el, mint várta, így egyáltalán nincs felkészülve rá. Nehezen tudja összeszedni a gondolatait, így talán a kelleténél több idő is eltelik, mielőtt válaszolna a férfinak*
- Nem szeretnék nemet mondani. *kezd neki halkan. ~Azonban tisztáznunk kell pár dolgot, mielőtt igent mondok... ~ teszi hozzá gondolatban* Tudom, hogy azt mondtad, nem ígérhetsz semmit, valamit mégis szeretnék kérni. *ismét csak habozik picit, nem tudja, hogyan fogalmazza meg a legjobban, amit szeretne, bár ha őszinte akar lenni magával, akkor leginkább Tizio válaszától tart*
- Meg tudod ígérni, hogy olyan lenne, mint az igazi? *szinte suttogja a szavakat, ujjai, amik eddig a tányért szorították, most a férfi kezét keresik, míg tekintete Tizioét kutatja. Sohasem várta, hogy a férfi majd elveszi, hiszen tisztában van vele, sosem lesz elég jó, hogy a családjába kerüljön. ~De azt tudnom kell, hogy neked elég jó vagyok-e? Hogy ez nem csak egy múló szeszély és nem csak egy vagyok a sok közül?~ pillant aggodalommal telve a férfira. Másra sem vágyik, csak hogy együtt legyen vele, még ha ilyen rendhagyó körülmények között is, azonban szeretné tudni, mennyire gondolja komolyan Tizio, amit mond. Ha csak pár boldog hónapról lenne szó, mielőtt találna valaki mást, aki jobban kedvére való, akkor önként sétál ki az ajtón, még azelőtt véget vetve a dolognak, hogy igazán elkezdődhetne és túlságosan fájna abbahagyni. Ha viszont Tizio tényleg házasságról beszél, még ha csak ilyen különös formájáról is, akkor ő lenne a legboldogabb nő az egész világon. ~Tudsz úgy szeretni, mintha tényleg a feleséged lennék? Jóban és rosszban, egy életen át?~ folytatja tovább kérdéseit magában, míg a férfi válaszára vár. Az, hogy ez az egész illendő-e vagy sem, nem foglalkoztatja különösképpen jelen pillanatban, hiszen amúgy sem tartja magát elég fontosnak ahhoz, hogy bárki is pletykáljon róla, az viszont annál inkább érdekli, Tizionak mi a véleménye vele, és főképp kettejükkel kapcsolatban.*
*Bár nem nyugtatja meg Tizio érintése, megérti a jelentését, és inkább a konyhában várakozik egy darabig, azonban csak nem bír tovább ott maradni, muszáj a férfi után mennie. A bejárathoz érve bebizonyosodik, hogy balsejtelmei nem voltak alaptalanok. Az sem csökkenti aggodalmait, hogy munkáról van szó, Tizio érintésére azonban mégis elmosolyodik kissé, bár a korábbiakhoz képest igencsak halványra és erőtlenre sikerül ez a mosoly. Visszaindul inkább a konyhába, hogy befejezze a reggelit, azonban meglehetősen gondterhelt arckifejezéssel várja, hogy megsüljön a rántotta. Ha elkészült, gondosan kiporciózza az adagokat, a férfi tányérjára többet téve, mint a sajátjára, hiszen neki kevesebb is elég, Tizionak viszont igencsak szüksége van rá, hogy visszanyerje az energiáját. Miután ezzel is végzett, leül az asztalhoz, ám nemigen tud mit kezdeni magával, aggodalmai továbbra sem hagyják nyugodni, így hogy lefoglalja magát, a zöldségeket kezdi rendezgetni a tányéron, hogy tökéletes rendben sorakozzon mindegyik szelet egymás mellett. Olyannyira elmélyül ebben a tevékenységben, hogy összerezzen kissé, mikor Tizio hangját hallja a háta mögül*
- Kö... köszönöm! *feleli zavartan, elpirulva kicsit, bár nem egészen biztos benne, mire is érti a férfi a megjegyzését. Árgus szemekkel figyeli, ahogy leül mellé, nyugtalanul lesve minden mozdulatát. Ő maga se szól reggeli közben, az aggódás túlságosan leköti a gondolatait ahhoz, hogy fesztelenül tudjon csevegni, azonban mindig hevesebben dobban a szíve, ahogy összetalálkozik tekintetük. Csak akkor kúszik arcára az első őszinte mosoly, amikor Tizio dicsérő szavait hallja*
- Örülök, hogy ízlett! *feleli, ahogy a férfira pillant. Ő maga nincs igazán megelégedve vele, úgy érzi, egy picivel több sót még el bírt volna viselni a rántotta, és talán kicsivel előbb is levehette volna a tűzről, így bizonytalanul vizsgálja Tizio arcát, vajon komolyan gondolja, amit mond, vagy csak az udvariasság beszél belőle. Miközben ezen töpreng, már nyújtja is a kezét a kiürült tányérért, hogy majd elmosogassa, hiszen már ő is végzett, a következő kérdés azonban teljesen lesokkolja. Érzi, ahogy elsápad kissé, miközben a tányért tartó keze kontrollálhatatlanul remegni kezd, melynek következtében a kés és a villa hangos csörömpöléssel ér földet*
- Bocsánat! *hebegi, ahogy gyorsan lehajol, hogy felvegye őket, immár vöröslő arccal bukkanva fel ismét. Nem tudja elhinni, hogy tényleg azt hallja, amit hallani vél, ám Tizio további szavai csak megerősíteni látszanak ezt. Akármennyire is örömteli ez a pillanat, kicsit félve is várta a percet, mikor tisztázniuk kell, mi is van köztük igazából és hogyan folytassák. Ez a momentum pedig hamarabb jött el, mint várta, így egyáltalán nincs felkészülve rá. Nehezen tudja összeszedni a gondolatait, így talán a kelleténél több idő is eltelik, mielőtt válaszolna a férfinak*
- Nem szeretnék nemet mondani. *kezd neki halkan. ~Azonban tisztáznunk kell pár dolgot, mielőtt igent mondok... ~ teszi hozzá gondolatban* Tudom, hogy azt mondtad, nem ígérhetsz semmit, valamit mégis szeretnék kérni. *ismét csak habozik picit, nem tudja, hogyan fogalmazza meg a legjobban, amit szeretne, bár ha őszinte akar lenni magával, akkor leginkább Tizio válaszától tart*
- Meg tudod ígérni, hogy olyan lenne, mint az igazi? *szinte suttogja a szavakat, ujjai, amik eddig a tányért szorították, most a férfi kezét keresik, míg tekintete Tizioét kutatja. Sohasem várta, hogy a férfi majd elveszi, hiszen tisztában van vele, sosem lesz elég jó, hogy a családjába kerüljön. ~De azt tudnom kell, hogy neked elég jó vagyok-e? Hogy ez nem csak egy múló szeszély és nem csak egy vagyok a sok közül?~ pillant aggodalommal telve a férfira. Másra sem vágyik, csak hogy együtt legyen vele, még ha ilyen rendhagyó körülmények között is, azonban szeretné tudni, mennyire gondolja komolyan Tizio, amit mond. Ha csak pár boldog hónapról lenne szó, mielőtt találna valaki mást, aki jobban kedvére való, akkor önként sétál ki az ajtón, még azelőtt véget vetve a dolognak, hogy igazán elkezdődhetne és túlságosan fájna abbahagyni. Ha viszont Tizio tényleg házasságról beszél, még ha csak ilyen különös formájáról is, akkor ő lenne a legboldogabb nő az egész világon. ~Tudsz úgy szeretni, mintha tényleg a feleséged lennék? Jóban és rosszban, egy életen át?~ folytatja tovább kérdéseit magában, míg a férfi válaszára vár. Az, hogy ez az egész illendő-e vagy sem, nem foglalkoztatja különösképpen jelen pillanatban, hiszen amúgy sem tartja magát elég fontosnak ahhoz, hogy bárki is pletykáljon róla, az viszont annál inkább érdekli, Tizionak mi a véleménye vele, és főképp kettejükkel kapcsolatban.*
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-23 21:22:01
Üzenet elküldve: 2019-04-23 21:22:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rezignáltan tűri, hogy a csirke körme ejtette sebeket Nava lemossa. ~Briwal biztos simán lecsapta volna baltával.~ A letargiából sikeresen kirángatja viszont a kopogás, bár egyelőre a dolog inkább aggasztó kicsit, ezért is teszi a kezét Nava vállára. ~Jobb ha itt maradsz kicsit.~ Nem tudja igazán, hogy mire számít, de arra valamiért nem, ami végül következik. ~Gondolhattam volna.~ A levélre meredve kell pár pillanat, hogy felfogja annak tartalmát, Nava hangjára még össze is rezzen, nem látszik ugyan az arcán, de a lányra nézve egy pillanatra elfogja a pánik, ami hasonló ahhoz, mint mikor nem jött el a megbeszélt találkozójukra.*
- Ez csak munka. *Válaszolja habozás nélkül a lány kérdésére. ~Túlizgulod, Tizio, csak túlizgulod.~ Az évek rutinjának hála semmi nem látszódik a belső vívódásaiból az arcán és nem hallatszik a hangján sem, ráadásul megnyugtatásképpen meg is simítja a lány arcát, egy halvány mosolyt is küld neki, bár a mosoly esetében inkább lehet természetellenes, mint megnyugtató. A lány távozik a konyha irányába, ő pedig a hálószobába viszi a ládát, ahol a földön ülve újra kinyitja, hogy tüzetesebben megvizsgálja a tartalmát, a pénzt meg sem számolja, csak kiteszi maga mellé, ahogyan a bátyjának címzett levelet is, a szelencét előhúzva szippant párat. ~Mi ez a katyvasz.~ A könyvet felütve szemrevételezi azt, egy darabig a saját írása van, utána meg valami zavaros ákombákom. ~Hiába, én vagyok a legjobb.~ Születik meg elméjében az egoista gondolat, arcára gonosz mosoly költözik, ahogy visszapakol a ládába, újra rázárja a lakatot és az egészet az ágy alá löki, a kulcsot ráfűzi övbújtatójára, a levelet zsebre dugja, aztán tiszta inget vesz elő a szekrényből, elvégre reggelihez készülődött, reggelizni meg nem illene úgy félmeztelenül, ahogy a csirkét gyilkolta.*
- Ó, milyen csinos. ~Meg te is.~ *Mondja a lánynak, mikor a konyhába lép, a folyosón ide már érzi a rántotta illatát, meg is kordul a gyomra, mert mégis éhes, a szépen megterített asztalra érti, hogy mennyire csinos lett, de az sem baj, hogy Nava is magára veszi, begombolja az utolsó gombot is a nyakánál, aztán leül ő is.* - Neked is. *Csendesen eszik, főként a tányérjára figyelve, de néha azért felpillant a lányra, csak akkor szólal meg, mikor az utolsó falatokat is eltüntette.* - Köszönöm a reggelit, nagyon finom volt. ~Én tuti elcsesztem volna.~ Nava, lenne kedved velem lakni? ~Gratulálok Tizio, remek időzítés.~ Mármint nem azért, hogy főzzél rám. Kicsit faramuci ez így, tudom, hogy nem lenne illendő ilyet kérnem. ~Hogy légy a szeretőm.~ Mondhatsz nemet is, meg fogom érteni, hiszen nem illendő egy khm... vadházasság. Meg aztán itt lenne a zsémbes bátyám is, meg talán a húgom. ~Baszd meg, hogy két összeszedett mondatot nem vagy képes kinyögni.~ Emlékszel azt mondtam a múltkor, hogy nem ígérhetek semmit, hidd, hogy szeretnék, bár megtehetném, de nem lehet. ~A saját érdekedben.~ Csak... Fontos vagy nekem.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rezignáltan tűri, hogy a csirke körme ejtette sebeket Nava lemossa. ~Briwal biztos simán lecsapta volna baltával.~ A letargiából sikeresen kirángatja viszont a kopogás, bár egyelőre a dolog inkább aggasztó kicsit, ezért is teszi a kezét Nava vállára. ~Jobb ha itt maradsz kicsit.~ Nem tudja igazán, hogy mire számít, de arra valamiért nem, ami végül következik. ~Gondolhattam volna.~ A levélre meredve kell pár pillanat, hogy felfogja annak tartalmát, Nava hangjára még össze is rezzen, nem látszik ugyan az arcán, de a lányra nézve egy pillanatra elfogja a pánik, ami hasonló ahhoz, mint mikor nem jött el a megbeszélt találkozójukra.*
- Ez csak munka. *Válaszolja habozás nélkül a lány kérdésére. ~Túlizgulod, Tizio, csak túlizgulod.~ Az évek rutinjának hála semmi nem látszódik a belső vívódásaiból az arcán és nem hallatszik a hangján sem, ráadásul megnyugtatásképpen meg is simítja a lány arcát, egy halvány mosolyt is küld neki, bár a mosoly esetében inkább lehet természetellenes, mint megnyugtató. A lány távozik a konyha irányába, ő pedig a hálószobába viszi a ládát, ahol a földön ülve újra kinyitja, hogy tüzetesebben megvizsgálja a tartalmát, a pénzt meg sem számolja, csak kiteszi maga mellé, ahogyan a bátyjának címzett levelet is, a szelencét előhúzva szippant párat. ~Mi ez a katyvasz.~ A könyvet felütve szemrevételezi azt, egy darabig a saját írása van, utána meg valami zavaros ákombákom. ~Hiába, én vagyok a legjobb.~ Születik meg elméjében az egoista gondolat, arcára gonosz mosoly költözik, ahogy visszapakol a ládába, újra rázárja a lakatot és az egészet az ágy alá löki, a kulcsot ráfűzi övbújtatójára, a levelet zsebre dugja, aztán tiszta inget vesz elő a szekrényből, elvégre reggelihez készülődött, reggelizni meg nem illene úgy félmeztelenül, ahogy a csirkét gyilkolta.*
- Ó, milyen csinos. ~Meg te is.~ *Mondja a lánynak, mikor a konyhába lép, a folyosón ide már érzi a rántotta illatát, meg is kordul a gyomra, mert mégis éhes, a szépen megterített asztalra érti, hogy mennyire csinos lett, de az sem baj, hogy Nava is magára veszi, begombolja az utolsó gombot is a nyakánál, aztán leül ő is.* - Neked is. *Csendesen eszik, főként a tányérjára figyelve, de néha azért felpillant a lányra, csak akkor szólal meg, mikor az utolsó falatokat is eltüntette.* - Köszönöm a reggelit, nagyon finom volt. ~Én tuti elcsesztem volna.~ Nava, lenne kedved velem lakni? ~Gratulálok Tizio, remek időzítés.~ Mármint nem azért, hogy főzzél rám. Kicsit faramuci ez így, tudom, hogy nem lenne illendő ilyet kérnem. ~Hogy légy a szeretőm.~ Mondhatsz nemet is, meg fogom érteni, hiszen nem illendő egy khm... vadházasság. Meg aztán itt lenne a zsémbes bátyám is, meg talán a húgom. ~Baszd meg, hogy két összeszedett mondatot nem vagy képes kinyögni.~ Emlékszel azt mondtam a múltkor, hogy nem ígérhetek semmit, hidd, hogy szeretnék, bár megtehetném, de nem lehet. ~A saját érdekedben.~ Csak... Fontos vagy nekem.
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-23 20:06:17
Üzenet elküldve: 2019-04-23 20:06:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Rendben! *bólint rá mosolyogva, hogy rántotta legyen reggelire, hiszen ő maga is inkább afelé hajlott* Dehogy, egyáltalán nem! *jegyzi meg kissé zavartan a figyelmes kérést hallva, hiszen ő maga is gondolt rá, hogy készít majd teát. Számára egyértelmű, hogy a reggeli mellé jár az is, így kissé rosszul érzi magát, amiért ezt elfelejtette megemlíteni és Tizionak kérnie kellett. Ezt ellensúlyozandó különös gonddal veti be az ágyat, majd indul is a konyha felé, hogy hozzálásson az előkészületekhez. Menet közben azonban nem bír elnyomni egy apró ásítást. Bár rég aludt olyan jól, mint az elmúlt este, érzelmileg annyira megterhelték a közelmúlt eseményei, hogy továbbra is kissé fáradtnak érzi magát. Ezúttal azonban cseppet sem bánja a kimerültséget, hiszen végre egy olyan dolognak köszönheti, ami örömmel tölti el. A konyhába érve hozzálát a tűzhely beizzításához, majd kis kitérőt téve a fürdőbe, hogy rendbe szedje magát, felteszi a teavíznek valót melegedni. Míg dolgozik, halkan dúdolgat magában, jókedve egyértelmű jeleként. A kamrában kutakodik kicsit teafüvet és tojásokat keresve, majd még épp időben ér vissza, hogy a forró vizet arrébb húzza a tűzről, és beleszórja a tealeveleket. Miután a reggeli ezen részével végzett, hozzálát a rántotta elkészítéséhez is, óvatosan feltörve, majd gyors, határozott mozdulatokkal felverve a tojásokat. Nem akarja azonban még megsütni, nehogy kihűljön, mire Tizio visszatér, így inkább a köretet készíti el előbb, pár szelet kenyeret és zöldséget vágva egy tálra. Épp végez ezzel a művelettel, mikor Tizio belép a konyhába, a láttára pedig egy csapásra abbahagyja boldog dúdolását. Megdöbbenti a látvány és aggódva siet a férfihoz, hogy megbizonyosodjon róla, jól van-e, hiszen nem látta még ilyen állapotban. Örömmel látja, hogy Tizio hajlandó leülni és a vizet is elfogadja, ám csak amikor a pohárért nyúl, akkor veszi észre a karmolásokat a kezén. Mielőtt melléguggolna, gyorsan magához ragad egy tiszta konyharuhát, egy kevés vizet önt rá, és míg a férfit hallgatja, óvatos mozdulatokkal lemossa kissé a karját, megtisztítva a sebeket, ha Tizio hagyja. Számos csúnyán elfertőződött sérülést látott már, így ennek szeretné elejét venni, amennyiben van rá módja*
- Elhiszem, hogy nem lehetett könnyű... *suttogja már Tizio fülébe, ahogy átöleli. ~Nincs semmi lenyűgöző vagy magasztos egy élet kioltásában! ~ sóhajt fel magában, miközben ujjai gyengéden végigsimítanak a férfi hátán, hogy megnyugtassa. Megáll azonban a mozdulatban, mikor ő is hallja a zajt az ajtó felől. Éjszaka nem vett észre semmit, olyan mélyen aludt, most azonban tagadhatatlanul hallott valamit. Felegyenesedve elengedi Tiziot, míg magában azon töpreng, vajon ki lehet az, hiszen Briwalt csak későbbre vártak, és arról volt szó, Tizio segít neki a költözésben. ~Csak nem eljött egyedül?~ képed el, mikor a férfi kezét érzi a vállán. Bár örül, hogy jobb állapotban látja Tiziot, mégis úgy érzi, van valami végtelenül nyugtalanító a mozdulatában, ami aggodalommal tölti el. Ahogy a férfi elindul, egy pillanatig habozik, kövesse-e, vagy sem, így már csak azt látja, hogy Tizio a levelet olvassa a ládán ülve. Az ajtóban állva szemléli a férfit, nem mer közelebb menni, hiszen nem akar túlságosan kíváncsinak tűnni, azonban nem űzi el aggodalmait a férfi arckifejezése, így nem bírja megállni, hogy ne kérdezzen*
- Mi történt? *szólal meg bizonytalan hangon, ahogy Tizio felpillant rá, már előre tartva a válaszától, bár attól még inkább tart, hogy nem fog választ kapni. Ezen félelme beigazolódni is látszik, ahogy a férfi elindul befelé a ládával*
- Mindjárt kész a reggeli! *szól utána halkan, ahogy visszaindul a konyhába. Ezúttal már tényleg hozzálát a rántotta elkészítéséhez, ám korábbi jó hangulata híján már csak némán dolgozik, két tányérra téve ki az elkészült ételt, majd a teából is tölt az asztalon álló poharakba, vigyázva, hogy a tealevelek ne kerüljenek bele. Miután minden készen áll, leül az egyik székre, megvárva Tiziot, ha esetleg még nem tért vissza, csak akkor kezdve hozzá a reggelihez, mikor már mindketten az asztalnál ülnek*
- Jó étvágyat! *pillant mosolyogva a férfira, mielőtt az első falatot elfogyasztaná.*
- Rendben! *bólint rá mosolyogva, hogy rántotta legyen reggelire, hiszen ő maga is inkább afelé hajlott* Dehogy, egyáltalán nem! *jegyzi meg kissé zavartan a figyelmes kérést hallva, hiszen ő maga is gondolt rá, hogy készít majd teát. Számára egyértelmű, hogy a reggeli mellé jár az is, így kissé rosszul érzi magát, amiért ezt elfelejtette megemlíteni és Tizionak kérnie kellett. Ezt ellensúlyozandó különös gonddal veti be az ágyat, majd indul is a konyha felé, hogy hozzálásson az előkészületekhez. Menet közben azonban nem bír elnyomni egy apró ásítást. Bár rég aludt olyan jól, mint az elmúlt este, érzelmileg annyira megterhelték a közelmúlt eseményei, hogy továbbra is kissé fáradtnak érzi magát. Ezúttal azonban cseppet sem bánja a kimerültséget, hiszen végre egy olyan dolognak köszönheti, ami örömmel tölti el. A konyhába érve hozzálát a tűzhely beizzításához, majd kis kitérőt téve a fürdőbe, hogy rendbe szedje magát, felteszi a teavíznek valót melegedni. Míg dolgozik, halkan dúdolgat magában, jókedve egyértelmű jeleként. A kamrában kutakodik kicsit teafüvet és tojásokat keresve, majd még épp időben ér vissza, hogy a forró vizet arrébb húzza a tűzről, és beleszórja a tealeveleket. Miután a reggeli ezen részével végzett, hozzálát a rántotta elkészítéséhez is, óvatosan feltörve, majd gyors, határozott mozdulatokkal felverve a tojásokat. Nem akarja azonban még megsütni, nehogy kihűljön, mire Tizio visszatér, így inkább a köretet készíti el előbb, pár szelet kenyeret és zöldséget vágva egy tálra. Épp végez ezzel a művelettel, mikor Tizio belép a konyhába, a láttára pedig egy csapásra abbahagyja boldog dúdolását. Megdöbbenti a látvány és aggódva siet a férfihoz, hogy megbizonyosodjon róla, jól van-e, hiszen nem látta még ilyen állapotban. Örömmel látja, hogy Tizio hajlandó leülni és a vizet is elfogadja, ám csak amikor a pohárért nyúl, akkor veszi észre a karmolásokat a kezén. Mielőtt melléguggolna, gyorsan magához ragad egy tiszta konyharuhát, egy kevés vizet önt rá, és míg a férfit hallgatja, óvatos mozdulatokkal lemossa kissé a karját, megtisztítva a sebeket, ha Tizio hagyja. Számos csúnyán elfertőződött sérülést látott már, így ennek szeretné elejét venni, amennyiben van rá módja*
- Elhiszem, hogy nem lehetett könnyű... *suttogja már Tizio fülébe, ahogy átöleli. ~Nincs semmi lenyűgöző vagy magasztos egy élet kioltásában! ~ sóhajt fel magában, miközben ujjai gyengéden végigsimítanak a férfi hátán, hogy megnyugtassa. Megáll azonban a mozdulatban, mikor ő is hallja a zajt az ajtó felől. Éjszaka nem vett észre semmit, olyan mélyen aludt, most azonban tagadhatatlanul hallott valamit. Felegyenesedve elengedi Tiziot, míg magában azon töpreng, vajon ki lehet az, hiszen Briwalt csak későbbre vártak, és arról volt szó, Tizio segít neki a költözésben. ~Csak nem eljött egyedül?~ képed el, mikor a férfi kezét érzi a vállán. Bár örül, hogy jobb állapotban látja Tiziot, mégis úgy érzi, van valami végtelenül nyugtalanító a mozdulatában, ami aggodalommal tölti el. Ahogy a férfi elindul, egy pillanatig habozik, kövesse-e, vagy sem, így már csak azt látja, hogy Tizio a levelet olvassa a ládán ülve. Az ajtóban állva szemléli a férfit, nem mer közelebb menni, hiszen nem akar túlságosan kíváncsinak tűnni, azonban nem űzi el aggodalmait a férfi arckifejezése, így nem bírja megállni, hogy ne kérdezzen*
- Mi történt? *szólal meg bizonytalan hangon, ahogy Tizio felpillant rá, már előre tartva a válaszától, bár attól még inkább tart, hogy nem fog választ kapni. Ezen félelme beigazolódni is látszik, ahogy a férfi elindul befelé a ládával*
- Mindjárt kész a reggeli! *szól utána halkan, ahogy visszaindul a konyhába. Ezúttal már tényleg hozzálát a rántotta elkészítéséhez, ám korábbi jó hangulata híján már csak némán dolgozik, két tányérra téve ki az elkészült ételt, majd a teából is tölt az asztalon álló poharakba, vigyázva, hogy a tealevelek ne kerüljenek bele. Miután minden készen áll, leül az egyik székre, megvárva Tiziot, ha esetleg még nem tért vissza, csak akkor kezdve hozzá a reggelihez, mikor már mindketten az asztalnál ülnek*
- Jó étvágyat! *pillant mosolyogva a férfira, mielőtt az első falatot elfogyasztaná.*
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-23 14:30:40
Üzenet elküldve: 2019-04-23 14:30:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jó lesz a rántotta. *Felállva csinál pár vállkörzést is, aztán valahogy nehezen csak beindul a napja.* - Egy tea is jól esne, ha nem nagy fáradtság neked. *Nem szívesen kér ilyesmit a lánytól, még akkor sem, ha Nava sokkal jobban kiigazodik a konyhában, mint ő maga. ~Nem a cselédem vagy, a fene vinné el...~ Viaskodik magával, hogy visszakozzon a teát, de még a reggelit illetően is, de végül nem szól egy szót sem, csak elnézi, ahogy Nava megigazítja az ágyat, kifürkészhetetlen arccal nézi a mozdulatait, amik egy részről tetszenek neki, más részről viszont minden porcikája elutasítja őket, inkább el is hagyja a hálót, mielőtt még valami megjegyzést tenne. ~Jobb a békesség.~ Gondolatait inkább a meggyilkolandó csirke felé irányítja, mosdás és borotválkozás közben is erre koncentrál, próbálja magát felszívni. ~Meg tudod tenni. Meg tudod tenni. Meg tudod tenni.~
A megkínzott csirkét látva, a saját hányása felett állva viszont nem feltétlen érzi magát férfinak. ~Szerencse, hogy Briwal nem látta.~ Igazán az sem javít a hangulatán, hogy Nava leülteti és vízzel kínálja, ettől még inkább gyengének és férfiatlannak érzi magát. ~Kurva életbe már.~ Ugyanakkor ambivalens érzései vannak, mert nagyon jól esik neki a gyengéd kedvesség, ez pedig megoldja a nyelvét, ráadásul engedelmesen leül és a poharat is elveszi.*
- Soha nem öltem még meg semmit és senkit. Sosem volt hozzá gyomrom. Most sem. *A csirke tetemére mered, a gyomorsav újra elindul felfelé, de ezúttal már sikeresen visszanyeli, sőt iszik is rá egy pár kortyot, pár mély lélegzetvétel kell ahhoz, hogy meg tudja emberelni magát. ~Kurva életbe Tizio, szedd össze magad, hát milyen elcseszett férfi vagy te? Ez csak egy kibaszott csirke.~* - Te is hallottad? *Kapja fel a fejét valami zajra, amit kopogásként azonosít be, a bejárati ajtó irányából.* - Már az éjjel is felébredtem valami zajra, de azt hittem, hogy álmodom. *A lány öleléséből kibontakozva feláll, kezét Nava vállára teszi, látszik rajta, hogy visszanyerte a lélekjelenlétét a csirkeölés után, mert elindul, hogy kinyissa az ajtót, nagyjából egy perc kell neki, hogy áthaladjon a házon, viszont eddigre már csak a távolodó homokfutót látja, a bakon egy sötét ruhát viselő, kalapos alakkal.*
- A kurva életbe már... *Suttogja, figyelmét nem tudja nem elkerülni a nagy, vasalt láda, a tetején egy borítékkal, melyen az ő neve szerepel, habozás nélkül guggol le, a borítékot kinyitva egy kulcs esik ki belőle, amiről nem nehéz kitalálni, hogy a ládán lévő lakatot nyitja, Tizio pedig nem rest belenézni a ládába.* - Sejthettem volna. *Suttogja, aztán vissza is kattintja a lakatot, aztán a láda tetejére ülve kihúzza a borítékból a levelet, ha Nava követte, akkor vet rá egy pillantást a papírosból felnézve. ~Kurva életbe.~ Ha a levelet elolvasta, akkor visszarakja a borítékba, majd a ládát beviszi a házba, anélkül, hogy egy szót is szólna.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jó lesz a rántotta. *Felállva csinál pár vállkörzést is, aztán valahogy nehezen csak beindul a napja.* - Egy tea is jól esne, ha nem nagy fáradtság neked. *Nem szívesen kér ilyesmit a lánytól, még akkor sem, ha Nava sokkal jobban kiigazodik a konyhában, mint ő maga. ~Nem a cselédem vagy, a fene vinné el...~ Viaskodik magával, hogy visszakozzon a teát, de még a reggelit illetően is, de végül nem szól egy szót sem, csak elnézi, ahogy Nava megigazítja az ágyat, kifürkészhetetlen arccal nézi a mozdulatait, amik egy részről tetszenek neki, más részről viszont minden porcikája elutasítja őket, inkább el is hagyja a hálót, mielőtt még valami megjegyzést tenne. ~Jobb a békesség.~ Gondolatait inkább a meggyilkolandó csirke felé irányítja, mosdás és borotválkozás közben is erre koncentrál, próbálja magát felszívni. ~Meg tudod tenni. Meg tudod tenni. Meg tudod tenni.~
A megkínzott csirkét látva, a saját hányása felett állva viszont nem feltétlen érzi magát férfinak. ~Szerencse, hogy Briwal nem látta.~ Igazán az sem javít a hangulatán, hogy Nava leülteti és vízzel kínálja, ettől még inkább gyengének és férfiatlannak érzi magát. ~Kurva életbe már.~ Ugyanakkor ambivalens érzései vannak, mert nagyon jól esik neki a gyengéd kedvesség, ez pedig megoldja a nyelvét, ráadásul engedelmesen leül és a poharat is elveszi.*
- Soha nem öltem még meg semmit és senkit. Sosem volt hozzá gyomrom. Most sem. *A csirke tetemére mered, a gyomorsav újra elindul felfelé, de ezúttal már sikeresen visszanyeli, sőt iszik is rá egy pár kortyot, pár mély lélegzetvétel kell ahhoz, hogy meg tudja emberelni magát. ~Kurva életbe Tizio, szedd össze magad, hát milyen elcseszett férfi vagy te? Ez csak egy kibaszott csirke.~* - Te is hallottad? *Kapja fel a fejét valami zajra, amit kopogásként azonosít be, a bejárati ajtó irányából.* - Már az éjjel is felébredtem valami zajra, de azt hittem, hogy álmodom. *A lány öleléséből kibontakozva feláll, kezét Nava vállára teszi, látszik rajta, hogy visszanyerte a lélekjelenlétét a csirkeölés után, mert elindul, hogy kinyissa az ajtót, nagyjából egy perc kell neki, hogy áthaladjon a házon, viszont eddigre már csak a távolodó homokfutót látja, a bakon egy sötét ruhát viselő, kalapos alakkal.*
- A kurva életbe már... *Suttogja, figyelmét nem tudja nem elkerülni a nagy, vasalt láda, a tetején egy borítékkal, melyen az ő neve szerepel, habozás nélkül guggol le, a borítékot kinyitva egy kulcs esik ki belőle, amiről nem nehéz kitalálni, hogy a ládán lévő lakatot nyitja, Tizio pedig nem rest belenézni a ládába.* - Sejthettem volna. *Suttogja, aztán vissza is kattintja a lakatot, aztán a láda tetejére ülve kihúzza a borítékból a levelet, ha Nava követte, akkor vet rá egy pillantást a papírosból felnézve. ~Kurva életbe.~ Ha a levelet elolvasta, akkor visszarakja a borítékba, majd a ládát beviszi a házba, anélkül, hogy egy szót is szólna.*
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-23 12:39:01
Üzenet elküldve: 2019-04-23 12:39:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
- De ez normális, nem? Hogy változunk.
*Aenae anyjáról alkotott nézetét nem kommentálja, pusztán tudomásul veszi, hogy valamelyest igaza van.*
- Ugyan pont te ne szeretnéd?... De ha ennyire nem akarod, akkor talán ez a helyes út.
*Ő is belegondolt már párszor a magzatelhajtásba, de mindig gyorsan elkergette ezeket a képzeteket. Bizonytalanul érzi magát amikor csak az anyaságra gondol, de ő erre nem volna képes, már csak Kagan miatt sem.*
- Remélem hogy jól döntöttél.
*Hamarost a piacra érnek s barátnője megveszi, amit az imént mondott neki. Közben ő csak megáll a háttérben, nem szól semmit. Nem akar ebbe beleavatkozni. Csak amikor már túl vannak a vásárláson, akkor elegyednek szóba újra.*
- Ez ránk, Aquistákra vall. A magunk módján sokszor mások tudtára adjuk, hogy mi mindent mindenkinél jobban tudunk.
*Próbált ugyan vicceskedni, de ez aligha jött össze neki. Aenae ugyanolyan rosszkedvű és ő sem érzi jobban magát.*
- Nem kell az apádnak lennie ahhoz, hogy felnézz rá.
*Nem érti, miért olyan fontos ez az apás dolog Aenae-nek, de nem is neki kell érteni. Csak annyiban biztos, hogy a lánynak mindenképp szüksége van egy támaszra, s a szavaiból ítélve Waldran talán beleillik ebbe a szerepbe. A Rheia félelmének gondolatára aztán megborzong és ösztönösen hasára csúszik egyik keze. ~Egek, Aenae, csak legyél ezen túl mihamarabb...~*
- De ez normális, nem? Hogy változunk.
*Aenae anyjáról alkotott nézetét nem kommentálja, pusztán tudomásul veszi, hogy valamelyest igaza van.*
- Ugyan pont te ne szeretnéd?... De ha ennyire nem akarod, akkor talán ez a helyes út.
*Ő is belegondolt már párszor a magzatelhajtásba, de mindig gyorsan elkergette ezeket a képzeteket. Bizonytalanul érzi magát amikor csak az anyaságra gondol, de ő erre nem volna képes, már csak Kagan miatt sem.*
- Remélem hogy jól döntöttél.
*Hamarost a piacra érnek s barátnője megveszi, amit az imént mondott neki. Közben ő csak megáll a háttérben, nem szól semmit. Nem akar ebbe beleavatkozni. Csak amikor már túl vannak a vásárláson, akkor elegyednek szóba újra.*
- Ez ránk, Aquistákra vall. A magunk módján sokszor mások tudtára adjuk, hogy mi mindent mindenkinél jobban tudunk.
*Próbált ugyan vicceskedni, de ez aligha jött össze neki. Aenae ugyanolyan rosszkedvű és ő sem érzi jobban magát.*
- Nem kell az apádnak lennie ahhoz, hogy felnézz rá.
*Nem érti, miért olyan fontos ez az apás dolog Aenae-nek, de nem is neki kell érteni. Csak annyiban biztos, hogy a lánynak mindenképp szüksége van egy támaszra, s a szavaiból ítélve Waldran talán beleillik ebbe a szerepbe. A Rheia félelmének gondolatára aztán megborzong és ösztönösen hasára csúszik egyik keze. ~Egek, Aenae, csak legyél ezen túl mihamarabb...~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4228-4247