Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-30 21:24:47
Üzenet elküldve: 2016-03-30 21:24:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Utánpótlás//
*A temető felé indulnak hát! Ez az a hely, ahol Ryrin mindig meg szokott állni néhány percre a néhai komornyikjuk, Gars sírjánál, hogy tiszteletet adjon barátja emlékének. Ezúttal a művelet elmarad, helyette néhány másodperces csenddel tekint el a férfi nyughelye felé.*
-Hát, én viszont katonaként nőttem fel, sőt, szeretem is ezt a pályát. A városőrségbe viszont nem tudnának annyi aranyat fizetni, hogy beálljak! Azért tartás is van a világon!
*Elneveti magát saját okfejtésén, miközben egyébként vicces, hogy bár önkéntesként, de most mégiscsak a városőrség sorait erősítik.*
-Óh, nem! Creton Helwy a városőrség főparancsnoka, az artheniori tanács tagja! Nem ő volt olyan állapotban, hanem egy közönséges hadnagy! Ő csak megvédte, amivel érzésem szerint éppen úgy bűnrészes az esetben! Más kérdés, hogy mi számít bűnnek, ha a törvényeket ő írja, ugyebár...
*Javítja ki a vándort, akinek lényegében be is igazolta szavaival a korábbi mondatát. A hatalom valóban elveszi az ember eszét és józan ítélőképességét.*
-A temető számomra nagyon sok mindent jelent! Itt gyakran elmerengek a családról és a barátokról, illetve ide, vagy a templomba megyek akkor, ha az élet nagy dolgain kell töprengenem.
*Kanyarodik vissza a témára, majd kérdőn Rowonra néz.*
-Mondd csak, sokat szoktál merengeni? A vándorokat nem foglalkoztatják efféle kérdések?
*Kérdezi, bár a család tekintetében félvérként hátrányból indul az emberrel szemben. Vajon ő, így, hogy megteheti, gondolkozik ilyeneken?*
//Utánpótlás//
*A temető felé indulnak hát! Ez az a hely, ahol Ryrin mindig meg szokott állni néhány percre a néhai komornyikjuk, Gars sírjánál, hogy tiszteletet adjon barátja emlékének. Ezúttal a művelet elmarad, helyette néhány másodperces csenddel tekint el a férfi nyughelye felé.*
-Hát, én viszont katonaként nőttem fel, sőt, szeretem is ezt a pályát. A városőrségbe viszont nem tudnának annyi aranyat fizetni, hogy beálljak! Azért tartás is van a világon!
*Elneveti magát saját okfejtésén, miközben egyébként vicces, hogy bár önkéntesként, de most mégiscsak a városőrség sorait erősítik.*
-Óh, nem! Creton Helwy a városőrség főparancsnoka, az artheniori tanács tagja! Nem ő volt olyan állapotban, hanem egy közönséges hadnagy! Ő csak megvédte, amivel érzésem szerint éppen úgy bűnrészes az esetben! Más kérdés, hogy mi számít bűnnek, ha a törvényeket ő írja, ugyebár...
*Javítja ki a vándort, akinek lényegében be is igazolta szavaival a korábbi mondatát. A hatalom valóban elveszi az ember eszét és józan ítélőképességét.*
-A temető számomra nagyon sok mindent jelent! Itt gyakran elmerengek a családról és a barátokról, illetve ide, vagy a templomba megyek akkor, ha az élet nagy dolgain kell töprengenem.
*Kanyarodik vissza a témára, majd kérdőn Rowonra néz.*
-Mondd csak, sokat szoktál merengeni? A vándorokat nem foglalkoztatják efféle kérdések?
*Kérdezi, bár a család tekintetében félvérként hátrányból indul az emberrel szemben. Vajon ő, így, hogy megteheti, gondolkozik ilyeneken?*
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-29 09:01:04
Üzenet elküldve: 2016-03-29 09:01:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Végül eljut a temetőbe is, ahol valószínűleg a Sazuu'in család egyes tagjai nyugszanak. Rég halottak, szóval nem reménykedik sok mindenben, maximum a lehetetlenben. Ködös a pillanat, amikor a temetőbe lép, mivel a rejtély sűrű fátyla övezi.
Sorban kezdi vizsgálgatni a sírokat, majd sorról-sorra fogy az ereje. Sorról sorra egyre kevésbé hisz abban, hogy lel valamit. Aztán jön a keserű felismerés. Családi, nemesi kriptát kell keresnie, mivel maga a család is az volt. Hátrább megy, mélyebbre a temető sötétjébe. Kicsit fél, mivel ezekben a félelemmel teli időkben, már a halál bizonyosságában sem lehet bízni. Keresi, keresi. Végül, körül-belül fél órányi kutatás után talál egy kriptát, amin két kígyó van, a nappal és a holddal. Valószínűleg helytálló a feltételezés, hogy ez lehet az. Vizsgálgatni kezdi. Díszes, de lepukkant. Rég nem volt már felújítva, és minden réginek hat rajta. Ugyanakkor le van zárva. Megpróbál bejutni. Használja újdonsült varázslatát, de hatástalan. Csalódottan lépked arrébb, de kecsesen. Gondolja, majd még visszatér.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
Sorban kezdi vizsgálgatni a sírokat, majd sorról-sorra fogy az ereje. Sorról sorra egyre kevésbé hisz abban, hogy lel valamit. Aztán jön a keserű felismerés. Családi, nemesi kriptát kell keresnie, mivel maga a család is az volt. Hátrább megy, mélyebbre a temető sötétjébe. Kicsit fél, mivel ezekben a félelemmel teli időkben, már a halál bizonyosságában sem lehet bízni. Keresi, keresi. Végül, körül-belül fél órányi kutatás után talál egy kriptát, amin két kígyó van, a nappal és a holddal. Valószínűleg helytálló a feltételezés, hogy ez lehet az. Vizsgálgatni kezdi. Díszes, de lepukkant. Rég nem volt már felújítva, és minden réginek hat rajta. Ugyanakkor le van zárva. Megpróbál bejutni. Használja újdonsült varázslatát, de hatástalan. Csalódottan lépked arrébb, de kecsesen. Gondolja, majd még visszatér.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-28 23:26:26
Üzenet elküldve: 2016-03-28 23:26:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Ellentétek Rendje közös hajsza //
*A mágus mester kijelentése nyomán Dyrron rájön, hogy valójában milyen keveset is tudnak a rend vezetőjéről. Feltétlen hűség, fegyelem és engedelmesség valaki olyannak, akiről alig rendelkeznek messzemenő információkkal. ~Érdemeiről hallottunk, de honnan jött? Hová tart?~ *
- Szóval nem idevalósi. *Inkább kijelenti, mint kérdi. Ha a férfi bármit megoszt magáról, ezzel ápolva a köztük lévő bizalmat azt szívesen veszi a félvér, de most valóban nem a csevegés a legfőbb céljuk.
Miután alaposan szemügyre vette a „nyomokat” elgondolkodva dörzsöli meg tarkóját. Visszavihetnék mindezt a házba, de neki ugyan nincs kedve keresztülcipelnie egy kosár női ruhát Arthenioron miközben a támadó nyomában loholnak. Jobb lesz, ha előbb kiiktatják a veszélyforrást. Akkor majd biztonságban jöhetnek el érte a lányok.*
- Igaz. *Bólint majd tovább indul, maguk mögött hagyva a furcsa színteret. Nem vizsgálódik sokat elvégre nem tud messzemenő következtetéseket levonni pár rongydarabról. Nem a városi őrség embere, csupán egy mágustanonc.
Namossal az oldalán a temetőt célozza meg. Járt már erre, mikor ideérkezett. Belegondolni is morbid, hogy valaki első benyomásait Artheniorról egy temetővel szerezze. A látkép ugyanaz, mintha csak első napján lenne itt Dryrron.*
- Gondolod, hogy a templomba ment segítségért? *Érdeklődik Eraliltól. A félvér csupán annyit tud, hogy a templomban is folyik mágiaoktatás. Nem látja át miért is rohanna oda egy sebesült.*
- Számíthat valamire a szerzetesektől?
*A mágus mester kijelentése nyomán Dyrron rájön, hogy valójában milyen keveset is tudnak a rend vezetőjéről. Feltétlen hűség, fegyelem és engedelmesség valaki olyannak, akiről alig rendelkeznek messzemenő információkkal. ~Érdemeiről hallottunk, de honnan jött? Hová tart?~ *
- Szóval nem idevalósi. *Inkább kijelenti, mint kérdi. Ha a férfi bármit megoszt magáról, ezzel ápolva a köztük lévő bizalmat azt szívesen veszi a félvér, de most valóban nem a csevegés a legfőbb céljuk.
Miután alaposan szemügyre vette a „nyomokat” elgondolkodva dörzsöli meg tarkóját. Visszavihetnék mindezt a házba, de neki ugyan nincs kedve keresztülcipelnie egy kosár női ruhát Arthenioron miközben a támadó nyomában loholnak. Jobb lesz, ha előbb kiiktatják a veszélyforrást. Akkor majd biztonságban jöhetnek el érte a lányok.*
- Igaz. *Bólint majd tovább indul, maguk mögött hagyva a furcsa színteret. Nem vizsgálódik sokat elvégre nem tud messzemenő következtetéseket levonni pár rongydarabról. Nem a városi őrség embere, csupán egy mágustanonc.
Namossal az oldalán a temetőt célozza meg. Járt már erre, mikor ideérkezett. Belegondolni is morbid, hogy valaki első benyomásait Artheniorról egy temetővel szerezze. A látkép ugyanaz, mintha csak első napján lenne itt Dryrron.*
- Gondolod, hogy a templomba ment segítségért? *Érdeklődik Eraliltól. A félvér csupán annyit tud, hogy a templomban is folyik mágiaoktatás. Nem látja át miért is rohanna oda egy sebesült.*
- Számíthat valamire a szerzetesektől?
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-20 21:50:30
Üzenet elküldve: 2016-03-20 21:50:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Próbál mindent megjegyezni, amit az úrő mond neki, de a neveket nem tudja pontosan észben tartani. Mégiscsak két, eddig sosem hallott nevet sorol fel neki hirtelenjében az úrnő, ráadásul úgy, hogy semmi jelét nem adja annak, hogy ezekhez a nevekhez magyarázatot is akar adni. Nem is ad. Ám azt Viin is kikövetkezteti, hogy valamiféle hadvezérek lehetnek, akik egy-egy sereget irányítanak. Esetleg másik démonok, vagy csak valamilyen fontosabb emberek - az viszont majdnem teljesen biztos, hogy ezek a Valakik mind az ő csapatukat erősítik, úgyhogy nem az ellenség felsorakozó seregeiről van szó.
Mikor Lorew megérkezik mellé, bólint egyet, majd szó nélkül végighallgatja a férfi szavait. Nem tud mit mondani. Nem felcser, és nem is ismer felcsert, aki el tudná látni Lorew sérülését. Aztán a végső kérdésen kicsit elgondolkodik, aztán ennyit mond: *
- V-valmi V-Vandra csapatai jönnek majd a v-városhoz és kellünk majd neki. Meg a sz-sz-szokásos. * Azaz, amit már korábban is hallottak: gyűjtsenek híveket, és a többi. Ám Lorew állapotára való tekitettel ezekbe a részletekbe most nem megy bele.
Végül ismét bólint, majd elkezdi felvenni a kapcsolatot az úrnővel. Nem akarja minden aprósággal zaklatni, de azt sem akarja, hogy azt higgye, hogy bizonyos részleteket szádékosan eltitkol előle. *
~ Lorew talált valakit, de megsérült és most gyógyítókhoz megy. A templomi fényjelenség forrását próbálja kideríteni, de az állapotán is javítani óhajt majd gondolom. Ha minden jól megy, hamarosan hárman leszünk már. Ha viszont Lorew elpusztulna, akkor maradunk ketten... Jobb esetben. ~
* Próbál mindent megjegyezni, amit az úrő mond neki, de a neveket nem tudja pontosan észben tartani. Mégiscsak két, eddig sosem hallott nevet sorol fel neki hirtelenjében az úrnő, ráadásul úgy, hogy semmi jelét nem adja annak, hogy ezekhez a nevekhez magyarázatot is akar adni. Nem is ad. Ám azt Viin is kikövetkezteti, hogy valamiféle hadvezérek lehetnek, akik egy-egy sereget irányítanak. Esetleg másik démonok, vagy csak valamilyen fontosabb emberek - az viszont majdnem teljesen biztos, hogy ezek a Valakik mind az ő csapatukat erősítik, úgyhogy nem az ellenség felsorakozó seregeiről van szó.
Mikor Lorew megérkezik mellé, bólint egyet, majd szó nélkül végighallgatja a férfi szavait. Nem tud mit mondani. Nem felcser, és nem is ismer felcsert, aki el tudná látni Lorew sérülését. Aztán a végső kérdésen kicsit elgondolkodik, aztán ennyit mond: *
- V-valmi V-Vandra csapatai jönnek majd a v-városhoz és kellünk majd neki. Meg a sz-sz-szokásos. * Azaz, amit már korábban is hallottak: gyűjtsenek híveket, és a többi. Ám Lorew állapotára való tekitettel ezekbe a részletekbe most nem megy bele.
Végül ismét bólint, majd elkezdi felvenni a kapcsolatot az úrnővel. Nem akarja minden aprósággal zaklatni, de azt sem akarja, hogy azt higgye, hogy bizonyos részleteket szádékosan eltitkol előle. *
~ Lorew talált valakit, de megsérült és most gyógyítókhoz megy. A templomi fényjelenség forrását próbálja kideríteni, de az állapotán is javítani óhajt majd gondolom. Ha minden jól megy, hamarosan hárman leszünk már. Ha viszont Lorew elpusztulna, akkor maradunk ketten... Jobb esetben. ~
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-17 19:29:20
Üzenet elküldve: 2016-03-17 19:29:20
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Viin//
*Biceg, mintha az élete múlva rajta. Mellékes kérdés, hogy közben tényleg az élete múlik rajta. A mérgezett nyíl miatt ki tudja, mennyi ideje van még hátra? A nő órákat mondott, de azért az elég tág intervallum. A folyóparton igyekszik minél gyorsabban áthaladni, majd pedig a temetőbe érve rögtön Dodot kezdi keresni a szemével. A zombi annyira nem bújt el, meg hát igazából nincs szinte senki ilyenkor itt. A temetőből nagyjából akkor tűnt el még az a néhány különc is, aki egyébként itt szokott időzni, amikor a fény feltört, és megjelentek a felhők. Most aztán már tényleg kihaltnak számít a hely, ráadásul Lorew nem kis boldogságára. Nem csak azért, mert így viszonylag hamar kiszúrta Dodot, és oda tud sétálni hozzá különösebb erőfeszítés nélkül, hanem azért, mert ha ez az állapot állandósul, akkor bizony itt majd üldögélhet nyugalomban. Kivéve mondjuk, ha megöli a méreg, akkor legfeljebb fekhet majd itt nyugalomban az idők végezetéig. Kivéve, ha őt is feltámasztja az úrnő... Sosem tudhatja az ember.*
- Nocsak-nocsak, ilyen hamar? *kérdezi, majd körülnéz, hogy biztosan ne legyen senki a közelben, mikor belevág a dologba. Ha valaki esetleg mégis idemerészkedne, sőt, a közelükbe pofátlankodna, akkor kénytelenek lesznek arrébb vonulni. Várni nem igazán várhatnak Lorew speciális állapota miatt* Szóval ha a barakkot lejelentetted, és nyilván lejelentetted, akkor a következőket továbbítsd... Találtam egy esetleges hívet. Mindjárt összefoglalom... a lényeg, hogy úgy alakult, hogy megmérgeztek. Szóval néhány órám van hátra. Vagy kapok ellenszert, még kiderül. A fontos, hogy ezalatt meg kéne vizsgálnom a fényt a templomban, visszajönni ide, aztán elérni a tisztásra az új hívünkhöz. Ha nem így lenne, hanem elhaláloznék, tehát rád esteledik, de még mindig nem vagyok sehol, akkor a következő lesz a feladatod: elmenni a tisztásra, és egyedül megkeresni a hívet. Egy fán van, a tisztás szélén, a fa törzsébe jelet karcoltam, hogy megtaláljam. Ilyet ni...
*A földbe gyorsan húz két vízszintes vonalat egymás alá, majd lejjebb két függőleges vonalat egymás mellé. Eltéveszthetetlen. Ha Viin jelét adja, hogy mindezt felfogta, akkor bizony Lorew már indulna is, de előtte még egy kérdést feltesz.*
- Üzent nekem valamit? Az úrnő, értelem szerint.
*Mert hát arra mindig van ideje, hogy az ő üzeneteit meghallgassa, de ezt leszámítva tényleg nem akarja haszontalanul tölteni az utolsó óráit. Amennyiben Viin nem kapott ilyen üzenetet, ami a szerzetesnek szólna, vagy átadja az üzenetet, akkor el is indul a templom felé, hogy hátulról támadjon, és orvul letámadja Max atyát. A szándékával méghozzá, hogy márpedig ő mérhetetlen tudását adná a fény kivizsgálásához, és főleg megtudakolná, hogy mire jöttek rá eddig.*
*Biceg, mintha az élete múlva rajta. Mellékes kérdés, hogy közben tényleg az élete múlik rajta. A mérgezett nyíl miatt ki tudja, mennyi ideje van még hátra? A nő órákat mondott, de azért az elég tág intervallum. A folyóparton igyekszik minél gyorsabban áthaladni, majd pedig a temetőbe érve rögtön Dodot kezdi keresni a szemével. A zombi annyira nem bújt el, meg hát igazából nincs szinte senki ilyenkor itt. A temetőből nagyjából akkor tűnt el még az a néhány különc is, aki egyébként itt szokott időzni, amikor a fény feltört, és megjelentek a felhők. Most aztán már tényleg kihaltnak számít a hely, ráadásul Lorew nem kis boldogságára. Nem csak azért, mert így viszonylag hamar kiszúrta Dodot, és oda tud sétálni hozzá különösebb erőfeszítés nélkül, hanem azért, mert ha ez az állapot állandósul, akkor bizony itt majd üldögélhet nyugalomban. Kivéve mondjuk, ha megöli a méreg, akkor legfeljebb fekhet majd itt nyugalomban az idők végezetéig. Kivéve, ha őt is feltámasztja az úrnő... Sosem tudhatja az ember.*
- Nocsak-nocsak, ilyen hamar? *kérdezi, majd körülnéz, hogy biztosan ne legyen senki a közelben, mikor belevág a dologba. Ha valaki esetleg mégis idemerészkedne, sőt, a közelükbe pofátlankodna, akkor kénytelenek lesznek arrébb vonulni. Várni nem igazán várhatnak Lorew speciális állapota miatt* Szóval ha a barakkot lejelentetted, és nyilván lejelentetted, akkor a következőket továbbítsd... Találtam egy esetleges hívet. Mindjárt összefoglalom... a lényeg, hogy úgy alakult, hogy megmérgeztek. Szóval néhány órám van hátra. Vagy kapok ellenszert, még kiderül. A fontos, hogy ezalatt meg kéne vizsgálnom a fényt a templomban, visszajönni ide, aztán elérni a tisztásra az új hívünkhöz. Ha nem így lenne, hanem elhaláloznék, tehát rád esteledik, de még mindig nem vagyok sehol, akkor a következő lesz a feladatod: elmenni a tisztásra, és egyedül megkeresni a hívet. Egy fán van, a tisztás szélén, a fa törzsébe jelet karcoltam, hogy megtaláljam. Ilyet ni...
*A földbe gyorsan húz két vízszintes vonalat egymás alá, majd lejjebb két függőleges vonalat egymás mellé. Eltéveszthetetlen. Ha Viin jelét adja, hogy mindezt felfogta, akkor bizony Lorew már indulna is, de előtte még egy kérdést feltesz.*
- Üzent nekem valamit? Az úrnő, értelem szerint.
*Mert hát arra mindig van ideje, hogy az ő üzeneteit meghallgassa, de ezt leszámítva tényleg nem akarja haszontalanul tölteni az utolsó óráit. Amennyiben Viin nem kapott ilyen üzenetet, ami a szerzetesnek szólna, vagy átadja az üzenetet, akkor el is indul a templom felé, hogy hátulról támadjon, és orvul letámadja Max atyát. A szándékával méghozzá, hogy márpedig ő mérhetetlen tudását adná a fény kivizsgálásához, és főleg megtudakolná, hogy mire jöttek rá eddig.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-14 21:51:58
Üzenet elküldve: 2016-03-14 21:51:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
~Maradj már le!~
*Kívánja a sötételf idegesen. Úgy érzi ez kemény menet lesz, és nem biztos benne, hogy élve végigviszi a dolgot. A lábai már rettentően fájnak és a tüdeje is szúr, már-már azon van, hogy feladja, de kegyelemért soha nem könyörögne, ahhoz túl büszke teremtés. Végül a küzdés mellett dönt. A lány feje tompán zúg, szinte nem is hallja a külvilágot, a látása is egyre homályosabbá válik, és egyre többször botlik meg, de távolodik az üldözőjétől! A hideg levegő gyorsan áramlik a tüdejébe, folyamatosan szuszog, ki és be, ki és be...*
*Kívánja a sötételf idegesen. Úgy érzi ez kemény menet lesz, és nem biztos benne, hogy élve végigviszi a dolgot. A lábai már rettentően fájnak és a tüdeje is szúr, már-már azon van, hogy feladja, de kegyelemért soha nem könyörögne, ahhoz túl büszke teremtés. Végül a küzdés mellett dönt. A lány feje tompán zúg, szinte nem is hallja a külvilágot, a látása is egyre homályosabbá válik, és egyre többször botlik meg, de távolodik az üldözőjétől! A hideg levegő gyorsan áramlik a tüdejébe, folyamatosan szuszog, ki és be, ki és be...*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-14 15:18:58
Üzenet elküldve: 2016-03-14 15:18:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
// Astorian //
*Bizony így szabad terepen már nem kell visszafogniuk magukat az őröknek, egy nyílvessző például arról a sírkőről pattan le ami mellett a lány éppen elrohan. A nyílpuskások már lemaradtak és minden lövéssel egyre csak távolabb kerülnek, négy-öt vessző után már nem is hall többet elsüvíteni maga mellett. Jelenleg három ellensége van, saját fáradtsága, a balszerencse hogy valahol elbotlik, és az az egy őr aki még mindig egész közel követi. A többi már olyan távolságba került, hogy szinte fel is adták, csak azért kocognak még utána hogy ha a hozzá közelinek valahogy sikerül elkapnia akkor legyen erősítése. Ez az egy viszont még meglehetősen eltökélt, neki nem kellett a fél városon keresztülszaladnia, nemhogy távolodna de szép lassan közeledik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.14 15:20:13
*Bizony így szabad terepen már nem kell visszafogniuk magukat az őröknek, egy nyílvessző például arról a sírkőről pattan le ami mellett a lány éppen elrohan. A nyílpuskások már lemaradtak és minden lövéssel egyre csak távolabb kerülnek, négy-öt vessző után már nem is hall többet elsüvíteni maga mellett. Jelenleg három ellensége van, saját fáradtsága, a balszerencse hogy valahol elbotlik, és az az egy őr aki még mindig egész közel követi. A többi már olyan távolságba került, hogy szinte fel is adták, csak azért kocognak még utána hogy ha a hozzá közelinek valahogy sikerül elkapnia akkor legyen erősítése. Ez az egy viszont még meglehetősen eltökélt, neki nem kellett a fél városon keresztülszaladnia, nemhogy távolodna de szép lassan közeledik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.14 15:20:13
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-10 11:06:05
Üzenet elküldve: 2016-03-10 11:06:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
//Viin Doriano//
* Ahogy a holt harcos elméjét fókuszálja sokáig nem érkezik válasz. Néma csend honol a temető sötét látképében. Csupán az éj királyának fénye ad némi világot a környékre. Aztán egyszer csak leszáll Viin elméjére a teljes feketeség s felizzik a zöld szempár.
~ Jó, ezek jó hírek! 50 el is kevesebb. Délen Argath a városiak csapatait állítja csatasorba. Vagy önszántukból vagy akaratuk ellenére. Valindra ez alatt a sereget erősíti. Még néhányat fordul a napkorong és megindul az hullám. ~
Hogy ki ez a két név, nos az egyelőre jó kérdés. Folytatja is rögvest.
~ Ha a csapatok a városhoz érnek, szüksége lesz rátok. Gyűjtsétek magatok köré azokat akik elfogadják az örök lét ajándékát. Belülről lesztek segítségemre! Jól végzed a dolgod Harcosom, csak így tovább! ~
Erősíti még meg Viin-t majd a zöld fényszempár szerte foszlik s az elme visszatér a temető nyomasztó közegébe. *
//Viin Doriano//
* Ahogy a holt harcos elméjét fókuszálja sokáig nem érkezik válasz. Néma csend honol a temető sötét látképében. Csupán az éj királyának fénye ad némi világot a környékre. Aztán egyszer csak leszáll Viin elméjére a teljes feketeség s felizzik a zöld szempár.
~ Jó, ezek jó hírek! 50 el is kevesebb. Délen Argath a városiak csapatait állítja csatasorba. Vagy önszántukból vagy akaratuk ellenére. Valindra ez alatt a sereget erősíti. Még néhányat fordul a napkorong és megindul az hullám. ~
Hogy ki ez a két név, nos az egyelőre jó kérdés. Folytatja is rögvest.
~ Ha a csapatok a városhoz érnek, szüksége lesz rátok. Gyűjtsétek magatok köré azokat akik elfogadják az örök lét ajándékát. Belülről lesztek segítségemre! Jól végzed a dolgod Harcosom, csak így tovább! ~
Erősíti még meg Viin-t majd a zöld fényszempár szerte foszlik s az elme visszatér a temető nyomasztó közegébe. *
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-09 21:34:51
Üzenet elküldve: 2016-03-09 21:34:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
~ Milyen vonzó ez a hely, ha tehetném itt laknék míg rám is ez a sors vár...
Hmm mennyi hulla lehet most is a lábad alatt, vajon hányan halhattak kínhalált mire ide kerültek?
Fogd már be a pofád! Jó lenne, ha nem álladóan ilyeneken járna az agyad! ~
* Megrázza fejét a csuklya alatt, mintha el akarná hessegetni a baljós gondolatokat, mint valami döglegyeket az oszló tetemtől. Biztosan gonosz ember lehet, hogy ilyeneken járnak a gondolatai, gyakran elszégyelli magát emiatt. Máskor pedig teljesen egyetért ezzel, hiszen hogyan lehetnének szabad gondolatai, ha a rosszabb részeket mindig kihagyná.
Csendben ballag a sírok mellet, miközben azon morfondírozik, melyik holt milyen életet élhetett. Ma érkezett a városba és amint tehette a temetőt kereste fel, hogy nyugalmat leljen. Mélyet szippant a levegőből, kiélvezve, milyen friss az, örömét lelve a mindennapos dolgokban. Ahogy halad, lassan a kijárat felé indul, ideje megismerni a várost. Így útját egyből a templom keresztezi. Sosem lelte örömét ezekben, pusztán a kíváncsiság vezérli, vajon itt is olyanok-e a templomok, mint ahonnan jött.*
Hmm mennyi hulla lehet most is a lábad alatt, vajon hányan halhattak kínhalált mire ide kerültek?
Fogd már be a pofád! Jó lenne, ha nem álladóan ilyeneken járna az agyad! ~
* Megrázza fejét a csuklya alatt, mintha el akarná hessegetni a baljós gondolatokat, mint valami döglegyeket az oszló tetemtől. Biztosan gonosz ember lehet, hogy ilyeneken járnak a gondolatai, gyakran elszégyelli magát emiatt. Máskor pedig teljesen egyetért ezzel, hiszen hogyan lehetnének szabad gondolatai, ha a rosszabb részeket mindig kihagyná.
Csendben ballag a sírok mellet, miközben azon morfondírozik, melyik holt milyen életet élhetett. Ma érkezett a városba és amint tehette a temetőt kereste fel, hogy nyugalmat leljen. Mélyet szippant a levegőből, kiélvezve, milyen friss az, örömét lelve a mindennapos dolgokban. Ahogy halad, lassan a kijárat felé indul, ideje megismerni a várost. Így útját egyből a templom keresztezi. Sosem lelte örömét ezekben, pusztán a kíváncsiság vezérli, vajon itt is olyanok-e a templomok, mint ahonnan jött.*
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-02 15:43:28
Üzenet elküldve: 2016-03-02 15:43:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A temető. Nyugodt, békés hely, ahol remélhetőleg jó ideig senki nem fogja zavarni, valamint nem is fogják eltemetendő hullának nézni. Mondjuk nehéz is hullának nézni egy sétáló, csuklyás alakot, aki - amennyiben Lorew nem érkezik meg - akár órákig képes körbe-körbe sétálni a sírok rengetegében. Annyira azért mégsem feltűnő, hogy már meghalt, ezt legfeljebb valaki olyan állapíthatja meg róla, aki életet próbál rajta érzékelni - mármint varázslat segítségével. Persze igen kevés az esélye, hogy akárki is pont egy békés, sétálgató alakról akarja megállapítani, hogy él-e. Szóval Viin-nek egyelőre nincs mitől félnie. Miközben itt sétálgat, hamar eszébe is jut, hogy közölni kéne a Démonnal a megszerzett információkat, hátha az tovább tudja adni Lorew számára. Vagy legalább a Démon hadd örvendjen ennek a pár friss dolognak. *
~ Ötven embert küldtek csupán el a városból, és nem is terveznek többet. Itt maradt hát majd' az összes városőr, na meg bizonyára a harcra fogható emberek sem fogják karba tett kézzel nézni városuk porladását. Ha Lorew megérkezik, áttérünk a "Második fázis"-ra. ~
~ Ötven embert küldtek csupán el a városból, és nem is terveznek többet. Itt maradt hát majd' az összes városőr, na meg bizonyára a harcra fogható emberek sem fogják karba tett kézzel nézni városuk porladását. Ha Lorew megérkezik, áttérünk a "Második fázis"-ra. ~
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-01 13:24:01
Üzenet elküldve: 2016-03-01 13:24:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha már nagyot álmodnak, nem is mágikus nyilak kellenek, hanem simán néhány tretilen, vagy idomított harci griffen lovagló íjász, aki a levegőből mér csapást. Mondjuk az aura ugyanúgy kivédi, ha van, de a meglepetés ereje az ő oldalukon állna. Az élőholt seregnél ez kifejezetten könnyen kivitelezhető, mivel csak keresnek egy griff tetemet, ami mondjuk még elrepked valahogy, és kész a meglepetéstámadás.*
- Hát igen, a mesterkard meg az amulett áldása is drága mulatság. Bár ha minden igaz, Eralil tud olyat művelni, szóval ha végre akasztanék valahonnan egy jó kis észfejlesztő bájitalt, akkor belecsorgathatnánk az amulettembe. Csak hát nehéz az a bájitalbiznisz. Illetve nehéz olyat találni, aki ezt űzi.
*Persze találkozott már alkimistával, de a nagyjuk teljesen tehetségtelen. A rendben is van néhány, de minek? Ha lehetséges lenne, rossz végén fognák meg az üveget is. Borzadály... Igazán jó alkimista, aki jó erős intelligenciás italt tud keverni, hát... ha van is, Lorew még nem látott ilyet.*
- Azt hiszik, bármi történik is, ők biztonságban vannak. És ez valószínűleg igaz is. Még ha holnap fel is égetik a hullák az egész várost, nekik bizonyára több, mint sok egérút akad. Ha bármi előjele is van annak, hogy a városnak hamarosan vége, nekik egy pillanaton belül hűlt helyük, és fél óra múlva már Lihanechben teáznak, a nyakamat rá.
*A franc tudja, hogyan, de biztosan megúsznák. Ha nem azzal indul a város ostroma, hogy felrobbantják a tanács épületét, akkor elmenekülnek, ha szorul a hurok. Akár néhány olyan csuklyás mágus kiteleportálja őket, akár néhány bekészített repülő jószág viszi el őket, vagy simán csak földalatti alagutakon át jutnak az ostromgyűrűn kívülre. Ha valamit, hát az ő bőrüket nem kell félteni. Még talán a kikötői kapitány lehet a legbüszkébb magára.*
- És ha mondjuk Lihanechet ostromolnák, és a beavatkozásunkkal mi is célponttá válnánk, vajon Arthenior segítene-e. Szerintem nem. Mindenkinek a saját bőre a legfontosabb, így még azt sem tartom kizártnak, hogyha a sötét erők stratégia szerint küzdenek, akkor ezt az önző hozzáállást kihasználják. Igazából meg is érdemeljük, ha ebből nem tanulunk, akkor semmiből. Csak könnyen lehet, hogy nem lesz már lehetőségünk a tanultakat gyakorlatba átültetni. Viszont öröm az ürömben, ha valahogyan átvergődünk ezen a háborún, akkor mindenki átértékelheti a maga politikáját.
*Ha meg még ezután sem jönnek rá, hogy összefogásra lenne szükség, akkor ez a világ tényleg megérett a pusztulásra. Mondjuk a történelem során mindig a közös ellenség hozta össze az ellentétes elvekkel rendelkező feleket, és jobbára ebből tanultak is. Talán ezúttal is így lesz. Sajnos az olyan fajok, amik nem képesek különösebb fejlődést mutatni elvek terén, idővel eltűnnek. Nem kéne nekik is ilyennek lenni.*
- Sőt, én akár azt mondom, két rontásért sem kéne kizárni. Kicsit úgy képzelem ezt el, mint ahogyan a természet is működik. Ha kettőt elront, azzal olyan hátrányba kerül, hogy jó eséllyel mindenképpen veszít, felesleges kizárni. Gondolj bele, ha most mi állnánk szemben, hiába ismersz jóval több varázslatot, ha én egymás után hármat is varázsolnék, miközben te se nem védekezel, se nem támadsz, valószínűleg én győznék. Elég büntetés neki a fokozottan halmozódó hátrány szerintem. Persze itt fennáll a veszélye, hogy két tanonc fél órán keresztül csak kalimpál, szóval ezt kivédendőn inkább úgy fogalmaznám meg, hogy... amennyiben valamennyi időn keresztül nem születik sikeres varázslat a felek között, úgy mindketten kiestek. Mondjuk a tavaszünnepen ha így vesszük, elment ez a fajta leléptetés, de nekünk szerintem nem kéne ilyen könyörtelennek lenni. A fogadóhoz annyira sok kedvem nincs, nem vagyok oda az alkohol meg a dohányüst átható bűzéért, de meggyőzhető vagyok, ha mindenképpen ragaszkodsz a teához. A könyvtár jó eséllyel nincs lezárva, szóval oda is mehetünk, az lényegesen nyugodtabb hely, pláne mióta a templomban történtek... dolgok. Azóta a legtöbben gyávák erre járni.
*Bár hogy miért, azt se fogja soha Lorew megérteni. Ha úgyis felélednek a zombik, akkor mennyivel lesznek nagyobb biztonságban ott, ahová bújtak, mint bárhol máshol. A vihar közepe is nyugodtabb, kis eséllyel ugyan, de még talán a templomban lesznek végül legnagyobb biztonságban a népek.*
*Ha már nagyot álmodnak, nem is mágikus nyilak kellenek, hanem simán néhány tretilen, vagy idomított harci griffen lovagló íjász, aki a levegőből mér csapást. Mondjuk az aura ugyanúgy kivédi, ha van, de a meglepetés ereje az ő oldalukon állna. Az élőholt seregnél ez kifejezetten könnyen kivitelezhető, mivel csak keresnek egy griff tetemet, ami mondjuk még elrepked valahogy, és kész a meglepetéstámadás.*
- Hát igen, a mesterkard meg az amulett áldása is drága mulatság. Bár ha minden igaz, Eralil tud olyat művelni, szóval ha végre akasztanék valahonnan egy jó kis észfejlesztő bájitalt, akkor belecsorgathatnánk az amulettembe. Csak hát nehéz az a bájitalbiznisz. Illetve nehéz olyat találni, aki ezt űzi.
*Persze találkozott már alkimistával, de a nagyjuk teljesen tehetségtelen. A rendben is van néhány, de minek? Ha lehetséges lenne, rossz végén fognák meg az üveget is. Borzadály... Igazán jó alkimista, aki jó erős intelligenciás italt tud keverni, hát... ha van is, Lorew még nem látott ilyet.*
- Azt hiszik, bármi történik is, ők biztonságban vannak. És ez valószínűleg igaz is. Még ha holnap fel is égetik a hullák az egész várost, nekik bizonyára több, mint sok egérút akad. Ha bármi előjele is van annak, hogy a városnak hamarosan vége, nekik egy pillanaton belül hűlt helyük, és fél óra múlva már Lihanechben teáznak, a nyakamat rá.
*A franc tudja, hogyan, de biztosan megúsznák. Ha nem azzal indul a város ostroma, hogy felrobbantják a tanács épületét, akkor elmenekülnek, ha szorul a hurok. Akár néhány olyan csuklyás mágus kiteleportálja őket, akár néhány bekészített repülő jószág viszi el őket, vagy simán csak földalatti alagutakon át jutnak az ostromgyűrűn kívülre. Ha valamit, hát az ő bőrüket nem kell félteni. Még talán a kikötői kapitány lehet a legbüszkébb magára.*
- És ha mondjuk Lihanechet ostromolnák, és a beavatkozásunkkal mi is célponttá válnánk, vajon Arthenior segítene-e. Szerintem nem. Mindenkinek a saját bőre a legfontosabb, így még azt sem tartom kizártnak, hogyha a sötét erők stratégia szerint küzdenek, akkor ezt az önző hozzáállást kihasználják. Igazából meg is érdemeljük, ha ebből nem tanulunk, akkor semmiből. Csak könnyen lehet, hogy nem lesz már lehetőségünk a tanultakat gyakorlatba átültetni. Viszont öröm az ürömben, ha valahogyan átvergődünk ezen a háborún, akkor mindenki átértékelheti a maga politikáját.
*Ha meg még ezután sem jönnek rá, hogy összefogásra lenne szükség, akkor ez a világ tényleg megérett a pusztulásra. Mondjuk a történelem során mindig a közös ellenség hozta össze az ellentétes elvekkel rendelkező feleket, és jobbára ebből tanultak is. Talán ezúttal is így lesz. Sajnos az olyan fajok, amik nem képesek különösebb fejlődést mutatni elvek terén, idővel eltűnnek. Nem kéne nekik is ilyennek lenni.*
- Sőt, én akár azt mondom, két rontásért sem kéne kizárni. Kicsit úgy képzelem ezt el, mint ahogyan a természet is működik. Ha kettőt elront, azzal olyan hátrányba kerül, hogy jó eséllyel mindenképpen veszít, felesleges kizárni. Gondolj bele, ha most mi állnánk szemben, hiába ismersz jóval több varázslatot, ha én egymás után hármat is varázsolnék, miközben te se nem védekezel, se nem támadsz, valószínűleg én győznék. Elég büntetés neki a fokozottan halmozódó hátrány szerintem. Persze itt fennáll a veszélye, hogy két tanonc fél órán keresztül csak kalimpál, szóval ezt kivédendőn inkább úgy fogalmaznám meg, hogy... amennyiben valamennyi időn keresztül nem születik sikeres varázslat a felek között, úgy mindketten kiestek. Mondjuk a tavaszünnepen ha így vesszük, elment ez a fajta leléptetés, de nekünk szerintem nem kéne ilyen könyörtelennek lenni. A fogadóhoz annyira sok kedvem nincs, nem vagyok oda az alkohol meg a dohányüst átható bűzéért, de meggyőzhető vagyok, ha mindenképpen ragaszkodsz a teához. A könyvtár jó eséllyel nincs lezárva, szóval oda is mehetünk, az lényegesen nyugodtabb hely, pláne mióta a templomban történtek... dolgok. Azóta a legtöbben gyávák erre járni.
*Bár hogy miért, azt se fogja soha Lorew megérteni. Ha úgyis felélednek a zombik, akkor mennyivel lesznek nagyobb biztonságban ott, ahová bújtak, mint bárhol máshol. A vihar közepe is nyugodtabb, kis eséllyel ugyan, de még talán a templomban lesznek végül legnagyobb biztonságban a népek.*
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-01 10:00:42
Üzenet elküldve: 2016-03-01 10:00:42
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-A mágusok leginkább ugye a sajátjaik védelmében varázsolgatnak, egymást szerintem már csak azért is nem kezdik támadni, mert az sok időbe telik... aki elég jártas, az szinte mindenre tud valami ellen varázslatot bemutatni, és így fontos körök telhetnek el, addig meg ugye a seregnek nincs mágikus védelme, csak a pajzsaikra, vértjeikre számíthatnak. Hát én még legendát sem hallottam róla, de őszintén szólva nem is olyan nagy baj. Egyébként igen, a mesterkardot bizonyára azért lehet megáldani, de ugye az is macerás... alapból bevarázsolni egy áldást nem könnyű, meg még akkor bele egy villámot, vagy egy tűzgolyót... ahhoz már tényleg mesteri szinteken kell ismerni több ágat. Nem megoldhatatlan, de valószínűleg ezért sem szaladgál mindenki áldott mesterkarddal. Na meg azt fizesse már meg valaki... már érted, ha nem szívességből teszed, akkor aztán eléggé zsebbenyúlós, amivel egyébként jó kis pénzt lehetne keresni, bár én ilyenekkel nem élek.
*Viszont aki megkap egy ilyen fegyvert, az hatalmas fölénybe kerülhet az ellenségeivel szemben, de egy mesterkard már önmagában egy elit fegyvernek számít, szóval éppen az sem nevezhető gyengének.*
-De ez olyan jellemző, hogy mindig későn jönnek rá mindenre, és sosem tanulnak belőle még véletlenül sem. Ez olyan gyerekes, és kiábrándító. Talán ha kimozdulnának a kényelmes környezetükből, és vetnének pár pillantást a külső részek felé, akkor talán a homlokukra csapnának.
*Mindig mindenhol ez van, ami vagy naivitás, vagy nemtörődömség, vagy a jó ég tudja pontosan mi is ez, de könnyedén bukást eredményezhet.
Egy járkáló hulla mondjuk egy vadállattal sem vethető össze. A vadállatok jelenléte már természetes, az emberek megszokták a létezésük óta, hogy van amit ők esznek meg, és van olyan ami meg őket zabálja meg. De a hulla senkinek sem természetes, egyszerűen nem függ össze az emberek világával és nézetével... Lorew ezen ötletét egyszerűen őrültségnek tartja.*
-Öhm... hát a csonttemető démonai nem bizonyítottak még akkor sem, ha történnek különös dolgok. Egy bandita meg az én nézetemben még mindig elfogadhatóbb mint egy hulla, bár az a hulla mellett szól, hogy valószínűleg lassabban mozog. Na de lehet én vagyok csak ilyen hulla meg sötét erő ellenes, ez sem kizárt, de nekem ezek a mi világunkkal nem férnek össze. *nem úgy mint Lorewnek mondjuk.* -Én továbbra is azt mondom, hogy ezeknek nem egy-egy terület kell, hanem az egész város... aztán vagy megtartják vagy felégetik. Most hogy szabályoznád ezt is? Lenne egy hullatanács, és a városi főtanáccsal időnként üléseznének, hogy hogyan mennek a dolgok? Ugyan már ez totálisan összeférhetetlen, legfőképpen gondolj bele olyanokra, akik egyszerű paraszti ésszel gondolkodnak... na nekik aztán lehetne magyarázkodni, hogy nem e lenne jó mégis, ha hullák mozognának a külső helyszíneken. *sóhajt.* -De megint csak azt mondom ez az én nézetem, én már csak ilyen maradi vagyok. Ez egy jó kérdés. Ha félreteszik a büszkeségüket és van eszük, akkor támogatnák, ha nem akkor nem, ilyen egyszerű ez.
*Lényegében erre érdemi választ nem lehet adni, ez is csak tippelgetés. Worenth biztosan segítene a másik városnak, ha rajta múlna, na de nem mindenki ilyen beállítottságú.*
-Igen, de na ott ez volt a szabály, nem tudtál mit csinálni vele... rontottál kiestél. Bár ha belegondolsz, az egyértelmű verseny volt a város legjobb mágusa címért, és a rendezők biztos úgy voltak vele, hogy a győztes az ne hibázzon egyszer sem, ez is valahol érthető. Mi viszont nem leszünk ennyire szigorúak, kicsit más jellegű verseny lesz mint a tavaszünnepi. Én a Pegazus fogadót javasolnám, mert mondjuk szívesen elkortyolnék egy bögre meleg gyümölcsteát, meg csak kellene valami asztalszerűség amin írunk, ott meg papír meg szén is akad. A másik javaslatom a Könyvtár lenne, ott is van íróeszköz, és legjobb tudomásom szerint az látogatható, nincs bezárva. Jól tudom? Ha a kettő közül nem felel meg egyik sem, akkor válassz te valami helyet.
*Mondjuk mehetnének egyenesen a Namos házba is írogatni meg megvitatni a dolgokat, úgysem járt még ott soha, bár ki tudja mennyire örülnének ott, ha Worenth váratlanul megjelenne az ajtóban.*
-A mágusok leginkább ugye a sajátjaik védelmében varázsolgatnak, egymást szerintem már csak azért is nem kezdik támadni, mert az sok időbe telik... aki elég jártas, az szinte mindenre tud valami ellen varázslatot bemutatni, és így fontos körök telhetnek el, addig meg ugye a seregnek nincs mágikus védelme, csak a pajzsaikra, vértjeikre számíthatnak. Hát én még legendát sem hallottam róla, de őszintén szólva nem is olyan nagy baj. Egyébként igen, a mesterkardot bizonyára azért lehet megáldani, de ugye az is macerás... alapból bevarázsolni egy áldást nem könnyű, meg még akkor bele egy villámot, vagy egy tűzgolyót... ahhoz már tényleg mesteri szinteken kell ismerni több ágat. Nem megoldhatatlan, de valószínűleg ezért sem szaladgál mindenki áldott mesterkarddal. Na meg azt fizesse már meg valaki... már érted, ha nem szívességből teszed, akkor aztán eléggé zsebbenyúlós, amivel egyébként jó kis pénzt lehetne keresni, bár én ilyenekkel nem élek.
*Viszont aki megkap egy ilyen fegyvert, az hatalmas fölénybe kerülhet az ellenségeivel szemben, de egy mesterkard már önmagában egy elit fegyvernek számít, szóval éppen az sem nevezhető gyengének.*
-De ez olyan jellemző, hogy mindig későn jönnek rá mindenre, és sosem tanulnak belőle még véletlenül sem. Ez olyan gyerekes, és kiábrándító. Talán ha kimozdulnának a kényelmes környezetükből, és vetnének pár pillantást a külső részek felé, akkor talán a homlokukra csapnának.
*Mindig mindenhol ez van, ami vagy naivitás, vagy nemtörődömség, vagy a jó ég tudja pontosan mi is ez, de könnyedén bukást eredményezhet.
Egy járkáló hulla mondjuk egy vadállattal sem vethető össze. A vadállatok jelenléte már természetes, az emberek megszokták a létezésük óta, hogy van amit ők esznek meg, és van olyan ami meg őket zabálja meg. De a hulla senkinek sem természetes, egyszerűen nem függ össze az emberek világával és nézetével... Lorew ezen ötletét egyszerűen őrültségnek tartja.*
-Öhm... hát a csonttemető démonai nem bizonyítottak még akkor sem, ha történnek különös dolgok. Egy bandita meg az én nézetemben még mindig elfogadhatóbb mint egy hulla, bár az a hulla mellett szól, hogy valószínűleg lassabban mozog. Na de lehet én vagyok csak ilyen hulla meg sötét erő ellenes, ez sem kizárt, de nekem ezek a mi világunkkal nem férnek össze. *nem úgy mint Lorewnek mondjuk.* -Én továbbra is azt mondom, hogy ezeknek nem egy-egy terület kell, hanem az egész város... aztán vagy megtartják vagy felégetik. Most hogy szabályoznád ezt is? Lenne egy hullatanács, és a városi főtanáccsal időnként üléseznének, hogy hogyan mennek a dolgok? Ugyan már ez totálisan összeférhetetlen, legfőképpen gondolj bele olyanokra, akik egyszerű paraszti ésszel gondolkodnak... na nekik aztán lehetne magyarázkodni, hogy nem e lenne jó mégis, ha hullák mozognának a külső helyszíneken. *sóhajt.* -De megint csak azt mondom ez az én nézetem, én már csak ilyen maradi vagyok. Ez egy jó kérdés. Ha félreteszik a büszkeségüket és van eszük, akkor támogatnák, ha nem akkor nem, ilyen egyszerű ez.
*Lényegében erre érdemi választ nem lehet adni, ez is csak tippelgetés. Worenth biztosan segítene a másik városnak, ha rajta múlna, na de nem mindenki ilyen beállítottságú.*
-Igen, de na ott ez volt a szabály, nem tudtál mit csinálni vele... rontottál kiestél. Bár ha belegondolsz, az egyértelmű verseny volt a város legjobb mágusa címért, és a rendezők biztos úgy voltak vele, hogy a győztes az ne hibázzon egyszer sem, ez is valahol érthető. Mi viszont nem leszünk ennyire szigorúak, kicsit más jellegű verseny lesz mint a tavaszünnepi. Én a Pegazus fogadót javasolnám, mert mondjuk szívesen elkortyolnék egy bögre meleg gyümölcsteát, meg csak kellene valami asztalszerűség amin írunk, ott meg papír meg szén is akad. A másik javaslatom a Könyvtár lenne, ott is van íróeszköz, és legjobb tudomásom szerint az látogatható, nincs bezárva. Jól tudom? Ha a kettő közül nem felel meg egyik sem, akkor válassz te valami helyet.
*Mondjuk mehetnének egyenesen a Namos házba is írogatni meg megvitatni a dolgokat, úgysem járt még ott soha, bár ki tudja mennyire örülnének ott, ha Worenth váratlanul megjelenne az ajtóban.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-03-01 00:05:54
Üzenet elküldve: 2016-03-01 00:05:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Akkor viszont mégis van olyan, ami a lőfegyvereket téríti el, hát miért nem ezzel kezdte a férfi? Persze Lorew nem a tiszta emlékezőképességéről híres, ezért is volt bizonytalan a dologban, de hát akkor mégis van nyílvédős aura.*
- Hát akkor egyszerűen a védők auráznak, míg a támadók támadnak. Aztán egyszerűen kell találni egy olyan helyet, ahonnan a mi mágusaink nem válhatnak az ellenség mágusainak célpontjává. Gyaníthatóan ez könnyebb lesz, mintha az íjászok elől akarnánk elrejteni őket, hiszen a mágusokat feltehetően a másik fél is védeni akarja majd, míg az íjászait talán gond nélkül feláldozna, ha kilőnének néhány mágust. Szerintem feltételezhetjük, hogy mágusból kevesebb van. Ha az egyik mágus el tudja találni valamivel a másikat, akkor ez valószínűleg fordítva is igaz, ha pedig a mágusok egymást kezdik ölni, nem marad ki támogassa a sereget. Ha pedig az íjászokat feláldoznák, miközben az aura megvédi a mágusokat, utána a védők már segíthetnék a sereget. Az íj meg... hát nem tudom. A legendákban léteznek áldott távolsági fegyverek, ezek esetében kivétel nélkül mindig az íj a mágikus, ezáltal a nyílvesszők is, amiket kilőnek belőle. De a kardnak a pengéjébe kerül bele a varázslat, szóval a mesterkardok készítésénél felhasznált titkos adalék lehet a dolog kulcsa, ezért nem lehet bármilyen kardot megáldani varázslattal. Ebben az esetben azt mondanám, a nyilak hegye ha ugyanúgy készülne, az is megáldható lenne, de ilyenre nem hallottam még példát. Na meg áldott íjat se láttam még a valóságban. Ilyesmik főleg az elfek legendáiban szerepelnek.
*Lévén elf ismerőse nincs... vagyis van, de tőle nem merné megkérdezné, ha azzal a hölggyel beszél, akkor általában lefoglalja a szerzetest, hogy a porban heverjen a lábai előtt.*
- A remény hal meg utoljára *vakarja meg a fejét* De annyi erővel, amennyiben a tanács értelmes, józan, és előrelátó döntéseiben bízom, akár foghatnék egy lapátot, és elkezdhetném megásni a síromat, meg faragni hozzá egy szép fejfát. A legrosszabb az egészben, hogy tudnának ők értelmes ötleteket felvetni, ha akarnának, de bizonyára túl későn fognak rájönni, hogy most valóban komoly fenyegetéssel néz szembe a város.
*Worenth mondjuk nagyon elutasító az élőholtakkal szemben, bár Lorew nem tudja megérteni, hogy miért. Miben rosszabb egy járkáló hulla, ami egyébként bármilyen döghúson elvan, mint mondjuk egy lupusfulgur, ami gond nélkül darabokra tépi az embert, elfet, meg bármit, ami megzavarja. Az élőholtak parancsot követnek, ha nem utasítják őket támadásra, nem támadnak.*
- Miért, a csonttemetőben így is mindenféle démoni erők tanyáznak, ha lehet hinni a szóbeszédnek. Most mitől lenne más, ha sétáló hullák lepnék el? Annyi a különbség, hogy így az ártatlan arra tévedőt elragadja valami kóbor démon, ha elragadja, úgy meg mondjuk lenne egy határ, élőholt őrséggel, akik nem engednék be. Jobban járna. A romtábort is ugyanígy átadnám nekik, a banditák hamar kiköltöznének, és nagyjából ugyanaz a helyzet áll fenn. Jól néznénk ki, ha akkoriban az emberek megjelenésére is így reagált volna a többi faj, akkor aligha beszélgethetnénk most itt. Csak épp kicsit messzebbről kell nézni, nem egy újabb faj jelent meg, hanem minden fajnak egy tökéletlen, élőhalott másolata. Ha meg végtelen csapatokkal, és erővel rendelkeznek, az csak még egy okkal több, hogy ne menjünk fejjel a falnak. De kérdezek mást. Szerinted ha a sötét erők csak Artheniorra, meg az itteni területekre tartanának igényt, a többi három városra nem, amennyiben nem avatkoznak bele, úgy vajon támogatnák Artheniort?
*Mert azért ez sem utolsó szempont a dologban. Kit érdekel két halandó múló beszélgetése az érdekek tengerében. A másik három város vezetőjétől már-már önzőség volna feláldozni a város lakóit csak azért, hogy Arthenior kicsivel tovább húzza... persze csak ha valóban embertelen túlerőről van szó. Lihanech mellesleg gond nélkül bele is menne Lorew szerint.*
- De akkor a mágustusán felváltva varázsoltatok? Mert kicsit mintha így éreztem volna a szavaidból. Ha mindenki varázsolhat folyamatosan, akkor aligha tűnik fel az avatatlan szemnek, ha egy varázslat besül. És hát nyilván nem, előbb-utóbb szemet szúr, ha nem is mágusok küzdenek, csak két kontár hadonászik. Ami engem illet, én talán még meg is adnám a kis plusz időt annak, aki így jár. Nem mintha életem értelme lenne minél tisztességesebben és önfeláldozóbban játszani, ugyanakkor a kisdémon mindig ott lapul egy varázslatban. Nem látom értelmét, hogy úgy győzzek le valakit, aki egyébként nálam jobb, hogy szerencsém van, és ő elront valamit. Aztán mondjuk a tusa hevében valószínűleg észre sem venném, vagy épp áldanám érte az eget, de most épp kívülről okoskodom. Persze a képzettséghez nyilván hozzátartozik, hogy nem rontja el a varázslatot, de valahogy mégis furcsa nekem ez... Mármint hogy valakit úgy győzzek le, hogy nem sikerült neki a varázslat. Mintha fegyveres harc közben elejtené a kardját, és úgy mérnék végső csapást rá, vagy nem tudom.
*A lábait kényelmesen kinyújtóztatta... nagyjából fél órája. Azóta a kinyújtott állapotába gémberedett bele, de most már ő is érzi, hogy nincs helye kifogásoknak és vitának, kénytelen lesz talpra állni. Igazából nem is olyan nehéz, mint elsőre hitte volna, de a sétapálcáját azért előveszi, hogy némi súlyt arra is helyezzen.*
- És merre tervezel elsétálni? Hol írjuk meg a megírandót?
*Akkor viszont mégis van olyan, ami a lőfegyvereket téríti el, hát miért nem ezzel kezdte a férfi? Persze Lorew nem a tiszta emlékezőképességéről híres, ezért is volt bizonytalan a dologban, de hát akkor mégis van nyílvédős aura.*
- Hát akkor egyszerűen a védők auráznak, míg a támadók támadnak. Aztán egyszerűen kell találni egy olyan helyet, ahonnan a mi mágusaink nem válhatnak az ellenség mágusainak célpontjává. Gyaníthatóan ez könnyebb lesz, mintha az íjászok elől akarnánk elrejteni őket, hiszen a mágusokat feltehetően a másik fél is védeni akarja majd, míg az íjászait talán gond nélkül feláldozna, ha kilőnének néhány mágust. Szerintem feltételezhetjük, hogy mágusból kevesebb van. Ha az egyik mágus el tudja találni valamivel a másikat, akkor ez valószínűleg fordítva is igaz, ha pedig a mágusok egymást kezdik ölni, nem marad ki támogassa a sereget. Ha pedig az íjászokat feláldoznák, miközben az aura megvédi a mágusokat, utána a védők már segíthetnék a sereget. Az íj meg... hát nem tudom. A legendákban léteznek áldott távolsági fegyverek, ezek esetében kivétel nélkül mindig az íj a mágikus, ezáltal a nyílvesszők is, amiket kilőnek belőle. De a kardnak a pengéjébe kerül bele a varázslat, szóval a mesterkardok készítésénél felhasznált titkos adalék lehet a dolog kulcsa, ezért nem lehet bármilyen kardot megáldani varázslattal. Ebben az esetben azt mondanám, a nyilak hegye ha ugyanúgy készülne, az is megáldható lenne, de ilyenre nem hallottam még példát. Na meg áldott íjat se láttam még a valóságban. Ilyesmik főleg az elfek legendáiban szerepelnek.
*Lévén elf ismerőse nincs... vagyis van, de tőle nem merné megkérdezné, ha azzal a hölggyel beszél, akkor általában lefoglalja a szerzetest, hogy a porban heverjen a lábai előtt.*
- A remény hal meg utoljára *vakarja meg a fejét* De annyi erővel, amennyiben a tanács értelmes, józan, és előrelátó döntéseiben bízom, akár foghatnék egy lapátot, és elkezdhetném megásni a síromat, meg faragni hozzá egy szép fejfát. A legrosszabb az egészben, hogy tudnának ők értelmes ötleteket felvetni, ha akarnának, de bizonyára túl későn fognak rájönni, hogy most valóban komoly fenyegetéssel néz szembe a város.
*Worenth mondjuk nagyon elutasító az élőholtakkal szemben, bár Lorew nem tudja megérteni, hogy miért. Miben rosszabb egy járkáló hulla, ami egyébként bármilyen döghúson elvan, mint mondjuk egy lupusfulgur, ami gond nélkül darabokra tépi az embert, elfet, meg bármit, ami megzavarja. Az élőholtak parancsot követnek, ha nem utasítják őket támadásra, nem támadnak.*
- Miért, a csonttemetőben így is mindenféle démoni erők tanyáznak, ha lehet hinni a szóbeszédnek. Most mitől lenne más, ha sétáló hullák lepnék el? Annyi a különbség, hogy így az ártatlan arra tévedőt elragadja valami kóbor démon, ha elragadja, úgy meg mondjuk lenne egy határ, élőholt őrséggel, akik nem engednék be. Jobban járna. A romtábort is ugyanígy átadnám nekik, a banditák hamar kiköltöznének, és nagyjából ugyanaz a helyzet áll fenn. Jól néznénk ki, ha akkoriban az emberek megjelenésére is így reagált volna a többi faj, akkor aligha beszélgethetnénk most itt. Csak épp kicsit messzebbről kell nézni, nem egy újabb faj jelent meg, hanem minden fajnak egy tökéletlen, élőhalott másolata. Ha meg végtelen csapatokkal, és erővel rendelkeznek, az csak még egy okkal több, hogy ne menjünk fejjel a falnak. De kérdezek mást. Szerinted ha a sötét erők csak Artheniorra, meg az itteni területekre tartanának igényt, a többi három városra nem, amennyiben nem avatkoznak bele, úgy vajon támogatnák Artheniort?
*Mert azért ez sem utolsó szempont a dologban. Kit érdekel két halandó múló beszélgetése az érdekek tengerében. A másik három város vezetőjétől már-már önzőség volna feláldozni a város lakóit csak azért, hogy Arthenior kicsivel tovább húzza... persze csak ha valóban embertelen túlerőről van szó. Lihanech mellesleg gond nélkül bele is menne Lorew szerint.*
- De akkor a mágustusán felváltva varázsoltatok? Mert kicsit mintha így éreztem volna a szavaidból. Ha mindenki varázsolhat folyamatosan, akkor aligha tűnik fel az avatatlan szemnek, ha egy varázslat besül. És hát nyilván nem, előbb-utóbb szemet szúr, ha nem is mágusok küzdenek, csak két kontár hadonászik. Ami engem illet, én talán még meg is adnám a kis plusz időt annak, aki így jár. Nem mintha életem értelme lenne minél tisztességesebben és önfeláldozóbban játszani, ugyanakkor a kisdémon mindig ott lapul egy varázslatban. Nem látom értelmét, hogy úgy győzzek le valakit, aki egyébként nálam jobb, hogy szerencsém van, és ő elront valamit. Aztán mondjuk a tusa hevében valószínűleg észre sem venném, vagy épp áldanám érte az eget, de most épp kívülről okoskodom. Persze a képzettséghez nyilván hozzátartozik, hogy nem rontja el a varázslatot, de valahogy mégis furcsa nekem ez... Mármint hogy valakit úgy győzzek le, hogy nem sikerült neki a varázslat. Mintha fegyveres harc közben elejtené a kardját, és úgy mérnék végső csapást rá, vagy nem tudom.
*A lábait kényelmesen kinyújtóztatta... nagyjából fél órája. Azóta a kinyújtott állapotába gémberedett bele, de most már ő is érzi, hogy nincs helye kifogásoknak és vitának, kénytelen lesz talpra állni. Igazából nem is olyan nehéz, mint elsőre hitte volna, de a sétapálcáját azért előveszi, hogy némi súlyt arra is helyezzen.*
- És merre tervezel elsétálni? Hol írjuk meg a megírandót?
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-29 20:49:22
Üzenet elküldve: 2016-02-29 20:49:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Minden olyan közelharci fegyver ellen védelmet nyújt, ami nem mágikus... mondjuk egy villámmal felszerelt mesterkard ellen nem nyújt védelmet, de egy egyszerű kard, pallos, szablya, lándzsa ellen igen. Mondjuk még élesben sosem használtam, de elvileg ezt tudja. Hát az biztos, hogy rengeteg múlik azon, ki hogy reagálja le a szituációt. A levegő páncél is inkább személyre szóló, viszont jó hosszú a hatóideje. De ha már aura... létezik egyszerű mana aura is, ami a nem mágikus dobó, vagy lőfegyvereket téríti el. Mágikus íjat én még soha életemben nem láttam, és nem is tudok olyanról, hogy mágiával bármilyen íjat fel lehetne szerelni úgy mint egy mesterkardot. Van olyan, hogy mesteríj szerinted? Én nem értek az íjászathoz, de akár lehetne is nem, ha már kard is van? Mondjuk a nyílvesszőt meg lehet bolondítani egy kis tűzzel, vagy méreggel, akár kemény acélhegyekkel, de az nem mágia ugye.
*Tényleg sosem hallott még mágikus íjakról, mondjuk igazából mágikus kardot sem látott még, legfeljebb mesterkardot.*
-El kell ismerjem Lorew, ez is igaz. Nehogy a végén az a fénycsóva köpje majd kifelé az ellent. *pillant a templom felé.* -Mert ha a kinti harcok csak figyelemelterelés, és a jó harcosok ott vannak, akkor ismét szívhatjuk a fogunkat. Bízzunk benne, hogy a városi tanács gondol az ilyesmire.
*Na pont ez az amire nem venne mérget, de mivel semmi nincs kizárva, így akár okozhatnak is meglepetést, ha mondjuk ideküldenek mondjuk száz jól felfegyverzett városőrt.*
-Én nem tudok olyanról, hogy a küldönceiket megtámadtuk volna, ezt most hallom először. Szerintem ennek az ötlete olyan, mint ők maguk... halott. Ezek nem diplomáciát akarnak folytatni, el nem tudom képzelni, hogy pár szó miatt elvonulnának főleg úgy, ha akkora létszámfölényben vannak, és végtelen az utánpótlás... abszurd. Területek átadását sem támogatnám, hogy is nézne már az ki... itt laknak az élők, ott meg a holtak.
*Ugyan már kinek is lenne az jó, meg mire is lenne jó... na meg mi arra a garancia, hogy ott is maradnak, és nem támadnak az élőkre, vagy esetleg az élők nem irtják ki a sötét erőket.*
-Persze, ezt is szabályozni kellene, én sem úgy értettem, hogy lebirkózzuk a másikat, vagy a botommal lelököm a pályáról. Aki ilyet csinálna azt ki lehetne zárni rögtön. Azt meg tán csak meglátjuk, hogy ki az akit a mágia lök ki, és ki az akit a fizikai erő. Igen van ilyen képességük, és legalább azt is alkalmazhatnák. Azt kell mondanom Lorew egészen jó ötleteid vannak. És az előző kérdésedre így utólag válaszolva, a mágustusán én pont azért estem ki, mert besült a varázslat, és a szabályok értelmében nem kaptam több esélyt... akkor még jóval hiányosabbak voltak az ismereteim mint most. A gyengébb, kezdő mágusoknál meg mondjuk főleg jó, ha kapnak még egy esélyt, így felőlem akár ez is mehetne, de a végtelenségig azért nem engedném a sikertelenség folytatását. Egyszer lehet sikertelen, de a másodiknál már leléptetném a mágust. Én is rugalmas vagyok e téren, meg szerintem bárki akit érdekel. Remek, akkor akár hozzá is láthatunk. De ne itt, egyébként is teljesen elgémberedik már a lábam. *mondja és talpra áll, ekkor érzi igazán, mennyire elzsibbadt a lába, a nagy beszélgetés hevében ennek nem is szentelt figyelmet. Részéről mindegy hol írogatnak, de a temetőből neki elég lenne ennyi, és kereshetnének valami barátságosabb helyet... ha Lorewnek van konkrét ötlete a hóhajú követi, ha nincs a fogadót javasolja, aztán csak jutnak valamire.*
-Minden olyan közelharci fegyver ellen védelmet nyújt, ami nem mágikus... mondjuk egy villámmal felszerelt mesterkard ellen nem nyújt védelmet, de egy egyszerű kard, pallos, szablya, lándzsa ellen igen. Mondjuk még élesben sosem használtam, de elvileg ezt tudja. Hát az biztos, hogy rengeteg múlik azon, ki hogy reagálja le a szituációt. A levegő páncél is inkább személyre szóló, viszont jó hosszú a hatóideje. De ha már aura... létezik egyszerű mana aura is, ami a nem mágikus dobó, vagy lőfegyvereket téríti el. Mágikus íjat én még soha életemben nem láttam, és nem is tudok olyanról, hogy mágiával bármilyen íjat fel lehetne szerelni úgy mint egy mesterkardot. Van olyan, hogy mesteríj szerinted? Én nem értek az íjászathoz, de akár lehetne is nem, ha már kard is van? Mondjuk a nyílvesszőt meg lehet bolondítani egy kis tűzzel, vagy méreggel, akár kemény acélhegyekkel, de az nem mágia ugye.
*Tényleg sosem hallott még mágikus íjakról, mondjuk igazából mágikus kardot sem látott még, legfeljebb mesterkardot.*
-El kell ismerjem Lorew, ez is igaz. Nehogy a végén az a fénycsóva köpje majd kifelé az ellent. *pillant a templom felé.* -Mert ha a kinti harcok csak figyelemelterelés, és a jó harcosok ott vannak, akkor ismét szívhatjuk a fogunkat. Bízzunk benne, hogy a városi tanács gondol az ilyesmire.
*Na pont ez az amire nem venne mérget, de mivel semmi nincs kizárva, így akár okozhatnak is meglepetést, ha mondjuk ideküldenek mondjuk száz jól felfegyverzett városőrt.*
-Én nem tudok olyanról, hogy a küldönceiket megtámadtuk volna, ezt most hallom először. Szerintem ennek az ötlete olyan, mint ők maguk... halott. Ezek nem diplomáciát akarnak folytatni, el nem tudom képzelni, hogy pár szó miatt elvonulnának főleg úgy, ha akkora létszámfölényben vannak, és végtelen az utánpótlás... abszurd. Területek átadását sem támogatnám, hogy is nézne már az ki... itt laknak az élők, ott meg a holtak.
*Ugyan már kinek is lenne az jó, meg mire is lenne jó... na meg mi arra a garancia, hogy ott is maradnak, és nem támadnak az élőkre, vagy esetleg az élők nem irtják ki a sötét erőket.*
-Persze, ezt is szabályozni kellene, én sem úgy értettem, hogy lebirkózzuk a másikat, vagy a botommal lelököm a pályáról. Aki ilyet csinálna azt ki lehetne zárni rögtön. Azt meg tán csak meglátjuk, hogy ki az akit a mágia lök ki, és ki az akit a fizikai erő. Igen van ilyen képességük, és legalább azt is alkalmazhatnák. Azt kell mondanom Lorew egészen jó ötleteid vannak. És az előző kérdésedre így utólag válaszolva, a mágustusán én pont azért estem ki, mert besült a varázslat, és a szabályok értelmében nem kaptam több esélyt... akkor még jóval hiányosabbak voltak az ismereteim mint most. A gyengébb, kezdő mágusoknál meg mondjuk főleg jó, ha kapnak még egy esélyt, így felőlem akár ez is mehetne, de a végtelenségig azért nem engedném a sikertelenség folytatását. Egyszer lehet sikertelen, de a másodiknál már leléptetném a mágust. Én is rugalmas vagyok e téren, meg szerintem bárki akit érdekel. Remek, akkor akár hozzá is láthatunk. De ne itt, egyébként is teljesen elgémberedik már a lábam. *mondja és talpra áll, ekkor érzi igazán, mennyire elzsibbadt a lába, a nagy beszélgetés hevében ennek nem is szentelt figyelmet. Részéről mindegy hol írogatnak, de a temetőből neki elég lenne ennyi, és kereshetnének valami barátságosabb helyet... ha Lorewnek van konkrét ötlete a hóhajú követi, ha nincs a fogadót javasolja, aztán csak jutnak valamire.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-29 13:46:43
Üzenet elküldve: 2016-02-29 13:46:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kicsit belekeveredik az aurákba, illetve a teljes aura, az rendben, hogy se előre se hátra. Viszont a másik kicsit zavaros. Tehát a közelharci fegyverek ellen véd, kivéve ha nem mágikusak. Szóval... akkor nem véd, ha nem mágikusak, csak akkor, ha mágikusak? Ő pont ellenkezőképp értesült az ilyesmikről, legalábbis a legtöbb varázslat az átlagos fegyverek ellen véd, nem a mágiával felruházottak ellen. Hasogasson szőrszálakat, és kérdezzen rá?*
- Szóval... még egyszer kérlek, mert lemaradtam. Hogyan is működik az a kombinált manaura? Hogyha mágikus a fegyver, akkor védi le? Mellesleg a levegőpáncélról még nem hallottam, de ha valóban teljes védelmet ad nyilak, meg mindenféle repülő dolgok ellen, akkor jó. Viszont gyanítom, az személyre szóló, tehát én neked nem adhatok. Vagy ha adhatok is, akkor csak neked, vagy csak magamnak, és annyiszor kell varázsolnom, ahány embert meg akarok védeni. Ebben az esetben vagy mindenki magára varázsolja, és újravarázsolja, mielőtt eltűnne (feltéve, hogy tart olyan hosszú ideig, hogy megérje ezzel vacakolni), bár ezzel időt vesztenek. A másik, hogy a gyengébbek varázsolják az erősebbekre szépen sorban, lehetőleg úgy, hogy visszaérjenek a soruk elejére, mire annak lekopna a páncélja. Így az erősebb mágusok folyamatosan támadhatnak. Viszont itt fennáll a kérdés, hogy vajon ki védi meg a gyengébbeket? Magukra is adják a páncélt, ezzel időt veszítenek, kevesebb mágust tudnak folyamatosan védeni, tehát több ilyen védőre lesz szükség, vagy pedig célpontok lesznek, és meghalnak. Nem is olyan egyszerű megoldani ezt... Persze ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy a mi íjászaink és az ő mágusaikra céloznának, szóval az ő íjászaik a mieinkre is fókuszálnának, éppen így a mieink az övékre. Ha pedig a légpáncélról lepattannak a nyilak, talán az ő íjászaik taktikát váltanak, és nem a mágusokat lövik. Eztán ha nagyon bátrak vagyunk, megkockáztathatjuk, hogy a védő mágusaink pihennek, és csak a kézmozdulatokat ismétlik, a varázslatot ténylegesen nem adják fel a támadó mágusokra.
*Bár ez több szempontból is rizikós, esetleg ha egy kósza nyíl eltalálja valamelyiket, akkor az íjászok másodpercek alatt célpontot válthatnak, visszafordulnak a mágusok felé, és lőnek. Így nagyjából a mágusok fele meghalhat, mire a maradék újra megkapja a pajzsot. Talán nem éri meg ezzel kísérletezni, de hát nem biztos, hogy lehet annyi védőt találni, aki egy szuszra folyamatosan tudja adni a páncélt.*
- Hát azért nem teljesen *kapja fel a fejét, mikor Worenth azt ecseteli, hogy odakint kéne megállítani őket* Ha feltesszük, hogy csak odakintről jöhetnek, akkor persze ez teljesen jó hozzáállás. De ha mi előregondolkodás címén minden erőnket kiküldjük, aztán hirtelen feléled egy sereg a temetőben, akkor itt maradt védtelenül a város, és hiába verjük vissza őket odakint, nem lesz hová visszatérnünk, a városnak vége, mi pedig két tűz közé leszünk szorulva. Persze Amos Thenior azt mondta, hogy nem juthat be ide mágia, tehát nem éledhetnek fel, de... Amos Thenior most épp nincs sehol, a fénycsóva meg itt van az orrunk előtt. Habár az erőink megosztása, de én támogatom, hogy hagyjunk itthon csapatokat. Mert fennáll a veszélye, hogy ennek az lesz a vége, hogy minden fronton vereséget szenvedünk... De akkor valószínűleg az egyesített seregük is legyőzné a mi egyesített seregünket.
*Ha mondjuk néhány helyen győzelmet aratnának, néhány helyen pedig veszítenének, akkor még ott lenne a démon a dologban, hogy talán együtt, meg összefogással, de ha a szétosztott sereg mindenütt vereséget szenved, akkor valószínűleg az élőholtak egyértelmű túlerőben vannak.*
- Mellesleg tudjuk, hogy lehetetlen velük tárgyalni? Tettünk esetleg kísérleteket rá? Mert én csak annyit hallottam, hogy a küldönceiket megtámadtuk, és elkezdtünk egy háborút. De biztos hogy halott ötlet lenne megpróbálni megegyezésre jutni velük? Elvégre a csonttemető, a romtábor, a mocsár, aztán északon az erdő belseje, ez mind-mind olyan terület, ahová mi nem nagyon megyünk a ragadozók, démonok, meg banditák miatt. Ha csak bizonyos területeket akarnak, nem az élők teljes kiirtását, akkor meg lehetne talán állapodni velük.
*Persze fura ötlet, meg nem hibáztat senkit, hogy erre eddig nem gondoltak, hiszen neki is most jutott csak eszébe, de mégis... talán nem kéne rögtön háborút kezdeni, ha szembe jön velünk az ismeretlen. Néha megéri szakítani a hagyománnyal.*
- De ugyanakkor ha közös a pálya, benne van a pakliban, hogy én mondjuk odaugrom hozzád, aztán fellöklek. Lehet hogy közben varázsolok is valamit, de mondjuk egyértelmű, hogy nem a varázslat vitt a földre téged. Persze vannak varázslatok, amikhez muszáj közel lenni, de akkor az ilyet szankcionálhatnánk. Nem arra lennénk kíváncsiak, hogy ki tud jobban lökdösődni. A másik meg, szerintem nagyobb sérülés is belefér, tekintve hogy ott lesz nagyjából minden mágus, bárkit pillanatok alatt el tudnak látni, akár még az élet vizéből is tarthatunk pár kupicával végszükség esetére. No meg a mágusoknak valamilyen szinten velük született adottsága, hogy korlátozhassák a varázslataik erejét. Egy lefogott erejű villám szerintem simán belefér még, kicsit remeg majd, meg lesz egy égési sérülése, de belehalni nem hal bele. Hát a helyszínt még megvitatjuk, de részemről én itt a környéken bárhová hajlandó vagyok elmenni. A szabályzat pedig, hát... szerintem igen, nyugodtan írjuk le, nagy baj nem lehet belőle. Legfeljebb bemutatjuk, és nem tetszik, akkor majd módosítunk kicsit rajta, újra összevetjük... Aztán meglátjuk.
*Kicsit belekeveredik az aurákba, illetve a teljes aura, az rendben, hogy se előre se hátra. Viszont a másik kicsit zavaros. Tehát a közelharci fegyverek ellen véd, kivéve ha nem mágikusak. Szóval... akkor nem véd, ha nem mágikusak, csak akkor, ha mágikusak? Ő pont ellenkezőképp értesült az ilyesmikről, legalábbis a legtöbb varázslat az átlagos fegyverek ellen véd, nem a mágiával felruházottak ellen. Hasogasson szőrszálakat, és kérdezzen rá?*
- Szóval... még egyszer kérlek, mert lemaradtam. Hogyan is működik az a kombinált manaura? Hogyha mágikus a fegyver, akkor védi le? Mellesleg a levegőpáncélról még nem hallottam, de ha valóban teljes védelmet ad nyilak, meg mindenféle repülő dolgok ellen, akkor jó. Viszont gyanítom, az személyre szóló, tehát én neked nem adhatok. Vagy ha adhatok is, akkor csak neked, vagy csak magamnak, és annyiszor kell varázsolnom, ahány embert meg akarok védeni. Ebben az esetben vagy mindenki magára varázsolja, és újravarázsolja, mielőtt eltűnne (feltéve, hogy tart olyan hosszú ideig, hogy megérje ezzel vacakolni), bár ezzel időt vesztenek. A másik, hogy a gyengébbek varázsolják az erősebbekre szépen sorban, lehetőleg úgy, hogy visszaérjenek a soruk elejére, mire annak lekopna a páncélja. Így az erősebb mágusok folyamatosan támadhatnak. Viszont itt fennáll a kérdés, hogy vajon ki védi meg a gyengébbeket? Magukra is adják a páncélt, ezzel időt veszítenek, kevesebb mágust tudnak folyamatosan védeni, tehát több ilyen védőre lesz szükség, vagy pedig célpontok lesznek, és meghalnak. Nem is olyan egyszerű megoldani ezt... Persze ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy a mi íjászaink és az ő mágusaikra céloznának, szóval az ő íjászaik a mieinkre is fókuszálnának, éppen így a mieink az övékre. Ha pedig a légpáncélról lepattannak a nyilak, talán az ő íjászaik taktikát váltanak, és nem a mágusokat lövik. Eztán ha nagyon bátrak vagyunk, megkockáztathatjuk, hogy a védő mágusaink pihennek, és csak a kézmozdulatokat ismétlik, a varázslatot ténylegesen nem adják fel a támadó mágusokra.
*Bár ez több szempontból is rizikós, esetleg ha egy kósza nyíl eltalálja valamelyiket, akkor az íjászok másodpercek alatt célpontot válthatnak, visszafordulnak a mágusok felé, és lőnek. Így nagyjából a mágusok fele meghalhat, mire a maradék újra megkapja a pajzsot. Talán nem éri meg ezzel kísérletezni, de hát nem biztos, hogy lehet annyi védőt találni, aki egy szuszra folyamatosan tudja adni a páncélt.*
- Hát azért nem teljesen *kapja fel a fejét, mikor Worenth azt ecseteli, hogy odakint kéne megállítani őket* Ha feltesszük, hogy csak odakintről jöhetnek, akkor persze ez teljesen jó hozzáállás. De ha mi előregondolkodás címén minden erőnket kiküldjük, aztán hirtelen feléled egy sereg a temetőben, akkor itt maradt védtelenül a város, és hiába verjük vissza őket odakint, nem lesz hová visszatérnünk, a városnak vége, mi pedig két tűz közé leszünk szorulva. Persze Amos Thenior azt mondta, hogy nem juthat be ide mágia, tehát nem éledhetnek fel, de... Amos Thenior most épp nincs sehol, a fénycsóva meg itt van az orrunk előtt. Habár az erőink megosztása, de én támogatom, hogy hagyjunk itthon csapatokat. Mert fennáll a veszélye, hogy ennek az lesz a vége, hogy minden fronton vereséget szenvedünk... De akkor valószínűleg az egyesített seregük is legyőzné a mi egyesített seregünket.
*Ha mondjuk néhány helyen győzelmet aratnának, néhány helyen pedig veszítenének, akkor még ott lenne a démon a dologban, hogy talán együtt, meg összefogással, de ha a szétosztott sereg mindenütt vereséget szenved, akkor valószínűleg az élőholtak egyértelmű túlerőben vannak.*
- Mellesleg tudjuk, hogy lehetetlen velük tárgyalni? Tettünk esetleg kísérleteket rá? Mert én csak annyit hallottam, hogy a küldönceiket megtámadtuk, és elkezdtünk egy háborút. De biztos hogy halott ötlet lenne megpróbálni megegyezésre jutni velük? Elvégre a csonttemető, a romtábor, a mocsár, aztán északon az erdő belseje, ez mind-mind olyan terület, ahová mi nem nagyon megyünk a ragadozók, démonok, meg banditák miatt. Ha csak bizonyos területeket akarnak, nem az élők teljes kiirtását, akkor meg lehetne talán állapodni velük.
*Persze fura ötlet, meg nem hibáztat senkit, hogy erre eddig nem gondoltak, hiszen neki is most jutott csak eszébe, de mégis... talán nem kéne rögtön háborút kezdeni, ha szembe jön velünk az ismeretlen. Néha megéri szakítani a hagyománnyal.*
- De ugyanakkor ha közös a pálya, benne van a pakliban, hogy én mondjuk odaugrom hozzád, aztán fellöklek. Lehet hogy közben varázsolok is valamit, de mondjuk egyértelmű, hogy nem a varázslat vitt a földre téged. Persze vannak varázslatok, amikhez muszáj közel lenni, de akkor az ilyet szankcionálhatnánk. Nem arra lennénk kíváncsiak, hogy ki tud jobban lökdösődni. A másik meg, szerintem nagyobb sérülés is belefér, tekintve hogy ott lesz nagyjából minden mágus, bárkit pillanatok alatt el tudnak látni, akár még az élet vizéből is tarthatunk pár kupicával végszükség esetére. No meg a mágusoknak valamilyen szinten velük született adottsága, hogy korlátozhassák a varázslataik erejét. Egy lefogott erejű villám szerintem simán belefér még, kicsit remeg majd, meg lesz egy égési sérülése, de belehalni nem hal bele. Hát a helyszínt még megvitatjuk, de részemről én itt a környéken bárhová hajlandó vagyok elmenni. A szabályzat pedig, hát... szerintem igen, nyugodtan írjuk le, nagy baj nem lehet belőle. Legfeljebb bemutatjuk, és nem tetszik, akkor majd módosítunk kicsit rajta, újra összevetjük... Aztán meglátjuk.
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-29 07:28:11
Üzenet elküldve: 2016-02-29 07:28:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Még a legjobb íjásznak is kell némi idő, amíg újra az idegre helyezi a nyílvesszőt, céloz, és tűz. Na persze az igaz, hogy ez nagyon rövidke idő, és mindig kiszámítani pont úgy, hogy épp akkor varázsoljon lehetetlen... arról nem is beszélve, hogy egy bonyolultabb ige elmormolása nem egy pillanat ugyebár.*
-Azt hiszem amire te gondolsz az a teljes mana aura. Én nem ismerem azt az igét, elvileg véd a mágiától. Amit én ismerek a kombinált mana aura, de az csak a közelharci fegyverektől véd meg, kivéve ha nem mágikus. Szerintem az egyik legkitűnőbb erre a levegő páncél, ami minden repülő tárgyat megállít, és némi pajzsot is képez. Azért az íjászoknak is meglepő lehet, mikor a nyilaik lepattognak a mágusról. Nem is nehéz varázslat, és hatásos is... akkor nem is kell a fal mögött bujkálni. A fal azért nem rossz dolog, de a legjobb akkor, ha fizikailag áttörhetetlenné teszed egy másik varázslattal, az már elég jó kis védvonalat képez.
*Tehát egy tapasztalt, több ágban jeleskedő mágus számára rengeteg a lehetőség, széles körből válogathat, a probléma talán az, hogy a mágus az energiáját hamarabb elveszítheti, mint egy edzett harcos a fizikai erejét... és ha a mágus kifogy az energiából, akkor bizony nagy a baj. Ezért sem árt a mágusoknak is némi közelharcot tanulni, vagy kicsit edzeni az erejükre, hogy ha véletlen kardot kell ragadni tudja forgatni, ne saját magába állítsa bele.*
-Bizonyára nem mindenki számára. *mosolyodik el.* -Ez most megint olyan tudod, hogy kint kellene útjukat állni, nem már mikor itt kopogtatnak az ajtókon... ez megint az előregondolkodás. Lesznek akik megvetik azokat, akik nem vonulnak ki rögtön, de bőven lesz olyan is aki helyesnek véli a kivárást, ami ugye nézőpontok kérdése, ki mit részesít előnyben. A jó döntés pedig csak a harcok végén fog eldőlni, majd ugye ha egyszer vége lesz.
*De hát ki az, aki igazságot tehet, és ítélkezhet bármelyik döntés felett? Ki az aki felróhatja és a másik szemére hányhatja az elhatározását? Bizonyára senki, pusztán egymást dobálhatják, és bizonygathatják az igazukat.*
-Azt tudom, hogy a mágustusán eredetileg először úgy lett volna, hogy az ágakon belül csapnak össze, majd meglesz minden ágból a győztes, és utána azok mérik össze tudásukat. Így ugye minden ágból lett volna mester. Ez olyan, mintha én egy másik levegőmágussal párbajoztam volna először, hogy aztán az ágam mestereként összecsaphassak más ág képviselőjével. Már érted... de mivel kevesen voltunk, ágakon belül nem volt párbaj, így rögtön Argussal kezdtem aki földmágus, legalábbis abban az ágban indult. Nyilván lehet jelezni a megadási szándékot kihangoztatással, vagy kézmozdulattal fel lehet adni. Nem, a körön kívül is lehet mozogni, aki a pályán kívülre esik, vagy igen a földre csücsül, az kiesett. A két kör igazából csak az alap kiindulópont, afféle színesítés, hogy ne legyen a pálya olyan egyhangú esetlegesen. Mert szerintem az nem jó, ha csak a körben lehet mozogni, hagy lehessen bejárni a pályát. Persze nyilván nem halálig megy, nem is gondoltam ilyesmire, én sem küldenék egy villámot senki nyakába... viszont esetleges kisebb sérülés okozását meg lehetne engedni. Gondolj bele, hogy egy tűzmágus már egy szikrapattintással is képes kicsit megcsipkedni, ami szerintem belefér. Na persze ezt valahogy szabályozni is kellene, mert mi a garancia ugye, hogy valaki akár esetlegesen hirtelen felindulásból nem kínálja meg a másikat egy tűzgolyóval vagy ilyesmivel. Szerintem az lenne a legjobb, ha kettőnk ötletét összegyúrva lejegyzetelnénk a szabályzatot egy-egy példányban, és bemutatnánk majd a többieknek. Mit szólsz?
*Akár még egy pohár ital mellett is megtehetik mindezt, ha már így szépen megvitatják a dolgot, nem kellene veszni hagyni... na meg bármikor elővehető a zsebből, így később is hasznos lehet.*
-Azért szeretném, ha Eralil Namos is tiszteletét tenné. A helyszín lehetne amúgy semleges is, hogy ne adódjon ebből fakadó előny, mert nyilván az otthoni környezet és a közeg előnyösebb. Nálunk azért vannak bőven, akik járatosak igen jól a mágiában, mivel állandóan képezzük őket... ügyesek. Biztos van aki versengésnek, rivalizálásnak fogja fel, de ezzel sem lehet mit kezdeni, csak mindenki tartsa be a szabályt, és akkor nem lehetnek nagy gondok. Na meg ugye kell valaki, aki kellő tekintéllyel rendelkezik ahhoz, hogy ha azt mondja ezek a szabályok, akkor mindenki meg is fogadja azt, eleget tesz neki, és senki sem szeretne ellenkezni ezzel... nehogy véletlenségből, bár erre nem sok esélyt látok, elszabaduljon a pokol. Szóval mi legyen? Összerakunk egy mágustusa szabályzatot?
*Igazi felüdülés lehetne a kemény és bőséges okfejtések után.*
*Még a legjobb íjásznak is kell némi idő, amíg újra az idegre helyezi a nyílvesszőt, céloz, és tűz. Na persze az igaz, hogy ez nagyon rövidke idő, és mindig kiszámítani pont úgy, hogy épp akkor varázsoljon lehetetlen... arról nem is beszélve, hogy egy bonyolultabb ige elmormolása nem egy pillanat ugyebár.*
-Azt hiszem amire te gondolsz az a teljes mana aura. Én nem ismerem azt az igét, elvileg véd a mágiától. Amit én ismerek a kombinált mana aura, de az csak a közelharci fegyverektől véd meg, kivéve ha nem mágikus. Szerintem az egyik legkitűnőbb erre a levegő páncél, ami minden repülő tárgyat megállít, és némi pajzsot is képez. Azért az íjászoknak is meglepő lehet, mikor a nyilaik lepattognak a mágusról. Nem is nehéz varázslat, és hatásos is... akkor nem is kell a fal mögött bujkálni. A fal azért nem rossz dolog, de a legjobb akkor, ha fizikailag áttörhetetlenné teszed egy másik varázslattal, az már elég jó kis védvonalat képez.
*Tehát egy tapasztalt, több ágban jeleskedő mágus számára rengeteg a lehetőség, széles körből válogathat, a probléma talán az, hogy a mágus az energiáját hamarabb elveszítheti, mint egy edzett harcos a fizikai erejét... és ha a mágus kifogy az energiából, akkor bizony nagy a baj. Ezért sem árt a mágusoknak is némi közelharcot tanulni, vagy kicsit edzeni az erejükre, hogy ha véletlen kardot kell ragadni tudja forgatni, ne saját magába állítsa bele.*
-Bizonyára nem mindenki számára. *mosolyodik el.* -Ez most megint olyan tudod, hogy kint kellene útjukat állni, nem már mikor itt kopogtatnak az ajtókon... ez megint az előregondolkodás. Lesznek akik megvetik azokat, akik nem vonulnak ki rögtön, de bőven lesz olyan is aki helyesnek véli a kivárást, ami ugye nézőpontok kérdése, ki mit részesít előnyben. A jó döntés pedig csak a harcok végén fog eldőlni, majd ugye ha egyszer vége lesz.
*De hát ki az, aki igazságot tehet, és ítélkezhet bármelyik döntés felett? Ki az aki felróhatja és a másik szemére hányhatja az elhatározását? Bizonyára senki, pusztán egymást dobálhatják, és bizonygathatják az igazukat.*
-Azt tudom, hogy a mágustusán eredetileg először úgy lett volna, hogy az ágakon belül csapnak össze, majd meglesz minden ágból a győztes, és utána azok mérik össze tudásukat. Így ugye minden ágból lett volna mester. Ez olyan, mintha én egy másik levegőmágussal párbajoztam volna először, hogy aztán az ágam mestereként összecsaphassak más ág képviselőjével. Már érted... de mivel kevesen voltunk, ágakon belül nem volt párbaj, így rögtön Argussal kezdtem aki földmágus, legalábbis abban az ágban indult. Nyilván lehet jelezni a megadási szándékot kihangoztatással, vagy kézmozdulattal fel lehet adni. Nem, a körön kívül is lehet mozogni, aki a pályán kívülre esik, vagy igen a földre csücsül, az kiesett. A két kör igazából csak az alap kiindulópont, afféle színesítés, hogy ne legyen a pálya olyan egyhangú esetlegesen. Mert szerintem az nem jó, ha csak a körben lehet mozogni, hagy lehessen bejárni a pályát. Persze nyilván nem halálig megy, nem is gondoltam ilyesmire, én sem küldenék egy villámot senki nyakába... viszont esetleges kisebb sérülés okozását meg lehetne engedni. Gondolj bele, hogy egy tűzmágus már egy szikrapattintással is képes kicsit megcsipkedni, ami szerintem belefér. Na persze ezt valahogy szabályozni is kellene, mert mi a garancia ugye, hogy valaki akár esetlegesen hirtelen felindulásból nem kínálja meg a másikat egy tűzgolyóval vagy ilyesmivel. Szerintem az lenne a legjobb, ha kettőnk ötletét összegyúrva lejegyzetelnénk a szabályzatot egy-egy példányban, és bemutatnánk majd a többieknek. Mit szólsz?
*Akár még egy pohár ital mellett is megtehetik mindezt, ha már így szépen megvitatják a dolgot, nem kellene veszni hagyni... na meg bármikor elővehető a zsebből, így később is hasznos lehet.*
-Azért szeretném, ha Eralil Namos is tiszteletét tenné. A helyszín lehetne amúgy semleges is, hogy ne adódjon ebből fakadó előny, mert nyilván az otthoni környezet és a közeg előnyösebb. Nálunk azért vannak bőven, akik járatosak igen jól a mágiában, mivel állandóan képezzük őket... ügyesek. Biztos van aki versengésnek, rivalizálásnak fogja fel, de ezzel sem lehet mit kezdeni, csak mindenki tartsa be a szabályt, és akkor nem lehetnek nagy gondok. Na meg ugye kell valaki, aki kellő tekintéllyel rendelkezik ahhoz, hogy ha azt mondja ezek a szabályok, akkor mindenki meg is fogadja azt, eleget tesz neki, és senki sem szeretne ellenkezni ezzel... nehogy véletlenségből, bár erre nem sok esélyt látok, elszabaduljon a pokol. Szóval mi legyen? Összerakunk egy mágustusa szabályzatot?
*Igazi felüdülés lehetne a kemény és bőséges okfejtések után.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-29 00:31:57
Üzenet elküldve: 2016-02-29 00:31:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mondjuk nem kérdez rá, hogy honnan lehet tudni, hogy vége a nyílzápornak, mert az nagyon bután hangzana, de véleménye szerint ha az íjászok feladata az, hogy a mágust levadásszák, akkor vagy le is lövik, vagy pedig az egész csata alatt kuksolhat a kőfal mögött. És még csak nem is kell annyira jó célzók legyenek, csak váltásban lőnek. Néhány ezer nyíl, de a mágus csapdába esik egy kőfal mögött, jó tervnek tűnik... Remélhetőleg Lorew sosem lesz hadvezér, ez az egyetlen állandó ebben a beszélgetésben.*
- De mondjuk ha azt vesszük, van olyan mágia, ami az ilyet levédi, nem? Bár nem tudom, részemről az ilyen védekező aurákkal nem vagyok annyira tisztában, de... létezik olyan, amit Amos Thenior mondott, ami a mágiát nem engedi át a felek között. És mintha létezne olyan, ami a mágiát átengedi, de a nyilakat nem? Vagy... a kardot? Vagy valamit lehet, azt tudom, sokféle ilyen aurás varázslat van. Szóval ha van varázslat a nyilak ellen, akkor mondjuk a mágusok működhetnek párban, előbb az egyik csinál ilyen... falat, a másik meg varázsol, aztán váltás. Sőt, akkor már egy mágusnak kéne minél több társát védeni, amíg azok varázsolnak. Nem is kéne váltás, lennének kijelöltek, akik védik a többit, és azok meg varázsolnának. Hmm...
*Azért nem tökéletes, valahogy még biztosan lehetne javítani rajta, de hirtelenjében nem látja át, hogy hogyan. Talán egy kicsit gondolkodik rajta, és bevillan... Mindenesetre egy aurához talán nem kell akkora képzettség, így erről gondoskodhatnának gyengébb mágusok is, míg az erősebbek az ellenfelet támadhatják.*
- Na igen... vannak, akik itthon ülnek a babérjaikon, és nem csinálnak semmit... hallottam ilyenekről. Nem tudnám teljes bizonyossággal megmondani, de... ó, mégis, én vagyok. Jó, mondjuk én nem tervezek a végén bevonulni, hogy megmutassam, én vagyok az isteneitek küldötte, aki most pedig szépen megment titeket, de... Igazság szerint nem került rá sor, hogy elhagyjam a várost. Azt kell hogy mondjam, valahogy itt ragadtam. Most mint kiderült *pillant a fény felé* Talán nem maradok le semmi jóról. Ha az a fénycsóva tényleg hozza magával a hullákat, akkor bizony hamarosan minden meglesz itt is, ami odakint. Szóval akkor majd mondhatom azt, hogy nem elbújtam, csak megfontoltan hátramaradtam, hogy idebent segítsem Arthenior erőit. Hihetően hangzik?
*A mágustusa pedig igen szépen kezd körvonalazódni, és hát lássuk be, nem is a semmiért. Persze, most még lehetséges, hogy a semmiért ötletelnek, de Lorewnek meglepően jó előérzete van a dologgal kapcsolatban.*
- Lehetne mindenki mindenkivel típusú játék is. Körmérkőzések, vagy nem tudom, hogy mondjam. A győzelem egy pont, a vereség nulla, a végén akinek a legtöbb pontja van, az nyert. Ha egyenlő, akkor aki a kettejük párbajában győzött, az végez előkelőbb helyen. Ha hárman értek el egyenlő pontot, viszont mindegyikük valamelyiktől kikapott, a másikat pedig legyőzte, akkor fogalmam sincs, mi dönthet. Ugyanakkor valami apróság megragadta a figyelmemet, amit nem értek. Addig rendben, hogy a felek felállnak a köreikben, zöldre mehet a menet, de... miért esik ki, aki elrontja? Mármint ha egy varázslat nem sikerül? Mármint hátrányba kerül, de ha vissza tudja küzdeni magát, szerintem simán mehetne tovább a dolog, pusztán a rontás miatt nem kéne veszítenie. Másrészről... hogyan állapítjuk meg pontosan, mikor kerekedett valaki felül? Mondjuk lenne valami jelzés, amivel kifejezhetik, hogy megadják magukat, de ha senki nem adja meg magát, akkor... az első, aki a körön kívülre kerül? Vagy a földre? Mert nyilván nem halálig, vagy harcképtelenségig menne a dolog. Legalábbis akkor nem raknánk elé a "barátságos" jelzőt. A másik kérdésedre válaszolva Eralil nem hiszem, hogy gátat szabna a dolognak. Legfeljebb őt nem érdekelné, és nem menne el, de amúgy nem börtön a Namos ház. Legfeljebb akkor nálatok szerveznénk, akkor talán az úrnődnek sem lenne ellenére a dolog. Érted, nektek helyben van, nem kell semmi fáradtságot vállalni a dologért, tőlünk meg jön, aki jön. Bár nálunk meg kell valljam, nem a legjobb a felhozatal. Én még csak-csak elkalimpálok néhány mágiát, de ezenkívül nem is jut most eszembe olyan Eralilon kívül, akitől már láttam volna egy épkézláb varázslatot. Hű... ez így elég kellemetlen. Nem, kizárt, hogy ezt rendek közti versengés formájában tálaljuk...
*A francba is, annyit hangoztatták, hogy ők ilyen-olyan mágusok lesznek, hogy Lorew elfelejtett belegondolni: nem azok. Ami igazság szerint elég szomorú, de hát nincs mit tenni. És akkor Worenth rendje felvonultat több tucat mágust, náluk meg lesznek... hárman? Öten legjobb indulattal? Kizárt, valami más nevet, vagy körülírást kell majd ennek adni.*
*Mondjuk nem kérdez rá, hogy honnan lehet tudni, hogy vége a nyílzápornak, mert az nagyon bután hangzana, de véleménye szerint ha az íjászok feladata az, hogy a mágust levadásszák, akkor vagy le is lövik, vagy pedig az egész csata alatt kuksolhat a kőfal mögött. És még csak nem is kell annyira jó célzók legyenek, csak váltásban lőnek. Néhány ezer nyíl, de a mágus csapdába esik egy kőfal mögött, jó tervnek tűnik... Remélhetőleg Lorew sosem lesz hadvezér, ez az egyetlen állandó ebben a beszélgetésben.*
- De mondjuk ha azt vesszük, van olyan mágia, ami az ilyet levédi, nem? Bár nem tudom, részemről az ilyen védekező aurákkal nem vagyok annyira tisztában, de... létezik olyan, amit Amos Thenior mondott, ami a mágiát nem engedi át a felek között. És mintha létezne olyan, ami a mágiát átengedi, de a nyilakat nem? Vagy... a kardot? Vagy valamit lehet, azt tudom, sokféle ilyen aurás varázslat van. Szóval ha van varázslat a nyilak ellen, akkor mondjuk a mágusok működhetnek párban, előbb az egyik csinál ilyen... falat, a másik meg varázsol, aztán váltás. Sőt, akkor már egy mágusnak kéne minél több társát védeni, amíg azok varázsolnak. Nem is kéne váltás, lennének kijelöltek, akik védik a többit, és azok meg varázsolnának. Hmm...
*Azért nem tökéletes, valahogy még biztosan lehetne javítani rajta, de hirtelenjében nem látja át, hogy hogyan. Talán egy kicsit gondolkodik rajta, és bevillan... Mindenesetre egy aurához talán nem kell akkora képzettség, így erről gondoskodhatnának gyengébb mágusok is, míg az erősebbek az ellenfelet támadhatják.*
- Na igen... vannak, akik itthon ülnek a babérjaikon, és nem csinálnak semmit... hallottam ilyenekről. Nem tudnám teljes bizonyossággal megmondani, de... ó, mégis, én vagyok. Jó, mondjuk én nem tervezek a végén bevonulni, hogy megmutassam, én vagyok az isteneitek küldötte, aki most pedig szépen megment titeket, de... Igazság szerint nem került rá sor, hogy elhagyjam a várost. Azt kell hogy mondjam, valahogy itt ragadtam. Most mint kiderült *pillant a fény felé* Talán nem maradok le semmi jóról. Ha az a fénycsóva tényleg hozza magával a hullákat, akkor bizony hamarosan minden meglesz itt is, ami odakint. Szóval akkor majd mondhatom azt, hogy nem elbújtam, csak megfontoltan hátramaradtam, hogy idebent segítsem Arthenior erőit. Hihetően hangzik?
*A mágustusa pedig igen szépen kezd körvonalazódni, és hát lássuk be, nem is a semmiért. Persze, most még lehetséges, hogy a semmiért ötletelnek, de Lorewnek meglepően jó előérzete van a dologgal kapcsolatban.*
- Lehetne mindenki mindenkivel típusú játék is. Körmérkőzések, vagy nem tudom, hogy mondjam. A győzelem egy pont, a vereség nulla, a végén akinek a legtöbb pontja van, az nyert. Ha egyenlő, akkor aki a kettejük párbajában győzött, az végez előkelőbb helyen. Ha hárman értek el egyenlő pontot, viszont mindegyikük valamelyiktől kikapott, a másikat pedig legyőzte, akkor fogalmam sincs, mi dönthet. Ugyanakkor valami apróság megragadta a figyelmemet, amit nem értek. Addig rendben, hogy a felek felállnak a köreikben, zöldre mehet a menet, de... miért esik ki, aki elrontja? Mármint ha egy varázslat nem sikerül? Mármint hátrányba kerül, de ha vissza tudja küzdeni magát, szerintem simán mehetne tovább a dolog, pusztán a rontás miatt nem kéne veszítenie. Másrészről... hogyan állapítjuk meg pontosan, mikor kerekedett valaki felül? Mondjuk lenne valami jelzés, amivel kifejezhetik, hogy megadják magukat, de ha senki nem adja meg magát, akkor... az első, aki a körön kívülre kerül? Vagy a földre? Mert nyilván nem halálig, vagy harcképtelenségig menne a dolog. Legalábbis akkor nem raknánk elé a "barátságos" jelzőt. A másik kérdésedre válaszolva Eralil nem hiszem, hogy gátat szabna a dolognak. Legfeljebb őt nem érdekelné, és nem menne el, de amúgy nem börtön a Namos ház. Legfeljebb akkor nálatok szerveznénk, akkor talán az úrnődnek sem lenne ellenére a dolog. Érted, nektek helyben van, nem kell semmi fáradtságot vállalni a dologért, tőlünk meg jön, aki jön. Bár nálunk meg kell valljam, nem a legjobb a felhozatal. Én még csak-csak elkalimpálok néhány mágiát, de ezenkívül nem is jut most eszembe olyan Eralilon kívül, akitől már láttam volna egy épkézláb varázslatot. Hű... ez így elég kellemetlen. Nem, kizárt, hogy ezt rendek közti versengés formájában tálaljuk...
*A francba is, annyit hangoztatták, hogy ők ilyen-olyan mágusok lesznek, hogy Lorew elfelejtett belegondolni: nem azok. Ami igazság szerint elég szomorú, de hát nincs mit tenni. És akkor Worenth rendje felvonultat több tucat mágust, náluk meg lesznek... hárman? Öten legjobb indulattal? Kizárt, valami más nevet, vagy körülírást kell majd ennek adni.*
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-28 20:51:54
Üzenet elküldve: 2016-02-28 20:51:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Nem tudok a halottidézés formáiról, meg különösebben nem is érdekel, ez nagyon távol áll tőlem... néhány könyvbe belenéztem régen, de köszönöm szépen nem kérek belőle. Az íjászok alkalmazása tűnik a leglogikusabbnak, de levédhető... mondjuk felhúzol egy falat, ami mögé bebújsz, majd mikor a nyílzápor szünetel kilépsz, és vissza. Ennek ellenére mégis az íjászok alkalmazása lehetne a legkézenfekvőbb, a mágus elé felsorakoztatott harcosok ellen meg kifejezetten előnyös. A profi íjászok, akik képesek oda lőni ahová akarnak nem csak vaktában, azok képesek eltalálni a pajzsok közti illesztéseket, vagy az ember szeme közét, és az bizony nagy fegyver. Én is ezt tudnám mondani, követve a logika útját, magam sem vagyok egy harcedzett ember, se nem egy taktikus, esetlegesen mérnök vagy hadvezér.
*Úgy tűnik mindketten az általános dolgokból merítenek, egyikük sem jártas a hadvezetésben, de a logikai és általános lefuttatás nem is rossz... csak kissé egyszerű, éppen olyan, amit egy ellenféltől el lehet várni, és semmi meglepetéssel nem kecsegtet. Lorew gondolatmenetét nagy figyelemmel követi, olykor összevonja szemöldökét, olykor bólogat. Lényegében a végén két mondattal elmondta a kis felvezetés lényegét, de maga a példa tényleg nem rossz, sőt kifejezetten ötletes.*
-Érdekes eszmefuttatás, a lényege végül is igaz. A probléma az, hogy egyrészről nem mindenki alkalmas az összefogásra, másrészről mindig vannak olyanok, akik a háttérből figyelik az eseményeket és mikor már kicsit tiszta a terep, bevonulnak mint nagy hősök, aztán hangoztatják, hogy bizony nekik is mekkora érdemük van az esetleges győzelemben. Vagy még be sem csatlakoznak, csak biztosítják a hátsó védvonalakat, és fedezik a hátsókat. Nyilván erre is meglenne a magyarázat, de mondjuk nálam ínséges időkben erre nincs kifogás... de hát ízlések és pofonok. Na meg akadnak akik maradnak otthon a fenekükön bízva abban, hogy majd a másik esetleges szövetség diadalt arat... hullik egy kicsi ebből, egy kicsit abból, lényegében az nekik nem is olyan rossz. Az előre gondolkodással már így is elkéstünk kissé, de az utolsó pillanatokban csak sikerült megcsipkedni az élőholtakat... még ha nincs is eget rengető jelentősége, de akkor is sikerült.
*Sajnos ezt sem lehet kiszűrni, vannak akik nem is harcra termettek, meg olyanok is, akik teljes mértékben érdektelenek még akkor is, ha nagy a baj, ezért azoknak a keveseknek kell megoldani, akik veszik a fáradtságot és harcba vonulnak.*
-Pont ez az, hogy nagyon sok független mágus nemigen akad, a tavaszünnepi mágustusán is siralmasan kevesen vettek részt. Egyébként egyéni versenyről van szó, de nyilván mindenki a saját rendjét, szövetségét képviseli valamilyen szinten annak a zászlaja alatt párbajozik még akkor is, ha egyéni a játék... elvégre is oda tartozik. Lényegében igen, húzunk egy kalapból, megvannak a párosok, és egy egyenes kiesési rendszer jön létre, de fel lehet vésni egy pontot a rend, illetve a szövetség neve mellé, de ez utóbbi hanyagolható... attól függ mire lenne igény, és a többiek melyik változatot támogatnák. Minden körben az nyer, aki varázstudományával a másik fölé kerekedik... minden körben kötelező valamit varázsolni, aki elrontja a varázslatot, vagy elfárad az értelemszerűen rögtön kiesik. Lenne egy pálya, egyik oldalon egy kék kör, a másik oldalon egy piros kör, és az éppen aktuális párbajozóknak ott kellene helyet foglalni addig, amíg zöld jelzést nem kapnak... aztán mehet a küzdelem. Az egyéni verseny ellen sincs kifogásom, és támogatnám. Nem hinném, hogy nagy viszály alakulna ki egy kis megmérettetéstől, szerintem ugyanúgy maradna a semlegesség mint most. A két fél egyértelműen semleges viszonyt ápol. Egy-két helyszínen ki is lehetne függeszteni egy hirdetést, hogy híre menjen a dolognak, vagy akár személyesen is beszélnék a rended fejével ez ügyben, mert hiába tervezünk mi itt bármit, ha Eralil és az Úrnőm nem adják beleegyezésüket, akkor nem lesz belőle semmi.
-Nem tudok a halottidézés formáiról, meg különösebben nem is érdekel, ez nagyon távol áll tőlem... néhány könyvbe belenéztem régen, de köszönöm szépen nem kérek belőle. Az íjászok alkalmazása tűnik a leglogikusabbnak, de levédhető... mondjuk felhúzol egy falat, ami mögé bebújsz, majd mikor a nyílzápor szünetel kilépsz, és vissza. Ennek ellenére mégis az íjászok alkalmazása lehetne a legkézenfekvőbb, a mágus elé felsorakoztatott harcosok ellen meg kifejezetten előnyös. A profi íjászok, akik képesek oda lőni ahová akarnak nem csak vaktában, azok képesek eltalálni a pajzsok közti illesztéseket, vagy az ember szeme közét, és az bizony nagy fegyver. Én is ezt tudnám mondani, követve a logika útját, magam sem vagyok egy harcedzett ember, se nem egy taktikus, esetlegesen mérnök vagy hadvezér.
*Úgy tűnik mindketten az általános dolgokból merítenek, egyikük sem jártas a hadvezetésben, de a logikai és általános lefuttatás nem is rossz... csak kissé egyszerű, éppen olyan, amit egy ellenféltől el lehet várni, és semmi meglepetéssel nem kecsegtet. Lorew gondolatmenetét nagy figyelemmel követi, olykor összevonja szemöldökét, olykor bólogat. Lényegében a végén két mondattal elmondta a kis felvezetés lényegét, de maga a példa tényleg nem rossz, sőt kifejezetten ötletes.*
-Érdekes eszmefuttatás, a lényege végül is igaz. A probléma az, hogy egyrészről nem mindenki alkalmas az összefogásra, másrészről mindig vannak olyanok, akik a háttérből figyelik az eseményeket és mikor már kicsit tiszta a terep, bevonulnak mint nagy hősök, aztán hangoztatják, hogy bizony nekik is mekkora érdemük van az esetleges győzelemben. Vagy még be sem csatlakoznak, csak biztosítják a hátsó védvonalakat, és fedezik a hátsókat. Nyilván erre is meglenne a magyarázat, de mondjuk nálam ínséges időkben erre nincs kifogás... de hát ízlések és pofonok. Na meg akadnak akik maradnak otthon a fenekükön bízva abban, hogy majd a másik esetleges szövetség diadalt arat... hullik egy kicsi ebből, egy kicsit abból, lényegében az nekik nem is olyan rossz. Az előre gondolkodással már így is elkéstünk kissé, de az utolsó pillanatokban csak sikerült megcsipkedni az élőholtakat... még ha nincs is eget rengető jelentősége, de akkor is sikerült.
*Sajnos ezt sem lehet kiszűrni, vannak akik nem is harcra termettek, meg olyanok is, akik teljes mértékben érdektelenek még akkor is, ha nagy a baj, ezért azoknak a keveseknek kell megoldani, akik veszik a fáradtságot és harcba vonulnak.*
-Pont ez az, hogy nagyon sok független mágus nemigen akad, a tavaszünnepi mágustusán is siralmasan kevesen vettek részt. Egyébként egyéni versenyről van szó, de nyilván mindenki a saját rendjét, szövetségét képviseli valamilyen szinten annak a zászlaja alatt párbajozik még akkor is, ha egyéni a játék... elvégre is oda tartozik. Lényegében igen, húzunk egy kalapból, megvannak a párosok, és egy egyenes kiesési rendszer jön létre, de fel lehet vésni egy pontot a rend, illetve a szövetség neve mellé, de ez utóbbi hanyagolható... attól függ mire lenne igény, és a többiek melyik változatot támogatnák. Minden körben az nyer, aki varázstudományával a másik fölé kerekedik... minden körben kötelező valamit varázsolni, aki elrontja a varázslatot, vagy elfárad az értelemszerűen rögtön kiesik. Lenne egy pálya, egyik oldalon egy kék kör, a másik oldalon egy piros kör, és az éppen aktuális párbajozóknak ott kellene helyet foglalni addig, amíg zöld jelzést nem kapnak... aztán mehet a küzdelem. Az egyéni verseny ellen sincs kifogásom, és támogatnám. Nem hinném, hogy nagy viszály alakulna ki egy kis megmérettetéstől, szerintem ugyanúgy maradna a semlegesség mint most. A két fél egyértelműen semleges viszonyt ápol. Egy-két helyszínen ki is lehetne függeszteni egy hirdetést, hogy híre menjen a dolognak, vagy akár személyesen is beszélnék a rended fejével ez ügyben, mert hiába tervezünk mi itt bármit, ha Eralil és az Úrnőm nem adják beleegyezésüket, akkor nem lesz belőle semmi.
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-28 16:35:12
Üzenet elküldve: 2016-02-28 16:35:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sajnos a városi őrség nem arról híres, hogy különösen képzettek lennének a harcosai. Kaptak képzést, persze, főleg az őrmesterek, de... Még azt sem mondja senki, hogy különösen sok eszük kéne legyen, elég egy csapatban egy ész, egy stratéga, aki megmondja, ki mit tegyen. A többségnek tudni kell teljesíteni a parancsot. Valahogy viszont mégsem jön nekik soha össze semmi. Talán a karavánpihenő is elveszett volna, ha nincsenek a kalandorok, meg a mindenféle kósza harcosok.*
- Persze én magam vajmi keveset értek a harcokhoz, az élőholtakhoz is csak annyit, amennyit a nekromantától tudok, bár... ha minden igaz, ez nem hagyományos nekromancia műve, ami most történik, bár hogy miben más, vagy hogy egyáltalán mit nevezünk hagyományos nekromanciának, azt aztán már végképp nem tudom. Viszont amire ki akarok lyukadni, hogy egy sereg nyilván nem csak úgy oszlik meg, mint harcosok és mágusok, mindkét kategórián belül vannak további csoportok, például a harcosok között van gyalogság, lovasság... Esetleg csoportosíthatjuk úgy is, hogy kardforgatók, és egyéb közelharcosok, na meg az íjászok. Részemről ha már nagyon muszáj lenne hadvezérkednem, akkor én az íjászaimmal megpróbálnám kilövetni az ellenség mágusait. Mármost az idők során nyilván nem csak az én fejemből pattant ki ilyen ötlet, szóval aki komolyabban benne van a dologban, az nyilván tudja, hova kell tenni a mágust, hogy az íjászok tűzvonalába se kerüljön, amíg egy-egy bonyolultabb mágiát elkántál. Nyilván élő pajzsot nem lenne etikus eléje rakni, így a tereptől függ, na és itt kezdődik az a rész, amikor már végképp elvesztem. Gyorsan felmérni a terepet, megállapítani, hogyan húzhatunk belőle hasznot, felállítani a sereget úgy, hogy mi legyünk előnyben... Én csak erősen általánosan tudok a hadviselés művészetéről beszélni, ami nálam annyit tesz, hogy mondjuk egy tucat kardos, mögöttük fél tucat íjász, leghátul egy-két mágus. Ilyen kupacokból annyit tegyünk egymás mellé, amennyi van, aztán... *enyhén a szája elé kapja a kezét, mert kis híján rátört a nevetés* aztán reménykedjünk, hogy valami jó fog történni.
*Minthogy hadászati tudományát közel háromszorosan kimerítette eme szakbarbár és hozzáértést teljes mértékben nélkülöző haditervvel, reménykedik, hogy tényleg nem jut oda a világ, hogy neki kell majd egy ilyet megszerveznie. Ha pedig mégis, akkor gyorsan előadja ezt a haditervet. Esetleg a "reménykedjünk, hogy valami jó történik" helyett "reménykedjünk, hogy ők se okosabbak", vagy "reménykedjünk, hogy majd ők elrontanak valamit".*
- Hát igen, együtt nyilván többet érnénk. Főleg ha megkockáztatunk egy talán kicsit elvont felfogást. És mivel ki is találtam egy nagyszerű példát a dologra, így már bűn lenne nem ismertetni. Egy vödör, ami félig van vízzel, és emellett folyamatosan folyik bele a víz. Körülötte valahányan vannak, akik ilyen kis vékony csöveken keresztül igyekeznek üresre inni a vödröt. Csakhogy senki nem ihat meg korlátnál mennyiségű vizet. Jó, ezen még dolgozhattam volna kicsit, de lényeg a következő: a víz az élőholt sereg, a vödör alja az entitás, vagy nekromanta, vagy bárki, aki a sereg mögött áll. Nem kizárt, hogyha hirtelen, egy csapásra takarítanánk el a sereget, akkor rövid időre utat nyernénk ahhoz, aki az egész mögött áll, és esélyünk lenne csapást mérni rá. Persze csak amíg a víz újból el nem lepi a vödör alját. Ez pedig kis csapatokkal lehetetlen, ha csak akkor jövünk rá, hogy össze kéne fogni, mikor a többség már teleitta magát, akkor a visszamaradók sem lesznek képesek olyan hirtelen, olyan gyorsan annyi vizet meginni. Így a végére mégis megtetszett a példa... Szóval mikor majd összefognak a visszamaradók, miközben a seregeink nagy része már elveszett, akkor lehetetlen lesz utat törni az élőholtakon át. Ezért kéne előre gondolkodni ugyebár.
*A példa persze nem tökéletes, de mégis, remekül érzékelteti a helyzetet. Egyelőre akik a vödör körül állnak, azok csak kényelmesen iszogatnak, és talán mire rájönnek, hogy egyszerre kéne felhörpinteni az egészet, addigra már régen késő. Persze elég hiú remény, hogy ez így működne, ezért is szögezte le Lorew az elején, hogy elvont feltételezés. Nagy valószínűséggel az entitásra semmilyen módon nem tudnak csapást mérni, így jobb híján kitartanak, amíg bírnak, de nyerni nem sok esély van.*
- Hát... *őszintén szólva Lorew ebben formában nem támogatja az ötletet, de azt először még magának is meg kell magyaráznia, miért nem* Nem tudom, de valamiért nem tetszik ez az ötlet. Persze meggyőzhető vagyok, de mindenképpen szeretnék lehetőséget adni a két rendtől függetlenül működő mágusoknak is. Emellett nem vagyok az a fajta nagy csapatjátékos, inkább Lorewként versenyzek, mint az Ellentétek Rendje al-pótmágus mestersegéd-helyettesként... Igen, a rangok bonyolultak, nem igazán tudom követni őket, lépjünk túl rajta. Bár az tény, hogy mikor egy ilyet meghirdetünk, akkor jobbára csak erről a két helyről lesznek majd jelentkezők, és a rendeken belül egymással megmérkőzni nap mint nap lehetőségünk nyílik, így persze volna értelme a csapatversenynek, de... milyen formában gondoltad? Felteszem nem tömegharcként, hanem párokban. Bedobjuk a neveket egy kalapba, mindenkinek sorsolunk egy párt, mindenki egyszer harcol, és aki nyer, az egy pont annak a rendnek? És akkor ahol több a pont, az nyert *itt hagy szünetet, hogy amennyiben Worenth nem így gondolta, kifejthesse a saját elképzelését, majd felvezeti a sajátját* Én egy "mindenki magáért" alapúra gondoltam, ilyen páros-továbbjutós megoldásban. Mindenkinek sorsolunk egy párt, majd a győztesek továbbjutnak, és egymással is megmérkőznek, és így tovább, amíg csak egy marad. Ez szerintem annyiból jobb, mint rendek szerinti párosítás, hogy itt a jobbak több mindenkivel is összemérhetik az erejüket. Meg őszintén szólva a magam részéről erőteljesen nem szeretném, ha olyasmi, aminek a szervezésében benne van a kezem, esetlegesen ilyen Szilánkok és Ellentétesek közti viszályba torkollna. Tudom, kicsi az esélye, de... *a maga részéről nem igazán bízik benne, hogy Eralil ha bele is menne, akkor nem keverne valami kisebb-nagyobb bajt valamilyen meggondolatlan lépésével. Kizárt, ő ilyen két rend közti versengéshez nem adja a nevét.*
*Sajnos a városi őrség nem arról híres, hogy különösen képzettek lennének a harcosai. Kaptak képzést, persze, főleg az őrmesterek, de... Még azt sem mondja senki, hogy különösen sok eszük kéne legyen, elég egy csapatban egy ész, egy stratéga, aki megmondja, ki mit tegyen. A többségnek tudni kell teljesíteni a parancsot. Valahogy viszont mégsem jön nekik soha össze semmi. Talán a karavánpihenő is elveszett volna, ha nincsenek a kalandorok, meg a mindenféle kósza harcosok.*
- Persze én magam vajmi keveset értek a harcokhoz, az élőholtakhoz is csak annyit, amennyit a nekromantától tudok, bár... ha minden igaz, ez nem hagyományos nekromancia műve, ami most történik, bár hogy miben más, vagy hogy egyáltalán mit nevezünk hagyományos nekromanciának, azt aztán már végképp nem tudom. Viszont amire ki akarok lyukadni, hogy egy sereg nyilván nem csak úgy oszlik meg, mint harcosok és mágusok, mindkét kategórián belül vannak további csoportok, például a harcosok között van gyalogság, lovasság... Esetleg csoportosíthatjuk úgy is, hogy kardforgatók, és egyéb közelharcosok, na meg az íjászok. Részemről ha már nagyon muszáj lenne hadvezérkednem, akkor én az íjászaimmal megpróbálnám kilövetni az ellenség mágusait. Mármost az idők során nyilván nem csak az én fejemből pattant ki ilyen ötlet, szóval aki komolyabban benne van a dologban, az nyilván tudja, hova kell tenni a mágust, hogy az íjászok tűzvonalába se kerüljön, amíg egy-egy bonyolultabb mágiát elkántál. Nyilván élő pajzsot nem lenne etikus eléje rakni, így a tereptől függ, na és itt kezdődik az a rész, amikor már végképp elvesztem. Gyorsan felmérni a terepet, megállapítani, hogyan húzhatunk belőle hasznot, felállítani a sereget úgy, hogy mi legyünk előnyben... Én csak erősen általánosan tudok a hadviselés művészetéről beszélni, ami nálam annyit tesz, hogy mondjuk egy tucat kardos, mögöttük fél tucat íjász, leghátul egy-két mágus. Ilyen kupacokból annyit tegyünk egymás mellé, amennyi van, aztán... *enyhén a szája elé kapja a kezét, mert kis híján rátört a nevetés* aztán reménykedjünk, hogy valami jó fog történni.
*Minthogy hadászati tudományát közel háromszorosan kimerítette eme szakbarbár és hozzáértést teljes mértékben nélkülöző haditervvel, reménykedik, hogy tényleg nem jut oda a világ, hogy neki kell majd egy ilyet megszerveznie. Ha pedig mégis, akkor gyorsan előadja ezt a haditervet. Esetleg a "reménykedjünk, hogy valami jó történik" helyett "reménykedjünk, hogy ők se okosabbak", vagy "reménykedjünk, hogy majd ők elrontanak valamit".*
- Hát igen, együtt nyilván többet érnénk. Főleg ha megkockáztatunk egy talán kicsit elvont felfogást. És mivel ki is találtam egy nagyszerű példát a dologra, így már bűn lenne nem ismertetni. Egy vödör, ami félig van vízzel, és emellett folyamatosan folyik bele a víz. Körülötte valahányan vannak, akik ilyen kis vékony csöveken keresztül igyekeznek üresre inni a vödröt. Csakhogy senki nem ihat meg korlátnál mennyiségű vizet. Jó, ezen még dolgozhattam volna kicsit, de lényeg a következő: a víz az élőholt sereg, a vödör alja az entitás, vagy nekromanta, vagy bárki, aki a sereg mögött áll. Nem kizárt, hogyha hirtelen, egy csapásra takarítanánk el a sereget, akkor rövid időre utat nyernénk ahhoz, aki az egész mögött áll, és esélyünk lenne csapást mérni rá. Persze csak amíg a víz újból el nem lepi a vödör alját. Ez pedig kis csapatokkal lehetetlen, ha csak akkor jövünk rá, hogy össze kéne fogni, mikor a többség már teleitta magát, akkor a visszamaradók sem lesznek képesek olyan hirtelen, olyan gyorsan annyi vizet meginni. Így a végére mégis megtetszett a példa... Szóval mikor majd összefognak a visszamaradók, miközben a seregeink nagy része már elveszett, akkor lehetetlen lesz utat törni az élőholtakon át. Ezért kéne előre gondolkodni ugyebár.
*A példa persze nem tökéletes, de mégis, remekül érzékelteti a helyzetet. Egyelőre akik a vödör körül állnak, azok csak kényelmesen iszogatnak, és talán mire rájönnek, hogy egyszerre kéne felhörpinteni az egészet, addigra már régen késő. Persze elég hiú remény, hogy ez így működne, ezért is szögezte le Lorew az elején, hogy elvont feltételezés. Nagy valószínűséggel az entitásra semmilyen módon nem tudnak csapást mérni, így jobb híján kitartanak, amíg bírnak, de nyerni nem sok esély van.*
- Hát... *őszintén szólva Lorew ebben formában nem támogatja az ötletet, de azt először még magának is meg kell magyaráznia, miért nem* Nem tudom, de valamiért nem tetszik ez az ötlet. Persze meggyőzhető vagyok, de mindenképpen szeretnék lehetőséget adni a két rendtől függetlenül működő mágusoknak is. Emellett nem vagyok az a fajta nagy csapatjátékos, inkább Lorewként versenyzek, mint az Ellentétek Rendje al-pótmágus mestersegéd-helyettesként... Igen, a rangok bonyolultak, nem igazán tudom követni őket, lépjünk túl rajta. Bár az tény, hogy mikor egy ilyet meghirdetünk, akkor jobbára csak erről a két helyről lesznek majd jelentkezők, és a rendeken belül egymással megmérkőzni nap mint nap lehetőségünk nyílik, így persze volna értelme a csapatversenynek, de... milyen formában gondoltad? Felteszem nem tömegharcként, hanem párokban. Bedobjuk a neveket egy kalapba, mindenkinek sorsolunk egy párt, mindenki egyszer harcol, és aki nyer, az egy pont annak a rendnek? És akkor ahol több a pont, az nyert *itt hagy szünetet, hogy amennyiben Worenth nem így gondolta, kifejthesse a saját elképzelését, majd felvezeti a sajátját* Én egy "mindenki magáért" alapúra gondoltam, ilyen páros-továbbjutós megoldásban. Mindenkinek sorsolunk egy párt, majd a győztesek továbbjutnak, és egymással is megmérkőznek, és így tovább, amíg csak egy marad. Ez szerintem annyiból jobb, mint rendek szerinti párosítás, hogy itt a jobbak több mindenkivel is összemérhetik az erejüket. Meg őszintén szólva a magam részéről erőteljesen nem szeretném, ha olyasmi, aminek a szervezésében benne van a kezem, esetlegesen ilyen Szilánkok és Ellentétesek közti viszályba torkollna. Tudom, kicsi az esélye, de... *a maga részéről nem igazán bízik benne, hogy Eralil ha bele is menne, akkor nem keverne valami kisebb-nagyobb bajt valamilyen meggondolatlan lépésével. Kizárt, ő ilyen két rend közti versengéshez nem adja a nevét.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-02-28 13:38:15
Üzenet elküldve: 2016-02-28 13:38:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Nyilván mindennek megvan az ellenszere. A mágusok nagyon hasznos dolgokat képesek varázsolni, és globálisan is borsot törhetnek az ellenfél orra alá, viszont könnyen kerülhetnek ez miatt célponttá, akiket rögtön ki akarnak vonni a forgalomból. Igazából a legjobb szerintem, ha tíz harcos mögé felsorakozik egy erős mágus, az úgy már elég jó kis csapat. Persze sok múlik a harcosokon is, mennyire is képzettek, bátrak és szívósak. Érdekes ez, mert fegyvert szinte mindenki egytől egyig képes forgatni, sőt ha végigmész a népen, aligha találsz olyat, aki teljesen fegyvertelen... csak talán hiányzik a minőség, vagy hiányoznak azok a kiképzőtisztek, akik igazi harcost faragnak egy fegyverforgatóból. Na de ugye az sincs ingyen, azért is fizetni kell. Egyébként egyetértek veled.
*Lorew különös egyéniség. Első ránézésre nem tűnhet egy barátságos alaknak, de ha kicsit beszélgetésbe keveredik vele az ember bizony hamar rájön, hogy van sütnivalója, és jók a meglátásai még akkor is, ha helytelenek. Ugyanis ha van véleménye, és képes ezt megfogalmazni, hangot adni neki, az már valamilyen szintű értelemre utal... kifejezetten kellemes a társasága.*
-Igen sajnos nekünk a bajtársaink nem annyit jelentenek, mintha kivágnál egy fát a másik helyett. Az utánpótlásuk egyértelműen lényegesebb, és még nem is kerül nagy erőfeszítésbe sem pénzbe... egy kis mágia, és már kész is van a sereg. Ez miatt egyértelmű, hogy az előny az övék még akkor is ugye, ha teszem azt képzetlen harcosok. Ha sokszoros túlerőben vannak, ellehetnek itt akármilyen harcosok és mágusok. Egy képzett kemény harcos mennyit bírna legyőzni amíg őt is fel nem nyársalják? Tízet, vagy húszat? Az nekik nem veszteség, illetve ha az is csupán átmenetileg, amíg nem érkezik meg az utánpótlás. Sajnos azt be kell látni, hogy ebben a harcban nem mi irányítunk. Én is attól tartok, hogy ha ezek esetlegesen el is vonulnak egy időre, sosem lesz már tőlük nyugtunk... legfeljebb rendezgetik a soraikat, és egy év múlva ismét támadásba lendülnek... akár sokkalta többen. Akárhogy is van én még mindig azt mondom, hogy számunkra a győzelem kulcsa az összefogásban lehet. Kellenek megfelelő hadvezérek, akik jó taktikát tudnak kieszelni, kell utánpótlás fegyverekből, páncélokból, lovakból, és persze sok fegyveres meg néhány mágus. És most az egyszer félre kell tenni a faji nézeteltéréseket, viszonyokat, és egy csónakban kell evezni. Később ez akár jó néhány szövetséget is összekovácsolhat, és barátságos viszonyokat alakíthat ki.
*Ami ugye valamivel felelősségteljesebb mint a semlegesség, és nagyobb is a kötelességtudat... a barátságos szövetségek nyilván elvből (vagy szerződésükből adódóan) támogatják egymást, de a semlegesek azok hát ha akarnak jönnek, ha meg nem akkor nem, kényük kedvük szerint dönthetnek. Tehát Worenth még mindig úgy véli bárhogy is agyalnak, hogy az ő erejük az összefogásban van... aztán persze lehet, hogy téved, nincs kizárva ez sem.*
-A Mágustoronyban már régen jártam, pedig már bőven itt lenne az ideje, hogy meglátogassam az ottani mestert... az kár, pedig már egészen beleéltem magam. *mosolyodik el, ki az aki ebbe ne élné bele magát?* -Lenne egy konkrétabb ötletem Lorew. Rendezhetnénk egy olyan mágustusát, ahol Eralil rendjének tagjai párbajoznak a Ezüstszilánk tagjaival. Nem kell akkor nagy hivatalos parádé, csupán egy kis megmérettetés. Az senkinek sem ártana nemde? És igen, jó ötletnek tartanám a templomban járni egy kört, hátha kapnánk valami kis jutalmat, de nem is ez lenne a legfontosabb, hanem maga az esemény. Természetesen előbb az Úrnőmet megkérdezném és a tanoncokat, de szerintem nem lenne ellenükre. Mit gondolsz Eralil nagymester hajlana az ilyesmire? A helyszín meg tényleg már csak mellékes, az lenne a legkevesebb, elvégre hely az éppen akadna. A mágustanoncoknak meg kifejezetten jó kis felmérés lenne, hogy lássák hol is tartanak, azonfelül sok tapasztalatot szerezhetnek élesben, és tanulhatnak is egymástól ezt-azt.
-Nyilván mindennek megvan az ellenszere. A mágusok nagyon hasznos dolgokat képesek varázsolni, és globálisan is borsot törhetnek az ellenfél orra alá, viszont könnyen kerülhetnek ez miatt célponttá, akiket rögtön ki akarnak vonni a forgalomból. Igazából a legjobb szerintem, ha tíz harcos mögé felsorakozik egy erős mágus, az úgy már elég jó kis csapat. Persze sok múlik a harcosokon is, mennyire is képzettek, bátrak és szívósak. Érdekes ez, mert fegyvert szinte mindenki egytől egyig képes forgatni, sőt ha végigmész a népen, aligha találsz olyat, aki teljesen fegyvertelen... csak talán hiányzik a minőség, vagy hiányoznak azok a kiképzőtisztek, akik igazi harcost faragnak egy fegyverforgatóból. Na de ugye az sincs ingyen, azért is fizetni kell. Egyébként egyetértek veled.
*Lorew különös egyéniség. Első ránézésre nem tűnhet egy barátságos alaknak, de ha kicsit beszélgetésbe keveredik vele az ember bizony hamar rájön, hogy van sütnivalója, és jók a meglátásai még akkor is, ha helytelenek. Ugyanis ha van véleménye, és képes ezt megfogalmazni, hangot adni neki, az már valamilyen szintű értelemre utal... kifejezetten kellemes a társasága.*
-Igen sajnos nekünk a bajtársaink nem annyit jelentenek, mintha kivágnál egy fát a másik helyett. Az utánpótlásuk egyértelműen lényegesebb, és még nem is kerül nagy erőfeszítésbe sem pénzbe... egy kis mágia, és már kész is van a sereg. Ez miatt egyértelmű, hogy az előny az övék még akkor is ugye, ha teszem azt képzetlen harcosok. Ha sokszoros túlerőben vannak, ellehetnek itt akármilyen harcosok és mágusok. Egy képzett kemény harcos mennyit bírna legyőzni amíg őt is fel nem nyársalják? Tízet, vagy húszat? Az nekik nem veszteség, illetve ha az is csupán átmenetileg, amíg nem érkezik meg az utánpótlás. Sajnos azt be kell látni, hogy ebben a harcban nem mi irányítunk. Én is attól tartok, hogy ha ezek esetlegesen el is vonulnak egy időre, sosem lesz már tőlük nyugtunk... legfeljebb rendezgetik a soraikat, és egy év múlva ismét támadásba lendülnek... akár sokkalta többen. Akárhogy is van én még mindig azt mondom, hogy számunkra a győzelem kulcsa az összefogásban lehet. Kellenek megfelelő hadvezérek, akik jó taktikát tudnak kieszelni, kell utánpótlás fegyverekből, páncélokból, lovakból, és persze sok fegyveres meg néhány mágus. És most az egyszer félre kell tenni a faji nézeteltéréseket, viszonyokat, és egy csónakban kell evezni. Később ez akár jó néhány szövetséget is összekovácsolhat, és barátságos viszonyokat alakíthat ki.
*Ami ugye valamivel felelősségteljesebb mint a semlegesség, és nagyobb is a kötelességtudat... a barátságos szövetségek nyilván elvből (vagy szerződésükből adódóan) támogatják egymást, de a semlegesek azok hát ha akarnak jönnek, ha meg nem akkor nem, kényük kedvük szerint dönthetnek. Tehát Worenth még mindig úgy véli bárhogy is agyalnak, hogy az ő erejük az összefogásban van... aztán persze lehet, hogy téved, nincs kizárva ez sem.*
-A Mágustoronyban már régen jártam, pedig már bőven itt lenne az ideje, hogy meglátogassam az ottani mestert... az kár, pedig már egészen beleéltem magam. *mosolyodik el, ki az aki ebbe ne élné bele magát?* -Lenne egy konkrétabb ötletem Lorew. Rendezhetnénk egy olyan mágustusát, ahol Eralil rendjének tagjai párbajoznak a Ezüstszilánk tagjaival. Nem kell akkor nagy hivatalos parádé, csupán egy kis megmérettetés. Az senkinek sem ártana nemde? És igen, jó ötletnek tartanám a templomban járni egy kört, hátha kapnánk valami kis jutalmat, de nem is ez lenne a legfontosabb, hanem maga az esemény. Természetesen előbb az Úrnőmet megkérdezném és a tanoncokat, de szerintem nem lenne ellenükre. Mit gondolsz Eralil nagymester hajlana az ilyesmire? A helyszín meg tényleg már csak mellékes, az lenne a legkevesebb, elvégre hely az éppen akadna. A mágustanoncoknak meg kifejezetten jó kis felmérés lenne, hogy lássák hol is tartanak, azonfelül sok tapasztalatot szerezhetnek élesben, és tanulhatnak is egymástól ezt-azt.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965