Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2003-2022
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-02-05 16:24:56
Üzenet elküldve: 2013-02-05 16:24:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Tekintete elréved a távolba, egész a felhőkig, de nem látja a fehér pamacsokat, gondolatai jobban lefoglalják. Arra már a második mondatnál rájött, hogy a lányra felesleg figyelnie, amaz úgysem vele foglalkozik, ezért nem is reagál a szavaira. Nem fog figyelemért könyörögni. Megpróbálta megosztani a keserűséget, de ha ennyire látványosan nem kíváncsiak rá, hát el tudja fojtani, lelke mélyére rejteni, ahol aztán belső kórként emésztheti tovább, élete végéig.
Egy férfi áll meg mellettük és guggol le hozzájuk. Ez már feltűnik neki, fekete szemei az ismeretlenre fordulnak, hogy megvizsgálják az enyhe őrületet, a sebhelyekkel tarkított arcot és ezüst tincseket. Nem is tudja, miért lepi meg, hogy egy temetőben efféle alakok fordulnak meg, hiszen logikus, hogy csak azok keresik a holtak menedékét, akiket az élők eltaszítanak. A gondolatra ajkaira visszatelepszik a keserű mosoly. Vajon még innen is kidobják? Ha tudnák, miféle, akkor biztos ez lenne a sorsa.*
-Segíteni? Az attól függ, mit ért segítség alatt. Egy kötél vagy tőr nagy segítség tud lenni.
*Elmélkedik hangosan. Véglis, ha itt érné utol a vég, legalább nem kellene messzire vinni és nem okozna még több galibát másoknak. Lehet, hogy meg is áshatná a saját sírját, hogy még előzékenyebb legyen és még kevesebb gondot jelentsen. Ha már élete nem tudott ebben a mederben folyni, halála legyen ilyen.*
-Amíg a múltat nem lehet semmissé tenni, addig segíteni sem lehet rajtam.
*Ingatja meg a fejét az idegen kérdésére, mielőtt újra maga elé révedne. Az az átkozott múlt... Fiatal volt, akkor még nem gondolt olyanokra, hogy rosszkor fellobbanó szenvedélye miatt később ilyen árat fizethet. Pedig már akkor is mondták, hogy ez nem természetes, de ki törődött ilyenekkel, mikor előtte állt az élet?*
-Ostoba fajankó voltam...
*Súgja maga elé látszólag összefüggéstelenül, saját gondolatmenetének zárásaképp.*
Egy férfi áll meg mellettük és guggol le hozzájuk. Ez már feltűnik neki, fekete szemei az ismeretlenre fordulnak, hogy megvizsgálják az enyhe őrületet, a sebhelyekkel tarkított arcot és ezüst tincseket. Nem is tudja, miért lepi meg, hogy egy temetőben efféle alakok fordulnak meg, hiszen logikus, hogy csak azok keresik a holtak menedékét, akiket az élők eltaszítanak. A gondolatra ajkaira visszatelepszik a keserű mosoly. Vajon még innen is kidobják? Ha tudnák, miféle, akkor biztos ez lenne a sorsa.*
-Segíteni? Az attól függ, mit ért segítség alatt. Egy kötél vagy tőr nagy segítség tud lenni.
*Elmélkedik hangosan. Véglis, ha itt érné utol a vég, legalább nem kellene messzire vinni és nem okozna még több galibát másoknak. Lehet, hogy meg is áshatná a saját sírját, hogy még előzékenyebb legyen és még kevesebb gondot jelentsen. Ha már élete nem tudott ebben a mederben folyni, halála legyen ilyen.*
-Amíg a múltat nem lehet semmissé tenni, addig segíteni sem lehet rajtam.
*Ingatja meg a fejét az idegen kérdésére, mielőtt újra maga elé révedne. Az az átkozott múlt... Fiatal volt, akkor még nem gondolt olyanokra, hogy rosszkor fellobbanó szenvedélye miatt később ilyen árat fizethet. Pedig már akkor is mondták, hogy ez nem természetes, de ki törődött ilyenekkel, mikor előtte állt az élet?*
-Ostoba fajankó voltam...
*Súgja maga elé látszólag összefüggéstelenül, saját gondolatmenetének zárásaképp.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-02-05 15:54:00
Üzenet elküldve: 2013-02-05 15:54:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Nara, Kean //
*Az a lány, kisírt szempárjában új reménnyel égve siet el tőle, hátrahagyva ígéretét. Nagyon reméli, hogy párját épségben leli és hoz neki süteményt. Jaj, de régen evett már akármilyen süteményt! Egy ideje csupán annyit és azt evett, ami a túléléséhez kellett. Ezért is kezdett soványodni. Elfogyóban van, amit viszont nem kéne. Hogy nézne ki, ha csont és bőr volna? Nem elég fekete öltözete, sebhelyei és a sápadt, hideg bőre? Így is már a Halálnak nézik, mikor a temetőben sétálgat. Ami pedig szokása, hiszen ő felügyeli a holtakat, mint azt a templom vezetőjétől kérte is.
Lábai vezetik kifelé, arcán széles mosoly, zöld szempárja fényes izzással tekint minden egyes sírkőre. Amelyről nem kopott le még a név, tudja is már, ki fekszik alant. Nem volt nehéz mindet megjegyezni. Sajnos majdnem annyi névtelen már, mint ahány elméjébe vésődött.
Viszont, az egyik kő közelében, hol szokása fordulni, hogy a kis kanyarral annak a hosszú nevű nőnek a sírja előtt térjen ki, most két alak kuporog. Egyik a sírkőnek vetve magát, a másik meg mellette. Kiket esz a fene ilyen helyre? S ráadásul egy ilyen napon... Mindegy, ha azon a lányon a templomban valamelyest is tudott segíteni, akkor ez a páros se lesz kihívás. Ha mégis, az sem baj, mg nem törnek életére... Megint...
Közelükbe sétál és föléjük magasodva, lévén ő álló helyzetben érkezik, szól le hozzájuk. Illetve, csak szólna, ajkai elnyílnak már, torka is feszül, de mielőtt szó esne át ajkai, lejjebb hajol, hogy guggolva legyen egy szinten a lánnyal és a férfival. Őszes-ezüstös haja kicsit arcába kerül, de zöldellő szempárja így is szinte sikítva világít ki tincsei közül.*
- Keserűség terjeng a levegőben... Segíthetek esetleg?
*Kérdi és a lány felé emeli egyik kezét, ruhájának bő ujjából előbukkan egyik vékony, sápadt keze, ujjai közt pedig ott egy kendő. Könnyek itatására szánja, nem szép látvány a síró nő, hát tessék kitörölni a könnycseppeket és mosolyogni. Persze, ennyire közvetlen nem lesz, hogy odavesse szavak formájában, de azért kíváncsian várja megnyugtató mosollyal és őrülten csillogó szempárral a választ kérdésére. Igaz, ha nem szeretnék segítségét, ő akkor is segíteni fog. Majd ráérnek akkor szomorkodni sorsuk felett, ha már végleg a temetőbe lesznek zárva.*
*Az a lány, kisírt szempárjában új reménnyel égve siet el tőle, hátrahagyva ígéretét. Nagyon reméli, hogy párját épségben leli és hoz neki süteményt. Jaj, de régen evett már akármilyen süteményt! Egy ideje csupán annyit és azt evett, ami a túléléséhez kellett. Ezért is kezdett soványodni. Elfogyóban van, amit viszont nem kéne. Hogy nézne ki, ha csont és bőr volna? Nem elég fekete öltözete, sebhelyei és a sápadt, hideg bőre? Így is már a Halálnak nézik, mikor a temetőben sétálgat. Ami pedig szokása, hiszen ő felügyeli a holtakat, mint azt a templom vezetőjétől kérte is.
Lábai vezetik kifelé, arcán széles mosoly, zöld szempárja fényes izzással tekint minden egyes sírkőre. Amelyről nem kopott le még a név, tudja is már, ki fekszik alant. Nem volt nehéz mindet megjegyezni. Sajnos majdnem annyi névtelen már, mint ahány elméjébe vésődött.
Viszont, az egyik kő közelében, hol szokása fordulni, hogy a kis kanyarral annak a hosszú nevű nőnek a sírja előtt térjen ki, most két alak kuporog. Egyik a sírkőnek vetve magát, a másik meg mellette. Kiket esz a fene ilyen helyre? S ráadásul egy ilyen napon... Mindegy, ha azon a lányon a templomban valamelyest is tudott segíteni, akkor ez a páros se lesz kihívás. Ha mégis, az sem baj, mg nem törnek életére... Megint...
Közelükbe sétál és föléjük magasodva, lévén ő álló helyzetben érkezik, szól le hozzájuk. Illetve, csak szólna, ajkai elnyílnak már, torka is feszül, de mielőtt szó esne át ajkai, lejjebb hajol, hogy guggolva legyen egy szinten a lánnyal és a férfival. Őszes-ezüstös haja kicsit arcába kerül, de zöldellő szempárja így is szinte sikítva világít ki tincsei közül.*
- Keserűség terjeng a levegőben... Segíthetek esetleg?
*Kérdi és a lány felé emeli egyik kezét, ruhájának bő ujjából előbukkan egyik vékony, sápadt keze, ujjai közt pedig ott egy kendő. Könnyek itatására szánja, nem szép látvány a síró nő, hát tessék kitörölni a könnycseppeket és mosolyogni. Persze, ennyire közvetlen nem lesz, hogy odavesse szavak formájában, de azért kíváncsian várja megnyugtató mosollyal és őrülten csillogó szempárral a választ kérdésére. Igaz, ha nem szeretnék segítségét, ő akkor is segíteni fog. Majd ráérnek akkor szomorkodni sorsuk felett, ha már végleg a temetőbe lesznek zárva.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-02-05 08:58:12
Üzenet elküldve: 2013-02-05 08:58:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Pont éjjel caplat el ide a szerencsétlen, mikor a szokottnál is hidegebb az idő. Szorosan összehúzza magán köpenyét, hogy legalább a szelet ne érezze. jókor, időben jött, napnyugta után nem sokkal. Volt ideje átfagyni, nemsoká éjfél, de semmi mozgás.*
~Hol egy tökös gyerek, aki bizonyítani akar? Ilyenkor bezzeg sehol!~
*Pedig ismeri annyira a felszínieket, hogy valaki a híresztelések ellenére is jönni fog. Az első két eltűnés után is volt egy harmadik botor próbálkozó. Negyedik miért ne lenne?*
~Bolondok ezek mind!~
*Eddig nem tapasztalt semmi furcsát a kapukon belül, pedig ő csak eszre venné, hiszen az éjszaka az ő közege. De akkor mi lehet? Feleslegesen töri az agyát, inkább a lehető legközelebb húzódik a fedezéknek használt kripta oldalához és figyeli a kaput. Persze fülel is, nehogy valaki meglepje hátulról.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 14:03:09, a következő indokkal:
Jelpótlás.
~Hol egy tökös gyerek, aki bizonyítani akar? Ilyenkor bezzeg sehol!~
*Pedig ismeri annyira a felszínieket, hogy valaki a híresztelések ellenére is jönni fog. Az első két eltűnés után is volt egy harmadik botor próbálkozó. Negyedik miért ne lenne?*
~Bolondok ezek mind!~
*Eddig nem tapasztalt semmi furcsát a kapukon belül, pedig ő csak eszre venné, hiszen az éjszaka az ő közege. De akkor mi lehet? Feleslegesen töri az agyát, inkább a lehető legközelebb húzódik a fedezéknek használt kripta oldalához és figyeli a kaput. Persze fülel is, nehogy valaki meglepje hátulról.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.05 14:03:09, a következő indokkal:
Jelpótlás.
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-02-05 08:22:03
Üzenet elküldve: 2013-02-05 08:22:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy ott áll, kezét nyújtva a férfinak, önkéntelenül is azon kezd el töprengeni, hogy amikor felsegíti őt, hogyan tudná a leggyorsabban megölni, persze ez mind a kedves mosoly mögött történik. Még mindig az őrület próbál valami kusza rendet teremteni fejében. Hisz baljában a köpeny alatt ott a kés, csak annyi a dolga hogy belehúzza az elfet. Rá is markol jó erősen, amitől újra keserű villámként repül vissza a valóságba. Bal keze a kabát zsebében van, ami pedig teljesen üres… Hol a kés? No sebaj, akkor majd jó nagyot lódít a fickón, elgáncsolja, a háta mögé csavarja a kezét, talán el is töri... De nincs nála semmi amivel gyorsan végezni lehetne vele… Miért is van itt egyáltalán? Hisz nem is anyja küldte... De mindegy is, úgysem fogadják el a kezét, ami így szépen visszaereszkedik oldalára mikor a férfi elkezd beszélni.
~Nem gyógyít az semmit… Nem lesz jobb? Nem múlik el?~
*Kalapácsként csattan rajta mikor végre ráemelkednek a szemek, de nem a nézés zavarja, sokkal inkább az elhangzottak. A hatalmas csattanás egy ütéssel szakítja be lelkének falait, a mosolygós maszk szép lassan lefolyik arcáról, hogy újra könnyel teljenek meg a barna szemek.*
~Mindig így fog fájni?~
*Üvöltés süvít végig fejében mikor szép lassan lecsukja szemeit, útjára indítva az összegyűlt könnyeket. A gyógyulás reménye ezzel szertefoszlik, és vele a remény szülte őrület is lassan a homályba vész. Hallgatja ahogy az elf a szerelemről beszél, a szerelemről amit ő még távolról sem ismer. Elég nevetségesen hangzik neki hogy valaki így búslakodjon egy ilyen apróság miatt. Szerelem… nem tud neki nagy jelentőséget tulajdonítani, mi ez az apróság az ő kínjához képest? Ha tudná miről van szó, talán máshogy gondolná, de így ismeretlenül megfoghatatlan, összehasonlíthatatlan csekélységnek tűnik az egész. Pedig kívülről talán úgy tűnhet mintha ő is hasonló cipőben járna, és ezért jöttek volna elő a könnyek. A férfi elhallgat, és egy rövid csend következik. Nem szereti a csendet… Nincs ami elterelje saját gondolatai felől. Ki is nyitja szemeit, de már jönnek a következő szavak. Pont a múlt kerül szóba… Hogy amiatt aggódik, mit gondolnak mások a múltjáról? Ha tudná mekkora szerencséje van, hogy ilyen luxust engedhet meg magának. Hogy más mit gondol… Narát a legkevésbé érdekli más véleménye, ő saját magával nem tud megbékélni. Saját lelke átkozza minden pillanatban. Lába megremeg a gyengeségtől, térdei megadóan indulnak el előre, feneke végül bokái között huppan a földre. Még el is dőlne talán, ha jobbjával nem tudná megtámasztani magát.*
- Csak van kiút a múlt árnyékából. Kell hogy legyen.
*Motyogja maga elé, a földet bámulva térdei előtt. Nem is igazán a férfinak intézi szavait, inkább magát próbálja meggyőzni vele. Szerelemről, szeretetről, nem sokat tud… Ebben a témában ha akarna sem tudna segíteni, de azt nem hajlandó elhinni, hogy a múlttól nem lehetne megszabadulni.*
- A múlton már nem tudsz változtatni, de a jövődön még igen. Mire jó az hogy itt keseregsz?
*Magának teszi fel a kérdést a földet bámulva, érdekli is őt hogy a másik egyáltalán itt van. Nagyon jól elbeszélgetnek egymás mellett…*
A hozzászólás írója (Nara Ronx) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.05 08:25:06
~Nem gyógyít az semmit… Nem lesz jobb? Nem múlik el?~
*Kalapácsként csattan rajta mikor végre ráemelkednek a szemek, de nem a nézés zavarja, sokkal inkább az elhangzottak. A hatalmas csattanás egy ütéssel szakítja be lelkének falait, a mosolygós maszk szép lassan lefolyik arcáról, hogy újra könnyel teljenek meg a barna szemek.*
~Mindig így fog fájni?~
*Üvöltés süvít végig fejében mikor szép lassan lecsukja szemeit, útjára indítva az összegyűlt könnyeket. A gyógyulás reménye ezzel szertefoszlik, és vele a remény szülte őrület is lassan a homályba vész. Hallgatja ahogy az elf a szerelemről beszél, a szerelemről amit ő még távolról sem ismer. Elég nevetségesen hangzik neki hogy valaki így búslakodjon egy ilyen apróság miatt. Szerelem… nem tud neki nagy jelentőséget tulajdonítani, mi ez az apróság az ő kínjához képest? Ha tudná miről van szó, talán máshogy gondolná, de így ismeretlenül megfoghatatlan, összehasonlíthatatlan csekélységnek tűnik az egész. Pedig kívülről talán úgy tűnhet mintha ő is hasonló cipőben járna, és ezért jöttek volna elő a könnyek. A férfi elhallgat, és egy rövid csend következik. Nem szereti a csendet… Nincs ami elterelje saját gondolatai felől. Ki is nyitja szemeit, de már jönnek a következő szavak. Pont a múlt kerül szóba… Hogy amiatt aggódik, mit gondolnak mások a múltjáról? Ha tudná mekkora szerencséje van, hogy ilyen luxust engedhet meg magának. Hogy más mit gondol… Narát a legkevésbé érdekli más véleménye, ő saját magával nem tud megbékélni. Saját lelke átkozza minden pillanatban. Lába megremeg a gyengeségtől, térdei megadóan indulnak el előre, feneke végül bokái között huppan a földre. Még el is dőlne talán, ha jobbjával nem tudná megtámasztani magát.*
- Csak van kiút a múlt árnyékából. Kell hogy legyen.
*Motyogja maga elé, a földet bámulva térdei előtt. Nem is igazán a férfinak intézi szavait, inkább magát próbálja meggyőzni vele. Szerelemről, szeretetről, nem sokat tud… Ebben a témában ha akarna sem tudna segíteni, de azt nem hajlandó elhinni, hogy a múlttól nem lehetne megszabadulni.*
- A múlton már nem tudsz változtatni, de a jövődön még igen. Mire jó az hogy itt keseregsz?
*Magának teszi fel a kérdést a földet bámulva, érdekli is őt hogy a másik egyáltalán itt van. Nagyon jól elbeszélgetnek egymás mellett…*
A hozzászólás írója (Nara Ronx) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.05 08:25:06
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-02-04 22:52:53
Üzenet elküldve: 2013-02-04 22:52:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem tudja, miféle emlékeket szakít fel a lányban, csak azt tudja, hogy az ő helyzetét mi jellemzi. Pontosan ezek, amiket elmondott. Nehéz volt, de tudja, hogy muszáj volt hangosan is megfogalmazni, mert ő maga is így fogja fel igazán, hogy itt a vége. Utolsó reménye odaveszett ezzel a húzásával.
A lány szavai szinte ökölcsapásként hatnak rá. Örülnie kellene? Ha Lili boldogabb nélküle, akkor neki is jobban kellene éreznie magát? Ajkai keserű mosolyra rándulnak, ahogy ebbe belegondol.*
-Az idő mindent begyógyít? Mindent begyógyít? Mit tudsz te az időről, percéletű gyermek? Még a szüleid sem voltak sehol, amikor én már ebben az életben szenvedtem. Én tudom, mi az idő és én tudom, hogy nem gyógyít az semmit.
*Villannak a szemei a lánykára, aki kioktatja éppen. 110 éves elfként már tisztában van az élettel, nincs szüksége az efféle elcsépelt tanácsokra.*
-Törődtem vele, még most is törődöm, de nem tudom meghazudtolni azt a szerelmet, amit iránta érzek. Már az elején is tudtam, hogy egy gazember vagyok, mert nem érdemlem meg, de Kétarcú látja lelkem, tényleg szeretem és ezt nem tudtam figyelmen kívül hagyni, ezért is vettem szavát, hogy amíg én udvarolok neki, más férfira rá sem néz.
*Sóhajt egy nagyot, fejét a sírkőnek dönti és az égre bámul. Már anno a ligetben is tudta, hogy nem szabadna az úriember játszva udvarolnia, de annyira szerette volna jól csinálni. Csak egy esélyt akart, hogy jól csinálhassa, ahogy azt kellett volna, de a múlt megint bekavart. Sosem lesz esélye, hogy kiszabaduljon ennek árnyékából, igaz?*
-Valami jót? Az életemben, se a múltamban, se a jövőmben nincs semmi jó. Olyan dolgokat műveltem, amiért még ő is csap szembeköpni tud.
*Nem olyan könnyű őt megnyerni és a bizalmába férkőzni, a szó is csak azért dől belőle, mert muszáj, hogy valakivel megossza, mi nyomja a lelkét. Jobb lenne? Ki tudja...*
A lány szavai szinte ökölcsapásként hatnak rá. Örülnie kellene? Ha Lili boldogabb nélküle, akkor neki is jobban kellene éreznie magát? Ajkai keserű mosolyra rándulnak, ahogy ebbe belegondol.*
-Az idő mindent begyógyít? Mindent begyógyít? Mit tudsz te az időről, percéletű gyermek? Még a szüleid sem voltak sehol, amikor én már ebben az életben szenvedtem. Én tudom, mi az idő és én tudom, hogy nem gyógyít az semmit.
*Villannak a szemei a lánykára, aki kioktatja éppen. 110 éves elfként már tisztában van az élettel, nincs szüksége az efféle elcsépelt tanácsokra.*
-Törődtem vele, még most is törődöm, de nem tudom meghazudtolni azt a szerelmet, amit iránta érzek. Már az elején is tudtam, hogy egy gazember vagyok, mert nem érdemlem meg, de Kétarcú látja lelkem, tényleg szeretem és ezt nem tudtam figyelmen kívül hagyni, ezért is vettem szavát, hogy amíg én udvarolok neki, más férfira rá sem néz.
*Sóhajt egy nagyot, fejét a sírkőnek dönti és az égre bámul. Már anno a ligetben is tudta, hogy nem szabadna az úriember játszva udvarolnia, de annyira szerette volna jól csinálni. Csak egy esélyt akart, hogy jól csinálhassa, ahogy azt kellett volna, de a múlt megint bekavart. Sosem lesz esélye, hogy kiszabaduljon ennek árnyékából, igaz?*
-Valami jót? Az életemben, se a múltamban, se a jövőmben nincs semmi jó. Olyan dolgokat műveltem, amiért még ő is csap szembeköpni tud.
*Nem olyan könnyű őt megnyerni és a bizalmába férkőzni, a szó is csak azért dől belőle, mert muszáj, hogy valakivel megossza, mi nyomja a lelkét. Jobb lenne? Ki tudja...*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-31 02:21:58
Üzenet elküldve: 2013-01-31 02:21:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*A „bizonyára” szónál lehunyja szemeit és szélesebbre húzza mosolyát. A következő szavak viszont nem úgy hangzanak, ahogyan várta volna.*
~Bárhol jobb mint mellettem…~
*A szemek érdeklődve nyílnak ki újra, a mosoly elhalványul. A vidám álarc mögött családja ugrik be erről a mondatról. Lelkének tükrei elhomályosulnak ahogy keresztül néz a fickón, a sírkövön, a földön és mindenen...*
~Nem érdeklik mi történik velem…~
*Pont passzol a képhez ami felötlik benne. Hiányolják egyáltalán? Felesleges ezzel foglalkozni, csak egy lehetőséget lát. Ha keresik, azért teszik, hogy eltegyék láb alól. Ha pedig ez a helyzet, meg fogják találni. Ha megtalálják, vagy észre sem veszi amikor átküldik a másvilágra, vagy hosszas kínhalált hal. Ez tény, ezen nincs mit aggódni vagy gondolkodni. Vagy megkockáztatja hogy nem keresik, vagy ő végez magával mielőtt családja megtehetné, hogy megússza a kínzást. Pislog egyet miközben újra elmosolyodik, tekintetét ismét az elfre emelve. Érzelmei mostanra már nincsenek, csak a megszokás tartja helyén a vidám álarcot. Aludnia kéne, enni, és kipihenni a sérüléseit, talán akkor a józanész is visszatérne az őrület helyére. Szinte teljesen megfeledkezik magáról, talán látni azt hogy más is szenved elfeledteti saját gondjait.*
- Ha jobb neki mint melletted, annak is örülnöd kéne. Ha törődtél vele, örülnöd kéne hogy ő most jobban érzi magát, akkor is ha már nincs veled. Az idő viszont mindent begyógyít, csak rajtad múlik, hogy ezt az időt önsanyargatással, vagy vidáman töltöd-e.
*Még mindig mosolyog. Egészen addig, amíg egy kósza szellő végig nem simítja arcát, és meg nem érzi újra a könnyek által hagyott csík hidegét.*
~Sírtam?~
*A mosoly helyét meglepettség veszi át. Kihúzza jobbját a kabátja zsebéből, és kézfejének hátsó részével megtörli előbb bal, majd jobb szeme alatt az arcát, aztán az idegen felé nyújtja karját, hogy felsegítse a földről ha elfogadja. Tudata nem hajlandó tudomásul venni a letörölt könnyeket, azonnal elnyom és eltüntet mindent ami újból az őrületbe kergethetné, a meglepettség is csak egy pillanatig tűnik fel, amint megtörli arcát újra felkenődik rá az eddigi mosoly.*
- Gyere keressünk valami jót az életedben. Például, ha nem jutottál volna ide, nem találkozol velem!
*Még egy kacsintást is megenged, ha a férfi egyáltalán ránéz. Ó, hányszor használta ezt, és hasonló dumákat amikor egy áldozathoz kellett közel férkőznie… Milyen mesteri szintre fejlesztette anyja szolgálatában azt a képességet, hogy mások kegyeibe hízelegje magát. Hogy mindig tudja kinek mit kell mondani… Most persze nincs munka, nincs áldozat, nincs tudatos gondolkodás a szavak mögött, mégis ezt a mondatot húzza ki belőle a megszokás.*
~Bárhol jobb mint mellettem…~
*A szemek érdeklődve nyílnak ki újra, a mosoly elhalványul. A vidám álarc mögött családja ugrik be erről a mondatról. Lelkének tükrei elhomályosulnak ahogy keresztül néz a fickón, a sírkövön, a földön és mindenen...*
~Nem érdeklik mi történik velem…~
*Pont passzol a képhez ami felötlik benne. Hiányolják egyáltalán? Felesleges ezzel foglalkozni, csak egy lehetőséget lát. Ha keresik, azért teszik, hogy eltegyék láb alól. Ha pedig ez a helyzet, meg fogják találni. Ha megtalálják, vagy észre sem veszi amikor átküldik a másvilágra, vagy hosszas kínhalált hal. Ez tény, ezen nincs mit aggódni vagy gondolkodni. Vagy megkockáztatja hogy nem keresik, vagy ő végez magával mielőtt családja megtehetné, hogy megússza a kínzást. Pislog egyet miközben újra elmosolyodik, tekintetét ismét az elfre emelve. Érzelmei mostanra már nincsenek, csak a megszokás tartja helyén a vidám álarcot. Aludnia kéne, enni, és kipihenni a sérüléseit, talán akkor a józanész is visszatérne az őrület helyére. Szinte teljesen megfeledkezik magáról, talán látni azt hogy más is szenved elfeledteti saját gondjait.*
- Ha jobb neki mint melletted, annak is örülnöd kéne. Ha törődtél vele, örülnöd kéne hogy ő most jobban érzi magát, akkor is ha már nincs veled. Az idő viszont mindent begyógyít, csak rajtad múlik, hogy ezt az időt önsanyargatással, vagy vidáman töltöd-e.
*Még mindig mosolyog. Egészen addig, amíg egy kósza szellő végig nem simítja arcát, és meg nem érzi újra a könnyek által hagyott csík hidegét.*
~Sírtam?~
*A mosoly helyét meglepettség veszi át. Kihúzza jobbját a kabátja zsebéből, és kézfejének hátsó részével megtörli előbb bal, majd jobb szeme alatt az arcát, aztán az idegen felé nyújtja karját, hogy felsegítse a földről ha elfogadja. Tudata nem hajlandó tudomásul venni a letörölt könnyeket, azonnal elnyom és eltüntet mindent ami újból az őrületbe kergethetné, a meglepettség is csak egy pillanatig tűnik fel, amint megtörli arcát újra felkenődik rá az eddigi mosoly.*
- Gyere keressünk valami jót az életedben. Például, ha nem jutottál volna ide, nem találkozol velem!
*Még egy kacsintást is megenged, ha a férfi egyáltalán ránéz. Ó, hányszor használta ezt, és hasonló dumákat amikor egy áldozathoz kellett közel férkőznie… Milyen mesteri szintre fejlesztette anyja szolgálatában azt a képességet, hogy mások kegyeibe hízelegje magát. Hogy mindig tudja kinek mit kell mondani… Most persze nincs munka, nincs áldozat, nincs tudatos gondolkodás a szavak mögött, mégis ezt a mondatot húzza ki belőle a megszokás.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-31 01:23:20
Üzenet elküldve: 2013-01-31 01:23:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem észleli, hogy valaki érkezett a temetőbe, fülei hiába észlelik a neszt, amit az idegen kelt, agyát túlzottan lefoglalják saját gondolatai és az önsajnálat. Nem fiatal már, sok mindent megért és úgy érzi, az utolsó lehetőséget vesztette el arra, hogy legyen értelme a jövőbe tekinteni.
Csak akkor pillant fel, amikor valaki konkrétan az arcába hajol. Fekete szemei üresen merednek a másikra, ködös tekintete először csak a körvonalakat fogják fel, amik kísértetiesen emlékeztetik valakire. Még meg is hökken, hogy egykori riválisa lánya mit keres itt és miért akarja a lelkét ápolgatni, de tisztul a kép, látja, hogy mindkét tekintet barnán csillog, így pedig elkönyvelheti, hogy nem, Kétarcúnak hála idegent sodort elé a sors. Kétarcúnak hála? Ha tiszteletlenebb lenne, kiköpne oldalra. Ez a véleménye jelenleg az istenségről, aki folyamatos szenvedést bocsát rá.*
-Jobb helyen? Bizonyára... Elvégre bárhol jobb, mint mellettem ezek után...
*Ejti vissza a fejét előre. A lány szavai túl jól passzolnak a helyzethez, így észre sem veszi, hogy azok főleg a sírkőnek szólnának. Hiszen kedvese is nyilván már egy jobb helyen van, otthon próbálja kiheverni a megdöbbenést, talán még a rosszullét is kerülgeti, valahányszor arra gondol, hogy képes volt megérinteni őt. Milyen aranyos is erre a lehetőségre gondolni.*
-Szerintem már nem érdekli, mi történik velem. Akár fel is akaszthatnám magam, az ilyen undorító alakok egy könnycseppet sem érdemelnek.
*Undorító, beteg, természettel ellenkező... Ó magasságos, mennyire tudja ő, hogy amit művelt, azokat mindig csak ezzel tudták jellemezni, de amíg csak idegenektől jött a szidalmazás, csak megrántotta a vállát és lepergett róla minden. Most szerelme szótlansága is elég kín volt, hogy menekülni akarjon, kerülni a pillantását.*
-Amikor azt hiszem, hogy már kiismertem az életet annyira, hogy ne tudjon többet meglepni, mindig megmutatja, hogy újra rám tud taposni és újra tud még jobban fájni, mint korábban.
*Miért mondja el ezeket valakinek, akit még csak nem is látott? Az se érdekelné, ha egyedül lenne, de képtelen már magába fojtani minden keserűséget. Legalább egy valaki legyen, aki tud a nyomoráról, egy pár fül hallgassa meg, még akkor is, ha esetleg az is arcon köpi. Mindegy, minden mindegy, csak tudja valaki, hogy szenved.*
Csak akkor pillant fel, amikor valaki konkrétan az arcába hajol. Fekete szemei üresen merednek a másikra, ködös tekintete először csak a körvonalakat fogják fel, amik kísértetiesen emlékeztetik valakire. Még meg is hökken, hogy egykori riválisa lánya mit keres itt és miért akarja a lelkét ápolgatni, de tisztul a kép, látja, hogy mindkét tekintet barnán csillog, így pedig elkönyvelheti, hogy nem, Kétarcúnak hála idegent sodort elé a sors. Kétarcúnak hála? Ha tiszteletlenebb lenne, kiköpne oldalra. Ez a véleménye jelenleg az istenségről, aki folyamatos szenvedést bocsát rá.*
-Jobb helyen? Bizonyára... Elvégre bárhol jobb, mint mellettem ezek után...
*Ejti vissza a fejét előre. A lány szavai túl jól passzolnak a helyzethez, így észre sem veszi, hogy azok főleg a sírkőnek szólnának. Hiszen kedvese is nyilván már egy jobb helyen van, otthon próbálja kiheverni a megdöbbenést, talán még a rosszullét is kerülgeti, valahányszor arra gondol, hogy képes volt megérinteni őt. Milyen aranyos is erre a lehetőségre gondolni.*
-Szerintem már nem érdekli, mi történik velem. Akár fel is akaszthatnám magam, az ilyen undorító alakok egy könnycseppet sem érdemelnek.
*Undorító, beteg, természettel ellenkező... Ó magasságos, mennyire tudja ő, hogy amit művelt, azokat mindig csak ezzel tudták jellemezni, de amíg csak idegenektől jött a szidalmazás, csak megrántotta a vállát és lepergett róla minden. Most szerelme szótlansága is elég kín volt, hogy menekülni akarjon, kerülni a pillantását.*
-Amikor azt hiszem, hogy már kiismertem az életet annyira, hogy ne tudjon többet meglepni, mindig megmutatja, hogy újra rám tud taposni és újra tud még jobban fájni, mint korábban.
*Miért mondja el ezeket valakinek, akit még csak nem is látott? Az se érdekelné, ha egyedül lenne, de képtelen már magába fojtani minden keserűséget. Legalább egy valaki legyen, aki tud a nyomoráról, egy pár fül hallgassa meg, még akkor is, ha esetleg az is arcon köpi. Mindegy, minden mindegy, csak tudja valaki, hogy szenved.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-31 00:25:36
Üzenet elküldve: 2013-01-31 00:25:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*A sors iróniája hogy pont a temetőbe viszik lábai. Nem is nagyon figyel már rá hogy merre megy, teljesen máshol jár az esze, ha egyáltalán megvan még neki. Csak akkor eszmél, amikor már minden irányból sírkövek veszik körül. Eddig sietős léptei lelassulnak, ahogy körbetekint.*
~Temető... Ide fog kerülni az a három is a fogadóból.~
*Ha nem avatkozik közbe, akkor csak egy hullát kellene elföldelni. Ki ő hogy eldöntse, egy haljon meg, vagy három? Mégis megtette. Sőt, élvezte is. Minden pillanatát. Még csalódott is volt, hogy olyan könnyű és rövid volt az egész. Az egyre lassuló dobogás végül elhallgat mikor megállnak lábai. Hát mégis anyja lánya? Semmiképp... Rajta sosem látta hogy élvezi a harcot. Most hogy így belegondol, rajta sosem látott semmit... Mindig ugyanazt a hideg, semmitmondó arcot viselte. Amikor este betakarta, amikor harcolni tanította, amikor elvágta valakinek a torkát. Amikor a vért törölte le az arcáról... Semmi élvezet, semmi szeretet, semmi bűntudat vagy undor... Semmi... Nővére is szép lassan a viháncoló játszópajtásból anyja tökéletes képmásává vált. Két gyilkos, fekete árnyékba bújt fehér szobor. Narának még a bőre színe is más, barnább, nem olyan fehér, mint családjáé. Alakja is mindig teltebb volt, pedig ugyanazt ették, ugyanúgy edzettek mind. Más apától lenne? Nem mintha sokat hallott volna apjáról. Egyáltalán lehet neki apja? Nem tudja elképzelni, hogy anyja valaha is párt talált volna. Egy hűvösebb szellő húzza vissza a jelenbe. Zavarodottan néz újra körbe.*
~Temető? Hogy kerültem ide?~
*Végigpörgeti fejében az eseményeket, onnan amikor kilépett a Pegazusból. Ahogy végigugrál az utcán, ahogy táncol és nevetgél a gyerekekkel a szegénynegyedben, ahogy benyit a templomkertbe… De hogy került a kapuhoz? Valami kimaradt. Valami kimaradt, és csak nem jut eszébe. Elkeseredetten próbálkozik tudatalattija valahogy rendet teremteni fejében, ha máshogy nem megy, hát eltünteti az emléket. Ennek utána kell járnia, meg is fordul és elindul vissza a bejárat felé, ekkor figyel fel egy alakra az egyik sír tövében.*
~Ez már akkor is itt volt amikor bejöttem?~
*Elmosolyodik. Hisz nincs egyedül, mosolyogni kell. A fejében futkosó rövidzárlat végre talál egy kapaszkodót amivel tud kezdeni valamit. Mintha az egész napját kitörölték volna, eltűnik minden baj, visszaépülnek a falak, visszatér a vidám mosoly, már nem is emlékszik arra amin gondolkodott, azzal sem foglalkozik hogy került ide. Most itt van, és boldog, és vidám, hisz az élet szép. Közelebb sétál az idegenhez, úgy két méterre áll meg előtte. A fekete csuklya alól két vidám barna szem, és egy kedves mosoly villan elő, ami az arcára fagyó könnycsíkokkal együtt elég furcsa képet festhet.*
- Ő már egy jobb helyen van, nem kell szomorkodni miatta.
*Mi mást gondolhatna? Biztosan az elhunytat gyászolja…*
- Gondolod ő azt akarná hogy itt búslakodj a sírjánál?
~Temető... Ide fog kerülni az a három is a fogadóból.~
*Ha nem avatkozik közbe, akkor csak egy hullát kellene elföldelni. Ki ő hogy eldöntse, egy haljon meg, vagy három? Mégis megtette. Sőt, élvezte is. Minden pillanatát. Még csalódott is volt, hogy olyan könnyű és rövid volt az egész. Az egyre lassuló dobogás végül elhallgat mikor megállnak lábai. Hát mégis anyja lánya? Semmiképp... Rajta sosem látta hogy élvezi a harcot. Most hogy így belegondol, rajta sosem látott semmit... Mindig ugyanazt a hideg, semmitmondó arcot viselte. Amikor este betakarta, amikor harcolni tanította, amikor elvágta valakinek a torkát. Amikor a vért törölte le az arcáról... Semmi élvezet, semmi szeretet, semmi bűntudat vagy undor... Semmi... Nővére is szép lassan a viháncoló játszópajtásból anyja tökéletes képmásává vált. Két gyilkos, fekete árnyékba bújt fehér szobor. Narának még a bőre színe is más, barnább, nem olyan fehér, mint családjáé. Alakja is mindig teltebb volt, pedig ugyanazt ették, ugyanúgy edzettek mind. Más apától lenne? Nem mintha sokat hallott volna apjáról. Egyáltalán lehet neki apja? Nem tudja elképzelni, hogy anyja valaha is párt talált volna. Egy hűvösebb szellő húzza vissza a jelenbe. Zavarodottan néz újra körbe.*
~Temető? Hogy kerültem ide?~
*Végigpörgeti fejében az eseményeket, onnan amikor kilépett a Pegazusból. Ahogy végigugrál az utcán, ahogy táncol és nevetgél a gyerekekkel a szegénynegyedben, ahogy benyit a templomkertbe… De hogy került a kapuhoz? Valami kimaradt. Valami kimaradt, és csak nem jut eszébe. Elkeseredetten próbálkozik tudatalattija valahogy rendet teremteni fejében, ha máshogy nem megy, hát eltünteti az emléket. Ennek utána kell járnia, meg is fordul és elindul vissza a bejárat felé, ekkor figyel fel egy alakra az egyik sír tövében.*
~Ez már akkor is itt volt amikor bejöttem?~
*Elmosolyodik. Hisz nincs egyedül, mosolyogni kell. A fejében futkosó rövidzárlat végre talál egy kapaszkodót amivel tud kezdeni valamit. Mintha az egész napját kitörölték volna, eltűnik minden baj, visszaépülnek a falak, visszatér a vidám mosoly, már nem is emlékszik arra amin gondolkodott, azzal sem foglalkozik hogy került ide. Most itt van, és boldog, és vidám, hisz az élet szép. Közelebb sétál az idegenhez, úgy két méterre áll meg előtte. A fekete csuklya alól két vidám barna szem, és egy kedves mosoly villan elő, ami az arcára fagyó könnycsíkokkal együtt elég furcsa képet festhet.*
- Ő már egy jobb helyen van, nem kell szomorkodni miatta.
*Mi mást gondolhatna? Biztosan az elhunytat gyászolja…*
- Gondolod ő azt akarná hogy itt búslakodj a sírjánál?
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-30 23:53:05
Üzenet elküldve: 2013-01-30 23:53:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Vak dühvel rontott ki a házból és szívódott fel a sikátorok szövevényes rejtekében. Nem akarja tovább látni, hogy az elárult igazság mit is vált ki, épp elég volt az a, szerinte, döbbent undor, ami kedvese arcán tükröződött, amikor beavatta a részletekbe. Ennek örökre rejtve kellett volna maradnia, de legalábbis nagyon nem így kellett volna, hogy megbeszéljék. Egy nyugodt sarok kellett volna, megfelelő légkör, csak ők ketten és a belső késztetés, hogy ezt se titkolja. Ezek közül egyik sem volt meg, ráadásul az sem segített, hogy Lili még erőltette is, amikor láthatta, hogy ez őt mennyire mélyen érinti.
De már vége, elmondta, a teljes igazságot, minden apró részletet. Nincs többé titok, de félő, hogy már kapcsolat sem lesz, amit félteni kelljen.
Nem tudja, hogyan kötött ki végül a temetőben, de itt áll, lábánál a sírok és enyhe köd, körülötte pedig sehol egy teremtett lélek, csak egy varjú károg gyászosan az egyik málló kőtábla tetején. Halottak között... Keserűen mosolyodik el a sors fintorára. Nem is való ő máshova, csak holtak közé, akik már nem utálhatják ki maguk közül, bármit követett is el. Talán...
Kezeit zsebre vágja és belerúg egy kavicsba, miközben beljebb sétál. A kis kődarab nem repül messzire, egy elhanyagolt sírnak ütközik, így a férfi is ide lép. A kis halmot teljesen benőtte a fű, a kőtáblát pedig moha fedi, nehezen lehet csak észrevenni, hogy itt nyugszik valaki. Vajon ő is így végezné? Ha most meghalna, véget vetne életének, senki nem keresné. Vajon eltemetnék egyáltalán vagy hagynák, hogy húsát az idő bomlassza le, közben táplálékot nyújtva a varjaknak és férgeknek? Biztos nem kapna még egy ekkorka parcellát sem, hiszen senki nem fizetné meg az ezzel járó fáradtságot. Ennyi emlék sem maradna utána, mint ez után az ismeretlen után, akinek a nyughelye mellé telepszik.
Hátát a sírkőnek dönti, kezét felhúzott térdeire támasztja, miközben feje erőtlenül csuklik előre. Pedig életében talán először igazán boldog volt. Voltak céljai, tervei, volt reménye a jövőre és mindez pár perc alatt hullott millió darabra és gurult el, hogy már esélye se legyen megjavítani. Lehetetlen... Mégis ki lenne képes azok után a szemébe nézni, amiket elmondott? Senki. Nem létezhet akkora szerelem, ami egy ilyen próbát kibírna.*
De már vége, elmondta, a teljes igazságot, minden apró részletet. Nincs többé titok, de félő, hogy már kapcsolat sem lesz, amit félteni kelljen.
Nem tudja, hogyan kötött ki végül a temetőben, de itt áll, lábánál a sírok és enyhe köd, körülötte pedig sehol egy teremtett lélek, csak egy varjú károg gyászosan az egyik málló kőtábla tetején. Halottak között... Keserűen mosolyodik el a sors fintorára. Nem is való ő máshova, csak holtak közé, akik már nem utálhatják ki maguk közül, bármit követett is el. Talán...
Kezeit zsebre vágja és belerúg egy kavicsba, miközben beljebb sétál. A kis kődarab nem repül messzire, egy elhanyagolt sírnak ütközik, így a férfi is ide lép. A kis halmot teljesen benőtte a fű, a kőtáblát pedig moha fedi, nehezen lehet csak észrevenni, hogy itt nyugszik valaki. Vajon ő is így végezné? Ha most meghalna, véget vetne életének, senki nem keresné. Vajon eltemetnék egyáltalán vagy hagynák, hogy húsát az idő bomlassza le, közben táplálékot nyújtva a varjaknak és férgeknek? Biztos nem kapna még egy ekkorka parcellát sem, hiszen senki nem fizetné meg az ezzel járó fáradtságot. Ennyi emlék sem maradna utána, mint ez után az ismeretlen után, akinek a nyughelye mellé telepszik.
Hátát a sírkőnek dönti, kezét felhúzott térdeire támasztja, miközben feje erőtlenül csuklik előre. Pedig életében talán először igazán boldog volt. Voltak céljai, tervei, volt reménye a jövőre és mindez pár perc alatt hullott millió darabra és gurult el, hogy már esélye se legyen megjavítani. Lehetetlen... Mégis ki lenne képes azok után a szemébe nézni, amiket elmondott? Senki. Nem létezhet akkora szerelem, ami egy ilyen próbát kibírna.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-26 10:15:12
Üzenet elküldve: 2013-01-26 10:15:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A lány a temető kapuja előtt áll. Vár egy kicsikét, majd gondol egyet és benyit. Szívét elönti a félelem. A susogó szellő, a telihold fénye, valahogy most nem a melegséget idézi elő benne, hanem az egyszerű borzongást. A tündér közelebb lép az egyik régi sírhoz, amit már egy ideje biztosan nem gondoztak. Az éjszaka zajai, a bagoly huhogása és a lelkek suttogása hatalmas ürességet kelt benne. Persze, egy temető minden este félelmetes, de ma különösen.*
- Jaj, hova kerültem én! - *suttogja a lány, majd még beljebb ballag, a kisebb síboltok felé.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 16:00:14, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelenidő.
- Jaj, hova kerültem én! - *suttogja a lány, majd még beljebb ballag, a kisebb síboltok felé.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 16:00:14, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelenidő.
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-25 21:12:20
Üzenet elküldve: 2013-01-25 21:12:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezik a temetőbe. Sétál a néma sírok között. Némelyikre rá pillant elolvassa a felíratott rajta. De nem áll meg csak megy tovább egyenesen. A ködből egyre több sírkő bontakozik ki. Középtájon pedig egyszer csak felbukkan egy fa. Ahogy egyre közeledik hozzá, észre vesz egy síremléket. Megáll előtte. ~A nagy mészárlás síremléke.~ Jut eszébe. ~Vajon mit gondolhattak, érezhettek azon az estén a lakosok?~ Teszi fel magának a kérdést. Majd tovább indul miközben a kérdést boncolgatja fejében. A temető végében jár. Amikor rájön hogy nem tudja mit érezhettek azok az emberek. ~De az biztos hogy én azt tettem volna...~ Hirtelen megbotlik egy sírkőben. Majdnem elesik de végül vissza nyeri egyensúlyát. ~Hol is tartottam?~ Próbálja vissza idézni előző gondolatait. Azonban ez nem sikerül neki. Ezért nem is erőlteti a dolgot inkább tovább indul.*
A hozzászólás írója (Hidasuir Sairi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.25 21:13:33
A hozzászólás írója (Hidasuir Sairi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.25 21:13:33
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-23 09:46:50
Üzenet elküldve: 2013-01-23 09:46:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A temetőbe érve, semmi különöset nem lát. Sírok, melyek a halál néma mozdulatlanságát tükrözik. Az ilyen helyekkel mindig is kétes érzései voltak, és valahol mégis jobban bírt itt lenni, mint a piactéren a tömegben. Na nem mintha arra vágyna, hogy minden élő, lélegző lényt megöljön, mert nem. Ilyenről szó sincsen, ő mégis csak az elf fajba tartozik, így inkább az életet védi, ha módja van rá. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem szereti a tömeget. A természet csendessége valahogy mindig is közelebb állt a szívéhez, mint mondjuk a zajos piaci forgatag. Semmi olyant nem lát itt, ami nem ide való lenne, és emellett semmi furcsaságot sem. Így egyre bátrabban halad egyre beljebb a temetőben. A végén megpillantja, hogy a folyópartra innen ki lehet jutni. Ez egy igazán jó lehetőség, hogy kijusson a városból. Nem is szalasztja el, célja immár a folyópart lett.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-21 20:06:26
Üzenet elküldve: 2013-01-21 20:06:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A folyópartól egyenesen a temetőbe indul. A ködös sírok között járkál, hátha meglát valahol egy ismerős nevet.* ~Valamit, ami nem olyan idegen, mint ez a város~ *Megsimítja néhány sír tetejét. Rá már nem hat a halál közelsége, túl sokszor nézett vele farkasszemet.* ~Ezek csak holtak. Megszülettek, éltek, sírtak, nevettek, szerettek, gyűlöltek, de végül ugyanoda jutottak.~ *Egy pillanatra megáll, és belegondol, hogy nagy valószínűséggel ő is egy ilyen helyen fogja végezni, és tölteni az örökkévalóságot. De aztán elmosolyodik, hiszen ha rajta múlik, nem fog egyhamar elpatkolni. Továbbindul a templomkert felé.*
A hozzászólás írója (Engrid Telossil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.21 20:08:37
A hozzászólás írója (Engrid Telossil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.21 20:08:37
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:51:31
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:51:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Már félúton jár az öreg Hold az égen, mikor a sötételf a templom mögötti kis utcácskán felbaktat a Temetőbe. Léptei halk visszhangot vernek a néma éjben, egy lélek sincs rajta kívül a közelben- vagy csupán holt lelkek, temető lévén. Nem siet sehová, kimérten és lassan halad el a sírkövek és családi kripták kusza rengetegében, fejét unottan tekergeti jobbra-balra, szemügyre véve a sírfeliratokat, címereket. Nem keres semmit, csupán békét és nyugalmat, hogy fejét kiszellőztesse ezen a kellemes estén, és hol máshol lelne a magányra vágyó ember csendesebb helyre, mint egy temetőben. Nem kíván elidőzni itt, csak fordul egyet és megy is vissza a városba, mely még teljesen idegen számára, hisz nem rég érkezett. Zsong a feje az egész napos utazástól és a város zajától, álom meg nem jön még a szemére- meg hát amúgy is olyan éjjeli bagoly, ilyenkor tud a legjobban gondolkodni, dolgozni is így szeret.
Jólesik neki ez a kis séta, viszont elérve a nagy tölgyfáig már fordul is vissza, s egy másik sírok közötti kacifántos útvonalon visszatér a kapuhoz, hogy maga mögött hagyja a holtak nyugvóhelyét. Hosszú lesz a holnapi, azaz a mai nap, körbe kell járnia az egész várost, be kell szereznie jó néhány ritka könyvet és bájital alapanyagot, úgyhogy bármilyen éber is elméje, ideje végre nyugovóra térnie.*
Jólesik neki ez a kis séta, viszont elérve a nagy tölgyfáig már fordul is vissza, s egy másik sírok közötti kacifántos útvonalon visszatér a kapuhoz, hogy maga mögött hagyja a holtak nyugvóhelyét. Hosszú lesz a holnapi, azaz a mai nap, körbe kell járnia az egész várost, be kell szereznie jó néhány ritka könyvet és bájital alapanyagot, úgyhogy bármilyen éber is elméje, ideje végre nyugovóra térnie.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:32:01
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:32:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Hallott egy csúnya esetet, ami nem igen hagyta nyugodni. Gondolta utánanéz, persze előtte egy bájitalt is megiszik, aminek reméli most valami igen kedvező hatása lesz. A temető határát átlépi, mert sok furcsaság történik itt mostanság. Hát nagyon reméli vele nem lesz semmi. Szívesen hátat fordítana, hogy mégsem megy be, de hát az a fránya kíváncsiság. Azon nagyon nehéz győzedelmeskedni. Így szépen átlépi a temető kapuját. Fejét felemeli, és maga elé néz. Majd gyorsan figyel a háta mögé, és utána oldalra előre, meg úgy általában megpróbál minden irányban egyszerre nézni. Ez persze nem igazán egyszerű, de eléggé fürge ahhoz, nagyjából lásson ide is meg oda is egy kicsit. Csak a szíve ne dobogna a torkában. De hát csak túléli valahogyan. És nem is tűntek el itt soha, csak a babonás emberek élénk fantáziája teszi mindezt.*
Megivott egy sötétzöld varázsitalt, ezért 3 körön keresztül mérsékelten nőtt a fájdalomtűrése, és begyógyultak a komolyabb felületi sebei.
Megivott egy sötétzöld varázsitalt, ezért 3 körön keresztül mérsékelten nőtt a fájdalomtűrése, és begyógyultak a komolyabb felületi sebei.
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-19 21:52:07
Üzenet elküldve: 2013-01-19 21:52:07
ÚJ
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Bármennyire is gyönyörű a templom, néha muszáj elhagyni. Ennek számos oka lehet, sőt van is. Ott van például a lehetőség, hogy egy kellemes esti sétát szeretne tenni. Természetesen nem szükséges mondani, akik egy kicsit is ismerik a mágust, tudják, hogy ennek az esélye elenyésző. Ez azonban akkor is remek álca neki, ha valódi okait el szeretné fedni. Talán kicsivel nyomósabb tény, hogy a templomban élő papok sem feltétlen szeretik a morgonc mágus társaságát. Természetesen mivel egyházi személyek, így ennek nem fognak valószínűleg soha hangot adni, ám bármennyire is jól titkolják, néhány tettük, kézmozdulatok, vagy pillantásuk elárulja őket. Nyilván arra sem fogják felszólítani, hogy hagyja el a templomot véglegesen, de nem tudni, meddig engedik meg neki, hogy ott aludjon, legalábbis, hogy ingyen. Persze ha pénzt fognak kérni, azt nem azért teszik, mert pénzéhesek, legalábbis elsősorban biztos nem, csak így próbálják meg rábírni, hogy ne ott aludjon. Ez persze csak Rather gondolatmenete. Szerinte ha a papok egyszer majd ki akarják onnét tessékelni, akkor eképpen fognak cselekedni. És persze több, mint biztos, hogy ő nem tudná fizetni a pénzt, hiszen még a fogadói szobákra sem futja neki. Nem kell sok pénzt kérniük, elég pár arany. És még zsebre sem kell tenniük, így minden látszatot elkerülhetnek. Fordíthatják például a templom kicsinosítására. Tehát egy szó, mint száz, könnyedén ki tudják dobni Rathert, és még csak rossz nevet sem szereznek ezzel maguknak. Éppen ezért döntött úgy a korosodó mágus, hogy szinte minden nap tesz egy elég hosszú esti sétát. Így akaratlanul is olyan látszatot kelt, mintha nem ott töltené ideje számottevő részét, még akkor is, ha ez egyáltalán nem fedi a valóságot. Így ha nem is örökké, de legalábbis (reményei szerint) nagyon sokáig tűrni fogják a templomban a mágus jelenlétét. És ez a remény neki erőt ad, hogy napi egyszer elhagyja a templom kellemes aurájú, megnyugtató kisugárzású falait, és belevesse magát a városi élet posványába, még akkor is, ha ezt az ötletet máskor zsigerből elvetné.
~Vajon most merre menjek? A temető egy remek kiindulási pont. Semmivel sem rosszabb, mint a többi hely, de itt legalább nem nyüzsögnek az emberek. De merre menjek tovább? ~
Végül úgy dönt, tesz egy sétát a tisztás felé. Persze ismét az előbbi gondolatmenetre alapoz: talán nem ott akkora tömeg éjnek idején. Ez neki már elég ösztönzés, hogy arrafele kanyarodjon.*
~Vajon most merre menjek? A temető egy remek kiindulási pont. Semmivel sem rosszabb, mint a többi hely, de itt legalább nem nyüzsögnek az emberek. De merre menjek tovább? ~
Végül úgy dönt, tesz egy sétát a tisztás felé. Persze ismét az előbbi gondolatmenetre alapoz: talán nem ott akkora tömeg éjnek idején. Ez neki már elég ösztönzés, hogy arrafele kanyarodjon.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-17 17:48:56
Üzenet elküldve: 2013-01-17 17:48:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Zsörtölődve, hátratekintgetve lép be ismét a temetőbe, és szemével kutatja a földet, ahogy végigjár azon az úton amin idejött.*
~Merre lehet?~
*Gondolja. Mivel egy fehér papír igencsak feltűnő a földön, nem adja fel a reményt hogy megtalálja. Nagyon haragszik magára, amiért a temetőből való kilépéskor nem ellenőrizte a meglétét. Ez az egyetlen dolog, amivel azonosíthatja magát, máskülönben a paranoiás megbízó nem hinne neki. Ez is a levélben állt.*
~Ez életem egyik legszerencsétlenebb napja...~
*Gondolja, mikor egy óra bolyongás elteltével sem találja a levelet. A nap már lemenőben, a megbízó ha el is jött a találkára, minden bizonnyal már csalódottan távozott, így Engar sem tehet mást, mint hogy elindul valami éjszakai szálláshelyet keresni. Ha a megbízónak fontos a feladat, majd felkeresi újból. Tehetetlen dühében ököllel belevág egy sírba, aminek inkább a keze látja kárát a kemény kő helyett, majd elindul a belváros felé.*
~Merre lehet?~
*Gondolja. Mivel egy fehér papír igencsak feltűnő a földön, nem adja fel a reményt hogy megtalálja. Nagyon haragszik magára, amiért a temetőből való kilépéskor nem ellenőrizte a meglétét. Ez az egyetlen dolog, amivel azonosíthatja magát, máskülönben a paranoiás megbízó nem hinne neki. Ez is a levélben állt.*
~Ez életem egyik legszerencsétlenebb napja...~
*Gondolja, mikor egy óra bolyongás elteltével sem találja a levelet. A nap már lemenőben, a megbízó ha el is jött a találkára, minden bizonnyal már csalódottan távozott, így Engar sem tehet mást, mint hogy elindul valami éjszakai szálláshelyet keresni. Ha a megbízónak fontos a feladat, majd felkeresi újból. Tehetetlen dühében ököllel belevág egy sírba, aminek inkább a keze látja kárát a kemény kő helyett, majd elindul a belváros felé.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-17 16:07:20
Üzenet elküldve: 2013-01-17 16:07:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*És hősünk elérkezett a temetőbe. Mivel nem igen szívleli a holtakat, gyorsan szeretne átvágni a sírok közt, hogy elérkezzen végre a folyópartra.*
~Azért a folyópart csak jobb, mint a temető...~
*Gondolja magában, de persze valahol a belvárosban még jobb lett volna ez a találka.*
~Talán el se jön...~
*Férkőzik elméjébe a gondolat, miközben hatalmas lépésekkel, suhogó kabátban éri el a meredek lejtőt, ahonnan már csak egy köpésre található a folyópart. Itt, a találkozótól alig pár lépésre döbben rá, hogy végül is semmit sem tud az illetőtől. Talán csapda. A gondolattól egy pillanatra megtorpan, lenéz a fürdő szegény népre, de végül próba szerencse alapon úgy dönt, lemegy.*
~Azért a folyópart csak jobb, mint a temető...~
*Gondolja magában, de persze valahol a belvárosban még jobb lett volna ez a találka.*
~Talán el se jön...~
*Férkőzik elméjébe a gondolat, miközben hatalmas lépésekkel, suhogó kabátban éri el a meredek lejtőt, ahonnan már csak egy köpésre található a folyópart. Itt, a találkozótól alig pár lépésre döbben rá, hogy végül is semmit sem tud az illetőtől. Talán csapda. A gondolattól egy pillanatra megtorpan, lenéz a fürdő szegény népre, de végül próba szerencse alapon úgy dönt, lemegy.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-14 16:44:54
Üzenet elküldve: 2013-01-14 16:44:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Félig csalódottan, félig elégedetten lép ki a templomból. Csalódott, mert nem sokat fejlődött mágiában, és elégedett, mert letudta a vallásgyakorlás terheit egy évre. Vidáman lépked a sírok között, néha meg-megállva, hogy elolvasson egy nevet. Nem igazán érinti meg, hogy végül is most halottakkal van körülvéve, neki semmivel sem jelentenek többet vagy kevesebbet a koporsókban fekvő alkok, mint egy élő, lélegző személy. A temető közepén kiválaszt egy piszkos, elhanyagolt sírt, amire - gyors takarítás után - lábait kereszbe vetve letelepszik. Egy ideig - tőle szokatlan módon - csöndben szemlélődik, majd hamarosan felpattan, és tovább sétál. Módszeresen halad, körkörösen róva az apró ösvényeket, melyeket ezernyi láb taposott ki a sírok közt szertartásokra, vagy elhunyt rokonokhoz igyekezvén. Mindent szemügyre vesz, s próbálja valahogy elütni az időt.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-01-09 13:21:24
Üzenet elküldve: 2013-01-09 13:21:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Amikor feltűnik a temetőbe vezető kiskapu, még gyorsabb ütemre vált, előre dől, felkészül az ugrásra és... Lupo úgy torpan meg az akadály előtt, hogy Dawn majdnem lerepül a nyeregből előre fele, csak annyi a szerencséje, hogy az izgatottságtól combjai erősebben fogták közre a nyerget, így csak annyi történik, hogy benyel párat a csődör sörényének szálai közül. Ennyit a kecses szárnyalásról.
Lekászálódik a nyeregből és mogorván tárja ki a kaput, amin Lupo bevonulhat, nyomában a gazdájával, akinek még vissza is kell csuknia, mielőtt újra felszállhatna.*
-Micsoda elkényeztetett szamár lett belőled. Hát szép dolog ilyet csinálni, majdnem ledobni engem a hátadról? Tudod, apuka mit mondott... Ha ilyeneket csinál, elad öszvérnek, ott majd rendetlenkedhetsz.
*Korholja mutatóujjával intve kedvencét, aki ahelyett, hogy rá figyelne, máris zsenge fű után kutakodik, amit a temetőben aligha kaphat meg. Dawn megfogja a kantárt és maga mögött vezetve indul meg előre, hogy újabb lépéssel közelebb jusson kitűzött célja felé. Csak egy apró kitérőt ejt közben, hogy a családi sírboltot is útba ejtse, halk imával kérve a szellemek és ősei lelkének támogatását.*
-Dawn üknagyanya, kérlek, te vezess.
*Nevét is üknagyanyja után kapta, és amiket eddig hallott az elhunytról, nagyon sokban hasonlít is rá. Ő is ilyen lázadó volt, konokul szembement mindennel, hogy a mágiának és harcnak éljen, nem csoda hát, ha a fiatal elf pont az ő védelmét kéri magára.
Áldozatképpen a tarisznyájából egy almát helyez a sírra, hogy a természet szellemi felé kimutassa tiszteletét, majd tovább is halad a folyópartra. Egyre jobban közeledik a kastély!*
*Amikor feltűnik a temetőbe vezető kiskapu, még gyorsabb ütemre vált, előre dől, felkészül az ugrásra és... Lupo úgy torpan meg az akadály előtt, hogy Dawn majdnem lerepül a nyeregből előre fele, csak annyi a szerencséje, hogy az izgatottságtól combjai erősebben fogták közre a nyerget, így csak annyi történik, hogy benyel párat a csődör sörényének szálai közül. Ennyit a kecses szárnyalásról.
Lekászálódik a nyeregből és mogorván tárja ki a kaput, amin Lupo bevonulhat, nyomában a gazdájával, akinek még vissza is kell csuknia, mielőtt újra felszállhatna.*
-Micsoda elkényeztetett szamár lett belőled. Hát szép dolog ilyet csinálni, majdnem ledobni engem a hátadról? Tudod, apuka mit mondott... Ha ilyeneket csinál, elad öszvérnek, ott majd rendetlenkedhetsz.
*Korholja mutatóujjával intve kedvencét, aki ahelyett, hogy rá figyelne, máris zsenge fű után kutakodik, amit a temetőben aligha kaphat meg. Dawn megfogja a kantárt és maga mögött vezetve indul meg előre, hogy újabb lépéssel közelebb jusson kitűzött célja felé. Csak egy apró kitérőt ejt közben, hogy a családi sírboltot is útba ejtse, halk imával kérve a szellemek és ősei lelkének támogatását.*
-Dawn üknagyanya, kérlek, te vezess.
*Nevét is üknagyanyja után kapta, és amiket eddig hallott az elhunytról, nagyon sokban hasonlít is rá. Ő is ilyen lázadó volt, konokul szembement mindennel, hogy a mágiának és harcnak éljen, nem csoda hát, ha a fiatal elf pont az ő védelmét kéri magára.
Áldozatképpen a tarisznyájából egy almát helyez a sírra, hogy a természet szellemi felé kimutassa tiszteletét, majd tovább is halad a folyópartra. Egyre jobban közeledik a kastély!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2003-2022