Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-10-04 09:19:04
Üzenet elküldve: 2019-10-04 09:19:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szinte örül, hogy van valaki, aki hasonlóképpen vélekedik ebben az ügyben, mint ő maga. Nehéz is az, mikor van egy gondolatod, egy problémád, de a legtöbben nem is az, hogy nem értik, fel sem fogják azt. Szerencsére Rulcar nem az a fajta.*
-Bizony.
*Mondja mély hangján, majd tovább hallgatja a férfit.*
-Akkor te helyi vagy. Én annyifelé jártam, azt sem igazán tudom, hogy honnan származom.
*Persze ez nem igaz, pontosan tudja, hogy honnan származik, hogy melyik kis faluból Eeyr háta mögötti területen, ahová bekötött szemmel is odatalálna, viszont ez csak egy hasonlat az ő részéről, nem éppen akar hazudni, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak így csúszik ki a száján a dolog. A hierarchiát egy apró mosollyal fogadja el, és tovább is lép.*
-Hmm. Hát ez igazán jó kérdés.*Vakarja meg a szakállát.*
-Nos azt hiszem ez nem lehet titok előtted, hisz együtt dolgozunk, vagy mi fene. Azt hiszem alattam még van az őrmester, Grüksunosz. Talán ha leszünk többen, jóval többen, biztosan lesz több őrmester is. Aztán ott vannak az újoncok, vagy hát az alatta lévők, a bakák, a közkatonák. Persze, nem katonák ezek, de érted a lényeget. Valahogy hasonlóan képzelem el, mint egy hadseregnél, csak kicsiben. Nem tudom azokkal mennyire vagy tisztában, volt szerencsém olyanban is szolgálni, ha esetleg kellene egy kis frissítés a tudásodban, kémmester uram.
*Ránéz egy pillanatra, és zsivány mosoly ül arcára. De el is néz hamar a messzibe, ahogy elgondolkozik.*
-Igen, én úgy gondolom. Bár fontos, hogy ez nem kész tény, ez csak az én elképzelésem.
*Jegyzi meg, hisz konkrét bizonyítékai nincsenek rá valóban, csupán a megérzése.*
-Nem olyannak tűnik az a törpe, legalábbis ahogy hallottam. Azt mondják a Pintyben is össze-vissza vágta magát, hogy bebizonyítsa az igazát, és úgy tűnt, hogy senki se áll ki érte. Szerintem jól látod, és ez egy szervezetszerűség lehet, azok meg nem hagynák így elkapni a társukat, vagy saját magukat elfogatni.
*Von vállat, tényleg nem jártas az effélékben, csak vannak elképzelései.*
*Szinte örül, hogy van valaki, aki hasonlóképpen vélekedik ebben az ügyben, mint ő maga. Nehéz is az, mikor van egy gondolatod, egy problémád, de a legtöbben nem is az, hogy nem értik, fel sem fogják azt. Szerencsére Rulcar nem az a fajta.*
-Bizony.
*Mondja mély hangján, majd tovább hallgatja a férfit.*
-Akkor te helyi vagy. Én annyifelé jártam, azt sem igazán tudom, hogy honnan származom.
*Persze ez nem igaz, pontosan tudja, hogy honnan származik, hogy melyik kis faluból Eeyr háta mögötti területen, ahová bekötött szemmel is odatalálna, viszont ez csak egy hasonlat az ő részéről, nem éppen akar hazudni, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak így csúszik ki a száján a dolog. A hierarchiát egy apró mosollyal fogadja el, és tovább is lép.*
-Hmm. Hát ez igazán jó kérdés.*Vakarja meg a szakállát.*
-Nos azt hiszem ez nem lehet titok előtted, hisz együtt dolgozunk, vagy mi fene. Azt hiszem alattam még van az őrmester, Grüksunosz. Talán ha leszünk többen, jóval többen, biztosan lesz több őrmester is. Aztán ott vannak az újoncok, vagy hát az alatta lévők, a bakák, a közkatonák. Persze, nem katonák ezek, de érted a lényeget. Valahogy hasonlóan képzelem el, mint egy hadseregnél, csak kicsiben. Nem tudom azokkal mennyire vagy tisztában, volt szerencsém olyanban is szolgálni, ha esetleg kellene egy kis frissítés a tudásodban, kémmester uram.
*Ránéz egy pillanatra, és zsivány mosoly ül arcára. De el is néz hamar a messzibe, ahogy elgondolkozik.*
-Igen, én úgy gondolom. Bár fontos, hogy ez nem kész tény, ez csak az én elképzelésem.
*Jegyzi meg, hisz konkrét bizonyítékai nincsenek rá valóban, csupán a megérzése.*
-Nem olyannak tűnik az a törpe, legalábbis ahogy hallottam. Azt mondják a Pintyben is össze-vissza vágta magát, hogy bebizonyítsa az igazát, és úgy tűnt, hogy senki se áll ki érte. Szerintem jól látod, és ez egy szervezetszerűség lehet, azok meg nem hagynák így elkapni a társukat, vagy saját magukat elfogatni.
*Von vállat, tényleg nem jártas az effélékben, csak vannak elképzelései.*
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-10-04 09:04:42
Üzenet elküldve: 2019-10-04 09:04:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Nehéz bizony. Magam sem találok már elkötelezett embereket, mindenhol csak az érdekek az arany és arany és még több arany. Lassan elzüllik ez az egész város. *Mondja a távolba meredve, hiszen ez tényleg nem egy egyszerű helyzet.*
- Én innen származom és itt nőttem fel. Régen a Városi Őrség egy nagy és erős szervezet volt. Vezetői a nagytanácsban és a kistanácsban is bent ültek. Meghatározták a város politikáját és életét is. Egyszóval hatalmi tényező volt. Jó lenne ezt visszaállítani. *Amikor még utcagyerek volt, ő maga is gyakran menekült az őrség elől, ha éppen elcsent valamit a piacról vagy máshonnan. Nem mert volna packázni senki velük.*
- Bizony uram a felettes. *Teszi hozzá halkan ezzel lezárva a hierarchiában elfoglalt helyükről való beszélgetést.*
- Viszont lenne egy kérdésem. A jelenlegi Városi Őrség pontosan hogyan épül fel? Értem ki a parancsnok és helyettese, de alatta mi van? Hányan vagyunk? Az én feladatom hova tartozik? *Vannak elképzelései az egészről. Nem ő lenne, ha nem lennének elképzelései, de most itt az alkalom, hogy ezeket helyre tegyék. Lennének ötletei a saját szervezetével kapcsolatban is, de azt majd később akarja tárgyalni.*
- Igen jobb ha ott tartjuk. Ebben egyetértek. *Végül a közös nyomozásukról hallgatja a parancsonk helyettes szavait.*
- Egyetértek, hogy valami nagyon más áll a háttérben. De ha most jól értem uram, akkor úgy véli, hogy két egymástól eltérő szándékú személy követte el a bűntényt? Egyik a csinálta a tetoválást, a másik, aki kirabolta? *Nem teljesen érti Bredoc szavait, így jó ha minden a helyére kerül.*
- Én inkább a tetoválót keresném meg. Hiszen, aki ilyen cselekedet miatt vállalja a kockázatot az vagy valami fanatikus, vagy valami szektás és ezek soha nem egyedül dolgoznak. Mindig áll mögöttük valamiféle csoport vagy közösség.
- Nehéz bizony. Magam sem találok már elkötelezett embereket, mindenhol csak az érdekek az arany és arany és még több arany. Lassan elzüllik ez az egész város. *Mondja a távolba meredve, hiszen ez tényleg nem egy egyszerű helyzet.*
- Én innen származom és itt nőttem fel. Régen a Városi Őrség egy nagy és erős szervezet volt. Vezetői a nagytanácsban és a kistanácsban is bent ültek. Meghatározták a város politikáját és életét is. Egyszóval hatalmi tényező volt. Jó lenne ezt visszaállítani. *Amikor még utcagyerek volt, ő maga is gyakran menekült az őrség elől, ha éppen elcsent valamit a piacról vagy máshonnan. Nem mert volna packázni senki velük.*
- Bizony uram a felettes. *Teszi hozzá halkan ezzel lezárva a hierarchiában elfoglalt helyükről való beszélgetést.*
- Viszont lenne egy kérdésem. A jelenlegi Városi Őrség pontosan hogyan épül fel? Értem ki a parancsnok és helyettese, de alatta mi van? Hányan vagyunk? Az én feladatom hova tartozik? *Vannak elképzelései az egészről. Nem ő lenne, ha nem lennének elképzelései, de most itt az alkalom, hogy ezeket helyre tegyék. Lennének ötletei a saját szervezetével kapcsolatban is, de azt majd később akarja tárgyalni.*
- Igen jobb ha ott tartjuk. Ebben egyetértek. *Végül a közös nyomozásukról hallgatja a parancsonk helyettes szavait.*
- Egyetértek, hogy valami nagyon más áll a háttérben. De ha most jól értem uram, akkor úgy véli, hogy két egymástól eltérő szándékú személy követte el a bűntényt? Egyik a csinálta a tetoválást, a másik, aki kirabolta? *Nem teljesen érti Bredoc szavait, így jó ha minden a helyére kerül.*
- Én inkább a tetoválót keresném meg. Hiszen, aki ilyen cselekedet miatt vállalja a kockázatot az vagy valami fanatikus, vagy valami szektás és ezek soha nem egyedül dolgoznak. Mindig áll mögöttük valamiféle csoport vagy közösség.
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-10-03 18:01:19
Üzenet elküldve: 2019-10-03 18:01:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egy apró mosollyal kísérve hallgatja Rulcar szavait, melyek némileg vigasztalóan hatnak rá.*
-Köszönöm. Tudod manapság nehéz olyat találni, aki túllát az egyszerű napi rutinjain. Evés ivás alvás baszás szarás. Csak más-más sorrendben.
*Itt nem tudja a nevetését elfojtani, na meg nem is akarja igazából. Hagy jöjjön ki, aminek ki kell jönnie. Bár nem túl illedelmes egy temetőben kacarászni.*
-Igazad lehet. Talán tényleg nincsenek véletlenek. Bár én hiszek benne, hogy én irányítom a saját sorsom, és nem egy előre megírt útvonalat járunk be mindannyian.
*Nem is tudja hogy honnan jönnek egyáltalán ilyen mélyenszántó gondolatok és szavak a szájára. ~Na a mai bölcsességem is megvan.~*
-Ez tényleg megnyugtató.
*Mondja teljesen őszintén. Nem örülne, ha ellene, vagy a tudta nélkül kutatna, vagy szervezkedne, például ellene.*
-És valóban, ha belegondolok, a felettesed vagyok. Akkor mégiscsak járja az uram.
*Kacsint egyet, és bohókás vigyor ül ki a képére. Egyáltalán nincs rá szüksége, hogy uramozzák őt. A tisztelet, és a tekintély egyébként sem abból fakad, hogy kit hogy nevezünk.*
-Az sosem baj, barátom. Mindent el kell kezdeni valahol. Eleve a Városi Őrség is egy kezdetleges kezdeményezés, de bízom benne, hogy hamarosan már máshogy fogják jellemezni az emberek is, és én magam is. Legalábbis én ezen leszek, az biztos, és remélem, hogy te is.
*Reméli, hogy nem bántja a gondolat, hogy barátjának nevezi, ez Brox szavajárása, gyakran hív így mindenkit. Nem szeret idegenként, vagy ellenségként gondolni másokra, holott nem is szolgáltak rá.*
-Tartsd közel a barátaid, de ellenségeid még közelebb. Talán te átérzed ennek a valódi jelentését.
*Majd mikor a jelentésről, és az elf lányról esik szó, kissé elkomolyodik.*
-Igen, emlékszem rá. De őszintén szólva nekem nem is az lány a gyanús, hanem maga a történet. Bár nem vagyok egy nyomozó, de az embereket ismerem. És aki csak úgy meglop valakit, majd fejvesztve menekül, az nem megy vissza leütni az áldozatot, hogy aztán rátetováljon csak úgy valamit, és otthagyja. Szerintem a tolvaj csak épp rosszkor volt rossz helyen, vagy épp jókor jó helyen ez nézőpont kérdése, de szerintem valami más áll a háttérben. Valami kétarcút emlegetett, hogy azt akartak vásárolni a barátjával, elvileg valami bódító szer lehet. Viszont nemigen árulják csak úgy a piacon, úgyhogy gondolom komolyabb arcokhoz kellett fordulnia, hogy beszerezze. Na azokra az arcokra lennék én kíváncsi.
*Mondja, majd megáll egy kicsit, és RUlcarra néz.*
-Bár, te ezt biztos jobban tudod, talán csak balgaságokat beszélek.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egy apró mosollyal kísérve hallgatja Rulcar szavait, melyek némileg vigasztalóan hatnak rá.*
-Köszönöm. Tudod manapság nehéz olyat találni, aki túllát az egyszerű napi rutinjain. Evés ivás alvás baszás szarás. Csak más-más sorrendben.
*Itt nem tudja a nevetését elfojtani, na meg nem is akarja igazából. Hagy jöjjön ki, aminek ki kell jönnie. Bár nem túl illedelmes egy temetőben kacarászni.*
-Igazad lehet. Talán tényleg nincsenek véletlenek. Bár én hiszek benne, hogy én irányítom a saját sorsom, és nem egy előre megírt útvonalat járunk be mindannyian.
*Nem is tudja hogy honnan jönnek egyáltalán ilyen mélyenszántó gondolatok és szavak a szájára. ~Na a mai bölcsességem is megvan.~*
-Ez tényleg megnyugtató.
*Mondja teljesen őszintén. Nem örülne, ha ellene, vagy a tudta nélkül kutatna, vagy szervezkedne, például ellene.*
-És valóban, ha belegondolok, a felettesed vagyok. Akkor mégiscsak járja az uram.
*Kacsint egyet, és bohókás vigyor ül ki a képére. Egyáltalán nincs rá szüksége, hogy uramozzák őt. A tisztelet, és a tekintély egyébként sem abból fakad, hogy kit hogy nevezünk.*
-Az sosem baj, barátom. Mindent el kell kezdeni valahol. Eleve a Városi Őrség is egy kezdetleges kezdeményezés, de bízom benne, hogy hamarosan már máshogy fogják jellemezni az emberek is, és én magam is. Legalábbis én ezen leszek, az biztos, és remélem, hogy te is.
*Reméli, hogy nem bántja a gondolat, hogy barátjának nevezi, ez Brox szavajárása, gyakran hív így mindenkit. Nem szeret idegenként, vagy ellenségként gondolni másokra, holott nem is szolgáltak rá.*
-Tartsd közel a barátaid, de ellenségeid még közelebb. Talán te átérzed ennek a valódi jelentését.
*Majd mikor a jelentésről, és az elf lányról esik szó, kissé elkomolyodik.*
-Igen, emlékszem rá. De őszintén szólva nekem nem is az lány a gyanús, hanem maga a történet. Bár nem vagyok egy nyomozó, de az embereket ismerem. És aki csak úgy meglop valakit, majd fejvesztve menekül, az nem megy vissza leütni az áldozatot, hogy aztán rátetováljon csak úgy valamit, és otthagyja. Szerintem a tolvaj csak épp rosszkor volt rossz helyen, vagy épp jókor jó helyen ez nézőpont kérdése, de szerintem valami más áll a háttérben. Valami kétarcút emlegetett, hogy azt akartak vásárolni a barátjával, elvileg valami bódító szer lehet. Viszont nemigen árulják csak úgy a piacon, úgyhogy gondolom komolyabb arcokhoz kellett fordulnia, hogy beszerezze. Na azokra az arcokra lennék én kíváncsi.
*Mondja, majd megáll egy kicsit, és RUlcarra néz.*
-Bár, te ezt biztos jobban tudod, talán csak balgaságokat beszélek.
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-10-03 17:21:01
Üzenet elküldve: 2019-10-03 17:21:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Rulcarnak jó hallása van így meghallja a dünnyögést, vagy bármi is legyen az. Nem akarja viszont lereagálni a dolgot, így elengedi a füle mellett.*
- Tudom hogy megy, még ha nem is voltam mindig város őr. *Mondja kissé elmerengve, és folytatja.*
- Viszont most azok vagyunk és ez egy ilyen játék, amelynek vannak velejárói. *Aprót sóhalyt együtt érzően a nehéz a katona élet dologra.*
- Nincsenek véletlenek ha megjegyezhetem. *Nevet egy aprót, hiszen az ő szakmájában tényleg nem létezik. Mindennek oka van még ha több is, de van.*
- Megnyugtatom parancsnok helyettes, hogy minderről tájékoztatom ami módomban áll. Ha jól sejtem ön amúgy is a felettesem, így ez nem kérdés. *Közben letelepedik Bredoc mellé, hogy egy kicsit kellemesebben zajlódjanak az eszmecserék.*
- De tudja ez a szervezet igen fiatal és még alig ismerik a harcosok egymást, pedig a hírek megosztása alapvetően közös érdek, hogy a szervezettségünk megmaradjon és hogy ki ne tudjanak kezdeni minket se a bűnözők se a szövetségeseink. *Na igen a szövetséges még gyanúsabb mint az ellenség.*
- Arról beszélek ami a jelentésében található. A lányról tudomásunk van egy ideje és magunk is utána akarunk nézni az ügynek. A parancsnok is ezt szorgalmazta. Egyelőre két emberemet állítom majd az ügyre, de ha nem lesz elég, akkor többet is. *Biccent egyet, hiszen most tényleg van miből és kivel dolgozni, de ha komolyabb eredmények kellenének, akkor az többletforrást is jelentene.*
- Jó is lenne, ha mesélne többet. Akár más ügyekről is, hiszen ahogy mondtam nincsenek véletlenek. Ez egy kis város és valahol minden összekapcsolódik egymással. Az én feladatom hogy összerakjam a hírek morzsáiból a képet, hogy tudjanak arra reagálni, vagy döntéseket hozni.
*Rulcarnak jó hallása van így meghallja a dünnyögést, vagy bármi is legyen az. Nem akarja viszont lereagálni a dolgot, így elengedi a füle mellett.*
- Tudom hogy megy, még ha nem is voltam mindig város őr. *Mondja kissé elmerengve, és folytatja.*
- Viszont most azok vagyunk és ez egy ilyen játék, amelynek vannak velejárói. *Aprót sóhalyt együtt érzően a nehéz a katona élet dologra.*
- Nincsenek véletlenek ha megjegyezhetem. *Nevet egy aprót, hiszen az ő szakmájában tényleg nem létezik. Mindennek oka van még ha több is, de van.*
- Megnyugtatom parancsnok helyettes, hogy minderről tájékoztatom ami módomban áll. Ha jól sejtem ön amúgy is a felettesem, így ez nem kérdés. *Közben letelepedik Bredoc mellé, hogy egy kicsit kellemesebben zajlódjanak az eszmecserék.*
- De tudja ez a szervezet igen fiatal és még alig ismerik a harcosok egymást, pedig a hírek megosztása alapvetően közös érdek, hogy a szervezettségünk megmaradjon és hogy ki ne tudjanak kezdeni minket se a bűnözők se a szövetségeseink. *Na igen a szövetséges még gyanúsabb mint az ellenség.*
- Arról beszélek ami a jelentésében található. A lányról tudomásunk van egy ideje és magunk is utána akarunk nézni az ügynek. A parancsnok is ezt szorgalmazta. Egyelőre két emberemet állítom majd az ügyre, de ha nem lesz elég, akkor többet is. *Biccent egyet, hiszen most tényleg van miből és kivel dolgozni, de ha komolyabb eredmények kellenének, akkor az többletforrást is jelentene.*
- Jó is lenne, ha mesélne többet. Akár más ügyekről is, hiszen ahogy mondtam nincsenek véletlenek. Ez egy kis város és valahol minden összekapcsolódik egymással. Az én feladatom hogy összerakjam a hírek morzsáiból a képet, hogy tudjanak arra reagálni, vagy döntéseket hozni.
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:51:48
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:51:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rulcar//
*Egy apró biccentéssel konstatálja, hogy bizony nem csalja meg az emlékezete. Fel is rémlik neki valami, ami a hallottak alapján teljesen ésszerűen hangzik.*
-Kémmester.
*Szinte csak suttogja, mintha csak magának, s nem is Rulcarnak mondaná.*
-Ne is mondd. Tudom én azt, csak hát szokni kell. Eddig mindig én szolgáltam másokat, és nem fordítva. Persze nemes ügy meg minden, de.
*Elhallgat egy röpke másodpercig.*
-Tudod hogy megy ez. Nem tűnsz ostobának.
*Egy apró mosolyt megenged magának. Ő sosem hitte, hogy napfény és szivárvány ez a város őrség dolog, a hatalom, a pénz mindenhová igyekszik befurakodni. Csak annyit tehet, hogy megpróbálja elejét venni, amennyire erejéből telik. Ez is több, mintha csak ücsörögne a temetőben.*
-Értem. Akkor ez egy szerencsés véletlen. Egyébként is szerettem van beszélni veled. Hasznos az, ha a háttérben is dolgozik valaki, de nem szerencsés, ha annyira háttérben, hogy nem is tudnék róla.
*Mondja, de úgy tűnik ezt Rulcar is hasonlóképpen gondolja.*
-Ez érdekesnek hangzik.
*Hajol közelebb valamivel.*
-Milyen ügy? Ha van időd, mesélhetnél. Talán még én is tudok valamit róla, ki tudja.
*Tárja szét karjait, és egy nagyot harap az almába.*
//Rulcar//
*Egy apró biccentéssel konstatálja, hogy bizony nem csalja meg az emlékezete. Fel is rémlik neki valami, ami a hallottak alapján teljesen ésszerűen hangzik.*
-Kémmester.
*Szinte csak suttogja, mintha csak magának, s nem is Rulcarnak mondaná.*
-Ne is mondd. Tudom én azt, csak hát szokni kell. Eddig mindig én szolgáltam másokat, és nem fordítva. Persze nemes ügy meg minden, de.
*Elhallgat egy röpke másodpercig.*
-Tudod hogy megy ez. Nem tűnsz ostobának.
*Egy apró mosolyt megenged magának. Ő sosem hitte, hogy napfény és szivárvány ez a város őrség dolog, a hatalom, a pénz mindenhová igyekszik befurakodni. Csak annyit tehet, hogy megpróbálja elejét venni, amennyire erejéből telik. Ez is több, mintha csak ücsörögne a temetőben.*
-Értem. Akkor ez egy szerencsés véletlen. Egyébként is szerettem van beszélni veled. Hasznos az, ha a háttérben is dolgozik valaki, de nem szerencsés, ha annyira háttérben, hogy nem is tudnék róla.
*Mondja, de úgy tűnik ezt Rulcar is hasonlóképpen gondolja.*
-Ez érdekesnek hangzik.
*Hajol közelebb valamivel.*
-Milyen ügy? Ha van időd, mesélhetnél. Talán még én is tudok valamit róla, ki tudja.
*Tárja szét karjait, és egy nagyot harap az almába.*
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:42:30
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:42:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bredoc//
- Igen. sokszor beszéltem már a parancsnokkal. *Természetesen ez nem meglepő, hiszen kollégák és ha Bredocnak feltűnik ő valahogy nem az a páncélos fajtája az Őrségnek.*
- Nem olyan nehéz. Ez egy ilyen szakma. Parancs parancsot követ és azokat végrehajtva lesz eredménye a munkánknak. Tehát ne sajnálja. *Mondja barátságosan és ezt most komolyan is gondolja. A hatékonyság alapköve ez és ettől tud jól működni.*
- Csak áthaladtam a temetőn, mert erre vezetett dolgom, de mivel időm most engedi, így megálltam, hogy pár szót válthassunk. *Nincs mit szépíteni a dolgon, hiszen ez tényleg így történt és ezt a beszélgetést úgy érzi, hogy már rég meg kellett volna ejteni. Denjaartól kapja a parancsokat, de a többieket ismerni elengedhetetlen a munkájához.*
- A nevem Rulcar és a háttérből próbálom segíteni a város ügyeit. *Talán ez a legszofisztikáltabb kifejezése és összefoglalása a tevékenységének. A parancsnok helyettes neve hallatán azonnal összeáll a kép és ezt szóvá is teszi.*
- A minap olvastam egy jelentését egy ügy kapcsán. Érdekesnek és messzemenőkig fontosnak tűnt, hiszen messzire nyúlhatnak a szálak. *Rulcartól nem áll messze a paranoia, de ez tevékenyéségnek velejárója és mozgatórugója, hiszen ha nincs gyanú nincs ügy, nincs munka és biztonság.*
//Bredoc//
- Igen. sokszor beszéltem már a parancsnokkal. *Természetesen ez nem meglepő, hiszen kollégák és ha Bredocnak feltűnik ő valahogy nem az a páncélos fajtája az Őrségnek.*
- Nem olyan nehéz. Ez egy ilyen szakma. Parancs parancsot követ és azokat végrehajtva lesz eredménye a munkánknak. Tehát ne sajnálja. *Mondja barátságosan és ezt most komolyan is gondolja. A hatékonyság alapköve ez és ettől tud jól működni.*
- Csak áthaladtam a temetőn, mert erre vezetett dolgom, de mivel időm most engedi, így megálltam, hogy pár szót válthassunk. *Nincs mit szépíteni a dolgon, hiszen ez tényleg így történt és ezt a beszélgetést úgy érzi, hogy már rég meg kellett volna ejteni. Denjaartól kapja a parancsokat, de a többieket ismerni elengedhetetlen a munkájához.*
- A nevem Rulcar és a háttérből próbálom segíteni a város ügyeit. *Talán ez a legszofisztikáltabb kifejezése és összefoglalása a tevékenységének. A parancsnok helyettes neve hallatán azonnal összeáll a kép és ezt szóvá is teszi.*
- A minap olvastam egy jelentését egy ügy kapcsán. Érdekesnek és messzemenőkig fontosnak tűnt, hiszen messzire nyúlhatnak a szálak. *Rulcartól nem áll messze a paranoia, de ez tevékenyéségnek velejárója és mozgatórugója, hiszen ha nincs gyanú nincs ügy, nincs munka és biztonság.*
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:30:27
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:30:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rulcar//
*Ahogy ott ül, és jelentéktelen dolgok futnak át az agyán, egyik a másik után, egy csuklyás, fekete ruhás alak közeledik hozzá. Mikor messzebbről látja annyira nem is izgatja. ~Biztos csak a halottakhoz jött.~ Gondolja, de hamar elhessegeti ezeket a gondolatokat, merthogy az alak közelebb jön. Egyre közelebb. Egy kicsit meg is feszül, hogyha a kardjáért kellene nyúlnia, de nem tűnik fenyegetőnek a másik. Amikor leveszi a csuklyáját, már felismeri a férfit. Látta már korábban.*
-Á, te beszélgettél a parancsnokkal korábban, ugye? Üdvözletem!
*Mondja meleg hangon, majd maga mellé néz, ha a másik esetleg leülne. Ha nem, úgy ő továbbra is ülve beszél hozzá, olyan kényelmes most ott ülni neki.*
-De nem vagyok én ura senkinek.
*Mondja már kicsit komorabb hangon, majd megvakarja fejét, és sóhajt egyet.*
-Vagyis hát, most már igen.. Sajnos aki alattam szolgál, annak uram vagyok. Nehéz ez.
*Sosem szerette,ha úrnak hívták, nem érezte magát annak, de azért valahol jól esik neki a gondolat, hogy úgymond "vitte valamire" az életében. Amire anyja oly büszke lenne, ha még élne.*
-Mi járatban erre? Ó, ha nem tudnád, Bredoc vagyok, de sokaknak csak Brox. Bár, ahogy elnézlek te sok mindent tudhatsz.
*Szemeivel kicsit sandít, bár nem tudja pontosan, hogy mivel is foglalkozik a másik, hisz nem tudja még, bár lehet, hogy nem is fogja megtudni, ez Rulcaron múlik teljes mértékben.*
//Rulcar//
*Ahogy ott ül, és jelentéktelen dolgok futnak át az agyán, egyik a másik után, egy csuklyás, fekete ruhás alak közeledik hozzá. Mikor messzebbről látja annyira nem is izgatja. ~Biztos csak a halottakhoz jött.~ Gondolja, de hamar elhessegeti ezeket a gondolatokat, merthogy az alak közelebb jön. Egyre közelebb. Egy kicsit meg is feszül, hogyha a kardjáért kellene nyúlnia, de nem tűnik fenyegetőnek a másik. Amikor leveszi a csuklyáját, már felismeri a férfit. Látta már korábban.*
-Á, te beszélgettél a parancsnokkal korábban, ugye? Üdvözletem!
*Mondja meleg hangon, majd maga mellé néz, ha a másik esetleg leülne. Ha nem, úgy ő továbbra is ülve beszél hozzá, olyan kényelmes most ott ülni neki.*
-De nem vagyok én ura senkinek.
*Mondja már kicsit komorabb hangon, majd megvakarja fejét, és sóhajt egyet.*
-Vagyis hát, most már igen.. Sajnos aki alattam szolgál, annak uram vagyok. Nehéz ez.
*Sosem szerette,ha úrnak hívták, nem érezte magát annak, de azért valahol jól esik neki a gondolat, hogy úgymond "vitte valamire" az életében. Amire anyja oly büszke lenne, ha még élne.*
-Mi járatban erre? Ó, ha nem tudnád, Bredoc vagyok, de sokaknak csak Brox. Bár, ahogy elnézlek te sok mindent tudhatsz.
*Szemeivel kicsit sandít, bár nem tudja pontosan, hogy mivel is foglalkozik a másik, hisz nem tudja még, bár lehet, hogy nem is fogja megtudni, ez Rulcaron múlik teljes mértékben.*
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-10-03 10:29:44
Üzenet elküldve: 2019-10-03 10:29:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bredoc//
*Maga sem tudja, hogy miként és hogyan, de valamiért mégis a temetőt választja, hogy eljusson céljához. Talán ez a legrövidebb út a városban a templom irányába, de talán nem. Ebben a pillanatban ez most nem is igazán számít.
A halottak megannyi beszédes sírköve között haladva és a nem is olyan régen történt ébredésük sok sok kérdést vet fel a sötételf elméjében, de mivel oly hamar hervadt el az egész, mint ahogyan elkezdődött, így a válaszok is a föld alatt maradtak. Most azonban csak gyors léptekkel sétál előre, hogy áthaladva végre kijusson sírkertből és intézni tudja számos teendőjét.
Amint fekete alakja átsuhan a szűk kis utakon, úgy tűnik fel neki egy páncélos alak egy fa tövében. Megáll és alaposan megnézi magának. Fején a csuklyája és sötét öltözete a távolság miatt elrejti kilétét, így szabadon megtekintheti az ücsörgő alakot.
Valahonnan ismerős neki a fickó. Nem kell sokat gondolkodnia, mire rádöbben, hogy látta már a páncélost a laktanyában.
Rulcar nem az a nagyon barátkozó fajta, de mivel tagja a várost védelmezőknek, így néha nem árt, ha elvegyül közöttük. Felbátorodva indul el a parancsnokhelyettes irányába és amikor odaér fekete csuklyáját leemelve ráköszön.*
- Üdvözlöm Uram! *Mondja hűvösen és egyelőre mást nem kíván mondani, talán nem ismeretlen az ő kiléte sem Bredoc számára.*
//Bredoc//
*Maga sem tudja, hogy miként és hogyan, de valamiért mégis a temetőt választja, hogy eljusson céljához. Talán ez a legrövidebb út a városban a templom irányába, de talán nem. Ebben a pillanatban ez most nem is igazán számít.
A halottak megannyi beszédes sírköve között haladva és a nem is olyan régen történt ébredésük sok sok kérdést vet fel a sötételf elméjében, de mivel oly hamar hervadt el az egész, mint ahogyan elkezdődött, így a válaszok is a föld alatt maradtak. Most azonban csak gyors léptekkel sétál előre, hogy áthaladva végre kijusson sírkertből és intézni tudja számos teendőjét.
Amint fekete alakja átsuhan a szűk kis utakon, úgy tűnik fel neki egy páncélos alak egy fa tövében. Megáll és alaposan megnézi magának. Fején a csuklyája és sötét öltözete a távolság miatt elrejti kilétét, így szabadon megtekintheti az ücsörgő alakot.
Valahonnan ismerős neki a fickó. Nem kell sokat gondolkodnia, mire rádöbben, hogy látta már a páncélost a laktanyában.
Rulcar nem az a nagyon barátkozó fajta, de mivel tagja a várost védelmezőknek, így néha nem árt, ha elvegyül közöttük. Felbátorodva indul el a parancsnokhelyettes irányába és amikor odaér fekete csuklyáját leemelve ráköszön.*
- Üdvözlöm Uram! *Mondja hűvösen és egyelőre mást nem kíván mondani, talán nem ismeretlen az ő kiléte sem Bredoc számára.*
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-10-03 10:16:56
Üzenet elküldve: 2019-10-03 10:16:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rulcar//
*Lassú léptekkel lép be a temetőbe. Szeret néha ide kijárni, olyan megnyugtató. Furcsamód nyugalommal tölti el. Sokan félnek itt a szellemektől, és egyéb ártó dolgoktól, de ők tévednek. Bróx számára ez a megnyugvás helye. Aki itt van, többé nem kell aggódnia semmi miatt. Levette a halál a vállukról az élet terhét. Egészen hátra sétál a kopott fejfákhoz, S a sarokba leülve egy fa árnyéka alá veszi elő az almáját, és enni kezdi. Aprókat harap bele, egyik lábát felhúzza, másikat kinyújtja. ~Itt legalább nem zavar senki ember fia. Kicsit unom már a laktanyát, meg a sok hülyét.~ Ilyesmiken jár az agya, na meg hogy ő is itt fekhetne, ha a sors nem ilyen kegyes hozzá. Vagy ha nem is a sors, akkor akármelyik istenség. Talán Eeyr látott még benne valamit, ki tudja. Nem az a vallásos fajta, nem imádkozik, de hite azêrt van. Főleg magában, és a karja erejében. Még sosem hagyta cserben. Erre gondolva el is mosolyodik. Furcsa látvány lehet a temetőben üldögélve egy mosolygó, almát evő páncélos katona, de rosszabbat is mondtak már rá. Na még nem mintha zavarná más véleménye.*
//Rulcar//
*Lassú léptekkel lép be a temetőbe. Szeret néha ide kijárni, olyan megnyugtató. Furcsamód nyugalommal tölti el. Sokan félnek itt a szellemektől, és egyéb ártó dolgoktól, de ők tévednek. Bróx számára ez a megnyugvás helye. Aki itt van, többé nem kell aggódnia semmi miatt. Levette a halál a vállukról az élet terhét. Egészen hátra sétál a kopott fejfákhoz, S a sarokba leülve egy fa árnyéka alá veszi elő az almáját, és enni kezdi. Aprókat harap bele, egyik lábát felhúzza, másikat kinyújtja. ~Itt legalább nem zavar senki ember fia. Kicsit unom már a laktanyát, meg a sok hülyét.~ Ilyesmiken jár az agya, na meg hogy ő is itt fekhetne, ha a sors nem ilyen kegyes hozzá. Vagy ha nem is a sors, akkor akármelyik istenség. Talán Eeyr látott még benne valamit, ki tudja. Nem az a vallásos fajta, nem imádkozik, de hite azêrt van. Főleg magában, és a karja erejében. Még sosem hagyta cserben. Erre gondolva el is mosolyodik. Furcsa látvány lehet a temetőben üldögélve egy mosolygó, almát evő páncélos katona, de rosszabbat is mondtak már rá. Na még nem mintha zavarná más véleménye.*
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-09-22 16:42:41
Üzenet elküldve: 2019-09-22 16:42:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Könyvtár//
*Hamar megszerzi a számára fontos információt, melyre kíváncsi volt, vagy csak kikopott az emlékezetéből. Visszateszi szépen a könyveket a helyükre, a csuhásnak ismét fejet hajt felfelé menet a lépcsőn, majd a templomban találja magát. De mivel egyéb dolga úgysincs, így gondolja megnézi a temetőt is, és tiszteletét teszi az elesetteknek.*
//Temető//
*A keskeny kis úton lassan lépdel, ruhája zsebeibe dugva két kezét. Néz jobba is, és balra is. ~Itt nyugszanak hát mind.~ Gondolja, ahogy a szépen kidolgozott sírboltokat látja, a családi kriptákat. Külön minden nemes családnak. ~Itt már mindegy, barátom, hogy mennyi a pénzed. Ugyanúgy a kukacok rágják le a húsodat. ha csak nem dobsz pár aranyat a sírásónak, hogy pár lábbal mélyebbre ásson, még a tolvajok is elviszik, amit veled együtt tesznek földbe.~ Csóválja meg a fejét, majd apró és halk léptekkel a temető vége felé igyekszik. Nem szeretné felzavarni a holtakat, hagy pihenjenek. Odamegy, ahol korhadtak a keresztfák, és a sírkövek is épp csak állnak. Leguggol az egyikhez, és kezével megsepregeti az egyik követ, hogy látható legyen a név. Némi moha és penész jön le, s kirajzolódik az itt fekvő neve. Teljesen átlagos, semmi különleges név. Élt 40 évet. ~Most már tudod, hogy rád is gondolt valaki. Ha más nem, hát én.~ Majd feláll, és lassan visszaindul a templom felé.*
//Könyvtár//
*Hamar megszerzi a számára fontos információt, melyre kíváncsi volt, vagy csak kikopott az emlékezetéből. Visszateszi szépen a könyveket a helyükre, a csuhásnak ismét fejet hajt felfelé menet a lépcsőn, majd a templomban találja magát. De mivel egyéb dolga úgysincs, így gondolja megnézi a temetőt is, és tiszteletét teszi az elesetteknek.*
//Temető//
*A keskeny kis úton lassan lépdel, ruhája zsebeibe dugva két kezét. Néz jobba is, és balra is. ~Itt nyugszanak hát mind.~ Gondolja, ahogy a szépen kidolgozott sírboltokat látja, a családi kriptákat. Külön minden nemes családnak. ~Itt már mindegy, barátom, hogy mennyi a pénzed. Ugyanúgy a kukacok rágják le a húsodat. ha csak nem dobsz pár aranyat a sírásónak, hogy pár lábbal mélyebbre ásson, még a tolvajok is elviszik, amit veled együtt tesznek földbe.~ Csóválja meg a fejét, majd apró és halk léptekkel a temető vége felé igyekszik. Nem szeretné felzavarni a holtakat, hagy pihenjenek. Odamegy, ahol korhadtak a keresztfák, és a sírkövek is épp csak állnak. Leguggol az egyikhez, és kezével megsepregeti az egyik követ, hogy látható legyen a név. Némi moha és penész jön le, s kirajzolódik az itt fekvő neve. Teljesen átlagos, semmi különleges név. Élt 40 évet. ~Most már tudod, hogy rád is gondolt valaki. Ha más nem, hát én.~ Majd feláll, és lassan visszaindul a templom felé.*
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-08-24 16:09:49
Üzenet elküldve: 2019-08-24 16:09:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
*A Temető magas partfala alatt szorgalmasan surranó folyó egyhangúan mormol magában. A sírok és az öregesen bólintgató fák között csak a víz zaját idáig szállító enyhe szél motoszkál, el s tova, meg-megrezegtetve a leveleket, és reggeli hűvösséget hozva a forrónak ígérkező nap eme korai óráiban.
Isqeha a Temetőkert hátuljában, a folyóhoz vezető kis kaputól nem messze sétál, felverve néhány, az éjszaka vadászattal töltött órái után félálomban bóbiskoló, az elejtett pockokat békésen emésztgető baglyot egy korhadt, öreg fáról, ahogy letérdel pont alájuk egy sírhoz, maga mellé letéve a földre a tarisznyáját. Azok magukban csendben méltatlankodva repülnek fel a nem várt háborgatásra, és odébb szállva békésebb helyet keresnek maguknak a kripták környékén.
A füvész munkához lát. Óvatosan megbolygatva a földet egy kis kerti marokásóval kiássa az elvadult, elszaporodott és egymást felélő kerti sáfrány és tulipán hagymákat az elöregedett havasszépe bokor tövéből. Megtisztítja a régi, elkorhadt fejfájú sír beroskadt oldalát a szuláktól és az acattól, és elültet néhány életerős hagymát a nedves föld mélyébe: azok tavasszal újult erővel hozhatják majd virágaikat.
Aztán átválogatja a kiszedett aprócska hagymákat, és az eleveneket gondosan elteszi a tarisznyájába.
Amikor ezzel elkészül, a sírok között tovább sétál a mindenfelé elburjánzott, derékig érő orbáncfüvön keresztül, és aztán újra letérdel: itt a ciklámen sikeresen vette föl a harcot az orbáncfű terjeszkedésével, és egy kis részt megtartott a maga felségterületének, ahol évek óta neveli fel a régi tövek köré gyűlő köré kis magoncait, és sarjadzik el mindenfelé. Isqeha óvatosan letérdel, és kis földlabdával együtt kiás néhány fiatalabb tövet hagymástól, vissza igazítva körülöttük a talajt, és ezeket is gondosan elteszi a a tarisznyába.
~Most ennyit tehetek. Ha azt akarja, hogy igazán szép legyen az ágyás, tavasszal kell folytatni majd a többit. De hát ki tudja, hol leszek én tavasszal!~ gondolja, és elégedetten a szerzeményeivel előre bámul, a temető bejárata felé.
Megigazítja a vállán a tarisznyát, eligazgatva benne a hagymákat és ciklámen töveket, aztán elindul vissza a Templomkertbe.
A szerzetes, aki a padon üldögélt, talán már az oltár előtt térdelve kéri Eeyr áldását Artheniorra és a Fény istenének híveire.
Ideje indulnia. Még a végén Svir, a romváros széli kúria tulajdonosa azt hiszi, eltűnt a pénzével, azt pedig Isqeha nem szeretné.*
*A Temető magas partfala alatt szorgalmasan surranó folyó egyhangúan mormol magában. A sírok és az öregesen bólintgató fák között csak a víz zaját idáig szállító enyhe szél motoszkál, el s tova, meg-megrezegtetve a leveleket, és reggeli hűvösséget hozva a forrónak ígérkező nap eme korai óráiban.
Isqeha a Temetőkert hátuljában, a folyóhoz vezető kis kaputól nem messze sétál, felverve néhány, az éjszaka vadászattal töltött órái után félálomban bóbiskoló, az elejtett pockokat békésen emésztgető baglyot egy korhadt, öreg fáról, ahogy letérdel pont alájuk egy sírhoz, maga mellé letéve a földre a tarisznyáját. Azok magukban csendben méltatlankodva repülnek fel a nem várt háborgatásra, és odébb szállva békésebb helyet keresnek maguknak a kripták környékén.
A füvész munkához lát. Óvatosan megbolygatva a földet egy kis kerti marokásóval kiássa az elvadult, elszaporodott és egymást felélő kerti sáfrány és tulipán hagymákat az elöregedett havasszépe bokor tövéből. Megtisztítja a régi, elkorhadt fejfájú sír beroskadt oldalát a szuláktól és az acattól, és elültet néhány életerős hagymát a nedves föld mélyébe: azok tavasszal újult erővel hozhatják majd virágaikat.
Aztán átválogatja a kiszedett aprócska hagymákat, és az eleveneket gondosan elteszi a tarisznyájába.
Amikor ezzel elkészül, a sírok között tovább sétál a mindenfelé elburjánzott, derékig érő orbáncfüvön keresztül, és aztán újra letérdel: itt a ciklámen sikeresen vette föl a harcot az orbáncfű terjeszkedésével, és egy kis részt megtartott a maga felségterületének, ahol évek óta neveli fel a régi tövek köré gyűlő köré kis magoncait, és sarjadzik el mindenfelé. Isqeha óvatosan letérdel, és kis földlabdával együtt kiás néhány fiatalabb tövet hagymástól, vissza igazítva körülöttük a talajt, és ezeket is gondosan elteszi a a tarisznyába.
~Most ennyit tehetek. Ha azt akarja, hogy igazán szép legyen az ágyás, tavasszal kell folytatni majd a többit. De hát ki tudja, hol leszek én tavasszal!~ gondolja, és elégedetten a szerzeményeivel előre bámul, a temető bejárata felé.
Megigazítja a vállán a tarisznyát, eligazgatva benne a hagymákat és ciklámen töveket, aztán elindul vissza a Templomkertbe.
A szerzetes, aki a padon üldögélt, talán már az oltár előtt térdelve kéri Eeyr áldását Artheniorra és a Fény istenének híveire.
Ideje indulnia. Még a végén Svir, a romváros széli kúria tulajdonosa azt hiszi, eltűnt a pénzével, azt pedig Isqeha nem szeretné.*
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-06-30 12:56:39
Üzenet elküldve: 2019-06-30 12:56:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő//
//Hanlorent keresve//
*Az ima után némileg szomorú érzéssel emelkedik fel az oltár elől. Nem találta meg Hanlorent, de nem is járt erre, így még csak információja sincs, hogy mi történhetett a papnővel. Félteni nem félti, hisz erős hit és fény ragyog benne, de épp ezért lehet rá fokozottan veszélyes a sötétség. Akkoriban ketten szálltak szembe az oltárnál Sa'Tereth árnyával, együtt győztek, de most egyedül van és ki tudja, milyen utat jár be.
Léptei önkéntelen vezetik a temető felé, bejárja azt az utat, amelyet korábban Xotarával tett meg. Akkor találkozott először az apró madárral, amely akkor végzetük egyik ómenének bizonyult.
Visszatérve a sírdombok közé megszállja a régi érzés, saját hideg, számító és céltudatos viselkedése, mellyel az Erdő Szíve egyszerre óvta és tette kegyetlen katonájává őt. Megborzong az érzéstől, valahogyan közelibbnek érzi azt a pillanatot, amikor a Fákban Lakó újra harcba szólítja őt és elszólítja mostani társai mellől. Újra.
Megáll a sírásó háza előtt, melybe talán mostanra már új lakó költözött, de benne még élesen él az átvágott torkú másik képe, amelyet mélységi társával találtak meg itt. Oly sok rejtélyre nem derült fény azóta, pedig mennyivel többet tud már. Mégis mennyivel kevesebbet.
Lyzendrára gondol, hogy fel kell készítenie a lehetséges eseményekre, arra, hogy megeshet, neki újra el kell hagynia a még csak most megalapuló Mil'Ochasst. Levelek mind egy fa ágán, de magát inkább tüskének gondolja. Ugyanúgy a fa része, de neki más a feladata, más a sorsa. Meglehet, hogy az a pillanat nem jön el hosszú élete során vagy ha el is érkezik, elbukik majd a harcban, de át kell adnia majd a tudását valakinek, aki folytathatja a harcát. Egy másik tüskének, akinek a sorsát ugyanúgy megpecsételi majd a végzet, mint az övét.
Haloványan elmosolyodik, mert egyszerre szomorítja el és deríti fel saját sorsának kiszámíthatatlansága és kiszámíthatósága. Elfordul a sírásó házától, önkéntelen fordul lombzöld tekintete afelé a fa felé, ahol először az apró halálmadarat megpillantotta. Keze is önkéntelen érinti meg a páncél alatt a mellkasát, amelyen a fekete vonalak futnak. Lassú léptekkel indul el a templom felé. Üzenetet kell hagynia Hanlorennek, ha mégis visszatérne, tudja, hogy kereste.*
//Hanlorent keresve//
*Az ima után némileg szomorú érzéssel emelkedik fel az oltár elől. Nem találta meg Hanlorent, de nem is járt erre, így még csak információja sincs, hogy mi történhetett a papnővel. Félteni nem félti, hisz erős hit és fény ragyog benne, de épp ezért lehet rá fokozottan veszélyes a sötétség. Akkoriban ketten szálltak szembe az oltárnál Sa'Tereth árnyával, együtt győztek, de most egyedül van és ki tudja, milyen utat jár be.
Léptei önkéntelen vezetik a temető felé, bejárja azt az utat, amelyet korábban Xotarával tett meg. Akkor találkozott először az apró madárral, amely akkor végzetük egyik ómenének bizonyult.
Visszatérve a sírdombok közé megszállja a régi érzés, saját hideg, számító és céltudatos viselkedése, mellyel az Erdő Szíve egyszerre óvta és tette kegyetlen katonájává őt. Megborzong az érzéstől, valahogyan közelibbnek érzi azt a pillanatot, amikor a Fákban Lakó újra harcba szólítja őt és elszólítja mostani társai mellől. Újra.
Megáll a sírásó háza előtt, melybe talán mostanra már új lakó költözött, de benne még élesen él az átvágott torkú másik képe, amelyet mélységi társával találtak meg itt. Oly sok rejtélyre nem derült fény azóta, pedig mennyivel többet tud már. Mégis mennyivel kevesebbet.
Lyzendrára gondol, hogy fel kell készítenie a lehetséges eseményekre, arra, hogy megeshet, neki újra el kell hagynia a még csak most megalapuló Mil'Ochasst. Levelek mind egy fa ágán, de magát inkább tüskének gondolja. Ugyanúgy a fa része, de neki más a feladata, más a sorsa. Meglehet, hogy az a pillanat nem jön el hosszú élete során vagy ha el is érkezik, elbukik majd a harcban, de át kell adnia majd a tudását valakinek, aki folytathatja a harcát. Egy másik tüskének, akinek a sorsát ugyanúgy megpecsételi majd a végzet, mint az övét.
Haloványan elmosolyodik, mert egyszerre szomorítja el és deríti fel saját sorsának kiszámíthatatlansága és kiszámíthatósága. Elfordul a sírásó házától, önkéntelen fordul lombzöld tekintete afelé a fa felé, ahol először az apró halálmadarat megpillantotta. Keze is önkéntelen érinti meg a páncél alatt a mellkasát, amelyen a fekete vonalak futnak. Lassú léptekkel indul el a templom felé. Üzenetet kell hagynia Hanlorennek, ha mégis visszatérne, tudja, hogy kereste.*
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-05-25 11:48:45
Üzenet elküldve: 2019-05-25 11:48:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel//
//Nyílt//
- Köszönöm, atyám! *bólint még az atyának, aztán elgondolkodva elhagyja a Templomot.
Hátraindul, a zölden buja bokrok között kanyargó ösvényen, mintha csak valamilyen hívásra tenné. A temetőben sétál, ahogy hamar rádöbben.
Itt csend van és nyugalom. Úgysem járt még itt sohasem. Legalábbis legjobb tudomása szerint. Mégis, olyan ismerős itt. Ami furcsa, kicsit nyugtalanító érzés. Hátrafelé indul.
Elsétál egy hatalmasra nőtt magnóliafa mellett a sírok közötti kis utcácskákat követve, elgondolkodva, bámészkodva. Az ég felé nyújtózkodó, a tavasz hívásának készséges örömmel engedelmeskedő fa épp virágbontásra készülődik.
Még hátrébb érve mélységes, megnyugtató, nagy csönd fogadja.
Csak a folyó zaja ér fel idáig, az is inkább mormolásszerű és mély nyugalmat áraszt, illik a temető fáinak bölcs öreg mágusként bólogató, örökkévalóságról susogó neszeihez.
Egészen hátul, ahonnan a keletnek tartó kőfal húzódik, ér véget a Temető. Itt a sírkövek legtöbbje már mohos, megfakult, megdőlt.
A nyirkos sírok néhol egészen besüppedtek, a köveken lévő feliratok egészen elmosódtak, egy idő után már nem is megy tovább, ki tudja, min taposna épp.
~Ide már senki sem jár ki, az emlékét is elhordta a szél messzire azoknak, akik itt fekszenek.~ gondolja.
A folyó mormoló zaja odalentről itt már egész élesen, szinte bántó hangossággal hallatszik.
Visszafordul, követve a fal vonalát.
A rész, ahová egy idő után elér, friss sírokból alkot sorokat, hevenyészett, girbe-gurba utcákat.
A lány csak gyanítja, hogy ezen a részen a pestis idejében nemcsak temettek, hanem égették is a halottakat. Inkább kerül egy nagyot.
A régi kriptákhoz ér. Csoda, hogy ezeket nem dúlták fel úgy, mint a palotákat. Talán a papok miatt nem mertek vagy akartak ide jönni a gazdagok negyedét feldúló, a város rendje ellen lázadó arthenioriak. ~Vagy talán Eeyr kegyelme mentette meg a sírokat.~
A feliratokat böngészi. ~Régen talán többet tettek a városért a gazdag, hatalommal bíró családok. De ők biztosan kihaltak... A mostaniak uraskodását, akik csak élősködtek a palotáikban, és magukkal meg a pénzükkel törődtek, lám megunták a városban élő szegények. És mi lett a vége...
Az lett a vége, hogy most semmi sincs a városban. Olyan mintha mindenki várna valamire.
Még a templomot is megtámadta a gonosz. Ha nincs Han nővér, meg a papok, mi lett volna?! Még a Templom sem lenne...~ gondolkozik magában Arja, míg el nem fárad a sétálásban. Egy sír szélére ül le, felhúzva a térdeit, és átölelve. Magányosnak és szomorúnak érzi magát, pedig még azt is ki kell találnia, hol fog éjszakázni. Jobb híján itt a Temetőben.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.25 11:51:19
//Nyílt//
- Köszönöm, atyám! *bólint még az atyának, aztán elgondolkodva elhagyja a Templomot.
Hátraindul, a zölden buja bokrok között kanyargó ösvényen, mintha csak valamilyen hívásra tenné. A temetőben sétál, ahogy hamar rádöbben.
Itt csend van és nyugalom. Úgysem járt még itt sohasem. Legalábbis legjobb tudomása szerint. Mégis, olyan ismerős itt. Ami furcsa, kicsit nyugtalanító érzés. Hátrafelé indul.
Elsétál egy hatalmasra nőtt magnóliafa mellett a sírok közötti kis utcácskákat követve, elgondolkodva, bámészkodva. Az ég felé nyújtózkodó, a tavasz hívásának készséges örömmel engedelmeskedő fa épp virágbontásra készülődik.
Még hátrébb érve mélységes, megnyugtató, nagy csönd fogadja.
Csak a folyó zaja ér fel idáig, az is inkább mormolásszerű és mély nyugalmat áraszt, illik a temető fáinak bölcs öreg mágusként bólogató, örökkévalóságról susogó neszeihez.
Egészen hátul, ahonnan a keletnek tartó kőfal húzódik, ér véget a Temető. Itt a sírkövek legtöbbje már mohos, megfakult, megdőlt.
A nyirkos sírok néhol egészen besüppedtek, a köveken lévő feliratok egészen elmosódtak, egy idő után már nem is megy tovább, ki tudja, min taposna épp.
~Ide már senki sem jár ki, az emlékét is elhordta a szél messzire azoknak, akik itt fekszenek.~ gondolja.
A folyó mormoló zaja odalentről itt már egész élesen, szinte bántó hangossággal hallatszik.
Visszafordul, követve a fal vonalát.
A rész, ahová egy idő után elér, friss sírokból alkot sorokat, hevenyészett, girbe-gurba utcákat.
A lány csak gyanítja, hogy ezen a részen a pestis idejében nemcsak temettek, hanem égették is a halottakat. Inkább kerül egy nagyot.
A régi kriptákhoz ér. Csoda, hogy ezeket nem dúlták fel úgy, mint a palotákat. Talán a papok miatt nem mertek vagy akartak ide jönni a gazdagok negyedét feldúló, a város rendje ellen lázadó arthenioriak. ~Vagy talán Eeyr kegyelme mentette meg a sírokat.~
A feliratokat böngészi. ~Régen talán többet tettek a városért a gazdag, hatalommal bíró családok. De ők biztosan kihaltak... A mostaniak uraskodását, akik csak élősködtek a palotáikban, és magukkal meg a pénzükkel törődtek, lám megunták a városban élő szegények. És mi lett a vége...
Az lett a vége, hogy most semmi sincs a városban. Olyan mintha mindenki várna valamire.
Még a templomot is megtámadta a gonosz. Ha nincs Han nővér, meg a papok, mi lett volna?! Még a Templom sem lenne...~ gondolkozik magában Arja, míg el nem fárad a sétálásban. Egy sír szélére ül le, felhúzva a térdeit, és átölelve. Magányosnak és szomorúnak érzi magát, pedig még azt is ki kell találnia, hol fog éjszakázni. Jobb híján itt a Temetőben.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.25 11:51:19
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2019-03-14 22:34:40
Üzenet elküldve: 2019-03-14 22:34:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Miután órákig csak bóklászott és nézelődött a könyvtárban úgy dönt szüksége van ennyi élmény után egy kis levegőre, ezért feljön lépcsőn, majd a templomkerten átvágva a temetőbe megy.
Olvasta, hogy az ork támadás idején jó pár törpe család is a városban élt, bizonyára ők is itt vannak eltemetve, talán megtudhat valamit róluk. Egy ideig a nemesi családok tekintélyes kriptái között kóborol, amíg eljut a nagy mészárlás emlékművéhez. Meg is találja rajta a törpéket, többnyire szegényebb iparos családok, nem lát a híresebb klánok tagjai közül senkit.
Úgy dönt vége a pihenőnek, visszatér a tanulmányaihoz, amikor egy különös formájú sírra bukkan, amit már félig meddig benőtt a gaz. Félresöpri az útban levő ágakat, és a síremléken ősi törp rúnákat fedez fel. Nehezen de sikerül kibetűznie, hogy a sír egy Filgin Filgringen nevű törpe mágusnak állít emléket. Lira még soha nem hallott róla, sőt egyetlen törpemágusról sem. Ez nem meglepő, ha törpe klánok nagy könyvéből mindössze egy volt idáig a kezében. Az ismeretlen mágus azonban felkelti az érdeklődését és úgy dönt visszamegy a könyvtárba és utánajár a dolognak.*
Olvasta, hogy az ork támadás idején jó pár törpe család is a városban élt, bizonyára ők is itt vannak eltemetve, talán megtudhat valamit róluk. Egy ideig a nemesi családok tekintélyes kriptái között kóborol, amíg eljut a nagy mészárlás emlékművéhez. Meg is találja rajta a törpéket, többnyire szegényebb iparos családok, nem lát a híresebb klánok tagjai közül senkit.
Úgy dönt vége a pihenőnek, visszatér a tanulmányaihoz, amikor egy különös formájú sírra bukkan, amit már félig meddig benőtt a gaz. Félresöpri az útban levő ágakat, és a síremléken ősi törp rúnákat fedez fel. Nehezen de sikerül kibetűznie, hogy a sír egy Filgin Filgringen nevű törpe mágusnak állít emléket. Lira még soha nem hallott róla, sőt egyetlen törpemágusról sem. Ez nem meglepő, ha törpe klánok nagy könyvéből mindössze egy volt idáig a kezében. Az ismeretlen mágus azonban felkelti az érdeklődését és úgy dönt visszamegy a könyvtárba és utánajár a dolognak.*
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-12-11 18:53:35
Üzenet elküldve: 2018-12-11 18:53:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Pestis//
*Égő hullák halmai borítják a valamikor oly kedves, virágokkal teli sírokat. Bősz és szorgos, csőrös álarcba, fehér köpenybe burkolózó alakok vonszolják azokat, egyre növelve a már most sem kisméretű dombok terjedelmét. Nem tudják ki volt az első, azt sem, hogy honnan indult, de az oly heves és kitartó küzdelem ellenére sem tudják elkerülni azt ami rájuk vár.
Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik beöltözött rosszul lett, majd pillanatokon belül meghalt. Társai és a nevesebb polgárokból "kiművelt" tudósok, kik valójában csak sarlatán, mások kárán nyerészkedő szegények voltak, már csak a boncasztalon vették észre a kék és fekete burjánzó foltokat testén. Mindenki tudta, hogy miről van szó, hisz Vashegy híre korábban már gyorsan elterjedt a városban. A sors fintora, hogy az épp magához térő Arthenior hiába próbálta magát megvédeni, küzdelme sikertelennek bizonyult.*
*Égő hullák halmai borítják a valamikor oly kedves, virágokkal teli sírokat. Bősz és szorgos, csőrös álarcba, fehér köpenybe burkolózó alakok vonszolják azokat, egyre növelve a már most sem kisméretű dombok terjedelmét. Nem tudják ki volt az első, azt sem, hogy honnan indult, de az oly heves és kitartó küzdelem ellenére sem tudják elkerülni azt ami rájuk vár.
Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik beöltözött rosszul lett, majd pillanatokon belül meghalt. Társai és a nevesebb polgárokból "kiművelt" tudósok, kik valójában csak sarlatán, mások kárán nyerészkedő szegények voltak, már csak a boncasztalon vették észre a kék és fekete burjánzó foltokat testén. Mindenki tudta, hogy miről van szó, hisz Vashegy híre korábban már gyorsan elterjedt a városban. A sors fintora, hogy az épp magához térő Arthenior hiába próbálta magát megvédeni, küzdelme sikertelennek bizonyult.*
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-10-17 13:46:50
Üzenet elküldve: 2018-10-17 13:46:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
*A temető hátsó traktusára nem sok időt veszteget, sőt a közepén sem időzik túl sokat. Az elején viszont a nemesi kriptáknál lelassít, majd meg is áll. ~ Apám elvileg innen származik. Persze lehet soha nem jövök rá ki volt, de ha nem próbálkozom soha nem is sikerülhet. ~ Kriptáról kriptára halad aprólékos munkájával. Nincs minden jel értelmével tisztában és a rúnák közül is csak pár jelentésével, de azért jelről, jelre, jelképről jelképre veszi át a sírokon található mintákat. Maga sem tudja mit keres, de bízik benne, hogy a kevés emlékből, amit anyjáról magával hozott lesz valami ami segíthet ebben a helyzetben. A jobb oldali sírokkal majd fél óra alatt végez minden eredmény nélkül. Az időközben felébredt Tolvaj urat elengedi, hagy szaladgáljon, játsszon, esetleg madarásszon egyet. Átsétál a bal oldalra, ahol folytatja munkáját. Már itt is a sor vége felé jár, mikor az egyik utolsó, igazából a bejárattól számítva az egyik első megakasztja. Jobbja az egyik szimbólumon, valami személyes címer vagy szigillum lehet. Tekintete a semmibe réved, lelke már a múltban jár. ~ Anyja most kapott levelet, aminek a pecsétjén a megszokott jel van. Az anyja sírni és tiltakozni kezd, de a férfi akinek nyakában egy hasonló medál lóg leinti. Anyja összeszedi Angu minden dolgát és kis tarisznyába rakja, majd tarisznyástól, még mindig könnyeit hullajtva átadja a férfinak. A mogorva férfi szolgálja a jel gazdáját ez egyértelmű, de akkor is a jel gazdája a felelős anya sírásáért.~ Feleszmél, de keze csak percek múlva hagyja abba a jelkép simogatását. A kriptán a keresztnév nem látszik, de a családnév fel van tüntetve: „Sayqueves”. - olvassa. Maga sem tudja mihez kezdjen az új tudásával, hisz erre nem volt felkészülve. Szinte önkívületben sétál ki a temető kapuján.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.17 13:54:04
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.17 13:54:04
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-10-09 16:20:52
Üzenet elküldve: 2018-10-09 16:20:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hytia Nazdyr//
*Nem töltenek el sok időt a nővel, ám mégis gyorsan rájön, hogy ennél többet valószínűleg úgysem fognak. Maximum ha kényszerítik. Hytia rossz érzéseket vált ki belőle, ellenszevet a modortalansága, és a nagyképűsége miatt.*
- Láttam már nem egy családot tönkremenni azért, mert ráeröltettek valamit a gyermekekre.
*Azért mégis válaszol a sötételfnek, mert furcsán jönne ki, ha nem tenné.*
- Az én szüleim hagyták, hogy a saját utamat járjam, nem pedig azt, amit előre előkészítettek nekem. Cserébe bámikor megtennék értük bármit, és ha a kérésük az érdekházasság lesz, akkor megteszem. Ellenkező esetben nem biztos, hogy így történt volna.
*Lehet, hogy Hytia önzőnek tűnik, ám nem bolodnak, az elf szerint fel tudja fogni, hogy így a dolgoknak mennyire más súlya van, mint egyébként. Hiszen akit kényszerítenek, az általában egy idő után fellázad. Nem egyszer látott már ebből fakadó problémákat, szenvedést és gyilosságot.*
A hozzászólás írója (Wremnard Wazophyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.09 16:22:54
*Nem töltenek el sok időt a nővel, ám mégis gyorsan rájön, hogy ennél többet valószínűleg úgysem fognak. Maximum ha kényszerítik. Hytia rossz érzéseket vált ki belőle, ellenszevet a modortalansága, és a nagyképűsége miatt.*
- Láttam már nem egy családot tönkremenni azért, mert ráeröltettek valamit a gyermekekre.
*Azért mégis válaszol a sötételfnek, mert furcsán jönne ki, ha nem tenné.*
- Az én szüleim hagyták, hogy a saját utamat járjam, nem pedig azt, amit előre előkészítettek nekem. Cserébe bámikor megtennék értük bármit, és ha a kérésük az érdekházasság lesz, akkor megteszem. Ellenkező esetben nem biztos, hogy így történt volna.
*Lehet, hogy Hytia önzőnek tűnik, ám nem bolodnak, az elf szerint fel tudja fogni, hogy így a dolgoknak mennyire más súlya van, mint egyébként. Hiszen akit kényszerítenek, az általában egy idő után fellázad. Nem egyszer látott már ebből fakadó problémákat, szenvedést és gyilosságot.*
A hozzászólás írója (Wremnard Wazophyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.09 16:22:54
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-10-07 16:05:55
Üzenet elküldve: 2018-10-07 16:05:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Wremnard Wazophyr //
*Valójában cseppet sem zavarná, ha az elf megbámulná, már eléggé hozzászokott, és azzal, hogy nem teszi sem nő a szemében egy fikarcnyit sem. Az ilyen fajta jótettek nem hatják már meg a lelkét semennyire.*
- Ebben van valami.
*A félelem leginkább haszontalan, ritkán valamire való tulajdonság, de sajnos mind az áldozatai. Szíve szerint ő is maga mögött hagyná, ha tehetné, de eddig nem találta meg a módszerét annak, hogy ez miként lehetne lehetséges.
Aztán a lombzabáló jóformán bemutatja neki az egész családfáját, eközben Hytia a temetőt pásztázza inkább, még annak nyomasztó csendje is kellemesebb. Aztán az is lehet, hogy rövidesen ide fog kerülni, ha ez a beszélgetés továbbra is ilyen unalmas marad.*
- Aha
*Aztán meggyőződik arról, hogy ez valami csodabogár család lehet. Igaz, őt sem dobták le egy sziklafalról, mikor megszületett, de hogy valahol ilyen mértékű szabadságot megengednek az ivadékoknak, ez borzalmas. Ilyen mentalitással nem az, hogy nem meglepő Arthenior szétesése, de egyáltalán nem is várható, hogy bármikor helyreáll.*
- Szóval akkor azért legalább a testvéreid tették a tőlük elvárhatót, vagy a húgod is önérzeteskedve saját életútba kezdett ahelyett, hogy beházasodott volna?
*Még ő maga is házas volt, csak aztán a gyermekei vagy belepusztultak a hasába, vagy a születésük után érte utol őket a vég. Ez, meg a külseje elég elrettentő volt ahhoz, hogy feladja a családalapításra való kötelességét, pedig igazából nem lett volna ellenére. Remek lehetőség arra, hogy valamiféle hatalomhoz jusson, akár férje, akár egy jó körökbe elhelyezett csemete által.*
*Valójában cseppet sem zavarná, ha az elf megbámulná, már eléggé hozzászokott, és azzal, hogy nem teszi sem nő a szemében egy fikarcnyit sem. Az ilyen fajta jótettek nem hatják már meg a lelkét semennyire.*
- Ebben van valami.
*A félelem leginkább haszontalan, ritkán valamire való tulajdonság, de sajnos mind az áldozatai. Szíve szerint ő is maga mögött hagyná, ha tehetné, de eddig nem találta meg a módszerét annak, hogy ez miként lehetne lehetséges.
Aztán a lombzabáló jóformán bemutatja neki az egész családfáját, eközben Hytia a temetőt pásztázza inkább, még annak nyomasztó csendje is kellemesebb. Aztán az is lehet, hogy rövidesen ide fog kerülni, ha ez a beszélgetés továbbra is ilyen unalmas marad.*
- Aha
*Aztán meggyőződik arról, hogy ez valami csodabogár család lehet. Igaz, őt sem dobták le egy sziklafalról, mikor megszületett, de hogy valahol ilyen mértékű szabadságot megengednek az ivadékoknak, ez borzalmas. Ilyen mentalitással nem az, hogy nem meglepő Arthenior szétesése, de egyáltalán nem is várható, hogy bármikor helyreáll.*
- Szóval akkor azért legalább a testvéreid tették a tőlük elvárhatót, vagy a húgod is önérzeteskedve saját életútba kezdett ahelyett, hogy beházasodott volna?
*Még ő maga is házas volt, csak aztán a gyermekei vagy belepusztultak a hasába, vagy a születésük után érte utol őket a vég. Ez, meg a külseje elég elrettentő volt ahhoz, hogy feladja a családalapításra való kötelességét, pedig igazából nem lett volna ellenére. Remek lehetőség arra, hogy valamiféle hatalomhoz jusson, akár férje, akár egy jó körökbe elhelyezett csemete által.*
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-10-03 10:06:02
Üzenet elküldve: 2018-10-03 10:06:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* A temetőbe vezető keskeny rövid úton megérkezik a vaskerítéshez, ami mögött meglátja a kriptákat. A nemesi kripták szépsége, címerei hidegen hagyják, mint ahogy a rúnákat sem tudja elolvasni, bár érdekelné mit tartottak fontosnak az akkoriak. Ahogy halad a bólogató fák árnyékában az egyszerűbb sírok felé, az előbb látott kripták hiábavalóságán gondolkodik. ~ Hiába a puccos kripta, meg a címer, a halottnak már mindegy. Ugyanott van, ahol a többiek itt hátrébb. A családja persze hivalkodhat, de nem gondolom, hogy annak aki szerette, igazán szerette jobb érzés lenne leülnie ott, mint itt. Persze jó dolog gazdagságban, jólétben élni, de ez csak pazarlás. Mi értelme annyi pénzt keresni, ha úgy is nagy részét arra kell elköltened, hogy látszódjon milyen gazdag vagy. Van persze az a pénz, amikor mindegy mennyit versz el, de akkor meg lehetne értelmes dolgokra is fordítani. ~ Szépen eléri a magnóliafát megszemléli a síremléket. Elolvassa a feliratot és elhatározza, amint lesz módja keres egy helyet, ahol ennek utána tud nézni. Az ilyen dolgokra nem szántak időt a rendben. Az ilyenre se. Ahogy ballag hátrafelé az elhanyagolt részhez valahogy elege lesz az egész városból. A mulandóság mementóinak mulandóságán gondolkodik, mikor kilép a hátsó kapunk a a ködbe burkolózó folyópart felé. *
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2018-09-15 07:09:51
Üzenet elküldve: 2018-09-15 07:09:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Nincsenek jó érzései a városban uralkodó állapotok kapcsán. Jól ismeri a halál szagát. Márpedig most az ül a levegőben. Csend van immár, az ár elvonult, de a feszültség mindig érezhető.*
- Tedd el azt *mondja a kard felé biccentve. Bitanggal a lány mellé léptet, hogy takarja a pengét. Nem hiányzik a szikra, melyet a meztelen acél vethet ebbe a helyzetbe.* - Tedd fel a csuklyát és ne hagyd semmin túl soká a pillantásod.
*A dolgok állását látva nem tartja jó ötletnek átvágni a városon, így egy kisebb karimában fordulva inkább újra kifelé veszi az irányt.*
- Kerülünk *mondja, aztán mindjárt ügetésbe is ugratja a lovát. Jobbnak látja, ha a városon kívül vágnak át a főtér felé. Ott majd kiderül, hogy a fogadónál mi a helyzet. Ha hasonló, mint a templom környékén, akkor nem fog kockáztatni.
Lám csak lám, amikor az elmúlt ősszel elhagyta Artheniort, a lelkében uralkodtak hasonló állapotok, s most, hogy a nősténykével töltött idő nagyjából rendbe tette, most a várost rágja ez a dögvész: a harag, a kilátástalanság. Nem akar belefolyni. Talán majd Arthenior is kiheveri mindezt a következő őszre, ahogy ő.
Mindenesetre óvatosan közelítenek az út felé kanyarítva a kis kerülőt. Nem akar több bonyodalmat mára. Épp elég volt a balul sikerült vásározás.*
*Nincsenek jó érzései a városban uralkodó állapotok kapcsán. Jól ismeri a halál szagát. Márpedig most az ül a levegőben. Csend van immár, az ár elvonult, de a feszültség mindig érezhető.*
- Tedd el azt *mondja a kard felé biccentve. Bitanggal a lány mellé léptet, hogy takarja a pengét. Nem hiányzik a szikra, melyet a meztelen acél vethet ebbe a helyzetbe.* - Tedd fel a csuklyát és ne hagyd semmin túl soká a pillantásod.
*A dolgok állását látva nem tartja jó ötletnek átvágni a városon, így egy kisebb karimában fordulva inkább újra kifelé veszi az irányt.*
- Kerülünk *mondja, aztán mindjárt ügetésbe is ugratja a lovát. Jobbnak látja, ha a városon kívül vágnak át a főtér felé. Ott majd kiderül, hogy a fogadónál mi a helyzet. Ha hasonló, mint a templom környékén, akkor nem fog kockáztatni.
Lám csak lám, amikor az elmúlt ősszel elhagyta Artheniort, a lelkében uralkodtak hasonló állapotok, s most, hogy a nősténykével töltött idő nagyjából rendbe tette, most a várost rágja ez a dögvész: a harag, a kilátástalanság. Nem akar belefolyni. Talán majd Arthenior is kiheveri mindezt a következő őszre, ahogy ő.
Mindenesetre óvatosan közelítenek az út felé kanyarítva a kis kerülőt. Nem akar több bonyodalmat mára. Épp elég volt a balul sikerült vásározás.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965