Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-08 17:10:09
Üzenet elküldve: 2024-02-08 17:10:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elfáradt. Olyan nagyon elfáradt és annyi minden kavargott benne, hogy már szemezgetni sem tud belőle, minden összeelegyedett és most ott fekszik felhántolva rengeteg tisztán vágott ág képében. Zavarában csak bámulja a halmot, és a széthullott darabokat. Jelképez ez sok mindent. Ott van előtte a darabokban az élete, ami nemrég még egyben volt, csak kissé korhadt. A harag, a szeretet, a sötétség, a mély düh és kétségbeesés. Ott van minden, és még fel is lehetne gyújtani vele egy templomot, ha mellé tüzet csiholnának.
Bámul maga elé, mikor nem kap választ a hülye kérdésére és a szemei könnybe lábadnak, már sokadszorra. Végre kijött minden és megkönnyebbül. Mint mikor megengedi a teste, hogy végre begyógyíthassa magát. Valami mégsem jó.
Nori ismét mögötte van és szavai jobban fájnak, mint a penge, ami nemrég a torkához volt szegezve. Tudja, hogy nem bántani akarja, de az igazság méregként árad szét ereiben, etetve minden sejtet, kipirosítva arcát. Zubog a fülében a vér. Úgy dobog a szíve, mintha menten ki akarna ugrani, közben pedig olyan tisztasággal hallja a lány szavait, mintha csak a fejében szólna. Most nagyon rossznak hiszi magát, pedig semmit nem tett, mindösszesen kieresztette magából a felgyülemlett feszültségét.*
- Ha bent tartom élve felemészt, ha kiadom, egy szánalmas szarnak érzem magam. Én tényleg ez vagyok? Hogyan csaltad ezt elő?
*Hangjában cseng a kétségbeesés és úgy vonja magát a feketeséghez, hogy szorítsa még jobban, mintha ezen a kis satnya élete múlna. *
- Ezért volt az egész? *Elindul egy könnycsepp, végigfutva kipirosodott arcán, finoman megsózva bőrét. * - Ne játssz velem Nori, jó? Én nem biztos, hogy ezt elbírom. *Hangosan vesz egy nagy levegőt, nem tudja hová tenni ezt az egészet. Mégis azt akarja, hogy szorítsa őt, akár az idők végezetéig, pedig most azt érzi, hogy kicsalták belőle azt, amit sosem akart tudni, hogy van benne. És ez még olyan kevés volt. És annyira elfáradt. De ha nem fáradt volna el? Akkor meddig megy? Akkor mikor tisztul ki a köd?*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elfáradt. Olyan nagyon elfáradt és annyi minden kavargott benne, hogy már szemezgetni sem tud belőle, minden összeelegyedett és most ott fekszik felhántolva rengeteg tisztán vágott ág képében. Zavarában csak bámulja a halmot, és a széthullott darabokat. Jelképez ez sok mindent. Ott van előtte a darabokban az élete, ami nemrég még egyben volt, csak kissé korhadt. A harag, a szeretet, a sötétség, a mély düh és kétségbeesés. Ott van minden, és még fel is lehetne gyújtani vele egy templomot, ha mellé tüzet csiholnának.
Bámul maga elé, mikor nem kap választ a hülye kérdésére és a szemei könnybe lábadnak, már sokadszorra. Végre kijött minden és megkönnyebbül. Mint mikor megengedi a teste, hogy végre begyógyíthassa magát. Valami mégsem jó.
Nori ismét mögötte van és szavai jobban fájnak, mint a penge, ami nemrég a torkához volt szegezve. Tudja, hogy nem bántani akarja, de az igazság méregként árad szét ereiben, etetve minden sejtet, kipirosítva arcát. Zubog a fülében a vér. Úgy dobog a szíve, mintha menten ki akarna ugrani, közben pedig olyan tisztasággal hallja a lány szavait, mintha csak a fejében szólna. Most nagyon rossznak hiszi magát, pedig semmit nem tett, mindösszesen kieresztette magából a felgyülemlett feszültségét.*
- Ha bent tartom élve felemészt, ha kiadom, egy szánalmas szarnak érzem magam. Én tényleg ez vagyok? Hogyan csaltad ezt elő?
*Hangjában cseng a kétségbeesés és úgy vonja magát a feketeséghez, hogy szorítsa még jobban, mintha ezen a kis satnya élete múlna. *
- Ezért volt az egész? *Elindul egy könnycsepp, végigfutva kipirosodott arcán, finoman megsózva bőrét. * - Ne játssz velem Nori, jó? Én nem biztos, hogy ezt elbírom. *Hangosan vesz egy nagy levegőt, nem tudja hová tenni ezt az egészet. Mégis azt akarja, hogy szorítsa őt, akár az idők végezetéig, pedig most azt érzi, hogy kicsalták belőle azt, amit sosem akart tudni, hogy van benne. És ez még olyan kevés volt. És annyira elfáradt. De ha nem fáradt volna el? Akkor meddig megy? Akkor mikor tisztul ki a köd?*
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-07 17:11:07
Üzenet elküldve: 2024-02-07 17:11:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
*Nem tűr ellenkezést, és kifogásokat sem akar hallani, ő maga is látja, hogy Mai mennyire vágyik arra, hogy valahogy kiengedhesse a benne kavargó őrületes mennyiségű feszültséget, erre pedig tökéletesen alkalmas lesz, ha fegyvert ad a lány kezébe.
Az első vágást még együtt ejtik meg, de utána Nori hátrébb lép, és úgy látszik, hogy nincs is szükség tovább a segítségére, hogy felszínre törjön Maiból minden, aminek ki kell jönnie.
Csak karba teszi a kezeit, és egyre elégedettebb és szélesebb vigyorral figyeli, ahogy a másik magától sújt le a pengével, majd gyakorlatilag teljesen elpusztítja azt a szerencsétlen, kiszáradt fát, és ha nem fáradt volna el, lehet, hogy még tovább csapkodja a földön szétszóródott ágdarabokat. Nem szól közben egy szót sem, nincs rá szükség. Nem erre számított a lánytól, de jobban nem is alakulhatott volna.
Mikor Mai szinte összeesik előtte, kissé felhúzza a szemöldökét, korábbi mosolya pedig mit sem változik. Egy kicsit vár, majd leguggol mögé, átöleli hátulról, hozzásimul a finom kis testhez, és állával a másik vállára támaszkodik.*
- Rossz technikával csináltad drágám, azért fáradtál el ennyire, de az előbb tévedtem. Nagyon is jól áll a kezedben a kard. Édesem, nem tudom eldönteni, hogy neked sikerült megszelídítened engem, vagy én nyitottam meg olyan kapukat a lelkeden, amiket eddig még te magad sem tudtál kinyitni. Tudod, nekem is azt mondták, hogy ne tartsam vissza a sötétséget, ami bennem van, hanem engedjem szabadjára. Elsőre én sem hittem el, de igazuk volt. Most jobban érzed magad, ugye? Mi kellett hozzá? Harag, őrjöngés, pusztítás. Ahogy én is mondtam neked legutóbb, a rossz nem feltétlenül jelent tényleg rosszat.
*Halkan, majdnem suttogva, de tisztán és érthetően mond ki minden szót. Lassan és színpadiasan, hogy biztosan minden gondolat megmaradjon Mai fejecskéjében.*
- Most már lehetünk barátok. Láttad az én démonomat, és előcsaltuk a tiédet is, bár bevallom, nem volt egyszerű. Amíg ez nem történt meg, addig mindketten csak álomvilágban éltünk, nem tudhattuk a másikról, hogy kivel állunk szemben valójában. Azt akartam, hogy láss így engem, és én is kíváncsi voltam erre az oldaladra.
*Mondja mindezt úgy, mintha az egész borzalom, ami történt, csak egy megrendezett színjáték lett volna kezdve azzal, hogy nem várta meg a lányt a Pegazusban, mert sejtette, hogy követni fogja, a megölt macska, a halálos fenyegetés, az irányítás önként való átadása, a séta a temetőben és a kard. Mintha mind csak eszköz lett volna arra, hogy kihozza Maiból azt a dühöt, lehetőséget, erőt… hatalmat, ami végig ott rejtőzött benne, csak talán fogalma sem volt róla.
Az ölelésből közben mit sem enged, szorosan fogja, őrzi, védi az ő, jelképesen feketére festett kis tündérkéjét.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.07 17:14:22
//Esti mese//
*Nem tűr ellenkezést, és kifogásokat sem akar hallani, ő maga is látja, hogy Mai mennyire vágyik arra, hogy valahogy kiengedhesse a benne kavargó őrületes mennyiségű feszültséget, erre pedig tökéletesen alkalmas lesz, ha fegyvert ad a lány kezébe.
Az első vágást még együtt ejtik meg, de utána Nori hátrébb lép, és úgy látszik, hogy nincs is szükség tovább a segítségére, hogy felszínre törjön Maiból minden, aminek ki kell jönnie.
Csak karba teszi a kezeit, és egyre elégedettebb és szélesebb vigyorral figyeli, ahogy a másik magától sújt le a pengével, majd gyakorlatilag teljesen elpusztítja azt a szerencsétlen, kiszáradt fát, és ha nem fáradt volna el, lehet, hogy még tovább csapkodja a földön szétszóródott ágdarabokat. Nem szól közben egy szót sem, nincs rá szükség. Nem erre számított a lánytól, de jobban nem is alakulhatott volna.
Mikor Mai szinte összeesik előtte, kissé felhúzza a szemöldökét, korábbi mosolya pedig mit sem változik. Egy kicsit vár, majd leguggol mögé, átöleli hátulról, hozzásimul a finom kis testhez, és állával a másik vállára támaszkodik.*
- Rossz technikával csináltad drágám, azért fáradtál el ennyire, de az előbb tévedtem. Nagyon is jól áll a kezedben a kard. Édesem, nem tudom eldönteni, hogy neked sikerült megszelídítened engem, vagy én nyitottam meg olyan kapukat a lelkeden, amiket eddig még te magad sem tudtál kinyitni. Tudod, nekem is azt mondták, hogy ne tartsam vissza a sötétséget, ami bennem van, hanem engedjem szabadjára. Elsőre én sem hittem el, de igazuk volt. Most jobban érzed magad, ugye? Mi kellett hozzá? Harag, őrjöngés, pusztítás. Ahogy én is mondtam neked legutóbb, a rossz nem feltétlenül jelent tényleg rosszat.
*Halkan, majdnem suttogva, de tisztán és érthetően mond ki minden szót. Lassan és színpadiasan, hogy biztosan minden gondolat megmaradjon Mai fejecskéjében.*
- Most már lehetünk barátok. Láttad az én démonomat, és előcsaltuk a tiédet is, bár bevallom, nem volt egyszerű. Amíg ez nem történt meg, addig mindketten csak álomvilágban éltünk, nem tudhattuk a másikról, hogy kivel állunk szemben valójában. Azt akartam, hogy láss így engem, és én is kíváncsi voltam erre az oldaladra.
*Mondja mindezt úgy, mintha az egész borzalom, ami történt, csak egy megrendezett színjáték lett volna kezdve azzal, hogy nem várta meg a lányt a Pegazusban, mert sejtette, hogy követni fogja, a megölt macska, a halálos fenyegetés, az irányítás önként való átadása, a séta a temetőben és a kard. Mintha mind csak eszköz lett volna arra, hogy kihozza Maiból azt a dühöt, lehetőséget, erőt… hatalmat, ami végig ott rejtőzött benne, csak talán fogalma sem volt róla.
Az ölelésből közben mit sem enged, szorosan fogja, őrzi, védi az ő, jelképesen feketére festett kis tündérkéjét.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.07 17:14:22
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-06 19:31:54
Üzenet elküldve: 2024-02-06 19:31:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
*Minden érzelmi vihar ellenére, semmi nem történik meg abból, amit képzelt és ami úgy eláztatta lelkét. Üveges tekintete lassan fordul Nori felé, amikor Gonosznak nevezi. ~Gonosz, az...~ Nem mondja ki, csak gondolja, és egy pici ideig átadja magát ennek a kiüresedett, megkönnyebbült érzésnek, hogy nem szaladt el a másik. Viszont a kedve nem lesz rózsás, mintha még nem hinné el, hogy nem történt meg a legrosszabb eshetőség.*
- Sajnálom, hogy bántottalak.
*Forgatja meg szemét szavai közben, majd ebből az apró sértődésből egy mosoly kanyarul az arcára. Halvány, de legalább már nem lefelé gördül. Azt megjegyezni, hogy vérzik a kis keze, miközben ő halálra volt ijedve egy sötét sikátorban, s pengét szorított a nyakához az, akit hatokon át várt... merész kijelentés. Talán pont ezért is vigyorodik el, ettől abszurdabb lény nincs is a világon. De itt van neki és ettől nincs fontosabb.*
- Béna? *Vonja fel szemöldökét, majd bólint egyet beleegyezően, miközben feláll végre. * - Valóban.
*Kissé hitetlenkedve méregeti a lányt, amikor neki adja a pengét.. Bizonytalan a kimenetelt illetően. A kis szelídült démon mögé igyekszik és a következő pillanatban már a két hűvös kéz egymást melegíti a kard markolatán.
Így mennek közelebb egy vékonyka kis fához, amit a feketeség segítségével, egy szép lendítéssel megszabadítanak elkorhadt ágától. Különös fény csillan meg Mai szemeiben, sosem szeretett volna karddal a kezében tetszelegni, de a mai nap után egyszerűen hihetetlen érzés, még így a másik vezetésével is suhintani egyet.*
- Nori, de én...
*Minek is folytassa. Kezei úgy emelik a kardot, hogy fölösleges kéretnie magát, nyilvánvalóan látszik a felpezsdült vágy, hogy játsszon vele. Természetesen nem a világ legszebb mozdulata, de a félvérhez mérten precíz, már amennyire egy első alkalommal ezt ki lehet mondani. Neki mindene a tökéletesség, ha feladatról van szó, és ez most feladat. Meg kell mutatnia mindenkinek, hogy nem olyan elveszett, mint az látszik. Belül össze van törve ugyan, de a darabok jól illeszkednek egymáshoz, nem fognak szétesni.
Kezeit emeli és az előző fa újabb ágát találja el a hideg pengével. Szája nagyobb ívben görbül felfelé, aztán kissé kizárva Norit az elméjéből még egyet csap vele. Ekkor már eltűnik a külvilág, még egyet suhint, aztán megint egyet, és tovább. Egy ártatlan haldokló fa, de az, hogy ezekkel a mozdulatokkal kiadhatja magából a napokban felgyülemlett feszültség egy részét, az maga a megváltás. Ha Nori szól hozzá, biztos nem hallja meg egy-két percig - ha csak le nem állítja közben -. Amint a fácskából már csak tüzelő marad, nagyot sóhajtva rogy le hulla fáradtan a földre, és teszi maga mellé az éles játékszert. Nehezen tér észhez, mert elködösült minden.*
- Köszönöm, hogy ezt egy fán mutattad meg.
*Nevet fel, mert ez egy kis önkritika. Egyrészt, mert nem ő a helyi kardművész, másrészt úgy elborult az elméje erre a piciny időre, hogy ha más lett volna előtte, talán azt is ugyanígy felszeli. Azért reméli, hogy ilyen nem fordulhatna elő vele. Ügyetlenül próbálja erről elterelni a figyelmet.*
- Ez nagyon fárasztó. Hány évet kellett gyakorolnod ahhoz, hogy ne törjön le a karod, mikor forgatod?
//Esti mese//
*Minden érzelmi vihar ellenére, semmi nem történik meg abból, amit képzelt és ami úgy eláztatta lelkét. Üveges tekintete lassan fordul Nori felé, amikor Gonosznak nevezi. ~Gonosz, az...~ Nem mondja ki, csak gondolja, és egy pici ideig átadja magát ennek a kiüresedett, megkönnyebbült érzésnek, hogy nem szaladt el a másik. Viszont a kedve nem lesz rózsás, mintha még nem hinné el, hogy nem történt meg a legrosszabb eshetőség.*
- Sajnálom, hogy bántottalak.
*Forgatja meg szemét szavai közben, majd ebből az apró sértődésből egy mosoly kanyarul az arcára. Halvány, de legalább már nem lefelé gördül. Azt megjegyezni, hogy vérzik a kis keze, miközben ő halálra volt ijedve egy sötét sikátorban, s pengét szorított a nyakához az, akit hatokon át várt... merész kijelentés. Talán pont ezért is vigyorodik el, ettől abszurdabb lény nincs is a világon. De itt van neki és ettől nincs fontosabb.*
- Béna? *Vonja fel szemöldökét, majd bólint egyet beleegyezően, miközben feláll végre. * - Valóban.
*Kissé hitetlenkedve méregeti a lányt, amikor neki adja a pengét.. Bizonytalan a kimenetelt illetően. A kis szelídült démon mögé igyekszik és a következő pillanatban már a két hűvös kéz egymást melegíti a kard markolatán.
Így mennek közelebb egy vékonyka kis fához, amit a feketeség segítségével, egy szép lendítéssel megszabadítanak elkorhadt ágától. Különös fény csillan meg Mai szemeiben, sosem szeretett volna karddal a kezében tetszelegni, de a mai nap után egyszerűen hihetetlen érzés, még így a másik vezetésével is suhintani egyet.*
- Nori, de én...
*Minek is folytassa. Kezei úgy emelik a kardot, hogy fölösleges kéretnie magát, nyilvánvalóan látszik a felpezsdült vágy, hogy játsszon vele. Természetesen nem a világ legszebb mozdulata, de a félvérhez mérten precíz, már amennyire egy első alkalommal ezt ki lehet mondani. Neki mindene a tökéletesség, ha feladatról van szó, és ez most feladat. Meg kell mutatnia mindenkinek, hogy nem olyan elveszett, mint az látszik. Belül össze van törve ugyan, de a darabok jól illeszkednek egymáshoz, nem fognak szétesni.
Kezeit emeli és az előző fa újabb ágát találja el a hideg pengével. Szája nagyobb ívben görbül felfelé, aztán kissé kizárva Norit az elméjéből még egyet csap vele. Ekkor már eltűnik a külvilág, még egyet suhint, aztán megint egyet, és tovább. Egy ártatlan haldokló fa, de az, hogy ezekkel a mozdulatokkal kiadhatja magából a napokban felgyülemlett feszültség egy részét, az maga a megváltás. Ha Nori szól hozzá, biztos nem hallja meg egy-két percig - ha csak le nem állítja közben -. Amint a fácskából már csak tüzelő marad, nagyot sóhajtva rogy le hulla fáradtan a földre, és teszi maga mellé az éles játékszert. Nehezen tér észhez, mert elködösült minden.*
- Köszönöm, hogy ezt egy fán mutattad meg.
*Nevet fel, mert ez egy kis önkritika. Egyrészt, mert nem ő a helyi kardművész, másrészt úgy elborult az elméje erre a piciny időre, hogy ha más lett volna előtte, talán azt is ugyanígy felszeli. Azért reméli, hogy ilyen nem fordulhatna elő vele. Ügyetlenül próbálja erről elterelni a figyelmet.*
- Ez nagyon fárasztó. Hány évet kellett gyakorolnod ahhoz, hogy ne törjön le a karod, mikor forgatod?
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-06 18:46:45
Üzenet elküldve: 2024-02-06 18:46:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem lepődik meg rajta, hogy végül nem szabadítja meg őt Mai sem a karmaitól, és még a fegyverei is maradnak nála, kivéve a hosszúkardja, amit szintén csak azért vesz el tőle a lány, hogy levágja róla a kötelet. Ahogy a hurok szorítása megszűnik, Nori kezei hirtelen távolodnak el egymástól, majd kissé fájdalmasan húzza előre és kezdi dörzsölgetni őket. El is zsibbadtak már neki, de leginkább a felsértett vágásai sajognak.*
- Véreznek. Gonosz vagy. *Mondja, miután a felsője ujjait feltűrve látja a vérző sebeket. Egyébként nem rohan el, nem vágja pofon rögtön szegény lányt, de még a mellé ejtett kardért vagy az övén maradt tőrökért sem nyúl. Nem akarja már bántani őt egyáltalán, hiába lenne már rá lehetősége. Úgy látszik, ez a kis démon is nyugalmat talált Mai karjai között, amit nem fog veszni hagyni.
Miután eleget dörzsölgette megkínzott csuklóit, a félelf felé fordul és így szól.*
- Olyan kis béna vagy a karddal. *A kötél elvágása közben is érezte, hogy Mai kezében nem sokszor volt még fegyver, és mennyire szakszerűtlenül csinálta az egészet. Felveszi a földről a tokjából kivont kardot, de nem azért, hogy bárkit is bántani akarjon vele, hanem, ha hagyja, akkor Mai kezébe adja, aztán mögé sétál. Most megint olyan, mintha átölelné hátulról, pedig ezúttal teljesen más célja van, nem a szeretgetés. Ha a lány csak egy kézzel fogná a pengét, akkor a másik kezecskéjét is a markolatra helyezi, utána ő is mindkét kezével ráfog, mintha együtt tartanák a kardot.*
- Ne félj, nem fog semmi rossz történni, gyere! *Biztatja barátnőjét, akinek kék szemeiről egyébként a jég jut eszébe éppen, valószínűleg azért, mert az elmúlt percekben tőle szokatlan hidegséggel tudott viselkedni azért, hogy lecsitítsa a benne lakozó gyilkos ösztönt.
Ha Mai továbbra sem ellenkezik, akkor az egyik beteg, töredezett, leveleit teljesen lehullajtott vékony fához kíséri.*
- Csak hagyd, hogy vezesselek! A mozdulat a tiéd, én csak segítek. *Lassan elkezdi maga felé húzni Mai kezeit, hogy együtt felemeljék a kardot a magasba, maj, ha minden Nori tervei szerint alakul, akkor egy hirtelen mozdulattal a másik irányba, tiszta vágással sikerül megszabadítaniuk a fát az egyik ágától.*
- Úgy, ez máris jobb volt. Látod? Megy ez neked. *Mosolyog halvány büszkeséggel a szemeiben. Ha eddig eljutnak, akkor most már elengedi Mai kezeit, és hátrébb lép pár lépést.*
- Most próbáld újra, egyedül! *Magára hagyja a lányt a saját fegyverével a kezében, amit ha nem is mond ki, az iránta tanúsított bizalom egy igen erős jelére utal.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.06 18:47:57
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem lepődik meg rajta, hogy végül nem szabadítja meg őt Mai sem a karmaitól, és még a fegyverei is maradnak nála, kivéve a hosszúkardja, amit szintén csak azért vesz el tőle a lány, hogy levágja róla a kötelet. Ahogy a hurok szorítása megszűnik, Nori kezei hirtelen távolodnak el egymástól, majd kissé fájdalmasan húzza előre és kezdi dörzsölgetni őket. El is zsibbadtak már neki, de leginkább a felsértett vágásai sajognak.*
- Véreznek. Gonosz vagy. *Mondja, miután a felsője ujjait feltűrve látja a vérző sebeket. Egyébként nem rohan el, nem vágja pofon rögtön szegény lányt, de még a mellé ejtett kardért vagy az övén maradt tőrökért sem nyúl. Nem akarja már bántani őt egyáltalán, hiába lenne már rá lehetősége. Úgy látszik, ez a kis démon is nyugalmat talált Mai karjai között, amit nem fog veszni hagyni.
Miután eleget dörzsölgette megkínzott csuklóit, a félelf felé fordul és így szól.*
- Olyan kis béna vagy a karddal. *A kötél elvágása közben is érezte, hogy Mai kezében nem sokszor volt még fegyver, és mennyire szakszerűtlenül csinálta az egészet. Felveszi a földről a tokjából kivont kardot, de nem azért, hogy bárkit is bántani akarjon vele, hanem, ha hagyja, akkor Mai kezébe adja, aztán mögé sétál. Most megint olyan, mintha átölelné hátulról, pedig ezúttal teljesen más célja van, nem a szeretgetés. Ha a lány csak egy kézzel fogná a pengét, akkor a másik kezecskéjét is a markolatra helyezi, utána ő is mindkét kezével ráfog, mintha együtt tartanák a kardot.*
- Ne félj, nem fog semmi rossz történni, gyere! *Biztatja barátnőjét, akinek kék szemeiről egyébként a jég jut eszébe éppen, valószínűleg azért, mert az elmúlt percekben tőle szokatlan hidegséggel tudott viselkedni azért, hogy lecsitítsa a benne lakozó gyilkos ösztönt.
Ha Mai továbbra sem ellenkezik, akkor az egyik beteg, töredezett, leveleit teljesen lehullajtott vékony fához kíséri.*
- Csak hagyd, hogy vezesselek! A mozdulat a tiéd, én csak segítek. *Lassan elkezdi maga felé húzni Mai kezeit, hogy együtt felemeljék a kardot a magasba, maj, ha minden Nori tervei szerint alakul, akkor egy hirtelen mozdulattal a másik irányba, tiszta vágással sikerül megszabadítaniuk a fát az egyik ágától.*
- Úgy, ez máris jobb volt. Látod? Megy ez neked. *Mosolyog halvány büszkeséggel a szemeiben. Ha eddig eljutnak, akkor most már elengedi Mai kezeit, és hátrébb lép pár lépést.*
- Most próbáld újra, egyedül! *Magára hagyja a lányt a saját fegyverével a kezében, amit ha nem is mond ki, az iránta tanúsított bizalom egy igen erős jelére utal.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.06 18:47:57
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-06 17:31:45
Üzenet elküldve: 2024-02-06 17:31:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Már nem tudja, hogy mi zajlik Noriban, de azért erősen kérdéses, hogy ha végre eloldozza, akkor nyugton marad-e, vagy megbosszulja azt, amit igazából saját magával tett. Nem tudja azt sem, hogy volt-e igazán értelme megkötözni őt, hiszen önként vállalkozott rá, lehet ez is csak egy játéknak a része. Már nem akar következtetéseket levonni, nagyon elfáradt ebben az egészben, sejtelmei szerint a feketeség is hasonlóan lehet. De nem ismeri őt és nagyon hosszú az út addig, amíg kiismeri, már ha egyáltalán kilehet. Az, hogy nem fogja őt bántani, már megdőlt, de legalább még életben hagyta. Az is nagy szó.
Ez a furcsa ölelés most visszapótol belőle néhány kis részt, amit elveszettnek gondolt. A lány is bújik hozzá, így még könnyebb elfeledtetni vele azt, hogy igazából veszélyben van. Nem is kicsit, hanem mondhatni életveszélyben. Ez úgy lehet végig velük marad, ha ez a barátság folytatódik és nem végződik Mai halálával, vagy Nori eltűnésével.
Valami visszatartja attól, hogy eloldozza az őt kaparászó kezeket. Úgy húzza vissza a sajátját, mintha az lenne béklyóba zárva, nagyon nem akaródzik most szembesülni azzal, hogy mi lesz, ha elengedi. Talán ilyen érzés a hatalom? Van értelme valaki fölött lenni, ha az csak azért marad, mert tesz róla? Szemei bepárásodnak erre a gondolatra, nem akar hazugságokat és nem akarja, hogy azért legyenek vele, mert muszáj. Mégis nehezen mozdul el az összebújásból. Ijesztő, hogy ilyen is lakozik benne, eddig sosem jött elő, de nem is volt miért. Talán, ha tudta volna, hogy Yvon többé nem jön vissza, akkor vele is ezt tette volna? Megrázza a fejét és nagyon örül, hogy meg kell szólalnia. Nem akar tovább rágódni.*
- Hjajj Nori.
*Kissé felfokozottabb állapotba kerül, talán az ijedtség, vagy a harag magára, de az is lehet, hogy szimplán elege van, meg kell tudnia, mi fog történni. Ezen most nem segít a másik csacsogása, ezért csak feláll, hogy a hátára szerkesztett egyik számára súlyos pengét elvegye a lánytól, leguggol a háta mögé és egy határozott nyisszantással elvágja a csomót. *
- Tessék, csinálj amit akarsz.
*Nem tudja mi ez a reakció saját magától. Várná a pillanatot, hogy majd ott marad a lány és folytatják a beszélgetést, vagy folytatnak bármit, ami nem az, hogy megszűnnek egymás életéből, de most azt hiszi nem fognak teljesülni vágyai. Csak azért nem dobja el a kezéből a fegyvert, mert teljesen biztos, hogy véletlenül saját magába állítaná, így Nori mellé ejti finoman, majd leül a hideg kőre és csak néz egyenesen előre, még nem is a lányt figyeli, hogy most mi fog következni.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Már nem tudja, hogy mi zajlik Noriban, de azért erősen kérdéses, hogy ha végre eloldozza, akkor nyugton marad-e, vagy megbosszulja azt, amit igazából saját magával tett. Nem tudja azt sem, hogy volt-e igazán értelme megkötözni őt, hiszen önként vállalkozott rá, lehet ez is csak egy játéknak a része. Már nem akar következtetéseket levonni, nagyon elfáradt ebben az egészben, sejtelmei szerint a feketeség is hasonlóan lehet. De nem ismeri őt és nagyon hosszú az út addig, amíg kiismeri, már ha egyáltalán kilehet. Az, hogy nem fogja őt bántani, már megdőlt, de legalább még életben hagyta. Az is nagy szó.
Ez a furcsa ölelés most visszapótol belőle néhány kis részt, amit elveszettnek gondolt. A lány is bújik hozzá, így még könnyebb elfeledtetni vele azt, hogy igazából veszélyben van. Nem is kicsit, hanem mondhatni életveszélyben. Ez úgy lehet végig velük marad, ha ez a barátság folytatódik és nem végződik Mai halálával, vagy Nori eltűnésével.
Valami visszatartja attól, hogy eloldozza az őt kaparászó kezeket. Úgy húzza vissza a sajátját, mintha az lenne béklyóba zárva, nagyon nem akaródzik most szembesülni azzal, hogy mi lesz, ha elengedi. Talán ilyen érzés a hatalom? Van értelme valaki fölött lenni, ha az csak azért marad, mert tesz róla? Szemei bepárásodnak erre a gondolatra, nem akar hazugságokat és nem akarja, hogy azért legyenek vele, mert muszáj. Mégis nehezen mozdul el az összebújásból. Ijesztő, hogy ilyen is lakozik benne, eddig sosem jött elő, de nem is volt miért. Talán, ha tudta volna, hogy Yvon többé nem jön vissza, akkor vele is ezt tette volna? Megrázza a fejét és nagyon örül, hogy meg kell szólalnia. Nem akar tovább rágódni.*
- Hjajj Nori.
*Kissé felfokozottabb állapotba kerül, talán az ijedtség, vagy a harag magára, de az is lehet, hogy szimplán elege van, meg kell tudnia, mi fog történni. Ezen most nem segít a másik csacsogása, ezért csak feláll, hogy a hátára szerkesztett egyik számára súlyos pengét elvegye a lánytól, leguggol a háta mögé és egy határozott nyisszantással elvágja a csomót. *
- Tessék, csinálj amit akarsz.
*Nem tudja mi ez a reakció saját magától. Várná a pillanatot, hogy majd ott marad a lány és folytatják a beszélgetést, vagy folytatnak bármit, ami nem az, hogy megszűnnek egymás életéből, de most azt hiszi nem fognak teljesülni vágyai. Csak azért nem dobja el a kezéből a fegyvert, mert teljesen biztos, hogy véletlenül saját magába állítaná, így Nori mellé ejti finoman, majd leül a hideg kőre és csak néz egyenesen előre, még nem is a lányt figyeli, hogy most mi fog következni.*
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-06 16:45:57
Üzenet elküldve: 2024-02-06 16:45:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hümpf… *Reagálja morcosan, mikor Mai türelemre inti. Azért a legmérgesebb, mert valóban nem tud ellenkezni, csak türelmesen kivárni, míg a másik lány úgy dönt, kiszabadítja a béklyóiból. Bármennyire is gondolja úgy, hogy nem megy neki az irányítás, tökéletesen használja ki az adandó lehetőséget.
Azt meg egyáltalán nem érti, hogy miért nem gyűlöli őt Mai, mikor az elmúlt egy órácskában mindent megtett, hogy megutálja. Leginkább azért, mert fél a most is elhangzó barát szótól, és mindentől, ami azzal együtt jár.
Amikor Mai átöleli őt, Nori, talán kisebb meglepetésre nem próbál meg elhúzódni tőle, és nem csak azért, mert meg van kötözve. Inkább jobban bújik a lány ölébe, helyezkedik teljesen nekidől. Egy kicsit olyan érzés ez számára, mintha az emlegetett édesanyja ölelte volna őt át azért, hogy megvédje a világtól. Az elképzelésen még az is segít, hogy nem látja Mait a háta mögött. Nori az édesanyját szinte saját hasonmásaként képzeli el, ébenfekete hajkoronával, de kedves, megnyugtató arccal a kilónyi fekete festék nélkül. Közben még halk, nyüszögő hangokat is hallat, ahogy élvezni kezdi, hogy Mai teste átmelegíti az övét, ott most biztonságban érzi magát.
Aztán ígéretet kap a szabadulásra is, de csak bizonyos feltételekkel, mire Nori halkan, maga elé mosolyogva válaszol.*
- Mind a kettőt? A kardot és az ostort is? Vannak karmaim is. *Azokat a hosszúra hagyott, feketére lakkozott „démonkarmokat” Mai most épp a hasán érezheti, ahogy matatnak.* Azokat nem veheted el tőlem, ha csak le nem téped őket egyesével, és a varázslataim segítségével a legrosszabb rémálmaiddal kínozhatlak. Biztos, hogy hagyni akarod ezt nekem? Nem félsz tőlem?
*Bizonyára ellentmondásos, hogy azt akarja, szabadok legyenek a kezei, most mégis ellene érvel. Talán nem is okkal mondja azokat, amiket, sokkal inkább olyan, mint egy kisgyerek, aki mindent kimond, ami a nyelve hegyére kerül, de lehet, hogy mégis ez inkább egy utolsó próbálkozás a barátság elleni harcban, és ha most sem tudja megfélemlíteni a lányt, akkor a benne élő démonlány olyan aranyos és szerethető kiscicává változik, mint az a szerencsétlen pára, akitől a romok között elvette a kis életét.
Hátra is pillant Maira, hogy akkor most mi lesz? Hagyja mégiscsak megkötözve, vagy leakasztgatja róla azt a rengeteg fegyvert, aztán kiszabadítja? Vagy tényleg elkezdi kínozni azzal, hogy egyesével hámozza le a körmeit az ujjairól? Az utóbbi lehetőséget sem tudja kizárni…*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hümpf… *Reagálja morcosan, mikor Mai türelemre inti. Azért a legmérgesebb, mert valóban nem tud ellenkezni, csak türelmesen kivárni, míg a másik lány úgy dönt, kiszabadítja a béklyóiból. Bármennyire is gondolja úgy, hogy nem megy neki az irányítás, tökéletesen használja ki az adandó lehetőséget.
Azt meg egyáltalán nem érti, hogy miért nem gyűlöli őt Mai, mikor az elmúlt egy órácskában mindent megtett, hogy megutálja. Leginkább azért, mert fél a most is elhangzó barát szótól, és mindentől, ami azzal együtt jár.
Amikor Mai átöleli őt, Nori, talán kisebb meglepetésre nem próbál meg elhúzódni tőle, és nem csak azért, mert meg van kötözve. Inkább jobban bújik a lány ölébe, helyezkedik teljesen nekidől. Egy kicsit olyan érzés ez számára, mintha az emlegetett édesanyja ölelte volna őt át azért, hogy megvédje a világtól. Az elképzelésen még az is segít, hogy nem látja Mait a háta mögött. Nori az édesanyját szinte saját hasonmásaként képzeli el, ébenfekete hajkoronával, de kedves, megnyugtató arccal a kilónyi fekete festék nélkül. Közben még halk, nyüszögő hangokat is hallat, ahogy élvezni kezdi, hogy Mai teste átmelegíti az övét, ott most biztonságban érzi magát.
Aztán ígéretet kap a szabadulásra is, de csak bizonyos feltételekkel, mire Nori halkan, maga elé mosolyogva válaszol.*
- Mind a kettőt? A kardot és az ostort is? Vannak karmaim is. *Azokat a hosszúra hagyott, feketére lakkozott „démonkarmokat” Mai most épp a hasán érezheti, ahogy matatnak.* Azokat nem veheted el tőlem, ha csak le nem téped őket egyesével, és a varázslataim segítségével a legrosszabb rémálmaiddal kínozhatlak. Biztos, hogy hagyni akarod ezt nekem? Nem félsz tőlem?
*Bizonyára ellentmondásos, hogy azt akarja, szabadok legyenek a kezei, most mégis ellene érvel. Talán nem is okkal mondja azokat, amiket, sokkal inkább olyan, mint egy kisgyerek, aki mindent kimond, ami a nyelve hegyére kerül, de lehet, hogy mégis ez inkább egy utolsó próbálkozás a barátság elleni harcban, és ha most sem tudja megfélemlíteni a lányt, akkor a benne élő démonlány olyan aranyos és szerethető kiscicává változik, mint az a szerencsétlen pára, akitől a romok között elvette a kis életét.
Hátra is pillant Maira, hogy akkor most mi lesz? Hagyja mégiscsak megkötözve, vagy leakasztgatja róla azt a rengeteg fegyvert, aztán kiszabadítja? Vagy tényleg elkezdi kínozni azzal, hogy egyesével hámozza le a körmeit az ujjairól? Az utóbbi lehetőséget sem tudja kizárni…*
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-05 20:33:07
Üzenet elküldve: 2024-02-05 20:33:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak megrázza a fejét. Az istenekről nem akar véleményt formálni, mert nem tud jót. A legközelebbi élménye az, hogy ebből a lányból démont csinált, a saját javára. Ő bizony nem lesz senkié. Persze ez távol áll attól, hogy az itt ért néhány hat alatt ketten is azt csináltak vele, amit akartak, de abból is el tudna szabadulni, ha akarna. Csak nem akar.
Nem fogja tovább feszegetni a szülő kérdést, ha valamiről nem akar beszélni, akkor nem fog. Talán ő is fáradt már ahhoz, hogy megpróbálja a racionalitás felé terelni Norit. A sajátjaira gondolni pedig nem jó érzés. Valóban ő ment el, de hagyták. Mert nem jó úgy, ahogy van. Nem akarja ezt érezni, nem akar felejthető lenni. Már akkor többet ért volna el, ha a feketeség nemrégiben megöli, hiszen amikor éppen az ártatlanabbik énje kerül előtérbe, akkor sokat gondolna rá, főleg, mert eltett láb alól valakit, aki szerette volna. Na de azért nem akarja, hogy ennyi legyen az élet.
A tapogató kezek elindítják benne az ő kis sötétségét. Először villan be valami számára is durva felismerés, mégpedig az, hogyha eloldozza, akkor elmenne tőle. Megijed a saját gondolatától, mert nem akarja fogva tartani, de azt sem, hogy eltűnjön. Most mi tévő legyen? Kellenek neki a kezek, amik éppen a derekát tapogatják.*
-Türelem.
*Mondja csak ezt, mert már érik benne a gondolat, de ez a közelség, most felülír minden józan észt, de még annak hiányát is.
Érzi, hogy ez éppen nem az a démon, akitől félnie kellett, de a levegőben ott van, minden egyes lélegzetvételben, hogy el fogja veszíteni. Hallja a szórakozottságot, de belőle elmúlik a nevetés. Aztán azt is figyeli, hogy hirtelen megint mintha kétségbe esne a másik, ami beteg módon őt nyugtatja meg. Ez azt jelenti, hogy mégis csak fontos annyira, hogy ne akarja az utálatát.*
- Nem tudlak utálni.
*Annyi minden kezdett most el cikázni a fejében, hogy nem találja a szavakat. Beszélne arról, hogy milyen rossz volt félni tőle, és még rosszabb attól félni, hogy őt is elveszíti. Mesélne az ürességről, amit akkor érzett, mikor farkasszemet kellett néznie egy vérbe fagyott macskával, amíg a torkán játszadozott a pengéjével. Hogy annyira fontos neki ez a kis egységük, hogy inkább meghalt volna, csak többet ne kelljen azt érezni, hogy elhagyták. Igen. Ezért fog kockázatot vállalni. Inkább tegye meg vele, de addig is olyannal tölti az idejét, aki néhány pillanatra szereti. Ostoba, végtelenül ostoba és naiv, de kell neki ez a tudat.
Megfordul, hogy most úgy legyen a háta mögött, mintha az ölében ülne a lány és hátulról átöleli. Úgysem tud mit tenni Nori, el kell viselnie.*
- Ne legyél a játékbabám, a barátom legyél.
*Nem megy neki a fölérendelt szerep, kezd is kicsúszni belőle. Nem tudja tovább meghazudtolni magát.*
- Tudom, hogy ez veled jár, talán egyszer elfogad a sötétséged is. Eloldozlak. Ha hülye vagyok is, de ez a zálogom arra, hogy itt vagyok neked. De el kell vegyem hozzá a tőröd.
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak megrázza a fejét. Az istenekről nem akar véleményt formálni, mert nem tud jót. A legközelebbi élménye az, hogy ebből a lányból démont csinált, a saját javára. Ő bizony nem lesz senkié. Persze ez távol áll attól, hogy az itt ért néhány hat alatt ketten is azt csináltak vele, amit akartak, de abból is el tudna szabadulni, ha akarna. Csak nem akar.
Nem fogja tovább feszegetni a szülő kérdést, ha valamiről nem akar beszélni, akkor nem fog. Talán ő is fáradt már ahhoz, hogy megpróbálja a racionalitás felé terelni Norit. A sajátjaira gondolni pedig nem jó érzés. Valóban ő ment el, de hagyták. Mert nem jó úgy, ahogy van. Nem akarja ezt érezni, nem akar felejthető lenni. Már akkor többet ért volna el, ha a feketeség nemrégiben megöli, hiszen amikor éppen az ártatlanabbik énje kerül előtérbe, akkor sokat gondolna rá, főleg, mert eltett láb alól valakit, aki szerette volna. Na de azért nem akarja, hogy ennyi legyen az élet.
A tapogató kezek elindítják benne az ő kis sötétségét. Először villan be valami számára is durva felismerés, mégpedig az, hogyha eloldozza, akkor elmenne tőle. Megijed a saját gondolatától, mert nem akarja fogva tartani, de azt sem, hogy eltűnjön. Most mi tévő legyen? Kellenek neki a kezek, amik éppen a derekát tapogatják.*
-Türelem.
*Mondja csak ezt, mert már érik benne a gondolat, de ez a közelség, most felülír minden józan észt, de még annak hiányát is.
Érzi, hogy ez éppen nem az a démon, akitől félnie kellett, de a levegőben ott van, minden egyes lélegzetvételben, hogy el fogja veszíteni. Hallja a szórakozottságot, de belőle elmúlik a nevetés. Aztán azt is figyeli, hogy hirtelen megint mintha kétségbe esne a másik, ami beteg módon őt nyugtatja meg. Ez azt jelenti, hogy mégis csak fontos annyira, hogy ne akarja az utálatát.*
- Nem tudlak utálni.
*Annyi minden kezdett most el cikázni a fejében, hogy nem találja a szavakat. Beszélne arról, hogy milyen rossz volt félni tőle, és még rosszabb attól félni, hogy őt is elveszíti. Mesélne az ürességről, amit akkor érzett, mikor farkasszemet kellett néznie egy vérbe fagyott macskával, amíg a torkán játszadozott a pengéjével. Hogy annyira fontos neki ez a kis egységük, hogy inkább meghalt volna, csak többet ne kelljen azt érezni, hogy elhagyták. Igen. Ezért fog kockázatot vállalni. Inkább tegye meg vele, de addig is olyannal tölti az idejét, aki néhány pillanatra szereti. Ostoba, végtelenül ostoba és naiv, de kell neki ez a tudat.
Megfordul, hogy most úgy legyen a háta mögött, mintha az ölében ülne a lány és hátulról átöleli. Úgysem tud mit tenni Nori, el kell viselnie.*
- Ne legyél a játékbabám, a barátom legyél.
*Nem megy neki a fölérendelt szerep, kezd is kicsúszni belőle. Nem tudja tovább meghazudtolni magát.*
- Tudom, hogy ez veled jár, talán egyszer elfogad a sötétséged is. Eloldozlak. Ha hülye vagyok is, de ez a zálogom arra, hogy itt vagyok neked. De el kell vegyem hozzá a tőröd.
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-05 19:50:36
Üzenet elküldve: 2024-02-05 19:50:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Megtaníthatnám neked, ha hinnél az istenemben. *Motyogja inkább maga elé, mint Mainak, jól tudja, hogy egyik istent sem érzi magához közel a lány. Hogy is feledhetné el ezt a nagyon is fontos tényt, hisz nagyon sok múlhat rajta, köztük az saját élete. Nem is tudna most mást válaszolni a halálon kívül, túlságosan is elborult ahhoz az elméje, de fárad. Érezhetően fárad.*
- Nem tudom. Nem akarok az anyámról beszélni. Te meg magadtól jöttél el, nincs gondjuk rád. Biztos örülnek ennek.
*Most csak Mai szüleit is rosszként tudja beállítani. Szívtelen személyekként, akik a saját lányuk eltűnését az anyagi helyzetük javulásában láthatják. Nem tudná megmagyarázni miből gondolja ezt, hisz nem is ismeri a szüleit, de még Mait magát sem igazán, hogy ítélkezhessen, mégis megteszi.
Tovább tapogatózik a lány hátán. Úgy mozog a keze, mintha valami tízlábú pók mászkálna rajta. Már nem nagyon bírja nyugton tartani a kezeit, valami kényszermozgásra szüksége van, és ez teljesen megfelel a célnak. Sokkal jobb Mait tapogatni, mint bármi mást, ami a keze ügyébe kerülhet.*
- Ne üvölts, inkább oldozd el a kezeimet! *Most kezdi megunni, vagy megutálni inkább, hogy meg van kötözve, pedig csak az múlt rajta, hogy összeköthették a kis kezeit, hogy mikor szabadul belőle, az egyedül Mai döntése lesz, ő legfeljebb hisztizhet vagy térdelve könyöröghet a szabadságáért attól függően, hogy milyen kedvében találja a tudós lányt.*
- Hihi. Ez viccesen hangzik megint. A tudósoknak tényleg nem árt, ha van fejük, mert abban van a sok tudás… *Érthetetlen, hogy miért nevetgél ezen. Már nem egy vérszomjas vadállat beszél belőle, hanem egy megbolondult kis valami, mint aki a világát sem tudja, csak röhög épp bármin, amit mondanak neki.*
- Miért jó nekem veled. Hisz most utálsz, nem? Mondd, Mai. Utálsz engem? Pedig, mikor legutóbb találkoztunk, legalább háromszor mondtam el neked, hogy nem akarsz megismerni engem valójában, mert akkor gyűlölni fogsz. Azt mondtad, nem fogsz, most mégis ezt érzem rajtad. Ez rosszabb büntetés, mint a kötél.
*Hirtelen szófosása lett a fekete lánynak, csak úgy dőlnek belőle a szavak, mintha muszáj lenne beszélnie ahhoz, hogy megtartsa azt a fikarcnyi értelmet az agyában, ami még benne van. Ő egy kicsit közben oldalra hajol, hogy a fejét teljesen hátra döntve Mai vállán foglalhasson helyet, mint egy kényelmes kis párnán.*
- Legyek a játékbabád, azt mondod? *Kérdezi, miközben jelenlegi testhelyzetében a csillagokat tudja bámulni az égen. Olyan szépek, de sajnos elérhetetlenül messze vannak. Kár, hogy nem lehet őket lekapkodni az égről csak úgy, és megtartani ékszernek. Ilyesféle gondolatok fogalmazódnak meg benne a korábbiak mellett nélkülözve minden logikát és következetességet.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Megtaníthatnám neked, ha hinnél az istenemben. *Motyogja inkább maga elé, mint Mainak, jól tudja, hogy egyik istent sem érzi magához közel a lány. Hogy is feledhetné el ezt a nagyon is fontos tényt, hisz nagyon sok múlhat rajta, köztük az saját élete. Nem is tudna most mást válaszolni a halálon kívül, túlságosan is elborult ahhoz az elméje, de fárad. Érezhetően fárad.*
- Nem tudom. Nem akarok az anyámról beszélni. Te meg magadtól jöttél el, nincs gondjuk rád. Biztos örülnek ennek.
*Most csak Mai szüleit is rosszként tudja beállítani. Szívtelen személyekként, akik a saját lányuk eltűnését az anyagi helyzetük javulásában láthatják. Nem tudná megmagyarázni miből gondolja ezt, hisz nem is ismeri a szüleit, de még Mait magát sem igazán, hogy ítélkezhessen, mégis megteszi.
Tovább tapogatózik a lány hátán. Úgy mozog a keze, mintha valami tízlábú pók mászkálna rajta. Már nem nagyon bírja nyugton tartani a kezeit, valami kényszermozgásra szüksége van, és ez teljesen megfelel a célnak. Sokkal jobb Mait tapogatni, mint bármi mást, ami a keze ügyébe kerülhet.*
- Ne üvölts, inkább oldozd el a kezeimet! *Most kezdi megunni, vagy megutálni inkább, hogy meg van kötözve, pedig csak az múlt rajta, hogy összeköthették a kis kezeit, hogy mikor szabadul belőle, az egyedül Mai döntése lesz, ő legfeljebb hisztizhet vagy térdelve könyöröghet a szabadságáért attól függően, hogy milyen kedvében találja a tudós lányt.*
- Hihi. Ez viccesen hangzik megint. A tudósoknak tényleg nem árt, ha van fejük, mert abban van a sok tudás… *Érthetetlen, hogy miért nevetgél ezen. Már nem egy vérszomjas vadállat beszél belőle, hanem egy megbolondult kis valami, mint aki a világát sem tudja, csak röhög épp bármin, amit mondanak neki.*
- Miért jó nekem veled. Hisz most utálsz, nem? Mondd, Mai. Utálsz engem? Pedig, mikor legutóbb találkoztunk, legalább háromszor mondtam el neked, hogy nem akarsz megismerni engem valójában, mert akkor gyűlölni fogsz. Azt mondtad, nem fogsz, most mégis ezt érzem rajtad. Ez rosszabb büntetés, mint a kötél.
*Hirtelen szófosása lett a fekete lánynak, csak úgy dőlnek belőle a szavak, mintha muszáj lenne beszélnie ahhoz, hogy megtartsa azt a fikarcnyi értelmet az agyában, ami még benne van. Ő egy kicsit közben oldalra hajol, hogy a fejét teljesen hátra döntve Mai vállán foglalhasson helyet, mint egy kényelmes kis párnán.*
- Legyek a játékbabád, azt mondod? *Kérdezi, miközben jelenlegi testhelyzetében a csillagokat tudja bámulni az égen. Olyan szépek, de sajnos elérhetetlenül messze vannak. Kár, hogy nem lehet őket lekapkodni az égről csak úgy, és megtartani ékszernek. Ilyesféle gondolatok fogalmazódnak meg benne a korábbiak mellett nélkülözve minden logikát és következetességet.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-05 18:50:38
Üzenet elküldve: 2024-02-05 18:50:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt nem is sejti, hogy mennyi ereje van a lánynak mágia terén. Beszéltek már ilyesmiről, de igazán nem ásta bele magát. Ha tudná, talán akkor nem lenne ilyen nyugodt, mint most, hogy a kezei biztonságosan le vannak rögzítve.
Nem nagyon várt mást, mindenre a halál a válasz vagy megoldás, pedig ez odáz el mindent a leginkább. Az éhes vipera csak egy szám a képletben, ez mélyebbről jön, valószínű pontosan ezért lehetett így becserkészni Norit.*
- Én nem bírnám ki, hogy ne nézzem meg. Még szerencse, hogy nem értek ehhez.
*Tényleg mindenre kíváncsi állandóan. Bár itt nem arra, hogy mit érzett, hanem hogy mi történhetett, hogy az a csöppség elveszítette az egyik szülőt, miközben a másik kitudja mit csinált mindeközben. Ez a szeretetlenség mindenkit tönkre tesz, fogalma sincs, hogy benne miért maradt meg ennyi. Ő is eltüntethetné a lelke legmélyére, hogy olyan lehessen, mint Nori. Kettéhasadhatna, hogy legalább az egyik fele ne érezzen. De mindenkiben máshogy csapódnak le ezek a történések. Ő most úgy vágyik érezni valamit, hogy azzal csacsog, aki ki akarta nyírni. *
- Azt nem tudhatod. Téged meg tudna találni bárki?
*Ó nem, nem védi azt a nőt, aki magára hagyta a szeretett feketeségét. Csak bogozni akar mindig, hogy értelmet találjon abban is, aminek semmi értelme. Szerencsére a hangján tükröződik, hogy nem győzködni akar semmiről, inkább csak lehetőségeket latolgat.* - De nem mindenki bánja meg a döntéseit. Engem sem kereshetnek túlzottan.
*Kissé lebiggyed a szája, de nem áll sírásra, csak elszomorodik. Csak az a neki döntött hát ad most bármit is hozzá fiatal életéhez, és a gerincén matató kezek.*
- Kár. Kedvem lenne üvölteni.
*Már az utolsó szót, szinte nevetve mondja ki. Megingatja a fejét, egyszerűen lehetetlen ez a helyzet amibe belecsöppent. Kitalálni sem lehetne kacifántosabbat.
A kérdésre már kedve lenne ismét szembe fordulni Norival, de még nem teszi. Nem tudja, mit is kéne válaszolnia, de azért megszólal.*
- Azt nem élvezem, de azt igen, hogy nem próbálsz meg megölni. Még szeretnék tudós lenni, de ahhoz kell a fejem a nyakamra.
*Fejét hátradönti, hogy találkozzanak a tarkók, és nagy levegőt vesz.*
- Jól járhatnánk egymással. Ne baszd el. Ha kordában tartod magad ezerszer többet érnél el, pedig már most sem vagy semmi.
*Jegyzi meg és nem azért, hogy hagyja életben, ha esetleg eloldozza, hanem mert tényleg így gondolja.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt nem is sejti, hogy mennyi ereje van a lánynak mágia terén. Beszéltek már ilyesmiről, de igazán nem ásta bele magát. Ha tudná, talán akkor nem lenne ilyen nyugodt, mint most, hogy a kezei biztonságosan le vannak rögzítve.
Nem nagyon várt mást, mindenre a halál a válasz vagy megoldás, pedig ez odáz el mindent a leginkább. Az éhes vipera csak egy szám a képletben, ez mélyebbről jön, valószínű pontosan ezért lehetett így becserkészni Norit.*
- Én nem bírnám ki, hogy ne nézzem meg. Még szerencse, hogy nem értek ehhez.
*Tényleg mindenre kíváncsi állandóan. Bár itt nem arra, hogy mit érzett, hanem hogy mi történhetett, hogy az a csöppség elveszítette az egyik szülőt, miközben a másik kitudja mit csinált mindeközben. Ez a szeretetlenség mindenkit tönkre tesz, fogalma sincs, hogy benne miért maradt meg ennyi. Ő is eltüntethetné a lelke legmélyére, hogy olyan lehessen, mint Nori. Kettéhasadhatna, hogy legalább az egyik fele ne érezzen. De mindenkiben máshogy csapódnak le ezek a történések. Ő most úgy vágyik érezni valamit, hogy azzal csacsog, aki ki akarta nyírni. *
- Azt nem tudhatod. Téged meg tudna találni bárki?
*Ó nem, nem védi azt a nőt, aki magára hagyta a szeretett feketeségét. Csak bogozni akar mindig, hogy értelmet találjon abban is, aminek semmi értelme. Szerencsére a hangján tükröződik, hogy nem győzködni akar semmiről, inkább csak lehetőségeket latolgat.* - De nem mindenki bánja meg a döntéseit. Engem sem kereshetnek túlzottan.
*Kissé lebiggyed a szája, de nem áll sírásra, csak elszomorodik. Csak az a neki döntött hát ad most bármit is hozzá fiatal életéhez, és a gerincén matató kezek.*
- Kár. Kedvem lenne üvölteni.
*Már az utolsó szót, szinte nevetve mondja ki. Megingatja a fejét, egyszerűen lehetetlen ez a helyzet amibe belecsöppent. Kitalálni sem lehetne kacifántosabbat.
A kérdésre már kedve lenne ismét szembe fordulni Norival, de még nem teszi. Nem tudja, mit is kéne válaszolnia, de azért megszólal.*
- Azt nem élvezem, de azt igen, hogy nem próbálsz meg megölni. Még szeretnék tudós lenni, de ahhoz kell a fejem a nyakamra.
*Fejét hátradönti, hogy találkozzanak a tarkók, és nagy levegőt vesz.*
- Jól járhatnánk egymással. Ne baszd el. Ha kordában tartod magad ezerszer többet érnél el, pedig már most sem vagy semmi.
*Jegyzi meg és nem azért, hogy hagyja életben, ha esetleg eloldozza, hanem mert tényleg így gondolja.*
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-05 18:11:52
Üzenet elküldve: 2024-02-05 18:11:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Oldalra billenti a fejét, ahogy lentről néz fel a lányra, miközben ő a saját igazát bizonygatja. Nem érti miért. Hisz neki, és egy percre sem kételkedett abban, hogy Mai bármiben is hazudna, egyszerűen csak nincs értelme a holtakkal vitatkozni.*
- Nem, Sa'Tereth mágiája segítségével egyszer majd visszahozom őt az életbe, hogy újra megölhessem. Az lesz az igazi elégtétel.
*Még sokat kell addig tanulnia, de elérhető közelségben van számára a nekromancia képessége. Abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy mire lehet képes már most a lány. Talán most árulta el magát, hogy még így megkötözve is árthatna Mainak, ha akarna, de nem igazán. Minden varázslathoz, amivel támadhatna, szüksége lenne a kezeire is, így a félelf továbbra is teljes biztonságban érezheti magát.*
- Azt már most meg tudnám nézni, hogy mit élt át az élete utolsó pillanataiban, de nem akarom.
*Nem magyarázza meg, hogy miért. Talán nem is akarja tudni az igazat, vagy fél tőle annyira, hogy a kis elképzelt világa romba dől, hogy emiatt nem teszi.
Az anyjával kapcsolatos kérdésre nagyon gyorsan, talán túl gyorsan is vágja rá a választ.*
- Kivégezném és elásnám ide apám mellé. Ha él, és nem keresett engem, akkor megérdemelné.
*Pedig élete legboldogabb napja is lehetne, ha megismerhetné az édesanyját, de a lelke annyira sérült, hogy az eszébe sem jut ilyesmi. Nori egyre jobban süllyed le a félelmetes jelzőtől a sajnálatra méltóig.
Azt ő maga is észrevette már, hogy bármit is tesz, Mai itt marad vele, mintha még levakarni sem tudná magáról. Őszintén szólva nem is akarja. Ahogy leül a háta mögé, rögtön tapogatni is kezdi a lány gerincét a kezeivel, neki is jól esik, hogy újra érezheti a közelségét. A hideg ujjak gyengéden, kissé csikizve lépkednek a hátán olyan magasra, míg a kötelek hagyják, hogy felemelje a kezeit.*
- Lehet, hogy mindkettőnket felakasztanának csendháborításért. Vagy a holtak felkelnének a sírjukból, amiért nem hagyod őket aludni. *Most egyértelműen viccel. Lehet, hogy ez jó jel, mert amíg tréfálkozik, addig sem akar megölni bárkit, aki szóba kerül a beszélgetésükben.*
- Meddig akarsz így tartani? *Rántja meg egy kicsit a kötelet, érezhetően jobban mocorog most, mint eddig.* Élvezed, hogy azt csinálsz velem, amit akarsz, hogy te vagy a főnök? *Kérdezi a sáros földet bámulva.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Oldalra billenti a fejét, ahogy lentről néz fel a lányra, miközben ő a saját igazát bizonygatja. Nem érti miért. Hisz neki, és egy percre sem kételkedett abban, hogy Mai bármiben is hazudna, egyszerűen csak nincs értelme a holtakkal vitatkozni.*
- Nem, Sa'Tereth mágiája segítségével egyszer majd visszahozom őt az életbe, hogy újra megölhessem. Az lesz az igazi elégtétel.
*Még sokat kell addig tanulnia, de elérhető közelségben van számára a nekromancia képessége. Abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy mire lehet képes már most a lány. Talán most árulta el magát, hogy még így megkötözve is árthatna Mainak, ha akarna, de nem igazán. Minden varázslathoz, amivel támadhatna, szüksége lenne a kezeire is, így a félelf továbbra is teljes biztonságban érezheti magát.*
- Azt már most meg tudnám nézni, hogy mit élt át az élete utolsó pillanataiban, de nem akarom.
*Nem magyarázza meg, hogy miért. Talán nem is akarja tudni az igazat, vagy fél tőle annyira, hogy a kis elképzelt világa romba dől, hogy emiatt nem teszi.
Az anyjával kapcsolatos kérdésre nagyon gyorsan, talán túl gyorsan is vágja rá a választ.*
- Kivégezném és elásnám ide apám mellé. Ha él, és nem keresett engem, akkor megérdemelné.
*Pedig élete legboldogabb napja is lehetne, ha megismerhetné az édesanyját, de a lelke annyira sérült, hogy az eszébe sem jut ilyesmi. Nori egyre jobban süllyed le a félelmetes jelzőtől a sajnálatra méltóig.
Azt ő maga is észrevette már, hogy bármit is tesz, Mai itt marad vele, mintha még levakarni sem tudná magáról. Őszintén szólva nem is akarja. Ahogy leül a háta mögé, rögtön tapogatni is kezdi a lány gerincét a kezeivel, neki is jól esik, hogy újra érezheti a közelségét. A hideg ujjak gyengéden, kissé csikizve lépkednek a hátán olyan magasra, míg a kötelek hagyják, hogy felemelje a kezeit.*
- Lehet, hogy mindkettőnket felakasztanának csendháborításért. Vagy a holtak felkelnének a sírjukból, amiért nem hagyod őket aludni. *Most egyértelműen viccel. Lehet, hogy ez jó jel, mert amíg tréfálkozik, addig sem akar megölni bárkit, aki szóba kerül a beszélgetésükben.*
- Meddig akarsz így tartani? *Rántja meg egy kicsit a kötelet, érezhetően jobban mocorog most, mint eddig.* Élvezed, hogy azt csinálsz velem, amit akarsz, hogy te vagy a főnök? *Kérdezi a sáros földet bámulva.*
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-05 17:33:56
Üzenet elküldve: 2024-02-05 17:33:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tudja, hogy kissé felmérgesítette a lányt, és már bűntudata is kezdene lenni, ha nem érezné, hogy valahol jó az amit csinál. Persze, ha választhatna nem kötötte volna meg a kezét és még csak nem is használna keményebb szavakat, mint amit megszokott tőle. Tagadhatatlanul dolgozik benne is egyfajta sértettség, mert hosszú volt az a néhány hat és nem volt vele akkor, amikor annyira nagy szüksége lett volna rá. Amikor pedig megjelent végre és egy pillanatra elképzelhette, hogy újra jól lesz, mert itt van neki, akkor azonnal összetörte az álomszőtte képet és cserben hagyta, mintha semmit, de semmit nem jelentene neki. Utána sem kellett volna futnia, de most mégis azt gondolja, hogy jól tette, akkor is, ha ebbe majdnem belehalt.
Talán már nem csodálkozna azon sem, ha felfedezné a hegeket, amik Norin lapulnak csendben. Tudja jól, hogyan is megy ez, csak neki nem a kezén vannak ilyenek, hanem szívét borítja be, hogy visszafogja a lüktetést.
- Lehet, hogy ő nem hallja, de megéri. Hihetnél nekem, eddig sem hazudtam.
*Rántja meg a vállát, majd végignézi az esetlen leülést, amire kiszökik ajkai közül egy sóhaj. Nem akarja a lányt így látni, de ha még látni akar a szemeivel, akkor így kell őt tartani, mert hamar kivájná, hogy kékjeiből ne könny tudjon csorogni, amikor kitör majd belőle az egész este lecsengése, hanem vércsermely. Ezt el is képzelte, és ki is rázza tőle a hideg. Egy kis ideje még a halál is megváltás lett volna, de most megnyugodott.*
- Mit tennél, ha megtalálnád?
*Tényleg érdekli. Az apja halott, így a sírjánál könnyebb ücsörögni, mint szembenézni valamivel, ami élő és a szemébe tudja mondani, hogy egyszerűen nem kellett neki. Annál fájdalmasabb dolog pedig kevés van, ha valamit, akkor ezt ismeri.*
- Most pedig mindent megteszel azért, hogy tőled meneküljenek. De én maradok.
Leül most már ő is, az sem érdekli, ha befoglalják azt a sírhelyet, úgy helyezkedik, hogy háttal legyen Norinak és a hátuk dőljön össze, hogy a megkötözött kezeivel gerincének vonalát érezhesse ő pedig a fegyverek hideg érintését. Kényelmetlen, mégis jó... Egy kicsit nem akarja látni a feketeséget, elég csak éreznie.*
- Itt elkapnának, ha ordítanék?
*Ahogy átjárja őt a temető aurája, csak azt érzi, hogy az egész fájdalmát ki akarja magából üvölteni ebben a végtelen csendben. Persze ezt nem fogja megtenni, csak kiszökött belőle a kérdés. Még az is lehet, hogy jót tenne mindkettejüknek, aztán megkönnyebbülve nevethetnének azon, hogy mi is történik. Pedig cseppet sem vicces ez az egész.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tudja, hogy kissé felmérgesítette a lányt, és már bűntudata is kezdene lenni, ha nem érezné, hogy valahol jó az amit csinál. Persze, ha választhatna nem kötötte volna meg a kezét és még csak nem is használna keményebb szavakat, mint amit megszokott tőle. Tagadhatatlanul dolgozik benne is egyfajta sértettség, mert hosszú volt az a néhány hat és nem volt vele akkor, amikor annyira nagy szüksége lett volna rá. Amikor pedig megjelent végre és egy pillanatra elképzelhette, hogy újra jól lesz, mert itt van neki, akkor azonnal összetörte az álomszőtte képet és cserben hagyta, mintha semmit, de semmit nem jelentene neki. Utána sem kellett volna futnia, de most mégis azt gondolja, hogy jól tette, akkor is, ha ebbe majdnem belehalt.
Talán már nem csodálkozna azon sem, ha felfedezné a hegeket, amik Norin lapulnak csendben. Tudja jól, hogyan is megy ez, csak neki nem a kezén vannak ilyenek, hanem szívét borítja be, hogy visszafogja a lüktetést.
- Lehet, hogy ő nem hallja, de megéri. Hihetnél nekem, eddig sem hazudtam.
*Rántja meg a vállát, majd végignézi az esetlen leülést, amire kiszökik ajkai közül egy sóhaj. Nem akarja a lányt így látni, de ha még látni akar a szemeivel, akkor így kell őt tartani, mert hamar kivájná, hogy kékjeiből ne könny tudjon csorogni, amikor kitör majd belőle az egész este lecsengése, hanem vércsermely. Ezt el is képzelte, és ki is rázza tőle a hideg. Egy kis ideje még a halál is megváltás lett volna, de most megnyugodott.*
- Mit tennél, ha megtalálnád?
*Tényleg érdekli. Az apja halott, így a sírjánál könnyebb ücsörögni, mint szembenézni valamivel, ami élő és a szemébe tudja mondani, hogy egyszerűen nem kellett neki. Annál fájdalmasabb dolog pedig kevés van, ha valamit, akkor ezt ismeri.*
- Most pedig mindent megteszel azért, hogy tőled meneküljenek. De én maradok.
Leül most már ő is, az sem érdekli, ha befoglalják azt a sírhelyet, úgy helyezkedik, hogy háttal legyen Norinak és a hátuk dőljön össze, hogy a megkötözött kezeivel gerincének vonalát érezhesse ő pedig a fegyverek hideg érintését. Kényelmetlen, mégis jó... Egy kicsit nem akarja látni a feketeséget, elég csak éreznie.*
- Itt elkapnának, ha ordítanék?
*Ahogy átjárja őt a temető aurája, csak azt érzi, hogy az egész fájdalmát ki akarja magából üvölteni ebben a végtelen csendben. Persze ezt nem fogja megtenni, csak kiszökött belőle a kérdés. Még az is lehet, hogy jót tenne mindkettejüknek, aztán megkönnyebbülve nevethetnének azon, hogy mi is történik. Pedig cseppet sem vicces ez az egész.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-05 16:46:28
Üzenet elküldve: 2024-02-05 16:46:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Barna szemei mérgesen villognak a sötétben, mert ő bizony a kötelekre érti Mai szavait, hogy szerinte nyugton kéne maradnia. Úgy érzi, játszik vele. Még akkor is morcos, ha ő hagyta magát ebbe a helyzetbe kerülni.
Mindenesetre, talán mindkettőjüknek jobb, ha Nori még marad megkötözve. Mai részéről azért, mert így sokkal könnyebben tudja megtartani fölényes szerepét. Ha Nori kiszabadulna, és újra hozzáférne a fegyvereihez, nem szorulna a másikra már azért is, hogy a rakoncátlan hajtincseit elhessegesse a szemei elől, valószínűleg újra nyeregben érezné magát, és akkor sokkal nehezebb lenne lenyugtatni vagy akár betörni a kis démonkát.
Ami pedig Nori oldalát illeti, ilyenkor nem csak másokra, de magára is ugyanolyan veszélyes tud lenni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a mindkét karján, csuklójától a könyökéig, az egész alkarja belső oldalán húzódó keresztirányú vágások, amiket hosszú ujjú blúza miatt Mai eddig még nem láthatott. Mindet magának okozta Sa'Terethnek tett áldozatként magyarázva, de igazából csak a fájdalmat szereti érezni, mert a fizikai fájdalom elnyomja a lelki sebek miatti szenvedést.
Az egyik ilyen vágás, ami közel van a csuklójához, most kifejezetten lüktet, fáj is neki egyébként. Valószínűleg, mikor Mai hirtelen szorosra húzta a kötelét, felsértette vele. Valószínűleg vérzik is, de ezt Nori sem látja most, csak érzi, viszont egyáltalán nem nyafog miatta.*
- Hiába mondom neki, úgysem hallja már. Halott. *Közben leül a sír szélére, ami inkább egy bénácska esés lesz így, hogy nem tudja megtartani magát.*
- Az anyámról az ég világon semmit sem tudok. Lehet, hogy ő meg valami ribancként vígan éli a világát, és már egy csomó testvéremmel cseszett ki úgy, mint velem, mert csak baszni akar, de a következményei nem érdeklik.
*Felpillant a vele szemben álló lányra. Az, hogy ültében fel kell rá néznie, szintén pozitívan hat arra, hogy lassan teljesen megadja magát Mai „uralmának”, de persze semmi pénzért nem vallaná ezt be neki.*
- Látod? Te elmenekültél a szüleid elől, az én esetemben pedig ők menekültek előlem. *Ismét szórakozottan felnevet, csak azért, mert belegondol, hogy tényleg milyen elcseszett az egész élete.
Közben újra feszegeti egy kicsit a kötését, de továbbra sem tud szabadulni belőle. Az a kötél egy jelkép. Maitól kapta, és a segítségével, ha meg nem is szüntette, de ártalmatlanította a Noriból előtört gonosz kis bestiát. Ha most észnél van, és jól forgatja a szálakat, talán képes lesz annyira beleférkőzni a lelkébe, hogy később már egyszerű szavakkal is hatni tudjon rá.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Barna szemei mérgesen villognak a sötétben, mert ő bizony a kötelekre érti Mai szavait, hogy szerinte nyugton kéne maradnia. Úgy érzi, játszik vele. Még akkor is morcos, ha ő hagyta magát ebbe a helyzetbe kerülni.
Mindenesetre, talán mindkettőjüknek jobb, ha Nori még marad megkötözve. Mai részéről azért, mert így sokkal könnyebben tudja megtartani fölényes szerepét. Ha Nori kiszabadulna, és újra hozzáférne a fegyvereihez, nem szorulna a másikra már azért is, hogy a rakoncátlan hajtincseit elhessegesse a szemei elől, valószínűleg újra nyeregben érezné magát, és akkor sokkal nehezebb lenne lenyugtatni vagy akár betörni a kis démonkát.
Ami pedig Nori oldalát illeti, ilyenkor nem csak másokra, de magára is ugyanolyan veszélyes tud lenni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a mindkét karján, csuklójától a könyökéig, az egész alkarja belső oldalán húzódó keresztirányú vágások, amiket hosszú ujjú blúza miatt Mai eddig még nem láthatott. Mindet magának okozta Sa'Terethnek tett áldozatként magyarázva, de igazából csak a fájdalmat szereti érezni, mert a fizikai fájdalom elnyomja a lelki sebek miatti szenvedést.
Az egyik ilyen vágás, ami közel van a csuklójához, most kifejezetten lüktet, fáj is neki egyébként. Valószínűleg, mikor Mai hirtelen szorosra húzta a kötelét, felsértette vele. Valószínűleg vérzik is, de ezt Nori sem látja most, csak érzi, viszont egyáltalán nem nyafog miatta.*
- Hiába mondom neki, úgysem hallja már. Halott. *Közben leül a sír szélére, ami inkább egy bénácska esés lesz így, hogy nem tudja megtartani magát.*
- Az anyámról az ég világon semmit sem tudok. Lehet, hogy ő meg valami ribancként vígan éli a világát, és már egy csomó testvéremmel cseszett ki úgy, mint velem, mert csak baszni akar, de a következményei nem érdeklik.
*Felpillant a vele szemben álló lányra. Az, hogy ültében fel kell rá néznie, szintén pozitívan hat arra, hogy lassan teljesen megadja magát Mai „uralmának”, de persze semmi pénzért nem vallaná ezt be neki.*
- Látod? Te elmenekültél a szüleid elől, az én esetemben pedig ők menekültek előlem. *Ismét szórakozottan felnevet, csak azért, mert belegondol, hogy tényleg milyen elcseszett az egész élete.
Közben újra feszegeti egy kicsit a kötését, de továbbra sem tud szabadulni belőle. Az a kötél egy jelkép. Maitól kapta, és a segítségével, ha meg nem is szüntette, de ártalmatlanította a Noriból előtört gonosz kis bestiát. Ha most észnél van, és jól forgatja a szálakat, talán képes lesz annyira beleférkőzni a lelkébe, hogy később már egyszerű szavakkal is hatni tudjon rá.*
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-04 21:49:04
Üzenet elküldve: 2024-02-04 21:49:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg nem erre számított, de ez a röpke mondat leírt mindent, amit jelenleg érez. Úgy fordul fel a gyomra ettől a kijelentéstől, hogyha lenne benne valami, mert ma sem evett szinte semmit, akkor az biztos utat törne magának, azon a szent helyen, ahol éppen állnak. Most nem tudja visszafogni a gondolatait, ismét elönti őt az érzelemtenger. Annyira nagyon fárasztó.*
- Nem lenne olyan fájdalmas, ha nem ficánkolnál.
*Persze ezt már nem a karkötőbilincsre értette, hanem kettejükre. Tisztában van azzal, hogy ez egy igazi menekülés a fájdalom elől, hogy most éppen Lil-ként tetszeleg, ezt már egyszer megvitatták, ő pedig nem felejti el a jó beszélgetéseket annak dacára, hogy most harag van benne.*
- Megtehetted volna, te visszakoztál. Most már ne sírd vissza, jó döntés volt. *Elmosolyodik. Olyan szívből jövően, mintha nem is arról beszélnének, amiről. Most tör felszínre a megnyugvás, hogy az a kis démon nem vágta el a torkát, hanem ide rángatta a temetőbe és most úgy sétálnak, hogy saját magát tette fogollyá. De Mai nem így gondol erre sem. Szíve szerint már most eloldozná, de egy kicsit vár még ezzel.
Bolyonganak, nem is kevés ideig, szemei félig a lányt óvón figyeli - tudná miért? - félig pedig a neveket olvassa, hogy mikor találja már meg azt, amiről fogalma sincs, hogy micsoda.
Őszintén meglepődik, ahogy az apjáról beszél a lány, mikor végre megérkeznek.
Ő családban nőtt fel, de mégsem volt soha senkije. Ilyenkor mégis szerencsésebbnek érzi magát és jön az, ami akkor, amikor egymás mellett feküdtek az ágyon: szeretné megölelni és biztosítani arról, hogy soha az életben nem fogja őt magára hagyni és bármit megtenne, hogy kárpótolja őt az élettől elszenvedett veszteségekért. Így, ebben a formában is, amikor nemrég még a nyakának nyomta a jéghideg pengéjét és előtte nyírta ki azt az ártatlan kis dögöt. Hány ártatlan életet oltott ki vajon amiatt, hogy olyan elcseszett gyerekkora volt? És még most is milyen fiatal.*
- Jól tetted. *Lehet, hogy ilyenkor nem ezt várja az ember lánya, de Mai úgy gondolja, hogy ezeket a fájdalmakat ki kell hangosítani és ha egy temető közepén kell is ezt megtenni, tegye hát, hiszen tényleg szüksége lett volna annak a kétéves kislánynak a szeretetre. Ehelyett harcosnak képezték ki, s így meg tudja védeni magát attól, aminek meg sem kellett volna történnie.* - Mond el neki, mond el annyiszor, amennyiszer akarod. *Kezeivel végigsimít a sírkövön, egyfajta részvétet nyilvánítva, hiszen ez tragikus történet, minden szeletével együtt. De aki él és küzd, annak nagy szüksége van arra, hogy ilyen nyomasztó érzések nélkül, vagy csak lecsendesítve azokat tengethesse az életét.* - Addig maradunk itt, amíg csak szeretnél. *Nos igen, most ezt ő mondja, nem mintha lenne más választása, hiszen ha idő előtt hagyná itt Norit, még megkeresné és a Pegazusban ontaná ki a vérét. Persze nem is gondol erre. Még a sírkövön is aludna vele, hogy lássa, mellette van. Mása sincs ezen a világon, csak Ő.*
- És az anyád? Vele mi van? *Lehet, hogy nem most van az ideje a kérdezősködésnek, de ő már csak ilyen. Közel lép a lányhoz, de most nem érinti meg, csak szimplán érezni akarja az auráját. Már nem fél.Akkor sem, ha jobban tenné.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg nem erre számított, de ez a röpke mondat leírt mindent, amit jelenleg érez. Úgy fordul fel a gyomra ettől a kijelentéstől, hogyha lenne benne valami, mert ma sem evett szinte semmit, akkor az biztos utat törne magának, azon a szent helyen, ahol éppen állnak. Most nem tudja visszafogni a gondolatait, ismét elönti őt az érzelemtenger. Annyira nagyon fárasztó.*
- Nem lenne olyan fájdalmas, ha nem ficánkolnál.
*Persze ezt már nem a karkötőbilincsre értette, hanem kettejükre. Tisztában van azzal, hogy ez egy igazi menekülés a fájdalom elől, hogy most éppen Lil-ként tetszeleg, ezt már egyszer megvitatták, ő pedig nem felejti el a jó beszélgetéseket annak dacára, hogy most harag van benne.*
- Megtehetted volna, te visszakoztál. Most már ne sírd vissza, jó döntés volt. *Elmosolyodik. Olyan szívből jövően, mintha nem is arról beszélnének, amiről. Most tör felszínre a megnyugvás, hogy az a kis démon nem vágta el a torkát, hanem ide rángatta a temetőbe és most úgy sétálnak, hogy saját magát tette fogollyá. De Mai nem így gondol erre sem. Szíve szerint már most eloldozná, de egy kicsit vár még ezzel.
Bolyonganak, nem is kevés ideig, szemei félig a lányt óvón figyeli - tudná miért? - félig pedig a neveket olvassa, hogy mikor találja már meg azt, amiről fogalma sincs, hogy micsoda.
Őszintén meglepődik, ahogy az apjáról beszél a lány, mikor végre megérkeznek.
Ő családban nőtt fel, de mégsem volt soha senkije. Ilyenkor mégis szerencsésebbnek érzi magát és jön az, ami akkor, amikor egymás mellett feküdtek az ágyon: szeretné megölelni és biztosítani arról, hogy soha az életben nem fogja őt magára hagyni és bármit megtenne, hogy kárpótolja őt az élettől elszenvedett veszteségekért. Így, ebben a formában is, amikor nemrég még a nyakának nyomta a jéghideg pengéjét és előtte nyírta ki azt az ártatlan kis dögöt. Hány ártatlan életet oltott ki vajon amiatt, hogy olyan elcseszett gyerekkora volt? És még most is milyen fiatal.*
- Jól tetted. *Lehet, hogy ilyenkor nem ezt várja az ember lánya, de Mai úgy gondolja, hogy ezeket a fájdalmakat ki kell hangosítani és ha egy temető közepén kell is ezt megtenni, tegye hát, hiszen tényleg szüksége lett volna annak a kétéves kislánynak a szeretetre. Ehelyett harcosnak képezték ki, s így meg tudja védeni magát attól, aminek meg sem kellett volna történnie.* - Mond el neki, mond el annyiszor, amennyiszer akarod. *Kezeivel végigsimít a sírkövön, egyfajta részvétet nyilvánítva, hiszen ez tragikus történet, minden szeletével együtt. De aki él és küzd, annak nagy szüksége van arra, hogy ilyen nyomasztó érzések nélkül, vagy csak lecsendesítve azokat tengethesse az életét.* - Addig maradunk itt, amíg csak szeretnél. *Nos igen, most ezt ő mondja, nem mintha lenne más választása, hiszen ha idő előtt hagyná itt Norit, még megkeresné és a Pegazusban ontaná ki a vérét. Persze nem is gondol erre. Még a sírkövön is aludna vele, hogy lássa, mellette van. Mása sincs ezen a világon, csak Ő.*
- És az anyád? Vele mi van? *Lehet, hogy nem most van az ideje a kérdezősködésnek, de ő már csak ilyen. Közel lép a lányhoz, de most nem érinti meg, csak szimplán érezni akarja az auráját. Már nem fél.Akkor sem, ha jobban tenné.*
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-04 21:17:58
Üzenet elküldve: 2024-02-04 21:17:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Barátságkarkötő, hát persze, akkor azért ilyen fájdalmas. *Valószínűleg Mai nem erre a válaszra számít, de Nori már megtanulta, hogy a barátságnál és a szeretetnél semmi sem tud fájdalmasabb lenni. Maga a szeretet és annak a hiánya is olyan kegyetlen fájdalmat tud okozni, hogy nincs lény e világon, aki képes kibírni. Talán ezért is bújik el időről időre az a fekete tündérke, hogy a démoni énje védelmében egy kicsit védve legyen ezektől a fájdalmaktól.
Mindenesetre a kötél marad, hadd emlékeztesse a lányt arra, hogy a barátság bizony tényleg olyan, mint a csuklóit szorító kötél. Amíg nem harcol ellene, nem fáj annyira, de minél jobban feszegeti a határokat és próbál szabadulni tőle, annál rosszabb.
Jót nevetgél az egészen, de ahogy Mai sötétebb gondolatokkal szól hozzá, rögtön abbamarad az önfeledt kacagás, és még a vigyor is lefagy az arcáról.*
- Hogy tessék? Mit mondtál? Mondd ezt még egyszer, és a te torkod lesz mindjárt elvágva!
*Ártalmatlan fenyegetőzések ezek így, hogy Nori gyakorlatilag Mai fogságába került. Nem tud neki ártani, pedig a beszólás után kétségkívül megtenné. Viszont Mai kezd ráérezni a lényegre. A kis fekete démont nem is olyan nehéz irányítani és lenyugtatni, mint gondolná, többeknek sikerült már. A kulcs hozzá a hideg kegyetlenség, a kemény szavak, és hogy Nori elhiggye, a másik az erősebb. Ha ezt elég ideig sikerül fenntartani, még az őrült kis démonkából is könnyedén kezesbárányt lehet csinálni.
Közben keresgélni kezdenek a sírok között. Nori bizonytalanul lépked a sötétben, nem lenne kellemes úgy pofára esni, hogy fel sem tudja fogni az esést a kezeivel, így valamelyest kénytelen bízni Mai támogatásában, ha biztonságban akarja érezni magát. Hamarosan meg is érkeznek a keresett sírkőhöz, Nori egy ideig csak bámulja, mielőtt megszólal.*
- Én sem tudtam sokáig, hogy itt van, nem ismertem őt. Egy hülye bagoly mutatta meg nekem, franc se tudja, miért. Kétéves voltam, mikor meghalt. Ha minden igaz, az apám sírja. Érted? Kétéves voltam, mikor ez a szemét magamra hagyott. Képes volt meghalni, mikor rám kellett volna vigyáznia! Mikor legutóbb itt jártam, azt mondtam neki, hogy jó is, hogy meghalt, mert így legalább elképzelhetem, hogy szerettem őt.
*Most visszafogja magát, ennél sokkal csúnyábbakat mondana a valószínűleg ártatlan férfire. Bizonyára nem jókedvéből halt meg, és nem direkt hagyta magára Norit, de ő szentül hiszi, hogy apja hibája az egész elcseszett élete. Eszébe jut az is, hogy mikor megtalálta, azt az éjszakát a sírkövön aludva töltötte. Úgy, mintha kisgyermekként apja karjában alhatott volna el.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Barátságkarkötő, hát persze, akkor azért ilyen fájdalmas. *Valószínűleg Mai nem erre a válaszra számít, de Nori már megtanulta, hogy a barátságnál és a szeretetnél semmi sem tud fájdalmasabb lenni. Maga a szeretet és annak a hiánya is olyan kegyetlen fájdalmat tud okozni, hogy nincs lény e világon, aki képes kibírni. Talán ezért is bújik el időről időre az a fekete tündérke, hogy a démoni énje védelmében egy kicsit védve legyen ezektől a fájdalmaktól.
Mindenesetre a kötél marad, hadd emlékeztesse a lányt arra, hogy a barátság bizony tényleg olyan, mint a csuklóit szorító kötél. Amíg nem harcol ellene, nem fáj annyira, de minél jobban feszegeti a határokat és próbál szabadulni tőle, annál rosszabb.
Jót nevetgél az egészen, de ahogy Mai sötétebb gondolatokkal szól hozzá, rögtön abbamarad az önfeledt kacagás, és még a vigyor is lefagy az arcáról.*
- Hogy tessék? Mit mondtál? Mondd ezt még egyszer, és a te torkod lesz mindjárt elvágva!
*Ártalmatlan fenyegetőzések ezek így, hogy Nori gyakorlatilag Mai fogságába került. Nem tud neki ártani, pedig a beszólás után kétségkívül megtenné. Viszont Mai kezd ráérezni a lényegre. A kis fekete démont nem is olyan nehéz irányítani és lenyugtatni, mint gondolná, többeknek sikerült már. A kulcs hozzá a hideg kegyetlenség, a kemény szavak, és hogy Nori elhiggye, a másik az erősebb. Ha ezt elég ideig sikerül fenntartani, még az őrült kis démonkából is könnyedén kezesbárányt lehet csinálni.
Közben keresgélni kezdenek a sírok között. Nori bizonytalanul lépked a sötétben, nem lenne kellemes úgy pofára esni, hogy fel sem tudja fogni az esést a kezeivel, így valamelyest kénytelen bízni Mai támogatásában, ha biztonságban akarja érezni magát. Hamarosan meg is érkeznek a keresett sírkőhöz, Nori egy ideig csak bámulja, mielőtt megszólal.*
- Én sem tudtam sokáig, hogy itt van, nem ismertem őt. Egy hülye bagoly mutatta meg nekem, franc se tudja, miért. Kétéves voltam, mikor meghalt. Ha minden igaz, az apám sírja. Érted? Kétéves voltam, mikor ez a szemét magamra hagyott. Képes volt meghalni, mikor rám kellett volna vigyáznia! Mikor legutóbb itt jártam, azt mondtam neki, hogy jó is, hogy meghalt, mert így legalább elképzelhetem, hogy szerettem őt.
*Most visszafogja magát, ennél sokkal csúnyábbakat mondana a valószínűleg ártatlan férfire. Bizonyára nem jókedvéből halt meg, és nem direkt hagyta magára Norit, de ő szentül hiszi, hogy apja hibája az egész elcseszett élete. Eszébe jut az is, hogy mikor megtalálta, azt az éjszakát a sírkövön aludva töltötte. Úgy, mintha kisgyermekként apja karjában alhatott volna el.*
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-04 20:44:35
Üzenet elküldve: 2024-02-04 20:44:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kissé meglepődik, amikor kiderül számára, hogy valóban engedi neki a lány, hogy megkötözze. Nem okoz érzéki örömöt, de valami mégis megmozdul benne. Ez ismét egy ismeretlen terep neki, ha teljesen megengedné magának most az érzelmeket, lehet, hogy tetszene neki, hogy ő lett egy pillanatra a fölérendelt, de nem fogja hagyni, hogy bármi eluralkodjon rajta. Most meg kell próbálnia kizárni mindent, és eddig bejött, hogy csak cselekedett és nem agyalta túl.
Bár a kimondott szavak nem igazak, a lelkét kissé megsimogatja az elismerés. Persze, hogy meg. Mindig erre vágyik. Már szeretné visszakapni azt a Norit, aki leült mellé a padra, de ez nagyon távolinak tűnik, még ha kissé szelídült is a lány az elmúlt percekben.
A büntetés szó megüti a fülét, nagyon szeretne védekezni, hogy egyáltalán nem akar fájdalmat okozni Norinak, de ez jelen pillanatban nem biztos, hogy igaz. Maga sem tudja. Először azt gondolta, hogy csak eljátszik egy kicsit és feszeget, de ha kicsit magába néz, akkor jól esett neki, hogy megmutathatta, hogy képes erre. A szíve azért még mindig reménykedik, főleg amikor a kötözés után odabújik a feketeséghez.
Gyűlöli ezt a Norit. A gyűlöletet pedig csak egy hajszál választja el a szeretettől, két rettentően erős és impulzív érzés. Gyűlöli, hogy a sötétség eluralkodott az ő fekete tündérkéjén, és egy ilyen démoni picsa lett. Viszont az az érzés, amikor ráhajtotta vállára a fejét, az megmagyarázhatatlanul jó. Mind a kettő ő. Mind a kettő Nori és bár elméleti síkon elég sokat megtanult erről a hasadásról, a lelke nehezen bírja el, hogy bármikor elveszítheti az egyiket a másik miatt. Egyszerűbb lenne szövetséget kötni ezzel a sötétséggel is, na de bolond lenne hinni neki ezek után bármikor.*
- Saját magadra szabtad ki a büntetést. Te sem gondoltad, hogy barátságkarkötőt kapsz. Kösz, hogy megvédesz magadtól.
*Elengedi a rögtönzött öleléséből, amikor válaszol neki végre, hogy miért is teszi ezt vele.*
- Tudod Nori, szórakozz csak nyugodtan. Addig szórakozol, míg valaki át nem vágja a torkod, amiért te olyan viccesnek hiszed magad. Kicsit sajnálnám, de majd kijárok hozzád ide.
*Kissé felvágták a nyelvét, de valahogy ki kell jönnie annak a sok felgyűlt mocsoknak, ami most a lelkét szennyezi. Nevessen ezen is nyugodtan.
A bemutatkozáskor kedve lenne nevetni, de az már hisztérikus hangvételű lenne, így inkább elfojtja. Kezd elege lenni ebből az egész tragikomédiából. Csak nézi a lányt és méltatlankodva rázza meg a fejét, de szemei mutatják a megszokott csillogást, amikor rátekint. Abban még mindig van szeretet.*
- Menjünk.
*Elindul, s szemei a köveket pásztázzák, de fogalma sincs mit kellene keresni. Talán a bemutatkozás a segítségére lehetett volna, de amíg nagy nehezen nem találja meg az ismerős nevet, addig nem esik le neki. Majdnem meg is botlik, amikor tudatosul, hogy egy családtaghoz érkeztek, ezt már végképp nem tudja hova tenni. Ha csak nem akarja leköpni ezzel az énjével a sírhelyet, még azt kell hinnie, hogy van lelke. Ami megnyugtató lenne, de még fogalma sincs kihez jöttek.*
- Balthier Vylrien.
*Mondja ki hangosan és kérdően emeli a kék íriszeket a lányra. Némi magyarázatot szeretne.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kissé meglepődik, amikor kiderül számára, hogy valóban engedi neki a lány, hogy megkötözze. Nem okoz érzéki örömöt, de valami mégis megmozdul benne. Ez ismét egy ismeretlen terep neki, ha teljesen megengedné magának most az érzelmeket, lehet, hogy tetszene neki, hogy ő lett egy pillanatra a fölérendelt, de nem fogja hagyni, hogy bármi eluralkodjon rajta. Most meg kell próbálnia kizárni mindent, és eddig bejött, hogy csak cselekedett és nem agyalta túl.
Bár a kimondott szavak nem igazak, a lelkét kissé megsimogatja az elismerés. Persze, hogy meg. Mindig erre vágyik. Már szeretné visszakapni azt a Norit, aki leült mellé a padra, de ez nagyon távolinak tűnik, még ha kissé szelídült is a lány az elmúlt percekben.
A büntetés szó megüti a fülét, nagyon szeretne védekezni, hogy egyáltalán nem akar fájdalmat okozni Norinak, de ez jelen pillanatban nem biztos, hogy igaz. Maga sem tudja. Először azt gondolta, hogy csak eljátszik egy kicsit és feszeget, de ha kicsit magába néz, akkor jól esett neki, hogy megmutathatta, hogy képes erre. A szíve azért még mindig reménykedik, főleg amikor a kötözés után odabújik a feketeséghez.
Gyűlöli ezt a Norit. A gyűlöletet pedig csak egy hajszál választja el a szeretettől, két rettentően erős és impulzív érzés. Gyűlöli, hogy a sötétség eluralkodott az ő fekete tündérkéjén, és egy ilyen démoni picsa lett. Viszont az az érzés, amikor ráhajtotta vállára a fejét, az megmagyarázhatatlanul jó. Mind a kettő ő. Mind a kettő Nori és bár elméleti síkon elég sokat megtanult erről a hasadásról, a lelke nehezen bírja el, hogy bármikor elveszítheti az egyiket a másik miatt. Egyszerűbb lenne szövetséget kötni ezzel a sötétséggel is, na de bolond lenne hinni neki ezek után bármikor.*
- Saját magadra szabtad ki a büntetést. Te sem gondoltad, hogy barátságkarkötőt kapsz. Kösz, hogy megvédesz magadtól.
*Elengedi a rögtönzött öleléséből, amikor válaszol neki végre, hogy miért is teszi ezt vele.*
- Tudod Nori, szórakozz csak nyugodtan. Addig szórakozol, míg valaki át nem vágja a torkod, amiért te olyan viccesnek hiszed magad. Kicsit sajnálnám, de majd kijárok hozzád ide.
*Kissé felvágták a nyelvét, de valahogy ki kell jönnie annak a sok felgyűlt mocsoknak, ami most a lelkét szennyezi. Nevessen ezen is nyugodtan.
A bemutatkozáskor kedve lenne nevetni, de az már hisztérikus hangvételű lenne, így inkább elfojtja. Kezd elege lenni ebből az egész tragikomédiából. Csak nézi a lányt és méltatlankodva rázza meg a fejét, de szemei mutatják a megszokott csillogást, amikor rátekint. Abban még mindig van szeretet.*
- Menjünk.
*Elindul, s szemei a köveket pásztázzák, de fogalma sincs mit kellene keresni. Talán a bemutatkozás a segítségére lehetett volna, de amíg nagy nehezen nem találja meg az ismerős nevet, addig nem esik le neki. Majdnem meg is botlik, amikor tudatosul, hogy egy családtaghoz érkeztek, ezt már végképp nem tudja hova tenni. Ha csak nem akarja leköpni ezzel az énjével a sírhelyet, még azt kell hinnie, hogy van lelke. Ami megnyugtató lenne, de még fogalma sincs kihez jöttek.*
- Balthier Vylrien.
*Mondja ki hangosan és kérdően emeli a kék íriszeket a lányra. Némi magyarázatot szeretne.*
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-04 20:09:39
Üzenet elküldve: 2024-02-04 20:09:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az igazság az, hogy nem csak Mai tesztelgeti a kis fekete szerzetet, hanem ő maga is elköveti ugyanezt Maival. A kötözés felajánlása sem csupán annak szól, hogy megvédje a lányt saját magától, sokkal inkább kíváncsi arra, mihez kezd a helyzettel. Nem utasítja vissza a lehetőséget, ami két dolgot jelenthet. Az egyik, hogy mégis ér annyit neki a nyomorult kis élete, hogy bármilyen kapaszkodóhoz ragaszkodva megvédje azt. Ez a kevésbé érdekes eshetőség. Az izgalmasabb az, hogy a kis tudós lány kapva kap az alkalmon, hogy átvegye az irányítást, amint felajánlják neki. Nori magában el is vigyorodik erre a gondolatra, amit persze Mai a háta mögött állva nem láthat.*
- A te érdekedben ajánlom is, hogy így legyen.
*Ha akarja, veheti ezt újabb fenyegetésnek is a félelf, mert ha nem lesznek tökéletesek azok a csomók, bizony könnyen elválasztva találhatja a fejét a testétől még ma este.
Nem ellenkezik egyáltalán, hagyja hogy a másik a háta mögé feszítse a karjait, ő pedig ugyanolyan engedelmesen és nyugodtan tartja ott őket x-alakban, mint mikor nem a kezeit, hanem a vértjét kötözte a kis csomóművész.*
- Hálás is vagyok érte. Megvédett a kikötőben. *Ez mondjuk nem igaz, nem került bajba az eltelt három hat alatt, de úgy gondolja, ennyi belefér, hogy fényezze Mai egoját, főleg most, hogy vezető szerepe kerül, merthogy Nori elkezdi érezni a hurkok szorítását a csuklóin. Mikor azok fájdalmasan szorossá válnak, hirtelen még fel is nevet. Nincs oka rá, csak tetszik neki, hogy Maiban is megvan a bosszúvágy, ami azért törhetett belőle elő, mert az elmúlt percekben olyannyira felidegesítette és megijesztette.*
- Nem vagy sokkal másabb, mint én. Ez a büntetésem? *Kuncogja, miközben hátul már ökölbe szorítja a kezeit, hogy könnyebben bírja a fájdalmat. Koránt sem olyan rossz érzés, mint mikor Idya a tetoválás közben kínozta, de azért nem kellemes.
Ahogy elkészült a kötése, Mai hátulról a vállára dől. Hát milyen egyszerűen lesz a vadászból vad… Ezen is csak szórakozottan mosolyog, de a lány halk szavai közvetlenül a fülei mellett azért neki is okoznak némi borzongást.*
- Azért, mert vicces! Szerinted nem az? Ahogy reményveszte rohantál utánam, ahogy azt hitted mindennek vége, ahogy meglepődtél, hogy megkötözhetsz… csodálatos érzés.
*Most gyakorlatilag bevallja, hogy a bolondját járatja a lánnyal, csak épp a leghibbantabb módon. Közben ellenőrzi, kicsit feszegeti a köteleit, és be kell vallania, hogy Mai valóban kifogástalan munkát végzett. A derekán lógó tőröket nem éri el, a hátán lévő kardot pedig még megpróbálni is felesleges, magától nem fogja tudni kihúzni a kezeit, szóval az biztos, hogy így marad, míg Mai máshogy nem dönt.*
- Mutatni akarok neked valamit, ahogy mondtam. Menjünk, induljunk el a sírok között és keress egy ismerős nevet! Ó, amúgy be sem mutatkoztam még rendesen. A teljes nevem Norilenia Vylrien.
*Nevetgél játékosan, és bár furcsa lehet, hogy hogy jön ide a bemutatkozás, de ha Mai megtalálja a sírok között a „Balthier Vylrien” feliratot, akkor majd tisztább lesz a kép.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az igazság az, hogy nem csak Mai tesztelgeti a kis fekete szerzetet, hanem ő maga is elköveti ugyanezt Maival. A kötözés felajánlása sem csupán annak szól, hogy megvédje a lányt saját magától, sokkal inkább kíváncsi arra, mihez kezd a helyzettel. Nem utasítja vissza a lehetőséget, ami két dolgot jelenthet. Az egyik, hogy mégis ér annyit neki a nyomorult kis élete, hogy bármilyen kapaszkodóhoz ragaszkodva megvédje azt. Ez a kevésbé érdekes eshetőség. Az izgalmasabb az, hogy a kis tudós lány kapva kap az alkalmon, hogy átvegye az irányítást, amint felajánlják neki. Nori magában el is vigyorodik erre a gondolatra, amit persze Mai a háta mögött állva nem láthat.*
- A te érdekedben ajánlom is, hogy így legyen.
*Ha akarja, veheti ezt újabb fenyegetésnek is a félelf, mert ha nem lesznek tökéletesek azok a csomók, bizony könnyen elválasztva találhatja a fejét a testétől még ma este.
Nem ellenkezik egyáltalán, hagyja hogy a másik a háta mögé feszítse a karjait, ő pedig ugyanolyan engedelmesen és nyugodtan tartja ott őket x-alakban, mint mikor nem a kezeit, hanem a vértjét kötözte a kis csomóművész.*
- Hálás is vagyok érte. Megvédett a kikötőben. *Ez mondjuk nem igaz, nem került bajba az eltelt három hat alatt, de úgy gondolja, ennyi belefér, hogy fényezze Mai egoját, főleg most, hogy vezető szerepe kerül, merthogy Nori elkezdi érezni a hurkok szorítását a csuklóin. Mikor azok fájdalmasan szorossá válnak, hirtelen még fel is nevet. Nincs oka rá, csak tetszik neki, hogy Maiban is megvan a bosszúvágy, ami azért törhetett belőle elő, mert az elmúlt percekben olyannyira felidegesítette és megijesztette.*
- Nem vagy sokkal másabb, mint én. Ez a büntetésem? *Kuncogja, miközben hátul már ökölbe szorítja a kezeit, hogy könnyebben bírja a fájdalmat. Koránt sem olyan rossz érzés, mint mikor Idya a tetoválás közben kínozta, de azért nem kellemes.
Ahogy elkészült a kötése, Mai hátulról a vállára dől. Hát milyen egyszerűen lesz a vadászból vad… Ezen is csak szórakozottan mosolyog, de a lány halk szavai közvetlenül a fülei mellett azért neki is okoznak némi borzongást.*
- Azért, mert vicces! Szerinted nem az? Ahogy reményveszte rohantál utánam, ahogy azt hitted mindennek vége, ahogy meglepődtél, hogy megkötözhetsz… csodálatos érzés.
*Most gyakorlatilag bevallja, hogy a bolondját járatja a lánnyal, csak épp a leghibbantabb módon. Közben ellenőrzi, kicsit feszegeti a köteleit, és be kell vallania, hogy Mai valóban kifogástalan munkát végzett. A derekán lógó tőröket nem éri el, a hátán lévő kardot pedig még megpróbálni is felesleges, magától nem fogja tudni kihúzni a kezeit, szóval az biztos, hogy így marad, míg Mai máshogy nem dönt.*
- Mutatni akarok neked valamit, ahogy mondtam. Menjünk, induljunk el a sírok között és keress egy ismerős nevet! Ó, amúgy be sem mutatkoztam még rendesen. A teljes nevem Norilenia Vylrien.
*Nevetgél játékosan, és bár furcsa lehet, hogy hogy jön ide a bemutatkozás, de ha Mai megtalálja a sírok között a „Balthier Vylrien” feliratot, akkor majd tisztább lesz a kép.*
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-04 18:57:16
Üzenet elküldve: 2024-02-04 18:57:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Okos húzás, vagy nem, ami azt illeti nem tette el láb alól egyik Nori sem - még -, szóval valamit jól csinál. Később még fontos lehet, most nem az, ezért a feltáruló apró gondolatfelhőt hamar elhessegeti. Minden tudomány dacára, ebben a helyzetben semmi, de semmi értelmet nem talál, de csak azért, mert még annyit nem tud, mint szeretne. Pár év múlva biztosan sokkal tudatosabb lenne, de most az van ami.
Lassacskán a temetőbe érnek, a válasz amit kap a kérdésére pedig szintén csak egy kérdés. Csak hümment rá egyet, semmi ráció nincsen semmiben úgysem.
Rémálmai neki is voltak már ezerszer, ez felülmúlja mindegyiket. Azért lehetséges ez, mert ennyire abszurd helyzetet még az ő elméjének legrejtettebb bugyrai sem tudnak előteremteni. Mindig tanul az ember, a legrosszabbnál pedig mindig van rosszabb. Ha ma ezért kellett felébrednie és ezért izgult végig három hatot, hát legyen.
Felvonja szemöldökét a kérésre, hogy kötözze meg nyugodtan. Nem hiszi, hogy érdemes, de belemegy a játékba, már ha ez annak tekinthető.*
- Emlékszel ugye, hogy a csomókban jó vagyok?
*Kapja el a gombolyagot, majd nézegeti pár másodpercig.*
- Tudod, a vérted nem ölelne olyan szépen, ha nem csinálom meg neked. *Mintha csak nosztalgiázna, hiszen veszélyesnek egyáltalán nem tűnik Mai, főleg, hogy tudja, hogy ez a kis szörnyeteg, akit úgy szeret kéz nélkül is simán kibelezné. Ha tényleg hagyja, hátrafogja a finom kis kezeket és olyan ügyességgel köti össze, hogy abból egy meglett férfi sem szabadul ki. Most akkor játszik egy kicsit ő is. Még mindig nem olyan bátor, inkább csak határokat feszeget, mert ezt az oldalát is meg akarja ismerni Norinak. Még az is lehet, hogy az első húzásnál megfordul a lány és átküldi a túlvilágra.
A kötél erősen tart, úgy húzza meg, hogy kicsit fájjon. Akarja, hogy érezze a másik a szálak minden egyes kis atomját. A fájdalom jó emlékeztető. Most ő áll mögötte úgy, mint amikor csókot lehelt Nori a nyakára. Hátulról az állát a vállára hajtja, mint egy macska, és halkan kérdez.*
- Miért csinálod ezt, Nori?
*Hangja nem tükröz semmilyen félelmet, pedig belülről mindene remeg. Lassan előtörne belőle megint a sebzett kislány és megölelné a feketeséget, hogy ne bántsa, hanem szeresse végre, mert neki nagyon hiányzott. *
-Miért hoztál ide?
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Okos húzás, vagy nem, ami azt illeti nem tette el láb alól egyik Nori sem - még -, szóval valamit jól csinál. Később még fontos lehet, most nem az, ezért a feltáruló apró gondolatfelhőt hamar elhessegeti. Minden tudomány dacára, ebben a helyzetben semmi, de semmi értelmet nem talál, de csak azért, mert még annyit nem tud, mint szeretne. Pár év múlva biztosan sokkal tudatosabb lenne, de most az van ami.
Lassacskán a temetőbe érnek, a válasz amit kap a kérdésére pedig szintén csak egy kérdés. Csak hümment rá egyet, semmi ráció nincsen semmiben úgysem.
Rémálmai neki is voltak már ezerszer, ez felülmúlja mindegyiket. Azért lehetséges ez, mert ennyire abszurd helyzetet még az ő elméjének legrejtettebb bugyrai sem tudnak előteremteni. Mindig tanul az ember, a legrosszabbnál pedig mindig van rosszabb. Ha ma ezért kellett felébrednie és ezért izgult végig három hatot, hát legyen.
Felvonja szemöldökét a kérésre, hogy kötözze meg nyugodtan. Nem hiszi, hogy érdemes, de belemegy a játékba, már ha ez annak tekinthető.*
- Emlékszel ugye, hogy a csomókban jó vagyok?
*Kapja el a gombolyagot, majd nézegeti pár másodpercig.*
- Tudod, a vérted nem ölelne olyan szépen, ha nem csinálom meg neked. *Mintha csak nosztalgiázna, hiszen veszélyesnek egyáltalán nem tűnik Mai, főleg, hogy tudja, hogy ez a kis szörnyeteg, akit úgy szeret kéz nélkül is simán kibelezné. Ha tényleg hagyja, hátrafogja a finom kis kezeket és olyan ügyességgel köti össze, hogy abból egy meglett férfi sem szabadul ki. Most akkor játszik egy kicsit ő is. Még mindig nem olyan bátor, inkább csak határokat feszeget, mert ezt az oldalát is meg akarja ismerni Norinak. Még az is lehet, hogy az első húzásnál megfordul a lány és átküldi a túlvilágra.
A kötél erősen tart, úgy húzza meg, hogy kicsit fájjon. Akarja, hogy érezze a másik a szálak minden egyes kis atomját. A fájdalom jó emlékeztető. Most ő áll mögötte úgy, mint amikor csókot lehelt Nori a nyakára. Hátulról az állát a vállára hajtja, mint egy macska, és halkan kérdez.*
- Miért csinálod ezt, Nori?
*Hangja nem tükröz semmilyen félelmet, pedig belülről mindene remeg. Lassan előtörne belőle megint a sebzett kislány és megölelné a feketeséget, hogy ne bántsa, hanem szeresse végre, mert neki nagyon hiányzott. *
-Miért hoztál ide?
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2024-02-04 18:18:58
Üzenet elküldve: 2024-02-04 18:18:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Okos húzás a nevén szólongatni a lányt, hátha előbújik belőle a cuki, aranyos, kedves lány, csak kár, hogy semmit nem ér. A Lil nevet Nori maga aggatta rá a gyilkos személyiségére, ő maga pedig egyetlen egyszer használta, mikor az ismeretlen meghívó alapján álnéven kellett megjelennie a Szegénynegyedben. Ezen kívül függetlenül attól, melyikük a domináns, mindig a Nori névre hallgat, így ez a próbálkozás már csírájában halottnak tekinthető, hogy így Mai esetleg visszakaphatja a kis barátnőjét.*
- Nagyon helyes. *Nyugtázza, hogy nem kell kényszeríteni a lányt, hogy kövesse, bár a fenyegetés nem is feltétlenül annak szólt, hogy megrémissze annyira szerencsétlent, hogy ne kelljen utána kergetnie őt, hanem szimplán jól esik neki. Már csak azért is, mert minden ilyen fenyegetésről el is képzeli, milyen lenne ha megtörténne, szóval most is látja maga előtt, ahogy Mai már a lábfejei nélkül vonaglik a sárban. Csini lenne.
Ahogy eléjük tárul a temető látványa, valóban még groteszkebbé, hátborzongatóbbá válik az egész szituáció. Nem csoda, ha Mai azt képzeli el magában, hogy Nori már megásta neki a sírját valamelyik parcellában, és csak arra vár, hogy élve eltemesse a lányt a jéghideg föld alá. Mondjuk ez sem lenne olyan rossz ötlet. Kifejezetten szórakoztató volna.*
- Miért, annak tűnik? *Áll meg és hideg tekintettel pillant vissza a lányra. Nem, ő egyáltalán nem viccnek szánja ezt az egészet, de rájön, hogy amíg így halálra van rémülve, addig nem tud vele mit kezdeni. Az persze nem jut eszébe, hogy talán nem kellett volna így ráhozni a frászt, de ezt már cseszheti.
Végül támad egy ötlete. Leemeli hátizsákját a hátáról, kotorászni kezd benne, míg elő nem húz belőle egy gombolyag kötelet, amit Mainak dob.*
- Hogy biztosítsalak arról, hogy nem fogsz ma este itt meghalni. Gyere ide, és kötözd hátra a kezeimet, akkor nem foglak tudni bántani. Csináld, mielőtt meggondolom magam!
*Nori cselekedetei is egyre érthetetlenebbé válnak. Az előbb még a fegyvereivel hadonászott, most pedig saját magát akarja ártalmatlanná tetetni. Lehet, hogy valahonnan legbelülről, mégis csak a Mai által úgy megszeretett Nori próbálja megvédeni barátnőjét attól a szörnytől, ami most előtte áll, vagy csak a mostani személyiségének elborult annyira az elméje, hogy élvezni fogja, ha megkötözve kísérik végig a temetőn éjszaka?
A választ és a konklúziót inkább bízzuk a kis tudós lányra, talán erre is lesz valami épkézláb magyarázata, ha egyszer mindketten túl lesznek a váratlan helyzet okozta sokkon.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Okos húzás a nevén szólongatni a lányt, hátha előbújik belőle a cuki, aranyos, kedves lány, csak kár, hogy semmit nem ér. A Lil nevet Nori maga aggatta rá a gyilkos személyiségére, ő maga pedig egyetlen egyszer használta, mikor az ismeretlen meghívó alapján álnéven kellett megjelennie a Szegénynegyedben. Ezen kívül függetlenül attól, melyikük a domináns, mindig a Nori névre hallgat, így ez a próbálkozás már csírájában halottnak tekinthető, hogy így Mai esetleg visszakaphatja a kis barátnőjét.*
- Nagyon helyes. *Nyugtázza, hogy nem kell kényszeríteni a lányt, hogy kövesse, bár a fenyegetés nem is feltétlenül annak szólt, hogy megrémissze annyira szerencsétlent, hogy ne kelljen utána kergetnie őt, hanem szimplán jól esik neki. Már csak azért is, mert minden ilyen fenyegetésről el is képzeli, milyen lenne ha megtörténne, szóval most is látja maga előtt, ahogy Mai már a lábfejei nélkül vonaglik a sárban. Csini lenne.
Ahogy eléjük tárul a temető látványa, valóban még groteszkebbé, hátborzongatóbbá válik az egész szituáció. Nem csoda, ha Mai azt képzeli el magában, hogy Nori már megásta neki a sírját valamelyik parcellában, és csak arra vár, hogy élve eltemesse a lányt a jéghideg föld alá. Mondjuk ez sem lenne olyan rossz ötlet. Kifejezetten szórakoztató volna.*
- Miért, annak tűnik? *Áll meg és hideg tekintettel pillant vissza a lányra. Nem, ő egyáltalán nem viccnek szánja ezt az egészet, de rájön, hogy amíg így halálra van rémülve, addig nem tud vele mit kezdeni. Az persze nem jut eszébe, hogy talán nem kellett volna így ráhozni a frászt, de ezt már cseszheti.
Végül támad egy ötlete. Leemeli hátizsákját a hátáról, kotorászni kezd benne, míg elő nem húz belőle egy gombolyag kötelet, amit Mainak dob.*
- Hogy biztosítsalak arról, hogy nem fogsz ma este itt meghalni. Gyere ide, és kötözd hátra a kezeimet, akkor nem foglak tudni bántani. Csináld, mielőtt meggondolom magam!
*Nori cselekedetei is egyre érthetetlenebbé válnak. Az előbb még a fegyvereivel hadonászott, most pedig saját magát akarja ártalmatlanná tetetni. Lehet, hogy valahonnan legbelülről, mégis csak a Mai által úgy megszeretett Nori próbálja megvédeni barátnőjét attól a szörnytől, ami most előtte áll, vagy csak a mostani személyiségének elborult annyira az elméje, hogy élvezni fogja, ha megkötözve kísérik végig a temetőn éjszaka?
A választ és a konklúziót inkább bízzuk a kis tudós lányra, talán erre is lesz valami épkézláb magyarázata, ha egyszer mindketten túl lesznek a váratlan helyzet okozta sokkon.*
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2023-02-27 11:42:09
Üzenet elküldve: 2023-02-27 11:42:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Alon//
*A koldus testbeszéde alapján Wruztóban egyre erősebb a gyanú, hogy valamiképp érintett a feltámadottak dolgában. Vagy valakije tért vissza, vagy talán ő maga. Az ork sárga szemeibe visszalopakodik a kaján csillogás.*
- Nem mai történet ez: ruhát, fegyvert mind szerezhetett magának. Akinek életében vagyona volt, visszakaphatta. Vagy segített rajt a város. Azt hallottam, az őrség begyűjti, aki a holtából kelt föl... *Gunyorosan megdörgöli az állát a mancsával.*
- Szóval attól függ az ár, hogy kinek mennyije van, és miben kell a segítség. Aki gazdag, többet ad, aki szegény, kevesebbet. Lesz megoldás mindenkinek. *Az ork valószínűleg tisztában van vele, hogy a visszatérőknek nincs sok választása. Áldozat nélkül Sa'Tereth visszaveheti az adományát, de nem kizárt, hogy a jussát valami szörnyűbb módon fogja behajtani. Semmi nincs ingyen, még az isten kegyelme sem. Az érintettek azonban nem járnak szükségképpen rosszul, hiszen mind Sa'Tereth követői, ez a Wruzto meg bizonyára valami pap. Egybevágnak az érdekeik.*
- Mondd meg neki, hogy terjessze a hírt. *megszívja az orrát* Minél többen jönnek *harákol, sercint egyet balfelé* …annál jobb! Na csá!
*Azzal újra megindul kifelé a temetőből. Ha a koldus akar tőle még valamit, utána kell erednie, mert nem tervez megállni a Pegazusig. Túl sok a fény.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.02.27 12:43:04
*A koldus testbeszéde alapján Wruztóban egyre erősebb a gyanú, hogy valamiképp érintett a feltámadottak dolgában. Vagy valakije tért vissza, vagy talán ő maga. Az ork sárga szemeibe visszalopakodik a kaján csillogás.*
- Nem mai történet ez: ruhát, fegyvert mind szerezhetett magának. Akinek életében vagyona volt, visszakaphatta. Vagy segített rajt a város. Azt hallottam, az őrség begyűjti, aki a holtából kelt föl... *Gunyorosan megdörgöli az állát a mancsával.*
- Szóval attól függ az ár, hogy kinek mennyije van, és miben kell a segítség. Aki gazdag, többet ad, aki szegény, kevesebbet. Lesz megoldás mindenkinek. *Az ork valószínűleg tisztában van vele, hogy a visszatérőknek nincs sok választása. Áldozat nélkül Sa'Tereth visszaveheti az adományát, de nem kizárt, hogy a jussát valami szörnyűbb módon fogja behajtani. Semmi nincs ingyen, még az isten kegyelme sem. Az érintettek azonban nem járnak szükségképpen rosszul, hiszen mind Sa'Tereth követői, ez a Wruzto meg bizonyára valami pap. Egybevágnak az érdekeik.*
- Mondd meg neki, hogy terjessze a hírt. *megszívja az orrát* Minél többen jönnek *harákol, sercint egyet balfelé* …annál jobb! Na csá!
*Azzal újra megindul kifelé a temetőből. Ha a koldus akar tőle még valamit, utána kell erednie, mert nem tervez megállni a Pegazusig. Túl sok a fény.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.02.27 12:43:04
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2023-02-26 01:06:15
Üzenet elküldve: 2023-02-26 01:06:15
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Wruzto//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az érdeklődése egyértelműen fel lett keltve. A hallottak pedig épp annyira csalogatóak mint amennyire lehetséges mögöttes tartalmuk miatt gyanúsak. Aki, pucér seggel kel fel a semmi közepén attól olyan fizetséget kérni amit meg tud adni nem nehéz dolog, de nem biztos, hogy meg is akarná, azt adni. A szolgálat se mindegy, hogy micsoda. Még úgy is, hogy Alon elég kiszolgáltatott helyzetben van, nem szívesen rontana a lehetőségein. Zavart, ideges mosollyal néz a másikra.*
-Meg tudják fizetni? De nincstelenként keltek ki a sírból.
~Hogy nem aranyat akar az egyértelmű. Információt, szívességet, a fél kezemet? Jó lehetőség, de ezekben csak annyira lehet megbízni mint a volt nemesekben lehetett.~
*A következő kérdés csak egy pillanatra lepi meg. De aztán egy bocsánatkérő mosollyal válaszol.*
-Csak egyet. Vagyis, azt mondja magáról. De este a sötétben nem különböztetné meg tőlem. Ő is ilyen jól öltözött és ő se egy harcos fajta. Varázsolni se láttam még, de azt lehet tud. Nem mertem még megkérdezni nehogy megharagudjon. Ha látom és szólok neki akkor mondjak még valamit?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az érdeklődése egyértelműen fel lett keltve. A hallottak pedig épp annyira csalogatóak mint amennyire lehetséges mögöttes tartalmuk miatt gyanúsak. Aki, pucér seggel kel fel a semmi közepén attól olyan fizetséget kérni amit meg tud adni nem nehéz dolog, de nem biztos, hogy meg is akarná, azt adni. A szolgálat se mindegy, hogy micsoda. Még úgy is, hogy Alon elég kiszolgáltatott helyzetben van, nem szívesen rontana a lehetőségein. Zavart, ideges mosollyal néz a másikra.*
-Meg tudják fizetni? De nincstelenként keltek ki a sírból.
~Hogy nem aranyat akar az egyértelmű. Információt, szívességet, a fél kezemet? Jó lehetőség, de ezekben csak annyira lehet megbízni mint a volt nemesekben lehetett.~
*A következő kérdés csak egy pillanatra lepi meg. De aztán egy bocsánatkérő mosollyal válaszol.*
-Csak egyet. Vagyis, azt mondja magáról. De este a sötétben nem különböztetné meg tőlem. Ő is ilyen jól öltözött és ő se egy harcos fajta. Varázsolni se láttam még, de azt lehet tud. Nem mertem még megkérdezni nehogy megharagudjon. Ha látom és szólok neki akkor mondjak még valamit?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965