Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-04 21:05:00
Üzenet elküldve: 2017-07-04 21:05:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Syasraya//
*Sya ölelése nagyon jól esik neki. A dúdolása is nyugtatóan hat rá. Pár másodpercig még marad az ölelésben aztán elengedi Syat. Vissza fordul az emlék hely irányába és felkel, elsétál a kőfalhoz ami pár lépésnyire van és élő vesz egy papír fecnit. El kezdi nézegetni majd egyszer csak elteszi és elmozdít a fal előtt egy követ és kivesz alóla egy ütött kopott fuvolát. Vissza fordul Sya felé.*
-Ezt még a mesterem hagyta itt amikor a fiának a nevét vésték fel. Nekem hagyta itt, olyan voltam számára mint ha a második fia lennék. Nem is állt messze az igazságtól. A fia és én elválaszthatatlan barátok voltunk. *Mosolyodik el, hogy aztán újra elszomorodjon.* Igaz is még be sincs fejezve, az utolsók neve még nincs is rajta. Nem maradt aki felvésse. Majd egyszer megcsinálom. *Azzal vissza sétál az emlék hely elé és le térdel mindkét térdével és leül a sarkára. Felnéz Syara.* Sajnálom ha netán fülsértően rossz lesz, sosem voltam kiemelkedő a dal vetésben inkább csak átlagos. *Felemeli a fuvolát a szájához és megszólaltatja azt. Egy lassú magasabb hang hallatszik. Mintha csak a szellemek sírnának akiknek szól a fuvola szó, az érzés amit kivált Lorsból az a roppant fájdalom és hiány érzet. Mindenki aki hallja annak a szíve szakadhat meg, hogy hány árván maradt gyermek, mennyi gyermek nélkül maradt szülő és mennyi szerelem nélkül maradt pár állhatott itt a temető sarkában hallgatva ezt a dalt miközben a szeretteik nevét vésték fel a sok sok másik közé. A dal körülbelül hét percig tarthat. Miután vége Lors elrakja a fuvolát és ránéz syara.*
-Nem tudom, milyen lehetett kívülről, bentről egészen jól hangzott... tudod, az rajtatok kívül szinte az összes szerettem és barátom neve fel van vésve ide. Láthatod a nevek mellet van faj jelző és idő is. Gondolom tudod mit jelentenek. Akikről meséltem a fürdőben a tündér varázsló és íjász... *Nehezen formálja a következő szavakat.* Ők is itt vannak, velük egy csapat Ork haramia végzett. Sose szerették a harcot, de el tudtak üldözni egész seregeket mégis inkább béke pártiak voltak. *Feláll és folytatja miközben a neveket nézi.* A Fehér Gárda egykoron Artheinor egyik őrző rendje volt. Ötezer évvel az emberek érkezés után alapították és ez a kő azóta őrzi azoknak a lovagoknak a nevét akik képesek voltak mindent feláldozni Artheinorért. Három csapás érte a rendet először az első Nagymester idején, akkor a városi haramiák fellázadtak a nemesek ellen, akkor kerültek fel az elsők akik a fedlapon vannak, és szépen az idő múlásával egyre lefelé haladnak a nevek. Másodszor körülbelül nyolcszáznyolcvanhét évvel azelőtt volt a Nagy mészárlás idején, akkor került fel a legtöbb név ide és a temetőben egy másik emlék helyre. Akkor családok százai apadtak el és haltak ki, emberek ezrei szenvedtek. A harmadik nemrég történt, miután a családomat kivégezték a haramiák a rendet is lerohanták a túlerővel szemben nem tehettek sok mindent, csak állták a sarat. Megvédték Artheinor területeit a felprédálástól, de a Gárda végleg kihalt. Az ő nevük még nincs is fent. Pedig már három éve annak... akik túlélték a harcot ahogy én is a friss sebeimmel, elbujdostunk nem volt választásunk alig maradtunk maximum tízen de az is sok, pedig több százan voltunk. *A rögtönzött történelem óra után Syahoz fordul és mielőtt annak a gondolataiban felsejlene egy kép egy új név a többi között megfogja a kezeit és a szemébe néz.*
-Ne aggódj hűséges maradok a rendem tanításaihoz, de nem fog felkerülni ide a nevem. Itt csak az akcióban közben elesettek nevei vannak. Akik harc közben haltak meg. Nem foglak így itt hagyni legalábbis nem amíg meg nem öregszem. *Rámosolyog és magához öleli. Miután már Sya nem látja az arcát egy kósza könnycsepp ereszkedik le azon és esik le kitudja hová.*
~Kérlek előre is bocsáss meg ha tévedek... ~
*Elszorul a szíve és utat enged a többi könnyének is. Hadd hulljanak.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.10 10:13:22, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett durva helyesírási hibák.
//Syasraya//
*Sya ölelése nagyon jól esik neki. A dúdolása is nyugtatóan hat rá. Pár másodpercig még marad az ölelésben aztán elengedi Syat. Vissza fordul az emlék hely irányába és felkel, elsétál a kőfalhoz ami pár lépésnyire van és élő vesz egy papír fecnit. El kezdi nézegetni majd egyszer csak elteszi és elmozdít a fal előtt egy követ és kivesz alóla egy ütött kopott fuvolát. Vissza fordul Sya felé.*
-Ezt még a mesterem hagyta itt amikor a fiának a nevét vésték fel. Nekem hagyta itt, olyan voltam számára mint ha a második fia lennék. Nem is állt messze az igazságtól. A fia és én elválaszthatatlan barátok voltunk. *Mosolyodik el, hogy aztán újra elszomorodjon.* Igaz is még be sincs fejezve, az utolsók neve még nincs is rajta. Nem maradt aki felvésse. Majd egyszer megcsinálom. *Azzal vissza sétál az emlék hely elé és le térdel mindkét térdével és leül a sarkára. Felnéz Syara.* Sajnálom ha netán fülsértően rossz lesz, sosem voltam kiemelkedő a dal vetésben inkább csak átlagos. *Felemeli a fuvolát a szájához és megszólaltatja azt. Egy lassú magasabb hang hallatszik. Mintha csak a szellemek sírnának akiknek szól a fuvola szó, az érzés amit kivált Lorsból az a roppant fájdalom és hiány érzet. Mindenki aki hallja annak a szíve szakadhat meg, hogy hány árván maradt gyermek, mennyi gyermek nélkül maradt szülő és mennyi szerelem nélkül maradt pár állhatott itt a temető sarkában hallgatva ezt a dalt miközben a szeretteik nevét vésték fel a sok sok másik közé. A dal körülbelül hét percig tarthat. Miután vége Lors elrakja a fuvolát és ránéz syara.*
-Nem tudom, milyen lehetett kívülről, bentről egészen jól hangzott... tudod, az rajtatok kívül szinte az összes szerettem és barátom neve fel van vésve ide. Láthatod a nevek mellet van faj jelző és idő is. Gondolom tudod mit jelentenek. Akikről meséltem a fürdőben a tündér varázsló és íjász... *Nehezen formálja a következő szavakat.* Ők is itt vannak, velük egy csapat Ork haramia végzett. Sose szerették a harcot, de el tudtak üldözni egész seregeket mégis inkább béke pártiak voltak. *Feláll és folytatja miközben a neveket nézi.* A Fehér Gárda egykoron Artheinor egyik őrző rendje volt. Ötezer évvel az emberek érkezés után alapították és ez a kő azóta őrzi azoknak a lovagoknak a nevét akik képesek voltak mindent feláldozni Artheinorért. Három csapás érte a rendet először az első Nagymester idején, akkor a városi haramiák fellázadtak a nemesek ellen, akkor kerültek fel az elsők akik a fedlapon vannak, és szépen az idő múlásával egyre lefelé haladnak a nevek. Másodszor körülbelül nyolcszáznyolcvanhét évvel azelőtt volt a Nagy mészárlás idején, akkor került fel a legtöbb név ide és a temetőben egy másik emlék helyre. Akkor családok százai apadtak el és haltak ki, emberek ezrei szenvedtek. A harmadik nemrég történt, miután a családomat kivégezték a haramiák a rendet is lerohanták a túlerővel szemben nem tehettek sok mindent, csak állták a sarat. Megvédték Artheinor területeit a felprédálástól, de a Gárda végleg kihalt. Az ő nevük még nincs is fent. Pedig már három éve annak... akik túlélték a harcot ahogy én is a friss sebeimmel, elbujdostunk nem volt választásunk alig maradtunk maximum tízen de az is sok, pedig több százan voltunk. *A rögtönzött történelem óra után Syahoz fordul és mielőtt annak a gondolataiban felsejlene egy kép egy új név a többi között megfogja a kezeit és a szemébe néz.*
-Ne aggódj hűséges maradok a rendem tanításaihoz, de nem fog felkerülni ide a nevem. Itt csak az akcióban közben elesettek nevei vannak. Akik harc közben haltak meg. Nem foglak így itt hagyni legalábbis nem amíg meg nem öregszem. *Rámosolyog és magához öleli. Miután már Sya nem látja az arcát egy kósza könnycsepp ereszkedik le azon és esik le kitudja hová.*
~Kérlek előre is bocsáss meg ha tévedek... ~
*Elszorul a szíve és utat enged a többi könnyének is. Hadd hulljanak.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.10 10:13:22, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett durva helyesírási hibák.
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-04 19:39:49
Üzenet elküldve: 2017-07-04 19:39:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Lorshavrund//
*Némán lépked a férfi mellett lehajtott fejjel. A gondolataiba mélyedve követi őt akkor is, amikor elválnak Zettől. Egyszer csak megállnak és Lors letérdel. Sya némán figyeli a férfi minden mozdulatát és megpróbál az emlékezetébe vésni mindent. Ránéz a kőre és elszorul a szíve. Mennyi név, mennyi emberélet. Elszorul a torka és az egyik kezét finoman a lovag vállára teszi, hogy érezze az együttérzést az elvesztett társakért. A másik kezével ösztönösen a gyűrűjéhez nyúl, amely a nyakában lóg egy láncon és ő is felidézi az elveszített szeretteit. Lors szavai fájdalmasan hangzanak. ~Milyen érdekes, hogy ezt hányféle módon el lehet mondani…~ gondolja magában és ránéz a férfi könnyes arcára. Nem lepődik meg a vérrel rajzolt csillagon, megértően nézi az áldozatot. Úgy sejti, hogy a beszéd tovább is tartana, de a férfi hirtelen magához rántja, és mint egy kisgyermek, belebújik az ölébe. Sya kedvesen átöleli és megsimítja a hátát. Finoman, nyugtatóan simogatja és dúdolni kezd.*
//Lorshavrund//
*Némán lépked a férfi mellett lehajtott fejjel. A gondolataiba mélyedve követi őt akkor is, amikor elválnak Zettől. Egyszer csak megállnak és Lors letérdel. Sya némán figyeli a férfi minden mozdulatát és megpróbál az emlékezetébe vésni mindent. Ránéz a kőre és elszorul a szíve. Mennyi név, mennyi emberélet. Elszorul a torka és az egyik kezét finoman a lovag vállára teszi, hogy érezze az együttérzést az elvesztett társakért. A másik kezével ösztönösen a gyűrűjéhez nyúl, amely a nyakában lóg egy láncon és ő is felidézi az elveszített szeretteit. Lors szavai fájdalmasan hangzanak. ~Milyen érdekes, hogy ezt hányféle módon el lehet mondani…~ gondolja magában és ránéz a férfi könnyes arcára. Nem lepődik meg a vérrel rajzolt csillagon, megértően nézi az áldozatot. Úgy sejti, hogy a beszéd tovább is tartana, de a férfi hirtelen magához rántja, és mint egy kisgyermek, belebújik az ölébe. Sya kedvesen átöleli és megsimítja a hátát. Finoman, nyugtatóan simogatja és dúdolni kezd.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-04 19:18:35
Üzenet elküldve: 2017-07-04 19:18:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Sya szavain elgondolkodik, de úgy dönt, hogy tartja magát Sya kéréséhez és nem kérdez a múltjáról. Zet mögött kézen fogva belépnek a temetőbe. Első látásra üresnek tűnik, a kapuból befelé haladva nem lát hozzátartozókat. Körülnéz még egyszer majd jelez Zetnek, hogy nekik a temető végébe vezet az útjuk és el is indul arra. Nem akar ott lenni Zet mellet ahová megy, túl személyes dolog ez. Úgy érzi udvariatlanság lenne ha ő is oda menne. Így még annyit mond a távolodó Zetnek nem túl hangosan, hogy itt a kapuban találkozunk. Majd Syara tekint és elindul a mohákkal és fűvel benőtt sírok felé, míg meg nem áll egy az út irányából a kőfal bal sarkában elhelyezett moha lepte kőnél. Letérdel előtte és letakarítja a követ, egy nagy ötszög alakú fekete kő, melynek a közepére egy nagy fehér felirat van felvésve „A Fehér Gárda A. K. E. Hősei". Miután teljesen letakarítja azt Sya láthatja, hogy több száz név van ugyanúgy felvésve a kőre mint a nagy felirat csak sokkal kisebbek. Nem akart könnyezni, de nem tudja vissza tartani.*
-Egy igazi gárdista szíve kemény, elméje tiszta. *Letörli a könny cseppet és csak nézi az emlék helyet egy végtelennek tűnő pillanatig majd előveszi az elrakott köpenyét magára terít és megfogja az egyik dobótőrét és megvágja vele a hüvelykujját. Fel rajzolja az ötágú csillagot az emlék helyre.*
-Eeyr óvja Artheinort, az igazságot és a gárdát...
*A nem véres kezével magához húzza Syat és megöleli.*
A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.04 19:20:49
*Sya szavain elgondolkodik, de úgy dönt, hogy tartja magát Sya kéréséhez és nem kérdez a múltjáról. Zet mögött kézen fogva belépnek a temetőbe. Első látásra üresnek tűnik, a kapuból befelé haladva nem lát hozzátartozókat. Körülnéz még egyszer majd jelez Zetnek, hogy nekik a temető végébe vezet az útjuk és el is indul arra. Nem akar ott lenni Zet mellet ahová megy, túl személyes dolog ez. Úgy érzi udvariatlanság lenne ha ő is oda menne. Így még annyit mond a távolodó Zetnek nem túl hangosan, hogy itt a kapuban találkozunk. Majd Syara tekint és elindul a mohákkal és fűvel benőtt sírok felé, míg meg nem áll egy az út irányából a kőfal bal sarkában elhelyezett moha lepte kőnél. Letérdel előtte és letakarítja a követ, egy nagy ötszög alakú fekete kő, melynek a közepére egy nagy fehér felirat van felvésve „A Fehér Gárda A. K. E. Hősei". Miután teljesen letakarítja azt Sya láthatja, hogy több száz név van ugyanúgy felvésve a kőre mint a nagy felirat csak sokkal kisebbek. Nem akart könnyezni, de nem tudja vissza tartani.*
-Egy igazi gárdista szíve kemény, elméje tiszta. *Letörli a könny cseppet és csak nézi az emlék helyet egy végtelennek tűnő pillanatig majd előveszi az elrakott köpenyét magára terít és megfogja az egyik dobótőrét és megvágja vele a hüvelykujját. Fel rajzolja az ötágú csillagot az emlék helyre.*
-Eeyr óvja Artheinort, az igazságot és a gárdát...
*A nem véres kezével magához húzza Syat és megöleli.*
A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.04 19:20:49
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-03 00:15:46
Üzenet elküldve: 2017-07-03 00:15:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az előre, mindig csak előre szellemében akkor sem igazán hajlandó megtorpanni, mikor egy keskeny, meredek ösvényhez ér. Borzasztóan sajognak már tagjai, leginkább alvásnak és ételnek tudna végtelenül örvendeni, így egy pillanatra azért elgondolkodik, hogy megéri-e neki tovább haladni. De eddig sem adta fel, miért pont most tenné, de hát lábain újabb és újabb sebek jelennek meg, ha még nem lett volna elég rossz állapotban szegény, s lassan odáig jut, hogy könnyebb volna mászni, mint sétálni. De azért mégsem valamiféle állat ő, még ha első ránézésre bárki azt is gondolná, igenis ember, s ennek roppantul tudatában van, így semmiképp nem akar négykézláb közlekedni. Lévén nem vadállat, ha bárki hozzászólna, hozzá méltón nem is hörgést vagy morgást kapna, bár éppenséggel kedves szavakat sem. Egy "jó napot" biztos kicsusszanna ajkain, de nem biztos hogy sokkal többet képes lenne beszélni jelenlegi állapotában.
Egy hatalmas, hosszú sóhajtás után mit van mit tenni, csak kapaszkodik, kúszik-mászik a sziklák között az ösvényen, időnként esik-kel egy kicsit, aztán megy tovább, hiszen mit is tehetne? Ha menni kell, hát menni kell. A temetőbe érvén hideg rázza meg amúgy is áthűlt testét, nem érzi túl jól itt magát, igyekszik nem megtaposni a sírokat, nem beleütközni a kövekbe és egyéb akadályokba. Amilyen gyorsan csak lehet igyekszik távozni innét, a sírkertben való szaladgálásnál csak az idegein szaladgáló lehetséges szellemek zavarják jobban.*
Egy hatalmas, hosszú sóhajtás után mit van mit tenni, csak kapaszkodik, kúszik-mászik a sziklák között az ösvényen, időnként esik-kel egy kicsit, aztán megy tovább, hiszen mit is tehetne? Ha menni kell, hát menni kell. A temetőbe érvén hideg rázza meg amúgy is áthűlt testét, nem érzi túl jól itt magát, igyekszik nem megtaposni a sírokat, nem beleütközni a kövekbe és egyéb akadályokba. Amilyen gyorsan csak lehet igyekszik távozni innét, a sírkertben való szaladgálásnál csak az idegein szaladgáló lehetséges szellemek zavarják jobban.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-02 12:33:29
Üzenet elküldve: 2017-07-02 12:33:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Rinon hamar kezd ráunni a temető ápolt részére, mivel semmi érdekeset nem talál, se egy lábnyom, se újabb vérfoltok. Pedig az elkövető igazán lehetett volna olyan kedves, hogy elhullajt még néhány cseppet, mint a kenyérmorzsákat. Ám a vöröske akármennyire alapos is, nem talál semmit. A düledező síroknál pedig ha akarná sem tudná megmondani, melyiket döntötték fel az elkövetők és melyiket az idő. Tiszteletlen módon még át is tapos néhány ősrégi hanton, habár nem zavartatja magát. Akik fölött éppen mászkál, már nem nagyon zavartathatják magukat ilyen apróságok miatt. A biztonság kedvéért azért leszögezi a tekintetét a talajra, talán még pont időben, hogy nem tapos rá a nagy nehezen meglelt, végre használható nyomokra. Megtorpan, úgy nézi a friss lábnyomokat. Ami igazán meglepi, hogy egy kis vizsgálódás után rájön, nem egy lénytől származnak. Melléjük teszi saját apró lábát, aminek a dupláját is kiteszik a nyomok. Pár pillanatig még nézegeti őket, majd azt a vonalat kezdi a tekintetével követni, amerre vezethetnek. Egy kis távolság után ködbe veszik a táj, Rinon csak sejteni tudja, hogy arrafelé folytatódik a fal. Meredten áll egy helyben, hezitál, hogy mit tegyen. Ha visszaszalad a többiekhez lehet addigra messzire fognak járni az elkövetők, viszont ha szembe megy velük, akkor aligha tudja megvédeni magát. Van harcismerete, hiszen szerzetesként élt sokáig, de ez csekély erő ahhoz, hogy épségben kikerüljön kettő vagy több óriás vagy ork kezei közül. Kicsit szidja most magát, hogy semmilyen varázslatot nem tud még. Esetleg valami szél jól jönni, hogy elfújja a ködöt vagy valami.
Jobb ötlet híján leguggol és próbál a fák törzsei és a sírkövek mögött szlalomozni. Botját a talajhoz közel tartja, hogy ne egy vándorló pálca által tűnjön fel nekik. Habár így sincs könnyű dolga, vörös haja elég feltűnő. Mégis a lehető legóvatosabban próbálja követni a nyomokat, mindig takarásban takarva. A szíve a torkában dobog. Az is eszébe jut, hogy valami nyomot hagy maga után, ha netán elrabolnák. Éppen ezért dönt úgy, hogy megválik jelenleg sötétzöld hajpántjától és jól láthatóan egy közeli sírkő tetejére helyezi.*
A hozzászólás írója (Parázs Rinon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.02 12:35:19
*Rinon hamar kezd ráunni a temető ápolt részére, mivel semmi érdekeset nem talál, se egy lábnyom, se újabb vérfoltok. Pedig az elkövető igazán lehetett volna olyan kedves, hogy elhullajt még néhány cseppet, mint a kenyérmorzsákat. Ám a vöröske akármennyire alapos is, nem talál semmit. A düledező síroknál pedig ha akarná sem tudná megmondani, melyiket döntötték fel az elkövetők és melyiket az idő. Tiszteletlen módon még át is tapos néhány ősrégi hanton, habár nem zavartatja magát. Akik fölött éppen mászkál, már nem nagyon zavartathatják magukat ilyen apróságok miatt. A biztonság kedvéért azért leszögezi a tekintetét a talajra, talán még pont időben, hogy nem tapos rá a nagy nehezen meglelt, végre használható nyomokra. Megtorpan, úgy nézi a friss lábnyomokat. Ami igazán meglepi, hogy egy kis vizsgálódás után rájön, nem egy lénytől származnak. Melléjük teszi saját apró lábát, aminek a dupláját is kiteszik a nyomok. Pár pillanatig még nézegeti őket, majd azt a vonalat kezdi a tekintetével követni, amerre vezethetnek. Egy kis távolság után ködbe veszik a táj, Rinon csak sejteni tudja, hogy arrafelé folytatódik a fal. Meredten áll egy helyben, hezitál, hogy mit tegyen. Ha visszaszalad a többiekhez lehet addigra messzire fognak járni az elkövetők, viszont ha szembe megy velük, akkor aligha tudja megvédeni magát. Van harcismerete, hiszen szerzetesként élt sokáig, de ez csekély erő ahhoz, hogy épségben kikerüljön kettő vagy több óriás vagy ork kezei közül. Kicsit szidja most magát, hogy semmilyen varázslatot nem tud még. Esetleg valami szél jól jönni, hogy elfújja a ködöt vagy valami.
Jobb ötlet híján leguggol és próbál a fák törzsei és a sírkövek mögött szlalomozni. Botját a talajhoz közel tartja, hogy ne egy vándorló pálca által tűnjön fel nekik. Habár így sincs könnyű dolga, vörös haja elég feltűnő. Mégis a lehető legóvatosabban próbálja követni a nyomokat, mindig takarásban takarva. A szíve a torkában dobog. Az is eszébe jut, hogy valami nyomot hagy maga után, ha netán elrabolnák. Éppen ezért dönt úgy, hogy megválik jelenleg sötétzöld hajpántjától és jól láthatóan egy közeli sírkő tetejére helyezi.*
A hozzászólás írója (Parázs Rinon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.02 12:35:19
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-02 11:39:25
Üzenet elküldve: 2017-07-02 11:39:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Templomi túra//
*A nyomok egyértelműen erre a baljóslatú helyre vezetnek, Rinon pedig óvatos, de alapos is. A gazdagabb sírok között nyoma sincs semminek, még egy túl friss lábnyom sem maradt itt, hiszen az ösvények is rendesen vannak tartva, néhol kaviccsal is felszórva, nehogy a látogató nemesi hozzátartozóknak egy esős nap után koszos legyen a topánkája. Egyértelmű, ez egy kényelmes hely lehet örökkön nyugodni is. A szegényebb részek felé kanyarodás sem rossz ötlet a nyomozás szempontjából, persze amúgy lehet rossz is. A nedves föld, és gazos fű sok hullát rejt, néhol kopjafákkal, néhol azok nélkül, melyek magukban is elég ferdék, így nem lehet megmondani, hogy történt-e velük valami. Rinon többször is azon kapja magát, hogy csak utólag, a lelépésnél veszi észre, hogy útja egy síron vitte át. Végül azért nyomokra lel. Egy ponton három pár egymást átfedő, talán néhány órásra, talán néhány percesre saccolható lábnyomot talál, melyek ránézésre férfiak nyomai, méghozzá óriás, vagy ork nyomok. A temető hátsó széle felé tartanak, ahol most a kőfalat talán a folyóból felszálló pára, vagy valami más köde fedi el Rinon szeme elől, így nem láthatja mi lehet ott.*
*A nyomok egyértelműen erre a baljóslatú helyre vezetnek, Rinon pedig óvatos, de alapos is. A gazdagabb sírok között nyoma sincs semminek, még egy túl friss lábnyom sem maradt itt, hiszen az ösvények is rendesen vannak tartva, néhol kaviccsal is felszórva, nehogy a látogató nemesi hozzátartozóknak egy esős nap után koszos legyen a topánkája. Egyértelmű, ez egy kényelmes hely lehet örökkön nyugodni is. A szegényebb részek felé kanyarodás sem rossz ötlet a nyomozás szempontjából, persze amúgy lehet rossz is. A nedves föld, és gazos fű sok hullát rejt, néhol kopjafákkal, néhol azok nélkül, melyek magukban is elég ferdék, így nem lehet megmondani, hogy történt-e velük valami. Rinon többször is azon kapja magát, hogy csak utólag, a lelépésnél veszi észre, hogy útja egy síron vitte át. Végül azért nyomokra lel. Egy ponton három pár egymást átfedő, talán néhány órásra, talán néhány percesre saccolható lábnyomot talál, melyek ránézésre férfiak nyomai, méghozzá óriás, vagy ork nyomok. A temető hátsó széle felé tartanak, ahol most a kőfalat talán a folyóból felszálló pára, vagy valami más köde fedi el Rinon szeme elől, így nem láthatja mi lehet ott.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-07-02 11:12:24
Üzenet elküldve: 2017-07-02 11:12:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Mivel a tettes bizonyára a templomtól menekült, ha ugyan nem maradt a templomban (végül is ki tudja), a letört rózsák alapján pedig a temető felé igyekezett. Ahogy Rinon elmegy az ösvényen, újra megnézi a rózsákat, a vért, megint végigfuttatja a tekintetét az ösvényen, míg el nem éri a kaput. Már a vaskerítés is elég mogorva látványt nyújt. A pöttöm lány még egy darabig meg is torpan a temető előtt, végül határozottan belép. Még a hideg is kirázza a látványtól, a sok öreg és göcsörtös fát mintha direkt azért ültették volna, hogy kísértetiesebb hangulatot teremtsen a síroknak.
Nem biztos benne, hogy járt e valaha temetőben, főleg nem ilyen nagyszabásúban. Újdonságként érik a kripták és a díszes fejfák. Soknak tűnik az átvizsgálandó terület, ezért megpróbál sietni, mielőtt lemarad valamiről.
Először a sírboltokat nézi meg, néhol még végig is futtatja az ujjait a neveken, noha azok semmit sem mondanak neki. Viszont a kő megmunkálása csodálattal és áhítattal tölti el. A kripták után tovább sétál a sírok között, borsódzik a háta a gondolattól, hogy mennyi holttest van itt, amiket esetleg megpróbálhatnak visszahozni az életbe. Habár szerencséjére, hogyha az elkövető egy mókussal sem tudott megbirkózni, akkor talán egy ember túl nagy falat lenne neki.
Rinon lassan elér a magnóliafához és az emlékkőhöz. Kicsit álldogál előtte míg elolvassa a feliratot. Nem adózik néma csenddel az áldozatoknak, inkább tárgyilagosan forgolódni kezd, hogy merre menjen tovább.*
~Hova bújnék, ha hullákat akarnék feltámasztani?~
*Teszi fel magában a kérdést szatirikusan, majd hamar megtalálja rá a már nem is annyira szatirikus választ. Tekintete a temető elhanyagolt részére siklik és határozott megindul arra. Látszik a sírköveken, hogy már a hozzátartozóik sem élnek az itt fekvőknek, hiszen a fejfákat benőtte a moha, megdőltek és bizonyára a szöveg is olvashatatlan rajtuk. Tüzetesen megvizsgálja ezt a részt is, hátha valaki hasonlóan cselekedett itt mint a rózsáknál, és feldöntött pár instabil, régi kopját.*
*Mivel a tettes bizonyára a templomtól menekült, ha ugyan nem maradt a templomban (végül is ki tudja), a letört rózsák alapján pedig a temető felé igyekezett. Ahogy Rinon elmegy az ösvényen, újra megnézi a rózsákat, a vért, megint végigfuttatja a tekintetét az ösvényen, míg el nem éri a kaput. Már a vaskerítés is elég mogorva látványt nyújt. A pöttöm lány még egy darabig meg is torpan a temető előtt, végül határozottan belép. Még a hideg is kirázza a látványtól, a sok öreg és göcsörtös fát mintha direkt azért ültették volna, hogy kísértetiesebb hangulatot teremtsen a síroknak.
Nem biztos benne, hogy járt e valaha temetőben, főleg nem ilyen nagyszabásúban. Újdonságként érik a kripták és a díszes fejfák. Soknak tűnik az átvizsgálandó terület, ezért megpróbál sietni, mielőtt lemarad valamiről.
Először a sírboltokat nézi meg, néhol még végig is futtatja az ujjait a neveken, noha azok semmit sem mondanak neki. Viszont a kő megmunkálása csodálattal és áhítattal tölti el. A kripták után tovább sétál a sírok között, borsódzik a háta a gondolattól, hogy mennyi holttest van itt, amiket esetleg megpróbálhatnak visszahozni az életbe. Habár szerencséjére, hogyha az elkövető egy mókussal sem tudott megbirkózni, akkor talán egy ember túl nagy falat lenne neki.
Rinon lassan elér a magnóliafához és az emlékkőhöz. Kicsit álldogál előtte míg elolvassa a feliratot. Nem adózik néma csenddel az áldozatoknak, inkább tárgyilagosan forgolódni kezd, hogy merre menjen tovább.*
~Hova bújnék, ha hullákat akarnék feltámasztani?~
*Teszi fel magában a kérdést szatirikusan, majd hamar megtalálja rá a már nem is annyira szatirikus választ. Tekintete a temető elhanyagolt részére siklik és határozott megindul arra. Látszik a sírköveken, hogy már a hozzátartozóik sem élnek az itt fekvőknek, hiszen a fejfákat benőtte a moha, megdőltek és bizonyára a szöveg is olvashatatlan rajtuk. Tüzetesen megvizsgálja ezt a részt is, hátha valaki hasonlóan cselekedett itt mint a rózsáknál, és feldöntött pár instabil, régi kopját.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-06-27 18:31:54
Üzenet elküldve: 2017-06-27 18:31:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*A temetőbe is betér, mielőtt visszamenne a templomba. Nem merészkedik nagyon be, mivel mezítláb van, nem akarja összeszedni a port és koszt, hogy aztán bevigye az épületbe. Meg bele is léphetne valamibe. Így is csúnya karcolás van a lábán, két vörös csík húzódik, elcsúfítva a fehér bőrt. A kerítés mentén, lába elé nézve sétálgat, néha meg-megáll egy sírt elolvasni, vagy a virágokat megigazítani az emlékhelyen. Vajon őt is ide fogják temetni, ha meghal? Ha a városban tölti hátralévő életét, akkor valószínűleg. Hova máshova vihetnék. Nincsen senki, aki rendelkezhetne felette; a szülei nem találhatják meg, hiszen egy éj fekete hajú, jég kék szemű lányra adtak ki keresést. Senki sem tudja, hogy ki ő, senki sem találhatja meg. Talán Mordach az egyetlen, de vele meg jó pár éve nem találkozott, nem is látta még hófehér pompájában. Mondjuk Kim is megismerte... Mennyi ismerős, és még sincs senkije. Halkan sóhajt. Szeret egyedül lenni, mégis elkeserítő visszagondolni, hogy mindenki elhagyta. Kivéve Norit, neki el kellett menekülnie a városból. Biztosan vele maradt volna, ha megteheti, de a kikötőben lehet csak biztonságban. Ellentétben a tündérrel, akire csak veszély lesne ott, így maradt Artheniorban. A Namos házban mindig el tud majd tűnni, ha nem akar senkivel sem találkozni. Elvonul a szobájába, magára zárja az ajtót, és ki sem dugja az orrát, míg nincs olyan kedve.
Lassan elindul visszafelé, ugyanazon a kis kitaposott, poros ösvényen. Köveket kerülget, gazokat lép át, nagyon figyel, nehogy megint megsérüljön a talpa. Annyi heg borítja már piciny testét, csoda, hogy nem esett szét. A hátán örök nyomott hagyott szárnyainak elvesztése; a kínzás nyomán hiányzik egy foga, a haja mint a szénakazal, és a bal talpán is van egy érzékeny, rózsaszínes sebhely. A többi csak időleges karcolás, sérülés, zúzódás, amit úgy szerzett, hogy csak élt. A sérülések szerzése nagyon megy neki, pedig nem csinál semmit. Habár most is kísérti a sorsot azzal, hogy cipő nélkül sétálgat a temetőben. De hát ez van, vállalja a kockázatot, és imádja csupasz lábával érezni a földet. Becsukja maga mögött a kis kaput, és elindul vissza, a hűvös templom felé.*
Lassan elindul visszafelé, ugyanazon a kis kitaposott, poros ösvényen. Köveket kerülget, gazokat lép át, nagyon figyel, nehogy megint megsérüljön a talpa. Annyi heg borítja már piciny testét, csoda, hogy nem esett szét. A hátán örök nyomott hagyott szárnyainak elvesztése; a kínzás nyomán hiányzik egy foga, a haja mint a szénakazal, és a bal talpán is van egy érzékeny, rózsaszínes sebhely. A többi csak időleges karcolás, sérülés, zúzódás, amit úgy szerzett, hogy csak élt. A sérülések szerzése nagyon megy neki, pedig nem csinál semmit. Habár most is kísérti a sorsot azzal, hogy cipő nélkül sétálgat a temetőben. De hát ez van, vállalja a kockázatot, és imádja csupasz lábával érezni a földet. Becsukja maga mögött a kis kaput, és elindul vissza, a hűvös templom felé.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-06-24 15:59:13
Üzenet elküldve: 2017-06-24 15:59:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*Nolie cseppet sem tartja jó társaságnak magát. Tudja magáról, hogy hallgatag, kissé talán értetlen is, és nem ért a mágián kívül semmihez, amiről szívesen elbeszélgetne. Azt sem nagyon érti, Vickem hogyhogy nem unt rá az első két percben. Próbálkozott, erőltette a beszélgetést, és nagy nehezen sikerült kicsalogatnia a lányt a csigaházából. A kérdés, megérte-e, vagy nem szentel néhány óránál többet a kapcsolatukra.*
-Igaz. Akkor... akkor viszont tényleg el kell velem jönnöd, hogy jól válasszunk.
*Ő nem ért a divathoz, a ruhákhoz, és fogalma sincs, mit illik viselni egy bűvész előadáson. Lehet a vörös ruha túl kihívó? A fekete túl gyászos? Szoknyát kéne felvennie, vagy nadrágot? Annyi egyszerű kérdés villan fel a kis buksijában, amire nem tud választ adni.*
-Saját tervezésű... Mi találjuk ki, hogyan nézzen ki a ruha? Izgalmasnak hangzik!
*Ez már felkelti a kíváncsiságát. Valamiért a közös vásárlás gondolata megijesztette, elbizonytalanította, de egy saját, személyre szabott ruha csábítóan hangzik.*
-Nem hiszem, hogy ekkora felhajtást kéne csinálnod értem. *Kedves, hogy a férfi mennyi mindenre képes lenne, csak hogy őt maga mellett tudhassa a színpadon, de ennyire azért csak nem rossz a helyzet. Majd megtanulja, hogyan kell közönség elé állni. Addig is...* Egy fátyol vagy fejdísz bőven megteszi.
*Lassan a temető felé veszik az irányt. Nolie ismeri a járást, nem egyszer sétált már el a templomudvarból a tisztásra és vissza, de nem veszi zokon a finom terelgetést. Igazából semmit nem vesz zokon, de ez más kérdés. A temetőbe érve kissé lassít. Nem direkt, megszokta, hogy csendben kell lenni, és lassú, finom léptekkel szokott elvonulni a sírok között. Furcsa módon szereti ezt a helyet, hiába van tele halottakkal és a halál szagával, megnyugtatja. Egy olyan kis búvóhely, ahol mindig egyedül lehet. Sokkal ritkábban járnak ide ki az emberek, mint a tisztásra, ami szomorú, hiszen megannyi elhagyatott, gondozásra szoruló hant van, amit nem lenne szabad elhanyagolni.*
//Vickem//
*Nolie cseppet sem tartja jó társaságnak magát. Tudja magáról, hogy hallgatag, kissé talán értetlen is, és nem ért a mágián kívül semmihez, amiről szívesen elbeszélgetne. Azt sem nagyon érti, Vickem hogyhogy nem unt rá az első két percben. Próbálkozott, erőltette a beszélgetést, és nagy nehezen sikerült kicsalogatnia a lányt a csigaházából. A kérdés, megérte-e, vagy nem szentel néhány óránál többet a kapcsolatukra.*
-Igaz. Akkor... akkor viszont tényleg el kell velem jönnöd, hogy jól válasszunk.
*Ő nem ért a divathoz, a ruhákhoz, és fogalma sincs, mit illik viselni egy bűvész előadáson. Lehet a vörös ruha túl kihívó? A fekete túl gyászos? Szoknyát kéne felvennie, vagy nadrágot? Annyi egyszerű kérdés villan fel a kis buksijában, amire nem tud választ adni.*
-Saját tervezésű... Mi találjuk ki, hogyan nézzen ki a ruha? Izgalmasnak hangzik!
*Ez már felkelti a kíváncsiságát. Valamiért a közös vásárlás gondolata megijesztette, elbizonytalanította, de egy saját, személyre szabott ruha csábítóan hangzik.*
-Nem hiszem, hogy ekkora felhajtást kéne csinálnod értem. *Kedves, hogy a férfi mennyi mindenre képes lenne, csak hogy őt maga mellett tudhassa a színpadon, de ennyire azért csak nem rossz a helyzet. Majd megtanulja, hogyan kell közönség elé állni. Addig is...* Egy fátyol vagy fejdísz bőven megteszi.
*Lassan a temető felé veszik az irányt. Nolie ismeri a járást, nem egyszer sétált már el a templomudvarból a tisztásra és vissza, de nem veszi zokon a finom terelgetést. Igazából semmit nem vesz zokon, de ez más kérdés. A temetőbe érve kissé lassít. Nem direkt, megszokta, hogy csendben kell lenni, és lassú, finom léptekkel szokott elvonulni a sírok között. Furcsa módon szereti ezt a helyet, hiába van tele halottakkal és a halál szagával, megnyugtatja. Egy olyan kis búvóhely, ahol mindig egyedül lehet. Sokkal ritkábban járnak ide ki az emberek, mint a tisztásra, ami szomorú, hiszen megannyi elhagyatott, gondozásra szoruló hant van, amit nem lenne szabad elhanyagolni.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-06-24 11:19:28
Üzenet elküldve: 2017-06-24 11:19:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolie//
*Vickem kifejezetten örül a tündérke társaságának, ahogy annak is, hogy a kezdetleges félénksége ellenére most már egész normálisan viselkedik, mosolyog és csak néha jön zavarba. Vick elkönyveli ezt a saját sikerének, nagy önelégültségében éppen csak a haját nem dobja meg, a "hát igen, ennyire jó vagyok" felkiáltás közepette.
Ismételten felnevet Nolie meglepettségén.*
- Hópehely kisasszony, ha az oldalamon fogsz dolgozni, tudnom kell mit veszel fel az előadásokra. Talán idővel készíttethetnénk saját tervezésű ruhát.
*Mondja kedvesen, félig tréfálkozva. A végére kissé elgondolkozik, hogy vajon mennyibe kerülne egy ilyen szabóval megvarratott öltözék és ki tervezné meg, hogy az hordható is legyen.*
- De attól te még tudnád, hogy ők nem látják az arcod. Még egy tükör is kéznél lehet, hogy emlékeztessen erre.
*Veti közbe Vickem, hiszen végül is a tudat, hogy az arcát nem látják, sokat segíthet. Ennek fényében lehet Nolie sokkal felszabadultabb lenne. De a fátyol ötletén kívül még rengeteg technika van, amivel éppen eleget változtathatnak a tündérke megjelenésén, hogy ne legyen olyan felismerhető, mint a hétköznapokban. Vickemnek túlcsordul a feje az ötletektől és alig várja, hogy mindegyiket egytől egyig kipróbálja. Persze közben azt is fejben kell tartania, hogy Nolie nem egy öltöztetős játékbaba és főleg nem az ő öltöztetős játékbabája.
Vickem kacag, habár egy pillanatban, már a szája elé teszi a kezét, hogy ne legyen olyan illetlen.*
- Dehogynem!
*Feleli a költői kérdésre, majd finoman megérinti a tündérke hátát, hogy a temető felé terelje.
Odaérve igazán megérinti a halál szele a sírkövek láttán, ezért kicsit sietősebbre veszi a tempót. Ilyen helyeken alig bír elszakadni a gondolattól, hogy valamikor ő is ilyen mélyen a föld alatt lesz. Remélhetőleg elég sok ideje van még hátra, főleg ha jól bánik a lapjaival. Kissé még az arcán is látszik, hogy nem olyan felhőtlen a jókedve. De minden bizonnyal, ha kiérnek a temetőből, nem lesz már ilyen vészes a helyzet.*
//Nolie//
*Vickem kifejezetten örül a tündérke társaságának, ahogy annak is, hogy a kezdetleges félénksége ellenére most már egész normálisan viselkedik, mosolyog és csak néha jön zavarba. Vick elkönyveli ezt a saját sikerének, nagy önelégültségében éppen csak a haját nem dobja meg, a "hát igen, ennyire jó vagyok" felkiáltás közepette.
Ismételten felnevet Nolie meglepettségén.*
- Hópehely kisasszony, ha az oldalamon fogsz dolgozni, tudnom kell mit veszel fel az előadásokra. Talán idővel készíttethetnénk saját tervezésű ruhát.
*Mondja kedvesen, félig tréfálkozva. A végére kissé elgondolkozik, hogy vajon mennyibe kerülne egy ilyen szabóval megvarratott öltözék és ki tervezné meg, hogy az hordható is legyen.*
- De attól te még tudnád, hogy ők nem látják az arcod. Még egy tükör is kéznél lehet, hogy emlékeztessen erre.
*Veti közbe Vickem, hiszen végül is a tudat, hogy az arcát nem látják, sokat segíthet. Ennek fényében lehet Nolie sokkal felszabadultabb lenne. De a fátyol ötletén kívül még rengeteg technika van, amivel éppen eleget változtathatnak a tündérke megjelenésén, hogy ne legyen olyan felismerhető, mint a hétköznapokban. Vickemnek túlcsordul a feje az ötletektől és alig várja, hogy mindegyiket egytől egyig kipróbálja. Persze közben azt is fejben kell tartania, hogy Nolie nem egy öltöztetős játékbaba és főleg nem az ő öltöztetős játékbabája.
Vickem kacag, habár egy pillanatban, már a szája elé teszi a kezét, hogy ne legyen olyan illetlen.*
- Dehogynem!
*Feleli a költői kérdésre, majd finoman megérinti a tündérke hátát, hogy a temető felé terelje.
Odaérve igazán megérinti a halál szele a sírkövek láttán, ezért kicsit sietősebbre veszi a tempót. Ilyen helyeken alig bír elszakadni a gondolattól, hogy valamikor ő is ilyen mélyen a föld alatt lesz. Remélhetőleg elég sok ideje van még hátra, főleg ha jól bánik a lapjaival. Kissé még az arcán is látszik, hogy nem olyan felhőtlen a jókedve. De minden bizonnyal, ha kiérnek a temetőből, nem lesz már ilyen vészes a helyzet.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-06-23 10:15:30
Üzenet elküldve: 2017-06-23 10:15:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nairada//
*Összeráncolja a szemöldökét, amikor a lányra néz.*
- A háborúk óta is vannak nézeteltérései a népemnek a tieddel. *Bólint.* Igen, az már régen volt mennyi is? Hatszáz éve?
*Teszi fel a költői kérdést, aztán csak halad tovább fel a sziklás ösvényen a temető kapujáig. Az ork bevonulást talán tanítják az iskolában, az azóta előforduló csatározást viszont már nem igazán. Főleg nem akkor, amikor népirtásról van szó, egy-egy terület megszerzéséhez. A nőstény okolhatná saját faját is emiatt, de aligha akar belegondolni az emberek helyzetébe. Ahogy azok sem éreznek együtt az orkokkal.
A nő magyarázatára még egyszer szembe kell fordulnia vele, hogy jobban megnézze magának. S ameddig áll, legalább a kendőjét is felteheti az orra elé.*
- Kedves történet. *Felel rá kurtán. Benyitja a kaput és átlép alatta. Nem vár a lányra a kaput tartva, pár lépéssel a sírok közti kikövezett ösvényre fordul, majd hátranéz, hogy a nő mögötte van e.
A kérdésére kapott választ hallgatja, s elgondolkodik talál e benne valami sértőt. Ha akarna találhatna, de úgy ítéli, hogy nagy ostobaság lenne a kákán is csomót keresni. Ezért csak elfogadja a tényt, hogy a fél-elf, elf családja orkokkal tart fent kapcsolatot. Bólint, jelezvén, hogy megértette.*
- Innen már ismerős? *Teszi fel a kérdést, arra utalva, hogy errefelé már talán volt alkalma kilátogatni a nőnek, ha van halott rokona, akit itt temettek el.
Ennél aligha merészkedett beljebb a város szívébe. Az a tévképzete áll fenn ugyanis, hogy ha nincsenek is kitiltva a magafajták, de jó szemmel nézve biztosan nem lehetnek.*
- Fogadót? *Vonja fel bal szemöldökét a felajánlásra. ~Tüzes víz... fuh, már ezer éve...~ Gondolkodik, hogy mikor volt alkalma utoljára az alkoholhoz, főleg, hogy vándor életet él és ahhoz képest elég fiatal. Megvetni ugyan nem veti meg, sokkal inkább az arany az, ami gondot okoz ilyenkor. Pontosabban a hiánya.*
- Meglátjuk mennyire mérnek jót. *Reméli, hogy nem fogja a kerítés léceit szétszedni, hogy azzal tegyen igazságot, miután megitta.
Közben elérnek a templomkert felőli vaskapuhoz, ahol a nőstény megáll és keresztül néz a rácsokon, talán elővigyázatosság, talán tévképzet.*
- Onnan már egyenes az út a kúriákig. *Jelenti ki, s mintha nem akaródzna tovább mennie.*
*Összeráncolja a szemöldökét, amikor a lányra néz.*
- A háborúk óta is vannak nézeteltérései a népemnek a tieddel. *Bólint.* Igen, az már régen volt mennyi is? Hatszáz éve?
*Teszi fel a költői kérdést, aztán csak halad tovább fel a sziklás ösvényen a temető kapujáig. Az ork bevonulást talán tanítják az iskolában, az azóta előforduló csatározást viszont már nem igazán. Főleg nem akkor, amikor népirtásról van szó, egy-egy terület megszerzéséhez. A nőstény okolhatná saját faját is emiatt, de aligha akar belegondolni az emberek helyzetébe. Ahogy azok sem éreznek együtt az orkokkal.
A nő magyarázatára még egyszer szembe kell fordulnia vele, hogy jobban megnézze magának. S ameddig áll, legalább a kendőjét is felteheti az orra elé.*
- Kedves történet. *Felel rá kurtán. Benyitja a kaput és átlép alatta. Nem vár a lányra a kaput tartva, pár lépéssel a sírok közti kikövezett ösvényre fordul, majd hátranéz, hogy a nő mögötte van e.
A kérdésére kapott választ hallgatja, s elgondolkodik talál e benne valami sértőt. Ha akarna találhatna, de úgy ítéli, hogy nagy ostobaság lenne a kákán is csomót keresni. Ezért csak elfogadja a tényt, hogy a fél-elf, elf családja orkokkal tart fent kapcsolatot. Bólint, jelezvén, hogy megértette.*
- Innen már ismerős? *Teszi fel a kérdést, arra utalva, hogy errefelé már talán volt alkalma kilátogatni a nőnek, ha van halott rokona, akit itt temettek el.
Ennél aligha merészkedett beljebb a város szívébe. Az a tévképzete áll fenn ugyanis, hogy ha nincsenek is kitiltva a magafajták, de jó szemmel nézve biztosan nem lehetnek.*
- Fogadót? *Vonja fel bal szemöldökét a felajánlásra. ~Tüzes víz... fuh, már ezer éve...~ Gondolkodik, hogy mikor volt alkalma utoljára az alkoholhoz, főleg, hogy vándor életet él és ahhoz képest elég fiatal. Megvetni ugyan nem veti meg, sokkal inkább az arany az, ami gondot okoz ilyenkor. Pontosabban a hiánya.*
- Meglátjuk mennyire mérnek jót. *Reméli, hogy nem fogja a kerítés léceit szétszedni, hogy azzal tegyen igazságot, miután megitta.
Közben elérnek a templomkert felőli vaskapuhoz, ahol a nőstény megáll és keresztül néz a rácsokon, talán elővigyázatosság, talán tévképzet.*
- Onnan már egyenes az út a kúriákig. *Jelenti ki, s mintha nem akaródzna tovább mennie.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-06-22 13:57:21
Üzenet elküldve: 2017-06-22 13:57:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Hogy a tisztásból, hogyan lett végül temető, az egy nagyon jó kérdés. Lehet elbambult, mikor rákanyarodott az ösvényre, és így pont az ellenkező irányba indult el, mint azt tervezte. Vagy a világ fordult ki sarkaiból, amíg aludt. Ez is egy elképzelhető opció; amióta az istenek felbukkantak, Nolie már bármit képes elhinni. Azon gondolnak egyet, és egy legyintéssel kizökkentik Lanawint
a megszokott kerékvágásból. Szóval most itt áll, a temető kapuja előtt, és nem akar bemenni. Tudja, hogy muszáj lesz, ha a templomhoz akar kerülni, de vissza is fordulhat, és akkor ismét a folyóparton lenne. Nem akar visszamenni, majd estefelé elnéz még a tisztásra. Így viszont egyetlen út maradt, a temetőn át. Régen szeretett itt sétálni, és most sincs ellenére a gondolat, hogy órákat töltsön el a sírokat olvasgatva. A baj ott van, hogy attól fél, találkozik a kis csapattal, akiket sorsára hagyott. Körbekémlel, de egyelőre egy árva lelket sem lát a közelben, így bemerészkedik az öreg kőmonolitok közé. Csend van és nyugalom. Sűrű gaz nőtte be a sírok nagy részét, a kis földúton is bele-beleakad a lábacskája egy-egy erőszakosabb, masszívabb csomóba. Az egyik lépésnél annyira nem figyel, teljesen elbambult a sírokat nézve, hogy egyenesen belegyalogol egy kisebb, tüskés bokorba, ami a lábai elé nyúlik a kerítésen túlról. A tüskék felsértik a bokáját, vékony vérpatak serken, és még fel is szisszen a váratlan fájdalomra. Ijedten ugrik hátrébb, olyan érzés, mintha megcsípték volna, majd alaposabban szemügyre veszi a karcolást. Semmi komoly, de azért nem tenne jót az egészségének, ha porba és sárba járna, így jobbnak látja a város felé venni az irányt. Most már nem bízza a véletlenre: tekintetét az orra elé szegezve siet végig a temetőn, nehogy megint baleset érje, majd a kis kaput feltárva a templomkertbe érkezik.*
a megszokott kerékvágásból. Szóval most itt áll, a temető kapuja előtt, és nem akar bemenni. Tudja, hogy muszáj lesz, ha a templomhoz akar kerülni, de vissza is fordulhat, és akkor ismét a folyóparton lenne. Nem akar visszamenni, majd estefelé elnéz még a tisztásra. Így viszont egyetlen út maradt, a temetőn át. Régen szeretett itt sétálni, és most sincs ellenére a gondolat, hogy órákat töltsön el a sírokat olvasgatva. A baj ott van, hogy attól fél, találkozik a kis csapattal, akiket sorsára hagyott. Körbekémlel, de egyelőre egy árva lelket sem lát a közelben, így bemerészkedik az öreg kőmonolitok közé. Csend van és nyugalom. Sűrű gaz nőtte be a sírok nagy részét, a kis földúton is bele-beleakad a lábacskája egy-egy erőszakosabb, masszívabb csomóba. Az egyik lépésnél annyira nem figyel, teljesen elbambult a sírokat nézve, hogy egyenesen belegyalogol egy kisebb, tüskés bokorba, ami a lábai elé nyúlik a kerítésen túlról. A tüskék felsértik a bokáját, vékony vérpatak serken, és még fel is szisszen a váratlan fájdalomra. Ijedten ugrik hátrébb, olyan érzés, mintha megcsípték volna, majd alaposabban szemügyre veszi a karcolást. Semmi komoly, de azért nem tenne jót az egészségének, ha porba és sárba járna, így jobbnak látja a város felé venni az irányt. Most már nem bízza a véletlenre: tekintetét az orra elé szegezve siet végig a temetőn, nehogy megint baleset érje, majd a kis kaput feltárva a templomkertbe érkezik.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-06-18 15:07:07
Üzenet elküldve: 2017-06-18 15:07:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogyan a nappal átfordul éjszakába, Zhorack szinte eltűnik a sírok között. Ruhája is fekete, bőre is fekete, egyedül csak haja fehér, de hát az nem sokat számít. Nem szeretne belefutni semmilyen őrültbe, aki ilyenkor akarja kiélni mélységes hódolatát a sötétség istene előtt, ezért inkább gyorsan szedi a lábait. Ugyan nem gyakori az ilyesmi, de azért előfordul, főleg éjszaka, a temetőben. Na nem mintha félne tőlük, csak csupán el akarja kerülni a kellemetlenségeket. Például hogy elküldjön valakit oda, ahova nem szívesen menne még a férfi sem.*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-06-15 14:51:34
Üzenet elküldve: 2017-06-15 14:51:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Remélhetőleg senkinek sem tűnt fel a fehér villanás, ami Nolie után maradt, ahogy belevetette magát a szürke sírok rengetegébe. Nem akarja, hogy utána jöjjenek, kérdőre vonják, és faggassák. Gyáván megfutamodott, ezt nem tagadhatja, de semmi kedve erről mással is beszélni. Amúgy sem akar senkivel sem beszélni. Egyedül akar lenni, és elfelejteni, amit az elmúlt pár percben hallott. Azt hitte, a háború lezártával az élőholtak is örökre eltűntek, és már csak rémálmaiban léteznek ezek a szörnyek. Tévedett, van egy mágia, amivel az élettelen testet fel lehet éleszteni, szolgát csinálni belőle, és ettől a gondolattól kirázza a hideg. Bárki képes lehet erre. Ha rossz kezekbe kerül a tudás, mint ahogy most is, akkor senki sincs biztonságban. Ő sem. Hiába hiteti el magával, hogy végre egyenesbe jött az élete, van hol laknia, vigyáznak rá, családra talált, ez az egész csak hazugság. Még mindig egyedül van, és mindig is egyedül lesz. Nori is elhagyta, ő sem bírta az önsanyargatását. Nem is érti, minek erőlködik még. Mindenkinek könnyebb lenne nélküle.
Erőtlenül rogy le az egyik sír tövébe. Könnyei kövér cseppekben potyognak a poros földre. Teljesen kétségbe esett. A Namos ház lakói mind bátran szállnak szembe a veszéllyel, pedig egy részük még annyit sem ért a mágiához, mint ő. Mégis ő az egyetlen, aki megfutamodott. Nem akar visszamenni a házba. Még nem. Talán soha nem is fog. Szüksége lenne most valamire, ami visszahozza az életkedvér, különben felköti magát az első fára. Kis kezecskéivel kidörzsöli a szomorúságot a szeméből, és remegő térdekkel próbál talpra állni. Jobb ötlet híján a tisztás felé indul, közben azon gondolkodik, mit is akar kezdeni az életével...*
Erőtlenül rogy le az egyik sír tövébe. Könnyei kövér cseppekben potyognak a poros földre. Teljesen kétségbe esett. A Namos ház lakói mind bátran szállnak szembe a veszéllyel, pedig egy részük még annyit sem ért a mágiához, mint ő. Mégis ő az egyetlen, aki megfutamodott. Nem akar visszamenni a házba. Még nem. Talán soha nem is fog. Szüksége lenne most valamire, ami visszahozza az életkedvér, különben felköti magát az első fára. Kis kezecskéivel kidörzsöli a szomorúságot a szeméből, és remegő térdekkel próbál talpra állni. Jobb ötlet híján a tisztás felé indul, közben azon gondolkodik, mit is akar kezdeni az életével...*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-06-11 16:46:01
Üzenet elküldve: 2017-06-11 16:46:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A temetőben valamiért kiveri a víz. Egyszerűen utálja, hogy ennyire kíérleties ez a hely. Imádni szokta az ijesztő dolgokat, de ma valamiért nem találja olyan szépnek és megnyugtatónak ezt a helyet, mint eddig. Hirtelen elsuhan előtte valaki. Tarí összerezzen ijedtében. Pedig aztán nincs mitől félnie, mert csak egy ember szaladt át előtte. Ahogy megy tovább, folyton gyorsítja a lépteit, majd a temető kijáratához közeledve már rohan. Úgy fut ki a temetőből, mintha üldözné valaki.*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-06-03 19:50:45
Üzenet elküldve: 2017-06-03 19:50:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
*Ha még nem tett meg, akkor ő is elköszön a távozóktól. Moontól, Cralantól és Nestartól is. Utóbbival most sem beszélt egy szót se. Talán egészen életük végéig kihúzzák majd így.
A külsőségekkel nem foglalkozik különösebben, Rhebossevel ellentétben őt nem kábítja el az előkelő társaság, akiknek még saját szekerük is van. Kaláccsal. Jó, Mordi mama azért már tényleg nem semmi. Belőle kéne legalább kettő a házba. Egyetlen félelme ezzel kapcsolatban, hogy addig tömnék finom étellel őket, hogy a végén felállni is nehezükre esne.*
- Menjünk. *És megy, akár haza, akár máshova vezetik egymást. Visszanézni pedig majd később visszanéz, ettől még holmi temetők sem tántoríthatják el. Persze komisz dolognak tartja, hogy Yerougha így kiszúrt vele, hogy egy temetőben temettette el magát.*
// Albun di Nomam temetése //
*Ha még nem tett meg, akkor ő is elköszön a távozóktól. Moontól, Cralantól és Nestartól is. Utóbbival most sem beszélt egy szót se. Talán egészen életük végéig kihúzzák majd így.
A külsőségekkel nem foglalkozik különösebben, Rhebossevel ellentétben őt nem kábítja el az előkelő társaság, akiknek még saját szekerük is van. Kaláccsal. Jó, Mordi mama azért már tényleg nem semmi. Belőle kéne legalább kettő a házba. Egyetlen félelme ezzel kapcsolatban, hogy addig tömnék finom étellel őket, hogy a végén felállni is nehezükre esne.*
- Menjünk. *És megy, akár haza, akár máshova vezetik egymást. Visszanézni pedig majd később visszanéz, ettől még holmi temetők sem tántoríthatják el. Persze komisz dolognak tartja, hogy Yerougha így kiszúrt vele, hogy egy temetőben temettette el magát.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-06-02 20:05:59
Üzenet elküldve: 2017-06-02 20:05:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
- Igaza lehet. *húzza száját. Na nem a kézcsókra, az nagyon gáláns volt.*
*A csevegés nem húzódik hosszúra, a sötételf nő biztató mosollyal köszön el Rhebossetól, s viszi magával a kis pereputtyot is. A lány visszamosolyog. A látottak alapján nehéz elhinni, hogy a Dwirinthalen Kúria tényleg olyan sötét és szívtelen hely volna, mint azt a pletykák állítják.*
- Nagyon köszönjük. Örültem. Szintúgy.*biccentget s integet a hölgynek és a testőrparancsnoknak, de még a másik fazonnak is, akivel nem volt alkalma szót váltani.
Megfordul a fejében, hogy talán viszonozni kéne a meghívást, de hát az ő házuk a nemesekéhez képest igen szerény. Otthonos, na meg szellem mentes, ami egy hatalmas pluszpont, de híján van ezüst evőeszköznek, messzi földről származó porcelánnak, szobroknak meg ki tudja még, mi található az előkelőségek hatalmas hodályaiban. Ha tényleg sor kerül rá, hogy meglátogatják a családot, Rhebossenak okvetlen listát kell írnia majd róla a látottak alapján, mik a nemesi lakberendezés szükségletei.*
- Mehetünk. *bólint, mert tudja, hogy Svirt kirázza a hideg a temetőktől. Akkor is, ha egy barátját frissen fektették bele.
Távozóban még vesz egy kalácsot, és hátrafordulva néma búcsút vesz az Albun di Nomamot takaró hanttól.*
// Albun di Nomam temetése //
- Igaza lehet. *húzza száját. Na nem a kézcsókra, az nagyon gáláns volt.*
*A csevegés nem húzódik hosszúra, a sötételf nő biztató mosollyal köszön el Rhebossetól, s viszi magával a kis pereputtyot is. A lány visszamosolyog. A látottak alapján nehéz elhinni, hogy a Dwirinthalen Kúria tényleg olyan sötét és szívtelen hely volna, mint azt a pletykák állítják.*
- Nagyon köszönjük. Örültem. Szintúgy.*biccentget s integet a hölgynek és a testőrparancsnoknak, de még a másik fazonnak is, akivel nem volt alkalma szót váltani.
Megfordul a fejében, hogy talán viszonozni kéne a meghívást, de hát az ő házuk a nemesekéhez képest igen szerény. Otthonos, na meg szellem mentes, ami egy hatalmas pluszpont, de híján van ezüst evőeszköznek, messzi földről származó porcelánnak, szobroknak meg ki tudja még, mi található az előkelőségek hatalmas hodályaiban. Ha tényleg sor kerül rá, hogy meglátogatják a családot, Rhebossenak okvetlen listát kell írnia majd róla a látottak alapján, mik a nemesi lakberendezés szükségletei.*
- Mehetünk. *bólint, mert tudja, hogy Svirt kirázza a hideg a temetőktől. Akkor is, ha egy barátját frissen fektették bele.
Távozóban még vesz egy kalácsot, és hátrafordulva néma búcsút vesz az Albun di Nomamot takaró hanttól.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-05-29 00:15:46
Üzenet elküldve: 2017-05-29 00:15:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
* Mivel Cralan nem egy nemesi kúriában nevelkedett, s a jó modor is csak inkább ösztönös nála, semmint tanult, így a nő válasza közel sem akasztja ki. Helyette maga is megejt egy halvány, de őszinte mosolyt, majd a felé nyújtott kezet gyengéden megfogva, apró csókot lehel rá, ahogy illik. *
- Örvendek a szerencsének, Kisasszony.
* Válaszolja kedvesen, s rábólint a nő szavaira. *
- valóban, ám ennek gondolom oka van. Hisz mind hallottuk, hogy az elhunyt valódi származása csupán néhány ember előtt volt ismert.
* Válaszolja, ám ekkor Úrnője láthatóan távozóra kívánja fogni, ezért a szerzetesnek is mennie kell. *
- Úgy látom, indulunk. Még egyszer örvendtem a találkozásnak.
* Hajol meg távoztában a testőr, majd nyeregbe száll, hogy hazakísérje a hintót a Kúriába. *
// Albun di Nomam temetése //
* Mivel Cralan nem egy nemesi kúriában nevelkedett, s a jó modor is csak inkább ösztönös nála, semmint tanult, így a nő válasza közel sem akasztja ki. Helyette maga is megejt egy halvány, de őszinte mosolyt, majd a felé nyújtott kezet gyengéden megfogva, apró csókot lehel rá, ahogy illik. *
- Örvendek a szerencsének, Kisasszony.
* Válaszolja kedvesen, s rábólint a nő szavaira. *
- valóban, ám ennek gondolom oka van. Hisz mind hallottuk, hogy az elhunyt valódi származása csupán néhány ember előtt volt ismert.
* Válaszolja, ám ekkor Úrnője láthatóan távozóra kívánja fogni, ezért a szerzetesnek is mennie kell. *
- Úgy látom, indulunk. Még egyszer örvendtem a találkozásnak.
* Hajol meg távoztában a testőr, majd nyeregbe száll, hogy hazakísérje a hintót a Kúriába. *
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-05-28 23:04:02
Üzenet elküldve: 2017-05-28 23:04:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Albun di Nomam temetése //
*Mi tagadás, megfordult már jó néhány helyen és nem egy társaságban. A híresztelésekkel ellentétben többnek hasznos tagja is volt. Mostanában viszont csak szerény személyét és őnagysága Rhebosse úrhölgyet boldogítja. De őt nagyon, legalábbis reméli.*
- Az. Miért ne lennének? *Igazán semmi baja úgy alapból az elfekkel. Igaz, hogy hosszú a fülük, de legalább nem orkok. Mert az orkok, na azok! Tudja mindenki milyenek, elég csak a Lewonor famíliára gondolni. Persze nem kegyetlen, nem irtaná ki fattyastul az egészet, csak gondozásba venné a kicsinyeket a felnőttek lesittelése után. Kiválóan gondozhatóak lennének például a pincékben vagy a bányákban.*
- El fogom olvasni. *Efelől biztos lehet Moonxylwery. Még csak kék italt sem kell innia hozzá, amiért Rhebosse annyira aggódni szokott.*
- Akkor megvárjuk, mi lesz vele. *Ennyit mond zárszóként, aztán már csak elköszöna távozóktól. Az invitálást az eszébe vési, ha bajban lesznek, majd élnek vele. Vagy akkor, ha ablaktalan vagy gondosan elsötétített szobákba vágynak. Moon távozása után óvatosan Rhebosseék párosa felé közelít, hogy esetleg csatlakozzon a társalgáshoz. Közben vesz magának ezt-azt a kocsiról és pletykál kicsit Mordi mamával, ha az asszonyság kapható rá. De miért ne lenne kapható?*
- No? Menjünk? *Kérdi egy idő után Rhebossetől.*
// Albun di Nomam temetése //
*Mi tagadás, megfordult már jó néhány helyen és nem egy társaságban. A híresztelésekkel ellentétben többnek hasznos tagja is volt. Mostanában viszont csak szerény személyét és őnagysága Rhebosse úrhölgyet boldogítja. De őt nagyon, legalábbis reméli.*
- Az. Miért ne lennének? *Igazán semmi baja úgy alapból az elfekkel. Igaz, hogy hosszú a fülük, de legalább nem orkok. Mert az orkok, na azok! Tudja mindenki milyenek, elég csak a Lewonor famíliára gondolni. Persze nem kegyetlen, nem irtaná ki fattyastul az egészet, csak gondozásba venné a kicsinyeket a felnőttek lesittelése után. Kiválóan gondozhatóak lennének például a pincékben vagy a bányákban.*
- El fogom olvasni. *Efelől biztos lehet Moonxylwery. Még csak kék italt sem kell innia hozzá, amiért Rhebosse annyira aggódni szokott.*
- Akkor megvárjuk, mi lesz vele. *Ennyit mond zárszóként, aztán már csak elköszöna távozóktól. Az invitálást az eszébe vési, ha bajban lesznek, majd élnek vele. Vagy akkor, ha ablaktalan vagy gondosan elsötétített szobákba vágynak. Moon távozása után óvatosan Rhebosseék párosa felé közelít, hogy esetleg csatlakozzon a társalgáshoz. Közben vesz magának ezt-azt a kocsiról és pletykál kicsit Mordi mamával, ha az asszonyság kapható rá. De miért ne lenne kapható?*
- No? Menjünk? *Kérdi egy idő után Rhebossetől.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-05-26 12:51:25
Üzenet elküldve: 2017-05-26 12:51:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A vörös szempár lassan lebeg végig a város ősi utcáin. Figyelmét semmi sem kerüli el, mindent alaposan megfigyel, kielemez, majd továbbítja azt az agynak. Az agy feldolgozza, majd egy olyan képet alakít ki a gazdatest tudatában, melyet láttatni akar. Nael mindenfelé csak söpredékeket lát, ahogy lován végigüget a városon. Szó sincs róla, hogy ő mindenkit utálni akar. Csak éppen képtelen elviselni azt, hogy itt szinte az összes elfogadja azt a jelentéktelen életet, melyet kiszabtak neki a felsőbb hatalmak. Léteznek, lélegeznek, és ezt merik életnek nevezni, mikor törekedhetnének arra, hogy átlépik a határaikat. Ő mindvégig ezen munkálkodott. Meg akarta ölni apját, hogy kilépjen az árnyékából. Ez felszabadította volna, és egy új szintre emelte volna létét. Sajnálatos, hogy sosem találta meg, így egy másik fokra kellett fellépni a felemelkedés létráján. Nem gyűlöl mindenkit, de ki nem állhatja azokat, kik lusták megmászni a létrát.
Paripáját az istállóban hagyja maga mögött, hogy saját lábában érezhesse a település minden egyes méterét. ~A családi fészek legyen az első? Nem, inkább körbenézek előbb a városban!~
A könnyed sétája során hall a tisztáson zajló jeles események sorozatáról, melyen a város legbefolyásosabb urai vannak jelen. Innen jön rögtön a felismerés, hogy talán még azelőtt láthatja a kedves rokonságot, mielőtt azok tudomást szereznének róla. Ha Den még él, biztosan megpróbál feljebb lépni egy fokot.
Így kerül végül a temetőbe, melyben egy időre lelassítja lépteit. Mintha itt még a nap is kevéssé égetne. Valószínűleg csak képzeli az egészet, így nem szentel ennek a kellemetlen légkörnek különösebben sok felesleges gondolatot.
A nemesek csicsás sírjait azonban egytől-egyig végigjárja, mielőtt megszaporázná a lépteit a tisztásra. ~Bahh, ki életében boldogtalan azt majd megsegíti a pénz, mi? Azt hittétek ezek a sírok majd megvédik a lelketeket attól a nyomortól, melyet próbáltatok elrejteni? Nevetni támad kedvem.~
A szegényebb sírokra egyáltalán nem kíváncsi, nem veti meg jobban őket, mint a nemeseket, de legalább a gazdagabbak tudták mi mögé rejteni nyomorukat. Továbbáll tehát a folyópartra.*
Paripáját az istállóban hagyja maga mögött, hogy saját lábában érezhesse a település minden egyes méterét. ~A családi fészek legyen az első? Nem, inkább körbenézek előbb a városban!~
A könnyed sétája során hall a tisztáson zajló jeles események sorozatáról, melyen a város legbefolyásosabb urai vannak jelen. Innen jön rögtön a felismerés, hogy talán még azelőtt láthatja a kedves rokonságot, mielőtt azok tudomást szereznének róla. Ha Den még él, biztosan megpróbál feljebb lépni egy fokot.
Így kerül végül a temetőbe, melyben egy időre lelassítja lépteit. Mintha itt még a nap is kevéssé égetne. Valószínűleg csak képzeli az egészet, így nem szentel ennek a kellemetlen légkörnek különösebben sok felesleges gondolatot.
A nemesek csicsás sírjait azonban egytől-egyig végigjárja, mielőtt megszaporázná a lépteit a tisztásra. ~Bahh, ki életében boldogtalan azt majd megsegíti a pénz, mi? Azt hittétek ezek a sírok majd megvédik a lelketeket attól a nyomortól, melyet próbáltatok elrejteni? Nevetni támad kedvem.~
A szegényebb sírokra egyáltalán nem kíváncsi, nem veti meg jobban őket, mint a nemeseket, de legalább a gazdagabbak tudták mi mögé rejteni nyomorukat. Továbbáll tehát a folyópartra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965