Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-03 19:53:00
Üzenet elküldve: 2017-11-03 19:53:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Suudra, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalma!//
*Ott a mélysárga rekettye bokor árnyékában guggol egy mezítelen fenekű törp poronty. Körülötte a békesség hamvai hintáznak a nap fényében, s pihe-puha arcát, min még híre sincs a férfiasság legfőbb védjegyének, a nap mosolygós sugarai festik arany színűre. Halk sóhajai szétszélednek a nyílt mezőn, hogy vidám táncot járjanak a szeleburdi szellőcskékkel. Idilli kép, amibe hamarosan belekotnyeleskedik egy kormos képű sötételf, és egy telt, kerek idomokkal megáldott őszülő törpasszony nagy feje, na meg az a maró érzés, mi a felszabadító erőlködés közben porontyunk hátsóját célozza meg. Vékony, gyermeki hangjából csak egy erőtlen sikolyra telik, majd mintha újból fejbe vágnák, mély oroszlán üvöltést hallatva felriad a felzaklató félálomból.*
-Ne, csak azt ne!
*Annyira kényelmesnek bizonyult a termetes férfi széles válla, hogy vörös szakállasunknak sikerült az álom világ peremére kisétálnia, hogy onnan lenézve tarkón csapja a felismerés: fél a magasban! Szemei úgy pattannak fel, mint a törp az ágyról, kinek csípős paprikával kenték be a fenekét, s habozás nélkül elkezdi ütni-vágni a cipekedő urat.*
-Tegyél le, te pipamocsokban meghentergett majom! Ti nem fogjátok ám senkinek a likát bekenni csípőssel! Nem bizony! Nem fogsz te engem elvinni, hogy megkínozz! Nem bizony! Én aztán nem fogok csípős seggel üríteni! Nem bizony!
*Ha nem engedi, hát igyekszik jobbra-balra, előre-hátra billegni a melák vállán, s ezzel is nehezítve a dolgát, ha még nem lett volna elég neki a jó súlyban lévő, felpáncélozott harci szakállas cipelése.*
-Egyébként meg teszetosza az agyad helye, te álnok fattyú!
*Bömböli kétségbeesetten a vörös mélynövésű, miután egyre inkább csak azon van, hogy kiszabaduljon két lábon járó, biológiailag is élő börtönéből.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalma!//
*Ott a mélysárga rekettye bokor árnyékában guggol egy mezítelen fenekű törp poronty. Körülötte a békesség hamvai hintáznak a nap fényében, s pihe-puha arcát, min még híre sincs a férfiasság legfőbb védjegyének, a nap mosolygós sugarai festik arany színűre. Halk sóhajai szétszélednek a nyílt mezőn, hogy vidám táncot járjanak a szeleburdi szellőcskékkel. Idilli kép, amibe hamarosan belekotnyeleskedik egy kormos képű sötételf, és egy telt, kerek idomokkal megáldott őszülő törpasszony nagy feje, na meg az a maró érzés, mi a felszabadító erőlködés közben porontyunk hátsóját célozza meg. Vékony, gyermeki hangjából csak egy erőtlen sikolyra telik, majd mintha újból fejbe vágnák, mély oroszlán üvöltést hallatva felriad a felzaklató félálomból.*
-Ne, csak azt ne!
*Annyira kényelmesnek bizonyult a termetes férfi széles válla, hogy vörös szakállasunknak sikerült az álom világ peremére kisétálnia, hogy onnan lenézve tarkón csapja a felismerés: fél a magasban! Szemei úgy pattannak fel, mint a törp az ágyról, kinek csípős paprikával kenték be a fenekét, s habozás nélkül elkezdi ütni-vágni a cipekedő urat.*
-Tegyél le, te pipamocsokban meghentergett majom! Ti nem fogjátok ám senkinek a likát bekenni csípőssel! Nem bizony! Nem fogsz te engem elvinni, hogy megkínozz! Nem bizony! Én aztán nem fogok csípős seggel üríteni! Nem bizony!
*Ha nem engedi, hát igyekszik jobbra-balra, előre-hátra billegni a melák vállán, s ezzel is nehezítve a dolgát, ha még nem lett volna elég neki a jó súlyban lévő, felpáncélozott harci szakállas cipelése.*
-Egyébként meg teszetosza az agyad helye, te álnok fattyú!
*Bömböli kétségbeesetten a vörös mélynövésű, miután egyre inkább csak azon van, hogy kiszabaduljon két lábon járó, biológiailag is élő börtönéből.*
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-02 18:32:08
Üzenet elküldve: 2017-11-02 18:32:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Újra végignéz az ismét kihalt, s csendes temetőn. Micsoda pusztítás. Gondolja ahogy a szétzúzott koponyájú orkra pillant, majd a jég által borított sírkövekre. Aztán a serényen gyógyító Irianára, és a súlyosan sérült Rinonra irányul a tekintete. El sem hiszi, hogy ez a káosz neki is köszönhető. Részese volt valami, valami szörnyűnek.
Hosszasan csóválja a fejét, és magában a ~Nem! Nem! Nem!~ szavakat kántálja. Csoda, hogy nem sírja el magát szegény lány, még túl fiatal ehhez. Sérült karját fogva feláll a földről, és akkor veszi észre a távozó Atehanert.*
- Ate...
*Reménykedve néz utána, hogy a férfi talán nem hagyta magára, de csalódnia kell. A sötételfet nem látja újra perceken belül, Meirán pedig úrrá lesz a félelem. Csak néhány ork volt, élőhalottak sehol. Mi lesz ha azok is megjelennek? Nem akarja tudni.
A harc után pihenésre van szüksége, így nem sok hasznát veszik.*
- Iriana, mentsd meg Rinont. *Néz rá kérlelően.* Ha valami kderül, esetleg nyomot találtok, akkor a mágustoronyban megtaláltok.
*Azzal a közben az ő kezébe vándorolt holmikat Galahassnak adja át, majd ide-oda dülöngélve, fáradtan a tisztás felé veszi az irányt.*
*Újra végignéz az ismét kihalt, s csendes temetőn. Micsoda pusztítás. Gondolja ahogy a szétzúzott koponyájú orkra pillant, majd a jég által borított sírkövekre. Aztán a serényen gyógyító Irianára, és a súlyosan sérült Rinonra irányul a tekintete. El sem hiszi, hogy ez a káosz neki is köszönhető. Részese volt valami, valami szörnyűnek.
Hosszasan csóválja a fejét, és magában a ~Nem! Nem! Nem!~ szavakat kántálja. Csoda, hogy nem sírja el magát szegény lány, még túl fiatal ehhez. Sérült karját fogva feláll a földről, és akkor veszi észre a távozó Atehanert.*
- Ate...
*Reménykedve néz utána, hogy a férfi talán nem hagyta magára, de csalódnia kell. A sötételfet nem látja újra perceken belül, Meirán pedig úrrá lesz a félelem. Csak néhány ork volt, élőhalottak sehol. Mi lesz ha azok is megjelennek? Nem akarja tudni.
A harc után pihenésre van szüksége, így nem sok hasznát veszik.*
- Iriana, mentsd meg Rinont. *Néz rá kérlelően.* Ha valami kderül, esetleg nyomot találtok, akkor a mágustoronyban megtaláltok.
*Azzal a közben az ő kezébe vándorolt holmikat Galahassnak adja át, majd ide-oda dülöngélve, fáradtan a tisztás felé veszi az irányt.*
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-11-01 15:43:12
Üzenet elküldve: 2017-11-01 15:43:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Galin, Kharasshi//
*Meglehet talán, hogy Suudra ízlése kissé sajátos, ami a férfiakat illeti. És jó néhány más dologban is. De a jelenlegi példánál maradva, tényleg erős túlzás szerencsétlen sötételfet nyeszlettnek titulálni. Valószínűleg a legtöbb épeszű hölgyemény vonzó küllemű hímnek tulajdonítaná, azonban ezen törpasszony kissé más szűrőn keresztül nézi a világot, mint az átlag. Hogy ez népének jellegzetessége, vagy csak az ő újabb furcsasága, azt jelenleg több mélynövésű nő hiányában nehéz volna megmondani. Akárhogy is, az ő szemében a tagbaszakadt, vastag nyakú uraságok a nyerőek, akik nem csak erős karokkal, hanem terebélyes pocakkal is rendelkeznek széles, és nem kevésbé szőrös mellkasuk alatt. Pont amilyen az ő drága édesapja is volt! Mert biz tekintélyes megjelenésű törp volt, ehhez kétség sem fér! Ezért lehet, hogy a türelmes mélységinek ilyen jelzők jutnak, a kellő vastagságú zsírréteg hiányában. Noha az asszonyság dicséretnek szánná szavait, előfordulhat, kissé felsült eme próbálkozása.
Azonban a magas idegen félbehagyott mondata nem kerüli el a figyelmét. Ha sok dologhoz nem is, de a kis híján kifecsegett, elejtett információk nyakon csípéséhez van érzéke.*
-Áhhá! *csattan fel a hangja, s közben egyik sűrű szemöldökét is felvonja. Már épp belekezdene a rejtély hangos fejtegetésébe a saját, kicsavart észjárásának megfelelően, ha a mélységi nem előzné meg a hirtelen jött faggatózásával. Először annyira nem tudja mire vélni, hogy egy pillanatra a szava is elakad, de aztán puffogva leinti a hozzá képest talán fiatalnak nevezhető alakot.*
-Micsoda kérdések mán ezek? Fess, vagy nem fess... Há úgy festek én itten, mint aki meg akarna házasodni? Abban a maga magasságában mán biz igen különös lehet a levegő, ha ennyi sületlenséget beszél miatta! Pulyával a karon nem lehet kalandozgatni! Meg drahunt fogni! *szólja le a nevetséges ötletet, majd hirtelen mintha megvilágosodna.*
-Micsoda egy furmányos figura maga! Így akarja elterelni az eseményeket a saját kis titkáról. Bizony ám, a Suudra figyelmét nem kerüli el, hogy titkol valamit! De a maga füstös képű fajtája mán csak ilyen sumákolós! Úgy féltik minden apró kis dolgukat, mintha a törp azt is megenné a zsíros kenyere mellé. Még fingani is csak suttyomban mernek! *jártatja a száját miután úgy véli, leleplezte a cselt. ~Bezzeg a mi derék törp vérünk!~ teszi még hozzá magában, mire újra eszébe jut az ájult -vagy legalább is annak tűnő- Galin is. Ha esetleg idő közben még nem tért volna magához, hát most újabb ötlettel áll elő, hogyan ébresszék fel az alélt szakállast.*
-Az én jóságos nagyanyám úgy mondotta anno, hogy csípős paprikából kell kenőcsöt készíteni, és annak az ülepére kenni, aki ilyen makacsul szendereg. Attól aztán megébred rögvest, úgy ám!
A hozzászólás írója (Suudra Whramm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.01 15:56:44
*Meglehet talán, hogy Suudra ízlése kissé sajátos, ami a férfiakat illeti. És jó néhány más dologban is. De a jelenlegi példánál maradva, tényleg erős túlzás szerencsétlen sötételfet nyeszlettnek titulálni. Valószínűleg a legtöbb épeszű hölgyemény vonzó küllemű hímnek tulajdonítaná, azonban ezen törpasszony kissé más szűrőn keresztül nézi a világot, mint az átlag. Hogy ez népének jellegzetessége, vagy csak az ő újabb furcsasága, azt jelenleg több mélynövésű nő hiányában nehéz volna megmondani. Akárhogy is, az ő szemében a tagbaszakadt, vastag nyakú uraságok a nyerőek, akik nem csak erős karokkal, hanem terebélyes pocakkal is rendelkeznek széles, és nem kevésbé szőrös mellkasuk alatt. Pont amilyen az ő drága édesapja is volt! Mert biz tekintélyes megjelenésű törp volt, ehhez kétség sem fér! Ezért lehet, hogy a türelmes mélységinek ilyen jelzők jutnak, a kellő vastagságú zsírréteg hiányában. Noha az asszonyság dicséretnek szánná szavait, előfordulhat, kissé felsült eme próbálkozása.
Azonban a magas idegen félbehagyott mondata nem kerüli el a figyelmét. Ha sok dologhoz nem is, de a kis híján kifecsegett, elejtett információk nyakon csípéséhez van érzéke.*
-Áhhá! *csattan fel a hangja, s közben egyik sűrű szemöldökét is felvonja. Már épp belekezdene a rejtély hangos fejtegetésébe a saját, kicsavart észjárásának megfelelően, ha a mélységi nem előzné meg a hirtelen jött faggatózásával. Először annyira nem tudja mire vélni, hogy egy pillanatra a szava is elakad, de aztán puffogva leinti a hozzá képest talán fiatalnak nevezhető alakot.*
-Micsoda kérdések mán ezek? Fess, vagy nem fess... Há úgy festek én itten, mint aki meg akarna házasodni? Abban a maga magasságában mán biz igen különös lehet a levegő, ha ennyi sületlenséget beszél miatta! Pulyával a karon nem lehet kalandozgatni! Meg drahunt fogni! *szólja le a nevetséges ötletet, majd hirtelen mintha megvilágosodna.*
-Micsoda egy furmányos figura maga! Így akarja elterelni az eseményeket a saját kis titkáról. Bizony ám, a Suudra figyelmét nem kerüli el, hogy titkol valamit! De a maga füstös képű fajtája mán csak ilyen sumákolós! Úgy féltik minden apró kis dolgukat, mintha a törp azt is megenné a zsíros kenyere mellé. Még fingani is csak suttyomban mernek! *jártatja a száját miután úgy véli, leleplezte a cselt. ~Bezzeg a mi derék törp vérünk!~ teszi még hozzá magában, mire újra eszébe jut az ájult -vagy legalább is annak tűnő- Galin is. Ha esetleg idő közben még nem tért volna magához, hát most újabb ötlettel áll elő, hogyan ébresszék fel az alélt szakállast.*
-Az én jóságos nagyanyám úgy mondotta anno, hogy csípős paprikából kell kenőcsöt készíteni, és annak az ülepére kenni, aki ilyen makacsul szendereg. Attól aztán megébred rögvest, úgy ám!
A hozzászólás írója (Suudra Whramm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.01 15:56:44
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-30 18:21:52
Üzenet elküldve: 2017-10-30 18:21:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Galin, Suudra//
- Hagyj már ezzel, én már... *sietősen elharapja a folytatást, ami majdnem kicsúszott a kiházasítás újbóli felemlegetésére. De ehhez semmi köze idegeneknek. Főleg két ilyen bolond törpének. A többi, sértésként neki dobált szó könnyedén lepereg róla. Ez a páros aztán igazi mázlista, hogy pont Kharasshival akadtak össze. Kevés mélységi akad Lanawinon, aki az ilyesmit ennyire béketűrőn viseli. De neki pont elég jutott testvérbátyja terrorjából felcseperedvén, hogy megtanulja megőrizni hidegvérét.
Azon mondjuk felhorkan kissé, amikor az asszonyság nyeszlettnek titulálja, vagy inkább nem is olyan nyeszlettnek, bár a látszat ellenére. Sok mindennek nevezték már Kharasshit az évek során, de a nyeszlett nem igazán volt közöttük. Megtermett, jó erőben lévő hím, mióta maga mögött hagyta a csikóéveket. Ahogy atyjáé, az ő alkata is inkább hajaz az embernépekére, mint a mélységiekre. Így aztán valóban hidegzuhanyként éri a jelző.*
- Miért? Tán nem elég fess kegyednek? *fordítja Galin lefelé csüngő képét Suudra felé élcelődve. Az imént mintha valami rándulást érzett volna a vállára vett törpétől. Persze az is lehet, hogy valami rémes vízió gyötri ájultában, ne adja az ég, esetleg már az alvilág kutyái cibálják, de ha csak szimulál, úgy éljen, bármelyiket jobban fogja kívánni, mint amit Kharasshitól kap. Igyekszik hát kiugrasztani a nyulat a bokorból... már ha van.*
- Mi nem klappol rajta? Nem elég dús a szakálla? kuszák a fogai? Teszetosza? Vagy csak nem elég férfi a talpán... vagy máshol *teszi hozzá gonoszkodva.*
- Hagyj már ezzel, én már... *sietősen elharapja a folytatást, ami majdnem kicsúszott a kiházasítás újbóli felemlegetésére. De ehhez semmi köze idegeneknek. Főleg két ilyen bolond törpének. A többi, sértésként neki dobált szó könnyedén lepereg róla. Ez a páros aztán igazi mázlista, hogy pont Kharasshival akadtak össze. Kevés mélységi akad Lanawinon, aki az ilyesmit ennyire béketűrőn viseli. De neki pont elég jutott testvérbátyja terrorjából felcseperedvén, hogy megtanulja megőrizni hidegvérét.
Azon mondjuk felhorkan kissé, amikor az asszonyság nyeszlettnek titulálja, vagy inkább nem is olyan nyeszlettnek, bár a látszat ellenére. Sok mindennek nevezték már Kharasshit az évek során, de a nyeszlett nem igazán volt közöttük. Megtermett, jó erőben lévő hím, mióta maga mögött hagyta a csikóéveket. Ahogy atyjáé, az ő alkata is inkább hajaz az embernépekére, mint a mélységiekre. Így aztán valóban hidegzuhanyként éri a jelző.*
- Miért? Tán nem elég fess kegyednek? *fordítja Galin lefelé csüngő képét Suudra felé élcelődve. Az imént mintha valami rándulást érzett volna a vállára vett törpétől. Persze az is lehet, hogy valami rémes vízió gyötri ájultában, ne adja az ég, esetleg már az alvilág kutyái cibálják, de ha csak szimulál, úgy éljen, bármelyiket jobban fogja kívánni, mint amit Kharasshitól kap. Igyekszik hát kiugrasztani a nyulat a bokorból... már ha van.*
- Mi nem klappol rajta? Nem elég dús a szakálla? kuszák a fogai? Teszetosza? Vagy csak nem elég férfi a talpán... vagy máshol *teszi hozzá gonoszkodva.*
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-29 17:27:40
Üzenet elküldve: 2017-10-29 17:27:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Suudra, Kharasshi//
*Bevették! Mindkettejüket alaposan átverte a vörös szakállas uraság, s ehhez úgy igazándiból meg sem kellett erőltetnie kusza agytekervényeit. Spontán jött az egész ötlet, és csak a fejében élő, minden törpasszonyságra levetített képzelgése az, mi ezt a reakciót váltotta ki belőle. Sosem fogja elfelejteni édesanyja hirtelen hangulatváltozásait, miután gyerkőcei megint valami hihetetlen nagy ostobaságot követtek el. Legalábbis szerinte értelmetlen ökörségeket csináltak a kis porontyok, míg az ő gyermeki tudatukban minden apró csíntevés, és egyéb szórakoztató cselekedet egy hőstettként íródott meg a fejükben vezetett naplóban.
Most, az igazat megvallva nem bánná, ha a halál manifesztálódása ragadná magával, és vinné jó messzire a homlokon bólintott asszonyságtól. Láss csodát, úgy tűnik a kívánságát az égiek is meghallgatták, s a kormos bőrű úrnak álcázott halál, mert ő biztos abban, hogy vele van dolga, felkapja a vállára, hogy "vízszintesbe" rakják az urát. ~De nekem nincs is uram!~ Na jó, most már kezd kicsit nyugtalan lenni, és ami azt illeti lehet jobb lenne, ha most befejezné ezt a színjátékot. Leugrana a válláról, tarkón vágná, és rohanna is, hogy ne érje utol ez a hosszú lábú szörnyeteg. Nagy levegőt vesz, megfeszülnek az izmai... meghallja Dra hangját, aztán csak azt veszi észre, hogy a tüdejébe szorult a levegő. Amíg itt van, bizony nem tud menekülni. ~A rézfánfütyülősezüstbőlkovácsoltszárnyasát!~ Innen biza nincs menekvés. Sodródik az árral, míg lehetősége nem lesz megszökni.*
A hozzászólás írója (Galin Dargeroth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.29 17:30:27
*Bevették! Mindkettejüket alaposan átverte a vörös szakállas uraság, s ehhez úgy igazándiból meg sem kellett erőltetnie kusza agytekervényeit. Spontán jött az egész ötlet, és csak a fejében élő, minden törpasszonyságra levetített képzelgése az, mi ezt a reakciót váltotta ki belőle. Sosem fogja elfelejteni édesanyja hirtelen hangulatváltozásait, miután gyerkőcei megint valami hihetetlen nagy ostobaságot követtek el. Legalábbis szerinte értelmetlen ökörségeket csináltak a kis porontyok, míg az ő gyermeki tudatukban minden apró csíntevés, és egyéb szórakoztató cselekedet egy hőstettként íródott meg a fejükben vezetett naplóban.
Most, az igazat megvallva nem bánná, ha a halál manifesztálódása ragadná magával, és vinné jó messzire a homlokon bólintott asszonyságtól. Láss csodát, úgy tűnik a kívánságát az égiek is meghallgatták, s a kormos bőrű úrnak álcázott halál, mert ő biztos abban, hogy vele van dolga, felkapja a vállára, hogy "vízszintesbe" rakják az urát. ~De nekem nincs is uram!~ Na jó, most már kezd kicsit nyugtalan lenni, és ami azt illeti lehet jobb lenne, ha most befejezné ezt a színjátékot. Leugrana a válláról, tarkón vágná, és rohanna is, hogy ne érje utol ez a hosszú lábú szörnyeteg. Nagy levegőt vesz, megfeszülnek az izmai... meghallja Dra hangját, aztán csak azt veszi észre, hogy a tüdejébe szorult a levegő. Amíg itt van, bizony nem tud menekülni. ~A rézfánfütyülősezüstbőlkovácsoltszárnyasát!~ Innen biza nincs menekvés. Sodródik az árral, míg lehetősége nem lesz megszökni.*
A hozzászólás írója (Galin Dargeroth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.29 17:30:27
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-29 14:17:30
Üzenet elküldve: 2017-10-29 14:17:30
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Kezdi észrevenni, hogy mit csinál: bántja azokat, akik segítenek neki. Nem érti, hogy miért csinálja, csak azt, hogy a harcok kihozzák belőle a sötételfet. Azt, akit sosem kedvelt. Ismert pár sötételfet, volt, amelyik kedves volt hozzá és másokhoz is, nem rabolt, nem gyilkolt, nem ítélte el felemás vérét, de aki benne van, az más. Az az énje gonosz, a sok szenvedés gonosszá tette, és most másoknak is át akarja adni ezt az érzést. Kivételes pillanat, de az emberi énje felülkerekedik rajta. Elszégyenli magát, nagyon.*
- Én... Én sajnálom.
*Megfogja a gömböket és a papírt amik kapott hozzájuk, majd Meira kezébe nyomja.*
- Levegőzök egy picit. Meg kell nyugodnom.
*Elindul a folyópart felé. Ott talán most nincs senki, és nyugodtan tud gondolkozni.*
*Kezdi észrevenni, hogy mit csinál: bántja azokat, akik segítenek neki. Nem érti, hogy miért csinálja, csak azt, hogy a harcok kihozzák belőle a sötételfet. Azt, akit sosem kedvelt. Ismert pár sötételfet, volt, amelyik kedves volt hozzá és másokhoz is, nem rabolt, nem gyilkolt, nem ítélte el felemás vérét, de aki benne van, az más. Az az énje gonosz, a sok szenvedés gonosszá tette, és most másoknak is át akarja adni ezt az érzést. Kivételes pillanat, de az emberi énje felülkerekedik rajta. Elszégyenli magát, nagyon.*
- Én... Én sajnálom.
*Megfogja a gömböket és a papírt amik kapott hozzájuk, majd Meira kezébe nyomja.*
- Levegőzök egy picit. Meg kell nyugodnom.
*Elindul a folyópart felé. Ott talán most nincs senki, és nyugodtan tud gondolkozni.*
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-28 12:56:22
Üzenet elküldve: 2017-10-28 12:56:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Galin, Kharasshi//
*Még szerencse, hogy az ő koponyája biz ilyen kemény! Az összefejelést követően ugyanis nem ő terül el, hanem a talmid vadász uraság, amit bizony nyomban be is tud saját kemény kobakjának. Elégedetten fel is horkan, miközben azért megdörzsöli a homlokán keletkezett fájdalmas puklit. Mikor azonban a szakállas nem szándékozik magához térni, kissé bosszús lesz. Erre még jön a sötételf azzal az igazán bunkó modorával, amitől aztán végképp bepöccen.*
-Még hogy flepnis, meg némber, mi?! Hálátlan, túlméretezett, füstös képű mélységi! És én még tisztes arát kerestem volna magának! *hápogja teljesen elképedve. Egy időre talán meg is feledkezik a kitartóan színlelő Galinról, annyira fennakad a sötételf szavain. Felháborodottan fújtat, pipafüstöt eregetve, amitől úgy fest, mintha valami felbőszült tömzsi, groteszk küllemű törpesárkány volna. A magas fickó azonban úgy tűnik, nem kötözködik többet a hangosan óbégató asszonysággal, inkább a kezébe veszi a dolgok irányítását. Ettől persze Suudra egyáltalán nem érzi jobban magát. Nincs ő hozzászokva ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják a bömbölését. Ezúttal azonban neki is be kell látnia, hogy így nem haladhatnak tovább, amíg a rőt szakállú itt fetreng.*
-Valamit biza tényleg kezdeni köll vele! Há' így nem lehet drahunt fogni! *ismeri el, miközben a sötét bőrű szerzet felnyalábolja az ájult törptársát.*
-Nem is olyan nyeszlett maga, mint ahogy kinéz! *szólal fel amolyan elismerésként, miközben csibukját szívogatva a nyomába ered, és talán meg is lapogatná a másik hátát - már amennyire feléri - amint alkalma nyílna rá, ha az nem beszélne már megint szamárságokat.*
-Az uram?! És még aszongya, mi gombáztunk be! Minden sötételf ilyen bolond vagy ez valami különleges képessége? *teszi fel a kérdést őszinte érdeklődéssel.*
*Még szerencse, hogy az ő koponyája biz ilyen kemény! Az összefejelést követően ugyanis nem ő terül el, hanem a talmid vadász uraság, amit bizony nyomban be is tud saját kemény kobakjának. Elégedetten fel is horkan, miközben azért megdörzsöli a homlokán keletkezett fájdalmas puklit. Mikor azonban a szakállas nem szándékozik magához térni, kissé bosszús lesz. Erre még jön a sötételf azzal az igazán bunkó modorával, amitől aztán végképp bepöccen.*
-Még hogy flepnis, meg némber, mi?! Hálátlan, túlméretezett, füstös képű mélységi! És én még tisztes arát kerestem volna magának! *hápogja teljesen elképedve. Egy időre talán meg is feledkezik a kitartóan színlelő Galinról, annyira fennakad a sötételf szavain. Felháborodottan fújtat, pipafüstöt eregetve, amitől úgy fest, mintha valami felbőszült tömzsi, groteszk küllemű törpesárkány volna. A magas fickó azonban úgy tűnik, nem kötözködik többet a hangosan óbégató asszonysággal, inkább a kezébe veszi a dolgok irányítását. Ettől persze Suudra egyáltalán nem érzi jobban magát. Nincs ő hozzászokva ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják a bömbölését. Ezúttal azonban neki is be kell látnia, hogy így nem haladhatnak tovább, amíg a rőt szakállú itt fetreng.*
-Valamit biza tényleg kezdeni köll vele! Há' így nem lehet drahunt fogni! *ismeri el, miközben a sötét bőrű szerzet felnyalábolja az ájult törptársát.*
-Nem is olyan nyeszlett maga, mint ahogy kinéz! *szólal fel amolyan elismerésként, miközben csibukját szívogatva a nyomába ered, és talán meg is lapogatná a másik hátát - már amennyire feléri - amint alkalma nyílna rá, ha az nem beszélne már megint szamárságokat.*
-Az uram?! És még aszongya, mi gombáztunk be! Minden sötételf ilyen bolond vagy ez valami különleges képessége? *teszi fel a kérdést őszinte érdeklődéssel.*
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-23 17:37:44
Üzenet elküldve: 2017-10-23 17:37:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Galin, Suudra//
*Már-már azt hihetné az egyszerűbb történésekhez szokott halandó, hogy az események már nem tudnak egyéb kalamajkába csavarodni, de ő még ilyen bogot az életben nem látott! Ez a két törpe mintha egymásra licitálna a szerencsétlenkedésben. Ha szeleburdi, egymással birkózó kölyökkutyákat akarna szétválasztani a vihánc játék hevéből, azzal se lenne könnyebb dolga.
Kis híján ő is beszáll az esés-kelés körtáncába, az asszonyság ugyanis jóval nehezebb, mint elsőre gondolta. Az igazat megvallva még sosem próbált megemelni egy törpét, de rá kell jönnie, hogy a termet bizony szörnyen csalóka. Szerencsére azért sikerül némi korrigálás segítségével talpon maradnia. Nem így a naccsád! Kharasshi egy pillanatra zavarodott tanácstalansággal tárja szét a karjait, azt sem tudván, hogy most aztán melyik ütődöttnek segítsen. Ide-oda kapkodja a tekintetét. Az egyre sápadó szakállasról a négykézláb kutató tésasszonyra, aztán meg vissza. Valahol itt van az a pont, amikor feladja, elereszti a helyzetet, ahogy van, mert ez már leginkább valami zagyva álomra hajaz, mintsem bárminemű realitásra. Hosszan fújja ki a levegőt, miközben lüktető halántékát masszírozza.
Amikor az asszonyság visszatér a pipájával, Kharasshi inkább hátrál egy lépést. Ez a kettő itt több, mint ön- és közveszélyes.
A savószín törpszemek aztán a flaskáját kezdik el méricskélni, és érkezik egy célirányosan puhatolózó kérdés is mindemellé.*
- Még csak az kéne! *horkan fel Kharasshi.* - Felejtsd csak el azt a szeszt, némber! *Gyorsan el is teszi a flaskát.* Van nektek bajotok enélkül is *jegyzi meg az orra alatt morogva.*
- Mi lelt benneteket? Komolyan mondom, ilyen flepnis társaságot régen láttam, mint ti vagytok! Csak nem valami furcsa gombát ettetek, néném? *hunyorít az asszonyságra. Aztán feltűnik neki, hogy a szakállas megint elég ernyedten hever ott a sírkő mellett.*
- Ó, hogy a rosseb... *sóhajt.
Ezúttal már nem engedi oda az asszonyságot, hanem maga veszi kézbe a dolgokat. A törpe viszont nem tér eszméletre semmi szólongatásra, rázogatásra, de még a pofozgatásra se. Mindenesetre a ketyegője még bőszen dolgozik, ami azért jó hír.
Mit van mit tenni. Újabb beletörődő sóhaj után felnyalábolja az ájultat és a vállára veszi, mint egy zsák krumplit. Ha nem lenne ilyen jókötésű hím, bizony rogyadoznának a lábai. Így is küzd, hogy a büszkeségén ne essen csorba.*
- Gyere *szól hátra Suudrának* -, itt lakom a közelben. Vízszintesbe rakjuk az uradat, aztán ha úgy van, kerítünk neki gyógyítót.
*Már-már azt hihetné az egyszerűbb történésekhez szokott halandó, hogy az események már nem tudnak egyéb kalamajkába csavarodni, de ő még ilyen bogot az életben nem látott! Ez a két törpe mintha egymásra licitálna a szerencsétlenkedésben. Ha szeleburdi, egymással birkózó kölyökkutyákat akarna szétválasztani a vihánc játék hevéből, azzal se lenne könnyebb dolga.
Kis híján ő is beszáll az esés-kelés körtáncába, az asszonyság ugyanis jóval nehezebb, mint elsőre gondolta. Az igazat megvallva még sosem próbált megemelni egy törpét, de rá kell jönnie, hogy a termet bizony szörnyen csalóka. Szerencsére azért sikerül némi korrigálás segítségével talpon maradnia. Nem így a naccsád! Kharasshi egy pillanatra zavarodott tanácstalansággal tárja szét a karjait, azt sem tudván, hogy most aztán melyik ütődöttnek segítsen. Ide-oda kapkodja a tekintetét. Az egyre sápadó szakállasról a négykézláb kutató tésasszonyra, aztán meg vissza. Valahol itt van az a pont, amikor feladja, elereszti a helyzetet, ahogy van, mert ez már leginkább valami zagyva álomra hajaz, mintsem bárminemű realitásra. Hosszan fújja ki a levegőt, miközben lüktető halántékát masszírozza.
Amikor az asszonyság visszatér a pipájával, Kharasshi inkább hátrál egy lépést. Ez a kettő itt több, mint ön- és közveszélyes.
A savószín törpszemek aztán a flaskáját kezdik el méricskélni, és érkezik egy célirányosan puhatolózó kérdés is mindemellé.*
- Még csak az kéne! *horkan fel Kharasshi.* - Felejtsd csak el azt a szeszt, némber! *Gyorsan el is teszi a flaskát.* Van nektek bajotok enélkül is *jegyzi meg az orra alatt morogva.*
- Mi lelt benneteket? Komolyan mondom, ilyen flepnis társaságot régen láttam, mint ti vagytok! Csak nem valami furcsa gombát ettetek, néném? *hunyorít az asszonyságra. Aztán feltűnik neki, hogy a szakállas megint elég ernyedten hever ott a sírkő mellett.*
- Ó, hogy a rosseb... *sóhajt.
Ezúttal már nem engedi oda az asszonyságot, hanem maga veszi kézbe a dolgokat. A törpe viszont nem tér eszméletre semmi szólongatásra, rázogatásra, de még a pofozgatásra se. Mindenesetre a ketyegője még bőszen dolgozik, ami azért jó hír.
Mit van mit tenni. Újabb beletörődő sóhaj után felnyalábolja az ájultat és a vállára veszi, mint egy zsák krumplit. Ha nem lenne ilyen jókötésű hím, bizony rogyadoznának a lábai. Így is küzd, hogy a büszkeségén ne essen csorba.*
- Gyere *szól hátra Suudrának* -, itt lakom a közelben. Vízszintesbe rakjuk az uradat, aztán ha úgy van, kerítünk neki gyógyítót.
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-21 17:48:16
Üzenet elküldve: 2017-10-21 17:48:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Suudra, Kharasshi//
*Apró koccanás, tompa zaj, majd egy artikulálatlan győzelmi kiáltás, mi ha nem is kelti fel a sírjaikban örök álmukat élvező holtakat, azért biztosan némi vad éllel is megpaprikázza álmaikat. Csak aztán nehogy tényleg felkeljenek, mint nem is olyan rég a Kikötőben.*
-Há, eltaláltalak te mocsok!
*Mutat az esést ülepével tompító asszonyságra, és csak azután jön rá, hogy bizony most jókorát tévedett, miután alaposan megvizsgálja az ujja végén csücsülő személyt. ~De hisz ez ez... Dra!~ Rögtön elképed, és belefehéredik a meglepetésbe. Nagyot nyel, majd újból elterül a földön... Ezek után bármennyire is keltegetik, bármennyire is rázogatják húsos testét nem igazán akar majd magához térni, hisz ha szembe kellene nézni az Aranyasszonyság esetleges dühével... abból semmi jó nem sülne ki. Ezért eszméletvesztést tettet, és míg nem bizonyosodik meg arról, hogy a nőstény már nem orrol rá, ő bizony nem ébred fel.*
*Apró koccanás, tompa zaj, majd egy artikulálatlan győzelmi kiáltás, mi ha nem is kelti fel a sírjaikban örök álmukat élvező holtakat, azért biztosan némi vad éllel is megpaprikázza álmaikat. Csak aztán nehogy tényleg felkeljenek, mint nem is olyan rég a Kikötőben.*
-Há, eltaláltalak te mocsok!
*Mutat az esést ülepével tompító asszonyságra, és csak azután jön rá, hogy bizony most jókorát tévedett, miután alaposan megvizsgálja az ujja végén csücsülő személyt. ~De hisz ez ez... Dra!~ Rögtön elképed, és belefehéredik a meglepetésbe. Nagyot nyel, majd újból elterül a földön... Ezek után bármennyire is keltegetik, bármennyire is rázogatják húsos testét nem igazán akar majd magához térni, hisz ha szembe kellene nézni az Aranyasszonyság esetleges dühével... abból semmi jó nem sülne ki. Ezért eszméletvesztést tettet, és míg nem bizonyosodik meg arról, hogy a nőstény már nem orrol rá, ő bizony nem ébred fel.*
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-17 22:39:52
Üzenet elküldve: 2017-10-17 22:39:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Először csak a mamlasz szuszákolás közbeni hanghatásaiból mer arra következtetni, hogy hatott a varázs, de a vértócsa hiánya végleg megnyugtatja, hogy Zsákos egyelőre még az élők közt marad. Annyi gondja akadt már ezzel a flótással, hogy amint magához tér, jól kupán is fogja vágni. Az eddig ráfolyt vér eddig a forróságával bosszantotta a tündért, de most már kezd elviselhetetlenül hideg lenni. Az sem segít, hogy egy merő izzadság a teste, és hogy az adrenalin-löket elmúltával az egész szituáció egyre csak kellemetlenebbé válik. Fáradt, nyűgös, bosszús.*
- Nem tanítottak meg rá, hogy apró hölgyekre esni illetlenség?
*A frusztráció és az egyre kritikusabb oxigénhiány érdekes jeleneteket szül.*
- Ne haragudj! Tudom, hogy eszméletlen voltál.
*Hiába bámulja azt a bamba pofát, szó nem, csak egy apró nyálcsepp készülődik elhagyni az ork száját. Iriana nem is küszködik tovább. Belátja, hogy csak az értékes energiáját pazarolná, ha még több tervet eszelni ki a zsákként ránehezedő Zsákos eltávolítására. A távolban mintha kiabálásokat hallana, de nem igazán tud most erre koncentrálni. Végül Bato az, aki megszabadítja őt a koloncától, de ideje sincs válaszolnia a feltett kérdésre, mert sürgetőbb teendő van terítéken.*
- Rinon!
*Ijedt kiáltásából a többiek csak egy rekedtes nyöszörgést hallhatnak. Azonnal csavar egyet a csípőjén, kikúszik Zsákos alól, majd talpra áll. Utóbbi nem tart sokáig, ugyanis az elgémberedett lábai megmakacsolják magukat, és csak visszazuhan a földre. Most nem háton szenved, hanem hason. Legszívesebben rászólna a kezeire, hogy hagyják az erőlködést és csak aludjanak egy jót itt ezen a pihe-puha földecskén, de tudja, hogy nem teheti. Rinon bajban van. Amint újra levegőhöz jut, kócos és jégkínozta hajai mögül Bato felé fordul, ahogy eltolja mellkasát a földről.*
- Au! *kineveti magát szerencsétlenségében* Azt hiszem, vinned kell!
*Ha Bato elszállítja a tündér levél testét Rinonhoz, akkor Iriana megpróbál ma még egy lelken segíteni az istennője hozzájárulásával. Ezúttal már nem kételkedne a gyógyítás sikerességében, hiszen ha azt a szamárpadba való Zsákost megmentette a haláltól, akkor biztosan kegyelmes volna a tűzhajúhoz is.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
*Először csak a mamlasz szuszákolás közbeni hanghatásaiból mer arra következtetni, hogy hatott a varázs, de a vértócsa hiánya végleg megnyugtatja, hogy Zsákos egyelőre még az élők közt marad. Annyi gondja akadt már ezzel a flótással, hogy amint magához tér, jól kupán is fogja vágni. Az eddig ráfolyt vér eddig a forróságával bosszantotta a tündért, de most már kezd elviselhetetlenül hideg lenni. Az sem segít, hogy egy merő izzadság a teste, és hogy az adrenalin-löket elmúltával az egész szituáció egyre csak kellemetlenebbé válik. Fáradt, nyűgös, bosszús.*
- Nem tanítottak meg rá, hogy apró hölgyekre esni illetlenség?
*A frusztráció és az egyre kritikusabb oxigénhiány érdekes jeleneteket szül.*
- Ne haragudj! Tudom, hogy eszméletlen voltál.
*Hiába bámulja azt a bamba pofát, szó nem, csak egy apró nyálcsepp készülődik elhagyni az ork száját. Iriana nem is küszködik tovább. Belátja, hogy csak az értékes energiáját pazarolná, ha még több tervet eszelni ki a zsákként ránehezedő Zsákos eltávolítására. A távolban mintha kiabálásokat hallana, de nem igazán tud most erre koncentrálni. Végül Bato az, aki megszabadítja őt a koloncától, de ideje sincs válaszolnia a feltett kérdésre, mert sürgetőbb teendő van terítéken.*
- Rinon!
*Ijedt kiáltásából a többiek csak egy rekedtes nyöszörgést hallhatnak. Azonnal csavar egyet a csípőjén, kikúszik Zsákos alól, majd talpra áll. Utóbbi nem tart sokáig, ugyanis az elgémberedett lábai megmakacsolják magukat, és csak visszazuhan a földre. Most nem háton szenved, hanem hason. Legszívesebben rászólna a kezeire, hogy hagyják az erőlködést és csak aludjanak egy jót itt ezen a pihe-puha földecskén, de tudja, hogy nem teheti. Rinon bajban van. Amint újra levegőhöz jut, kócos és jégkínozta hajai mögül Bato felé fordul, ahogy eltolja mellkasát a földről.*
- Au! *kineveti magát szerencsétlenségében* Azt hiszem, vinned kell!
*Ha Bato elszállítja a tündér levél testét Rinonhoz, akkor Iriana megpróbál ma még egy lelken segíteni az istennője hozzájárulásával. Ezúttal már nem kételkedne a gyógyítás sikerességében, hiszen ha azt a szamárpadba való Zsákost megmentette a haláltól, akkor biztosan kegyelmes volna a tűzhajúhoz is.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-13 09:04:50
Üzenet elküldve: 2017-10-13 09:04:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A halál az elfek természetéhez is úgy kapcsolódik, mint bármelyik más fajéhoz. Ők sem halhatatlanok, hacsak nem folyamodnak valamelyik istenség kegyeihez. Mégis kétséges, hogy valaki is megkapná a halhatatlanság ajándékát. Családja is már sajnos ezen természeti jelleg áldozatává vált vagyis meghaltak már. Grathunos szülei, habár sok boldog nappal ajándékozták meg, régen nincsenek az élők soraiban. Útba ejti tehát, hogy kegyesen áldozzon néhány percet az emléküknek. Nem időzik sokat, mert dolga van és lehet újabb üzlet is kecsegtet majd a városban. Felhívja majd a nemesi vérvonalak figyelmét, abban a reményben, hogy igénu szerint eladhasson nekik is jó fajta ital készleteiből.
Nainak, odahaza, pedig egy kedves ajándékkal fog adózni hosszas távolléte fejében. Biztos benne, hogy leánya szeretettel fogadja mind őt, mind az ajándékot. Egy különleges lihanechi ajándékot szerez neki, de ezt nem óhajtja senkinek az orrára kötni, hogy mi is az.
Temetői látogatása után folytatja útját, melyet, mint most is, többnyire egyedül és lóháton tesz meg.*
Nainak, odahaza, pedig egy kedves ajándékkal fog adózni hosszas távolléte fejében. Biztos benne, hogy leánya szeretettel fogadja mind őt, mind az ajándékot. Egy különleges lihanechi ajándékot szerez neki, de ezt nem óhajtja senkinek az orrára kötni, hogy mi is az.
Temetői látogatása után folytatja útját, melyet, mint most is, többnyire egyedül és lóháton tesz meg.*
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-12 20:42:18
Üzenet elküldve: 2017-10-12 20:42:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Galin, Kharasshi//
*Tudta ő, hogy semmi jó nem sülhet ki abból, ha törphősünk egy ilyen sötét pofát pillant meg maga előtt. Ha az eséstől nem lett elég ütődött, hát ez biztos hogy teljesen megzavarja az elméjét. Hát így is történik, még ha nem is tudni, melyik okozza a nagyobb problémát. De aggodalomra semmi ok! Ő már ott is terem, hogy orvosolja a gondot, na meg a sérültet. Ahogy tomporával arrébb billenti a mélységit, már hajol is le, és emelné tenyerét, hogy egy kiadós, törpasszonyhoz méltó képen törléssel helyrerázza társa fejében azt, ami összekeveredett. ~Na majd én rendet csinálok itt! Nem értenek ezek a nyűves sötételfek semmihez, csak a bajkeveréshez!~ határoz magában, miközben meglendíti kezét, és annyira rákoncentrál eme bonyodalmas műveletre, hogy neki csak igazán későn tűnik fel a feje felé közeledő, kábult kobak. Szerencséjére az a bizonyos sötételf gyorsabban reagál, így még épp időben elrántja a felé suhanó kemény sisak elől. Homloka ugyan így is hozzákoccan a durva fémhez, miközben elveszti az egyensúlyát. Az elkerülhetetlen, ám annál váratlanabb becsapódását fenekével tompítja, de legalább a feje megússza a csúnya találkozást.*
-Az ülepem! *bődül el fájdalmasan, kezét a kárt szenvedő testrészhez kapva. Majd összekócolódott, arcába borult haja közé túrva megdörzsölgeti a homlokán keletkezett aprócska puklit is.*
-Hát a maga agya teljesen meglágyult attól az eséstől, urasága?! *háborog az újabb orv támadásért, amit ezúttal saját törptársa kísérelt meg.*
-Hát mi vóna mán velem, ha ez a derék mélysé... *folytatná tovább, hirtelen jött bizalommal szólva az idegenről. Elvégre most már a megmentője is! Ezt nem lehet nem számításba venni. Szavai azonban egyszeriben elakadnak, amint rájön, hogy valami hiányzik.*
-A pipám! *kiált fel ismét, ezúttal még kétségbeesettebben, mint hátsója fájlalásakor. Riadtan körbenéz, majd kissé odébb meglátja az egyik sír tetején pihenve a csibukot, ami valószínűleg akkor repülhetett odáig, mikor esés közben kiesett a kezéből.
Megbocsáthatatlan! Nem is hagyja tovább várakozni a szerencsétlen eszközt. De mivel felvértezve és sajgó tomporral nehéz talpra állni, ő azonban nagyon siet, hát négykézláb mászik el odáig a sírkövek között. Odaérve leül az egyik sír mellé, és kezébe veszi az elvesztett tárgyat. Nagy kő esik le a szívéről, mikor látja, hogy nem esett csorba rajta.*
-Hát itt vagy! *mondja megkönnyebbültem, miközben úgy nézi a vén pöfékelőt, mintha egy régen látott családtaggal találkozna újra. Néhány percig nem is törődik a másik két figurával, hanem gondosan megtölti piáját, majd ismételten rágyújtva feltápászkodik, és fenekét dörzsölgetve battyog vissza a többiekhez.*
-No észhez tért -e mán, urasága? *kérdezi a szakállast, miközben elmélyült füstölése közepette végigméri fürkésző, savószín szemeivel. Mintha csak valami zseniális agyturkász lenne, aki elől bizony nem lehet eltitkolni, ha valaki véglegesen ütődötté válik.*
-Ha mán itt tartunk! Milyen itókát dugott maga az orra alá? *kíváncsiskodik a hosszú szerzetre pillantva. Elvégre jó kis szesz lehet az, ami így feléleszti a vöröst egy ilyen koccanás után.*
*Tudta ő, hogy semmi jó nem sülhet ki abból, ha törphősünk egy ilyen sötét pofát pillant meg maga előtt. Ha az eséstől nem lett elég ütődött, hát ez biztos hogy teljesen megzavarja az elméjét. Hát így is történik, még ha nem is tudni, melyik okozza a nagyobb problémát. De aggodalomra semmi ok! Ő már ott is terem, hogy orvosolja a gondot, na meg a sérültet. Ahogy tomporával arrébb billenti a mélységit, már hajol is le, és emelné tenyerét, hogy egy kiadós, törpasszonyhoz méltó képen törléssel helyrerázza társa fejében azt, ami összekeveredett. ~Na majd én rendet csinálok itt! Nem értenek ezek a nyűves sötételfek semmihez, csak a bajkeveréshez!~ határoz magában, miközben meglendíti kezét, és annyira rákoncentrál eme bonyodalmas műveletre, hogy neki csak igazán későn tűnik fel a feje felé közeledő, kábult kobak. Szerencséjére az a bizonyos sötételf gyorsabban reagál, így még épp időben elrántja a felé suhanó kemény sisak elől. Homloka ugyan így is hozzákoccan a durva fémhez, miközben elveszti az egyensúlyát. Az elkerülhetetlen, ám annál váratlanabb becsapódását fenekével tompítja, de legalább a feje megússza a csúnya találkozást.*
-Az ülepem! *bődül el fájdalmasan, kezét a kárt szenvedő testrészhez kapva. Majd összekócolódott, arcába borult haja közé túrva megdörzsölgeti a homlokán keletkezett aprócska puklit is.*
-Hát a maga agya teljesen meglágyult attól az eséstől, urasága?! *háborog az újabb orv támadásért, amit ezúttal saját törptársa kísérelt meg.*
-Hát mi vóna mán velem, ha ez a derék mélysé... *folytatná tovább, hirtelen jött bizalommal szólva az idegenről. Elvégre most már a megmentője is! Ezt nem lehet nem számításba venni. Szavai azonban egyszeriben elakadnak, amint rájön, hogy valami hiányzik.*
-A pipám! *kiált fel ismét, ezúttal még kétségbeesettebben, mint hátsója fájlalásakor. Riadtan körbenéz, majd kissé odébb meglátja az egyik sír tetején pihenve a csibukot, ami valószínűleg akkor repülhetett odáig, mikor esés közben kiesett a kezéből.
Megbocsáthatatlan! Nem is hagyja tovább várakozni a szerencsétlen eszközt. De mivel felvértezve és sajgó tomporral nehéz talpra állni, ő azonban nagyon siet, hát négykézláb mászik el odáig a sírkövek között. Odaérve leül az egyik sír mellé, és kezébe veszi az elvesztett tárgyat. Nagy kő esik le a szívéről, mikor látja, hogy nem esett csorba rajta.*
-Hát itt vagy! *mondja megkönnyebbültem, miközben úgy nézi a vén pöfékelőt, mintha egy régen látott családtaggal találkozna újra. Néhány percig nem is törődik a másik két figurával, hanem gondosan megtölti piáját, majd ismételten rágyújtva feltápászkodik, és fenekét dörzsölgetve battyog vissza a többiekhez.*
-No észhez tért -e mán, urasága? *kérdezi a szakállast, miközben elmélyült füstölése közepette végigméri fürkésző, savószín szemeivel. Mintha csak valami zseniális agyturkász lenne, aki elől bizony nem lehet eltitkolni, ha valaki véglegesen ütődötté válik.*
-Ha mán itt tartunk! Milyen itókát dugott maga az orra alá? *kíváncsiskodik a hosszú szerzetre pillantva. Elvégre jó kis szesz lehet az, ami így feléleszti a vöröst egy ilyen koccanás után.*
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-12 19:14:18
Üzenet elküldve: 2017-10-12 19:14:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi Túra//
*Meira most jön csak rá, hogy igazából mennyire képzetlen. Annyira örült neki, mikor végre megértette a varázskönyveket, és boldog volt, mikor a vacsorán sikerült mágiával formálnia a vizet, de ez sajnos egy komoly harcban nem elég. A jégeső az egyetlen használható varázslata, azonban magában már azon rágódik, hogy több kárt okozott vele, mint hasznot a társainak.
A félelmetes husáng felé lendül, ő pedig ugrik, és... megmenekül. A fegyver nem találja el, Atehaner viszont úgy tűnik, megsérül. ~Ha nem ugrottam volna félre, akkor...~ Már magát emészti emiatt is, miközben a földön térdel a kényelmetlen jégdarabokon, és borzalmasan fájó karját fogja. Atehanernek már nem tud segíteni, képtelen felállni a földről, úgy érzi moccanni sem tud a fáradtságtól, ijedtségtől, na meg a fájdalomtól. Nincs hozzászokva a csatákhoz, épp ezért az enyhébb sérüléseket sem bírja jól.
Ha hívő lenne, talán azt mondaná, Eeyr küldte, de így csak annak tudja be, hogy az öreg pusztán időben ért ide. A szitkozódásra szegény lány összerezzen és lehajtja a fejét. Biztos benne, hogy ezt a jégvihar miatt kapja, pedig csak segíteni akart. Mindenesetre a pap kelletlen szavai hozzásegítik a lányt ahhoz, hogy még haszontalanabbnak érezze magát.
Mikor újra felpillant, akkor látja Atehaner varázslatának eredményét, amihez valóban elég groteszk kinézet társul, mintha az ork karja valami mutáns lény volna. Fel is kavarja Meira gyomrát a látvány, de szerencsére hamarosan vége. Némi mormolás az ork szájából, majd egy jól irányzott csapás Galahasstól, és ellenfelük már a földön fekszik ájultan vagy holtan. Ő nem tudja megállapítani.*
- Ate! *Szakítja félbe éles hangjával a férfi ordibálását. Nem azért, mert most akarja nevelni, hanem mert nagyon, de nagyon rosszul esik neki, hogy az ork jobban érdekli, mint a saját tulajdon párja. Mindegy is. Talán meg sem érdemli a törődést.
Egy pillanatra elfordul, majd mikor Galahass megszólal, az atyára néz.*
- Vége van? *Hangzik el először a kérdés, amire reméli, megnyugtató választ kap.* Jól vagyok, de nagyon fáj. *Fogja még mindig sérült karját, majd tart egy kisebb hatásszünetet.* És sajnálom. Nem tudtam, hogy ekkora kárt fog okozni a jég.
*Ekkor pillant körbe társait keresve. Ő még nem tudja, hogy egy fájó kézzel még olcsón megúszta, nem úgy, mint Rinon, akiről fogalma sincs, mi történt vele a csata hevében.*
- Most már minden rendben lesz, ugye?
*Reszket félve. El is felejti, hogy csak néhány orkról van szó, az élőholtakról és a tekercsről még mindig nem tudnak semmit, kis csapatuk mégis olyan állapotban van, mint egy csapat kivert kutya.*
*Meira most jön csak rá, hogy igazából mennyire képzetlen. Annyira örült neki, mikor végre megértette a varázskönyveket, és boldog volt, mikor a vacsorán sikerült mágiával formálnia a vizet, de ez sajnos egy komoly harcban nem elég. A jégeső az egyetlen használható varázslata, azonban magában már azon rágódik, hogy több kárt okozott vele, mint hasznot a társainak.
A félelmetes husáng felé lendül, ő pedig ugrik, és... megmenekül. A fegyver nem találja el, Atehaner viszont úgy tűnik, megsérül. ~Ha nem ugrottam volna félre, akkor...~ Már magát emészti emiatt is, miközben a földön térdel a kényelmetlen jégdarabokon, és borzalmasan fájó karját fogja. Atehanernek már nem tud segíteni, képtelen felállni a földről, úgy érzi moccanni sem tud a fáradtságtól, ijedtségtől, na meg a fájdalomtól. Nincs hozzászokva a csatákhoz, épp ezért az enyhébb sérüléseket sem bírja jól.
Ha hívő lenne, talán azt mondaná, Eeyr küldte, de így csak annak tudja be, hogy az öreg pusztán időben ért ide. A szitkozódásra szegény lány összerezzen és lehajtja a fejét. Biztos benne, hogy ezt a jégvihar miatt kapja, pedig csak segíteni akart. Mindenesetre a pap kelletlen szavai hozzásegítik a lányt ahhoz, hogy még haszontalanabbnak érezze magát.
Mikor újra felpillant, akkor látja Atehaner varázslatának eredményét, amihez valóban elég groteszk kinézet társul, mintha az ork karja valami mutáns lény volna. Fel is kavarja Meira gyomrát a látvány, de szerencsére hamarosan vége. Némi mormolás az ork szájából, majd egy jól irányzott csapás Galahasstól, és ellenfelük már a földön fekszik ájultan vagy holtan. Ő nem tudja megállapítani.*
- Ate! *Szakítja félbe éles hangjával a férfi ordibálását. Nem azért, mert most akarja nevelni, hanem mert nagyon, de nagyon rosszul esik neki, hogy az ork jobban érdekli, mint a saját tulajdon párja. Mindegy is. Talán meg sem érdemli a törődést.
Egy pillanatra elfordul, majd mikor Galahass megszólal, az atyára néz.*
- Vége van? *Hangzik el először a kérdés, amire reméli, megnyugtató választ kap.* Jól vagyok, de nagyon fáj. *Fogja még mindig sérült karját, majd tart egy kisebb hatásszünetet.* És sajnálom. Nem tudtam, hogy ekkora kárt fog okozni a jég.
*Ekkor pillant körbe társait keresve. Ő még nem tudja, hogy egy fájó kézzel még olcsón megúszta, nem úgy, mint Rinon, akiről fogalma sincs, mi történt vele a csata hevében.*
- Most már minden rendben lesz, ugye?
*Reszket félve. El is felejti, hogy csak néhány orkról van szó, az élőholtakról és a tekercsről még mindig nem tudnak semmit, kis csapatuk mégis olyan állapotban van, mint egy csapat kivert kutya.*
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-12 18:45:43
Üzenet elküldve: 2017-10-12 18:45:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Elég rendesen elszámolja magát. Az egyik percben az igét mormolja, a másikban pedig olyan iszonyatos fájdalmat érez a kezében, hogy alig bír visszatartani egy ordítást. A szerencséje az, hogy az ige sikerül, és eléri azt a kívánt hatást, amit Atehaner eltervezett.
Az ork térdre bukik, vagy a fájdalomtól, vagy az igétől, vagy a fény birkájától, a fájdalom hevében nem igazán tudja felmérni. A lényeg az hogy térden áll és megadja magát. Ekkor valami olyasmi történik, amitől a férfi álla a padlón koppanna, ha éppen nem a temetőben állnának homokos, füves talajon.
Galahass akkorát vág a támadó homlokára az odavarázsolt bottal, hogy az hagosan reccsen egyet majd az egész ork eldől, mint egy zsák krumpli.*
~Most megölte? Képes volt megölni?~
- Marha!
*Ordítja el magát.*
- Kivallathattam volna! Meg tudhattunk volna egy csomó mindent!
*Elég rendesen elszámolja magát. Az egyik percben az igét mormolja, a másikban pedig olyan iszonyatos fájdalmat érez a kezében, hogy alig bír visszatartani egy ordítást. A szerencséje az, hogy az ige sikerül, és eléri azt a kívánt hatást, amit Atehaner eltervezett.
Az ork térdre bukik, vagy a fájdalomtól, vagy az igétől, vagy a fény birkájától, a fájdalom hevében nem igazán tudja felmérni. A lényeg az hogy térden áll és megadja magát. Ekkor valami olyasmi történik, amitől a férfi álla a padlón koppanna, ha éppen nem a temetőben állnának homokos, füves talajon.
Galahass akkorát vág a támadó homlokára az odavarázsolt bottal, hogy az hagosan reccsen egyet majd az egész ork eldől, mint egy zsák krumpli.*
~Most megölte? Képes volt megölni?~
- Marha!
*Ordítja el magát.*
- Kivallathattam volna! Meg tudhattunk volna egy csomó mindent!
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-10 22:41:07
Üzenet elküldve: 2017-10-10 22:41:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Galin, Suudra//
*Hát, ilyen az ő formája. Még ki sem ért a városból, máris belegázolt valakinek az életébe. Ráadásul ezúttal szó szerint. Eléggé tanácstalan a dologgal kapcsolatban. Ha a szesz illata se téríti magához, akkor abban a törpében már biztos nincs élet. Szerencsére azonban rendben beindulnak a reflexek, és a szakállas már kapaszkodik is vissza az eszméletbe az alkohol testes aromájának bodrain.
Kharasshinak arra már nincs érkezése, hogy alaposabban szemügyre vegye a sérülést, vagy hogy akár annyit mondjon: "bikkmakk", mert a buzgó asszonyság máris furakszik közé meg az útitársa közé. Ha csak feleennyire lenne karakán annak a tompornak a lökdösődő arrébb tessékelése, akkor se valószínű, hogy akadékoskodna. Őszintén szólva egy kicsit meg is könnyebbül, hogy átveszik tőle a stafétát. Így egy lépéssel hátrébb vonulva vakarja a fejét, amikor a törpéből elkezdenek bugyogni a zagyvaságok. Nagyon reméli, hogy csak arról van szó, hogy még kicsit kótyagos szegény pára feje, és nem ütődött meg maradandóan valami abban a törpkobakban.
Épp azon kezd töprengeni, hogy honnan lehetne valami gyógyítót keríteni, ha úgy alakulna, amikor a szeme sarkából meglátja azt a fura, bólintó mozdulatot, ami a helycsere jóvoltából vészjóslón zúdul az ellátáson ügyködő asszonyság felé.*
- Heö! *bukik ki belőle frappánsan, de nem bajlódik az átfogalmazáson, inkább arra koncentrálja az energiáit, hogy még időben elkapja valahogy a némber grabancát és hátrébb penderítse a felé nyeklő sisakos összezördülés útjából. Az egész kezd valahogy úgy festeni, mint valami elvont, modern táncos előadás egyszerű faluhelyi feldolgozásban.*
*Hát, ilyen az ő formája. Még ki sem ért a városból, máris belegázolt valakinek az életébe. Ráadásul ezúttal szó szerint. Eléggé tanácstalan a dologgal kapcsolatban. Ha a szesz illata se téríti magához, akkor abban a törpében már biztos nincs élet. Szerencsére azonban rendben beindulnak a reflexek, és a szakállas már kapaszkodik is vissza az eszméletbe az alkohol testes aromájának bodrain.
Kharasshinak arra már nincs érkezése, hogy alaposabban szemügyre vegye a sérülést, vagy hogy akár annyit mondjon: "bikkmakk", mert a buzgó asszonyság máris furakszik közé meg az útitársa közé. Ha csak feleennyire lenne karakán annak a tompornak a lökdösődő arrébb tessékelése, akkor se valószínű, hogy akadékoskodna. Őszintén szólva egy kicsit meg is könnyebbül, hogy átveszik tőle a stafétát. Így egy lépéssel hátrébb vonulva vakarja a fejét, amikor a törpéből elkezdenek bugyogni a zagyvaságok. Nagyon reméli, hogy csak arról van szó, hogy még kicsit kótyagos szegény pára feje, és nem ütődött meg maradandóan valami abban a törpkobakban.
Épp azon kezd töprengeni, hogy honnan lehetne valami gyógyítót keríteni, ha úgy alakulna, amikor a szeme sarkából meglátja azt a fura, bólintó mozdulatot, ami a helycsere jóvoltából vészjóslón zúdul az ellátáson ügyködő asszonyság felé.*
- Heö! *bukik ki belőle frappánsan, de nem bajlódik az átfogalmazáson, inkább arra koncentrálja az energiáit, hogy még időben elkapja valahogy a némber grabancát és hátrébb penderítse a felé nyeklő sisakos összezördülés útjából. Az egész kezd valahogy úgy festeni, mint valami elvont, modern táncos előadás egyszerű faluhelyi feldolgozásban.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-09 20:51:07
Üzenet elküldve: 2017-10-09 20:51:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Suudra, Kharasshi//
*A drahun vadászat nem éppen úgy indul, ahogy a két derék törpe eltervezte nem is olyan rég. Valószínűleg mindkettő úgy hitte minél hamarabb elindulnak, annál hamarabb bukkannak a senki földjén egy ilyen csodás jószágra. Kár, hogy egyikük ismeretei sem terjednek ki arra az apró információra, mi segítene kicsit pontosabban meghatározni hol is keressék ezeket a csodás lényeket. Mert bizony ilyen felkészültséggel akár évek múltán is eredménytelenül bolyonganának a nagyvilágban.
Azonban mielőtt ez az igen nagy probléma felmerülne zsenipárosunk hatalmas térfogatú koponyájába egy olyan incidens kellős közepébe csöppennek, amiből pillanatok alatt még vér is kiserken, és megöntözi Galin szakállkölteménnyel benőtt pofáját. Ebben az a legszomorúbb, hogy kivételesen ez a saját vére.
Csúnyán elvesztette az egyensúlyát, amit inkább köszönhet a meglepő lovas megjelenésének, mint a vele való közvetlen kontaktusnak. Csúnya esés, és még csúnyább seb. Még szerencse, hogy közel sem olyan vészes, mint amilyennek látszik. A törpe koponya nem lágy tökből van, amit csak úgy össze lehet trancsírozni, szét lehet püfölni, vagy ketté lehet vágni. Kemény, mint az acél! Ezért is van az, hogy egyszerűen csak kiütötte a puffanás, és a sír sarka egy pár percre, mit a többiek úgy tűnik felesleges aggodalmaskodással töltenek. Ha ezt hallaná hős mélynövésűnk, menten kikérné magának az aggodalmat. Nem holmi korcs kölyök már, hogy egy apró kis ütődéstől rögtön megpusztuljon!
Ám társa, és a baleset okozója rögtön olyan rémüldözésbe kezdenek, mit még nem látott ez a világ, ami valamilyen szinten érthető is. Mi lenne Arthenior népével, ha egy ilyen hős talmid vadász elhagyná az élők világát? Ki védelmezné őket a sok szörnyű lénytől, banditáktól, tolvajoktól, ha most Galin feldobja a pacskert? Na ugye, hogy senki!*
-Hát ittott, amott meg mi a fészkes, sáros történt itten?
*Az orrszőreivel elvegyülő alkohol kellemes illata hamar megteszi a hatását, és úgy pattan fel szemhéja szinte a homloka közepére, mintha egy csinos kis leányzó épp a szakállát simogatná. ~Meghaltam! Ez a halál!~ Mered mélyen a ében bőrű kormos pofájára, és alig hiszi el, hogy a halál elkapta. ~Nem, nem adom ám ilyen könnyen magam, te átkozott. Én Galin Dargeroth vagyok!~*
-Osztán most má' mit csinál itt velem, kend, ha a tető tetején állva megkérdezhetem, kendtet? Há' csak nem halállal holtam halálra ebben a halálos világban?!
*Érthetetlen szövegeléseiből az jöhet le a hallgatóságnak, hogy még nem igazán tért magához az uraság, és ami azt illeti igaza is van annak, aki ezt gondolja. Olyan cifrán tekeri a szavakat, mintha valami szörnyű bárd lenne.
Ő viszont jól tudja mit akart kinyögni! Szerette volna megtudakolni, hogy valóban meghalt-e, és a lovas azért jött-e, hogy magával vigye. Igazából nem vár választ, hanem rögtön felé is biccent. De nem ám úgy köszöntésképpen! Orron akarja bólintani vérző kobakjával, hátha meg tud szökni meglepettségtől, és a fájdalomtól ledermedő átokfajzat karmai közül, és így kijátssza az életet. Ha mégsem jönne össze a fejes, hát ki kell találnia valami mást a másik hatástalanítására. Mindeközben észre sem veszi, hogy Suudra is ott ácsorog mellette, annyira el van azzal foglalva, hogy átverje a feltételezett halált.*
*A drahun vadászat nem éppen úgy indul, ahogy a két derék törpe eltervezte nem is olyan rég. Valószínűleg mindkettő úgy hitte minél hamarabb elindulnak, annál hamarabb bukkannak a senki földjén egy ilyen csodás jószágra. Kár, hogy egyikük ismeretei sem terjednek ki arra az apró információra, mi segítene kicsit pontosabban meghatározni hol is keressék ezeket a csodás lényeket. Mert bizony ilyen felkészültséggel akár évek múltán is eredménytelenül bolyonganának a nagyvilágban.
Azonban mielőtt ez az igen nagy probléma felmerülne zsenipárosunk hatalmas térfogatú koponyájába egy olyan incidens kellős közepébe csöppennek, amiből pillanatok alatt még vér is kiserken, és megöntözi Galin szakállkölteménnyel benőtt pofáját. Ebben az a legszomorúbb, hogy kivételesen ez a saját vére.
Csúnyán elvesztette az egyensúlyát, amit inkább köszönhet a meglepő lovas megjelenésének, mint a vele való közvetlen kontaktusnak. Csúnya esés, és még csúnyább seb. Még szerencse, hogy közel sem olyan vészes, mint amilyennek látszik. A törpe koponya nem lágy tökből van, amit csak úgy össze lehet trancsírozni, szét lehet püfölni, vagy ketté lehet vágni. Kemény, mint az acél! Ezért is van az, hogy egyszerűen csak kiütötte a puffanás, és a sír sarka egy pár percre, mit a többiek úgy tűnik felesleges aggodalmaskodással töltenek. Ha ezt hallaná hős mélynövésűnk, menten kikérné magának az aggodalmat. Nem holmi korcs kölyök már, hogy egy apró kis ütődéstől rögtön megpusztuljon!
Ám társa, és a baleset okozója rögtön olyan rémüldözésbe kezdenek, mit még nem látott ez a világ, ami valamilyen szinten érthető is. Mi lenne Arthenior népével, ha egy ilyen hős talmid vadász elhagyná az élők világát? Ki védelmezné őket a sok szörnyű lénytől, banditáktól, tolvajoktól, ha most Galin feldobja a pacskert? Na ugye, hogy senki!*
-Hát ittott, amott meg mi a fészkes, sáros történt itten?
*Az orrszőreivel elvegyülő alkohol kellemes illata hamar megteszi a hatását, és úgy pattan fel szemhéja szinte a homloka közepére, mintha egy csinos kis leányzó épp a szakállát simogatná. ~Meghaltam! Ez a halál!~ Mered mélyen a ében bőrű kormos pofájára, és alig hiszi el, hogy a halál elkapta. ~Nem, nem adom ám ilyen könnyen magam, te átkozott. Én Galin Dargeroth vagyok!~*
-Osztán most má' mit csinál itt velem, kend, ha a tető tetején állva megkérdezhetem, kendtet? Há' csak nem halállal holtam halálra ebben a halálos világban?!
*Érthetetlen szövegeléseiből az jöhet le a hallgatóságnak, hogy még nem igazán tért magához az uraság, és ami azt illeti igaza is van annak, aki ezt gondolja. Olyan cifrán tekeri a szavakat, mintha valami szörnyű bárd lenne.
Ő viszont jól tudja mit akart kinyögni! Szerette volna megtudakolni, hogy valóban meghalt-e, és a lovas azért jött-e, hogy magával vigye. Igazából nem vár választ, hanem rögtön felé is biccent. De nem ám úgy köszöntésképpen! Orron akarja bólintani vérző kobakjával, hátha meg tud szökni meglepettségtől, és a fájdalomtól ledermedő átokfajzat karmai közül, és így kijátssza az életet. Ha mégsem jönne össze a fejes, hát ki kell találnia valami mást a másik hatástalanítására. Mindeközben észre sem veszi, hogy Suudra is ott ácsorog mellette, annyira el van azzal foglalva, hogy átverje a feltételezett halált.*
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-07 18:07:49
Üzenet elküldve: 2017-10-07 18:07:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Templomi túra//
*A csatatér lassan ismét egy temető csendjébe merül. Ugyan itt, a temető szélén már fejfák is alig vannak, nemhogy sírkövek, de Rinon végül sikeresen talpra áll, noha első visszaesése után a világ megfordul vele, ahogy álla jókorát zöttyen. Ugyanez történik, mikor Bato hozzáér akár csak nyakához, vagy állához. A fájdalom iszonyatos. Csapatuk csillogó fejű és elméjű vezére levonhatja a következtetést, a lány állkapcsa törött el, méghozzá kicsit el is mozdulva helyéről. Nyakának sérült oldala pedig szemmel is láthatóan görcsösen áll, talán ott is történt valami kisebb gond. Ezért is nem rossz ötlet, hogy a kis tündért keresi, akit éppen egy fényes fegyver társaságában talál, ahogyan egyik ellenfelük szúrt sebét gyógyítgatja.
Zsákos vére eddigre már eléri a tündért is, akinek imája nyomán a kiömlő vér mennyisége jócskán apadni kezd. Örülhet, úgy tűnik pár órán át már megmarad így az őt férfiasan leteperő mamlasz.
Közben a harcolók folytatják küzdelmüket, Meirát úgy tűnik megvédte tőre, ám inkább Teysusnak, akit noha nem ez a szakterülete, néha a forgandó szerencsének is elképzelnek. Az ork ugyanis szerelméhez lendíti a husángot félkörívesen, aki így kénytelen kicsit hamarabb hátraugrani, az ork azonban továbbra sem tűnik támadhatónak, helyette újabbat lendít jókora lapítóján, míg Ate az igével bajlódik. Szerencsére nyelve nem törik bele, azonban kétfelé figyelni igazán nehézkes dolog, így az ork enyhén megzúzza jobbját, teste többi részét azért enyhén ki tudja húzni a veszélyből, így csak egy kis izmokig hatoló csapást tudhat magáénak, csontjai nem is sérülnek különösebben, de egy rándult kéz nyilván nehézkessé teszi a harcot a továbbiakban. Galahass eddigre fut be, Meira előtt egy szitokszónak hangzó valamit mormol, mire a semmiből kezébe ugrik az ében bot, és így ugrik az ork halántékának, jóval ruganyosabban, mint ahogyan elsőre egy csuhásból ki lehetne nézni. Azonban egyelőre még nem éri el az orkot, csupán Ate varázslata talál be, amitől jobb válla a külső szemlélő számára gyomorforgatóan viselkedik. Mintha éppen "leszakadna" odabent, úgy csúszik le a husángról is, és marad sérülten csüngve az ork mellett, aki erre igazán férfiasan még nem is ájul el, csak térdére bukik.*
-Megadom mag...
*Eddig jut csak el, Galahass csendre inti, méghozzá egy akkora halántékra mért csapással, hogy az ork koponyája hallhatóan bele is reccsen, ettől pedig a jókora test oldalra is roskad szépen lassan.*
-Hátulról támadók nem érdemelnek kegyelmet.
*Jelenti ki Galahass, majd körbenéz.*
-Egyben vagytok, már amennyire lehet?
*Kérdezi a csapat tagjain végigjáratva a szemét. Pillantása végül Rinon innen már szinte ködbevesző alakján tapad meg. Valószínűleg ő sérült meg a legjobban mindannyiuk közül, még ha az atyával bezárólag szinte mindenkinek elég jég verte ábrázata is van.*
*A csatatér lassan ismét egy temető csendjébe merül. Ugyan itt, a temető szélén már fejfák is alig vannak, nemhogy sírkövek, de Rinon végül sikeresen talpra áll, noha első visszaesése után a világ megfordul vele, ahogy álla jókorát zöttyen. Ugyanez történik, mikor Bato hozzáér akár csak nyakához, vagy állához. A fájdalom iszonyatos. Csapatuk csillogó fejű és elméjű vezére levonhatja a következtetést, a lány állkapcsa törött el, méghozzá kicsit el is mozdulva helyéről. Nyakának sérült oldala pedig szemmel is láthatóan görcsösen áll, talán ott is történt valami kisebb gond. Ezért is nem rossz ötlet, hogy a kis tündért keresi, akit éppen egy fényes fegyver társaságában talál, ahogyan egyik ellenfelük szúrt sebét gyógyítgatja.
Zsákos vére eddigre már eléri a tündért is, akinek imája nyomán a kiömlő vér mennyisége jócskán apadni kezd. Örülhet, úgy tűnik pár órán át már megmarad így az őt férfiasan leteperő mamlasz.
Közben a harcolók folytatják küzdelmüket, Meirát úgy tűnik megvédte tőre, ám inkább Teysusnak, akit noha nem ez a szakterülete, néha a forgandó szerencsének is elképzelnek. Az ork ugyanis szerelméhez lendíti a husángot félkörívesen, aki így kénytelen kicsit hamarabb hátraugrani, az ork azonban továbbra sem tűnik támadhatónak, helyette újabbat lendít jókora lapítóján, míg Ate az igével bajlódik. Szerencsére nyelve nem törik bele, azonban kétfelé figyelni igazán nehézkes dolog, így az ork enyhén megzúzza jobbját, teste többi részét azért enyhén ki tudja húzni a veszélyből, így csak egy kis izmokig hatoló csapást tudhat magáénak, csontjai nem is sérülnek különösebben, de egy rándult kéz nyilván nehézkessé teszi a harcot a továbbiakban. Galahass eddigre fut be, Meira előtt egy szitokszónak hangzó valamit mormol, mire a semmiből kezébe ugrik az ében bot, és így ugrik az ork halántékának, jóval ruganyosabban, mint ahogyan elsőre egy csuhásból ki lehetne nézni. Azonban egyelőre még nem éri el az orkot, csupán Ate varázslata talál be, amitől jobb válla a külső szemlélő számára gyomorforgatóan viselkedik. Mintha éppen "leszakadna" odabent, úgy csúszik le a husángról is, és marad sérülten csüngve az ork mellett, aki erre igazán férfiasan még nem is ájul el, csak térdére bukik.*
-Megadom mag...
*Eddig jut csak el, Galahass csendre inti, méghozzá egy akkora halántékra mért csapással, hogy az ork koponyája hallhatóan bele is reccsen, ettől pedig a jókora test oldalra is roskad szépen lassan.*
-Hátulról támadók nem érdemelnek kegyelmet.
*Jelenti ki Galahass, majd körbenéz.*
-Egyben vagytok, már amennyire lehet?
*Kérdezi a csapat tagjain végigjáratva a szemét. Pillantása végül Rinon innen már szinte ködbevesző alakján tapad meg. Valószínűleg ő sérült meg a legjobban mindannyiuk közül, még ha az atyával bezárólag szinte mindenkinek elég jég verte ábrázata is van.*
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-06 12:50:50
Üzenet elküldve: 2017-10-06 12:50:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Galin, Kharasshi//
-Még hogy mélységi nőstények! *csapja magát homlokon tenyerével, mikor ráébred, mennyire félreértették ajánlatát.*
-Én aztat mondtam, hogy jó asszonyt találok magának, nem azt, hogy mélységit! Ki gondolná, hogy ilyen önkínzó vágyakozásai vannak... *legyint úgy, mintha valami menthetetlen dologról mondana le. ~Pedig találnék én ennek is egy formás kis menyecskét! Csak valami fakóbb képűt.~ Teszi még hozzá magában, aztán inkább feladja, hogy ennek a szerencsétlen férfiúnak is feleséget kerítsen. Amiben talán az is közrejátszik, hogy ismételten elhangzik a drahun szó. Ez pedig visszatereli gondolatait eredeti célja felé.*
-Hát hogyhogy minek? Remek jószágok azok a drahunok! *mondja ezt úgy, mintha ebből már egyértelmű lenne, miért is van neki oly nagy szüksége egy ilyen állatra. Az igazság persze az, hogy ő maga sem tudja valójában, mihez kezd vele egyszer, ha megszerzi. Meg kell hagyni, ilyesmiken el sem gondolkozik. Nem az előre tervezés nagymestere.
A nagy szájtépésben teljesen elkerüli figyelmét, hogy társ törpje már hosszú ideje igen csendben van. Holott rendkívül furcsa ez a szótlan visszavonultság ettől a bőbeszédű, hősködésre hajlamos figurától. Csak akkor pillant feléje, mikor a sötét bőrű szerzet odaugratja lovát.*
-Jajj, hát nézze meg mit művelt szerencsétlen talmid vadász urasággal! Még itten kipurcantja, oszt akkor mit kezdünk vele?! *csattan fel vádlóan, majd vértjének hangos csörgése-csattogása közepette ő is közelebb lép, hogy megszemlélje az elalélt szakállast. A lőre erős szagát, amit az idegen társa orra alá dug, még bizony ő is érzi. Ütős egy valami lehet, akármicsoda is. Ha nem lennének éppen ilyen körülményes helyzetben, talán még kérne is belőle egy kortyintásnyit. Ezt azonban későbbre kell halasztania. Feszülten figyeli a mélységi mozdulatait, elvégre az imént kis híján mindkettejüket megmerényelte. Közben pipája végét rágcsálja, és időnként kifúj egy-egy füstpamacsot is. Türelmetlenül várja, hogy magához térüljön a vörös törp. Izgatottságát jól jelzi ide-oda való lépkedése a kifeküdt Galin körül. Ha a törp hősnek szerencséje van, még azelőtt észhez tér, hogy Suudra ráunna a várakozásra, és úgy döntene, hogy saját kezébe veszi a dolgokat. Ha ugyanis ez bekövetkezik, akkor az idegenhez oldalaz, és egy jól irányzott mozdulattal megkísérli terebélyes tomporával odább billenteni a sötételfet. Így furakodik oda, hogy kezelésbe vegye törptársát.*
-No majd a Suudra magához téríti! Nincsen itten idő a heverészésre. Ha a maga sötét képét pillantaná meg először, úgyis menten elterülne megint. *azzal az ájult törp fölé hajol, s megragadja, majd megrázogatja valamicskét. Ha kell, hát maga is előveszi itókáját, hogy jobb híján az erősen hígított borával locsolja fel a másikat. Végül ha semmi sem hat, hát utolsó kezelési módjához folyamodik, és megpróbálja néhány határozott pofonnal ébredésre bírni az eszméletlen szakállast.*
-Még hogy mélységi nőstények! *csapja magát homlokon tenyerével, mikor ráébred, mennyire félreértették ajánlatát.*
-Én aztat mondtam, hogy jó asszonyt találok magának, nem azt, hogy mélységit! Ki gondolná, hogy ilyen önkínzó vágyakozásai vannak... *legyint úgy, mintha valami menthetetlen dologról mondana le. ~Pedig találnék én ennek is egy formás kis menyecskét! Csak valami fakóbb képűt.~ Teszi még hozzá magában, aztán inkább feladja, hogy ennek a szerencsétlen férfiúnak is feleséget kerítsen. Amiben talán az is közrejátszik, hogy ismételten elhangzik a drahun szó. Ez pedig visszatereli gondolatait eredeti célja felé.*
-Hát hogyhogy minek? Remek jószágok azok a drahunok! *mondja ezt úgy, mintha ebből már egyértelmű lenne, miért is van neki oly nagy szüksége egy ilyen állatra. Az igazság persze az, hogy ő maga sem tudja valójában, mihez kezd vele egyszer, ha megszerzi. Meg kell hagyni, ilyesmiken el sem gondolkozik. Nem az előre tervezés nagymestere.
A nagy szájtépésben teljesen elkerüli figyelmét, hogy társ törpje már hosszú ideje igen csendben van. Holott rendkívül furcsa ez a szótlan visszavonultság ettől a bőbeszédű, hősködésre hajlamos figurától. Csak akkor pillant feléje, mikor a sötét bőrű szerzet odaugratja lovát.*
-Jajj, hát nézze meg mit művelt szerencsétlen talmid vadász urasággal! Még itten kipurcantja, oszt akkor mit kezdünk vele?! *csattan fel vádlóan, majd vértjének hangos csörgése-csattogása közepette ő is közelebb lép, hogy megszemlélje az elalélt szakállast. A lőre erős szagát, amit az idegen társa orra alá dug, még bizony ő is érzi. Ütős egy valami lehet, akármicsoda is. Ha nem lennének éppen ilyen körülményes helyzetben, talán még kérne is belőle egy kortyintásnyit. Ezt azonban későbbre kell halasztania. Feszülten figyeli a mélységi mozdulatait, elvégre az imént kis híján mindkettejüket megmerényelte. Közben pipája végét rágcsálja, és időnként kifúj egy-egy füstpamacsot is. Türelmetlenül várja, hogy magához térüljön a vörös törp. Izgatottságát jól jelzi ide-oda való lépkedése a kifeküdt Galin körül. Ha a törp hősnek szerencséje van, még azelőtt észhez tér, hogy Suudra ráunna a várakozásra, és úgy döntene, hogy saját kezébe veszi a dolgokat. Ha ugyanis ez bekövetkezik, akkor az idegenhez oldalaz, és egy jól irányzott mozdulattal megkísérli terebélyes tomporával odább billenteni a sötételfet. Így furakodik oda, hogy kezelésbe vegye törptársát.*
-No majd a Suudra magához téríti! Nincsen itten idő a heverészésre. Ha a maga sötét képét pillantaná meg először, úgyis menten elterülne megint. *azzal az ájult törp fölé hajol, s megragadja, majd megrázogatja valamicskét. Ha kell, hát maga is előveszi itókáját, hogy jobb híján az erősen hígított borával locsolja fel a másikat. Végül ha semmi sem hat, hát utolsó kezelési módjához folyamodik, és megpróbálja néhány határozott pofonnal ébredésre bírni az eszméletlen szakállast.*
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-06 00:07:36
Üzenet elküldve: 2017-10-06 00:07:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ras, és Zhorack//
*A tündérünk valahol nagyon elkalandozhatott, merthogy nem kis késéssel érkezik. A tisztás húzhatta be ennyire a gondolatait a süllyesztőbe, hogy aztán ne is eressze el. A temető kapujában érkezik meg belé a gondolat.*
~Naná, hogy a két halálmadár, egy temetőbe invitál. Kihagyhatatlan.~
*Élcelődik magában, és egy jót mulat a dolgon. Fél felvont szemöldöke, és ellentétes irányú félmosolya tanúsítja a dolgot.*
-Bocsánat.
*Kezd bele röviden, és a legegyszerűbben akarja letudni a dolgot.*
-Piszok nehéz volt neked kardhüvelyt találni.
*És azzal átnyújt egy ívelt, fekete bőr borítású, kikészített bőrrel hevederezett kardtokot. Nem csicsa, nem túloz, és ha kipróbálja a halálmosolyú mandró, akkor azt is érezheti, hogy kicsit ragad benne a penge.*
-Nem vettem méretet. Be kell járatni, és jó lesz. Gondolom az menni fog.
*Veti oda a végén, és málhazsákjának vállrészén igazít jelezvén, hogy készen áll az indulásra. Zhorackal nem nagyon törődik, eleddig nem volt túl sok kontaktusuk, és mivel nem ő ajánlotta a munkát, így egyelőre vele semmi dolga.*
~Ismerned kell az érme mind a két oldalát... Vagy az érmét... Vagy azt aki feldobja.~
*Mondja el magában kedvenc mondatát, mint oly sokszor ha üzletről van szó. Várakozó tekintettel áll, tettre menetre készen.*
*A tündérünk valahol nagyon elkalandozhatott, merthogy nem kis késéssel érkezik. A tisztás húzhatta be ennyire a gondolatait a süllyesztőbe, hogy aztán ne is eressze el. A temető kapujában érkezik meg belé a gondolat.*
~Naná, hogy a két halálmadár, egy temetőbe invitál. Kihagyhatatlan.~
*Élcelődik magában, és egy jót mulat a dolgon. Fél felvont szemöldöke, és ellentétes irányú félmosolya tanúsítja a dolgot.*
-Bocsánat.
*Kezd bele röviden, és a legegyszerűbben akarja letudni a dolgot.*
-Piszok nehéz volt neked kardhüvelyt találni.
*És azzal átnyújt egy ívelt, fekete bőr borítású, kikészített bőrrel hevederezett kardtokot. Nem csicsa, nem túloz, és ha kipróbálja a halálmosolyú mandró, akkor azt is érezheti, hogy kicsit ragad benne a penge.*
-Nem vettem méretet. Be kell járatni, és jó lesz. Gondolom az menni fog.
*Veti oda a végén, és málhazsákjának vállrészén igazít jelezvén, hogy készen áll az indulásra. Zhorackal nem nagyon törődik, eleddig nem volt túl sok kontaktusuk, és mivel nem ő ajánlotta a munkát, így egyelőre vele semmi dolga.*
~Ismerned kell az érme mind a két oldalát... Vagy az érmét... Vagy azt aki feldobja.~
*Mondja el magában kedvenc mondatát, mint oly sokszor ha üzletről van szó. Várakozó tekintettel áll, tettre menetre készen.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2017-10-06 00:00:41
Üzenet elküldve: 2017-10-06 00:00:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Nos, a tőrrel nem sikerült túl nagy hatást elérnie, de nem csoda, hiszen a fél-sötételf csak most használta először, és soha nem kapott harci kiképzést. Még a kastélyban, a nemesektől sem tudta ellesni a kard (vagy jelen esetben tőr)forgatás mikéntjét, mert mindig bezárták egy koszos, üres szobába.
A helyzet reménytelenségéből kiutat keresve újabb ötlete támad, mikor meglátja a fények birkáját feléjük közeledni. Biztosan segíteni akar, és ez Atehanernek kapóra is jön. Megpróbál az ork bordái alá, vagy gyomrába szúrni az üvegpengét, és bízik abban, hogy mire ezt a műveletet sikerül valahogyan kiviteleznie, addigra Galahass odaér hozzájuk. Bár koránt sem biztos, hogy sikerül az orkot eltalálnia, de minden megmarad erejével próbálkozik. Ha sikerül, ha nem, ő ekkor hátraugrik. Ha nem sikerül szúrnia, akkor is bízik abban a sérülésben, amit a másik lapockái közé intézett. Megpróbálja minél gyorsabban elmormolni az igét, közben pedig bízik Galahass és Meira képességeiben.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont nem ellátott, jelenleg is vérző sebei (az összes) annyi körönként súlyosbodnak egy kategóriát, ahányadik kategóriásak jelenleg, ezen kívül a varázslat a kimondásának pillanatában is eggyel súlyosbítja a legmagasabb kategóriájú sebet a célponton. A varázslat addig hat, amíg a sebet el nem látják (egy kötözés elég). Egy személyre egy vérzékenység hathat egyszerre.
*Nos, a tőrrel nem sikerült túl nagy hatást elérnie, de nem csoda, hiszen a fél-sötételf csak most használta először, és soha nem kapott harci kiképzést. Még a kastélyban, a nemesektől sem tudta ellesni a kard (vagy jelen esetben tőr)forgatás mikéntjét, mert mindig bezárták egy koszos, üres szobába.
A helyzet reménytelenségéből kiutat keresve újabb ötlete támad, mikor meglátja a fények birkáját feléjük közeledni. Biztosan segíteni akar, és ez Atehanernek kapóra is jön. Megpróbál az ork bordái alá, vagy gyomrába szúrni az üvegpengét, és bízik abban, hogy mire ezt a műveletet sikerül valahogyan kiviteleznie, addigra Galahass odaér hozzájuk. Bár koránt sem biztos, hogy sikerül az orkot eltalálnia, de minden megmarad erejével próbálkozik. Ha sikerül, ha nem, ő ekkor hátraugrik. Ha nem sikerül szúrnia, akkor is bízik abban a sérülésben, amit a másik lapockái közé intézett. Megpróbálja minél gyorsabban elmormolni az igét, közben pedig bízik Galahass és Meira képességeiben.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont nem ellátott, jelenleg is vérző sebei (az összes) annyi körönként súlyosbodnak egy kategóriát, ahányadik kategóriásak jelenleg, ezen kívül a varázslat a kimondásának pillanatában is eggyel súlyosbítja a legmagasabb kategóriájú sebet a célponton. A varázslat addig hat, amíg a sebet el nem látják (egy kötözés elég). Egy személyre egy vérzékenység hathat egyszerre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1946-1965